DR. BELYÓ PÁL
Az elmúlt évtizedekben a magyarországi kereskedelem —— a szolgáltatási
ágazatok többségéhez hasonlóan — a fejlett országokban kialakultnál kisebb
arányban járult hozzá a nemzetgazdaságban megtermelt bruttó hazai termék-hez (GDP). Az ágazaton belül csak az idegenforgalomban megtermelt jövede-
lem aránya tekinthető kielégítőnek. Az elmúlt időszakban a hazai kereskede- lem jónéhány szakágazata (mind a bel-, mind a külkereskedelem), viszonylag kedvezően fejlődött. Különösen a külkereskedelem (és időnként az idegenfor- galom) mutatói voltak biztatők. Ebben természetesen nagy szerepet játszott az is, hogy a külkereskedelem a hiánygazdaság körülményei között és az álla—mi monopólium fenntartásával sajátos helyzetben volt (és részben még van is) az ágazatok között.
A hazai termelők belföldi piaca az elmúlt évhez képest számottevően át- alakult. A fogyasztási cikkek és a beruházási javak iránt is jelentősen csökkent a kereslet. Ezzel együtt a mélyülő recessziót nagyfokú differenciálódás jelle-
mezte.
A gazdálkodás megváltozása, a hiánygazdálkodás folyamatos felszámoló- dása főként a kereskedelem területén figyelhető meg. Az importverseny kiala- kulásával jelentős szervezeti változások következtek be, ugyanis egy-egy szak- mai profilban a magánvállalkozásokból meghatározó súlyú, igen tőkeerős és a külföldi piacokon is jól működő, azokkal szoros kapcsolatot fenntartó kereske- delmi cégek jöttek létre.
Az elmúlt néhány évben a gyorsan "meggazdagodott" magánvállalkozások (például a számítástechnikában) nem egy esetben a külkereskedelmi —— tágab- ban kereskedelmi —— tevékenység diverzifikálásából nőttek ki, amelyek a magas jövedelmezőséget és az abszolút nagyságát tekintve elviselhető tőke- igényt kihasználva jelentek meg, és váltak jelentős tényezővé a piacon.
A hiánygazdálkodás megszűnésével párhuzamosan minden jövedelmi szin- tet kielégítendő bővült a választék is. A közületi és a lakossági fogyasztás ——
a kisvállalkozásokban az adózás megkerülését célzó gyakori egybemosódás mellett —— az elmúlt évtizedekben elfelejtett szélsőségek között lassan csök- kenő volumenekkel kielégítetté válik, azaz kínálati piac alakul ki. A továbbiak- ban erősödik a luxusfogyasztás háttere, szervezete, a szegénység növekvő terjedésével pedig az olcsó piacok, Vásárok és a használtcikk-kereskedelem szerepe. A fogyasztóiérdek—védelem megteremtésének azonban még kezdeti
' A belkereskedelmi gazdálkodó szervezetek véleménye 1992. évi tevékenységükről (Gazdaságkutató Intézet. Budapest.
1992. 45 old.) című tanulmány rövidített, kissé módosított változata.
DR. BELYó: A BELKERESKEDELEM JELLEMZőI 931
biztató jelei se mutatkoznak, ugyanakkor erősödnek az engedély (és adó)
nélküli árusítással, a márkarontással kapcsolatos problémák.
A belföldi értékesítés a bányászatban 10, a kohászatban 42, a gépiparban és az építőanyag—iparban 48-48, a vegyiparban 15, a könnyűiparban 29, az élelmiszeriparban pedig 9 százalékkal csökkent. Az összes ipari értékesítés 21 százalékos csökkenése mellett a mezőgazdasági termékek értékesítése is
18 százalékkal volt alacsonyabb az előző évinél.
A Gazdaságkutató Intézet előrejelzése szerint 1992-ben a termelési célú hazai beszerzések további csökkenése Várható. A kelet-európai piac szűkülése
—— ha még lehetséges -— tovább folytatódik, az oda szállító iparvállalatok ter- melése összességében minimálisra csökken, esetleg teljesen meg is szűnhet, így ezen Vállalatok részéről nem lesz kereslet a hazai alapanyagok és félkész- termékek iránt. A cseh, a szlovák és a lengyel gazdasággal kialakítandó szabad- kereskedelmi társulás 1992-ben feltehetően még nem érezteti kedvező hatását.
A tőkés exportra termelő vállalatok körében viszont a növekvő termelés bővíti a keresletet.
A belföldi kereslet csökkenésének alapvető oka azonban a belföldi piac — a lakossági kereslet további jelentős visszaesése miatti — beszűkülése. Vala—
mennyi hazai termelőnek számolnia kell a termékei iránti kereslet nagymér- tékű visszaesésével. Ezt tovább erősíti az importverseny, azaz a külföldi ter- mékek dömpingje.
Az építési kereslet szűkülésének tendenciáját várhatóan csak az 1996. évi világkiállításra való felkészülés fogja megállítani, de csak 1992 után.
A mezőgazdasági termékek iránti kereslet összességében 1992-ben sem lesz összhangban a kínálattal. A korábbi éveknél azonban már jóval differenciál—
tabban alakul a várhatóan tovább csökkenő kereslet kielégítése. Bizonyos gabonafajtákból, állati termékekből —— a termelés jelentős mértékű csökke—
nése miatt — átmeneti nehézségekbe ütközhet a kereslet kielégítése, így várhatóan emelkedik egyes mezőgazdasági termékek ára.
A belkereskedelemben 1991—ben kialakult a kínálati piac, mégpedig az év elején megvalósított ár- és importliberalizáció, a korábbi dereguláció hatásá- nak kibontakozása, a privatizáció megindulása és a piacra belépő új szerve- zetek nagy száma következtében. A hiány gyakorlatilag megszűnt, sőt több termékcsoportban túlkínálat alakult ki. A piac jellegének megváltozásában szerepet játszott a kereslet nagymértékű visszaesése is, amely a lakossági- jövedelem—felhasználás strukturális változásával függ össze, de olyan átmeneti
hatásokat is takar, mint például a bevásárló turizmus visszaesése.
A fogyasztásicikk-behozatalnak mintegy fele vált liberalizálttá, a még mennyiségi korlátozással szabályozott behozatal értéke 630 millió dollár.
Az irányító szerveknek piaci egyensúlyt befolyásoló rövid távú intézkedéseket csak szűk körben kellett tenniük. A kínálat — elsősorban az új értékesítési formákon keresztül —— jól igazodott a kereslethez. A korábbi rubelelszámolás-
ból származó, jórészt kedvező árfekvésű termékek kiesése nem okozott piaci
feszültséget, bár ily módon szűkült az áruválaszték.
A kereskedelem helyzetét jól tükrözi az 1991-ben már határozottan ki- rajzolódott általános tendencia:
— a kereslet és így a forgalom folyamatos csökkenése,
— a kínálati piac kialakulása.,
— a versenyhelyzet létrejötte,
—— a kereskedelmi hálózat új típusú bővülése.
