K I S E B B K Ö Z L E M É N Y E K
Vitéz J á n o s és Aquileiai Rufinus
Azokról az ókori szerzőkről, akiknek müveiből idézeteket, illetve u t a l á s o k a t t a l á l u n k Vitéz J á n o s leveleiben és beszédeiben, m u n k á i n a k kritikai k i a d á s a t á j é k o z t a t .1 Azt a s a j á t o s m ó d o t pedig, a h o g y a n a h u m a n i s t a f ő p a p , a megszokottól eltérően, ezekkel az idézetekkel és utalásokkal él, külön t a n u l m á n y b a n p r ó b á l t a m meg fölvázolni.2 E n n e k lényege az, hogy Vitéz t ö b b n y i r e nem nevezi meg a forrását; hogy a t ö b b forrásból m e r í t e t t szövegeket úgy ötvözi egybe egymással és a s a j á t szavaival, hogy azok stilárisan is egységes egészet a l k o t n a k , az ő f o g a l m a z á s á n a k tetszenek; és a m i a l e g f o n t o s a b b : hogy aki a z u t á n felismeri és megérti eme allúziókat, az Vitéz s z á n d é k a szerint „ v i l á g t ö r t é n e t i " ( a z a z a n t i k ) t á v l a t o k b a helyezve mérlegelheti az író (szónok) szavait, a n é l k ü l , hogy a szövegek n y í l t a n , direkt m ó d o n u t a l n á n a k a t á v l a t o k r a .
Az e m l í t e t t t a n u l m á n y n e m tér ki a r r a a figyelemreméltó jelenségre, hogy Vitéz J á n o s m u n k á i r a nem általában jellemző a z , hogy m o n d a t a i b a beleszövi a másokéit, eveiéinek és beszédeinek n a g y o b b i k h á n y a d a teljesen vagy j a v a részben s a j á t f o g a l m a z á s ú n a k l á t szik. V a n a z o n b a n n é h á n y d a r a b (főként beszéd), a m e l y b e n tömegesen jelenik meg az
„idegen a n y a g " , ezeknek a d a r a b o k n a k is sak bizonyos részeibe t ö m ö r í t v e , iero, ivi us, u a n u s és az ifjabb e n e a v o l t a k a legkedveltebb ókori szerzői; frázisaikat a z o n b a n nem k ö n n y ű az új k o n t e t u s b a n fölismerni, mert Vitéz klasszikust és középkorit egybe ö t v ö z ő , a m e t a f o r á t és s z ó j á t é k o t előszeretettel alkalmazó s t í l u s a s a j á t j á v á olvaszt össze m i n d e n t — olykor kemény lekét a d v a fel a n n a k , aki leikáját vizsgálja, vagy f o r d í t á s á r a vállalkozik.3
A leikográfus k a l a n d o z á s a e r e d m é n y e z t e azt a „ z s á k m á n y t " is, a m e l y e t az a l á b b i a k b a n b e m u t a t o k .4
Azt m á r eddig is t u d t u k , hogy az e m l í t e t t klasszikusokon kívül i e r o n y m u s is ked veit a u k t o r a i közé t a r t o z o t t , b á r tőle keveset idéz, s i n k á b b sak a Leveleskönyv n é h á n y d a r a b j á b a n ; á m éppen az e m l í t e t t s z e m p o n t b ó l — hogy „idegen tollakkal ékeskedjék"5
— ezt az e g y h á z a t y á t t e k i n t e t t e m i n t a k é p é n e k : „onne beati ieronimi et item a l i o r u m s a n t o r u m d o t o r u m , ui o r t h o d o e s r i p t u r e bases s u n t , o m n i a v o l u m i n a a t u e t o t a fe re ediio v e t e r u m o r a t o r u m fulgoribus t o n a t , u t eos faile onsideres illorum p e n e et ore et a r t e l o u t o s i g n a n t e r verő si epistolas ipsius beati ieronimi relegeris, Virgilianis eas et lai a t u e e r e n i i versibus, p r e t e r e a p l u r i b u s satiriis a r m i n i b u s o n u s t a s reperies.
on enim i n d i g n u m r a t u s est vir ille eo et elibe s t u d i o p l e n u s a p r o p h a n i s i n v e n t o r i b u s e u a s a r o usui i n s t r u m e n t a o n t r a h e r e . "6
1 Iohannes VlTÉZ de Zredna, Opera quae supersunt. Ed. Iván BORONKAI. Bp. 1980. Bibliotheca Scriptorum Medíi Recentisque Aevorum. Series nova. Tomus III.
