• Nem Talált Eredményt

A két „soha”

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A két „soha”"

Copied!
6
0
0

Teljes szövegt

(1)

TANDORI DEZSŐ

A két „soha”

És idézőjeltelen. Külsőt nem tartok, mondogattam.

És: „Külsőm nem tart engem.”

A kettőből mostanra össze‐

jött. Nincs már külsőm.

Változtam, persze, így.

Kilók: 57 – kilencvenvalahány (min. 89). Ruháimat

kihíztam. Kínai gatyákban járok, mindkét

könnyű vászonnadrágom zöldjei folttarkák. Jó, ez mellékes. Nincs járásom, lépcsőn nem tudok csúszó korlátmarkolás nélkül lemenni‐mászni‐kapaszkodni.

S combizmom (élethossz erős volt pedig, eddig) így is bevillanyoz, s bukom.

Lábfejnyi egy‐egy lépésem.

Nagy műtét után kisebb fenyeget. Így élni?! Satöbbi.

Ám nem ezt akartam elmondani. (Leszámítva, hogy semmimet nem akarom elmondani, mert senkinek sem akarok elmondani semmit.) A nyavalygók sorába sem lépek. Íme:

(2)

4 tiszatáj

Amiről a cím szól.

Kilenc év döntetlenje után fogaim elkezdtek romolni.

(Mintegy a „Szomorú vasárnap”

dallamára. Roncstelep felső kiegészülése, toldás a fejfájásokhoz. Meteo, mész, vérnyomás, ütés helye?) De ne. Mondom: elébb

kitört 2 alsó, tövük maradt. Beomlott egy hídsor. Lejött egy iker. Csorbult egy hátsó.

7‐8 db. fogyatkozás.

Mármost

nem viszem orvoshoz a dolgot. (17 közeli illető helytelenít; 1 „megérti”.) Nem vállalom a szenvedést.

Az időfixálást. Más ember döntését. Velejárók kíméljenek. Hanem ha elkezdenek belobbanni gyökerek, szervezetemben

„bonyodalmak” jönnek (szív, izületek, belső szervek, agy), mennem kell. Egy soha így, a másik úgy ér véget, középső megoldás nincs, csak

ha

előbb halok meg. Ám hogy ezért? Egy „soha”

ily sikeréért – egy örökkévalót? De ahogy ekképp napról‐napra élek, pedig úgy meglennék…!

így ez a két soha szinte mindig: mindig elfelejtődik,

mindig fenyeget. Az Idő: a momentán‐

(3)

2012. október 5

únió. A soha, a semmi, a mindig, a minden:

nemesebb fogalom, mint a szén, a gén, a chip, vas és olaj

momentánúniója; szójátékot nem ismerek, nincs

fogas kérdés; de az se, hogy a „váróban” kiakasztom a fogasra. A várromban, a roncstelepen, ami vagyok.

A mondd-tán

A momentán, a montán.

Az Idő, a Nagy, Örök:

az összes momentánság (pillanat) úniója.

Számos, számlálhatatlan végtelen. Megpakolózó sor. Hol itt lakunk, hol ott. Nem utazunk oda‐vissza.

Mert aki utazik, kicsiben utazik még. Nagyban az utazik, aki nem utazik.

Könyörgés a Naphoz

Ahogy kikeleted (mentség: „ki kelletett”, érzik állatok) felkúszatott 45 éves könyvespolcfalunkra, majd lekúsztál rended szerint, esdekelve kérlek, nagy Nap, add, vágyva vágyott piacomra kedvvel

(4)

6 tiszatáj

menjek, ne attól fúljak rögtön: „poros”, és kedvetlenítő a hazaút, add, élvezzem ott a kóborlást még az engem elrettentő húsfélék pultjai közt is, virágokon ámuljak, lángost faljak, borokat kóstolgassak, pótoljak találkozásokat, üdvözöljem a tulajok, kimérők sokaságát, s ha ott jól éreztem magam, kegyes Nappal, ne fáradtságot érezzek, tűntöd‐múltad tudjam értelmes foglalkozásokkal segítve bírni: írjak kézzel verset, nézzem az Expresszionizmus és az

„Absztrakt” szelíd csatáját pompás albumok tucatján, százán át, üljek oda a polc tövébe egy beteg lábú, ép lelkű verébke közelébe, idézzem Jékelyt, Berdát, Kassák komoly szívű hangját, és ha már magam sem játszom Medvéim Bajnokságait, 18 000 meccsnyi Francia Kaszinót magam nyomtam le 1200 oldal könyveléssel (az asszony előbb kidőlt), ha már én is elhulltam oldalt, alkonyulj, hanyat(t)ulj.

(5)

2012. október 7

Kegyes Nap, a zenóni kérdésre: ha ez

és e záratlan kör

egyforma hosszú, a pontok

a vonal végén és a körben

egyforma számúak (ha számosak!), melyik a nagyobb hossz? És tudjak – nemtudomsohára! – elaludni, fizikailag fölkelni, ne „úgy”

vigyenek: no tehát add még utad sokát, míg egyszer nem tudom majd, mimet hogyan és minek adod át. Ah, ne mondjam:

„Az altató‐

ban sok a jó, de még jobban az hat, hogy SENKI.”

Add, drága Nap, bírhassak még soká piacodra menni.

(S ezt fájó kézzel itt abba is hagytam.)

(6)

8 tiszatáj

*

„Küldöm” mindezt

Debrecenbe, Győrbe, Kecskemétre, Szegedre, Pécsre; Budapestre, Bécsbe és „vidékére”; Miskolcra, Salgótarjánba, Tatabányára;

Csíkszeredára, Pozsonyba, Újvidékre; Szolnokra; küldöm bocsánatkérőn foltozva mind oda, helyekre, melyek – hibámból! – nem lettek emlegetve; de ízületeim torzzá

villanyoznak, íme. Sora van, ah, Nap‐Arany.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A lány teljesítette kérését, majd mikor újra belépett a terembe, a fiatalember intett, hogy mindenki álljon fel, ebb ő l Kelly értette, hogy az asztalhoz kell

Az ábrázolt ember tárgyi és személyi környezete vagy annak hiánya utalhat a fogyatékosság társadalmi megíté- lésére, izolált helyzetre, illetve a rajzoló

De akkor még nem éreztem, bár írásomban ma már rejtve ott találom a lényegibb kérdést is: valóban ugyanarról a munkásságról tudott- e a költő, és a hatalom nem

És azt sem, hogy a Tiszatájjal kapcsolatban a minisztériumi és pártközponti értékeléskor elhangzott: Bori Imre Kassák kapcsán át akarja szabni a magyar irodalomtörté- netet

Ödémás lábát alig tudta hajlítani, teste és karja is úgy elvastagodott, hogy már csak férje edzőruhájába fért bele, s bár eleinte még érezte maga körül a

című cikkének külön érdekessége, hogy szó esik benne a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumáról is, mint a szegedi egyetem haladó hagyományáról!. CSAPLÁR FERENC

Be nem állt a csőröm (ahogy te is tapasztalhatod). Továbbá szükségem volt a mészre, amit eperfa és kacsa hiányában másként kellett pótolnom. Mindezen dolgok

És ha most megkérdezel: "Talán el kell hagyni a szóbeli imádságot, lévén, hogy a benső imádság nem mindenkit vonz?" - mondom neked, nem; hanem a