AKANY.EZUST BÁNYÁINAKGEOLÓGIAI VISZONYAI ÉS TERMELÉSI ADATAI

A M. K!R. FÖLDTANI INTÉZET GYAKORLATI FÜZETEI

M A G Y A R O R SZ Á G

AKANY.EZUST BÁNYÁINAK

GEOLÓGIAI VISZO N YAI É S TERM ELÉSI ADATAI

IRTA

dk

-

M

A m a g y a i k irályi tö ld m iv elé sü g y i m iniszter fen n h a tó sá ga alatt álló m a g y a r k irályi F öldtani Intézet kiadása

B U D A P E ST

ST Á D IU M S A JT Ó V Á L L A L A T R É S Z V É N Y T Á R S A S Á G

1929

1929. m ájus 10.

A munka tartalmáért és nyelvezetéért a szerző,

szerkesztésért dr. Ferenczi István felelős.

BEVEZETÉS.

A magyarországi arany és aranyos ezüst előfordulások túlnyomó részben a harmadkori erupciós kőzetekhez vannak kötve, tehát az ú. n. fiatalabb arany- ezüst formációhoz tartoznak.

A régibb arany-ezüst érctelepekhez számítandó arany előfordulást szintén ismerünk az ország területén, azonban csakis Magurkán és Aranyidán a bányászat tárgya. Ilyen telepekből kell származtatni a kristályos palák horda­

lékában előforduló mosóaranyat i s ; ezeket a telepeket azonban az ország területén sehol sem ismerjük.

a j

FIA T A L A B B

A R A N Y O S EZÜST FORMÁCIÓ.

Nagy elterjedésük és gazdagságuk miatt, de különösen azért is, mert e tekintetben a világ legklasszikusabb és legrégebben ismeretes előfordulásai, a harmadkori eruptívumokhoz kötött ércelőfordulásokkal fogok a követ­

kezőkben — amennyire szűkre szabott helyünk engedi — behatóbban foglal­

kozni. Szükségesnek tartom azonban, hogy ne csak magukkal a bányákkal, hanem röviden összefoglalva a harmadkori eruptívumokkal, főleg pedig azoknak az érces területeken levő átváltozott alakjaival is foglalkozzam.

A z 1903— 1908. években az erdélyrészi Érchegység geológiai felvétem lével kapcsolatosan tanulmányoztam az ottani aranybányákat is. A bánya­

vidékeken tett megfigyeléseim eredményét 1911-ben közöltem a m. kir.

Földtani Intézet Évkönyvének XVIII-ik kötetében. Ezen vizsgálataimnál azt a célt fűztem magam elé, hogy az aranyat tartalmazó íeléreknek s azokban az arany eloszlásának viszonyait a vulkanológiai viszonyokkal kíséreljem meg kapcsolatba hozni, mert — mint általánosan ismeretes — az arany előfordulása hazánkban szorosan össze van kötve a harmadkori erupciós kőzetek zöldköves módosulatával. Ebből azt következtettem, hogy az aranyfarfalmú telérek és a vulkanológiai viszonyok között valamelyes összefüggésnek kell lenni. Említett

4 DE. PÁLFY MÓRIC

munkámban az ott felismert szabályosságot igyekeztem kidomborítani. Munkám megjelenése után Nagybánya és környékének bányászkörei az abban kidom­

borított szabályosságot annyira fontosnak találták, hogy a m. kir. Földtani Intézetnél lépéseket tettek az ottani bányavidék hasonló alapokon való tanul­

mányozása érdekében. Ezt a munkát 1914-ben meg is kezdettem, de a közbejött háború, majd pedig a terület megszállása miatt azt nem fejezhettem be.

1916. év folyamán alkalmam volt még Selmecbánya környékére is egy rövid kirándulást fenni annak megállapítása végett, hogy az Erdélyben követett módszer szerint lchetne-c kilátás azon a területen is szintén kapcsolatot teremteni a nemesérctelérek és a vulkanológiai viszonyok között. A kirándulásomon látottak szintén eredménnyel kecsegtettek, de közelebbi vizsgálatokat végezni ezen országrész elszakífása miatt már nem lehetett. A jelen összefoglaló munkámban az Erdélyi Érchegység, Nagybánya és Felsőbánya környékének, valamint csonka országunk érces területeinek bányageológiai viszonyait, majdnem kizárólag saját vizsgálataim után, a többieket az irodalom alapján állítottam össze.

MAGYARORSZÁG HARMADKORI ERUPCIÓS KŐZETEI.

A Kárpátok ívén belül a nagy magyar medencét s délkeleti folytatása gyanánt az erdélyi medencét félköralakban hatalmas harmadkori vulkánkoszorú veszi körül, ami a Duna jobbpartján a Visegrádi- és a Duna balpartján a vele genetikailag összefüggő Börzsönyi hegységgel kezdődik s a Cserháttal, Mátrával és a Bükkhegység déli aljában levő erupfívumokkal keleti irányban folytatódik.

A FIcrnád völgyén túl az észak-déli irányú Epcrjes-Tokaji hegységgel a vonulat megtörik, majd a Vihorláttól kezdve DK-i irányban a Guffin és Cibles hegyvonulafán át megszakításokkal a Flargitában folytatódik.

A magyarországi kisebb szétszórt harmadkori erupciókon kívül a fennebbi vulkánkoszorún kívül még két nagyobb vulkáni terület v a n : egyik a Visegrád- Börzsönyi hegységtől északra a M agyar Érchegység, másik a nagy magyar medence és az erdélyi medence között levő Biharhegység és Gyalui havasok déli szélén elterülő Erdélyi Erchegység.

A z ország területén a harmadkori vulkáni tevékenység, különösen a Visegrádi hegység környékén és a Mátra északi oldalán, már az óharmad- korban megindult; azonban ennek nyomait csak a felső eocén és oligocén lerakódásokba települt tufákból ismerjük s csak a Mátra északi oldalán, Recsk mellett ismerhető fel egy oligocénkorú sztrafovulkán. Nagyobb arányokban a középső miocén alsó részében (felsőmediterrán emelet) indult meg és folyta­

tódott egészen a pliocén végéig. A vulkánkoszorú nyugatibb részének kitörése

MAGYARORSZÁG ARANY*EZUST BÁNYÁSZATA

15 :0o

ü >

~ 3 -* 2:0

•J5 cg

2 v5

^ E

idősebb, középső és felső miocénkorú s kelet felé haladva a vulkáni tévé*

kenység mind fiatalabb korba nyúlt át, úgyhogy a Hargita kitörésének nagy része már a legfelső pliocénbcn történt.

A M agyar Érchegység erupcióinak koráról csak annyit tudunk, hogy

6 DR. PÁLFY MÓRIC

azoknak nagy része szintén a középső miocénben tört fel, míg az Erdélyi Érchegység vulkanizmusa a középső és felső miocénben történt, sőt egyrésze talán átnyúlt már a pliocén aljára is.

A z erupciók kőzetei a riolitokhoz és az andezitek különböző fajaihoz:

piroxénandezitekhez, amfibol* és biotitandczifekhez, továbbá az amfibol^ és biotif-kvarcandezitekhez (dacitokhoz) tartoznak s az ércesedés mindenütt azok zöldköves módosulatához van kapcsolva. A z 1-ső ábrán közölt térképvázlaton a fennebb említett nagyobb harmadkori erupciós területek és a zöldköves területek elterjedését jelöltem ki.

A z andezitek s részben a riolitok is szíratovulkánok termékei. Különösen az Erdélyi Érchegység piroxénandezit vulkánjain, de Nagybánya környékén is váltakozott sűrűn a hamuhullás a lávafolyással.

Ily helyeken a vulkánok idősebb lepelképződményei (tufa, breccsa, láva) között jól ki lehet választani a fiatalabb erupciók kürtőkitöltéseit, mert — különösen ott — hol hidrotermális és szolfafára hatás érte a lepelképződményf, az erősen zöldkövesedett, sőt a zöldkövesedés végső stádiumaként gyakran teljesen el is kaolinosodoít. A puhább anyagból álló s ezért lankás térszint alkotó lepel­

képződménnyel ellentétben a lepelképződményt áttörő fiatalabb vulkáni kürtők kitöltése túlnyomó részben sötétzöld, vagy majdnem fekete, gyakran meglepően üde kőzetből áll még a telérek közvetlen szomszédságában is és rendszerint meredek kúpok alakjában emelkedik ki a lankás környezetből. A kürtők kőzetei nem mindig zöldkövesek, de a kőzetek színes alkatrészei Szabó, Bergeat, Pálfy, Sachsértelmezése szerint már felszínretörésük előtt bizonyos elváltozásokon mentek át (propilitosodás), amiket a felszínen a hidrotermális és szolfatára hatá­

sok zöldkövessé alakítottak át, de sohasem annyira, mint a lepelképződményt.1 A jelen munkában azon bányáknál, amiket átvizsgáltam, a fősúlyt annak a szabályosságnak feltüntetésére fektettem, ami az aranyat tartalmazó, mindig tektonikai eredetű felérek gazdag pontjai és a vulkanológiai viszonyok (vulkáni kürtők) között fennáll.2

' A zöldkövesedés és kaolinosodás sokat vitatott kérdését illetőleg lásd :

Pá lfy: A z erupciós kőzetek zöldkövesedéséről. (Földtani Közlöny, X L V I. k., Budapest, 1916), hol a fontosabb irodalmat is felsoroltam.

