A győri jezsuita gimnázium diáksága

Teljes szövegt

(1)

Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon I.

A győri jezsuita gimnázium diáksága. Anyakönyvi adattár (1630–1773)

(2)
(3)

A győri jezsuita gimnázium diáksága

Anyakönyvi adattár (1630–1773) 1. kötet

Fazekas István Kádár Zsófia Kökényesi Zsolt

Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára Budapest, 2020

(4)

Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon I.

Megjelent a Nemzeti Kulturális Alap, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya és

a győri Szent Mór Bencés Perjelség támogatásával.

A kötet kereskedelmi forgalomban nem kapható.

A kötet a „Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon: a győri, nagyszombati, pozsonyi jezsuita gimnázium tanulói a 17–18. században” című, K 116116 sz. NKFI-projekt

keretében készült. Elkészítését támogatta az MTA–ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport, továbbá a „Katolikus iskoláztatás a kora újkori Nyugat-Magyarországon: a Nagyszombat–

Pozsony–Győr régió diákságának társadalomtörténeti vizsgálata” című, K 131973 sz. NKFI-projekt is.

Az adattár informatikai háttérmunkáját és az adattári rész tördelését Pilissy Tamás végezte.

A kötetben szereplő térképeket Nagy Béla (BTK TTI) rajzolta.

A névmutatót Kádár Zsófia, Kökényesi Zsolt, Pilissy Tamás és Ternovácz Bálint készítették.

A borítón a győri Szent Ignác-templom Őrangyalok-kápolnája falán lévő olajkép (Őrangyal kézen fogva vezet egy magyar ruhás ifjút) látható. Az előzéklap hátoldalán az anyakönyv

egyik oldala (Cat. Iaur. II. 1r) látható. A felvételeket Püspöki Apor készítette.

A borító tervezése és az apparátus tördelése Máté István munkája.

ISSN 2677-1594 ISBN 978-615-5881-09-1 ISBN ebook 978-615-5881-10-7

© A kötet szerzői, 2020

Kiadja a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára leveltar.jezsuita.hu

A nyomdai munkálatokat a Kódex Könyvgyártó Kft. végezte.

Felelős vezető: Marosi Attila Minden jog fenntartva.

Printed in Hungary

(5)

TARTALOM

Előszó . . . 7

A győri jezsuita rendház, gimnázium és tanulói (1630–1773) . . . 9

A rendház alapítása . . . . 9

A rendházhoz kapcsolódó intézmények és a jezsuita épületek . . . 9

Lelkipásztorkodás, missziók, vallásos társulatok . . . 11

Oktatás és nevelés a gimnáziumban . . . 13

A gimnázium diáksága . . . 17

(1) A tanulók összlétszáma és megoszlása az egyes évfolyamok között . . . 18

(2) A tanulók életkori megoszlása . . . 20

(3) A tanulók társadalmi hovatartozása . . . 22

(4) A tanulók felekezeti megoszlása . . . 24

(5) A tanulók megoszlása nációk szerint . . . 26

(6) A tanulók megoszlása származási helyük szerint, a gimnázium földrajzi vonzáskörzete . . . 29

Függelék: Évfolyam-megnevezések jegyzéke . . . 38

A jezsuita gimnázium két ünneprendje (1657, 1670k.) . . . 49

Ordo scholarum Jauriensium… (1657) . . . 50

[A győri gimnázium ünneprendje, 1670 körül] . . . 54

Bibliográfia . . . 57

Levéltári források . . . .57

Szakirodalom és nyomtatott (kiadott) források . . . .57

Das jesuitische Ordenshaus, Gymnasium und seine Schüler in Raab/Győr (1630–1773) (deutsche Zusammenfassung) . . . 62

Útmutató az adattár használatához . . . 64

Anleitung zur Datenbank . . . 70

Rövidítésjegyzék / Abkürzungverzeichnis . . . 77

ADATTÁR . . . 79

Errata . . . 1481

Személynévmutató . . . 1484

(6)
(7)

ELŐSZÓ

A győri jezsuita gimnázium anyakönyvének (1630–1773) feldolgozását és papíralapú, illetve elektronikus publikálását egy sorozat első darabjául szánjuk. A 17. századi Magyar Királyságban a katolikus egyházi lelkipásztorkodásban és a középfokú oktatásban is szinte monopolhely- zetben lévő Jézus Társasága iskolahálózatának jelentőségét soha nem vitatta a szakirodalom.

A 18. században egyre sokszínűbbé, összetettebbé váló világi és egyházi társadalomban a je- zsuita rend 1773-ig, XI. Kelemen pápa által történt feloszlatásáig az oktatásban továbbra is központi helyet foglalt el. Iskoláinak legfontosabb fennmaradt írott forrásai az évente vezetett anyakönyvek voltak, amelyeket a rend feloszlatásakor — nem lévén jogbiztosító erejűek — a Társaság birtokait, épületállományát, anyagi javait átvevő Magyar Kamara nem vont magához.

Így az anyakönyvek nem kerültek a Kamara levéltárába. Ma is szórtan maradtak fenn, ha (mi- ként Győrben) léteznek az egykori iskoláknak utódintézményeik, olykor azok irattáraiban, eset- leg — műkereskedelmi adásvétel útján — magángyűjtemények vagy akár egyházi, illetve köz- gyűjtemények részeként igen eltérő helyeken. Számos, főleg korai, 17. századi jezsuita iskolai anyakönyv eltűnt vagy lappang, a fájó hiányok közül Nyugat-Magyarország viszonylatában a korai soproni anyakönyvet lehet felemlegetni.

A gimnáziumi diákság kora újkori forrásainak feldolgozása nem előzmények nélküli, de az alább látható közlési módot, a számítógépes forrásfeldolgozás módszerét, a közlésnek a sze- mélyek önmagukkal való azonosítására épülő módját magunk dolgoztuk ki. Ehhez hasonló, gimnáziumi anyakönyvekre épülő publikációról — a forrás eredeti tartalmának sorrendjét meg- változtató, ezáltal annak forrásértékét is növelő közlésről — nincs tudomásunk. Módszertani párhuzamként említhetjük az egyetemi hallgatókról évtizedes munkával készülő adattár-soro- zatot, amelyet Szögi László neve fémjelez. A jóval nagyobb középiskolai diáklétszámok és a forrásokban rejlő eltérő lehetőségek miatt azonban e munkálatok tapasztalatait csak korlátozott mértékben tudtuk beépíteni.

Amint egykor Staud Géza a módszertani újítás céljával, a folytatás reményében megírta a soproni jezsuita gimnázium iskolai színjátszásának történetét, úgy most mi is a folytatás remé- nyében adjuk közre a győri jezsuita gimnázium diákságának anyakönyvi adattárát. A sorozat további tagjaként elkészült (és a „Hungaricana” internetes gyűjtőportálján 2019 szeptembere óta hozzáférhető) a pozsonyi és a nagyszombati jezsuita gimnáziumok anyakönyvi adattára is.

Munkánkat 2015 szeptembere és 2019 augusztusa között „Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon: a győri, nagyszombati, pozsonyi jezsuita gimnázium tanulói a 17–18.

században” című, K 116116 sz. NKFI-projekt keretében végeztük, amelynek vezetője Fazekas István volt. A kiadásra való előkészítést 2019 őszén az MTA–ELTE Egyetemtörténeti Kuta- tócsoportja támogatta. Az elemzések elkészítéséhez az első projekt folytatásaként 2019 de- cemberében induló újabb NKFI-projekt („Katolikus iskoláztatás a kora újkori Nyugat-Ma- gyarországon: a Nagyszombat–Pozsony–Győr régió diákságának társadalomtörténeti vizsgálata”, K 131973) nyújtott segítséget. Egyúttal mindvégig számíthattunk a szűkebb és tá- gabb szakma, illetve a forrásőrző intézmények munkatársainak segítő észrevételeire, konst-

(8)

ruktív tanácsaira is. Végül, de nem utolsósorban köszönjük az NKA Közgyűjteményi kollégi- uma támogatását, továbbá mind a jogutód győri bencés gimnázium, illetőleg a győri Szent Mór Bencés Perjelség, mind a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, illetve ennek könyv- és levéltára anyagi és erkölcsi segítségét, amelyek nélkül az adattár papíralapú kiadása nem va- lósulhatna meg.

Budapest, 2020. február 2.

(9)

A győri jezsuita rendház, gimnázium és tanulói (1630–1773)

A rendház alapítása

A győri jezsuita rendház alapítása főként a helyi származású győri püspök, Dallos Miklós (1623–1630) érdeme. Dallos püspök Pázmány Péter esztergomi érsek (1616–1637) pártfogá- sával és a jezsuita Wilhelm Lamormaini császári gyóntató segítségével vásárolt meg Győr fő- terén négy telket három polgárházzal a Jézus Társasága számára, II. Ferdinánd király (1619–

1637) költségén.1Az első rendtagok 1627 augusztusában a tehetséges jezsuita, Dobronoki György (győri magyar hitszónok: 1626–1627) vezetésével érkeztek a városba, ahol a főtéri épületek átadása után, 1627. november 1-én kezdték meg a tanítást.

