HIVATALNOK ÉRTELMISÉG A KORA ÚJKORI ERDÉLYBEN ÉS A MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN
I.
290
ISSN 2068-309X
Kolozsvár–Budapest, 2020 ERDÉLYI TUDOMÁNYOS FÜZETEK
290
Szerkesztette
BOGDÁNDI ZSOLT, FEJÉR TAMÁS és JAKÓ KLÁRA
HIVATALNOK ÉRTELMISÉG A KORA ÚJKORI ERDÉLYBEN ÉS A MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN
I.
© Szerkesztők és szerzők, 2020
© Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2020
© Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2020 Felelős kiadó
BIRÓ ANNAMÁRIA
FODOR PÁL, MOLNÁR ANTAL Korrektúra
ANDRÁS ZSELYKE
Műszaki szerkesztés, borítóterv BODÓ ZALÁN
Nyomdai munkálatok
F&F INTERNATIONAL Kft., Gyergyószentmiklós Felelős vezető
AMBRUS ENIKŐ
A borítón: Magyarország térképe Abraham Ortelius Theatrum orbis terrarum (Antverpiae, 1570.) című atlaszából.
Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României
Hivatalnok értelmiség a kora újkori Erdélyben és a Magyar Királyságban / Szerkesztette: Bogdándi Zsolt, Fejér Tamás és Jakó Klára. - Cluj-Napoca : Erdélyi Múzeum-Egyesület ; Budapest :
Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2020 Conţine bibliografie
ISBN 978-606-739-154-1 ISBN 978-963-416-224-7 I. Bogdándi, Zsolt (ed.) II. Fejér, Tamás (ed.) III. Jakó, Klára (ed.) 2
Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság
Előszó ...7 BOGDÁNDI ZSOLT:
A fejedelmi tábla 16. századi ülnökeiről ...9 DÁNÉ VERONKA:
A Rákócziak cubiculariusai ...25 FAZEKAS ISTVÁN:
Állami alkalmazott – magánalkalmazott. A magyar udvari
kancellária tisztviselői a 16–17. században ...41 FEJÉR TAMÁS:
A fejedelmi kancellária személyzete Mihály vajda erdélyi uralma idején (1599. november–1600. szeptember) ...55 GÁLFI EMŐKE:
A gyulafehérvári bíró háza és trogiri Lodi Simon ...89 H. NÉMETH ISTVÁN:
Egy változó világ városvezetői ...99 JAKÓ KLÁRA:
Vitéz László: havasalföldi vajdai secretarius a Thurzók
környezetéből? ...123 JENEY-TÓTH ANNAMÁRIA:
„A fejedelemasszony... kedves és jó szolgája lött volna”.
Bálpataky János karrierje Lorántffy Zsuzsanna udvarában
(1630–1645) ...145 KENYERES ISTVÁN:
Hivatalnoki életpályák és családi stratégiák a kora újkori kamarai uradalmak példáján ...157
TARTALOM
SZALAI ÁGNES:
A Besztercei kerület dézsma adminisztrációjának vázlata
a 17. század első felében (1613–1657) ...187 VERES TÜNDE:
Draheim Vilmos felemelkedése és bukása ...209 Rövidítések jegyzéke ...231 A kötet szerzői ...239
A városi közigazgatás a 17. század végén gyökeres változásokon ment keresztül. A változások okai a központi politikában megfigyelhető fordu- lathoz vezethetők vissza. Az államigazgatás ettől a korszaktól még hét- köznapibb, megkerülhetetlenebb lett. Az állam és a helyi hatalom, illetve a lokális igazgatás közötti kapcsolatok teljesen átalakultak: kapcsolatuk még mélyebbé vált, az államigazgatás résztvevői pedig a hétköznapok részeivé váltak. Amíg a 17. század végéig azt tapasztalhatjuk, hogy az állam helyi szinten a városok igazgatásába nem avatkozott be, ettől a korszaktól kezd- ve ez a jelenség már nem igaz. A 17. század utolsó harmadától a Magyar Királyság szabad királyi városaiban az állam politikája új irányt vett. Az ország rendjei közül a szabad királyi városok esetében került sor elsőként és legmélyebb szinten arra, hogy az államhatalom szabta meg működé- sének fontos területeit, sőt: a helyi hatalmi politikába is kemény kézzel nyúlt bele. A jelenség nem a Magyar Királyság vagy a Habsburg Monar- chia egyedi jellegzetessége, hiszen a kora újkorban az állam megerősödé- se, az államigazgatás hatáskörének kiterjesztése általános, szinte minden államra leírható tendencia. Az állami apparátus Nyugat-Európában is a mindennapok részévé vált, az egyre központosítottabb állam mind job- ban elhódította azokat a területeket, amelyek korábban a rendek, illetve azok képviselői fennhatósága alatt álltak: a jobbágy-földesúr viszony, a vallásügy, lelkigondozás, egészségügy, szegényügy. A kora újkor modern uralkodói számára az erős hadsereggel és financiális háttérrel megalapo- zott külpolitika kiemelkedő szemponttá vált. Mindehhez azonban szüksé- gessé vált az, hogy az állam pénzbevételei biztos alapokon nyugodjanak, a hadsereg ellátásához szükséges bevételek ne a rendekkel történő alku- kon múljanak. A bevételek állandóvá tétele, a hadügy folyamatos ellátá- sa a hatalom újszerű gyakorlásával függött össze. Az államhatalom más
EGY VÁLTOZÓ VILÁG VÁROSVEZETŐI
H. NÉMETH ISTVÁN
területein (adóigazgatás, bíráskodási gyakorlat, az egyes közigazgatási egységekhez kötött feladatok stb.) központosodás ment végbe, és az állam folyamatos működtetése az uralkodó megerősödött legitimációjával alá- támasztott államigazgatás feladatává vált.1 A gazdaságtörténet a fiskális állam (Fiscal State) létrejötteként írja le a fenti átalakulást, mely kifejezés az okok és a megoldások közötti tisztán gazdasági, financiális viszonyt ki- válóan fejezi ki. Ezek a jelenségek hatottak az uralkodó fennhatósága alatt álló városokra is. A polgárság tevékenységéből befolyó jövedelmek (egyre sokasodó adók, kereskedelmi bevételek stb.) mind nagyobb részét alkot- ták az állami bevételeknek, így az állam és a tőkeerős polgárság egyre több közös érdekkel rendelkezett.2 Mindez egyrészt a városok ellenőrzéséhez vezetett, de egyben az államhoz kötődő nagypolgárság érdekeit és befo- lyását is megnövelte, ami egyben a nagyvárosok előretörését is segítette.3
Ezek a jelenségek a nyugat-európai államokban jelentek meg teljes spektrumban és viszonylag hamar. Tendenciájukat tekintve azonban a Habsburg Monarchia minden tartományára is igaznak tekinthetjük, jól- lehet bevezetésükre nem egyszerre került sor. A monarchia törzstartomá- nyaiban (Alsó-, Felső- és Belső-Ausztria, valamint a 17. századot tekintve Cseh- és Morvaország) már a 17. század első negyedében sor került a vá- rosok igazgatásának állami kézbe vételére. A Magyar Királyság a Habs-
1 Der Absolutismus – ein Mythos? Strukturwandel monarchischer Herrschaft in West- und Mitteleuropa (ca. 1550–1700). Hrsg. Ronald G Asch–Heinz Duchhardt. Köln–Weimar–
Wien 1996.; Ronald G. Asch: Kriegsfinanzierung, Staatsbildung und ständische Ordnung im Westeuropa im 17. und 18. Jahrhundert. Historisches Zeitschrift CCLXVIII(1999). 635–671.;
Heinz Duchhardt: Absolutismus – Abschied von einem Epochenbegriff? Historisches Zeitschrift CCLVIII(1994). 113–122.; Nicholas Henshall: The Myth of Absolutismus: Change and Continuity in Early Modern European Monarchy. London 1992.; Gerd Heinrich: Staatsaufsicht und Stadtfreiheit in Brandenburg–Preußen unter dem Absolutismus (1660–1806). In: Die Städte Mitteleuropas im 17.
und 18. Jahrhundert. Hrsg. Wilhelm Rausch. Linz (Donau) 1981 (Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas 5). 155–172.; Rudolf Vierhaus: Deutschland im Zeitalter des Absolutismus (1648–1763). Göttingen 1978.; Alwin Hanschmidt: Zur Armenpolizei und Armenversorgund in der Stadt Münster im 17. Jahrhundert. In: Städtisches Gesundheits- und Fürsorgewesen vor 1800.
Hrsg. Peter Johanek. Köln 2000 (Städteforschung. Reihe A 50). 225–241.
2 The Rise of the Fiscal State in Europe c. 1200–1815. Ed. Richard Bonney. Oxford 1999.;
Marjolein C.’t Hart: The Making of a Bourgeois state. War, Politics and Finance during the Dutch Revolt. Manchester 1993.; Patrick K. O’ Brien–Philip A. Hunt: The Rise of a Fiscal State in England, 1485–1815. Historical Research 66(1993). 129–176.; La fiscalità nell’economia europea secc. XIII–XVIII: Atti della “Trentanovesima settimana di studi”, 22–26 aprile 2007. Ed. Simonetta Cavaciocchi. Firenze 2008.