A Gazdaságkutató Intézet 1992 eleji — a belkereskedelmi szervezetek körében végrehajtott —— vizsgálatainak eredményei az ágazat változatlan nehézségeit mutatják.
A KERESKEDELMI FORGALOM JELLEMZÖI
A kiskereskedelmi áruforgalom 1991-ben —— változatlan áron számítva ——
12 százalékkal mérséklődött 1990-hez képest. A lakossági áruvásárlás egyre nagyobb hányada új, részben illegális kereskedelmi csatornákon bonyolódott le. Az utcákon árusított termékek nem számítanak a hazai kereskedelemben hiánycikknek. A vásárlók érdeklődése kizárólag az alacsony árnak köszönhető.
A hivatalos ár alatti értékesítés nyilvánvalóvá teszi egyrészt az áruk törvény—
telen beszerzését, másrészt azt, hogy az eladásra kínált termékek között elő- fordul a gyenge minőségű, hamisított márkajelzésű áru. A tisztességtelen ver- senynek ez a legrosszabb fajtája, ugyanis egyrészt nehéz helyzetbe hozza azo- kat a becsületes kereskedőket, akik adót, vámot, társadalombiztosítási járu- lékot, helyiségbért fizetnek., és másrészt kihasználja a fogyasztók jóhiszemű- ségét, rászorultságát. A jogellenes kereskedelmi tevékenység természetesen elsősorban jogi-rendészeti kérdés, amely a különböző hatóságok egységes és összehangolt fellépését igényli.
Jelenleg még csak kialakulóban vannak az adóellenőrzés hatásos, a ,,fekete"
kereskedelem ellen ható eljárásai és a magánkereskedelmet ,,kordában tartó"
módszerei is.
Az értékesítés várható alakulása
A megkérdezett vállalatok 1991 elején még a forgalom (folyó áron számí-
tott) értékének 5,8 százalékos növekedésére számítottak, ami a már ismert
adatok szerint túlzott várakozásnak bizonyult, hiszen az 1990. évi 948 mil- liárd forint értékű bolti kiskereskedelmi eladási forgalomnak 1991-ben csupán 97,7 százalékát sikerült elérni. A vállalatok a forgalom volumenének vissza—
esését 18-19 százalékra becsülték a tényleges 28,8 százalékkal szemben.
A kereskedelmi szervezetek az 1992. évi kiskereskedelmi forgalomról egy- értelműen úgy vélekednek, hogy az összességében tovább csökken. Az 1. tábla adatai szerint a forgalom értéke a nagykereskedelmi vállalatoknál az előző évivel szinte azonos. Budapesten mintegy 8 százalékos növekedést, vidéken
pedig 3 százalékos csökkenést várnak. A forgalom folyó áron számított értéke
—— véleményük szerint — az élelmiszer-nagykereskedelemben 3-4 százalékkal emelkedne, a ruházati nagykereskedelemben pedig 10-11 százalékkal csökken- ne. A bolti kiskereskedelemben 5-6 százalékkal lesz a forgalom értéke alacso- nyabb az 1991. évinél, mégpedig a fővárosban változatlan lesz, vidéken mint- egy 7 százalékkal csökken. Különösen szembetűnő a csökkenés a tüzelő— és építőanyag-kiskereskedelemben, ahol 1992-ben 24 százalékos forgalmiérték- visszaesésre számítanak a válaszoló szervezetek.
Említésre méltó, hogy 5 százalékosnál nagyobb forgalom-visszaesésre szá- mít a vidéki nagykereskedelmi vállalatok 45, az összes ruházati nagykereske- delmi vállalat 77, a vegyesiparcikk-nagykereskedelem 60 és az összes bolti kiskereskedelem 57 százaléka, különösen pedig a tüzelő- és építőanyag-kis- kereskedelem (89 százaléka). A kereskedelmi tevékenységet végző boltok 1992. évi eladásuk értékét 5 százalékkal alacsonyabbra becsülik az előző évi-
A BELKERESKEDELEM JELLEMZÖI 933
nél. Míg valamennyi árufőcsoport forgalma csökkeni fog, átlagos árukészle-
tük — feltételezésük szerint —— jelentősen emelkedik, élelmiszerekből 28,
ruházati cikkekből 43, míg vegyes iparcikkekből csupán 2 százalékkal.
1. tábla
A vállalatok megoszlása az 1992. évi forgalom várható értéke és volumene szerint
(százalék)
Ágazat Csökken Változatlan Növekszik Átlagos
változás
A forgalom várható értéke
Fogyasztásicikk-nagykereskedelem összesen ... 32,8 24,5 42,7 100,9 Ebből: Budapest ... 8,5 —— 91,5 108,4 Vidék ... 45,0 36,7 18,3 97,1 Élelmiszer—nagykereskedelem ... 15,0 36,7 48,3 103,8 Ruházati nagykereskedelem ... 87,0 —— 13,0 89,4—
Vegyesiparcikk-nagykereskedelem ... 59,2 0,2 40,6 98,1 Bolti kiskereskedelem összesen ... 60,8 13,3 25,9 94,3 Ebből: Budapest ... 22,5 26,1 51,4 100,8 Vidék ... 67,5 11,0 11,5 93,1 Élelmiszer—kiskereskedelem ... 61,2 ,6 34,2 96,4 Ruházati kiskereskedelem ... 24,9 —— 75,l 10193 Tüzelő- és építőanyag-kiskereskedelem ... 89,4 — 10,6 76,4 Vegyesiparcikk-kiskereskedelem ... 55,4 26,4 18,2 96,8 Vegyes tevékenységű kiskereskedelem ... 63,3 14,5 22,2 92,8
A forgalom várhato volumene Fogyasztásicikk-nagykereskedelem összesen ... 89,l 2,8 8,1 8714
Ebből: Budapest ... 66,0 8,8 25,2 97,1
, Vidék ... 100,0 —— — 8298
Elelmiszer-nagykereskedelem ... 100,0 —4 m 3796 Ruházati nagykereskedelem ... 100,0 — —— 77,4 Vegyesiparcikk-nagykereskedelem ... 85,1 12,0 2,9 92,0 Bolti kiskereskedelem összesen ... 90,4- S,?) 4.1,3 82,0 Ebből: Budapest ... 935 6,4 0,1 83A Vidék ... 90,0 5,1 4,9 81,8 Élelmiszer-kískereskedelem ... 95,7 3,5 0,8 8390 Ruházati-kiskereskedelem ... 65,5 27,7 6,8 88,1 Tüzelő- és építőanyag-kiskereskedelem ... 90,8 — 9,2 61,7 Vegyesiparcikk-kiskereskedelem ... 97,5 —— 2,5 785 Vegyes tevékenységű kiskereskedelem ... 85,7
7,7 6,6 8490
A kereskedelmi forgalom volumenének alakulása
A gazdálkodó szervezetek l991-hez képest pesszimistábban (vagy inkább reálisabban) ítélik meg a kereskedelmi forgalom 1992. évi volumenének ala- kulását. A fogyasztásicikk-nagykereskedelemben 13, a bolti kiskereskedelem- ben 18 százalékos csökkenésre számítanak. Különösen rossz évet zárhat a ruházati nagykereskedelem, illetve a tüzelő- és építőanyag-kiskereskedelem (23, illetve 38 százalékos várható volumencsökkenéssel). A kiskereskedelmi eladások volumene mind Budapesten (16%), mind vidéken (19%) jelentős mértékben csökken. A volumen nagymértékű csökkenését valószínűsíti ——
az 1. tábla adatai szerint —— valamennyi élelmiszer-, ruházati nagykereske- delmi vállalat és valamennyi vidéki nagykereskedelmi vállalat.
