STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
777
rinti megfigyelt megoszlása alapján meg- határozandó a termőképesség kezdeti megoszlása. A módszer: megadják a ter—
mőképesség hipotetikus megoszlásait a kiindulási csoportban, ebből levezetik a fogamzások házassági időtartam szerinti megfelelő megoszlásait, és e ,,kiszámított"
megoszlásokat összehasonlítják a ,,megfi—
gyelt" megoszlással, míg csak a kettő meg nem közelíti egymást. Vagyis a ter—
mőképesség hipotetikus megoszlásait kell ,,próbálgatni" a kiindulási csoportban.
Szerző ismerteti a feladatmegoldás mo—
delljét, majd bemutatja a gépi iteráció blokk—diagramját, valamint a program részletes organigramját, melyet FOR- TRAN szimbolnyelven készítettek el az IBM 1960. elektronikus adatfeldolgozó gépre. Ugyanezt a programot PAP-nyel- ven is megírták a BULL CAB 500. elekt—
ronikus számológépre. Szerző összehason—
lítja —— és ábrákon is bemutatja— a két gépen kihozott eredményeket, végül a
műveleti idők részletes ismertetésével
számításokat végez az elektronikus fel—dolgozás rentabilitására vonatkozóan is.
(Ism.: Máhrer Andrea)
VOLNJAGINA, SZ. :
A TUDOMÁNYOS KUTATÓINTÉZETEK MUNKÁJÁNAK HATÉKONYSÁGA
(Ékonomicseszkaja éffektivnoszt' rabotü naucsno—íszszledov'atel'szkih ucsrezsdenij.) ——
Naucsnüe Dokladü Vü82sej Skolü. Ékonomi- cseszkie Nauki. 1964. 5. sz. 72—76. 13.
Jelenleg, amikor a tudomány egyre inkább közvetlen termelőerővé válik és a tudományos kutatóintézetek tevékeny—
ségének továbbfejlesztésére mind több anyagi eszközt fordítanak, ezen eszközök hatékonyságának problémája megnöve—
kedett jelentőséggel bír. Ezt a szükség- letet felismerve határozta el a Perm—i Politechnikai Intézet gazdasági és ter—
melés—szervezési tanszéke, hogy tanulmá—
nyozza ezt a kérdést. Megvizsgálták a permi körzetben levő összes kutatóinté—
zetben 1957 óta befejezett és folyamat—
ban levő munkát. A kutató tevékenysé- get a következő szempontok szerint cso-
portosították:
1. a munka jellege;
2. a teljesítés állapota;
3. a befejezett munka eredményeinek al- kalmazása a gyakorlatban; '
4. a gazdasági hatékonyság.
Ebben a cikkben szerző a gazdasági hatékonyság kérdését vizsgálja.
A kutatóintézetekben a munkáról ve—
zetett kartotékokra a következő *adatokat jegyzik fel:
a munka megrendelője, a munka kivi—
telezője, a kutatóintézet ráfordításai, a gazdasági potenciál, a gazdasági haté—
konyság, az eredmény gyakorlati alkal—
mazásának kezdő időpontja. Az adatok segítségével figyelemmel kísérhető, hogy mennyi idő alatt készül el a munka, intézkedéseket lehet tenni, ha fennaka—
dás történik, továbbá ez az új ellenőr- zési módszer azt is vizsgálja, hogy mikor kezdik a gyakorlatban felhasználni a kutatás eredményét. Eddig a munka akkor fejeződött be, ha azt a kutatóinté—
zet elvégezte. Most az sem közömbös, hogy a megrendelő vállalat fel tudja-e használni, s ha nehézségek mutatkoznak e téren, meg kell vizsgálni azok okát és haladéktalanul ki kell azokat küszöbölni.
Ezzel a kérdéssel a kutatóknak egy külön csoportja foglalkozik.
Mindezen körülmények mellett a gazda—
sági hatékonyság megállapítása bír a
legnagyobb jelentőséggel. A gazdasági
hatékonyság kritériumának a munka ter- melékenységének emelkedését és ezen keresztül a nemzeti jövedelem volume—nének növekedését tekintjük. Felmérése
három lépésben történik.
1. A munka tervezésekor megközelítő—
leg megállapítják az elvégzendő feladat várható hatékonyságát.
2. A kutatás befejezésekor mégegyszer elvégzik ugyanezt a számítást, természe—
tesen sokkal pontosabban, mert a munka eredményeképpen konkrét adatokkal ren- delkeznek. Az említett két fázisban ki—
számított koefficienst — a gazdasági po—
tenciál —— mérőszámának nevezik.
3. A hatékonyság kiszámítása az utolsó fázisban történik, amikor a megrendelő vállalat a gyakorlatban alkalmazza a kutatás eredményeit. Ebben a fázisban
a számítás a vállalat konkrét adatai alap-
ján történik.Ha a kutatóintézet által végzett munka gazdasági hatékonyságát tanulmányoz—
zuk, célszerű ezt nem a megrendelő vállalatonként külön-külön, hanem globá—
lisan vizsgálni.