3 A városok „államosításáról”: Klaus Gerteis: Die deutschen Städte in der frühen Neuzeit. Zur Vorgeschichte der “bürgerlichen Welt”. Darmstadt 1986. 73–80.; Nicolas Rügge: Im Dienst von Stadt und Staat. Der Rat der Stadt Herford und die preußische Zentralverwaltung im 18. Jahrhundert.
Göttingen 2000. A nagyvárosok fejlődésére lásd még: Charles Tilly–Wim Blockmans: Cities and the Rise of States in Europe, A. D. 1000 to 1800. Boulder 1994.; Christopher R. Friedrichs:
Urban Politics in Early Modern Europe. London 2000.; Mathieu Marraud: De la ville à l’État, la bourgeoisie parisienne, XVIIe–XVIIIe siècle. Paris 2009.
EGY VÁLTOZÓ VILÁG VÁROSVEZETŐI
burg Monarchián belül erős rendiséggel rendelkező tartomány maradt.4 A szabad királyi városok e rendi monarchiában a királyi hatalomtól függet- len önkormányzati jogokkal rendelkeztek már a 15. századtól.5 A városok országrendisége a késő középkorhoz képest megszilárdult, önkormány- zatuk sértetlen maradt még annak ellenére is, hogy a beköltöző nemes- ség és némely városok esetében a katonaság erősen feszegette e középkori kereteket.6 A városoknak azonban jelentős politikai befolyásuk nem volt, életükbe fennhatóság tekintetében az uralkodó közvetlenebb beleszólással rendelkezett: évente fizetendő földadóval (census) tartoztak az uralkodó- nak mint földesúrnak, az országgyűléseken megszavazott különleges ha- diadót (taxa) a központi pénzügyi szervek állapították meg. Utóbbiakat a 17. század első harmadától kezdve az országgyűlésektől függetlenül akár többször is beszedhették!7
A Magyar Királyság szabad királyi városaiban a Habsburg Monarchia többi tartományában használt módszereket vezették be. A városi tisztújí- tásokon itt is megjelentek az uralkodó által kinevezett választási biztosok (Wahlkommissar), akiknek elsődleges szerepe az volt, hogy ugyanúgy be- folyásolják a város tisztújítását és ellenőrizzék a várost, mint a monarchia törzstartományaiban.8 Az intézkedések bevezetésére a Wesselényi-féle
4 Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Bp. 2016.
5 Szűcs Jenő: Das Städtewesen in Ungarn im XV–XVII. Jh. In: La Renaissance et la Réformation en Pologne et en Hongrie (1450–1650). Red. Székely György–Fügedi Erik. Bp. 1963 (Studia Historica Academiae Scientiarum Hungaricae 53). 97–164.; Kubinyi András: Der ungarische König und seine Städte im 14. und am Beginn des 15. Jahrhunderts. In: Stadt und Stadtherr im 14.
Jahrhundert. Entwicklungen und Funktionen. Hrsg. Wilhelm Rausch. Linz/Donau 1974 (Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas 2). 193–220.
6 H. Németh István: Várospolitika és gazdaságpolitika a 16–17. századi Magyarországon. A felső-magyarországi városszövetség. I–II. Bp. 2004. (a továbbiakban H. Németh: Várospolitika és gazdaságpolitika).
7 H. Németh István: Die finanziellen Auswirkungen der osmanischen Expansion auf die Städteentwicklung in Ungarn. In: La Fiscalità nell’economia europea secc. XIII–XVIII – Fiscal Systems in the European Economy from the 13th to the 18th Century. Ed. Simonetta Cavaciocchi.
Firenze 2008. 771–780.
8 Karl Gutkas: Das Städtewesen des österreichischen Donauländer und der Steiermark im 14.
Jahrhundert. In: Stadt und Stadtherr im 14. Jahrhundert. Entwicklungen und Funktionen. Hrsg.
Wilhelm Rausch. Linz/Donau 1972 (Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas 2). 234–237.; Otto Brunner: Städtische Selbstregierung und neuzeitlicher Verwaltungsstaat in Österreich. Österreichische Zeitschrift für öffentliches Recht 6(1955). 221–249.; Martin Scheutz: Kammergut und/oder eigener Stand? Landesfürstliche Städte/Märkte und der „Zugriff“ der Gegenreformation. In: Staatsmacht und Seelenheil. Gegenreformation und Geheimprotestantismus in der Habsburgermonarchie. Hrsg. Rudolf Leeb. Wien 2006 (Veröffentlichungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 47). 309–337. (a továbbiakban Scheutz: Kammergut);
Uő: Compromise and Shake Hands. The Town Council, Authority and Urban Stability in Austrian Small Towns in the Eighteenth-Century. Urban History 34(2006). 51–63.; Franz Baltzarek: Die Stadtordnung des Ferdinands I. und die städtische Autonomie im 16. Jahrhundert. In: Wien an der Schwelle der Neuzeit. Hrsg. Franz Baltzarek. Wien 1974. 31–43.
összeesküvés és az azt követő rendi felkelés adott alkalmat. A mintaként alkalmazott, az osztrák tartományokban már korábban követett ideológiát és módszereket 1672-t követően esetenként, majd 1690 után egységesen minden egyes szabad királyi városban bevezették.9 A várospolitikai fordu- lat államjogi háttere már jóval korábban kialakult. Hátterében az osztrák tartományokban használt Kammergut elve állt, amelyet a 16–17. század for- dulóján kezdtek el alkalmazni a magyarországi városok esetében is. En- nek lényege az volt, hogy a Kammergut tagjai az uralkodó által közvetlenül felhasználható jövedelemforrások voltak.10 Ennek első jeleit a 16. század végén fedezhetjük fel, de a pénzügyi szervek által elterjedt terminusként a 17. század első negyedétől kezdve használták. Ezzel szemben a szabad királyi városok az uralkodó és a kamarák törekvései ellenében saját joga- ik védelmét elsősorban a Szent Korona mint az ország egészét képviselő
„jogi személy” eszméjére alapozták. Az érvet a kamara is elismerte, de ér- telmezésükben a Szent Korona és az uralkodó közötti szoros kapcsolatot használták, és ebben az értelemben a városok „közvetlenül őfelsége jogha- tóságához tartoznak, épp úgy, mint föléjük rendelt földesuruknak”.11 Az uralkodó és a kamarai hivatalnokok részéről a továbbiakban meg is ma- radt ez az érvrendszer, mivel így nem kerültek szembe a magyarországi rendekkel, de érvényesíthették saját törekvéseiket a városokkal szemben.
1673-ra a Szent Korona és az uralkodó teljes azonosítása a központi pénz- ügyigazgatási hivatalok részéről teljesen egyértelművé vált. A kérdés az 1681. évi országgyűlésen merült fel, de az uralkodó a Szent Korona bir- tokosaként utasította el a rendek beavatkozását, és fenntartotta magának a városok ellenőrzésének jogát.12 A század végén I. Lipót parancslevele rögzítette a kialakult helyzetet, miszerint „a szabad királyi városok királyi birtokainknak és jövedelmeinknek részét alkotják, [...] és mivel szükséges- nek látszik, hogy a városok gazdálkodásának és igazgatásának állapotáról gyakran, időről időre minél több információhoz juthassunk, ezért [...] akar- juk és parancsoljuk, hogy kamaránktól [...] minden egyes szabad királyi város magisztrátusának megújítására a szokásos biztosokat küldjék ki”.13
9 ÖStA, FHKA, Hoffinanz Ungarn, r. Nr. 360. 1693. dec. fol. 365–372. 1690. dec. 15.
10 Otto Brunner: i. m. 226–227.; Karl Gutkas: i. m. 229–250.; Herbert Knittler: Die Städtepolitik Ferdinands I. Aspekte eines Widerspruchs? In: Kaiser Ferdinand I. Aspekte eines Herrscherlebens.
Hrsg. Martina Fuchs. Münster 2003. 79–80.; Alois Kernbauer: Die Einbindung der Städte in den frühabsolutistischen Habsburgerstaat. Zur staatsrechtstheoretischen Grundlegung eines fürstlichen Handlungsmusters. Archiv für Kulturgeschichte 87(2005). 351–371.; Scheutz: Kammergut.
11 ÖStA, FHKA, Hoffinanz Ungarn, r. Nr. 154. 1636. okt. fol. 146–148.
12 ÖStA, HHStA, Ungarische Akten, Comitialia, fasc. 401. Konv. B. fol. 9.
