komponáló tényezők felburjánzása közepette hazánknak szük- sége van arra a szigorúbb fegyelemre és a központi hatalom, ama megerősödésére, amelynek egyik kifejezője a rendeleti jogalkotás körének lényeges tágulása.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy helye- selném vagy pláne örömmel üdvözölném, ha a magánjog hova- tovább rendeleti joggá változnék át. Sőt: minden fontos szem- pont amellett szól, hogy ennek az állapotnak kivételességét és mintegy végszükségszerüségét tartsuk következetesen szém , előtt. A klasszikus magyar jogfelfogás még az u. n. szükség- rendelet létjogosultságát is kétségbevonta; bennünket az idők járása engedékenyebbekké tett ugyan, de azért nem szününk meg vágyakozni ama kor után, amely megengedi, hogy tel- jesen elveink szerint éljünk.
Néhány szó a házasságon kivül született gyermeket megillető tartásdíj megváltása és a pénzérték csökkenése
kérdéséhez.
Ezzel a kérdéssel foglalkozik a Magyar Jogi Szemle folyó évi október havi füzetében Dr. Abonyi László ur.
A megoldandó kérdés az, vájjon abban az esetben, midőn a természetes atya a gyermkeket megillető tartást gyám- hatóságilag jóváhagyott egyezséggel megállapított egy összeg ellenében megváltotta és azt az összeget kellő időben és kellő helyen megfizette, a pénzérték nagymérvű csökkenése azt a megváltási ügyletet befolyásolja-e olykép,. hogy a gyermek
»— illetve képviselője — az egyezség dacára követelheti a tartási dij fizetését, ha a megváltási összeg a gyermek eltar- tására a megváltozott viszonyok folytán elégtelennek bizonyult ?
Ismerteti cikkíró ur a m. kir. Kuriáuak 1920. november 17-én P. III. 3865/920., 1923. évi november 6-án P. III.
77/923. és 1924. évi junius 5-én P. III. 7096/923, sz.. alatt kelt ítéleteit, amelyek a gyermek által ujabbi, illetve valori- zált tartásdij iránt inditott keresetnek helyt adtak; ismerteti továbbá a német Reichsgerichtnek ebben a kérdésben elfog- lalt jogi álláspontját, mely a Kúria álláspontjával homlok- egyenest ellenkezik és az emiitett megváltási jogügylet létre- jötte és teljesítése után további tartásdij követelését kizárja.
Ennek az utóbbi jogi álláspontnak indokolása röviden az,
342 Dr. Schuster Rudolf
hogy. a megváltási ügylet jogérvényesen jött létre és az atya által teljesitve is lett; a törvényen alapuló kötelezettség helyébe a szerződési kötelezettség lépett, ez pedig a megváltási összeg lefizetése folytán megszűnt teljesen, azt újra feléleszteni nem lehet, a felélesztés cikkíró ur szerint, „jogilag képtelenség lenne és amellett teljes jogbizonytalanságra vezetne." Ezt a fel- fogást teszi magáévá a cikkiró ur.
Én a magam részéről a Kúria álláspontját tartom helyes- nek. Ez felel meg a mai viszonyoknak, az élet felfogásának és követelményeinek, mig a másik felfogás puszta dogmati- kájából nem. képes a gyakorlati élet jogos és méltányos igé- nyei színvonaláig felemelkedni.
Megjegyzendőnek tartom, hogy a német Reichsgericht és a német irodalomban megnyilvánuló álláspont különben nem teljesen tagadó, mert pl. a Reichsgericht az 1924. évi junius 16-án 756/923. V. sz. a. hozott Ítéletében, amely házastár- sak között létrejött megváltási ügylet tárgyában hozatott, azt mondja ki, hogy, megváltási szerződésnél rendszerint („regel- mässig") nincs helye felértékelésnek; a felértékelés tehát nincs elvileg kizárva. Ebhez az ítélethez fűzött megbeszélés- ben, amelyre cikkiró ur is, ha nem is kifejezetten, de tartal- milag utal, a heidelbergi professor, Endemann, azt mondja, hogy helyesnek tartja azt, miszerint a célzati gondolat („Zwecks- gedankén"), amely a tartási járadékok alapjául szolgál, a megváltási szerződésnél továbbra is hatályosidjon. Utal a neve- zett tanár, valamint a Reichsgericht Ítélete is, Böhmernek az lhering-féle évkönyvben megjelent értekezésére, amely a Reichsgericht álláspontjától eltér. .Nevezett tanár a Reichs- gericht döntését végeredményében elfogadja ugyan, de hozzá teszi, hogy ez az eredmén^ „beklagenswert."
A német irodalom tehát távol áll attól a merev állás- ponttól, hogy a megváltási szerződés után a valorizálás fel- tétlenül ki lenne zárva. Ebben megerősít engem ezenkívül a Sehäffer—Keidel-féle mü („Geldentwertung und Aufwertung nach bürgerlichen Recht").
