70 éves a Tiszafái
SÁNDOR IVÁN
Nádas Péter és a „mögöttes” kafkai víziók
Bazsányi Sándor írása (Szakáll, hártya, pata... - Kafka-zörejek Nádas Péter-prózájában') vá
lasztott témáján túl elvezet a huszadik századi és a mai regény megkerülhetetlen kérdéseihez.
A megadott terjedelem ezeknek a vázlatos említésére ad csak lehetőséget.
Bazsányi jogosan fedezi fel a Nádas regények „mögötteseiben” a kafkai víziót, valamint Kafka és Thomas Mann szokatlan összekapcsolhatóságát. Ez jó alap annak a felismerésére, hogy a huszadik századi magyar regény miben maradt el a humanista értékvilág elenyészését már száz éve felismerő-ábrázoló európai regénytől. Kafka, Camus, Broch, Celine, Claude Simon, Beckett, Bernhard, Sebald folyamatosan rámutatott arra a szakadékra, amely elválasztja a múlt letűnt fogalmait, nyelvét, epikai formaváltozatait az értéksorvadás utáni, mai kor- szak/unk/tól.
Nálunk leginkább Mészöly Miklós tartotta velük a lépést. Ám még az ő nagy életműve is ama szakadék „onnani" partjáról szólalt meg. Két példát hozok erre. Az egyik a negyven év előtti, de csak nemrégiben nyilvánosságra került interjú, melyben elmondta, hogy ellentétben a Saulus korabeli kritikai fogadtatásával, amely inkább aktuálpolitikai keretek között értel
mezte a regényt, ő arról írt, hogy Saulus a maga „zárt tisztaságeszményének" - épen tartott Énjének - őrzője, míg Paulust, a „mindenki számára megálmodott" tisztaságvágy, vagyis a hu
manista értékvilág érvényesítése vezeti. Esszében ugyanennek az eszméjének a szellemében dolgozta ki a sem az „egyik", sem a „másik”, de még ama „harmadik” utat sem elfogadó Negye
dik út címen megjelent írásait, amelyeknek ajánlatai már a kötet megjelenésekor, negyedszá
zada is illúzióknak bizonyultak.
Bazsányi azt az elhíresült Pilinszky-gondolatot is mozgósítja elemzéséhez, miszerint a kor egyáltalán nem az, aminek látjuk, nem az, amiről látszatra beszél. Számomra, ama szakadék már „innenjéről", a humanista értékek elenyészéséről leginkább Kertész Imre és Nádas Péter művei beszélnek. Az idejétmúlt megközelítésekre is rámutat Bazsányi, amikor Nádasnak, a hu
manista előítéletektől mentes, a Kafkáéra utaló „semleges látásmódjának", ideológus olvasata példájául, azt a különben nagyívű kritikát említi, amelyben Radnóti Sándor különbséget tesz a Nádas-regény „világa" és „világnézete” között, elvetve az utóbbit.
1 9 4 7 m á r c iu s á b a n in d u lt ú t já r a a T is z a t á j f o ly ó ir a t . T ö r t é n e t e , e k ü z d e lm e k k e l é s e r e d m é n y e k k e l te li 7 0 é v n e m c s a k a m in d e n k o r i s z e r k e s z t ő s é g h is t ó r iá ja , d e fő k é p p e n a la p o t ír á s s a l, g o n d o la t t a l é s é l e t te l m e g t ö lt ő s z e r z ő k , b a r á t o k é s k o ll é g á k t ö r t é n e t e . K ö z ü lü k k é r t ü n k m e g n é h á n y a t , h o g y a z ü n n e p a lk a lm á b ó l v á la s s z á k k i a z e l m ú lt é v t iz e d e k T is z a t á jb a n m e g je le n t a n y a g a i k ö z ü l a s z á m u k r a l e g k e d v e s e b b e t , m e ly e t k ö s z ö n t ő s o r a ik k ís é r e t é b e n e z a l k a l o m b ó l ú jr a k ö z r e a d u n k . A 7 0 é v e s T is z a t á ja t k ö s z ö n t ő ü n n e p i s o r o k a t , v a la m in t a la p a r c h ív u m á b ó l k iv á l a s z t o t t r é g i- ú j s z ö v e g e k e t k ö v e t k e z ő s z á m a in k b a n m u t a t ju k b e .
1 A z írás újraolvasható az alábbi internetes elérhetőségen:
http://tiszataj.bibl.u-szeged.hU/21253/l/tiszataj_2012_001_102-108.pdf
124 tiszatáj
Pilinszky szembeállította Kafkát és Thomas Mannt. Azonban töprengésre érdemes az, hogy amíg josef K. a világrend hazugságát végső csődként ismeri fel, addig Leverkhün végleges el
hallgatásával vajon nem az individuum, a szellem végjátéka zárul-e le, ugyancsak végső kor
szakcsődként.
Poétikai, s ezzel világértelmezési újdonság mindezek alapján, hogy Nádas regényei együtt hozzák át mögötteseikben a kafkai víziót, s a Thomas Mann-i nagyregényformát, ama szakadék
„onnanjáról”,napjaink sötét „innenjébe". (2017. február)
Medence magasban II. litó, 2013. 40x26 cm