13 AMK, H II. Listy a listiny, 1694.
EGY VÁLTOZÓ VILÁG VÁROSVEZETŐI
A tanulmánykötet tematikáját vizsgálva felvetődhet a kérdés: vajon a szabad királyi városoknak a polgárság által választott vezetői hivatal- nokoknak tekinthetők-e? Mennyiben igaz rájuk az, hogy a kora újkorban kialakult szakhivatalnokokként dolgoztak, vagy ez a meghatározás a vá- rosigazgatáson belül egyedül a jegyzőt illeti meg, aki mindvégig fizetett alkalmazottként, megfelelő igazgatási ismeretekkel végezte feladatát? A kérdésre a választ több tényező adja meg, de ezek közül is kiemelendő az állam és a városi vezetők között éppen a fenti rendelkezések során meg- változott jogi viszony! Az uralkodó/állam és a városi vezetés közötti jogi viszonyról nagyon éles képet mutat a városi tisztújítások megváltoztatott ceremóniája, amely a városi vezetők legitimitásának új tendenciáit kivá- lóan jelképezte. A 17. század utolsó harmadától az új hivatalviselőket az uralkodó személyét képviselő biztos iktatta be, vagyis a tisztviselők az ő kezétől nyerték el legitimitásukat. Amíg korábban a tisztújítások során mintegy isteni döntés hozományaként kerültek a városi vezetők az ér- demeik által elnyerhető tisztségekbe, addig e korszaktól kezdve az állam a városi tisztviselőket egyre inkább saját hivatalnokainak tekintette, és a választás során az kapott hangsúlyt, hogy az aktus ne csupán Isten és a választójoggal rendelkezők ügye legyen, hanem a biztosok az uralkodó fennhatóságát testesítsék meg. A tisztújítások legfontosabb szereplőivé tehát az uralkodó képében eljáró kamarai alkalmazottak váltak. A város vezetését jelképező tárgyakat (pálca, kulcs, kard) a leköszönők immáron a magyar király emberének kellett, hogy átadják, és tőle is kapták vissza a megválasztott tisztviselők, akiket szintúgy a biztos erősített meg.14
Jóllehet a városvezetők mégiscsak a városi polgárok által választott tisztviselők, a tisztújítás jelképei a mindennapi életben is visszatükröződ- tek. A városi vezetők és az uralkodó közötti kapcsolat még mélyebbé, jogi- lag még szorosabbá és az állam elvárásai alapján még szakszerűbbé is vált.
Ez a kötelék olyannyira szorossá vált volna, hogy az Udvari Kamarához 1673-ban beterjesztett javaslat szerint a legfontosabb tisztek (bíró, polgár- mester és jegyző) „tanquam primariis capitibus et perditio et conservatio civitatis posita esset” választását elvették volna a néptől, és az uralkodó jelölte volna ki az erre a tisztre alkalmas személyeket. A városoknak csu- pán jelölési joguk maradt volna, és a jelöltek közül a kamarai biztosok választották volna ki a megfelelő személyeket, mint ahogy az Ausztriá-
14 H. Németh István: Városi tisztújítások a királyi Magyarországon a 16–17. században.
Arrabona 65(2007). 57–96.; Uő: Pre-Modern State Urban Policy at a Turning Point in the Kingdom of Hungary: The Elections to the Town Council. In: Urban Elections and Decision Making in Early Modern Europe, 1500–1800. Ed. Rudolf Schlögl–Jan Marco Sawilla. Cambridge 2009. 276–299.;
Uő: Az önigazgatás és állami felügyelet szimbólumai a magyarországi szabad királyi városokban. In:
„Ez világ, mint egy kert…” Tanulmányok Galavics Géza tiszteletére. Szerk. Bubryák Orsolya. Bp.
2010. 53–62.
ban szokásban volt („sicuti moris est in Austria”). Abban az esetben, ha a választási biztos a jelöltek közül nem tudott volna megfelelőt választani, a Magyar Kamara döntése alapján lehetett volna eljárni.15 A tisztviselővé válást segítette elő az is, hogy a városvezetők az uralkodó által megszabott fizetést kaptak szolgálataikért. Az új rendszer bevezetése nem volt egy- séges, mivel Lőcsén a városbíró már 1671-től,16 a pozsonyi tanács tagjai pedig 1677-től a szokásos ajándékok helyett állandó és megszabott mér- tékű fizetést húztak a város jövedelmeiből.17 A kassai polgárság 1677-ben éppen arra panaszkodott, hogy a bírón és a szószólón kívül (utóbbi a város birtokainak felügyelője is volt) másnak nincs megszabott fizetése, hanem
„kiki tisztben lévén úgy fizet magának, az mindt kedve és akaratja tart- ja”, ami nagy kárára van a városnak. Éppen ezért a község az állami aka- rattal egyetértve szólította fel a tanácsot, hogy a tisztviselők megszabott fizetést kapjanak.18 A 17. század utolsó évtizedeiben ez a gyakorlat már általánosnak tekinthető, a város legfelső vezetői, valamint a tanács tagjai a Rákóczi-szabadságharcot követő évektől kezdve a királyi biztosok, illetve a kamarák által megszabott fizetési tabellák szerint kaptak rögzített ösz- szegű fizetést.19
A központi kormányzat, amely a szabad királyi városokat egyértelmű- en királyi javadalmaknak tekintette, az 1670-es éveket követően folyama- tosan ellenőrizte a városokat és a tisztújításkor kiválasztott tisztviselőket.
Az uralkodó ezt a jogát az egyébként kompromisszummal végződő 1681.
és 1687. évi országgyűlést követően megtartotta, jóllehet törvény szólt az ellenkezőjéről.20 E téren a 19. század közepéig nem volt változás. A tiszt- viselők ellenőrzése mindvégig fennmaradt, ahogy az is, hogy ha a királyi biztos alkalmasabb jelöltet talált egy-egy poszt betöltésére, akkor az elkö-
15 MNL OL, MKamReg, Litterae ad Cameram Scepusiensem (E 23), 1673. márc. 4.
16 Hain Gáspár lőcsei krónikája. Szerk. Bal Jeromos–Förster Jenő–Kauffmann Aurél. Lőcse 1910–1913. 392–393.
17 Archív Hlavneho Mesta Bratislavy, Úradné knihy, 2 a 13 fol. 319–320. 1680. ápr. 24. A fizetés pontos összegének megállapítását lásd uo. fol. 291–292. 1679. ápr. 24.
18 A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. Corpus statutorum Hungariae municipalium. Szerk. Kolosváry Sándor–Óvári Lipót. II/2. Tiszáninnen. Bp. 1890. 256–259.
19 Štátny archív v Bratislave, pobočka Trnava, Magistrat mesta Trnava, Statúty mesta a úpravy královskych komisárov (Statuta commissarialia) pag. 1–6. 1694., fol. 30–36. 1713., fol. 53–58. 1724.; AMK, Collectio Schwartzenbachiana, nr. 13532. Kassa, 1714. jan. 13., ill.
Supplementum H. Mestské knihy a registre, Knihy mestskej administratívy, Malá mestská kniha (Liber civitatis minor) (a továbbiakban H III/2. mac.) 109. fol. 1. 1714. jan. 19.; AMK, Collectio Schwartzenbachiana, nr. 14364. 1719.; ÖStA, FHKA, Hoffinanz Ungarn, r. Nr. 601.
1727. jan. fol. 91–92. 1727. jan. 5.
20 ÖStA, HHStA, Ungarische Akten, Comitialia, fasc. 401. Konv. B. fol. 9. A lőcsei követek utasítása: ŠtAPr, špecializované pracovisko Spišský archív v Levoči, Magistrat mesta Levoče, XXI/10. pag. 484–492. Lőcse, 1687. okt. 7. A rendek reakcióira: ÖStA, HHStA, Ungarische Akten, Comitialia, fasc. 402. Konv. B. fol. 34–35. Pozsony, 1687. dec. 19.
EGY VÁLTOZÓ VILÁG VÁROSVEZETŐI
vetkező tisztújításon teljes joggal avatkozott be a királyi érdekekre hivat- kozva. Sőt, arra is alkalom nyílt, hogy ennél sokkal közvetlenebb módon avatkozzanak be a városi elit összetételébe. Az uralkodó ugyanis, mint bármelyik engedetlen és mulasztáson kapott hivatalnoka esetében, a vá- rosi tanács tagjaival, sőt a városbíróval szemben is alkalmazhatta az elbo- csátás büntetését. Erre került sor tanulmányunk egyik vizsgált személye, Váncsay István kassai bíró esetében, akit – a korban igen ritka kivételként – külön eljárással menesztettek tisztéből.21 Ha mindezen tényezőket szám- ba vesszük, joggal jelenthetjük ki, hogy a 17. század utolsó harmadától kezdve a város választott tisztviselőit is a városi hivatalnokok közé szá- míthatjuk. Olyan hivatalnokok közé, akik felett az uralkodó és az őt meg- testesítő kamarák gyakorolták minden tekintetben fennhatósági jogaikat.
