Sil»
MAGYAR ÍRÓK
ÉLETE ÉS MUNKÁI
A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A M E G B Í Z Á S Á B Ó L
IRTA
SZINNYEI JÓZSEF
A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMI HIRLAP-KÖNYVTÁR ŐRE.
I. KÖTET
A a c h s — B z e n s z k i
BUDAPEST,
KIADJA HORNYÁNSZKY VIKTOR AKAD. KÖNYVKERESKEDÉSE 1891.
S Z T E E g y e t e m i K ö n y v t á r
J000833229
5 224
H0RNYÁNS2KY VIKTOR KÖNYVNYOMDÁJA.
ELŐSZÓ.
A külföld példáját követve, már a mult században többen kezd- tek foglalkozni irodalmunk és iróink ismertetésével, így Czvittinger, ki Specimen Hungáriáé Literatae cz. munkájában harmadfél száznál több irót ismertet, Bod Péter Magyar Athenasában körülbelül ötszáz irót sorol föl, Weszprémi István. Horányi Elek, ki Memoria és Nova Memoria Hungarorum cz. négykötetes munkájában már 1200 hazai iróröl emlékezik meg. A század elején Sándor István adta ki Magyar Könyvesházát és ekkor készült el Széchenyi Ferencz gróf könyvtárá- nak katalógusa hat kötetben, mely ma is egyik legalaposabb biblio- graphiánk.
Mindez az akkori viszonyokhoz képest igen szép eredménynek mondható ; úgyannyira, hogy közel fél századig jobb segédkönyveknek nem is éreztük szükségét; legalább — Toldy Ferencz irodalomtör- téneti munkáit kivéve — alig jelent meg ezen a téren addig számot tevő munka.
A szabadságharcz lezajlása után a nemzeti érzés, a műveltségi törekvések és irodalmunk szeretete, az elnyomatás daczára, vagy épen ezért, mindinkább előtérbe lépett és mintha csak az elmulasztottakat akartuk volna helyrehozni, a nemzeti irodalom minden ága rohamo- san emelkedett.
A magyarországi irók életére és munkáira vonatkozólag szintén
történtek egyes gyűjteményes kísérletek; így Ferenczy Jakab és Dá-
nielik József Magyar írók cz. életrajzgyűjteménye két kötetében 1525
IV
iró élete és munkája van ismertetve. Ez után a magyarországi írók életét és irodalmi működésüket csak az akadémiai kiadványok, hír- lapok, folyóiratok és egyes lexikonok ismertették; a megyék, városok és egyes hitfelekezetek Íróiról azonban már több munka jelent meg;
de még mindig hiányzott oly mű, mely az összes magyarországi Író- kat magában foglalná.
A könyvészet terén már sokkal nagyobb eredményt mutatha- tunk föl; Szabó Károlynak Régi Magyar Könyvtára méltán sorakozik a külföldi hasonló jelesebb munkák mellé; Petrik Könyvészete és Bibliographiája pedig igen hasznos kézikönyvek.
A hírlapirodalom, különösen nálunk, nemcsak az irók munká- latainak igen nagy részét, hanem a munkáikra s életviszonyaikra vo- natkozó csaknem összes adatokat is magában foglalja. A hírlapok és folyóiratok összegyűjtése s tanulmányozása elkerülhetlenűl szük- séges tehát annak, ki a magyarországi irók életét és munkáinak lexikonát meg akarja írni.
Midőn 1860-ban egy ily munka Írásához fogtam, ismertem föl- adatom nehézségeit; tudtam, hogy csaknem egy század mulasztását kell pótolnom oly időben, mikor közkönyvtáraink még rendezetlenek voltak és hírlapjaink igen mostoha sorsban részesültek.
Irodalmunkkal és különösen hírlapjainkkal kellett tüzetesen meg- ismerkednem ; erre törekedtem tehát és harmincz éven át szakadat- lanűl ezzel foglalkoztam. Azonfelül, hogy a hírlapok hasznosságáról a nagy közönséget is meggyőzzem és megóvásukat eszközöljem, a hirlapkönyvtárak fölállítását sürgettem. Ezen törekvésem nem volt hiú munka; mert a magas kormány meggyőződött a hírlapok fontossá- gáról és létesítette az országos hirlapkönyvtárt, mely a Magyar Nem- zeti Múzeum könyvtárának immár egyik külön osztályát teszi.
Midőn 1869-ben Pozsonyból a fővárosba költöztem, legfőbb tö- rekvésem oda irányult, hogy az addig gyűjtött anyagot (mely akkor közel félmillió följegyzésből állott) közhasználatúvá tehessem.
E czélból első sorban a hirlap-czikkek repertóriumának kinyo- matását sürgettem. így létesült Rómer Flóris, Toldy Ferencz és Frak- nói Vilmos közbenjárásával a M. Tudom. Akadémia kiadásában meg- jelent három kötet Repertórium, melyekben összesen 84,720 czím foglaltatik. Ezzel a hírlapok használhatóságát is előmozdítottam.
Ezután a kir. m. Természettudományi Társulat kiadásában jelent
meg a fiammal együtt szerkesztett pályamunkánk a Természettudo-
V
mányi és mathematikai Könyvészet, melyben 4978 irónak 8912 könyve és 2834 külföldi czikke van fölsorolva. Ide tartozik még a Figyelőben 14 évig közölt irodalomtörténeti repertórium 10,560 czímmel és a Hazánkban megjelent 2300 hirlapi czikknek czímeiből álló törté- nelmi repertórium.
Az egyetemi könyvtárhoz jutva, a könyvtár rendezésének veze- tésével bizattam meg és így munkám elkészítéséhez mind szilárdabb alapot nyertem. Felhasználtam minden fontos adatot, melyet a ke- zembe került könyvekből meríthettem; így különösen az oly bejegyzé- seket is, melyeket a szerzők, ajándékozók, gyűjtők vagy Kaprinay és Toldy Ferencz, a buzgó könyvtárigazgató, a munkák magyarázatára vagy a névtelen szerző nevének földerítésére tettek. Ilyeneket talál- tam a N. Múzeum könyvtárában is Jankovich Miklós, Mátray Gábor és mások által bejegyezve.
Az anyag annyira fölgyűlt már, hogy földolgozásához kezdhet- tem. Még 1877-ben tettem közzé Egy «Magyar írók Névtár á»-nak Terve cz. dolgozatomat a M. Könyv-Szemlében és egyúttal beter- jesztettem ajánlatomat, a munka kiadása végett, a M. Tudom. Aka- démiához. Az I. osztály bizottságot küldött ki, mely tervrajzomról indokolt véleményt adjon; a bizottság pártolólag terjeszté tervemet az I. osztály elé, melynek okt. 19. értekezleti jegyzőkönyvéből szük- ségesnek látom magyarázatúl és saját igazolásom végett a következő- ket ideiktatni: «A bizottság a munkának mutatvány-czikkek kíséretében benyújtott tervét helyesli s némi bővítéssel elfogadandónak tartja. Egy ily munka szüksége annál inkább érezhető, mivel naponként arról kell meggyőződni, hogy az ilynemű munkák, melyekkel ez idő sze- rint rendelkezünk, se nem elég teljesek, se nem elég megbízhatók...
A bizottság azt a modósítást, illetőleg bővítést javasolja, hogy ne csak
az önállóan kiadásban megjelent művek szerzői, hanem a meny-
nyire lehet, a folyóiratokban szétszórva található értekezések s
egyéb érdemes müvek irói is fölvétessenek a névtárba. E miatt
ujabb kutatásokra nincs szükség, csupán a felveendő anyag és a szer-
kesztési munka szaporodik. A 6—8 kötetre tervezett mű talán egy
kötettel több, de egyszersmind teljesebb lesz. A névtár kiadására a
bizottság szintén helyesli a füzetenként való (5 ives füzetekben) meg-
jelenést oly formán, hogy az Akadémia 8rétű kiadásai alakjában két-
hasábos lapon történjék. Az életrajzi adatok nagyobb, a repertórium,
kútfők stb. kisebb betűvel szedve. . . . A mű általános érdekeinél
Vi
fogva kiadási költségei ne valamely egyes osztály költségvetését, ha- nem az összes Akadémiát terheljék. . .»
A bizottság ezen véleménye az összes ülés elébe terjesztetett.
Ez nov. 28-án az I. osztály javaslatát minden pontjában elfogadta és felkérte az Igazgató Tanácsot, hogy a munka megindítására már az 1882. évi akadémiai költségvetésbe vegyen fel bizonyos összeget.
A munka kiadása fedezet hiánya miatt elhalasztatott ugyan, de én az előirt terv szerint, évről-évre növekvő irodalmunkat szem előtt tartva, haladtam előre munkám megírásában.
Hogy a már létező életrajzi adatokat pontosabban meghatá- rozhassam, sőt új életrajzokat nyerhessek, ezen idő alatt 54 ezer gyászjelentést és 28 ezer szinlapot gyűjtöttem.
1885. nov. 17. és 1886. nov. 20. ismételten a M. Tudom. Aka- démiához fordultam munkám kiadása végett; ezen utóbbi folyamo- dásomhoz egy nyomtatott mutatvány-ivet. is mellékeltem. Ekkor az életrajzok terjedelmeseknek találtatván, azokat összevontabban kel- lett irnom.
Az önéletrajzok gyűjtésére blanquettákat nyomattam és 3220-at küldtem szét; beérkezett eddig 1415 önéletrajz. Itt meg kell jegyeznem, hogy ez önéletrajzok t. beküldői a hírlapokat többnyire nem helyesen idézik és a könyvek czímeit nem az illető czímlapokról írják le. Ezek revisiója csak növeli a munkát; azért jövőre nagyobb figyelmet és pontosságot kérnék.
Végre az 1889. okt. 21. beterjesztett kérvényem czélhoz veze- tett: a M. Tudom. Akadémia késznek nyilatkozott az irói tisztelet- díjat fizetni; azonban kiadóról én gondoskodjam.
