L ÁBADY T AMÁS 70. SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁBÓL

ÜNNEPIKÖTET

LÁBADY TAMÁS 70. SZÜLETÉSNAPJAALKALMÁBÓL

(L)EX CATHEDRA ET PRAXIS

 Ü ^{NNEPI KÖTET} 

L ^ÁBADY T ^AMÁS 70. SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁBÓL



C

Z

– K

A

– L

B

– P

A

SZERKESZTÉSÉBEN

PÁZMÁNY PRESS BUDAPEST  2014

DE PETRO PÁZMÁNY NOMINATÆ FACULTAS IURIS ET

SCIENTIARUM POLITICARUM XENIA



© Szerkesztők, 2014

© Szerzők, 2014

© Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar, 2014

ISSN 2061-9227 ISBN 978-963-308-207-2



XENIALOGO: Barka Ferenc

Kiadja:

a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara,

Budapest, Szentkirályi u. 28–30. ● www.jak.ppke.hu Felelős kiadó: Dr. Varga Zs. András dékán

Nyomdai előkészítés: Szakaliné Szeder Andrea Készült a Komáromi Nyomda és Kiadó Kft.

nyomdájában

Felelős vezető: Kovács János Ferenc ügyvezető

c. egyetemi tanár

Életrajz ... 13

KÖSZÖNTŐ

SÓLYOM László

Iskola a határon ...15

Tanulmányok a klasszikus polgári jog körébő

Az örökbefogadás és az öröklési jog kapcsolata a magyar

polgári jogfejlődésben Werbőczytől a XX. század végéig ... 23 BORONKAY Miklós

Felelősség potenciális károkozásért:

gondolatok az alternatív okozatosságról ...41 CSAPÓ Orsolya

Felelősség, biztonság? A környezeti károk megelőzése és felszámolása

tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelvről ...61 CSEHI Zoltán

Az egyoldalú szerződésmódosítás általános kérdései ... 79 HARMATHY Attila

Az elbirtoklásról ...113 KECSKÉS László

A civilisztika egyes területeiről ...129

KEMENES István

Értékőrzés az új Polgári Törvénykönyv szerződési jogában ...145 LANDI Balázs

A jogellenesség, mint a deliktuális felelősség tényálláselemének jelentősége és jelentés-változásai Grosschmid Béni, Zachár Gyula

és Kolosváry Bálint elméleti írásaiban ...157 MENYHÁRD Attila

Kártérítés, prevenció és jogalap nélküli gazdagodás ...187 POMEISL András József

Mikor uzsora az usura? ... 205 SZILÁGYI Ferenc

Koncepcionális kérdések az engedményezés európai nemzetközi kollíziós magánjogi, valamint anyagi szerződési jogi

szabályainak kialakításánál ...221 VÉKÁS Lajos

A magánjogi kodifi kációk néhány tanulságáról ...257

Tanulmányok a kereskedelmi jog és a jogi személyek körébő

Az általános szerződési feltételek és a tisztességtelen szerződési

kikötések szabályozása a magyar polgári jogban ... 269 GYULAI-SCHMIDT Andrea

A szolgáltatási koncesszió európai harmonizációja ... 285 KISFALUDI András

A jogi személy vezető tisztségviselőinek felelőssége

az új Polgári Törvénykönyvben ... 307 NOCHTA Tibor

A könyvvizsgálói felelősségről ...339 TATTAY Levente

A fogyasztói jogi irányelv kritikája ...351

Orvosi jogi és családjogi tanulmányok

BÍRÓ László

A test teológiája ...377 JOBBÁGYI Gábor

Magyarország demográfi ai helyzetének megváltoztatásáról ...383 KŐRÖS András

A gyermek vérségi származása megismeréséhez fűződő joga

az új Ptk. családjogi könyvében ...389 NAVRATYIL Zoltán

Az anyatesten kívüli embrió mint „jogi személy”? Egyes szabályozási alternatívák problémái az asszisztált reprodukció során létrehozott

anyatesten kívüli embrió tekintetében ...401 ZLINSZKY János

Házasság, alkotmányosan védve! ...413

Alkotmányjogi tanulmányok

FÁBIÁN Ferenc

Gazdasági alapjogok az Európai Unióban ... 425 KOLTAY András

Állami semlegesség és állami szólásszabadság. Az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának gyakorlata a vallási jelképek közterületen való

használatával kapcsolatban, európai kitekintéssel ... 443 KUKORELLI István

Az állami ünnep, augusztus 20. értelmezési keretei (üzenete) ...491 PACZOLAY Péter

Az emberi jogok egyetemessége ... 497 SCHANDA Balázs

Élet és értékek az új Alaptörvényben ... 505

SZUROMI Szabolcs Anzelm

A vallásszabadság érvényesülése a spanyol állami egyházjogban,

különös tekintettel a 2002 utáni jogalkotásra ...515 VARGA Zs. András

Közigazgatás és jogalkotás ...541

Parerga – vegyes tárgykörű tanulmányok

BENKE József

A római jog továbbélésének ʻtranszmodern’ fejezete:

az ún. főtanácsnoki indítvány ...559 DARÁK Péter

Társadalmi problémák – jogi megoldások ...585 PÉTERI Zoltán

A jogösszehasonlítás új paradigmája felé: gondolatok

egy újabb összegezés kapcsán ...601 POGÁCSÁS Anett

Mit veszíthet egy szerző? Gondolatok a sérelemdíj szerzői jogban

betöltött szerepéről ...617

si becsületbeli és jogi kötelem között. […] Miként fény, árnyék jöhet a naptól vagy gyertyától.”

Grosschmid Béni

Dr. Lábady Tamás 1944. július 6-án, Baján született.

Tanulmányait 1968-ban fejezte be a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán summa cum laude fokozattal. 1968. március 16-tól a Pécsi Járásbíróságon fogalmazó, 1970. június 1-jétől előbb a Siklósi Járásbíróságon, majd a Pécsi Járásbíróságon polgári ügyszakos bíró. 1976. június 1-jével kapott kinevezést a Pécsi Megyei Bíróságra, ahol előbb megyei bírósági bíróként, majd 1982. február 1. napjától megyei bírósági tanácselnökként ítélkezett.

Hitvesével, segítőtársával vallják, hogy a házasság a legnagyobb csoda a földi életben. Aktív szerepet töltenek be a Házas Hétvége katolikus lelkiségi mozgalomban is. Két gyermeknek adtak életet, a család azóta tizenhárom uno- kájukkal együtt teljes.

1990. július 2-án az Országgyűlés a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága tagjává választotta 9 évre. 1993-ban az Alkotmánybíróság testülete helyettes el- nökévé választotta és ezt a tisztséget 1996-ban 3 évre megújította.

Alkotmánybírói mandátuma lejárta után a Magyar Köztársaság elnöke 1999.

július 3. napjától újra bírónak nevezte ki. A Baranya Megyei Bíróság tanácselnö- ke, 2001. július 1. napjától kezdődően pedig a Polgári és Közigazgatási Kollégium vezetője lett. 2003. január 1-jétől kezdődően az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a Pécsi Ítélőtábla elnökének nevezte ki, bírói hivatását 2012 júniusáig, nyugdíjba vonulásáig ekként gyakorolta.

Bírói hivatása mellett 1974-ben kezdett oktatni a Pécsi Tudományegyetem Jogi Karán, a Polgári Jogi Tanszéken, előbb óraadóként, majd másodállású ad- junktusként, később egyetemi docensként.

1979-ben elnyerte az Alexander von Humboldt Alapítvány ösztöndí- ját, amely ösztöndíjjal a Kölni Egyetem Polgári Jogi és Biztosítási Jogi Intézetében végzett kutatómunkát. 1988-ban szerzett kandidátusi akadémiai fokozatot. 1989. szeptember 1-jei hatállyal a művelődési miniszter az Eötvös Loránd Tudományegyetemen részére „címzetes egyetemi docensi” címet ado- mányozott. 1996-tól kezdődően a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán is oktat polgári jogot, 1999 júliusa óta – amikor a pécsi egyetemmel a részfoglalkozású munkaviszonyát megszüntette – ennek az egyetemnek a tanáraként tanít polgári jogot, jelenleg mint a Magánjogi és Kereskedelmi Jogi Tanszék címzetes egyetemi tanára.

Több mint száz publikációja – közöttük több könyv és könyvrészlet – jelent meg magyar és idegen nyelven. Ezek zöme a polgári jog tárgykörében született,

de publikált a polgári eljárásjog és az alkotmányjog tárgykörébe tartozó írásmű- veket is. „A magyar magánjog (polgári jog) általános része” c. tankönyve szá- mos kiadást élt meg, majd 2013-ban „A magánjog általános tana” címmel jelent meg átdolgozott formában.

Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottsá- gának, alapítója és szerkesztőbizottsági elnöke a Bírósági Döntések Tára című, havonta megjelenő folyóiratnak, és az Ítélőtáblai Határozatok című, negyedéven- ként megjelenő folyóirat szerkesztőbizottságának. Az új Polgári törvénykönyv megalkotásában is aktív szerepet vállalt a Kodifi kációs Szerkesztőbizottság tagjaként.

1999-ben a Magyar Köztársaság elnöke részére „A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal” kitüntetést adományozta, 2011-ben címzetes kúriai bíró és a Deák Ferenc-díj kitüntetettje, ugyanezen évben tehet- séggondozó munkáját az Országos Tudományos Diákköri Tanács Mestertanár Aranyéremmel ismerte el. 2012-ben elnyerte a legmagasabb igazságügyi kitün- tetést, a Juhász Andor-díj arany fokozatát, és PPKE JÁK Emlékérmet vehetett át a Karért végzett oktatói és egyéb tekintetben megnyilvánuló támogató mun- kásságáért. A Magyar Ügyvédi Kamara elnöksége a „Jog szolgálatában” kitün- tetést adományozta részére.

S

László

1. Lábady Tamás hatvanadik születésnapján volt tanítványai tisztelegtek előtte ünnepi tanulmánykötettel. Nem a szokásos egyetemi szervezés; nem az egyívá- sú kollégák és régi pályatársak írásai: Lábady tanár úr egykori hallgatói akar- ták kifejezni szeretetüket és hálájukat. Ez az őszinte és szinte kitörő érzés hozta létre és határozta meg a könyvet, amelyben a közben már nevet szerzett fi atal kutatók és tanárok tudományos munkái éppen úgy erről tanúskodnak, mint a rövid emlékképek a Tanár Úr előadásairól és kapcsolatáról a diákokkal. Ennél nagyobb ajándékot tanárember nem kaphat.

S most eljött a hetvenedik év, amikor – a Lábady Tamásnak mindig fontos és otthonos német egyetemi szokások szerint is – „kijár” a Festschrift annak, aki kilép az egyetem rendes üzeméből; az ünneplés az örömteli összefoglalás és a búcsú ambivalenciájával. Ez a tisztelgés nem egyszerű azoknak, akik nem, vagy nemcsak egy szakmai írást ajánlanak az ünnepeltnek. Valók-e baráti sza- vak, szubjektív értékelések egy tudományos gyűjteménybe, ahol a beküldött írás komolysága, színvonala fejezi ki a nagyrabecsülést? Aki ezen túllép, a ju- biláns tükrében magáról vall. Hogy lehet a kísértést elkerülni, a helyes arányt megtartani?

S ha már megkockáztattam, rögtön itt vannak a címadás nehézségei. Először néhány fontos és jellemző döntés pillanatát ragadtam volna ki Lábady Tamás pályájából, „Lélek, Jelenlét” címmel. Egy másik nagy tanár-egyéniség, Jelenits István vallomása inspirált erre. Ő azt mondta: lélekszakadva éltem. Egy költő, mint Jelenits, megengedhet ilyen többértelmű bepillantást az életébe; viszont Lábadynál éppen az ellenkezőjére, a mindenki számára látható, objektív vá- lasztási szituációkra gondoltam, amikor kellett lélek is, jelenlét is. Például a híres útlevél-ítéletre; a nagybeteg Eörsi Gyula helyett megírt főreferátumra a biztosítási világkongresszuson; egy nagydoktori értekezésben a plágium ki- mutatására, ami a tudományos minősítések olajozott rendjében olyan nagy tett volt, hogy az opponensi véleményt még a Budapesti Könyvszemle is közölte;

az alkotmánybírói újraválasztás visszautasítására, vagy arra, hogy nem hagy-

* Akadémikus, az Alkotmánybíróság elnöke 1990–1998 között, Magyarország köztársasági el- nöke 2005–2010 között.

ta annyiban a kényszernyugdíjazást, bírótársai nevében sem. De aztán hirtelen jobbnak tűnt valamilyen állandó vezérmotívumot keresni, az ünnepelt szemér- mességéhez illőbbet, a külső körülményeket, a pályát jellemezni, amelyet meg kellett futnia.

2. Nem tudom, szereti-e Lábady Tamás Ottlik Gézát. Az Iskola a határon címet sokféle asszociáció teszi elfogadhatóvá. Mindenekelőtt, hogy Lábady élete és munkássága sokféle határ-szituációban folyt, s az „iskola” is többértelmű: amit ki kellett járnia, és amit teremtett. „Szerelmének”, a polgári jognak át kellett ér- tékelnie „totalitás-igényét” a közjoggal való találkozása révén. Sőt, alkotmány- bíróként Lábady is dolgozott ezen. Munkásságának fő témáját, a polgári jogi felelősség és a biztosítás viszonyát is az állandóan mozgó határok jellemzik. S vajon a polgári jogi kárfelelősség szubjektív vagy objektív-e? Szűkebb témá- ja, a nem-vagyoni kártérítés is maga a fogalmi paradoxon és az alakváltások- ban mégis elpusztíthatatlan gyakorlati fennmaradás. Előadásaiban és írásaiban állandóan érinti a jog és etika határterületeit. Még a magánjogtörténet bemuta- tásánál is szinte etikai seregszemlét tart az elődök fölött. És a mindent gazda- gon elöntő idézetek is egyfajta bújócska a maga-megmutatás és a hagyomány- ba rejtezés határán. Beck Salamon álarcát tartja maga elé – „én, az elmélet és a gyakorlat szerény kentaurja” – idézi kedvtelve –, miközben ő is az ítélő bíró és a tudós jogtanár kettős életét élte, s egész élete ezen határvonal mindkét olda- lán folyt. A nagy példák nyomán ő is kiadta saját jogeset-gyűjteményét „A nem vagyoni kártérítés újabb bírói gyakorlatáról”; s írt másrészt elméleti monográfi - át és tankönyvet. S ha ennyien örömmel vallják magukat tanítványának, akkor a határokon mozgó egyénisége minden megnyilvánulásával tanított, s kétségte- lenül iskolát teremtett.

Vannak ennél mélyebb rétegek is, amelyek bontogatásától visszatart a sze- mélyiség tisztelete. De a címválasztásban megerősített, hogy Lábady sem hagy- ta ott – noha megtehette volna – a kíméletlen iskolákat. Ennek jutalmát Ottlik a regény végén fi noman és mégis óriási felszabadító erővel érezteti. De a foly- tatás, a Buda is arról az életre szóló belső tartásról szól, amit abban az iskolá- ban mégis ki-ki megszerezhetett. Lábady Tamásnál számomra a hűség lett ilyen jellemvonás. Hűség Pécshez, bár fővárosi karrier és ide költözés is nyitva állt előtte. Még alkotmánybíróként is ingázó maradt. Hűség a szeretett pécsi pro- fesszor, Rudolf Lóránt egykori tanszékéhez, ahol a jogi kar piszkálódásai elle- nére is kitartott. Hűség a tanításhoz Pécsett és a jogi továbbképzőben, azután a Pázmányon, bár közben az egyéb terhek egyre nőttek. Hűség a bírói hivatáshoz, amely alkotmánybírói tevékenységében is mindig jelen volt, és ahová visszatért.

Hűség hitéhez és elveihez, amelyeket félreérthetetlenül érvényesített és a jog adta lehetőségeken belül megvallott, amikor csak értékekről lehetett beszélni.

3. A személyiségi jogok a polgári jog határvidéke. (Magán)büntetőjog és alkot- mányjog felé egyaránt áttűnőek a határai; egyikből ered, másik felé tart, aztán meg is fordulhat az irány. Rajtuk keresztül egymás szerepét játszhatják e jog- területek. Lábady Tamás pályáját végigkísérték írásai a személyiségi jogokról.

Most tisztelgésül két idevágó ítéletét idézem fel. Egyiket bírói működése elejé- ről, a másikat végéről. Mindkettőt ugyanaz a civil kurázsi hatja át, és mindket- tő az elvhűség tettre váltása.

Az első ítéletet a Pécsi Megyei Bíróság Lábady-tanácsa hozta az 1980-as években. Az iratokat ma már nem lehet fellelni a bírósági irattárakban – az íté- let azonban legendává vált. Hivatkozzák, tanítják. Hasonló sorsra jutott a rend- szerváltás és előtörténete számos dokumentuma, amelynek igazi értékét annak idején szerzőik sem becsülték fel, hiszen csak a későbbiek összefüggésében vi- lágosodott ki jelentőségük. Ez volt az a korszak, amikor közvetlenül hatályosuló alkotmány nem lévén, a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseit próbáltuk meg alkotmányos szabadságjog szerepében használni. Egyrészt az egyesületi jog, de mindenekelőtt a személyiségi jog generálklauzulája, az általános szemé- lyiségi jog volt alkalmas erre. Ez a jog, mint anyajog valóban „az actiok termé- keny anyjává” vált. De a polgári bíróságok szerepe egyébként is felértékelődött az adatvédelem, a fogyasztóvédelem, a környezetvédelem színrelépésével. Az ügyek hordereje gyakran túlterjedt a peres feleken; a bírónak – közigazgatási bíráskodás sem lévén – igazgatási határozatokat kellett felülbírálnia; általános érdekeket kellett konkretizálnia és egymással szemben mérlegelnie. A bíró jog- alkotó tevékenysége az új területek kijelölésében, vagyis új határok megvonásá- ban megkerülhetetlen lett. S bár az elmélet támogatást és muníciót kínált a bí- róságoknak, kevesen merték azt használni – hiszen mindezen újdonságoknak rendszerkritikus töltete volt. Lábady Tamás szóban forgó ítélete pedig kifejezet- ten az akkori rendszer egy jellemző, jogkorlátozó tényállásáról döntött – ahogy ma mondjuk: a szabad mozgás alkotmányos joga, a külföldet is magába fogla- ló utazási szabadság javára.