2 B O R O N K A I Iván, Vitéz János és az ókori klasszikusok. — Janus Pannonius. Tanulmányok.
Szerk. K A R D O S Tibor és V. KOVÁCS Sándor. Bp. 1975. 219-232. — Valamivel bővebben Huma
nista prózairodalmunk kezdetei (Vitéz János írói életműve) című kandidátusi értekezésemben. Bp.
1975. Kézirat, 23-76.
3 BORONKAI Iván, Vitéz János, „a magyar humanizmus atyja, " — Vitéz János levelei és politikai beszédei. Bp. 1987. 7-30.
4 Bellus Ibolya, A Magyarországi Középkori Latinság Szótára munkatársa vezetett a nyomára.
5„Cornicem Esopi alienis coloribus adornatam": VlTÉZ, t. m. 31 (Epistolae 1,29).
6Epistolae 1,32-34: VlTÉZ, t. m. 31.
Nos, az idézetben szereplő „többi szent d o k t o r " egyike volt Aquileiai Rufinus ( 3 4 5 k . - 410), akinek História ecclesiastica című m ü v é t7 t a l á n m á r p a p i t a n u l m á n y a i során is for
g a t t a , de az á l t a l a idézett passzusok a l a p j á n szinte b i z t o s r a v e h e t ő , h o g y a teljes m u n k a , vagy a n n a k egyes részei k ö n y v t á r á n a k kincsei között is helyet k a p t a k .8
Á l l í t á s u n k a t t á m a s s z á k a l á a következő, ö n m a g u k é r t beszélő p á r h u z a m o k , amelyekben sokszor a célzást sem lesz nehéz fölismerni: Vitéz a török veszedelemről beszél, Rufinus pedig a keresztények üldözőiről. Az allúziók — nem idézetek! — csak az 5. és a 7.
beszédben, illetve a z o k n a k is bizonyos részeiben fedezhetők fel; célszerűnek látszik ezek terjedelmesebb közlése, melléjük állítva a m i n t á u l szolgáló Rufinus-helyet. í m e :
Orationes, 5 Hist. eccl.
[4. m o n d a t ] „Venit enim t e m p u s , occur- rit casus, incessit occasio . . . , q u i b u s opor- t u n e a u t eciam i m p o r t u n e e x i g e n t i b u s ,
ne solum adversus mortales hostes, sed pro- pe adversus spirituales demones dimicare opor
tet, non tantumpro liberis carnis, quantumpro spiritus libertate."
[V,l,4:] „ c e r t a m i n a . . . , in q u i b u s non adversum mortales milites, sed adversum spi- ritales daemones dimicavit, non pro liberis car
nis, sed pro spiritus libertate ";
[5.] ,£uscitavit n a m q u e hiisdem novissi- mis t e m p o r i b u s a n t i q u u s vére fidei hostis ex apparitorum suorum numero M a c h o m e t h illum T u r c u m i m m a n e m ,
[11,14,1:] „Simonem ex apparitorum suo- rum numero d i a b o l u s suscitans";
qui p a r e n t u m s u o r u m tirannidem pocius, quam locum possidens violencia superbissimi belli ius phasque o m n e confudit, et veterem illum M a c h o m e t u m . . .
[IX,1,1:] „qui ín orientis p a r t i b u s Cae- saris tyrannidem potius quam locum tenebat";
[11,20,3:] „ S e d i t i o n u m violentia ius fasque confuderat";
s e c u t u s , diversis corrupcionibus nostre fi- dei seorsum scisma componens, propriam sec- tam et proprios a d a u g e t sectatores."
[IV,22,5:] „ u n u s q u i s q u e diversis corrupti- onibus fidei seorsum schisma conponens prop- riam sectam et proprios h a b u i t sectatores";
[6.] „Hoc igitur t r u c u l e n t i s s i m o preside ab illa s u a et socia sibi t e n e b r a r u m g e n t e
persecucionem patitur genus piorum; ...
hoc d e n i q u e i m p e r a t o r e impio m o v e n t u r
[IV,26,5:] ,jpersecutionem patitur genus pi- orum";
7EUSEBIUS, Werke. 2. Band. Die Kirchengeschichte. Hrsg. von Eduard S C H W A R T Z . Die lateini- sche Übersetzung des Rufinus von Theodor Mommsen. I—III. Leipzig 1903-1909. — A mű Euszébiosz kaiszareiai püspöknek (megh. 339), valamint utódának és folytatójának, Gelasziosznak (megh.
