Beszámoló a Budapesten megrendezett 93. DGINS-konferenciáról*
Az Európai Unió nemzeti statisztikai hiva- talainak vezetői évről évre összegyűlnek, hogy megvitassák az Európai Statisztikai Rendszer legfontosabb prioritásait, kihívásait. A konfe- rencia lényegében a stratégiai kérdésekre kon- centráló, informális összejövetel a legmaga- sabb szakmai vezetői szinten. Résztvevői az EU-tagállamok, az Eurostat, nemzetközi szer- vezetek (OECD, EFTA, CMFB, IMF, CEIES, ENSZ, Európai Központi Bank) és EU- tagjelölt, illetve további európai országok sta- tisztikai hivatalainak delegációi. A 2007. szep- tember 19. és 21. közötti program helyszíne Budapest volt és a rendezvény egyidejűleg a Statisztikai Programbizottság (Statistical Prog- ram Committee – SCP) őszi ülését is magában foglalta. Az esemény megrendezésére másod- szor került sor a 2004 óta csatlakozott új EU- tagországok egyikében. A szervezési, előkészí- tési feladatokat a Központi Statisztikai Hivatal és az Eurostat munkatársai látták el. A magyar főváros 36 ország 124 résztvevőjét látta ven- dégül. A szakmai programokat mindkét este impozáns társasági események követték.
Az idei DGINS-konferencia mottója „Az Európai Statisztikai Rendszer válasza a globalizációra – elég-e, amit teszünk?” volt. A tanácskozás plenáris üléseken illetve több, párhuzamos szekcióban is zajlott, amelyeken a globalizáció társadalmi, gazdasági és környe-
zeti jelenségeinek statisztikai kihívásait vitat- ták meg a résztvevők. Az idei rendezvény a szakmai tanácskozás módjának hatékonyabbá tételére, megújítására is kísérletet tett az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság/Európai Statisz- tikusok Értekezlete (UNECE/CES) programja- in már követett eljárás átvételével. A korábbi gyakorlathoz képest ez jelentős változás volt, ugyanis a megnyitó plenáris ülést követő mun- kaüléseken a felkért előadók az írásban elké- szített tanulmányaikat közvetlenül nem mutat- ták be. E helyett minden plenáris és szekció- ülés alkalmával egy nagy szakmai tapasztalat- tal bíró korreferens („discussant”) foglalta ösz- sze a benyújtott anyagokat, kitérve azok alap- vető és hangsúlyos megállapításaira, problé- mafelvetéseire. Ezt követően a korreferens kérdéseket, észrevételeket fogalmazott meg, amelyekhez az előadók és a hallgatóság is hozzászóltak. Ezzel a megoldással többnyire sikerült a korábbinál aktívabb párbeszédet ki- alakítani az előadók és a hallgatóság között, ösztönözve a vitát és a kölcsönös reakciókat.
A konferencia nyitóülését követően, az el- ső napon a globalizáció gazdasági hatásainak méréséről 10 előadást mutattak be két egymást követő szekcióülésen. Ezekkel párhuzamosan a globalizáció társadalmi, majd környezeti di- menzióinak mérésével foglalkozhattak az ér- deklődők, egy-egy szekcióban további 5-5 ta-
* DGINS Konferencia: „Directeurs-généraux des Intstituts Nationaux de la Statistique” – A Nemzeti Sta- tisztikai Hivatalok Vezetőinek Konferenciája. A különböző formákban 1953 óta létező fórum 1989-ig a formá- lis vezetői egyeztetések és döntés-előkészítés színtere volt a közösségi statisztikai irányításban. Ezt a funkciót akkor a Statisztikai Programbizottság (SPC) vette át. A konferenciát azóta évente egyszer rendezik meg, és rendre egy-egy átfogó szakmai alapkérdésről folyik az eszmecsere.
nulmányt és a kapcsolódó kérdéseket megvi- tatva. Az első napot a szekciók munkájáról a plénum előtt tartott beszámolók zárták. A má- sodik nap plenáris ülésén a főszerep a nemzet- közi szervezeteké volt: a szlovák és a brit sta- tisztikai hivatal előadása mellett az OECD, az Európai Központi Bank és az Eurostat képvi- selőinek tanulmányát vitatta meg a plénum. A programot kerekasztal-beszélgetés zárta a globalizációs kihívásokra adható statisztikai válaszokról, akciókról.