Annak idején az útlevélkérelemhez csatolni kellett a munkahely javaslatát is – amelyet a munkahely vezetője, a párttitkár és szakszervezeti titkár szabad belátás alapján hozott meg. A javaslat hiányában nem lehetett arra számítani, hogy kiadják az útlevelet. Egy pécsi vállalat informatikus mérnöke útlevélkérel- mét munkahelye nem támogatta. A mérnök beperelte a vállalatot. Az igazgató arra hivatkozott, hogy nem tudnák pótolni az informatikust, ha az esetleg nem térne haza Nyugatról – bár erre a feltételezésre semmi támpontjuk nem volt.

A Lábady-tanács megállapította a személyiségi jog sérelmét. A Legfelsőbb Bíróság azonban hatályon kívül helyezte ezt az ítéletet, és – mint szintén köz- tudott lett – kifejezte rosszallását Lábady renitens magatartása miatt. Viszont ennek a megelőlegezett alkotmányjogi ítéletnek szerepe volt abban, hogy a nem-

sokára bekövetkezett jogállami fordulat során Lábady Tamás meghívást kapott az alkotmánybírói tisztségre.

A másik esetben nem a történelem igazolta Lábady Tamást, hanem a Legfelsőbb Bíróság változtatta meg korábbi egységes gyakorlatát, amelyet pedig elvi határozatként is megerősített. A wrongful life-keresetekről van szó, amelyben a Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 2006-ban jogegységi határo- zatot javasolt. Ezt a Legfelsőbb Bíróság meg is hozta, a pécsi kollégiumi véle- ménnyel teljes összhangban (1/2008. számú PJE határozat). A kérdés az volt, hogy a genetikai ártalom következtében fogyatékossággal született gyermek igényelhet-e saját jogán polgári jogi kártérítést az egészségügyi szolgáltató- tól azért, mert a terhesgondozás során elmaradt vagy hibás orvosi tájékozta- tás miatt anyja nem élhetett a terhesség-megszakítás jogával. Az alsóbíróságok ítélkezése már 1992 óta tagadta a fogyatékos gyermek jogát a kártérítésre, míg a Legfelsőbb Bíróság elismerte azt.

Itt a dokumentumok hozzáférhetők, és a jogirodalom is tárgyalja az ítélete- ket. Nem is ezeket szeretném ismertetni. Azt a benyomásomat szeretném meg- osztani, milyen szerencsés alkalmat nyújtott ez az ügy Lábady Tamásnak, hogy a pécsi kollégiumi vélemény tervezetében bemutassa kártérítési jog, erkölcs és közrend egymásra hatását, mintegy összefoglalva nézeteit és korábbi munkás- ságát. A véleményben helyet kapott egy jogösszehasonlító áttekintés is. Ez nem- csak teljesebb lett, mint az Alkotmánybíróságon szokásos hivatkozások, hanem kifejtette a Lábady korábbi monográfi ájában meglévő kezdeteket is. A kollégi- um saját álláspontjának igazolása szükségképpen a Legfelsőbb Bíróság koráb- bi érvelésének cáfolata is. Valóban megdöbbentő, mennyire a felszínen marad- va, csupán az alkotmány szavaira hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság. Pedig az emberi méltóságról és az élethez való jogról az alkotmánybírósági ítéletek sok- rétű, és éppen az ügyben is felmerülő erkölcsi határkérdésekben is eligazító ér- telmezést adtak. Ennek ismeretében – vagy megértése esetén – nem jelenthet- te volna ki a felülvizsgálati határozat, hogy a fogyatékosan született gyermek- nek az élethez és az emberi méltósághoz való joga sérül. Végül is azt kellett a legfelsőbb bírósági gyakorlattal szemben érvényesíteni, hogy az emberi életet nem lehet kárnak tekinteni; hiszen ez azt jelentené, hogy a fogyatékos lét any- nyival értéktelenebb az „ép”, egészséges emberi létnél, hogy még a nemlét is ér- tékesebb nála. Ennek a szemléletnek közrend-ellenességét és alkotmányellenes- ségét a külföldi törvényhozás vagy alkotmánybíráskodás már régen megállapí- totta. Most, a pécsi javaslat nyomán a jogegységi határozat Magyarországon is kimondta ugyanezt.

Lehetséges, és volt is a magzati károsodás nyomán fogyatékkal élők kárté- rítési ügyében olyan ítélet, amely nem a jog elvi alapjaira épített, hanem arra, hogy „a bíróságnak is van szíve” – ahogy Lábady a francia semmitőszék bí- róját idézi a Perruche-ügy ismertetésében. S maga is arra kényszerült, hogy

tv-műsorban védelmezze gondosan megalapozott és a Legfelsőbb Bíróság által megerősített álláspontját a károsult szülők érzelmekre és a nézők együttérzésé- re apelláló, egyre agresszívabb érveivel szemben. Franciaországban (és rend- re másutt is) törvény zárta ki az ilyen ‘jótét-lélek-bíráskodást’ hiszen itt alap- elvekről van szó! Lábady Tamás alkotmánybíróként is megtapasztalhatta, hogy milyen nehéz például a halálbüntetés alkotmányellenességét magyarázni a va- lamely bűntényen felháborodott embereknek, akiket nem érdekel az élethez és méltósághoz való jog értelmezése, bármennyire is meghatározza ez az egész jogrendet, hanem a maguk igazságérzete szerint bosszúért kiáltanak. S ugyan- ezen az érzelmi alapon nem érdekli a részvétre és a jog ellen hangolt közönsé- get az sem, hogy a fogyatékkal született gyermek ügyében sem a kár, sem az okozatosság nem áll fenn.

* * *

Ma, amikor az absztrakt jogi gondolkodást, a jog formális garanciáin belüli igazság-érvényesítést egyre több támadás éri; amikor vele szemben az ügyen- ként és érintett csoportonként változó, éppen népszerű anyagi igazságosságot karolja föl a politika és a társadalom, sőt, ezt kéri számon a jog szerint ítélő bí- róságokon, még fontosabb Lábady Tamás életművének tanulsága. Úgy tudott mindig kiállni a jogért, a jog alapjaiért, hogy erkölcsi meggyőződését is követ- kezetesen érvényesíteni tudta.

A KLASSZIKUS POLGÁRI JOG

KÖRÉBŐL

KAPCSOLATA A MAGYAR POLGÁRI JOGFEJLŐDÉSBEN WERBŐCZYTŐL

A XX. SZÁZAD VÉGÉIG B

István

1. Előbeszéd

Az örökbefogadás intézményét a hatályos jogszabályok zöme családjogi kérdés- ként kezeli, s talán ez az oka annak, hogy az örökbefogadás anyagi jogi követ- kezményeit, különösen öröklésjogbeli hatásait – és különösen annak lényeges változásait – kevésbé kíséri fi gyelem. Ez különösen az öröklési jog egyetemi ta- nítása során használt jegyzet-anyag többsége tekintetében sajnálatos, mégpedig azért, mert átsiklanak a Ptk.¹ 618. § „keletkezésének” magyarázatán.

Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy nyomon kövesse egyrészt a törté- neti jogfejlődést, másrészt megvizsgálja azt a jelenséget, mely szerint: az újabb kori szabályozás a vérségi elvet tiszteletben tartó öröklési rendet mintha áttörni kívánná az elmúlt évtizedekben.

Különös fi gyelmet igyekszik fordítani a tanulmány az örökbefogadás titkos- ságának kettős megítélésére a legiszláció változásai folytán, s a változások jog- gyakorlatban bekövetkezett következményeire.

2. Az örökbefogadás intézménye Werbőczynél

Régi magyar jogunk az örökbefogadás két nemét ismerte: 1. a gyermekké (adoptio fi lialis) és 2. a testvérré fogadást (adoptio fraternalis).

* Ny. alkotmánybíró; c. egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar.

1 1959. évi IV. törvény.

Az örökbefogadás mindkét neme lényegét tekintve örökös nevezés volt.

