ÁRJA É 8 KAUKÁZUSI ELEMEK
A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN.
I . KÖTBO?.
MAGYAR SZÓJEGYZÉK
S BBVKZETáSÜL :
A KÉEDÉS TÖETÉNETE.
IRTA
MUNKÁCSI BERNÁT
A M. T. AKADÉMIA Ij, TAÖJA.
„ „ , . . , •S j ^ - o ' - ; " _ '';i ;,
BUDAPEST.
KIADJA A MAGYAE XÜDOMÁNYOS AKADÉMIA.
19Ü1.
, M^
ARJA ES KAUKÁZUSI ELEMEK
A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN.
I. KÖTET.
MAGYAR SZÓJEGYZÉK
S B33VEZETáSÜL :
A KÉRDÉS TÖETÉNETE.
IRTA
MUNKÁCSI BERNÁT
A M. T. AKAUKMIA L, TAGJA.
BUDAPEST.
KIADJA A MAÖYAR TUDOMÁNYOS AICADÉMIA.
1901.
SZTE Egyetemi Könyvtár
J000715238
fRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
ELOSZO.
Műveltségszavaink eredetének vizsgálata vezetett hat évvel ezelőtt arra a meglepő észleletre, hogy nyelvünk jövevényelemeiuek eddig ismert legrégibb rétegén, a törökön túl is vannak külső ethnikai érintkezések folytán keletkezett rétegek, naég pedig az árja (indo-iráni) és kaukázusi nyelvek köréből való származás két
ségtelen bizonyságaival. Rendkivül fontosnak mutatkozott előttem e tény nemcsak nyelvészetünk, hanem a magyar őstörténet szem
pontjából is, a még inkább fokozta érdeklődésemet iránta az a tapasztalat, hogy az árja ós kaukázusi nyelvek hatása közösnek igazolható ősi elemekben kiterjed a finn-magyar nyelvek egész vo
nalára, sőt ezen túl még a szamojódségre, tehát e nyelvek életének legtávolabbi korszakában kezdődik. A tárgy irodalmának tanulmánya csakhamar fölvilágosított arról is, hogy nézetemmel — mely nálunk pár évvel ezelőtt csaknem oly képtelenségnek tetszett, mint akár a héber-magyar nyelvrokonság eszméje — éppenséggel nem állok egyedül; hanem hogy azt bár a részletekben eltérő magyarázatok
kal s alap-felfogással mintegy másfél század óta a bel- és külföldi tudósoknak szakadatlan sora hirdeti, legutóbb különösen TOMA-
soHEK, ki a Hzóban forgó nyelvi hatások közül az árjának történeti hátterét is nagyjában kimutatta. A mit e téren az első futólagos körültekintés alapján eredmónykép megállapíthattam, azt az «Eth- nographia» folyóirat V. kötetében siettem hazai közönségünknek tudomására hozni ;*) beláttam azonban mindjárt, hogy az itt levont
*) V. tárh'ygytil foglalkoüó kösileiuányeim tartalmának i'övid ismer- totiiHÓt 1. u. i. a büvozotósbon (87—S!). ós !)9. 11.)
r v BLOSZO.
következtetések tudományos hitele még megerősítésre szorul, ehhez pedig múlhatatlanul szükséges az alapjuk gyanánt szolgáló nyelvi egyezések adatainak újból való tüzetes s lehetőleg széleskörű meg
vizsgálása.
így keletkezett a jelen munka, mely első kísérlet a finn- magyar nyelvekbe jutott régi árja és kaukázusi elemek rendszeres tárgyalására. Az itt nyújtott első kötet bevezetésében a kér
dés történetét, azután pedig a magyar szójegyzéket tartalmazza, vagyis amaz árja és kaukázusi egyezéseket, melyeknek megfelelői a rokon nyelveken kívül a magyarban is kimutathatók, esetleg csak a magyarban találhatók. Az árja és a kaukázusi nyelvek hatásának amaz adatai, melyek a magyarban nem, hanem csu
pán a rokon nyelvekben találhatók, egy következő kötet számára vannak fentartva, bár ennek anyagából különösen hol valamely hangtani megfelelés igazolása, vagy fogalmi kapcsolatok bemuta
tása kívánta, egy rész előzetesen érintve van már itt is. Men
nél kevésbé tájékoztat bennünket az okiratos történet az e mtí- ben fejtegetett nyelvi érintkezések alapját tevő ethnikai mozgal- makrólj s viszonyokról, annál inkább szükségesnek véltem a sző- kincsbeli egyezések minden részletére nézve a bizonyítást, s e törekvés gyakran vezetett az eddigi nézetek bírálásához, illetőleg újabb adatokkal való megerősítéséhez. A rokon nyelvekkel való egybevetésekben felejthetetlen nagy mesteremnek, BunENznek ((Magyar-Ugor összehasonlító Szótárán szolgált számomra főfor- rásul, mert e mű minden' fogyatkozása mellett korszakalkotó nyelvtudományunk történetében s ma is első sorban irányadó. De bár így tárgyalt egyeztetéseimnek finn-magyar része több esetben részben vagy egészen BUDENZ kutatásain alapúi, a felsorolt adatolv mégsem azonosak, hanem művemben a MügSz. megjelenése óta közzétett helyesebb hangjelzésű s bővebb anyagforrásokból vannak merítve; e mellett sokszor az ismertekhez új adatok csatlakoznak 8 a kétes értékűek elmaradtak, úgyhogy efféle czikkeim a MügSzó- tárban megfelelők javított és bővített változatainak vehetők.
Az árja nyelvek^köréből vett idézeteimet s fejtegetéseimet korunk legnagyobb ezak'tekintólyeinek müveiből merítettem, minden egyes esetben megjelölve a forrást, honnan valók. Főkép oly adatok sze
repelnek e területről hasonlításaimban, melyeknek története is világos akár a nyelvemlékek, akár a nyelvrokonság révén. Nem volt
BLOSZO. V
módom e szempont követésére a kaukázusi nyelveknél, melyek
nek egybeluisonlító vizsgálataihoz csak EEOKEET műve nyújt kevés és nem eléggé megbizható előmunkálatot.
A ki rendkívüli messzeségnek homályos légkörében föltetsző jelenségeket igyekszik megállapítani, el lehet rá készülve, hogy
megíigyclóseinek nem minden részletét fogja helyesnek elismerni az utána jöv(), kedvezőbb viszonyok közt eszközölt vizsgálat. Yajmi jól tudom vállalkozásom merészségét magam is, midőn e műben szerény erőmmel egy oly problémának tisztázását jelöltem ki fel
adatúi, mely nehezen belátható törtónetelőtti korokra vonatkozva már sok gondolkodó elmét kifárasztott s igen lehetőnek tartom, hogy idevonatkozó nézeteimnek tetemes része fog áldozatul esni a kritika, talán elnő sorban a magam kritikája irtó műveletének.
Hiszen ama néhány óv alatt is, mely e műnek megkezdése s befe
jezése között letelt, sok pontra nézve jutottam helyesebb belátásra s változott véleményre, úgy hogy ezekről «Pótlások és belyre- igazitásoki) czímeu külön függelékben tartottam helyén valónak számot adni. IMzonyos, hogy majd a rokon nyelveknek ngyanily irányú átkutatása K különösen a mindezekre következő hangtani összefoglalás még további nyesegetéseknek fogja feli'smertetni szükségét; mindamellett azt reméllem, marad az itt leirt észle- letekben ezek után is annyi hasznavehető, hogy nem kell már ezek miatt sem az o műre fordított fáradságot a tudomány szempont
jából kárbaveszettnek tartanom. Az ismeretek minden ágára nézve áll, hogy (ssak tévedések erdőin keresztüljuthatunk a végleges igaz
ság tisztázáfsához; de különösen meg kell barátkoznia e gondolattal egy oly tér munkásának, mint a finn-magyar összehasonlító nyelv
tudomány, liűl az előbbi félszázad nagy tevékenysége mellett is még mindig híján vagyunk a legfontosabb előmunkálatoknak s gyakran a legelemibb tények hiteles megállapítása is rendkívüli nehézsé
gekkel jár H külön tanulmánykitóréseket követel. A ki munkálko- (hÍHunlv H olühaladásunk számtalan akadályát ismeri, az meg fogja becsülni a szerény mécsest is, melylyel tárgyunknak valamely homá
lyos pontját földerítenünk sikerült s nem fogja azonnal követelni azt a minden részletet bevilágító hatalmas fáklyafényt, melylyel szerencsésebb körülmények közt haladhat előbbre a diadalmaskodó kutatás. Egy oly feladatnál, mint az őskor árja és kaukázusi jöve
vényszavainak kimutatása, természetesnek fogja találni az avatott,
VI ELOSZO.
hogy nem lehet egyszerre minden mellékkörülmény okát oly biz
tossággal megállapítanunk, a hogy ez pl. az újabb nyelvtörténeti korokba eaö német vagy szláv elemeknél lehetséges.