A szakmai programot Oblath Gábor pro- fesszor, az MNB Monetáris Tanácsa tagjának nyitóelőadása alapozta meg, „Globalizáció és gazdaságstatisztika egy többfunkciós felhaszná- ló szemszögéből” címmel.1 A szerző előadása első részében a globalizáció jelenségének el- lentmondásos mikro- és makrogazdasági trend- jeire hívta fel a figyelmet. A globalizáció sajá- tosságaiként kiemeli a multinacionális vállala- tok térhódítását, a növekvő migrációt, a szolgál- tatások külkereskedelmének fokozódását, az offshore vállalatok alapítását. Az egyre nyitot- tabbá váló nemzetgazdaságok között könnyebb és gyorsabb az átjárás, felgyorsul és egyre in- tenzívebbé válik a kapcsolat. Összességében te- hát mikroökonómiai szempontból csökken a nemzeti határok jelentősége, de ezzel együtt a rezidens-nem rezidens besorolás kérdése már bonyolulttá válik. Makroszinten pedig egyre fontosabb a határon átnyúló tranzakciók megfi- gyelésének igénye. Oblath szerint a kulcsprob- léma a statisztikában e jelenségek kapcsán az, hogy míg a megfigyelés egyre nehezebb, addig a jelenség gazdasági ereje – és ezzel párhuza- mosan az összehasonlíthatóság iránti igény – egyre növekszik. Mindehhez párosulva megje- lenik a „globálisan” tájékozódó felhasználó, aki
1 Az értekezésből készült cikk: Oblath, G.
[2007]: Globalisation and macroeconomic statistics:
problems of measurement, interpretation and international comparison. Statisztikai Szemle. 85.
évf. 11. különszám. 6-29. old.
egyre könnyebben és gyorsabban, egyre több forrásból jut hozzá a szükséges információkhoz, amelyek a tárgyalt jelenségek miatt pillanatnyi- lag nem lehetnek elég konzisztensek. Az elő- adás második részében a szerző két makrogaz- dasági mutató, a „gazdasági fejlettség” mérésére leginkább alkalmazott GDP (illetve a vásárlőe- rő-paritáson mért egy főre jutó GDP), továbbá a külgazdaság kiegyensúlyozatlanságát jellemezni hivatott fizetési mérleg hiánya/GDP mérőszám számításával kapcsolatban fogalmazott meg ér- dekes javaslatokat. Az előbbi kapcsán bevezeti a „reáljövedelem” fogalmát, utóbbi esetében pedig a tőketranszferekkel korrigált folyó fize- tési mérleg egyenlegét állítja a középpontba. In- novatív számítási módszereit a transzferek je- lentősége miatt az új EU-tagállamok makromutatóinak átszámításával teszi szemléle- tessé. Végkövetkeztetése az, hogy a közgaz- dászok és a statisztikusok közötti együttműkö- dés, illetve a felhasználók szakmai oktatása ré- vén bevezethetők lennének olyan új, alternatív mutatók, amelyek a „klasszikus” makrogazda- sági jelzőszámok helyett/mellett alkalmazva pontosabb képet festhetnének a globalizáció je- lenségével „korrigált” gazdaságokról. Ehhez a statisztikusok oldaláról nyitottságot kér és a sta- tisztikai adatok pontosságának szélesebb feltá- rását ösztönzi.
A szekciók munkájának megkezdése előtt egy további előadás hangzott el a plenáris ülé- sen. Heli Jeskanen-Sundström (a Finn Statisz- tikai Hivatal elnöke) és Marie Bohatá (az Eurostat főigazgató-helyettese) közös előadása az európai statisztika globalizációs kihívásait mutatta be. Kiemelték, hogy szélesebb nem- zetközi szinten ugyanaz a jelenség játszódik le, mint amellyel az EU tagállamai szupra- nacionális szinten már találkoztak. Azonban fontos különbség, hogy a jogi környezet ezút- tal kevésbé kimunkált. Nem alakítottak ki az Európai Unióéhoz hasonló jogi kereteket. A globalizáció kevésbé kiszámítható, pillanatnyi
gazdasági érdekektől motivált folyamat, ame- lyet a technikai színvonal emelkedése nagyban támogat. Az EU-n belüli kooperáció és koor- dináció azonban olyan gyakorlati tapasztalato- kat nyújt, amelyek segítségére lehetnek a sta- tisztikai szolgálatoknak a világméretű tenden- ciák kihívásai kapcsán is. Az európai rendszer erősségeként értékelik a módszerek, fogalmak, osztályozások egységesítését, azonban hát- rányként jelölik meg a lassú változáskezelést.
Négy kiemelt területen sürgetik a statisztikai válaszlépéseket. Ezek: 1. a területi lehatárolás nehézségeinek megoldása, 2. az új típusú tranzakciók és szervezeti struktúrák kezelése, 3. a tranzakciók értékelési–számbavételi kihí- vásai és 4. az elemi szintű adatok konziszten- ciája és összehasonlíthatósága. A problémák kezeléséhez az előadók a nemzetközi együtt- működés erősítését javasolják a globális sta- tisztikai intézményrendszer támogatásán és a jó gyakorlatok, továbbá a mikroszintű adatok megosztásán keresztül. Európai szinten konk- rétan az elemi statisztikai adatok cseréjében látják a megoldás egyik kulcsát.