Szerzett vagyonáról mindenki szabadon rendelkezhetett, a szerzett vagyonra az örökbefogadás leszármazó létében is megállt, s az ilyen örökbefogadás jóvá- hagyásra nem szorult. Ellenben ha az örökbefogadással az ősi vagyonra kiható helyzet keletkezett, a törvényes örökösök hiánya, vagy azok beleegyezése volt szükséges, az adományos jószágra pedig királyi jóváhagyás.

Tehát: Werbőczy Hármaskönyve² rendelkezéseiben nyilvánvalóan hangsúlyt kap az örökbefogadás vagyonjogi következménye, de a rokonná fogadás külön szabályai is következhetnek az örökbefogadásból.

A Tripartitum Első Rész VIII., valamint a LXVI. címe szerint:

a) nemessé válás örökbefogadás útján:

„Továbbá, még más módon is lesznek nemesek, ugyanis örökbefoga- dás útján; midőn tudniillik a főurak vagy nemesek valamelyike egy paraszti állapotú vagy nem nemes személyt örökbe fogad, s javainak örökösévé és a maga jogutódává tesz; s ha azután az örökbefogadás- hoz királyi jóváhagyás is járul, végül pedig a jószágba valótörvény- szerű iktatás is megtörtént, (mivel az örökbefogadás, éppen úgy, mint a fi úsítás,a királyi jóváhagyás mellett jószágadomány erejével bír):

akkor az a nem nemes, valamint gyermekei is, valóságos nemesek- nek tekintetnek.”³

b) az örökbefogadás biztosítéka:

„Jegyezzük meg tehát, hogy bármely birtokos emberek vagy más sze- mélyek között javaiknak az egyik fél megszakadása esetében a másik- ra való átszállása felől kötött szerződést, mely tudniillik akár a király jóváhagyásával láttatott el, akár pedig a bevalló személyek többségé- nél fogva a fönt említett módon megerösűlt, az egyik félnek megsza- kadása után egy év leforgása alatt (mint mondtam) törvényes iktatás- sal foganatosítani kell.

1. § Addig is azonban a túlélő fél az efféle szerződés vagy testvérré fogadás folytán őt megillető öröklési jog erejénél fogva a magta- lanul elhalt félnek, neki tudniillik mint egyosztályos atyafi ának, jószágait egyszerűen elfoglalni és birtokba venni (hacsak vala- mely törvényes akadály nem áll ellen) jogosítva van.

2 W^ERBŐCZY István: Magyarország szokásos jogának Hármaskönyve. Magyarra fordította Csiky Kálmán. Budapest, 1894.

3 WERBŐCZY (1894) i. m. HK. I. R. 57., 58 sz.

2. § A szerződés vagy testvérré fogadás pedig abban áll, hogy vala- ki (kinek törvényes örökösei nincsenek) egy tőle idegen más sze- mélyt a maga jószágaiban, engedély mellett örököséül helyettesít.

3. § Nyomatékosan mondám, hogy: a kinek törvényes örökösei nin- csenek. Mert ha valóságos és törvényes örökösök és utódok él- nek, a testvérré-fogadásnak nem lesz helye. De ilyenek nem lé- tében, a testvérré vagy fi úvá fogadott személy nyeri meg azon jószágok örökösödésnek erejét és jogát.

4. § Mondottam továbbá, hogy engedély mellett történik a helyette- sítés; mivel engedély,vagyis a fejedelem jóváhagyása nélkül az ily helyettesítés vagy örökbefogadás semmi jogerővel nem bír s nem bírhat, hanem a javak háramlása egyenesen a fejedelemre és a szent korona joghatóságára fog nézni és tartozni. A fejedelem jó- váhagyása nélkül az örökbe fogadott testvér vagy fi ú nem is léphet az olyan jószágok birtokába, és azokat el nem tulajdoníthatja.”

Summázva: a Tripartitum szerint az örökbefogadás joghatásai egyrészt rokoni (testvéri) kapcsolatot hozhatnak létre, de mindenképpen vagyoni hatásai azok, amelyek nem állhatnak ellentétben a vérségi elven alapuló ősiség szabályaival.

Az örökbefogadás folytán az örökbefogadott családi nevén változás nem esett, vérrokonságához való kapcsolata – így öröklési jogi kapcsolata is – válto- zatlanul megmaradt.

Ha azonban a nem nemest fogadta örökbe a nemességgel rendelkező örökbe- fogadó – királyi jóváhagyással – az adományerő folytán az örökbefogadás ne- messé tett.⁴

Ismételten megállapítható, hogy a vérségi – mondhatni törzsi kapcsolatnak – a jelentősége meghatározó volt.

Önmagában az örökbefogadással az örökbefogadott vallása nem változott.

Vallásváltozásra vonatkozó kikötés az örökbefogadási szerződésbe nem volt foglalható.

4 WERBŐCZY (1894) i. m. HK. I. R. 8. cz.

3. Az örökbefogadás joghatásai a 19. századtól

A jelen tanulmány kereteit meghaladná, ha foglalkozna az osztrák jog hatásá- val, bár még a 19. század végén is Erdélyben, a katonai határőrvidéken, vala- mint Fiume lakosságára az OPTK szabályai érvényesültek.⁵

Az Országbírói Értekezletet követően különösen az örökbefogadásra vonat- kozó jogszabályaink legnagyobb része az igazságügyi minisztériumi rendele- tekben öltött testet, melyeknek tartalmi jogerejét a szokásjog adta. Törvénybe foglalt rendelkezés alig van.⁶

Az örökbefogadás szerződés. Kormányhatósági jóváhagyásának szabályozá- sa 1877-ben született.⁷ Kimondatott, hogy a kiskorúakra vonatkozó örökbefoga- dási szerződés érvényességéhez gyámhatósági jóváhagyás szükséges. A gyám- hatóság csak azt vizsgálja, hogy a szerződés a kiskorú érdekében áll-e.

Az érvényesen létrejött örökbefogadás lényeges jogi következménye, hogy az örökbefogadott éppen olyan törvényes örökösödési jogot nyer az örökbefogadó után, mintha annak vérszerinti leszármazója lenne. Ettől a jogától az örökbe- fogadott a szerződésben meg nem fosztható, s a kötelesrészen aluli mértékben nem is korlátozható.

A törvényes öröklési jog azonban nem kölcsönös, örökbefogadott után a szerződésben sem lehet kikötni az örökbefogadó javára öröklési jogot.

Tehát az előző mondatban rögzített elv különös fi gyelmet szentel a vérségi elvnek, ugyanis az örökbefogadott és vérszerinti szülők között fennáll az örök- lési kapcsolat, és amennyiben az örökbefogadó is örökölhetne az örökbefoga- dott után, akkor öröklési kapcsolatba kerülne a vérszerinti szülőkkel, amit a ko- rabeli szabályozás is elkerülendőnek tartott.

Az örökbefogadás az örökbefogadott és örökbefogadó között pusztán szemé- lyes jellegű, amiből nyilvánvalóan következik, hogy az örökbefogadott az örök- befogadó vérszerinti rokonaival szemben semmiféle viszonyba nem jut, így természetesen családjogi viszonyba sem.⁸

5 OPTK 179–185., továbbá 755–756. §§.

6 Magyar Jogi Lexikon Budapest, Pallas Rt., 1903. V. kötet. 755. 1.

7 1877. évi XX. tc. Gyámsági és gondoksági ügyek rendezéséről, 113. §.

8 1878. évi V. tc. 78. §; 1899. évi :XV. tc. 6. §.

4. A 20. század első felében

A huszadik századra áthúzódik a fent már vázolt szabályozás: az örökbefoga- dott gyermek az örökbefogadó szülővel a törvényes gyermek jogállásában van, tehát örököl utána, mégpedig egyenlően az örökbefogadó szülő törvényes gyer- mekével együtt. Az örökbefogadó szülő azonban változatlanul nem örököl az örökbefogadott gyermek után.

Itt nincs meg a kölcsönösség elve, mert nincs vérközösség, amin az öröklés- ben a kölcsönösség, viszonosság alapul.⁹ Ugyanezért az örökbefogadott gyer- mek az örökbefogadó szülő rokonai után sem örököl, de azok sem örökölnek ő utána.¹⁰

5. A magánjogi törvényjavaslattól

a Családjogi törvényig

A) 1928-ban Magyarország kiváló kodifi kátorai próbálták megszerkeszteni az egységes magyar magánjogi törvénykönyvet. A vállalkozás annyiban járt siker- rel, hogy a javaslatból ugyan – itt nem részletezett okokból – törvény nem lett, de rendelkezéseit az ítélkezési gyakorlat a átvette egészen az 1959. évi IV. tv.

(Ptk.) hatálybalépéséig.

Az Mjt. rendelkezései lényeges tartalmukban a hosszú ideje fennálló szabá- lyozást erősítik meg azzal a kiegészítéssel, hogy az örökbefogadási eljárásra pontos és részletes szabályozást ad.