A forgalom volumenének jelentősebb —— 6 százaléknál nagyobb — növeke- dését csupán a budapesti nagykereskedelmi (elsősorban az élelmiszer—kereske-
delembe sorolt) vállalatok egynegyede valószínűsíti. A kiskereskedelemben a
boltok 2-3 százaléka lát esélyt nagyobb mértékű volumenemelkedésre.
ÁRALAKULÁS A KERESKEDELEMBEN
Lényegében egyöntetű valamennyi kereskedelmi ágazat véleménye az 1992. évi várható árváltozásokról. Az áremelkedések éves átlagos mértéke a
nagykereskedelemben 16, a bolti kiskereskedelemben 19 százalék lesz. Buda-
pesten és vidéken is szinte azonos nagyságú árszínvonal-emelkedést várnak.Két jelentősebb eltérést prognosztizálnak: a ruházati nagykereskedelemben csupán 4, viszont a tüzelő- és építőanyag-kiskereskedelemben 26 százalékos áremelkedést.
Az 1992. évi árváltozásokkal kapcsolatban teljesen egyértelmű a belkeres- kedelem álláspontja: a nagykereskedelem 40 százaléka teljes mértékben tovább- hárítja majd, míg 60 százalékuk úgy nyilatkozik, hogy csak részben. A bolti kiskereskedelemben a szervezetek 22 százaléka teljesen, míg 73 százalékuk részben kívánja majd a fogyasztókra hárítani a bekövetkező áremeléseket.
A ruházati kiskereskedők 19 százaléka vélhetően nem kíván élni ezzel a lehe- tőséggel.
A 2. tábla adatai szerint a nyereségesebb vállalatok egyáltalán nem ter- vezik beszerzési áraik növekedésének saját gazdálkodással történő kompen- zálását, hanem egyértelműen a részbeni továbbhárítást választják.
E I
2. tábla
A beszerzési árak emelkedésének áthárítása nyereségességuáltozás szerint 1992-ben
Az nix-változást
Nyereségességvéltozás _ 7315;— "at—"Tamsa
(százalék) egészében részben nem
'"EzíáEó vállalat—073537Á'fs—zimek)
% 96 ... 29,4- 65,4 5,2 97 —98 ... —— § 100,0 ——
99—101 ... 22,4 § 725 5,1 102—105 ... w 100,0 — 106__— ... 30,1 69,9 _ Osszesen ... 28,2 68,3 3,5
Ebből: nagykereskedelem . . . . 39,1 60,9 —
kiskereskedelem ... 21,6 72,7 1 5,7
3. tábla
Az eladási árak várható emelkedése 1992-ben
(százalék)
Áre lk dé N 1: - K' k .
(532161) ! giai? kádi; mmm
—110 ... 27,6 , 16,2 17,9 11]. ——120 ... 51,8 30,4 33,7 121—A130 ... 17,2 42,8 ! 38,9
131,_140 ... 3A— 10,6 95
Összesen ! 1oo,0 ? 1oo,0 ! 100,0
A BELKERESKEDELEM JELLEMZőI 935
A nagykereskedelmi Vállalatok többsége — a 3. tábla adatai szerint —— az
eladási árak 120 százalék alatti (körüli) emelkedését valószínűsíti, míg a kis—
kereskedelmi boltok közel négytizede 121—130 százalék közötti árnöveke—
désre számít.
A megkérdezett vállalatok eladási árai 1992-ben átlagosan 23 százalékkal emelkednek. A válaszadók többsége a verseny éleződésére számít, és azt első- sorban a konkurenciával, másodsorban pedig a fizetőképes kereslet csökke- nésével magyarázzák.
A KERESKEDELEM SZERVEZETRENDSZERÉNEK ÁTALAKULÁSA
A szervezeti változásokkal és a magánkereskedelem folyamatos, intenzív növekedésével 1991-ben tovább bővült a kereskedelmi hálózat. Kiskereske- delmi, vendéglátóipari egységek főként a települések nagyforgalmú bevásárló- központjaiban és a lakótelepeken létesültek. Az élelmiszer-nagykereskede- lemben, az iparcikk- és ruházati nagykereskedelemben —— főleg az átalakulás előtt álló nagy és közepes méretű vállalkozások tőkeberuházásai és a korábban más célokat szolgáló raktárak, üzemcsarnokok átalakításával — ún. diszkont üzletek létesültek. A régi kis alapterületű boltok átalakítása a magánkereske- dők beruházásainak eredményeként valósult meg.
A belkereskedelem 1992-ben egyértelműen tovább kívánja fejleszteni te- vékenységét. A fogyasztásicikk-nagykereskedelmi szervezetek 71 százaléka tervezi ,,szervezetének átalakítását", mintegy kétötödük pedig a hálózat, szolgáltatásaik és állóeszközeik bővítését. Egyharmaduk önálló külkereske—
delmi jogot szeretne, és 30 százalékuk jelzi egyes egységeinek privatizációját.
A bolti kiskereskedelemben természetesen jóval nagyobb, mintegy 46 száza- lékos privatizációt terveznek, és a megkérdezetteknek ugyancsak 46 száza- léka a szervezet valamiféle átalakítására és kereskedelmi tevékenységének bővítésére készül. Hálózatának és szolgáltatásainak bővítését a kiskereske—
delmi szervezetek egynegyede, míg esetleges saját termelőtevékenységének bővítését csupán egytizede jelzi.
Megjegyzendő, hogy a vállalatok a szervezetátalakítást egyúttal állóesz- köz-értékesítésnek is értelmezik, hiszen erre utal az e két intézkedést megjelölő szervezetek minden hálózattípusban azonos aránya.
A struktúra módosulása
A kereskedelemben 1990-től a piaci szereplők számának — a nemzet- gazdasági átlagot jelentősen meghaladó mértékű — növekedése tapasztalható.
A kereskedelem vállalkozási szervezetének átalakulása, a piaci pozíciók újra- rendezése 1991-ben folytatódott. A szervezetrendszer változásának legfonto- sabb vonása olyan valódi tulajdonosok színrelépése, akik ténylegesen a piac- gazdaság résztvevőjeként működnek.
A kereskedelem gazdálkodó szervezeteinek száma 1991-ben megtízszerező- dött, és meghaladta a 11 ezret. A legdinamikusabban a társasági formában működő vállalkozások fejlődtek. A korlátolt felelősségű társaságok száma ötvenszeresére, a részvénytársaságok száma pedig több mint nyolcszorosára emelkedett. A magánkereskedők száma elérte a 80 ezret.