A bevezető előadásokat követően kezdő- dött meg a párhuzamos szekciók munkája. A gazdasági kihívásokkal foglalkozó két egymást követő szekcióülésen az előadások lényegében öt konkrét témakör különböző vetületeit járták körül. Ezek a következők voltak: 1. az „e- kereskedelem” jelensége és mérése, 2. a terme- lési feladatok kihelyezésében érintett cégek jellemzőinek és nemzetgazdaságokra gyako- rolt hatásának statisztikai megfigyelése, 3. a multinacionális vállalatok adatkonzisztenciája, 4. új eljárások a mikroadatok integrációja és a versenyképesség megfigyelése kapcsán, vala- mint 5. a nemzeti számlák és a fizetésimérleg- statisztika kihívásai. Az előadók között közép- és nyugat-európai, valamint skandináv szak- emberek egyaránt helyet kaptak.
Az elektronikus kereskedelem kapcsán az előadók kiemelték, hogy 1995 óta robbanás-
szerű a fejlődése. Az internet térhódításával új és jelentős kereskedelmi csatorna létesült, amelyet 2002 óta figyelnek meg az Európai Unióban. Az országhatárokat átlépő e- kereskedelem kapcsán inkább kérdések, mint válaszok hangzottak el: mindkét ezzel kapcso- latos tanulmány azt firtatja, hogy vajon való- ban azt mérjük-e, amit szeretnénk, és további nemzetközi együttműködést sürgetnek a tagál- lamok között.
Francia és svéd tanulmányok születtek a termelés kihelyezésének munkaerő-piaci, illet- ve gazdasági hatásairól. A franciák mikro- adatbázisok felhasználásával készítettek ága- zati, illetve regionális elemzéseket, a svéd hi- vatal pedig regisztertípusú adatforrásokat használt fel. Mindkét tanulmány végkövetkez- tetése az, hogy a kihelyezés jelentősen növelni tudja a munkatermelékenységet, azonban ez az
„anyaországban” kimutatható munkahelyvesz- téssel jár. A francia elemzés szerint 1995 és 1999 között évente 13 ezer, 2000 és 2003 kö- zött már évente 15 ezer munkahely szűnt meg hazájukban. A munkahelyeket jellemzően Észak-Afrikába és Kelet-Európa államaiba, továbbá Brazíliába helyezték át.
A multinacionális vállalatok kezelésével kapcsolatos tapasztalatokról, gyakorlatról szólt az ír és a holland statisztikai hivatal munkatár- saink előadása. Írországban a 1990-es évek elejétől jelentős probléma a statisztikában, hogy a különböző adatforrások gyakran inkon- zisztenciát mutatnak a „multicégek” esetében.
A nemzeti határok jelentéktelenek a nemzet- közi cégek számára, ráadásul az eltérő transz- ferárak alkalmazása miatt a költségek kimuta- tása a GDP-re is torzító hatással lehet. Ezek a vállalatok rendkívül érzékenyen reagálnak az adataik nyilvánosságra hozatalára, ellenőrzésé- re, ugyanakkor adataik kezelése komoly prob- lémát jelent a nemzeti számlákban. Lényegé- ben hasonló a holland értekezés problémafel- vetése is. A helyzet kezelésére az ír hivatalban
létrehoztak egy olyan szervezeti egységet, amelynek feladata a legnagyobb multicégek több forrásból begyűjtött és harmonizált adata- inak konzisztens feldolgozása. Részletes és mély ellenőrzést végeznek a cégeknél negyed- évente, amit a rendkívül közvetlen adatszolgál- tatói kapcsolattartás támogat. A holland hiva- talban négyszintű adatbázisrendszert állítottak fel, amely a vállalatcsoportokra (mérleg, kül- kereskedelem), vállalatokra (termelés, árbevé- tel, költség), munkahelyekre (bér, tb) szemé- lyekre-egyénekre, valamint háztartásokra ter- jed ki. Céljuk a mikroadatok integrációja egy standardizált környezetben. A norvég előadás a bérmunka kérdését vetette fel a nemzeti számlákban és a fizetési mérlegben, s gyakor- latilag az SNA korábbi, változtatás előtti mód- szerét tekinti elemzési célra használhatóbbnak.
A szekcióülésen következtetésként azt álla- pították meg a résztvevők, hogy szükség lenne egy európai szintű regiszterre a multinacionális vállalatokról az EuroGroups-regiszter bővítésé- vel. Ezekre vonatkozóan pedig szükséges volna egy összeurópai szintű adatgyűjtést kialakítani, melynek segítségével megérthető és feltérké- pezhető a működésük gazdaságstatisztikai szempontból releváns vetülete. A statisztikai hi- vataloknak ezért még szorosabb együttműkö- désre van szükségük egymással és a nemzetközi statisztikai szervekkel. Az együttműködés kere- tében további kutatásokat kell végezni, bizo- nyos területeken új adatgyűjtésekre, s összessé- gében innovatívabb statisztikusi hozzáállásra van szükség, mert a konzervatív elméleten a gyakorlat már túllépett. A szekció megállapítá- sai lényegében visszaköszöntek a konferencia zárókövetkeztetéseiben is.