A munka kiadására Hornyánszky Viktor akadémiai könyvke- reskedése vállalkozott úgy, hogy azt csinosan, lehetőleg tömötten és olcsón állítja ki.
Az első füzet 1890. jan. 12. a kilenczedik f. évi máj. 21. jelent meg és ezzel be van fejezve az első kötet, melyben összesen 2544 életrajz foglaltatik
Munkám tartalmáról kell még egyetmást elmondanom. Czélom : az egész hazai irodalmat életrajzokban úgy összefoglalni, hogy annak minden ága lehetőleg teljesen legyen abban képviselve.
Miként a hadviselésnél nem egyedül a hadvezérek nyerik meg
a csatát, úgy az irodalomban is minden közmunkás figyelmet érde-
VII
mel a kutató részéről. Ez lebegett szemem előtt munkám meg- írásánál.
Nagy feladat volt a megjelent összes könyvek íróiról életrajzot szereznem, vagy legalább azt megjelölnöm, hogy mily állást foglaltak el a társadalomban. Ez nagy nehézséggel járt és hogy mennyire si- került, arról a munka átvizsgálásánál mindenki meggyőződhetik.
Miután számolnom kellett a térrel és idővel, összes íróinkat, t. L mindenkit, a ki valaha valamit kinyomatott, nem vehettem föl mun- kámba ; igyekeztem, hogy csupán olyanokat hagyjak el, kik mint kez- dők később említendők vagy kik eddigelé még egészen jelentéktele- nek; azonban a mult századokból még az ilyeneket sem mellőztem, így történt, hogy az A betűbe való 1112 iróról vannak jegyzeteim és csak 527-et vettem föl munkámba. A mennyiben hibáztam és itt- ott hiányok mutatkoznának könyvemben, igyekezni fogok azokat a Pótlék-kötetben helyrehozni.
Az életrajzoknál az író életének minden főmozzanatát igyekez- tem lehetőleg összevontan adni; azután a hírlapokban, folyóiratok- ban és egyebütt megjelent dolgozatait időrendben jelezve úgy, hogy azok könnyen föltalálhatók legyenek; az önállóan megjelent munkák czímét, szintén megtartva az időrendet, pontosan, de röviden irtam és itt-ott megjegyzésekkel kisértem; a névtelenül megjelent munkákat igyekeztem az illető szerző alá sorolni; kiterjeszkedtem a kéziratban maradt munkákra is, hogy ebben is megkönnyítsem a kutatást; külö- nösen fölhasználtam a M. N. Múzeum gazdag kézirattárát; az álne- vekre s azok fölfejtésére, sőt az önállóan megjelent arczképekre s azok készítőjére is kiterjeszkedtem.
Miután bő életrajzot és a munkák teljes czímét nem adhattam, mindezt a repertóriummal igyekeztem pótolni; ennek segítségével az illető életrajzot kiki maga igen könnyen kibővítheti.
Az eltérő életrajzi adatoknál kritikával jártam el és lehetőleg a megbízhatóbbakat fogadtam el.
Midőn ezen munkámat a nagy közönség figyelmébe és pártfo- gásába ajánlom, fölkérem egyúttal t. olvasóimat, hogy a családjukhoz vagy ismeretkörükhöz tartozó íróknak, különösen a már elholtaknak, kikről irodalmunk megfeledkezett vagy kiknek életrajza nehezen hozzá- férhető, szíveskedjenek nekem életrajzi adatokkal szolgálni s az eddig megjelentekhez pótlékokat adni.
Első sorban köszönetet kell mondanom a M. Tudom. Akadé-
VIII
miának, mely áldozatkészségével lehetővé tette a munka megjelenését;
azután az egyeseknek, kik munkámhoz hozzájárultak s kiknek neveit az illető életrajzoknál fölemlítettem; végre tisztelt barátomnak, dr.
Heinrich Gusztáv egyetemi tanárnak, kit a M. Tud. Akadémia mun- kám felülvizsgálásával bízott meg és ki önzetlen buzgalmával valóban nagy segítségemre volt mind a kéziratnak, mind a kiszedett iveknek revisiójánál.
Budapest, 1891. május 20.
Szinnyei J ó z s e f
a m. n. múzeumi hirlapkönyvtár őre.
Aachs Mihály, idősb, ág. ev. prédi- kátor, szül. 1631. júl. 9. Szent-Mártonban Győr megyében; tanult német akadémiá- kon, névszerint Vittenbergában és Tübin- gában; honnan visszatérvén, Kőszegen, Devecserben és végre Német-Csőn, Kőszeg mellett volt prédikátor és kemenesalji fő-senior. Meghalt az utóbbi helyen 1708.
decz. 23. — Munkái :1. Fontes Calvinismi obstructi sive principale falsum religionis Calvinisticae. Tübingae, 1669. —2. Boldog lialál szekere, melyet az üdvösséges halált kivánó emberek kedvéért, maga az úr Jézus elkészített. Strassburg, 1702.
(Az előszó szerint ezen munkát atyja kéziratából fia javította és nyomatta ki; de ezen kiadás példányai a birodalmi hábo- rúban elveszvén, a 2. kiadást Lőcsén, 1708. szintén fia adta ki; a 3. Jenában 1751.; a 4-dik Enyeden 1771. jelent meg.)
— 3. Zengedező mennyei kar, azaz né- metből magyarra fordíttatott szép isteni dicséreteket és háláadó énekeket, más magyarul szereztetett kegyes énekekkel együtt magában foglaló könyvecske.
Lőcse, 1696. (Későbbi kiadások: Lőcse, 1703., 1706. és 1726., Augusta 1735. és 1747., Lőcse, 1748.) Ennek kivonata : Régi és új zengedező mennyei kar veleje.
Jena, 1751. — 4. Arany láncz, avagy oly buzgó fohászkodások és rövid alázatos imádkozások, kikkel a győzhetetlen Isten meggyőző igaz hit, ő felségét magához kapcsolhatja. Lőcse, 1696. (2. kiadás u. o.
1701., a 3. u o. 1706-ban, a többi u. o.
1708., 1726., 1748. és 1752., Jena, 1734. és 1747. Augsburg, 1760., Pozsony. 1781. és
I d . S z i n n y e i J . Magyar ivók, I.
I 10. (?) kiadás 1793-ban. Még 1858-ban is ] lenyomatott Pesten Lelki arany láncz
czímmel. Az imakönyv kivonata is meg- jelent Arany láncz veleje czím alatt 1752-ben, a nyomtatási hely megneve- zése nélkül.) — Egy levele ily czímezéssel:
Aachs Mihály kemenesalji Feő Senior- nak Ságott lakozott Isten káromló Rosa Benedeknek irt levele s annak bünteté- sére tett intézete Simonyiból 1707. meg- jelent az Egyházi Értekezések 1824. III.
189. 1. — Neve munkáinak czímlapján : Aáchs-, Aács-, Áts- és Ácsnak van írva,
Czvittinger. S p e c i m e n 13. — Horányi, M e m o - r i a I . 75. N o v a M e m o r i a 3. — Sándor, M.
K ö n y v e s h á z 82., 86., 103., 107., 118. — Klein.
N a c h r i c h t e n I I . 1. — Egyetemes M, Encyclo- paeclia I V . 703. — Fabú, M o n u m e n t a I I . 2 4 . — Oettinger, M o n i t e u r d e s D a t e s 1. l i v r . — Hí.
Könyv-Szemle, I I I . 237., 318., 335., V I I . 269. — Szabó Károly, R é g i M. K ö n y v t á r I . — Petrik, B i b l i o g r a p l i i a I . 14., 15. — Kaprinai k é z i r a t - g y ű j t e m é n y e a b p e s t i e g y e t e m i k ö n y v t á r b a n C. T o m . X X X . (22).
Aachs Mihály, ifjabb, iskolaigazgató, szül. 1672. febr. 28. Győrött, az előbbinek fia; akadémiai pályáját Vittenbergában.
Tübingábanés Strassburgban végezte. Ha- zájába visszatérvén, iskolaigazgatóvá vá- lasztatott Győrött; azután hasonló minőség- ben Bártfán működött; végül mint tábori pap a magyar katonaságnál szolgált Meg- halt 1711. febr. 2. Bártfán. — Munkái:
1. Bissertatio de conditore ampli- tudine et fatis Ninives, quam in aca- demia Argentoratensi . . . in solenni congressu propugnabit. Argentorati, 1699.
— 2. Exercitatio historico-theologica de Catechumenis. Argentorati. 1700 —
1
3 A áron 3. E siralom földén mennyei haza felé óhajtozó hivek Istenre való magok bízása.
Rozsnyó, 1708. (Halotti beszéd telekesi Török Bálintnak István fia fölött.) — 4.
Magyar Theologia, avagy az igaz és idvességes hitről való keresztényi tudo- mány . . . König Frigyes János szerint.
(Bártfa), 1709. — 5. Nóvum Pentecos- tale per quod Ecclesiae Dei Spiritus Sancti dona ordinarie effunduntur. Bart- phae, (1709.) — 6. Theses Miscellaneae in examine autumnali ventilandae. (Bart- phae, 1709.) — 7. Aestivus praelectio- nmn catalogus restaurati et pristino nitori restituti gymnasii plagulis duabus in folio edetus. (Bártfa, év n., e müvecs- két Klein. Nachrichten cz. müvében II.
8 — 14. 1. egész terjedelmében lenyomatta.)
— Végre 8. Gerhardus János Szentséges elmélkedések cz. müvét Zólyomi Boldizsár által fordítva, újra kinyomatta Bártfán javított kiadásban 1710 ben. (Azután meg- jelent u. o. 1720. és Szeben, 1745.) — Atyjának föntebb jelzett munkáit is k'\
adta. Nevét szintén Aáchs- és Ácsnak is irta.
