S Z E M L E
D O M O K O S L Á S Z L Ó N É 1885-1966
Az elmúlt esztendő október 6-án elhunyt D O M O K O S L Á S Z L Ó N É , az Uj iskola mozga- lom jeles cs nemzetközileg is ismert képvi- selője.
N A G Y L Á S Z L Ó tanítványaként kezdte peda- gógiai működését, egy időben munkatársa is volt. Tanári diplomájának megszerzése és a századeleji nevezetesebb európai reformiskolák
— Abbotsholm, D E C R O L Y iskolája Brüsszel- ben — meglátogatása u t á n a Magyar Gyer- mektanulmányi Társaság erkölcsi támogatá- sával 1915-ben megalapította az U j Iskolát.
Az. itt kibontakozó nevelőmunkát N A G Y L Á S Z L Ó érdeklődési típustanának alapjára építette és programjául a gyermeki fejlődés- ben mutatkozó lelki szükségletekhez való alkalmazkodást tűzte ki. A fejlesztés elvéül a munka, a tanulóknak ösztönös, szabad, de általában közösségben szervezett tevékenysége szolgált, melynek módjai a megfigyelés, gyűj- tés, kísérletezés, mérés, rendezés, felfedezés, rendszerezés. Az Ü j Iskolában kísérleteztek először Magyarországon az iskolai osztályokon belül a csoportok, a munkaközösségek működ- tetésével, tevékenységével. A tanulók munkái- ból rendszeresen év végi kiállításokat szervez- tek egy-egy tárgykörből, mint pl.: ,,A mi kenyerünk"; „Szülőföld-tanulmány", ,,A falu és népe", „A tardi helyzet" stb. A kiállítások munkájában 6—18 évesig minden tanuló részt vett.
Jelentős elméleti munkásságot is folytatott.
Tanulmányai részben a nevelésnek fejlődés- lélektani vonatkozásban való megújítását célozták, részben az Üj Iskolában folytatott gyakorlati pedagógiai tapasztalatok elméleti feldolgozására — a munkacsoportok képző- désének, szervezetének neveléslélektani elem- zésére — irányultak. Grafikus ábrázolásban mutatta be a munkacsoportok jellegzetességét:
az alkotó, utánzó, segítő, hátráltató megnyilat- kozásokat:
Tanulmányai közül jelentősebbek: Die natürliche Atmosphare des Kindes (Das werdende Zeitalter, 1931); Öntevékeny munka- csoportok a tanításban (A Gyermek, 1934);
A fejlődés kötöttsége és a tanulmányi anyag (A Cselekvés Iskolája, 1935); A kutató és
felfedező gyermek (1934); Fejlődéstani didak- tika (Jövő Utjain, 1931); Korszerű kérdések a nevelésben (Magyar Paedagogia, 1940);
Az alkotó munka az Ü j Iskolában ( B L A S K O - V I C H EüiTtel együtt, kiadta a Magyar Gyer- mektanulmányi és Nevelésügyi Társaság, Bp., 1934., A D . F E R R I É R E előszavával). A felszaba- dulás után is jelentek meg írásai, így a Köz- nevelés Könyvtára 1947. és 1948. kiadványá- ban (pl. a szabad beszélgetés óráinak vezeté- séről). 1946-ban részt vett az Általános Iskola tanterve útmutatójának kidolgozásában, s 1 9 4 8- b a n B A R A N Y A I E R Z S É B E T I C I , B O T H N É J E N E Y ERZSÉBETtel és G L Ó S Z MÁRGITtal e g y ü t t t a n k ö n y v e t1 írt az á l t a l á n o s i s k o l a I Y . o s z t á l y o s t a n u l ó i részére. E n n e k e g y i k f i g y e l e m r e m é l t ó m ó d s z e r e az o l v a s m á n y o k h o z k a p c s o l ó d ó f e l a d a t o k b ó l állt, a m e l y e k a n e v e - lési h a t á s e l m é l y í t é s é t s z o l g á l t á k ; s z á m t a n b ó l a m e n n y i s é g i v i s z o n y l a t o k a t a t a n u l ó k a t a p a s z t a l a t b ó l i s m e r t é k m e g e g y ú n . k o m b i n á - ciós t á b l a segítségével.
