Stampfel Károly ш ш а п Pozsonyban
megjelent és tőle, valamint minden hazai könyvárustól megszerezhető:
„Tudományos Zseb-könyvtár“
Minden egyes fűzet 30 kr. = 60 fillér.
A „ Tudományos Zseb-könyvtár“ időhöz nem kötötten, 60 filléres kis füzetekben jelenik meg s a tudományok min
den ágára kiterjeszkedik
A „Tudományos Zseb-könyvtár“ idővel mindazt felöleli, ami az általános műveltség körébe tartozik. A csinos külsejű füzeteket, rendkivüli olcsóságukra való tekintettel, bárki könnyen megszerezheti, aki pedig a hasznos tudnivalók ismeretét a legkényelmesebb módon akarja elsajátítani, az föltétlenül vegye meg a „ Tudományos Zseb-könyvtárt“. A jó magyarsággal és eleven stílussal megírt füzetek főbb vonások
ban világos képet adnak az illető tudományról és meg ismertetik az olvasót mindazzal, amit az illető szakmából okvetetlenül tudnia kell.
E d d ig e lé a k ö v etk ez ő fü z e te k je le n te k m e g :
1. Földrajzi és statisztikai tabellák. 2. kiadás. Ö sszeállította H ickm ann A. és P é te r J.
2. Számtani példatár. 2. kiadás. I r ta Dr. L év ay Ede 3. Kis latin nyelvtan. 2. kiadás. I r ta Dr. Schm idt M árton 4. Magyar irodalomtörténet. 2. kiad. I r ta G aal M 5. Görög nyelvtan. I r ta Dr. Schm idt M árton 6. Franczia nyelvtan. I r ta Dr. Proliié Vilmos.
7. Angol nyelvtan. I r t a Dr. Pröhle Vilmos.
8. Római jog. I. Institutiök. I r ta Dr. Bozóky A.
9. Római jog. П. Pandekták. I r ta Dr. Bozoky A.
Ю. Egybázjog. (Kathol.) Ir ta Dr. Bozóky Alajos.
11. Magyar nyelvtan. I r ta Gaal Mózes.
12. Magyar stilisztika. I r ta G aal Mózes.
13. Magyar rhetorika. I r ta G aal Mózes.
и . A sík trigonometriája. Ir ta Dr. L évay Ede.
15. Római régiségek. I r t a Dr. Schm idt Márton.
16. Magyarország oknyomozó története. 2. kiadás I r ta Cseh L.
17. Kereskedelem története. Ir ta Dr. S tirling S.
18—2 0. Egyetemes irodalomtörténet. I r ta H am vas J.
21. Nemzetközi'jog. I r ta Dr. G ratz G usztáv.
22. Magyar poétika. I r ta Gaal Mózes.
23. Planimétria p é ld a tá rra l. I r ta Dr. L évay Ede.
2 4. A római nemzet irodalom tö rtén ete.IrtaM arton J.
25. Német nyelvtan. I r ta A lbrecht János.
26. Oszmán-török nyelvtan. Ir ta Dr. Pröhle ViJmos.
27—30. Aruisme-lexikon. I r ta Dr. Koós Gábor 31—34. Magyar magánjog. I r ta Dr. K atona Mór.
36. Logarithmustáblák. Ö sszeállította P o lik eit K.
37—38 Magyarország őskora. I r ta D arnay Kálmán.
39—40. Magyar büntetőjog. I r ta Dr. A tzél Béla.
41—42. Bűnvádi perrendtartás. I r t a Dr. A tzél Béla.
43. Kis növénygyűjtő. Ö sszeállította Dr. C serey A.
44. Algebra. 2. k iadás. I r ta Dr. L évay Ede.
45. A magyar helyesírás törvényei. I r t a Gaal Mózes.
46. Ábrázolástan. I. fü zet Ir ta Dr. Kolbai Arnold.
47. Ábrázolástan. II.fűz. R ajzok az ábrázolástanhoz 48—49. Növényhatározó. I r ta Dr. C serey Adolf.
50. Stereometrie. I r ta Dr. L év ay Ede.
51. Világtörténet. I. rész. I r ta Cseh Lajos.
52—53. Stiüsm e. I r ta Boros Rudolf.
54. Levelező gyorsírás. I r ta Bódogh János.
55
. Magyar közigazgatási jog. I r ta Dr. Falcsik D.50. Alkotmányi politika. Ir ta Dr. G ratz G usztáv.
57/57a. Magyar pénzügyi jog vázlata. Ir ta D r . B arth a B.
58. Általános földrajz. I r ta H egedűs Istv án . 59. Ethika. I r ta Dr. Somló Bódog.
00. Ásványhatározó. I r ta Dr. Cserey Adolf.
01. Zeneműszótár. Ö sszeállította Goll János.
62. A görög irodalom története. I r ta M árton Jenő.
03 - 64. A zománcz. Ir ta M ihalik József.
.65. Vita-gyorsirás. I r ta Bódogh János.
66. A magyar váltójog. I r ta Dr. B erényi Pál.
07. Világtörténelem. II. rész. I r ta Cseh Lajos.
68—69. A rajzolás vezérfonala. I r ta és ra jz o lta Boros R 70—72. Mythologia. I r ta Dr. Losonczy Lajos.
73. Általános zenetan. I r t a Goll János.
74. Államszámviteltan. I r ta Dr. B erényi Pál.
75. Jogbölcselet. I r ta Dr. Somló Bódog.
76. Rovar gyűjtő. I r ta Dr. C serey Adolf.
77. Szervetlen chemia. I r ta Schw icker A lfréd.
78. Mechanika. Ir ta Dr. L év ay Ede.
79. Sociológia. Ir ta Dr. Somló Bódog.
80. Logika. Ir ta Dr. Schm idt M árton.
81. Akustika. Optika. Hőtan. Ir ta Dr. L év ay Ede.
82. Arnüzleti szokások. I r ta Dr. M atavovszky Béla.
8.3. A német irodalom vázlata. I r ta A lb rech t János.
84. Kereskedelmi jog. I r ta Dr. B erényi Pál.
Elektromosság és m ágnesség. I r ta Dr. L év ay E.
86. Kosmograíia, I r ta Dr. Bozóky Endre.
87—89. Lepkehatározó. Ir ta Dr. C serey Adolf.
90—91. A testgyakorlás alapelemei. I r ta Dr. Ottó József.
92. Kis physikai földrajz. Ir ta Dr. Bozóky Endre.
93. Szerves chemia. I r ta Schw icker Alfréd.
94. Világtörténet. III. rész. I r ta Cseh Lajos.
95. Analytikai síkmértan. Ir ta Dr. L év ay Ede.
■!ü -98. Bogárhatározó. I r ta Dr. Cserey Adolf.
99. Meteorologia. I r ta Dr. Bozóky Endre, loo. A magyar művelődés története. Ir ta D r . B arth a J.
ló i. Astronomia. I r ta Dr. W onaszek A. A ntal.
102. Bevezetés a jog- és államtudom. I r ta Dr. K un В 103. Banktechnika. I r ta Ju h á sz K álm án.
104. Kéreskedelem-isme. I r t a Dr. B erényi Pál.
105. Gyakorlati olasz nyelvtan. I r ta Dr. Cs. Papp J.
106. Fotografálás. I r ta Sajóhelyi Béla.
Ю7. Dramaturgia. I r ta R akodczay Pál.
Ю8. Anthropologia. (E m bertan) összeállít. Lósy J.
i n . Német helyesírás. Ir ta A lbrecht János.
112. Mathematikai szünórák. I. fűz. I r ta Mikola S.
и з . Aesthetika. I r ta Dr. B arth a József.
i n . Mathematikai szünórák. 2. fűz. I r ta Mikola S.
115. Algebrai példatár. 2. kiad. I r ta Dr. L év ay Ede.
116. Görög régiségek. I r ta Dr. Schm idt M árton.
117—118. Az állatok fejlődése. I. rész. I r ta id. Dr. P e ré n y i J . 119—120. Protestáns egyházjog. I r ta H örk József.