A vállalkozások számának gyors emelkedése nem jelentett lényeges el-
mozdulást az ágazat tulajdonosi szerkezetében. A tőke nagyobb része még
mindig az állami nagyvállalatoknál koncentrálódik, de az 1991. év pozitív
tapasztalata lehet az, hogy ez egyre kevésbé nyújt védelmet a lényegesen rugal- masabb és gazdaságilag hatékonyabb kis- és közepes szervezetek növekvő piaci részesedésével szemben.A tulajdonosi struktúra átalakulásában nagy súllyal jelentkezett a külföldi működőtőke. A belkereskedelemben 1989 végén 1700 vegyes tulajdonú vállal- kozás működött 13 milliárd forint külföldi tőkével. A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma 1990-ben tovább nőtt, a bevont működőtőke —— az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium becslése szerint —— 30 százalékkal emelkedett az előző évihez képest. Megjegyzendő, hogy a tőkeimportnak csak egy része jelent tényleges tőkeemelést, mégis a tőkebevonás egyértelműen pozitívan be- folyásolja a technológiai-technikai fejlődést.
A kereskedelmi szervezetek 1992-ben jelentős változásokat terveztek a hálózatokban. A kismértékű növekedésre számító szervezetek hálózatbővítést, valamint szervezetátalakítást és a boltjaik privatizálását tervezik. A kiskeres- kedelmi boltok elsősorban tevékenységi körük bővítésében (32%) látják a változtatások irányát, csak egyhatoduk tervezi a nagyobb beruházást igénylő
korszerűsítést és csak kis részük a tevékenységi kör alapvető megváltoztatását, illetve a bolt privatizálását.
A tevékenységi kör bővülése
A kereskedelem területén a nemzetközi tapasztalatok szerint ma a határo-
zott profilú hálózatok, nagy alapterületű áruházak, kereskedelmi rendszerek
fejlesztése a kifizetődő, ezek a leginkább versenyképesek az elaprózott magán- bolthálózat mellett. A jelenlegi körülmények között azonban nem egyértelmű, hogy a boltok privatizálásával a nem hálózati típusú kiskereskedelmi vállalatok hálózatuk egy részének eladása után fennmaradó boltjaikkal egyáltalán élet- képesek maradnak-e.A hálózatokon belül főleg a közepes nagyságú hálózatok fejlesztése látszik célszerűnek, itt Várható leginkább a külföldi tőke részvétele is. Versenyképes az olcsóbb tömegáruk forgalmazására szakosodott kisáruházi hálózat, a meg—
határozott profilú, speciális kínálatú bolthálózat, továbbá a lakásokhoz közel árusító olyan élelmiszer-árusító bolthálózatok, amelyek közvetlenül a terme- lőkhöz kapcsolódnak. Ezek kialakítása, fejlesztése az önkormányzatok be—
vonásával, részvételével történhet. További fejlesztési területek lehetnek a kis- és félprivatizált magánboltokat ellátó termelők —— például sütödék ——
termelési és szállítási hálózatának kiépítése vagy a nagyvállalatokról történő lebontása.
Valamennyi kereskedelmi ágazat 1992-ben a kereskedelmi tevékenység erőteljes fejlesztését tervezi. Emellett a szervezetek egyötöde-egyharmada külkereskedelmi tevékenységét is erősíteni kívánja. Ez utóbbival hasonló arányban tervezik a szolgáltató tevékenységeiket is növelni, míg a saját ter- melőtevékenységét jelentősebb mértékben csupán a budapesti élelmiszer-
kiskereskedelem kívánja növelni.
Ugyancsak a piac kialakítását szolgálhatják azok a nagykereskedelmi vál- lalatok, amelyek vagy egy nagyobb termelőcéghez kapcsolódnak (például ruhagyár), vagy több céggel állnak kapcsolatban, és a kiskereskedők kiszol- gálására alkalmas raktárakban megfelelő hazai és importválaszték kínálatát biztosítják. A nagyáruházak láncai mellett mind a ruházati, mind a műszaki
A BELKERESKEDELEM JELLEMZÖI 937
vegyesiparcikk—szakmákban ki kell majd fejleszteni azt a nagykereskedelmi vállalattípust, amely elsősorban a privatizált boltok kiszolgálására rendez- kedik be. Egyes termelővállalatok is létrehozhatják saját ügynöki és értéke- sítő hálózatukat vagy raktáraikat a kisboltok ellátására, valamint műszaki cikkeket a kiskereskedelemben értékesítő szakosított hálózatáikat. Várható, hogy külföldi tőke benyomulásával ilyen vállalatok nagy számban jöhetnek létre.
A VERSENYHELYZET KIALAKULÁSA A KERESKEDELEMBEN
A piacgazdaság kialakítására az elmúlt években egyértelműen kedvező lépésekre került sor a belkereskedelemben. Ilyenek:
_ az adminisztratív korlátok teljes körű megszüntetése,
—— a termékforgalmazás szabadságának megteremtése,
— a beszerzési lehetőségek és az árak liberalizálása,
—— a sokféle támogatás megszüntetése,
— a gazdálkodás normatív szabályainak kialakulása.
Lényegében tehát versenyhelyzet alakult ki a belföldi termelésben, az importban és a megtakarítások miatt is. Magyarországon jelenleg alacsony a kereskedelemben a hitelkonstrukcióban történő árusítások aránya. A hitele- zési gyakorlatot a más országokban jól bevált formákban (például az előleg nélküli vásárlás vagy a ,,japán módszer", azaz alacsony fogyasztói ár, de magas szervíz- és alkatrészár stb.) kellene kialakítani.
A változások alapvető jelentőségűek a piac kívánatos irányú megváltoz- tatásában. Már rövid távon, lényegében két év alatt sikerült felszámolni a monopóliumokat. 1991-ben a nagyvállalatok piaci erőfölénye gyakorlatilag már nem érvényesült. A verseny erősödését jelenti az is, hogy 1991-ben már nem volt lehetőség a begyűrűző költségnövekedés automatikus továbbhárí—
tására. A verseny erősödése ma már egyre inkább árkorlátokat is jelent.
A magánkereskedők 80 ezer fős létszáma, illetve már 20 százalékot meg—
haladó aránya a forgalomban a piaci verseny lényeges meghatározójává vál- hat. Hosszú távon pedig az egyes kereskedelmi szervezetek jövedelmét, fej—
lődési lehetőségeit már nem a korábbi piaci helyzet előnyei, az informális kapcsolatok fogják meghatározni, hanem az eredményes piaci stratégia, a modern kereskedelmi formák minél jobb kihasználása, a tőkebevonás lehető- ségének megtalálása és a tőkehatékonyság növelése stb.
4. tábla
A versenyhelyzetre reagáló intézkedések a megkérdezett vállalatoknál
(százalék)
, . Az A
VÁM"! mtéZkedés 1992. évben 1992; után
Hálózatbővítés ... 42,9 l 53,6 Kereskedelmi tevékenység bővítése ... 62,1 55,6 Szolgáltatásbővítés ... 33,l 4-4,6 Saját termelés bővítése ... 9,7 16,8 _Szervezetátalakítás ... 56,2 35,4 Önálló külkereskedelem ... 33,7 42,0
Állóeszköz-értékesítés ... 56,2 35,4
40,5 24,2
Boltegység privatizálása ... !