Az örökbefogadással az örökbefogadott az örökhagyó törvényes gyermeké- nek jogállásába lép.¹³

Az örökbefogadási szerződésben a felek megállapodhatnak abban, hogy az örökbefogadott viselje-e az örökbefogadó családi nevét, akár saját családi ne- véhez kapcsoltan is. Ha az örökbefogadó a saját családi nevét nem ruházza át, vagy a szerződés a névviselésről nem rendelkezik, az örökbefogadott csalá-

9 WERBŐCZY (1894) i. m. H. K.47. c. 4. §.

10 SZLADITS Károly: Magyar magánjog. Hatodik kötet. Budapest, Grill Kiadó, 1942. (Öröklési jog) 65.

11 Magyarország Magánjogi törvénykönyvének törvényjavaslata. TÉRFY Gyula összeállítása.

Budapest, Grill Kiadó, 1942.

12 1952. évi IV. törvény.

13 Mjt. 215. §.

di neve nem változik.¹⁴ Az Mjt. megtartja azt a korábban is érvényesülő sza- bályt, hogy az örökbefogadó nem szerez öröklési jogot az örökbefogadott után.

Az örökbefogadással megszűnik az örökbefogadott vérszerinti szülőinek szülői hatalma, kiskorú gyermekre nézve azonban a személyes érintkezés joga fenn- marad és az örökbefogadási szerződésben szabályozható is. Az örökbefogadás nem szünteti meg a vérségi kapcsolatot, amiből következik, hogy az örökbefo- gadott a vérszerinti szülei után törvényes öröklési jogát nem veszti el, s az örök- befogadott halála esetén törvényes rokonai örökölnek a törvényes öröklés sza- bályai szerint.

Szubjektív sorok

A jelen tanulmány írójának kötelessége, hogy most a joganyag ismertetésé- ben megálljon, s emlékezzen és emlékeztessen Vladár Gábor¹⁵ jogtudósra, a Kúria bírájára, aki az Mjt. kodifi kálásában a legnagyobb szerepet vitte, s ta- lán a XX. század legrangosabb kodifi kátora volt. Akadémiai székfoglalóját is a kodifi kációból írta. A tudományos életből való mellőzésének talán az is lehet az oka, hogy a tudományos világ egyes képviselői még ma is terjesztik róla, hogy Szálasi minisztere volt. Nem volt az. A kormányzó a Lakatos-kormány alatt összesen hat hétre kérte fel Vladár Gábort igazságügyi miniszternek, mely idő- szak alatt – egy megszállott országban, ahol a kormányzó a megszállás napjá- val szakértői kormányt¹⁶ nevezett ki – a munkájában sem balra, sem jobbra húzó szélsőség nem volt tapasztalható.

14 Mjt. 216. §.

15 Életrajza: Vladár Gábor (Bia, 1881. okt. 14. – Bp., 1972. júl. 19.): jogász, kúriai tanácselnök, igazságügy-miniszter, az MTA tagja (I. 1937–49). A bp.-i tudományegy.-en államtudományi és jogi doktorrá avatták, majd az igazságügymin.-ban dolgozott; miniszteri titkár (1918), a magánjogi ügyosztály, majd a törvényelőkészítő ügyosztály vezetője volt. Részt vett a ma- gánjogi törvénykönyv megalkotásában, törvények, rendeletek megszövegezésében. Tagja a Fővárosi Közmunkák Tanácsának; igazságügymin. (1944. aug. 29.–okt. 16.). Az 1944. okt.

14-i déli minisztertanácsot követően ő adta ki a délutáni órákban a baloldali sajtó engedélye- zésére s a szélsőjobboldali sajtó betiltására, valamint a politikai foglyok szabadon bocsátásá- ra vonatkozó rendeletet. – Szerk. a Magyarország hatályos törvényei, kiegészítve a törvénye- ket módosító jogszabályokkal c. törvénygyűjteményt (I–III., Bp., 1943–44). – M. Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület harminc évének mérlege (Bp., 1937); Tudományos munka-e a jog- szabály előkészítése? (Bp., 1939); Juhász Andor (Bp., 1944); Az egyház és az állam viszonya (Bp., 1947). In: Magyar Életrajzi Lexikon. (Főszerk.: Kenyeres Ágnes) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990. 1000‒1990.

16 A mostanában elterjedt politikai szóhasználattal szemben a közjogi elvek szerint szakértői kormánynak nevezték, s akkor volt kinevezhető, ha politikai felelősséget – mondjuk – éppen az ország idegen hatalom általi megszállása miatt nem vállalhatott, azonban különösen az ál- lampolgárok adminisztratív ügyeit intéznie kellett. Tehát nem azért volt „szakértői kormány”

mert a testület „mindenkinél” szakszerűbben kormányzott volna.

1945 után vagyonát, nyugdíját elvették, kitelepítése idején favágás közben szerencsétlen baleset folytán a szeme világát részben elvesztette. Önéletírását¹⁷ gyakorlatilag vakon írta meg. Az ún. ‘Nagy Szladits’ VI. kötetében előszóként a magyar öröklési jogról nemcsak szakszerű, hanem érzelemmel telített össze- foglalót írt.¹⁸

B) Lényeges változást az 1952. évi IV. törvény sem hozott. (Továbbiakban: Csjt I.) Megmaradt a rendelkezése, hogy az örökbefogadott az örökbefogadással az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép. Az örökbefogadás kihat az örökbe- fogadott leszármazóira is, de nem hat ki az örökbefogadó rokonaira.¹⁹

A tanulmány levezetéséből láthattuk, hogy az örökbefogadás, mint családjo- gi kapcsolatot létesítő jogintézmény, valamint annak egyik joghatása, az örök- lés rendszere összhangban és egyensúlyban volt.

De kétségtelen, hogy a Ptk. 1960. május 1. napjával történő hatálybalépésével lép be a jogfejlődés során az a szabály, hogy az örökbefogadott után az örökbe- fogadó örököl, s ilyen örökös hiányában örökölnek a vérszerinti hozzátartozók.

Tehát a több évszázados magyar szabályozás itt változtat irányt.²⁰

Külön tanulmányt érdemelne a most még hatályos Ptk. kihirdetésével egyi- dejűleg közölt – az akkori szóhasználat szerint – a törvényjavaslat miniszteri indokolása – mely mai szemmel „magyarázkodásnak” tűnik –, mely a több év- százados szabályozás megváltoztatását a bírói gyakorlatra is hivatkozva jogfej- lesztésnek nevezi. Idézem: „Az élet a [korábbi rendelkezéseken] túlhaladt. A gyakorlatban az örökbefogadott gyermeket is úgy tekintették, mint a vérszerin- ti gyermeket.”²¹

Több mint fél évszázad elteltével is a „miniszteri indokolás” vérszegény- nek tűnik, s nem ad magyarázatot arra, hogy ez a rendelkezés kizárja az ági öröklést.²²

17 V^LADÁR Gábor: Visszaemlékezéseim. Budapest, Püski, 1997.

18 SZLADITS (1942) i. m. VI. k. 1–41.

19 Csjt. 47–53. §.

20 Ptk. 617. §.

21 A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1959. 448.

22 Uo. 489.

6. Az örökbefogadás „titkosságáról”

A Csjt. és a Ptk. kihirdetéskori²³ rendelkezései nem szólnak az ún. titkos örök- befogadásról. Változást hozott az 1974. évi I. tv. (továbbiakban Csjt. II.), mely- nek rendelkezése szerint:

48. § (3) „A szülő úgy is adhat hozzájáruló nyilatkozatot, hogy az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri. Ezt a nyilat- kozatot nem lehet visszavonni. A gyermek képviseletéről, illetőleg az örökbefogadás hatálybalépéséig – szükség esetében – intézeti elhelye- zéséről a gyámhatóság gondoskodik. Az eljárás ilyen esetben titkos.

A szülő az örökbefogadásról értesítést nem kap, és az örökbefogadás- ról hozott határozatot sem fellebbezéssel, sem egyéb módon nem tá- madhatja meg.”

Ugyanakkor az új intézmény bevezetésével, a vérszerinti szülő „eltitkolásá- val” egyidejűleg nem szabályozták kielégítően ennek polgári anyagi jogi, főleg öröklésbeni következményeit.

A Ptk.-nak az 1977. évi IV. törvénnyel beiktatott új 618. §-a²⁴ az öröklési jog tekintetében rendelkezett a titkos örökbefogadásról, amely az örökbefogadott és vér szerinti rokonai között a törvényes öröklési kapcsolat megszűnését eredmé- nyezi. A joggyakorlatban zavart, eltérő értelmezéseket okozott, hogy nem tisz- tázódott: a Ptk. ma is hatályos 618. §-ának módosítását megelőzően mit lehete- tett „titkos” örökbefogadásnak tekinteni.

Ennek folytán országosan számos per indult, melyekben értelmezni kellett ezt a törvényi rendelkezést. Az 1987 előtt hozott jogszabályok okozták a zavart, ugyanis minden – a Ptk. 1977. évi módosításáv al egyidejűleg kihirdetett jogsza- bály – a hatályos anyakönyvi szabályozásból indult ki.

