H A L A D Ó H A G Y O M Á N Y A I N K
Noszlopy Gáspár, a forradalom katonája
A „Magyar Hírlap" című osztrák hivatalos lap 1852. május 6-i 760/3.552.
számában • „Haditörvényszéki ítélet" címmel közlemény jelent meg, és fel- sorolja néhány „vádlott" nevét — köztük Noszlopy Gáspárét —, mint akiket távollétükben az „Üjépület" udvarán felállított bitófákon — neveik kiszegezte- tésével „jelképesen" kivégeztek. A közlémény felsorolja mindazokat a „vád- pontokat", melyeknek alapján a „szökésben lévő" volt honvédtiszteket „ha- lálra ítélték". A Noszlopyra .vonatkozó rész így hangzik:
— „Noszlopy Gáspár vracsiki Somogy m. sz. 30 éves, evang., nőtlen, volt alszolgabíró a marczali járásban ugyanazon megyében, 1851. szept. 22-én fel- ségsértési vád miatt végzésilég idéztetett, de meg nem jelent, 1849. f e b r u á r - ban a törvényes kormány organumai által viselt szolgabírói hivatalából le- tétetvén 1849. mart. végén a forradalmi honvédelmi bizottmány ,által r e á - ruházott kormánybiztosi hivatalát Somogy megyében elvállalta, s a f o r r a - dalom teljes legyőzetéséig oly módon vitte, hogy az említett Somogy, továbbá Tolna és Baranya megyében a n é p f e l k e l é s t n a g y t ö m e g e k b e n s z e r v e z t e , f e g y v e r e z t e , s a császári-királyi csapatok ellen vitte, a fel- kelő sereg számára újoncokat szedett, nemzetőröket tett mozgóvá, guerilla csapatokat állított, s azokba a börtönökből kibocsátott fegyenceket besorozta, . a törvényes kormány által behelyezett -hivatalnokokat állomásaikról1 letetter és azok helyébe. f o r r a d a l m i g o n d o l k o z á s ú a k a t n e v e z e t t k i , a népet az összehívott népgyűléseken a törvényes kormány ellen lázította, f a n a t i k u s v é g s ő e l l e n á l l á s r a ingerlő, s . a Felséges dynastia ellen a legaljasb szidalmazásokat tartalmazó proclamatiókat bocsátott ki, s- azokat az erdőkben is a fákra szegeztető, loyalis érzelmű személyeket befoga- tott, azokat, vonulásaiban magával hurczolta, s' azok. vagyonait lefoglalta, Kos- suth jegyek elfogadását halálbüntetés mellett megparancsolta, maga számára v pedig azokért austriai bankjegyeket csikart ki. s többnemű zsarolásokat és erőszakosságokat engedett meg magának, 1849. július végén minden oldalról a cs. kir. csapatok által szorítva 3.000-riyi horda élén Veszprém megyébe menekült, s nem átallott ezen útjában kereskedelmi árukkal rakott kocsikat feltartóztatni és kirabolni. Füreden és Veszprémben odaérkezte után ismé- telte a már említett csalást a Kossuthjegyekkel. 1849. augusztus 11-én Veszp- rém vármegyének . Kossuth-féle kormánybiztosává proclamáÉta magát, újoncz- állítást rendelt, á börtönökben létezett összes gonosztevőknek csapatjába soro- zását rendelte, mindennemű új zsarolásokat és erőszakosságokat engedett meg magának, nevezetesen Veszprémben a sóhivataltól 1.000 pftot, a székeskáp- talantól 40.000 pftot s a püspöktől egy kocsit, 8 lovat és 393 mázsa gyapjút vett el, ezeket, valamint a vonulása alatt rabolt több más tárgyakat külön- böző helyeken nyilvánosan- elárvereztette, s még 1849. aug.. 21-én is egy proclamatiot bocsátott ki Somogy lakóihoz, melyben ezeknek tudtul adá, mikép guerilla csapatok alakítása s a cs. kir. csapatok elleni alkalmazása oka eltávozásának Somogy megyéből, s őket adófizetés s a törvényes kormány- által behelyezett orgánumok iránti engedelmesség megtagadására, minden hivatal visszautasítására, a Kossuthjegyek elrejtésére s Magyarország köz- jövedelmeire kiadott utalványok el nem fogadására szólította fel." — Eddig a
„törvényes" osztrák császári kormány haditörvényszékének „vádirata", amely-
végül a következő fejezettel záródik: ' .. , ,.. . .»kötél általi halált érdemlenek, s neveik a bitófára kiszegezendők.'"
•228
/
I I .
Mindezek a- „vádpontok", melyeket az idézett hirdetmény felsorakoztat, függetlenségi harcunk egyik legderekabb vezérférfiának .legszebb dicsérete, az igazi hazafiúi magatartásnak elismerése..'
Noszlopy Gáspár a polgár-katona (partizán), a szabadcsapatvezér legérde- kesebb történelmi alakja volt. Határtalan hazaszeretete, a szabadság eszméje iránti rajongása, az ellenség mérhetetlen gyűlölete mellett, a nagyszerű szer- vezőkészség, személyes bátorság",' fegyelmezőképességek, valamint a vakmerő vállalkozószellem azok a tulajdonságok, melyek olyan katonai műveletek végre- hajtására tették alkalmassá, amilyenekre csak magasabbrendű lelkitulajdon-
ságok birtokosai felelnek meg. ' • . , • ' 1848. őszén á somogyi nép eleinte még Jellasicstól remélt segítséget, mint ezt egy korabeli levél is bizonyítja • (részlet egy drávamenti tanító leveléből, olvasható V. Waldapfel Eszter: Forradalom és Szabadságharc levelestára. —
•című könyvének 70—71. oldalán).
— „Tisztelt Szerkesztő Ür!
Sietek önt az itteni népek érzelmeiről .tudósítani. Ki van hirdetve az ál- talános népfelkelés, de a nép mozdulni tűzhelyétől éppen nem akar. Azt mondja,
— „nékünk nem ellenségünk a horváth szomszédunk, miért bántana az min- ket, midőn mi vélle, ő viszont mi vélünk mindig barátságos viszonyban vol- tunk, csak akkor félhetünk .tőle, ha mi bántjuk őket. A bán' nem fog minket bántani, hanem az urakat, azokkal pedig mit gondolunk mi, sőt a bán nekünk
is többet ád, mint á mágyar urak — Szlavóniában is mennyit, adott már, nincs határ, legeltethet, makkoltathat a horváth, .ameddig akar; ezek "a magyar Urak pedig most akarták Pécsett egy polgártársunkat gubatsért akasztatni . . . " —
Somogy népe azonban csalódott, mert a bán táborát kísérő szerezsánbk jószágaikat elhajtották, pénzüket elrabolták, gyilkoltak, raboltak, s a nép ezen annyira felbőszült, hogy ha a magyar kormány kellő eréllyel lép fel, a nép segítségével, minden katonai beavatkozás nélkül, a bán erőszákos csordáit ' tönkreverhettük volna, de a királyi biztos, Teleki Ádám folytonos visszavonu-
lásban nem volt hajlandó megütközni az ellenséggel.
„Hallottam, hogy Jellasics berontott Magyarországba 20.000 emberrel, és n e m estem kétségbe."
„Hallottam, hogy Teleki Ádám tábornok oly csúfondáros hazaárulást köve- tett el, melynek párját az összes világtörténelemben keresni k e l l . . . " — írja ekkor Petőfi Sándor a „Március 15-é"-ben.
És Teleki hazaárulását ellensúlyozni Noszlopy Gáspár összegyűjtötte Mar- ' cali környéke szegényparasztjait, hogy megtámadja a „büszke bán" csapatait.
S midőn a felkelők Jellasics számbelileg jóval erősebb, jól felszerélt gyalog-' -sággal kísért élelmiszerszállító szekereivel, málhakocsijaival találkoznak, egyet-
len rohammal szétverik Jellasicsnak e baloldalvédjét, és a zsákmány 239' ló,
•95 szekér, egy zászlóaljnyi fogoly s két tiszt.
Jellasics Leli én táborozva értesült a gombai ütközetről, s erős járőr kísé- retében lovasfutárt menesztett Noszlopyhoz, üzenvén:
—I „Üzenem annak a lázadónak, hogy két tisztemet azonnal bocsássa sza- badon, különben elfogatom, és felakasztatom a legelső útszéli fára!"
Noszlopy nem ijedt meg a „büszke bán" üzenetétől, különben sem maradt ideje Jellasicsnak, hogy beváltsa ígéretét; Pákozdnál — mint tudjuk — csúfos vereség érte csapatait. . .
Sajnos, a szüntelen árulás-sorozat következtében Pákozdra aztán mégis Mór következett; Perezel itt csatát vesztett.
Perczel serege az ellenség lovassága és ágyúi' által kereszttűzbe vétetvén a 7.000-nyi honvédcsapat a 80.000-nyi osztrák erőtől annyira szétszór atott, hogy bár az ellenség kétannyit vesztett, a honvédségnek csak fele maradt meg.
és maga a tábornok is csak személyes bátorsága révén menekült meg. Görgei, aki itt lett először árulóvá, a fehérvári síkról egykedvű mosollyal nézte veszélyben lévő vezértársát, gúnyosan mondja:
—. „Jetzt lauft der kadet Perczel!"
És a szerencsétlenség bekövetkezett!
— „Megtörtént — írta akkor Petőfi Sándor az Alföldi Hírlapban. — Buda- pest az ellenség kezében van. Sokat vesztettünk, de koránsem mindent, s a bal \esetnek következése csak úgy lesz, ha most elcsüggedünk. Ez lenne ránk nézve legkárosabb, s a mi több, legszégyenítőbb. Ékkor csakugyan megérde- melnők, hogy mindent elveszítsünk.
Ami engem illet, én e csapástól nem hogy kétségbe esném, sőt örülék rájta, mert tudom, hogy kára múlékony, haszna végtelen lesz. Megrázott bennünket az ellenség, megrostált; a szemét és konkoly kihull, a java meg benn- marad. Most minden félbarátunk és titkos ellenségünk átmegy a gypzö- delmesekhez, s hogy eddig is nem mi vagyunk a győzők, onnan van, m e r t . ezek köztünk voltak; Míg azt nem tudjuk, ki mind ellenségünk, hogyan diadal- maskodhatnánk?",. "
Ezt vallotta Noszlopy Gáspár is, ő a javából való volt, s mindvégig — halálig — benn maradt a küzdelemben.
III.
1849. március elején Noszlopyt Debrecenben találjuk. Kossuthnál azzal az elhatározással jelentkezik, hogy Somogy — majd később Dunántúl — felsza- badítását célzó"tervéhez beleegyezését megnyerje. Kossuth eleinte idegenke- dett ettől a gondolattól, s ezt a megjegyzést tette:
— A dunántúli megyék felszabadításának idejét még nem látom elérke- zettnek. a nemes vállalkozás csekély kilátások mellett nagy veszélyekkel j á r !
Noszlopy kijelentette, hogy ő a veszélyeket illetőleg magával számotvetett, és mérlegelve a körülményeket, a várható nehézségek ellenére is arra kérte Kossuthot, hogy feltett tervében segítse őt.
Perczel is pártfogolta Noszlopyt, Kossuth március 18-án aláírta számára a megbízó-levelet. Ekkor az ü j kormánybiztos Szegeden át Szabadkára uta- zott, a számára Perczel által költségül adott 500 forintból? kiáltványt nyoma- tott, és Czi.ntula őrnagy seregéből elbocsátott harmincöt Somogyból való hon- véd kíséretében Baján át Dunántúlra indult.
Útjukban — erdőn-mezőn — még a sváb parasztok is útbaigazították őket, és a velük folytatott beszélgetés során legtöbbször elégületlenségükről győződhettek meg. ,
Ellátásuk vajmi keserves volt, hiszen járt úton nem igen mehettek céljuk felé, leginkább az éjtszaka. sötétségét használták fel a továbbjutásra. Nágocson- egy útszéli keresztre függesztették ki elsőül a túladunai néphez szóló prokla- mációjukat. A kiragasztott kiáltványnak már harmadnap mutatkozott az eredménye: Véménden már hatvantagú küldöttség várta őket, és Bencze János nevezetű vezetőjükkel az élükön bőséges élelmiszer-adománnyal járul-»
tak a vállalkozás sikeréhez, ami annál inkább is igen jókor történt, mert már napok óta csak száraz kenyeret ettek. A szegényparasztság mindenütt szere- tettel fogadta be őket, és rejtegette otthonában, présházaiban. Hosszas v á n - dorlás után érkeztek meg Somogy keletre néző dombjai alá, ahol egy kis f a l u -
•230
ban — Dunántúlra érkezésük óta először — ágyban háltak. Reggel' kipihen- ten indultak tovább. Megmagyarázhatatlan a szülőföld iránti vonzalom. Midőn meglátták az ismerős tájakat, ezek a harcedzett, elszánt férfiak leborultak a puszta földre, és megcsókolták ázt.
Nyimnél történt, hogy egy pásztorfiú nagy lélekszakadva szaladt utánuk tudtukra adni: Pécsről'vasasnémetek érkeztek — bizonyára a hazaáruló Czin- dery császári főispán utasítására, 'hogy a vakmerőket elfogják. Tardra mene- kültek. s ott a bírótól fogatot kértek, de ez' cselekvés helyett a jegyzőhöz sza-
ladt, az elbújt, a bíró pedig csak annyit mondott: .
— Kinek szekere, lova 'nincs, az Bécsbe is gyalog jár!
. . . IV.
Noszlopy szétnézett szülőföldje szeretett tájain, s látva Somogy népének nyomorát, elgondolkozott,' hogy ^a szerencse és a merészség fenntartotta szá- mára a megszabadítás érdemét. Jacopo Orsis szavait mormolva indult .el
dicsőséges és végzetes útján: f4-
— Az élét szirtjein megkapaszkodva egy fényt követek, melyet, ha egész testem sírban, csak fejem volna, földszínén, akkor is szüntelen szemeim előtt látnék csillogni; óh dicsőség!
Április 27-én már , a Balatonvidéket, járták, és 30-ra virradóra Sörnye, Osztopán, Csoknya, Hetes és Juta felkelt népével Kaposvár visszavételére in- dultak, de már'későn, mert a 400 főnyi gyáva zsoldos had néhány békés pol- gárt ölve meg, érkezésük puszta hírére az éjtszaka leple alatt elinalt.
Noszlopynak első dolga volt, hogy a nép bevonásával ú j tisztikart válasz- tatott, megszervezte a közigazgatást, majd csapatait újjászervezve, megindult Szigetvár felszabadítására. Közben arra is volt gondja, hogy bátyját és helyet- tesét, Noszlopy Antalt Kossuthoz küldje, mert. a kormányzót a megyebeli arisz- tokrácia elárasztotta Noszlopyt gyalázó feljelentésekkel. Noszlopy követe május végén érkezett vissza Somogyba, és magával hozta a belügyminiszter által Noszlopy számára küldött új, teljhatalmú megbízatást. Most már Kossuth is látta, hogy az általa anyira szorgalmazott népfelkelés — partizánháború
— legeredményesebb ütközetei' Somogyban folynak. Noszlopy huszonkilenc huszárja Nagykanizsa felkelt népével a városból kiűzte a 600-nál több meg- szálló horvátságot, és a dicstelenül elfutott ellenségtől most már nemcsak a drága szülőföld '— Somogy — szabadult meg, hanem felszabadult Zala jelen- tős része is.
1849. nyarának egyik legnevezetesebb eseménye Kaposvárott a független- ségi nyilatkozat kihirdetése volt, amely az egész Országban — Debrecent ki- véve — a legnagyszerűbb volt. - ..
. Noszlopy nem akarta a népet a termelő munkától elvonni, állandó harci csapat szervezéséhez fogott. A megyeközponti iparosok keveseknek bizonyul- tak, hát máshonnan is odaédesgetett mesteremberekkel telt meg a megye- háza, és huszonnégy óra "alatt 50 gyalog és 25 huszár felszerelése készült el.
Az ellenség" sehogyan sem akart beletörődni Somogy elvesztésébe, és folyton próbálkozott. Ha megverték Ihárosberénynél, Bárcsnál bukkant fel, ha elza- zarták, máshol jelent meg. Ezekben a csatákban, igen jó fegyvernek bizo- nyult a Roskai Pál kaposvári kovácsmester által készített „kelebárd". Ez a balta is, szurony is már Mátyás királyunk fekete seregének is jó fegyvere volt, és hármas előnye, hogy a vele való bánást bárki könnyen megtanul- hatta, és' egyformán jó volt védelemre, támadásra. Az éhes katona nyársnak is használhatta birka- vagy nyúlsütésnél.
Görgei árulása folyton kísértett. Hiába jutottak az eszékvári osztrák ka- tonai parancsnok élelmiszert sürgető levelének birtokába, és hívta fel Nosz- lopy Görgei és a kormány figyelmét, Görgei nem intézkedett, pedig Eszéket könnyen visszafoglalhattuk volng.
Közben a belső ellenség sem nyugodott, és újból meg újból elárasztották Kossuthot Noszlopyt vádoló feljelentésekkel, úgyhogy Kossuth már hajlott volna, hogy Sárközy Albertet nevezi ki Noszlopy posztjára. A kormánybiztos jónak látta Debrecenbe utazni. Kossuth - belátta, hogy Noszlopyt alaptalanul vádolják, de a kormánybiztos távollétében a Guyon által kinevezett katonai parancsnok, Herteléndy János összeesküvést szőtt. Noszlopy elfogatta Herte- lendyt, de már elkésett vele, és az egyre bátrabbá váló ellenséget már nem lehetett távoltartani Somogy földjétől. Noszlopy csapatainak el kellett vonulnia Szekszárd irányába, az árulók elkobzott vagyonát pedig erős fegyveres kísé- rettel Szegedre, a kormány ú j székhelyére vitette.
Ekkor érkezett Szemere miniszterelnök üzenete Noszlopy számára:
—- Ha ön erősnek érzi magát, felhatalmazta tik Túladuna felszabadítására!
" Noszlopy általános felkelést hirdetve vette át csapatainak vezényletét, s az áruló Hertelendy helyébe Radákovics századost nevezte ki katonai tanács- adójául.
No§zlöpynak elhatározott szándéka volt,, hogy a Balatonon átkelve, csa- patait egyesíti Klapka seregével. A. hadmozdulat sikere érdekében azt a hírt terjesztették,'hogy a pécsi vasasnémetek megtámadására indultak. Űtjukban a fekete-sárga érzelmű bonyhádi svábok vaklármát csinálva azt kiabálták, hogy:
— Jönnek a császáriak!/
Radákovics ügyességén múlott, hogy ijedelem helyett percek alatt ütkö- zetre készen vonultak fel csapataink. A vaklármáért és .egyik katonánk meg- gyilkolásáért a gazdag sváb dohányosokat ezüstben fizetendő 20.000 forintra büntette Noszlopy, és azok a hatalmas summát egy óra leforgása alatt meg- fizették. Bonyhádról Tabrá vonult el Noszlopy az ekkor imár 3.000-en felül lévő sereggél.
Az osztrákok nyomukban lévő hadának 'parancsnoka megadásra szólí- totta fel csapatainkat, azok azonban Zamárdi irányában elvonultak, és végré- hajtották az 1848—49-i szabadságharc egyik legbraVürosabb hadmozdulatát: a szüntelen nyomukban lévő ellenség ágyúinak tüzében átkeltek a Balatonon.
A 15 kilométer szélességre nőtt távot — Z a m á r d i és Füred között úgy tették meg'bárkák és csónakok segítségével, hogy huszárokat, ágyúkat; szénát, zabot, élelmet és végül a gyalogságot teljes egészében átmenekítették a veszprémi oldalra. ,
Ekkor merész tervek fordultak meg Noszlopy agyában: 80.000 főnyi sere- get akart szervezni, hogy a Bakonyra . és Komáromra támaszkodva döntő csapást mérjen az ellenségre, s felszabadítsa nemcsak Dunántúlt^ hanem az- egész magyar hazát. Üjházy László, Klapka kormánybiztosa is hasonló ter- vekkel foglalkozott, és a tábornok helyeslésével megindult a csapatszervezés nagy munkája. Noszlopy csapatainak létszáma most már 12.000-re nőtt, mert útjában mindenütt lelkesen csatlakoztak paraszt- és mesterember-önkéntesek.
Veszprémbe érkeztekor Noszlopyt Klapka következő szövegű levele várta:
- „Klapka tábornok Noszlopi. a dunántúli alsó megyék kormánybiztosának
Győr. aug. 14. 849.
•232
Sorait örömmel olvastam, mert tökéletesen kifejezik szándokóm s akara- tom az alsó megyék biztosítása iránt.
Legszentebb kötelességemnek tartom ugyanis a haza ezen vidéke felmen- .tésére figyelmemet fordítani, azonban, hogy seregemmel összpontosított állást
végyek 'Komárom környékén, s az ellenségnek legutolsó s fő erejét meg- verve. megsemmisítve Komáromot s a Duna jobb partját felülről biztosít- hassam; s csak akkor tehetem azt, hogy az aldunai megyék biztosítására nem többé egy csapatot küldhessek, hanem egy hadtestet, erre nézve a követke- zőket látom szükségesnek.
A) Hogy minden' újonczok felruházás, és felszerelés végett Komáromba küldessenek, itt a ruha és fegyvertár; itt fognak zászlóaljakká alakíttatni, s igy minden fehérneműt, posztiát és egyebet legcélszerűbbnek vélném Komá- romba szállíttatni. Továbbá legnagyobb szükség van lovakra, mert hogy töké- letesen mozgóvá tehessem seregemet, társzekéri fogatokra, de különösen lő- szerező fogatokrá van szükségem; felkérem tehát, ha bármennyi ló yolna is kapható, az államhatalom részéről összevásárolandó.
B) Azon vezényletére bízott somogyi csapatot zászlóaljakká vélvén alakí- tani a „Somogyi zászlóalj" név alatt; a mi a viszonyt ön és Mednyánszky.őrnagy, között illeti, mind kormánybiztos teljhatalommal működend minden politicai s polgári ügyek felett; a katonai ügyek vezénylete kizárólag Mednyánszky őrnagyot illetvén. • •
* S így hazánk egy új sereget alakítva, jövője felett határozólag léphetünk
•fel, ha működéseinket egyetértés vezérlendi.
Az előadóit terv legnagyobb titokban tartását igényli, e végett kérem soraim azonnali megsemmisítését. '
Klapka tábornok."
V. .
Görgei árulása bizonyossá válván, a gyönyörű terv csak terv maradt, Klapka Komáromba rendelte Noszlopy seregeit, s azok az osztrák csapatokon keresztül verekedve magukat, augusztus 20-a. táján bevonultak a komáromi táborba. .Noszlopy kívül maradt, hogy az immáron föld alá kényszerült sza- badságküzdelmet tovább vezesse, mert nem hitt abban, hogy a magyar sza- badságharc ügye végképp elbukott.
VI,
Ezidén emlékezett meg Somogy ésv Veszprém megyék felszabadult dol- gozó népe Noszlopy Gáspár — Kóssuth forradalmi kormánybiztosa — vér- tanúságának 100 éves évfordulójáról. Száz esztendővel ezelőtt B 8 5 3. már- cius 3-án végeztette ki a császári önkény a magyar szabadságharc egyik leg- következetesebben forradalmi vezetőférfiát, a mindhalálig hűséggel harcoló szabadcsapatvezért-. Noszlopy Gáspárt. ' .
— „A SZABADSAGHARCZNAK NÉPHARCZNAK KELL LENNIE. EK- KOR A NEP GYŐZHETETLEN — így kezdődött a Honvédelmi Bizottmány 1848. december 18-án kelt, népfelkelést és szabadcsapatok szervezését szorgal- mazó rendelete, és ezzel fejeződött be: — „KELJEN FEL KÜLÖNÖSEN KO- 'MÁROM, GYŐR. VESZPRÉM MEGYE. S VESZPRÉM MEGYÉBEN A BA- KONYNAK RETTENTHETETLEN NÉPE. — AZ ELLENSÉGGEL' SZEM- KÖZT OTT ÁLL VITÉZ SEREGÜNK. A NÉP PEDIG — MINT. FÁRADHA- TATLAN HANGYA SEREG VEGYE ÖT KÖRÜL MINDÉN OLDALRÓL. KO- MÁROM NÉPÉNEK CSALLÓKÖZ MOCSÁRJAI. . A GYŐRINEK MAGA
GYŐR. HADSEREGÜNK S A VIDÉK BIZTOSÍTÓ VIZEI. — VESZPRÉM- NEK A BAKONY BEVEHETETLEN REJTELMEI BIZTOS FEDEZETÜL.
SZOLGÁLNÁK. . . °
MIG A BAKONYBAN S BAKONY TÁJÁN A NÉP ŐRZI A HAZÁT.
ADDIG JAJ AZON ELLENSÉGNEK.. MELLY AZT HÁTA MÖGÖTT HAGYVA ELŐRE MER VONULNI.
FEL, FEL SZABAD HAZÁNK SZABAD NÉPÉNEK EZERÉI!"
'Dunántúl népének keserves sors jutott osztályrészül. Hazánk legjobban sanyargatott s a Habsburg-hódítók által legvadabbul fosztogatott vidéke volt.
E tartomány birtokosai túlnyomó részben idegen ' főurak, nagyhatalmú fő- papok voltak, és egy-két kivételtől, eltekintve mindenkor a Habsburg gyar- matosítás szolgálatában álltak, 'önző érdekeik érvényesítése kedvéért h a z á j u - kat is elárulták. Az uralkodóosztály zöme, a birtokos nemesség is, akárcsak a jobbágyság, megsínylette az idegen uralkodóház és siserehadának nemzet- ellenes magatartását, és amikor elhangzott Kossuth kormánybiztosának, Nosz- lopy Gáspárnak fegyverbehívó, kiáltó szava, Somogy nemessége — az arisz- tokrácia dühödt ellenzése ellenére — nagy többségében a szabadságharcban való részvételt .választotta, és kitartott akkor is, amikor már Görgei árulása nyilvánvalóvá vált, de nem is cselekedhetett másként, hiszen nem volt más választása — a szabadságharc bukása után —, mirit együttmaradni a néppel vagy fejét a hóhér hurkolt kötelébe illeszteni. A nép- pedig őszintén kívánta a harcot továbbra is, az általános felkelést hirdető felhívásra tömegesen jelent- kezett a föld népe, tanúságot téve elszántságáról. Noszlopynak eltökélt szán- déka volt, hogy a szabadságért harcolni akaró parasztok mozgalmát széleskörű, nemzeti összefogáson alapuló szabadságharccá fejleszti annak ellenére, hogy Komáromot kivéve már nem is álltak harcban reguláris csapatok. Mint tud- juk, azt akarta, tervezte, hogy a Bakonyra támaszkodva 80.000 főnyi sereget' szervez, és Klapka haderejével egyesülve döntő csapást mérnek az ellenségre.
Klapka egy ideig helyeselte Noszlopy készülődéseit, levele tanúskodott,' hogy' egyet is értett vele, azután mégis elállt a tervtől, és a somogyi esapátokat Komáromba rendelte.
A korábbi somogyi szabadcsapattól eltekintve — Noszlopy a jelentkező- ' ket kénytelen volt elszéledni hagyni, sőt régi, kipróbált embereinek egy része is elhagyta vagy elvonult Mednyánszkv őrnagy vezetésével Komáromba. Ezek-*
tői így búcsúzott:
— „Mondjátok meg mindenkinek, hogy ez volt az utolsó magyar csapat, mely nem adta meg magát, vezére,pedig hű marad m i n d h a l á l i g . . . " .
És Noszlopy Gáspár nem ment be Komáromba, Mednyánszky hívására s^m válaszolt, hanem néhány kipróbált, hűséges emberével elindult Csobánc irányába, útközben arról értesült, hogy fejére — ha élve kerül kézre 1.000—, ha holtan jutna erre a sorsra, akkor 600 forint — vérdíj tüzetett ki, határ- talan gyűlöletének utat engedve, nem törődve veszélyes helyzetével, a követ- kező kiáltvánnyal felelt a gazoknak: _ \
— „TI GYÁVÁK, KIK HŐS SEREGÜNK FEGYVEREI ELŐTT MEG NEM ALLHATVA ESZEVESZETTEN FUTOTTATOK, MOST A FEGYVER- TELEN NÉP BÉKÉS LAKAIT HÁBORGATJÁTOK S POLGÁRTÁRSAIMAT ÜLDÖZVE KÍNOZZÁTOK, VÉRÜKET INNI NEM SZÉGYENLITEK, , NEM ISZONYODTOK? EZ CSAK HOZZÁTOK ILLŐ NEMTÉLEN, DURVA, "VAD TÉNY; MIVEL BECSÜLETES NEMZET OROSZLÁNYKÉNT A MEGGYŐ- ZÖTTEK IRÁNT NAGYLELKŰSÉGET, VITÉZ CSATÁBAN BÁTORSÁGOT TANÚSÍT.
•234
HALLOM, FEJEINKRE 1.000—1.000 FORINTOKAT TŰZETEK KI, EZ AZ EGY, AMIÉRT ELISMERESSEL TARTpZOM, MERT EZÁLTAL ELIS- MERITEK, HOGY A MI FEJEINK 1.000 FORINTOKAT ÉRNEK ELŐTTE- TEK, MIDŐN ÉN MINDNYÁJŐTOKÉRT NEM ADNÉK EGY KONGÓ GA- RAST. VIGYÁZZATOK!"
Noszlopy Sümeg felé menetelve bevette magát a nagy rengetegbe; hol is- vadászatból tartotta fenn magát és embereit. Győr, Vas és Somogy megyék- ből sokan menekültek az üldözöttek a sümegvidéki rengetegbe. Belőlük tobo- rozta újraszervezni szándékolt csapatának harcosait, mert makacsul kitartott amellett, hogy a> Bakonyra támaszkodva még a történtek után is van remény az ellenséget légyőzni. Munkája közben érkezett el hozzá annak híre, hogy Jozéfa nevezetű nővére, aki fehérneműt hozott utána, útközben kolerában megbetegedett, meg is hált. Noszlopy nem törődve a ráváró ezernyi veszély- Jyel, indult nővérét illően eltemettetni, s jellemző bátorságára, hogy a vég- tisztességen résztvett, és csak annyiban álcázta magát, hógy tisztes paraszti feketébe öltözött. Ez történt pedig 19-e szeptember táján 1849-ben.,
Azután mégkezdődött a végtelen kálvária, csapata néhány főre olvadt le, s Komárom elestének hírére csak a menekülést vagy a biztos halált választ- hatták: Noszlopy nem adta fel még ekkor sem a . reményt, hogy hazája, Ma- gyarország újra szabaddá lesz, és nem hóhér kezétől, hanem vitéz csatában akart meghalni.
Besúgókkal, idegen katonasággal, gyalázatos haszonlesőkkel' telt meg Dunántúl — legkivált pedig a. Bakony — minden zúga, csak az erdő ¡adott menedéket, csak éjtszaka folytathatta útját az egykori dicsőséges partizán- harcok vezére, a bújdosóvá lett Noszlopy. Minden szenvedésnek megvan a maga vámszedője. Pl. amikor éjtszaka holdvilágnál a Zala folyón akart át- kelni, egy molnárné csak úgy vitette át őket, hogy a 30—40 lépésnyi távol- ságon megtett evezőmunkáért 10—10 forintokat .szedett. be, s mindezt /.azért, mert a menekülők nem lelték meg a kőhajításnyira lévő hidat. Lassan el- jutottak Marcaliig, de csak édesanyjához Pál öccse által küldött üzenetre jutott az időből, és menekülni kellett tovább, hogyne, hiszen a Czindery csá- szári biztos dühtől tajtékozva hajszolta pandúrjait; zsandárjait, hogy fogják el Noszlopyt. — aki elől nem is olyan régen Kaposvártól Pécsig egy szuszra sza- ladt a gazdag arisztokrata, a császár főispánja.
Noszlopy Szabadszállásra, majd Mezőberénybe ment, ahol egy barátjánál kádárlegényként dolgozva rejtőzködött. Nem sokáig maradt tétlen, s újra kezdi szövögetni egy nagyobbszabású szervezkedés szálait. Egyszer Aradon látják, aztán Kecskeméten tűnik fel. El is fogják, de Ludoviceum-beli rabságából — akkor ez foglyok számára berendezett kórház volt — vakmerő módon meg- szökik, és tovább agitál, szervezkedik. Most már egészen az Alföldre tette át működésének színhelyét, még Rózsa Sándorral — akit a szabadságharc alatt Kossuth részesített amnesztiában és tette meg szabadcsapatvezetőnek — is érintkezésben állott. Közben — 1851-ben — kedvező hírek érkeznek Erdély- ből. Balavásáron Horváth Károly ottani szőlőbirtdkos szüretjén Molnár József, Török János, Gálífy Mihály és a később árulóvá lett Bíró Mihály találkozott a „láthatatlan kormány" futárával, Magos Ernővel, akit Makk József Komá- rom volt tüzérparancsnoka Kossuth megbízásából küldött Erdélybe, hogy szer- vezkedést kezdjen az elnyomó rendszerrel szemben felkelni akaró hazafiak közt. Kossuth arra is utasítást adott, hogy az anyaországi elégedetleneket is
:— köztük Noszlopyt is — vonják be a szervezkedésbe. Makk szigorú utasítás ellenére központi komitét —- láthatatlan kormányt — alapított, .s Noszlopy felhívta egyik összeesküvőtársa — Jubál Károly — figvemét, hogy „aki ily
tervezeti működés mellett fogad el megbízatást, az egyszersmind élőre készül- jön is minden hasenálhatás reménye nélkül hazájáért meghalni."
Az erdélyi szervezetét Bíró Mihály árulása következtében 1852. januái 24-én letartóztatták. Az elfogottakat a legkegyetlenebbül megkínozták, de azok közül egy sem akadt, aki elárulta volna társait,. így menekült meg Noszlopy a fogságba eséstől. Ekkor Kecskemét környékére megy, és Bobory Károly, to- vábbá'Szabó Károly ceglédi hazafiak által rendelkezésére bocsátott 4.000 forintból szabadcsapat szervezésbe kezd. Szervezetébe belevonja Gaál József volt honvédfőhadnagyot, Zabolay Károly volt guerilla-hadnagyot, Jubál Károly műegyetemi tanárt, a Kossuth-fiak egykori nevelőjét, továbbá Vasváry Fe- renc kecskeméti birtokost, Andrásfy Károly volt gárdista hadnagyot, egykori honvédtisztet és Sárközy Soma Aurél ügyvédet, hogy különösen ez utóbbi V segítségével Kecskemét környékének szegényparasztságából szabadcsapatot alakítsanak azzal a céllal, hogy a Magyarországra készülődő fiatal Ferencz Józsefet elfogják, és mindaddig fogva tartsák, míg az 1848-i törvényeket ú j r a életbe nem lépteti.
Előkerülnek az elrejtett fegyverek. A kecskeméti szabóiparosok éjjel-nap- pal varrják a csapat ruházatát, és a- császárfogás híre szóbeszéd tárgya.
A spipnok hamar megszimatolják Noszlopyék készülődéseit, és elfogják az ösz- szeesküvés minden részesét, csak Noszlopy menekül el, úgy hogy vakmerő módon, • határtalan akarattal és rendkívüli ügyességgel a gyűrűből kijut a ház- tetőkön át. Ceglédre lóháton jut el, majd szénásszekéren elbújva Szolnokra menekül, Szolnokról gyalog indul, s útközben fogják el.
Egy ideig sikerül kilétét letagadni, fogolytársai közt akadt szép számmal volt csapatbelije is." de egyetlen partizán sem akadt, aki vezérét elárulta volna;
végül aztán egy Csorba nevezetű felcser vallott rá, ez á császárhű, fekete-- sárga-érzelmű ember korábban Noszlopy foglyai közt volt, s ezért bosszúból jelentette fel Noszlopyt.
Az 1852.," május 6-án ,,In effigie" halálra ítélt, s a Neugebaude udvarán jelképesen ,',kivégzett" Noszlopy Gáspár, aztán 1853. február 27-én". hóhérai elé állíttatott. A haditörvényszék . meghozta ítéletét, amely halálra szólt !—
kötéláltali halálra. <
. 1853. március 1-én hirdették ki a „vádottak" előtt, és március 3-án az öreg ferencvárosi temetőben —- a mostani Haller-piac helyén — kivégezték Noszlopy Gáspárt, Sárközy Aurélt és Jubál Károlyt, míg Aridrásfy Károlyt Bécsben agyonlőtték.
KörmendyNSándor , a kormánybiztos öccsének, Noszlopy Titusznak volt
•osztálytársa", és a mostani Múzeum-kőrúton lakott, szállásadójának ablakából végignézte, amikor Noszlopyt a vesztőhelyre vitték. Roppant sok katona
? kísérte, mert attól féltek, hogy a nép megmenti őt. Ágyúkkal és égő-kanóccal ' kísérték a kocsit, amelyen utolsó útjára vitték.
•A temetőben mégegyszer felolvasták az „Ítéletet", amely nagyjában ugyan- olyan „vádpontokat" tartalmazott, mint az „In effigie" ítélet.
Noszlopy megjegyezte: '
—' „Az ausztriai háztól való elszakadást akartam!"
Az ítélet felolvasása után Noszlopy beszélni kezdett a néphez, de a fel- hangzó dobpergés túlharsogta őt, szavait elnyelte, és az egykori bátor szabad- ságharcos, a rettenthetetlen hazafi félelem nélkül — Ausztria császáraínak
•gyászos végét jósolva — fellépett a bitó lépcsőjére.
Magyarországon évtizedekig tilos volt még a nevének említése is, de távoli országokban lelkesítő példaképe a hazájukat szerető népeknek. Ennek bizonyítéka, • hogy Torinóban 1862-ben „Noszlopy" címmel könyvalakban tragédia jelent meg Vittorio Merighi tollából, amely az 1848—497i szabadság-
harc emlékének mozgósító erejét tanúsítja. Borsi Darázs József 236
