• Nem Talált Eredményt

K I S E BB K Ö Z L E M É N Y EK

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "K I S E BB K Ö Z L E M É N Y EK"

Copied!
5
0
0

Teljes szövegt

(1)

K I S E B B K Ö Z L E M É N Y E K

Vitéz J á n o s és Aquileiai Rufinus

Azokról az ókori szerzőkről, akiknek müveiből idézeteket, illetve u t a l á s o k a t t a l á l u n k Vitéz J á n o s leveleiben és beszédeiben, m u n k á i n a k kritikai k i a d á s a t á j é k o z t a t .1 Azt a s a j á t o s m ó d o t pedig, a h o g y a n a h u m a n i s t a f ő p a p , a megszokottól eltérően, ezekkel az idézetekkel és utalásokkal él, külön t a n u l m á n y b a n p r ó b á l t a m meg fölvázolni.2 E n n e k lényege az, hogy Vitéz t ö b b n y i r e nem nevezi meg a forrását; hogy a t ö b b forrásból m e r í t e t t szövegeket úgy ötvözi egybe egymással és a s a j á t szavaival, hogy azok stilárisan is egységes egészet a l k o t n a k , az ő f o g a l m a z á s á n a k tetszenek; és a m i a l e g f o n t o s a b b : hogy aki a z u t á n felismeri és megérti eme allúziókat, az Vitéz s z á n d é k a szerint „ v i l á g t ö r t é n e t i " ( a z a z a n t i k ) t á v l a t o k b a helyezve mérlegelheti az író (szónok) szavait, a n é l k ü l , hogy a szövegek n y í l t a n , direkt m ó d o n u t a l n á n a k a t á v l a t o k r a .

Az e m l í t e t t t a n u l m á n y n e m tér ki a r r a a figyelemreméltó jelenségre, hogy Vitéz J á n o s m u n k á i r a nem általában jellemző a z , hogy m o n d a t a i b a beleszövi a másokéit, eveiéinek és beszédeinek n a g y o b b i k h á n y a d a teljesen vagy j a v a részben s a j á t f o g a l m a z á s ú n a k l á t szik. V a n a z o n b a n n é h á n y d a r a b (főként beszéd), a m e l y b e n tömegesen jelenik meg az

„idegen a n y a g " , ezeknek a d a r a b o k n a k is sak bizonyos részeibe t ö m ö r í t v e , iero, ivi us, u a n u s és az ifjabb e n e a v o l t a k a legkedveltebb ókori szerzői; frázisaikat a z o n b a n nem k ö n n y ű az új k o n t e t u s b a n fölismerni, mert Vitéz klasszikust és középkorit egybe ö t v ö z ő , a m e t a f o r á t és s z ó j á t é k o t előszeretettel alkalmazó s t í l u s a s a j á t j á v á olvaszt össze m i n d e n t — olykor kemény lekét a d v a fel a n n a k , aki leikáját vizsgálja, vagy f o r d í t á s á r a vállalkozik.3

A leikográfus k a l a n d o z á s a e r e d m é n y e z t e azt a „ z s á k m á n y t " is, a m e l y e t az a l á b b i a k b a n b e m u t a t o k .4

Azt m á r eddig is t u d t u k , hogy az e m l í t e t t klasszikusokon kívül i e r o n y m u s is ked veit a u k t o r a i közé t a r t o z o t t , b á r tőle keveset idéz, s i n k á b b sak a Leveleskönyv n é h á n y d a r a b j á b a n ; á m éppen az e m l í t e t t s z e m p o n t b ó l — hogy „idegen tollakkal ékeskedjék"5

