98
STATISZTIKAl IRODALMI FIGYELÓösszefüggés segítségével lehet vizsgálni, a- hol
Mg — a pénzmennyiség.
BSR: —- a bruttó társadalmi termék vál- tozatlan áron,
PB: -— a társadalmi termék árindexe.
R: — a kamatláb.
i -— az időbeli késleltetés mértéke.
A bemutatott függvényalak a szerző véle- ménye szerint különösen azért alkalmas a kérdés vizsgálatára, mert a kamattényezőt is magában toglalja. és a felírt implicit for—
mából több explicit függvényalak is leszár- maztatható alternative, az egyes változók fel—
cserélése útján. Ez azt jelenti, hogy a függő és a független változók helyet cserélnek. Az áraknak. a termelésnek és a kamatnak a pénzmennyiségre gyakorolt oksági hatását olyan összefüggés mutatja, amelynek függő változója természetesen a pénzmennyiség. A megfordított kauzalitás vizsgálatakor ennek helyébe az árindex, illetve a bruttó termék lép. míg a pénzmennyiség a magyarázó vál—
tozók között foglal helyet. Ez az elrendezés nég_y_féle függvényalakot eredményezett.
A tanulmány az egyes változók között mul- tiplikatív természetű kapcsolatot feltételezett.
így az összefüggéseket logaritmizálta. A vál- tozók negyedéves adatsorok bázisára épül- tek; növekményekben vannak kifejezve a rö- vid távú ciklikus hatások kiküszöbölése ér- dekében. A becslési időszak az 1963—1974.
évi periódus volt, míg a késleltetés ldőtávol- sága 3—7 negyedévre terjedt;ebben az em- pirikus tapasztalatok voltak a döntők. A po- ramétereket a legkisebb négyzetek klasszi- kus módszerével becsülték.
A becslés általában szignifikáns mutató- kat eredményezett. Ami a változók kapcsola- tának szorosságát illeti, a pénzmennyiséget meghatározó függvényben 0,8-—-O,9 között, az árösszefüggés esetében 0.9 fölött volt a több- szörös determinációs együttható; legalacso- nyabb volt a bruttó terméket meghatározó függvényben: mindössze 0,5—0.6 között moz—
gott.
A becslés eredményeit, az alkalmazott pró- bákat a tanulmány Függeléke tartalmazza kellő részletességgel. Ugyanott található az idősorok grafikus ábrázolása és a bő iro- dalomjegyzék is.
A becslések eredménye röviden az alábbi megállapításokban foglalható össze:
1. hosszú távon belül a pénzmennyiség változá- sának nincsen lényeges befolyása a gazdaságban a bruttó társadalmi termék növekedésére, minthogy hosszú távon belül elsődleges szerepe van a terme- lési tényezők (élő munka. állóeszköz-állomány), va- lamint az olyan tényezők hatásának, mint a népes- ség növekedése, főleg pedig a technikai haladás:
2. az árszint vótozásait hosszú távon is általában elsősorban a pénzmennyiség növekedése határozza meg; megfordítva vizsgálva a kettő közötti oksági
kapcsolatot, 'az árszint változásának hatása sokkal gyengébbnek bizonyul.
Az eredmények azért tekinthetők megbíz—
hatóknak, mert a vizsgált időszakban a Né- met Szövetségi Köztársaságban két ciklus is
lezajlott. v
A cikk befejező részében a szerző azokat a lehetőségeket vizsgálja, amelyek az ered- ményeknek az infláció elleni küzdelemben való felhasználását célozzák.
(Ism.: Nyáry Zsigmond) J
McNOWN. R.:
A PENZ ÉRTEKCSUKKENESE ÉS A KULFULDI PlACOK HATÁSA AZ EGYESULT ÁLLAMOK lNFLAClÓLlÁRA
(The impact ot currency depreciation and inter- national markets on US tnflatton.) - The Guarterly Review of Economics and Business. 1975. 4. sz. 7-—
14. p.
Az elmúlt évek jelentős inflációja az Egye- sült Államokban a rendelkezésre álló —— ko- rábban kidolgozott — makroökonómiai mo- dellek alapján nem volt sem előre jelezhető.
sem kellőképpen magyarázható. Az ismert Phillips-görbék mind elméleti, mind gyakor- lati szempontból használhatotlanná váltak.
Az 1974. évi inflációra még a módosított Phillips-összefüggések sem tudtak magyará- zatot adni. Elképzelhető ugyanis magas inf- lációs ráta lanyhuló kereslet esetén,de ha—
sonló érveléssel nem magyarázható a fel—
gyorsuló infláció. A pénzmennyiség növeke- dése is csak abban az esetben okoz inflá- ciót. ha feltételezzük, hogy a forgási sebes-
ség állandó.
Más irányból közelíti meg az utóbbi évek inflációjának magyarázatát Arthur Laffer, aki a hazai inflációt a világpiaci ármozgá- sok és a dollár értékének a nemzetközi pia- cokon történő leértékelésével magyarázza. A tanulmány ezt a gondolatmenetet követi. Egy olyan gyakorlati becsléseken alapuló modellt ismertet. amelyben a nemzetközi árak expli- cit változóként szerepelnek. A vizsgálat kö- zéppontjában tehát az áll. hogy az Egye- sült Államokban az 1970-es években — de valójában az egész háború utáni időszakban
— milyen hatással voltak a belföldi infláció- ra a külföldi piacok ármozgásai.
A modell a hazai és a világgazdaság kö—
zött szoros összefüggést tételez fel. Ennek egyik szélsőséges esete az lenne, ha min- den hazai termék korlátlanul értékesíthető lenne külföldön is, illetve teljes lenne a he—
lyettesíthetőség. Ebben a szélsőséges eset—
ben lényegében a nemzetközi ármozgások határoznák meg a belföldi inflációt._A gya- korlatban azonban a hazai termékek külön—, böző okok miatt nem értékesíthetők telje- sen szabadon és azonos feltételek mellett
STATISZTIKAI IRO DALMl FIGYELÖ
99
külföldön, A külkereskedelem volumene ál- talában csak töredéke a GNP-nek. A világ- piaci hatás azonban mégsem egyszerűsít- hető le a GNP—nek a külkereskedelmen ke—
resztül realizálódó részére, mivel a külső ár—
változásoknak jelentős áttételes hatása is van, főként a helyettesítő termékek körében.
A külföldi áremelkedéseknek a belföldi inflációra gyakorolt hatását illetően jelentős
félreértések vannak az árarányok, illetve az
árszínvonal változása tekintetében. Kétség- telen, hogy a külföldi áremelkedések hatá- sa az aktív árfolyampolitikával és a csak belföldön értékesítésre kerülő termékek ár—
emelkedéseinek visszafogásával csökkenthető abban az esetben, ha az összes kereslet vagy a tényleges kibocsátás nem változik. Ameny- nyiben változik, árváltozás mindenképpen be—
következik.
A tanulmány egy olyan modellt ismertet, amely elméleti alapja lehet a külső infláció belföldi inflációra gyakorolt hatása vizsgá—
latának, feltételezve. hogy a GNP- nek elég jelentős hányada külkereskedelmen keresz—
tül realizálható termékekből áll és az árak nem csökkenthetők. Vizsgálja a tanulmány továbbá e modell használhatóságát és a szó- mítások megbízhatóságát az Egyesült Álla- mok gazdaságára vonatkozóan.
Az infláció és a munkanélküliség közötti kapcsolat elméleti kérdései megtalálhatók a szakirodalomban. Az itt ismertetésre kerülő modell a Phillips-féle összefüggés módosí- tott változata, amely a bérekre és árakra vo—
natkozó döntésektől való függést is kifejezi. ' A belföldi infláció aránya a hazai bérek változása a külföldi árak változása,aterme- lékenység változása, a profit változása, a munkanélküliség rátája függvényében van ki- fejezve.
A munkanélküliség aránya a túlkereslet (excess demand) mérésére szolgál. A bérek és az árak változása pedig forditott arányos a munkanélküliség szintjével. A bérekre és az árakra vonatkozó döntések egyidejűleg történnek az exogén változók hatására. A túlkereslet közvetlenül hat a bérek szinvo—
nalára és közvetve, a bérköltségeken keresz—
tül az áremelkedések rátájára. Ezt azonban nem szabad az ún. költséginfláció jelensé- geként értelmezni, legfeljebb annyiban, amennyiben ez olyan áremelkedésekre utal.
amelyeket a ráfordítások szűkössége okoz.
A profit változását jelző változónak az a funkciója, hogy esetleges kiugróan magas profitráták esetén jelezze a bérek növekedé—
sére irányuló erős nyomást.
A bemutatott modell becslése a következő változók 1948—1972 között eltelt 25 év ada- tainak alapján történt:
Pt —— fogyasztói árindex, W: —- átlagos bruttó órabér.
7.
T: — egy munkaórára jutó output,
az: — a vállalatok adózás utáni összes profitja,
Mt —- importárindex,
Ut — munkanélküliségi ráta.
A modell együtthatóját a kétlépcsős és az egyszerű legkisebb négyzetek módszerével határozták meg.
A profit koefficiensei nem szignifikáns ér- tékek. az összes többi változó koefficiense.
kivéve a kétlépcsős becslésben a Wt-t, 5 százalékos megbízhatósági szinten szignifi—
káns.
Az egyszerű és a kétlépcsős becslés ered—
ményei között jelentősebb különbség az ár—
egyenletben található a bérek és az import- árak viszonylagos hatását illetően. A kétlép- csős becslés nagyobb jelentőséget tulajdo—
nít az importárak változásának, mig a mun- kaerőpiac helyzetét kevésbé fontosnak tartja a vizsgált évek során az áralakulást befo-
lyásoló tényezők közül.
Az eredmények további elemzése az egy—
szerű legkisebb négyzetek módszerével meg—
határozott modell alapján történik.
További elemzés céljára az árak változá- sát bizonyos egyszerűsítés alapján vizsgál- ták.
Az így kapott egyenletből az M; hatása a belföldi inflációra meghatározható: a kül- földi árak 10 százalékos növekedése 2 szó- zalékpontot fog hozzáadni a belföldi infláció mértékéhez. Ez a számszerűsíthető hatás az elmúlt évek jelentős nemzetközi áremelke- dése mellett igen fontos. A dollár 1970 és 1973-ban történt összesen 20 százalékos le- értékelése például mintegy négy ponttal já—
rult hozzá a fogyasztói árindexek ugyanazon idő alatt megfigyelt 15 százalékos emelke- déséhez. Hasonló módon meghatározható a különböző években tapasztalt importár-emel—
kedések hatása is.
A tanulmányban bemutatott modell alap- ján megállapítható, hogy a külföldi inflá- ció jelentős tényezője volt a belföldi áremel- kedéseknek, kiváltképpen az 1950—1951-es és 1973-as nagymértékű infláció éveiben. Az eredmények arra is utalnak, hogy a belföldi értékesítésre kerülő termékek árszínvonalá- nak viszonylag alacsonyan tartásával az inf- láció mértéke csökkenthető.
Az Egyesült Államok esetében az 1973-es inflációt feltehetően azért nem lehetett jól előre jelezni, mert a külföldi inflációs ha- tást alábecsülték. Ami pedig a dollár leér—
tékelésének hatását illeti, az összesen mint- egy 4 százalékpontra tehető, ami önmagá- ban, az 1970--es évek inflációját figyelembe
véve, nem számottevő.
(Ism.: Marton Ádám)