Ama kérdésnek tüzetesebb vizsgálatát, hogy szorosabban meghatározva mely árja és kaukázusi nyelveknek tulajdonítható a.
finn-magyar nyelvekben ily részről mutatkozó hatás s hogy ez minő korszakokba teendő, czélszerüen halaszthatjuk akkorra, mi
dőn e feladathoz rendszeres tárgyalás alapján már a rokon nyelvek adatai is rendelkezésünkre állanak. Szükségesnek tartom ezért e helyt is annak hangsúlyozását, hogy egybevetéseim az egyes árja, vagy kaukázusi nyelvek alakjaival még a legszorosabb azonosság esetén sem jelentik azt, hogy az illető magyar, vagy rokon nyelv- beU szó éppen a felhozott árja, illetőleg kaukázusi nyelvből való, hanem egyelőre csak azt, hogy ezen nyelvkörökbóí, míg az átadó nyelv maga tudásunknak mai fokán ismeretlen (1. e pontra nézve a bevezetésnek 117. lapját). E tekintetben török jövevényszavainkkal sem vagyunk kedvezőbb helyzetben, mondhatjuk pl. hogy a magy.
kék < osagat. kök, ozmanU gök ((kóki); de azért csak annyi bizonyos^.
hogy az idézett török adatok a magyarral azonosak s hogy vele szemben eredetiek; de korántsem mondhatjuk, hogy a magy. kék épen a csag. kök átvétele. Annyit azonban már is világosan látha
tunk, hogy az árja és kaukázusi nyelveknek hatása a finn-magyar
ságra nem egységes sem a nyelvek, sem a hatás korszakai tekinte
tében. Vannak az idetartozó jövevényszavak közt olyanok, melyek
nek átvétele a finn-magyar nyelvek közösségének korába esik, mások később a finn-magyar nyelvcsaládnak ágakra való bomlása, után jutottak a keleti nyelvcsoportokba, ismét mások még későbben az egyes nyelvek külön alakulásának idejében. Tannak árja elemek nyelveinkben, melyeknek hangalkata ó-ind, melyeknek ó-perzsa, avesztai, pahlavi, újperzsa s osszét jellegű s hasonló megoszlás észlelhető a kaukázusi elemek közt is. Nem fog ez a jelenség oly képtelenségnek tetszeni, hogyha fontolóra veszszűk, hogy szláv jövevényszavaink között is pl. a mesgije ó-bolgár, a megye szerb, a.
haluska tót, a diisnok cseh, a vutki orosz eredetű s hogy e külön
féle szláv elemek az utóbbi évezred különféle koraiban lettek nyelvünk alkatrészeivé, ép úgy, mint csaknem századok szerint tagolható nyelvünk német jövevényszavainak keleté. Ha efféle nyelvi hatások véletlenül nem a jelen, hanem a múlt évezredben
ELOSZO. VII
keleti hazájában érték volna a magyart s az illető nyelvek közül nem maradt volna korunkig más, csak pl. az orosz és szerb, tűnőd
hetett volna eleget a mai kutató, hogy miért van a mesgye szóban
«;?/ az orosz meiía és szerb med'a alakokkal szemben, vagy hogy mikóp eredt a haluska szókezdője előbbi í^-ből s csak azt adhatta volna válaszul a függőben maradt kérdések iránt türelmetlen kri
tikusnak, a mit a magam adott esetében alkalmazok, hogy t. i.
várjunk és kutassunk tovább : a mit ez idő szerint még nem látunk elég világosan, talán ezután jobban kivehetjük. Mindenesetre mondhatjuk, midőn az állandó települtség mellett is ily különféle- séget észlelünk az egyazon nyelvkörből eredt idegen elemekben, hogy ez még inkább föltehető a magyar s vele rokon népek régi nomád életviszonya mellett, melyben az egyes törzsek hol szót
válva, hol összeverődve maguk is szívesen cserélgették tartózkodá
saik helyeit, de politikai eseményektől is kényszerítve jutottak újabb meg újabb idegen népekkel érintkezésbe. Évezredekre ter- iedö múltja volt már a magyar nyelvnek, mielőtt a magyar nép a történet látóbatárán megjelent s ama törzseknek élete, melyek e nyelvet s rokonait beszélték, nem fogható föl máskép, mint állandó tolongásnak, ide-oda való vándorlásnak a sskitha gyűjtőnév alá foglalt különböző nyelvjárásokat beszélő s részben szintén nomád életű árja, kaukázusi s bizonyára még más fajokhoz is tartozó nemzetiségek közt. A finn-magyar nyelvek régi jövevényszavainak változatosságában ez a mozgalmas történet tükröződik.
Budapest, 1901. február hava.
MUNKÁCSI BEBNÁT.
B E V E Z E T É S .
A tndományszakolc története gyakran mutatja, hogy vannak viszontagságos sorsú kérdések és igazságok, melyeknek kisebb- nagyobb tárgyköre hosszú időkön, esetleg századokon át foglalkoz
tatta különösebb eredmény nélkül a kutató elméket, alapja volt a legképtelenebb félreértéseknek s elkeseredett kritikai küzdelmek
nek elannyira, hogy ezek következtében problémája már-már vég
kép leszorúltnak tetszett a komoly vizsgálódás teréről: midőn valamely merőben más szempontból kiindult búvárlat rájött várat
lanul a rejtelem nyitjára, fölfedezte kapcsolatait s a tökéletesebb eszközökkel most újra megkiséiiett nyomozás soha nem remélt nagybecsű kincseket hozott fölszinre az eddigelé értéktelennek képzelt területen. Ilyenek összehasonlító nyelvtudományunk terén az á r j a és k a u k á z u s i nj'elvekkel való érintkezés kérdései.
Ki hitte volna, bogy azon csaknem megsemmisítő ítéletek után, melyekkel JEENEY és HUNFALVT P I L az ide vonatkozó munkálato
kat sújtották, még vissza kelljen térnünk a bennük foglalt tévely
gésekhez, sőt ehsmeréssel lesz kötelességünk kiemelni, hogy számos és nagy hibáik közepett vannak maradandó becsű megfigyelések is?! Valóban a győzedelmes irány tudományos vitákban sem oszt mindig föltótlen igazságot a legyőzött részére; az önmérséklés hiánya gyakran rombolja le itt is a gyöngébb ellenfél álláspontjá
ban az értékes elemet együtt az értéktelennel. Nagy kárára nyelv
tudományunk és őstörténetünk fejlődésének ez törtónt az árja és kaukázusi nyelvrokonság téves eszméi ellen vívott harczokban is, melyekbon az érdemes úttörők a szükséges határon tiilterjedt buz
galommal kiirtották a gyommal együtt a hasznos plántát s nem
MnnkácBÍ B. Árja I5R knuk. elGmek. ^
2 MUNKÁCSI B E R N I T .
méltatták figyelemre, hogy a leczáfolt fejtegetésekben voltalc mégis félre nem ismerhető, biztos tények, elfogadható tótelek, mel.vek ép úgy megérdemelték volna szakértői gondozásukat, mint kés/ibb n török-magyar nyelvrokouság hibás tanitása kapcsán fölhozott he
lyes és helytelen adatok. Egész emberöltön át hevertek parlagon ez egyoldalúság következtében a kutatás jelzett feladatkörei s ki
váló tanulságaiktól talán most is el volna zárva tekintetünk, ha a külföldi tudomány az indogermán őstörténeti vizsgálódások révén azokat véletlenül föl nem fedezi s útmutatást nem nyújt, hogy e kincses bányákban vannak nekünk is keresni valóink.
A finn-magyar nyelvrokonság eszméje még úgyszólván de
rengésének korszakát éli, midőn már észreveszik, hogy a magyar nyelv szókincsében árja eredetű elemek is találhatók. FISOHEH JÁ
NOS BBERHAED 1756-ban irott a De origine ü'iigrorum» czímű kis ér
tekezésében találjuk ennek első említését, mely kimutatván a magyar számneveknek a legközelebbi rokon nj^elvekóvel való szo
ros egyezését a következő — egyszersmind a magyar mythologiai kutatások történetét érdeklő — megjegyzéssel egészíti ki közlését:
( ( D e p r e h e n d i et Indica, v e i si m a v i s Persica, i n h o c i d i o m a t e v o c a b u l a , qualia suut: unus : ungrioe elcj (így!), decem : tiz, mille : ezer; indice et persiee: ik, dosj] liesar. Sed ante omnia nomen Dei, quod TJiigri Isten efferunt, admodiim memora- bile est. Versavit mentem diu ea cogitatio, undenam illud nomen Europceis auribus tam inusitatum, quidque denotaret? Tandem revoeavi in memóriám, esse illud nomen, quod Fersae igiiicolae tribünt Deo. [Persas ignicolse Deum nominant: Yezd; vid. d'HBR-
BELOT: Bibi. Oríent. a,Tt:Fa7-s.] Quaratione et originem ipsius vo- cabuli mihi cernere visus sum: est enim ea ajjpelatio ab igne, qui Chaldajis (et a Chaldasis oultum ignis acceperunt Persse) Esclita dicitur . . . F 0 r t a s s e i p s i a 1 i q u a n d o J u g r i s u p e r s t i- t i o n e m a g o r u m i m b u t i f u e r a n t : s a n e i n p l u r i m i s S i b i r i ifi p 0 p u 1 i s r e 1 i g i 0 n e m v e fc e r u m P e r s a r u m d e p r e h e n d i 8 s e m i h i v i s u s s u m.»'*') Hasonlóképpen nyi
latkozik éleslátású történetírónk (fSibirische Geschichten (St. Peters-
* í
'•') L. EisoHEEnek a Quaestiones Petropolitanae» (Gottingie, 1770) czím alatt SoHLÖZEatöl kiadott értekezés-gyűjteményében : 37. lap.
, Í K J A É S K A U I Í Á Z U S I E L E M E K A F I N N - M A G Y A E NyELVEKBEN. 3
burg, 1768) czímű híres művében, hol szintén kapcsolatban a ma
gyarnyelv rokonsági körének tárgyalásával így ír: (iMan kami aber nicht láugnen, dass viele T a t a r i s c h e w ö r t e r^ j a a u c b s p u- r e n v o n d e r altén P e r s i s c h e n s p r a c h e u n t e r i h n e n a n g e t r o f f e n w é r d e n , als unter den zahlen ist tiz ,z6hen', szag ,hundert' und ezer ,tausend' persiscb. Und in dem namen ,Gott', den die Ungarn in ihrer sprache Isten nennen, kommen sie mitkeinem einzigen unter allén Tschudischea völkern, aber •wol mit den altén Persern überein, bei welcben Jisdan der name der ,guten Gottheit' ist. Und hieraus könnte man einiger massen schliessen nicht nur, dass in d e n a l t é n z e i t e n d i e J u g r i n a h e r g e g e n P e r sie n z u m ü s s en g e w o h n e t b a b é n , son- d e r n a u c h d a s s s i e d e r M a g i s c h e n r e l i g i o n z u g e - t h a n g e w e s e n , welches ich auch aus andern spuren "wabr- scheinlich maehen könnte» (I: 133—134.11.). Csaknem ugyané szavakat ismétli SOHLÖZEE, (Aug. Ludwig) «• Alhjcnuine Nordische
Geschichte» (Halle, 1771) művében (422. 1.), mi a fölfogás érdemé
nek nem csekély elismerését jelenti, tudván azt, hogy SCHLÖZEB korának egyik legszigorúbb történetkritikusa volt, ki kiméletleníil tudta sújtani a félszeg irányokat és tévedéseket.