A városvezető elit változásai nem csupán jogilag írhatók le, hanem a hivatalnoksághoz való kapcsolódásuk társadalmi téren is megfigyelhe- tő. A városok vezetésének többségét az említett várospolitikai fordulatot megelőzően evangélikus egyeduralom jellemezte, szakszerűségüket a ka- marai biztosok jelentései is kiemelik, de tanultságuk is jól jelzi.22 Biztos gyökerekkel rendelkeztek a városokon belül, az evangélikus elit tagjait szoros rokonsági kapcsolatháló tartotta össze, házaik a városok legelő- kelőbb utcáiban álltak. Rendi helyzetüket jelzi, hogy szinte mindegyikük nemesi ranggal is rendelkezett, közülük többen az udvari familiárisi (fami- liaris aulicae) címet is elnyerték, amit a 16–17. században főként hivatali, értelmiségi, gazdasági szolgálatokért adományoztak. Ezek a jellemzők a 18. század első harmadára sem változtak meg, sőt, az egyetemi, főként a jogi végzettség aránya még nagyobb lett, ugyanakkor a nemesítések és a rangemelések sem szűntek meg. Ez a tendencia azt sugallja, hogy a sikeres oszmán háborút követő konszolidáció után olyan szakszerűsödő városve- zetés kezdeteit figyelhetjük meg, amely immáron – a bécsi udvar igényei miatt is – a jogi és gazdasági ismeretek elvárásainak is megfelelt, és eh- hez mérten a város mind „hivatalszerűbb” irányítását tette lehetővé. Az ekkor létrejövő katolikus városi elit eleinte nem, de később ugyanezekkel a jellemzőkkel rendelkezett. Első, tanulatlan vagy a polgárságon kívülről érkező generációjukat hamarosan felváltotta egy újfajta katolikus polgári elit. A megválasztott tisztviselők szinte kivétel nélkül jogi végzettséggel és erős társadalmi kapcsolatokkal rendelkeztek. Az új katolikus elit egy része a városon kívülről érkezett, de részben családi, részben társadalmi-gaz- dasági összeköttetésekkel, így jelentős presztízzsel rendelkezett. E „félig
21 AMK, Collectio Schwartzenbachiana, nr. 15181. Kassa, 1726. jan. 1.
22 A biztosok jelentését lásd: MNL OL, MKamReg, Protocollum restaurationum civitatum (E 34), pag. 246. A polgárok képzettségére: H. Németh István: Az állam szolgái vagy a város képviselői? A központosuló várospolitika hatásai a soproni politikai elit átrendeződésére. Soproni Szemle 61(2007). 130.
idegen” személyek közül többen a környékbéli, a városokkal szoros gaz- dasági kapcsolatot tartó nagybirtokok tisztviselői közül kerültek ki. Sokan már korábban is állandóan a városban laktak, belvárosi háztulajdonnal rendelkeztek. Általában a városi nemesek (tehát nem polgári foglalkozást űző, nemesi családból származók) kategóriájába oszthatjuk őket,23 akik az egykori gazdasági értelmiségiek körébe tartoztak. Erre a körre jellemző, hogy utódaik részben a városi vezetésben maradtak, részben állami szol- gálatba álltak, vagy állami szolgálatban állóhoz mentek feleségül. A 17.
század utolsó két évtizedére már – igaz csekély számban – találkozunk olyan polgárokkal, akik katolikusként megfelelő szakképzettséggel ren- delkeztek. Személyükben kellő társadalmi beágyazottsággal rendelkező polgárok kerültek a városok élére, akik rokonsági körüket tekintve inkább kettős identitással rendelkeztek. Polgári foglalkozásuk és rokoni kötelé- keik a helyi polgársághoz, de az állami hivatalokkal, illetve az állami hi- vatalnokokkal kialakított egyéb rokonsági kapcsolataik miatt egyben az államigazgatáshoz is kötődtek. Így ők tekinthetők a 18. század elejétől hatalomra került új, városvezető hivatali elit elődeinek, és (attitűdjüket te- kintve) hosszabb távon a 19. századi úgynevezett honoráciorértelmiségi réteg előfutárainak.24
A következőkben ennek az új, többfelekezetű, de egymáshoz és az ál- lami hivatalnoki réteghez szorosan kötődő polgári rétegnek egy-egy jel- lemzőnek tartott képviselőjét mutatjuk be. Sopron és Kassa városok elitjén keresztül igyekszünk modellt alkotni, ezt meghatározni, és a feltárt életraj- zi elemeken keresztül bemutatni annak jellegzetességeit. A magyarországi városokban végbement várospolitikai fordulat első katolikus városvezető- it a régebbi szakirodalom úgy jellemezte, hogy főként azok tanulatlanságát és hozzá nem értését emelte ki. Ez a királyi biztosok által a városvezetésbe emelt tanácstagok esetében nem volt ritka, de a korszak városvezetői felett nem ítélkezhetünk ilyen sommás véleménnyel. A városi elitbe éppen ek- kor emeltek be olyan kamarai alkalmazottakat vagy katolikus értelmiségi hivatalnokokat, akik hosszabb vagy rövidebb időre a városi igazgatás ve- zetésével járó feladatokat ellátták. Az idegen vagy félig idegen városveze- tők közül Sopron esetében Mathias Preinert és Horváth Miklóst, Kassáról pedig Fodor Jánost és Kinisy Jánost emeltük ki. Mindkét soproni feltehe- tően horvát származású katolikus volt, akik közül a Preiner család (amely korábban a Fabiancsics nevet használta) 1647-ben kapott nemességet III.
Ferdinándtól. A család feltehetően hivatalnoki teendőket látott el a dunán- túli főnemesség birtokain. Az 1660-as években Mathias is Nádasdy Ferenc
23 H. Németh István: Polgár vagy nemes? A városok nemesi rendű lakosainak problematikája a felső- magyarországi városszövetség tevékenysége tükrében. Korall (2002). 9. sz. 86–96. (a továbbiakban H. Németh: Polgár vagy nemes).
24 Vörös Károly: A modern értelmiség kezdetei Magyarországon. Valóság 18(1975). 10. sz. 1–20.
EGY VÁLTOZÓ VILÁG VÁROSVEZETŐI
szolgálatában állt, akinek pénzügyeit intézte Sopronban. A primus aulae familiaris rangra emelkedett Mathias Preiner fontos befolyással bírhatott a Nádasdy-birtokokon, hiszen támogatását a soproniak folyamatosan keres- ték. A család ekkor már Sopronban élt, és a kevés képzett katolikus közül nyilván nem véletlenül esett rá Kolonich Lipót választása, amikor 1673-ban az evangélikus városvezetés leváltása céljából megfelelő személyt keresett.
Preiner csak ekkor tette le a polgáresküt, de 17 éves városi szereplése során a város egyik kiemelkedő vezetőjévé vált.25 A soproni krónikákban a kato- likus soproni vezetők közül Horváth Miklós emelkedett ki, aki a katolikus oldal egyik vehemens hangadójának tűnik. Sopronban 1672 után jelent meg, 1676-tól már belső tanácsos. Alkalmasságát a soproni tisztújításokon gyakran megforduló Erdődy Kristóf Antal is kiemelte, mivel később a vá- ros ügyeiben jártas és a tanácsosi posztra méltó emberként jellemezte őt, de a város vezetésére kevésbé tartotta alkalmasnak. Ezt az is akadályozta, hogy németül nem tudott, így az alapvetően német nyelvű város vezetését csak korlátozottan tudta volna ellátni. Ennek ellenére 1690-ben bíróként szerepel egy örökségi ügyben, 1694 és 1699 között pedig szinte minden évben jelölték bírónak. Tanulmányairól nem sokat tudunk, de értelmiségi mivoltát jelzi, hogy mostohafiát, Györffy Istvánt a nagyszombati egyetem, majd a bécsi Pazmaneum hallgatói között találjuk, aki teológusi tanulmá- nyait a bécsi Collegium Germanicum-Hungaricumban fejezte be.26 Preiner és Horváth fiai városi tisztviselőként folytatták pályafutásukat, Horváth Miklós fia, Zsigmond 1705-től a belső tanács tagja. Mathias Preiner lánya azonban már alsólelóci Tarnóczy János felesége lett. Tarnóczy a Magyar Kancellária kiadványozójaként a családot immáron a központi kormány- szervek alsó-középső hivatalnoki rétegéhez kötötte.27
Kassán a váltást követő első két bíró nagyjából hasonló karriert futott be. Fodor János a szepességi Berzeviczy családba házasodott felesége, Ber- zeviczy Éva révén. Szolgálatait az erdélyi fejedelem elleni hadjáratokban Esterházy Miklós nádornál, katonaként kezdte meg. Katonai szolgálatait követően a hivatalnok értelmiségi pályát választotta. Nagykárolyban har- mincadosi számvevő volt, majd érdemei fejében később elnyerte a kállói és kisvárdai harmincados, kállói postamester, majd újhelyi harmincados posztját, végül felső-magyarországi hadbíró lett. Hadbíróként a kassai har-
25 Házi Jenő: Soproni polgárcsaládok. 1535–1848. Bp. 1982. nr. 1627.; Csányi János magyar krónikája, 1670–1704. Közli Paur Iván. Pest 1858 (Magyar Történelmi Tár V). 23.
26 Házi Jenő: i. m. nr. 6690.; Libri regii – Királyi könyvek, 1527–1918. DVD-ROM. Bp. 2006.
18.172., 20.88. (Bécs, 1690. márc. 1.), 21.213. (a továbbiakban: Libri regii); MNL OL, MKamReg, Protocollum restaurationum civitatum (E 34), pag. 96–97., 230., 242., 272., 400–401., 490.
Mostohafiára lásd Bognár Krisztina–Kiss József Mihály–Varga Júlia: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói 1635–1777. Bp. 2002 (Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történetéből 25). 194.
