o Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDHPEST VI., TERÉZ KÖRÚT 5 Telefon február 21 kwjnngasraii 5 THRSRDRLMI IRODHLMI ÉS

Teljes szövegt

(1)

i\>

« 5 0 4 8 7

f

51

Tl

!

J s

!

J s 1

>

\

/ E r

Váci ucca 6,

Kristóf tér sarkán

* * o

Szerkesztőség és kiadóhivatal

BUDHPEST

VI., TERÉZ KÖRÚT 5 Telefon 119 93

1924 február 21

kwjnngasraii

5

THRSRDRLMI IRODHLMI ÉS . _

K Ö Z G H Z & t ö f t ö í f <•,

v i i X k / i n

/

V

••

• v -

peiwmAi

s

KRFIUSZ SIMON

n H É T M H I S Z Á M Á T I R T H K

9 ^ 7 •

BALASSA JÓZSEF BABÉROSSY LEÁNDER

ERDÉLYI JÓZSEF ERDÉLYI LAJOS KÁLLAY MIKLÓS / ' MOHÁCSI JENŐ

MÓRA FERENC NÉMETH ANTAL

ORBÓK ATTILA SZOMAHÁZY ISTVÁN

SOMLAY KÁROLY SUGÁR JENŐ SÜLE ANTAL

fiRfl 2 0 0 0 K O R O N H

(2)

Eredeti párisi, valamint

saját tervezésű ruQák, coslümök,

estélyi ruffák állandó bemutatása

kir. udv. szállítónál IV., Kristóf-tér 2

Salamon Béla Nagy Endre

a

Terézköruti Színpadon

Teréz körút 46

Kezdete 8 órakor Telefon . 65—56

BRILLIÁNS, G Y Ö N G Y , PLATINA, A R A N Y ÉS E Z Ü S T

ÉKSZERÉRT

legmagasabb árat fizet

A H D A I É K S Z E R Ü Z L E T

VII., Erzsébet- körut 42

S z ö r m e b un d á k , b o á k , á i v e í ő k

legszebb kivitelben előrehaladt idény miatt legolcsóbban

Grünf>ut s z ű c s n é l

IV., Váczi ucca 35

Belépők

Farsangra női, férfi és gyermek- jelmezek, valamint estélyi ruhák

a legfinomabb kivitelben és legnagyobb választékban

kaphatók

Nemzeti Ruhatűr Jelmezkölcsönző

VIII., Esterházy ucca 1

(3)

1924 5. szám

Alapította KISS JÓZSEF

Előfizetési árak Egétz évre . . 50.000 kor.

Fel évre . . . 25.000 kor.

Negyedévre . 13.000 kor.

A HÉT

TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS KÖZGAZDASAGI ÚJSÁG

Budapest, február 21.

Felelős szerkesztő és felelős kiadó

FEHÉR ÁRPÁD

Szerkesztőség és kiadóhivatal

VI., Teréz-körut 5.

Telefon 1 1 9 - 9 3

Krónika

S i r á n k o z ó é n e k , a vezérigazgatókról

— február 20.

Nem a közönséges bankdirektorokról lesz itt szó, nem az ügyvezető igazgatókról, hanem a kipárnázott ajtajuk mögött trónoló bálványokról: a vezérigazga- tókról. Akiknek neve most inkább forog a világ száján, mint a Petőfi Sándoré, akik népszerűbbek az operett- primadonnáknál, irigyeltebbek a békebeli Rotschildnál.

akik aranyparitást jelentenek a köztudatban. Róluk, életükről, sorsukról szól ez a hevenyészett kis ceruza- rajz.

I. A közhit.

Hófehér yachton, fplisteni kényelemben utazik végig az élet tengerén. Illatos fürdő és dus reggeli után Budapest legjobb Mercedese röpíti be a bankjába, ahol a portástól kezdve a bankdiszponensig mindenki alázatosan megsüvegeli. Bezárkózik dolgozószobájába, mely fényűzés dolgában a X I V . Lajoséval verse- nyez, szivarra gyújt s angol bőrfauteudjében hátra- dőlve hallgatja személye mellé beosztott titkára jelen- téseit. Délelőttje fogadásokkal tellik el; csak azokat az embereket fogadja, akik magát vagy intézetét óriási pénznyereséghez juttatják, szindikátusi ügyekben tár- gyal, melyek milliárdos jövedelmeket hoznak, helyesli vagy nem helyesli a reszortigazgatók terveit, nagy- szerűen villásreggelizik s délben a Ritzbe vagy a lakásába röpitteti magát, aszerint, ahogy uri szeszélye kivánja. Kellemetlen embert nem fogad, telefonügyeit s egyéb technikai munkáit más intézi, ő csak ellent- mondást nem tűrő parancsokat ad. Néha — sokszor

— egy-egy szép asszony is megjelenik nála s bájos

pirulása elárulja, hogy szerény kérésének fejében semmi áldozattól sem riad vissza. Délután, kellemes kis szu- nyókálás után, megint visszaautózik a bankba, de csak azért, hogy néhány fontos aktát aláírjon. Innen a milliomosok klubjába megy, ahol nyer vagy veszít harminc-negyven milliócskát — egészen mindegy —

— aztán felkeresi babáját abban a gyönyörű fészek-

ben, amelyet ő rendezett be számára. Babája termé- szetesen a legszebb nő Budapesten, aki jobban és Ízlésesebben öltözködik, mint hites felesége ő méltó- sága. Páholy, néhány üveg pezsgő, egy hasábig ter- jedő olvasás a Lloydból, aztán kellemes alvás a finom hálószobában, édes álmok, melyekben pufók és nyájas angyalkák lebegnek fölötte. Majd a másnap, mikor az irigylésreméltó programm újra kezdődik.

II. valóság.

A külsőségeket illetőleg minden megegyezik a közhittel: a lakás, a fürdő, a párnázott ajtó, a Mer- cedes, a Ritz, a hajlongó személyzet, az alázatos látogatók, a finom, jóltemperált lakás, ahol szép ba- bája várakozik rá, a Pester Lloyd fölött való elalvás, sőt esetleg a klubbéli kártyázás is. Mindez azonban csak a keret, melyben a pénz, vagy mondjuk nagy betű- vel: a Pénz ura a maga egyéni életét végigéli. A képet azonban, mely a keretben van, az igazi életfilo- zófus nem találja méltónak a csillogó foglalathoz.

Régi barátom, a nagymező utcai kocsimosó, aki

kenyeret és nyers vöröshagymát — szerinte: zsidó-

szalonnát ebédel, az élet igazi értékeinek kiélvezésé-

ben nagyobb művész, mint a vezérigazgató ur ő mél-

tósága. Jól esik neki a zsidószalonna és a két deci,

jól kinyújtózkodik külvárosi vackán, nincsenek zavaró

gondolatai, nem ismeri az izgalmat s nem hivatja ma-

gához Ranschburg tanár urat az idegei miatt. H a ön-

tudatlanul is, ha minden kulturigényről lemondva is,

meg van az életharmóniája, mely végeredményben még

a szindikátusi nyereségnél is többet ér. A vezérigaz-

gató ur ő méltósága csak a fényes látszatot mondhatja

a magáénak. A hiúsága esetleg százszázalékos kielé-

gülést találhat, az ambiciója duzzadhat, mint a fő-

vitorla a tengeri szélviharban, de igazi valeurjei, me-

lyek a szubjektív jólérzésben élik ki magukat, nem

igen vannak. Ezek a nagyurak többnyire nem urai

a pénznek, hanem a rabszolgái. Szünetlenül tornyosuló

terveik, munkájuk, tárgyalásaik, vetélykedésük, agyuk

lázas és soha el nem pihenő robotolása nem enged

(4)

4

időt nekik ahhoz a zavartalan és kellemes pihenés- hez, amellyel az ügyvéd, a mérnök, a festő, az iró, a kereskedő, az iparos elvégzett munkája után, az idegeit kipihenteti. A tervek, a koncepciók száz utja fut össze az agyukban, mely akármilyen kitűnő autója van is a tulajdonosának mégis csak véges emberi agy marad. Milliárdokat keresnek, minden külső fényűzést megengedhetnek maguknak, de három bécsi szeletet mégsem ehetnek ebédre s nagy pozíciójuk őket sem mentesiti a nikotinmérgezéstől, ha délelőtt öt békebeli havannát elszívnak.

Csak egyetlen branche van, mely hirnévben, jöve- delemben, de agyonhajszoltságban is megközelíti őket:

a nagy orvosdoktoroké, akiknek nemcsak a nappali nyugalmuk, de az éjjeli pihenésük sem bizonyos. A bankvezéreké bizonyosan nem az. A milliárdokért ide- gekben, közérzésben fizetnek, ami nagyobb érték a milliárdoknál. Amig a kitűnő szakács készítette ebé- deket eszik, agyuk a tárgyalások alatt álló terveket dolgozza fel, s amig, fáradt mosollyal, a babájukat ölelik, két csók között a taktikára gondolnak, mellyel a külföldi érdekeltséget vagy a belföldi szindikátust megnyerhetik maguknak. A pénz folyóvá, tengerré, óceánná dagad körülöttük, de a nyugodtság pálma- fás szigetére sohasem tudnak eljutni. Örökösen égő kohó az agyvelejük, s ennek a tűznek soha ki nem alvó lángja füti a szervezetüket. Rabszolgák a mil- liárdjaik ellenére s ez az ártalmas és veszedelmes túlfűtöttség a magánéletükben, a házasságukban, a szerelmi életükben, a látszólagos szórakozásaikban is megnyilatkozik bensőleg, bár a felületes szemlélő ezt nem látja. A Pénz, a \ agyonszerzés, a hiúság, a népszerűség vágya, az imponáló sikerek után epekedő hisztéria mindaddig nem engedi ki őket karmai közül, mig a fogaik ki nem hullanak, mig a gyomruk fel nem mondja a szolgálatot, mig a májuk nagyzási mániába nem esik. Mert a vezérigazgató, mint az operettprimadonna, sohasem vonul önszántából nyu- galomba. Nézd meg őket, amint ha a jó isten ily hosszú életkort enged nekik — nyolcvanéves ko- rukban is betipegnek a dolgozószobájukba, mert ha- lálukig bántaná őket a tudat, hogy fényes pozíció- jukból visszasülyedtek a magánéletbe. Az abszolút nyugalmat csak akkor élvezik, mikor a halál nyugalma borul föléjük. I ^ í

f i i . Postskriptuin.