A rendház fenntartását eleinte az uralkodó által átadott, ekkor már elhagyatott veszprémvölgyi (egykori ciszterci) apácakolostor birtokainak jövedelmei biztosították, ame- lyekhez adomány és vásárlás útján fokozatosan újabb birtokrészek járultak.2A rendház a 17.

században fontos missziós központ is volt, adminisztratív szempontból hozzá tartozott az an- docsi, pécsi, jászberényi és veszprémi misszió, illetve a komáromi rezidencia.3

Draskovich György győri püspök (1635–1650) — a városrész földesurának, a helyi székeskáptalannak érdekeit sértő — erőszakos vásárlással 1637-ben további polgárházakat biz- tosított a jezsuitáknak, akik így már 11 egybefüggő telket birtokoltak Győr szívében.4A rend- ház helyzetét 1654. augusztus 20-án kelt oklevelével, 50 000 forintos alapítvány letételével Széchényi György veszprémi püspök (1648–1658), későbbi győri püspök (1658–1685), kalocsai (1667–1685), majd esztergomi érsek (1685–1695) szilárdította meg. Ezzel a kollégium — a Jézus Társasága által elismert — alapítói címét is megszerezte.5

A rendházhoz kapcsolódó intézmények és a jezsuita épületek

Győr a jezsuita rendtartományi katalógusokban 1627-ben missziós állomásként szerepel három rendtaggal, 1628-tól teljes értékű, önálló rendházként, azaz kollégiumként említik hat, majd ennél több rendtaggal, amely 1633-ban kapott először rektort.6A kollégium (rendház) alkotta a jezsuita telep magját, ehhez több, járulékos intézmény kötődött részben a Jézus Társasága sajátjaként, részben kapcsolódó — más fenntartású, tulajdonú — egységként.

Ezek közül legfontosabb a gimnázium volt, amely a rend fenntartásában és saját épületei- ben működött, 1631-től már teljes, ötosztályos középiskolaként. 1639-ben a gimnázium „fö- lött” jezsuita akadémia is létesült, amely egy tanévnél kevesebbet ért meg.71668–1670-ben,

1A rendház alapítástörténetéről lásd Acsay 1901. 9–23., Kádár 2011, Kádár 2017a. 89–91.

2A kollégium birtokairól, ill. a lébényi egykori bencés apátsági javak átvételéről lásd Kádár 2017a. 121–125., Kádár 2017c. 135–139.

3Catalogi III. 441–443. (1655. évi állapot). A veszprémi jezsuita misszióról lásd Molnár 2003. 130–139.

4Az 1637–1642 közötti házvétel ügyéről lásd Acsay 1901. 25–28., Szabady 1936. 71.

5Széchényi Györgyről: Koltai 2003, győri alapításáról: Acsay 1901. 34–37. (az alapítólevél teljes szövegű közlésével és magyar fordításával).

6A kollégium intézményi fejlődéséről, személyi állományáról lásd az osztrák jezsuita rendtartomány éves katalógu- sainak (Catalogi II–XI.) vonatkozó részeit, amelyekre az alábbi elemzés is épül.

7Az egyetlen tanévben adatolható 17. századi akadémiáról: Kádár 2017c, 141–142.

(10)

majd 1700–1705-ben az osztrák jezsuita rendtartomány egyik belső, rendi képző intézménye, ún. tercia probációs ház működött a győri kollégiumban, amely azonban önálló alapítvány híján nem maradt fenn tartósan.8Ezzel szemben az 1742-ben Szakolcáról ide költöztetett ún.

repetensképző (jezsuita gimnáziumi tanárképző) a Társaság 1773. évi feloszlatásáig működött.9 A kollégium felsőbb fokú, bölcsész, majd teológiai, ún. akadémiai képzése eredendően a győri egyházmegyés papképzést szolgálta a helyi püspökök igényei szerint, 1697–1705 között évi egy, 1716–1734 között jellemzően évi két, majd 1745-től négy és ennél több, 1773-ban már nyolc professzorral.10A gimnázium mellett (különálló épületben) Széchényi György érsek külön e célra tett alapítványából 1684-től nemesi konviktus is működött. Végül a rendházhoz tartozó (és ma is 17. század végi barokk belső terét őrző) gyógyszertárat említjük. A kollégium tagnévsorában 1687-től szerepelnek gyógyszerész segítőtestvérek, akik a frissen befejezett új rendházépület földszintjének három szobájában kialakított apothecát felügyelték.11

A jezsuita rendtag-állomány (lelkipásztorok, tanárok, segítőtestvérek) elemzése is afelé mutat, hogy a kollégium fő profilját, a lelkipásztorkodást kezdettől fogva nagyon erősen ki- egészítette az oktatás: eleinte kizárólag a középfokú oktatás a kiépülő gimnáziumi évfolyam- okon, később pedig a rendtartományi vezetés igényei és a helyi lehetőségek, püspöki támogatás függvényében a tercia-, és repetensképzés, illetve a felsőbb szintű teológiai és bölcseleti kurzus elsősorban a világi papképzés szolgálatában.

A kollégium és intézményei a városon belül kezdettől fogva központi helyen működtek.

Az 1637-től rendelkezésre álló, a győri főtér déli oldalát elfoglaló egybefüggő, nagy telekállo- mány lehetőséget nyújtott, hogy középkori szakrális épület előzménye nélkül, egységes barokk stílusban épülhessen fel a korabeli Magyar Királyság egyik legnagyobb jezsuita épületegyüttese:

templom, rendház és gimnázium. A Szent Ignác-templom alapkő-letétele (1635), az itt bemu- tatott első szentmise (1641) és a felszentelés (1643) között hosszú évek teltek el, mert a temp- lom egyetlen, kiemelkedő jótevő híján számos egyházi és világi, előkelő és közrendű támogató adományából készült el, építőmestere talán a rendházat (is) építő Bartolomeo Torréval azo- nosítható.12A templom mellékoltárai a 17. századból valók; Győr város és megye jezsuitákhoz egyre szorosabban kötődő társadalmi csoportjait jelenítették meg, és e csoportok egy-egy

8A 17. századi terciaházról: Kádár 2016b. 485–493. Az 1700–1705 közötti terciaházról lásd Catalogi VI. adatait.

9A győri repetensképzésről (különös tekintettel az itt zajló poétikaoktatásra) lásd: Szabó 1980, továbbá legújabban:

Szádoczki 2016, Szádoczki 2018, Szádoczki 2019 („A jezsuita költészetoktatás elmélete és gyakorlata” c. fejezet vo- natkozó részeiben a győri repetensképző tanárait, tudományos munkásságukat is méltatja. — Köszönjük a szerzőnek, hogy a kézirat vonatkozó részét rendelkezésünkre bocsátotta!) A repetensképző tanárairól és hallgatóiról lásd továbbá Cat. Jaur. Offic.vonatkozó éveit, ill. Catalogi VIII–XI. adatait.

10Az akadémiai képzéssel kapcsolatban a jezsuita rendház, rendtagok szempontjából lásd Catalogi V–XI. adatait. Az akadémiai hallgatók (kiadatlan) anyakönyve: Album studiosorum. Az akadémiáról a rendelkezésére álló (helyi) források bevonásával többnyire helytállóak Németh 1897. 5–7., 13–16., 26–27., passim megállapításai. A győri felsőoktatásról legújabban Juhász Réka Ibolya által közölt adattár (Juhász 2017) vonatkozó része számos súlyos tévedést és hiá- nyosságot tartalmaz.

11Vö. Kádár 2016a. 99., a gyógyszertárról: Bozsoki 1992, Gróz 2000; a jezsuita gyógyszerészekről: Catalogi V–XI.

adatai alapján Sági 1998. 659.

12A templom építéstörténetének összefoglalása Fazekas–Kádár 2017. 13–33., továbbá Kádár 2016a. 96–97. alapján történik.