A globalizáció társadalmi dimenzióját vizsgáló szekcióülésen kiemelt, gyakorlatilag kizárólagos szerepet kapott a migráció jelen- ségének statisztikai vizsgálata, amelyet kétség- telenül az egyik leginkább problémás terület- ként azonosítanak az Európai Unió statisztiká-
jában. Nem összpontosít azonban eléggé a sta- tisztika az olyan kérdésekre, mint a szociális biztonság, az egyenlőtlenségek, a bevándorlók életkörülményei-integrációja, vagy éppenség- gel a rasszizmus. A szekcióülésre készült ta- nulmányok között az Eurostat előadói mellett helyett kaptak tipikus „küldő” országok szak- embereinek, mint Litvánia és Lengyelország írásai, illetve befogadó országként Spanyolor- szág képviselőjének dolgozata is.
Témáját tekintve kivétel volt a svájci sta- tisztikai hivatal értekezése, amely a foglalkoz- tatás kérdéseiről szólt (indikátorok, kereskede- lem munkaerőigénye, ökonometriai modellek).
Utóbbival kapcsolatban figyelemre méltó kér- désfelvetés volt, hogy vajon az import-export munkaerő-tartalma mennyire mérhető a sta- tisztika eszközeivel.
A szekcióban elhangzott hozzászólások részben érintették a be- és kivándorlás gazda- sági hatását is. A hozzászólók megemlítették, hogy például Lengyelország esetében a nagy- mértékű munkavállalói kivándorlás csökken- tette belföldön a munkanélküliséget, egyúttal hozzájárult a külföldről érkező pénzbeli transzferek növekedéséhez. Litvánia statiszti- kai hivatalának mérései alapján pedig a litván háztartások 2 százaléka részesül külföldi transzferekből ugyanezen okból. Az emigráció ilyen hatásai miatti, rövid távú javulás azonban hosszabb távon már problémákat eredményez- het, munkaerőhiányt okozva bizonyos szak- mákban, illetve átrajzolva a munkaerőpiac demográfiai jellemzőit (képzett fiatalok töme- ges elvándorlása). Ezek a hatások jórészt is- mertek, azonban mértékükre nézve pillanatnyi- lag inkább csak becslések léteznek.
A migrációt érintő témák között szóba ke- rültek az eltérő vándorlási attitűdök is. Spa- nyolország, sőt, újabban Bulgária képviselői is arról számoltak be, hogy jelentős, a jelenség gazdasági erejét tekintve is figyelemre méltó a nyugdíjas külföldiek és a jómódúak letelepe-
dése a tengerparti területeken. Azaz a munka- vállalás, mint tipikus célzat mellett megjelent a turizmusnál sokkal többet jelentő „életstílus”
miatti migráció is, amelyhez komoly ingatlan- vásárlások kapcsolódnak. Ugyancsak új jelen- ségként számoltak be a szezonális, elsősorban a mezőgazdasági betakarítási munkákhoz kap- csolódó vándorlásról, amely különösen „dél- dél” viszonylatban, azaz Bulgáriából és Ro- mániából Olaszországba és Spanyolországba irányuló tömeges, ám rövid távú munkaválla- lási szokásokat alakított ki.
A kérdéskör kapcsán összességében több megállapítás és javaslat fogalmazódott meg.
Az egyik fontos téma az EU-szinten egységes személyi azonosító jelek létrehozásának vita- tott felvetése volt. A hozzászólások ebben a körben érintették azt a problémakört is, hogy az angolszász országokban kötelező lakcím- nyilvántartás sem létezik, mivel nincs beje- lentkezési kényszer. Ugyanakkor a spanyolor- szági megoldás, a helyi önkormányzatok által működtetett regiszterek sem adnak megfelelő kiindulási pontot adminisztratív oldalon. Elté- rő fogalmakat használnak ráadásul az egyes EU-tagállamok például a rezidens népességre, és a „belföldi többlakiságot” is eltérően keze- lik a tagországok statisztikai hivatalai. Mind- ezen körülmények között a végkövetkeztetés az volt, hogy az egységes személyi azonosítási rendszer hatalmas kihívása helyett a multilate- rális adatcsere lenne a legjobb eszköz, közvet- lenül a tipikusan migrációs kapcsolatban levő országok között. Egyetértés mutatkozott azon- ban abban, hogy ezeknek az adatcseréknek a népesség-nyilvántartási, tehát közigazgatási te- rületen kellene létrejönniük, nem a statisztikai hivatalok között. A hozzászólók támogatták a migrációs statisztika további egységesítését és a 2010/2011-es népszámlálási forduló felhasz- nálását is bevándorlási kérdések felmérésére.
A következő szekcióülés a globalizáció környezeti kihívásainak statisztikai kérdései-
vel foglalkozott. Ebben a szekcióban vitatták meg a konferencia másik, magyar szerzőktől származó szakmai tanulmányát: Faragó Ti- bor (a KvVM főosztályvezetője) és Éri Vilma (a Környezettudományi Központ igazgatója)
„Globalizáció és környezet: célok és eszkö- zök a fejlődés mérésére” című anyagát. A szekcióülés alaptétele az volt, hogy a környe- zeti globalizáció lényegében a gazdasági globalizáció (kereskedelem, terme- lés/fogyasztás, energiafelhasználás, szállítás témái) és a társadalmi dimenzió (turizmus, migráció, fogyasztói szokások stb.) logikus kísérőjelensége, amely fontosságát tekintve egy szinten áll az előbbiekkel. A szekcióban elhangzottak leginkább úgy foglalhatók ösz- sze, hogy a résztvevők szerint több irányban lehetséges a továbbhaladás statisztikai szem- pontokból. A kérdés végső soron az, hogy a kompozit indikátorok (például az ökológiai lábnyom), a kulcskérdéseket vizsgáló fejlő- dési indikátorrendszerek (például a nemzet- közi egyezményeket kísérő konkrét célérté- kek elérésének vizsgálata-mérése), vagy az integrált gazdasági és környezeti számlarend- szer fejlesztése jelenti-e a jövőben a fő hala- dási irányt a statisztikában. A vita során erre a kérdésre nem születhetett egységes válasz, a hozzászólások mindhárom irányzat létjogo- sultságát és fontosságát alátámasztották.
A kompozit indikátorok középpontjában az ember Földünkre gyakorolt többdimenziós környezeti hatása áll. Ennek látványos, de je- lenleg nem eléggé pontos bemutatására szolgál az ökológiai lábnyom és egyes további indiká- torok. Ezen a téren további fejlesztés szüksé- ges, mivel az indikátorokra egyre nagyobbak az igények, melyek különösen a környezettu- datosság „populárisabb” megközelítésére ad- nak eszközöket. Az előadók kiemelték ugyan- akkor, hogy a statisztika még nem alkalmas például a fogyasztás fenntartható fejlődésre gyakorolt hatásának kimutatására, így közvet-
ve az osztályozások fejlesztésére is hatással van a témakör (öko-/nem ökotermék megkü- lönböztetés a termékek és kereskedelem eseté- ben).
Az elismeréssel fogadott magyar értekezés a kompozit indikátorokkal szemben arra he- lyezte a hangsúlyt, hogy a globális környezeti folyamatokat kulcsindikátorok készletével mérve és értékelve azonosíthatjuk az okokat és hatásokat, s ez alapján válik lehetővé a globá- lis környezetre ható emberi tevékenység meg- állítása vagy a korlátozása iránti igény növelé- se. A szerzők három példát idéztek tanulmá- nyukban. Az ózonréteg vékonyodása kapcsán kötött egyezmények, a fajok biológiai diverzitásáról szóló nemzetközi megállapodá- sok, illetve az üvegházhatású gázok kibocsátá- sára (Kiotói Egyezmény) vonatkozó célkitűzé- sek kapcsán utaltak arra, hogy ezek teljesülé- sének mérése konkrét, objektív alapokra he- lyezett kulcsindikátorok rendszerén keresztül történik/történhet. Ez a statisztika feladata, és kiemelten fontos a politika és a statisztika együttműködése ezen a területen. A statiszti- kus szerepe a figyelemfelhívás, továbbá a szakpolitikák támogatása a kulcsindikátorok mérésén keresztül.
A mezőgazdasági számlarendszerrel kap- csolatban az eszmecsere során különös hang- súlyt kapott az integrált gazdasági és környe- zeti számlák továbbfejlesztése iránti igény, azt is hangsúlyozva, hogy ez a terület jelenleg nem kap megfelelő forrásokat az európai sta- tisztikában. Az input/output táblákhoz kap- csolható környezeti számlák jelentőségét az összehasonlíthatóság miatt minden hozzászóló kiemelte. Több hozzászóló is rámutatott, hogy egyértelműen látható a fejlett országok specia- lizálódása a környezetileg „tiszta” termelésre, míg a „piszkos” termékek importjára fejlődő országokból kerül sor. Ezért többre van szük- ség, mint az országhatáron belüli termelés megfigyelésére, helyette az export-importon,
illetve a fogyasztáson keresztül, globális fele- lősséggel kell a környezeti terhelést vizsgálni.
Az import–export tevékenységből származó környezeti terhelés rendszeres statisztikai meg- figyelésére tehát nagy szükség lenne, különö- sen a beépült energia és széndioxid-kibocsátás vizsgálatára EU-szintű monitoring-rendszerre lenne szükség, összehasonlítható adatokkal, fi- gyelembe véve a fogyasztói szokások változá- sát is. További jelentős előrelépés lenne a kör- nyezeti inputok (energia, nyersanyag, víz) fel- használásának mérése a termelésben és a ma- gánháztartásokban egyaránt.
A DGINS-konferencia második napján a plenáris ülés előadásainak megtárgyalására ugyancsak a már említett „összefoglaló és azt követő eszmecsere” módszerével került sor.
Az OECD, az Európai Központi Bank és az Eurostat szakértői mellett a nemzeti statisztikai szolgálatok vezető szakemberei közül, a Szlo- vák Statisztikai Hivatal elnöke és az Egyesült Királyság Nemzeti Statisztikai Hivatala mun- katársai nyújtottak be tanulmányokat, külön- böző témákban.
A szlovák értekezés az adminisztratív adatforrások kérdéskörével foglakozott és a nemzeti tapasztalatokról számolt be. Folyama- tos emberi és anyagi erőforráshiány mellett az új adatforrások keresése a kiút az adatigények kielégítésére. Az előadó hangsúlyozta a klasz- szikus „nagy regiszterek” szükségességét, a mikroadatszintű felhasználást és az adatforrá- sok integrálását.
A brit kollégák által jegyzett tanulmány a statisztika fejlesztéspolitikai hasznosulásáról számolt be a szigetország példáján keresztül.
Nagy-Britanniában az „evidence based policy”- (bizonyítékon alapuló politika-) elv alapján a politika komolyan érdeklődik a poli- tikai programok kimeneteinek, eredményeinek statisztikai méréséről. A globalizációs folya- matok megfigyelése és az erre alapozott gaz- dasági és társadalmi stratégia kulcsszerepet
kapott a mindennapokban. Ugyanakkor emlé- keztettek arra, hogy a globalizáció kihívásokat támaszt a mérhetőség tekintetében a statiszti- kával szemben (határokon átnyúló ügyletek, kihelyezett gyártás, offshore vállalkozások, migráció megfigyelése központi lakcímnyil- vántartás hiányában stb.). Kiemelték, hogy speciális szolgáltatásokkal igyekeznek köze- lebb hozni a statisztikát a lakossághoz („lakó- környezet-statisztika” és „személyes inflációs kalkulátor” a honlapon) és aktív kommuniká- cióval a megbízhatóság érzetét kívánják felkel- teni felhasználóikban.
Nagyobb terjedelmű és témaválasztását tekintve is kifejezetten érdekes tanulmányt készített Enrico Giovannini, az OECD sta- tisztikai igazgatója, „Fenyegetés-e a globalizáció a hivatalos statisztikára?” cím- mel. Kiindulási felvetése megegyezik a ko- rábban tárgyalt alapvetésekkel, azaz ő is a nemzetközi gazdasági mobilitás erősödésének tényéből (multicégek, eltűnő határok, interne- tes kereskedelem, termelési helyszínek redisztribúciója) indul ki értekezésében. A felvázolt környezetben a statisztikai funkció hozzáadott értékét a döntéshozatalhoz hasz- nálható információs halmaz bővülésén és a felhasználók számának növekedésén keresz- tül értelmezi. Véleménye szerint a kitágult vi- lágban új kommunikációs stratégiákra van szükség, a statisztikai információk és szolgál- tatások intenzívebb közvetítésére. Alaptétele az, hogy a statisztikusoknak az információ szolgáltatóiból a tudás brókereivé kell válniuk, azaz hasznosítaniuk kellene a létező tudásbázist. A 2007-es Eurobarométer- felmérés eredményei alapján a szerző arra a megállapításra jut, hogy bár a válaszadók túl- nyomó része szerint fontos volna ismerni a makrogazdasági kulcsmutatókat, valójában mégis kevesen figyelik azokat. Viszonylag kevéssé használják a statisztikát a politikai döntéshozatalban, s ezzel egyidejűleg az ada-
tokba vetett bizalom a külvilágban korrelál az adott állam politikai hatalmába vetett biza- lommal.