Nem a méltóságos vezérigazgatókat kell irigyelni, hanem a méltóságos vezérigazgatónékat és a nagy- ságos babákat, akik a milliárdokat kiélvezik. A férfi, az aranytermelő gép utján ők jutnak a harmoniához és a gyönyörűségekhez, melyekkel az életet, agymunka és idegroncsolás nélkül, széppé tehetik.

S z o m a h á z y I s t v á n

Levelek Nakonxipánba . . .

II

. . . Selysette! Olyasvalamiről irok ma Néked, ami nincs, de kellene, hogy légyen, ö t esztendeje, hogy elment ő , az utolsó nagy-nagy énekes, aki megjajgattatta a szavak fájó hangszerét, hogy vér csordult a hurokból, bus, sötét, végzetes magyar v é r . . . ö t éve, hogy »szép halott* lett ő , nem kiáltja el »a régi Jézus Máriát, a harci Jézus Máriát« és beteljesedett saját próféciája:

Hiába minden, mind lehullunk, Huz a H a l á l - t ó : elveszünk.

Hiába lelkünk, lángolásunk, Szerelmünk, jóságunk, eszünk.

E r ő t mi rajta nem veszünk:

Halál-tó marad Magyarország . . .

És a Halál-tó bürokraticizmus-zátonyán tört roncsokban fek- szik egy szép akarat, egy nemes szándék, megtisztelése az elment Költőnek, e Halál-tó szennyes gőzeinek fekete fel- hőjén átfénylő messzire tűnt fárosznak: az emlékkel áldozás szent ügye, és vegetál a mindennél hidegebb télben di- dergő, álomtalan álmu ország többi kisebb-nagyobb kultur- problémáinak megoldás-terveivel együtt egészen reményte- lenül, mig csak végkép ki nem múlik . . .

Látod Selys :tte, a fajukat Nakonxipán felé ostorozó magyarokat mindig elnyeli a Halál-tó és még mindég nem született mithosz: micsoda átok ül ezen a nemzeten, hogy nem tudjuk eltűrni fejünk felett a zseniket és ugy pa- zaroljuk őket, mintha legalább is mindnyájan azok volnánk.

Temetni azt t u d u n k . . . de azt is csak akkor, ha már senki sem él azok közül, akiknek húsába, idegébe belefájt a zseni n a g y s á g a . . . ha már nincs megbántott Tökmag Jankó, hjgfejü törpe, csak emlékezők és hódolók és ba meghalhat az irodalomtörténet számára a Muszáj Herku- les. Amikor fizikai mivoltában kidőlt közülünk a leg- magyarabb magyar, az első hivők igazlelkü köre, ami akkoron egy másik tépettszivü zseni nevéről Vörösmarty Akadémiának neveztetett, — mozgalmat indított, hogy em- lék ielöl.ie ezen a »csuf Budaoesten« a Költő ittjártának nvomát. Tervezték pedig ezt az emléket, — mint emlé- kezhetsz is rá Selysette, — egyedülállóan magányosnak, a Szent Margitról nevezett sziget alsó felén, hogy Pestről, Budáról látni lehessen kőbefaragott, komoran ülő monu- mentális alakját. Csorba Géza szobrászművész el is ké- szítette a tervet, (a kis gipsz-modellt a Belvedere egyik régebbi kiállításán láthattad), aztán gyűjtés is indult szé- ljen és ekkor, egyszer csak uj korszak következett el Ma- gyarországra, amikor a szép akaratokat is politikává csú- fították az emberek . . . És ahelyett, hogy folytatódott volna az akció, hivatalosan lefoglalták a pénzt, ami azóta ne- vetségesen csekély összeggé z s u g o r o d o t t . . . és felfüggesz- tették a Költő kultuszát szolgáló Akadémiát, kis szellemi impotensek meghurcolták a társaság második elnökét, a magyar fajta legtisztább megnyilatkozását kizárták az ál- lamilag szankcionált irók hivatalos klikkjéből és kizárták még a Költő néhány más, barátját, mert több értékek mer- tek lenni, mint a saját tehetségtelenségük védelmére össze- horkanó iró- és költő-karrikaturák.

— T e mindezt jól tudod, Selysette, és én csak azért mondom el újra, mert sohasem lehet elégszer hangosan elkiáltani saját szégyenünket, hogy ráeszméltető erővel döb- benjen azok agyába, akiknek van szemük és mégsem lát- nak, van fülük és mégsem hallanak, eszük helyén pedig kiszikkadt fürészpor sötétlik, ö t éve, l o g y végleg ide- gyökerezett a Költő szétbomló testével »a halálszagu, bus magyar rónába, melyen meddő a nagy gerjedés, ahol a szárnyakat lenyesték s ahol halottasak az esték®. És a

(5)

5

halott Költő nem kér emléket ma sem magának, mint ahogy akkor sem kért, mert ő »ifju szivekben él« és harcol ma is . . . élőbb valóság ő, mint azok hus és vér mivoltuk- kal, akik tagadják őt. Az elismerés hatalmas szobra ma annyit jelentene, hogy nincs ellenfél már, mindenki hivő.

És talán a Költő életének egy kicsit szimbóluma is a szobortalanság, mert igy ma is elkiálthatja a néma sorok harsonáján:

Szegény, muszáj Herkules, állom, Győzöm a harcot bus haraggal, S késik az álmom s a halálom.

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi Jó lesz egy kis hódolás és csönd:

Igy nem fogok sohse meghalni.

Ugye, Selysette, T e is hiszed, hogy mindig lesz »sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi« és igy a Költő örökké

él m a j d . . . í B a b é r o s s y L e á n d e r

A Vág szüzei

Irta SOMLAY KÁROLY

Mintha nem is a mi világunkon, hanem valahol az Operenciákon volna ez a tót falucska.

A Kralován sziklaszörnyeinek árnyékában búslako- dik ötven-hatvan nádzsuppos faházikó,, amelyek körül néma kisértetek gyanánt jönnek-mennek a zsiroshaju Gyúrók, Mi- sók, Marinkák és a szürkeszemű Bozsenkák.

N y á r derekán is csak tiz órakor ér ide a N a p és délután négykor már elbújik az erdővállon. A zab más- félarasznyira zsendül, a krumplicska meg akkora, mint a bibictojás. Nincs itt egyéb, csak szirt, cserje, fenyő, szomorú jávor, hallgatag gyertyán; a kertecskékben is csak nyul- árnyék meg vadkapor virágzik.

Miből élnek hát itt ezek a bocskoros, halinás isten- gyászai? Tutajoznak. drótoznak. O t t a Vág. Hullámai meg- bírják a súlyos fenyőtalpakat. És ott van az áldott drót, aminek sem eleje, sem vége.

Az ember hát addig nótázgat a V á g örvényein és addig-addig járja dróttal a kacskaringós országutakat, mig elvénül, hazajön, aztán egyszer csak beadja Jézuskának a kulcsokat.

Itt van péidául a hetvenhétéves Hancsoknak, a v ilág- járó, englicsánnak története. A mult év tavaszán bekiáltja egyetlen leányát, a Dorinkát az udvarról a nyoszolyájához.

— Lányom, érzem, hogy ma megszabadulok Istenke börtönéből, a betegségből, — mondta hörgicsélve. — O t t van a niestergerendán egy vászonzacskóban száz ezüstpénz.

A kamrácskában a szuszék fenekén meg három tekercs drótot találsz. O t t a rézpitykés bőrtarisznyám is, aztán az ivótök is a cifra fadugóval.

— Tatuska, ne hagyjál itt, ne halj meg. Mit csinálok én nélküled egymagam? — felelte rivafakadtán a Háncsok lánya és elkapta az apja száraz kezét, nehogy a lelke véletlenül kiszökjék az ablakocskán.

— Nem leszel egyedül, lányom. Itt marad veled a Fejérke, a vércsefakó tehenke és a Zavadkáék Matyója, akibül fáin drótos lesz. Menj el vele Puchóra a nagyúrhoz, a plébánushoz. A többi az Isten dolga. Csak fogadj szót a Matykónak. ő fáin drótos lesz.

— T a l á n inkább az Ivánnal mennék, a nagyúrhoz, tatuska?

— Iván? Az hamis lélek, biróbusitó huncut. Ötet meglepte az ördög, mikor először kinálta palenuval. Az ő torkában éjjel-nappal fűlik a Sátán kemencéje, - mondta Háncsok bá, aztán leesett a sovány álla.

Dorinka Hát elment a szkalkai sziklában lakó Szent-

anyához tanácsért: hogy Matykót szeresse-e, vagy inkább az Ivánt.

Az Iván magas, erős* mint a fiatal lucfenyő és nyá- ron tutajgazda a vízen. Igaz, hogy a V á g medre a gyehen- nák barázdája; de Iván erősebb az ördögnél is. A Matykó bezzeg csak drótos. H á t mégis inkább az Iván . . .

A szkalkai Szentanya talán nem vette rossz néven a Dorinka választását, hogy Ivánnal ment el Puchóra a nagypaphoz.

Nem is lett volna ebből baj, ha a falu szélén, a Szakálrázó-csárdában nem árultak volna slivovicát. Mikor október elején leszakadt a hó a Kralován tetejéről, Iván esténként bekötött egy-egy ezüstöt a kendő szarvába, az- tán tátballagott a Szakálrázóba. N e m is nevezték más- ként a faluban, csak Szárnyasegérnek; mert nappal a ha- lina alatt horkolt, éccaka meg ott dünnyögött a porciósüveg mellett a csárdában. H j a , mert az ember gyenge, de a torok,

a torok, az erős. 1

— Keveset iszik az Iván, de sokszor iszik és józan is tud lenni, ha nincs az üvegben palenu, — tréfált a mocskos zapekátykákból pöfékelő zatyafiak előtt a Sza- káirázó gazdája, a vércseorru Sükethordó.