- M. v. Pálfy; D as Goldvorkommen im Siebenbürgischen Erzgebirge. (Zeitschr. f. prakt.

Geologie, Jahrg. X V , p. 144.)

— A z erdélyrészi Érchegység bányáinak geológiai viszonyai és érctelérei. (M. kir. Földtani Intézet Évkönyve, XVIII. k„ 1911.)

Schumacheb F . : Die Golderzlagersláften dér Rudaer Zwölf Apostel Gewerkschaft zu Brád.

(Zeitschr. f. prakt. Geologie, Jahrg. 1912, p. 1.)

Pá l f y M : A z arany előfordulási viszonyairól az erdélyrészi Érchegységben és Nagybánya környékén. (Magyar Tud. Akadémia Math. és Term. tud. Értesítője, X X X IV . k., p. 518.)

MAGYARORSZÁG ARANY-EZÜST BÁNYÁSZATA í

I. Az Erdélyi Érchegység aranybányászata.1

Az Érd. Érchegység bányaterületét és geológiai felépítését az I. tábla térképvázlata tünteti fel. A terület alapját részint mezozoós eruptívum (főleg augitporfirittufa) és a vele vetődések mentén érintkező alsókrétakorú kárpáti homokkő építik fel, míg a terület egyes helyein alsó és középső miocén agyag, homok, homokkő és konglomerátumtól (u. n. lokalsediment) kitöltött kisebb medencék terülnek el. Ezeken a képződményeken törtek át a középső és felső miocénben az Érchegység aranyat hordó eruptívumai és pedig az erupció-sorrend szerint alulról fölfelé: riolit, piroxénandezif, amfibolandezit, dacit, riolit.

A z andezitek és dacitok típusos sztratovulkánok, amelyeknek lepel­

képződménye tufának, breccsának és lávának sokszoros váltakozásából áll.

A puhább lepelképződményt az erózió erősen letarolta s ebből az alacso­

nyabb környezetből meredek oldalú kúpok alakjában emelkednek ki a vulkánok kemény kőzetből álló kürtőkitöltései.

A riolitok közül a verespataki szintén típusos sztratovulkán (a többi csak működése elején termelt több-kevesebb tufát), míg főtömegét effuziós magma építi fel, ami gombaalakban terült szét a felszínen.

Aranytartalmú felérek az első rioliferupcióval s az andezitekkel és dacitokkal kapcsolatosan fordulnak elő. A riolifokhoz kapcsolódó telérek megjelenése úgy itt, mint Nagybánya környékén is, — a verespataki kivé­

telével — különbözik az andezitek és dacitok mellettiek megjelenésétől, azért külön is fogjuk tárgyalni.

A z Érchegység erupfívumainak túlnyomó része többé-kevésbbé érces s aránylag csak kevés van normális állapotban. Ezért a hegység területén

1 Fontosabb irodalom, hol az előző is fel van sorolva :

Pá l it M .: A z erdélyrészi Erchegység bányáinak földtani viszonyai és érctelérei. (A m. kir.

Földtani Intézet Évkönyve, X V III. k„ 1911.)

— A z arany előfordulási viszonyairól az erdélyrészi Érchegységben és Nagybánya környékén.

(Magy. Tud. Akadémia math. és természettudományi Értesítője, X X X IV . k., p. 518.) Schomachek: Die Golderzlagerstátten dér Rudaer Zwölf Aposlel Gewerkschaft. (Zeitschr.

f. prakt. Geologie, Jahrg. 1912)

Papp K. : Bucsony környéke Alsófehér vármegyében. (A m. kir. Földtani Intézet évi jelen' tése 1913'ról, p. 238.)

8 DR. PÁLFY MÓRIC

szinte megszámlálhatatlan bánya keletkezett, amiknek cgyrésze nem haladta fúl a kutatás stádiumát, más részében csak kisebb erővel s csak időnként dolgoznak. Harmadik részükben tekintélyes bányaüzem fejlődött. A kutatások és a kisebb jelentőségű bányák száma oly nagy, hogy azokkal külön-külön nem foglalkozhatunk. A múlt században egyedül Verespafakon 189 bánya volt, de ezek nagy részének üzeme az utóbbi időben vagy szünetelt, vagy összeolvadt más bányákkal. Ezért az alábbiakban csak néhány olyan bányát ismertethetek, amelyek vagy nagyobb méretükkel tűnnek ki vagy pedig tanulságos példát mutatnak az aranyfartalmú telérek előfordulására.

A hegység területén azoknak a feléreknek jó részét, amelyek szabad aranyat tartalmazva a külszínre nyúltak, már a rómaiak óta művelték, sőt kétségtelenül már az előző őslakók is ismerték s ezeknek egy része ma már egészen le is van fejtve, úgyhogy ezekben a bányákban már csak időnként keresgélnek a hátrahagyott pillérekben. A z újabb időben azonban — külö­

nösen a brádkörnyéki bányákban — a céltudatos kutatások sok olyan télért tártak fel, amelyek a felszínhez közeledve nemcsak elszegényedtek, hanem teljesen el is vesztek.

a) ANDEZITEKKEL ÉS DACITOKKAL KAPCSOLATOS BÁNYÁK.

1. R U D A I 12 A P O S T O L B Á N Y A T Á R S U L A T B Á N Y Á I B R Á D KÖRNYÉKÉN.

A bányák elhelyezkedését és geológiai viszonyait a 2. ábra térkép- vázlata tünteti fel. A terület alapja a középső miocén agyagpala, homokkő és konglomerátum, nyugati részén kis területen az augitporfirittufa, amiket a piroxénandezifek lepelképződménye fed. Ennek közepette jelennek meg a kemény propilifos kőzetből álló vulkáni küríőkitölfések, melyek közül a legtekintélyesebb a Bárzahegy a külszínen vele összeolvadt Szmrecs-csel és a Hrinku. Különösen a Bárzahegy körül tártak fel sok és gazdag telért s azok vágatai a mélyebb szinteken már a miocén rétegek közepette is feltárták a Bárzahegy kürfőkitölfését.

A Bárza és a Szmrecs összeolvadt kürtője között levő teléreket, mint azt a bányában talált eszközök is bizonyítják, már a rómaiak is művelték.

Ezekre alakult eredetileg a bányafársulat, amely később birtokba vette a hegy északi részén levő Valemóri és Valeárszuluji bányákat s később

MAGYARORSZÁG ARÁNY-EZÜST BÁNYÁSZATA 9

egyesült a Muszári bányával i s ; azonkívül a bányák környékén nagykiter­

jedésű és még alapos felkutatásra váró területet szerzett.

A következőkben az 1903—1909. közötti viszonyokat ismertethetem, mert a későbbi munkálatokról sok adattal nem rendelkezem. Valószínű, hogy

Vikíoraílámd

'pjpstamh

iFífTcu. ’^ rr- ftudai

(elérék

' 0-695 , f jCarjfitfa ■ £

1 2^. 3^. 4^. 5^. 6^.

• - * - - / / /// / láL-A a 1 ti C . í , J

Mérték.

0 500 1000 1500 2000 m.

2. ábra. A rudai 12 Apostol bányáinak geológiai térképvázlata a főbb ielérekkel.

1 = a lsó és középső miocén kavics és palás agyag; 2=augitporfirittufa és breccsa; 3 = dacit- vulkán kürtőkitöltése; 4 = piroxénandezitvulkán kürtőkitöltése; 5 az andezitek lepelképződ­

ménye ; 6=anifibolandczit.

4- + +

r +. + .H

az alábbiakban leírandó telérek közül nem egyet azóta teljesen lefejtettek, de tudomásom van arról is, hogy a külszíni geológiai felvételem alapján végzett későbbi kutatások a vulkáni kürtők mellett, amelyeket én jelöltem ki, újabb s közöttük igen tekintélyes teléreket tártak fel.