27 Házi Jenő: i. m. nr. 1627., 6690.; Libri regii 28.79., 30.147.
mincad jövedelmét is kezelte. 1679-ben halt meg bizonyosan utód nélkül, mivel vagyona a kincstárra szállt. Birtokai Kisrozvágyon, Cekén, Nagy- geresen, Izbugyán és Szepsiben feküdtek.28 Utóda, Kinisy János kassai hadnagyként, 1659-től várnagyként kezdte meg szolgálatát, majd kassai harmincados lett.29 Az ő pályafutásuk vége (hiszen kezdetben katonai szol- gálatot vállaltak) már átvezet minket a korábban kamarai szolgálatban álló városvezetőkhöz, akiket a hirtelen hiány betöltése végett találtak meg a királyi biztosok. Sopronban Bartók János nemest feltehetően a biztos nyo- mására tették meg jegyzőnek, majd Kollonich Lipót kamaraelnök utasítá- sára választották meg tanácsosnak, 1680-ban pedig bírónak.30 Az 1681. évi soproni országgyűlésen elhunyt Bartók özvegyét Petrák János vette el, aki hasonló háttérrel érkezett a városba Szentgotthárdról. Petrákot 1699-ben a kancelláriától érkezett parancslevél alapján választották meg, jóllehet épp az uralkodói ajánlás miatt sokan nehezteltek rá, bár a királyi biztos Petrák Jánost kiválóan képzett, a végletekig becsületes férfiként ismerhette meg.31 A város szolgálatában főként a Rákóczi-szabadságharc idején tett igen so- kat. Fia is folytatta azt az utat, amelyet apjuk, illetve édesanyjuk első férje, hiszen Ferenc a Lackner-alapítvány segítségével végezte el tanulmányait, majd belső tanácsos, polgármester és bíró lett. Felesége Georg Waxman jegyző, a későbbi polgármester leánya lett.32
Az ugyanebbe a kategóriába osztható kassai városvezető elittagok ha- sonló háttérrel rendelkeztek, de náluk még inkább előtérbe került a kama- rai szolgálat, tevékenységük és életútjuk viszont jóval több szállal kapcso- lódott a városi, polgári környezethez. Előbbi jellemző Kassa esetében nem csodálható, hiszen a városban a Szepesi Kamara, majd a Szepesi Kamarai Adminisztráció székhelyeként nem volt hiány kamarai alkalmazottakból.
Vas Gáspár a felső-magyarországi kamarai uradalmak prefektusaként, Lu- kácsik Gergely pedig a kamara kancellistájaként, levéltári segédőreként
28 Feleségére lásd: MNL OL, SzepKamReg, Minutae (expeditiones camerales) (E 244), 402. köt. pag. 166. A vagyon lefoglalására lásd: uo. 405. köt. fol. 196–197., 223., 227–228.
Pályafutására lásd: MNL OL, SzepKamReg, Repraesentationes, informationes et instantiae (E 254), 1671. ápr. nr. 33., 1672. nov. nr. 106., 108.; MNL OL, MKamReg, Litterae ad Cameram Scepusiensem (E 23), 1671. aug. 5., 1672. jan. 16., 1673. jan. 21.; ÖStA, FHKA, Hoffinanz Ungarn, r. Nr. 222. 1666. aug. fol. 248–288., r. Nr. 233. 1671. jún. fol. 101–107., r. Nr. 238. 1672.
jún. fol. 371–449., ill. H. Németh István: Kassa szabad királyi város archontológiája. Bírák, külső és belső tanács (1500–1700). Bp. 2006. 261. (a továbbiakban H. Németh: Kassa város); Pálffy Géza:
Katonai igazságszolgáltatás a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században. Győr 1995. 205–207.
29 MNL OL, MKamReg, Litterae ad Cameram Scepusiensem (E 23), 1671. szept. 19.; ÖStA, FHKA, Hoffinanz Ungarn, r. Nr. 206. 1659. 12. 02. fol. 16–17., r. Nr. 235. 1671. okt. fol. 41–42., 45–46., 66–67., 1672. jún. fol. 371–449.; H. Németh: Kassa város 273.
30 Házi Jenő: i. m. nr. 907., 408.
31 MNL OL, MKamReg, Protocollum restaurationum civitatum (E 34), pag. 403–405.; MNL GyMSM SL, Sopron v. lt., Lad. XXXVIII. et NN fasc. 1. nr. 8.
32 Házi Jenő: i. m. nr. 908., 11240.
EGY VÁLTOZÓ VILÁG VÁROSVEZETŐI
majd alszámvevőként lett a kassai tanács tagja. Előbbi utóbbi komája is lett, hiszen Lukácsik Borbála Erzsébet keresztszülőjeként látjuk viszont a kassai katolikus anyakönyvben.33 Lukácsik 1688. október 4-én kamarai alkalmazottként nyújtott szolgálataiért nyert nemességet. Polgári szárma- zását valószínűsíti, hogy apja, János a késmárki kincstári uradalomban több éven át tisztviselőként dolgozott. Az uralkodónak tett hűségét apja nem csak hivatalviselésével bizonyította, hanem azzal is, hogy a Thököly- felkelés során hűségesen védte az uralkodói javakat, életét Dunajec ost- románál veszítette el.34 Az állami szolgálatot vállaló hivatalnokréteghez való szoros kötődését jelzi, hogy gyermekeinek keresztszülei szinte kivétel nélkül kamarai alkalmazottak, nem egy esetben hivatali főnökei voltak.35 A városi tanács tagja azt követően lett, hogy 1695-ben állásából elmozdí- tották, de mivel megbízható hivatalnokként ismerték, két évre rá bekerült a külső tanácsba, majd már a következő évtől a belső tanács első helyein ült a tanácsteremben, sőt három alkalommal a város bírája is volt. Városi tisztviselői pályafutását a Rákóczi-szabadságharc törte ketté.36
Lukácsik Gergely pályafutása példaértékű lehetett a többi, Kassán szol- gálatot teljesítő kamarai hivatalnoknak, akik számára a kamarában viselt tisztség mellett a város vezetése kiemelkedő lehetőséget teremtett. A Rákó- czi-szabadságharc végét jelentő szatmári békét követően Kassán 1712-ben fontos fordulat történt. Ebben az évben a kassai tanács teljes mértékben katolikussá vált, a felekezeti paritást alkalmazó gyakorlat megszűnt.37 Az egyfelekezetű tanács a következő évtizedekben is megmaradt, de ezt a helyzetet a többségében még mindig evangélikus és református városban nehéz volt biztosítani, így az állami tisztviselők szerepe még fontosabb lett.38 Nossiczi Thurzó János, Rácz Márton és Korponay Ferenc ekkor ke- rültek be a városi vezetők közé, és – a királyi biztos nem csekély nyomá- sára – azonnal a belső tanács tagjaivá választották őket. Mindannyian ka- marai szolgálatból érkeztek. Rácz kancellista,39 Thurzó jászói harmincados
33 ŠtAKo, Zbierka cirkevných matrík, Rímsko-katolícká cirkev, pag. 45. 1694. nov. 3.
Kamarai állásaikra lásd: MNL OL, MKamA, Urbaria et Conscriptiones (E 156), Regestrata, fasc. 168. nr. 37. (1688), fasc. 58. nr. 17., fasc. 142. nr. 44.; Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–
XVII. század. Bp. 1959 (Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 7). 514., 783.; Fallenbüchl: A Szepesi Kamara tisztviselői 225.
34 Áldásy: Címereslevelek IV. 232–233.
35 ŠtAKo, Zbierka cirkevných matrík, Rímsko-katolícká cirkev, pag. 45. 1694. nov. 3., pag.
113. 1696. nov. 25., pag. 174. 1698. okt. 10., pag. 224. 1704. máj. 18.
36 H. Németh: Kassa város 280.; AMK, Supplementum H. Mestské knihy a registre, Knihy voljeb (Liber restaurationum) (a továbbiakban H III/2. re.) 9.
37 MNL OL, MKamReg, Litterae ad Cameram Scepusiensem (E 23), 1712. szept. 12., 1712.
nov. 1.
38 MNL OL, Magyar Királyi Udvari Kancellária regisztratúrája, Litterae Camerae Hungaricae (A 20), 1725. nr. 7. Pozsony, 1725. márc. 14.
39 Fallenbüchl: A Szepesi Kamara tisztviselői 226.
volt.40 Korponay Ferenc esetében a polgári és a kamarai szolgálat szorosan összefüggött, mivel a komonkai Korponay családból származó, 1676-ban született Ferencnek a nagyapja, Miklós nyerte el a nemességet 1610-ben, aki ekkor késmárki bíró volt. Ferenc apja 1670 környékén katolikus ne- mesként már Kassán élt, ekkor katonaként szolgált, majd a nyilván kiszol- gált katona késmárki és lőcsei harmincadosként állt kamarai szolgálatba.