Dorinka herceg sokat virrasztott a csillagokkal. Szo- iporu volt, mint a lombahullott nyirfa. Hasztalan mondta el visszájáról a kilencvenkilenc Hiszekegyet: Iván csak nyalogatta a fiaskó száját. És a so kezüstből is alig volt

;peg már a ele, vagy tán a harmada.

— E j Iván, én alig értettem jól a szkalkai Mária szavát, — mondta egyszer Dorinka és kibuggyant szeméből a szive harmatja.

— D e felvágta a bába a nyelvedet, asszonyka, — morgott Iván, aki bizony csak ebül vette a Dorinkát.

Mikor a tél engedett, és az idő kinyílott, a szikla- világon a zománcos hó helyéf alpesi rózsa és gyopár fog- lalta el. A Napocska néha odapillantott a Hancsok-por- tára is.

— Jövő héten visszük a deszkákat a Vágón, ö t tu- tajon visszük a deszkákat, — mondta Iván az asszony- nak és bekente zsírral a kalapot meg a bocskorokat.

Dorinka bánatosan kevergette a tűzhelyen a haricska- kását.

— N e menj a vízre Ivánom, - felelte nagysokára.

— Ott van az Ördögsziklája a viz közepén. H a nekivágja a talpat a s o d r á s . . . I s t e n e m . . . s odébb a Dubeva Havka, ahol már száz tutaj merült el az ö r v é n y b e n . . . És a tarajos kígyók . . .

— H á t még a szép vizilányok ? . . . H o l d a s éjjeleken, mikor a Kaszás-csillag alákerül a csillagnyájnak, a vizi- szüzek kiülnek a szirtekre ég dallozna kés csókot hintenek a tutajos embernek. — tréfált Iván és áztatta tovább a bocskort a zsiradékkal.

E l is oldották a partról a talpakat és Iván dolgo- zott a kormányruddal az árbocfa mellett. Dallozgattak, fü- työrésztek az emberek; csak ott állt el a szavuk, ahol a viz északra fordul ps kopár gránitoszlopok közé fut a nyolckilométeres szorosban.

A hirtelen szűkre kényszeredett mederben szédítő gyor- san, siketitő morgással rohant, az öt tutaj.

— Vigyázz Iván a kormánnyal! — kiáltoztak az em- berek és keresztet vetettek magukra.

Iván bezzeg alig hallotta a kiáltásokat, mert hirtelen egy pillantás alatt lesodorta a talpról a fékrud.

Aztán senki sem tudta, hogymi történik. Az emberek lehasaltak a gerendákra, behunyták szemeiket és csak más- fél óra multán mertek fölpillantani.

— Hová lett Iván? tanakodtak rémülten a tuta- josok, mikor már tul voltak a szoroson.

— Ahun ni,i tt lóg az Iván, a szélső gerendából kiálló karón, — kiáltotta egy ragyásképű legényke.

(6)

A«ÉT

A szoroson tul már csendesebb a viz. A z emberek Hát fölemelték a kormányost a tutajra. Egydarabban volt ugyan; de bizony összelottyant szegény, mint a földhöz vágott sárgatök.

•— Igyál Iván, —- szólítgatták, miközben orra alá tartották a pálinkás butykost és azt gondolták, hogy ha még erre a mennyei illatra sem ébred fel, akkor adj Uram örök nyugodalmat néki.

Most az egyszer azonban nem tágult meg az Iván o r r c i m p á j a . . .

Csak negyedév múlva jöttek; vissza a faluba az apos- tolok forspontján a tutajos brátyik a Duna vidékéről. Ek- kor tudta meg Dorinka is, hogy Ivánt aranybetűs koporsó- ban temették el a V á g mellett Hlubokán.

— Lelkének madara bizony kiszökött kalitkájából és az égbe repült. Legyen neki pehely a göröngy, — újsá- golta kalapját megemelve a vén Polednyik.

Dorinka egy szót sem tudott szólni, csak a szivét tapogatta és a haját kócolta.

— Megvert a szkalkai Boldoganya, mert nem fogad- tam szót reki, — sóhajtotta és kiment az apja sírjához

Alkonyodott már, mire visszajött a faluba. Az em- berek a viskók előtt povedálgattak. A kékszemű Zavadka Matykó is köztük volt. Mikor meglátta Dorinkát, oda- lépett hozzája.

— A rossz álom: elmúlt és most már eljössz-e velem a puchói nagypaphoz? — kérdezte halkan.

Dorinka bizony a könnyektől csak nagysokára jutott szóhoz.

— Mária vezessen jóra bennünket, M a t y k ó . . . H a te akarod, hát elmegyek veled a puchói nagypaphoz, felelte és ugy érezte, bogy szikla gurult le a szivéről.

Enek egy galambról

r Csudafehér galamb

Szállott ki a dúcból.. . Csudafehér galambocskát Nem láttad-é anyám?

Azt a fehér galambocskát...

»Szerelmes magzatom, Jaj dehogy is láttam!

Sültem, főztem. Varrtam reád.

Hogy is láttam Volna,

Azt a fehér galambocskát. ..«

Vérbéli kis húgom, Udvaron álltadban

Csudafehér galambocskát Nem láttad-é kincsem?

Azt a fehér galambocskát. . .

»Jóságos-egy bátyám:

Nem láttam . . . nem láttam.

Isz' te óvtad-takargattad.

Szerelmesen simogattad Azt a fehér galambocskát. ..«

Jaj! ha nem láttátok, Ezerszer jaj nekem . . . Kiülök az út szélire,

Ha vissza sem gyüvök soha, Várok... ha tán megtér hozzám Az én fehér galambocskárn . . .

Erdélyi L a j o s

TOLL ÉS TŐR

A F A N T Á Z I A a k ö l t é s z e t b ő l d i a d a l m a s a n be- vonult a k ö z g a z d a s á g i életbe. M e g s z ű n t e k a reali- tások, s h e l y ü k e t e l f o g l a l t a a k é p z e l e t . A s z a p o r a b a n k ó h i á b a h a r c o l a d r á g a s á g g a l , n e m t u d j a legyőzni.

A v e r h e t e t l e n e l l e n f é l játszva p u s z t í t j a el t á m a d ó - jának billiónyi seregét. M i n t h a j d a n a c a t a l a u n i h a r c - m e z ő n a megöltek lelkei t o v á b b c s a t á z t a k a levegő- ben, e z a m o s t a n i s z ö r n y ű ütközet is f é l i g - m e d d i g a k é p z e l e t b e n t a r t m á r tovább. F a n t á z i a , f a n t á z i a —•

a s p e k u l á n s o k kedvelt szava m o s t a n á b a n . A d o l l á r á r f o l y a m a n a p o k a l a t t f ö l s z a l a d a t r i p l á j á r a . F a n - tázia van b e n n e — m o n d j á k . O k nélkül d a g a d a b u z a á r a a végletekig. H j a , a f a n t á z i a — felelik.

A d o l l á r b a n , b ú z á b a n , é r t é k p a p í r o k b a n c s u p a , m e r ő f a n t á z i a . É s — u r a m b o c s á ! - f a n t á z i a van m á r a v ö r ö s h a g y m á b a n , a k r u m p l i b a n , a h a r i s n y a k ö t ő b e n is. A s o k a s o d ó s z á m o k c s a k u g y a n a f a n t á z i a láz- képeit v a r á z s o l j á k f é n y e s n a p p a l a z e m b e r e k elé. A p é n z , a beteg idegzetű d e r v i s f a n t a s z t i k u s tünemé- nyeket szuggerál a t ö m e g n e k , m e l y á m u l v a - b á m u l v a , tolongva m e r e d a levegőbe. A f ö l z a k l a t o t t f a n t á z i á j ú tömeg nem g o n d o l a r r a , h o g y eltűnik e g y s z e r a káp- r á z a t , a k r u m p l i k r u m p l i , a v ö r ö s h a g y m a v ö r ö s - h a g y m a , a semmi semmi m a r a d .

L Ő R I N C Z Y G Y Ö R G Y öreg magyar írót a Kis- faludy Társaság tagjává választotta. Lőrinczy talán ötven kötetnyi tehetséges munkát (irt, s ime megőszülve, szerény- szegényen helyet foglalhat az előkelő társaságban. E z a nagy tisztesség az ő baja, semmi közünk hozzá, de szó- lanunk kell az ünnepeltetésről, mit néhány barátja rendezett a számára. Alig húszan vettek részt a csöndes vacsorán.

Bizony nem voltak ott elpohosodott irodalmi tekintélyek, hivatásos disz-szónokok, milliárdos kiadók — de a né- hány iró és újságíró olyan igaz szeretettel és melegséggel vette körül Lőrinczy Györgyöt, ami a legfényesebb ban- kettnél jobban eshetett neki. A kis ünnepség során egymás- után beszéltek a résztvevők, nem a nyilvánosságnak, csak ugy maguknak, egymásnak, magyar sorsról, iró-sorsról, hogy könnyes lett a szemük. Felejthetetlenek maradnak azok a magasztos percek az ottlevőknek és a távol maradottak- nak érthetetlenek.

A V E C É S Á R , ave győztes U r a a cirkusznak, a halni készülők köszöntenek! Cirkuszt a népnek a műve- lődés és tudomány, a művészet és ízlés holtteste fölött!