Ez esetben a hatékonysági koefficiens
EE,
K
(* z
:
ahol
Ee —— a kutatómunka eredményeként je—
lentkező nemzetijövedelem—többlet;
Z —— az intézet ráfordítása (ezer rubel-
ben).Természetesen mind a számláló, mind a
nevező adatai ugyanazon időszakra vo—natkoznak.
778
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖA potenciális hatékonyság mutatója a
következő:K .,, FPTVdEpIL
P * *
Z
ahol előrebecsült várható értékkel dol-
goznak. így
Ep— a befejezett, de még gyakorla-
tilag nem hasznosított munkák előrelátható hatékonysága,Epp —— a befejezetlen kutatások Várható
eredménye,Z — az intézet ráfordítása (minden adat szintén ezer rubelben, és azonos időszakra vonatkoztatva).
Ezen mutatók segítségével arra is lehe-
tőség nyilik, hogy a kutatóintézetekmunkáját összehasonlíthassuk. A ctkk ezt az összehasonlítást meg is teszi, két permi kutatóintézet munkájára vonat—
kozóan.
(Ism.: Kotász Gyuláné)
HÁZTARTÁSSTATISZTI KA
SALOMON, M. —— BROWN, R. V.:
AZ ÖKONOMETRIA ALKALMAZÁSA A PIAC! ELÖREJELZÉSI PROBLÉMÁKBAN
(Applications of econometrics to commer—
cial forecasting problems.) —' Operational Research Guarterly. 1964. 8. sz. 239—248. p.
Szerzők a piackutatás, valamint a be—
ruházások és a piac kapcsolatának Vizs—
gálatában szerzett több mint ötéves ta—
pasztalataikra támaszkodnak, amikor azt mutatják be, hogy a vizsgált területe—
ken hogyan próbáltak a fennálló körül—
ményekhez alkalmazkodni.
M első vizsgálat 1960—ban, a francia
szénmonopőlium megbízása alapján, a háztartások szénszükségletének 3—10 év—re való előrebecslése volt. A vizsgálat—
hoz készített modell két tényezőre épül:
az egyik a háztartások száma, a másik
pedig azok átlagos évi szénfogyasztása.Minden háztartást fűtési módozatuk sze—
rint hat kategóriába soroltak. A négy—
szög oszlopai ezeket a kategóriákat, so- rai pedig az évi átlagos szénfelhaszná—
lást tartalmazták. A számítások a Mar—
kov—modell módszere segitségével tör—
téntek. A háztartások számának előre—
jelzéséhez az előző öt esztendő, az át—
lagos szénfelhasználáshoz az előző két
esztendő tényleges adatait használták fel,figyelembe véve az egyes kategóriák
részarányszámának az öt, illetve két esz—tendő alatti megváltozását is. Termé—
szetesen egyéb körülményeket is szá—
mításba vettek, ha azok kihatása nem
volt elhanyagolható.A második vizsgálatot szerzők a do-
hány árképzésével kapcsolatban végezték.
Az államosított francia dohányipar olyan árakat kívánt bevezetni a különböző ci—
garettafajtákra, amely a maximális pro—
fit mellett eleget tesznek a felettes szer—
vek különleges kívánságainak is. A ki—
választott modellnek tükröznie kellett a három legfontosabb gyártmány értékbeni
forgalmát, amelyek nem függetlenek a bevezetésre javasolt egységáraktól. Amo—
dell egyenletet:
o, : Ale'a PB
% : BPá'PrÖ P;
93 : OPZPs-W
ahol 0 és P jelenti az egyes fajták el—
adott mennyise'gét, illetve egységárát,
%B stb. kitevők pedig a fajták, pótlék
egyenes, illetve ellentétes ár ,,elasztici—tását".
Az első egyenletben például azért nem szerepel a 3—mal jelölt cigaretta ára, mi—
vel az olcsó l—es cigaretta eladott meny-
nyisége nem függ a drága 3—as cigaretta árától.
A, B és C áraktól független mennyi—
ségek, de egyéb tényezőknek, mint pél—
dául jövedelem, idő, népesség függvé—
nyei.
A probléma megoldása csupán a két
elaszticitási kitevő megbecsülésére vo—
natkozik.
A harmadik tanulmányban Franciaor—
szág alumíniumigényét vizsgálták. A vizsgálat egyfelől annak a megállapítá—
sára terjedt ki, hogy a következő 5—1() évben mennyi új kapacitást kell üzem—
be helyezni, másfelől egy értékesítési
tervezet piaci szektoronkénti készítésére.
épült. Az egyik modell a teljes alumí—
niumszükséglet előre jelzésére készült,
a másik pedig az összes (tizenöt) piaciszektort tartalmazza egymástól elkülö—
nítve. A vizsgálatok során három adat fogalmát elemezték, mégpedig
— 1. a francia idősort 1920—től, 2. az amerikai idősortr1910—től,
3. több különböző ország ugyanazon időpontra vonatkozó keresztmetszetelem—
zésének adatait.