121—123. Gombaisme. I r ta Dr. C serey Adolf.
124. Az állatok fejlődése. II. rész. I r ta id. Dr. P e ré n y i J.
125. Építési enciklopédia. I. fűz. I r ta L echner Jenő.
126. Az állatok fejlődése. III. rész. I r ta id. Dr. P e ré n y i J.
127. Építési enciklopédia. II. fűz. I r ta L echner Jenő.
128. Kis ásványtan I r ta Dr. C serey Adolf.
129—130. Építési enciklopédia III., IV. fűz. I r ta Lechner Jenő.
131—132. Növénytan. I r ta Dr. Cserey Adolf.
133. Magyar közjog. I r ta Dr. Balogh A rth u r.
134—135. állattan. I r t a Dr. Cserey Adolf.
136. Magyar bányajog. I r t a Dr. K ato n a Mór.
137. Kereskedelmi földrajz. I r ta P a ta k i Simon.
138. Alkotmánytan. I r ta Dr. Balogh A rth u r.
139. Latin stilisztika. I r t a Dr. Cserép József.
140—141. Polgári perrendtartás. I r ta Dr. P a jo r Ernő.
112—U3. Elektrotechnika. I r ta Dr. Bozóky E ndre.
144. Kereskedelmi számtan. I r ta D erszib Béla.
115—146. A statisztika elmélete. I r ta Dr. K enéz Béla.
147—148. A magyar jelmez és fejlődése dióhéjban. I r ta Nemes M
A v á l l a l a t f o l y t a t t a t i k .
Szerkeszti
GrCMll
H ÍÓ Z6S.Ezen vállalatban a magyar szellem kiválóbb kép
viselőinek : a költőknek, a regény- és drámaíróknak élvezetesen és érdekesen megírt jellemképeik, müveik
nek az életrajz keretébe foglalt eszthétikai fejtegetései fognak megjelenni.
Eddig megjelentek : Tompa Mihály, Petőfi Sán
dor, Arany János, Balassa Bálint, Gyöngyösi István, Zrinyi Miklós, Csokonai T. Mihály, Ber
zsenyi Dániel, Kazinczy Ferencz, Kölcsey Fereucz, Kisfaludy Sándor, Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Szigligeti Ede, Katona József, Madách Imre, Jósika Miklós, Eötvös József, Jókai Mór, Kemény Zsigmond élete és költészete.
A csinosan és Ízléssel kiállított füzetek ára egyenkint 40 fillér.
STAMPFE
L-f ÉLET U D O M Á N Y O S Z S E B - K Ö N Y V T Á R . 149. < § 1 -
T Á R S A D A L M I
G A Z D A S Á G T A N .
ж
I R Т А
D r- W I L D N E R Ö D Ö N .
ELSŐ (ELMÉLETI) RÉSZ.
POZSONY. — BUDAPEST.
S T A M R F E L K Á R O L Y K I A D Á S A .
ÍM M vY Ä i
L
K Ö N Y V T A R A . j,Előszó.
A társadalmi gazdaság tanainak jelen vázlatos összeállítása sem az anyag elrendezésében, sem kifejtésében nem tart igényt eredetiségre. Egyedüli célja, hogy e tudomány főelveit, amennyiben eddig- elé körülbelül leszürődtek, tömör előadásban meg
ismertesse, s ekkép vezérfonálul szolgáljon azok
nak, akik a közgazdasági tanok első s legszüksége
sebb tételeit elsajátítani akarják.
Ennek szem előtt tartásával s tekintettel a tér szűk voltára, természetesen az elmélet kifejtése alkalmával tartózkodni kellett úgy a vitás kérdések
től, mint a gazdaságtörténelmi és irodalmi vonat
kozásoktól. Ez utóbbiakra nézve azonban külön összefoglaló fejezetek nyújtanak tájékozást. A munka forrásaiul szolgáltak: F ö ld es, P h ilip p o vich, C o n rad és Ch. D evas (Stonyhurst philoso
phical series) ismert kézikönyvei s a K özgazda- sá g i le x ic o n cikkei.
A szerző.
*
A.
1*
Á ltalános rész.
1. A gazd a ság i élet elem i jelenségeinek összefüggése.
Az emberi élet, — a testi épúgy mint, a szel
lemi — folytonos anyagcserét tesz szükségessé. A szervezet, amíg él és tevékeny, szüntelen elkoptat, földolgoz, fölhasznál bizonyos anyagokat, amelyeket folyton pótolni kell, hogy a szervezet élhessen, egészséges legyen, dolgozhassék s fejlődhessék. Az egészséges szellemi élet ugyanilyen anyagmegujho- dást követel meg. Ha a szervezet az uj anyagokat nem kapja meg, akkor az élet megbénúl, megakad, esetleg meg is szűnik. Ezeket az anyagokat a külső világból szerezzük meg. A külső világ ama ténye
zőit, amelyekre ilykép rászorulunk, amelyekre szük
ségünk van, nevezzük s z ü k s é g le te k n e k , tá rg y i értelemben.
A természet berendezésénél fogva maga szer
vezetünk int arra, hogy bizonyos dolgokra szük
ségünk van. Kellemetlen, fájó érzetek figyelmeztet
nek, hogy hiányt szenvedünk valamiben. Ezek a hiányérzetek, vagy s z ü k s é g le te k , a la n y i é r
te le m b e n .
Szervezetünk egyik alaptörvénye, hogy a kel
lemetlen érzetektől, a fájdalmaktól szabadulni törek
szünk. Ép ezért iparkodunk hiányérzeteink meg
szüntetésére, szükségleteink kielégítésére.
A szükségletek kielégítésének eszközei: a j a vak, jó s z á g o k .
A javak fölhasználása szükségleteink kielégí
tésére: a f o g y a s z tá s .
V
Ha a természet az összes szükséges javakat olykép bocsátaná az ember rendelkezésére, hogy azokat bárki, bárhol, bármikor készen, ingyen, tevékenység, fáradság, szóval áldozat nélkül fel
használhatná szükségletei kielégítésére: az ember nem kényszerülne gazdasági tevékenységre. Ámde a javak a legtöbbször csak úgy válnak alkalma
sakká a fogyasztás céljaira, ha bizonyos munkával, fáradsággal, költséggel, áldozattal megszereztetnek, előállíttatnak, azaz te r m e lte tn e k
Ekkép a fogyasztás, mint a gazdasági élet kiin
duló vagy alapténye mellé sorakozik mint szintén elemi jelenség: a te rm e lé s .
Termelés és fogyasztás egymásba fogózó gyűrűi a szükségletkielégítés láncának; alapfolyamatai az anyagcsere és élet körmozgásának. A gazdasági élet egyéb jelenségei, bármily fontosak is, e fő
gyűrűkbe kapcsolódnak; folyamataik ez alapfolya
matokkal egyesülnek vagy azokat párhuzamosan kisérik.
Ez a két jelenség minden gazdasági formánál előfordul; még ha elvontan a legprimitívebbet vesz- szük is: a Robinsonként magában élő és gazdál
kodó egyes ember gazdaságát.
Szokás azonban a gazdasági élet elemi tényei közé még kettőt sorozni: a forgalmat és a jöve
delemeloszlást.
Ez jogosult, mihelyt a primitiv és elszigetelt gazdasági viszonyokon fölülemelkedve a társadalmi gazdasági szempontjából keressük az elemi jelensé
geket, mert csak a gazdasági élet fejlettebb viszo
nyai mellett, a munkamegosztás alapján szervezett társadalmi gazdaságban bontakoznak ki teljesen e további elemi tények.
A társadalmi gazdaságban nem mindenki, nem mindenütt termel mindent, amit fogyasztania kell.
Megoszlik az egyes gazdaságok közt a termelés munkája, de ennek következményekép megoszlik a termelés eredménye, hozadéka is. Az egyes gazda
ság kiveszi részét a termelés munkájából, de úgy, hogy csak egyes javakat termel. Ezekből saját szükséglete fedezése után fölöslege támad, míg azokban a javakban, melyeket nem termelt, hiánya van. Fölöslegét már most a társadalom rendelke
zésére bocsátja, abból a célból, hogy azért ellen
szolgáltatást nyerjen. Ezt megkapja azáltal, hogy kiveszi részét (jövedelem) a társadalmi termelés eredményéből, hozadékából (jö v e d e le m -m e g - o s z lá s ) s az által, hogy fölöslege, illetve jövedelme árán beszerzi más ember oly fölösleges javait, amelyekben ő termelése egyoldalúsága folytán hiányt szenved. Beáll a javak kölcsönös áthelyezése, átengedése, cseréje, adása, vevése. Ez a fo rg a lo m jelensége, a javaknak a termelőtől a fogyasztóhoz való juttatása.
Ezek szerint a társadalmi gazdaságtan a követ
kező négy jelenséget veszi alapul: a termelést, for
galmat, jövedelemmegoszlást s fogyasztást. Szóval, hogy a társadalmat képező emberek élhessenek, fogyasztaniok kell, de hogy fogyaszthassanak, ter- melniök is kell s a termelt javakat a forgalom útján és a jövedelem segítségével megszerezniök.
E folyamatban előrelátásnak, tervszerűségnek, rendszerességnek kell uralkodnia. A szükségletek ugyanis legtöhbnyire nem hosszú időközökben, s nem egyenkint, hanem folyton, csoportosan vagy gyors egymásutánban jelentkeznek, úgy hogy pil
lanatnyi, kapkodó tevékenységgel ki nem elégít
hetők. Kielégítésük csak úgy van biztosítva, ha az ember előrelátó, tervszerű, rendszeres tevékenységet folytat.
Az embernek a termelésre, forgalombahozatalra, jövedelemszerzésre és fogyasztásra irányuló terv
szerű, rendszeres tevékenységét hívjuk g a z d á l k o d á s n a k , g a z d a s á g i tevékenységnek.
2. Alapfogalm ak.
а ) A szükségletek.
A szükségletek alanyi és tárgyi értelmű meg
határozását már adtuk, most vegyük szemügyre csoportjait és törvényeit.
Ügy a testnek, mint a szellemnek megvannak a maga szükségletei A testiek közt legfontosabbak a táplálkozás (étel, ital), az időjárás kedvezőtlen be
hatásai ellen való védekezés (ruha, lakás, fűtés stb.), a tisztaság (mosakodás, fürdés), a pihenés
erkölcsiek (pl. alamizsnaadás, igazságszolgáltatás), társadalmiak (pl. társas összejövetel, vendéglátás, ékesebb ruházkodás).
A szükségletek korántsem egyformák s egyenlő erejűek minden emberre, időre, helyre vonatkozólag, hanem végtelenül viszonylagosok a természeti, mű
veltségi, társadalmi és egyéni viszonyok különbsé
gei szerint. (Pl. más a ruha, lakás, táplálkozás szükséglete a meleg, s más a hideg éghajlat alatt;
mások egy napszámos, mások egy király, mások az éhes, mások a jóllakott szükségletei; a keres
kedelmi utazónak az utazás életszükséglet, egy föld
műves azt nagyon nélkülözheti stb.)
Ha ekkép megállapítjuk a szükségletek rend
kívüli viszonylagosságát, mégis ki kell emelnünk tömegükből olyanokat, a melyek általánosoknak mondhatók. Ezek nemcsak egyetemességükre, hanem erejükre nézve is fölülmúlják a többieket.
Nagyobb nyomást, fájóbb, kellemetlenebb hiány
érzést okoznak, hangosabban sürgetik megszünteté
süket. Kielégítésük elmulasztása súlyosabb követ
kezményekkel jár. Ezek az é l e t s z ü k s é g l e t e k , a melyeket az élet, egészség és jótét fentartása végett okvetlenül és első sorban ki kell elégítenünk.
Ilyenek a táplálkozás, ruházkodás, tisztaság, lakás, pihenés.
A többi szükségleteket a természet másodsorba helyezte, a minők az anyagi szükségletek közül azok, a melyek az életszükségleteket meghaladják, továbbá a szellemi, erkölcsi szükségletek, kívánsá
gok, érdekek. Ezeket k é n y e l m i , f é n y ű z é s i szükségleteknek szokás nevezni, mert tulajdonkép nem az élet fentartására, hanem annak kényel
mesebbé, szebbé, finomabbá, átszellemültebbé tételére szolgálnak.
E két csoport közt éles határvonalat vonni alig lehet. A kényelmi szükségletek is átalakúlhatnak hajlam, szokás, nevelés, divat stb. folytán igazi életszükségletekké, bár ez legtöbbször már elfajulás jele (pl. a rómaiaknál a circus-játékok stb.)
A szükségleteknek relativitásukon kivűl még a következő törvényeik vannak: 1. időszakszerűen visszatérnek; 2. mennél összetettebb, bonyolúltabb
s fejlettebb az egyéni vagy társadalmi szervezet, annál több és többféle a szükséglete; 3. ennélfogva a kultúra haladásával szaporodnak, különösen a szellemi szükségletek de 4. egyszersmind finomúlnak (pl. vegyük egy vadember, s egy kulturember étkezés
módját; lakásunktól ma már nemcsak azt kivánjuk, hogy a hideg, eső stb. ellen megvédjen, hanem aesthetikai gyönyört is nyújtson stb.).
b) A javak.
Javaknak nevezzük mindazt, a mi szükségle
teink kielégítésére felhasználható. A szükségletnek, mint hiánynak, negatívumnak megfelel a jószág, mint hiányt megszüntető positivum. (Pl. a táplál
kozás szükségletével, az éhség hiányérzetével szem
ben áll a kenyér, bús stb.) A javak a gazdálkodás céljai és tárgyai; ezek előállítására, megszerzésére irányúi az egész gazdasági tevékenység.
Osztályozásuk a legkülönbözőbb szempontból szokásos, bár nem mindeniknek van nagyobb jelen
tősége.
Vannak e csoportosítások szerint: 1. T á r g y i javak és s z e m é l y i javak. Ez utóbbiak alatt azokat értik, a melyek egy sajátos, meghatározott személylyel szorosan össze vannak kapcsolva. Töb
ben ezeket j ó s z á g f o r r á s o k néven választják külön. A személyi javak közé sorozzák: a) a s z e m é l y i t u l a j d o n s á g o k a t (pl. a munkás szorgalma, a költő tehetsége, az operaénekes hangja, az orvos tudománya és ügyessége), b) a s z e m é l y i j o g o k a t (pl. egyedárusitási jog, szabadalom), c) a s z e m é l y i v i s z o n y o k a t (pl. kereskedő viszonya vevőköréhez), d) a s z e m é l y i s z o l g á l a t o k a t , m u n k á t (pl. a cselédség, a biró, a pap. a katona szolgálatát stb.)
2. S z a b a d , v i s z o n y l a g o s a n s z a b a d é s g a z d a s á g i j a v a k . Szabad javak az olya
nok, a melyek a természetben korlátlan mennyi
ségben fordúlnak elő, úgy hogy azokat bárki bár
mikor fáradság és áldozat nélkül megszerezheti, miért is kizárólagos joguralom alá nem vétetnek.
Ezekkel nem kell takarékoskodni, ezek nem tárgyai a gazdálkodásnak. Ilyenek a levegő, viz, napfény.
Ámde kulturális állapotokban már aligha beszél
hetünk ilyen absolut szabad javakról. Az a néhány jószág is, amelyet közéjök soroznak, mindinkább átmegy a gazdasági javak kategóriájába, s a gazdál
kodás tárgyává válik (pl. a viz a városokban).
V i s z o n y l a g o s a n s z a b a d j a v a k az olyanok, amelyekre ugyanaz áll, ami az absolut szabad javakra, de csak bizonyos helyre, bizonyos időre, a szükséglet bizonyos mérvéhez viszonyítva. (Pl. ős
erdőben a fa, lakatlan földrészeken a föld.) A g a z d a s á g i ja v a k végül a legtágabb csoportot adják, s tulajdonkép csak emberi tevékenység, fáradság, költség, szóval áldozat útján szerezhetők meg, állít
hatók elő, korlátolt mennyiségben vannak, s ép ezért magántulajdon alá vétetnek, (pl. kenyér, gyémánt stb.).
3. F o g y a s z t á s i és t e r m e l é s i javak. A fogyasztási javak a szükségletkielégitésre közvetlenül használtatnak (ezért k öz ve t l e n javaknak is hívják;
pl. hús, zene). A termelési javak pedig fogyasztásra egyelőre nem, hanem csak a jövőben és közvetve szolgálnak, amennyiben oly javak előállítására hasz
náltatnak, amelyek a szükségletek kielégítésére alkal
masak, ( közvet et t javak); pl. a kenyér előállítására szükséges liszt, viz, fűtőanyag, munkaerő stb., a zene előállítására szükséges hangszerek, zeneszerze
mény, zenekar stb.
c) A z érték.
Szükségleteink kielégítése, életünk, jólétünk fen- tartása a javaktól függ. E függőségi viszony föl
ismerése vezeti az embert arra, hogy a javaknak kívánatosságot, fontosságot, jelentőséget tulajdonit, vagyis azokat becsüli, értékeli. Még pedig nem
•egyenlő mértékben. Különböző egyének, eltérő szük
ségleteiktől indíttatva, különböző helyen és időben másképen értékelik a javakat, s köztük — őket egymással összehasonlítva — számos fokozatú rang
sorozatot állapítanak meg. Ennek az értékmeg- állapitásnak csak egyéni és subjectiv érvénye van.
(E gyéni érték.) Ámde ezenfelül van a t á r s a d a l m i érték, amely nagyobb tömeg, szélesebb társa
dalmi csoport Ítéletének eredménye, s amely az egyén értékelését is befolyásolja.
Történjék az értékelés egyénileg vagy társadal-
milag. rendesen kettős szempontból indul ki. Nézi:
1. a jószág h as z n á h a t ó s á gát, azaz a szükséglet- kielégitésre való alkalmatosságát, 2 m e g sz e rz é s é n e k n e h é z s é g é t , vagyis ritkaságát s azt az áldozatot, amelyet megszerzésére fordítani kell. Ha csak a javak használhatóságát néznők, a szabad javak (pl. levegő, viz) értékét a legnagyobbra kellene tennünk, mert nemcsak használhatók, hanem nél
külözhetetlenek is. Mégis gazdaságilag nem tulaj
donítunk nekik fontosságot. Miért? Mert tudjuk, hogy a természetben szinte korlátlan mennyiségben fordulnak elő, áldozat nélkül megszerezhetők, velők nem kell takarékoskodni, gazdálkodni; nem kell félni, hogy kifogynak. Csak oly javaknak adunk gazdasági értéket, amelyek korlátolt mennyiségben fordulnak elő, megszerzésük nehezebb, áldozattal . (munka, más javak átengedése stb.) jár, bírásuk nincs biztosítva. Egy szóval csak a gazdasági javak
nak van gazdasági értékük.
Az érték ezek szerint függ a javak használható
ságától, közelebbről attól, hogy mily nyomós szük
séglet kielégítésére mily mértékben, mily határig alkalmasak, továbbá ritkaságuktól, s az előállításukra, beszerzésükre fordított költségtől s munkától.
Az érték fogalmi szétválasztásai közt fontos a c s e r e é r t é k megkülönböztetése a h a s z n á l a t i
•értéktől. A h a s z n á l a t i érték az a gazdasági jelen
tőség, melyet a javaknak a csereképesség szem
pontjából tulajdonítunk. Azaz vizsgáljuk, mennyi és mily más jószágot szerezhetünk velők.
A cserére, a javak ilyen kölcsönös átengedésére már csak kissé fejlettebb gazdasági viszonyok közt is föltétien szükség van. Nem állíthatunk elő mindent, nem rendelkezhetünk mindennel, a mire szükségünk van. Némely jószágból fölöslegünk, másban hiányunk van, ezekkel szemben más egyéneknek viszont meg
felelő hiányuk, illetve fölöslegük. Ezen az alapon a javak helyet cserélnek, forgalomba lépnek, egymásért köb sönösen átengedtetnek, szóval kicseréltetnek, de mindig úgy, hogy összehasonlítjuk, összemérjük, azaz becsüljük, értékeljük őket. Minthogy a csere a társadalmi gazdasági életben általános és uralkodó jelenséggé válik (mint látni fogjuk, különösen a munkamegosztás folytán) a javaknak mind nagyobb köre kerül, mind több egyén összehasonlítása, össze-
mérése alá: az értékelés mindinkább társadalmivá válik, s az egyén subjectiv értékelése is nagyban hozzá igazodik. A csereérték a valódi társadalom
gazdasági érték.
d) Gazdaság. Gazdasági föelv. A gazdasági egységek: egyéni
,
családi, társadalmi-(nemzet-)és világgazdaság.
A g a z d a s á g jelenti azon tervszerű egyéni vagy társas cselekvőséget, amely a megfelelő javak, berendezések és gazdasági erők (összevéve: v agyon) segítségével a szükségletek rendszeres kielégítésére alkalmas anyagi és szellemi eszközök megszerzését és felhasználását czélozza.
A gazdasági tevékenységet mindig egy főelv irányítja. A gazdálkodó alany, mielőtt cselekednék, többé-kevésbbé öntudatosan összehasonlítja azt az áldozatot (munkát, költséget) amelyet valamely jó
szág megszerzésére fordítania kell, azzal az előny
nyel (haszonnal, élvezettel), amelyet ez a jószág megszerzése esetén nyújt, s csak abban az esetben hajlandó a gazdasági tevékenységre, ha a tevékeny
ség eredménye, előnye, nagyobb mint a vele járó áldozat. Arra fog már most törekedni, hogy áldozatát a legkisebb mérvre szállítsa le, előnyét pedig a lehető legmagasabbra fokozza. A gazdasági cselekvés azon elve, hogy mentői kisebb áldozattal mentői nagyobb hasznot érjünk el, a g a z d a s á g i fő elv.
Főelv azért, mert a gazdasági tevékenység minden folyamatában uralkodik, (pl. a termelésben épúgy, mint a fogyasztásban.)
A legelemibb gazdasági egység: az egyé ni vagy ma g á n g a z d a s á g . Itt a gazdaság alanya egy személy; az ő szükségletei, érdekei, akarata irányít
ják a gazdaságot.
Minthogy azonban az embert testi és szellemi szükségletei társas együttlétre utalják, az egyén gazdasági céljait is másokkal összeműködve kény
telen követni.
A társas gazdaság legelemibb formája a csa l á d i gazdaság, amelyet a családtagok közös szük
ségletei s a megfontolásra képes családtagok akara
tának összemunkálása irányítanak.
Az egyéni és családi gazdaságok azután egy magasabb egységbe fűződnek össze: a t á r s a d a l m i g a z d a s á g (köz- vagy nemzetgazdaság) egységébe.
A gazdaságok kapcsolata itt az állam és társada
lom egysége, tagjainak történelmileg, földrajzilag, közmüvelődésileg s jogilag kifejlődött érdek- azonossága alapján létesül; célja pedig az állami
lag szervezett társadalom (nemzet) közös gazdasági szükségleteinek kielégítése tagjainak egymásba fogódzó, egymást kiegészítő, egymásra ható, szóval s z e r v e s összműködése által. E közös gazdasági szükségletekről koronkint, helyenkint, társadalmak s nemzetek szerint más és más nézetek uralkodnak, minek folytán koronkint, helyenkint, társadalmak, nemzetek szerint változik a társadalmi gazdaság tartalma és terjedelme, de a fejlődés menete az, hogy mind több és több szükséglet, s gazdasági cél kerül ki az egyén gondoskodása alól s emelkedik közszükségletté, közcéllá. Ehhez képest azután mind több gazdasági szerv alakul ki, amely lehetővé teszi az egyénnek, sőt kényszeríti őt, hogy fontos szükségleteinek egész sorát a társadalomgazdasági együttműködésben résztvéve elégítse ki. Ilyen szer
vek: a község, járás, megye, állam, államszövetség;
hitközség, ipartestület, kényszerbiztositási kötelékek, vízjogi társulatok, a szabad, gazdasági céllal is biró egyesületek, társulatok, szövetkezetek stb.
A társadalmi gazdaságok bizonyos közös, nem
zetközi gazdasági célok elérésére egy állam, egy nemzet keretein túl még magasabb egységgé fejlőd
hetnek: v i l á g g a z d a s á g g á . Ez azonban még csak egyes intézmények formájában nyert szembetűnőbb kifejezést: pl. a nemzetközi vasút-, posta-, mértékügy stb. terén, bár az emberiség solidaritásának ma
gasztos eszméje, a nemzetközi jog, nemzetközi szer
ződések stb. terjedésével napról-napra több tért hódít.
e)
A gazdaság fejlődésének föltételei.A gazdasági fejlődésre határozó befolyást gya
korolnak bizonyos tények. Ezek részben az ember
től függetlenek, részben az embertől függők s az emberek által létrehozott körülmények kifolyásai.
Az embertől független föltételek a t e r mé s z e t körülményei s különösen a t e r ü l e t i (hegy- és
vízrajzi, talaj-, éghajlati, közlekedési) s népességi viszonyok (népsűrűség, néplömörülés községekbe, városokba, tagozódás nem-, kor-, faj szerint, nép
mozgalom, a nép életmódja stb.). E kül ső körül
ményeken kívül azonban függ a gazdasági fejlődés az emberben rejlő feltételektől is. Ide tartoznak az ember physikai tulajdonságai (erő, egészség, testi ügyesség), szellemi képességei, (belátása, tudása) s erkölcsi tulajdonságai (erély, önzés, kizsákmányoló hajlamok s ezekkel szemben önzetlenség, szeretet, jótékonyság stb.). Irányítást gyakorolnak végül a gazdaságra az állam és társadalom különböző ala
kulataikkal s intézményeikkel (magánjog s kivált örökjog, tulajdon, társadalmi tagozódás, hivatási s osztálykülönbségek), valamint az állam és társa
dalom s az egyesek közötti viszonyok, azaz, hogy mennyiben érintik ezek egymás jog- és cselekvőségi köreit.
3. A társadalm i gazdaságtan és ágai.
A társadalmi gazdaságtan az a tudomány, mely a társadalom gazdasági életének jelenségeit, tényeit leírja (leíró gazdaságtan), azokat gazdasági, tech
nikai, politikai, erkölcsi stb. okaira visszavezeti, azaz törvényeiket megállapítja (elméleti gazdaság
tan), kimutatván egyszersmind a történelmi fejlődés folyamán bekövetkezett változásaikat előidéző oka
ikkal együtt (gazdaságtörténet).
Ehhez a túlnyomóan e l mé l e t i részhez szoro
san fűződik a g y a k o r l a t i (alkalmazott) tá r s a da l mi g a z d a s á g t a n , vagy gazdasági politika; az a tudomány amely az elméleti gazdaságtan vizsgá
lódásait kiegészíti, mert a concret részletekre ki
terjeszti, egyszersmind pedig azokat az eszközöket, módokat és intézményeket iparkodik a gazdasági élet törvényeiből levonni, amelyek segítségével az ember (egyes, társadalom, állam) céltudatosan és célszerűen belenyúlhat a társadalmi gazdaság fejlődésmenetébe, s amelyek útján legjobban véli megközelíthetni a gazdasági jólét és igazság min
denkori eszményeit.
(A társadalom gazdasági politika vázlatát jelen munka 2. füzetében adjuk.)
A term elés.
1. A term elés fogalma. A technikai és ga zd a sá g i termelés. A term elés főágai.
A szükségletek — mint láttuk — élettanilag véve oly fájó hiányérzetek, amelyek megszünteté
sükre kényszerítik az embert. Megszüntethetők az által, ha javakkal kielégíttetnek. Ámde a természet csak elenyészően csekély számban nyújtja a java
dat oly állapotban, hogy azok minden emberi közre
működés nélkül alkalmasak a szükségletek kielégí
tésére, azaz a fogyasztásra. Még a természet ezen kész adományait is legalább is el kell foglalni, össze kell gyűjteni, ami már emberi tevékenységet tesz szükségessé.
A szükségletek nyomása tehát az embert tevé
kenységre kényszeríti.
Ennek a tevékenységnek előrelátónak, rendsze
resnek. tervszerűnek kell lenni, hogy a mindunta
lan, tömegesen vagy gyors egymásutánban jelent
kező szükségletek kellő kielégítését biztosítsa. Ez a tevékenység az élet művészetéhez tartozik.
Irányúi pedig: a) meglevő s a természet által készen nyújtott javak f o g l a l á s á r a , ö s s z e g y ű j té sé re . b) meglevő javak me g ő r z é s é r e a külső világ mindenféle romboló, pusztító behatásai (hideg, meleg, szárazság, nedvesség, tűz, víz, vegyi hatások, állatok, emberek stb. ellen), c) a meglevő javak é r t é k é n e k f o k o z á s á r a , d) meglevő javakból új i a v a k e l ő á l l í t á s á r a .
Az embernek ily irányokban kifejtett tevékeny
ségét,, törekvését hívjuk t e r m e l é s n e k . A tér-
melés tehát sohasem teremtés; mindig meglevő alapokra épít, vagyis minden termelés tulajdonkép újratermelés (reproductió).
Az embert a termelésnél két szempont vezérli, a technikai és a gazdasági. T e c h n i k a i szem
pontból arra törekszik, hogy mentői megfelelőbb eljárásokkal, módszerekkel, eszközökkel mentői jobb tökéletesebb, czélszerűbb azaz a szükségletkielégi- tésre mentői alkalmasabb tárgyakat állítson elő.
(pl. gabonatermelés, szeszfőzés, ház-, vasút-, híd
építés, vas-, aczél-, posztógyártás stb.) A gazdaság
tan e szemponttal csak másodsorban szokott foglal
kozni, miért ez tulajdonkép a technikai tudományok feladata; elsősorban a termelés gazdasági oldalát nézi. G a z d a s á g i szempontból pedig a termelő arra törekszik, hogy a hasznosságok, értékek növe
kedését érje el. Minthogy minden termelés már meglevő javak vagy erők föláldozását követeli meg, azaz k ö l t s é g g e l jár: az ember a termelésnél mindig fontolóra veszi, érdemes-e termelni, vagyis, vájjon várhatja-e, hogy a termelendő jószág hasz
nossága vagy értéke nagyobb lesz, mint a föláldo
zott jószágé vagy7 munkaerőé? És csak akkor lesz hajlandó a termeléssel járó áldozat (költség) meg
hozatalára, ha reméli, hogy a termelvény hasznos
sága, értéke megfogja haladni az áldozat, költség értékét, azaz hogy a termelés p r o d u c t i v lesz.
Gazdasági szempontból tehát arra fog iparkodni az ember, hogy mentői olcsóbban, vagyis mentői ke
vesebb áldozattal, költséggel állítsa elő a szükséglet- kielégítésre alkalmas javakat.
Ha ekkép a termelő törekvése e két szempont
ból elágazást mutat is, téves volna azt hinni, hogy e törekvések kettős iránya homlokegyenest ellen
kező s nem találkozhatik. Sőt egészséges terme
lésnél találkozniok kell. Pl. egy házépitő technikus nem törekedhetik egyedül arra, hogy mentői jobb, szebb, czélszerűbb házat építsen, hanem arra is, hogy a technikailag mentői tökéletesebb házat, mentői kevesebb áldozattal, költséggel építse meg.
Viszont pl. egy posztógyáros nem nézhet csak arra, hogy mentői olcsóbb posztót állítson elő, hanem, hogy a lehető költséghatárok közt mentői jobbat, szebbet, a szükséglet kielégítésére alkalmasabbat.
A termelésnek tehát mindig kettős czélra kell
iparkodnia: egyrészt, hogy a termelvény a szükség- letkielégitésre (fogyasztásra) mentői alkalmasabbá váljék, másrészt, hogy a termelés folyamata közben hasznosságok, értékek növekedése is álljon be. A termelőnek igyekeznie kell, hogy a javakat oly anyagból, oly alakban állítsa elő, s oly helyen, oly időben, oly mennyiségben bocsássa a fogyasztó rendelkezésére, hogy a jószág ekképen a fogyasz
tásra lehetőleg alkalmasabb legyen, s nagyobb ér
téket képviseljen, mint azelőtt.
Ezen az alapon a termelésben három alapfunc- tiót lehet megkülönböztetni: 1. az anyagelőállitást ( ő s t e r m e l é s t ) 2. anyagátalakitást ( i p a r t ) s 3.
a kész jószágnak a fogyasztó rendelkezésére való bocsátását ( k e r e s k e d e l m e t ) . Az őstermelés fő
leg anyagi, az ipar alaki s a kereskedelem helyi, időbeli s mennyiségi értékeket termel.
Az őstermelés az állat-, növény- és állatvilág anyagait termeli s ismét elágazik a természet által nyújtott javak összegyűjtésére, foglalására (föld
erdő- gyümölcs- f ogl a l á s stb. v a d á s z a t , h a l á szat , bá nyá s z a t ) , állatok tartására és tenyészté
sére ( á l l a t t e n y é s z t é s ) , szerves nyersanyagok elő
állítására ( f öl dművel és , e r dé s ze t , szől észet ).
Az ipar az átalakítandó anyagok mivolta és az átalakítási munka módjai, szervezete, terjedelme, helye stb. szerint számtalan csoportra osztható.
(Pl. fa-, kő-, fém-, ipar stb.; fizikai, mechanikai, vegyészeti ipar; házi, vándor- gyári, kis- és nagy
ipar stb.)
A kereskedelem osztályozása is ily változatos:
beviteli, kiviteli, átviteli; árú- és érték-; saját- és bizo
mányi; kis- és nagy; szárazföldi, vízi stb. (E rész
letekre rátérni a jelen munka 2. füzetében lesz alkalmunk.)
Eddig csak a n y a g i javak és értékek termelé
séről szóltunk. De sokan a testetlen s z el l emi javak és értékek előállítását is ide számítják, llv szellemi termelés pl. a jog, a tudomány, művészet, stb. javainak termelése,
.Pr. W i 1 d n e r : Társad, gazdaságtan. I. 2
У
2. Termelékenység. Term elési költség.
A termelésnél az ember mindenesetre törekszik arra, hogy hasznosságokat, értékeket hozzon létre, még pedig nagyobb hasznosságokat és értéket, mint a minőt a termelésre fordított jószág képviselt.
Ez a törekvése azonban egészen vagy részben célját tévesztheti és sokszor nem sikerül, pl. ha a szükséglet, amelynek kielégítésére a termelvény eddig szolgált, megszűnik szükséglet lenni, vagy a szükséglet kielégítésére időközben alkalmasabb tár
gyat találtak, amikor is a termelvény egészben vagy részben elveszti értékét vagyis jószági jelentőségét
Az ilyen jószág termelése megszűnik termelé
keny lenni, improductivvá válik.
Improductiv azonban bármely okból minden termelés, amely nem éri el az értékszaporodás ered
ményét. Ha eléri, akkor termelékeny, productiv.
Értékszaporodás pedig akkor áll be, ha az elő
állított jószág értéke nagyobb mint a termelés közben el- vagy fölhasznált jószágoké.
A jószág előállítása azaz termelése érdekében hozott összes áldozatokat (nyersanyag, tőke, munka, stb.) addig az időpontig, míg a jószág a termelőtől a fogyasztóig eljut, hívják t e r me l é s i köl t s égeknek.
Világos, hogy a termelés annál eredményesebb lesz, mentői nagyobb az uj termelvény, s a régi jószág értéke közt a különbség. Ez pedig annál nagyobb, mennél kisebb a termelési költség, minél
fogva minden józan termelésnek a termelési költ
ségek apasztására kell törekednie. Ez elérhető : 1) a termelés fokozása (nagyban való termelés.) 2) meg
takarítás által tőkében, munkában ; erre szolgálnak kivált a találmányok. 3) a termelési költségek föl
osztása által: a) több termelőre (társulás), b) több termelvényre, c) nagyobb termelési időszakra.
A termelési költségek közt a következő csopor
tokat szokás megkülönböztetni: 1) Á l t a l á n o s és k ü l ö n ö s költségek. Az előbbi alatt a termelés vezetésének költségeit értik. (pl. egy szénbánya vállalat igazgatójának, felügyelőjének stb. fizetését, a lakbért, adót, biztosítási díjakat stb.) Különös költség, amely a termelvény bizonyos mennyiségé
nek (pi. egy mm. szén) előállítására szükséges.
2) A l a p í t á s i költség, amely a termelés berende
zésére kell és üzl et i költség, amely a termelés folytatására szükséges. Pl. egy kávéház felszerelése alapítási költség, a személyzet fizetése, az ételek és italok, újságok stb. beszerzése üzleti költség.
A termelési költségek alakulására határozó be- , folyással vannak a termelési erők, tényezők.
3. A term elési erők, tényezők:
általában mindazok az elemek, eszközök, javak, amelyek a termelésre befolynak és fölhasznál
tatnak. Szőkébb értelemben azonban csak a gaz
dasági termelőerők és tényezők jönnek itt tekin
tetbe. Újból különbséget kell t. i. tennünk a termelés technikai elemei és gazdasági elemei közt. Technikai szempontból pl. a természet szabadon közreműködő erői s az ú. n. szabad javai (levegő, fény, hő, éghajlat, hegy- és vízrajzi viszo
nyok stb.) mindenesetre tényezői a termelésnek, gazdasági szempontból azonban nem azok. E szem
pontból ugyanis csak az oly erők, javak számíttat
nak közéjük, amelyeknek gazdasági értékük van, amelyekkel gazdálkodunk, amelyek befolyása a termelés hozadékára, értékére, produktivitására ki
számítható, gazdasági megfontolás és tervszerű tevé
kenység tárgyává tehető.
Ép ezért külön kell választani a termelés gaz
dasági tényezőitől mindazon föltételeket is, amelyek
től ugyan minden termelés függ, de amelyeknek szerepe egyes termelési eredmény létrehozásában pontosan ki nem számitható. Pl. senkisem tagadja, hogy a politikai és társadalmi viszonyok, a köz
oktatás, jogrend, forgalom stb. szervezete határozó befolyással vannak a termelésre, de ez gazdasági mérlegelés alá egyes speciális termelésnél nem vehető.
E megszorítások után a termelési erők, ténye
zők három csoportja marad meg: a t e r mé s z e t , a t őke és a munka .
A t e r mé s z e t , közelebbről a föld a termelés ingatlan alapja. Ez nyújtja végeredetben a termelés anyagait és erőit. A t őke azon gazdasági javaknak, termelvényeknek bizonyos összege, amelyek a ter
melésben eszközül használtatnak a továbbterme- lésre. A m u n k a végül az ember testi és szellemi
F -
2*
erőkifejtése, amely a természet anyagainak, erőinek s a tőke javainak a termelésre való fölhasználását végzi és intézi, tehát a két előbbi, mondhatni holt tényezőt megeleveníti.
A három termelési tényező műve a termelésben annyira összekapcsolódik, hogy legtöbbször alig különböztethető szét s szigetelhető el Mégis általá
nosságban azt mondhatni, hogy primitiv termelési viszonyoknál s később is az őstermelés ágaiban fő
szerepe van a föld termelőerejének; tőke kevesebb használtatik s az emberi munka leginkább a fog
lalásra, a gyümölcsszedésre stb. szorítkozik. (Kül
t er j es, extenziv gazdálkodás). Fejlettebb viszo
nyoknál, s különösen az ipar- és kereskedelem ágaiban az ember ugyan szintén nem lehet el a természet anyagai és erői nélkül, de azoknak urává lévén, eszközeivé dolgozza és használja föl őket, azaz előtérbe lép a tőke és a munka szerepe.
( Bel t er j e s , intenzív gazdálkodás).
a) A természet.
A természet, jobban mondva a föld a termelés szempontjából figyelembe veendő: 1) mint t e r m ő t al aj , azaz, hogy termő erejével bizonyos a n y a gokat létrehoz (növények, ásványok, fűtőanyagok stb.), amelyek egy részét készen, más részét pedig oly állapotban adja, hogy azok csak földolgozás által válnak a szükségletkielégitésre alkalmasokká ; 2) mint er ők s z o l g á l t a t ó j a (víz, szél, villamos
ság stb.); 3) mint a t e r me l é s hel ye, mert min
den termelés eredményességére, az őstermelésére, iparéra és kereskedelmére egyformán fontos és határozó, hol történik a termelés. E részt legnagyobb befolyása van a geológiai, éghajlati, földrajzi viszo
nyoknak. Ezek folytán telepedik minden termelés a neki viszonylag legmegfelelőbb helyre.
A termelés függése a természeti viszonyoktól kétségtelen tény. Ámde ez a függés teljesen viszony
lagos. Az ember közbelépése rendkívül módosít
hatja, amiről a művelődés- és gazdaságtörténet fölösszámú példával tanúskodik.
Az ember első sorban befolyásolja a föld termőképességét munka- és tőkeerejével. Nemcsak pótolja a föld kiaknázott anyagait, hanem bizonyos
eljárásokkal (öntözés, trágyázás, talaj forgatás, hatá
rozott növénykultúra stb,) fokozhatja a föld termő
erejét. Úgy hogy, ha nem szaporíthatja is a föld kiterjedését, annak termőképességét megsokszoroz
hatja belterjesebb termelés által. De annak is meg van a maga határa. A föld termőképessége bizo
nyos ponton túl nem feszíthető. Azután korlátokat szabnak a termelési költségek. A termelés intenzi
vebbé tétele csak a termelési költségek emelésével érhető el, ámde itt beáll az a jelenség, hogy a föld termőerejének fokozására fordított minden további költség eredményessége kisebb lesz, csök
ken, mint az előbb alkalmazotté; míg a föld termő- képességének határán túl az eredményesség egy
általában megszűnik. Ez a c s ökke nő t e r mé kenys ég, csökkenő h o z a d é k törvénye. így pl.
vegyük, hogy valamely hozadék 100 egységéből 1/3, tehát 33 3 egység köszönhető a föld termőerejének, 1 a, (33 3 egység) a munkának, 1/3 (33'3 egység) a tőkének. Ha már most a tőkét és a munkát, azaz a termelési költségeket megkétszerezzük, lehet, hogy a hozadék nem 166 6 egységre, hanem talán csak 140-re fog emelkedni. Ha a tőkét és munkát tovább sokszorozottan alkalmazzuk, lehet, hogy a hozadék már csak 20 egységgel szaporodik az előbbihez képest. Azaz a föld hozadéka nem emelkedik ará
nyosan munka- és tőketöbblettel, hanem bizonyos határon túl csökken.
De az ember nemcsak a föld termőképességét befolyásolja, hanem viszonyait egyébként is úgy átalakítja, hogy azok megélhetésére, gazdálkodására mentői alkalmasabbak legyenek. A kultúra kezdetén teljesen rabszolgája a természetnek, de utóbb mind
inkább fölülkerekedik s urává lesz; kedvező viszo
nyait kiaknázza, a kedvezőtleneket pedig átalakítja javára. Csak így érthető meg, hogy az emberiség nem tömörült a föld egy helyére, amely absolute legkedvezőbb volt, hanem eloszlott kedvezőtlenebb helyekre is s ott a gazdaság terén oly eredménye
ket ért el, amelyek még fölül is múlják ama természettől fogva megáldott helyek gazdaságainak eredményeit. (Pl. Anglia szemben Ázsiával stb.)
Ь) A töke. (Vagyon. Gépek. Kapitalizmus.)
A termelés másik dologi tényezője a tőke, mindazon gazdasági javaknak, termelvényeknek összege, amelyek eszközül szolgálnak a továbbter- melésre.
A termelésnek ugyanis az a sajátsága, hogy sokkal eredményesebb lesz. ha az ember eszközök
kel, segédjavakkal fölszerelve munkálkodik. Ez már a legprimitívebb termelés korában mutatkozik. Egy meghegyezett faág, egy kőbalta képviseli itt a tőkét, amelylyel eredményesebben lehetett termelni, mint nélkülök. Tőke nélküli termelés tulajdonkép csak mint oly természeti termékek gyűjtése képzelhető, amelyek emberi közreműködés nélkül jöttek létre.
A ki productiv termelést akar folytatni, annak dologi javak fölött hatalommal s személyek fölött rendelkezési joggal kell bírnia. A birtokosnak pl. a ki földét művelni akarja, biztosítva kell lenni az iránt, hogy földjét egyidejűleg nem veszik mások is igénybe, meg kell lennie megfelelő mennyiségben és ideig a maga ekéinek, igás marháinak, vetőmag
jának, munkaerőinek stb. Az ily hatalmat, erőt, a valamely gazdasági egység tevékenységi köréhez tartozó javak összeségét hívjuk v a g y o n n a k . A személyek közvetlenül nem tartoznak hozzá, de közvetve igen éppen ama függési visszonynál fogva, melyet a vagyon az emberek közt létrehoz.
A vagyonnak az a része, amely tovább terme
lésre van szánva: a tőke.
A tőke fogalma alá esnek: nyersanyagok; föld javítások (trágya, öntöző, vizlecsapoló berendezések stb.); épületek, tárházak; munkaeszközök, gépek (erő- és munkagépek); állatok; földbirtok; pénz- és árukészletek, jogok stb.
A tőke Elválasztását a másik dologi termelési tényezőtől, a természettől a következő különbségek indokolják: 1. a tőke emberi közreműködés által jön létre; 2. szaporítható; 3. nem tart oly hosszú, mondhatni korlátlannak tetsző időtartamig, mint a föld; 4. kisebb a megkötöttsége, nagyobb a mozgé
konysága.
A tőke szerepét a termelés terén szét kell választani kereseti, pénzszerzési szerepétől. Itt csak az első jelle
géről szólunk. E szerepe többféle. Tulajdonkép csak
a tőke nyújtja a t e r me l é s l ehet ős égét . Vele lehet beszerezni a nyers anyagokat, a munkaeszkö
zöket, a munkát, lehet fedezni a termelési költsé
geket, berendezni a forgalmat stb. De nemcsak lehetővé teszi a termelést, hanem gazdasági és technikai okokból nagyban f o k o z z a e r e d m é n y e s ségét . Segítségével lehet a szűkkörű termelést a legszélesebb alapra fektetni, s azon szervezni (nagy vállalat).
Ezenkivül óriás horderejű: m u n k a p ó t l ó sze
repe. Munkapótló szerepét különösen a tőke leg
erősebb fegyverei, a g é p e k mutatják legszembe
tűnőbben. A gépek a munka mechanikai részét mindjobban kiveszik az ember kezéből. Oly munkát, amelyre az ember nehézsége vagy finomsága stb.
miatt nem képes, a gépek végeznek. Velők több, gyorsabb, tökéletesebb, egyenletesebb, de különösen olcsóbb munkát lehet végezni.
A gépek kiszorítják az emberi munkát. Ekkép a tőke a termelés nagymérvű kiterjesztése idején vezérszerepre jut. Ennek azonban árnyoldalai is vannak. így tisztán termelési szempontból: a tömeg- gyártás, amely nem igazodik többé teljesen sem az egyéni szükséglethez, sem a kereslethez, a kis ipar kiszorítása stb. Leggyászosabb következménye azonban a kapi t al i s zt i ku s n a k nevezett termelési rendszer, amely a tőkeuralom, kapitalizmus alapján van szervezve Ennek főbb jellemvonásai: 1. A termelés úgy szervezetében, mint gyakorlásában teljesen alá van rendelve a pénzhozadék, s nem a dologi eredményesség érdekének. 2. A vagyoni hatalom túlnyomó; tulajdonosának személyes dere- kassága nélkül is biztosítja a győzelmet a gyengébb tŐKéjüekkel való versenyben. 3. A munkások óriás függése a tőkétől, mert a termelési eszközök, s azok a termelési tényezők, amelyek nélkül a munka nem érvényesülhet, kizárólag a tőkés hatalmában vannak;
a kivivő munka lesülyesztése gépies termelési eszközzé: 4. A tőke hatalmi állása folytán oly jöve
delem-megoszlás, hogy a munkás a készbérre utal- tatik, a termelés túlnyomó fölöslege ellenben a tőkésnek jut. Ebből kifolyólag ádáz gazdasági társa
dalmi és politikai harcok.
Hogy tőke keletkezzék, erre a mai magántulaj
doni renäszer föltételezése mellett még a következő
föltételek szükségesek: 1. Az első életszükségleteket meghaladó jövedelem; 2. a jövő szükségletek előre
látása; 3. erre való tekintettel a jövedelem egy részének félretétele (megtakarítás, kisebb fogyasztás által); 4. e rész ujrabevitele a termelésbe gyümöl
csöző alkalmakra; 5. vagyon- és személybizton
ság stb,
A tőke fölosztásai közül legnevezetesebb az ál l ó, és f or gó tőke közti különbség.
Álló tőke az, mely ugyanazon termelési üzem
ben állandóan, vagy legalább huzamosan szolgál;
használtatik, de el nem használtatik; állománya vagy épen nem, vagy csak kis részt pusztul el termelés közben, s így csak részben pótlandó. (Ilye
nek: épületek, gépek, földjavítások stb.)
A forgó tőke ellenben a termelés közben el- használtatik; az üzemben csak egyszer, egy terme
lési folyamat alatt működik közre, állománya meg
semmisül, de értéke átmegy az előállított javakba, ennélfogva folyton pótlandó. (Vetőmag', tüzelő, világitó anyagok; félgyártmányok: árukészletek stb.)
Beszélnek még: pr oduc t i v, i mp r o d u c t i v és e mé s z t ő t őkér ől . Az első jövedelmet hoz, a másik nem hoz, a harmadik nemcsak, hogy nem jövedelmez, de fentartása még költséget is okoz.
Al a p t ő k e az, mely a vállalat létesítésére és berendezésére, ü z e mt ő k e , amely a termelés foly
tatására szolgál.
c) A munka
az a tudatos emberi tevékenység, erőkifejtés, amelynek célja gazdaságilag hasznosat, értékeset termelni. Ez az erőkifejtés irányulhat: a természet kész javainak egyszerű egybegyűjtésére, foglalására, megőrzésére, nyersanyagok előállítására (föld
művelés, állattenyésztés, gyümölcs- és szőllőtermelés.
erdészet, kertészet, bányászat stb.), nyersanyagok földolgozására, átalakítására (ipar), a javak forga
lomba hozatalára (kereskedelem), szolgálatokra, szel
lemi javak termelésére, felfedezésekre stb. Tehát látjuk, hogy a munka a gazdasági élet minden folyamatában szerepet visz: az egész gazdálkodás tulajdonkép nem egyéb, mint munka. A munka irányítja a termelést, valódi teremtő elem.
A munka csoportjai közül csak néhány fel
osztást említünk, mert ezek különösen a jövedelem - eloszlás terén és a tőke és munka közti harcokban minduntalan szóba kerülnek. Megkülönböztetjük: a s z e l l e mi és t est i munkát. A szellemi munka a termelés terén mint tervezés és vezetés nyilvánul, míg a testi munka a tényleges, mechanikai és tech
nikai végrehajtás terén játszik szerepet, a miből folyik, hogy alá kell rendelni a tervező és vezető szellemi munkának. T a n u l t munka, amelyhez tanultság, gyakorlat, szakértelem kell; nem t a n u l t munka, amelyet bárki elvégezhet készültség nélkül.
No r má l munka, amely rendes körülmények közt állandóan végezhető, t ú l m u n k a , amely ezt meg
haladja. A gazdaságnak két tény ellenmondását kell kiegyenlítenie; az egyik tény az, hogy a szükség
letek kielégítésére szükséges javak mennyisége arány
ban áll a munkával, tehát mentői több munka végzendő, de a másik tény ezzel szemben, hogy az ember egészséges léte és fejlődése, de maga a termelés eredményessége sem tűri meg, hogy a munka az egészséges erőkifejtés határán tartósan túlfeszíttes- sék, a mikor már mint teher kimerülést okoz.
A munka mennyiségét és minőségét sok tényező befolyásolja. Ezek: 1. t e r mé s z e t i körülmények (földrajzi fekvés, éghajlat, népfaj viszonyok). 2.
t á r s a d a l m i a k (népszám, népsűrűség, a nép tago
zata nem, kor szerint, a munka tiszteletben tartása, nevelés.) 3. e g y é n i e k (testi, szellemi, erkölcsi tulajdonságok, nem, kor, egészség, táplálkozás stb.) 4. g a z d a s á g i a k (a munka-szervezése, a munka-idő, munka-hely, munkabér-rendszer, jövedelemeloszlás, pénz-, hitel-, forgalmi viszonyok stb.), 5. j o g i a k (rabszolgaság, jobbágyság, bérmunka), 6. p o l i t i k a i a k (szabadság vagyis, hogy mindenki munka
körét és munkája föltételeit szabadon választhassa.) A munkaveszteségeket okozzák: a sikertelen munka (rossz árúelőállitás, helytelenül végzett szol
gaiatok),-betegség, halál, munkaszüntetés, válság, stb.
Hogy a munkaerők a társadalomban fölhasz- náibatók-e teljesen, ez függ: 1) a föld kihasználásá
tól (bányászatban több munkás kell, mint a föld
művelésre, erre több mint az erdészetre), 2) a ter
melésre szolgáló tőke mennyiségétől és minőségétől, (mentői több tőke fordíttatik termelésre, annál több
munka kell; más munkamennyiség kell. ha kövek
kel úttestet burkolunk, vagy házat építünk.) 3) a termelési és gazdasági technika szervezetétől (más munkamennyiség kell szétszórt kisiparban, mint összpontosított nagyiparban, más házi és más for
galmi gazdaságban; más a termelő és fogyasztó közvetlen érintkezése esetén, mint nagy közvetítő kereskedelemnél; a gépek befolyása stb.)
A munkaerők, a melyeket a társadalmi gazda
ság nem tud foglalkoztatni, képezik a t a r t a l é k se r e get , amelynek a kapitalisztikus termelés terén a socialisták által élesen föltüntetett vészes szerepe van.
Mu n k á s az, aki a termelés folyamába csak munkáját viszi s tőkével nem rendelkezvén, kény
telen munkáját a tőkés rendelkezésére bocsátani, ezáltal függésbe jő tőle, de ez a függés annál lazább, mennél helyesebben, szabadabban, igazságosabban van a munka szervezve, mentői tanultabb a mun
kás, stb.
4. A munka szervezése. (Munkamegosztás, munkaegyesités.)
A szükségletek száma és neme annyiféle, hogy a kielégítésükre szolgáló összes javakat az egyes gazdasági alany maga előállítani képtelen. Ha el is képzelhetünk oly embert, aki tisztán elszigetelt, egyes gazdaságot folytat s igy maga végez minden munkát: a valóságban, a társadalomban ily eset nem fordul elő. Mihelyt csak két vagy több gazda
sági alany működik egy körben, beáll az az álla
pot, hogy a gazdasági teendőkben megosztoznak. S mentői több és többnemű munka kell a szükségle
tek kielégítésére szolgáló javak előállítására, annál jobban fejlődik ki az a jelenség, hogy némelyek csak ezt, mások azt a jószágot, vagy szolgálatot, munkát állítják elő, amire mindenki hajlamai vagy képességei szerint leginkább alkalmas. Ily utón mindenki csak a szükségletei egy csekély részét fedezi közvetlenül a saját munkája által előállított javakból, e részt fölösleget termel, de abban a re
ményben, hogy fölöslegéért másoktól beszerezheti az egyéb szükségletei kielégítésére alkalmas javakat.
Ez a munkamegosztás jelensége.