Rómában, a » Q u o vadis« mozifelvételei közben borzasztó játék történt. Szinész még szerepet olyan vérfagyasztó hű- séggel el nem Játszott. A z egyik szereplőt fölvétel köz- ben széjjeltépte az oroszlán. Az operatőr azonban nem vesztette el lélekjelenlétét. T a l á n érezte a derék férfiú, hogy neki missziót kell teljesítenie az izgalmak után vágyó Közönség, a szent Közönség, a nagyérdemű Publikum ér- dekében és el nem mozdulva a mozigéptől, lefényképezte a véres, halálos jelenet minden részletét. A fölvétellel ugyan egyelőre egy kis b a j van, lefoglalta a hatóság és az operatőr ellen megindították az eljárást. D e nem lehetetlen, hogy föl fogják menteni. H a ügyes védője akad, meggyő- zően tudja kifejteni, hogy az operatőr közérdekű dolgot müveit, a parancsoló Publikum érdekében cselekedett, mert

(7)

A«ÉT

ezer évek elmúlhatnak, Césár mindig unatkozik és vágya nem apad uj látványosságok után.

B É C S B E N , a császárság egykori pompázó cen- trumában, drága, de ismét viruló az élet. Mióta az osztrákok megkapták a kölcsönt, valamennyire nor- málisabbá vált Ausztriában a gazdasági helyzet, javul- tak a kenyérkereső lehetőségek, megszűnt a túlságos hazardéria, a régi finom, jókedvű Wien mintha újra mosolyogni is tudna. Az optimisták mindig Bécs pél- dájára hivatkoznak, mikor a magyar kölcsönről szó esik és azt állítják, hogy majd nálunk is igy történik.

Persze sokan vannak olyanok is, akik a kétkrajcáros zsemlyében és a hatkrajcáros villamosban a szegény- ség szimbólumát látják. Könnyű konstatálni, hogy

mégis a kisebb számok híveiből kerül ki a többség, mert hiszen mióta a világ áll, több a fillér, mint a milliárd.

Krausz Simon

Sok portrét rajzoltak már Krausz Simonról.

A legtöbb fölvétel hízelgett, r.émelyik viszont túlzott s éles szineket halmozott egymásra. Portréfestők hibája, szokása és mestersége is ez. A portrét legtöbbször azért festik, hogy vagy annak tessék, akit ábrázol, vagy azok- nak — akik festetik. A portré azért nem adja vissza legtöbbször az igazi embert. Vagy olyannak mutatja, mint amilyennek maga szeretne látni magát, vagy olyannak, mint amilyennek — az ellenségei szeretnék láttatni mások előtt.

Krausz Simon portréi legtöbbször nem is azt mutatják, hogy milyennek látja őt a portréfestő, inkább azt: milyen- nek szeretnék magukat mutatni a festők Krausz Simon előtt. Mond meg, mit irsz egy bankvezérről és megmon- dom: ki vagy?

Krausz Simonról nem is lehet portrét festeni. Foto- grafálni is nehéz. Róla vagy mozifölvételt kell csinálni, vagy — Röntgenképet. A mozifölvétel megörökítené örö- kös tevékenységét, lendületes külső életét, mosolyát, udva- riasságát, lebilincselő kedvességét, tájakat mutatna és ér- dekes embereket: most egy párizsi bankigazgató szobáját, ahol tárgyal, most egy londoni nagy szálló hallját, ahol vitatkozik, most a newyorki Metropolitain nézőterét, ahol operaelőadást néz, most a pesti tőzsdét, ahol nyugodtan és csendesen sétál a ziháló tömeg között a Szikrától a Spódiumjg, most Bethlennek magyarázna, most Ottó Kahn- nal tárgyalna, most Stinnessel vitatkoznék, miközben a vo- nat robog velük Duisburg és Darmstadt között, most az autójába száll a bankja előtt és még megkérdi az öreg hordárt, hogy miként megy néki és beteg-e még a menye, most alsóst játszanék és ugy szivná szivarját, mint akinek nincs még gondja, minthogy kijátsza-e a tökfilkót, — változatos és élénk volna ez a mozifölvétel, dé Krausz Simonból nem mutatna többet, mint amennyit mindenki úgyis tud róla. Kevés ember van, akinek nyilvánosabb az élete, mint az övé, kevés ember van, akiről többet beszél- nének, s akiről kevesebbet tudnának. Mindaz, amit látunk, csak külsőség: a belső ember elrejtőzik, s minél több szín- ben szikrázik, annál ismeretlenebb. A Röntgen-kép is ezért

volna tökéletlen: emberi lelkeket'még Balzac és Shakespeare sem tudtak fényképezni, ö k is csak azokat a jellemeket rajzolták meg tökéletesen, akik — sosem éltek, akik ben- nük szylettek és az alkotással haltak meg, hogy halhatat- lanok legyenek. Élő ember lelkét fotografálni: hol a gép.

amely ezt tudja, hol a lencse, amely erre alkalmas, hol a fantázia, amely erre képes?

Most Amerikából jött, holnap talán Londonba utazik, ma optimizmust hirdet, és holnap talán jogossá teszi az optimizmust: Krausz Simon egy pillanatig sem érdektelen és soha nem terelődik el róla a figyelem. Érdekessége és ereje ez ; tevékeny szelleme, amely nem nyugszik s nem pihen meg soha. Nyughatatlan szellem ő; nem tud bele- törődni soha 'abba, ami van, s abba sem, amit ő maga alkotott. Képzelőereje Van: ez a titka, s érdekességének, problémájának is éz a nyitja. Krausz Simonról sokat mond- ták és talán irták is, hogy bohémtermészet. A fantázia- kézséget, amely szülője a nyughatatlanságnak, tévesztik nála össze a bohémséggel. Pénzemberek és üzletemberek között ritka az, akinek fantáziája van, s akinek fantáziája több, mint érzéke az aprólékos részletek iránt. Ezzel a tehetség- gel és ezzel az adománnyal irók és művészek, festők és muzsikusok lesznek az emberek: Krausz Simon bankár lett, mintahogy Balzac is az akart lenni. Innét van sokszor túlfűtött hevülete, merészsége, nyughatatlansága, lendülete, de egyúttal üzleti stilusa is. Akinek fantáziája van, az sohasem arra figyel, ami történik, hanem mindig arra, amit ö csinálhatna. Krausz Simon ezért nem elégszik meg azzal, vagy szabatosabban, ezért nem törekedik arra, hogy a banktechnika ezer lehetőségét használja ki a maga, s a vállalatai számára: képzelőereje mindig uj utakra kergeti és mindig uj föladatokat és uj lehetőségeket tár eléje. A tehetségek képzelőereje pedig különös szerszám; semmi nem jár olyan közel a reálitáshoz, mint a tökéletes képze- lem; Moliére, Shakespeare, Flaubert és Dosztojevszkij képzelőereje ezért volt a legtökéletesebb és a legnagyobb üzleti eredmények az olyan fantaszták nevéhez fűződnek, mint amilyenek Pietro Medici, Gresham, Warren Has- tings és Rotschild Mayer Anzelm voltak. A képzelő-erő hamarabb megközeliti a valóság számszerüségeit, mint aki- nek plajbász kell, hogy összeadjon.

Krausz Simon talán külömb művész volna, mint ami- lyen kettős könyvelő lehetne. Pályája ezért érdekes és ezért vibrál előttünk különösen: álmodója ő a pénznek, nem pedig elszámolója. A pénz nála csak művészi eszköz:

szin, szó, gipsz, hangjegy csupán, amellyel játszani, cse- lekedni és alkotni lehet. A bankároknál legtöbbször a pénz a cél, nála csak szerszám, vagy inkább — szabatosab- ban — hangszer: s azon se szereti a köznapi nótákat, fantáziája a fugák magasságába tör és merész lehetőségek felé kalandozik. Sokszor nem tudjuk: szivárvánvhidat épit-e, vagy vaskonstrukciót, de mindigi álmodik, épit, s alkot va- lamit, s azok, akik szivárványhidakról álmodtak valaha, sokkal inkább megépitették az igazi nagy iveket a folyók fölött, mint akik csak mindig álltak a parton és latolgat- ták: mit ér el avval az ember, ha mindég csak az in- nenső oldalon marad.

B a l a s s a J ó z s e f

(8)

A«ÉT

Egy svéd irónő különös regénye

Elsa Lindberg—Dovlette-ból perzsa hercegnő

Két évvel ezelőtt nyáron, önmagunkat is unó meleg délután, véletlenül egy könyv akadt a kezembe: a »Nord- land Bücher« egyik kötete. A cime: Die Geigerin. A szerző: az előttem ismeretlen nevü Elsa Lindberg-Dov- lette. Azután olvasni kezdtem, ugy, ahogyan semmivel sem törődő közömbösséggel szokott néha olvasni az ember. Alig jutottam tul az első1 lapokon, furcsa világban találtam ma- gam. A »Régi uccának« a mi Tabánunkra emlékeztető apró kis házai között, a mi életünktől idegen, de lenyűgözően kedves világ elevenedett elém. Groteszk, csupasziv embe- rek jöttek-mentek körülöttem, olyanok, amilyenekhez ha- sonló figurákat még csak Dickens regényeiben találunk, de itt. ebben az Írásban egészen irreális arányuakká nőt- tek. anélkül, hogy lábuk elhagyta volna a földet. Szerete- tüket mint valami nagy, meleg takarót, reá borították a kis hősnőre, a gyermekleány Violára, aki ugy szívja életre rácsodálkozó lelkébe a furcsa benyomásokat* mint a tártölü földek a langyos tavaszi esőt. Végig követtem, mellette állva mindig, ezt a szines kanyargásu életfolyót, mely a művészet szent partjai között haladva futott az örök asz- szonyi sors beteljesedése, az anyaság és még azon is tul az igazi szerelem megismerése felé. Soha ilyen leirását az élet legnagyobb misztériumának! Az emberré fakadt csók messze kizengő tiszta érzelem-himnusza betetőzése annak, amit az asszony az asszonyról e l m o n d h a t . . . Ez a fejezet több. mint Strindberg vagy Szent Ágoston vallo-

másai . . . I

* ,

Azóta sok idő telt el és sok mindent megtudtam az írónőről. Atyja egy nemrégiben elhalt stockholmi zene- tanár. hegedűművész volt. (»Die Geigerin« cimü munká- ját is neki dedikálja, ezt a tiszta, nemesen zengő érzelem- muzsikát, amely a zene apotheozisává fokozza fel a re- gényt.) Aztán Konstantinápolyban élt Elsa Lindberg-Dov- lette, felvette a török szokásokat és az uccán is csak lefátyolozva járt. Hogy micsoda érzelmi motívumok bújtak meg konstantinápolyi élményei mélyén, arról a legköze- lebbi életmomentum világosit fel. Az irónő férjhez megy egy perzsa herceghez, Mirza Riza Khán Afra Ud-Dov- let-hez, iaki maga is költő és hiVes perzsa diplomata, hogy mennyire értékelik nemes egyéniségét szűkebb hazá- jában, mutatja neve, melyet a sahtól kapott: »A f r a Ud- Dovlet* — »a nemzet t á m a s z a « . . . Az irónő konstanti- nápolyi élményeiről számol be egy könyv, melynek cime:

»Kvinnoor fran minareternas stad« — "Asszonyok a mi- naretek városából« novellás kötet, tele pittoreszk keleti színekkel. Megjelenésékor nagy feltűnést keltett egész Svéd- országban és rögtön a legnagyobb Írójuk egyikével, Ver- ner von Heidenstam-mai vetették' egybe, nevezetesen ennek egyik keleti tárgyú regényével, a "DamaskussaW, melyet a magyar közönság is ismer. Az összehasonlítás Elsa Lind- berg-Dovlette javára ütött ki. (A kötet első része Kon- stantinápoly leírása, egyike a világirodalom legszebb vá- ros-leirásainak.) Ezután alkotta meg fő müvét »En fiol- flicka® (Hegedümüvésznő) címmel, mely nemrégiben jelent

meg magyarul, a hősnő nevéről. Violáról nyerve magyar címét.

Hogyan került össze Észak és D é l ? A perzsa her- ceggel való megismerkedése az Írónőnek külön regény . . .

*

Egyik darabját játszották Helsingforsban Elsa Lind- berg-Dovlette-nek és akkor a finnek legnagyobb festője megfestette az irónő portréját, egy pastell-vázlatot is ké- szítve róla, Helsingforsból Stockholmi felé hajózva a hajón összeakadt Mirza Riza Khán; A f r a Ud-Dovlettel, aki nem tudva más nyelven, mint1 perzsául és franciául, nagyon ne- hezen tudott csak érintkezni a hajón. A szép szőke Elsa Lindberg, aki tökéletesen beszél franciául, valósággal men- íőalgyanként érkezett a herceg számára, aki rövid idő alatt megszerette az irpnőt és magával vitte előbb a pastell- vázlatot. majd nemsokára élő modelljét is, asszonyának Konstantinápolyija. A herceg erősen konzervatív érzelmű lévén, ragaszkodott ahhoz, hogy felesége mindenben a ke- leti asszonyok szokásaihoz tartsa magát és igy történt, hogy mindaddig, amig a fiatal szép asszonynak nem si- került megváltoztatni férje felfogását a házasságról és mo- nogámmá tenni a herceget, mint legitim pgy-feleség rövid ideig hárem életet élt. Nemsokára azután Monacoba köl- töztek' a »Villa Darinchgah«-ba, egy csodálatos szépségű, perzsa stilusu kastélyba, melynek! már a neve magában is poézis, t. i. annyit jelent, mint »ű bölcs hajléka«.

*

Azt a palotát, amelyben a svéd irónő lakik, csak le- írásokból ismerem. A Vore Daner egy intervju kereté- ben röpke szavakkal vázolja szépségeit. Ebben a palotá- ban összegyűlt Kelet minden pompája és meséje; drága, fantasztikus antik perzsa-szőnyegek és függönyök, villogó drágakövek, ezeréves felbecsülhetetlen exotikus miniatűrök kápráztatják el a szemet és elmét, egy távoli, szépségek- kel teli világ ismeretlen, fénypompájávai. Ilyen keretben él Elsa Lindberg-Dovlette urával és1 két gyermekével, Fatine hercegnővel, aki teljesen anyjára ütött és Ibrahim her- ceggel, aki szorgalmas növendéke a st. cyn katonai isko- lának. Ime, egy élet-regény epilógusa

*

És a regény (En fiolílicka) forditása is — egyszer csak elkészült... Marchis György fordította lelkiismeretes szeretettel és még a z ' é n munkám volt hátra: megadni a szavak csengését, hogy a mondat-erdőié sűrűjéből az olvasó felé villanjanak azok a misztikus fények, amelyek ott bo- lyonganak a lapokon . . .

Pár nappal ezelőtt egy arcképet és két könyvet ho- zott a posta a hercegnő dedikáció jávai. (Finom, nemes arc.

tipikusan északi . . . ) Az egyik könyv egy novelláskötet I alla tonarter, melynek egyik legszebb darabját "A Hét«

olvasói is nemsokára meg fogják ismerni. Másik: az Anna Lis, egy nagyobb regényének második k i a d á s a . . . az irónő korrektura-példánya. Ugy köszöntöm őket. mintha régi is- merőseim lennének. Pedig még zárt világ, de tudom, hogy aki fellebbentette ennek az irpnőnek gazdag lelkéről a fátyolt és belelátott a távoli messzeségekbe, csak nosztalgiá- san vágyódhat a teljes megismerés után . . .

N é i r e t h A n t a l

(9)

A«ÉT

Krónika II.

A szolgálati szakasz

Tiszántúlra hívtak fölolvasásra, olyan városba, ahol még sohse jártam, se egy lelket nem ismertem. Mikor meg- érkeztem, hintóval vártak notabilitások, mikor eljöttem, egye- dül caplattam ki a vasúthoz a bokáig érő latyakban. Ezt mindig ijíy szoktuk csinálni vidéken. Nem azért, mintha nem becsülnénk meg az irodalmat, hanem mert ez a tra- dició. A fogadó-bizottság elő van irva, az belekerül a jegyzőkönyvbe is, de ki az ördög hallott még kikisérő- bizottságról ?

őszintén szólva azért se bántam a dolgot, mert igy senkinek se kellett kimagyarázkodnom. Hogy miért szoktam én harmadik osztályon utazni. Azzal nem akar dicsekedni az ember, hogy többre nem telik, azt meg már unja, hogy romantikus hazugságokat találjon ki idegenek kedvéért, akik- nek, mire hazaér, a nevét is elfelejti.

Csakhogy mire a pénztár elé verekedtem magam, meg- gondoltam a dolgot. Hajnaltájt feküdtem le idegen ágyba, keveset és rosszul aludtam, zúgott a fejem, össze-vissza kavarogtak benne a tűzoltó főparancsnok adomái Edgár Quinet-nek a forradalomról szóló könyvével, amin kakas- kukorékolásra álomba ísitoztam magam. (De ezzel nem akarom megbántani a hálószobám sifonérja tetején talált könyvet, amely a hetvenes években jelent meg, de még nem volt felvágva. Én se sok kárt tettem benne, mert csak négy oldalt vágtam fel belőle, aztán visszadobtam a helyére. Jólelkű ember az utódókra is gondol.)

Egyszóval fáradt voltam és a perron tele volt pa- rasztokkal, akik a vásárra igyekeztek valamelyik szomszéd községbe. Subák, bekecsek, tarisznyák, még tán a hon- foglalás idejéből valók. Kofák akkora batyukkal, hogy azok csak szétszedve férnek be az ajtón. Igy a harmadik osztály nem sok jót igért, hát váltottam jegyet a máso- dikra.

Csakhogy a vonat Pest felől jött és a második osz- tály is olyan zsúfolt volt, hogy alig birtam fölfurakodni a folyosóra. Minden fülke telepréselve utassal s az mind ugy nézett rám, ahogy bekukucskáltam az üvegen, mint a baziliszkus. Bámulatos, hogy az emberek milyen heves gyű- lölettel tudnak lenni az iránt, aki be akar közéjük ülni a kupéba. Azt hiszem, arra még az is dühös lesz, aki otthon a házánál helyet kínálna még az éjszakai betörő- nek is.

Mire az első bakterházhoz értünk, akkorra átlökdös- tek a folyosó másik végére.

— Nini, egy üres fülke! — lepődtem meg és a közös sorsban levők bizodalmasságával hangosan tettem föl a kérdést a körülöttem toporgókhoz. — H á t e z ?

— Szolgálati szakasz, - mondta készségesen egy öreg ur.

— Tetszik látni, itt a tábla, — fújta egy bőrkabátos ur a szivarfüstöt a fülke ajtajára.

Az ám, csakugyan, ki van irva a táblára, hogy ez szolgálati szakasz. Én nem tudtam és igazság szerint máig se tudom, mi az a szolgálati szakasz. Én csak azt láttam, hogy ez egy üresi szakasz, amelyikben kényelmesen elférne hat ember, kényelmetlenül elférne tizenkettő és furcsa, hogy nem ül bele senki, mikor a folyosón egymás he- gym-hátán állunk.

De hát olyan nyugodtan mondta mindenki, hogy ez szolgálati szakasz, amilyen nyugalommal a mai világban ritkán találkozni. Én is azt gondoltam aztán, hogy ez igy van rendén, sőt ha ujabb szerencseprpbálók keveredtek kö- zénk, én figyelmeztettem őket a táblára:

— Tetszik látni, szolgálati szakasz!

De a szorongás egyre nagyobb lett, már az ütközők hidján is álltak- az oda nyiló ajtót kinyitották, de be- csukni aztán nem is lehetett, becsapkodott rajta a havas eső.

Kezdett fájni a torkom és kezdett forrni az epém. Mi- csoda ostobaság az, hogy én most egy hétig krákogjak az ágyban azért, mert itt egy kényelmes, puha, meleg fülké- nek az ajtajára ez van kiirva: "szolgálati szakasz!« De én utóvégre egészséges ember vagyok, igy is majd csak kibírom hazáig. Hanem mi lesz ezzel az öreg úrral, aki- nek egész zenekar szól a tüdejében? Egy asszonyt is lá- tok itt, akinek, ugy nézem, éppen elég a maga terhe, ha semmi pakkja njncs is. H á t mi jogon állatja ezeket a vasút a hideg folyosón, mikor meleg kupéért, meleg pamlagért vette el tőlük a pénzt? H á t nem volna most nekünk jus- sunk betörni a szolgálati szakasz ajtaját és aki azért ránk támad, azt kihajítani az ablakon? Persze, hogy ez forra- dalom, de a forradalmat mindig ilyeenekkel provokálják ki. Tessék csak elolvasni a Quinault könyvét!

