530
hagyja a közbeeső vándorlásokat. Ennek a belső vándorlás szisztematikus alulbecs—
lése a következménye. Ezzel szemben ki—
fejezi az ún. ,,első vándorlásokat", ami valamennyi belső vándorlás közös eleme.
Az ,,első vándorlással" kapcsolatban tehát pontos és jó adatokat kaphatunk a nép—
számlálásokból.
Az első vándorlás népszámlálási adatait helységenként gyakorlatilag nem lehet feldolgozni, az adatok megyénkénti bemu—
tatása azonban már megvalósítható. Ebben az esetben a megyén belüli lakóhelyvál—
toztatások nem fejeződnek ki a belső ván—
dorlás számszerű kifejezésében.
Ezzel azonban még mindig nem szűkí- tettük le eléggé a népszámlálás vándorlási adatainak a fogalmát. Ezek az adatok ter- mészetesen csupán az országon belül szü—
letettekre s a számbavételkor az ország- ban tartózkodókra értelmezhetők E meg- fontolások alapján szerző megállapítja, hogy a népszámlálásokból ,,az országban született és lakó személyek megyék közötti első vándorlásairól" nyerhetünk adatokat.
A lakosság születési és számbavételi megyéinek a megkülönböztetése alapján őt kategóriát lehet felállítani:
0, —— az (i) megyében születettek és az ország (n) megyéjében számba—
vettek;
P, — (i) megye lelkesainak a száma;
OP, —- (i) megyében születettek és ott számbavettek száma;
E'i — (i) megyében születettek és az ország (i)-m kívüli (n.-l) megyéjé—
ben számbavettek;
I, —— (i) megyében számbavettek, akik (i)-n kívüli (n-1) megyében szü- lettek.
Ezek felhasználásával meghatározható a megyei kivándorlás indexe:
1:
——X100
PI
és a megyei bevándorlás indexe:
E!
—— X 100
i
Mivel azonban minden kíVándorlás orszá- gos szinten valahol bevándorlásként je—
lentkezik, ezért
a belső vándorlás indexe.
Ezek alapján két népszámlálás között az első vándorlások számának nettó növe- kedését a
(ENH; — (211): * VbH—s
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
kifejezés adja (ha a két népszámlálás kö- zött 5 év telt el). Ez a módszer azonban halmozódást tartalmaz, ezért a belső ván—
dorlások bruttó intenzitásának kiszámítá—
sához más módszert kell alkalmaznunk.
A bruttó vándorlásuk meghatározásánál figyelembe kell venni azt a három ténye- zőt, mely két népszámlálás között csök—
kentheti a születési megyén kívül számba—
vettek számát. ,
R —- a születési megyébe való visszaté—
rések száma a két népszámlálás
között; ,
W —- a belső vándorlők nemzetközi ván- dorlása;
D —- a belső vándorlók halandósága.
A vándorlők nettó összege:
M : I—f-R—i—W—l—D :: az összes első Ván- dorlás száma (t) és (tá—5) között.
Világos, hogy M meghatározása nagyon fontos lenne. A kifejezésből azonban egyelőre csak I ismert. R és W értéke ismeretlen, mivel azonban D bizonyos hi—
potézis mellett meghatározható M' a kö—
vetkezőképpen fejezhető ki:
M':I—l—D
D kiszámításának alapfeltétele az, hogy a bizonyos időpontban számbavettekGJII) kor és nem szerinti struktúrája megegyez- zék az össznépesség szerkezetével. E hipo—
tézis alapján az össznépesség halálozási arányszámát felhasználva meg lehet álla—
pítani a vándorlók halandóságát. A ha—
landóság kiszámítását a szerző (El,) kate—
góriára és az újonnan, vagyis (t) és (tá—5) időpont között elvándoroltakrá vonatko—
zóan külön elvégzi s ennek segítségével már meg tudja határozni a belső vándor—
lók halandóságát.
Összefoglalva szerző megállapítja, hogy pontosabb és jobban használható adatok hiányában a bemutatott módszer segítsé—
gével és a ,,vándorlás" fogalmának leszű—
kítésével végül is a népszámlálási ered-
mények bizonyos kérdésekben jó tájékoz—
tatást adhatnak.
(Ism: Szelényi Iván)
FISCHLOWITZ, ESTAN ISLAU:
A NÉPESSÉGSZÁM ROHAMOS NöVEKEDEsENEK TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEI
LATlN-AMERIKÁBAN
(Conseguencias sociais da ,,explosao de- mografica" na America Latina.) —— Revista Bra—- sileim de Estattstlca. 1961. 85—86. sz. 32—46. 1).
A népességszám erőteljesen növekszik a latin—amerikai államokban. A növekedés évi aránya 2,5—2,8 százalék között vál—
tozik. Ezt és egyéb körülményeket figye-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
lembe véve az 1975. évi népességszámot 300 millióra becsülik, amely 2000-re min—
den valószinűség szerint meg fogja ha—
ladni az 500 milliót is.
A népességszám növekedésének ezt az ütemét főleg két okkal magyarázzák:
1. a magas születési arányszámokkal és 2. a halandósági arányszámok javulásá—
val.