A 4. tábla adatai szerint 1992-ben a vállalatok legkisebb arányban a keres- kedelmi tevékenység bővítésével és legkevésbé a saját termelőtevékenység fejlesztésével kívánnak reagálni az erősödő versenyre. A jövő évtől azonban
már kissé elmozdulnak az arányok. Nagyobb súlyt kap a hálózat, a szolgál-
tató és a saját termelőtevékenység bővítése, valamint a vállalatok változatla—nul gyors ütemben kívánják fejleszteni a külkereskedelmi munkát. A kereske- delmi tevékenység módosítása, a szervezetátalakítás, az állóeszköz-értékesítés és a privatizáció jelentősége azonban viszonylagosan csökkenni fog.
A beszerzési lehetőségek és a készletalakulás
Beszerzési lehetőségeit a kereskedelem az 1991. évihez hasonlóan ítéli meg.
A megkérdezett kereskedelmi vállalatok különösebb problémát nem látnak, a közepesnél valamivel jobbnak várják az importból származó beszerzéseket, és egyedül a ruházati nagykereskedelem véli úgy, hogy a közepesnél rosszab- bak lehetnek a belföldi termelőktől történő beszerzési lehetőségek.
5. tábla
A beszerzési lehetőségek 1992-ben várható alakulása
Az 1992. évi forgalom a
Ágazat javulásra romlási-a
számító szervezeteknél az előző évi száznlékában
Fogyasztásicikk—nagykereskedelem
összesen ... 100,5 99,7 Ebből: Budapest ... 113,2 110,0 , Vidék ... 93,6 94,2 Elelmiszer-nagykereskedelem ... 103,3 95,0 Ruházati nagykereskedelem ... 81,0 94,7 Vegyesiparcikk-nagykereskedelem ... 99,6 110,0 Bolti kiskereskedelem összesen ... 92,2 104,8 Ebből: Budapest ... 89,7 ——
, Vidék ... 92,8 104,8 Elelmiszer-kiskereskedelem ... 90,7 120,0 Ruházati kiskereskedelem ... 102,8 ——
Tüzelő— és építőanyag-kiskereskedelem . . . . 85,0 110,0 Vegyesiparcikk-kiskereskedelem ... 97,9 100,0 Vegyes tevékenységű kiskereskedelem ... 90,7 97,3
A szervezetek éves átlagos árukészlete az elmúlt évben érdekesen válto- zott. A nagykereskedelemben 10 százalékkal, ezen belül a ruházati és a vas- műszakié 18—21 százalékkal nőtt, míg a bolti kiskereskedelem árukészlete változatlan maradt. A vállalatok 1992-ben árukészleteiket egyértelműen csök—
kenteni tervezik, mégpedig a nagykereskedelmi szervezetek 10-20, a bolti kereskedelem pedig csupán 2-3 százalékkal.
A 6. tábla adatai szerint a nagymértékű készletesökkentés elsősorban a nagykereskedelem valamennyi ágának és területének jellemző tervezett lé- pése. A kiskereskedelem viszont lényegében az 1991. évi készletnagyságot megfelelőnek találta, hiszen 1992-re csupán 1—2 százalékos csökkentést tervez, sőt a fővárosban mintegy 3-4 százalékos emelkedést prognosztizálnak a meg- kérdezett szervezetek.
A BELKERESKEDELEM JELLEMZÖI 939
A megkérdezett vállalatok —— a 7. tábla adatai szerint —— az 1992. évre
egyértelműen abban reménykednek, hogy az árukészletek forgási sebességét
valamennyivel sikerül megnövelniük, azaz az éves forgalmat az előző évihez viszonyítva kisebb készlettel tudják majd realizálni.6. tábla
A folyó áron számított átlagos árukészletek alakulása
Nagyketeskedelem Bolti kiskereskedelem
Ágazat 1991. I 1992. 1991. ' 1992.
évben (az előző évi százalékában)
Élelmiszer—kereskedelem ... 103,8 ' 95,3 85,9 ' 100,3
Ruházati kereskedelem ... 115,9 74,8 1245 982
Vegyesiparcikk-kereskedelem ... 113,8 88,6 102,2 98,0
Összesen ... 110,5 87,8 99,7 98,6
Ebből: Budapest ... 107,0 87,6 889 1035
Vidék ... 112,3 87,9 102,7 97,5
7. tábla
Az éves átlagos árukészlet forgási sebessége kereskedelmi ágazatok szerint
Az 1989. Az 1990. Az 1991. Az 1992- Ágazat
évi forgási sebesség (fordulat/év)
Fogyasztásicikk-nagykereskedelem . . 5,9 5,5 5,9 62 Ebből:
Élelmiszer-kereskedelem ... 10,2 10,1 10,3 11,8
Ruházati kereskedelem ... 3,8 2,8 2,9 3,8
Vegyesiparcikk-kereskedelem . . . 452 4,2 4,4 5,5
Bolti kiskereskedelem összesen ... 10,9 11,1 11,3 12,1 Ebből:
Élelmiszer-kereskedelem ... 20,4 20,2 20,7 21,0 Ruházati kereskedelem ... 8,6 9,9 10,0 12,0 Vegyesiparcikk-kereskedelem . . . 10,2 10,6 10,0 11,0
A piaci részesedés
A verseny éleződésével számol a kereskedelmi szervezetek nagy része.
Csupán a kiskereskedelmi ruházati szakmába tartozók 13, valamint a tüzelő- és építőanyag-kereskedők 25 százaléka nem tart a konkurenciától 1992-ben.
A versenyéleződés elsődleges okának a fizetőképes kereslet csökkenését tartják, majd a konkurensek számának növekedését.
Piaci részesedésének 1991. évi csökkenését várta a fogyasztásicikk-nagy- kereskedelmi vállalatok és a bolti kiskereskedelem négyötöde. Az 1992. évi várható helyzetről csak a megkérdezettek háromnegyede nyilatkozott, és ezek piaci részesedésük további csökkenésével számolnak.
A KERESKEDELMI SZERVEZETEK GAZDÁLKODÁSA
A mérleg szerinti eredményüket vizsgálva a gazdálkodók jelentős javulás- ban bíznak. Míg 1991-ben —— a 8. tábla adatai szerint -—— a nagykereskedelmi szervezeteknek csupán 3-4 százaléka látta úgy, hogy eredményességük nőni
3*
fog, 1992-ben már 30 százalékuk. Hasonlóan jelentős mértékű javulást Vár a
kiskereskedelem is, ahol az egységek 40 százaléka bízik a mérleg szerinti ered-
mény emelkedésében, és csak 28 százalékuk véli úgy, hogy az romlani fog.(A kiskereskedelmi szervezetek 32 százaléka változatlannak tartja 1992. évi esélyeit.)
8. tábla
A mérleg szerinti eredmény változása
Az 1991. Az 1992. i Az 1991. Az 1992.