Czvittinger, S p e c i m e n , 15. — Horányi, M e m o - r i a 76. é s N o v a M e m o r i a . 3. — Klein. N a c h - r i c h t e n . I I . 5. — Egyetemes 31. Encyclopaedia, I V . 704. — Oettinger, M o n i t e u r d e s D a t e s 1.
l i v r . — S z a b ó Károly, R é g i M. K ö n y v t á r i , é s I I .
A á r o n Péfer PeíZ,abisztrai előnevet viselő Aáron oláh családból, fogarasi görög-kath.
püspök, született Erdélyben ; első tanu- lását Fogarason kezdte s a görög nem egyesült hitvallásban neveltetett. Erdély- ben ez időben (a XVIII. század elején) folyt legnagyobb hévvel a keleti egyház egyesítésének munkája, s Aáron Péter tu- dománya öregbítése végett Olaszországba ment, és Rómában a hitterjesztők colle- giumában folytatta pályáját. Az erdélyi oláhoknak ugyanis az időben Gyulafehér- várott n. e. érsekjök volt, de ezen érsekség a mult század elején e. fogarasi püspök- séggé alakíttatott, mert Kollonics Leopold esztergomi érsek közremunkálása folytán
az erdélyi oláhok Theophil gyulafehéi'vári érsek példáját követve, az uniót fölvették, s mivel Gyulafehérvárott latin szertartású püspök is lakott, hogy egyazon helyen két kath. püspök ne kormányozzon, ala- píttatott a fogarasi püspökség, mely III.
Károly uralkodása alatt a szamosujvári uradalommal dotáltatván, ugyancsakTheo- phil kormányára bízatott. Theophil után báró Klein Imre lőn fogarasi püspök, a ki a szamosujvári uradalmat a balázsfalvi uradalommal cserélvén föl. püspöki szék- helyét is Balázsfalvára tette át. Klein a latin szertartású püspökkel történt össze- ütközése következtében, mind a mellett, hogy a különben is háborgó oláh népet Sophronius és Bessarion oláh szerzetesek már azelőtt felbujtották, kénytelen volt püspöki székét elhagyni; helyébe 1754-ben Aáron Péter neveztetett ki fogarasi püs- pökké. Meghalt 1764-ben. — Munkái : 1.
Epistolaconsolatoria. Balázsfalvae, 1761.
(Előbb oláh nyelven jelent meg.) — 2.
Exordium et definitiosanctaeoecumeni- cae synodi Florentinae ex antiqua graeco- latina editione desumpta 1762. (Hely n.) A keresztény vallás főbb tételeiről is írt egy munkát oláh nyelven, melyet 1766-ban nyomatott ki.
Cserei M i h á l y h i s t ó r i á j a . U j a b b N e m z e t i K ö n y v t á r 286—291. h a s á b . — H o r á n y i , M e m o r i a é s N o v a M e m o r i a . — Katona Steph., H i s t . Crit. X X X I X , 931. — Sivorényi M., S y n - o p s i s 288—29G. — Balngyánszky, E g y h á z t ö r - t é n e t . — Bud. Szemle, V I . 1859. 9. (Szilágyi S.
E r d é l y i r o d a l o m t ö r t é n e t e . ) — Petrik, B i b l i o g r .
Aáron Tivadar (bisztrai), bölcselet- tudor. — Munkája: Doctrina christiana, dum assertiones philosophicas in alma.
ac regio-principali academia Claudiopoli- tana publice propugnaret. Claudiopoli, 1757. (Megjelent oláh nyelven is 1766-ban.)
Petrik B i b l i o g r .
Aáron Tivadar (bisztrai), a lugosi görög kath. püspökség nagyprépostja, szül. 1803. febr. 6. Erdélyben. Mint a nagy- váradi g. kath. egyházmegyének növen- déke, a theologiát a pesti központi semi-
o Abádi 6 nariumban végezte 1828-ban. A következő
1829. okt. 30. pappá szenteltetvén, eleinte ( a belényesi gvmnasiumnál mííködött mint j tanár s egy darabig az igazgatót is helye-!
lesítette. 1836-ban a galsai (aradmegyei) plébániát kapta meg s egyúttal kerületi esperes lett, majd 1837. jul. 30. cz. kano- nok s utóbb ó-aradi lelkész. Ez utóbbi helyen 1843-ig találjuk. Akkor fölvitték az oláh művek censorának a budai egye- temi könyvnyomdához. Az 1848/49. sza- badságharcz alatt a biharmegyei Gyalány parocbián húzódott meg, hogy 1851-ben megint visszamenjen Budára, mint a kormány oláh fordítója. 1854-ben váradig, kath. kanonokká és a finövelde igazgató- jává, 1858-ban pedig a váradi egyház- megyéből akkor kiszakított lugosi püs- pökség káptalanának nagyprépostjává nevezték ki. Mint ilyen hunyt el 1867-ben.
— Már pesti kispap korában a theol.
tudományok mellett egész szenvedélylyel foglalkozott a történelemmel és legkivált az oláh nép eredetének kutatásával. — Munkái: 1. Anotari la istoria lui Petru Majoru. Buda. 1828. (Jegyz. Major Péter történetéhez.) — 2. Anotari din istoria eclesiastica, despre urdtrea si latirea credinnitiei crestine intre romani. Pest.
1850. (Jegyzetek az egyháztörténetből a ker. hitnek eredetéről és elterjedéséről a rumének között.) — 3. Catechetica prac- tica. Buda. 1843. (Gyakorlati hittan). — 4. Kuvinturi besericesti despre cele septe pékate a le kápeteniei pe dumnie- cile páresimilor. Buda. 1847. (Egyházi beszédek a bét főbűnről a negyvennapos böjti vasárnapokra.)
Márki S., B i h a r i r o m á n i r ó k . — Lakatos Ottó, A r a d t ö r t é n e t e I I I . 40. — Baloghy István, A m . k i r . e g y e t e m i n y o m d a t e r m é k e i n e k c z i m - j e g y z é k e 1747—1877. 256,259. — Petrik B i b l i o g r .
— Pappfy Jusztin k é z i r a t a .
Abádi Benedek, 1534 ben, a nyári félévben iratkozott be a krakkói egyetem anyakönyvébe. Ugyanott tanulta meg a könyvnyomtatás mesterségét és Dévai Biró Mátyással, az első magyar refor-
mátorral közel viszonyban állván, annak Orthographia Vngarica-jának kiadását 1534. vagy a következő évben valószínű- leg Krakkóban ő eszközölte s nyomtatá- sára felügyelt. Ezen kiadásból, melyre a másodiknak czíme utal, egy példány sem maradt ránk. de az 1549-ki második ki- adás, mely Révész Imre és Ballagi Aladár véleménye szerint valamely hanyag és kellő nyelvtani míveltséggel nem biró embernek üzleti vállalata volt. megvan a nemzeti múzeumban. A munka elő- szava, mely Révész, Szabó Károly és má- sok szerint Abádi Benedektől származik és mely így kezdődik : «Az Olvasonac Isteni kedvet kér B. A.», le van nyom- tatva ezen utóbbi kiadásban is. — Miután a budai Hesz-féle nyomda megszűnt, Nádasdy Tamás horvát bán, a későbbi nádor, 1537-ben Ujszigeten, Sárvár mel- let Vasmegyében berendeztette az első magyar nyomdát, hol Sylvester Uj-Tes- támentomát 1541-ben nyomtatták. Midőn az első nyomdászszal nem voltak meg- elégedve. Abádit hívták meg Krakkóból
«könyvnyomtatónak», mint magát nevezi, s ő a munkát ugyanazon évben be is fejezte. Erről ő «A könyv nyomtato isteni kedvet kiván annak, a ki ezt olvassa», feliratú utószavában így emlékezik: «Ha valahol az nyomásban való vitekre ta- lálsz, abból en tűled bocsánatot kirek.
Merthogy meg eercsed ez könyvet nem en kezdettem el, hanem más, kit az jó ur sok sok ideig, nagy koltsigvel itt tar- tott. És mikoronn el kiseen hozzá fogott volna, és látták volna, hogy az nehezenn irhetné vígit, ugy hivata engemet hozzája, hogy ez mennél hamarább az kereszteenek- nek kezekbe juthatna. Mikoron azirt lát- tám volna az betűt, hogy nagy kisede- lem neelkül nem mielhetni veele, mint hamarsagval lehete ugyan azon betűt megigazitám, eggy nihányat hozzá csinál- vánn, hogy szapora lenne az dolog, ese hamarább vígit irhetnők». Abádi a saját maga tetszése kielégítésére nem érezte ma-
1*
Abaffy 8 gát jogosultnak ; inkább föláldozta a mű-
vészi kivitelt, csakhogy könyveit ideje korán adhassa ki. «Mert jobnak tetszék, hogy az könyv hamar kikelhetne, noha nem igen szip betűvel volna, hogy nem mint szip betűre erőködnenk nagy kise- delemvel, melly dolog az kereszteeneknek igen káros volna.» Abádi nyilatkozata szerint ezutánra szebb kivitelű nyomtat- ványokat helyez kiállításba. — Az Uj Testamentom bevégzése után az újszigeti nyomda, hihetőleg munka híjában, meg-
s z ű n t , legalább 1542-től 50-ig nincs magyar nyomda a hazában s a magyar protes- táns irók ismét Krakkóban nyomatják műveiket. Abádi pedig Vittenbergába ment, holBartholomaeides szerint, Nádasdy költ- ségén theologiát t a n u l t ; nevét 1543.
márcz. 22-kén irta be az egyetem anya- könyvébe ; 1544. végén ugyancsak Vitten- bergáben pappá szenteltetett és ugyanakkor Eperjesre hivatván prédikátornak, hazá- jába utazott. 1545-ben már Szegeden találjuk őt, hol mint feddhetlen életű és tudós lelkipásztor mind az iskolában, mind a templomban a basa nagy megelé- gedésére tanított. Egy vitatkozás alkal- mával, melyet Abádi a katholikusok elle- nében tartott, ő lett a győztes, miután, miként maga írja egyik levelében, a basa a barátokat elhallgattatta. Vájjon nem Abádira vonatkoznak-e Székely István krónikájának sorai a 235. levélben: «Sze- gedöt (1552-ben) Tót Mihály a hajdúkkal megvéve, de az ur isten nem tartá őket sok ideig benne, mert az isten igéinek hirdetőjét kiűzé onnat, kit a török nem bántott.» Ugyanez eseményt megénekelte Tinódi Sebestyén Szegedi veszedelem czimű költeményében, de a prédikátor nevét ő se említi.