Hazai irodalmunk terén KALMÁB GVÖSGY (iProdromos idioma- tis sci/thico-mogorico-chvno- (scv tlunno-) Avarici sive Adjoaratus Criticus (Posonii, 1770)» művében találkozunk először magyar
perzsa egybevetésekkel. Ezek többnyire minden kritika nélkiil a szavak egyes hangelemeinek találkozására vannak alapítva (pl.
(igazdac) ,diues, opulentus' a persico ghazdar ,thesaurum possidens, divitias habens'; társ a persico das ,socius'; tüz a persico ates jignis'; höz a persico koj'e .angulus')) 35. L); néha azonban — • bár rosszul értelmezve —helyes megfigyeléseket is tartalmaznak, minő pl. az, hogy az ujperzsa b szókezdővel magyar megfelelőkben v állhat szemközt (unostri Maiores aliquando sonuerunt v [t i. & he
lyett]; hinc a persico bar, et scythioo bazár, petierunt: vár ,arx' et vásár ,mercatus'i) ; 13.1.), vagy hogy magyar szóvégi z ujperzsa /i-nak lehet egyértékese («Maiorea nostri finale/i mutauerunt in z aliquando; ex. o. téz, tiz a persico deh ,decem'i) ; 24.1.) ; FISOHEE-
nek azon fentebb említett észrevételét, hogy a magyar istenszóna,k a régi perzsák nyelvében akad egyező mása, ezen előzményről valrj tudomás nélkül bővebben fejtegeti s a régi magyarok vallási fogal-
1*
4 MUNKÁCSI BERNÁT.
m-BÍnak egyéb közösségeivel hozza kapcsolatba CORNIDKS DÁNIEL ÍVA
ö ({öommentatiodeB.eligionevetenmHimgaroruni') ozímü 17S5-btín írt s ENGEL KEKEszTÉLTtöl 1791-ben (Bécsben) kiadott értekezésé
ben. (iSicut Persas veteres" — írja e helyt (25. 1.) •— «I)<ium sua lingua vocarunt Esdan, ut THOMAS H Í D É in história rdiijionÍK ve- terum Persanifla, aliique docuerunt: ita Hungari nomen Dei patrio sermone etiamnum Isten efferunt, apellatione prooul dubio ab iipw, qui Ohaldseis ^^PC^^^ dicitur, accersita» ; alább pedig (29.1.) hozzá
veti: ((Neque vei impius, vei absurdus fuero, si veteribus Hungá
ria easdem prorsus de Deo notiones adscribam, quas jam et Persaí olim de summo Numine conceperunt animis. C e r t e e u i m p r i s- e i 8 H u n g a r i 8 c u m P e r s a r u m g e n t e e t V i c i n i t a H fi n i- t i m a e t m a g n u s s e m p e r u s u s f u i t , quod plánum faeere facile poasem, si ferret hoc institutum meum. Ipsum adoo nomen Dei Isten, a Persis, nt vidimus, mufcuati sünt Hungari, Deum sub symbolo ignis perísque ac Persse venerati. Quin e t c í e r i m o - n i a s s a c r a s ex P e r s a r u m i n s t i t u t o o b i r e s o l i t i , equoa perinde ac Persas, in saerifloiis suis immolarunt. Huc et illtid retuleris, quod Persai Deo sub dio et in editis montibua saori- ficavei'int dooentibus BAENABA BRISSONIO et PIAD. CODWOBTHO; idem autem a Hungaris quoque factitatum esse ex ANONYMI Belae l í . Notarii (eap. 16.) constet."
Szélesebb körben tette a magyar nyelv árja elemeit tanul
mánya tárgyává BEREGSZÁSZI PÁL, kinek idevágó művei: uPdnülc- l07i inter lingiiam Persicam aique Hungaricam (ErlangíE, 1794)»
és «üeber die Aehnlichkeit der hungarischen Sprache mit den nwr- genlmdischen (Leipzig, 1796).» Múlt századbeli nyelvtudományi törekvéseink eme kiváló alakja nem részesült eddigelé azon mél- tatásl)an, mely öt kutatásai érdeménél fogva megilleti."") Ennek
"*') Különösen SOHLÖZER támadta rendkívül élesen BJSBEGSZÁSZI
nyelvhasonlító törekvéseit. Ez utóbbi maga közli ellenfele egyik magánlevelének következő helyét (Ahnlichk. d. hung. Spr.: Éin- leit. Y. 1.): (iLinguam hungaricam ramum esse insignia trun(;i Pinnici, extra dubium positum est, et doleo te id nescire.
Adünitatem ,cum Lajjponum dialecto i'innica evidenter mon- stravit P. SAJNOVITS, et nuperrime I. HAGEB. Talia legére debuia- ses ante quam vei gry, saltem de Hebraica, Syr. Arabica adfimtate cogitares. Neo ullus de lingua Turoica' sermo esse
ABJA ES KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAaíAR NYELVEKBEN. 5
föoka különösen híressé vált utóbbi művének a tudományos világ
ban már ekkor közelismerésre jutott finn-magyar nyelvrokonság eszme ellen támadó ozélzata, melylyel szemben t. i. szerzőnk azt akarta bebizonyítani, hogy nyelvünk igazi keleti nyelv^ nem pedig éjszaki, (ilch glaube entdeckt zu haben» — í r j a könyve bevezeté- potest.)) Másutt ugyancsak SOHLÖZEE «álmadozásoknak és emlí
tésre sem méltók))-nak ((iTraumereyen u. keiner Erwáhnung werti)) Ítéli BEEEGSZÁSZI eszméit (Nestor I I I : 119). Ezzel szemben elismeréssel nyilatkozik róla kortársai közül GÍAEMATHI SÁMUEL,
kinek "Affinitás linguse Hungarica?)) müve következőket írja elő
szavában (XI. 1.): «In publieum edídit P. Beregszászi Professor coUegii ref. in Sárospatak, vír literatune orientális peritissimus mihique amicissimus, opus magnó eruditionis apparatu elaboratum, ex quo lector cognoscere poterit, in quibus lingua hungarica eum orientalibus convenit. Magna assiduitate scrutatus est vír diligen- tissímus línguas orientales sequentes: Hebraicani, ChaldíBÍcam, Syriacam, Aethiopieam, Arabícam, Persicam, Tureicam, Curdicam, Zendicam, Pehlvicam, Kalmuckicam, Zingaricam, Hindostanicam, Indicam, Manschurieam, Tataricam, Sínensem, Armenicam, Gru- sinioam, Georgianam; prasterea línguas occídentales : Valachícam, Bohemicam, Germanioam, Latinam, Italicam, Gallioam, Albanícam, eto. et quid-quid ín his laboré díuturno detegere potuít, vocabula undique pluríma notando, et Syntaxin earum línguarum subtiliter rimando, conseqenter illa, qufe hungaríco aliquíd afflne habebant sollicite congerendo ; in uuum corpus redegit, atqüe ita literaturae hungaricse amatoríbus thesaurum maximé íEStímabilem contexuit, qui ex eo multa admodum adhuc incogníta, ín linguaj patriíe na- turam investigandam jaertinentia, et nexum ejus cum omnibus his línguis demonstrantia maxima cum voluptate haurire possunt, quo omnes boni patriae cives, tani hodierni, quam posteri, magna huic viro de republica Uteraria optime merito, gratitudine devincti sünt, fínmt(p.is.)> KÉVAI is elismeréssel nyilatkozik BEREGSZÁSZI keleti hasonlatairól: nMulta horum egregie iam sünt probata a Bereg- szászío, quem honoris causa íterum nomino)) (Elab. Gramm. 50.
lap). HuNPALVY szerint (Akad. Ért. 1855. évf. 103-—104.11.): «BB- EBGSzÁszi nem ismer'te még a nyelvtudomány eljárását. Összehason
lítani a magyar nyelvet keletiekkel, azaz sémiekkel, indogermánok- kai annyi, mint határozatlanná tenni a feladatot; mert keleten, vagyis Ázsiában mindenféle nyelv van, rokon és nem rokon. De az nem egészen BEREGSZÁSZI hibája, kora még nem volt megérve a valódi nyelvhasonlításra.» Hibázik itt HUNEALVY abban, midőn azt véli, hogy csak rokonítás kedvéért lehet és kell hasonlítani: a jö
vevényszók eredete is csak hasonlítás révén derül ki.
s
g MONKÁOSI BBBNÁT.
gében (1. 1.) — "class die Hungarische Sprache eine iicli t m o r- g e n 1 á n d i s cb e G e b u r t, mithin den Semitischen aowobl, ab auch den Japhetiscben Sprachen in v i e l e m á h n l i c l i , odev um es mit einem wort zu sagen, f a s t m i t a l l é n b o k a n n t e n Asiatiscben Sprachen, der Hebráischen, Chaki., Syr., Aethiop., Arab., M o n g o l , P e r s., C n r d i s c h e n, Gr u s i n i ,s c, h e u u.