évi mérleg szerinti eredmény
Ágnzat _ v -
csökkenésével ' növekedésével számoló vállalatok aránya (százalék)
Fogyasztásicikk-nagykereskedelem összesen ... 96,5 62,0 3,4 30,6
Elelmiszer-nagykereskedelem ... 100,0 70,6 —— 29,4-
Ruházati nagykereskedelem ... 84,7 40,9 15,3 45,4 Vegyesiparcikk-nagykereskedelem ... 96,3 48,8 3,7 21,6 Bolti kiskereskedelem összesen ... 92,5 512 6,2 233 Élelmiszer-kiskereskedelem ... 99,9 27,8 0,l 39,8 Ruházati kiskereskedelem ... 78,3 22,8 21,7 48,3 Tüzelő- és építőanyag-kiskereskedelem ... 46,1 645 533 -—
Vegyesiparcikk-kiskereskedelem ... 94,9 55,7 5,l 18,8 Vegyes tevékenységű kiskereskedelem ... 91,7 703 4,9 l3,2
A kiskereskedelmi boltokban az összes vásárlás 48 százalékát tették ki 1991-ben az általános forgalmi adós számlára történt vásárlások, és 1992-ben
is hasonlót, 46 százalékos arányt várnak a válaszolók. Az egységek fele úgy nyilatkozott, hogy a vásárlói reklamációk száma 1991-ben változatlan arányú
volt.
A boltok nyitvatartási idejét 1992-ben az előző évihez hasonlóan tervezik.
Munkanapokon átlagosan 9 órát tartanak nyitva, és nő a munkaszüneti napo- kon való nyitvatartás is.
A pénzügyi helyzet
A kereskedelem a nemzetgazdaság többi ágazatának átlagát jelentősen meghaladóan, mintegy 30 százalékkal növelte 1990-ben nyereségét. Ez azon—
ban együtt járt a gazdasági tartalékok felélésével. A kínálati piac kialakulása, a verseny erősödése, a kereslet visszaesése a kereskedelmi ágazat 1991. évi gazdasági eredményeiben jelentősen éreztette hatását.
A nettó árbevétel folyó áron —— a becslések szerint — mintegy 10 százalékkal
kisebb volt, mint 1990—ben. Ez jelentős volumencsökkenést mutat, amelyben szerepet játszott:
— a hazai vásárlóerő mérséklődése,
—— a lakossági pénzbevételek és -kiadások szerkezetének átrendeződése,
—— a bevásárló turizmus egyértelmű csökkenése,
—— a nem szervezett kereskedelem alig visszaszorítható térnyerése.
Az egyes szakmák vállalatai — mérleg szerinti eredményük 1992. évi vár- ható változása alapján — igen eltérően ítélik meg saját gazdálkodásukat.
A BELKERESKEDELEM JELLEMZÖI 941
Az élelmiszer- és a vas-műszaki nagykereskedelem mintegy 7 százalékos csök-
kenésre számít, míg a ruházati és a vegyesiparcikk-nagykereskedelem 12-15
százalékos javulásban bízik. Pesszimistább a bolti kiskereskedelem, ahol a tüzelő- és építőanyag-, valamint a vegyesiparcikk-kiskereskedelem számol 10-20 százalékos csökkenéssel, míg az élelmiszer-kereskedelem 20 százalékos javulással. Külön is figyelemre méltó a fővárosi kiskereskedelem várható ered-
ményének 27 százalékos növekedése.
A kereskedelmi szervezetek nyereségessége
A kereskedelmi vállalatok nyeresége —— az Ipari és Kereskedelmi Minisz—
térium adatai szerint —— mintegy 20 százalékkal csökkent, amely a nemzetgaz- daság 40 százalékos és az ipar 50 százalékos nyereségcsökkenésénél lényegesen alacsonyabb. Kedvezőtlen viszont, hogy a kereskedelmi ágazat vesztesége
több mint kétszeresére nőtt, melynek értéke 1991-ben 2,3 milliárd forint, azaz a nettó árbevétel 0,6 százaléka. Veszteséges vállalkozások elsősorban a fel- vásárló nagykereskedelem, a fogyasztási szövetkezetek, illetve a vendéglátás körében voltak. Az állami kereskedelemben tartósan veszteséges vállalat 1991-ben nem volt. Az értékesítés csökkenéséből, a költségek emelkedéséből származó veszteséget a gazdálkodó szervezetek a legtöbb esetben az árak emelésével kísérelték meg elkerülni.
A belkereskedelemben az árrésszint 22 százalékra emelkedett, ez azonban
kevés volt a gazdálkodó szervezetek költségei növekedésének fedezésére. Ele- ződött a verseny, erősödött a piac kínálati jellege, és néhány esetben az árakat is korlátozták. Lényegében csak a kisszervezetek voltak képesek növelni jöve—
delmi részesedésüket.
Az ágazat árbevétele nem érte el az 1990. évit. Ennek oka lehet az értéke- sítési csatornák átrendeződése és az a tény, hogy nőtt a meg nem figyelhető szervezetek piaci súlya, részesedése. A hagyományos kereskedelmi szervezetek nagy többségének nincs lehetősége számottevő fejlesztésbe kezdeni, mégpedig a kedvezőtlen konjunkturális helyzet, a forráshiány, a magas hitelkamatok és esetleg a tulajdonosi-irányítási viszonyok miatt.
9. tábla
A kereskedelmi szervezetek fizetőképességének alakulása 1992-ben
A javuló l A válmzntlnn ' A romló A javuló Aváltozatlan A romló pénzügyi helyzettel számoló
Ágazat
nagykereskedelmi ] kiskereskedelmi
] szervezetek aránya (százalék)
Élelmiszer ... 55,6 33,3 11,1 am 543 SA
Ruházat ... 22,2 11,1 66,7 37,5 62,5 *—
Vegyes iparcikk ... 27,2 36,4 36,4 41,2 23,5 353
Összesen ... 34,5 27,6 37,9 24,3 50,9 24,8
A fizetőképesség várható alakulásáról a 9. tábla igen differenciált véle- ményeket mutat. Az élelmiszer-nagykereskedelmi szervezeteknek több mint a fele bízik a javulásban. A ruházati vállalatok kétharmada ugyanakkor ki—
fejezetten további romlásra számít.
Adősminősítés, hitelfelvételi lehetőségek és kamatok
A válaszoló nagykereskedelmi szervezetek kétharmada és a bolti kiskeres- kedelem fele tud tájékoztatást adni ,,adósminősítéséről". Közülük a nagy-
, kereskedelmi szervezetek kilenctizedét, a bolti kiskereskedelemnek pedig
háromnegyedét minősítik a bankok I. osztályú adósnak, míg a többiek II.osztályúak, illetve a bolti kiskereskedők közül néhány ennél rosszabb minősí- tést kap a hitelező banktól. A kereskedelmi szervezetek 1992. évi adósminő—
sítésének és fizetőképességének megoszlását a 10. tábla mutatja.