Bod, M a g y a r A t h e n a s . — J V a l l a s z k y , C o n - s p e c t u s . — Kazinczy, M . R é g i s é g e k 134. — Egyetemes .11. Encyclopaedia I . ( T o l d y F e r e n c i - t ő l . ) — Révész Imre, D é v a y B i r ó M á t y á s 99—
116 — Magyar Könyv-Szemle I I . 291. — Ballagi Aladár, M a g y a r N y o m d á s z a t 34—40. — Régi
Hl. Költök Tara I I . 434. 441. 445. I I I . 421. — Történelmi Tár 1885, 526.
Abaffy Elek Imre. Egy munkáját is- merjük: S.Ladislaus hello magnus, pace major, reliyione maxim,us. Viennae, 1722.
Abaffy Ferencs (nagy abafalvi és felső lehotai), árvamegyei alispán és ország- gyűlési követ. Atyja A. József, szintén árvái alispán volt. A pesti egyetemen a.
széptudományokat, bölcsészetet és jogtu- dományt tanulta, s majd minden európai nyelvben jártas volt. Megyéjénél hivatalos- kodván. mint másod-alispán atyjának utóda lett 1766—72. Alispáni székétől rögtön megválva, 1772-ben családjával együtt nagy utazást tett és Párist. Londont s Szent-Pétervárt is megjárta. Az 1790.
országgyűlésre megyéjétől követül külde- tett, hol egy előterjesztésével leszavaz- tatván, a főispán által visszahivatott.
1795-ben a Martinovics-féle vádlottak sorában is fölmerült, de fölmentetett. Az Ítélet következőkép indokoltatott: «Bár nem ismerhette fel a czélba vett bűntény egész iszonyatosságát. az a mit tudott, méltán fölkeltheté benne azt a gyanút, hogy gonosz vállalat terveztetik.» Abaffy - nál még az általa írt lázító versek súlyos- bító körülmény gyanánt tudattak be.
Közel félévig tartott vizsgálati fogsága.
Kazinczy brünni útjában még ugyanazon évben találkozott vele és a következő jellemző sorokat irta róla naplójába:
«Október 1-én Pozsonyban. Alig szállánk ki üveges hintónkból, s a fogadós legénye a Rózsánál tudatá velem, hogy Abaffy Ferencz diaetai követje Árva vármegyé- nek, szomszédomban szállásol. Phantasiáit önté violinjébe, midőn belépék, rohanva veté magát karjaim közé — Tunc hic amice? Cito mihi respondeas, quid hic facis ? kérdé azzal a neki saját accentua- tióval, és a vastagon mondani szokott s betűket vékonyan ejtegetve. Már öreg ember s elgyengült, kidagadt szemekkel, alacsony növésű, de inas, koponyája egé- szen kiaszott. Tömérdek olvasású, tömér-
9 Abafy 10 dek tapasztalású férfi; szépen írt, de nem
szólott szerencsével.» Meghalt 1817. márcz.
15. Felső-Lehotán 85 éves korában. — Munkái: 1. Pro se Franciscus Abaffy a statibus comitatus Arvensis ad comitia deputatus. Datum Budae die 15. Julii 1790. — 2. Declaratio statuum catholico- rum. qui ad conventum catholicum die 30. novembris 1790. apud archiepiscorum Colocensem celebratum non influxerunt.
(Hely és év nélkül névtelenül. Német kiadása 1791-ben jelent meg szintén hely nélkül és névtelenül.) — 3. Observationes super legis religionariae paragrapho 13.
Hely nélkül, 1790. (Névtelenül.) Horányi, Nova Memoria. —• Katona. Hist.
Crit. XLI. 552. (Mindkét helyen hibásan áll neve mellett Antal, Ferencz helyett.) — Egye- temes M. Encyclopaedia I . — Nagy Iván, M a - gyarország Családai. Pótlékkötet. — Kazinczy, Pályám emlékezete. (Nemzeti Könyvtár 111.
1879. 173.) — Fraknói, Martinovics és társai- nak összeesküvése. 281, 385, 287, 319, 35», 364. 386. — Ballagi Géza, A P o l i t i k a i I r o d a l o m , és gyászjelentés.
Abaffy Lipót, torontálmegyei tót-ara- dáczi ág. ev. lelkész, tanulmányait Lőcsén és Pozsonyban végezte; az 1848—49-ki események után, melyekben ő is részt vett, mint alszolgabiró Nyitrán alkalmaz- tatott ; de állásáról lemondván, tbeolo- giai vizsgát tett; azután atyja oldala mellé segédlelkészszé, majd ennek halála után lelkészszé választatott és születése helyén 1883. febr. 27-kén bekövetkezett haláláig működött. — Irodalmi tevékeny- sége eleintén szépirodalmi volt és külö- nösen a novella-irás terén tűnt fel a Sokol nevű tót szépirodalmi lapban, hol Rovinov álnevet használt. Ugyanott jelentek meg költeményei is. Később a tót politikai lapokba napi kérdésekről irt czikkeket.
Utolsó éveiben azonban kizárólag az egy- házi irodalommal foglalkozott és érteke- zéseket írt az egyházi lapokba. Végre pedig mint szónok Slovo života (Élet' igéje) czimű egyház-szónoklati lap szer- j
kesztéséhez fogott; azonban a második folyam első számában megjelent prédi-!
kácziójáért, melynek politikai jelentőséget tulajdonítottak, az egyházi hatóság ezen lap szerkesztésétől eltiltotta. — Munkái:
1. Památka úkonu nímž nowozwolený Superintendent ewanjelického Augssp.
Wyzn. Cirkwi w baňském Okoli Dr.
Gustav Seberíni pro cas swečení disstrik- tuál níhó Conventu w Pesti dne HO. Sep- tembra a 1. Októbra 1872. roku do bi- skupského úradu slávnostné uweden byl.
Turócz-Szent-Márton, 1872. (Emlék Dr.
Seberini Gusztáv ev. ág. hitv. superin- tendens beiktatási ünnepélyére.) — 2.
Dáwid Zeisberger (Morawan) Aposstol Indiánow w sewernej Amerike krátky nástín jeho žiwota, jako on tam za 67 rokow žil. účinkowal a potom umrel.
Budapest, 1876. (Zeisberger Dávid, az amerikai indusok közt élt apostol élete.)
— Jelentés a zsinati előmunkálatok megítélésére. Nagvbecskerek, 1872. Meg- jelent a M. Protestáns Egyházi és Isko- lai Figyelmezőben, 1873. — Kéziratban maradt fiaihoz levelek alakjában irt müve, melyben a keresztény egyház befolyását különféle népfajokra s ugyanezen egyház jövőjét adja elő.
Fiának jegyzetei után.
Abafi Lajos (családi nevén Aigner).
budapesti könyvkereskedő és kiadó, a Petőfi-társaság tagja, szül. 1840. febr. 11.
Nagy-Jécsán, Torontál-megyében nemes szülőktől; 1850—53-ban Temesvárott a Stieber-féle kereskedelmi iskola növen- dékevolt. 1854. május 1. ugyanott könyv- kereskedésbe lépett és ott működött 1857-ig; közben mint magántanuló az ottani gymnasiumban a latin nyelvet is elsajátította. 1858—1860-ban Pozsonyban Schwaiger József könyvkereskedésében foglalkozott. 1860-63-ban Pfeifer Ferdi- nand könyvkereskedésében volt a fő- városban. 1863-ban Lipcsében töltött egy hónapot és azon év nov.-tői 1865. márcz.
16-ig Kölnben Greven Vilmos könyv- kereskedésében működött; azután Weise Gyula könyvkereskedőnél Stuttgartban
11 Abafi 12 volt alkalmazva. Harmadfélévi távollét
után 1866. tavaszán visszatért Buda- pestre, s egy-egy évet töltött Ráth és Osterlamm könyvkereskedésében; 1868.
július 1-én Rautmann társaságában (1869.
áprilistól önállólag) könyvkereskedést nyi- tott a fővárosban. — A Petőfi-társaság megalakulásakor 1876-ban megválasz- totta őt tagjáúl és székét: Mikes Kelemen ismeretlen leveleiről irt értekezésével foglalta el. — Első czikke: pozsonyi levél az 1859. Kazinczy-ünnepélyről a Divat- csarnok 1860. 2. száma borítékán jelent meg. Azóta főleg az irodalomtörténet- nek szentelte idejét, közben költőinket ismertetvén meg német fordításban a kül- földdel. 1860—63-ban könyvészeti s kri- tikai czikkeket irt Arany Szépirodalmi Figyelőjébe és Koszorújába, továbbá a Tudományos Értekező, Vasárnapi Újság, Kritikai Lapok és a bécsi Buchhändler- Correspondenzbe. A Győri Történelmi és Régészeti füzetekbe néhány régészeti czik- ket irt és egy közleményt a magyar mythologiáról. mely a pesti német Fata Morganában is jelent meg ; magyar költe- mények fordítása pedig a Zeitbilder. Die Donau sat. lapokban. Külföldön tartóz- kodása alatt a Kisfaludv-Társaság jutal- mára pályázott : A ballada s románcz története s elmélete cz. értekezéssel, mely dicséretet nyert és a Fővárosi Lapokban (1865.) jelent meg; ekkor irt még Heine- fordításainkról az Uj Korszakban, egy novellát az Esztergomban és kisebb köz- leményeket a Stuttgarter Tagblatt és Ueber Land und Meer számára. 1866-ban irt néhány czikket a Szombati Lapok, Hon, Hétfői Lapok és több más lapba.