1 0 DR. PÁLFY MÓRIC

A Bárzahegy 764 m kúpja a felszínen igen kemény, propilitos kő­

zetből áll, amit a hegy lankásabb oldalain elkaolinosodott lepelképződmény vesz körül. Ebben a hegyben folyt a l e g n a g y o b b m a g y a r o r s z á g i a r a n y b á n y á s z a t , ami a Bárzahegy kürtőjét a mélyben a miocén agyagpala között majdnem köröskörül feltárta. A bányafeltárásokkal kimu­

tatott vulkáni kürtő körvonala teljesen megegyezik a kúp tetején körülhatá­

rolható propilitos andezit körvonalával, csak valamivel kisebb.

A 2. ábrán levő alaprajz tünteti fel a Bárzahegy és a délnyugati oldalon vele összeolvadt Szmrecs vulkáni kürtőit, a mellettük levő főbb telérekkel.

A kúp ÉK -i oldalán a valemori bányaosztályban egymással párhu­

zamosan két telér haladt É É N y—DDK*i irányban: a 0 '3 —0'5 m vastag, 70*80° alatt DNy felé dőlő H e r m i n a*t e l é r , mely a vulkáni csatorna szélén ment át és az átlagosan 1 m vastag s 85° alatt szintén DNy felé dőlő F ra n c is k a * te l ér, mely a kürtő szélén van, de a kürtőt nem érinti, hanem a maga*

sabb szinteken a kürtő mellett levő kaolinos lcpelképződménybcn, a mélyebb szinteken a középmiocén agyagpalában haladt. A Hermina*telér a vulkáni kürtőbe eső szakaszán volt gazdag; kilépve a kürtőből rohamosan elszegé*

nyedett. A Franciska*felér különösen gazdag volt és gazdag részei arra a szakaszra estek, ahol a felér a kürtő közvetlen közelében, részint a lepel*

képződményben, részint az agyagpalában volt. A telért a DK*i irányban tovább hajtották ugyan, de a belőle termelt érc még zúzásra sem volt ér*

demes s csak ott lett ismét gazdag, ahol annak az andeziferupciónak a közelébe ért, mely az Arszuluj*paíak völgyének jobboldalán bújik ki a felszínre. Ezen a dyke*szerű erupción a felszínen is ki lehetett mutatni, hogy azt vetődés érte, mert az erupció északi és déli része egymástól el van tolva. Ezen a területen találták a valemori bányaoszfály másik igen gazdag telércsoporíját: az I. és II. Liegendfrummot és a B*telért, amelyek

— mint azt a 2. ábrán alaprajzban látjuk — részint az andeziferupció mellett, részint a vetődés mentén fejlődtek ki, de ezek is csak az erupció szomszéd*

ságában tartalmaztak aranyat és amint attól eltávolodtak, a telérekben az aranyfartalom elfogyott.

A Bárzahegy és a Szmrecs összeolvadt kürtői között csapnak ÉNy — DK*i irányban egymással közel párhuzamosan a rudai*bárzai telérek, amelyek közül a József*, Mihály*, Szófia* és Magdaléna*telérek voltak a jelentősek;

ezek — a többi kisebb felérekkel együtt — a mélység felé összedőlnek, úgyhogy lefelé valószínűleg alig 1—2 felérhasadékban egyesülnek.

A J ó z s e f * t e l é r 70—80° alatt ÉN y felé dől, 0'2 0 —0'30 m vastag.

A M i h á l y * t c l é r a József*telértől 120 m*re van délnyugatra s úgy csapás, mint dőlés irányban a S z ó f i a * ! e l é r r e l egyesül. Ezt a meredeken ÉK

felé dőlő kél teléri a rómaiak az Anna-tárna szintje alá 120 m mélységig lefejtették; vastagságuk 0'40 m. A M a g d a l é n a - t e l é r vastagsága átla­

gosan 1 m, keleti részén meredeken DNy, nyugati részén ÉK felé dől.

A Mihály- és Magdaléna-teléreket a mellékerek egész sora köti össze, mint a Teréz-, Harkortsgliick-, Dornik*feIér stb. amiknek vastagsága O' l — 0'5 m között változott.

A telérck igen gazdagok voltak ú. n. szabadaranyban is s amellett dús zúzóércet is szolgáltattak.

A Viktória tárna szintjén a Bárza és Szmrecs kürtője még össze van olvadva, de a két kúp között az altárnából lemélyesztett 120 m-es mélyszint igazolta, hogy a két kürtő ott már szétvált, amennyiben közöttük már több mint 100 m szélességben agyagpalát és homokkövet találtak.

A z összes rudai teléreken meglepő szabályossággal lehetett kimutatni, hogy bennük a gazdag aranytartalom csakis azon a szakaszon volt, amelyen a telérek benne voltak az összeolvadt kürtőben. Itt a felérek mellékkőzete kemény piroxénandezit. Amint a felérek akár északnyugaton, akár dél­

keleten kijutottak a kürtőből s a lepelképződménybc vagy a tufás miocén konglomerátumba mentek át, aranytartalmuk rohamosan elapadt.

Feltűnő, hogy úgy a Hermina, mint az igen gazdag rudai telérek mel­

let, ahol ezek még andezitben voltak, a telér falától alig terjedt 10— 15 cm-ig az a hatás (kaolinosodás), amit a telérhasadékok közelségére lehet visszavezetni. A telértől már ilyen kis távolságra is a kemény propolitos an­

dezit csak annyira van megbontva, mint tőle több száz méternyire.

A Bárzahegy kürtőjét épen középen metszi át egy harántvágat, amivel a kürtő belsejében több, jól kifejlett felérhasadékot haránfolfak, de azok közül egy sem tartalmazott feldolgozásra érdemes ércet, holott ugyanazon a szinten úgy a kürtő külső szélén, mint a két kürtő között levő felérek nagyon gazdagok voltak.

A rudai 12 Apostol bánya rf. másik igen gazdag bányaoszfálya a bárzai bányáktól nyugatra a M u s z á r i-b á n y a, melynek telérei egy kisebb piroxénandcziFerupció mellett csoportosulnak. Ez az andezit-crupció itt augitporfirittufán tört át s nagyrészben ez alkotja a telérek közvetlen mel­

lékkőzetét is. Itt két főbb telér volt ismeretes: az É É N y—DDK-i csapású s 60— 70 0 alatt K felé dőlő K á r p i n-t e 1 é r, mely az erupció keleti határa mellett vetődés mentén halad mindvégig augitporfirittufában és a D K —ÉNy-i csapású és meredeken ÉK felé dőlő K 1 á r a-f e 1 é r, mely az erupció északi végét metszi (1. a 3. ábrát). A felérek gazdag pontjai itt is mindenütt arra a szakaszra esnek, hol a felérek az andezit közelében voltak, vagy pedig az andezitet metszették. A híres muszári aranytönrzs, amit a múlt század 90-es éveinek első részében fejtettek le és ami mintegy 1100 kg aranyat adott, a

MAGYARORSZÁG ARANY-EZÜST BÁNYÁSZATA 1 I

12 1)R. PALFY MÓRIC

Mérték:

5,0 iqo J|0m.

3. ábra. A muszári telérek geológiai térképvázlata.

1 augitporfirittufa ; 2 = propilitos piroxénandezit kürtőkitöltése ; ■■■■■ a telérek leggazdagabb része; — - — a felérek gazdag része; ———— a felérek szegényebb része.

MAGYARORSZÁG ARANY-EZÜST BÁNYÁSZATA 1 3

két főtelér kcresztczési pontján augitporfirittufában volt, de — mint a térkép­

vázlatról látni lehet — az andezit közvetlen közelében. Ennek az átmérője 30 ni volt s 150 ni mélységig fejtették, míg a Lajostárna alatt a 60 m-res mélyszinten kiékelődött.

A bárzai és muszári bányákban 1903—04-ben végzett tanulmányaim alkalmával ismertem fel, hogy az andezitek kaolinos lcpclképződménye köze­

pette jelentkező kemény, propilitos területek a vulkáni kürtőket képviselik és hogy a telérek aranytartalma és a vulkáni kürtők között szoros kapcsolat van. Ez alkalommal a bányatársulat részére elkészítettem a felszín geológiai térképét is, amelyen kijelöltem a bányaterületeken várható többi vulkáni kürtőt is. Ezek között legtekintélyesebb a Muszári-völgy K-i oldalán emel­

kedő Hr i n k u - h e g y kürtője, amelynek nyugati széle mentén 1911-ben a H e l é n á d é i é r t találták meg. S^chümacher közlése szerint a felér 16 m hosszú elővágásában 82 kg aranyat szolgáltatott, míg W áhlnerszerint 1911.

májustól 1915. május végéig IT'29’269 kg nyersaranyat termeltek belőle, több mint 4 és 7-t millió korona értékben.

