FODOR ANDRÁS
Testvérek
In memóriám Illyés Gyula
Ahogy sodródtunk ki a sötétbe, a gyötrelmek közt szült reménnyel:
valamit tán mégis elértünk!
nyúltunk ösztönösen egymás karja után,
csak úgy... bal kézzel érintve a jobbat.
Ültünk vonatban, szemközt.
S szavaidból, mint forró szökőkútból feltündökölt
a vallomás a Másik Mesterről, aki nincs már.
S arról, micsoda ördögi kelepce kijátszatni egyik szülőt a másik ellen.
Álltunk a koporsónál, váll-vállhoz, szólítatlan
véve magunkra múltat, jövendőt.
De ki látta az esküt ?
Lehet, akkora árnyék zuhant ránk, hogy a testvéri arcok
már sose fognak egyberajzolódni ?
Rondo
Glenn Gould, a halott fenomén jégujjai peregnek
az éter zongoráján...
Csöngettek. Játékaiból fölrezzen a fiam.
Beszól: — Téged keresnek.
Az ajtóban két férfi.
Szabadkozás és magyarázat nélkül elindulnak szobám felé.
6
Az egyik csontos, elgyötört, aligcsak él.
Üde a másik, göndörgő haján havaseső sétáló cseppjei.
Nem mondják el, ki küldte őket, a megbízás mindig érvényben van.
A tökéletlen létezés folyvást áldozatunkra vár.
Percenként dönteni kell:
ki ád többet: az izgága bátor, vagy a továbbélőn okos ? Ki tölthet újra vért, a kiszikkadt szavakba:
Szabadság, Jog, Kenyér?!
S forog, forog velünk vad ellentétek nyárshegyén a tér-idő rácsába kötözött Föld.
Búcsúznak a látogatók.
Csak a kockázat esélyeiről dadogtunk félszavakkal.
Glenn Gould játszik tovább.
Egy toriadó motívum visszagördül.
Megoldhatatlan! Megoldhatatlan !
Vadászok
A tisztás menti bozótból figyeltem, ahogy szemközt, a harmatlepte fűben, iszonyat ákombákomát írva a levegőre, a lövés szigonyától
feldobta gyönge tagjait az őz.
A gyilkos hangot benyelte az erdő.
Leeresztette fegyverét a tettes.
Rohant a hajtó: gyökerek, ágak, bokrok tövében össze-vissza,, hepehupákon, dűlők bukkanóin, cibálta, húzta a zsákmányt.
A tilalomszegők idétlen örömével tüsténkedett, zihált, lapított, szorongva meg-megállt, félt, minthogyha mégis
volna Isten.
1
Távol, a deszkakunyhó mellett bográcsban főtt a pörkölt.
Cilinder üvege alól
a fény pilléje némán verdesett.
A gondos asszonyok már kikészítettek mindent az evéshez.
S ahogy a törzsben évezredek óta szokásos: bűnről, vérről,
a frissen megnyúzott áldozatról senki se szólt.
KISS DÉNES
Oszi változat
Az elveszettben én is ott vagyok és ott robajlik minden lehető Simogatom mezők báránybolyhát tölgyek s bükkök törzsét ölelem Az elveszettben én is ott vagyok A nyár vértes aszály-paripája csillagot vert tiprott földemen Fejem fölött kiszikkadt az égbolt
nesztelenül hullatja színét Az elveszettben én is ott vagyok lüktetve is vértelenedek
Mészült arcom utakra pattogzik termőfölddel gazdagulj hazám ! Bőrkopásom barna szélbe szórom rozsda nem fog édesded szavat Verssel játszom — Gyermekesedem Mi lehetnék ? — Kakukk elkiáltott!
Az elveszettben én is ott vagyok ami jön már minden év szikárabb ami vár még kaszás táncolás Dehát járom jégvert muzsikára hogy döndüljön bele a határ Tiltásokat kérek föl majd párnak az elveszettben én is ott legyek!
8