A Kisfaludy-Társaság üléseiben olvasta fel : Két magyar népballadáról és A halhatatlanság eszméje a népköltészet- ben cz. értekezéseit, melyek a társaság j Évlapjaiban (Uj folyam. XII. k.) jelentek meg. Még a következő lapokban és folyó- iratokban jelentek meg m u n k á i : Tan- ügyi Füzetek (1868), Hon (1868. 66. sz.) j
Szana Figyelője (1871—76.) és Koszorúja (1879, 1881), Magyarország és a Nagyvilág (1875), Petőfi-Társaság Lapja (1876), Főv.
Lapok (1877), Századok (1878), Litera- rische Berichte aus Ungarn, Deák Album.
Tört. Tár (1880-84), M. Salon (1887—88).
M. Nyelvőr, Regélő, Figyelmező, Kassai Lapok. Gyöngyös és több más lapban. — Munkái: 1. Ueber Ungarische Volkspoesie.
(Az Archiv für Literaturgeschichteből.) — 2. Azelegidról Pest, 1869. (Koszor. pálya- mű.)— H.A magyar népdalról. U. 0.1872.
4. Ungarische Volksdichtungen. Bpest.
! 1873. (2. kiadás. U. o. 1879.) — 5. Mikes Kelemen. U. o. 1878. (Magyar Könyves- ház 48. 50.) — 6. Kazinczy Ferencz mint szabadkőmíves. U. o. év. n. — 7.
Petöfi's Poetische Werke. Budapest.
( 1 8 8 0 - 8 3 . ) két kötet. (Többek közremű- ködésével.) — Szerkesztette s kiadta a Magyar Könyvészetet 1869—70-ben ; a Magyar Könyvesház vállalatát 1875-ben indította meg és annak több kötetét maga látta el életrajzzal vagy jegyzetekkel ; ezen vállalatból eddig 140 füzet jelent meg. 1878-ban indította meg a Nemzeti Könyvtár gyűjteményét, megjelent 42 kötete. 1876 nyarán átvette a Figyelő szerkesztését, melyből eddig XXVII kötet (132 füzet) jelent meg. 1884-ben megin- dította a Kásánk czimű történelmi folyó- iratot, melyből 11 kötet (55 havi füzet- ben) jelent meg. — Az 1878-ban általa létesített és elnöksége alatt álló «Orszá- gos magyar könyvkereskedők egyleté»- nek Corvina czímű hivatalos közlönyét 1878 óta szerkeszti s ezen lapot több könyvkereskedelem történeti és gyakor- lati czikkel növelte. — Több munkája korábban családi neve alatt jelent meg.
Álnevei: Jécsai Lajos, Jécsai A. Lajos.
Ajgó Lajos. Apor Lajos.
I Nagy Iván, M a g y a r o r s z á g C s a l á d a i . P ó t l é k - k ö t e t .— Szinnyei,Repertórium T ö r t é n e l e m 1.
2. k ö t e t . T e r m é s z e t ű i d . 1. — Figyelő. S z e r k . A b a f i . I — X X . k ö t e t e , Moenich é s Vutkovich, M a g y a r í r ó k N é v t á r a . — V. Plutarch é s ö n -
! é l e t r a j z i a d a t o k .
13 Abats—Abdav 14 A b a t s János (hunyadi), gerendi re f.
pap és 1773-tól a nagy-enyedi kerület se- niora ; 1734—35-ban Franekerában ta- nult. — A reformátusoknak 1774-ben Kolozsvárt tartott zsinatján beszédet tar- tott, mely megjelent ily czímmel: Az Istennek elrendeléséről és a szentek vá- lasztatásáról való tanítás. Kolozsvár, 1775.
tíenkö. T a n s i l v a n i a . I I . 52. — BásiUy. M a g y a - r o k E m l é k e . I . — Egyett mes Magyar Encyclo- paedia. I . ( K ö v á r v L á s z l ó . ) — Szathmáry, B e t h l e n - í ö t a n o d a t ö r t é n e t e . 276. — Tört. Tár 1887. 202. — Petrik B i b l i o g r a p h i á j a .
Abats János (hunyadi), ref. lelkész, i szül. 1745 végén, vagy az ezt követó' év ] elején, az ó-tordai ref. egyházban, hol 1 atyja A. Márton lelkész volt. 1762-ben j járt a nagy-enyedi főiskolában ; 1770-ben j külföldi akadémiákra m e n t ; 1774 tava- i szán Lért vissza hazájába s a deési egyház j hivta őt meg lelkészül; 1796. márczius 21-kén, Keresztes Máté halálával, az erdélyi í ref. egyház püspöke lett, meghalt 1815.
aug. 5. — Mint a deési ref. ekklésia lelkipásztora és esperese 1785. okt. 16.
Salánki Imre felett tartott halotti beszé- det. mely a következő czímmel: Ifjak- hoz intéztetett, de mindeneket valóságos böltsességre tanítóBólts Regida. 1787-ben
Kolozsvárt jelent meg. — 1762. febr.
13-tól naplót irt, mely Kerekes Mihály ügyvéd birtokában van.
Henkü, T r a n s i l v a n i a I I . 572. — Egyetemes Magyar Encyclopaedia. I . — Magyar Könyv- Szemle. V I , 324. — Jakab Elek, A d a t o k e r d é l y i i r ó k n é v t á r á h o z a X V I I — X V I I I . s z á z a d b a n .
— Közérdek 1888. 13. SZ.
A b a t s Márton (hunyadi), ó-tordai ref.
lelkész és enyedköri jegyző, Abats Márton ó-tordai ref. pap fia és János gerendi pap testvére, 1732—33-banFranekerában, 1736-ban Utrechtben tanult. 1737—68-ig az ó-tordai ref. egyháznak volt lelkésze.
— Munkái: 1. Halotti prédikáció . . . Énókról, melyei . . . Hermdnyi Dienes József uramnak földi utolsó tisztességet tenni kívánt . . . Nagy-Enyed 1763. — 2. Emberi panaszolkodó reménség. mely-
ről . . . gróf Teleki Sándor úrfinak . . • eltemettetésekor . . . együgyű prédiká- cióval beszélgetett. Nagy-Enyed, 1768.
Benkö, T r a n s i l v a n i a I I 572. — Weszprémi, S u c c i n c t a M e d . B i o g r . C e n t . I I I . D e c . I . e t I I . T . I V . p . 141. — Egyetemes M. Encyclopaedia.
I . ( I í ö v á r y L á s z l ó c z i k k e . ) — Tört. Tár 1887. 201. — Petrik B i b l i o g r a p l l i a . — Közérdek 1888. 13. s z .
Abday Asztrik (Sándor), szent Benedek r. áldozó pap és gymn. tanár, született 1842. febr. 13. Győrött, szegény sorsú iparos szülőktől, hol a gymnasiumi tan- folyamot kezdte meg és hat osztályt vé- gezve, Pannonhalmán a szent Benedek rendiek közé lépett 1859. szept. 8., honnan a hittudományiakat hallgatni a pesti egye- temre küldetett a központi papnöveldébe.
1866. okt. 5: misés pappá szenteltetett.
Első papi működését Kajáron kezdte meg, az 1866-kicholera alkalmával mint helyet- tes lelkész. Ezentúl két évig, 1866—68-ig mint hitszónok a pannonhalmi székes- egyházban működött, egyúttal mint tanár rendtársait oktatta. 1868-ban az esztergomi főgvmnasiumhoz került s a tanári, vala- mint az egyházi szószéken fáradozott.
Ez idő alatt a szünnapokban beutazta az osztrák tartományokat, Német- és Olaszország nagy részét, s figyelmét a műkincsek, de leginkább a classicus ré- gészeti emlékek tanulmányozására fordí- totta. 1872-ben Győrött folytatta tanári pályáját hét éven át, s itt a mellett, hogy a jogakadémián egy évig a bölcse- leti tanszéken helyettesként működött, prédikált a tanulóknak és a föld népének.
A párisi világkiállítás alkalmával Franczia- országba ment ujabb ismeretek gyűjtése végett, honnan átment Londonba is a britt muzeum megtekintésére. 1879—80.
tanévre Pannonhalmára rendeltetett, hol a rend növendékeinek oktatásával foglal- kozott ; 1885. szeptemberben pedig a kőszegi gymnasium igazgatója lett. 1887.
óta a komáromi gymnasiumban mint tanár működik. — Költeményei 1873—83-ban a «Gvőri Közlöny »-ben jelentek meg álnév
15 Ábel 18 alatt. Prédikácziókat közölt az Isten Igéje czimű folyóiratban és régebben magyarázó szöveget a Katholikus Néplap képeihez. — Legújabb értekezése: Rogeriusz siralmas éneke. Az augsburgi 1488-iki ősnyomtat- ványból. Előszóval, jegyzetekkel és név- mutatóval ellátva magyarul közli . . . (Értesítő a kőszegi gymnasiumról 1885—
86.) — Munkái: 1. Krisztus és a század, vagy a tudományok uj bizonyítékai a katholikus hit mellett. Roselly des Lorgues franczia 15. kiad. után ford. németből.(Beidl és Olgyavval.) Pest. 1865. — 2. Elaccopá Földjövedelmi adó Attikában a rendkívüli hadiköltségek fedezésére. U. ott. 1871.
(Ism. Uj M. Sión 1871.403.1.) — 3.Laokoon.
Győr. 1874. (Különnyomat a Győri Köz- lönyből.) — Álnevei és jegye: Sándor. Ákos, Sopornyai Sándor, és * (a Győri Köz- löny — Katholikus Néplap — és Isten Igéjé-ben.)
