0 / M 3
H E O E S - ÉS í ) H O L T K Ü L S Ő - S Z O L N O K EGYESÜLT M E G Y É K
NEMES CSÍ1L9Q3Í1I
I R T A
ÉS HEVESVÁRMEGYE TÁMOGATÁSÁVAL KIADJA
O R O S Z E R N Ő
H E V E S V Á R M E G Y E L E V É L T Á R N O K A
EGER
AZ EGRI NYOMDA-RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMÁSA
1 9 0 6
\
E L Ő S Z Ó .
Még csak félszázaddal ezelőtt is oly társadalmi osztály uralta országunkat, melyre sok kiváltság és jog, de egyúttal azon súlyos és magasztos kötelesség is háramlott, hogy minden időben vérével és vagyonával áldozzék a haza oltárán s ezt a tatár, török hordák pusztításai, az osztrák politika beolvasztó törekvései daczára is egy év- ezreden át megtartsa a késő unokák számára.
Ez az osztály volt — a magyar nemesség. Ma már megszűntek kiváltságai, mert a haladó kor szellemétől, a szabadságszeretettől áthatva, ö n m a g a mondott le róluk, de nem szűnt meg a kegyelet, melylyel az elődök iránt a hálás utókor viseltetik. S ez nem is fog megszűnni soha, mert a magyar e m b e r n e k l e g s a j á t o s a b b erénye nem annyira a párját ritkító — vendégszeretet az élők iránt, mint i n k á b b a legmélysége- sebb, l e g b e n s ő b b — kegyelet a halottak iránt.
Emlékezzünk régiekről ! E sokat szenvedett nemzetnek mindig volt elég oka reá, hogy a mult emlékeit híven ápolgassa, annál t ö b b oka lehet reá válságos időben, a balsors csapásai közepette.
Emlékezzünk tehát a régi n e m e s családokról, mert ezek eredetét, szereplését kutatni annyit tesz, mint a nemzet történelmi múltjával foglalkozni. Hiszen ezeréves fennállásunk minden mozzanatában ők — ezen családok kimagasló alakjai — voltak a vezérlő tényezők, a ki tehát ezek valamelyikében saját vérbeli ősét ismeri fel, jogos hazafiúi büszkeséggel idézheti fel emlékét.
Nekik szentelem én is e szerény könyvet, mely a hivatásbeli kötelesség teljesí- tésének jegyében lát napvilágot s mely — a rendelkezésemre állott egyéb kútfőkön kivül — a vármegyei levéltár családtörténeti anyagát teljesen felöleli.
Az adatgyűjtéssel ö n m a g a m n a k tartoztam, hivatalos állásomnak adóztam. Meg kellett ugyanis ismernem lehetőleg alaposan a vármegye összes családjait, hogy ere- detüket, összeköttetéseiket illetőleg tisztán láthassak. Mert eddig az anyag szétszórtsága miatt nem alkothattam világos képet róluk.
Hiszen ha valaki csak egy futólagos pillantást vet könyvembe, nevezetesen az idézett levéltári jelzetekbe, látni fogja, hogy még az egy és ugyanazon családot ér- deklő adatokat is úgyszólván szemenként kellett a különböző évi — egyéb közigaz- gatási iratok közé sorozott — oklevelekből és jegyzőkönyvekből összeszedegetnem, csoportosítanom. Ez a csoportosítás pedig különösen oly elterjedt nevű családokra vonatkozólag, mint pl. Kis, Kovács, Nagy, Szabó stb., rendkívüli g o n d o s s á g o t igé- nyelt, főleg ha meggondoljuk, hogy a nemességi igazolásoknál a családazonosságot
I*
IV E l ő s z ó
legbiztosabban megállapító czímerlevélre vagy adománylevélre nem mindig történt hivatkozás, hanem néha csupán a jogszerző gyakorlat képezte azok alapját.
Ezt a több évig tartó fárasztó kutatást azonban csak félmunkának kellett tekin- tenem s ha kitűzött czélomnak teljesen meg akartam felelni, szükségessé vált az is, hogy az igy összegyűjtött nyers anyagot rendszerbe foglaljam, gyakorlati irányban feldolgozzam, közrebocsássam, ezáltal a szaktudományoknak, az érdekelt családoknak némileg szolgálatjára legyek, a vármegyei levéltárban való minden ilyen irányú kuta- tást pedig a jövőben necsak öninagamra, hanem egyáltalán mindenkire nézve merő- ben fölöslegessé tegyem.
Heves- és a volt Külső-Szolnok egyesített vármegyék levéltára rendszeresen a XVII. század közepétől kezdődik. Irataink vannak ugyan — bár csekély s z á m b a n — a század első feléről is, legrégibb jegyzőkönyvünk azonban az 1653. évből való.
A vármegyei levéltár nyújtotta anyagból alig kerülhette ki figyelmemet valami, mert nem indultam mutatók vagy egyéb segédkönyvek nyomán, hanem az összes iratokat egyenként átnéztem, az összes jegyzőkönyveket átlapoztam.
A családok eredetét, nemességét illetőleg súlyt helyeztem a czímeres n e m e s - levelek vagy adománylevelek pontos keletére, kihirdetésük helyére, azok hollétére, a megnemesített vagy adományt nyert egyének teljes felsorolására.
Kiinduló pontul rendesen a czímerlevelet vagy adománylevelet vettem, bár t u d - nom kellett, hogy sok család becsvágyát, talán jogosan, nem elégíti ki — az armalis.
Nekem azonban ehhez kellett alkalmazkodnom, mert a vármegye hatósága is leg- többnyire ezt vette alapul.
A különböző korbeli kihirdetésekre, igazolásokra vonatkozó iratokon, jegyző- könyvi bejegyzéseken kivűl felhasználtam még a birtokos n e m e s s é g 1699. évi össze- írását (1699. évi 390—405. jkl.) s a czímeres n e m e s s é g megvizsgálására 1724. évben kiküldött bizottság jegyzőkönyveit. Ez utóbbi, melynek eredetije a m. kir. országos levéltárban, fogalmazványa vármegyénk levéltárában van, azért bír különös fontos- sággal, mert a XVII. század első felében, vagy még előbb, hirdetett t ö b b oly n e m e s - levéllel ismertet meg bennünket, melyekről egyébként nem szerezhettünk volna tu- domást.
A leszármazásra nem kevesebb gondot fordítottam. A hol csak lehetett, feltün- tettem a fokozatos kapcsolatot a nemességszerzőkkel, a származási dátumokat, a lakó- helyet és pedig az egyik megyéből a másikba történt átköltözés esetén úgy az előb- bit, mint az utóbbit.
A családfák összeállításában nem elégedtem meg a szorosan vett nemesi ira- tokkal és jegyzőkönyvekkel, hanem felkutattam a polgári pereket s ezekből is minden hitelt érdemlő genealógiai adatot feldolgoztam.
Minthogy nagyon kellett törekednem a kifejezések rövidségére, azért tisztelettel kérem az olvasót, ne ütközzék meg rajta, ha pl. e hosszú mondat helyett: J á n o s n a k fia volt József, ezen Józsefnek fia volt István, ezen Istvánnak fiai pedig voltak Péter és Pál, egyszerűen csak ezt irom : János fia József fia István fiai Péter és Pál.
A czímerek leírásában is kerültem minden szószaporítást, fölösleges körülírást, így nem tartottam szükségesnek külön megemlíteni : ha a pajzs egyenesen álló ; ha a czímeralak heraldikai értelemben jobbra fordult és természetes színében (oroszlán, g r i f f = a r a n y , e g y s z a r v ú = e z ü s t , g a l a m b = f e h é r , holló, s a s = f e k e t e stb.) vagy s a b l o n o s helyzetében ábrázoltatik; ha a sisak rostélya nyilt.
Sorrend szerint először a pajzs szinét, a benne levő alakot, azután a sisakdiszt, végre a sisaktakarókat (foszlányokat) irom le és pedig előbb a jobboldali, azután a baloldali két szint.
E l ő s z ó V A czímereket a z o n b a n rendszerint csak az esetben ismertetem, ha azok királyi, fejedelmi a d o m á n y o z á s b ó l vagy felsőbb hatóság igazolta jogszerző gyakorlatból két- ségtelenül megállapíthatók. Egyébként a czímerleirást mellőzöm egyrészt azért, mert nincs j o g o m b a n a család czímerét akár festményekből, akár pecsétekből meghatározni, másrészt pedig azért, mert tapasztaltam, hogy azok felette megbízhatatlanok.
A heraldikusok bizonyára hibáztatni fogják ezen eljárásomat. Hogy tehát nekik is tegyek némi szolgálatot, a vármegyei levéltárban levő pecsétlenyomatokat — r e n d - szeres kutatás alapján — jegyzékbe- vettem, a levéltári jelzetek feltüntetése mellett pontos betűsoros mutatóba foglaltam.
Függelékül a vármegyei tisztviselők névsorát, az 1754/55. évi nemesi összeírást s a levéltárban található czímeres pecsétlenyomatok jegyzékét közlöm.
A tisztviselők névsorát az 1653 — 1848. évi vármegyei jegyzőkönyvekből jegyez- gettem ki és állítottam össze, a korábbi adatokat pedig oklevelekből, a m. kir. orsz.
levéltárban levő, a XVI. század közepéről való, dicalis összeírásokból s a különféle okmánytárakból merítettem.
A gyakorlati értékkel biró 1754/5. évi országos nemesi összeírást boldogult Illéssy J á n o s dr. már megismertette a szakirodalommal s rámutatott általánosság- ban fogyatékosságaira is.
Hogy ezen összeírásnak a kettős vármegye n e m e s s é g é r e vonatkozó részével én újból foglalkozom, a b b a n leli magyarázatát, hogy két lényeges alkatrészszel : a nemesi jogczímmel és a lakóhelylyel kibővítve hozom azt a nyilvánosság elé. A lakóhelyet azonban — s a j n o s — nem mindenütt sikerült egykorú adatokból kétségtelenül m e g - állapítanom.
Főhibája ez összeírásnak a hézagosság. Hogy egyebet ne is említsek, az egri nemesek közül egyetlen egyet sem találunk benne, holott egykorú hiteles adatok sze- rint ez időtájban a következő n e m e s családok éltek a vármegye székvárosában : Bartha, Bónár, Boros, Bóta, Bozsik, Buocz, Csák, Csomortányi, Czvetkovics, D e m e - ter, Elek, Fándl, Farkas, Ferenczfi, Fodor, G e n g e , Havas, Holló, Hotta, Koller, Kor- mos, Kovács, Lapos, Liptay, Liszka, Loffay, Lukács, Miller, Nagy, Nyitray, Országh, Ötvös, Remenyik, Szabó, S z a p p a n o s , Tordai, Turcsányi, Ulrich, Vasalicz, Verbay, Zizeki. (1756. év. 54. sz.)
A későbbi nemesi összeírásoknak a n e m e s s é g tényének megállapítására már nincsen elegendő jelentőségük, mert ezekbe már nemcsak a kétségtelen nemeseket, hanem az egyházi személyeket s az úgynevezett tisztségbelieket (honoratior) is fel- vették.
A függelék harmadik részét a pecsétlenyomatokról általam készített betüsoros mutató, illetőleg ennek csupán névjegyzéke képezi. A levéltári jelzetek feltüntetését rövidség okából kénytelen voltam elhagyni. Ezen jegyzékben azonban már oly családok neveit is találjuk, melyek nem szerepeltek vármegyénkben, sőt bizonyára olyanokét is, melyek egyáltalán nem is voltak talán nemesek.
A családnevek felsorolásában szoros betűsort tartottam, de czélszerűségi szem- pontból nem a sokféle változásnak alávetett Írásmód, hanem a kiejtés, a hangzás sor- rendje szerint állapítottam azt meg.
Végül még egy m e g j e g y z é s t ! A XVIII. század végétől kezdődőleg a törvény- hatóságok kötelesek voltak a levéltáraikban elhelyezett vagy elhelyezendő eredeti ar- malisokról a helytartótanácshoz időnként jelentést tenni, a helytartótanács pedig az elhelyezés tényét és helyét körlevélben tudatta a vármegyékkel s ekként alkalmat szolgáltatott az egyes családoknak arra, hogy esetleges jogigényeiket érvényesíthessék.
Mintegy 500 eredeti czímeres nemeslevél holléte iránt nyújtanak tájékozást ezek a
VI. E l ő s z ó
köröző levelek, melyek adatait kutatásaim folyamán szintén feldolgoztam s a róluk készített betűsoros jegyzéket, mivel a hevesi családokról írt m u n k á m keretébe be nem illeszthettem, közlés végett a Turul t. szerkesztőségének küldöttem meg.
Művem gyarlóságaiért úgy az érdekelt családok, mint a szakférfiak szives elné- zését kérem.
Hevesvármegye mélyen tisztelt közönségének pedig e helyütt is hálás kö- szönetemet fejezem ki, hogy kegyes támogatásával és áldozatkészségével e könyv megjelenését elősegítette.
Egerben, 1906. évi márczius hó 15. napján.
OROSZ ERNÖ.
VIII Rövidítések. S a j t ó h i b á k
Gyakrabban előforduló rövidítések.
Arm. = Armalis vagyis c z í m e r e s n e m e s l e v é l ,
DL. = A m. kir. orsz. levéltár diplomatikai osztálya, f. = f é r j e ,
Htt. Oszt. = M. kir. o r s z . levéltár h e l y t a r t ó t a n á c s i osztálya, ig. v a g y igaz. = n e m e s s é g e igazoltatott,
invest. jk. = 1724. évi investigationa'is jegyzőkönyv, jkl. = v á r m e g y e i közgyűlési jeg^ j n y v lapja,
K. K. = A m. kir. orsz. l e v é l t á r i o n levő Királyi Könyvek,
E. K. K. = A m. kir. orsz. levéltárban levő erdélyi Királyi Könyvek, kih. vagy kihird. = n e m e s s é g e kihirdettetett,
Lib. don. = A m. kir. o r s z . levéltárban levő Liber D o n a t i o n u m , 1. == lakos,
N. I. = Nagy Iván : M a g y a r o r s z á g c s a l á d j a i , n. = neje,
pp. — polgári p e r e s iratok, sz. (iratjelzésnél) = s z á m , sz. (nevek mellett) = született,
Siebm. = S i e b m a c h e r - f é l e czimerkönyv,
test. == t e s t i m o n i a l i s vagyis n e m e s s é g i bizonyságlevél, U. N. I. = Nagy Iván : C s a l á d t ö r t é n e t i Értesítő.
A hol az é v s z á m o n , az irat s z á m á n s a jegyzőkönyvi l a p s z á m o n kívül egyéb hivatkozás nin- c s e n , ott m i n d e n ü t t a vármegyei levéltár a d a t a i r a történik utalás.
Sajtóhibák.
40. oldalon a Beökönyi családnál az 1. s o r b a n N a j m a j e r Ignácz h e l y e t t : N a j m a j e r F e r e n c z o l v a s a n d ó .
41. oldalon a Brezányi c s a l á d n á l a 2. s o r b a n M i k l ó s fia Dániel, fia J á n o s h e l y e t t : Miklós fia Dániel fia J á n o s o l v a s a n d ó , vagyis Dániel s z ó után a v e s s z ő e l h a g y a n d ó .
59. oldalon alulról 3. s o r b a n ágzata helyett : á g a z a t a o l v a s a n d ó .
76. oldalon a m á s o d i k E r d ő s családnál a 3. s o r b a n az „ a d o m á n y o z o t t " s z ó után p o n t helyett v e s s z ő a l k a l m a z a n d ó .
124. oldalon az Ivády család t á b l á z a t á n az 1728. évben született Gergely Gergelynek é s Gál Ilonának fia, nem p e d i g u n o k á j a volt s így a k ö z b e e s ő Gergely o n n a n t ö r l e n d ő .
226. oldalon a P a u l o v i c s c s a l á d f a élén levő P á l n a k Györgytől való u n o k á j a nem „ A n d r á s " , h a n e m „ J á n o s " volt.
235. oldalon a P ó k a c s a l á d f a u t o l s ó ízén levő G y ö r g y n e k , a ki az egri é r s e k u r a d a l m i j ó s z á g - igazgatónak titkára, neje nem „ C s u r d a Nelly", h a n e m „ C z u r d a Nelly".
317. oldalon a Vratarics c s a l á d f á n az 1869-ben született G y u l a n e j e n e m „szigethi Búzáth S á r a " , h a n e m „szigethi Búzáth Anna."
A .
A b l o n c z y . Régi a d o m á n y o s birtokos c s a l n i a gömörmegyei Alsó-Szuháról.
István átányi, Boldizsár czeglédi lakosok Gömörmegyétől 1754-ben nemesi bizonyít- ványt nyernek. (1754. év 62 sz.)
Á b r a h á m másk. B a g o s s y . A biharmegyei Bagosról származik, innen maradt rajta a Bagossy név. 1747. évben Kenderesen lakik András fia Pál, kinek nemesi voltáról egyetlen tanú tanúskodik. (1747. év 112. sz.)
A c k o m e r lásd Akkomer. r r
A c s . Báthory G á b o r erdélyi fejedelem 1609. évi m á j u s 4-én Acs Benedek és Mihály részére nemeslevelet adott, melyet Biharmegye hirdetett s melynek másolatát ma is feltaláljuk azon megye levéltárában. Benedektől származott Ferencz, ettől Bene- dek, ettől ismét Benedek, ettől István és Mihály tiszaörsi lakosok, kik Biharmegye bizonyítványával 1750. évben igazolják nemességüket. (1749. év 105. sz. 1750. év 515. jkl.)
Czímerét a Siebmacher-féie czímerkönyv is közli.