Ugyanekkor a Viktoraltárna szintjéről harántvágatokat indítottak a közel­

ben kijelölt kisebb vulkáni kürtőkhöz is, amelyek mellett — Buchrucker

akkori bányaigazgafó szóbeli közlése szerint — mindenütt megtalálták az aranyat tartalmazó teléreket.

Ezen eredményekkel beigazolva látták itt az aranyelofordulásra felállított elméletemet s azokra támaszkodva három — 2 — 3 km hosszú — nagyobb haránfvágatot indítottak a bányaterület távolabbi részein megjelölt nagyobb vulkáni kürtőkhöz is. A háború alatt előállott munkáshiány miatt ezek továbbhajtását beszüntették. Hogy az új uralom alatt mi lett azok sorsa, arról nincs tudomásom.

A fennebb ismertetett telérekben az aranyíaríalom lefelé, kb. a Fehér*

körös völgye szintjének mélységében, mindenütt elapadt. Hasonlóan gyenge volt kitöltésük legfelső részükön is, úgyhogy a felszín alatt 20 —30 m mély*

ségben lettek csak zúzásra érdemesek.

A felérek vastagsága általában csekély, az 1 m*t alig haladja meg, gyakran alig pár cm ; kitöltése a leggyakrabban kvarc és mészpát, de azonkívül gyakori a mangánpáf s néha a barit is, amelyek mindenikc tartalmaz aranysat.

A z arany túlnyomó részt fo n cso ra ra n y alakjában, igen gyakran szemmel is jól látható, ú. n. szabadarany alakjában fordul elő. A szabadaranyon kívül a szulfidos ércekben is előfordul és pedig p irít-ben, chalk opirit-bzn, g a len it- ben és sz falerit-ben.

A telérek mellékkőzefének befolyását azok gazdagságára nem lehetett kimutatni. A Franciskadelér magasabb része a lcpelképződménybcn, kaolinos tufában és lávában volt, alsóbb s leggazdagabb pontjai pedig az agyag*

1 4 DR. PÁI.FY MÓRIC

palában voltak. A nyersarany átlagosan 720 °/oo A u-t és 280 %o A g-t tartalmaz.

A brádi bányákhoz tartozó bárzai és muszári bányák termelése a következő volt:

1905-ben 1T21T31

1906*ban 1880-264

190r--ben . . 18F4-164

1908-ban 1824-182

1909-ben 15F9-916

191 Uben 1694-894

1912-ben 1404 -

1913-ban 1335-935

1914-ben . . 1292-310

1915»ben . 1030-902

kg nyersarany

f f f f f f

f f

f f f i

>f f f

f f

A u, 484"23r kg A g

„

f f 436-399

„

f f

„

„ „

2. N A G Y Á G .

A nagyági tellur- aranyelőtordulást 1745-ben fedezték fel s az itteni ércekben fedezte fel Kitaibel Pál már l<T8-ban a tellur-elemet. A z itteni telérek a propilitos dacit erupciójával vannak kapcsolatban, ami itt az alsó miocén agyagokon és homokköveken tört a felszínre. A bányaterület felett a Hajtó 1046 m és a Szckcremb 1022 m magas dacitkúpjai emelkednek s a közfelfogás az volt, hogy a telérek ércesedésc a Hajtó dacifjához van kötve. Úgy a nagyági telérek, mint a velük kapcsolatos daciterupció eltér az összes többi bányáktól, bár a mélységben végeredményben ezek is hasonló szabályosságot mutatnak.

A telérek a két hegy közötti teknőben 900— 750 m magasan jönnek a felszínre és a felszínnek, valamint az alatta következő szinteknek geológiai felvétele, egészen le a 335 m magasan levő 5 km hosszú Ferenc József- altáróig, kimutatta, hogy a két hegycsúcs között egy lefelé elkeskenyedő kráter van az alsó miocénrétegek közepette, amit a kaolinosan elbontott láva, tufa és a közéjük keveredett miocén-üledék tölt ki. A kráterkitöltésbe utólagosan dykeszerű daciferupciók nyomultak be, amelyek lefelé egyesülnek egymással, úgyhogy az alfárna alatt már nem is nagy mélységre egy, legfeljebb két csatorna-kitöltésbe olvadnak össze, amik azután lefelé kétségtelenül a vulkán kürtőjében folytatódnak.

Hogy a nagyági íelérek nem a Hajtó kürtőjével állanak kapcsolatban, az a Ferenc József-altáró szelvényéből tűnik ki, ahol a Hajtó összeszűkült

MAGYARORSZÁG ARANYKEZŰST BÁNYÁSZATA 1 5

kürtőjét az alsó miocénréte­

gek közepette a bányaterüle­

ten kívül harántolták.

A nagyági telérck a fel­

sőbb szinteken rendkívül bo­

nyolult telérhálózatot alkotnak, dőlés és csapás irányban sok­

szorosan is szerteágaznak. Le­

felé haladva a telérek legyező*

szerűleg egyesülnek egymás­

sal, összedőlnek, úgyhogy az altárna szintje alatt nem nagy mélységben, ahol a csatorna*

ágak is a kürtőben egyesülve folytatódnak, már csak két telérhasadékot lehet a kürtő keleti és nyugati oldalán fel*

tételezni.

A kráter kitöltését a benne levő propilifos dacittól kitöltött dykeszerű csatorna*

ágakkal és a telérekkel együtt a 4. szelvény tünteti tel, amelyen látható, hogy közé*

pen van a majdnem mind*

végig függélyes Valódi Lón*

gintelér. Tőle keletre a Ny*i dőlésű Longinok, nyugatra pedig a K*i dőlésű Előliek*

vők következnek, amelyeknek egy része az altáró szintjéig már egyesült is egymással.

Tovább nyugat felé a másik főbb felér a Nepomuk, mely a közelében levő Előlfckvők*

kel egyesülve, a mélyben vár*

ható kürtő nyugati szélének irányában húzódik lefelé.

Á nagyági telérek vas*

tagsága általában csekély;

1 6 DR. PÁLFY MÓRIC

rendszerint 20 — 60 cm között váltakozik. Kitöltésük leggyakrabban igen bontott dacitos anyagból áll, de nem ritka az ú. n. glauch sem.

A felérek nemesérctartalma horizontális irányban az egykori kráter falán túl alig húzódott s a kráter összeszűkülésének mértéke szerint a mélység felé mind rövidebb lett. Vertikális irányban a leggazdagabb a 490 m ma­

gasan levő Ferenc-fárna szintje táján volt, ahonnan felfelé és különösen lefelé az ércesedés apadt s az altárna szintje alatt a század elején megkezdett 20 m mély szinten már erősen összezsugorodott.

A nagyági telérekben a szabadarany vagy foncsorarany igen nagy ritkaság volt, amennyiben az arany itt a különböző fellur-ércekben fordul elő. Ezek az ércek: sylva n it, n a g y á g it, krennerit, h essit, p etz it és stützit.

M ás fémes ásványok közül felemlíthető az argentit, ezüsftartalmú tetraedrit, galen it, pirít, chalkopirit, markazit, pirrhotin, bournonit, jordanit, h eierom orfit, m alachit, szfalerit, antim onit stb., míg a nem fémes ásványok közül kalcit, nianganok alcit, rodochrozit, dolom it, barit a közönségesebbek a k va rc mellett.

A nagyági bányának speciális felérkifejlődései a g l a u c h - felérek, amelyek ércet csak igen ritkán tartalmaztak. In k e y megállapítása szerint idősebbek az ércíeléreknél. Ezek a mellékkőzef, a dacit, a miocén szediment, sőt a fillitalaphegység szögletes, szürke, iszapszerű agyagba beágyazott darabjaival kitöltött hasadékok.

Ezek a több m vastagságig terjedő hasadékok sokszorosan elágaznak s végül alig 1 mm-nyi erecskékben folytatódnak.

A glauch-tclérek képződésének, illetve kitöltési anyaguknak még a legfinomabb erekbe való bevitelének megmagyarázására is több elmélet keletkezett; én iszapvulkánszerű működésnek tulajdonítom, amikor is az alulról feltörő forróvíz és vízgőz hurcolta be magával az alaphegység iszappá feláztatott törmelékét a legfinomabb hasadékokba is.

A nagyági bánya a kincstár és magánosok közös tulajdona volt.