Eszerint is ugyanis ily megváltás esetén a felértékelés elvileg nincs kizárva és utal a nürnbergi és kasseli főtörvény- székek Ítéleteire és e kérdés tárgyalása végén (48. lap) oda konkludál, hogy ha bebizonyitható, hogy a pénzértékcsökke- nés folytán a megváltási összeg elégtelen, akkor a megváltási szerződés a törvényen alapuló kötelmet nem szüntette meg teljesen; a jogosított nem követelheti ugyan a megváltási összeg felemelését, de a járadék pótlását („Zusatzrente"). ••
így állván ez a kérdés, nem lehet , jogi képtelenségről"
szó; ha a megváltási szerződés dacára a felértékelésnek helyt adnak,
Azt pedig, hogy a Jogbizonytalanságot" miben látja a cikkíró ur, nem tudom. Ilyent fenforogni nem látok, mert az, hogy a megváltási szerződés a pénzértékcsökkenés folytán módosul vagy hatályát veszti, —: nem uj jelenség, ezt látjuk, hasonlót látunk más ügyleteknél is. A pacta sunt servanda-féle jogszabály sem érvényesül az ujabbi judikaturában akkor, -midőn a teljesen megváltozott visionyok folytán a dologadóst
a teljesítés alól fel kellett menteni gazdasági lehetetlenülés eimén stb. Ide tartozik annak a felemlítése is, hogy jogerősen megitélt követelésnek felértékelése uj. perrel követelhető, anél- kül, hogy a res judikatára sikeresen lehessen hivatkozni. Ilyen ítéletet a m. kir. Kúria már többet hozott. Mindezt nem lehet a jogbizonytalanságnak nevezni, mert . a teljesen megváltozott viszonyok ,megváltozott jogszabályokat szülnek, amelyek elől elzárkózni nem szabad.
Ezek a megváltozott viszonyok azok, amelyeket — néze- tem szerint — cikkiró ur nem honorál elegendően a kúriai Ítéletek birálatánál.
Az a biró nem'áll feladatának magaslatán, aki a kér- dést csak dogmatikusan oldja meg és azt mondja, hogy azok- ról a szerencsétlen gyermekekről gondoskodjék az állam, mert az utóbbi okozta a pénzügyi politikájával a bankjegyinflációt, amelyből a pénzérték nagy csökkenése folyt stb.
Anélkül, hogy a pénzértékcsökkenésének okát kutatni óhajtanám, csak annyit jegyzek meg, hogy a háború és annak következményei vis majorként annyira felforgatták a gazda- sági és pénzügyi viszonyokat nemcsak nálunk, hanem sok más államban is, hogy nincs a világon az a kormány, amely azokat a szomorú eseményeket feltartóztatni képes lett volna.
Mindazt amit cikkiró ifr erre a felfogására épit, elfogadható- nak egyáltalában nem tartom, mivel a kiindulási pont tévés- nek mutatkozik. Ha az állam felelőssé lenne tehető, akkor a valorizálási kérdések megoldása könnyű lenne.
A bírónak a meglevő viszonyokkal kell számolnia és különösen ily abnormális időben Ítélkezésében a társadalmi, gazdasági, sociális és pénzügyi viszonyokat kell figyelembe vennie.
Ezt teszi a, m. kir. Kúria is, amely figyelemmel van arra, hogy jogszabályaink normális időben, normális jogviszo- nyok szabályozása céljából keletkeztek, amelyektől el kell térni akkor, mikor az újonnan keletkezett, senki által nem is sejtett helyzet az eltérést az anyagi igazság érdekében meg- kívánja, mert különben elmarad a judikatura az élet követel- ményei mögött.
A Kúria kijelenti a fent idézett ítéleteiben, miszerint jogszabály az, hogy a házasságon kivül született gyermek el-
344 Dr. Schuster Rudolf
tartásáról a természetes atya gondoskodni tartozik és ezt az eltartást a gyermek keresőképes életkoráig biztosítani kell. Ez ellen — azt hiszem — kifogás nem tehető.
Ha már a szerződés megkötésekor megfelelőnek tartott megváltási összegről a későbben beállott rendkívüli, az összes viszonyokat felforgató események folytán kiderül, hogy az elég- telen, akkor megszűnik az a szerződés az lenni, amit a felek vele szándékoltak t. i. a gyermek eltartását biztosító ügylet, ennélfogva annak a szerződésnek merev és csupán dogmatikai okokból való. fentartása már a felek jogügyleti akaratának nem is felel meg, a jogügylet célja t. i. a gyermek eltartása meghiusulna. Ha a szerződő felek a szerződés megkötésekor tudták volna, hogy pénzünknek ily óriási csökkenése be fog következni, vájjon akkor is igy szerződtek volna ?! Azt, hogy az atya a megváltási szerződés megkötésekor és az összeg lefizetésekor mintegy garanciát vállalt volna az iránt, hogy az általa lefizetett összeg elegendő lesz a gyermek eltartására, a Kúria mint indokot nem hozza fel, de nincs is rá szükség, mivel a felek jogügyleti akarata, amely a megváltozott, viszo- nyok dacára fenmarad és a jogügylet célzatára fektetett érve- lés teljesen megindokolják jogi álláspontjának helyességét.
Örömmel kell üdvözölni azt, hogy a m. kir. Kúria ezt a valorizálási esetet oly helyesen oldotta meg.
Hogy ez kellőkép méltányolható legyen, tudni kell, hogy a Kúria épen a házasságon kívül született gyermek tartását
•már nem a közönséges pénztartozás szempontjából, hanem családjogi alapon bírálja el. Ebbe a keretbe beleillenek a fent idézett ítéletek is.
Magától értető, hogy ily megváltási ügyletből folyó valo- rizálási perben is — ugy mint mincfen valorizálásnál — a bíró a per összes körülményeit, a felek vagyoni helyzetét, azt a körülményt, hogy a megváltási, összeg értékállóan el volt-e helyezhető stb. mérlegelni fogja és az eredményhez képest fog dönteni, ugy hogy ebben a kérdésben sem lehet .minden
esetnél alkalmazható sablont felállítani.
Nehéz, igen nehéz a bírónak a Jeladata az ilyen kér- désben, de nagyon szép feladat, mert katasztrófa által kelet- kezett ellenkező érdekeket kell a méltányosságnak és az élet- felfogásának megfelelően kiegyenlítenie.
Mindezeknél fogva nem járulhatok hozzá a cikkíró ur konklúziójához sem, amelyben azt mondja, hogy a birói gya- korlat hol a hitelezőkkel szemben nagyon szükkeblüsködött, hol néhány kivételes esetben a méltányosság szélső . határát is túllépve • az ellenkező szélsőségbe csapott át és a törvényes intézkedést be nem várva, az állam érdekeit szem előtt tartva, kialakult jogszabályokon vett erőszakot az állam fizetéskép-
telensége által előállott visszás Helyzet patástolására.- Ez tör- tént a jelen esetben is. Legfelsőbb biróságunk Ítéleteit — nézetem, szerint — ilyen módon bírálni talán még sem lehet.
Én legalább csak komoly fejcsóválással és indígnálva olvas- tam azokat a befejező sorokat, amelyek — habár nagy meg- értésem van a szigorú bírálat iránt — a helyes bírálat hatá- rát túllépve szélsőségbe csaptak át.
Dr. Sclvuster Rudolf.
Ügyleti nyilatkozatok kézbesítésének meghiúsítása.
A vitát, amely arról folyt, hogy a jogügylet mikor tekint- g e t ő létrejöttnek, az elfogadási nyilatkozat megtételével, elkül- désével, megérkezésével, avagy tudomásra jutásával, még tör- téneti távlatból sem akarom felújítani. Ez a vita elintézettnek tekinthető oly módon, hogy a jogügylet, létrejön az elfogadás- nak az ajánlattévőhöz érkezésével. Ez az u. n. átvételi elmélet uralkodó a doktrínában, ez az, amelynek alapján 316. §-ában a magyar kereskedelmi törvény áll és nyomán az általános magánjogi gyakorlat, követ. Az ügyletkötés időpontjának a K. T. 318. §-ában foglalt meghatározása, az ügyletkötés be- fejezésének visszavonatkoztatása az elfogadási nyilatkozat el- küldésének idejére sem változtat azon,. hogy az ügyletnek létrejöttéhez az ügyleti nyilatkozatnak átvétele szükséges.
Az átvételi elmélet és gyakorlati alkalmazása szemben a tudomásulvétel elméletével azt jelenti, hogy az ajánlattévő az elfogadási nyilatkozatának el nem olvasásával, vagy késedel- mes elolvasásával nem akadályozhatja meg, vagy késleltetheti az ügyletnek létrejöttét. Az ügylet a kézbesítéssel létrejött.
Megtörténhetik azonban, hogy az ajánlattévő már a kézbe- sítést megakadályozza azzal, hogy lehetetlenné teszi, meg külö- nösen, hogy megtagadja a nyilatkozat átvételét.
Kézbesités hijján a kézbesités következményei sem áll-' hatnának be. Megeshetnék igy, hogy az ügylet azért nem jönne létre, mert az ajánlattévő, akit kötelez ajánlata (v. ö. K. T.
314. §.), meghiusítja az elfogadást. Az elfogadási nyilatkozatot tévő megismételhetné ugyan közjegyző utján az elfogadásnak kijelentését (v. ö. 1874 : XXXV. t.-c. 99. és 101. §§.), de ez esetben is késedelmesen jönne létre az ügylet.
Az ajánlattévőnek az ajánlat céljával ellenkező ilyen el- járásának ezen következményei csak u'gy háríthatók el, ha a meghiúsított kézbesités befejezettnek tekintetik.
Az ajánlattétellel jár az ajánlattévőnek az a kötelezett- ségé, hogy gondoskodjék.az élfogadói nyilatkozat' kellő kéz-
