KRÓNIKA
Gyenis Vilmos
(1926-1980)
Váratlan s korai halálával a régi magyar próza állhatatos vizsgálója-kutatója, a régi irodalom egyetemi oktatója fejezte be munkásságát, pályája derekán hagyva abba évtizedes kutatásokkal megalapozott, összegzésre váró tevékenységét.
Az első bölcsészkari generáció diplomásai közé tartozott, akik a második világháború után végezték egyetemi tanulmányaikat. 1950-ben szerzett magyar-francia szakos tanári oklevelet. Rövid közép
iskolai tanári működését s az Oktatási Minisztériumban a tanulás és oktatás célját szolgáló új kézikönyvek, antológiák létrehozását célzó tevékenységét követően 1953-tól az ELTE oktatója.
Csaknem három évtiaedes munkát fejtett ki a régi magyar irodalomtörténeti tanszéken, amelynek docense volt. Közben tudományos kutatásai elismeréseként elnyerte az irodalomtudományok kandidá
tusa fokozatot Hermányi Dienes Józsefről készített disszertációjával.
A régebbi magyar irodalom elismert kutatójaként egy meglehetősen feltáratlan területen folytatta vizsgálódásait a késői reneszánsz szépprózától a barokk prózai műfajokon át a késői barokk irodalmi jelenségek elemzéséig. A barokk kisepika és elbeszélő próza köréből jelentek meg első dolgozatai az Irodalomtörténeti Közleményekben, mint Bethlen Miklós imádságos könyve (1957), Hermányi Dienes József és Kemény János önéletírása (1962), Emlékirat és parasztkrónika (1965), Bod Péter és
Hermányi — ismeretlen vitájuk a valóságábrázolásról (1970). Szélesítve érdeklődési körét, hasznosítani tudta mindazt, amit főleg francia irodalmi tájékozódása révén a nemzetközi vitákon szerzett ismeretei alapján elérhetett. Európai kitekintésűek a Késő-barokk és a népies irodalom (1968) és a XVIII.
századi magyar széppróza alakulását két műfaj kapcsolatában vizsgáló Emlékirat és anekdota (1970), amely Les Mémoires et l'Anecdote címmel a Zagadnienia Rodzajów Literackich lengyel műfajelméleti szakfolyóiratban is (1971) megjelent. A közép-európai humanizmus kérdései c. soproni ülésszakon tartott előadása, A reneszánsz széppróza néhány sajátossága, a kisepikai elemek funkciója (Helikon VF 1971), valamint Galeotto és a hazai humanista facetia (197'4) újabb tematikai egységet alkotnak. A ma
gyar széppróza anekdotizmusának általánosabb kérdéseivel való foglalkozás eredményei tükröződ
nek az Irodalom és felvilágosodás c. gyűjteményes kötetbe írt A XVIII. század anekdotájáról (1974) dmű dolgozatában. Az új igényű, monografikus kutatások művelődéstörténeti tanulságainak rövid összegezése a Francia hatás a XVIII. század köznapi világában (Hermányi Dienes József), amely „a francia felvilágosodás és a magyar kultúra" témakörű gyűjteményes kötetben (1975) jelent meg. Más összefüggésben, korábban is foglalkozott a magyar-francia kapcsolatokkal, mint a Sur la propagation de la littérature de la révohttion francaise en Hongrie című dolgozatában (Annales UE VII. 1967).
Művelődéstörténeti jellegű volt egy másik témakörben, a vajai Rákóczi-kori ülésszakon, a „Rákóczi
világ" mindénnapjainak XVIII. századi emlékképéről (1975) tartott előadása is. A Rákóczi-kor emlékiratirodalma is foglalkoztatta; a Vallomások és a magyar hagyományban meglevő imádságos vallomások összefüggéséről szól Les Confessions de Rákóczi et la tradition littéraire (Acta Litt. 1976) c. tanulmánya. A Confessio . . . és az irodalmi elbeszélő hagyomány gondolatait folytatva, új irányba terjesztette ki elemző módszerét, Az irodalmi hagyomány nemzetfelfogásának kifejezése Rákóczi Vallomásaiban c. egyik utolsó írásában, amely a részvételével rendezett egyetemi Rákóczi-ülésszak előadásainak általa gondozott kötetében (1978) jelent meg. Az irodalmi fejlődés és hagyomány kérdései más összefüggésben is foglalkoztatták, erről tanúskodik Szenei Molnár Albert a XVIII. századi hagyományban c. fejtegetése is (a SzMA és a magyar késő-reneszánsz c. kötetben, Szeged, 1978.).