Giovannini a tömegtájékoztatás kritikáját fogalmazza meg értekezésében. Az ezeken a csatornákon közvetített tartalom sokakhoz el- jut, ám nem elég alapos. Általában csak ada- tokat közöl, és azokat nem magyarázza, ér- telmezi, így a tömegek ismerete felületes és esetenként téves. Továbbvezetve gondolat- menetét kimondja, hogy a nem eléggé tájéko- zott gazdasági szereplők viselkedése „köz- gazdaságtanilag” nem lehet racionális. Így a magánintézetek, kutatók, statisztikai hivata- lok, sajtó stb. által előidézett „tájékoztatási kakofónia” közepette, a való életben rendre elfogadhatatlanok a klasszikus közgazdaság- tan azon tételei, amelyek a racionális tájéko- zottságból indulnak ki. Öt kockázati tényezőt azonosít ebben a szituációban: 1. a többféle tájékozódási forrás, 2. a „könnyedebben” tá- lalt „elemzések”, „előrejelzések” nagyobb bi- zalmat ébresztenek a tömegmédia fogyasztó- iban, mint a szikár statisztikai adat, s ezzel párhuzamosan 3. sokszor a politikai döntés- hozatal is a gyors és kevéssé megbízható ada- tokat használja a hivatalos statisztika helyett.
4. A felhasználók nem tudják értékelni a for- rás megbízhatóságát, s az adatvédelem miatt a hivatalos statisztika sokszor nem tud vá- laszt adni az elemi szinthez közelítő igények- re, s végül 5. sok országban a csökkenő költ- ségvetés miatt nem tudnak elég forrást bizto- sítani a rugalmasabb, populárisabb megjele- néshez a statisztikai hivatalok. Megoldási ja- vaslatai lényegében a korábban bemutatott brit tanulmány megállapításaihoz hasonlók.
Azt javasolja, hogy lépjünk közvetlenebb kapcsolatba a társadalommal a direktebb kommunikáció eszközével, kifelé forduló szervezetként népszerűsítsék magukat a sta- tisztikai hivatalok, bátorítsák a civil szférát a statisztika használatára és agresszívabban
lépjenek fel a rossz minőségű adatok felhasz- nálása, hivatkozása ellen. Rendszeres konzul- tációt ösztönöz a politika szereplőivel a sta- tisztika használatával kapcsolatos lehetősé- gekről, s végül azt ajánlja, hogy áldozzunk a statisztika megismertetésére, keressük külö- nösen intenzíven a kapcsolatot a most felnö- vő generációval.
Steven Keuning, az Európai Központi Bank (ECB) statisztikai igazgatója előadásá- ban a pénzügyi globalizációra koncentrált, amelyen keresztül felhívta a figyelmet a meg- bízható pénzügyi statisztikák iránti egyre nö- vekvő igényekre. Kiemelte az EuroGroups- regiszter fontosságát és rámutatott, hogy a mikroadatok statisztikai célú átadása csak ja- vaslati szinten van, pedig rendkívül fontos lenne. Emlékeztetett arra, hogy jó gyakorlatok léteznek már a jegybankok és a nemzeti hiva- talok között, de ezt erősíteni kellene. Beszá- molt arról, hogy az európai statisztikai alap- jogszabály után, illetve azzal majdnem egy időben az Európai Központi Bankra és az ESCB-re (European System of Central Banks – Központi (Jegy)Bankok Európai Rendszere) vonatkozó rendeletet is módosítják, ám még nem tisztázott véglegesen az ECB és az Eurostat közötti jövőbeni együttműködés for- mája.
Az Eurostat szakemberei által készített ta- nulmány azt hangsúlyozza, hogy a globalizációs kihívásoknak történő megfelelés érdekében egységes módszertanra, fogalmakra, eljárásokra van szükség, ugyanakkor egyszerűsíteni kell a működési folyamatokat az Eurostaton belül.
Ennek érdekében rengeteg EU-jogszabály és - iránymutatás születik, költség-haszon elemzé- sek készülnek, egyszerűsítésekre kerül sor (pél- dául Intrastat) és napirenden van a statisztikai hivatalok kooperatív hálózatának kialakítási terve is. Hangsúlyozzák, hogy szükséges a mikroszintű adatcsere támogatása, s az egységes haladási irány kialakításához fel kell használni
az ESS Code of Practice2 tapasztalatait és fej- lesztési akcióterveit.
A plenáris ülésen megtárgyalt előadásokat követően nyílt kerekasztal-beszélgetésre került sor Hervé Carré (az Eurostat főigazgatója), a már említett nemzetközi szervezetek képvise- lői és több nemzeti statisztikai hivatal vezető- jének részvételével. A beszélgetés lényegében visszatükrözte, összegezte a két nap során el- hangzott javaslatokat, véleményeket. Paul Cheung professzor, az ENSZ Statisztikai Diví- ziójának vezetője hozzászólásában arra fi- gyelmeztetett, hogy nem vagyunk elég kezde- ményezők, különösen a globalizáció környeze- ti hatásaira kellene több figyelmet fordítani.
Több hozzászólás erősítette azt a gondolatot, hogy nyitottabbá, könnyedebbé kell válnia a hivatalos statisztikának. Ez egyúttal azt a kér- dést is érinti, hogy ne szabályozzuk túl jogsza- bályalkotáskor a statisztikát, mert már így is sok a szupranacionális szabályozás.
A kerekasztal-beszélgetés és a konferencia lezárásaként megfogalmazott akciók, javaslatok alapján a globalizáció jelenségeire adható sta- tisztikai válaszok a következőkben foglalhatóak össze: szélesíteni kell a felhasználói kört, integ- ráns megközelítést kell alkalmazni a szabványo- sításra (módszerek, IT, szervezet), a folyamatok akár nemzetközi szintű munkamegosztására, to
2 ESS Code of Practice – Az Európai Statisztika Gyakorlati Kódexe, amely az Európai Bizottság 2005.
május 25-én kiadott [COM (2005) 217 final] ajánlása.
A dokumentumban megfogalmazott alapelvek érvé- nyesülésének felmérésére az Eurostatnál és az EU- tagállamok statisztikai hivatalaiban 2006–2007-ben nemzetközi szakértői csoportok részvételével került sor. Az értékelések fontos helyzetmeghatározó doku- mentumok és tartalmazzák az elveknek való maga- sabb szintű megfelelés érdekében a vizsgált hivatalok jövőbeni fejlesztési akcióterveit is. Bővebben az Eurostat minőséggel foglalkozó honlapján:
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page?_pageid
=2273,60152684&_dad=portal&_schema=PORTA, illetve Az európai statisztika gyakorlati kódexe. Sta- tisztikai Szemle. 85. évf. 10–11. sz. 885–896. old.
vábbá közhiteles és egyéb adatforrások hatéko- nyabb felhasználására kell összpontosítani. Bi- zonyos szektorális statisztikákra kiemelt fi- gyelmet kell a jövőben fordítani, tovább kell fej- leszteni az EU-regisztereket, explicit támogatást kell nyújtani jogi szabályozással a mikroadatok átadásának megkönnyítésére, több elemző munkát kell végezni, s ezzel együtt kezdemé-
nyező, előre ható (proaktív) kommunikációval tájékoztatnunk kell a „globális felhasználót” a statisztikai munka minőségéről.
Dr. Kárpáti József, a KSH főosztályvezetője E-mail: jozsef.karpati@ksh.hu
A GDP-n túl: konferencia Brüsszelben a társadalmi haladás mérésérôl
A konferenciát az Európai Parlament, az Európai Bizottság, az OECD és Római Klub közösen szervezte 2007. november 19. és 20.
között, és mintegy hatszáz regisztrált résztve- vője volt. Az előadók között voltak: Hans- Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke, Jose Manuel Barroso az Európai Bizottság el- nöke, Joaquin Almunia pénzügyi biztos, az Európai Parlament és a Bizottság több vezető tisztviselője, az OECD vezető statisztikusa, valamint a tudományos élet és vállalati szektor képviselői.
A konferencián a magas rangú politikusok előadásaiból világossá vált az Európai Unió elkötelezettsége a jólét mérésének fontossága mellett. A tanácskozás lényeges üzenete, hogy az Európai Unió értékrendjében paradigmavál- tás történik. A politika célrendszerében a gaz- dasági növekedés mellett, azzal azonos súlyt kell adni a társadalmi fejlődés minőségi eleme- inek. Az Unió politikájában kiemelt figyelmet kell fordítani az emberek boldogulásához szükséges feltételek megteremtésére. Jelentős hangsúlyt kaptak a környezetvédelmi szem- pontok, a növekedés fenntarthatóságának fi- gyelembevétele. Az Európai Parlament elnöke szerint a szociális piacgazdaság helyett
ökoszociális piacgazdaság kiépítésére és mű- ködtetésére van szükség.
A GDP-mutatót, mivel az a pia- ci/gazdasági folyamatok mérésére alkalmas, ki kell egészíteni olyan új elemzési eszközökkel, amelyek a jólét többdimenziós mérésére is ké- pesek. A társadalmi haladás méréséhez a GDP-hez hasonló, világos és meggyőző muta- tókra van szükség, amelyek jól tükrözik a fej- lődés árnyaltabb társadalmi és környezeti vo- natkozásait. Ezek a mutatók segítik a politikai és szakmapolitikai döntéshozatal megalapo- zottságát és a döntések megvalósulásának mé- rését, a közvélemény jobb tájékoztatását, illet- ve bevonását a közügyek megértésébe és irá- nyításába. Ez különösen aktuálissá vált napja- inkban, amikor a világ országainak olyan glo- bális kihívások elé kell nézniük, mint a klíma- változás, a természeti forrásokkal való haté- kony gazdálkodás szükségessége, a szegény- ség és a társadalmi egyenlőtlenségek újrater- melődése.
A konferencia 5 ülés keretében végezte munkáját. Az ülések a következő témák köré csoportosultak: 1. a haladás, az igazi gazdag- ság és a jólét mérése; 2. gyakorlati példák megvitatása; 3. a haladás új mérőszámai –