Századunk elején a bánya mélyebb szintjein az érclarfalom megcsap­

pant, ami az alábbi termelési kimutatásból is kitűnik s az 5 km hosszú cserfési Ferencz Józscf-altáró nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

1911-ben a nagyági bányához csatolták a felsőcserfési Regina^bányáf is, de ebben a bányaterület 1919-ben történt megszállásáig számbavehető mennyiséget még nem termeltek.

A z utolsó évek termelési adatai a következők:

1906. A u : 101-347 kg A g : 232-864 kg 35í , 350 kor. értékben

1907. „ 88-236 „ 314-491 „ 322,160 „

1908. 90-279 „

„

1909. „ 76"439 „ 232-646 „ 266,121 „

MAGYARORSZÁG ARANY-EZÜST BÁNYÁSZATA í r

1910. A u : 75"564 kg A g : 285T51 kg 266,836 kor. értékben 1911. 48'Töl „ ,. 168-840 ,. 1 (0 ,4 3 4 1 „

1912. 51-808 „ „ I04T88 „ í r s . ó i r 1 „

1913. 49-544 „ 142T20 „ i n , 768' „

1914/1. „ 18-82T „ 43-192 „ 6 6 ,3 6 ?1 „

1914/11./

1915/1. i ” 19-100 „ 7 0 W „ 68,729' „

3. F E L SÓ K A JA N E L I B Á N Y A .

Felsőkajancl bányászata az utóbbi évtizedekben majdnem teljesen szünetelt, mert az altárna alatti mélyszinteket víz öntötte el. Nincsen meg­

állapítva, hogy a mélyszinten a felérek elnreddülése vagy pedig a vízemelés berendezésére szükséges tőkehiány okozták-c a bányaüzem szünetelését.

A felérek előfordulási viszonyaira vonatkozólag azonban meg lehetett állapítani, hogy az itteni felérek két amfibolandezit-kürtőhöz vannak kötve, amelyek az alsó miocén agyagos rétegein törtek keresztül. A két kürtő a felszínen még kb. 400 m-nyi hosszú vonalon érintkezik egymással, de a Georgina-alfáró szintjén már csak 100 m-en. Kétségtelen, hogy a mély szinteken már teljesen széf is váltak.

E —D-i irányban a két kürtő érintkezésén párhuzamosan két telér halad: az Aranytelér és az Ezüstfelér, amelyek, amíg az összeolvadt kür­

tőkben haladtak, gazdagok voltak, de onnan kijutva hamarosan elszegényedtek.

A kvarcos, majd mészpáfos telérek különösen gazdagok voltak ásványokban.

A fern.ésaranyon és ezüstön kívül a fémes ásványok közül: pirít, ar/eno- pirit, chalkopirit, szfalerit, ga len it, tetraedrit, pirargirit, kerargirit fordult elő, míg a nem fémes ásványok közül: kvarc, kalcit, barnapát, barit, gip sz gyakran igen szépen kifejlett kristályokban kerültek elő és a gyűjtemények­

ben is nagyon elterjedtek.

4. V U L K O J-K O R Á B IA I B Á N Y Á S Z A T .

Zalafnától északra, az 1349 m magas Korábia-hegy andezitkúpjában, mint a hegy környékén talált leletek bizonyítják, már a rómaiak élénk bá­

nyászatot űzhettek s nekik tulajdonítják a Jeruga nevű főtelér kibúvásának hatalmas külfejtését a kúp csúcsán. A hegy csúcsától lefelé, a 92b m magasan levő Hermania-altáróig az ismeretes teléreket már lefejtették. 1

1 Nagyág -j- feisőcsertcsi bányamű.

2

18 DR. PÁLFY MÓRIC

A z altárószint feltárása nem nagy eredményekkel járt, ezért az itteni bá­

nyászat az utóbbi időben erősen hanyatlott s c helyen röviden csakis a bánya feléreinek érdekes megjelenése miatt foglalkozom vele.

A Korábia-hegy piroxén-amfibolandezitje alsókréíakorú homokkövön és agyagpalán tört keresztül s a hegy déli oldalán közvetlenül azzal érint­

kezik, míg az északi oldalon a vulkán lepelképződménye veszi körül.

A látszólagosan egyöntetű andezittömeg, amint annak a déli oldalon levő befűződései és a bányafcltárások beigazolták, három vulkáni kürtőből

134-9

5. ábra. A ' Vulkoj-Korábia geológiai szelvénye.

1 = alsókréíakorú kárpáti homokkő; 2===propilitos piroxénandezit.

áll, amelyek a felszínen összeolvadtak, a mélyebb szinteken pedig, amint azt az 5. szelvény mutatja, szétváltak s közöttük a bányavágatok az alsókréta palát tárták fel.

Fotelére a két kürtő érintkezésén haladó s N y felé dőlő Jeruga-telér volt; mellette vele párhuzamosan haladt a Buíura-telér. Mindkét felér lefelé a Butura-szintig gazdag volt. Ott az andezit és a kréfakorú pala határán igen laposan dőlő telérlapba, ú. n. székbe mentek be.1 Ez a telérlap még igen gazdag volt, de alatta a krétakorú palában már a telérek folytatását nem tudták megtalálni.

Hasonlóan két kürtő érintkezésén volt a Mihály-telér is a hegy Ny-i végén; ez is a két kürtő szétválásán alul, a palában szintén elmeddült.

A Korábia-hegy teléreiből Koch szerint a termésaranyon kívül a 1

1 A hasonló lapos teléreket az Érchegységben székeknek (oláhul szkaune) nevezik.

MAGYARORSZÁG ARANY-EZÜST BÁNYÁSZATA 19

fémes ásványok közül pirít, arzenopirit, ga len it, markazit, tetraédrit, m olib- denit, azurit, m a la ch it és telin r (?) ismeretesek, a nem fémesek közül a k v a rc-on kívül k alcit és vivia n it fordult elő.

A b á n y a a r a n y i é r m e l é s c az utóbbi évtizedekben teljesen jelentéktelen volt, de még ma is legendákat mesélnek a múlt században elért szép eredményekről. A bánya a LuKAcs-család tulajdona s Lukács

László ny. pénzügyminiszter gyűjteményében igen szép termésarany-stutákat volt alkalmam innen láthatni.

5. A R Á M A B Á N Y A .

A Vulkoj-Korábiától északra 1898-ban nyitották meg mélyebb szinten a már régen felhagyott Arámabányát, amelyben néhány év után elég jelentős termelési eredményeket értek el.

A 964 m magasan levő Szent Háromság*íárna és az Izbicsora-paíak völgyéből 854 m magasan induló Napoleon-allárna K, kissé ÉK felé irányulva, az andezit lepelképződményében több telérhasadék harántolása után érte el a művelésre érdemes három telért, az A rany-, Ezüst- és Fotelért, amelyek 1 —3 h felé csapnak; vastagságuk 15—50 cm között váltakozik s kitöltésük majdnem tiszta érc.

A telérek a felszínen jól kimutatható andezit vulkáni kürtő keleti szélén lepelképződményben haladnak, de északi végük P^{á p p} K. leírása szerint már kemény zöldköves andezitbe jut, ahol elmeddülnek. Pá p p K. meghatározása szerint az oxidációs zóna 990 m t. sz. f. magasságig tart az 1020 m magas külszíntől s ércei: lim onit, piroluzit, m alachit, azurit, chrisok olla, m elakonit.

A cemenfációs zónát innen lefelé az altárna alatt 14 m mélységig, 840 m t. sz. f.

magasságig számítja. Ezen zóna alsó részében az altárna fölött vannak a gazdag arany, ezüst és rézércek : pirít, clialkopirit, ga len it, szfalerít, tetraédrit, bernit, ritkán term ésréz és term ésa ra n y. (Ez a két utóbbi kétségtelenül az oxidációs zóna ásványa).

A primérzóna ásványa főleg a pirít, míg a clialkopirit, ga len it és sz falerít csak elvétve fordul elő.

A primérzóna 1—2%> rezet tartalmaz s aranytartalma tonnánként 5 gr-on alul marad, míg a cemeníációs zónában a réztartalom átlagosan 10% , az arany tonnánként 5 0 —100 gr, az ezüst 300—500 gr volt. (A m. kir.

Földtani Intézet évi jelentése 1913-ról, p. 254.).

A z Arámabánya főterméke íulajdonképen a réz, amiből 1912-ben 122'8 q-t, 1913-ban 333 q-t termeltek, de amellett jó eredménnyel dolgozták fel az aranyos ezüst érceket is.

r

2 0 DE. PÁLFY MÓRIC

Termelési adatok:

1912- ben 2'533 kg arany, 45'454 kg ezüst, 1913- ban 19015 „ „ 99'956 „ 1914- ben 10991 „ „ 136314 „

6. FE L H A G Y O T T É S K IS E B B B Á N Y Á K .

A z Erdélyi Erchcgységbcn az andezitekkel kapcsolatos aranybányák közül egyidőben hires volt tellur-aranyfartalmáról az o f f e n b á n y a i, a f a c e b a j a i és a b o t e s i bánya; ezek azonban már évtizedek óta üzemen kívül vannak.

Hasonlóan már régen felhagyták többek között a n a g y a l m á s i , t r o i c a i , m a g u r a i , t o p l i c a i , t r e s z t y a i , h c r c e g á n y i stb. bányákat.

Á pirit-krisíályairól híres p o r k u r a i kisebb bányát, aminek ércesedése andezites dacifok dyke-szerű erupcióihoz van kötve, több-kevesebb ered­

ménnyel az utóbbi időben is még művelték.

Nagyobb lendületet az 1910. körül újra megnyitott s z ta n iz s a -fc ric s e li bánya ért el, melynek Popa nevű tárnáját már régebben hajtották a Magyarok hegye (Dealu Unguruluj) alá, de vele az érces területet akkor nem érve el, felhagyták. Külszíni felvételem alkalmával a hegy csúcsán a propilitos andezit háromkaraju határvonalából három vulkáni kürtőre következtettem, amelyek a felszínhez közel összeolvadtak. Minthogy a Popa-tárna a hegycsúcs alá irányul, kétségtelennek tartom, hogy a vulkáni kürtők érintkezésén levő telérekef érték el az újranyitás után.

A kis erővel dolgozó magánbányatársulat a következő eredménnyel dolgozott:

1910- ben 90'343 kg nyersarany 1911- ben 114 636 „

1912- ben 68T85 „ arany 1913- ban 33‘349 „ 1914- ben 29T53 „ 1915- ben 18 34T „

3r'506 kg ezüst lt-349 „ „ lb ’250 „

9-918 „ „

b)

RIOLITERUPCIÓKKAL KAPCSOLATOS BÁNYÁK.

A z Erdélyi Érchegység területén Verespatakon, Boicán és Búcsúm­

ban fordulnak elő rioliterupciókhoz kötött telérck. Ezek közül a verespataki telérek megjelenésének típusa majdnem teljesen azonos az andezitek mellett előfordulókkal, míg a boicai és bucsumi a Nagybánya és Felsőbánya kör­

MAGYARORSZÁG ARANY-EZÜST BÁNYÁSZATA 2 1

nyékén levő rioliterupciókhoz kapcsolt telérekével egyezik meg s az andezi­

tekhez kapcsoltaktól teljesen eltérő típusú.

1. V E R E S P A T A K .

Magyarország legrégibb, leghíresebb és leggazdagabb aranytermő területe, a római korból fennmaradt sok emlékkel.

Területének alapja az alsókrétakorú homokkövön és palán képződött kis középső miocénöböl, amelyen a riolit több erupcióban tört a felszínre.

Ez a riolit szintén sztratovulkán jellegű, tufája és breccsája az erupciók között a középső miocén szedimentum felett nagy területet vastagon borít.

A bányászat zöme a verespataki völgy baloldalán az 1086 m magas Kirnik és az 1004 m Csetátye (vár) hegyekben foly, kisebb része pedig a völgy felső részén az Igrcn és Vajdoja s a völgy jobboldalán az Orlea és Carina bányaosztályokban.

A bányaterület legmélyebb altárója a 7 14 m magasan fekvő Orlái Szt. Keresztalfáró, melynek elágazó oldalvágatai az egyes bányaosztályokba vezetnek. A z altáró szintje felett az egyes területek szerint különböző magas­

ságban van az ú. n. lebegőhatár, amelyen alul a bányászat a m. kir. kincstáré volt, míg felette a magánbányák gömb- és köbhatárainak zűrzavaros töm­

kelegé terült el.

A vercspataki riolitterülef pontos körülhatárolásából, illetve a riolitnak a tufától és breccsától való pontos elhatárolását jelző karélyos határvonalakból már a felszínen sejteni lehet, hogy a Csetátye és Kirnik hegytömegében több erupciós központot — kürtőt — lehet találni. A z altáró bányafeltárásai — amint a 6. ábrában közölt alaprajzon látható — már megmutatták, hogy a felszínen összeolvadt és szétterült riolittömeg alatt több köralakú vagy megnyúlt ovális, riolittól kitöltött vulkáni kürtő van, amelyeket breccsa és tufa választanak el egymástól. Kb. 18 — 20 éve már, hogy megkezdették a mélyszintek feltárását, de 1914-ig a munkálatok még csak kevésre haladtak, pedig ezek — talán már a krétahomokkő közepette — bizonyára még élesebben elkülönítenék egymástól a kürtőket.

Sajátságos, igen keményre összecementelt kvarcos breccsából áll a Csetátye csúcsa, amiben a hatalmas külfejtések üregei még a rómaiak korára vezethetők vissza. Ez a kőzet minden részében annyira impregnálva van arannyal, hogy modern berendezés mellett teljes egészében feldolgozható lenne.

Ez alatt a breccsafömeg alatt az altáró szintjén egy riolittól kitöltött vulkáni kürtőt lehet körülhatárolni, amiből azt kell következtetnünk, hogy a vulkáni kürtőbe benyomult magma nem tudott a felszínig emelkedni a krátert

DR. PÁLFY MÓRIC

GYPELE tGREN

CM 6. ábra. A verespataki Orlai Szt. Kereszt, altáró geológiai térképe.

Riolit határa a külszínen

MAGYARORSZÁG ARANY-EZÜST BÁNYÁSZATA 2 3

kitöltő vulkáni törmelékben, de a kürtő mentén felszálló ásványképzők az egész krátertöltelékct clkvarcosífották és impregnálták ércekkel.

A verespataki területen az arany részint telérekben, részint tömzsökben fordul elő.

A íelérek közül legfontosabb a tufában és breccsában haladó s nagyobb vetődést jelző K —Ny-i irányú Kereszt-íelér, amit a közel É —D-i irányú meredek telérek egész sorozata harántol. A ' Juhói íelércsoport, a Tyinga-delér, a

isagyk irm k

X. ábra. Szelvény a Nagykirnik erupciójának keleti részén, a Katroncza-tömzzsel.

1 =riolit; 2=riolitbreccsa ; 3 = kvarcos homokkő, ú. n. zárókő ; I= erősen kvarcos kontaktus.

Miskolczy telércsoport, a Szapáry-, Tisza Kálmán- és Arany-telér és a Splényi tclércsoport a riolitban, illetve a riolifkürfő és a tufa s brcccsa határán fordulnak elő.

A 123., 146., 151., 153. sz. telérek, valamint a Bclházy- és az Agya*

gos tömzs a krétahomokkőben vannak.

A verespataki bányászatnál legfontosabbak a tömzsök, mert különösen ezek voltak igen gazdagok. Ezek között legnevezetesebb volt a híres Katronca*

s belőle fölfelé kiágazó Korhok*fömzs (1. a 7. ábrát), amelyik a Kirnik

2 4 DR. PÁLFY MÓRIC

csúcsától kezdve az altáró alaft 60 m mélységig, feháí 445 m magasságban volt 1908-ban lefejtve. Ezenkívül nevezetesebbek még a Kovag-tömzs (Baucza), Spongia-, Mangán-, Rosáca-, Borsa-, Troás-, Katalin-, Rákosy és Belházy- tömzs, amelyeknek azonban már csak egyrésze ismeretes az altáró szintjén.

A teléreknek és tömzsöknek, illetve ezekben a gazdag aranytartalomnak előfordulását az altáró szintjén a 6. ábrában közölt alaprajz tünteti fel, hol azonnal szembeszökő, hogy azok túlnyomó része a vulkáni kürtők szélein rendezkedik el. Kivétel az erős tektonikai vonalon levő Keresztótelér és az azt keresztező haránttelérek. Hogyha azonban tekintetbe vesszük, hogy lapos, alig 20°-os D*i dőlésével a Kereszt-felér is a mélyben mindinkább megközelíti a riolitkürtőket, annak kapcsolatát a kürtőkhöz alig lehet kétségbe vonni.

A verespataki telérek általában igen vékonyak. Így pl. az igen gazdag Kereszt-telér olykor alig 1—2 mm vastag lappá keskenyedik el, itt azután — gyakran igen szép lemezekben — szabad arany fordul elő. A lemezek felülete gyakran tele van legömbölyödött élű aranykristályokkal, vagy ha ezek hiányoz­

nak, az oktaéder éleinek megfelelő vonalak mindig felismerhetők rajta. A telérek tölteléke kvarc, szarukő, m angánpát, m észpát, pirít, markazit, chalk opirit és az erek üregeinek belső oldalán szfalerit, ga len it és ritkán tetraédrit.

A verespafaki tömzsök legnagyobb része a riolifhoz van kötve. Nagy részük nem is tekinthető szoros értelemben lömzsnek, mert nem egyebek olyan érckoncentrációknál, amelyek azáltal jöttek létre, hogy egyes pontokon a meredeken álló feléreket a különböző irányban laposan dőlő íelérck, az ú. n. székek harántolják. A valódi tömzs fogalmához legközelebb a Katronca- és a belőle felfelé kiágazó Korhok-tömzs áll.

T e r m e l é s i a d a t o k : 2

1906-ban 71-747 kg arany, 32-306 kg ezüst 238,831 kor. értékben

1907-ben 70492 *> ** 30-297 „ „ 234,245 «» ,,

1908-ban 106-710 >* »» 44"455 „ 353,725

„

1909*bcn 105-099 >» M 43'541 „ 315,319 „

1910-ben 70-386 ** »* 4T239 „ 234,521

„

1911-ben 77-643 »» >1 51-629 „ „ 259,184

„

1912-ben 79094 » ,, 51 "965 „ 261,231

1913-ban 82-780 53-411 „ 276,640

1914/1-ben 42-387 M 25-520 „ 141,373 ,,

1914/II-ban (

1915/Kbcn i 68-675 ,, 48-069 „ „ 229,989 »

2. B O IC A I B Á N Y Á S Z A T .

A boicai bányászat kezdete is, éppen úgy mint az Érchegység összes nagyobb bányáinál, legalább a rómaiak korára nyúlik vissza.

MAGYARORSZÁG ARANY-EZÜST BÁNYÁSZATA 2 5

A bányaterület alap­

kőzete az augitporfirittufa, ame­

lyen a felső jurákon szirtes­

mészkő fekszik. Ezeken tört át a 673 m magas Szevrcgyel- hegy riolitja, amihez az itteni aranyat tartalmazó telérek van­

nak kapcsolva. A riolitláva a felszínen gombamódra szék terülve építi fel a hegy kúpját, de a kúp alatt a bányaműve­

lések mindössze három kes­

keny dyke-szerű vulkáni csa­

tornát mutattak ki az augit­

porfirittufa közepette (1. a 8.

ábrát). Ezek közül a nyugati legnagyobb erupció mellett ér- cestelér nincsen, a keleti mel­

lett az egyetlen É N y—DK-i irányú Rudolf-fotclér fordul elő, a telérek zöme pedig az alig 4 — 6 m széles középsőhöz van kötve. Ezek az általában szintén É N y—DK-i irányú telérek is a mélyben tulajdon- képen csak egy telérhasadékba egyesülnek, fölfelé pedig lc- gyezőszerüleg elágazva igen bonyolult telérhálózatof hoz­

nak létre (Suhajda, Mihály, Károly, Emma, Wenzcslei, László,Keresztvágásos felérek).

A boicai teléreket négy táróval tárták fel: 506 m f. sz.

f. magasságban van az Anna- táró, 8E5 rn-rel mélyebben a Rezső- táró, 8T'5 m-rel mélyeb­

ben a József-táró s az alatt 80 m mélyen (tehát 251 m t. sz. f. magasságban) a Klein-

'OX T3

«3 '5.

CN

oo.

*Sd ii c

JD

00

2 6 DR. P Á U 'Y MÓRIC

alfáró. A z 1895-ben megindított mélyművelés 210 m mélységig haladt le, hol az érces közök már teljesen kiékiiltek. A mélységben a felérek fémtartal- mának csapása oly gyorsan rövidült meg, hogy a 210 m szintmagasságot alig 10 év alatt lefejtették.

A főtelérhasadék, amit a Suhajda-telér, majd a Károly- és Mihály- telérek jeleznek, a riolif és augitporfirittufa határán megy végig. Ebből ágazik ki a többi felér, amelyek a felsőbb szinteken mintegy 600 —800 m hosszú­

ságban voltak fejtésre érdemesek; lefelé ez a hosszúság mindinkább rövidült, úgyhogy az alfáró alatt a fémtartalom már csak az érctömzsre szorítkozott s 210 m mélységben az is teljesen kiékülf.

A telérek széfágazásánál keletkezett ércfömzs legnagyobb hossza 40 m, szélessége 30 m. A tömzs közepén halad végig a főtelérhasadék; attól keletre

— hol az augitporfirittufa a mellékkőzef — a tönrzsanyagban az augitporfirittufa szögletes darabjai szerepelnek, míg nyugatra — a riolif mellett — a tömzsben is riolifof találtak; mindezek erősen agyagos, érces, olykor tekintélyes meny- nyiségű szabadaranyat tartalmazó cement által voltak összeragasztva.

A felérek vastagsága igen változó; igen gyakran az 1 m-nél is vas­

tagabb telér alig észrevehető lappá zsugorodik össze. A telérek kitöltése részint kvarcos, részint mészpátos, de az sem volt egyenletes s ugyanazon telérnél is nagyon változónak mutatkozott. A z arany többnyire rendkívül finoman eloszolva mint foncsorarany s csak ritkán mint szabadszemmel is látható szabadarany fordult elő. Fémes ásványai közül felemlíthetők a pirít, chalkopirit, ga len it, szfalerif, ez ü stk én eg és v ö rö sez ü stérc, melyek marája kohóaranyat is tartalmazott. A nem fémes ásványok közül gyakoribbak a barit, m a n gá n - p á t és am etiszt.

1905. után, minthogy lefelé a fémtartalom megszűnt, a bányaüzemet beszüntették, de később a felsőbb ^szinteken bennmaradt pillérek lefejtése miatt ismételten üzembe vették s némi időleges sikert értek is el, mert pl.

1908-ban Z8'7T9 kg, 1909*bcn 81'613 kg, 1910-ben 50'690 kg nyersarany termelést mutattak ki. 3

3. B Ú C SÚ MI K O N K O R D IA BÁ N Y A .

A bányászat a Frazini-hegy riolitkúpjáf körülvevő riolitbreccsában foly, amit 15 — 20° alatt nyugat felé dőlő lapos telérek, helyi elnevezés szerint székek metszenek, ezeket pedig a meredeken álló telérek harántolják. A z arany a lapos telércken, különösen olyan helyeken fordul elő, ahol azokat a meredek telérek harántolják. A z utóbbiak rendszerint szegények s csak a lapos tclcrckkcl való kereszteződés közelében tartalmaznak aranyat.

MAGYARORSZÁG ARÁNY-EZÜST BÁNYÁSZATA

T e r m c l é s i a d a 1910-ben 2FT00 191 1-ben 27-000 191 3-ban 62-000 191 4-ben 25-859

t o k :

kg aranyos ezüst

» » w

II. Nagybánya környékének aranybányászata.1

A Guttin hegység lábánál elterülő bányaterület vulkáni erupciói a középső miocénben indultak meg, de kitörésük zöme a felső miocénbe és a pliocén aljára esett, sőt valószínűleg felnyúltak a legfelső pliocénbe is, amit abból is lehet következtetni, hogy Felsőbányától északra a Ptr. albán még megtaláltam egy piroxénandezit vulkán kráterfalának tufából és brcccsából álló maradványát is, ami kb. cgyharmadkör alakjában veszi körül az alatta levő alacsony, de kemény fekete andezitből álló bokkát. A kráterfal maradványá­

nak legmagasabb pontja még mintegy 50 m-re emelkedik a bokka fölé. A középső és felső miocénbe cső legrégibb crupciók igen gyakran propilitos piroxénandezitek, amelyek andezites dacitba is átmennek. Azután következett a riolifok crupciója, amit — már a pliocénbcn — ismét piroxénandezitek törtek át. Ezek mindenikévcl kapcsolatosan találunk ércesedést.

Ügy a piroxénandezitek, mint a riolitok mellett a hegység több pontján

1 Fontosabb irodalom :

Ge sell S . : A nagybányai ércbányaterület. (A ni. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1889-ről, p. 133. ; 1890-ről, p. 137.)

— A felsőbányái ércbányaterület. (U. a. 1891*ről, p. 105.)

— Kapnikbánya bányageológiai viszonyai. (U. a. 1892*ről, p. 141.) Reményik L. : A magyar fémbányászat ismertetése. Budapest, 1900.