Fiáról, azaz Ferencről nagyon keveset tudunk, de feltételezzük, hogy ő is állami szolgálatban kezdhette, hiszen az ő fia, Miklós szintén harminca- dosként szolgált.41 Ezt támasztja alá, hogy a tanácsba kerülésekor már igen előkelő helyet foglalt el, és nagyon sokszor volt a város bírája is.42 Nossiczi Thurzó János jászói harmincados a katolikus tanács állandó tagja halálig, 1732. augusztus 12-ig, életének utolsó két évében pedig a város bírája.43 A városi tanácsosság mellett állandóan foglalkoztatja őt a Szepesi Kamarai Adminisztráció, így kapcsolata a kamarával állandó lehetett.44 A kamara és a városvezetés közötti szoros kapcsolatot jelzi, hogy a városi tanácsosok gyermekei közül az Almássy, Csomortányi, Demeczky, Ganóczy, Berezik családok tagjai a kamarai tisztviselők közé léptek. Általában az irodatisz- tek között találjuk a kassai városvezetők fiait, de a középhivatalokba is feljutottak. Korponay Ferenc fiához hasonlóan az említett Thurzó János fia, György is a kamarai adminisztrációban találta meg hivatását, és annak segédszámvevője volt.45 Mindhárman nagyon szoros kapcsolatot ápolhat- tak egymással, hiszen több alkalommal is vállalták egymás gyermekeinek keresztszülőségét.46
Ez a generáció is már az új, városvezető, elit generációhoz tartozott, de saját vagy apjuk kamarai hivatala nagyon szorosan kötötte őket az állami szolgálathoz. Az ettől független városi polgári elit képviselői nem hivatal- nokokból váltak városvezetőkké. Karrierjük főként a nemesi-értelmiségi rétegből indult, ahonnan a gyors, részben felekezeti alapon nyugvó vál- tás során a városi tisztújítások értékes és kiválasztható szereplőivé váltak.
Sop ronban a korszak kiemelkedő katolikus vezetője Kersnarits Mihály volt, akit a kirendelt kamarai biztos is a katolikusok kulcsemberének tar-
40 MNL OL, MKamA, Urbaria et Conscriptiones (E 156), Regestrata, fasc. 35. nr. 56.
41 Fallenbüchl: Állami tisztségviselők 165.
42 AMK, H III/2. re 9.
43 AMK, H III/2. re 9.
44 MNL OL, MKamA, Urbaria et Conscriptiones (E 156), Regestrata, fasc. 55. nr. 51. (1715), fasc. 84. nr. 58. (1715), fasc. 24. nr. 58. (1723).
45 Fallenbüchl: A Szepesi Kamara tisztviselői 214–215., 226.
46 Thurzó János fia, Márton András keresztszülei a Korponay házaspár (ŠtAKo, Zbierka cirkevných matrík, Rímsko-katolícká cirkev, pag. 730. 1727. nov. 27.), József Ignác esetében pedig a Korponay és a Rácz házaspárok voltak a keresztszülők (pag. 435. 1715. márc. 3.).
Korponay Ferenc öt gyermeke közül háromnak Rácz Márton volt a keresztapja (pag. 290.
1708. ápr. 28., pag. 363. 1711. nov. 18., pag. 395. 1713. jan. 13.)
EGY VÁLTOZÓ VILÁG VÁROSVEZETŐI
tott, olyan embernek ismerte meg, aki minden tekintetben alkalmas volt a bírói vagy polgármesteri posztra. Nemesként került a városba, apja feltehetően a városi nemesek közé tartozott, akik nemesként költöztek egy- egy városba, és polgári életmódjukkal igazodtak az őket körülvevő városi környezethez. Az apa beilleszkedését mutatja, hogy másodjára (egyáltalán nem egyedülálló módon) a helyi polgári elit kiemelkedő köréhez tartozó, az Artner és Dobner családokkal rokonságban álló asszonnyal kötött há- zasságot. A fiatal Kersnarits Mihály 1682-ben nyerte el a polgárjogot, és – feltehetően a kamarai biztosok hatására is – azonnal belső tanácsos is lesz, majd a következő évben polgármester. Befolyását és fontosságát jól mutatja az a momentum, amely 1694-ben játszódott le a város tisztújításán.
Ez alkalommal ugyanis Johann Wilhelm Beck orvost választották meg sza- vazattöbbséggel. Kersnarits, a leköszönő bíró olyannyira megsértődött emiatt, hogy bejelentette: a tanácsosi tisztről is lemond, és Veszprém megyei nemesi birtokára fog visszavonulni. Erdődy Kristóf Antal kama- rai biztosra nehéz feladat hárult, mivel tudta, hogy Sopronban a katoliku- sok között Kersnaritsnak milyen nagy a tekintélye, milyen képzett ember, és hogy az ő pótlására csupán egy képzetlen és alkalmatlan kézművest tudnának beállítani a katolikusok közül. Jelentése szerint ezért hosszasan tárgyalt Kersnaritscsal, aki végül megenyhülve megmaradt tanácsosi tisz- tében. 1695-ben szintén nem választották meg, de a következő években szinte folyamatosan ő tölti be hol a bíró, hol a polgármester posztját. Kato- likusként szinte uralta a város politikai életét, elfogadottsága kiemelkedő volt, hiszen a még mindig evangélikus többségű Sopronban szinte kivé- tel nélkül kis ellenszavazattal vagy akár ellenszavazat nélkül választották meg.47
Az új városi elit tipikus, ámde evangélikus gyökerekkel rendelkező két alakja volt Sopronban Leopold Natl és Ferdinand Dobner. Mindkét városvezető a régi, evangélikus, elit családok tagja, sőt: családjaik az Art- nerekkel a 17. század kiemelkedő, polgármestereket és városi bírókat adó famíliái közé tartoztak. A korszak soproni elitjének rokonsági hálózata épp e három család körül összpontosult. Leopold Natl családja Rusztról érkezett, de már ekkor nemesek, hiszen apja, Leopold ruszti tanácsos, de egyben alszolgabíró is. Két fiuk, Gregor és Georg a soproni, míg az ifjabb Leopold a bécsi elit tagjainak lányait vették el. Gregor Andrássy Ferenc városi nemes és Anna Poch lányát, Georg Margaretha Artnert, Paul Jakob Zuana özvegyét vezette oltár elé, míg Leopold Andreas Thürnberger bécsi polgár lányát. Apósa talán azonos lehet azzal az Andreas Dürnbergerrel,
47 Házi Jenő: i. m. nr. 2395.; MNL OL, MKamReg, Protocollum restaurationum civitatum (E 34), pag. 96., 230., 242., 272., 400–401., 490.
aki 1622-ben kapott nemességet.48 Gregor előbb szószóló, majd a belső tanács tagja 1661 és 1695 között, 1682-ben és 1683-ban evangélikus város- bíró. Leopold is ekkor kezdte pályáját városi jegyzőként, amely tisztet 1654-től töltött be, majd a belső tanács tagja. Ezt követően – az evangélikus felekezetűek vezetőjeként – hamarosan városbíró és polgármester, szinte Kersnaritscsal együtt irányították a várost. A város érdekében tett szolgála- tai fejében a városi polgárok között szinte egyedüliként I. Lipót 1685-ben bárói rangra emelte. Halála előtt a város megrökönyödésére katolizált.49 Ferdinand Dobner dédnagyapja, a 16. század végén Sopronba költözött Sebastian is már értelmiségiként érkezett a városba, ahol a városi jegyzői tisztet töltötte be. Ferdinand is a jogtudó értelmiségi polgárságba tartozott, ügyvédi képesítését a jénai egyetemen szerezte meg. Az előbb tárgyalt Leopold Natlt váltotta részben Kersnarits Mihály mellett a polgármesteri és városbírói helyén, de úgy is mint az evangélikusok vezetőjének poszt- ján, mivel 1689-től belső tanácsos, 1698-tól pedig hosszú éveken keresz- tül az evangélikusok állandóan megválasztott polgármestere vagy város- bírája volt. A Rákóczi-szabadságharc idején Kersnaritscsal együtt vezette a soproni polgárokat a kuruc hadakkal szemben: amíg Kersnarits a falakon belül szervezte meg a védelmet, addig Dobner Bécsből szerzett felmentő sereget Vak Bottyán csapatai ellenében. Szolgálatai fejében I. Lipóttól az uralkodó arcképét viselő aranyláncot nyert el.50
A soproni városvezetőkhöz hasonlóan a kassai városvezetők között is az egyik legkarakteresebb változást a katolikus magyar nemesek számá- nak hirtelen megugrásában láthatjuk. Kassa regionális központi jellege, a felső-magyarországi régió hadügyi és kamarai igazgatásának központja- ként betöltött szerepe és a korszak társadalomtörténeti jellegzetességei arra predesztinálják a várost, hogy a Nyugat-Európában is egyértelműen meg- jelenő városban élő nemesség egyik helyi központja legyen. A város rendi társadalmának ilyen jellegű átalakulását támogatta az is, hogy Kassa a Ma- gyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség közötti terület székhelyeként a magyarországi és az erdélyi nemesség váltóhelyeként is működött.51 A 17.
század végén a felső-magyarországi város élén álló, annak belső politikáját meghatározó személyek mind e csoportból származtak. Demeczky Mihály gyergyószéki nemesi családból származik, aki az adatok szerint éppen az
48 Oberösterreichisches Landesarchiv, Allgemeine Urkundenreihe, nr. 541.
49 Házi Jenő: i. m. nr. 8334–8236.
50 Uo. nr. 3692.
51 H. Németh: Polgár vagy nemes; H. Németh István: Kassa az európai várospolitika sodrásában.
In: Kassa az európai történelem kontextusában. Szerk. Maria Hajdúová–Martin Bartoš. Košice 2014. 220–239.; Uő: Városok, várospolitika a 17. század eleji Magyarországon. Tendenciák és következményeik. In: Egy új együttműködés kezdete. Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés.
Szerk. Dominkovits Péter–Katona Csaba. Sopron–Bp. 2014. 95–122.