395) a munkáját tartalmazza latin fordításban, ill. a fordító felfogása szerinti átdolgozásban, megtoldva a 324-395 közötti időszak egyháztörténetének önálló feldolgozásával.
8 Klára C S A P O D I - G Á R D O N Y I , Die Bibliothek des Johannes Vitéz. Bp. 1984. 98 tanúsága szerint Rufinusnak csupán egy másik fordításáról állíthatjuk biztosan, hogy megvolt Vitéz könyvtárá
ban, a Római Szent Kelemennek tulajdonított Recognitiones-TÖl.
prelia et i n d u u n t u r bella non solum pro terrarum spaciis aut prortinciarum possessioni- bus, sed pro s a r o s a n t i s hristiane religio nis r i t i b u s a a n i m a b u s fidelibus p r o p h a n a n d i s . " [7.] „ Q u i d u i d ad o b t u r b a n d a m p a e m h r i s t i a n a m n a n i s i poterit, m o l i t u r , i n d i g n u m forte p u t a n s ad a l i u a m e u a b i l e m uietem illum
trucem animum posse resolvi, quemferme quotidie undatim Christianorum profusus cru
or p r o v o t o duraret." ... [9.] „beatissimus ille m a i m u s pontife n o s t e r . . .
inglorios ac desides ad pia bella animos a b d o m e s t n s o g n a t i s u e funerábus a d v e r s u m i m p i a a r m a p r o pietate onver t i t . " . . . [ 1 2 . ] „ A e d i t hu maius et . . . p a s t o r a l i s u r e , p a t e r n e
affeccionis et proflue caritatis i n d i i u m : imperii a u t o r i m p e r i o suo se subiit . . . , a t u e n o n solum dolores cum dolentibus par- ticipat, sed labores eiam u m l a b o r a n t i b u s e u a t . " . . . [ 1 7 . ] „ . . . i u b e t sublimitas re gia suos u o u e dolores et a u s a s p a u i s onferre in m e d i u m ,
u i b u s ad evehendum p r o posse illaté per- secucionis pondus se et a b aliis initari faile p a t i t u r , et a semet o g i t u r eitari. " . . .
[20.] „ u m u e i u g u l a r e n t u r p a g a n o fu rore passim u a m p l u r i m i ,
tarn ipsis morübus pene gravior v i d e b a t u r metus mortis, dum unusquisque assiduo ve a t u s i n s u l t u et quasi in procinctu semper positus, per momenta singula speraret occidi,"
[V,l,4:] fproelia, u a e non pro terrarum spatiis nee provinciarum possessionibus, sed pro a e l o r u m regno . . . p e r a t a " ;
[VIII, 14,15:] Bruces animos, quos cottidie undatim Christianorum profusus cruor dura
ret";
[VII,12:;
g e r e r e n t " ;
„inglorios et desides animos ...
XI,9:] „desides gentis illius ani
mos ... s t i m u l a r e verbis";9
[VII,22,7:] „affectu u o d a m dilectionis a t t r a t i et velut partieipare dolores cum do
lentibus cupientes";
[ V , l , l l : ] „aliui . . . infirmiores inventi et ad inlatae persecutionis evehendum pondus invalidi";
[11,20,6:] „Ut iam ipsis mortibus esset gra
vior metus mortis, dum unusquisque quasi in procinctu semper positus per momenta singula speraret interfici";
[28.] „Egregie n u p e r a pie p a t e r n i t a s v e s t r a a s u m u r b i s illius . . . , nees a ser v i t u t e m nobilissimi generis h o m i n u m a l a mitosis verbis o r a m revolvit, e u i b u s
tota eorum luctuosa tragédia o m p r e h e n d i a p t e p o t e r a t . " [29.] „Verum . . . omnem narracionem superat inibi agitata crudelitas."
[111,6,1:] „omnis eorum luctuosa tragoedia";
[VIII,9,1:] „ A p u d h e b a i d a vero omnem narrationem superat agitata crudelitas";
9 E mondat második fele figyelemreméltó módon visszhangzik az Epistolae variae 15,5. monda
tában: „solicitat Christianos principes, ut impugnate fidei . . . causam armis animisque tuendam suscipiant, lange ab hiis negligencie callum, quem forte in hac re tepide gesta contraxerunt, öbölé
re desiderans" (VlTÉZ, t. m. 190), mely Rufinusnál a következő formában olvasható: „callumque ab his longae neglegentiae coepit abolere" (EUSEBIUS, t. m. II. 1015).
215
[30.] „ a p t a enim i p s a ű r b e efferbu- it in omnem seviciam feritas paganorum, a . . . post v i t o r i a m vi r a r u m repperisses a u t n u l l u n i ,
ui n o n sibi summi esse delicti duceret, nisi aliquid ludibrii aut sceleris in h r i s t i a n a a p i t a a d i v i n a h u m a n a u e s a r a intu- lisstt." [31.] „Uli . . . m o s iam usu i n d i t u s esse d i i t u r , r a b i e m a e n d i post v i t o r i a m , a t u e e venienti p r o s p e r a sorte,
veluti draconum calice potato, furere, fren dere a palám insanire." [32.] „ . . . n u n tarnen ex speciali quadam sevicia p r i m a sibi o b l e t a m e n t a p r i m a m u e v i r t u t i s p a l m a m d u i t piorum carnibus inhiare, i t a u t fai le r e d a t u r diligenti s u a n e u i i a inmani- tate beluas, crudelitate feras, atrocitate bestias superare.'no
Orationes, 7
[1.] „ P u l s a t i s merőre publio a n i m i s o u r r i t t e preside . . . beati rumoris opinio
»
[21.] „ . . . in ho . . . bello omnis ris t i a n u s (sie) velut iniuriam faciens passus est iniuriam." ...
[27.] ,ßesevit in nos uri hostis perdives malicia . . . "
[43.] „ O d i u m ei p r e i p u u m in risti (sie) ultores singularis quedam sevicia sug gerit . . . " [49.] „Templum civitatis regie, quod manebat adhuc ab omni prava contagio- ne intactum, et a maioribus nostris captivis perduraverat asylum, o m n i dedeore propha- natum, o m n i i n m u n d i i a p o l l u t u m o g n o v i m u s . " . . .
[51.] „ O m n i s f a m a üiius a l a m i t a t i s mi nor est vero, apellaciones e r t e admissis faci- noribus desunt."
1 0 V I T É Z , i. m. 246-249.
11 Az előfordulás sorrendjében: EUSEBIUS, i.
787, 667, 1015, 681, I. 407, 161, 199, II. 757, IC
[XI,28:] „velut relaatis frenis efferbuit in omnem saevitiam feritas paganorum";
[V,l,31:] „ u t u n u s u i s u e »uram» sibi es
se delicti duceret, nisi aliquid in senem sceleris intulisset";
[XI,22:] „gentiles . . . velut draconum ca
lice potato insanire o m n e s ac palam furere o e p e r u n t " ; [11,6,2:] speciali quadam saevi- tia loa e o r u m . . . o n s e r a t a . . . p r o f a n a r i i u b e t " ; [VIII,6,7:] „ r u e n t u s et fero auc- tor ipse crudelitatis piorum carnibus inhiabat";
[VIII,7,5:] „homines . . . , ui soli p o s s u n t inmanitate beluas, crudelitate feras, atrocitate bestias superare."11
Hist eccl.
[11,2,1:] „um . . . per o m n i u m a u res beati h u i u s rumoris volveretur opinio";
[VII,30,9:] „velut iniuriam faciens patieba- tur iniuriam";
[X,26:] „ u t a l i u a n d o e t i a m in semet i p s a m praedives malitia desaeviret";
[11,6,2:] speciali quadam saevitia loa eo r u m . . . o n s e r a t a . . . profanari i u b e t ; . . . Templum u o u e sanetae civitatis, quodsolum manebat totius profanáé contagionis intactum et a maioribus perduraverat asylum, o m m u t a r e in t e m p l u m proprii n o m i n i s a u s u s e s t " ;
[VIII,12,7:] „appellationes ipsae mihi in admissis facinoribus desunt";
:. I. 401, 137, II. 803, I. 159, 371, 385, 401, IL (, I. 415, II. 1025, I. 121, II. 751, 755.
[52.] Ara illesa nusquam, nec immolacio [X,22:] „Ara nusquam nec immolatio ne t u t a , sed nec libamina l e g i t t i m a . . . , preva- l i b a m i n a , praevaricatio tarnen et lapsus erat ricacio tarnen est et lapsus o n t i n u u s et ruina et ruina muUorum";
multorum.}> [53.] „ e l e t a t u r hostis o n t a minasse l o a s a n t a
. . . , tyrannidisque sue a s s u e t a sacrüegia [X,8,9:] Jyrannidis suae p r i m a sacrüegia piorum cruore dehbat." ... nostrorum cruore delibat";
[133.] „ . . . t e m p u s a d e s t , u t referatis [X,29:] „inlinari p r o p t e r eüsos, u t eos n u n g r a t i viem . . . , et non sinite labt eos, r u r s u s erigerent"; [XI,9:] „nec sinere labi eum, qui difficulter erigerentur elisi!"1'1 qui difficulter erigeretur elisus".13
A p á r h u z a m o s helyek összevetése, úgy g o n d o l o m , meggyőzően bizonyítja Rufinus müvének V i t é z r e gyakorolt h a t á s á t ; u g y a n a k k o r fölveti a z t a kérdést is, hogy egyegy szó vagy kifejezés értelmezésekor milyen m é r t é k b e n kell számolni a szövegkörnyezet megváltozásával e g y ü t t j á r ó jelentésváltozással. Ez a leikológus, illetve leikográfus g o n d j a .
E h e l y ü t t , függelékként h á r o m u t ó l a g o s s z ö v e g v á l t o z t a t á s r a teszek j a v a s l a t o t , amelyek a Vitézszövegkiadás előkészítésekor elkerülték a figyelmemet.
A 2. beszéd bevezető m o n d a t á n a k kritikus szakasza a k i a d á s b a n így fest: „ut in h o l a b o r u m studio — u o h a t e n u s te h a b e n d i , vei p o i u s r e h a b e n d i g r a i a u u r r i m u s — t u ( a gyermek V . ászló) venires in b r a v i u m . . . "1 4 A szövegnek az /. Korinthusi levél 9,24gyel való r o k o n s á g a m i a t t („esitis, uod ui in stadio u r r u n t , o m n e s uidem u r r u n t , sed u n u s aipit b r a v i u m " ) ezt a v á l t o z t a t á s t j a v a s l o m : „ u t in h o l a b o r u m stadio . . . " A kéziratok m i n d a két o l v a s a t o t megengedik.
Az 5. beszéd 49. m o n d a t a a k i a d á s b a n a hibás kéziratot követi: „ u m a u t e m origini h r i s t i a n e et e u m affuisse et n o n defuturum v i r t u t e m r e d a m u s . . . "1 5 A helyes változat természetesen: defuturam.
Végül a 7. beszéd 101. m o n d a t á b a n javasolok j a v í t á s t . A „ne i l l u d a t hostis n o s t r a m u m milite comite i a t a n t i a m " v á l t o z a t o t két kézirat comico olvasatával szemben részesí t e t t e m e l ő n y b e n , n e m g o n d o l v á n a r r a , hogy Vitéz J á n o s i t t P l a u t u s k o m é d i á j á r a , illetve a n n a k főhősére, a Miles gloriosusra, u t a l .1 6 A miles comicusia, iactantiaja, ellenére azért nem g o n d o l t a m , m e r t Vitéz, erentiusszal szemben, P l a u t u s t egyszer sem idézi — n o h a van a r r a a d a t u n k , hogy k ö n y v t á r á b a n volt P l a u t u s k ö t e t i s .1 7 Az itt javasolt v á l t o z t a t á s t e h á t ez: „ne i l l u d a t hostis n o s t r a m u m milite comico i a t a n t i a m . "
Boronkai Iván
12 V I T É Z , i. m. 255-266.
13EUSEBIUS, i. m. I. 109, II. 711, 989, I. 121, II. 769, 988, 895, 991 és 1015.
1 4 V I T É Z , i. m. 234.
1 5 V I T É Z , i. m. 251.
16 V I T É Z , i. m. 263. — Bellus Ibolya hívta föl erre is a figyelmemet.
1 7C S A P O D I - G Á R D O N Y I , t. m. 125-126.