10. tábla
A kereskedelmi szervezetek megoszlása 1992. évi hitel-visszafizetés szerint
(százalék)
A hitel-visszafizetést
A tb k' ' ' 1—2 több heti
"323563 ! padján , kései? késéssel köszi?"
engem;"m teljesíteni
Nem banki hitele volt ... 54,8 ! 38,7 6,5 i -—
Nem volt minősítése ... . ... 27,8 59,2 13,0 _ I. osztályú adós ... 48,1 44,3 7,6 — II. osztályú adós ... 26,3 47,3 21,1 5,3
III. osztályú adós ... — 20,0 80,0
Kétes adós ... l —— 50,0 ! —— 50,0
A kereskedelmi szervezetek egyharmada nem pénzintézettől vette igénybe hiteleit. A válaszadók számot adtak 1991-ben felvett rövid lejáratú forgó- eszközhiteleik átlagos kamatáról. A nagykereskedelemben ez 36,4 és a kis- kereskedelemben 35,7 százalék volt. Ennél csak az építőanyag-kiskereskede- lem kamatai magasabbak számottevően: 41 százalékosak. 1992-ben a keres- kedelmi szervezetek lényegében az előző évivel azonos hitelkamatokra számí- tanak.
Figyelemre méltó, hogy két év alatt jelentősen megnőttek a forgóeszköz—
hitelek kamatlábai. Míg 1990-ben 30 százalék feletti kamattal csak a szerve- zetek 6 százaléka vett igénybe kereskedelmi forgóeszközhitelt, addig 1992-re a szervezeteknek már kétharmada 30 százalék felettire, sőt egynegyediik 40 százalék felettire prognosztizálja a várható kamatokat.
A fizetési kötelezettségek —— likviditás
A kereskedelem pénzügyi helyzetét is negatívan befolyásolta a gazdaság- ban kialakult késedelmes fizetési gyakorlat. A szervezetek pénzügyi helyze—
tének kedvezőtlen alakulásában egyrészt a nagy számban induló Vállalkozások kezdeti nehézségeit, másrészt a nagy szervezetek rugalmatlan piaci reagálását fedezhetjük fel.
A kereskedelmi vállalatok 1991-ben a nemzetgazdaságnál valamivel jobb fizetőképességet mutattak. Fizetési kötelezettségeit a nagykereskedelem 35 százaléka minden esetben teljesíteni tudta, míg a szervezetek 48 százaléka 1-2 napon át, 17 százalékuk több hétig is fizetésképtelen volt. A bolti kis- kereskedelem 40 százaléka tudta kötelezettségeit mindig teljesíteni. Ezeknek
A BELKERESKEDELEM JELLEMZÖI 943
a szervezeteknek megközelítőleg a fele volt 1-2 napig, 11 százalékuk hetekig és csupán 1 százalékuk volt több hónapon át fizetésképtelen. A nagykereske—
delem 31 százaléka 1992-re kismértékű javulásra, 28 százaléka változatlan helyzetre és 38 százaléka kismértékű romlásra számít. 1992-ben a kiskereske- delem fele változatlan helyzetet, 20 százaléka kismértékű javulást és 22 szá- zalékuk kismértékű romlást feltételez.
1992. évi líkviditásukat a kereskedelmi szervezetek 54 százaléka válto- zatlannak, 18-19 százaléka kissé javulónak, illetve kissé romlónak, míg 4-4
százaléka erősen növekvőnek, illetve erősen esökkenőnek tartja.
11. tábla
A vállalatok megoszlása a likviditási tényezők várható alakulása szerint
(százalék)
J 1 n 6 - - J [ tő
Likviditási tényező méüégbín Kuss Változatlan Kme mgab;
,. ___—__, MMM—— marad
növekszik csökken
Rövid lejáratú forgóeszközhitel . . . . 1,l 21,9 56,2 1 169 3,9
Tartozás szállítónak ... l.,0 17,1 60,6 18,1 3,l
Adótartozás ... 1,7 9,6 80,3 6,2 2,2
Pénzeszközök ... 2,1 18,4 46,8 28,9 3,7
3 4 32,0 222 5,2
Követelés a vevőtől ... I 1 , [ 27,3
;
Változatlan mértékű adótartozást feltételez a gazdálkodók négyötöde.
Követeléseik jelentős mértékű növekedésére számít a válaszoló kereskedelmi szervezetek 13 százaléka. (Lásd a 11. táblát.)
A PRIVATIZÁCIÓ EREDMÉNYEI A KERESKEDELEMBEN
A kereskedelem privatizációja már 1989-ben elkezdődött. A folyamat azonban nem egyértelműen gyors és sikeres. Hiszen a kiskereskedelemben az eredetileg tervezett 40 ezer bolt helyett ennek csupán egynegyedét adták át magánkézbe. A nagykereskedelem centralizációja pedig várhatóan még egy—
két évig fennmarad. A privatizáció a nagykereskedelemben feltehetően nem a jelenlegi, annak idején mesterségesen kialakított, centralizált, ,,tiszta profilú"
vállalatok magánkézbe kerülését, hanem egyrészt az ezekből kialakítandó, másrészt az újonnan létesülő kisebb, szűkebb profilú, egymással versenyző nagykereskedelmi és közepes nagyságú vállalatok magántulajdonba adását jelenti.
Az állami vállalatok privatizációja
1991 második félévében felgyorsult az állami vállalatok átalakulása. 1992 elejéig a korábbi 249 állami vállalatból mintegy 60 vállalat tulajdon- és irányí- tási formája változott meg, és további 30 nyújtotta be átalakulási tervezetét.
l y már csak mintegy 200 kereskedelmi vállalat működik hagyományos for—
mában. Az állami kezdeményezésű privatizáció üteme azonban jelentősen el- maradt a várttól.
A rendelkezésre álló források szerint 1991 decemberéig 57 kereskedelmi vállalat alakult át teljes egészében gazdasági társasággá. Kiválással, alapítás-
sal 11 új állami vállalat létesült. 5 állami vállalat megszűnt vagy beolvadt az
általa korábban alapított gazdasági társaságba. A 198 állami vállalat közül
mintegy 20 gyakorlatilag már nem működik kereskedelmi vállalatként, hanem az általuk létrehozott társaságok osztalékából él. Ezen szervezetek többségét a közeljövőben már esetleg fel is lehet számolni.Az állami vállalatok társasággá szerveződése jellemzően vállalati kezde- ményezés alapján történik, és ez a folyamat gyorsulóban van. 1991-ben több esetben a társasággá alakult állami vállalat alaptőkéjének jelentős hányada valódi befektetők kezébe került, így például a Csemege Kereskedelmi Válla-
lat, a Ruházati Bolt Kereskedelmi Vállalat, a Szivárvány Kereskedelmi Vál—
lalat stb.
Egyértelműen kedvezőtlen az a tény, hogy az átalakulás, a privatizáció
nem kapcsolódott össze a piacszerkezet kívánt módosításával. Ez azt is jelenti,
hogy az állami vállalatokból átalakulással létrejövő társaságok gyakorlatilag a korábbi állami vállalat által képviselt szakmai szerkezetet viszik tovább.
Ezt ellensúlyozhatja az, ha a vállalati kezdeményezésű átalakulással szemben elsőbbséget élvezhet az új szakmai struktúrát kialakítani szándékozó befek- tető.