— ezt az e g y h á z a t y á t t e k i n t e t t e m i n t a k é p é n e k : „onne beati ieronimi et item a l i o r u m s a n t o r u m d o t o r u m , ui o r t h o d o e s r i p t u r e bases s u n t , o m n i a v o l u m i n a a t u e t o t a fe re ediio v e t e r u m o r a t o r u m fulgoribus t o n a t , u t eos faile onsideres illorum p e n e et ore et a r t e l o u t o s i g n a n t e r verő si epistolas ipsius beati ieronimi relegeris, Virgilianis eas et lai a t u e e r e n i i versibus, p r e t e r e a p l u r i b u s satiriis a r m i n i b u s o n u s t a s reperies.

on enim i n d i g n u m r a t u s est vir ille eo et elibe s t u d i o p l e n u s a p r o p h a n i s i n v e n t o r i b u s e u a s a r o usui i n s t r u m e n t a o n t r a h e r e . "6

1 Iohannes VlTÉZ de Zredna, Opera quae supersunt. Ed. Iván BORONKAI. Bp. 1980. Bibliotheca Scriptorum Medíi Recentisque Aevorum. Series nova. Tomus III.

2 B O R O N K A I Iván, Vitéz János és az ókori klasszikusok. — Janus Pannonius. Tanulmányok.

Szerk. K A R D O S Tibor és V. KOVÁCS Sándor. Bp. 1975. 219-232. — Valamivel bővebben Huma­

nista prózairodalmunk kezdetei (Vitéz János írói életműve) című kandidátusi értekezésemben. Bp.

1975. Kézirat, 23-76.

3 BORONKAI Iván, Vitéz János, „a magyar humanizmus atyja, " — Vitéz János levelei és politikai beszédei. Bp. 1987. 7-30.

4 Bellus Ibolya, A Magyarországi Középkori Latinság Szótára munkatársa vezetett a nyomára.

5„Cornicem Esopi alienis coloribus adornatam": VlTÉZ, t. m. 31 (Epistolae 1,29).

6Epistolae 1,32-34: VlTÉZ, t. m. 31.

(2)

Nos, az idézetben szereplő „többi szent d o k t o r " egyike volt Aquileiai Rufinus ( 3 4 5 k . - 410), akinek História ecclesiastica című m ü v é t7 t a l á n m á r p a p i t a n u l m á n y a i során is for­

g a t t a , de az á l t a l a idézett passzusok a l a p j á n szinte b i z t o s r a v e h e t ő , h o g y a teljes m u n k a , vagy a n n a k egyes részei k ö n y v t á r á n a k kincsei között is helyet k a p t a k .8

Á l l í t á s u n k a t t á m a s s z á k a l á a következő, ö n m a g u k é r t beszélő p á r h u z a m o k , amelyekben sokszor a célzást sem lesz nehéz fölismerni: Vitéz a török veszedelemről beszél, Rufinus pedig a keresztények üldözőiről. Az allúziók — nem idézetek! — csak az 5. és a 7.

beszédben, illetve a z o k n a k is bizonyos részeiben fedezhetők fel; célszerűnek látszik ezek terjedelmesebb közlése, melléjük állítva a m i n t á u l szolgáló Rufinus-helyet. í m e :

Orationes, 5 Hist. eccl.

[4. m o n d a t ] „Venit enim t e m p u s , occur- rit casus, incessit occasio . . . , q u i b u s opor- t u n e a u t eciam i m p o r t u n e e x i g e n t i b u s ,

ne solum adversus mortales hostes, sed pro- pe adversus spirituales demones dimicare opor­

tet, non tantumpro liberis carnis, quantumpro spiritus libertate."

[V,l,4:] „ c e r t a m i n a . . . , in q u i b u s non adversum mortales milites, sed adversum spi- ritales daemones dimicavit, non pro liberis car­

nis, sed pro spiritus libertate ";

[5.] ,£uscitavit n a m q u e hiisdem novissi- mis t e m p o r i b u s a n t i q u u s vére fidei hostis ex apparitorum suorum numero M a c h o m e t h illum T u r c u m i m m a n e m ,

[11,14,1:] „Simonem ex apparitorum suo- rum numero d i a b o l u s suscitans";

qui p a r e n t u m s u o r u m tirannidem pocius, quam locum possidens violencia superbissimi belli ius phasque o m n e confudit, et veterem illum M a c h o m e t u m . . .