D O M O K O S L Á S Z L Ó N É igazgatósági tagja volt a Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaságnak s ebben az Iskola- nevelési Szakosztály ügyvezetője; rendes tagja volt a Magyar Pedagógiai Társaságnak és a Magyar Pszichológiai Társaságnak. 1915—
1949-ig igazgatta az Ü j Iskola elemijét és leánygimnáziumát. 1931-ben C L A P A R É D E fel-
kérésére a genfi egyetemen 2 előadást tar- tott az egyetem hallgatóinak „L'intuition directe de l'enfance et l'École Nouvelle"
címmel.
Az Üj Iskola mozgalom nálunk is a peda- gógiai múlt egyik szerves része, ugyanakkor a szocialista pedagógia számára valóban már történeti kategória. Didaktikai felfogása, berg- soni ismeretelméleti alapvetése, munkamód- szerei felett a szocialista társadalom körülmé- nyei között eljárt az idő. Á m eddig sem men- t ü n k el teljesítményei mellett szó nélkül — pozitívumait, eredményeit, egyben gyengesé- geit és korlátait is higgadtan látjuk — , s továbbra is feladatunknak érezzük a vele való elemző és értékelő törődést. Ebben a munkában D O M O K O S L Á S Z L Ó N É életművének is figyelmet kell szentelnünk. Anélkül, hogy a további
141;
értékeléseknek elébe vágnánk, gyermek- és hivatásszeretetét, áldozatvállalását, a nevelés megújítására irányuló fáradhatatlan erőfeszí-
téseit, nevelőtestülete megszervezésének pél- dáját m a is elevennek és tanulságosnak érez- zük.
S I M O N G Y U L A
(1895- 1 9 6 6 . november 2-án elhunyt B L A S K O V I C H E D I T tanár, neveléslélektani kutató.
Először tanítóképző intézeti tanári, majd gimnáziumi tanári oklevelet szerzett, s a buda- pesti egyetem bölcsészettudományi karán 1920-ban doktorált. 1930—31-ben állami ösz- töndíjjal a genfi J . J . Rousseau Intézetben tanult. N A G Y L Á S Z L Ó tanítványa volt, s csat- lakozott az Ü j Iskola mozgalomhoz. D O M O K O S L Á S Z L Ó N É Ű j Iskolájának leánygimnáziumá- ban tanított. Elméleti, kísérleti munkássága az irodalomtanítás kérdéseire irányult. Az irodalomtanításban a lélektani alapvetés szükségességét, az „ifjúságismeretet" tartotta fontosnak, s az irodalmi nevelés célját a
CH E D I T 1966)
teremtő reprodukcióra való nevelésben jelölte meg.
Tanulmányai közül jelentősek: Az alkotó m u n k a az új iskolában ( D O M O K O S L Á S Z L Ó N É - val, A D . F E B R I É R E előszavával. Bp., 1934.
I t t kifejtett álláspontját 1931-ben a genfi egyetemen is előadta.); Irodalomtanítás szel- lemtörténeti alapon ( V Á R K O N Y I H I L D E B R A N D előszavával, Bp. 1944.). A felszabadulás u t á n jelent meg: A gyermeki szóértelmezésnek az életkorhoz kapcsolódó jellegzetességei c. tanul- m á n y a (Pszichológiai tanulmányok I I . A k . Kiadó, 1959.) — melyben azt vizsgálta, hogyan változik a szó- és gondolatértelmezés a 9-től 18 éves kor határai között.