T ü r k i s c h e n, m e h r o d e r w e n i g e r v e r w a n d t s e y, wo- von jedoch die gelehrte Welt wenig, oder gar nichts weiss.» Ha tekin
tetbe veszszük, hogy a múlt század végén még nem voltak tisztázva a nyelvi egyezések ösi rokonságból s külső érintkezésből eredő tó- nyeinek elválasztó kritérumai, valamint hogy a magyarnak a sémi nyelvekkel való egyes, különösen grammatikai hasonmásai meg
tévesztették a nagy EÉvAtnak is ítéletét, valóban nem vehető súlyos vétség számba BBREGSzÁszinak ama kifejezósbeli túlzása, melylyel a flrokon» szót alkalmazza e nyelvek viszonyára, annál kevósbbé, minthogy egyébként elég óvatosan és helyesen kifejti, hogy e neve
zeten csak íihasonlóságoti) ért (din vielem ac/mfe/í,"; a cziniben is: naehnlichheiU, nem : ((verwandtschaft»). Azt sem vehetjük na
gyon zokon a fajára büszke magyar írónak, hogy fölzúdul érzése
HAGEK amaz állítására, mely szerint a magyarok Lappouiából szár
maznának."'') Ezekkel szemben rendkívül széleskörű ismeretre ós éleslátásra vall BEEBGSZÁszinak azon fölfedezése, hogy a magyar nyelv szókincsében igen jelentékeny számban vannak olyan elemek, melyeknek kapcsolatai— vagy mint ma értjük, külső nyelvi hatások-
^) Igen talpraesetten idézi BEBEGSZÁSZI ellenfele müvének (((Neue Be-weise der Yerwandtschaft der Hungarn mit den Lappliin- dern; Wien, 1794i)) ezen tényleg botor következtetésére egy bírá
lójának következő észrevételét: nlst die Ungarísche Sprache wírk- licb mit der Lapplándischen verwandt (welches noch uiclit bowie- sen ist) so f o l g t d a r a u s n i cht, d a s s d i e H u n g a r n a u s Lap pl a n d h e r s t a m m e n ; s o n d e r n v í o l m e h r , d a s s b e y d e v o r A l t e r s e i n e n g e m e i n s c h a f t l i c h G n S t a m m v a t e r u n d W o h n o r t ín i r g e n d e i n o m wilr- m e r n C l i m a A s i e n s h a t t e n , w o r a u s die L a p p l i i n - d e r g e g e n N o r d e n h í n , d i e T ü r k é n g e g e n M i t t a g , u n d d i e H u n g a r n g e g e n A b e n d h e r z o g e u . Dass Lapp- land je so volkreich gewesen, davon scheint weder die Geschichte, noch die Lage und physische Beschaffenheit desselben Beweise zu enthalten» (Aehnl. 189. 1.).
ÁBJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMBE A FINN-MAGyAB NYELVEKBEN. 7
ból eredő összefüggései — messze szétágazódnak a k e l e í c s a k - n e m ö s s z e s n é p e i n e k n y e l v e i b e n. Ö mutatott ki először nagyobb számban egyezéseket a török, tatái", mongol ós mandsij nyelvekkel, előkészítvén ily módon az a l t á j i n y e l v r o k o n s á g eszméjének csak négy évtizeddel később bekövetkezett kialakulását.
E helyt közelebbről érdekelnek bennünket az árja nyelvek egyező elemeire való utalásai, melyek között sok ma is föntartbató, becses adat is találkozik, mint pl. magy. v á r : ujperzsa baru, pehl. ivar
((schloas, festung)) (98, 122. 1.) | m. á r npretium)): ujp. arz nwerti) (98.) I m. b ú s : ujp. kusch «íleisch» (103.) [ m. g u l y a : ujp. gála (lochsenheerdeu (103.) | m. i s t e n : ujp. jezdan, izclaii «gott»
(109.); m. v á m : ujp. tvam «schukl; zoll» (109.)| m. k i n c s : ujp.
kendsch <ithesaurus» (110.)| m. h é t : ujp. heft <isieben» (110.)| m.
s z á z : ujp. sad «hundert» (111.) | m. e z e r : ujp. hezar «tausend»
(111.) I m. k u t y a : ind kuüa nhundii (133.). BEKBGSZÁSZI volt az első, ki k a u k á z u s i nyelvet (a grúzt) voirt magyar hasonlításai körébe (Aehnl. 72.); sőt később megismerkedvén a szanszkrittal m a g y a r - i n d u s szók közlését is ígéri (L Tudományos Gyűjte
mény 1821. VIII: 90. 1.). Nem merőben tanulság nélkül valók a s é m i nyelvekre való hivatkozásai sem, melyek között szintén akad néhány kétségtelenül egybetartozó, azaz valamely közös vég
forrásban találkozó adat, pl. m. i z s ó p : héber ^"fí^ «hyssop» (86.) [ m. k é n e s : héb. JJ,! «sohatzi) (87.)| m. s z o m b a t : liób. Jn2lí2>
(88.) I m. k a s z a b 0 1 : héb. '^í^p^ (ihaueni) (88.) | m. z s á k : héber pü? (88.) I m. p a l o t a : chald píab'S «palast» (91.) | m. t é r j é k
«theriacai) : chaldp^^'^ri nthariaki) (91.) | m . k á v é : ar. s^.gjj (ikaffeei) (95.)|!m. k ö m é n y : a r . ^ji^l^ (ikümmeb) (94.)|m. i b r i k :ar. t 3 j j j (
(ikaffeetopfi) (95.) | m. l o m b i k « v a s destillatoríum»: ar. uCv.-ül (íretortex. Midőn ma a magy./cfls^aft «disznóölő, hentes» (MTsz.) eredetét kutatjuk s rájövünk bolgár kasap, kasapin, szerb kasapin (ifleischeri), illetőleg (honnan ez utóbbiak valók) oszmanli Imsah id. egyezéseire, szintén megjegyeznök, hogy emez ismét az arab
V-JUW mása, mely mint fent idézett héber megfelelője mutatja, törzsökös sémi szó; s hasonlólcépen kiemeljük, midőn a magy. szom- bat-ot közvetetlenül az ószlovén sahota átvételének magyarázzuk, hogy emez ismét többrendű közvetéssel a héber sabhat-xsi vezet
hető vissza. Jól tudjuk, hogy idegen eredetű szók vizsgálataiban
S MUNKÁCSI BEUNÁT.
vajmi nehéz sokszor a közvetö nyelvterületek megállapítása mai eszközeinkkel is s nem csodálkozhatunk rajta, hogy ilyenekre iiézve BEREaszÁszinál nem találunk helyes fölfogást, ki egyébként ezen, valamint más módszerbeli tévedéseiben nem áll alantabb kora, színvonalánál.
Valamint a finn-magyar nyelvrokonság eszméje SCHLÖZER-
ben és nálunk PaATban, úgy találnak BEEEGSZÁSZI kutatásai a tör
ténetírók közt követöt FESSLEEben (Ignatz Aurelius), kinek »'Die geschichte der üngern und ihrer Landsassen (Leipzig, lS15)i) míive a magyarokat é j s z a k i I n d i á b ó l k i v á n d o r l o t t t ö r ö k e r e d e t ű n é p n e k tartja ( I : 186. 1.) sezzel véli megmagyaráz- hatónak a benne előforduló «ind, pehlevi, perzsa és snauaxkrit szavakati) is (I: 185. 1,), minők a művének elaö kötetéhez csatolt finn-magyar összehasonlító szótáblázatok jegyzetei szerint: magy.
k ö n y ö k : indostani bengáli hmji, deeani kunji \ h íi s: bengáli gus, deeani goscht, perzsa guscht | t e j : bengah, deeani dud, mul- tani djiid I t í z : bengáli des, das, deeani dos I s z á z : per. sjad, hen. sav, dee. sou \ e z e r : beng., dec. hazar, per., kurd hazar. Y.
ö. ugyanitt még : c s o n t : abassini tschont.*)
Uj világot derített a keleti nyelvek rokonsági és érintlcezési kapcsolataira KLAPBOTH G-YULÁnak kiváló nevezetességű kaukázusi íitlehása,-''-*') melynek függeléke {aKaukasische Sprachen: Anliang zur Eeise in den Kaukasus und nach Georgien») legelsőben nyújt az európai tudományosság részére bővebb tájékoztatást n. kaukázusi nyelvekről. Itt találjuk legrégibb említésétannak, hogy a Clranzag-i avarok THEOPHTLAOTUS Ogor-jaival, illetőleg az e nép fajból kisza
kadt Ooáp-okkal lehetnek azonosak, mit IÍLAPBOTH avval is igazol
hatónak vél, hogy több hunn történeti név a kaukázusi avarok közt is föltalálható. Erre vonatkozó adatai (12.1.): hunn üld, ül- diii, XJldes: avar JJldin aeine awarische famihei) | h. Aüila: av.
^M7/ffl «ein háufiger mannsnamei) I h. Bkda, lkidach:a.v. Bu-
^) L. FESSLEB szóhasonlatainak bírálatát HUNFALVY PÁL ré
széről : Magy. Nyelvészet I I I : 79—84 11.
•"•*') (1 Eeise ín den Kaukasus und nach Georgien unternommen in den Jahren 1807 und 1808, auf Yeranstaltung der Kais. Aka- demie der Wissensobaften zu St. Petersburg, enthaltend eine voU- stándige Beschreibung der Kaukasischen Lánder und ihrer Be- wohner, von JÚLIUS von KLAPBOTH. I—II. Halle und Berlin, 1814.
ÁEJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEIC A FINN-MAGYAE NYELVEKBEN. 9
dach (ifamüienname; Budach Ssultan» | h. EUak: av. Ellák (desg- jiscber mannsnameu | h. Dingizik: av. Dingazik «familiennaine» | h. Eaxajj. <itochter des Attilái) : av. Múa nein jetzt veralteter wei- bername)) | h. Balamir: av. Balamir (imannsnamei) || magy. Almus, Zolta, Led, Geisa, Sarolta: av. Armuss, Leél, Ssolta, Gaissa, Sa
rolta. Nyelvészeti szempontból még nevezetesebb következő meg
jegyzése : ((Eben so merkwürdig ist d i e b e d e u t e n d e a b n- 1 i e h k e i t d e r a u a r i s c h e n w u r z e 1 w ö r t e r m i t d e n d e r s a m 0 j e d i s c h e n, o s t j a k i a c h e n u n d a n d e r e n s i- b i r i s o h e n s p r a c b e n , d i e e i n g r o s s e s l i o l i t ü b e r d e n u r s p r u n g d i e s e s v o l k e s v e r b r e i t e t ; noch ist es indessen zu früh auf diese data bypotbesen u n d conjeoturen zu bauent (12. 1.). Álljon itt pár példa azon kaukázusi és finn-magyar egyeztetések közül, melyekkel KLAPEOTH ez észrevételét támo
gatja; (14.1.) avar uassa, vaaas, uschi (íknabes (EBCKEETuél:
avar vas, vacj, dido uzij: vogul uass, uss, usch, uiss (u. kiim) (iknabe» (helyesen ívilé, UH (ddeiu)), uS khum (iknabeo) | (16. 1.) andi t7mtóc/uK( baut» (EEOKBETűél: liarata -/?má' nfelb)): zűrjén kutsckik (kiicik ((feli, baut, leden)) | [íij.l.) akvLHa. likká ((knoolieni) EROKBETnél: kaitach likha, akusa liga, varkun, kubaesi liyjia)
((knocheni)): osztják lúu, luch (EO. fö^ SO. Z(3M)^ <(knoolleu») | (17.1.
a.var tza, tzoa nstern)) (EBOKERTnél: tea, tcoa, tcua, karata coa id.):
vog. snounoa, ssoioy, ssou (belyesen : sqio) id. | (21. 1.) avar hetco, itzo, imái hintzo (EROKBimiél: av. hetco, jötc, andi yinco, karata anca) (isteim) : zürj., votj. iti' (iz) id. | (21. l.)chunzagi toc/ior, andi perkol (EBOKEETnél: av. borox ((scblange»): vogul bjerko. perk (perek (iwurmu), magy. b o g á r (!) | (21.1.) avar osb; dido iss (EHOKBRTüél:
av. ocj, áiáo is) ((ochs» : vog. oschka (uékci), votjak osch (os) id. | (22.1.) avar kcto, geto, andi cheto, gedu (EECKERTnél: av. khetha, andi gcdu) ((katzei): vog. kate (helyesen: katí), osztj. kyti{ÉO. háti, kiti) id. Hasonló egyeztetések találkoznak lÍLAPEOTHnak egyéb kaukázusi nyelvekből közölt szójegyzékeiben is, minők pl. (147. 1.) csecsencz kok ((fussi) (BECK. : qog, qiiag): zürj. kok id. | (157.1.) csecsencz ischa, avaria.ss (EBOK.: csecs, zisa, avar_yac, axiáiece, karata jaci) «sch.westeT)):YOgiűiss,ischa (cis ((jüngereschweste.r») | (157.1.) csecsencz maar (lehemanm) (ERŐK.: viar,: májra): cserem, mára (mari) id. | 163.1.) csecsencz lua, ingusi loo, la (EEOK. : csecs, luo, lo) (ischneei): mord. lou, lov id. || (199. 1.) esszét loaad «,wind)),
10: MUNKÁCSI BERNÁT.
pehl. vad, kurd bah, ujper. bad (i\vind» (HÜBSOHMANN-UÍÍI : ossz.
imd, veid, av. vdta): vog., osztj. wot, uáta (vog. rdt, viiot, EO. víit, mt) id. I (210.1.) osszét khart <ihof)) (helyesen; klLarth, h'iii): ziirj.
/caría id. | (211. 1.) osszét tcach, tcauche <'salz» (helyesen : citx,'%.
caftia): mgiú sjak, íísech, szamojéd schak, ssak (LV. .S'ÍÍX, .w/fi, osztj. schok id. A cserkesz nyelvről külön is kiemeli KLAPHOTH (228.1.), hogy egyes szavai a finn, s főkép a vogul és osztják nyel
vekével egyeznek, így: cserk. schug «salz» (EEOK. : kiil)ardin .SÍÍÍ///.,
sa,-psz\\gi áigu): vog. ssech, osztják schaM | cserk./tv/./ (lachilL) : vog.
kaha, kap, chap (helyesen: ^ap), osztj. áap (ÉO. x«p, X'>p) \ «s«i-k.
jin, in Kgrossi) (EBOK. : abadzech JÍHC, kabardin/m, sapszngi iiiej:
vogul jeni {helyesen: jani'), osztj. on, unno (EO. ön). Az olíólékhöl kissé hamarosan levont következtetése (229. 1,): «Dieso Aehnlich- keiten leiten auf den schluss, d asa d i e Tacherkcsm'n zu e i n e m s t a m m e m i t d e n Wogulen un A Ostiaken g e h ö r t h a b é n , der sich aber schon in sehr altén zeiten in versehiodeno zweige geteilt hat, derén einer -wahrscheinlich die Simnen waren».
A finn-magyar nyelvek szókincsének kaukázusi, különÖBou o s s z é t elemeihez sok becses adatot közöl KLAPEOi-Hnak másik híres müve, az «Asia Folyglotta» is, melynek első kiaxlása I'áris- ban 1823-ban, másodika 1831-ben látott napvilágot. Itt találjuk többek közt először említve a következőket (88—97, 11.): osszét inarg (ígifU •.fLm-xmyrkky iá. \ osszét awsist, asuenta «8ilber» (helye
sen ^ÖMÍSÍ, avzeste): votj. asim (hely.: azveií) id. | osszét and/uii (istahli): votj. andan id. j osszét'suchsarine ((gold» (hely. -.su'^zarine):
votj. sarne (hely.: zárni) id. | osszét ,v/a, ~siiski, siskin (ihaferu, akusa susul, ingus 'suju's: votj. iesö (hely.: éezi) id. | osszét gal, perzsa gaiv «ochse)) : votj. skaü (hely. jshal, skal) id. |! (198.1.) akusa kar-
íiblatti): zürj. koré (hely.: kor, votj. kwar) \ (198.1.) andi miaa, ku- bacsi miísa «erdei) (EEOK. varkun musa, gvúz mitca): vot]. nmdein id.(hely.: mukm; v. ö.muza nanf die erde)), mims nvon der erdei))|
(198.1.) georgiai t'it'i díingeri) (EEOK. : tMthiJ : zürj. tjutc id. (liely.:
(kú); V. ö. lapp áite, vog. tul'ii id. | (198.1.) thuscVov, cári disclu) zürj. ííeri id. | (201.1.) georgiai hua. astein)) (EBOIC: grúz khiu, khiui) : vog. koiD (isteini) (hely.: káiü, kait)) : v. o. magy. kuvu. Ugyané mű
ben jelentkezik először annak észrevétele, hogy a magyarral rokon nyelvekben nemcsak osszét, hanem egyéb iránságbeli szavak is találhatók, így: (198.1.) zürj. nan «brot» (hely.: nan): perzsa nán
AEJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 11
I (199. 1.) permi Ho?' «horni) (hely.: sur): perzsa lova, zd. Hreono (hely.: per. mni,zd. sru, srva)\ (199.:1.)votjákgíztZűW, «kelile» (hely.:
íjuHon):-gaicazi gulu \ (200.1.) permi mórt, votj. murt «menschi):
perzsa, pahl. mard, merd, zd. merete (hely. : mareta) id. | (201. 1.) permi kul dteufeli) (hely.: hul!) : per. g'ul \ (68.1.) finn^tm (imilchi) {helj.-.piima «geronnene milchu): pahl.pm (zd. paéman amilchi)) zürj., votj.dös (izehni) (hely.: das): osszét des (hely.: des, dcis), ör
mény dasn id. | mord. syre «üt« (hely.: sire) : per. ser (hely. : zar), zá. seorue (hely.: ^lurura), osszét saroncl, serind (Imly. : zarond, zürond).
KLAPEOTH művei nagy hatással voltak hazánkban a magyar ethnologiai kutatásokra. Ama fölfedezés, hogy a kaukázusi avarok
nál hmm és régi magyar tulajdonnevek vannak divatban, igen jól illett a BiBOEBANSZÜLBTETT császár ama tudósításához, hogy az Etel
közből keletre fordult magyar töredék PEESIS tájékán telepedett meg, hol mint az őshaza emléke ismeretes volt a kumamelléki Madzsar város is, még pedig fönnmaradt romjainak nemcsak Bü- soHiNG, LEEOHE, GMELIN, PALLAS és KLAPEOTH külföldi tudósoktói eredő tüzetes leírásai révén, hanem ezeket megelőzőleg TUEIÍAI SÁ
MUEL — vagy, mint BEREGSZÁSZI idézi (Aehnl. d. hung. Spr. 4. 1.
jegyz.): TUEKOLI S. — orosz hadi szolgálatban állott magyar em
bernek 1725-ben Ásztrachánból szikszai rokonaihoz küldött levele nyomán."*') Hozzájárult mindezekhez, hogy KLAPEOTH kaukázusi
*) L. e levél egész szövegét s adatai hitelességének bírálatát:
Ethnogr. VIII, 459—463. 11. Régebben JERNEY foglalkozott törté
netével s a krimi magyarokra vonatkozó tudósításának helyreiga- 7,ításával (Keleti Utazás : 148—151. 11.) A szorosan ide tartozó rész így szól: (IMivel az Históriák Írják, hogy a Magyarok, Huunusok Scythiából jöttének Európában : .. n ezen Országban tudakoztam, hol laktaníi^k. Azon Magyarok lakóhelyére reá akadtam : Lakások volt a Volga vize mellett igen fövenyes és erdötlen helyen . . . A Magyarok királya pedig lakott Kuma nevű folyóvíz mellett, mellynek Palotái jőíWiei rongyosak, de még ma is fenn állanak, és azon helyet ma is liivják Pogány nyelven Magyaraa/í. Magyar nyelven pedig sehol 'sem beszélnek, sem magyar faluk nintsenek.