EGY VÁLTOZÓ VILÁG VÁROSVEZETŐI
1670-es években került Erdélyből a Magyar Királyságba. A nagyszombati jezsuita egyetemen szerezhette meg jogi ismereteit, majd Abaúj vármegyé- ben telepedett meg. Thököly Imre szolgálatában állva látta el követként a fejedelem képviseletét. Kassán városi jegyző lett, majd igen hamar a belső tanács tagja, a város birtokainak igazgatója, 1686-ban és 1687-ben bíró,52 de esküdtként és számvevőként a vármegyében is kisebb tisztségeket látott el.53 Demeczky nem csupán véletlenszerűen kiválasztott embere lehetett a királyi biztosoknak, hiszen az 1674-ben nagy nehezen kiválasztott Ud- varhelyi Mihály káptalani jegyző (aki egyszerre látta el a városi és a káp- talani teendőket) helyére a nagyszombati jezsuitáktól érkező fiatal nemes egy nagyon nehéz problémára volt megoldás.54 A városi jegyzői állás nem csupán fizetéshez juttatta őt, hanem jelentős befolyással is járt. Állása meg- tartása érdekében állítólag azt sem tartotta elvetendőnek, hogy az 1687. évi országgyűlésen a szabad városi tisztújításokról hozott határozat ellenében lobbizzon. Miután azonban ez kiderült, összekülönbözött a városvezetés- sel, lemondott polgárjogáról, sőt ezt megelőzően a városi tanácsülésekre sem volt hajlandó eljárni, ellenben a házában gyűlt össze a városvezetés belső ellenzéke. Jóllehet ez az áldatlan állapot I. Lipót parancslevelének szigorú utasítására rendeződött, kapcsolata a tanáccsal ezt követően sem lehetett felhőtlen, hiszen már nem vállalt további tisztséget.55
Demeczky mellett a Váncsay család tagjait említhetjük még, akik a századforduló kassai politikájának meghatározó egyéniségei voltak. Ván- csay Balázs a következő időszak kiemelkedő kassai politikusának, Ván- csay Istvánnak apja, pályafutása egyben rámutat a korszak átmenetiségé- re, a megváltozott politikai viszonyokhoz való alkalmazkodásra. Mint az evangélikusok számára biztosítandó templomhely kijelölésével megbízott bizottság tagja Váncsay Balázs magyar kántorként, majd a város ügyésze- ként jelenik meg forrásainkban.56 A család nemességének egyik megszer- zője. Testvéreivel, Mihállyal és Mátyással együtt kapta meg 1665. május
52 ÖStA, FHKA, Hoffinanz Ungarn, r. Nr. 280. fol. 284–286.; AMK, Collectio Schwartzenbachiana, nr. 9777., 10699.; H. Németh: Kassa város 257.
53 Gyergyószék testimoniálisa a család nemességéről: http://demeczky.hu/index.
php?option=com_content&view=article&id=369 (letöltés időpontja: 2019. márc. 20.) Egyetemi éveiről: Matricula Universitatis Tyrnaviensis 1635–1701 / A Nagyszombati Egyetem anyakönyve 1635–1701. Szerk. Zsoldos Attila. Bp. 1990. 183., 190., 196.
54 H. Németh István: Állam és városok – A szakszerűsödés felé vezető első lépések a városi igazgatásban, 1670–1733. Századok 152(2018). 793.
55 AMK, H III/2. mac. 86. fol. 1., 114., 121–122.; AMK, Collectio Schwartzenbachiana, nr.
10564.
56 AMK, Supplementum H. Mestské knihy a registre, Knihy mestskej administratívy, Veľká mestská kniha (Liber civitatis maior) 30. fol. 106. 1686. júl. 29., fol. 110. 1686. aug. 5., mac. 85.
fol. 98. 1687. jan. 3., mac. 86. fol. 66. 1687. szept. 6., fol. 92. 1687. szept. 30.
4-én I. Lipóttól az armálist.57 Váncsay megfelelő kapocsként szolgálhatott a katolikusok és az evangélikusok között, hiszen igen korán katolikus hitre tért. Fiát, Istvánt 1673. július 25-én keresztelte meg az evangélikus lelkész, keresztszülei a város evangélikus elitjének prominens képviselői:
Madarász Márton, Kassai István, Pischel Sándor orgonista, Kiss Ádámné Puttemberger Zsófia, Tornay Andrásné Liptai Judit, Féja Dávidné Faigel Judit voltak.58 Második gyermekét, Gábort 1681-ben már a katolikus plébá- nos tartotta keresztvíz alá,59 így áttérése e két időpont közé tehető, de talán nem volt messze attól az időponttól, amikor a magyar kántorból városi ügyész vált, hiszen korábban is szokás volt az aposztata értelmiséget va- lamilyen állami vagy városi szolgálattal jutalmazni, egyben gondoskodni megélhetésükről. 1676 környékén kerülhetett sor erre, amit talán az is mu- tat, hogy ebben az évben Újvári-Bodnár András kassai lakos éppen emiatt szidta rettenetesen Váncsayt, olyannyira, hogy azért 100 tallér büntetésre ítélték.60 Az ekkor már jócskán katolizált tanács talán épp aposztata mivol- ta miatt választotta őt arra a célra, hogy a város ellen vonuló Thökölyvel tárgyaljon.61
Váncsay Balázs személye egyben összekötő kapocs is a következő kas- sai városvezető generációhoz, a már említett elittagokhoz. Váncsay Balázs evangélikusnak (vagy reformátusnak) született fia, István ugyanis a kassai városvezetés legmeghatározóbb, legnagyobb befolyással rendelkező, de egyben a korszak kassai várospolitikájának legnagyobb botrányát is okozó figurája. Társadalmi kapcsolatait tekintve, egyértelműen a nemesi rang- jára büszke, a vármegyei nemes családokkal rokoni kapcsolatot kereső városvezetők közé oszthatjuk a fiatal Váncsayt.62 Már fiatalon megosztó egyéniség lehetett, ugyanis 1692-ben Tarnóczy Mihállyal került szóváltás- ba. Az ifjú Váncsay be akarta csapni Tarnóczyt, akit annyira elöntött az indulat, hogy Váncsayt végigkergette az apáti szőlőhegyen, de előtte majd agyonütötte a hirtelen felkapott kisbaltával, majd a fürgén elillanó és a tő- kék között menekülő Váncsay után hajított kővel is csaknem halálos sebet ütött volna, ha az alig 20 éves későbbi bíró nem olyan gyors.63 Pályafutását a II. Rákóczi Ferenc által újra megválasztatott tanácsban kezdte szószóló- ként, de a következő években azonnal a belső tanács legelőkelőbb tagjai
57 MNL OL, Helytartótanácsi Levéltár, Acta nobilium (C 30), Pozsony vm., Documenta nr. 22., ill. uo. Pozsony vm., Protocollum investigationis nobilium, 471., Pozsony vm., Investigatio nobilium, A füzet pag. 8.
58 ŠtAKo, Zbierka cirkevných matrík, Evanjelícká cirkev, 1673. pag. 626.
59 ŠtAKo, Zbierka cirkevných matrík, Rímsko-katolícká cirkev, 1681. pag. 373.
60 AMK, Collectio Schwartzenbachiana, nr. 9442.
61 Uo. nr. 9830.
62 Feleségei a Kiséry és Pálfalvay családokból származtak. Uo. nr. 13390., 13675., 13961., 14117.; AMK, Collectio Schramiana, nr. 19712.
63 AMK, Collectio Schwartzenbachiana, nr. 10517. 1692. nov. 1.
EGY VÁLTOZÓ VILÁG VÁROSVEZETŐI
között találjuk. A szabadságharc időszakában a Rákóczihoz, legfontosabb tisztviselőihez és a kuruc országgyűlésekre egyik leggyakrabban kiküldött kassai tanácsos volt.64
Az ifjabb Váncsayt a Rákóczi-szabadságharcot belpolitikai értelemben lezáró 1712. évi országgyűlésen találjuk a korszak egyetlen városi jegy- zőként kiküldött kassai követével, Hlavathy Andrással az oldalán. A két követ az országgyűlésen az ismételten szabad királyi városi rangot kapott városokkal vívott rangvitán kívül a kilátástalannak ítélt adómegállapo- dásban serénykedett főként, valamint az új kassai plébános kiválasztását segítették elő.65 Váncsay ekkor már tekintélyes tanácstag, 1709-ben he- lyettes bíró, majd a következő két évben megválasztják bírónak.66 Olyan ember, aki bárkivel szemben felvállalja a konfliktusokat, ha saját érdekeit kell megvédenie, de akkor is, ha családtagjait éri bármilyen inzultus.67 Lát- hattuk, hogy protestánsnak született, de 1712-ben már biztosan katolikus, hiszen ebben az évben Radikovicz István ikergyermekeinek egyik kereszt- apja,68 de áttérésének az is a biztos jele, hogy az 1712. január 28-án tartott újabb, immáron Franz Meixner kamarai tanácsos előtt lezajlott tisztújítá- son megválasztott, tisztán katolikusokból álló tanácsban az előkelő má- sodik helyen szerepel. A tanácsosi hely mellett ekkor adószámvevőnek is megválasztották.69
Váncsay csak 1714-ben kerül ki a tanácsból, és feltételezhetjük, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején viselt dolgai, a város pénzügyei elfogult ke- zelésének gyanúja lehetett az ok. 1717-ben báró Johann Ignatz Viechter ka- marai tanácsos, kirendelt választási biztos elsődleges feladata Kassa gaz- dálkodásának rendbetétele volt. Ennek szellemében választatott Máray Bertalan személyében ebben az évben elsőként polgármestert a városban, kérette be az összes számadást, és igyekezett a korábbi rossz gazdálko- dás felelőseit felkutatni. Váncsay is köztük volt, hiszen a jelentés szerint őt csupán azzal a feltétellel választották meg ismét tanácsosnak, ha bírósága
64 AMK, H I. Listy a listiny, 12541/2. Miskolc, 1706. jan. 24., 12541/3. Miskolc, 1706. febr. 14., 12541/4. Miskolc, 1706. jan. 31., 12726/14. Késmárk, 1707. jan. 10., 12726/30. Köröm, 1707. jún.