Csináltam volna-e forradalmat a szolgálati szákasz miatt, nem-e, nem tudom. Egyéb szerelvényem nem volt hozzá, csak a bicskám s én azzal csak ceruzát tudok fa- ragni, azt is csak ugy, mintha asszony faragná. De a bicskára se került a sor, mert jött a kalauz s ahogy át- adtam neki a jegyem, az arcomba süttette a fölemelt lám-

páját. )

— Nini, igazgató ur? H á t most nincs szabadjegy?

— Nekem? mosolyogtam, pedig haraphatnékom volt. — Most nincsen.

Ejnye, hejnye, igazgató ur! csóválta a fejét.

— Tessék helyet parancsolni a szolgálati szakaszban!

Már kattantotta is a rézkilincset. Egy kicsit zava- rodottan motyogtam:

— De kérem . . . Tessék csak h a g y n i . . .

— Nem ugy van az, kérem alásan, — hajlongott a vasutas, — az ilyen embert igazán megilleti a szolgá- lati szakasz.

Ami igaz, igaz: elpirultam és melegség öntötte el a szivemet. Mégis meghatja az az embert, mikor egy egyszerű vasúti kalauzban ennyi kulturabecsülést talál.

A társaságnak is nagyon imponáltam most már. Kész- séggel engedtek utat ,és tisztelettel néztek utánam, ahogy beléptem a fülkébe. Ez már nem is volt olyan kellemes, mert alapjában szégyenlős ember vagyok. Csak a szélére ültem a zöld plüsnek és lehajtott fejjel tűnődtem el a népszerűségemen. Én csúfolódni szoktam rajta, pedig hiába, nagy dolog az! Lám, milyen sokan állnak itt a folyosón, bizonyosan gazdag és előkelő emberek is, s a kalauz mégis egyedül engem becsült meg.

A gazdag és előkelő emberek lassankint leszállingóz- tak a megállóknál. Aki elment a fülkém előtt, az mind megemelte a kalapját s én egyre beljebb csúsztam az ülé- sen. Akármilyen szerény is az ember, a tekintélyérzés meg- erősíti a pozícióját.

A távozók helyett uj felszállók jöttek, megálltak az ajtóban, s ahogy a táblát elolvasták, tovább mentek. Egy fehér szakálas ur azonban benyitott, nagy koferral a ke- zében :

— Szabad?

Föltettem a lábam a szemben levő ülésre, de nem szóltam semmit. Mert mit tudom én, hogy szabad-e?

— Hagyjad, Józsi, — szólalt meg kint egy öreges női hang, — látod, szolgálati szakasz.

— Jó, jó, dé azért felelhetne, ha kérdezik, — mo- rogta az öreg ur és mérgesen bekattantotta maga után az ajtót.

— Hallatlan, milyen neveletlenek az emberek. — dől-

(10)

A«ÉT

tem könyökre az oldalpárnán és tán el is szundítottam volna, de megint kaparászott valaki az ajtón.

— Szabad, kérem? — duródott be egy prémsapkás női fej, valami uradalmi tisztné lehetett.

— Pardon, kérem, ez szolgálati szakasz, — utasitot- tam el udvariasan.

Alapjában azonban bosszantott a dolog. Végre is az a tábla azért van kitéve, hogy elolvassák. A legközelebbi tolakodóra — öreg nyugdijas tisztviselő lehetett, mert szi- var nélkül szivta a szipkát, — már mérgesen förmedtem rá:

— Szolgálati! ' Mégis hallatlan dolog, hogy Magyarországon min-

denki szolgálati szakaszban akar utazni! Ez az arcátlan- ság annyira feldühített, hogy megtapogattam a mellényem zsebéhen a bicskát. Jó lesz eltenni kézügyből, mert ha soká igy tart, bizonyosan belevágom valakibe.

De nem került rá a sor, mert beszólt a kalauz.

-— Mindjárt otthon leszünk, nagyságos ur!

Fogtam az irattáskám és kiléptem a folyosóra. A kalauz, mikor látta, hogy előveszem a szivartárcám, tűz- zel szolgált és alázatos konfidenciával kérdezte:

— Van-e most nagy forgalom a disznóban, igaz- gató u r ?

— A disznóban? — meredtem rá.

— I-igen 1 — hökkent meg a kalauz a hangomtól és megint rámvilágitott a Lámpájával. — Vagy tán nem is a disznóforgalmi igazgatójának tetszik lenni?

— Nem, — mondom, — én muzeum-igazgató vagyok.

Zavarodottan néztünk egymásra. A kalauz előbb ma- gához tért, mint én.

— —N o nem tesz1 semmit, — mászott le a lépcsőn.

— Az ördögnek is kell néha gyertyát gyújtani.

Neki ez volt a vigasztalása. Nekem meg az, hogy legalább megtanultam, Hogyan lesz a szabadsághősből zsarnok.

Móra Ferenc

A lipilapi szélmalom

Leégett a lipilapi szélmalom:

Úgy odalett, hogy ránézni siralom.

Beleégett a molnáráé Hetven kiló paprikája s nem tudatik felgyujtója, Istentelen kései betyárja.

Fedetlen áll meszeletlen bús tornya, Leégett a méltóságos vitorla;

Elhamvadt az ősi garat,

Szélmolnárné szomorúságára — Mind kivesznek a szélmalmok Az egész Alföldön nemsokára.

Országszerte olyan szelek dalolnak:

Mind megállnak a szélmalmok maholnap Nem siratja senki őket,

Csak efféle özvegy szélmolnárnék — Be kegyetlen ez a mai,

Gőzmalomban őrlető polgárnép!...

Erdélyi Józser

Szezon

Séta a Műcsarnokban

. . . Csókolom kezét, nagyságos asszonyom! Igen, én is eljöttem megnézni a k i á l l í t á s t . . . Nem, nem i rok róla k r i t i k á t . . . • Mit kritizálna az ember Alton, Barabáson és az utánuk következőkön, akiket pompásan elskatulyáztak már és ha az eddigi Ítéleteket egészen a legmaibb fes- tőkig újraértékelni próbálná az ember, kötetet kellene Ír- nia, hogy egy u j fejlődés-elméleti koncepcióval összetörje az eddigi értékek kőtábláit. Az élő nemzedék alkotásai is csak egyéni kialakulásuk szempontjából érdekesek; a nagyközönség nem innen kap majd egységes képet az utolsó félszázad magyar művészetének evolúciójáról!... A szé- kesfőváros által ezideig összevásárolt képek és szobrok gazda ganyaga közt mindazonáltal nagyon érdekes sétát tehetünk, nagyságos asszonyom!

A Műcsarnok termei ma beszédes adatok Budapest vezetőségének — és egy kicsit magának a városnak is

— izlésfejlődéséről. Veszi észre, nagyságos asszonyom, hogy körülbelül Barabásig, Lotzig tulnyomólag olyan ké- pek kerültek a főváros birtokába, amelyek krónika-lapjai lehetnek a város fejlődésének? Eltűnt uccarészletek, városi zsánerképek, reprezentatív egyéniségek portré-galériája tölti meg a termek egy részét, mesterember-lelkiismeretességgel megoldott fotográfiák, minden művészi problémától ide- genkedő, kedvesen jelentéktelen alkotások. Egy darab kor- történet, város-történet, mintha csak valamilyen hangula- tosan rendezett történelmi muzeum képanyagát szemléinők.

E z nem von le semmit a kiállítás e részletének jelentő- ségéből, csak más szempontból értékeli, mint a művészetet, mely a nyolcvanas évek tájékán jut jelentékenyebb sze- rephez a főváros vásárlásaiban. Kelety, Ligeti, Telepi nagyvonalúnak igazán nem nevezhető munkásságán keresz- tül jutunk el a teátrális Benczúrig és a Képzőművészeti Társulat mai klasszikusaiig, akik nem lévén túlságosan izgató alkotó-egyéniségek, pompásan illeszkednek be az elő- dök többé-kevésbé epigon légkörébe, még inkább meg- hatványozva a z t . . . Ez nem kritika, nagyságos asszo- nyom, hiába mosolyog is mondatomon... ez csak szürke ténymegállapitás és ha a tények regisztrálása már kriti- kának hat, az szomorú azokra nézve, akikről éppen szó van.

Az egyedülálló magyar festői jelenségen, Munkácsin kivül a nagybányaiak hoznak először mellékgondolat nél- kül való tiszta pikturát a főváros kollekciójába. Szép tett volt a fővárostól, hogy akkor mert vásárolni a Nyolcaktól:

Vaszary tói, Rippl-Rónaitól, Rudnaytól, Mednyánszkytól, Kosztától, amikor még kikacagták őket és ennek a liberális müvészetpolitikai elvnek köszönhetjük, nagyságos asszo- nyom azt, hogy végére érve a terméknek, tényleg művé- szeti kiállításnak éreztük a főváros verniszázsát a Mű- csarnokban . . . Csak arra vagyok kíváncsi, miért nem vá- sárol a főváros a mai fiataloktól is? Nem, nem ellenzé- kieskedő politikából mondom e z t . . . A világért sem . . ) Én egyáltalában nem politizálok, nagyságos asszonyom . . . Csókolom kezét!

N e m o

(11)

A«ÉT

A magyar Jeritza

*

Ndm tudom, Németh Máriáról ki találta ki, hogy ő a magyar Jeritza. Nálunk Magyarországon réges- régtől fogva szokás, hogy hazai értékeinket ösmert külföldiekhez viszonyitjuk, nem annyira önmagukban valóságukat szeretjük kidomborítani, nem azt, ami elő- ször és csak bennük van meg, hanem azt. ami mások- ban már megvolt, ami tehát jóformán valami másnak halvány második kiadása.