Az 1978. évi 2. tvr. 8. § szerint:

„E rendelkezés alkalmazásában titkos örökbefogadás, ha az örökbefo- gadott gyermek születését újból anyakönyvezték és az örökbefogadó szülőket, illetőleg az egyedülálló örökbefogadót vérszerinti szülőként jegyezték be”. [1963. évi 33. számú tvr. 8. §-ának (3)–(4) bek.]

23 Ptk. I. és Csjt. II.

24 „Titkos örökbefogadás esetén az örökbefogadott és vér szerinti rokonai között – az örökbe- fogadás fennállása alatt – nincs törvényes öröklési kapcsolat.”

Ez a rendelkezés ugyan az örökbefogadást titkosnak nevezte, de nyilvánva- ló, hogy a szó sem köznapi, sem jogszabályi értelmezésében nem volt az, mert a szerződésben részt vevő személyek, sőt alkalmasint nagyobb közösség is tu- dott arról, hogy kik az örökbefogadott vérszerinti szülei.

7. Az 1987 utáni szabályozás

Az öröklési jogviszony tekintetében a – kezdeti szabályozása szerint – tehát szerint a nyílt örökbefogadások ‘titkosnak’ minősültek, ha az örökbefogadottat újra anyakönyvezték és szülőként az örökbefogadókat jegyezték be. Az örökbe- fogadást szabályozó Csjt.-t és az öröklési jogi szabályokat az 1987. évi 11. tvr.

hozta összhangba, mely 1987. szeptember 1-jei hatállyal az 1978. évi 2. tvr. 8.

§-át úgy módosította, hogy a Ptk. 618. § alkalmazásában titkosnak a Csjt. 48.§- ában foglalt titkosnak minősített örökbefogadás tekintendő.

Ez a szabályozás a tanulmány írása idején is hatályos.

Az ország területén számos per indult, melyben a perindítók 1987 után is arra támasztottak igényt, hogy az örökbefogadásuk még az 1977. évet megelőző elő- ző jogi szabályozás idején történt, ennek folytán a vérszerinti szülők után a nyílt örökbefogadás szabályai szerint örökölnek.

Az egyes bíróságok ítéleteiben megnyilvánuló eltérő joggyakorlat miatt a Legfelsőbb Bíróság arra kényszerült, hogy az egységes ítélkezés érdekében elvi határozatot hozzon.

A Legfelsőbb Bíróság kimondta: az örökbefogadott és vérszerinti roko- nai között öröklés azon szabályok alapján következnek be, melyek az örökség megnyíltakor hatályban voltak.²⁵

Tehát a vitára pontot tett a Legfelsőbb Bíróság (a Kúria által fenntartott) elvi határozatában.

Az elvi határozatot a függelékben teljes terjedelmében közlöm.

8. A 2013. évi V. tv. rendelkezései

Jelen tanulmány megírásakor a fent megjelölt törvény (általánosan elfogadott nevén az „Új Ptk.”) rendelkezései még nem léptek hatályba, de a törvény kihir- detése megtörtént.

25 Legfelsőbb Bíróság (Kúria) 1030/2004. számú polgári elvi határozata.

Mint köztudomású, az Új Ptk. a polgári jogi szabályozás összességének egy kódexbe való tömörítését kísérelte meg. Ennek folytán az örökbefogadás in- tézményének mind a családjogi szabályozása, mind pedig anyagi jogi (különö- sen öröklési) szabályozása egy törvénykönyvbe kerültek. Öröklési jogi hatásai egy törvénykönyvben kerültek szabályozásra. (Óvatosan leírt véleményem az, hogy ennek a sokat markoló kodifi kációs kísérletnek vannak veszélyei, de ezen megállapítás igazsága, vagy tévedésem derüljön ki a hatálybalépést követő bí- rói joggyakorlat után.)

Ami a jelen tanulmány tartalmát rövid, teljességre nem törekvően érinti:

A Werbőczy által leírt magyar joghagyományok folyamatosan érvényesültek a vérségi elv védelme alapján, különösen az a szabályozás, hogy az örökbefo- gadó az örökbefogadott után nem örökölhet. Ez a szabályozás több évszázadon keresztül érvényesült, s a célja egyértelmű: az örökbefogadás ne legyen „üzle- telés tárgya”, ne fordulhasson elő, hogy az örökbefogadót az örökbefogadással vagyonszerzés hajtja.

Az Új Ptk. erre nézve kimond tiltó rendelkezést,²⁶ azonban a közigazgatási engedély megtagadásán kívül más szankciót nem ad meg. (4:130. § a haszon- szerzés tilalmáról.)

A még hatályba nem lépett „Új Ptk.” lényegében az alapelvek között szabá- lyozza az alábbi rendelkezéseket:

„4:97. § [A rokoni kapcsolatok alapjai]

(1) A szülő és a gyermek közötti egyenesági rokoni kapcsolat leszár- mazással vagy örökbefogadással jön létre.

(2) A gyermek leszármazásával vagy örökbefogadásával szülőjének teljes rokonságával is rokoni kapcsolatba kerül.”

A több évszázadon keresztül érvényes szabályozás helyett (miszerint az örökbefogadó és örökbefogadott családja lehetőleg ne kerüljön szoros „vérsze- rinti kapcsolatba”), a következő rendelkezés lépett:

Új Ptk. [Az örökbefogadás joghatásai]

4:132. § (1) Az örökbefogadott az örökbefogadó[s házastársa] és annak[azok] rokonai tekintetében az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép.

26 2013. évi V. tv. 4:130. § „Az örökbefogadást nem lehet engedélyezni, ha az örökbefogadás a felek, vagy az örökbefogadásban közreműködő személyek vagy szervezetek részére indokolt költségeiket meghaladó vagyoni előnnyel jár.”

Kérdés, hogy a családi kapcsolat több jogági szabályozását ez a rendelkezés hogyan fogja érinteni. A fenti rendelkezéssel az örökbefogadó és hozzátartozói, valamint az örökbefogadott vérszerinti hozzátartozói közötti kapcsolatot mi- lyen „hozzátartozói” viszonynak lehet tekinteni? (Új Ptk. 4:97. §)

Az öröklési szabályokból²⁷ is megállapítható: az örökbefogadók és rokonaik kizárólagosságot/elsőbbséget élveznek az örökbefogadott vérszerinti hozzátar- tozóival szemben.

Az Új Ptk. örökjogi rendelkezései:

7:72. § [Az örökbefogadott öröklése] (1) Az örökbefogadott – az örökbe- fogadás fennállása alatt – az örökbefogadó szülő és annak rokonai után az örökbefogadó szülő vér szerinti leszármazójaként örököl.

(2) Az örökbefogadás nem érinti az örökbefogadott törvényes öröklési jogát vér szerinti rokonai után, ha az örökbefogadás az örökbefogadott egyeneságbeli felmenő rokona, testvére vagy egyeneságbeli felmenő rokonának más leszármazója által történt.

7:73. § [Öröklés az örökbefogadott után] (1) Az örökbefogadott után első sorban leszármazói és házastársa, leszármazó hiányában há- zastársa és örökbe fogadó szülője, leszármazó és házastárs hi- ányában az örökbefogadó szülő és annak rokonai örökölnek a törvényes öröklés szabályai szerint. Az örökbefogadó szülő és annak rokonai akkor örökölnek, ha az örökbefogadás az öröklés megnyílásáig fennállt.

(2) Ha az örökbefogadott után az (1) bekezdésben meghatározott személyek nem örökölnek, törvényes örökösök az örökbefogadott vér szerinti rokonai a törvényes öröklés szabályai szerint, feltéve, hogy az örökbefogadás az örökbefogadott egyeneságbeli felmenő rokona, testvére vagy egyeneságbeli felmenő rokonának más le- származója által történt.

9. Zárszó

Megfontolt véleményt akkor lehet majd kifejteni, ha az Új Ptk. hatályba lép és lesz joggyakorlata. Annyi azonban megállapítható, a jogfejlődés szabályai a vérségi elvvel szemben az örökbefogadó és az örökbefogadott közötti (családi- nak feltüntetett) kapcsolatot részesíti előnyben.

De ez már egy következő tanulmány tárgya lehet.

27 Új Ptk. X. cím.

Függelék

A Legfelsőbb Bíróság 1030/2004. számú polgári elvi határozata

Az örökbefogadott és a vér szerinti rokonai közötti törvényes öröklési kapcsolat szempontjából az örökbefogadás titkosságát az örökhagyó halálakor hatályban lévő családjogi rendelkezések alapján kell megítélni (Ptk. 617. §, 618. §; Csjt. 48. §) 1999. július 3-án elhunyt H. E. magyar állampolgár örökhagyónak a testvére a felperes, az alperes pedig a vér szerinti gyermeke, akinek örökbefogadását a gyámhatóság – az örökhagyó hozzájáruló nyilatkozatát pótolva – engedélyez- te és megállapította, hogy az alperes neve az örökbefogadó vezetékneve alap- ján Sz.-re változik.