[IX,1,1:] „qui ín orientis p a r t i b u s Cae- saris tyrannidem potius quam locum tenebat";

[11,20,3:] „ S e d i t i o n u m violentia ius fasque confuderat";

s e c u t u s , diversis corrupcionibus nostre fi- dei seorsum scisma componens, propriam sec- tam et proprios a d a u g e t sectatores."

[IV,22,5:] „ u n u s q u i s q u e diversis corrupti- onibus fidei seorsum schisma conponens prop- riam sectam et proprios h a b u i t sectatores";

[6.] „Hoc igitur t r u c u l e n t i s s i m o preside ab illa s u a et socia sibi t e n e b r a r u m g e n t e

persecucionem patitur genus piorum; ...

hoc d e n i q u e i m p e r a t o r e impio m o v e n t u r

[IV,26,5:] ,jpersecutionem patitur genus pi- orum";

7EUSEBIUS, Werke. 2. Band. Die Kirchengeschichte. Hrsg. von Eduard S C H W A R T Z . Die lateini- sche Übersetzung des Rufinus von Theodor Mommsen. I—III. Leipzig 1903-1909. — A mű Euszébiosz kaiszareiai püspöknek (megh. 339), valamint utódának és folytatójának, Gelasziosznak (megh.

395) a munkáját tartalmazza latin fordításban, ill. a fordító felfogása szerinti átdolgozásban, megtoldva a 324-395 közötti időszak egyháztörténetének önálló feldolgozásával.

8 Klára C S A P O D I - G Á R D O N Y I , Die Bibliothek des Johannes Vitéz. Bp. 1984. 98 tanúsága szerint Rufinusnak csupán egy másik fordításáról állíthatjuk biztosan, hogy megvolt Vitéz könyvtárá­

ban, a Római Szent Kelemennek tulajdonított Recognitiones-TÖl.

(3)

prelia et i n d u u n t u r bella non solum pro terrarum spaciis aut prortinciarum possessioni- bus, sed pro s a r o s a n t i s hristiane religio nis r i t i b u s a a n i m a b u s fidelibus p r o p h a n a n d i s . " [7.] „ Q u i d u i d ad o b t u r b a n d a m p a e m h r i s t i a n a m n a n i s i poterit, m o l i t u r , i n d i g n u m forte p u t a n s ad a l i u a m e u a b i l e m uietem illum

trucem animum posse resolvi, quemferme quotidie undatim Christianorum profusus cru­

or p r o v o t o duraret." ... [9.] „beatissimus ille m a i m u s pontife n o s t e r . . .

inglorios ac desides ad pia bella animos a b d o m e s t n s o g n a t i s u e funerábus a d v e r s u m i m p i a a r m a p r o pietate onver t i t . " . . . [ 1 2 . ] „ A e d i t hu maius et . . . p a s t o r a l i s u r e , p a t e r n e

affeccionis et proflue caritatis i n d i i u m : imperii a u t o r i m p e r i o suo se subiit . . . , a t u e n o n solum dolores cum dolentibus par- ticipat, sed labores eiam u m l a b o r a n t i b u s e u a t . " . . . [ 1 7 . ] „ . . . i u b e t sublimitas re gia suos u o u e dolores et a u s a s p a u i s onferre in m e d i u m ,

u i b u s ad evehendum p r o posse illaté per- secucionis pondus se et a b aliis initari faile p a t i t u r , et a semet o g i t u r eitari. " . . .

[20.] „ u m u e i u g u l a r e n t u r p a g a n o fu rore passim u a m p l u r i m i ,

tarn ipsis morübus pene gravior v i d e b a t u r metus mortis, dum unusquisque assiduo ve a t u s i n s u l t u et quasi in procinctu semper positus, per momenta singula speraret occidi,"

[V,l,4:] fproelia, u a e non pro terrarum spatiis nee provinciarum possessionibus, sed pro a e l o r u m regno . . . p e r a t a " ;

[VIII, 14,15:] Bruces animos, quos cottidie undatim Christianorum profusus cruor dura­

ret";

[VII,12:;

g e r e r e n t " ;

„inglorios et desides animos ...

XI,9:] „desides gentis illius ani­

mos ... s t i m u l a r e verbis";9

[VII,22,7:] „affectu u o d a m dilectionis a t t r a t i et velut partieipare dolores cum do­

lentibus cupientes";

[ V , l , l l : ] „aliui . . . infirmiores inventi et ad inlatae persecutionis evehendum pondus invalidi";

[11,20,6:] „Ut iam ipsis mortibus esset gra­

vior metus mortis, dum unusquisque quasi in procinctu semper positus per momenta singula speraret interfici";

[28.] „Egregie n u p e r a pie p a t e r n i t a s v e s t r a a s u m u r b i s illius . . . , nees a ser v i t u t e m nobilissimi generis h o m i n u m a l a mitosis verbis o r a m revolvit, e u i b u s

tota eorum luctuosa tragédia o m p r e h e n d i a p t e p o t e r a t . " [29.] „Verum . . . omnem narracionem superat inibi agitata crudelitas."

[111,6,1:] „omnis eorum luctuosa tragoedia";

[VIII,9,1:] „ A p u d h e b a i d a vero omnem narrationem superat agitata crudelitas";

9 E mondat második fele figyelemreméltó módon visszhangzik az Epistolae variae 15,5. monda­

tában: „solicitat Christianos principes, ut impugnate fidei . . . causam armis animisque tuendam suscipiant, lange ab hiis negligencie callum, quem forte in hac re tepide gesta contraxerunt, öbölé­

re desiderans" (VlTÉZ, t. m. 190), mely Rufinusnál a következő formában olvasható: „callumque ab his longae neglegentiae coepit abolere" (EUSEBIUS, t. m. II. 1015).

215

(4)

[30.] „ a p t a enim i p s a ű r b e efferbu- it in omnem seviciam feritas paganorum, a . . . post v i t o r i a m vi r a r u m repperisses a u t n u l l u n i ,

ui n o n sibi summi esse delicti duceret, nisi aliquid ludibrii aut sceleris in h r i s t i a n a a p i t a a d i v i n a h u m a n a u e s a r a intu- lisstt." [31.] „Uli . . . m o s iam usu i n d i t u s esse d i i t u r , r a b i e m a e n d i post v i t o r i a m , a t u e e venienti p r o s p e r a sorte,

veluti draconum calice potato, furere, fren dere a palám insanire." [32.] „ . . . n u n tarnen ex speciali quadam sevicia p r i m a sibi o b l e t a m e n t a p r i m a m u e v i r t u t i s p a l m a m d u i t piorum carnibus inhiare, i t a u t fai le r e d a t u r diligenti s u a n e u i i a inmani- tate beluas, crudelitate feras, atrocitate bestias superare.'no

Orationes, 7

[1.] „ P u l s a t i s merőre publio a n i m i s o u r r i t t e preside . . . beati rumoris opinio

»

[21.] „ . . . in ho . . . bello omnis ris t i a n u s (sie) velut iniuriam faciens passus est iniuriam." ...

[27.] ,ßesevit in nos uri hostis perdives malicia . . . "

[43.] „ O d i u m ei p r e i p u u m in risti (sie) ultores singularis quedam sevicia sug gerit . . . " [49.] „Templum civitatis regie, quod manebat adhuc ab omni prava contagio- ne intactum, et a maioribus nostris captivis perduraverat asylum, o m n i dedeore propha- natum, o m n i i n m u n d i i a p o l l u t u m o g n o v i m u s . " . . .

[51.] „ O m n i s f a m a üiius a l a m i t a t i s mi nor est vero, apellaciones e r t e admissis faci- noribus desunt."

1 0 V I T É Z , i. m. 246-249.

11 Az előfordulás sorrendjében: EUSEBIUS, i.

787, 667, 1015, 681, I. 407, 161, 199, II. 757, IC

[XI,28:] „velut relaatis frenis efferbuit in omnem saevitiam feritas paganorum";

[V,l,31:] „ u t u n u s u i s u e »uram» sibi es­

se delicti duceret, nisi aliquid in senem sceleris intulisset";

[XI,22:] „gentiles . . . velut draconum ca­

lice potato insanire o m n e s ac palam furere o e p e r u n t " ; [11,6,2:] speciali quadam saevi- tia loa e o r u m . . . o n s e r a t a . . . p r o f a n a r i i u b e t " ; [VIII,6,7:] „ r u e n t u s et fero auc- tor ipse crudelitatis piorum carnibus inhiabat";

[VIII,7,5:] „homines . . . , ui soli p o s s u n t inmanitate beluas, crudelitate feras, atrocitate bestias superare."11

Hist eccl.

[11,2,1:] „um . . . per o m n i u m a u res beati h u i u s rumoris volveretur opinio";

[VII,30,9:] „velut iniuriam faciens patieba- tur iniuriam";

[X,26:] „ u t a l i u a n d o e t i a m in semet i p s a m praedives malitia desaeviret";

[11,6,2:] speciali quadam saevitia loa eo r u m . . . o n s e r a t a . . . profanari i u b e t ; . . . Templum u o u e sanetae civitatis, quodsolum manebat totius profanáé contagionis intactum et a maioribus perduraverat asylum, o m m u t a r e in t e m p l u m proprii n o m i n i s a u s u s e s t " ;

[VIII,12,7:] „appellationes ipsae mihi in admissis facinoribus desunt";

:. I. 401, 137, II. 803, I. 159, 371, 385, 401, IL (, I. 415, II. 1025, I. 121, II. 751, 755.

(5)

[52.] Ara illesa nusquam, nec immolacio [X,22:] „Ara nusquam nec immolatio ne t u t a , sed nec libamina l e g i t t i m a . . . , preva- l i b a m i n a , praevaricatio tarnen et lapsus erat ricacio tarnen est et lapsus o n t i n u u s et ruina et ruina muUorum";

multorum.}> [53.] „ e l e t a t u r hostis o n t a minasse l o a s a n t a

. . . , tyrannidisque sue a s s u e t a sacrüegia [X,8,9:] Jyrannidis suae p r i m a sacrüegia piorum cruore dehbat." ... nostrorum cruore delibat";

[133.] „ . . . t e m p u s a d e s t , u t referatis [X,29:] „inlinari p r o p t e r eüsos, u t eos n u n g r a t i viem . . . , et non sinite labt eos, r u r s u s erigerent"; [XI,9:] „nec sinere labi eum, qui difficulter erigerentur elisi!"1'1 qui difficulter erigeretur elisus".13

A p á r h u z a m o s helyek összevetése, úgy g o n d o l o m , meggyőzően bizonyítja Rufinus müvének V i t é z r e gyakorolt h a t á s á t ; u g y a n a k k o r fölveti a z t a kérdést is, hogy egyegy szó vagy kifejezés értelmezésekor milyen m é r t é k b e n kell számolni a szövegkörnyezet megváltozásával e g y ü t t j á r ó jelentésváltozással. Ez a leikológus, illetve leikográfus g o n d j a .

E h e l y ü t t , függelékként h á r o m u t ó l a g o s s z ö v e g v á l t o z t a t á s r a teszek j a v a s l a t o t , amelyek a Vitézszövegkiadás előkészítésekor elkerülték a figyelmemet.

A 2. beszéd bevezető m o n d a t á n a k kritikus szakasza a k i a d á s b a n így fest: „ut in h o l a b o r u m studio — u o h a t e n u s te h a b e n d i , vei p o i u s r e h a b e n d i g r a i a u u r r i m u s — t u ( a gyermek V . ászló) venires in b r a v i u m . . . "1 4 A szövegnek az /. Korinthusi levél 9,24gyel való r o k o n s á g a m i a t t („esitis, uod ui in stadio u r r u n t , o m n e s uidem u r r u n t , sed u n u s aipit b r a v i u m " ) ezt a v á l t o z t a t á s t j a v a s l o m : „ u t in h o l a b o r u m stadio . . . " A kéziratok m i n d a két o l v a s a t o t megengedik.

Az 5. beszéd 49. m o n d a t a a k i a d á s b a n a hibás kéziratot követi: „ u m a u t e m origini h r i s t i a n e et e u m affuisse et n o n defuturum v i r t u t e m r e d a m u s . . . "1 5 A helyes változat természetesen: defuturam.

Végül a 7. beszéd 101. m o n d a t á b a n javasolok j a v í t á s t . A „ne i l l u d a t hostis n o s t r a m u m milite comite i a t a n t i a m " v á l t o z a t o t két kézirat comico olvasatával szemben részesí t e t t e m e l ő n y b e n , n e m g o n d o l v á n a r r a , hogy Vitéz J á n o s i t t P l a u t u s k o m é d i á j á r a , illetve a n n a k főhősére, a Miles gloriosusra, u t a l .1 6 A miles comicusia, iactantiaja, ellenére azért nem g o n d o l t a m , m e r t Vitéz, erentiusszal szemben, P l a u t u s t egyszer sem idézi — n o h a van a r r a a d a t u n k , hogy k ö n y v t á r á b a n volt P l a u t u s k ö t e t i s .1 7 Az itt javasolt v á l t o z t a t á s t e h á t ez: „ne i l l u d a t hostis n o s t r a m u m milite comico i a t a n t i a m . "

Boronkai Iván

12 V I T É Z , i. m. 255-266.

13EUSEBIUS, i. m. I. 109, II. 711, 989, I. 121, II. 769, 988, 895, 991 és 1015.

1 4 V I T É Z , i. m. 234.

1 5 V I T É Z , i. m. 251.

16 V I T É Z , i. m. 263. — Bellus Ibolya hívta föl erre is a figyelmemet.

1 7C S A P O D I - G Á R D O N Y I , t. m. 125-126.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

sabb értelmében, azokban a kollégiumokban, ahol mint diák tanult, s ahol később mint tanár tanított. Csak míg ezek a tapasztalatok Szerdahelyinél az első magyar dramaturgia

Például Hannulik lefordította 1776-ban Metastasio versét: „La deliziosa imperial residenza di Schönbrunn". Azaz: Laudes regii Vindobonensis secessus Schönbrunn, quas Abbas

mivel pedig Szilágyi fordítása csak 1789-ben jelent meg nyomtatásban, így ez az átvétel is csak úgy magyarázható, hogy a kiváló tanító, Háló Kovács, aki oly

Ha feltételezzük, hogy ennek a dallamnak eredetileg szövege is volt, (és miért ne feltételeznénk, hiszen mint zene olyan primitív, hogy szöveg nélkül szinte értelmetlen),

lard & G.R.Redgrave et aL; A Short-title Catalogue of Books Printed in England, Scotland & Ireland and of English Books Printed Abroad (London, 1926) c. Eszerint Felix

„mély" jelzője minden bizonnyal a torkolat közelségére utal, mivel a folyók a torkolat-vidéken mélyebbek mint feljebb. Ezzel szemben Pais Dezső, vízrajzilag

A kérdés most már csak az, hogy nincs-e ennek a kijelentésnek, amelyet a krónikás Péter király szájába adott, más, az eddigi értelmezésektől eltérő jelentése,

hogy meg kellyen halni mi testünknek, vitezkedgyúnk az mi eletünkben, hogy ne veszszűnk el az mi lelkünkben. Meg gondollyuk romlót termeszetünket, testünkbeli nagy