Magyar Plutarch, s z e r k . P h i l a l e t l l 1879. 2.
a r c z k é p p e l . — Szinnyei R e p e r t ó r i u m a . T ö r t . I .
•— Scriptores Ordinis S. Benedicti é s Ö n é l e t r a j z i a d a t o k .
Abel Ferencs, Jézus-társasági szerzetes tanár, szül. 1722. jul. 9. Manigán Nyitra- megyében; a gymnasiumot Eperjesen és Kassán végezve a jezsuita-szerzetbe lépett 1740-ben. 1751-ben mint első éves theo- logus Nagyszombatban tanult. Később a tanári széken oktatta az ifjúságot, azután a templomban hirdette az Isten igéjét.
1758-ban a bölcseleti tanszékre is képe- síttetett s 1760-ban a nagyszombati aka- démián mint az ethika és természeti jog tanára működött. A szerzet feloszolván, Eperjesre ment tót hitszónoknak, hol 1784-ben meghalt. Midőn az ékesszólást és költészetet tanítá, tudori oklevelet nyert;
ezen alkalomból irta elegiacus latin köl- teményét Betulia pia Judithae fraude servata, melynek első része 1749-ben, másik része 1750-ben jelent meg Kassán.
— Keresztény tanítást is adott ki kérdé- sek- és feleletekben tót nyelven 1762-ben Nagyszombatban.
Horányi, N o v a M e m o r i a . I. — Fejér, H i s t o r .
A c a d . S c i e n t . P a z m a n i a e . 64. — Básthy, M a - g y a r o k e m l é k e I. — Fasc. Eccles. 1842. I I . 325.
— Stoeger, S c r i p t o r e s P r o v . A u s t r . S o e . J e s u .
Á b e l Jenő, bölcselettudor, egyetemi ta- n á r és a m. t. akadémia 1. tagja, szül.
1858. jul. 24. Bpesten. Iskoláit a főváros- ban az ág. ev. gymnasiumban végezvén, 1875. jan. lépett a bpesti egyetem böl- cseleti karának hallgatói közé. 1877-ben tudori oklevelet nyert. Beutazta Franczia- s Angolországot, Belgiumot, Hollandiát és Németországot és különösen a könyvtá- rakat látogatta. Visszatérvén hazájába 1879-ben a budapesti kir. kath. főgym- nasiumban lett rendes tanár. 1883 óta a budapesti egyetemen a classica-philo- logia rendk. és 1887. jul. óta rendes tanára.
A m. tud. akadémia levelező tagjává 1882.
jun. 1-én választatott. Ezenkívül a buda- pesti philologiai társaság első titkára. — 1889.első felében Rómában a vatikáni levél- tárban búvárkodott; szept. és okt. Konstan- tinápolyban a császári könyvtárban történt tud. kutatásokban vett részt. Meghalt 1889.
decz.13. Bpesten.—1877 óta számos czikket írt az Egyet. Phil. Közlöny, Litterarische Berichte aus Ungarn, Ungarische Revue.
M. Könyv-Szemle, Századok, Orsz. középt.
Tanáregylet Közi., Zeitschrift für Oester.
Gymnasien, Philolog. Rundschau (Brema).
Wiener Studien. Vierteljahrsschrift für Kultur und Litteratur der Renaissance, különösen pedig a Bursian-féle Jahresbe- richte über die Fortschritte der classischen Alterthumswissenschaft-ba és a Berliner Philologische Wochenschrift-be, mely utóbbi két folyóiratban több év óta ismer- teti a magyar philologiai irodalom ter- mékeit. — Munkái: 1. De Infinitivi Grae- ci forma. Budapest, 1878. — 2. Corvin codexek. U. ott, 1879. (Értek, a nyelv- és széptud. kör. VIII. 1. sz.) — 3.
Epistula ad Aemilium Tliewreivk de Ponor de codice Ambrosiano Lithicorum quae Orphei nomine circumferuntur. U. ott, 1879. (Ism. Egyetemi Philologiai Köz- löny.) — 4. Colluthi Lycopolitani Car-
17 Ábel 18 men de raptu Helenae. E d i d i t . . . Berolini,
1880. — 5. Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság. Budapest, 1880.
(Értek, a nyelv- és széptud. köréből. VIII.
8. sz.) — 6. Adalékok a humanismus történetéhes Magyarországon. U. ott, 1880. — 7. Horneros Iliasa I - III. ének.
Iskolai használatra magyarázta és beve- zetéssel ellátta . . U. ott. 1881. — 8.
Homeros Odysseája I—III. ének sat.U. ott, 1881. (Ism. M. Tanügy X. Egyet. Philol.
Közlöny V. 1882. Tanáregylet Közlönye, XV. Pesti Napló, 1881. 152.) — 9. Egye- temeink a középkorban. U. ott, 1881. (Ism.
Századok 1882.) — 10. Orphei Lithica.
Accedit Damigeron de Lapidibus. Recen- suit Berolini, 1881. (Ism. Egyet. Philol.
Közi. és Philol. Rundschau 1882.) — 11.
Joannis Gazaei Descriptio TabulaeMun- di et Anacreontea. Recensuit... U. ott, 1882. — 12. Scholia Veter a in Pindari Nemea et Isthmia. Edidit. . U.ott. 1884. — 13. Orphica, Recensuit... Accedunt Procli hymni etc. Pragae et Lipsiae, 1885. —
14. Görög elemi olvasókönyv Curtius görög nyelvtanához. Szerk. dr. Schenkl Károly, ford. . Budapest, 188B. — 15. A bártfai sz. Egyed-templom könyvtárá- nak története. U. ott, 1885. (Ism. Bud.
Szemle XLIII.) — 16. Isota Nogarola.
Székfoglaló. U. ott, 1885. (Értek, a nyelv- és széptud. köréből. XII. 12. sz.) — 17. A homéroszi Demeter-Hymnusról.
U. ott, 1885. (Értek, a nyelv- és széptu- dományok köréből. XIII. 4. sz.) — 18.
Homeri Hymni. Epigrammata. Batra- chomyomachia. Edidit.. Pragae et Lipsiae 1886. — 19. Isotae Nogarolae Veronensis Opera quae supersunt omnia. Accedunt Angelae et Zeneverae Nogarolae Epis- tolae et Carmina. Collegit Alexander Comes Apponyi, Edidit Eug. Abel. 2 vol.
Vindobonae et Budapestini 1886. — 20.
Két magyarországi egyházi iró a XV.
századból: Andreas Pannonius—Nico- laus de Mirabilibus. Közzéteszik Fraknói Vilmos és Abel Jenő. Budapest, 1886.
(Irodalomtörtén. Emlékek I. Ism. Bud.
Szemle LIV.) — 21. Az ó- és középkori Terentius - biographiák. U. ott, 1887.
(Értek, a nyelv- és széptud. kör. XIV. 1.)
— Kéziratban maradt: Pindar-Scholionok cz. nagy munkája, mely közel áll befe- jezéséhez. Azonkivül a külföldi magyar tanulók névsorának összeállításán fára- dozott. melynek kiadását az Akadémia ő reá bízta s melyből már számos ív van sajtókészen.
M. Tudom. Akadémia Almanachja. 1883. 210 1884. 230. 1885. 214. 1886. 226. — Figyelő, I I — I V . V I . V I I I — X . X I I I . X V . X V I I I . k ö t . — Egyet. Philol. Közlöny 1879. 175. 295. 303. 585.
1881. 82, 398. 1887—89. — 91. Könyv-Szemle I I . 380. — Pesti Napló. 1880. 152. 208. 209. 1887.
193. SZ. — Egyetértés, 1886. 163. — Vasárnapi Újság, 1886. 2 6 . — M. tud. Akadémia Értesítője, X V I . X I X . — Panyák R e p e r t ó r i u m a . —: 3lágy.
Könyvészet, 1880—88. — Századok. 1884. 22.
1886 648. 658. ö n é l e t r . a d a t o k é s g y á s z j e l e n t é s .
Ábel Károly, gymnasiumi tanár, szül.
1836-ban Budán, hol atyja Á. Márton, elemi iskola-tanító volt. 1861-bei> lett a budapesti I. ker. kir. egyetemi főgymna- sium mathem. és természettan tanára.
Meghalt 1877. jan. 9. Budán. — Czik- kei 1870 óta megjelentek a Természettud.
Közlöny és az Orsz. középt. Tanáregylet Közlönyében. Ezen kivül irt A kör köz- ponti vetiiletei-ről a Bud. II. ker. egyet, gymn. Értesítőjében 1874-ben. — Munkái : 1. Mértan középtanodák számára. Pest, 1867. — 2. Mértan középtanodák felsőbb osztályai számára. 4 kiadás. 2 részben.
Budapest, 1886.
Term. Közlöny, 1870. — Az Orsz. Középtan.
Tanáregylet Közlönye, 1876/7. 283. — Szinnyei K ö n y v é s z e t e é s R e p e r t ó r i u m a . T e r m . , é s g y á s z j e l e n t é s .
Ábel Márton, szül. 1804. okt. 25-én Tevelen, Tolnamegyében; atyja takács- mester és árvák atyja volt. Á. Márton 12 éves korában elemi tanulmányait be- végezvén, bátyja mellett, ki néptanító volt, mint segédtanító működött. Ezután félévig Eszéken, egy évig Mágocson és egy évig Szakcson találjuk őt tanító-
1 9 A b e l e s — A b o n y i 20
segédi minőségben. Mágocson és Szakcson a Bell-Lankaster-féle tanrendszer szerint oktatott. Ekkor történt, hogy a buda-!
tabáni tanitó Fúsz Endre felszólítá őt | segédkezésre. így jutott Ábel 1823-ban a budai tanítók közé. Azóta, kivéve fél- évi segédeskedését a vízivárosi iskolánál, szakadatlanul a tabáni iskolán működött.