Szükségszerű azon elv érvényesítése, hogy a kereskedelemben ne legyen privatizációs korlát. Ezért a kereskedelemben működő gazdasági vállalkozá- sokban nem indokolt, hogy az állam tartósan többségi vagy akár kisebbségi tulajdonhányaddal rendelkezzék.
Az előprivatizáció keretében megkezdődött —— az átalakulási törvény alapján végrehajtott —— árverések révén 1991-ben 5,8 milliárd forint társasági részesedés került az Állami Vagyonügynökséghez, és ennek mintegy 10 száza—
lékát adták el magánszemélyeknek. Az 1991. évi kereskedelmi privatizációból származó bevételek mintegy egyötödét teszik ki az összes nemzetgazdasági privatizációs bevételeknek.
A bolthálőzat ,,önprivatizáciőja"
Az önprivatizáeió a belkereskedelemben gyorsabban halad, mint a gazda-
ság más szektoraiban. Az érintett állami vállalatok bejelentései alapján 10 240 privatizálandó kiskereskedelmi és szolgáltató egység van, ezek felét 1991-ben az állami vállalatok szerződéses vagy bérleti formában üzemeltették. Privati- zációjuk csak a szerződések megszűnéséhez igazodva történhet, így például mintegy 1700 egységre csak a törvényes két év lejártát követően kerülhet sor.
Mintegy ezer bolt esetében pedig — nem nyílt árusítású üzletek, oktatási in- tézmények, katonai egységekben levő boltok stb. — az árverés helyett egyéb privatizációs formát kellene igénybe venni. További ezer üzlet gazdasági tár- sasággá alakulhatna. Mintegy 2000 boltegység nem állami tulajdonban levő ingatlanban működik. Általános tapasztalatként megállapítható, hogy a tulajdonosok nem járulnak hozzá az árverés állami megszervezéséhez, sőt egyre többen felmondják a bérleti szerződésüket.
A legfrissebb adatok szerint az előprivatizáeió során 3787 kiskereskedelmi
üzletet hírdettek meg. Ezek közül 3416 árverésére került sor, és 2354 üzletet el is adtak. A kereslet korlátozottságát mutatja, hogy az értékesítési folyamat gyorsulásával csökkent a licitálások mértéke és az egy üzletre jutó árbevétel.
A válaszoló szervezetek kereskedelmi ágazatok szerinti előprivatizációjá- nak 1991. és 1992. évi arányát a 12. tábla mutatja be.
A BELKERESKEDELEM JELLEMZőI 945
12. tábla
A kereskedelmi szervezetek ,,előprívatizációja" a válaszolók százalékában Az 1991. Az 1992.
Ágazat ___ _ w," "__—,a
évben
Fogyasztásicikk-nagykereskedelem összesen ... 10,2 10,5 Ebből: Budapest ... 8,2 5,9 , Vidék ... 11,4 13,1 Elelmiszer-nagykereskedelem ... 4,6 9,3 Ruházati nagykereskedelem ... 6,6 36,5 Vegyesiparcikk-nagykereskedelem ... 179 3,6 Bolti kiskereskedelem összesen ... 12,6 14,0 Ebből: Budapest ... 17,0 12,5 , Vidék ... 12,2 14,2 Elelmiszer-kiskereskedelem ... 32,9 34,5 Ruházati kiskereskedelem ... 1,6 13,2 Tüzelő- és épitőanyag-kiskereskedelem ... 18,6 24,3 Vegyesiparcikk-kiskereskedelem ... 14,8 10,9 Vegyes tevékenységű kiskereskedelem ... 6,8 BA
A vállalkozó a privatizált üzletek egynegyedében tulajdonjogot is szerzett, háromnegyed részében pedig bérlővé vált. A vállalkozók az üzletek hattizedét a privatizációhoz kapcsolódó hítellehetőség igénybevételével szerezték meg.
Az Országos Kisvállalkozás-fejlesztési Iroda nyilvántartása szerint 1991 végéig összesen 911 esetben nyújtottak ún. egzisztenciahitelt és részletfizetési ked- vezményt a pénzintézetek, összesen mintegy 1,8 milliárd forint értékben.
*
A kereskedelem fejlődése, kibontakozási lehetőségei szoros összefüggésben
állnak valamennyi makrogazdasági folyamattal. A magyar gazdaság opti- mista előrejelzések szerint is nehéz évek elé néz. Reálisnak tűnik az a prognó- zis, amely szerint a piaci viszonyok teljes körű kialakulása még mintegy 10 évet igényel.
A magyar gazdaság jelenlegi fejlődése többarcú. Sújtja ugyanis a folya- matosan gyengülő versenyképesség által is meghosszabbodott gazdasági vál—
ság, ugyanakkor megfigyelhetők a fejlődést hosszabb távon támogató, a versenyképességet javító jelenségek is.
Néhány évig még számolni kell azzal, hogy a gazdasági helyzet több pon—
ton is — így például a költségvetési előirányzat teljesítésével, illetve várható hiányának, a kereskedelmi mérleg passzívumának kezelésével kapcsolatosan
— ,,Válságelhárító" intézkedéseket tesz szükségessé. A kereskedelem szem-
pontjából különösen fontos, hogy a társadalom egyre türelmetlenebb, és első- sorban a munkanélküliség emelkedése, valamint a reálbérek széles körben várható ismételt csökkenése növelni fogja a feszültséget.
TÁRGYSZÓ: Belkereskedelem.
PEBIOME
Aerop nsnaraer passnrue, soszvxomnocm passep'rbmanna sny'rpenseü reproenn BO Beau—
Mocansn c makposxommuuccxmvm npoueccaMn.
B cnoeü cra'rbe Ha ocnoeannn peeynbraroe oöcnenonannz, nponenennoro B nauane 1992 rona I/Inc'm'ryrom axonommecxnx uccnenosannü a prry npennpnnmü Bay'rpeuneü TOprOBJIH, ouennnaer nnnammcy Toprosoro oöopora n nen, nepec'rpoüxy TOpFOBbIX oprannsaunü, Bosnmc- noname KOHKypenuHH, xosnücmennyio neHTeJIbHOCTb TOprOBle oprannsannü u nponecc npnnamsannn.
Oőmne Tenuenuun, onpenensnoume nonomenne 'roprosnn, aB'mp YCManHBaeT ;: no—
c'rosmnom coupamennu oőopo'ra, npeanueHnH npemomenm Han cnpocom, BOSHHKHOBCHHH Konxypennnn " pacmnpennu Topronoü ce'm Honoro Tuna.
SUMMARY
The author presente the development and perspectives of domestic trade in connection with macroeconomic processes.
Relying on the results of a survey carried out by the Economic Research Institute in the sphere of organizations of domestic trade in the beginning of 1992, the study analyses turnover and price development in trade, the alteration of the organizational structure of trade, the development of competition, the management of trade organizations and the process of privatization.
The author defines the general tendencies which determine the conditions of trade in the permanent decrease of tur-nover, the evolvement of sellers' market, the creation of the condi- tions of competition and the extension of trade network of new type.
