KONCSOL LÁSZLÓ
Agnus Dei
Bárány-emlék fojtó szellő
égő bölcső kormos kendő Míg itt éltél szolga voltál nekünk ettél gyapjasodtál de űztelek furkósbottal
döngettelek dorongokkal terheltelek rézkolomppal nyűgöztelek vaskolonccal csúfoltalak
„be-e-e-e" mondtam néztél néztél mégis mondtam szülőidet
káromoltam
Altéra die vidit loannes Iesum venientem ad se et ait:
Ecce agnus Dei, ecce qui tollit peccatum mundi...
(lo. 1. 29.) vérebeim
rád hajtottam vemheidet kiszaggattam zsenge csontjuk tűznek adtam omló húsuk fölzabáltam
harmatleikük mit se bántam hosszú kések fejsze dárda hentes hóhér villámbárdja gyapjúégből véres permet őrült lélek énekelget Csak a szeme jaj a szeme Jesu Christe
miserere
4 tiszatáj
Uram irgalmazz Vettettem a sárba létem borzalmas mocsarába zárva Vad füvek közt alszom Kürie eleiszon Uram irgalmazz Hazugságban járok csupa tilalmas vizekben halászok Zavaros az arcom Kürie eleiszon Uram irgalmazz Magamat szerettem Kedvem alantas dolgaimban leltem:
előtted meghallom Kürie eleiszon
rie
Krisztus kegyelmezz Engem leigáztak sötét világ ez nézd porig aláznak Törött minden pajzsom Ó Khriszte eleiszon Krisztus kegyelmezz Nyelvemet cibálják jövendőm redves
népem szétcincálják Újítsd meg a pajzsom Ó Khriszte eleiszon Krisztus kegyelmezz Közeleg halálom ügyem keserves számláidat várom Fejem odahajtom Ó Khriszte eleiszon