12 évi segéd-tanítóskodás után 1835-ben főtanítóul lett kinevezve. Az ötvenes évek- j ben a kormány elismerő okmánynyal, I főelemi tanítói kinevezéssel jutalmazá őt. A közoktatásügyi magyar törvény kihirdetése óta igazgatói minőségben ve- zette a tabáni iskolát, melynek 4-dik fiú- osztályában oktatott, míg nem nyuga- lomba lépett és kevéssel azután 1884.
febr. 25. meghalt Budapesten. — 1834-ben megszerezte Stephani hangoztató mód- szere vezérkönyvét és ezen évtől kezdve ugy saját osztályában, mint a vezetése alatti iskolában az olvasást a hangoz- tató módszer szerint sajátiták el a gyer- mekek. Ezen módszer szerint irt egy tankönyvet is, melyet 1835-ben Budán nyomatott ki. 1840—41-ben két füzet Magyar Nyelvgyakorlatokat adott ki.
E füzetek 1862-ben uj kiadást értek.
Magyar Paedagogiai Szemle. 1880. 133. Á b e l f é n y n y o m a t ú a r c z k é p é v e l , és g y á s z j e l e n t é s .
Abeles Simon, orvostudor, 1837-ben orvosi oklevele elnyerése alkalmával kö- vetkező értekezést írt: Chorea St. Viti, mely ugyanakkor Budán megjelent. Meg- halt 1883-ban.
Síinnyei I v ö n y v é s z e t e . — O r v o s e g y l e t É v - k ö n y v e . XL. 1.
Abelles József, orvostudor, pesti szár- mazású; gyakorló orvos Makón. — Mun- kája: Dissertatio inaug. path, demorbis aetatum vitae humánne. Pestini. 1835.
Szinnyei I v ö n y v é s z e t e .
Abelsberg Emánuel, orvostudor, sebész és szülészinester; ó-budai származású, gyakorló orvos Pesten. — Munkája:
Dissertatio inaug. medica, sistens chlo- rium antiphthisicum. Pestini. 1831.
îi u g á t és Flór, M a g y a r o r s z á g i O r v o s r e n d 1840. — Szinnyei I v ö n y v é s z e t e .
Ab Hortis L. Augustmi ab Mortis Keresztély és Sámuel.
Abód Mihály L. Ajtai (Abód) Mihály.
Abonyi (Csia) Árpád. Kolozsvári szár- mazású, hol jogi tanulmányait végezte. — Az Ország-Világ 1887-ben közölte beszélyét;
ugyanott a következő évben Egy lángocs- ka regénye jelent meg; irt a Nemzetbe, Fővárosi Lapokba s a M. Salonba (1887.).
Drámáját: Moor herczeg. adták a kolozs- vári szinpadon. (Ism. Kolozsvár 1887.
287.) 1889. decz. 20. a Nemzeti szín- házban Nehéz sebek cz. színmüvét adták először. Jelenleg a Kolozsvári Ellenzék, Fő- városi Lapok és Ország Világ munkatársa.
Ország Világ 1889. 52. SZ. arczk.
Abonyi Emil, miniszteri osztálytaná- csos és volt országgy. képviselő, szül. 1848 nov. 19. Nagy-Szőllősön Ugocsa-megyé- ben. hol atyja A. István ügyvéd, majd a szabadságharcz után Munkácson az adó- rendezésnél biztos s felügyelő, végre a fennállott helytartóságnál tanácsos volt.
Iskoláit Ungvárt, Szatmáron, Nagyszom- batban, majd Bécsben és Budán végezte;
azután a budapesti egyetemen hallgatta a mütani folyamot. Jogi tanulmányai befejeztével 1870-ben Beregmegye tiszte- letbeli. majd két évvel később valóságos aljegyzőjévé választatott; nemsokára 1877- ben t. főjegyzővé lett s sógora Morvay Pál elhányta után ugyancsak Beregmegye felvidéki kerületének képviselőjévé válasz- tatott 1879. decz. 16. 1887-ben a közle- kedési minisztériumban titkárrá, osztály- tanácsosi ranggal neveztetett ki. — Irt.
több gazdasági, statisztikai, történeti czik- ket. így a Fővárosi Lapokba 1864-ben;
a Bereg 1879-iki folyamába Dubarry Armand eredetije után fordított egy tör- téneti rajzot: A jeruzsálemi Szent János- rend utolsó napjai. Országgyűlési kép- viselővé történt megválasztása óta fővá- rosi levelekkel látta el megyéje közlönyét.
Ardón levő könyvtára figyelemre méltó.
21 Abonyi 22
Lehociky T i v a d a r , B e r e g m e g y e m o n o g r a - p h i á j a . I I . 129. — Halász S á n d o r . O r s z á g - g y ű l é s i A l m a n a c h . — F ő v á r o s i Lapol;, 1864. 88.
SZ. — Figyelő. X I X . 159. — Nennet 1887. 148. SZ.
Abonyi József', orvostudor, gyakorló fogorvos' Bpesten. szül. 1858. márcz. 19.
Sárköz-Újlakon, Szatmárm.; gymn. tanul- mányait M.-Szigeten és Szatmárt végezte;
1883-ban Bpesten nyert orvostudori ok- levelet és itt telepedett le. — Czik- kei a Gyógyászatban (1884.), a Lőrinczy- féle Orvosi Zsebnaptárban (1887.). a berlini és bécsi fogászati szaklapokban (1886.) jelentek meg. — Munkái: 1. A fogászat és műtéteinek rövid kézikönyve.
Bpest. 1888. — 2. Compendium der Zahnheilkunde. Wien. 1889.
M. Könyvészet, 1888. é s ö n é l e t r . a d a t o k .
Abonyi Lajos (családi nevén zsaro- lyáni Márton Ferencé), a Kisfaludy- és Petőfi-társaság tagja s földbirtokos Abonyban, Pest - megyében, szül. 1833.
jan. 9. Kis-Terenyén Nógrád-megyében vagyonos nemes szülőktől és a szatmár- megyei zsarolyáni és mándi Márton csa- ládnak zsarolyáni ágából származott.
Ugyanezen családból való volt Márton József, a híres bécsi tanár, nyelvtan- és szótáríró s a Magyar Kurir szerkesz- tője, s Márton István pápai tanár és böl- cselő. Az alsóbb gymnasialis osztályokat j Kecskeméten a reformátusok kollégiumá- ban, a humaniórákat az evangélikusok pesti lyceumában, az első bölcseleti osz- tályt a pesti egyetemen, a 2-dikat 1848-ban a kecskeméti kollégiumban végezte, a jogot pedig a pesti egyetemen 1852-ben hallgatta. Az 1848—49-ki szabadságharcz alatt a 15 éves ifjú mint mozgó nem- zetőr szerepelt kis ideig; azontúl egy lengyel menekült tanítása mellett a fran- czia és angol nyelv gyakorlati elsajátí- tására fordította idejét. Tanulmányait végezve, még egy évet töltött a főváros- ban. 1853 év végén vidékre költözött és 1861-ig atyja oldalánál gazdálkodott és a mellett az irodalommal is foglalkozott.
1861-ben Pestmegye aljegyzővé válasz- totta ; e hivatalt a megyének azon év- ben lett eloszlatásáig viselte. 1861-től 1869-ig gazdálkodással és az irodalom- mal foglalkozott. 1867-ben Pestmegye meg- választotta járási gyámfelügyelővé, mely hivatalát 1872-ig viselte. — Az irodalom- ban 1850-ben lépett fel «Nilus forrásai»
cz. fordított beszélyével a Hölgyfutárban:
1851-ben, miután első eredeti beszélye a Korányi-féle Losonczi Albummal le- foglaltatott. a «Szenvedély vértanúja»
er. beszélyét közölte ; ugyanazon lapba még több népies beszélyt is írt. Ezeken kívül írt még vagy 80 kisebb-nagyobb elbeszélést a következő lapokba: Hölgy- futár (1851—62.), Budapesti Visszhang (1852.), Szépirodalmi Közlöny (1857—58.).
Szegedi Hiradó (1857.), Délibáb (1860.), Nővilág (1857—60.), Szépirodalmi Figyelő és Koszorú (1860—64.), Családi Kör (1861-68.). Budapesti Hölgy-Divatlap (1861-67.), Gombostű (1862.), Virágcso- kor (1862.). Ország Tükre (1862—63.), Fővárosi Lapok ( 1 8 6 4 - 7 7 . és 1880-88.), Divat (1866-67.) Nefelejts (1865-73.), Magyarorsz. és Nagyvilág (1867., 1871—
1875.), Országvilág (1871.), Athenaeum (1874.), Nők Munka Köre (1874.). Uj Idők (1875.), Otthon (1875.), Visszhang (1877.).
i Petőfi Társaság Lapja (1875—80.), Koszorú (1879-80), Szolnoki Hiradó (1883.). Gond- űző (1886.) Ezen kívül apró dolgozatok je- lentek meg tőle az Üstökös régibb folyamai- ban. Irt a Csokonai Albumba. Kossuth Al- bumba. Honvédek Albumába, a Honvéd- menház Könyvébe (1870.) és a Szegedi Árvíz-könyvbe is. Ambrus bácsi cz. nép- színműve kéziratban van.— 1867-ben a Kis- faludy-társaság tagjává választotta, hol 1869. ápr. 29. Egy név. mely tart mától holnapig czímű szépirodalmi czikkel fog- laltszéket. (Megjelentaz Évlapok.IIj folyam IV. kötetében és u. o. egy elbeszélése 1880-ban). 1876-ban a Petőfi-társaság vá- lasztotta tagjai sorába. — Munkái: 1.
Észak csillaga. Regény 3 kötetben. Pest
23 Ábrahám—Ábrahámŕfy 24 1855. — 2. Regék a kandalló mellett.