Az örökhagyó a határozat ellen fellebbezett, a másodfokú gyámhatóság azonban az örökbefogadást engedélyező határozatot helybenhagyta, amely 1978. május 17-én jogerőre emelkedett.

Az örökhagyó a Németországbeli S.-ben lakott és ott is hunyt el.

A S.-i Bíróság az örökhagyó Németországban lévő javait illetően öröklési bi- zonyítványt állított ki, abban megállapította, hogy az örökhagyó örököse a ma- gyar jog szerint leánya, az alperes. A felperes fellebbezését a másodfokú bíró- ság elutasította.

Az örökhagyó testvére külföldi felhasználás céljára öröklési bizonyítvány kiállítását kérte dr. A. M. budapesti közjegyzőtől arra hivatkozással, hogy az örökhagyó gyermekét titkos örökbefogadással fogadták örökbe és az örökha- gyónak túlélő házastársa nem maradt. A közjegyző öröklési bizonyítványában megállapította, hogy az örökhagyó egyetlen törvényes örököse a felperes.

Az alperes egy éven belül a közjegyzőtől az eljárás megismétlését, a végzés hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy az örökhagyó utáni örök- lésre ő jogosult. A közjegyző a megismételt eljárásban a felek közötti öröklési jogi vitára tekintettel az öröklési bizonyítvány kiállítását megtagadta és az el- járást megszüntette.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyó után törvényes öröklésre ő jogosult, az alperes örökbefogadása titkosnak minősül, ezért az örökhagyó és az alperes között törvényes öröklési kapcsolat nem áll fenn.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, joghatóság hiányára, res iudicatára hivatkozott, érdemben pedig azzal védekezett, hogy örökbefogadása a jogsza- bályváltozásokra tekintettel nem az anyakönyvezés módjától függ, hanem az anyagi jogszabály szerint nem minősül titkosnak.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest le nem rótt illeték és perköltség fi zetésére kötelezte.

Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az adott esetben res iudicata nem áll fenn, mert az S.-i Bíróság a per tárgyában nem ítélettel döntött. A jog- hatóság hiányára alapozott alperesi védekezést azzal utasította el, hogy az örök- hagyó személyes joga alapján a magyar bíróság joghatósága a Pp. 123. §-on ala- puló kereset tárgyában való eljárásban akkor is fennáll, ha az örökhagyónak magyarországi hagyatéka nem volt. Az alperes érdemi védekezésének viszont azon az alapon adott helyt, hogy a Ptk. 618. §-ában foglalt öröklési szabályok al- kalmazása a hagyaték megnyíltának időpontjához: örökhagyó halálához fűző- dik. Az 1978. évi 2. tvr. 8. §-át 1987. szeptember 1-jei hatállyal módosította az 1987. évi 11. tvr., majd az 1990. évi XV. törvény 10. § (3) bekezdése. E módosí- tások értelmében a Ptk. 618. §-a alkalmazásában csak a Csjt.-ben taxatíve felso- rolt örökbefogadás tekinthető titkosnak.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a megállapított tényállással és érdemi döntéssel egyet- értett, az ítélet indokolását azonban kiegészítette. Rámutatott, hogy a felperes a Ptk. 618. § alkalmazásában az örökbefogadás idején hatályos 1978. évi 2. tvr. 8.

§-ának alkalmazását kérte. Eszerint az öröklési jogviszony tekintetében a Csjt.

szerint a nyílt örökbefogadások ‘titkosnak’ minősültek, ha az örökbefogadottat újra anyakönyvezték és szülőként az örökbefogadókat jegyezték be. Az örökbe- fogadást szabályozó Csjt.-t és az öröklési jogi szabályokat az 1987. évi 11. tvr.

hozta összhangba, és 1987. szeptember 1-jei hatállyal az 1978. évi 2. tvr. 8. §-át úgy módosította, hogy a Ptk. 618. § alkalmazásában titkosnak a Csjt. szerint is titkosnak minősített örökbefogadás tekinthető. A perbeli öröklési jogvitát az örökhagyó halálakor az adott jogviszony keletkezésének időpontja szerint hatá- lyos anyagi jog (Ptk. öröklési jogi) szabályai alapján kell elbírálni. A 618. § al- kalmazásában pedig titkos örökbefogadásnak a Csjt. 48. §-ában meghatározott esetek minősülnek. A Csjt. 48. § (3) bekezdése szerint az örökbefogadás akkor volt titkos, ha a szülő az örökbefogadáshoz úgy adta hozzájárulását, hogy nem ismerte az örökbefogadó személyét és adatait; részére a határozatot ezért nem kézbesítették és ellene nem is fellebbezhetett. Az alperes örökbefogadása nem ilyen módon történt, mert az örökhagyó az örökbefogadáshoz nem járult hozzá, a határozatot kézbesítették és ellene fellebbezett is. Az adott esetben a Csjt. 48.

§ (5) bekezdés a) pontja szerinti feltételek sem álltak fenn: az örökhagyó szü- lői felügyeleti jogát jogerős bírói ítélet nem szüntette meg. Utalt arra is, hogy az

alperes örökbefogadásakor hatályos Csjt. 48. § (2) és (4) bekezdése szerint sem minősült volna azonban az örökbefogadás titkosnak.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, keresetének való helyt adás iránt a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a perben el- járt bíróságok az 1987. évi 11. tvr., az 1990. évi XV. törvény és az 1978. évi 2.

tvr. 17. §-ának téves alkalmazásával, az 1986. évi IV. törvény 17. §-ának fi gyel- men kívül hagyásával jogszabálysértő ítéleti döntést hoztak. Álláspontja szerint az örökbefogadott öröklését rendező jogszabály anyagi jogszabály, ezért a ha- gyaték megnyíltakor hatályos Ptk. 618. §-a alkalmazandó, ez azonban utaló sza- bály, az örökbefogadásra mint eljárási cselekményre utal vissza. Az örökbefo- gadásra, mint eljárásra azonban a foganatosításkor hatályban lévő jogszabály az irányadó. A felülvizsgálati kérelemben kifejtett indokai szerint az örökbefoga- dás 1978. május 17-én történt, az akkor hatályos jogszabály (1978. évi 2. tvr. 8.

§-a) szerint az örökbefogadás titkos volt. Az új jogszabályoknak az 1987. évi 11.

tvr.-nek és az 1990. évi V. törvénynek visszaható hatálya nincs, az nem érint- heti a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekményt, ezért az eljárt bí- róságok ítéleti döntéseiben foglalt jogi álláspont téves. Másodlagosan azzal ér- velt, hogy az alperes örökbefogadása mind az örökbefogadás, mind a hagyaték megnyíltakor irányadó jogszabályok szerint is titkosnak minősült. Az eljárt bí- róságok nem vették fi gyelembe azt, hogy az örökbefogadáskor hatályos Csjt. 48.

§ (4) bekezdése szerint a szülő hozzájáruló nyilatkozatának a gyámhatóság álta- li pótlásával a szülőt a szülői felügyeleti jogától de facto fosztották meg, ez pe- dig a 48. § (5) bekezdés a) pontja szerinti szülői felügyeleti jogtól megfosztott szülő gyermekének örökbefogadásával tekinthető analógnak.

A Csjt. módosítás 1987. július 1-jei hatállyal (1986. évi IV. törvény 17. §) kizárta, hogy a szülői felügyeleti jogtól meg nem fosztott szülő hozzájáruló nyilatkozatát a gyámhatóság pótolja, mert a szülő legszemélyesebb jogára volt fi gyelemmel. Ez a magyarázata annak, hogy az 1990. évi XV. törvény által mó- dosított 1978. évi 2. tvr. 8. §-ában már nem szerepel az örökbefogadásnak az al- peresnél alkalmazott módja, amit az eljárt bíróságok tévesen értékeltek.

Az alperes örökbefogadását a hagyaték megnyíltakor hatályos jogszabály szerint sem lehet titkosnak minősíteni, mert az apa a hozzájárulást megtagad- ta, ugyanakkor nem volt ismeretlen helyen távol és cselekvőképtelen sem volt [Csjt. 48. § (2) bekezdés].

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartásra és a felperes perköltségben marasztalására irányult.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.

I. Az örökbefogadás által a gyermek kiválik vér szerinti családjából és új csa- ládi jogállást nyer az örökhagyó családjában. Az új családi jogállás rokoni kap- csolatot jelent az örökbefogadó és annak rokonaival. Ezzel párhuzamosan az örökbefogadott gyermeknek a vér szerinti családjával a jogi kapcsolata meg- szűnik, ami alól szűk körben tesz a jogszabály kivételt (Csjt. 51–52. §-ok). Így a hatályos öröklési jog az örökbefogadott számára – nyílt örökbefogadás ese- tén – kettős öröklési jogot biztosít. A Ptk. 617. § (2) bekezdése szerint az örök- befogadás nem érinti az örökbefogadó törvényes öröklési jogát vér szerinti ro- konai után. A Ptk.-nak az 1977. évi IV. törvénnyel beiktatott új 618. §-a vezette be az öröklési jogban a titkos örökbefogadás fogalmát, amely az örökbefogadott és vér szerinti rokonai között a törvényes öröklési kapcsolat megszűnését ered- ményezi. Eszerint titkos örökbefogadás esetén (Ptk. 618. §) az örökbefogadott és vér szerinti rokonai között – az örökbefogadás fennállása alatt – nincs törvé- nyes öröklési kapcsolat.

Miként az eljárt bíróságok is helyesen utaltak, a Ptké. II. (az 1978. évi 2. tvr.) 8.

§-a határozta meg a titkos örökbefogadás fogalmát, ami az anyakönyvezés mód- jától függött. A Ptké. II. 17. §-a szerint az örökbefogadással kapcsolatos rendel- kezéseket a törvény hatálybalépése előtt megnyílt öröklés esetén is alkalmazni kell, feltéve, hogy az örökbefogadást 1960. május 1-jét követően engedélyezték.

Ez pedig az jelenti, hogy a vér szerinti rokonokkal fennálló öröklési kapcsolat szempontjából vizsgálandó, hogy az örökbefogadás titkos-e vagy sem.

A Csjt.-nek az 1986. évi IV. törvénnyel történt módosításával összefüggés- ben az 1987. évi 11. tvr. állapította meg a Ptké. II. új 8. §-át, ami a titkos örök- befogadás új meghatározását adta. Eszerint titkosnak csak a Csjt. 48. §-ának (3) és (4) bekezdés a) pontjában meghatározott esetek minősülnek (a gyermek szü- letése után legalább hat hónappal a szülő úgy járul hozzá az örökbefogadáshoz, hogy az örökbefogadó adatait nem ismeri. A gyermeket a gyámhatóság állami nevelésbe veszi, a szülő felügyeleti joga pedig megszűnik, illetve nincs szükség a szülő hozzájárulására, ha a szülő szülői felügyeletet megszüntető jogerős bí- rói ítélet hatálya alatt áll). E jogszabály 1987. szeptember 1-jén lépett hatályba.

Ezt követően az 1990. évi XV. tv. törvény módosította a Csjt. 48. §-át és a Ptké. II. 8. §-át is. Eszerint titkos örökbefogadásnak a Csjt. 48. §-ának (3)-(4) és (5) bekezdés a) és d) pontjában meghatározott esetek minősülnek (a szülő a gyermek megszületése előtt is megadhatja az örökbefogadáshoz a hozzájá- rulást úgy, hogy az örökbefogadó személyét, adatait nem ismeri, nyilatkoza- tát a gyermek két hónapos koráig visszavonhatja. Ha a gyermek a 6. életévét betöltötte, vagy egészségileg károsodott, a hozzájáruló nyilatkozat érvényes-

ségéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. Nincs szükség annak a szü- lőnek a hozzájárulására, aki szülői felügyeletet megszüntető bírósági ítélet ha- tálya alatt áll, továbbá, akinek intézetileg nevelt gyermekét a gyámhatóság örökbefogadhatónak nyilvánította). Az említett rendelkezések 1990. március 1-jétől az örökbefogadást a szerint minősítik titkosnak, hogy arra a Csjt.-ben rögzített mely feltétel megléte esetén kerül sor.

Az 1990. évi XV. tv. 10. § (2) bekezdése szerint e rendelkezéseket a folyamat- ban lévő ügyekben is alkalmazni kell, egyéb átmeneti rendelkezést azonban a jogszabály nem tartalmaz.

Helyes a jogerős ítélet álláspontja abban, hogy a keresetet az adott jogviszony keletkezése időpontjában: az örökhagyó halálakor hatályos anyagi jogszabály- ok alapján kellett elbírálni.

Az örökhagyó 1999. július 3-án hunyt el, ezért a Ptk. 618. § alkalmazása szempontjából titkos örökbefogadásnak a Csjt.-nek az 1990. évi XV. törvény- nyel megállapított 48. §-ában meghatározott feltételek melletti örökbefogadások minősülnek. A felperes felülvizsgálati kérelmében maga sem vitatta az örök- lés megnyíltakori anyagi jogszabály (Ptk. 618. §) alkalmazásának szükségessé- gét, de álláspontja szerint az örökbefogadásra, mint eljárási cselekményekre vo- natkozó jogszabály visszaható hatályát az eljárt bíróságok tévesen állapították meg. Az adott esetben a Ptk. 618. §-a nem eljárási cselekményre, az örökbefo- gadási eljárásra, hanem az örökbefogadásnak az öröklési jogi feltételeit magá- ban foglaló jogszabályi rendelkezéseire utal vissza. Mivel e jogszabály hatályba lépett, eltérő rendelkezés hiányában a hatálybalépés után megnyílt öröklés ese- tén az örökbefogadás e jogszabály szerint minősül titkosnak, illetve nyíltnak.

A jogerős ítélet nem sértett jogszabályt és eljárási jogszabályt sem alkalmazott visszamenőleges hatállyal, amikor az alperes vér szerinti apja utáni öröklési jo- gát az örökhagyó halálakor hatályos anyagi jogszabályok alapján megállapítot- ta, mert az öröklési rend megállapításánál az örökbefogadás új, a családjogi sza- bályozáshoz igazodó fogalma volt alkalmazandó. (Hasonló álláspontot foglalt el a Legfelsőbb Bíróság a BH 1989. 445. sz. jogesetében az 1987. év 11. tvr. ha- tálybalépését követően megnyílt öröklés esetében).

II. Téves a felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja az örök- befogadás titkosságát illetően is. Az örökbefogadás idején hatályos jogsza- bályi feltételeknek a fent kifejtettek szerint jelentősége nincs. A hagyaték megnyíltakori feltételek szerint pedig az örökbefogadás nem minősül titkos- nak. Az örökhagyó az örökbefogadó személyét, személyi adatait ismerte, szü- lői felügyeleti jogát bírói ítélet sem szüntette meg. A felülvizsgálati kérelemben

jelzett körülményeknek nem az örökbefogadás titkossága szempontjából lenne jelentősége, hanem azok az örökbefogadhatóságot zárná ki a jelenlegi jogsza- bályok alapján, ez azonban az örökbefogadás jogi hatályát ma már nem érinti.

A kifejtettek alapján a jogerős ítélet a felperes által megjelölt okból anyagi jog- szabályt nem sért, azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír-Pvf. 20.897/2004 sz.)

GONDOLATOK AZ ALTERNATÍV OKOZATOSSÁGRÓL B

Miklós

A kártérítési jog egyik sokat vitatott kérdése, hogy felelős lehet-e valaki pusz- tán potenciális – nem bizonyított – károkozásért. A kártérítési felelősséghez fő- szabályként minden európai jogrendszer megkívánja, hogy a károsult bizonyít- sa: a károkozó magatartása (vagy a felelősségét megalapozó más körülmény) és a károsult kára között okozati összefüggés áll fenn.¹ Ehhez annak bizonyítá- sa szükséges, hogy a károkozó magatartás (vagy egyéb felelősségalapító körül- mény) hiányában a kár nem következett volna be. Kivételes esetekben azonban számos jogrendszer eltekint a fenti alapvető követelménytől, és megállapítja kárfelelősséget akkor is, ha az okozati összefüggés nem bizonyított, hanem an- nak fennállta pusztán lehetséges.

A magyar jogban a potenciális károkozásért való kárfelelősség gondolata régóta jelen van, azonban sem a jogirodalom, sem a joggyakorlat nem tulajdo- nított a kérdéskörnek komoly jelentőséget. Üdítő kivételt jelent ez alól Lábady Tamás 1989-ben megjelent könyve, amelyben részletesen foglalkozik a jelen- séggel.² Lábady a tömegkárok vonatkozásában vizsgálja az okozati összefüggés

„fellazulását”, és a következőket állapítja meg:

„A károkozó magatartás és a kár közötti releváns kapcsolatok plauzi- bilis szelvényekre, momentumokra esnek szét, a bizonyosság helyett

 Megbízott oktató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar, Magánjogi és Kereskedelmi Jogi Tanszék.

1 Reinhard Z^IMMERMANN: Conditio sine qua non in General. Comparative Report. In: Bénédict W^INIGER – Helmut K^OZIOL – Bernhard A. K^OCH – Reinhard Z^IMMERMANN (eds): Digest of European Tort law, Volume I: Essential Cases on Natural Causation. Wien–NewYork, Springer, 2007. 29.; Walter van G^ERVEN – Pierre L^AROUCHE – Jeremy L^EVER: Cases, Materials and Text on National, Supranational and International Tort Law. Oxford, Hart Publishing, 2000. 452.

2 LÁBADY Tamás: Fejezetek a felelősségbiztosítás köréből. Pécs, Szikra, 1989. 28–32.