Á c s . Ács Gergely, fia István, fivére Mihály, ennek neje Tímár Anna, leánya Anna, másik fivére Gergely, ennek neje G o m b a Anna 1699. évi febr. 27-én czímeres nemeslevelet nyernek, melyet a vármegye ugyanazon évben kihirdet. 1724. évben Mátyás gyöngyösi lakos. (1699. év 326. jkl.)
Czímere a Siebmacher czímerkönyvéből ismeretes.
Á d á m . Ádám György mezőtűri lakos felmutatja 1724. évben a nemességet vizsgáló bizottság előtt a III. Ferdinand által 1642. évi jun. 28-án Ádám Mihály, neje Boda Katalin, fivére György részére adományozott czímeres levelet. A család állítólag Biharból származott, nemessége a z o n b a n elegendő bizonyíték hiányában nem lett igazolva. (1724. évi invest. jk.)
Á d á m . lásd Kiss. (1634.)
A d o r j á n . A vármegyei levéltár hiteles átiratban őrzi azon armalist, melyet a megyeri Besze családdal együtt Adorján Mihály és Benedek III. Ferdinándtól 1649.
év m á j u s 18-án nyertek, s melyet 1651. évben Nyitramegye hirdetett ki. (1675. évi 28. sz.) Benedek gyöngyösi lakos 1677. évben (199. jkl.), József ugyanottani lakos pedig 1820. évben (234 jkl.)1'Nógrádmegye bizonyságlevelével igazolják nemességüket.
Czímer a Besze családnál.
A g a t i n . Lipót király 1689. év jul. 10-én Agatin Györgynek, nejének Nóvák Katalinnak, gyermekeinek Istvánnak, Andrásnak, Györgynek, Évának armalist ad, me- lyet 1689. évben Nyitramegye hirdetett ki. 1723. évben György gyöngyösi lakos iga- zolja nemességét. (1723. év 572. jkl. 1724. Invest. jk.)
A czímer leírása a vármegyei levéltárba került eredeti nemeslevél (1813. év 890.
sz. 1814. év 4. sz.) alapján a következő:
Kékben zöld mezőn álló medve, első jobb lábában 3 vörös rózsát t a r t ; sisak- dísz : csőrében olajágat tartó kiterjesztett szárnyú fehér g a l a m b ; takarók : arany-kék, ezüst-vörös.
A g n e t a lásd Bachó.
Á g o s t o n . 1643. évben nyert czímerlevelet Ágoston T a m á s . Kihirdette ezen megye h a t ó s á g a . A czimerszerző fiának, Mihálynak fia István 1724. évben a nemesi investigatio előtt mint poroszlói lakos igazolja n e m e s s é g é t . 1777. évben pedig Pál fia J á n o s poroszlói, m a j d tiszafüredi azután vásárhelyi, k é s ő b b törökszentmiklósi, végre tiszaföldvári lakos nyer nemesi bizonyítványt. (1766. év 283. sz. 1767. év 216. C.
1774. év 112. sz. 166. jkl. 1777. év 148. jkl.)
A család leszármazási táblája (1839. év 745. sz. 371. jkl.) e z : TAMÁS 1643, n e m e s s é g s z e r z ő
Gergely Mihály J á n o s István 1724. igaz. J á n o s
J á n o s P o r o s z l ó Pál J á n o s 1777. igaz. T i s z a f ö l d v á r
István szül. 1759. Mihály szül. 1765.
n. Molnár E r z s é b e t n. S z o b o s z l a y Z s u z s i
""János szül. 1784. József szül. 1793 Mihály sz. 1792. | J á n o s sz. 1793. | József sz. 1804.
Á g o s t o n . Ágoston Elek a pesti egyetemen o r v o s - t a n á r , neje Motsy Teréz, g y e r m e k e i : Adolf, S á n d o r és Alojzia 1808. év okt. 16. n e m e s s é g e t nyernek. C z í m e r - levelüket 1834. évben hirdettették m e g y é n k b e n .
A czimerszerző atyja É r s e k ú j v á r t a n á c s o s a és birája volt. Fia Elek a m a g y a r t e n - g e r p a r t o n elharapódzott ragályos s z e m b e t e g s é g gyógyításával szerzett kiváló érdemeket.
Czímer a levéltárban levő a r m a l i s - m á s o l a t alapján : B a l h a r á n t vonallal osztott pajzs, felül vörös m e z ő b e n E s k u l a p - p á l c z a , alul kék m e z ő b e n arany oroszlán mellső j o b b lábával s z e m h á l y o g eltávolítására szolgáló műszert, baljával égő fáklyát tart ; sisakdisz : jobbról ezüst-lila, balról k é k - a r a n y s a s s z á r n y közt kiemelkedő oroszlán ; t a k a r ó k : ezüst-vörös, arany-kék. (1834. év 803. sz. 1595. jkl.)
Á g o t h a . (székelyudvarhelyi). Antal tiszabői p l é b á n o s Udvarhelyszék bizonyít- ványa alapján igazolja 1778. évben n e m e s s é g é t és előnevét. A n e m e s s é g e t Rákóczi György 1660. év jan. 30. adta a c s a l á d n a k . (1778. év 64. sz. 6 8 jkl.)
A j t a y (vajasdi). Erdélyből s z á r m a z ó a d o m á n y o s birtokos család. Lajos (szül.
1792. évben László váradolaszii lakos és Janczik Krisztina szülőktől) előbb a n a g y - váradi latin p ü s p ö k számtartója, u t ó b b csépai lakos László és J á n o s nevü fiai nevé- ben is 1837. évben felmutatja Bihar- és K ö z é p s z o l n o k m e g y é k bizonyságlevelét. (1837.
év 568. sz.)
A j t i c h - H o r v á t h (bohutai). József t á b l a b í r ó n a k fia F a r k a s esküdt, monostori lakos Nógrádmegyétől nyert nemesi bizonyítványát kihirdetteti 1795. évben (1799. év
190. sz. 312. jkl.) B a r n a b a s monostori lakos 1829. évben a bohutai előnévvel szere- pel. (1829. év pp. 29. sz.)
Armalisa a váczi kápt. levélt. Q. 533.
A c k o m e r másk. R o m h á n y i . Ackoiner másk. R o m h á n y i M á r t o n s fiai István, József, Antal részére 1-722. év szept. 20. a d o m á n y o z o t t nemeslevél kihirdettetett 1723.
évben. (1723. év 478. jkl.)
A nemesi investigatio idején G y ö n g y ö s ö n lakott a család.
Czímere : Kékben halastó, úszkáló hattyúval, a p a j z s felső s a r k a i b a n jobbról hold, balról 4 csillag; s i s a k d i s z : kardot tartó p á n c z é l o s kar, a kard hegyén véres törökfő ; t a k a r ó k : kék-arany, veres-ezüst. (K. K. XXXIV. 68.)
A l a t t y á n y . J á n o s 1748. évben testimonialíst nyer. (1748. év 150. jkl.)
A l a x a y . Mária Terézia 1790. év nov. 18-án nemesitette meg -Alaxay Józsefet, nejét Tritz Viktóriát, gyermekeit: György—Józsefet, Mária—Anna—Klárát, Mária- J o z e f a - F r a n c i s k á t . A nemeslevél kihirdetve 1792. évben. (1792. év 613. sz. 643. jkl.)
A levéltárban őrzött arinalis-másolat a czímert igy írja le : Kékkel és vörössel jobb haránt vágott pajzsban 3 szikla, melyen az egész pajzsot elfoglaló arany griff áll s felemelt jobb lábával ezüst irótollat tart ; sisakdisz : a pajzs-alak növekvően ; takarók : arany-vörös, arany-kék.
Lásd m é g : K. K. LV. 313.
A l b e r t h . Pozsonymegyei a d o m á n y o s birtokos család, mely Lipót királytól 1657.
év jun. 22-én nyer donátiót a csallóközi Dienesd falura. Ennek fia volt Ferencz, ezé Zsigmond, a ki a pozsonymegyei Jókáról Borsodba, majd 1748. évben ide Hevesbe költözik s Pozsonymegye bizonyságlevelével kihirdetteti nemességét. (1748. év 164 jkl.)
A l b e r t h . G ö m ö r m e g y e bizonyítványai alapján lett kihirdetve a család és pedig 1751. évben Gergelynek fiai Pál és András (1751. év 66. sz.), 1827. évben pedig György gesztetei, majd felsőhangonyi lakosnak és H o m o n n a y Dorottyának fia J á n o s egri lakos s ennek fiai Mihály és György. (1827. év 169. sz. 256. jkl.)
A l b e r t h másk. N é g y e s y . Mátyás átányi lakos a birtokos nemesek sorába vétetik fel 1733. évben. (1733. év 338. jkl.)
A l f ö l d y lásd Galvács.
A l m á s y (zsadányi és törökszentmiklósi). Honnan ered a család, megmondani nem tudjuk. Hirtelen tünt fel, hirtelen lett nagygyá. Első felismerhető alakja Almásy János, a kir. tábla jegyzője (később vármegyénk alispánja) Lipót királytól 1677. évi aug. 11-én nyert czímerlevelet. T á r s s z e r z ő k : fivére György, ennek neje Szabó Margit s gyermekeik Márton, Ferencz és Erzsébet voltak, ezek azonban csakhamar Békés- megyébe költöztek át. (Békésm. monogr. III. 167.)
Emez armalist, mely megyénk közgyűlésén — á m b á r az akkori egri püspök, Bársony György ellenmondása mellett — 1677. évben lett kihirdetve (1677. évi 301.
jkl.) inkább czímeradományozásnak, mint nemeslevélnek kell tekintenünk. Nincsen benne szó a parasztsorból való kiemelésről. Ez oklevélben a király nem róla, hanem hozzá beszél s a legnagyobb dicséretekkel halmozza el őt. (Ugyanilyen az 1559. évi Péchy armalis.)
A czímerszerző — nagy vagyonszerző is volt. 1698-ban megvette Bessenyey András sülyi, vécsi, gyandai, kőteleki, t o v á b b á Nyáry Mihály kisfügedi, nagyfügedi, czinéri, tárcsái, domaházi, gelyei, négyesi, vattai birtokait, 1699-ben zálogjogot nyert Vezekényen s megszerezte Darvas J á n o s fogacsi és mérai, 1700-ban pedig a hűtlen- ségbe esett Bekény G á b o r és Szuhay Mátyás nagyfügedi, mikófalvi, recski, tiszaszeghi birtokait, 1701-ben feleségével, mihályi Deák Pál ezredessel, Deák Judittal együtt megvásárolta Zsadány és Cselőháza pusztákat és Zaránk falut.
S mindeme javakra sietett a királyi megerősítéseket is kieszközölni. Az egri káp- talan az 1700—1701. években sürün kapta a királytól a beiktatási parancsokat. A birtokbavezetés valóban meg is történt valamennyire, csupán Tarcsa pusztát illetőleg hiusult meg Majzik Simon tiltakozása miatt. (1760. év pp. 665. sz.)
1700-ban a férfiivadékra királyi adománylevelet szerzett Törökszentmiklós, Tisza- tenyő, Szenttamás és Csépa helységekre, illetve pusztákra, s ezen javakba a káptalan be is iktatta, de a jászság akkori földesura, a német lovagrend, mint 1704. évben irt végrendeletéből olvassuk, szüntelenül háborgatván őt a birtoklásban, kénytelen volt u j a b b adománylevélért folyamodni, melyet azonban már csak fia, II. János kapott meg III. Károlytól 1716-ban.
I. tábla. Nemesi ág.
ALMÁS Y I. J Á N O S 1677. c z i m e r s z e r z ő f 1704.
neje D e á k Judit.
ALMÁSY I. G Y Ö R G Y 1677. n. S z a b ó Margit.
I. Á g n e s Apollonia II. J á n o s f 1765 I. f. D e á k Pál 1. f. Detrich István j á s z k ú n kapitány 2. f. Steöszel Kristóf 2. f. H e l l e b r o n t h J á n o s n.BorsyAnna-j-1772.
Márton békési alispán n. Csik Z s u z s a n n a
E r z s é b e t I. Ferencz Dániel szbiró Julia Czeczilia I. Pál 1721 — 1804
n. Kvassay F r a n c z i s k a
I. Ignácz gróf lásd II. táblán
I. Mihály n. Okolicsányi
Zsuzsi II. Pál 1749-1821. II. Ignácz gróf I. István
n. Kapy Anna lásd III. táblán 1759—1849.
n e j e E r ő s J a n k a
I Antal f 1772 a l e z r e d e s
^ o k n. Vécsey Anna b á r ó n ő , u t ó b b
= ~ D e l a m o t t e Antalné
I. József borsodi alispán
1. n. Palásthy Konstanczia 2. n. Sághy
M a g d a
Krisztina 1 7 3 7 - 9 9 f. Henter Fe-
rencz b á r ó
II. Ágnes f. E r ő s József
e z r e d e s
N r-
^CNJ 5 2 i- U-rli OJ
. CT
>>-o J2 ° be « —
•a _c Mu
re -a» ~
>< n o S
III. József 1 7 9 3 - 1 8 2 3 n. Berzeviczy
Z s ó f i a
.
<U (V C
—>-CU o U cn N
'Si 03 ">
o aj C "O c ^ CQ
"O ^f
C 00
1 1 '53 oo N "
Vincze 1 8 1 5 - 9 7 k a m a r á s m á l -
tai lovag, a r a n y s a r k a n -
tyús vitéz
1-től V. J á n o s n. Horváth
Róza Róza f. Szapáry Ferencz gróf
II. József szül. 1773 hevesi alispán
1822—24 föisp. helyt n.KovaneczF.
I. Károly 1777 1847
II. Károly"
S 'jn +"
' t/)C
(M.^; O
^50- 5.2 oÏÏCL '— .— — r-
CT3 C
•So o ^
o> >->
«J30Ï
* 0 r>r
III. Pál 1 8 1 8 - 8 2 1. n. Batthyányi
Amália g r ó f n ő 2. n. Almásy Malvin
IV. J á n o s n. Haller Krisztina
g r ó f n ő
N O
E <U
UÍ <u Ü-
II. Antal Kempelen
T e r é z V . József 1 8 4 0 - 6 1 Ilona
m -O ^ C/3 03 X n »
J^; c/3 c/5 — N
n E £
u ~~>
= C >,
rt <1J cn
u. N
U- t/3
II. Mihály cs. és kir.
k a m a r á s n. Jankovics
T e r é z
Mária IV. J ó - Anna Erzsi f.
f. zsef n. f. Blasko- G r i m m P r ó n a y Návay vies B.
J o z e f a b .
cn o '03 c
« '
••cö 3 > 1—
X o
O) t/3
rt 'O N
c —'
'-S N +-< C/3 -03
£ o w X
n.
M a n ó f 1875.
Blaskovics Mária
Lőrincz n. Elek Felix egri t a n á -
c s o s n. Almásy Hermina
F r a n c z i s k a f. Subich
Lőrincz
H- >1 N -o c H E
E - O
Mária f.
E d e Feiner* br.
II. Ede, E r z s é b e t II. J e n ő , O s z k á r ,
Malvin
I. J e n ő n. Bedekovics Emilia
I. G e d e o n , 1841—44 főispáni helytartó
Mária László
n . D ő r y P a u l a S á n d o r n. P a t a k y F r a n c z i s k a Miklós Mária Viola f. Ka-
zinczy Artúr
Gyula E d m u n d Hermin Leontin Mária Malvin Ebergényi n. Gyürky f Almásy f. Désy Imre f. Vay Henrik f. Almásy
Leontin " Eulalia Felix b á r ó Pál
S a r o l t a f. M á n d y
Kálmán
03 -ö >
CG UJ
G é z a cs. é s kir. k a m a r á s ny. f ő i s p á n n.
Rosa Malvin Malvin
Flobertin f. Aichelburg
gróf
•n5 c
> -a Jí • ~ o
— cí
II. István cs. é s kir. ka-
m a r á s n. roffi Borbély Elza
Mária f. Móricz S á n d o r
IV. Pál cs. és kir ka-
m a r á s
Margit f. Zoltán Ernő
Almásy 5
A gyöngyösi ház, gyöngyöspüspökii és gyöngyöshalászii birtokok megszerzésé- ben, ugy látszik, testvérbátyja András, gyöngyösi plébános, majd egri kanonok is segítségére volt. A család székhelyéül G y ö n g y ö s várost választotta, a gyöngyösi Ferencz-rendiek sírboltja lett a nemesi ág halottainak temetkező helye. A szerzet házi naplója állandóan kegyelettel emlékszik meg a halottakról.
Nejétől, mihályi Deák Judittól ( f 1716. körül) való g y e r m e k e i : Ágnes, előbb Deák Pálné, majd Steöszel Kristófné, az atyafiaival folyton pörösködő s 1755. évben Tiszabeő, G a c s a és D o m a h á z a fele részére királyi a d o m á n y t nyert Apollónia, előbb Detrich Istvánné, majd Hellebronth J á n o s n é és II. János. (1755. év pp. 542. A. sz.) A mit az a p a megkezdett, folytatta a fia. II. J á n o s a szellemi téren felülmulta atyját. 1728-ban követ, 1732-ben helytartósági főjegyző, 1744-ben táblai ülnök, 1749.
septemvir, 1756. nádori jászkun főkapitány, 1756. kir. tanácsos.
Az anyagiakban sem maradt atyja mögött. Igyekezett egyrészt per utján, m á s - részt u j a b b adománylevél szerzése által öröklött birtokait megtartani s ezenfelül — mint 1765. évi végrendeletéből m e g t u d j u k — Miskolczon házat vett, Boczonádra, 1750.
évben pedig Mátraverebélyre királyi a d o m á n y t nyert, a halmaji Komjáthy-féle birtok- részt magához váltotta, zálogba vette a mohii és csüllői birtokokat. Neje, Borsy Anna révén B o r s o d b a n és egyebütt is birtokossá lett, igy Darócz, Oszlár, Sáiy, Kondó, Sikátor, N á d a s d , Geszt, Nagymihály, D o r o g m a , Pusztatelkács, Váralja, Leányfalva, Fejéregyháza, Pély, Paraszt Bik helységekben s zálogjogon a diósgyőri uradalom egy részében.
Gyermekei, a Lengyelországban harczoló s az idősebb grófi ágat alapító I.
Ignácz-József és a már elhalt III. J á n o s kivételével valamennyien 1772. évben — vagyis anyjuk halála után — osztoztak meg örökségükön. Gacsa pusztát Krisztina és Ágnes nyerték, közös osztályra ment T a r n a m é r a , T a r n a z s a d á n y és Cselőháza, a többit a fiuk kapták. (1777. év pp. 2084. sz.)
Közülök a legidősebb I. Pál 1746-ban a vármegye követe, táblabírája, 1756.
kir. tanácsos, majd nádori jászkun főkapitány, a hétszemélyes tábla ülnöke. 1759. év- ben Szabó Andrásné hügyei Farkas Erzsébettől zálogba vette 3200 frtért ennek csányi birtokát. Meghalt 1804. évi nov. 21-én Gyöngyösön. Neje kvassói Kvassay Francziska volt, gyermekei pedig II. Pál, az 1815-ben grófi rangra emelt II. Ignácz, I. István és Anna, Eötvös G á b o r báró neje. (1759. év pp. 648. sz. 1798. év pp. 2499. B. sz.)
I. Mihályról csak azt tudjuk, hogy nőül vévén Okolicsányi J á n o s garanyi birto- kos leányát, Zsuzsannát, a garanyi uradalom birtokosává lett, de mivel ugy ő, mint öcscse III. János Gyöngyösön utódok nélkül haltak el, az előbbi 1786-ban, az utóbbi
1761-ben, birtokaikat testvéreik örökölték. (1773. év pp. 1007, sz.)
I. Antal zászlótartó, 1768-ban Forgách-ezredbeli kapitány, később a Pálffy-ezred alezredese s a schweideni vár p a r a n c s n o k a . Neje Vécsey Anna bárónő, kitől IV.
János, II. Ferencz, II. Antal, II. Mihály és Francziska származtak, utóbb Delamotte Antal házastársává lett. (1775. év pp. 1087. sz.)
A legfiatalabb fiútestvér I József insurgens hadnagy, majd Borsodmegye alis- p á n j a . Első nejétől, Palásthy Konstancziától s z á r m a z t a k : V . J á n o s , II. József, I. Károly;
a másodiktól d o r m á n d h á z i Sághy Magdától pedig a kis korában elhalt Ágoston.
Halála 1791. előtt történt, mert ezen évben Sághy Magdolna, mint özvegye, 1795-től pedig már mint Keglevich Károly gróf neje szerepel az Okolicsányi József és Orczy Zsuzsi fia József ellen folytatott adóssági perében. (1792. év 2416. sz. 1795. év pp.
2464. sz.
II. Pál a család legkiválóbb tagjainak egyike. 1776. kamarás, táblabíró, 1783—87.
táján fiumei kormányzó, 1790-ig Pest-, Heves-, Nógrád-, Borsod-, Fejérmegyék főnöke,
majd hétszemélynök, aradi főispán, koronaőr, főlovászmester. Meghalt 1821. évben, Gyöngyösön van eltemetve. Nejétől, kapivári Kapy Annától származtak : az utód nél- kül maradt III. Ferencz, Magda (Széchenyi Károly gróf neje), III. József, Jozefa (temerini Széchen Károly neje) és Antonia (Bedekovics Lajosné). III. József és Berze- viczy:Zsófia gyermekei : Gabriella (Gerotin grófné), Zsófia (Boxberg Károly gróf neje) és
III. Pál. Született 1818. Gyöngyösön. 1836. tb. aljegyző, 1838. ügyvéd, 1844.
követ, még ez évben első alispán, 1848-ban a képviselőház alelnöke, csakhamar elnöke. A szabadságharcz idején várfogságra, majd halálra Ítéltetett. Meghalt 1882.
nov. 1-én Budapesten, s a kerepesi uti temetőben van eltemetve. A vármegye 1883.
évi jan. 22-iki közgyűlésén örökítette meg érdemeit. Az erre vonatkozó alispáni jelen- tés valóságos emlékbeszéd. Arczképe a vármegyeház kistermében látható. Mivel csak egy fia volt, V. József, de ez fiatalon elhunyt, s mivel I. Istvánnak fiai, Zsigmond és az 1847. évben nemesi bizonyságlevelet nyert Vincze (1847. év 1049. sz. 1212. jkl.)
«nőtlenek maradtak, igy csak I. Antal és I. József utódaiban él a család nemesi ága.
Ez utóbbinak fiáról, II. Józsefről, feljegyezzük, hogy 1805-ben, tehát alig 32 éves korában, vármegyénk alispánja, 1822—24. években főispáni helytartója, majd göinöri főispán és titkos tanácsos volt.
I. Antal utódai közül a mezőcsáthi hitbizományi alapitó II. Mihály cs. és kir.
kamarás fia I. Gedeon, a tiribesi hitbizományi birtok alapitója, továbbá IV. János fiai Manó és Lőrincz, illetőleg ennek fia Felix, egervárosi tanácsos, amannak pedig László fiától való unokája Géza, hevesi szolgabíró, majd jásznagykunszolnokmegyei főispán érdeklik közelebbről vármegyénket.
I. Gedeon, mint a függelékből látjuk, a vármegye alispánja, 1841—44-ben pedig főispáni helytartója volt. Kristóf gróftól megvette a pásztói birtokot. Két izben vég- rendelkezett : az 1852. évi végrendeletében — Felix, Sándor és László kizárásával — Edmundot, ennek férfi ágon való kihalása esetére Gyulát, illetve II. Edét, az 1862.
évi, közvetlenül halála előtt irt végrendeletében pedig Albert gróf fiát, II. Gedeont, az ő keresztfiát, tette általános örökösévé. Ez utóbbi végrendeletet azonban Edmund pör- rel támadta meg s a port meg is nyerte. Mindkét végrendelet a megyei levéltárban van. (Letét 89. sz.)
II. tábla. Idősb grófi ág.
ALMÁSY IGNÁCZ J Ó Z S E F lásd I. táblán 1723—1804., gróf 1771.
1. n. Splényi J a n k a b á r ó n ő , 2. n. Splényi T e r é z b á r ó n ő . 2 - t ó l : Illés 1779—1837
n. Festetich Szidónia gr.
Mária
f. Werklein József
Enoch 1779—1814 n. Keglevich
T e r é z
Kristóf 1781 — 1843. n. Haller Róza g r ó f n ő Móricz 1808—81 E r n ő - B ó d o g Albert 1. n.
1. n. W o l k e n s t e i n 1818—49 n. G ö m ö r y T r o s t b u r g gr. n. E b e n b e r - Herzilia 2. n.
2. n. Festetich R. gr. ger Matild J a n k o v i c s A.
— ra tlj
<D Ö3 S
•SQ °
W C N . C
« c
Zsófia György Adél f. Batha J ó - 1805—80 f., Festetich
zsef v. b. t. t a n á - Ágost gróf c s o s
f ő a j t ó n á l l ó
Melánia f. Pálffy T a s z i l ó 1847.
A n d r á s gróf n . F i á t h A n n a b á r ó n ő
1-től: Ottó, Alfréd 2 - t ó l : II. G e d e o n Anna-Vilma 1875.
f. Wilczek gróf
Hildegard 1879. H u b e r t a f. S c h a u m b u r g gróf 1880.
Törzse Ignácz-József katonaember volt, a hétéves háborúban huszárezredes, majd a Mária Terézia-rend tulajdonosa, lovassági tábornok és ezredtulajdonos. 1771. évi nov. 8-án grófi rangot nyert. (K. K. XL1X. 133.) Meghalt 1804-ben s Tarnazsadá- nyon van eltemetve. Második házasságából származtak Illés, Enoch ikertestvérek és
Alrnásy 7
Kristóf. Ma már csupán Kristófnak Ernő-Bódogtól való Tarnazsadányon lakos Tasziló nevü unokájában él ezen ág.
III. tábla. Ifjabb grófi ág.
ALMASY II. IGNACZ lásd I. táblán 1751 — 1840, gróf 1815.
1. n. Bossányi T e r é z . 2 n. S e m s e y Anna. 3. n. H a r d e g g Mária Beatrix.
1 - t ő l : B o r b á l a f. Szirmay T a m á s gróf
2-tól: I. Alajos 1788—1850.
1. n. Festetich E r z s é b e t gr.
2. n. Wilczek Lujza g r ó f n ő 1-től : I Kálmán 1815—98.
n. Wenkheim Stefánia Mária gr.
I. D é n e s 1817—71.
n. Keglevich E u g e n i a gr.
II. Kálmán 1852.
n. Keglevich Margit gr.
L a j o s 1790—1836 n. B r e z e n - heim Leopol-
dina h g n ő
Ottilia 1789—1831 f. K ö n i g s e g g
J á n o s gr.
A n d o r t
Mária f. Beust E d e b á r ó E r z s é b e t 1857. f.
Cziráky J á n o s gr.
Mária f. Beniczky II D é n e s 1863.
G é z a n. Károlyi Ella gr.
G y ö r g y 1864-98. I. Imre 1868. n.
n.Zichy Z e n k e g r . W e s s e l é n y i K. gr. g
C Ol
5 oc
P 00
LU~
CJ
t/i o
C
«"32
.2-3-t. OÏ
13 00 — re oo . -—.CT. o
"Ssa c
~ c »
— íS —'
a
00 _ ^ S c .2 CM CC
— C — H O - C. EO .S
— vuOO O 00 — OC ISO
Q - g ÜJ
Mária 1889 Györgyike 1890
bf, NO aj ' c a> o
-i- <Í1
5 M « Pál 1892 J a q u e l i n 1895
Alapitója II. Ignácz fényes pályát futott be. Atyjának utódja 1779-ben a nádori jászkun főkapitányi méltóságban, 1786. kir. táblai biró, 1789. a hétszemélyes tábla ülnöke, 1790. megyénk követe, 1795. Barsmegye főispánja, 1796. a nemes fölkelő sereg brigadérosa, 1806. v. b. t. tanácsos, 1811. az udvari kamara elnöke, 1812.
temesi főispán, 1815. aug. 11-én a grófi ranggal a „Sarkad örökös ura" czimet nyerte (K. K. LXIII. 775.), 1822-ben alkanczellárrá lett. Megvette a Péchy örökösök pásztói részbirtokát, a kincstártól pedig a kétegyházi és sarkadi uradalmakat s ez utóbbiakra Ferencz királytól 1799-ben adománylevelet is szerezvén, Gyulavárral együtt hitbizománynyá alakította. Meghalt 1840-ben, a Bécs melletti Enzersdorf községben.
Ezen ág székhelye a békésmegyei Kétegyháza, feje s a hitbizomány tulajdonosa : II. Dénes.
E két grófi ágat illetőleg a bővebb ismertetéstől felment bennünket a M. Nemz.
Zsebk. (I. r. I.) közleménye s az Almásy Dénes gróf által — bár csak kéziratként — kiadott diszes családi monographia.
Nemesi czímer : alulról felfelé nyúló, befelé hajló ék által 3 részre osztott pajzs alsó kék mezejében zöld alapon aranykorona felett csőrében zöld olajágat tartó fehér galamb, a két külső vörös mezőben az osztási vonalon egymással szemben felfutó s az ék hegyénél levő babérkoszorút megragadni akaró két ezüst egyszarvú ; sisakdisz : a pajzsbeli galamb ; takarók : kék-arany, ezüst-vörös.
A grófi czímer mindkét oklevélben : kék mezőben ékbe futó két aranygerenda, melynek külső részén egy-egy felfelé futó ezüst egyszarvú van, a gerendák alatt ko- ronás zöld hármas halmon csőrében zöld ágat tartó fehér galamb. Sisekdisz az 1771.
évi oklevél szerint : a pajzsbeli galamb három halmon, takarók pedig : arany-kék, ezüst-kék. Az 1815. évi diplomában sem a sisakdiszről, sem a takarókról nincsen említés.
Alrnásy. II. Rákóczi Ferencz által 1707. évi okt. 28-án Almásy Mihály gyön- gyösi lakos és neje Benke Klára részére adományozott czímerlevél 1708. évben kihir- dettetett. (1708. év 5. sz. 256. jkl.) Ugyancsak ő 1712 évben III. Károlytól is kért és nyert armalist. (1712. év 243. jkl.) Minden bizonnyal utód nélkül maradt.
A l s ó f a l u s i másk. K a l m á r . Czímerlevelet nyertek Alsófalusi másk. Kalmár János, fia István, testvérei György, Péter, másik György és Péter 1654. márcz. 21.
Kihirdetve 1655. évben. (1655. év 29. jkl.)
A m b r o s o v s z k y . Mária Terézia 1760. év. febr. 11-én Ambrosovszky Ferencz, János, István részére czímerlevelet ad s e b b e n megerősíti a család régebbi, III Fer-
dinándtól adományozott nemességét.
A meglevő armalis-másolat a következő czímert tünteti föl : Kék pajzsban 3 fehér szikla, rajta aranygriff, mely hátsó jobb lábával a középső m a g a s a b b , bal lábával a baloldali alacsonyabb sziklára lép s mellső jobb lábában kardot, baljában hegyével felfelé irányított 3 nyilat tart; sisakdisz : a griff k i e m e l k e d ő n ; t a k a r ó k : arany-kék, ezüst-kék. (1760. év 256. sz. 423. jkl.)
Lásd még K. K. XLV. 272.
A m b r u s . A nemességet Rákóczi György fejedelem 1648. év jul. 12. adta Ambrus György és Mátyás számára. A származás néhány ízen :
( Mihály { J á n o s { J ^ ügyvéd György 1648. _ , . , ,
I M á t y á s j G y ö r g y J ^ S f M á t y á s .648. j G y ö r g y j j á „ o s j
János ügyvéd, Dániel kornádi és Mihály szeghalmi lakosok Biharmegyétől 1791.
évben bizonyságlevelet nyernek. (1791. év 770. sz. 763., 765. jkl.)
A m b r u s másk. B e r t ó k . János gyöngyösi nemes 1719. évben. (1719. év 1198. jkl.)
A n c z i k o v á n s z k y . (anczikováni). Anczikovánszky Miklós és András testvérek, kik már hosszabb idő óta Hevesmegyében laknak s Anczikovánban ősi birtokuk van, Liptómegyétől nemesi bizonyítványt nyernek 1699. évben. (1698. év 81. sz. 1699. év 73. sz.) Miklós fia volt Mihály, Andrásé János. (1725. év 153. sz.)
A nemesi investigatio előtt Anicska János hatvani lakos azt állítja, hogy ezen családból származik, ezt azonban igazolni nem tudja. F i a i : Ferencz és György 1746.
évben ezen megyétől nemességükről testimonialist nyernek. (1746. év 17. sz. 72. jkl.) A n d a h á z y (andaházi). Andaházy Mihálynak fia Pál szentandrási lakos Liptó- megyétől nyert bizonyságlevelét itt 1719. évben kihirdetteti s a nemesi investigatio alkalmából mint visontai lakos igazolja nemességét. (1718. év 103. sz. 1719. év 1139.
jkl. 1724. évi invest. jk.)
Czímere ismeretes Siebmacher müvéből.
A n d r á s i . Erdélyi család, az armalist 1721. febr. 10. nyerte Andrási Ferencz.
Ennek unokái lehettek Péter és Albert, ez utóbbi fia József, ezé Ferencz k á s z o n j a k a b - falvi származású törökszentmiklósi lakos, községi jegyző, a ki Csik-Gyergyó és Ká- szonszékek bizonyítványával 1816. kihirdetteti nemességét (1816. év 443. sz. 691. jkl.)
Czímert l á s d : Erd. K. K. VII. 182.
A n d r á s i , (lövetei) lásd Rab.
A n i c s k a lásd Anczikovánszky.
Anka Mihály viski, János bátyúi lakos testvérek az 1631. évi m á j u s 29-én Anka János, neje Csipák Dorottya, fiai András és Béla, fivére András részére a d o m á -
nyozott s Hontban kihirdetett czímerlevélre való hivatkozással 1725. évben Hontme- gyétől nemesi bizonyságlevelet nyernek. A család ősi fészke a hontmegyei Deménd.
(1725. év 158. sz.)
Antal - Asiris 9
Antal. P o z s o n y m e g y é b e n már 1379-ben mint birtokos nemes család szerepel, s 1434. évben Zsigmond királytól Csatt-tejed (közönségesen Ollétejed) és Mol-tejed birtokokra adománylevelet nyer. Pozsonymegyétől nyert bizonyítványaikat itt kihirdet- tetik: Ádámnak fia Ferencz s ennek fiai Ádám és Péter tiszabői lakosok 1732. évben (1732. év 155., 156. sz.), s ez utóbbiak ismételten 1761. évben. (1761. év 275. A.
sz. 156. jkl.)
A p o s t o l . Czímereslevelet 1694. év nov. 19. nyert András 5 fiával együtt. Ki- hirdetve A b a u j b a n . N e m z e d é k r e n d j e :
János makiári lakos 1814. évben, majd újból 1818. évben B o r s o d - és A b a u j - megyék bizonyítványaival igazolja nemességét. (1814. év 557. sz. 571. jkl. 1818. év 1198. sz. 1148. jkl.)
Nincsenek a táblázaton T a m á s (Mihálynak fia, {akabnak unokája) s ennek fia Máté, kik 1732., illetve 1744. években (1732. év 166. sz. 1744. év 218. sz.), továbbá Péter, András és Pál, mindnyájan makiári lakosok, kik 1829. évben igazolják nemesi voltukat (1829. év 237. sz. 239. jkl.)
A b a u j b a n ma is él a család.
A s b ó t h . A nemességet III. Károly 1715. m á j u s 13-án adta Asbóth Gergely, neje Koronkay Erzsébet, fiai István, György, Mihály, János, Benedek részére.
Györgytől származott János, ettől János-Gotfrid csoói prédikátor, ettől András Metternich herczeg daruvári u r a d a l m á n a k administratora és János-Gotfried bábolnai jószágigazgató. András és ennek Mihálkovics Alojziától való f i a i : 1) Móricz (sz. 1804.
Abasár), 2) Adolf (sz. 1805. Abasár), 3) Albert (sz. 1811. Martonvásár) Krassó- és Sopronmegyék bizonyítványai alapján 1819. évben kihirdettetnek. (1819. év 298. sz.) Czímer : Kék pajzsban zöld alapon biborruhás, zöld öves, jobbra néző vitéz balját csípőjére támasztja, jobbjával kardot tart két csillag és hold kíséretében, feje fölött repülő sasfióka, háta mögött búzakéve ; sisakdisz : kardot tartó vörös ruhás vitéz n ö v e k v ő n ; t a k a r ó k : ezüst-vörös, arany-kék. (K. K. XXXI. 10.)
Az élő nemzedék leszármazását a Magy. Nemz. Zsebk. közli. (I. 7.)
A s p e r m o n t g r ó f . Eredetét a családtörténeti írók az olaszországi Este házból származtatják. Gróf 1203. óta, amblisci herczeg 1323. óta, Pfalz g r ó f j a 1357. óta.
F e r d i n a n d - G o b e r t gr. indigenatust nyert 1694. nov. 29. (K. K. XXIII. 358.), J á n o s - G o b e r t honfiusittatott az 1764 5. évi 47. t.-cz. alapján.
A magyar történelemben különösen a Rákóczi házba való beházasodásától kezdve szerepel a család, midőn F e r d i n a n d - G o b e r t nőül vette Rákóczi Júliát. Ezek 1699. év- ben mint káli és roffi birtokosok tűnnek fel. Leányuk J o h a n n a - G o b e r t i n a 1721-ik év- ben Bécsbe távozván, túri és tiszavarsányi Vi-rész birtokát zálogba adja 2000 frtért Országh Mártonnak, 1735-ben pedig auctió mellett Paluska Antalnak (1753. év pp.
476. sz. 1762. év pp. 718. sz.).
A család magyar ága Gobertben 1819. szeptember 19-én kihalt.
Astris. (kozinai). Bihar, Zemplén és Pestmegyében ismert család, mely Lipót királytól 1693. év május 7-én nyerte Biharmegyében ugyanazon évben kihirdetett ar-
A N D R Á S 1694.
F . - K á s m á r k
' A n d r á s ! S á m u e l I J á n o s
István Mihály György
10 Aszalay—Bachich
malisát. Czímerszerzők: Asztriz de Kozina Demeter, neje Chiona, f i a i : György, Asz- tris, leánya : Trigona, testvére : Vazul.
Mihály pesti kereskedőnek fia György n a g y k ú n m a d a r a s i , majd gyöngyösi lakos Mihály és Szilárd nevű fiaival együtt Pestmegye bizonyítványa alapján 1825. évben kihirdettetnek (1825. év 767. sz. 1113., 1729.," 1731. jkl. 1842. év 1875. sz., 1545. jkl).
Czímerlevél : 0 . L. Htt. Oszt.
A s z a l a y lásd Battik.
A s z t a l o s Gergely gyöngyösi nemes ellen az egri püspök decimalis pört folytat 1719. évben (1719. év U 9 8 . jkl.).
Átányi lásd Kovács.
Atkáry lásd Szalay.
B .
B á b á s . Eredetileg a gömörmegyei Balogfalván ismeretes, innen Pál, István, János és Ferencz testvérek a borsodmegyei Sajónémetibe származtak. Pál 1830. évben
Egerbe jött s G ö m ö r m e g y e bizonyítványával igazolta nemesi voltát (1830. év 1002. sz.
48.1456—7. 2105. jkl.).
B a b i c s . Horvátországból származik. Itt 1816. évben lett kihirdetve Veszprém, Zala és Baranyamegyék bizonylatai alapján József kápolnai lakos. Nemzedékrendje (1816. év 492. sz. 783. jkl.):
MÁTYÁS Á d á m P é t e r
József v e s z p r é m i
1751.
J á n o s
György V e s z p r é m t ő l 1751. test. kap.
György László B a r a n y a - szentlőrincz Esterházy herczeg
tiszttartója
József kápolnai 1.
kihird. 1816.
n. U r b a n o v i c s Ka- talin
N U
C <L>
cn o -CS c
József f 1829. G á b o r f 1876. István f 1885. J á n o s egri lyczeumi kápolnai l. n. n.
p a p t a n á r Stumpf Borb.
Ignácz-László servita r e n d f ő n ö k
egri lakos
Keszlerffy egri k a n o n o k E l e o n o r a f 1891. évben
76 éves
Mária J á v o r k á n é
T e r é z Lőrincziné
Julia H e g e d ü s n é
József z s o m - bolyai 1. gróf
C s e k o n i c s jogügyi igazg.
Aladár egri ügyvéd
Béla f volt egri kir. köz-
jegyző n.
Erdélyi Anna
István f Gyula E r z s é b e t
B a b o c s a y . Hevesen volt birtokos Babocsay Judit a XVIII. század második felében. Három férje volt : Herczeg János, Adorján István és lévai Borbély György (1781. év pp. 2207. sz., 1810. év pp. 3351. sz., 1818. év pp. 35. sz.).
B a b o n a y . Eme családról az eredeti armalison kivűl más emlékünk nincsen. Ezt II. Ferdinand 1630. év julius 3-án adományozta Babonay István, fiai: István és Mi- hály, leányai: Katalin és Anna részére. Kihirdetve 1631. Szabolcsban, 1655. Biharban.
Czimer : Kékben vörös ruhás kar, kezében repülésre kész sólyommal ; sisakdísz : a pajzsalak k a r d d a l ; t a k a r ó k : kék-arany, vörös-ezüst. (1630. év 3. sz.)
B a c h i c h lásd Panker.
B a c h ó — B a j n a y 11
B a c h ó másk. A g n e t a . Andrásnak fia : László, dezséri származású gyöngyösi lakos T r e n c s é n m e g y e bizonyítványa alapján 1761. évben kihirdettetik (1761. év 269.
A. sz. 144. jkl.). '
A család czímerét közlő Siebmacher-féle czímerkönyv szerint a dezséri előnevet viseli.
B a d a (bodófalvi). A túróczmegyei Bodófalván voltak ősi javai, innen vette elő- nevét is. Andrásnak hasonnevű fiától származott Ferencz nevű unokája, gyöngyösi majd monostori lakos 1761. évben kihirdettetik (1761. év 234. A. sz. 119. jkl.), ennek f i a : József tápióbicskei lakos pedig ezen megyétől 1845. évben nemesi bizonyítványt nyer. (1845. év 1465. jkl.)
B á d o n y i . S á n d o r n a k f i a : Márton gyöngyösi lakos, ki az 1754—5. évi össze- írásban is szerepel, tanúvallomásokkal bizonyítja nemességét. (1753. év 251. sz.)
B a g o s s y . I. Lipót királytól Bagossy Márton s gyermekei : Ferencz, Sámuel, György, Anna, Mária 1661. évben nyernek czímerlevelet, melyet 1711. évben Szabolcs- megye hirdetett ki. Ferencznek fia volt azon Márton egri lakos, a ki 1712. évben Szabolcsmegye, 1724. évben — a nemesi investigatio alkalmával — pedig B o r s o d - megye bizonyítványával igazolja nemességét. (1712. év 144. jkl. 1725. év 157. sz.
Borsodm. Lev. : Pr. 20. fol. 264. Acta. Nob. 30.) B a g o s s y lásd Ábrahám.
B a j c s y . Az újított nemeslevelet III. Ferdinand 1649. a d o m á n y o z t a Bajcsy Ist- ván, fia : István, testvére György részére.
Itt 1824. évben tűnik fel a család, ekkor hirdetteti ki nemességét Komarommegye bizonyítványával Gergelynek fia Péter (sz. 1775. Lakszakállas) mezőtúri lakos a saját s Keresztes Zsuzsitól származott g y e r m e k e i : József (sz. 1806. Mezőtúr), Péter (sz.
1809.), István (sz. 1812.) nevében. (1824. év 64. sz. 72. jkl.)
B a j c s y . Ezen család armalisa 1691. évben itt lett kihirdetve. Nemességszerzők:
Bajcsy Mihály, neje Szún Erzsébet, fiai Ferencz, Sámuel, András, János. (1691. év 46. jkl.) Az 1699. évi összeírásban már mint birtokos n e m e s szerepel, 1724. évben a nemesi investigatio alkalmával Sámuel Gyöngyösön lakik. (1720. év 264. jkl. 1274.
invest. jk.)