Beszélyek 2. köt. Pest, 1857. — 3. Regék a pásztortűz mellett. Beszélyek 2 füzet.
Pest, 1857. — 4. Az egyetem pallósa.
Regény 3 kötet. Pest, 1859. — 5. A mi nótáink. Regény 4 kötet. Pest, 1864. — 6. Kenyér és becsület. Regény 3 kötet.
Pest, 1865. — 7. A fonó krónikája.
Beszélyek a magyar népéletből. 3 kötet.
Kecskemét, 1872. — 8. A betyár ken- dője. Népszínmű. Budapest, 1872. (Pesten 1873-ban került először színre.) — 9. Panna asszony leánya. Népszínmű. U. ott, 1875. — 10. Itt a szép alföldön. Népies elbeszélések. U. ott, 1878. — 11. A fekete kutya. Elbeszélés. U. ott, 1881.
— 12. Az özvegy tehénkéje. Elbeszélés.
U. ott. 1882. (Révai testvérek Salon- Könyvtárában is 1885.) — 13. Mag- duska öröksége. Regény 2 köt. Bpest.
1887. (Egyetemes Regénytár II. évf. 7.
8. Ism. Főv. Lapok 88. sz. Pester Lloyd 95. sz. Ezt átdolgozta népszínművé s a bpesti népszínházban 1888-ban előadták.
Ism. Bpesti Hírlap 298. P. Napló 298.
Vasárn. Újság 36. sz.) — 14. Az utolsó kuruczvilág. Regény 3 köt. Bpest. 1887.
(Ism. Főv. Lapok 298. sz. Szabad Egy- ház 19. sz.) — 15. A pénzes molnár románcza. Regény. U. o. 1889. (Egyete- mes Regénytár IV. évf. 12. k.) — Arcz- képe Barabás rajza után Röhn A.-tói kőre vésve megjelent a Hölgyfutár 1857.
évi folyama mellett.
Jelenkor. E n c y c l o p a e d i a . — Danielik, M a - gyar írók II. — /lazánk s a Külföld. 1872. 20.
sz. arczk.— Vutkovich, Magyar irók Albuma.
— Magyarország és a Magyvilág, 1873. a r c z k .
— Magyar Plutarch, 1879. — Szinnyei, R e p e r - tóriuma. Tört. I. II. k. — Figyelő, I, II, IV, V, XI, XII. XXII. - Petrik, Könyvészete és B i b l i o g r . — M. Könyvészet, 1876—88. — Corvina, 1889. 7. sz. és önéletrajzi adatok.
Ábrahám Bogdán, orvostudor, volt orvos és sebészeti tanár Kolozsvárt. Érte- !
kezései megjelentek a Természetbarátban (1847. 39. sz.) és az Ipar- és Természet- barátban. (1848. 26. 27. sz.) — Munkája:
Dissertcitio inaug. medica sistens nev- roses oculorum. Viennae, 1841.
Ábrahamffy János, magyar nemes.
Mint sz. Ferenczrendi szerzetes és hit- szónok több évig hirdeté az isten igéjét hallgatói előtt, úgy hogy beszédei négy kötetre szaporodtak, de Horányi szerint kéziratban maradtak, ki azonban elfelejlé fölemlíteni, hogy miféle nyelven írattak.
Ha szabad kiadott imádságos könyvéből következtetni, a nyelv tót lehetett. Meg- halt 1728. ápr. 16. — Munkái: 1. Kniska motlieth naboznich. . . (Isteni imádságok könyve), mely 1693-ban Hasko Jakab vág-ujhelyi prépost költségén jelent meg Nagy-Szombatban. — 2. Holocavstvm Quotidianum. A szerzőnek ajánlása Scarbala András szakolczai főjegyzőhöz és Nyitra vármegyei alispánhoz, kelt die 31. Mártii Hoc anno 1695. Nyomatott Nagy-Szo mbatban.
Horányi, Memoria és Xova Memoria. — B ás thy, Magyarok Emléke. — Szabó Károly, Régi Magyar Könyvtár II.
Ábrahamffy János, a kalocsai érseki uradalom ügyésze. Ügyvédi foglalkozása mellett a város társadalmi ügyeibe is befolyt; a casino létrehozásában, a taka- rékpénztár alapításában, az óvodaépület fölállításában nagy része volt. 1862-ben a casino elnökévé választatott, és ez állást több évig, csaknem haláláig viselte. A hatvankettediki árvíz alkalmával Hang Ferenczczel és Mennyei Józseffel a káro- sultak javára a Sárközi ár viz könyvet szerkesztette. (Kalocsa, 1862.) Ő e könyv- ben Heine dalai- és románczaiból közölt fordításokat, melyeket részben Gerlai néven tett közzé. 1858—59-ben naptárt szerkesztett. A szinművészetet is pártolta.
Jótékony czélokra gyakran szervezett mű- kedvelő társulatokat és több előadásban maga is részt vett. Meghalt élte delén 1867. év nyarán. — Irt még a Törvényszéki Csarnokba (1860—62.) és a Gazdasági Lapokba is (1860.)
Magyar Néplap, 1856. 44. Sz. — Hang F . , Kalocsai Szellemi Omnibusz. 173.
25 Abrahami—Abrahamides 26 Abrahami János, ág. evang. lelkész.
Brassóhoz közel Prázsmáron született és a hasonló nevű sárosi lelkész és nagy- sinki káptalani dékánnak volt fia. A brassói gymnasiumban 1683-ban tanult és egyidejűleg a berethalmi iskolai rek- torságot is viselte. 1688. febr. 17. a vittenbergai egyetem tanulói közé vétetett fel. 1691-ben lett szent-ágotai prédikátor, 1694-ben vérdti, 1697-ben brullyai lelkész és itt halt meg 1705 juniusában. — Munkái : 1. Le Snscriptoribus ex História eccle- siastica. Wittebergae. 1688. — 2. Euv HÍ Ä ! Aeternani praedestinationis Oeco- nomiam ex Eph. I. 4. U. ott, 1689.
Horányi, Memoria. — Trausch, Schriftstel- ler-Lexikon.
Abrahámi Mihály. 1. Szent-Ábr ahá mi Mihály.
Abrahamides Izsák, ágostai vallású superintendens, szül Hrochot helységben, Zólyom megyében; Abrahámfi-nak és szülő-helyéről Hrochotius-nak is nevez- tetett; atyja, Hrochotius Ábrahám, nemes születésű zólyomi várkapitány volt. Első oktatását Zólyomban nyerte, honnan a felsőbb tudományok s a német nyelv megtanulása végett Selmeczre kül- detett, hol Schremel Ábrahám rector vette felügyelete és tanítása alá. Ezután szülei Beszterczebányára küldték, hol két évet töltött, melynek végeztével az akkor az egész országban hires bártfai iskolába ment, hol Fábri Tamás, Radaschin György és Stoeckel Lénárt tanították. Itten is két évig maradt és a bölcseletet és theo- logiát tanulta. Végre a mossóczi iskolát látogatta Turóczmegvében, hogy a hires orientalistának Colacinates Miklósnak is tanítványa lehessen, kitől két évi ott tartózkodása alatt a görög és a héber nyelvet sajátította el. Innen a prágai egyetemre ment, hol a magister czimet nyerte, két év múlva pedig 1580 körül a lipcseire. Minthogy atyja hirtelen el- halálozott, kénytelen volt egy év múlva hazájába visszatérni. Bécsben négy évet
I töltött nemes iljak tanításával. Az udvar i ; nál is tartózkodott egyideig, valószínűéi
mint valamely magyar főúri fiúnak neve lője. Három év múlva Zólyomban let rektor, hol az ifjúságot 3 évig és 4 hó napig oktatta, midőn Körmöczbányárí hivatott meg városi jegyzőnek. Ezei hivatalát hat évig viselte, mely idő alat hét izben működött különféle követsé gekben. mígnem Bajmóczra hívták mef lelkésznek és prépostnak. Ezen lelkész hivatalába Vittenbergában avattatott fei 1595. aug. 27. Az 1610-ben Zsolnán tar- tott zsinat a pozsonyi, nyitrai, barsi megyék első superintendensévé válasz- totta. Nemcsak nagy tudós, hanem kitüno szónok is volt. Ékesszólásának erejét úgy
; a gróf Thurzó György nádor temetésén.
• mint Lányi Illés superintendens és a Thurzó Miklós és Kristóf grófok halála alkalmával is tanusítá. 1616. február 28.
: a Bittsén tartott egyházi gyülekezeten is : jelen volt, hol Moschovinus János volt
ratkowi, lengyelországi prédikátor tév- tanait, melyeket az Photinius irataiból merített és Magyarországon terjesztett, megczáfolta. Meghalt 1621-ben. — Mun- kái : 1. Preklad Luther ovho Katechismu.
(Luther kathekismusa cseh nyelven), me- lyet Lani Illés és Melickius Sámuel super- intendensek társaságában adott ki Lőcsén 1612-ben s melyből Pribisch Dániel har- howi prédikátor uj kiadást rendezett. — 2. Oratio Exequiális. Illustrissimo p. m.
Comiţi ac Domino, D. Georgio Thurzoni, de B e t h l e m f a l w a . . . . Regni Hungáriáé P a l a t i n o . . . Levtschoviae, 1617.
Horányi, N o v a M e m o r i a . — Wallaszky, C o n - spectus Reip. Litterariae in Hungaria. — Schaffarik. Gesch. d. Slav. Sprache u. Lite- r a t u r ;i85. — Fabú, M o n u m e n t a I . I V . — Klein, Nachrichten III. — Franki, Hazai és Külföldi Iskolázás. 268. — Szabó, Régi Magyar Könyv- t á r I I . — Figyelő, X V I I . — Slovenské Pohlady 1887. 11. 1.
Abrahamides János, ág. ev. lelkész, szül. Csejtén, Nyitram. 1594-ben Váguj- helyen tanított. 1610-ben Csejtén volt ág.