Utolsó tanulmánya (Ráday Pál az emlékíró) folyóiratunk 1979. évi 3. számában látott napvüágot.
122
Kedvelt kutatási témáinak összegező jellegű munkáját, a Hermányi-monográfiát - sajnos —, nem adta nyomdába. A kézirat gondozása, sajtó alá rendezése barátaira vár. Hirtelen halálával a régi magyar próza, kivált a számára oly kedvelt „kisepika" szívós, következetes kutatója távozott sorainkból.
Munkássága bár befejezetlenül maradt, kutatásai s eredményei sokáig megó'rzik tevékenységének, egyéniségének emlékezetét.
Hopp Lajos
Túrák János (1915-1979)
Mint annyi más társunkat, Túrák Jánost is a felszabadulást követé nagy oktatási reformok töltötték el friss erővel, egy életre szóló megújult hivatástudattal. Mikor az ötvenes évek elején a rövid életű Budapesti Pedagógiai Főiskola adjunktusa lesz, már küzdelmes, de eredményes életút áll mö
götte. Falusi tanítócsalád korán árvaságra jutott gyermeke volt. Szerető szülői vezetés nélkül kellett kiformálnia jellemét, megszereznie a polgári iskolai tanárképző diplomáját, eldöntenie, engedjen-e a képzőművészet hivatásának, mert egyaránt vonzotta a festészet, szobrászat s a tanári pálya. (Festői látásmódjának irodalomtanárként is jó hasznát vette, következetesen irányította növendékei figyelmét a nagy költők színhasználatára.) Rövid minisztériumi tevékenység után a Szegedi Főiskolára nevezték ki, s ott ellátta az irodalmi tanszék vezetését is. Kezdetben derűs, munkára ösztönző esztendők voltak ezek, tollat is adtak a kezébe: nagy terjedelmű jegyzetrészek mellett ekkor készült el a múlt századi divatlapok szerepéről írott cikke, Szegeden fogott intenzívebb Ady-kutatásba is, amelynek eredményei sajnos kéziratban maradtak.
Túrák János később Nyíregyházán dolgozott, egyúttal tanári pályájának végső állomásán. A Nyírség meg a főváros közt utazgatva fejezte be A kétszarvú ember sajtó alá rendezését, s ezzel a Jókai kritikai kiadás kisregények ciklusát gyarapította. A szép eredmény meghozta kedvét a Jókai-filológiához, abban bízott, hogy nyugdíjasként könnyen és gyorsan elkészül majd az 1850-es évtized egyes novellásköteteinek kritikai gondozásával! De másként volt ez a Sors könyvében megírva! Hosszas betegsége idején tanulhattuk meg igazán tisztelni akaraterejét s céltudatosságát, mert Túrák János a legnehezebb megpróbáltatások közepette se mondott le egy újabb Jókai-kötet jegyzeteléséről. A halál megállította kezét, ám célját már erősen megközelítette: az 1852-es novellák nagy vonásokban készek már a kiadásra. Emléke előtt fejet hajtva nemcsak a kitűnő nevelőre s a lelkes filológusra gondolunk vissza, hanem a kemény jellemre is, aki harcba szállt a fizikai szenvedés nyomasztó túlereje ellen.
Nagy Miklós
Az Irodalomtudományi Intézet 1979-ben megjelent kiadványai
A magyar sajtó története I. 1705-1848. Szerk.: Kókay György. írták: Fenyő István, Kókay György, Kosáry Domokos, T. Erdélyi Ilona, Ugrin Aranka. Bp., Akadémiai K. 8311.
Szemiotika és művészet. Bp., 1979. Akadémiai K. 2671. (A Magyar Tzdományos Akadémia Irodalom
tudományi Intézete és a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Gorkij Világirodalmi Intézete közös kiadványa.)
Kiss Ferenc: Az érett Kosztolányi. Bp., 1979. Akadémiai K. 607 1. (Irodalomtörténeti Könyvtár 34.) A régi magyar vers. Szerk.: Komlovszki Tibor. Bp., 1979. Akadémiai K. 455 1. (Memoria Saeculorum Hungáriáé 3.)
Baranyai Decsi János: Az Caius Crispus Salustiusnac ket historiaia. A fakszimile szövegét gondozta Varjas Béla, a kísérő tanulmányt írta Kurcz Ágnes. Bp., 1979. Akadémiai K. (Bibliotheca Hunfarica Antiqua 10.)
123
Bitskey István: Humanista erudició és barokk világkép. (Pázmány Péter prédikációi) Bp., 1979.
Akadémiai K. 206 1. (Humanizmus és reformáció 8.)
Simon Proxenus a Sudetis: Commentarii de itinere francogallico. Edidit: Dana Martinková. Bp., 1979.
Akadémiai K. 127 1. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Series Nova. Tomus V.) Nemes István: Radnóti Miklós költó'i nyelve. Bp., 1979. Akadémiai K. 3101. (Irodalomtörténeti Füzetek 94.)
Di Francesco, Amedeo: A pásztorjáték szerepe Balassi Bálint költó'i fejlődésében. Bp., 1979. Aka
démiai K. 130 1. (Irodalomtörténeti Füzetek 95.)
Ferenczi László: Só'tér István. Bp., 1979. Akadémiai K. 138 1. (Kortársaink) Csűrös Miklós: Fodor András. Bp., 1979. Akadémiai K. 2211. (Kortársaink)
Értesítjük T. olvasóinkat, hogy folyóiratunkban megszüntettük az egy-egy év magyar irodalom
történeti munkásságáról tájékoztató bibliográfiai összeállítások közlését, mert a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság folyóirata, a HUNGAROLÓGIAI ÉRTESÍTŐ 1977-től kezdődően közli a magyar irodalomtörténet, nyelvészet és néprajz magyarországi és külföldi termésének szakbibliográfiáját.
(Szerk.)
A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Marton Andor
A kézirat nyomdába érkezett: 1979. XII. 5. - Terjedelem: 10,85 (A/5) ív 80.7766 Akadémiai Nyomda, Budapest - Felelős vezető: Bernát György
COHEP>KAHHE
SIHOW, H.: HeonjiaTOHHMecKHe MOTHBM B cTHXoTBopeHHHX flHyca FlaHHOHHyca, HariHcaH-
HMX B HTaJlHH 1 Bamapu, H.: flpeBHHH HCTOPHH H HauHOHaJibHoe caivioco3HaHHe B anoxy pe<J)opM 15
FIoMOzm, E.: ripHHimnbi peflaKTHpoBaHHH HcypHajia «HbK>raT» B nepnofl Me>K#y flByMfl
MHpOBbIMH BOHHaMH 26 [K)6ifjieftj
<PeHbo, H.: Ha^ajio TBopyecKoro n y r a K a p ó n Kuuityanym 36 KpaTKhe'cooÖmeHHji
Tépetc, Fi.: MaTepuajibi H HCTOHHHKaM O«HOH H3 nponoBefleü KOfleKca 3pflH 49 9pdeu, K.: Pa3MbiuiJieHHíi HuiTBaHa BaTopH H3 Snepja H oömeeBponeiícKHH KOHTCKCT 55
Me/iyep, T.: HeKOTOpbie 3aMeHaHUfi K noHHMaHHio jiHTepaTypbi M. EaÖHieM 69
IlocAep, JJ.: O Eaöime-acceHCTe , 7 5 AnajiH3 npon3Be^eH«H
Cetté, fi.: Arrajia VloyKtfy «Ce6íi H3BOAHBIIIHH . . . » 83
0Ö30p
n a j i naHjni: H a m a nepBan 30JioTafl snoxa (<PeHbo, H.) 92 HBaH LLIaHAOp KoBan: ripouuioe píiflOM (JIÜI}KO, A.) 96 flHomTypoijH: XpoHHKa o aeflHHflx BeHrpoB (BAa3oem, Jl.) 99 Christianus Schesaeus: Opera quae supersunt omnia (KyAbwp, U.) 101
rioJiHoe co6paHHe COMHHCHHH M. BépéiiiMapTH (<Ppud, H.) 105 XpOHHKa
Terjeszti a Magyar Posta
Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlap Irodánál ( P K H I 1900 Budapest V., József nádor tér 1.) közvetlenül, vagy posta, u t a l v á n y o n , valamint átutalással a P K H I 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra Előfizetés bejelenthető az Akadémiai Kiadónál (1363 Budapest V., Alkotmány
u t c a 21. Telefon: 111-010).
Példányonként beszerezhető: az Akadémiai Könyvesboltban (1368 Budapest V., Váci u t c a 22. Telefon: 185-881), a P K H I Hírlapboltjában (1055 B u d a p e s t V., Bajcsy-Zsilinszky ú t 76. Telefon: 116-269) és minden n a g y o b b árusítóhelyen.
Előfizetési díj egy évre: 90 F t 1 szám á r a : 15 Ft
Index szám: 25.401
Külföldön terjeszti a K U L T Ú R A Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149.
Á r a : 15 Ft
Előfizetés egy évre: 90 Ft
INDEX: 25 401ISSN 0021 — 1486