S I M O N G Y U L A
K E M É N Y G Á B O R VÁLOGATOTT P E D A G Ó G I A I M Ű V E I V a n i g a z s á g K i s s Á R P Á D n a k a b b a n a z
e l e j t e t t m e g j e g y z é s é b e n , h o g y p e d a g ó g i a i t ö r - t é n e t i t u d a t u n k b ó l az 1 8 9 0 és 1 9 4 0 k ö z ö t t i é v e k szinte „ k i e s n e k " . N e m a b b a n az é r t e l e m - ben, m i n t h a n e m i s m e r n ő k e z t az i d ő s z a k o t — személyes é l e t t a p a s z t a l a t b ó l , m á s f e l ő l e l v i s z i n t e n ; á z értékelés és átértékelés íő v o n a l a i szerint — , h a n e m i n k á b b a személyes életművek t e k i n t e t é b e n . M i n t h a A p Á c z A i r ó l , T E S S E D I K - ről, E ö T v ö s r ő l (az i d ő b e n t ő l ü n k t á v o l a b b i a k - ról) t ö b b e t és j o b b a n t u d n á n k , m i n t a h o z z á n k k ö z e l e b b l e v ő k r ő l . . . K ü l ö n ö s e n is „ k i e s i k "
— b o n c o l h a t j u k t o v á b b a k é r d é s t — az á t - m e n e t a polgári d e m o k r a t i k u s ( a v a g y p o l g á r i radikális) p e d a g ó g i á r ó l a m a r x i s t a , szocialista p e d a g ó g i á r a . 1 9 1 8 — 1 9 f o r r a d a l m a i n a k n é h á n y ú j a b b f e l d o l g o z á s á b a n m á r t a l á l h a t ó k i l y e n k e z d e m é n y e z é s e k , t ö r e k v é s e k a n n a k m e g - m u t a t á s á r a ti., h o g y a m i n ő s é g i l e g ú j szocialista p e d a g ó g i a l á t á s m ó d j a s e m az é g b ő l s z á r m a z i k á t h o z z á n k , h a n e m n a g y o n is reális f ö l d i v i s z o n y a i n k ö s s z e ü t k ö z é s e i b ő l és kölcsönös összefüggéseiből — de a H o R T H Y - k o r s z a k k a l a z u t á n ú j r a e l v é k o n y o d n a k a szálak. F Ö L D E S F E R E N C m a g á n y o s n a k t ű n ő é l e t m ű v é t ő l , illető- leg a v i s s z a v o n u l ó , elszigetelődő N A G Y LÁSZLÓ- t ó l , a z ö n k é n y t e l e n ü l is k o m p r o m i t t á l ó d ó I M R E SÁNDORtól e l t e k i n t v e alig-alig v a n v a l a k i , akiről t ö b b e t t u d n á n k n é h á n y á l t a l á n o s a n eligazító jelzőnél.
így kerülünk abba a helyzetbe, hogy a körünkből csak az „ i m é n t " eltávozott (1948) K E M É N Y G Á B O R élete, munkája — pedagógiai, kultúrpolitikai és szociológiai oeuvre-je — is
nagyrészt terra incognita. Akik ismerték, a személyes élettapasztalat óhatatlanul szűk empíriáján keresztül ismerik (még ha ezen a szűk empírián keresztül nézve a színek és ízek pótolhatatlanul elevenebbek is), s akik így nem ismerték, másképpen aligha ismer- hetik . . . Most először történt, hogy váloga- tott pedagógiai műveit kiadtuk.
Magában véve is figyelmeztető tény pedig, hogy 1945-ben az akkor már 62 éves K E M É N Y
G Á B O R elnöke lesz a Magyar Pedagógusok
Szabad Szakszervezetének, szerkesztője a Szak- szervezet pedagógiai folyóiratának, az Ember- nevelésnek, vezetője a VaUás- és Közoktatás- ügyi Minisztérium nevelési főosztályának, al- elnöke az Országos Köznevelési Tanácsnak.
Nem éppen fiatal fejjel, de fiatalokat meg- hazudtoló lelkesedéssel és tetterővel ennyi és ilyen funkciót betölteni — akkoriban! — nem csekélység. S vajon hogyan, miért esett rá a választás? Véletlen volt-e ez, vagy szük- ségszerűség?
A „válogatott pedagógiai m ű v e k " meg- válaszol rá. A most kiadott — részben külön- böző folyóiratokban megjelent, részben eddig kiadatlan, kéziratban maradt — cikkek, ta- nulmányok, könyv-részletek b e m u t a t j á k KE- M É N Y G Á B O R t a pedagógust, a kultúrpolitikust és a szociológust — nem utolsósorban az írót, a tehetséges publicistát, aki, „ m i n t szabad portyázó a magyar pedagógia letarolt m e z ő i n "
(maga nevezi magát így) az eötvösi hagyo- m á n y t képviselő Schneller Istvántól és B ő h m Károlytól fokozatosan eljut a marxizmusig.
142;