16.; AMK, H III/2. mac. 103. fol. 29. 1707. márc. 21., fol. 37–38. 1707. ápr. 15.; AMK, Collectio Schwartzenbachiana, nr. 12516.
65 A két követ reverzálisa: AMK, Collectio Schwartzenbachiana, nr. 13201. Beszámolóik:
AMK, H I. Listy a listiny, 13310/2., 7–9.; AMK, Collectio Schwartzenbachiana, nr. 13182.
66 AMK, Collectio Schwartzenbachiana, nr. 12871. Kassa, 1709. aug. 9., nr. 13010. 1710. aug.
18., nr. 12984. 1710. aug. 21.; AMK, H III/2. re 9. fol. 144., 149.
67 Váncsay István sógornője védelmében kelt birokra Czirjáki Mihállyal pl. Surányi István tanácsos lakodalmán. AMK, Collectio Schwartzenbachiana, nr. 13151., 13168. Felesége, Pálfalvay Julianna hagyatéka ügyében az egész Pálfalvay családdal hosszan pereskedett: uo.
nr. 14117.
68 ŠtAKo, Zbierka cirkevných matrík, Rímsko-katolícká cirkev, 1712. pag. 393.
69 AMK, H III/2. re 9. fol. 159–160.
idejének számadásait benyújtja felülvizsgálat végett. Ekkor derült ki az is, hogy Váncsay a szabadságharc felfordulása közepette ügyeskedhetett a városra háramlott javakkal is, mivel a vizsgálat során kiderült, hogy 13 végrendeletet kivett a város levéltárából, amelyek azután már nem is ke- rültek elő többé. A végrendeletek mindegyikében a város volt az örökös.70 A gyanú ellenére ebben az évben helyettes bíró,71 a következő évben pedig szószólónak és bírónak is jelölték. A kettő közül utóbbit nyerte el szavazat- többséggel, és 1727-ben, kilenc év bíróként eltöltött idő után tette le csak a hivatalt!72
A várost igen kemény kézzel tartotta Váncsay az uralma alatt, amit az is mutat, hogy a bírói tisztet nem a tanács szavazataival vagy önként hagyta el, hanem – a korban igen ritka kivételként – külön eljárással. 1726 januárjában a minden évben várt uralkodói parancslevél tartalmát közve- títő Szepesi Kamara értesítette a várost, hogy nem küldenek ki választá- si biztost, hanem biztos nélkül történik a választás. Egyetlen kitételként meghagyták, hogy Váncsay az 1709 és 1712 közötti számadásait nyújtsa be a kamarának felülvizsgálat végett.73 Ennek előzményeként már az 1724.
évi tisztújításon kifogásolta a királyi biztos Váncsay gazdálkodását,74 de miután a többszöri felszólításra sem nyújtotta be a több mint egy évtize- de lappangó számadásokat, Mednyánszky Pál Lipót királyi biztos őt le- váltotta, és addig nem engedték a város legfelső vezetésének a közelébe sem, amíg nem pótolta azokat.75 Kassa városa volt bírája ügyét kiemelten kezelte, aminek egyrészt oka lehetett Váncsay tekintélye, de az is, hogy a királyi biztos és az uralkodó eljárása súlyosan sértette a kassai tanács jogait. A városi tanács sorra fordult a Magyar Udvari Kancelláriához és az Udvari Kamarához, Adam Aloysius Talheimnak, a kancellária mellett mű- ködő bécsi ágensnek pedig külön megbízást adott csak ennek az ügynek az intézésére. A tanács sem pénzt, sem a városi pincékben őrzött hegyal- jai borokat nem sajnálta annak érdekében, hogy Váncsay minél hamarabb visszatérhessen a bírói székbe. (Pozsonyi lelkészként még Bél Mátyást is felhasználták, mivel a kancellárnak küldött két hordó bort az ő pincéjében helyezték el.)76 Talheim megszolgálta a neki kifizetett pénzt, és a bor is jó szolgálatot tehetett, ugyanis 1728 februárjában már a kancellária javasolja az Udvari Kamarának, hogy támogassa Váncsay visszahelyezését, mivel
70 MNL OL, Magyar Királyi Udvari Kancellária regisztratúrája, Litterae Camerae Hungaricae (A 20), 1717. nr. 34.
71 AMK, Collectio Schwartzenbachiana, nr. 13964. 1717. nov. 10.
72 AMK, III/2. re 9.
73 AMK, Collectio Schwartzenbachiana, nr. 15181. Kassa, 1726. jan. 1.
74 MNL OL, MKamReg, Litterae ad Cameram Scepusiensem (E 23), 1724. okt. 27.
75 AMK, Collectio Schwartzenbachiana, nr. 15498. 1727. aug. 2.
76 Uo. nr. 15590. Bécs, 1727. dec. 3., nr. 15691. Kassa, 1728. febr 7., nr. 15724. 1728. febr. 7.
EGY VÁLTOZÓ VILÁG VÁROSVEZETŐI
végül benyújtotta a számadásokat, a pénzzel elszámolt. A kancellária véle- ménye szerint Váncsay olyan ember, aki már bizonyította rátermettségét, Kassa mint királyi birtok (peculium regium) érdekében sokat tett, jól viselte tisztét.77 Az uralkodói engedély ennek értelmében nagyon gyorsan meg is érkezett Kassára, ahol Váncsay rohamos tempóban szerezte vissza hatal- mát a város irányítása felett, mivel már ebben az évben helyettes bíróként működött, majd a következő évben a királyi biztos előtt tartott választáson nyerte vissza a bírói széket.78 Jóllehet a Szepesi Kamarai Adminisztráció ezt követően korántsem volt elégedett Váncsay működésével, mivel ne- hezményezték az általa elrendelt különféle luxuskiadásokat, emellett is- mételten hiányoztak a számadások, az árvaszék működésének alapelveit nem rögzítették, a városi birtokok urbáriumát még mindig nem készítették el, a több mint 30 000 forintot érő patikát 3000 forintért adták bérbe, de főként azt kifogásolták, hogy a városra háramlott birtokokról sincs semmi- lyen kimutatás.79 Ennek ellenére Váncsay az 1729-es és 1730-as, valamint az 1733-as tisztújításon is győzedelmeskedett a többi jelölttel szemben, és haláláig a tanács első helyein ült. Miután pedig a bevett gyakorlat szerint az első tanácsos egyben a város gazdálkodását is a kezében tartó polgár- mesteri tisztet is betöltötte, méltán mondhatjuk el, hogy Váncsay István a 18. század első felének legmeghatározóbb jelentőségű kassai bírája volt.
A 17–18. század fordulóján a városvezető elitbe olyan értelmiségiek is bekerültek, akik jogi képzettséggel nem rendelkeztek, de különleges szak májuknál és megbecsültségüknél fogva a városok kiemelkedő szemé- lyiségei voltak. A most kiválasztott személyek orvosok és gyógyszerészek voltak. Közülük is a legismertebb Johann Weber eperjesi gyógyszerész, akit művein kívül az tett ismertté, hogy az 1670-es években az ő életútja volt a legváltozatosabb, és ő az, akire a konvertálások miatt is jó modellként lehet hivatkozni. Weber Pozsony vármegyéből származott, és 1639-ben ka- pott polgárjogot Eperjesen, ahol hamarosan elvette Johann Friedrich Breit- haupt özvegyét, Low Johanna Erzsébetet, J. E. Westonia költőnő lányát.
Házasságát követően gyorsan a belső tanács tagja lett, a város fontos kül- detésekkel bízta meg, 1657-ben a város országgyűlési követeként vett részt I. Lipót koronázásán. 1644-től folyamatosan kapcsolatban volt Wesselényi Ferenc nádorral. 1661-ben választották meg első alkalommal városbíróvá, mely tisztet 1667-ig töltötte be. A városban gyógyszerész magániskolát alapított, majd az egyik előmozdítója volt az eperjesi evangélikus kollé- gium ügyének, amely egyben a Magyar Királyság egyetlen evangélikus főiskolája volt. A régió polgárságán és nemességén túl az erdélyi rendek
77 Uo. nr. 15779. Bécs, 1728. febr. 24.
78 Uo. nr. 15592. Bécs, 1728. febr. 24., nr. 15625.
79 MNL OL, MKamReg, Litterae ad Cameram Scepusiensem (E 23), 1728. okt. 1., 1730. aug. 16.