Németh Máriának nincsen rá szüksége, hogy a hires bécsi énekesnőhöz hasonlítsuk. Lehet, hogy hang- jának drámaisága a Jeritzáéra emlékeztet, lehet, hogy később, valamikor, ő is annyit tud majd, mint Jeritza Mária. Mostan még csiszolatlan gyémánt Németh Mária hangja, de mindenkép a Kohinoorok fajtájából való. Hangjának drámaiságát, magasban való szárnya- lását hivatott kritikusok szokták jellemezni. Bennem, ha Németh Máriát hallom, mindenkor első fellépésének víziója ébred: az elmúlt nyár egy forró estéjén a Városi Szinház egyik Álarcosbál-előadásán. A szin- pad baloldalán (ha a nézőtérről tekintjük) van egy hideg betonfalaktól bezárt kis sarok, ahol a főren- dező jóvoltából aznap este megfigyelhettem az előadást.

A második felvonásban Németh Mária lépett a szín- padra. Nyúlánknak, sőt egyenest elnyujtottnak tet- szett akkor a teste, a Gréco értelmében, vörös haja is valami eksztázissal koronázta meg a fejét. A tor- kából kicsendülő első hangok felejthetetlenek voltak.

Dalnoky Viktor ez este nagy énekesnőt emelt ki az ösmeretlenség homályából.

Még aznap este elragadtatásomban hosszú cik- ket irtam róla valamelyik bécsi lapnak »F ö l f e d e z - tek egy nagy énekesnőt/« cimmel. Másnap tele volt Németh Mária hirével a város. Azóta divat lett Budapesten. Valljuk meg, hogy ennek a városnak rég nem volt oly nemes, értékes divatja, mint Németh Mária.

Erre az énekesnőre, aki a legragyogóbb életpálya legelején van. már most is nyugodtan építhetnek az állami dalszínházak műsorkészítői. Négy szerepe van eddig, három Verdi-operában és a Sába királynő- jében. Lejátszott operákban énekel, de amikor ő éne- kel. tele van a sziház. Tele volt a legutóbbi hetek- ben is. a legrettenetesebb szinházi kasszapangások ide- jén. Németh Mária álomvilágban él, még most sem akarja elhinni, hogy ez a sok siker mind az övé.

Férjével együtt egy nagy könyvbe beragasztanak min- den róla megjelent sort, de beragasztják oda a kommü- nikéket is, sőt minden előadás szinlapját, amelyben Németh Mária fellépett. Valahogy tárgyi bizonyí- tékok kellenek minduntalan e nagy művésznővé fejlődő fiatal asszonynak, hogy mindez megvolt és megvan, nem nappali álmodozás, hanem valóság.

Ez a valóság valóságban igen hosszú útnak mos- tanáig végső állomása. Ez az ut Zalaszentgróton kez- dődött, huszonhat évvel ezelőtt, átvezetett Pozsonyon, tovább, a háborús Albániába, hat hetes szörnyű gya-

loglást foglal magába, a nagy összeomlás idején, a bolgár front áttörése után, táborozást, alvást éjszaka a puszta erdőben, a halál torkából való menekülést, amikor teherautón ülve, a komitácsik a jobbról-balról mellette álló katonákat lelövik, nélkülözést, nagy uj- jongást, amikor elérik a Szávát, az akkori Magyar- országot. D e ez az ut magában foglal sok akarást, tanulást és sikertelenséget. Hiába való alázatos ko- pogtatást a műintézetek ajtaján, amely akkor, még akkor nem akart feltárulni Németh Mária előtt. És ennek az útnak ma sincs vége, mert el fogja vezetni Németh Máriát nemsokára Bécsbe, Berlinbe, New- yorkba.

Németh Mária csodálatos sorsának kialakulását egyelőre egy egészen apró lakásban kénytelen kivárni, amelybe csak valami sötét cselédlépcsőn fölkapasz- kodva lehet bejutni. A magyar királyi Operaház uj gyémántja még nem találta meg a neki való ragyogó foglalatot.

De Németh Mária, nem hiszem, hogy valami- nek hiányát érezné. Az asztalán, amelyet csak ritkán lát idegen ember, imakönyv fekszik. Belőle pedig valami nagy tisztaság árad, ami minden művészi él- ményen felül, amelyet hangja nyújt, belelopódzik hall- gatói lelkébe is. Az a csodálatos dolog történik mosta- nában Pesten, hogy divatban van valaki, aki nem arra való, hogy divat legyen. Ez a kavargó, hinni nem tudó város ez egyszer egy méltó asszonyt imád.

Mohácsi J e n ő

M Ű V É S Z E T

Arcképek II.

Csorba Géza

A fiatal -magyar szobrász-generáció egyik legértéke- sebb tagja. . . Reá is vonatkoznak azok az általános meg- állapítások, melyeket Varga Oszkárral kapcsolatban előre- bocsájtottunk és amelyek jellemzői a magyar skulptura mai fejlődésének. Az autodidaxis. fáradságos iskoláján keresz- tülvergődve jutott el az igazi szobrászi értékek világos meglátásáig, a technikai problémákkal harcolva találta meg azt a biztos, harmonikus hatású kifejezési formát, mely komoly művészi értékké avatja minden megnyilatkozását.

Csorba formavilága puritán és egyszerűsége éppen ezért avatja monumentálissá alkotásait. Az anatómiai formák latens kihangsulyozásával eléri, hogy a szobrászi formák szuggesztív plaszticitásukkal hatnak. Igy eljut a görög szob- értékelve — az egyiptomi szobrok tipizáló törekvéseiig, rok klasszicizáló szellemének szobrászi jelentőségét fel- Minthogy ma nincs mód a monumentális szobrászat kul- tiválására, kis figurákban éli ki szintetikus élményeit. Ideálja Donatello, a mesterségét szerető művész, aki a legtisztább plasztikai szépségek rajongója. Csak szobrász, a zseni ne- mes értelemben vett, nagyszerű és termékeny korlátozott- ságával . . . Csorba az összes szobrászi erényeket Dona- tello Szent György szobrában látja egyesítve és minden célja eljutni a szobrászi teremtésnek1' arra a fokára, ahol a művészi szándék egybeesik a szobrászat örök törvényei- vel és így adequat alkotás jöhet létre. Állandóan uj szobrászi problémák megoldása után kutat. Legújabb kompozíciós problémája egy olyan négy-alakos csoport tervezése a szobrászi törvények szigorú határain belül, mely minden

(12)

A«ÉT

oldalról világosan appercipiálható egységet ad, anélkül.

Hogy a kétsiku látást figyelembe venné.

Törekvéseinek első teljesülése az Ady-szobor terve, mely eddig még nem valósulhatott meg. Csorba ülő hely- zetben ábrázolja Adyt, »zeitlos« ruhában, a testét nagy sikegységekre egyszerűsítő leplekben. Nem individuális testi mivoltában rögzül meg előttünk, hanem ideálissá sematizált t e s t t e l . . . Csorba Adyja az Ady-fogalom monumentális kőbe-merevedése. Büsztjei ugyanezen az alkotómüvészi prin- cipiomon állanak. Nyugodt, statikus formák minden olyan tehnikai »manir« nélkül, amilyeneket még Mestrovic-nál megtalálhatunk. Talán csak Hoedger néhány alkotása mér- hető ezekhez.

Utjának még csak kezdetén áll Csorba Géza, alig harminckét éves és máris olyan eredményekről számolhat be, amelyek a legalkalmasabb talajt szolgáltatják a további, ujabb eredmények kicsiráztatására. Munkakedve és alko- tásban kirobbanó temperamentuma ehhez a legígéretesebb biztosíték . . .

N. A K I Á L L I T Á S . A lipótvárosi kaszinó helyiségében nyilt meg ifjú Gaár Vilmos gyűjteményes képkiállitása.

A művész kiforrott, érett művészettel lép a nyilvánosság elé. Munkái komoly tanulmányra és fejlődésre vallanak.

A holt ház

Nem él a házban senki, semmi, lakója rég megtért pihenni, vad bozót nőtt az ablaka előtt, de ott benn minden a régi rendben, bár év után év tova lebben,

bár a bozót magasra nőtt.

Homályos sarkokból kisért a bánat, elmúlt parfőmök illata árad,

elhalt dalok, csókok emléke a szobába - asszony lakott itt bizonyára.

Dalravalal a tárt zongora, húrjait fojtja sok év pora, de néha, ha betűz a nyári nap

e

Éy~

e

éy húr peregve életre kap, zengő arany lesz a szürke porból, napsugáron szerelmes táncot tombol mig elhúz a nap s elhal a mult húrja.

Hull a por és szürkül minden újra.

Konok bánat sarkokból újra int, és fájó emlék minden már megint.

Egy-egy régi édes dalra

az én szivem is még megremeg, bolondos táncra kelnek benne a rég lepihent porszemek, besurran néha lopva — szökve melegen egy-egy napsugár, de tovaszökell, kivillan újra, hideg csap nyomán s borul is már, újra sötét lesz, újra hideg lesz egyre, csak egyre alkonyul, hideg borúbun, szürkeségben a felriadt por visszahúll.

Sugár J e n ő

Z E N E

F a r s a n g i lakodalom

Poldini Ede és Vajda Ernő vigoperája talán a leg- nagyobb, de mindenesetre a legmaradandóbb sikert aratta, amit magyar művészi alkotási az utóbbi sok óv alatt elért.

Érdemesnek és érdekesnek tartjuk, hogy az egybehangzón elragadtatott kritikákból részleteket közöljünk. A kritiku- sok a Farsangi lakodalomról igy írnak:

Dömötör István: A vigopera magyarsága nem mondva- csinált, hanem a magyar mélosz szépségvonalaihói nő ki, mint az akác az alföldi telcvényből, ize, tüze és zamata van, mint a tokaji aszubornak. Vajda Ernő a szöveggel tiz év előtt első dijat nyert, ufelag is konstatálhatjuk, hogy a dijat jó helyre osztották.