A mint pd. a Kalendárium írja, hogy Anno 445 a Magyarok vissza
tértek Soythiába, azon Magyarok letelepedtenek a Grimi Tatárok között, most is Crimben a Tatár Chán protectiója alatt 7 Magyar Faluk vágynak, mellyekben voltam én is. Ezen 7 Falukban Magya-
12 MUNKÁŰSI BBENAT.
szójegyzókeiben, valamint a rokon nyelvekkel, észrevehetők vol
tak hasonlatok a magyarral is, melyeknek tanulságát egybevetve a történeti adatokéval DANKOVSZKY GEKGELT OA. Magyar Nemzet maradéU az ősi lakóhelyekben (Pozsony, 1826)» ezímti niüvecskó- jében nem habozik annak hirdetésével, hogy (fszcremm'si'nfí'ltalálta a Magyaroh maradélcit ugyanazon lalcólielyeikben, a mellyekbe
KONSTANTIN Császár a Magyar Nemzetnek otthonn maradott részét tettei), vagyis a Kaukázusban (1. az előszót). Nyelvi egyeztetései közül álljon itt mutatóul pár példa: magy. k a c s ó dcaukáznsúl:
Tcetschi, kaschu «nanus» (EBOK. : avar <//ie;j, andi jliam id.) | k ő : kauk. kou «lapis» (EECIC: griiz khua, ingiloikhuvnj, láz khua, taliasz- szaráni/«í/j | g a t y a ; kauk. C7Í,ÖÍ'SÍ «caligaei) (ERŐK. : csocsencz Xaái, Iák jaltu-xx^azagj \\ta,vchs,n «olimjudex (vide : Corpus Jmis Hungarici): kauk. turehoni <(judicium)i (EKOK. : vaiiuni, Iák
talgati, likuss. talxJcun ((fürsti); osszét tharchon «gerieht, achieds- gericht; riohter)); 1. Nyör 26: 363.) | h í d : kauk. chitl «ponsi) (osBzét x^d, yed)''^) | m é r e g: kauk. marg «venenumi) (esszét mnrg id.) I e z e r : kauk. asi/í' «mille» (ERŐK.: csecsencz <;2ÍV, í;0(;r, kaitach azir, dzsek azar a perzsából). «Kaukázusi» gyanánt szerepel nála sok török egyezés is, mint pl, az oroszlán, eásm.ii, hélca, nzahul, halta, bicsak, csiger, kapu, ökör, teve, tyúk, kék, hoiriok, ijyümölcs, kényeső (kauk. geneszu='idm konessii, Cod. Cuman.; IÍADLOFF olva
sásában : könasü), sárga, ser (kauk. sira — tat. síra id.) stb. sza
vaké. DANKOVSZKY útmutatását követve írta meg EnníÍLyi JOZSKF
pozsonyi mérnök «Sprache der Stammverwandten der Hungíirn im Kaukasus in 490 Wörtern durgesíelü und mit hnngarischen ver- glichen (Ausgehoben_ aus JXJLIUS von KLAPBOTH'S líeise in den Kaukasus und dessen Beschreibung des östlichen Kaukasus;
Pressburg, 1826))) czímű kis füzetkójét, melynek magyar-kaukjí- zusi (illetve magyar-iráni és magyar-török) egybevetései kö
zött szintén találkozik néhány figyelemre méltó újabb adat, minők : magy. ravasz dfuchsi): kauk, ruvasz {oa&vMriiwas nfuchai)) | g a z : liwik. gasz (iheu» {öxm. gaz ((dornengewáchs))), ujper. gaz «tama- rul beszéltének, ezen az 7 Falun és a mi Magyar Országunkcni kivül nintsen több)).
•»') A zárjelben mellékelt alakok újabb forrásokban találliató megfelelők.
ÁEJA, BS KAUKÁZUSI ELEMEK A PINN-MAGYAE NYELVEKBEN. 18
riske») I Ü r ü : kauk. urek, ur «lammi) (osszét: clig. iir, urek, tag.
loarig id.) | ü r e g : kauk. úrik, uru (dóchi) (EEOK. : csecsencz hírig, uar,uort 'doch, vertiefung))) | h ú r : kauk. churr «sehne» (?) j gaz
d a g: kauk./íc/ítí^dzg (íreioh)) {osszétghazdug,ta,g.k]iazdki iá.) | ba
j u s z : kauk. mautz (imundi) (ERŐK.: chinnalug maC, tabasszaráni mucmuo «mund»; v. ö. avar mejcz nbart)) stb.) | a ó : kauk. sug, sok (isalz)) (ERŐK.: kabardin ,mg]i, áapszugi üigu id.) j t ö r v é n y : kauk.
í arc/io?r (igerichti) (1. fentebb: tarchan) | b á r s o n y : kauk. barüna ((seidei) (ujp. béresem id.) | k o n d á s z : kauk. chunda ((sehwein»
(ERŐK. : andi xiíHíft id.) | t ö r : k a u k . ítíc.«sohwerti) (ERŐK.: örm., Iák, kubacsi, rutuli tur dsábeb)) | t a p l ó : kauk. tapchana, tapló
((feuerschwammn (BBSSE jÁNOsnális: abadzechitaj:)^ id.) | r é s z e g : kauk. rassec/ dbetrunkeni) {oaszét rasig khanin «sich betrinkeuD;
khanin «tun, macheni)).
k messzemenő ethnologiai következtetések, melyeket az utóbb említett kutatók főkép a kaukázusi nyelvek szókincsbeli egyezéseire építettek, JBENEY JÁNosban akadtak hivatott bírálóra, ki« Világosítds Asiában a Kaukázus hegyén lakozó Avarok és Kunságiak nyelvé
nek magyartalansága iránt (Szeged, 1829)i) czímű értekezésében korának viszonyai között valóban bámulatos elfogulatlansággal és belátással határozza meg a tárgyalt észlc-űetekböl okszerűen levon
ható tanulságokat. 0 nem tagadja a nyelvi hasonlatok tényeit; de Ítélete szerint mindez még egyes történeti adatok hozzácsatolásá
val sem elegendő bizonyíték az «atyaíÍ8ág» (s ez alatt ö nem ro
konságot, hanem nyelvi ós faji azonosságot ért) fölvételére. nOly Nemzetet vállalhat csak el a Magyar igaz Atyaflának», — írja e mü
vében (13. 1.) — <imely nyelvében, akár mi dialektusbeli külömb- sóg mellett is elannyira hasonlít hozzá, hogy a beszéd szolgálati
nál fogva annak gondolatait s érzéseit felfoghassa; légyen bár szo
kásában s ruházatában különböző amazétól. A nemzeti azonosság
nak s vér szerinti atyafiságnak ha ezen csalhatatlan próbakövén vizsgálja a kritikus olvasó DANKOVSZKY és ERDÉLYI urak összevetett vállakkal egy ozélra intézett munkáit, lehetetlen nem tapasztalnia, hogy a pályát, mellyen indultak, kezdetinél tévesztve, nagy fontos
ságú állításaikat a történeti bizonyosság szégyenére a lehetőség lépcsőjéig sem emelték fel ez érdemes írók. Az első némelly régi históriai dátumokat KLAPROTH üdvari Tanácsnok Utazási leírásá
val egybe vetvén, ebből húzott hibás magyarázatoknál fogva az
,14 MUNKÁCSI EBEN AT.
Avarokat és Karacsaiíúiat tartja Magyaroknak. Kereken kimondva:
egy-két s z ó n a k , n é v n e k m a g y a r h a n g z a t a s j e 1 e n- t é s e a gy ö z ö f e g y v e r , m e 1 y 1 y e 1 egy ívnyi futó inisocHká- ban k i V i V 011 n a k k é p z e 1 i a n e h é z k ó r d ó H t, f e l t a l á l t - t a k n á k a M a g y a r m a r a d é k o k a t . Magasabb polczán áll Nemzetünk a História és Philologia kritikai ösmeretónek, hogy sem egynehány szó hasonlatosságára építené származási történe
tét és DANKOVSZKY Úr értekezéseinek általa hiiin reménylett foga
natosságot engedne. M e n n y i a t y a f i N e m z e t e k r e , mi te
m é r d e k M a g y a r o k r a t a l á l h a t n é k a v e r s é g i l l y o t ó n p r ó b á i n á l fogva e k e r e k f ö l d ö n ? ! " Az avar nyelvijén, folytatja más helyütt (19. 1.) szerzőnk, ataldltatiuílc tigilan, vulii- mint más ottani népeiméi is mienlúvel közös szavak; de azokból atyafiságot, szoros vérséget határozni nagy inconsequentia volna, Túl vagyunk már azon, hogy a Török Nemzet Magyar szárma.zá- sáról s atyafiságáról vagy csak kérdést tennék: mégis csekély szor
galommal mintegy 300 magyar értelmű török szónál többet talál
tam én. így van a dolog más keleti nyelvekkel, különösen a Kau- káziakkal; egész napkektd azért Magyarok régi hazájának, népeit magyar maradékoknak állítani tűrhetetlen, de. rgyszersmiml nevet
séges vakmerőség volna. Ez régen ösmert igazság, melyet most sem tagadhat senki, ha csak az Emberi nemzet törtenetének fonalát balgatagul szétszaggatni nem töreksziku. Hogy miként kell mégis magyaráznunk a kaukázusi hasonlatokat, arra nézve JEBNEY így Télekedik (25.1.): ((Midőn a kaukasziai nyelvek ösmeretónek vezér- csillaga KiAPBOTH következendő ítéletét nyilatkoztatja ki: .Oligleich die Sprachen der Kaukasischen Völkerstámme unter sich beden- tend von einander abweichen, und auf den ersten blick gilnzlieb von einander verschieden erscheineu, so findet num doeh bei ge- nauer Untersuchung eine gewisse Eamilienáhnlichkeit und Beriih- rungspuncte unter ihnen. Besondcrs merlmürcUg ahe.r ist die grosse Menge cihnlicher Wörter, die sich mit nördlichen, vorsügtieh Finní- sclien und Samojedischen Sprachen gémein habén (Asia Polyglotta, pag. 133.)' és példákkal is támogatja állítását: megnyílik előttünk azon láthatár, mellyben a Kaukasziai nyelvekn ek miénkkel merniyire lehető rokonságát, s azon rokonságnak okát a Történetek világos
sága után élesebb szemekkel láthatjuk. SAJNOvioscsal ogyértelem- ben levő egész Tudós Sereg nyomós bebizonyításai szerint ingadoz-
ÁEJA És 3CAUICÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGTAE NÍBLYEKBEN. 1 5
hatlanul hisszük nyelvünknek a Pinniiséval némi nemű közelebbi rokonságát a nélkül, hogy eredetünket azoktól hoznánk le, vagy azokat Árpád elmaradt felekezetének lenni megengednök. KLAP-
EOTH maga Finnek közé helyezi a Magyarokat nyelvök hasonlatos
sága miatt (Sprach-Atlas XII'—XXIV); annyi tehát mintha Magyar nyelvben Kaukaszus népeinek temérdek szavait feltaláltatóknak mondaná)). Eöviden kifejezve JBRNBY szerint a k a u k á z u s i m a g y a r e g y e z é s e k a r o k o n n y e l v e k k e l k ö z ö s s é g b e n t ö r t é n t r é g i á t v é t e l e k l e h e t n e k .
Természetes, hogy e fejtegetések nem voltak elegendők ama vérmes remények eloszlatására, melyek hazánkban a keleti magya
rok föltalálhatására vonatkozólag a kaukázusi avar, varkun, kahar- din, karacsaj népnevek, a hnnn és régi magyar személynevek s a Mafjur, Húnság (más olvasattal: Kunság; helyesen: XúnzayJ hely
nevek hírvótele nyomán támadtak. Elvégre JBENEY sem vonhatta kétségbe azon teljes hitelt érdemlő történeti tudósításokat, melyek szerint a Kaukázus táján lakott valamikor magyarság ; legfeljebb azt vélhette e néptöredékröl, hogy «a Mongolok győzedelme okozta Népek költözködése alatt, minek utánna polgári lételét elvesztette, többféle s különösen Mongol meg Tatár népekkel összve kevered
vén, nyelvét ós nemzetiségét annyira elveszte, hogy keverék ma- radványinál csak némely helynek nevezete s néhány szóbeli hason
latosság maradna fenn; eredeti magyarságuk pedig örökre meg
szűnt)) (27. 1.). De a Kaukázus akkori ismerete mellett, kitudhatta, hogy csakugyan így áll e dolog s nem találkozik-e még a hegyek rejtett zugaiban valamely föl nem fedezett törzs, mely eredeti ma
gyarsága nyomait hívebben megőrizte? Ezen sok hazafi képzelmét izgató kérdésnek tisztázása leginkább magyar kutatótól volt remél
hető s úgyszólván nemzeti közóhajnak felelt meg OGTALLAI BESSB JÁNOS, midőn erre vállalkozva 1829-ben a Kaukázusba indult, hogy annak egész területét bejárva biztos tudósítást hozhasson a tény
állásról. Mint a józanabbak előre látták, fáradozása nem vezetett a kívánt eredményhoz, minek következtében csak nagy küzdelem
mel adhatta ki egy évtized múlva (1838-bair) Parisban « Voyage en Crimée, ait Gaiicase, en Georgie, en Armenie, en Ade-Míneure et á Gonstantinople, en 1829 eí 1830, pour servir á Vhistoive de Hon- griei) czímű míivét, mely külömben inkább népszerft útleírás, mint rendszeres tudományos munka elannyira, hogy maga a tanulmány-
1 6 MUNKÁCSI BBSNÁT.
Útnak czélba vett feladata is csak igen rövid iuóltatáH])an ré.süe.sül
•benne (77—85. és 339—345. 11.). Ez főképpen a már ismert törté
neti és nyelvi adatokat idézi újra, melyhez eredeti é.szrcvétel gya
nánt csak néhány kétes értékű névhasonlítás es szóegyo/ietéa esat- lakozik (1. Bthuographia VIII: 467).
Századmik második évtizedében iamcnik föl Némotor.szágban különösen Bopp jcorszakalkotó munkássága révén a .s v. a n .s z k r i t- nak kiváló jelentőségét az indo-germán nyelvbasoulitásban s jól érthetjük, hogy amaz élénk érdeklődés, mely ezen korban a ma
gyarok keleti maradékainak föltalálására irányúit, kutatilsát kiter
jesztette ezen tárgja-a is, SZABÓ JÓZSEF foglalkozik ezzel a '.rudomá- nyos Gyűjtemény 1826. évfolyamában (VI. és XI. füzet) megjelent
<i^ Magijar név sEredcíméltóságán(íhkmvás(ii>, továbbá «J, Siim- criU ezimű értekezéseiben, melyekben a magyarokat Indiából .szár
maztatja s bizonyságul szanszkrit verseket idéz, melyela^t olyfor- mán hoz párhuzamba a magyarral, mint az élczlapok régisóglele- teiben, vagy műfordításaiban szokás, hogy t. i. a .szanszkrit .szava,- kat szétvagdalja, szükség esetén össze nem tartozó részeket egybe
köt s így mitsem törődve az értelmi egyezéssel e liangtöredókekböl magyaros hangzású szavakat farag. Fejtegetéseinek ilykóp kihozott végeredménye: nHa a Sanscrít nem volna is az igtizi régi viagrjur- ság, már azzal is sokat nyertünh, hogy abhun több VIIIÍMIIDS Ma
gyar szavakra találunk, mint amennyit valamciinyi holt .s éW Európai nyelvek ahbúl kölcsönözhelnch>. Komoly igazolását o tétel
nek, úgy látszik, ö is inkább a jövőtől reméli. «Vajha felséges igye- kezetti KÖEösinket)) — írja utóbb emhtett közleménye befejezésé
ben — (la kit az Isten javunkra mindeddig megtartott, erre iigyel- messé tehetnénk I Ö éppen ott lévén, magából a tiszta forrásból meríthetne. De talán úgy is észreveszi a könnyen esnierbetö hasonlatosságot s atyafiságot. Vajha nagy szívű, lelkű Nagyjaink s Tudósaink figyelmét érdemekép magára vonná ezen uevezote.s tárgy a köztörekedéssel előmozdítanák Hazánk, Nyelvünk H Eredetünk dicsőségét!)) KÖRÖSI GSOMA SÁNDOR tényleg meg is felelt e várako
zásnak; 1832. április 10-ikén Calcuttából küldött levelében (1. Tud.
Gyújt. 1833. évf. I : 96.1.) t.L ezeket írja: «Hungari Literati po.st- c[uam uberiores literaturte sanacriticaa aquisiverint notitias, mira- buntur quanta sit q^ffinitas huius anti(j;uae linguac cim nostra vn- nflcw/a» s alább (97. 1.): «Analógiám ingentem esse cuni lingua
ÍEJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A PINN-MAGYAE NTELVBKEBN. 1 7
Turdca, Mongolica, Tibetcma, Sans eritica aut Indica magna cum voluptate didici)) ; de bogy valahol közzé is tette volna e rendbeli tapasztalatait, arról nincs tudomásom. SZABÓ JÓZSEF éretlen nyel
vészkedésére DANKOVSZKY GBEGBLY alkalmazott kritikát uDer Völ- Icer ungarischer Zimgc und insbesondcre der sieben Vöücerschqften, von imlclun die heutigen Magyarén umnittelbar ahstammen, Urge- scMchte, Religion, GiiÜur, Kleidertracht, Verkehr mii den Persern und Griechen etc. 550 Jahrevor Christi Geburt (Piesshmg, 1827)))
czimű füzetkéjében, hol (22. 1.^' a következőleg ír róla: nWennman die deutsche üebersetzung der sanskritisehen Verse mitseinerun- grisohen dersclben Verse vergieieht, so sielit man, dass der Hr.
Prof. zwar ungrische Wörter aus dem Sanskrit herausdrechselte, zugleicb aber einen von der deutschen Üebersetzung ganz ver- sehiedenen Sinn heraus brachte. Auf diese Art kann man in allén öpraclien gleichlautende Wörter íinden, alléin ob sie aucb das- selbe bedeuten, ist eine andere Prage; z. B. die ungrischen Wör
ter : hang, szál, bár, vár, sind mit den deutschen: Hang, Saal, baar, wahr, gleichlautend, bedeuten aber etwas ganz verscliiedenes.
So ist der slavische Satz : sedlahova cera, propila nos, a ma viset, dem Laute nacli ganz gleieli dem Lateinischen: sed lac ova cera pro pnla nos amavisset; doch der Bedeutung nach ganz versebie
den. So beiláu.íig hat Hr. Prof. SZABÍJ das Sanacrit ungrisch gedeu- tet, und stracks die üngarn zu ludiern gemacht)). Figyelemre méltó megjegyzés, melyet DANKOVSZKY magához a magyar-szanszkrit szó
egyezések eszméjéhez fűz: (I Indess, wenn es indische Wörter in der ungrischen Sprache gibt, was jedoch Hr. SZABÓ keineswegs bewiesen, so könnte man diese Erscheinung auf dem historischen Wege erláutern, ohne deshalb die Üngarn für ursprüngliche In- der zu haltén. STBABO erzíihlt (XI: 5), dass die über dem Kauka- sus nördlichen Völker indische und babylonische Waaren atif Kameelen verführen, die sie von den Armeniern und Meder iiber- bekommen. Folghch standén die Armenier und Meder mit Indien im Iíandelsverkehr,J'olglich aiich die Üngarn, die einst in Arme- nicn und Medien wohnten. Auch über das Kaspische Meer wurden die indischen Waaren nach Albanien und von Albanien auf dem Cyrusflusse weiter nach dem Sohwarzen Meere geschafft (STBAEO,
XI: 7.)». '— A KŐBÖsi CSOMA leveléhez fűzött reményeket PEOZ LEOPOLDnak «A Szanszkrit és Török nyelvnek a Magyarral vélt
Munkácsi B. Arja ás liftuk. elomcli. -^
18 MUNKÁCSI BERNÁT.
rolwnságáróU czimíi értekezése mérsékelte (Tud. (lyüjt. ISI:!:!, óvf.