B a j n a y . II. Mátyás által 1615. év okt. 22. Bajnay Simon, neje Margit, fiai István, Pál, Ferencz, leányai Katalin, Erzsébet, Anna részére adományozott n e m e s - levelet 1616. évben Abaujmegye hirdette ki. Hevesbe Ferencz származott át, 1676.
évben már gyöngyösi lakos. (1676. év 193. jkl.) Ö alapította meg a család itteni ágazatát, melyet eme táblázat mutat :
SIMON 1615.
n. Margit
István Pál
Ferencz 1676. 1 = ( w W "
•• • ; "ts i n. Merki vacrv gyöngyösi > M é r„ '
lakos / £ ivierges
t f Zsuzsi Katalin
E r z s é b e t Anna
Márton 1749.
egri lakos 1777. igaz.
J á n o s Pál sz.
1744. G y ö n - g y ö s ö n pesti o r v o s n.
\ M a r t i n o v i c s J u s z t i n a Mihály sz.
1753.
pásztói l a k o s m a j d kiste- rennei lakos
J á n o s 1790.
pásztói s e b - o r v o s Ferencz 1779.
Antal 1792.
n a g y k a n i z s a i s e b o r v o s
Márton egri lakos 1777. évben, testvérei J á n o s - P á l pesti orvos és Mihály 1802.
évben (1802. év 696. sz. 734. jkl.), János pásztói seborvos 1823. évben (1822. év
1062. és 1086. sz. 1171. és 1337 jkl. 1823. év 69. sz. 134. jk!.), Antal nagykanizsai seborvos pedig 1826. évben (1826. év 222. sz. 339. jkl.) nyernek nemesi bizonyítványt.
Czímer az armalis másolata (1777. év 66. sz. 160. jkl.) a l a p j á n : Ezüst pajzsban 3 zöld halom felett j o b b j á b a n 3 liliomot tartó, á g a s k o d ó f a r k a s ; sisakdisz : a pajzs- alak növekvőn ; takarók : fekete-kék, ezüst-vörös.
A család Kóczik néven is előfordul.
B a j n ó c z y . Péter 1696. évben hirdetteti ki nemességét Nyitrainegye bizonyítvá- nyával. (1696. év 66. jkl.)
B a j o m i . Bálint 1730. évben dévaványai nemes. (1730. év 61. sz.)
B a j z a . Pál a T h u r z ó - u r a d a l o m árvaváraljai tisztje 1792. év jul. 26. nyer a r m a - list. Gerhardt Anna nejétől származott Mihály, Pál, Ferencz, Samuel, Miklós, Judit és Éva nevii gyermekeivel együtt. Mihály Szűcsibe költözik s 1802. évben kihirdetteti nemességét. (1802. év 695. sz. 713. jkl.)
Mihály és minaji Bornemissza J o h a n n a gyermekei Antal, József, a kiváló költő és Zsófia. (1830. év pp. 10. sz.) A költő leánya Lenke, a nemrég elhunyt népszerű irónő, néhai beniczei és micsinyei Beniczky Ferencz Pestvármegye volt főispánjának neje, kinek egyik fia királyi kegyelemből ma is a költő nevét, a Bajza József nevet viseli.
Czímer : Vörössel és zölddel jobb haránt osztott pajzs sziklás alján 2 hatágú ezüst szarvasagancs közt -aranyruhás és süveges magyar vitéz, j o b b j á b a n a r a n y m a r - kolatu ezüst kard ; sisakdisz : 2 fekete sasszárny között a pajzsalak növekvően ; taka- rók : arany-vörös, ezüst-zöld. (K. K. LVI. 335.)
B a k a y Márton nemes. (1762. év 220. jkl.)
B a k ó . Szabolcsmegyei család, mely 1688. évben nyert czímerlevelet. Elágazását kellő világításba helyezi a Szabolcsmegye által 1807. évben kiállított bizonyságlevél, melynek alapján György — Ferencznek fia, Andrásnak unokája — tiszafüredi lakos s ennek fia Dániel, továbbá Andrástól származott László, ugyancsak tiszafüredi lakos s fiai László és József kihirdettetnek. (1807. év 426. sz. 652. jkl.)
B a k ó . Bihar- és Szatmármegyékben elterjedt család, melynek Apaffy adott ne- meslevelet. Bakó János dévaványai lakos s testvérei István és Mihály részére Szat- mármegye által kiadott nemesi bizonyítvány itt 1793. évben kihirdettetik. (1793. év 374. sz. 418. jkl.)
B a k ó (nemeskürthi). N e m z e d é k r e n d j e néhány ízen :
János, karácsondi lakos, Hontmegye bizonyítványa alapján kihirdetve 1740. év- ben (1740. év 217. sz. 1791. év 918. A. sz. 1765. év pp. 787. sz.)
Czímere Siebmacher czímerkönyvében.
B a k o c s . Nemeslevelet II. Ferdinándtól 1628. év márcz. 20. nyertek Bakocs Pál, János, Gergely, Mátyás s rokonuk Koncz Márton. A nemesi investigatio alkal- mával feivett jegyzőkönyvek szerint Nyitramegyéből származott ide. Nemességüket igazolják János, Gergely, Márton 1676. é v b e n / M á t é s ennek fia Mihály, mindnyájan g / ö ngyösi lakosok, 1724. évben. (1676. év 177. jkl. 1724. év invest. jk.)
J á n o s k a r á - í
csondi lakos Ferencz F E R E N C Z
hontmegyei { Istvá alispán f
án István J István [ Imre
1 Katalin
f. T a m a n y i M á t y á s
B a k o s 13
B a k o s . Bakos István dorogházi lakos — Istvánnak fia, Balázsnak unokája — és testvérei Béla, Mihály és J á n o s Sárosmegye bizonyítványával 1764. évben kihir- dettetik nemességüket (1764. év 169. jkl.) s c s a k h a m a r az osgyáni előnevet kezdik viselni. Az előnév használata ugyan jogtalan volt, mert a Hunt P á z m á n y nemzetség- ből eredő osgyáni Bakos család még a XVII. s z á z a d b a n Gáborral kihalt, de azért az őket bevádoló regléczi Luzsénszky Elek bárónak, az osgyáni Bakos család nőági leszármazottjának sem volt igaza, midőn azt állította, hogy ők nemrég még Okoli- csányi Pál jobbágyai voltak. (1764. év 207. jkl. 62. sz.) Beigazolják ugyanis, hogy a czímerlevelet II. Ferdinándtól 1627. évi szept. 6 - á n Balázs — István nagyatyja — s leányai Erzsébet és Anna nyerték s Sárosmegye hirdette ki.
Nemességüket Sárosmegye bizonyítványával i g a z o l t á k : András, Albert, György, Mihály, másik György és Gergely dorogházi lakosok 1826. évben (1826. év 205. sz.
291. jkl.); ezen megyétől nemesi bizonyítványt nyertek 1832. (1826. év 1168. sz. 1827.
év 1309. sz. 1851. jkl. 1829. év 1255. sz. 1972. jkl. 1832. év 360. sz. 682. jkl. 1835.
év 1127. sz.) Menyhértnek az alábbi táblázaton feltüntetett fiai és unokái.
ANDRAS
Albert S á r o s m e g y e 1763. igaz.
G y ö r g y f B e n e d e k Gergely Mihály M e n y h é r t D o r o g h á z á - ról T ö r t e i r e m a ' d C s a n - t a v é r r e megy n. S z á n t ó
Á g n e s
József szül.
1784. c s o n - grádi lakos József sz. F e r e n c z sz.
1762. 1786.
u j k é c s k e i 1. c s o n g r á d i 1.
n. Vincze Mihály szül Klára 1801.
A n d r á s szül. 1765. - M á r t o n „ 1772. :§
J á n o s 1774. £
Pál 1784. c
Mihály „ 1786. 8 u
1827. évben István czeglédi, másik István és Imre félegyházi lakosok. (1827. év 1309. sz.) Egyes családtagokkal D o r m á n d o n is találkozunk, ezekről a következő töre- dékes táblázat állitható össze :
BALAZS
Imre István Márton r, . . , A n d r á s D o - D o r o g h a z a r o g h á z á r ó l
1730-ban D o r m á n d r a
megy
István 1764.
Béla Mihály J á n o s J á n o s f e g y - verneki 1.
J a k a b d o r - mándi lakos
B a k o s . A czímerlevelet III. Károlytól 1716. decz. 1-én nyertek Bakos Pál zászlótartó, neje Nagy Mária, gyermekei László és Anna. Kihirdetve 1717. Hevesben.
Mihály szihalomi, Gergely vadkerti lakosok ezen megyétől 1767. bizonyságlevelet nyertek. (1767. év 192. jkl.)
Czímer a megyei levéltárba jutott eredeti armalis nyomán : Kékben zöld alapon vörösbe öltözött, zöld kalpagos, sárga csizmás, kezében vörös-fehér zászlót tartó, jobbra fordult ágoskodó fehér lovon ülő harczos; sisakdisz: vörös r u h á s könyöklő kar görbe kard- dal ; t a k a r ó k : arany-kék, ezüst-vörös. (1717. év 43. A. sz. 910. jkl.)