— A születési arányszám 1950 és 1958 kö—
zött 40—42 ezrelék volt. Ez lényegesen nagyobb, mint amekkorát napjainkban más területeken tapasztalhatunk. A jelzett időszakban ugyanez az arány például az
Amerikai Egyesült Államokban 25, Ázsiá—
ban 39, Európában pedig 19 ezrelék volt.
Jelentős javulás várható a latin—ameri—
kai államok halandósági viszonyaiban is.
Hozzávetőleges becslések szerint a halan—
dósági arány 1975—re 19 ezrelékről lZ—re csökken.
A fenti tendenciák hatása jelentkezik a lakosság korösszetételében is. 1960—ban például a 15 éven aluliak az összlakosság—
nak 40, a hatvan éven felüliek pedig 6 százalékát tették ki. Az előbbi arány 1975—re előreláthatólag 42 százalék lesz. Az utóbbinál kisebb módosulással számolnak.
Az itt vázolt tendenciákat különböző—
képpen ítélik meg. Sokan — köztük a ta—
nulmány szerzője is —— meglehetősen pesz—
szimista szemmel tekintenek a népesség- szám e gyors növekedésének társadalmi konzekvenciái felé.
Az ezzel kapcsolatos problémák felisme- rését a megoldásukra vonatkozó tervek hosszú sora tükrözi. Valamennyi alap—
gondolata: a társadalmi fejlődést nem le—
het passzívan szemlélni, és a szociális problémák megoldása nem várható egyéni vállalkozásoktól. Komoly nehézsége a re—
ális megoldásnak az, hogy a latin—amerikai államok nem egyformán fejlettek gazda- ságilag, ami elsősorban az egyéni és kol—
lektív tőke képződésében, a gazdasági folyamatok gyorsaságában, a gazdaság különböző ágainak eltérő kapacitásában stb. mutatkozik.
A jelzett népesedési tendenciákból adódó legnagyobb probléma a teljes foglalkozta—
tottsághoz fűződik. Szerző véleménye szerint ugyanis az ipari munka termelé—
kenységének nagyarányú növekedése, a kézimunka és a kézműipar háttérbe szo—
rulása következtében a munkaalkalmak növekedése nem áll arányban a munkát
kereső lakosság szaporodásával. így meg- lehetősen kilátástalannak látszanak a jövőbeli elhelyezkedési viszonyok. Külö- nösen a fiatalabb korosztályok elhelyez—
kedési lehetőségei kedvezőtlenek.
6'
531
A kérdést elsőrendű fontosságúvá teszi a fiatalabb korosztályok össznépességen belüli arányának folyamatos növekedése, ezért elsősorban ennek a rétegnek a ki- látásaival foglalkozik a tanulmány. A bizonytalanságot e téren még a következő tényezők is fokozzák:
1. a gazdasági konjunktúra hullámzása, 2. a pénzügyi helyzet váltakozása,
3. a hitelviszonyok módosulása,
4. a munkerőszükséglet szezonális inga—
dozása,
5. az esetleges állami beavatkozás ha—
tásai (például a bérminimumot megálla—
pító jogszabály kibocsátása),
6. az egyes országokon belüli vándor—
mozgalom (a lakosság városba özönlésé—
nek tendenciája).
A fentiekből következik, hogy egész sor szociális kérdés vár megoldásra. Igy a munkába lépők alsó korhatárának, a fia—
talkorúak munkaidejének, a munka fel—
tételeinek és körülményeinek szabályo—
zása. A szóban forgó korosztály munka—
bérében jelenleg is meglevő egyenlőtlen—
ségeket csak az állami beavatkozás szün—
tetheti meg.
A technika fejlődése következtében a munkaerő-szükséglet összetételében is je—
lentős eltolódás várható. Egyre nagyobb arányúvá válik a képzett munkások száma a teljes munkaerő-szükségleten belül. Ez a közoktatás számára is komoly feladatokat jelent. Mindenekelőtt a kép—
zés színvonalának emelése szükséges, itt is azonban nagy nehézségek vannak.
Egyes területeken (Nicaragua, Venezuela, Dominika) még jelentős az analfabétizmus, amelynek csökkentése nagy erőfeszíté- seket igényel.
Érdekesek azok a megjegyzések is, ame- lyek egyéb, más természetű szociális kér- désekhez fűződnek. Szerző a csecsemő- és gyermekhalandóság elleni küzdelem foko—
zásáról szólva nemcsak az egészségügyi ellátás kiterjesztését hangsúlyozza, ha—
nem az anya— és csecsemővédelem meg- szervezésének szükségességét is. Vélemé—
nye szerint jelenleg sem a kérdésre vo- natkozó jogi szabályozás, sem pedig a tényleges helyzet nem felel meg a kor-
szerű követelményeknek. Érinti még a szerző az öregek és munkaképtelenek el—
látásának kérdését is. Ennek a megoldása több latin—amerikai államban teljesen alkalmi jellegű. Figyelmet érdemel még az a követelmény is, hogy a bérek meg- állapításánál legyenek tekintettel a munkás által eltartott család nagyságára.