Gajáry István: A magyar alkotó géniusz egyik re- meke ez a muzsika, s az egész mü megérdemli, hogy igazi nemzeti operánkká váljék, amellyel mindig büszkélkedhe- tünk. A szereplők egytől egyig müvészetük teljét állították a siker szolgálatába.

Papp Viktor: Megszületett az első magyar \igopera!

Szegény országunk olyan mestermüvei lett gazdagabb, mely- nek fénye átküllőzi az egész magyar zenekultura egét.

Erkel. Liszt, Hubay, Dohnányi, Bartók és Kodály mellé egy uj magyar nevet kell bcirni a magyar művészi mu- zsika európai csillagképének térképébe: a Poldini Edéjét.

Büszke örömmel és álmélkodó csodálkozással hallgattuk a Farsangi lakodalom partitúrájának kápráztató magyar szépségeit, melyeknek áradatában mintha Lisztnek a ma- gyar zenei hagyományokról feljegyzett sorai elevenedtek volna meg: "Magyarország a magyar zenét joggal tart- hatja sajátjának. Az ő búzáján nőtt, az ő tőkéjéből táp- lálkozott s az ő verőfényén fejlődött, ö fogadta bámulatába és hála a sorsnak, védelme alatt növekedett, szépült és nemesedett. Erkölcseivel olyan szorosan fonódott össze, hogy a haza legbüszkébb emléklapjaihoz, minden magyar- nak legbensőbb emlékéhez kapcsolódik. Hazánk halhatat- lan hódítása ez. Hivatott arra, hogy legszebb jogcimei között ragyogjon. Álljon tehát képe ritka,\ szép, értékes vésetü éremként régi, dicsőségteljes, koronájának kincsei között.« Poldiri müvét a magyar opera történetében a leg- rangosabb hely illeti meg. Egy százéves fejlődési vonal- nak a legmagasabb pontján áll.

Béldi Izor: Végre! Végre egy igazi magyar opera!

Igaz, törülmetszett, zamatos magyarságú opera; szöveg- ben és zenében színmagyar, minden részletében fajtiszta dalmű. Igazi remekmű ez a Farsangi lakodalom. Jelle- gére és nívójára nézve a magyar Mesterdalnokok: azzal hasonlítható össze a zenei rész tématikus fölépítése és ki- dolgozása tekintetében is. Másrészt mint vigopera: dal- lambőségével és könnyed metodikájával, pompás zenei él- ceivel és elbájoló vidámságával a Windsori vig nőkre is emlékeztet. És mégis minden részletében egyéni és ere- deti; sikerült megvalósítása annak, hogy magyar miliőben lejátszódó cselekményhez hogyan lehet magyar ritmusu és nemzeti jellegű, stilizált magyar müzenét irni. E z a mü a magyar művészet és kultura, a magyar alkotó erő és te- hetség ékesen szóló megnyilatkozása, szellemi fölényünk- nek fényesen bizonyító dokumentuma. Az a nemzet, mely ilyen müveket produkál, élén halad a szellemi életnek;

pionírja a kulturának; és hatalmas tényezője a művészi fej- lődésnek. A darab ötletét Vajda Ernő bámulatos ügyes- séggel dolgozta föl, igen mulatságos és kedves szöveg-

könyvvé. ' Diósy Béla: Mestermü! Ebben az örvendetes fel-

kiáltásban fejeződik ki a benyomás, amelyet az opera kelt.

Korszakos mü, mert Poldini munkája a magyar komikus opera megszületését jelenti.

(13)

A«ÉT

Szinház R. U. R.

Csapek bemutató a V í g s z í n h á z b a n

Hiba volna azt hinni, hogy Csapek Károly szom- baton bemutatott darabjával »az uj dráma" vonult be a Vigszinházba. Csapek darabja épen olyan messze áll minden lényegbe vágó ujitástól, mint amilyen távol marad magától az igazi drámától. Az a jobbveretii, igazán gondosan és jó anyagból készült szinpadi ipar- cikk ez, amelynek gyártási titkát jórészben a mozitól lesik el manapság a szerzők. A jó filmben mindig van valami különös feszültség, valami meglepetés, ami hiányzott minden más filmből s ami egyszerre írappi- rozza a közönséget. Ilyen film-meglepetés például a »Vörös malom" kerete, ilyen mozifantasztikum a R. U. R. gépembergyárlása.

A filmnek pedig igazán semmi köze a drámai formához. A mozidarab alapjában illusztrációkban megirt regény. Az elbeszélő forma sokkal több le- hetőséget, szabadabb teret, nagyobb távlatokat biz- tosit a mozinak a végeredményében helyhez és idő- höz kötött drámánál. A mozi hatásának főeszköze a mese izgalmassága mellett a szinterek folytonos változása és dekoratív szépsége, erre pedig sokkal több alkalom kinálkozik a regényben, mint a drámá- ban. Az a szinpadi szerző tehát, aki a filmet választja mintául, szükségképen a regényfelé tolódik el a drá- mától. Igy történt ez Csapekkel is, akinek darabja nem dráma, hanem utópisztikus szinpadi regény.

Az utópia alapja tudományos következtetés, fi- lozófia. Gyakran ez az alapja a fantasztikumnak is, mint Wells regényeiben, amelyekben sokkal több sze- rep jut a kemény logikának, mint a játékos képzelet- nek. A R. U. R.-ben valahogy baj van mindakettő- vel. Itt fejtetőre állnak a dolgok. Csapeknél a logika fantasztikus, és a fantasztikum próbál tudományossá válni. A darabban nincs igazi filozófia, de sokat filozofálnak benne. Nincs igazi fantasztikum, de mindaz, ami mint logikus jövendő evolúció jelenik meg, levegőben lógó fantasztikum. Lainasch, Darwin.

Jack Loeb, Spencer, Le Bon biológiai, társadalom- tudományi és töniegpszichológiai télelei zűrzavaros egy- másbakuszál tságban kavarognak itt. A darabban érzé- ketlen gépembereket gyártanak, mert Rossuni mester ráakadt valahol a Huxley féle ősprotoplazmára, amely, ugy látszik, évezredeken át kocsonyásodott a mozdulatlanság evoluciómentes állapotában. A robo- tosok tulajdonképen munkagépek. Egy napon azonban a gépek föllázadnak, mert urak akarnak lenni. Mi adja nekik a hatalmi vágyat, ha érzéseik nincsenek.

Mindössze egy homályos tömegpszichológiai utalás en- gedi sejtetni, hogy a robotosokat óriási számuk tö- megereje löki az ember és az emberi civilizáció ellen.

Az embert, aki a természet darwini alkalmazkodása alapján teljesen munka nélkül fölösleges disszé vált s aféle dekoratív féregnyulvány a mindenség gyomrá-

ban, meddőségre kárhoztatja ez a céltalanság. A ter- mészet ki akarja magából dobni mint fölösleges bal- lasztot. A robotosok azonban siettetik a természetes kiválasztás lassú folyamatát és teljesen kiirtják az embert a föld színéről. Mindössze egyetlen egyet hagynak meg, mert azt hiszik, ez ismeri, vagy újra meg tudja találni gyártásuk titkát s ezzel biztosithatja a faj fenmaradását. A titok azonban megsemmisült és az utolsó ember nem tud újra ráakadni. Ekkor ismét a természet siet a faj segítségére. Az uj gépparadi- csomban a gép-Ádám és gép-Éva szivében kezd bom- ladozni és ébred fel a mindenható szerelem, hogy az utolsó ember áldásától kísérve megalapítója legyen az uj fajnak.

A darabnak, mint utópiának, nem sok értelme van.

Az ut és a cél, amelyet megjelöl, tudománytalan és abszurditásba íul. Az egész fantasztikus gépezet csak mint szimbólum fogható fel és a szerzőnek ezt a két tételét példázza, Hogy a munka az emberi lét joga és fenmaradásának föltétele és hogy a termé- szet hatalmas műhelyében az ember mindig csak kontár marad. Ezeket a tételeket hatásos lehet ugyan szín- padról hirdetni, de tudománytalan zagyvaság, amely (azeknek a lényegükben tudományos tételeknek bizo- nyítására felvonul, inkább aláássa a végső konzekven- ciák hitelét.

A szerzőnek azonban aligha fájt ez. Ö szinpadi hatásokat keresett és ezt tudott is adni különösen a második és harmadik felvonásban. Ennek a két felvonásnak az atmoszférájában van a feszültség. Nem abban, ami a szinpadon történik, hanem ami a szín- pad mögött van. Amit a szinpadon látunk, az gyakran egészen giccsszerü, de a források, az eredeti eszmék, amelyekből Csapek csak giccset tudott keverni, még mint reminiszcencia is hatnak. Egész sereg ilyen külső támasztó pillér tartja a szinpadi történés ku- lisszáit. Verhaeren géplirájának robusztus fantasztiku- mát, Wells a fantáziamentes fantasztikum feltalálója, kicsit Shaw, akitől aránylag több szellemességet les- hetett volna el a szerző, Georg Kaiser, akinek szín- pada alatt mégis forróbban izzanak a feszitő és rob- bantó erők, kicsit Madách, akinek tiszta hite gyújtja ki itt is a remény csillagát a pusztulás éjszakájában.

Ez mind ott van a darab mögött, csak a költő nem áll ott, aki alkotóereje lángjával át tudná heviteni, szárnyalásra tudná lenditeni mindazt, ami a darabban laposság, középszer és költőietlen próza marad.

A Vigszinház előadása nem akarta pótolni azt a fantasztikumot, amely a darabból sajnosan hiányzott és meglehetős realisztikusan fogta meg az egészet, amiben egyébként hiven követte a szerző felfogását.

Málnai diszletei azért nagyon szépek és érdekesek, sőt a hátterek szuggesztív hatásaival mégis adnak bizonyos fantasztikus aláfestést a dolognak. Jób Dá- jiiel rendező munkája a rendelkezésre álló rövid idő

alatt bámulatos eredményt ért el. A darab középpont-

jában Gombaszögi és Lukács pompásan megállnak.

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :