776 STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
ruházás és az export) között (az 1970-es becslést még trendek segítségével készítették, a későbbieket makroökonómiai modell útján kívánják számítani);
3. a végső felhasználás becslése a felhasználó te- rületekre vonatkozóan készített trendek és egyéb részletes vizsgálatok segitségével történt;
4. a termelés becslését input-output matrixszal végezték; az input tételek között a nyersanyag, az alkatrészek. az energia, a szállítás és az elosztás szerepeltek. az output tételek pedig a késztermé- kek és szolgáltatások voltak; *
5. a munkaerő—szükségletet részterületenként a ter- melés és a termelékenység hányadosával számítot- ták.
A becslés elkészítésének másik módja a következő képlet alkalmazása
"
e; : r,- ( Z Cij dj]
izi ahol:
ei— az i iparágban foglalkoztatottak becsült lét- száma,
rí— az " iparágban az egy főre jutó becsült ter- melés.
Cíj— az input-output matrix inverz koefficiense az i iparágban, i termék végső felhasználására vonatkoztatva.
dj _ a végső felhasználás a ] termékből vagy szol- gáltatásból.
A számítást a továbbiakban pontosítják azzal, hogy az előrebecsült és a tényszámok közötti eltérést elemzik. és iparáganként kor- rekciót alkalmaznak minden figyelembe vett tényezőnél. Ezzel a módszerrel a hibák ki—
küszöbölhetők, és a következő időszakra pon- tosabb becslés készíthető.
(ism.: Nádas Péter)
VOEJKOVA. T. — SZMIRNOV. A.:
A TISZTA TERMÉK, A KULKERESKEDELEM ÉS A FlZETETT SZOLGÁLTATÁSOK
MUTATÓSZÁMAI
(Folrmirovanie pokazatelej csisztoj produkcii, vnes- nej torgovli i platnih uszlug v planavom mezsotrasz- levom balansze. Metodi i lnformacijo.) —- Planovoe Hoziaisztvo. 1976. 8. sz. 53-62. p,
A cikk szerzői az ágazati kapcsolati mér- leg összeállításának módszertani problémái- val foglalkoznak. éspedig egy 1975-ben gya- korlatban is kipróbált módszer alapelveit és néhány kulcsproblémáját ismertetik. Fejtege- téseik során a következő alapelvből indulnak
ki.
A tervezés tökéletesítésének egyik legfon- tosabb, megoldásra váró feladata a tervek kiegyensúlyozottságának növelése. E feladat megoldásának fő eszköze az ágazati kapcso- latok mérlege lehet, amelyet a népgazdasá- gi mérlegrendszer alkotórészeként dolgoznak ki. Az ÁKM azonban jelenleg csak a meg- termelt és az elosztott termékvolumenek ösz- szehangolását irányozza elő. vagyis az anya- gi—tárgyi egyensúlyt. Nem fordít kellő figyel—
met az érték- és anyagi arányok kialakítá- sára, a pénzjővedelmek és ezek anyagi fede- zetének biztosítására. Holott — véleményük szerint — a részletesen kidolgozott ÁKM alap—
ján nemcsak a termékek termelését és el—
osztását, hanem a lakosság és az állam be—
vételeit és ezek anyagi fedezetét is egyen- súlyban lehet tartani. értékelni lehet a kül-
kereskedelem hatékonyságát stb.
A jelenleg alkalmazott mérlegek helyett.
amelyekben csak az anyagi—tárgyi kiegyen- súlyozottságot biztosítják, az ágazatok osztá- lyozása pedig alapjában véve a közöttük levő anyagi- és termelőkapcsolatokat tükrö- zi. a cikk szerzői javasolják, hogy az ÁKM- ben az ágazatok részletezése és aggregálása során az ágazatok árképzésének sajátossá- gait is vegyék figyelembe. Ez utóbbi ugyan- is nagymértékben meghatározza az egyes ágazatok súlyát.
Az ÁKM jó lehetőséget nyújt a külgazda- sági kapcsolatok hatékonyságának vizsgála—
tára. (Ebben az irányban néhány év óta je—
lentős statisztikai módszertani munka folyik néhány KGST-tagországban, különösen Ma- gyarországon és Csehszlovákiában.) E vizs- gálatok kiterjednek arra. hogyan befolyásol- ja az ágazati struktúra és a külkereskede—
lemben realizálódó áruvolumen a bruttó tár—
sadalmi termék szerkezetét és volumenét. a termékek anyagigényeségének elemzését
stb.
Szerzők szerint az ÁKM alapján olyan egy—
séges elszámolási árak nyerhetők, amelyek alapján meghatározható az egyes termékek exportjának és importjának, valamint a kül- kereskedelem egészének hatékonysága. Ilyen jellegű elemzé'sekhez szükség van az export—
és importvektorokra (belföldi árakon ágaza—
ti metszetben), a valutaárakról belföldi árak- ra történő átszámítás ágazati koefficiensei- re, az import termelő célú felhasználásának, valamint az import nem termelő fogyasztás—
ra való felhasználásának mutatószámaira.
A külkereskedelem elemzése követelmé- nyeket támaszt az ágazatok osztályozását il- letően. A külkereskedelem elemzéséhez az ÁKM-ben pótlólag ki kell emelni azokat az ágazatokat, amelyekben az export vagy az import nagy súllyal szerepel,_ és az export és import volumenét ágazatonként, belföldi
árakon kell bemutatni.
A Szovjetunióban az ötéves tervidőszokra vonatkozó tervdokumentumok rögzítik a kül—
kereskedelem legáltalánosabb mutatószáma- it, de csak valutarubelben.
A Szovjetunió Tervhivatalában a tervfel—
adatokat valutarubelben a 3 fő országcso—
portra (szocialista, fejlett tőkés és fejlődő országok), továbbá ezen belül az egyes or- szágokra is, 23 fő árucsoportra vonatkozóan dolgozzák ki. Ezután néhány árucsoport ada- tait átszámítják belföldi árakra is, és megha-
STATISZTIKA! IRODALMI FIGYELÓ
777
tározzák (szintén belföldi árakon) a Szov- jetunió exportjának és importjának teljes vo—
lumenét a 3 fő országcsoportra s ezen be—
lül az egyes országokra vonatkozóan is.
Az így megszerezhető információ azonban nem elegendő egy valóban részletes és sok—
oldalú ÁKM felépítéséhez. Az export és az import jelentős részét ugyanis nem értékelik megfelelően, a számba vett áruk köre nem teljes, a külkereskedelmi forgalomnak csak mintegy 65 százalékát fogja át a Tervhivatal elemzése. A szerzők szerint az ÁKM össze- állítása során nehézséget okoz a valutaárak- ról a belföldi árakra való átszámítás koef- ficienseinek megállapítása. Ugyanis ame—ny- nyiben egységes átszámítási koefficienst pró—
bálnak felhasználni a külkereskedelmi for—
galom közelebbről pontosan meg nem ha—
tározott részére vonatkozóan is, úgy a kül- kereskedelmi forgalom körülbelül 35 száza- lékára vonatkozóan hibás számítási eredmé—
nyeket fognak kapni, s ezáltal az egész kül- kereskedelmi elemzéws értékét veszti. _
A megoldás az, hogy az érvényben levő és használt külkereskedelmi osztályozásról áttérnek egy másik osztályozásra, amely az ÁKM összeállításának szempontjait jobban figyelembe veszi. A külkereskedelmi osztá- lyozás az áruk végső felhasználásának elvén alapul, az ÁKM összeállításakor pedig az árucikkek ágazati eredetének ismerete fon—
tos.
Szerzők szerint a Szovjetunió Központi Sta- tisztikai Hivatala elemző anyagainak (,,A Szovjetunió exportjának hatékonysága" és ,,A Szovjetunió importjának rentabilitása") adataiból célszerű kiindulni, amelyek a Szov- jetunió Külkereskedelmi Minisztériumának és a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett mű—
ködő Külgazdasági Kapcsolatok Állami Bi-
zottságának mérlegbeszámolóira épülnek. Az ezekben az anyagokban bemutatott export- és importvolumeneket valuta— és belföldi ára- kon, árucsoportok és az egyes árucikkek sze- rinti bontásban fel kell osztani ágazatok sze—
rint. Ezek után lehet kiszámítani az export valutáris hatékonyságának (a valutaárakon számított export viszonya a belföldi árakon számított exporthoz) és az import valutáris rentabilitásának (a belföldi árakon számított import viszonya a valutaárakon számított im- porthoz) ágazati koefficienseit. Bár ezek (:
koefficiensek — mint a hatékonyság mutató- számai — lényeges hiányosságokkal rendel- keznek, mindazonáltal ténylegesen jellemzik az értékesítés feltételeit, és fel lehet hasz- nálni őket az export és az import volumené—
nek valutaárakról belföldi árakra és fordít- va történő átszámítására. A valutár—ís haté—
konyság mutatószámai szintetikus mutatószá—
mok, amelyekben az ágazaton belüli áruszer- kezetnek, az országonkénti vétel és eladás szerkezetének változásai, a belföldi és a va—
lutaárak, valamint a hivatalos valutaárfolya- mok változásai tükröződnek.
A Szovjetunió Központi Statisztikai Hiva- tala említett anyagaiból kiindulva lehetőség nyílt arra, hogy a szerzők meghatározzák az export és az import ágazatonkénti volumenét és a valutaárakról belföldi árakra való át- számítás koefficienseit az egész Szovjetunió- ra vonatkozóan, országcsoportok szerint. '
A statisztikai mérlegbeszámoló alapján nyert, a külkereskedelemre vonatkozó infor- mációs bázist a következő lépcsőben át le—
het alakítani tervbázissá az export és az im—
port ágazati növekedési ütemének megjelö- lésével.
(ism.: Tóth Edit)
TÁRS—ADALOMSTATISZTIKA
LAND. K. C. — FELSON. M.:
A DlNAMlKUS TÁRSADALMI JELZÖSZÁMOK MAKROMODELLJENEK FELÉPITÉSE
(A general framework for building dynamic macro social indicator models: including an analysis of change in crime rates and police expenditures.) Department of Socioiogy, University of Illinois. Ur- bona. 1976. 71 p.
A társadalmi jelzőszámoknak kétféle, vi- lágosan elkülönülő definícióját ismerjük. Az első szerint a társadalmi jelzőszám mindig egy meghatározott társadalmi cél megköze- lítését méri. tehát egyértelműen meg lehet mondani, hogy változása javulást vagy rosz—
szabbodást jelent-e. Az ilyen típusú jelző- számokból elvben össze lehet állítani egy op- timalizálási modellt, ahol a jelzőszámok — megfelelő értékelések vagyis súlyozás alkal—
mazásával — egy társadalmi céltüggvényben szerepelhetnek. Ezt a megközelítést javasol- ta például Fox.
Land szerint viszont a társadalmi jelzőszá—
mok egyszerűen a társadalmi változásokat mérik, amelyek nem szükségképpen jók vagy rosszak. Ennek megfelelően az ökonomet'riai modellekhez hasonló társadalmi modellek ki- dolgozását javasolja. Ez az első munka, a- melyben a társadalmimodell-építésre vonat- kozó elgondolásait részletesen kifejti. és azo—
kat egy konkrét jelenség, a bűnözés példá—
ján bemutatja.
A társadalmimodell-építés számára legjobb kiindulópontnak tartják a Stone által java- solt demográfiai—társadalmi elszámolásokat.
Ezek —— az ágazati kapcsolatok mérlegének mintájára —- kimutatják a társadalom tagjai-