Pálfy M .: A nagybányai bányaterület geológiai viszonyai. (A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1914»ről, p. 385.)

— Nagybánya, Borpatak, Felsőbánya és Kisbánya bányageológiai viszonyai. (U. a. 1915-ről, p. 392.)

— Ilobabánya, Miszbánya és Láposbánya geológiai viszonyai. (U. a. 1916-ról, p. 434.)

— A z arany előfordulási viszonyairól az erdélyi Érchegységben és Nagybánya környékén.

(M. Tud. Akadémia math. és term. tud. Értesítője, X X X IV . k., p. 518.).

A Nagybányai Bányakerület monográfiája. I. k„ 1896, II. k., 1910. Nagybánya. (Kiadja a Bányászati és Kohászati Egyesület nagybányai osztálya.)

2 8 P R . PÁLFY MÓRIC

jelentékeny számú kiscbb-nagyobb bánya van; minthogy azonban ezek nagy részében vagy csak igen csekély erővel, vagy pedig csak időszakonként dolgoznak, a következőkben csak néhány nagyobb bányát ismertetek, külön­

választva itt is az andezitekkel kapcsolatos és a rioliterupciókhoz kötött teléreket.

a)

ANDEZITEKKEL KAPCSOLATOS BÁNYÁK.

1. N A G Y B Á N Y A : V E R E SV ÍZ I B Á N Y A .

A veresvízi bányászat kezdetéről semmi adat sem maradt fenn; a leg­

régibb történelmi adatok 1F64-ből valók, amikor a város a veresvízi terület több régi, felhagyott bányáját rövid időre ismét művelésbe vette. Hogy azonban az itteni bányászat sokkal régibb időben kezdődött, azt a vésőmunkával eszközölt régi fejtések és az ugyancsak vas-ékkel hajtott 2000 m hosszú Sarlós Roldog- asszony-altáró is bizonyítja.

A 18-ik század végén egyidcig a misztbányai bányatársulat tulajdonában voltak a bányák, de 1296-ban a bányaművelést az is felhagyta. A 19-ik század harmadik évtizedében a kincstár nyitotta ki újra a bányákat s három társulat bányájának (Lipót, Kalazanfi és Evangélista bt.) kivételével az összes veresvízi bányák művelését megkezdette. 1850— 1864. között a ma is leg­

mélyebb altárnát, a Svaiczcr-segédtárót hajtotta a felsőbb szintek víztelenítése végett. 1868-ban a három magántársulattal való megegyezés alapján a Sarlós Boldogasszony-tárna szintje alatti terület a kincstár birtokába ment át.

A veresvízi bányaterület alapja a pontusi emelet agyagja, amelyet a Svaiczcr-altáro elején tártak fel. Erre az andezites dacit erősen zöldkövcs és kaolinosan bomlott lepelképződménye települ, ami úgy a bányában, mint a külszínen nagy területet borít. Különösen a bányafeltárásokban látható, hogy a fiatalabb piroxénandezit-vulkánok kürtői között az andezites dacit lepel- képződményében elbontott láva mellett nagy szerepet játszik az andezit konglomerátum, breccsa és tufa is (1. a 9. ábrát).

A z andezites dacitof sűrűn nagy amfibol kristályoktól porfiros trachit- szerű kőzet törte át, ami a felszínen szétterülve a hegygerincet borítja. Ezt a kőzetet azután főtömegében kemény, üde, fekete vagy zöldesfekete piroxén- andezit törte át, melynek azonban piroxénjei már részben át vannak alakulva.

Ezeknek kürtőit a bányafeltárásokban megtalálták s minthogy a telérek s azok aranytarfalma szorosan e kürtőkhöz kapcsolódik, az ércesedést is ezzel az erupcióval kell kapcsolatba hozni.

A veresvízi bányaterület aitárnája a 227 m absz. magasságban levő Svaiczer-alfárna. E felett 277 m absz. magasságban van a Sarlós Boldog-

*■). ábra. A vercsvízi bányaterület geológiai térképvázlata. 1 = pontusi agyag a .Svaiezer-aItáróban ; 2 = andeziles dacit lepelképződménye ; 3 = amfibolos trachit; 4 = augithiperszténandezit kürtőkitölfése a külszínen ; 4 a — augithiperszténandezit kürtőkitöltése a Svaiczer^szinten ; / = tu fa;

6r= breccsa ; kgl — konglomerátum a Svaiczer-szinten.

3 0 DR. PÁ LFY MÓRIC

asszony-fariul. Ennek a tárnának szintje alatt a bányászat a kincstár tulajdona, míg a telette levő terület magántársulatoké. A magasabb szinteken a magán- társulatoknak több beható tárnája volt (Erzsébet-, Márton-. Evangélista-, Nepomuk-, Lóbánya.*- stb. tárnák), amelyeknek egy nagy része, minthogy a felsőbb szintek már le vannak fejtve, beomlott.

Á Svaiczer-altáróból 1910 körül kezdették meg a 25 és 50 m-es szint lemélyítését, de azok kihajtása ottlétem idején (1914—1915-ben) még csak kezdetén volt.

Á bánya geológiai viszonyait és feléreif, valamint a Icléreknek viszonyát az egyes vulkáni képződményekhez a 9-ik ábra térképvázlata tünteti fel.

Ezen a Hosszúpafak felső részén egy kettős vulkáni kürtőt látunk, középen összeolvadva, lefelé pedig a bányafeltárások szerint a kettő már teljesen eggyé olvad össze. Ennek keleti szélén halad közel É —D-i irányban a L ő r i n c s annak É-i folytatásában az I. v. F ő C a l a z a n t i - t e l é r , amelyek összesen mintegy 720 m hosszúságban ismeretesek. Átlagos csapásuk 24— l h között változik s 75—85° alatt N y felé dőlnek. Töltelékük bontott andezittel kevert kvarc, amiben vörös-ezüstére (pirargirif) és koromérc (síefanit) fészkenként, sőt néha egész erekben is fordul elő. Ez a telér főleg a felsőbb szinteken volt gazdag, míg a Svaiczer-altáró alatt a 25 és 50 m-es szinteken elmeddült.

Északkelet felé a hasonló kitöltésű M i h á 1 y é r ágazik ki belőle, ami azonban 100—120 m után kiékül.

A Lőrinc-felérnek közel északi folytatásába esik a Ca l a z a n í i J ó z s e f - telér, amit a Calazanti bányatársulaf fejtett le a felsőbb szinteken, ahol a telér kvarcos kitöltése aranyban és ezüstben gazdag volt. Lefelé kitöltése mészpátos lett és elszegényedett, úgyhogy a Svaiczcr-alfárna szintjén már nem volt fejtésre érdemes.

Á Lőrinc —Fő Calazanti-telértől nyugat felé utána következik a vele közel párhuzamos II. C a l a z a n t i - t e l é r , ami azonban csak a terület északibb részén és csekély hosszúságban ismeretes, mert D felé beleolvad a nagy hosszúságban ismeretes III. C a l a z a n t i - f e l é r b e , ami a vulkáni kürtő Ny-i szélén megy végig. Ugyancsak a III. Calazanti északi részébe olvad be hegyes szög alatt a tőle tovább nyugatra levő IV . Ca l a z a nt i - t e l é r is.

A III. Calazanti-telér déli végét az I. v. Fő Calazantival a csapásukra ferdén haladó N e p o m u k - t e l é r köti össze.

Főleg a III. Calazanti-telér és Nepomuk-telér igen gazdagok aranyban.

Egy másik, látszólag jelenféktelen kis piroxénandezit-erupcióf a Dongás- hegy gerincén találunk, ahol az a trachitszerű kőzetet áttöri. Ehhez az erupcióhoz kapcsolódik pedig a terület leggazdagabb telére, a M á r f o n - t e l é r és a felsőbb szinteken annak szakadványa gyanánt tekinthető L ó b á n y a i - f e l é r , aminek evései az andezit-erupciótól délre 1000—1200 m hosszúságban kö­

MAGYARORSZÁG ARANY-EZÜST BÁNYÁSZATA 31

vethetők. Ennek a felérnek az andezifcrupcióhoz és az andeziterupciónak az aranytartalom eloszlásához való viszonyát a 10. ábrán közölt alaprajz és hosszszelvény tünteti fel. A Márton — Lóbányai-telér vastagsága különösen

ott, ahol szakadványaival egyesül, 3—5 m-re is emelkedik. Tölteléke laza>

földes ásványokkal kevert k varc, ami fészkenként vagy zsinórokban tartal­

mazza az aranyat tartó kénes érceket.