III: 85 •• 112. 11.), mely kimutatja, «hogy a szana/.krit nyelvnek a magyarhoz éppen semmi köze sincs)) s kijelölni igyekszik, nazt a csekély hasonlatosságot, a mely a török és magyar k()zt fönforogu.
B mű kora színvonalán áll s teljesen tárgyilagos; nom zárkózik pl. annak beismerésétől, hogy a «szkr. eka ,egy', zat ,száz', szii- haszra ,ezer' a magyarhoz látszik közeliteni» (ÍH). 1.) s hogy a .szkr.
tenu (helyesen : dhénú (imi]chknh») és magy. tinó közt is lehet ösz- Bzefüggés (94. 1.; v. ö. NyK. M-: 406. 1.).
Érdekes találkozás, hogy egyidejűleg ezen honi tudományo.s mozgalmainkkal, KLAPBOTH műveinek hatása alatt a rokon é s z t nyelv szempontjából is vizsgálat ítárgyai a kaukázusi és árja ha
sonlatok. PABBOT J. L. württembergi koronauradalnii igazgatónak aVersuch einer Enttoicldumj dur Sjnriclie, Ahatuviniiiiuj, (letícldclűi' MythologieundbürgerUchen Vcrhahnisse der Liwm, Liiüiit, EcMcn mit Hinblick auf einige benachharte Ostsee-Völker, von don iiltes- ten Zeiten bia zurBinführungdes Christenthuma (Stuttgart, iy28)»
czímű műve foglalkozik ilyféle egyeztetésekkel kapcsolatban ama képtelen vezóreszmével, hogy az összes indogermán, altáji ós kau
kázusi nyelvek és népek a k e 11 ának származékai. Sorra vizsgál
gatja e bö készültségü, de rendkívül gyarló niódszeríi ós itóletü szerző kedvelt tétele érdekében az említett nyelvcsoportok rendel
kezésére állott anyagát s bámulatos könnyedséggel fedez fel min
denfelé különösen kelta és észt elemeket. Természetes, hogy tömér
dek értéktelen hasonlítása közt akad itt-ott egy-egy tetszetős, ille
tőleg elfogadhatónak bizonyuló észrevétel is, főkép azon tábláza
tokban, melyekben a finn-magyar, kaukázusi és árja nyelvek észt egyezéseit álKtja össze. íme az utóbbiak köréből pár példa : (il7.
sz. függelék) leszgh zaat, zad, zat «regeni) (EEOK. : avar tcad u\.):
észt saddo id. (finn satce-, nom. sada) \ leszgh d.úahu dshuija
«schwein» (ERCK. : kubacsi dzika, kaitach dzcáa, varkun iiihi, avar culca id.) : észt sigga (finn sika id.; v. ö. AHLQVIST : Kulturw. 17.1.)
II (28. sz. függ.) osszót mcirg agiíU (hely.: marg): észt mürk (Jhm mijrkhy iá..) \ oBszét viit, mud «honigi) (hely.: mut, múl, •nűdj:
észt messo id. (helyesen: mesi; finn mete-, nom. meni I \ osszót VÍ(/,W,
tvass «kalbi) (hely.: vüss): észt loassik id. (hely.: vauik, finn vam u-entierkalb))) | osszét kchiids «hund» (hely.; khu;ri): észt kuttiik
«junger lmnd» (hely.: kut's, kut'sik) \ osszét nom (aiamei- (helv.:
ÁBJA BS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 1 9
vöm, ndm, namj: észt nimmi id. (hely. nimi, gen. nime) | esszét nia{? !) <(ort, gegend)) : észt ma dand)) (hely.; ma) \\ (33. sz. függ.) perzsa ní&a/i «fuchs)) (hely.; rőbah, rübah): észt rebhane (hely.:
rebase-, nom. rebane) id. | per. sacl nhunderti) észt sadda (hely.:
sada) id. || (34. sz. függ.) szkr. madhu nhonigi): észt niessi id.
(hely.: mesi).
A következő csaknem teljes két évtizeden át szünetel a finn- magyar nyelvek árja és kaukázusi érintkezéseinek kutatása. Össze
hasonlító nyelvtudományunk állapota ez időszakban hasonlít az épülethez, melynek alapjait az egész vonalon lerakták; de aztán az építők az anyag hiánya miatt abbanhagyni voltak kénytelenek művüket. Az immár százados múltú kutatás végkép tisztázta és megállapította a ünn-magyar nyelvcsoport rokonságkörét; vüágo- san fölismerték már a nagyobb szabású'^idegen hatásokat is az egyes nyelvekben, jelesen a finnség germán, valamint a keleti nyelvek (köztük a magyar) szláv és török szókincs-rétegét, sőt egye
sek számba vették az árja elemeket i s : •*=) de mind e munkaterek tüzetesebb művelése lehetetlen volt, nem állván kellő bőségben"
megbízható nyelvanyag rendelkezésre. Ennek megszerzése volt most az első és legsürgősebb feladat; OASTEÉN ÓS EEGULV tanul
mányútjai a negyvenes években ennek szolgálatában állanak, míg a nyelvhasonlítás maga általában háttérbe szorult. Ily módon az árja kérdés is csak CASSEL SBLIO 1848-ban megjelent vMagyarisdie AÜerWmer (Berlin)» czímű művében kerül ismét napirendre. A ma
gyar ősiség ezen érdemes kutatója egész nagy fejezetet szentel a faji eredet kérdésében eddigelé szerepelt nyelvészeti bizonyítékok
nak,**) melyeknek bírálatában azon tényre helyezi a fősúlyt, hogy az anthropologiai viszonyok a magyart nem a finnséghez és rokonai
hoz, hanem az i n d o g e r m á n népekhez csatolják. Ezen minden
*) így SJÖGEEN, ki (iZur Metallkimde der altén Finnen und anderer Tschudischer Völkérs 1842-ben megjelent tanulmányában utal a mordv. éirúe, cser. sörtúe, zűrjén, votják zárni, vog. sorr'd, osztják sarni, magy. arany «gold» szónak zend garam/ffl, szanszkrit liiranya vam&ÍTű, s a finn hopia, észt hoppé, hőbbe «silber» szót a perzsa sepid ((weiss» szóval veti egybe (1. Gesammelte Schriften, 1861 : 632. és 634. IL).
**) II. Cap. flDie linguistischen üntersuchungen über den Ursprung der Magyarén» (71—ISO 11.).
2 0 MUNKÁCSI BERNÁT.
tüzetesebb vizsgálat nélkül csupán a mai külső benyomásra íilapi- tott nézetéhez képest azt teszi föl, hogy a magyar nyelvnek is ere
detileg indogermán félének kellett lennie, melynek ös elemei (((indogermanischep-íore elemente» : IGÖ. 1.) szerinte a üiniség elborító rétege alól is felismerhetők. «AVir haltiin» írja. könyvé
ben (84. 1.) — «eine verwandtschaft ursprimglich magyari.scher redeweise mit den indogermaniachen spraclien fiir wahr.seheinlich, schon weü diese so vortrefflich mit der körperlichen bescliaífen- heit der nationen übereinstimmt)) s más helyütt (170. 1.): nAns n i c h t f i n n i 8 c h e n e 1 e m e n t e n b e s t a n d d i e .s p r a o h e d e r M a g y a r é n v o r d e r v e r e i n i g u n g (t. i. Hun törzsekkel) . . . Bine genauere bestimmung derselben ist uns wenigsteus un- möglich; sie schienen dem indogernianischen stammo, teilweise dem semitisohen anzugehören.)) Az indogermánság körében leg
nagyobb valószínttséggel az á r j a csoporthoz véli sorozhatónak az ösi magyar fajt s nyelvet; miért is kiváló becsünknek ós nagy jelentöségüeknek tartja BEEBGSzÁszinak ily irányban értókesithetö perzsa egyeztetéseit (96. 1.) a nélkül, hogy egyszersmind elfogadna emennek abbeli nagy tévedését, mely szerint a mai magyar nyelv nem a finn rokonság körébe tartoznék. A mit e pontban csupán kiemelendönek tart, az, hogy a nyelvi befolyás nem változtatta, a magyarokat fajilag is finnekké. Azon kérdést, hogy mikor s minő történeti események kapcsolatában történhetett atölo fölvett nyelvi változás, a kozár beolvadással gondolja tisztázhatónak. ((Die s p r a c h e d e r C h a z a r e n ) ) — hangzanak erre vonatkozó szavai (169.1.) — ( i v e r m i s c h t s i c h m i t d e r d e r M a g y a r é n , u n d sie w i r d so ein h a u p t e l e m e n t d e r s p r a c h e d e r l e t z t e r é n , w e l c h e a u s z w a i e l e m e n t e n b e s t e bt.
D i e s o b e i d e n e l e m e n t e s i n d : d a s Indoijmnanüche u n d d a s PCT??M67íe; von beiden mussten nun die Ghazaron otwas an sich getrage'n habén. Dass sie keine Indogermanen warcn, dage- gen spricht eben so alles, wie dafür, dass sie ünnischen stánnnen angehörten.)) Mindez természetesen kellő alappal nem bizonyít
ható s a mi értékes adatot OASSEL nézeteinek igazoláaiira a nyelvi tények sorából fölhoz, voltaképen csak az indogermán népekkel, különösen az árjasággal való külömbözö korbeli külső érintkezés
nek jelenségei.
Mind az eddigieknél szélesebb alapon bizonyítja a keleti ma-