(11)

kulcsszereplőjének adományaiból épültek.13Az első főoltár Héderváry János győri kanonok (1651–1662), szkopjei címzetes püspök (1658–1662) adományából 1669-re készült el. A temp- lom belső terének 18. századi megújítását helyi kötődésű főpapok tették lehetővé: az új főoltárt Acsády Ádám (1680–1744) veszprémi püspök, korábbi győri kanonok állíttatta Szent Ignác megdicsőülését ábrázoló, Paul Troger által festett oltárképpel (1744–1749 között), míg a Lud- wig Gode által jegyzett barokk szószék Acsády püspökutóda, Padányi Bíró Márton (1693–

1762) adományából épült meg.14

Másodikként a kollégium új épülete készült el, amelynek munkálatait Bartolomeo Torre olasz építőmester és fia, Giacomo vezették 1654-től kezdve. 1657-re már két szárny elkészült, de még egy évtized kellett a befejezéshez; időközben az elhunyt olasz mesterektől Christian Fornleiter kőművesmester vette át az irányítást. A rendház építésének 1667. évi befejezését jelzi a piactéri főkapu Széchényi György (már kalocsai érseki) címerével ellátott felirata is.15

Az új gimnáziumépületet 1687–1696 között Széchényi Pál veszprémi püspök (1687–1710) adományaiból három ütemben húzták fel, a munkálatokat a rendház befejezését is irányító Christian Fornleiter vezette.16Először (1687–1689) a régi épületeket elbontva épült meg az is- kola néhány terme, majd ezekhez újabb részeket építettek hozzá (1694). A nagy előadótermet, azaz auditóriumot és a korábbi iskolai termekkel azt összekötő lépcsőházat 1696-ra fejezték be.17Az iskolaépület további bővítését, még egy emelet ráépítését a 18. század derekán az 1745-től állandósuló és rövidesen már nagy hallgatói létszámokkal működő teológiai és böl- cseleti képzés indokolta. Az újabb építkezés gróf Zichy Ferenc püspök (1743–1783) jóvoltából történt.18(Az iskolaépületet a 19. század végén az új tulajdonos, a bencés rend teljesen lebont- tatta és újjá építtette.)

Lelkipásztorkodás, missziók, vallásos társulatok

A jezsuita lelkipásztorkodás irányait a Társaság gyakorlata és a helyi igényekhez való alkalmaz- kodás egyaránt meghatározta. „Mindennapi” pasztorális tevékenységük alapvető vonásai győri letelepedésüktől a 18. század második feléig megmaradtak.19A prédikálás lelkipásztorkodásuk központi eleme volt. Elsősorban saját házi kápolnájukban, majd a Szent Ignác-templomban tartottak prédikációkat, amelyek kezdettől fogva kiegészültek a székesegyházban, más szerze- tesrendi templomokban, a külvárosokban, a környékbeli falvakban, illetve az évente Lébénybe és Bácsára vezetett zarándoklatokon tartott beszédeikkel, amelyeket alkalomszerűen tartottak főként magyar és német, ritkábban horvát nyelven.

A gyermekek, illetve a felnőttek számára már az 1630-as évektől kezdve biztosítottak hit- oktatást, katekéziseket. Az egész egyházmegyére kiterjedtek az 1750-es évektől tartott

13Vö. legújabban Galavics 2017 és Fazekas–Kádár 2017. 23–33.

14A templombelső 18. századi megújításáról: Serfőző 2017.

15A rendház építéstörténetéről részletesebben: Kádár 2017a. 106–112.

16Az iskola építéséről részletesebben: Székely 2006.

17Székely 2006. 367–371.

18Németh 1897. 7.

19Ezt eddig főként a tevékenységük korai szakaszára, illetve a 18. század derekára irányuló kutatásokból ismerhettük, vö. Piszker 1933. 18–41., Jánosi 1935 passim, Bedy 1939. 57–58., 102–115., Bárdos 1980. 143–187., Székely 2004, Kádár 2017a. 96–103.

(12)

kateketikai misszióik, amelyek nyomán gróf Zichy Ferenc püspök (1743–1783) megbízásából a kateketikai társulatok sűrű hálózata épült ki. A szentségek közül, mivel a jezsuiták plébániai feladatot Rendalkotmányuk értelmében nem láthattak el, elsősorban a szentáldozás helyes, gyakori vételét szorgalmazták, a rendszeres, szabályos gyónásokkal összhangban. Kezdetben évente mintegy 10000 szentáldozási esetet tartottak számon, de ez az 1670-es évekre évi 40–

60000-re emelkedett, ami a 18. század folyamán is jellemző maradt. Jezsuita sajátosság volt a Szent Ignác-i lelkigyakorlatok vezetése, amely Győrben az 1660-as évektől a rendtagok mellett már „külsősök” — akár friss áttérők vagy más világiak, illetve győri kanonokok, egyházmegyés papok — számára is elérhető volt. A jezsuiták a 17. századi erődvárosban a katonaság lelki- pásztori ellátásába is bekapcsolódtak, a katonák ispotályát, a börtönöket, a haldoklókat rend- szeresen látogatták, ahogy a városi szegényházakat is. Kevéssé ismert, hogy a győri páterek is végeztek egyházi és világi elöljárók mellett gyóntatói, teológusi szolgálatot. A helyi püspökök közül Püsky János (1650–1657) és Zichy Ferenc, továbbá gróf Philipp von Mansfeld győri fő- kapitány (1643–1657) szolgálatában álltak e céllal jezsuiták.

A győri rendház (amint fentebb már utaltunk rá), főként a török visszafoglaló háborúig a hódolt területek jelentős részének missziós központjaként is kulcsfontosságú volt. A 17. század elején még nagyrészt protestáns felekezetű városi lakosság és helyi katonaság (re)katolizálásában a Társaságnak kiemelkedő szerepe volt, habár a térítő munkába a helyi ferences szerzetesek, illetve a század végétől a városba érkező új szerzetesrendek, majd a megújuló egyházmegyei klerikusok is bekapcsolódtak. Amint látni fogjuk, a térítés egyik színtere a jezsuita iskola volt, noha a protestáns tanulók előmenetelét (legalább az 1660-as évek végéig) nem gátolta a kon- verzió hiánya. A jezsuiták missziós tevékenységéhez kapcsolódtak a „népi vallásosság” körébe tartozó jelenségek: a zarándoklatok mellett a Mária-kultusz és a szenttisztelet megnyilvánulásai.

Ezek mellett a csodás gyógyítások és ördögűzések, a szentelmények alkalmazása, paraliturgikus cselekmények, a jezsuita szentek ereklyéinek, képeinek vagy közbenjárásukat „megtestesítő”

más eszközöknek a használata Győrben is elterjedt volt.20

A jezsuita lelkipásztorkodás lényeges elemei, egyúttal a Társaság társadalmi kapcsolatte- remtésének is fontos eszközei voltak a vallásos társulatok. A magyarországi jezsuita rendhá- zakban a 17. század eleje óta alakultak a diákok, illetve a városi nemesség és polgárság számára külön kongregációk, zömmel Szűz Mária patronátusa alatt, a római anyatársulat mintáját kö- vetve. A század közepétől járult e két típushoz a társadalom jóval szélesebb rétegei és immáron a nők számára is nyitott Agonia Christi- (vagy Jó halál-) társulatok külön válfaja.21

A győri jezsuita kollégiumban elsőként a diákok társulata alakult meg 1631. március 25- én, a tituláris ünnepen, Gyümölcsoltó Boldogasszony patronátusa alatt.22A tanulók száma ebben az évben meghaladta a négyszázat, közülük a rhetorica, poeticaés syntaxisévfolyamaiból hatvanheten lettek a kongregáció tagjai. Működése a gimnáziumi tanításhoz kötődött és a kény- szerű tanszüneteket leszámítva folyamatos volt, 1709–1710-ben mintegy kétszáz tagja volt. Je- zsuita lelkivezetői, a praesesek eleinte a gimnáziumi prefektusok, később a rhetoricaévfolyamok

2017. századi példákkal lásd Kádár 2017a. 117–120.

21A jezsuita társulattípusokról összefoglalóan: Kádár 2014a. 1230–1234.

22A társulat működéséről: Acsay 1901. 151–166., összefoglalóan: Kádár 2017b. 307–308.

(13)

tanárai voltak. Tiszteletbeli elnökei (rektorai) és külső, pártfogó tagjai főként helyi főpapok, kanonokok, illetve katonai, városi és megyei elöljárók voltak. A társulat rendeltetésszerű mű- ködéséért a diákok közül választott vicerektor és tisztségviselői feleltek. Az akadémiai képzés állandósulása után, 1746-tól különvált a „nagyobb” és a „kisebb” diáktársulat külön elöljárók vezetésével. Az akadémiai társulat patrónusa a Fájdalmas Szűz, első rektora Zichy püspök lett.23 A diáktársulatok célja elsősorban a tanulók vallásos buzgalmának, a rendszeres szentségi életnek az elősegítése volt, tagjaik a vallásos ünnepeken, körmeneteken, temetéseken saját társulati zászlajuk (labarum)alatt jelentek meg jezsuita elöljáróik vezetésével.

A városban 1634-ben a jezsuiták két városi kongregációt is alapítottak. A Magyarok Nagy- asszonya-kongregáció „úri” magyar társulatként alakult meg, tagjai főként győri nemespolgárok, városvezetők, (magyar) katonai tisztviselők, iparospolgárok, vármegyei tiszt- viselők voltak.24Az 1634-ben alapított másik kongregáció Maria de Victoria(Győzedelmes Mária) titulussal a helyi németség, főként a németajkú katonaság társulataként kezdte meg mű- ködését. Az erődváros stratégiai szerepének elvesztésével, az 1710-es évektől a tagságot főként a város német ajkú iparosai, céhes mesterek és legények, orvosok, gyógyszerészek, a sóhivatal és a harmincadhivatal tisztviselői adták.25

A jezsuiták a társadalom legszélesebb rétegeit Jó halál- vagyis Agonia Christi-társulataik révén érték el. Győrben 1654-ben gróf Philipp von Mansfeld főkapitány támogatásával alakult meg a kongregáció önálló magyar és német tagozattal, külön jezsuita elöljárók vezetése alatt.26 Ünnepeik és körmeneteik mellett Krisztus kínszenvedésének misztériumába igyekeztek beve- zetni a tagokat az Agonia-társulatok által felállított és fenntartott kálváriák is.27Győrben Joseph Gastinger, a német Agonia-társulat elöljárója (1712–1716)28kezdeményezte a 17. században vesztőhelyként használt dombon egy Kálvária-kápolna és hét stációkápolna felépítését. Sigbert Heister gróf, a győri vár főparancsnoka és Nagy Mihály szentadalberti prépost engedélyével és segítségével 1716-ra, illetve 1722-re több szakaszban felépült a ma is álló Kálvária, amelyhez a jezsuiták a társadalom széles rétegeitől kaptak kisebb-nagyobb anyagi és természetbeni se- gítséget.

Oktatás és nevelés a gimnáziumban

Amint láthattuk, a Jézus Társasága Győrbe hívásának és letelepedésének egyik elsődleges célja a gimnáziumalapítás volt. A Társaság a 17. század első harmadára egész Európában jelentős és folyamatosan bővülő iskolahálózattal rendelkezett, amelynek tagintézményei a 16. század végétől a Habsburg Monarchia osztrák és cseh örökös tartományaiban is megjelentek. 1627-ben, győri

23A társulat 1747. márc. 23-án, fájdalmas pénteken (virágvasárnap előtti pénteken) ünnepelte első főünnepét (Bárdos 1980. 154.), amiből titulusára is következtethetünk. Első praesese Nedeczki László teológiaprofesszor volt (Catalogi VIII. 752.), jezsuita elöljárói az akadémia, ritkábban a repetensképző tanárai közül kerültek ki. A nagyobb diáktársulat létét említi: Németh 1897. 68.

24A társulatról bővebben: Kádár 2017b és Szelestei 2013.

25A társulatról (újonnan azonosított tagkönyve alapján): Székely 2017.

26A társulatról összefoglalóan: Kádár 2017b. 308., alapításáról Kádár 2014a. 1266.

27A győri kálváriáról lásd Bedy 1939. 103–115. és a Kálvária „számadáskönyveit”: Rationes Montis CalvariaeI. (számo- zatlan oldalak, a kálvária építéstörténetére vonatkozó bejegyzéseket lásd főként a kötet elején).

28Cat. gen. I. 402.

(14)

letelepedésükkor a jezsuiták a Magyar Királyságban még kevés iskolát mondhattak magukénak, csak néhány nagyobb városban működött gimnáziumuk, amelyek közül a (második) nagyszom- bati, illetve a pozsonyi alapítás tekinthető a győri fundáció közvetlen előzményének.

Dallos Miklós püspök már az első rendtagok Győrbe érkezésekor kifejezte abbéli reményét, hogy a tanítás az első ősszel megkezdődhet, de erre csak egy évvel később, a rendházalapítást követően került sor.29Kezdetben az iskola igen szűkös körülmények között működött, nem volt megfelelő sem a tanerő létszáma, sem alkalmas épület nem állt rendelkezésre. 1630-ban csupán négy magister(tanár) szolgált, számuk 1631-től növekedett ötre, majd a gimnázium az 1670-es évektől, a tanulólétszám léptékváltása miatt már jellemzően hat tanárral működött.30

Az iskola oktatási rendjét a Ratio Studiorumhatározta meg, amely 1599 óta a Jézus Társasága által egyetemesen használt oktatási rendszert és nevelési elveket meghatározó kézikönyv volt.31 Ez öt gimnáziumi évfolyamot különböztetett meg: a grammatika első három évfolyamát (principia, grammatica, syntaxis), valamint a humaniorakét évfolyamát (poetica, rhetorica). A gimná- ziumba elvben csak olyan diák nyerhetett felvételt, aki bizonyos előképzettséggel rendelkezett, anyanyelvén írni-olvasni tudott, illetve alapvető számtani ismeretekkel is bírt, tehát városi vagy falusi kisiskolában, esetleg magánnevelőtől már részesült oktatásban.32Sokan azonban ezeknek az alapvető ismereteknek a hiányában is felkeresték a gimnáziumot, így a jezsuiták a helyi igé- nyekhez igazodva lefelé bővítették az iskolát, először ún. parvista, majd parvista maior és minor, valamint a legfiatalabbakat megcélozva akár declinisitaés minimistatanulócsoportokkal.

A győri gimnázium osztályszerkezete is így alakult ki.33Az alapítás utáni években hat év- folyammal felállt a teljes gimnázium a parvistaszinttől a rhetoricáig, majd az 1650-es évek elejétől kettévált a parvistaévfolyam maiorés minor csoportokra, valamint a legsűrűbben látogatott évek- ben declinistaés minimistatanulócsoportokat is indítottak. Győrben 1632-től önálló tanárok ve- zették a gimnázium felső négy évfolyamát, az 1670-es évektől a principisták is rendszeresen külön tanárt kaptak, azonban a parvisták és az alsóbb tanulócsoportok egyetlen magisterfelü- gyelete alatt működtek. Győr még így is kiváltságos helyzetben volt, ugyanis a 18. század kö- zepén a Magyar Királyságban és Erdélyben csupán nyolc olyan jezsuita gimnázium működött (Soprontól Kolozsvárig és Nagyszombattól Zágrábig), ahol a hat felső évfolyam számára saját tanárt tudtak biztosítani.34A tanárok az egyes intézmények között rendkívül gyakran cseré- lődtek, sokan csak egy-egy évet töltöttek Győrben, de ez az egységesített tanmenet és tananyag, illetve a diákok nagy fluktuációja miatt nem rontotta az oktatás színvonalát. Sőt, a gimnázium működését éppen azok az egymást ugyan gyakran váltogató, de fiatal rendtagok biztosították, akik a Társaság előírásai szerint egyetemi tanulmányaikat megszakítva teljesítettek magiszte- rekként két-három éves gimnáziumi tanári szolgálatot. A gimnáziumi oktatók között később jelentős tudóssá érő rendtagok is felbukkantak: Hevenesi Gábor (1656–1715) történetíró, Kazy Ferenc (1695–1759), a bécsi Pázmáneum későbbi rektora és bátyja, Kazy János (1686–1759),

29Az iskola felállításáról, kiépüléséről: Kádár 2011. 227–228.

30Acsay 1901. 57–68.; Kádár 2017a. 95.

31Modern kiadása: Ratio studiorum.

32Fináczy 1899. 96., Hets 1938. 11–12., Mészáros 1981. 245.

33A gimnázium évfolyamairól, azok pontos megnevezéséről lásd e bevezető tanulmány függelékét.

34Hets 1938. 13.

(15)

a nagyszombati egyetem leendő rektora, illetve Szegedi János (1699–1760) rétor, későbbi nagy- szombati egyetemi tanár és majdani győri házfőnök, valamint Mitterpacher Lajos (1734–1814), a bécsi Theresianum későbbi tanára, a magyar agrártudomány egyik első szaktekintélye.35

A győri gimnáziumban a tanév a korabeli oktatási gyakorlatnak megfelelően november első hetének végén kezdődött és szeptember elejéig (az őszi mezőgazdasági munkálatok kez- detéig) tartott. Egy évben átlagosan 150–160 tanítási napot tartottak, vasár- és ünnepnapokon nem volt oktatás, hetente egyszer tanításmentes napot, recreatiót rendeltek el.36Az iskolában nemcsak a nagyobb egyházi (karácsony, húsvét, pünkösd), illetve a Mária-ünnepeket tartották meg, hanem különleges tisztelet övezte a magyar (István, László) és a jezsuita szentek (Ignác, Xavéri Ferenc, Gonzága Alajos) ünnepeit. A jezsuiták igyekeztek a város közössége által kü- lönösen tisztelt szentek kultuszát is ápolni, így Szent Rozália ünnepét is méltón megülték.37

A jezsuita gimnázium oktatási célkitűzése a klasszikus szerzők (Cicero, Livius, Ovidius) írásainak és az egyházi kánonba tartozó műveknek az olvastatásán keresztül a minél alaposabb latin nyelvtudás és klasszikus műveltség közvetítése, illetve a retorika művészetének begyako- roltatása volt. Tehát nem modern vagy akár a 18. század végi értelemben vett tantárgyakat ta- nítottak az iskolában, bár 1735-től (az Instructio privatamegjelenésétől) a világtörténelem új tárgyként bekerült az osztrák jezsuita rendtartomány iskoláinak a tanrendjébe is.38

A nemesi rangú szülők számára a győri gimnázium vonzerejét a 17. század végétől kezdve növelte, hogy mellette nemesi konviktus is működött.39A konviktust 1684-ben Széchényi György érsek alapította 33 000 rajnai forintnak a nádornál való letétbe helyezésével, amelynek éves kamatai voltak hivatottak az intézmény működési költségeit biztosítani. A konviktus nem a rendházon belül működött, hanem önálló épületben, amelyet 1702-ben az iskolához közel fekvő Babocsay-ház és a vele szomszédos épület helyén építtettek fel. Az intézmény vezetője a régens volt, amely tisztséget mindig egy jezsuita atya töltötte be, mellette még önálló tanár is szolgált a konviktusban, illetve a fiatal nemesek kényelme érdekében szolgálót is alkalmaztak.

A konviktus célja abban állt, hogy a nemesi tanulók ne csupán az iskolai tananyagot sajátítsák el, hanem rangjukhoz méltó nevelésben is részesüljenek. Emellett az alapítványi helyek a sze- gényebb nemesi családból származók művelődését segítették elő.40A konviktorok száma 30 fő körül ingadozott, akik a szabályzat szerint tizenkét év feletti, sok esetben kevésbé tehetős nemesi famíliák tagjai voltak.

A Jézus Társasága a gimnáziumra missziós eszközként is tekintett, ezért az oktatás mellett a vallási nevelésre különösen nagy hangsúlyt fektettek, feltett céljuk volt istenfélő és a fennálló rendi társadalmat tiszteletben tartó személyek nevelése. Ezt szolgálták a rendszeres szentségi élet alkalmai (gyónás, áldozás), a hitszónoklatok és buzdító beszédek, illetve a diákok számára fenntartott, fentebb említett kongregációk is. A városi és tágabb nyilvánosság számára a gim-

35Cat. Jaur. Offic.2r–47v, vö. Acsay 1901. 57–68.

36Acsay 1901. 75. A gimnázium 1742 és 1773 közötti mindennapjairól tájékoztat a gimnázium naplója: Diar. Coll. Jaur.

37Acsay 1901. 87. Az adott szentek ünnepének megtartásával kapcsolatos évenkénti bejegyzéseket lásd: Diar. Coll.

Jaur.

38Instructio privata, Kosáry 1983. 103.

39A konviktusról: Acsay 1901. 167–173.

40Acsay 1901. 167–173., Kosáry 1983. 107.

(16)

názium életéből főként az iskoladrámák, a deklamációk (szónoklatok) és az akadémiai viták, disputák voltak nyitottak. A deklamációkon és az akadémiai előadásokon az arra érdemesnek talált felsőbb éves diákok vehettek részt. Míg a deklamáción az ékesszólás művészetét kellett a tanulónak közönség előtt bemutatnia, addig a disputa résztvevői egy-egy tézis mellett érveltek, illetve egymás álláspontjával vitatkoztak. Sajnos Győrből nagyon keveset tudunk ezekről az alkalmakról, létezésükről csak elszórt adatok tanúskodnak. 1742 márciusában a rhetoricaévfo- lyam tanulói adtak tanúbizonyságot szónoki tehetségükről jezsuita tanáruk, Herlein Ferenc fe- lügyelete alatt.41A nyilvánosság elé a gimnazisták mellett az akadémiai hallgatók is kiléptek:

1750-ben bölcsészhallgatókként például Esterházy Gábor és Festetics Lajos akadémiai disputa résztvevői voltak.42

Az iskoladrámáknak a gimnázium diáksága, a város és a régió társadalma szempontjából is nagy jelentőségük volt. Győr 1798-ig nem rendelkezett kőszínházzal, a német nyelvű hivatásos színjátszás is csak a 18. század közepétől állandósult. Ezért a diákok által, igényesen kidolgozott jelmezekben, barokk díszletek között bemutatott színdarabok fontos kulturális eseményeknek számítottak.43Győr mégsem tartozott a magyarországi jezsuita iskolai színjátszás legfontosabb és legnagyobb játszóhelyei közé, habár ezek (különösen Nagyszombat és Pozsony) közvetlen hatását, továbbá a győri iskolai színjáték kulturális, vallási és társadalmi hatását nem szabad alábecsülni.44Ennek érzékeltetésére jelezzük, hogy az 1629–1771. évekből (még háztörténet hiányában is) több, mint 230 előadás adatolható: a tanulók szinte minden évben színpadra lép- tek, a 18. században már rendszerint évente minden évfolyam diákjai külön-külön előadásokkal.

Ezek tematikájukban más hazai jezsuita gimnáziumok kínálatát követték. A számos ószövetségi (Jephta, Gedeon, Dávid király, Jeremiás, József, Dárius király, Dávid és Góliát, Ábrahám, Ben- jamin történetei) és Jézus életéből vett témák az egész korszak folyamán előfordultak. A magyar szentek (Erzsébet, László király, István király, Adalbert püspök), jezsuita szentek (Ignác, a japán vértanúk) és más szentek (Pál, Sebestyén, Nepomuki János) „történeti” témái mintha a 17.

században népszerűbbek lettek volna; a 18. században részben allegorikus jelenetek vették át a helyüket. Mindvégig előfordultak antik mitológiai és az antik történelem jeles alakjait meg- idéző darabok. Különlegességként említhetjük a luteránus hitét apja büntetése és fenyegetései dacára elhagyó és katolizáló ifjú, Holló Zsigmond történetének színre vitelét (1738),45illetve az Ausztriai-házat dicsőítő darabot (1743).

A színjátszás eleinte inkább az egyházi ünnepekhez, különösen nagypéntek és húsvét misz- tériumához és úrnapjához kötődött, majd rendszeressé váltak a tanévzárón tartott előadások.

A gimnázium és a város életében is nagy jelentőségük volt az alkalmi, köszöntő célzatú elő- adásoknak: 1633-ban a városba látogató Brandenburgi Katalint, 1679-ben Széchényi Györgyöt

41Diar. Coll. Jaur., 3r.

42Acsay 1901. 148.

43Bana–Márfi 2007. 32.

44A győri jezsuita iskolai színjátszás részletes feldolgozása (talán a viszonylag szűk, töredezett forrásbázis miatt is) még várat magára. Máig alapvető Staud 1986. 34–45. forrásközlése. A győri jezsuita színjátszás kontextualizálásához lásd Staud 1980 (a soproni jezsuita színjátszás bemutatása a modellalkotás igényével), továbbá Kilián 2011.

45Holló Zsigmond történetéről mint a jezsuita iskolai színjátékok kedvelt témájáról lásd Pintér 2007, a győri előadást említi uo. 328.

(17)

mint kalocsai érseket, 1685-ben az új ordináriust, Kollonich Lipót püspököt (1685–1695) kö- szöntötték előadással. Széchényi tiszteletére 1680-ban a Rábán úszó hajón is játszottak.

Az előadások helyszíneit is nehéz rekonstruálni. A rendház elkészültével feltehetően ennek refektóriumában játszottak, majd a gimnázium felépítése és bővítése adhatott alkalmat más megoldásra, az 1696 után kialakított új auditóriumot biztosan használták színielőadások céljára is.46A színházi kellékeket, jelmezeket a századfordulón már elkülönítve tárolták, azok felügye- lete a principistaés grammatistatanárok munkaköri feladata volt.47Elszórt adataink vannak sza- badtéri darabjaikról, ezeket jórészt alighanem a főtéren felállított alkalmi színpadokon mutatták be: 1678-ban egy ilyen előadást a heves eső szakított félbe, a közönségnek tető alá kellett me- nekülnie. A győri jezsuitáknál a feloszlatásig sem épülhetett tágas és első sorban színielőadások céljára szánt „színház”, még a 18. század második felében is túlzottan kicsinek ítélték a ren- delkezésre álló teret a többszereplős darabokhoz.48

A győri iskolai színjátszás megismerését nehezíti, hogy igen kevés nyomtatott forrás maradt fenn. Két drámaszöveg ismert: 1749-ből Innocentia laesa…azaz Meg-sértődött ártatlanság…címmel egy Nepomuki Szent Jánosról szóló darab latin és magyar nyelven, 1754-ből Jechonias…vagyis Jekóniás…Júdea királyának története pedig latinul, illetve magyarul a győri gimnáziumban re- torikát tanító Kozma Ferenc fordításában.49Mindkét nyomtatvány a győri Streibig-nyomdában készült, és mindkettő utal a kéziratos forrásokból is ismert, 18. század közepi jelenségre: a latin melletti népnyelvű, azaz magyar nyelvű színjátszás létére. E két drámaszöveg mellett három színjátéknak csak programja maradt ránk.50

A gimnázium diáksága

A tanulók megismerésének elsődleges forrása az iskolai anyakönyv, amely Győrben szinte az egész jezsuita korszakra vonatkozóan rendelkezésre áll, egyedül az alapítást követő első három évről nincsenek adataink.51A matrikula alapján pontos képet kaphatunk a gimnáziumba be- iratkozók számáról, társadalmi állásáról, szerencsésebb forrásadottságú években nációjukról, származási helyükről, felekezeti hovatartozásukról és ritkábban életkorukról, illetve elvétve ké- sőbbi sorsukról, pályafutásukról is.

A gimnáziumi anyakönyv teljes körű, számítógépes feldolgozása a diákság megismerésének minden eddiginél jobb és teljesebb megismerését teszi lehetővé. Az alábbiakban célunk a diá- kokról fennmaradt bejegyzések alapján összképet adni (1) a tanulók összlétszámáról és évfo- lyamonkénti megoszlásáról, tehát az iskola osztályszerkezetéről, (2) életkori megoszlásáról, (3) társadalmi hovatartozásáról, (4) felekezeti megoszlásáról, (5) nációk szerinti megoszlásáról, il- letve ezzel összefüggésben (6) származási helyeikről, azaz a gimnázium földrajzi vonzáskör- zetéről. Mivel a fennmaradt adatok töredékesek, a rendelkezésre álló adatok arányát (a teljes

46Székely 2006. 170.

47Staud 1986. 10.

48A győri jezsuiták rendelkezésére álló játéktérről: Kilián 2011. 26.

49A Jekóniás…művelődéstörténeti jelentőségét emeli, hogy ez az egyik első, nyomtatásban megjelent magyar nyelvű iskoladráma. Keletkezéséről: Alszeghy 1960.

50A drámaszövegek és programok leírását lásd Staud 1986. 34., 36., 39–40.

51Cat. Jaur.I., Cat. Jaur.II., Cat. Jaur.III. Az alábbi elemzés az anyakönyvi adatok alapján készült.

(18)

diáksághoz képest) az egyes elemzési szempontoknál mindig jelezni fogjuk. Az időbeli válto- zások érzékeltetésére pedig négy mintaévet választottunk ki: az egymástól időben egyenlő tá- volságra lévő, jó forrásadottságú 1631, 1676, 1721 és 1766. tanéveket.

(1) A tanulók összlétszáma és megoszlása az egyes évfolyamok között

Elsőként adódik a kérdés, hogy hány diák fordult meg a győri gimnáziumban, mekkora volt az iskola látogatottsága. 1630 és 1773 között 13 évben háború vagy járványok miatt szünetelt az oktatás, a fennálló 131 tanévben 49229 beiratkozást regisztráltak a gimnáziumban, ami 20595 személlyel azonosítható.52A gimnázium átlagos éves diáklétszáma 377 fő volt. Ha összevetjük a 17. és 18. századi beiratkozási adatokat és határévszámnak a politikai fordulópontot, az 1711.

évet jelöljük ki, akkor igen hasonló eredményt kapunk: a 17. és a 18. században is közel 25000 beiratkozásról tudunk. Az átlagos éves diáklétszám a 17. században 324 fő, míg a 18. században 451 fő volt, ez több, mint 39%-os növekedést jelent, ami igen látványos, mivel a 17. századból 76, a 18. századból pedig csupán 55 mintaév áll rendelkezésre.53Ez alapján is látszik, hogy Győr az ország legjobban látogatott gimnáziumai közé tartozott. Összehasonlításul: a 18. században a jezsuita gimnáziumok közül Trencsén átlagos éves diáklétszáma 207, Komáromé 335, Kassáé 414, Pozsonyé, amely az ország egyik legnépesebb iskolája volt, 534 fő volt, illetve a leglátoga- tottabb protestáns iskola, a pozsonyi evangélikus líceum diáklétszáma 249 főt tett ki.54

1. A gimnázium beiratkozási számainak változásai évtizedenként (1630–1773)

A beiratkozási számok időbeli változása jól nyomon követhető a grafikonon. A 17. századi beiratkozások lassú növekedést mutatnak, amelyet főként az 1640-es és az 1680-as évek háborúi

52Lásd az Adattárat, továbbá vö. Kökényesi 2017. 135.

53A 17–18. század folyamán a következő tanévekben szünetelt az oktatás: 1639, 1644, 1645, 1655, 1676, 1711–1715, 1734, 1739, 1740.

54Ambrus–Fallenbüchl 1968. 183–188., Kökényesi 2018. 287–288.

0

1000 2000 3000 4000 5000 6000

(19)

és járványai akasztottak meg. A 18. században jóval kiegyenlítettebb létszámviszonyokat lát- hatunk, amelyet az 1710-es és az 1770-es csonka évtizedek foglalnak keretbe: az elsőben a pestis miatt több évig szünetelt az oktatás, az utóbbiban pedig a Jézus Társasága feloszlatása miatt az anyakönyv megszakad.

A gimnázium osztályszerkezete, amint már utaltunk rá, a helyi igényekhez alkalmazkodva, fokozatosan alakult ki. Az 1640-es évekre állandósult, hogy az ötosztályos gimnázium lefelé egy osztállyal (parvista minor)kibővítve, hatosztályos rendszerben működött. Az 1652–1653. évektől pedig az ötosztályos gimnázium „alsó tagozataként” már kettő, illetve három-négy önálló tanu- lócsoportba különítettek el egyre növekvő létszámú diákot. Ez a differenciálódás ezután mind- végig megmaradt, tehát alapvetően hét- (nyolc-) évfolyamos rendszerben működött az iskola.

Mindez arra utal, hogy a 17. század derekától a latin nyelv elemi elsajátítását szolgáló is- mereteket külön „alsó tagozaton” oktatták, habár a képzés hangsúlya mindvégig a „valódi”

középiskolai szinten maradt.55Az anyakönyvek legalsó osztályokra vonatkozó bejegyzéseinek esetlegessége, esetenkénti teljes hiánya részben azzal magyarázható, hogy ezeket az évfolya- mokat maguk a jezsuiták is rugalmasabban kezelték, azaz tanerő híján inkább ezekről mondtak le (vagy vonták őket össze); részben pedig szintén lehetséges, hogy ezek diákjait a matrikulák- ban rendszertelenebbül tüntették fel. Az „alsó tagozat” és a „gimnáziumi” öt osztály létszám- adatai egyúttal funkcionális elkülönülésre engednek következtetni.

Az osztályszerkezetet tekintve, ha az egyes évfolyamok egymáshoz viszonyított arányát vizsgáljuk, az intézményt jellemző „osztálypiramist” kapunk, amely az „alsó tagozat” és „gim- náziumi osztályok” elkülönülése mellett az utóbbin belüli differenciálódást is tükrözi.

2. Összesített létszám- és beiratkozási adatok az évfolyamok szerint (1630–1773)

55A gimnáziumi képzésen belül megkülönböztetésül (de az elemi iskolákkal való fogalmi keveredés elkerülésére) „alsó tagozatnak” nevezzük a principiaalatti, a fenti táblázatokban összefoglalóan parvaosztályokként jelölt évfolyamokat, amelyeken (Mészáros 1981. 245. szerint) „elemi ismereteket” adtak át. Mivel ez a latin nyelv viszonylatában értendő, nem egyezik az elemi iskolák anyanyelvű képzésével.

évfolyam létszám beiratkozások száma

rhetorica 5210 6109

poetica 5608 5755

syntaxis 6142 7179

grammatica 6226 6627

principia 6675 7514

parvista, parvista maior 7001 7799

parvista minor, parvista 3-6 7466 8236

osztályugrások 9 9

összesen — 49228

(20)

A győri gimnázium első és a második évtizedének átlagai alapján szembetűnő, hogy a kez- detben egységes principiaévfolyam afféle „gyűjtőosztályként” működött (átlagosan 137 fővel), amelynek tanulói később a jobban differenciált „alsó tagozaton”, a parvaosztályokban tanulók összes létszámához (átlagosan 112 fő) közelítettek. Az időbeli változásokat nem érzékeltető fenti táblázat alapján a parvista maiorosztályai56csak 5–6%-kal kevesebb beiratkozóval, illetve diákkal működtek, tehát mindvégig az iskola „alsó tagozata” volt a legnagyobb létszámú, ösz- szességében a parvisták tették ki a teljes diákság egyharmadát. A gimnázium alsóbb évfolya- main, a grammaticahárom osztályán — amelyet a „kisgimnáziumi funkciónak” feleltethetünk meg — hasonló arányú, mintegy 4–8%-os a beiratkozási számok csökkenése. E három évfo- lyamon ugyanakkor megnő az évismétlések száma, az első „igazi” gimnáziumi évfolyamon, a principián 839, a második évben (grammatica) jóval kevesebb (401), a harmadikban (syntaxis) azonban az összes évfolyamot tekintve is a legmagasabb (1037) az évismétlések száma. Ez jelzi egyben az utolsó két év, a humaniorák osztályainak más — „nagygimnáziuminak” nevezhető

— funkcióját is: az utolsó két évfolyam már a felsőbb, akadémiai vagy egyetemi tanulmányokra készítette fel a diákokat. A syntaxisra történt beiratkozásokhoz képest 20%-kal kevesebb a poeticaévfolyamára iratkozók száma. Az utolsó évfolyam (rhetorica) beiratkozási számainak is- mételt növekedése pedig nem jelent létszámnövekedést, hanem az évismétlések számának lát- ványos emelkedését a poeticához képest: 147-ről 899-re. Az összesített évfolyamonkénti lét- számadatok tehát a gimnáziumnak (a korábbi kutatások által is feltételezett)57„funkcionális”

belső tagolódását tükrözik vissza: a társadalom legnagyobb csoportjai az „előkészítő” osztá- lyokat látogatták, de az alsó három „igazi” gimnáziumi osztály, a grammaticaévfolyamain sem számolhatunk nagyságrendekkel kevesebb tanulóval. A legerősebb tehát mindvégig e „kisgim- náziumi” funkció maradt. Az utolsó két évfolyam azonban határozottabban elkülönült. Főként, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a diákok fluktuációja is erősíti ezt a tézist: sok tanuló éppen az utolsó két év elvégzésére érkezett más (esetleg felsőbb osztályokkal nem is rendelkező) is- kolákból Győrbe, középfokú tanulmányai kiteljesítésére.

(2) A tanulók életkori megoszlása

A diákok életkorára vonatkozóan, kizárólag az 1676–1687 és 1731. évből fennmaradt szórvá- nyos adatok azért nagyon becsesek, mert a korszak jezsuita gimnáziumainak tanulóiról a leg- ritkább esetben maradtak fenn efféle bejegyzések. Győrből is csupán a diákok 4,37%-áról — az említett évekből azonban évfolyamonként kiegyenlítetten — vannak adataink. A vizsgált téma a forráshiány miatt a régebbi, iskolatörténeti feldolgozásokban sem kerül elő.58A szak- irodalomnak a Ratio studiorumszabályozására hivatkozó, közhelyszerű megállapítása szerint a jezsuita iskolákban egy-egy évfolyamba korban és tudásszintben egymásnak megfelelő diákok jártak. E kép azonban még akkor is árnyalásra szorul, ha előre bocsátjuk, hogy az anyakönyvet író tanárok más adatokhoz képest is következetlenebbek voltak az életkorok feljegyzésénél. A

„bemondás” vagy „ránézés” alapján rögzített életkor egy-egy tanulónál egymást követő évek-

56Ide számítottuk az osztatlan parvistaévfolyamokat (főként a korszak elejéről), azaz ezek létszámadatait is.

57Kádár 2016a. 179–181.

58Vö. pl. Acsay 1901. 103., Schönvitzky 1896. 185–186.

(21)

ben akár két esztendőnyi idősödést vagy fiatalodást is rögzített, míg mások „örökifjakként”

évekig szerepelnek ugyanazzal az életkorral.

3. A diákok életkorára vonatkozó bejegyzések (1676–1687, 1731)

Az adatsor a fenti, évfolyamonkénti létszámokat elemző megállapításokkal párhuzamba állítható. Az életkori átlag és szórás („jellemző” életkorok) a parvista minor és maiorévfolyam- okon szinte lefedi a mai fogalmaink szerint vett általános (elemi) iskolai életkorokat. Megjegy- zendő egyúttal, hogy a 8–9 év mint minimum „korhatár” a parvistaévfolyamok „köztes” sze- repére is utalhat: az ide beiratkozók alighanem a betűvetés és olvasás alapjait fiatalabb korukban, városi, falusi elemi iskolákban már elsajátították. A gimnázium „legerősebb”, grammatistaévfolyamainak tanulói nagyobb életkori szórást mutatnak (lásd a táblázat „legfiata- labb” és „legidősebb” oszlopait), mégis alapvetően 13–18 éves tanulókat tudhattak magukénak, évfolyamonként továbbra is fokozatosan növekvő átlagos életkorral. A mai fogalmaink szerint vett középiskolai, gimnáziumi életkorral tehát ezek az évfolyamok megfeleltethetők. A humaniorák osztályaiban (egy-egy kiugró esetet leszámítva) még kiegyenlítettebb és tovább nö- vekvő életkorokat látunk, ide 16–20 éves fiatalok jártak. A gimnázium legfelső osztályának el- végzése tehát az életkori adatok alapján is a továbbtanulás ígéretét és lehetőségét jelentette.

(Talán az sem véletlen, hogy a rhetoricadiákjai gyakran az akadémiákkal vagy egyetemekkel ösz- szekapcsolt jezsuita gimnáziumokban működő „akadémiai” Mária-társulatok tagjai voltak, és nem az alsóbb éves gimnazisták áhítatgyakorlatain vettek részt.)

évfolyam átlag szórás legfiata-

labb jellemző legidő- sebb

adatok száma

rhetorica 18,46 1,84 12 17-20 25 347

poetica 17,75 2,10 8; 12 16-19 25; 26 342

syntaxis 16,14 2,20 11 15-18 24; 27 399

grammatica 15,42 2,23 11 14-17 25; 26 339

principia 14,11 2,25 9 13-15 19; 25 374

parvista n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a.

parvista maior 13,35 2,29 8 12-14 21 349

parvista minor 9,50 0,71 9 9-10 10 2

parvista 3-6 n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a.

(22)

(3) A tanulók társadalmi hovatartozása

A tanulók társadalmi hovatartozása (rendi státusa) az anyakönyv gyakori bejegyzései közé sorol- ható: a diákok mintegy 67%-áról maradt fenn legalább egy évből ilyen típusú adat.59Habár ezek időbeli eloszlása egyenletes, az első évektől 1773-ig terjed, az adatsort mégis fenntartásokkal kell kezelnünk. A fennmaradt bejegyzések ugyanis a nemesség javára torzítanak, egyes tanévekben és évfolyamokon kizárólag a nemesi származás van jelölve, míg a többi — feltehetően nem nemes

— diák társadalmi hovatartozását ilyenkor nem jelzi a matrikula, ezért nem vettük fel az adattárba sem. Ez a tendeciózusság egybecseng a tanulók társadalmi állására vonatkozó egyik történeti tév- hittel is, amely szerint a jezsuita gimnáziumok csupán vagy első sorban a társadalmi elit, a nemesség gimnáziumai lettek volna. Győr esetében ez az iskola egyik korszakáról sem mondható el.

4. A diákok társadalmi állására vonatkozó bejegyzések (1630–1773)

59A társadalmi státus elemzésénél — kutatástechnikai okokból — úgy járunk el, hogy az egyes években esetleg eltérő társadalmi állással bejegyzett tanulókat mindkét csoportba besoroltuk. A számok tehát azt jelzik, hogy mindösszesen hány tanuló szerepel az adott csoport tagjaként (legalább egyszer). A társadalmi státusra vonatkozó, egymásnak el- lentmondó bejegyzések azonban az anyakönyvben igen ritkák.

60Ide számítva 2 „baro”.

61Ide számítva 1 „magnificus”.

62Ide számítva 1 „eques”.

63Ide számítva 1 „mercator”, 2 „miles”, 9 „officialis”.

64Ide számítva 1 „servus”.

65Ide számítva 2 „ignobilis clericus”, 7 „nobilis clericus”, 2 „plebeius clericus”, 1 „praenobilis clericus”.

társadalmi állás létszám %

főnemes összesen 106 0,77%

comes 43

liber baro60 63

köznemes összesen 5482 39,57%

nobilis 5060

perillustris 184

praenobilis61 213

Sacri Romani Imperii eques62 13

spectabilis 12

polgár civis63 4198 30,30%

közrendű összesen 4029 29,08%

ignobilis 2393

libertinus 521

plebeius64 1071

rusticus 44

egyházi clericus65 37 0,27%

(23)

A társadalmi státusra vonatkozó bejegyzések összességében inkább az iskola „társadalmi kohó” jellegét igazolják. A legnagyobb arányt kitevő köznemesi származástól nem sokkal marad el a (rendi értelemben vett) polgárfiúk, illetve a közrendűek (nem nemesek) aránya. Ez a matrikulát vezető tanárok fent említett, a nemesség számára kedvező eljárása miatt összes- ségében afelé mutat, hogy a diákságon belül a polgári és közrendű származásúak aránya alig- hanem meg is haladta a nemesekét. A jóval kisebb számban, de időben egyenletesen előforduló főnemesek jelenléte jelzésértékű: a győri iskolától a társadalom legfelső rétege sem zárkózott el. A gimnazisták között elvétve előforduló klerikusok pedig olyan, a humaniorákat végző sze- mélyek voltak, akik főként a helyi szeminárium egyházmegyés papnövendékeiként a legfelsőbb évfolyamokon készültek fel magasabb teológiai tanulmányaikra.

A diákok társadalmi arányainak időbeli változásait és az egyes évfolyamok közötti különb- ségeit a választott mintaévek adataival érzékeltetjük. A négy vizsgált év közül az elsőből (1631) még nem állnak rendelkezésre megbízható adatok, ekkor a matrikula csak a nemesi címmel rendelkezők társadalmi rangját tüntette fel, akik e szerint a diákság 9%-át alkották volna. Az adatok gyanús megoszlásának (például a 39 fős poetaévfolyamon a társadalmi állás, így a nemesi rang jelölése teljes hiányának) azonban óvatosságra kell intenie, még akkor is, ha elfogadjuk, hogy az ekkor ötödik évfolyamát csak frissen elindító gimnázium még nem nyerte el a felső társadalmi rétegből származó szülők széles körű bizalmát. Ez a helyzet azonban hamar meg- változott, a későbbi mintaévek egymáshoz igen hasonló arányokat mutatnak: 1676-ban 29,7%, 1721-ben 27,2%, 1766-ban pedig 26,7% volt a nemesi tanulók hányada a gimnáziumon belül.

E szerint a nemesség a diákság kevesebb, mint egyharmadát tette ki. Mindez a fent említett, a nemesség javára torzító összesített adatokkal kapcsolatos megjegyzéseinket igazolja. A négy mintaév közül az 1721. évből állnak rendelkezésre a legrészletesebb adatok a társadalmi állásra vonatkozóan, ekkor a diákok 32,8%-a származott polgári családból, tehát a nemesek és polgá- rok a tanulók 60%-át alkották, a diákok több, mint egyharmada pedig alacsonyabb rangú (sza- bados, jobbágy vagy plebejus) család tagja volt.

A nemesi diákok iskolán belüli, évfolyamok közötti megoszlásánál megfigyelhető, hogy a kiváltságos tanulók nagyjából hasonló arányban látogatták a humnioraés a grammaticaévfolya- mait, tehát a mintaévekben jelentősebb pozitív kiugrást a felsőbb évfolyamok javára nem lehet megfigyelni. Pontosabban az egyes mintatanévek között a nemesi tanulók terén igen különböző évfolyamarányokkal találkozunk: 1676-ban fentről lefelé haladva folyamatosan erősödött a ne- mesek évfolyamon belüli hányada (a rétoroknak csupán 19,4%-a volt nemes, ellenben a parvista maiorcsoport tagjainak 44%-a). 1721-ben nagyjából kiegyenlített számadatokat láthatunk, el- lenben 1766-ban lentről felfelé haladva erősödött a nemesek aránya (míg a parvista maiortanu- lócsoport tagjai között csupán 14,1%, addig a rétorok között 48%). A 18. század második fe- lében a nemesség arányának a felsőbb évfolyamokon tapasztalható megerősödését az is elősegíthette, hogy (amint fentebb utaltunk rá) ekkor a gimnáziumi képzés mellé már akadémiai képzés is járult, így az egyházi vagy magas hivatali pályára készülők számára a továbbtanulás lehetőségét is biztosítani tudta az intézmény.

(24)

A főnemesek közül a teljes időszakban összesen 97 arisztokrata tanult Győrben, akik tehát a diákság kevesebb, mint 0,5%-át alkották.66A főrendű diákok közül többen, mint gróf Ester- házy József (1682–1748) országbíró, gróf Nádasdy Ferenc (1708–1783) horvát bán vagy gróf Zichy Péter (1674–1726) királyi étekfogó magas karriert futottak be, országos méltóságokra tettek szert, azonban ők jellemzően csak egy-egy évet és alsóbb évfolyamban tanultak a város gimnáziumában. A hosszabb ideig — összesen öt esztendeig — Győrben tanuló főnemesek közül báró Amadé László (1703–1764) a legismertebb, aki ugyan országos politikai-hatalmi pozíció birtokába nem került, azonban költőként komoly irodalom- és művelődéstörténeti je- lentőségű személy.67

(4) A tanulók felekezeti megoszlása

Győri sajátosságként tekinthetünk a tanulók nagy mértékű felekezeti heterogenitására. A konfesszionalizáció korszakában, különösen a 17. században a felekezeti kötődés erős cso- portidentitást jelentett. A város vallási megoszlásának változásai további kutatásokat igényelnek, a szórványos adatok arra utalnak, hogy a 17. század elején még protestáns többségű erődvá- rosban a század végére számottevő katolikus térnyerés történt, de a 17. század derekán már külön intézményrendszert fenntartó evangélikus és református gyülekezetek híveik jó részét még a 18. században is meg tudták őrizni.68

A gimnázium anyakönyvében 1700-ig bejegyzett nagy számú akatolikus diák jelenlétét ma- gyarázza, hogy a korszakban nem működött protestáns (nagy)gimnázium a városban. A 18.

században a jezsuita iskolából a felekezetre vonatkozó bejegyzések (csekély kivételtől eltekintve) elfogynak, ami a tanulók felekezeti homogenizálódásának indirekt bizonyítéka. A tanulók fe- lekezeti megoszlásának időbeli változását ezért nem a választott mintaévek példáján, hanem az ismert adatok összesítésével, három alkorszak bevezetésével mutatjuk be.

66Kökényesi 2017. 142.

67Kökényesi 2017. 157., Amadé Lászlóról bővebben lásd: Horváth János 1973 (2006).

68A város kora újkori felekezeti arányairól legújabban: Fazekas 2017, 80–81.

69A százalék értéket az ismert felekezetű diákok összlétszámához képest adjuk meg.

70Ide számítva 4 „Graeci ritus”, 9 „Rascianus”, 5 „schisaticus”.

felekezet megnevezés létszám %69 római katolikus Catholicus 4461 83,01%

görögkeleti (rác)70 Rascianus 18 0,33%

görögkatolikus Unitus 1 0,02%

(25)

5. A diákok felekezetére vonatkozó bejegyzések (1630–1752 (1773))73

A diákok vallására vonatkozó bejegyzések összesített adatai óvatosságra intenek: csak a ta- nulók egynegyedéről maradt fenn (kronológiailag egyenlőtlenül megoszló) bejegyzés. Az ada- tok az iskola jellegéből adódóan a római katolikusok nagy többségét mutatják, de mellettük viszonylag nagy számú protestáns diákról, továbbá — jelzésértékűen — görögkeletiekről (rá- cokról), egy görögkatolikus és egy izraelita diákról is tudunk. A tanulók vallására utaló bejegy- zések kizárólag 1700 előtt tartalmazzák a római katolikusok jelölését. Ahogy a társadalmi ál- lásnál a nemesség, úgy a felekezentél a nem katolikusok javára „torzítanak” az adatsorok. Egyes tanéveken és évfolyamokon a „magától értetődő” katolikus vallást nem is írták fel, csak az ettől eltérő felekezeteket, míg más években (közel) teljes adatsoraink vannak. 1700–1752 között mindössze 13 tanuló felekezetét írták be, akik egyike sem volt római katolikus. Az 1700 előtti adatok időbeli megoszlása alapján azonban az iskola első korszakáról pontosabb képet alkot- hatunk, sőt, a jobb forrásadottságú évekből még az áttérő (katolizáló) diákok is azonosíthatók.

A jezsuitáknak az iskolán belüli, a diákságot megcélzó térítési gyakorlatát — a jezsuita éves je- lentések (litterae annuae), illetve az anyakönyvi adatok bevonásával — másutt már bemutattuk, ezért itt csupán az adatok kiegészítése a célunk.74

6. Evangélikus és református diákok és a közülük római katolikus hitre térők (1630–1699)

71Ide számítva 2 „Acatholicus”, 1 „Arianus”, 9 „Haereticus”, 1 „utopianus Catholicus”.

72Ide számítva 1 „ubiquista”.

73A felekezeti hovatartozás összesítésénél az eltérő tanévekben más-más vallással bejegyzett diákokat mindkét cso- portba besoroltuk, a vallásváltások (áttérések) elemzését lásd alább. Az esetlegesen tévedésből vagy más okból több- féle felekezettel bejegyzett néhány tanulóval itt külön nem tudunk foglalkozni.

74Kádár 2016a. 204–212., Kádár 2014b.

felekezet megnevezés létszám %69

protestáns összesen71 893 16,62%

Calvinista 176 3,28%

Lutheranus72 704 13,10%

izraelita Hebraeus 1 0,02%

időszak Luth. Calv. áttérők Luth. Calv.

1630–1649 289 69 48 7

1650–1669 122 64 26 3

1670–1699 300 48 34 8

összesen 711 181 108 18

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :