• Nem Talált Eredményt

Ez bizonyos esetekben zavaró és az olvasó tájékozódását megnehezítõ lehet

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Ez bizonyos esetekben zavaró és az olvasó tájékozódását megnehezítõ lehet"

Copied!
5
0
0

Teljes szövegt

(1)

ben azonban mégis leszûkíti az elemzés le- hetõségeit.

A kiváltképpen érdekes írások közé tarto- zik még A kisebbségi önkormányzatiság jele- ne és jövõje Kelet-Közép-Európában címû, amely a kötet méltó lezárása. Ebben a szer- zõ a kisebbségi kérdésnek egy olyan megol- dási lehetõségét vázolja fel, amelyre már je- lenleg is találni példát az EU-ban, s amely a magyar kisebbségek számára is kiutat je- lenthet. Szarka László a kötet egyik korábbi tanulmányában (A kisebbségi magyar közös- ségek helyzete és fejlõdési tendenciái a ku- tatások tükrében) is foglalkozik az autonó- mia és önkormányzatiság kérdéskörével. Jó- magam annak olvasásakor úgy éreztem, a szerzõ túl rövidre fogta mondanivalóját, s le- záratlanul hagyta a problémát. A kötet utolsó tanulmánya azonban pótolta ezt a hiányérze- tet, hiszen a dolgozat komplex módon a ki- sebbségi autonómiák európai kontextusából kiindulva, a szlovéniai pozitív példán keresz- tül jut el a megvalósulatlan erdélyi és felvidé- ki magyar autonómiatervezetekig. A dolgozat záró részében pedig az autonómiával kap- csolatban várható alternatívákat vázolja fel.

A kötet gyengéjét magának a könyvnek a kivitele jelenti, hiszen a kötet néhány lapja már az elsõ használat idején kihullott. Szá- momra nem szimpatikus megoldás az sem, hogy az oldalak felsõ részén megtalálható aktuális fejezetcím nem egyezik pontosan a tartalomjegyzékben feltüntetett fejezetcí- mekkel. Ez bizonyos esetekben zavaró és az olvasó tájékozódását megnehezítõ lehet. Mi- ként félrevezetõ az is, hogy a harmadik feje- zet címe más változatban jelenik meg a tar- talomjegyzékben (Kisebbségek helyzete a nemzetállamokban és az Unióban) és más- ként a fejezethez tartozó lapok tetején (Ki- sebbségek helyzete az Államokban és az Unióban), ami félreértésre adhat okot, hi- szen az Államok kifejezés alatt nem az Euró- pai Unió államait, hanem sokkal inkább az Egyesült Államokat értjük.

Noha a kötetben található tanulmányok egy része korábban már megjelent, ez egyál- talán nem csökkenti értéküket, sõt az átgon- dolt szerkesztõmunkának köszönhetõen a könyvben új értelmezésekkel gazdagodva egységes egésszé állnak össze. Talán csak a magyarországi nemzetiségekkel foglalkozó

dolgozatok lógnak ki a sorból, hiszen ki- mondva-kimondatlanul az egész kötet elsõ- sorban a magyar kisebbség jelenlegi helyze- tének és a vele kapcsolatos nemzetstratégi- ának a felvázolására tesz kísérletet. A szer- zõnek mint az MTA Kisebbségkutató Intéze- tének igazgatójának azonban ugyanúgy fog- lalkoznia kell a magyarországi kisebbségek- kel (német, szlovák, roma stb.), mint a hatá- ron túli magyarokkal. Ebbõl a szempontból viszont érthetõ az érintett tanulmányok bevá- logatása.

A kötet igazi értékét az a szerzõi maga- tartás – vagyis a többszempontúság és az elemzett témák iránti õszinte érdeklõdés – adja, amely végigkíséri az összes beváloga- tott tanulmányt. Szarka nem azért nyúl az egyes témákhoz, hogy kötelességszerûen le- tudjon egy-egy újabb témát, õt a problémák feloldásának szándéka vezeti, amelyhez a legjobb eszköz a megfelelõ kérdések megfo- galmazása. Ennek pedig Szarka László, mint a jelen kötetben is bizonyítja, igazi mestere.

Simon Attila

Vörös Ferenc: Családnévkutatások Szlová- kiában. Pozsony, Kalligram, 2004, 592 p.

Az elmúlt hónapokban egy új könyv látott napvilágot a Csallóközi Kiskönyvtársorozat- ban. Szlovákiai viszonylatban az elsõ olyan publikációról van szó, amely a családnevek

„életét” az elmúlt évszázad tükrében a társa- dalmi változások figyelembevételével kíséri végig, felhasználva a névtanban bevett mód- szereket. Vörös Ferenc a névtudomány is- mert mûvelõje, jelenleg vendégtanárként dolgozik a nyitrai Konstantín Egyetemen.

A névtudományban a családnevek kuta- tásának gazdag hagyományai vannak, de a szlovákiai magyar nyelvterület névanyagával csak kevesen foglalkoztak behatóan. A felvi- déki családneveket elsõként Kniezsa István elemzi a nyelvtudomány szempontjai szerint.

A Felvidéki családnevek c. dolgozatát 1934- ben írta, de nyomtatásban csak a 2003-as évben jelent meg a mû négy régebbi tanul- mányával együtt (Kniezsa István: A magyar és szlovák családnevek rendszere. In: Hely- név- és családnévvizsgálatok. Szerk.: Kiss

(2)

Lajos, Lucidus Kiadó, Budapest, 2003, 255–349. p.). A szerzõ a XVI–XVIII. századi gömöri, honti és ugocsai összeírások alap- ján vizsgálta a magyar, szlovák és kárpátuk- rán családnevek rendszerét. A névanyagot alapos morfológiai (alaktani) és etimológiai (eredet szerinti) elemzés alá veti. Több mint fél évszázados „ûr” után jelenik meg tehát Vörös Ferenc Családnévkutatások Szlovákiá- ban c. monográfiája, amelyben négy felvidé- ki település családneveinek szociolingviszti- kai vizsgálatát végzi el. A két csallóközi (Balony, Diósförgepatony) és két Nyitra-vidé- ki (Kiscétény, Nagycétény) település száz- éves névanyagát földrajzi, etnikai, dialektoló- giai, társadalmi, vallási, etimológiai, névélet- tani, névgyakorisági, jelentéstani, szófajtani, morfológiai szempontok szerint tárgyalja. A nevek rendszerezésénél elsõsorban Hajdú Mihály elemzési szempontjait követi, aki ki- tûnõ monográfiájában többek között a ma- gyar családnévkutatás eredményeit is össze- foglalja (Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan. Budapest, Osiris Kiadó, 2003, 732–875. p.).

A Családnévkutatások Szlovákiában c.

mû szerkezete áttekinthetõ, tizenegy na- gyobb fejezetre oszlik, melyek szervesen kapcsolódnak egymáshoz.

A szerzõ a Bevezetésbenfelhívja az olva- só figyelmét arra, hogy dolgozata hiánypótló munkának készült, hiszen hasonló szemlé- letmódú vállalkozással nem találkozhatunk a szakirodalomban. A fejezet végén mintegy elõrevetíti vizsgálatai eredményét: „Az elem- zések során arra a végsõ következtetésre ju- tok, hogy a szlovák és a magyar nyelvközös- ség, bár két különbözõ nyelvet használ, bizo- nyos mértékig mégis azonos névközösséget alkot” (10. o.).

Az Általános kérdések c. fejezetben (11–48. o.) a névtudomány elméleti kérdé- sei kerülnek a középpontba. Az egyes alfeje- zetekben a személynévkutatásról, a névszó- tárakról, a névtan megszületésérõl és önál- lósulásáról, a névkutatás fõbb mûhelyeirõl, a névváltoztatásról, a névviselésrõl és név- használatról olvashatunk. A szerzõ áttekinti és értékeli a névtani irodalomban elért leg- fontosabb eredményeket. Kiemeli, hogy a névszótárak fontos szerepet játszottak a ne- vek mind teljesebb igényû összegyûjtésé-

ben. Vörös Ferenc is gyakran idézi munkájá- ban a szótárakat, leginkább Kázmér Miklós Régi magyar családnevek szótára.XIV–XVII.

század (1993) és Milosava Knappová Pøíjme- ní v souèasné èeštinì(1992) c. mûvét. Ap- rólékosabban tárgyalja a névváltoztatás kér- déskörét. A kutatás során a családneveknek gyakran eltérõ írásképváltozatával találko- zott, melyek tollhibára vagy a nevek lejegyzõ- inek eltérõ iskolázottságára, nyelvismereté- re utalnak. Külön figyelmet szentel a névát- írás helyesírási szabályozásának mind a ma- gyar, mind a szlovák nyelvben, és a kérdés- sel kapcsolatos szlovák–magyar vitának, amely a történelmi családnevek átírását érintette.

A Történelmi és szociolingvisztikai háttér- tényezõkc. részben (49–75. o.) a XX. szá- zadban végbemenõ történelmi sorsfordulók- ról, politikai korszakokról ír, melyek befolyá- solták a (Cseh)szlovákiában élõ magyarság életét és névhasználatát. Áttekinti a kisebb- ségeket érintõ jogszabályokat, névtörvénye- ket. A társadalmi változások a nevek lejegy- zésében is nyomot hagytak. Az anyakönyve- ket egészen 1921 végéig magyarul vezették.

Ezek után megváltozott a névsorrend és szlovákra fordították a keresztneveket. Az el- sõ világháborút követõ években „a cseh hi- vatalnoki invázió tényérõl az anyakönyvekbe bepillantva is meggyõzõdhetünk, hiszen a Csehszlovák Köztársaság megszervezõdé- sét követõen a szlovák országrészben is a keresztnevek gyakorta nem a szlovákos, ha- nem a csehes változatát jegyzik be” (53. o.).

A korábban magyarul bejegyzett családnevek gyakran eltérõ írásmóddal lettek feltüntetve.

A magyar családnevek mellékjeles írása a jogfosztottság éveiben (1945–1948) teljese- dett ki. A szocializmus idõszakában a belügy- minisztérium 1959. évi hirdetménye „a szü- lõk kérésére lehetõvé tette az anyanyelv sza- bályainak megfelelõ névalakok bejegyzését, de az -ová névképzõ használatának szigora továbbra is életben maradt. A szóban forgó törvényt azonban nem hirdették ki, így csak néhányan – és azok is csak évtizedekkel ké- sõbb – tudtak élni az abban felkínált lehetõ- ségekkel” (61. o.). Az 1989-es bársonyos forradalmat követõen a szülõk egyre több magyaros alakú nevet jegyeztettek be. Az 1994-es anyakönyvekrõl szóló törvények

(3)

szerint lehetõvé válik „a korábban kénysze- rûen szlovákul anyakönyvezett nevek illeték- mentes helyreállítása, s a nõi nevek anya- könyvi bejegyzését -ovánélkül is engedélyez- ték” (64. o.). A névtörvények számbavétele után a szerzõ meghatározza a kisebbségi helyzet és kétnyelvûség típusát, tárgyalja a szlovákiai magyarság nyelvhasználatát befo- lyásoló tényezõket. A kétnyelvûség „jelentõs hatással van/lehet a névválasztásra, s így közvetetten az adott település névanyagá- nak alakulására is” (75. o.).

A kutatópontok c. negyedik fejezetben (76–105. o.) megismerjük a gyûjtõhelyek ki- választásának elvi szempontjait. Balony és Diósförgepatony a kompakt magyar nyelvte- rületen található, Kis- és Nagycétény a magya–szlovák nyelvhatáron. Balonyban, Diósförgepatonyban, Nagycétényben a la- kosság döntõ többsége magyar nemzetisé- gû, Kiscétényben a lakosság nagyobb része Trianont megelõzõen magyar kötõdésû volt, de az idõk során nyelvet és identitást váltott, elszlovákosodott. Ezek után a kutatópontok rövid történetével, névváltozataival, néveti- mológiájával és demográfiai adataival ismer- kedhetünk meg. Az egyes falvak népességi, etnikai és felekezeti megoszlását diagramo- kon ábrázolja a szerzõ. Egyébként az egész dolgozatra jellemzõ az adatok, eredmények szemléletes formában (táblázatok, diagra- mok, grafikonok) való összefoglalása.

Az anyaggyûjtés módja és forrásai c.

részben (106–107. o.) Vörös Ferenc röviden felvázolja a kutatás során felmerülõ problé- mákat. A családneveket az állami anyaköny- vezés kezdetétõl (1896-tól) 1999 végéig vizsgálta. A névanyagot az anyakönyvekbõl merítette. Elsõsorban az újszülöttek család- nevét vizsgálta, de néhány fejezetben az anyák családnevével és a keresztnevekkel is foglalkozott.

A hatodik fejezet (108–118. o.) Az anya- könyvezéscímet viseli. Ebben az egyházi és polgári anyakönyvezés kezdeteirõl, az anya- könyvek rovatainak nyelvérõl olvashatunk. A társadalmi változások, a történelmi sorsfor- dulók természetesen itt is jól követhetõk.

„Az anyakönyvezés során a hatalom a szlo- vakizált névalakot részesíti elõnyben, míg a magyar ajkú közösség tagjai a magyaros név- viselésben és névhasználatban sok egyéb

tényezõ mellett identitásuk kifejezését is lát- ják, ezért ragaszkodnak a családi és közös- ségi tradíciókhoz” (582. o.).

Az alkalmazott tipológia fõbb alapvetései c. hetedik fejezetben (119–148. o.) ismerte- ti a szerzõ azt a tizennégy szempontot (idõ- beli, földrajzi, etnikai, dialektológiai, társa- dalmi, vallási és felekezeti, etimológiai, név- élettani, névgyakorisági, a névadás indítéka, jelentéstani, szófajtani, morfológiai, a nyelvi kifejezõeszköz), amelyek alapján rendszerezi a továbbiakban az összegyûjtött családnév- anyagot. Az eddigi családnév-tipológiákat kri- tikusan kezeli, a legelfogadhatóbbnak Hajdú Mihályét tartja, s kisebb finomításokkal átve- szi kategóriáit.

A családnevek c. fejezet (149–437. o.) alkotja a munka központi és legterjedelme- sebb részét. Vörös Ferenc az elõzõ részben említett vizsgálati szempontok alapján tizen- négy alfejezetre bontja e fejezetet és aprólé- kosan elemzi a korpuszt. Reprezentatív mennyiségû név képezi az empirikus vizsgá- lat alapját, a négy községbõl megközelítõleg húszezer családnév kerül feldolgozásra. „A családnevek rendszerezésekor a sokféle le- hetséges szempont közül a fõ hangsúlyt a név etimológiájára, a névadás lehetséges in- dítékára és a névben felismerhetõ elemek – fõként a tövek, kisebb súllyal a képzõk – je- lentésére, a nevet alkotó elemek morfológi- ai vizsgálatára és a nevek megterheltségére, gyakoriságára helyezem” (149. o.) – írja a szerzõ. Az idõbeliség szempontjai c. alfeje- zetben összehasonlítja a XVI–XVII. századi forrásokból származó családneveket a mai névanyaggal. A Földrajzi szempontokc. rész- ben a nevek térségi megoszlásának jellem- zõit tekinti át. Megállapítja községenként a tíz leggyakoribb családnevet, elõfordulásu- kat az egész idõszak egyes alkorszakaira ki- vetítve. Rámutat arra, hogy 1945 elõtt, illet- ve azt követõen milyen változások figyelhe- tõk meg az egyes falvak névállományában:

melyek nem bukkannak fel a háború utáni idõszakban, s melyekkel gazdagodik a tele- pülés családnévanyaga. Az Etnikai szem- pontok c. részben az izraelita újszülöttek családneveit elemzi. A Dialektológiai szem- pontok c. fejezetben a nevekben fellehetõ nyelvjárási sajátosságokat mutatja be. A Tár- sadalmi szempontokc. részben a következõ-

(4)

képpen fogalmazza meg a szerzõ célkitûzés- ét: „Ebben a fejezetben arra helyezem a fõ hangsúlyt, milyen társadalmi vetületei van- nak a család- és keresztnevek bejegyzési módja és az anyakönyvekben fellelhetõ au- tográf aláírások egyezésének és különbözõ- ségeinek” (225. o.). Az államváltások követ- keztében gyakran megbomlott az összhang a névírás és névhasználat tekintetében. Az anyakönyvekbe hivatalosan szlovákul bejegy- zett név sokszor eltért az újszülöttet bejelen- tõ rovatban szereplõ szülõ, közeli hozzátar- tozó aláírásától. A magyar nemzetiségûek többnyire magyaros formában írták alá saját kezükkel az anyakönyvet. „A lakosság több- sége – különösen a földmûvelésbõl élõ ha- gyományos paraszti réteg – a név magyaros aláírásával is vállalja nemzeti hovatartozá- sát” (235. o.). A Vallási, felekezeti szem- pontokc. fejezetben egy község (Diósförge- patony) névanyagát veti elemzés alá, mivel csak itt található a négy község közül a ró- mai katolikusokon kívül jelentékenyebb számban más felekezetû (elsõsorban refor- mátus) lakosság. Itt jelentéstani csoportok szerint is tárgyalja az egyes felekezetekhez tartozó lakosok családneveit. Az Etimológiai (a név eredetével kapcsolatos) szempontok c. részben ezt olvashatjuk: „a családnév- anyag eredet szerinti megoszlása összefüg- gésbe hozható a népesség hajdani elhelyez- kedésével, a letelepedésekkel és az egyes népcsoportok egymásra telepedésével, ke- veredésével, a késõbbi népmozgásokkal, a külsõ és belsõ migrációval, hogy csak a leg- fontosabb okokat említsük” (280. o.). Vörös Ferenc kijelöli az etimológiai besorolás fõbb kritériumait, s négy nagyobb csoportot külö- nít el: magyar, szláv/szlovák, német és egyéb eredetû családneveket. Balonyban és Diósförgepatonyban a magyar eredetû nevek aránya jóval magasabb, mint Kis- és Nagycétényben, de az utóbbi két faluban is megelõzi valamivel a szláv/szlovák eredetû nevek számát. A Névélettani szempontokc.

fejezetben a szerzõ a nevek átírását elemzi az egyes történelmi korszakok szerint és megállapítja, hogy „a nevek anyakönyvezése gyakran nem állt összhangban a bejegyezte- tõ szándékával és etnikai hovatartozásával”

(308. o.). Aprólékosan foglalkozik a nevek írásképével, alakváltozataival, az -ová nõi

névképzõ bejegyzésével. Ugyanazon család- neveknél a magyaros, illetve szlovákos be- jegyzés is megfigyelhetõ, ingadozik az írás- képük. A Névgyakorisági szempontokc. rész- ben községenként csak a tíz legfrekventál- tabb családnevet tünteti fel, mivel a mellék- let (465–579. o.) tartalmazza az összes csa- ládnév gyakorisági mutatóit. A Jelentéstani szempontok c. fejezetben eredet szerint is vizsgálja a nevek jelentés szerinti megoszlá- sát. Az eredményekbõl kiderül, hogy a név- anyagban a kereszt- és helynévbõl származó családnevek alkotják a legnagyobb csopor- tot. A névadás indítékainak szempontjai c.

rész szorosan összefügg az elõzõvel, a jelen- téstani és motivációs vizsgálatok nagyrészt fedik egymást. A névadás eredeti indítékát ma már nehéz felderíteni, gyakran csak felté- telezésekbe bocsátkozhatunk. Egyes nevek egyszerre több motivációt rejthetnek maguk- ban, tehát a megfelelõ csoportba való beso- rolásuk is problémát okozhat. A Szófajtani szempontokvizsgálatánál a két leggyakoribb szófajnak mind a négy községben a fõnév és melléknév bizonyult. A Morfológiai szem- pontok c. fejezetben a családnevek alakját veti vizsgálat alá a szerzõ. A névalkotási mó- dokat rendszerezi és jelzi a felmerülõ problé- mákat. „A bizonytalanság természetesen minden esetben abból adódik, hogy nem is- merjük az adott családnév konkrét történe- tét, s a kialakulás módját utólag már képte- lenség rekonstruálni” (404. o.). A nyelvi kife- jezõeszköz szempontjaic. részben a metafo- rikus (hasonlóságon alapuló névátvitel) és metonimikus (érintkezésen alapuló névátvi- tel) jelentésváltozással létrejött családneve- ket rendszerezi a szerzõ, aki többször hang- súlyozza, hogy a fent említett szempontok gyakran átfedésben, szoros összefüggésben vannak egymással.

A kilencedik fejezetben az Összegzés-t (438–441. o.) olvashatjuk. „A dolgozat leg- fõbb újdonsága /…/, hogy névtani megköze- lítésben áttekintést ad a felvidéki magyar- ságról” (439. o.). A zárósorok utalnak a mû megszületésének egyik okára: „Dolgozatom tágabb értelemben adalék kíván lenni a hun- garológiai kutatásokhoz is, és segítõje an- nak, hogy a határainkon élõ nyelvközösség problémáit jobban értsük /…/. Legyen ösz- szehasonlítási alapunk: mi az, ami eltérés;

(5)

mi az, ami összeköt bennünket határon in- nen és túl” (441. o.).

Vörös Ferencnek a névtanban való jártas- ságát bizonyítja a monográfiában található hivatkozások nagy száma és a felhasznált szakirodalom jegyzéke (442–464. o., 389 tétel), amely jó forrásanyagul szolgálhat a jö- võben a téma iránt érdeklõdõ kutatók szá- mára.

A téma feldolgozásmódja szakszerû, részletekbe menõ, az adatok pontos statisz- tikai kimutatása és az eredmények összefog- lalása soha sem marad el. A dolgozat újsze- rû elemzési szempontokat is tartalmaz, út- mutatóként szolgálhat további névtani mun- kák megszületéséhez.

A könyvet mindazok számára ajánljuk, akik érdeklõdnek a nevek világa iránt. Ha- szonnal forgathatják a név- és nyelvtudo- mány kedvelõi, a kisebbségben élõ magyar- sággal foglalkozó kutatók és mindazok, akik kíváncsiak a társadalmi változások névhasz- nálatra gyakorolt hatására. Szíves figyelmük- be ajánljuk a mûvet Balony, Diósförgepatony, Kiscétény, Nagycétény lakosainak is, akik- nek családneveit örökíti meg a könyv.

Bauko János

Kontra Miklós (szerk.): Nyelv és társada- lom a rendszerváltozáskori Magyarorszá- gon. Budapest, Osiris Kiadó, 2003.

A recenzensek gyakran utalnak arra, hogy az adott munka érdemi méltatása meghaladná a recenzió vagy ismertetés kereteit. Az ilyen megfogalmazás olykor csak valós tartalom nélküli „udvariassági formula”, máskor a szerzõ ezzel leplezi azt a tényt, hogy felülete- sen foglalkozott a kiadvánnyal. Számos eset- ben viszont – mint most is – az ismertetés írója a valós helyzetet rögzíti: mit lehet írni a szerkesztõ által megszabott rövid terjede- lemben egy téma- és adatgazdag, csaknem 400 oldalas könyvrõl, mely rengeteg új meg- állapítást közöl? Lényegében csak tartalmi áttekintést nyújthatunk, illetve néhány gon- dolatot fogalmazhatunk meg.

Az ismertetett könyv az MTA Nyelvtudo- mányi Intézete és a Tömegkommunikációs Kutatóintézet által 1988-ban 832 fõs, a ma-

gyarországi lakosságot életkor, nem, iskolá- zottság és településtípus szerint reprezentá- ló, azaz reprezentatív mintán végzett közös kutatásának elsõsorban nyelvészeti eredmé- nyeit foglalja össze. A vizsgálat részeredmé- nyeit a kutatók már több helyen is publikál- ták, sõt az akkori, ún. Magyar Nemzeti Szo- ciolingvisztikai Vizsgálat (MNSZV) kérdõív- ének módosított változata felhasználásával az utóbbi több mint egy évtizedben számos részkutatás zajlott Magyarországon és a ha- tárokon túl is, de az 1988-as vizsgálat teljes feldolgozása – tudtommal – most jelenik meg teljes egészében. A kötetet szerkesztõ- ként is jegyzõ Kontra Miklós a könyv kilenc fejezetébõl nyolcnak a szerzõje is egyben, a nyolcadik fejezet (Nyelv és társadalom a rendszerváltozáskor) négy (aránylag) rövi- debb tanulmánya Pléh Csaba, Angelusz Ró- bert, Tardos Róbert és Terestyéni Tamás munkája.

Bár a magyar szociolingvisztika a múlt század hetvenes éveiben indult (a szocioling- visztikai kutatások történetérõl rövid áttekin- tést nyújt Kiss Jenõ Társadalom és nyelv- használat címû könyvében, Nemzeti Tan- könyvkiadó, Budapest, 1995) az elsõ, való- ban jelentõsebb eredmények akkor jelent- keztek, amikor a nyolcvanas évek közepén a Nyelvtudományi Intézetben Kontra Miklós ve- zetésével létrejött az élõnyelvi kutatócso- port, melyhez nemcsak az említett nemzeti szociolingvisztikai vizsgálat, hanem a kor másik nagy vállalkozása, a Budapesti Szoci- olingvisztikai Interjú is kapcsolódik. E kutatá- soknak alapvetõ jelentõsége van és volt a magyar nyelv(használat) megismerése szem- pontjából. A magyar leíró nyelvészet – akár a hagyományos, preskriptív irányultságút, akár az újabb, formális-generatív leírást alkalma- zót nézzük is – ugyanis alig vette és veszi fi- gyelembe a valós, élõ nyelvhasználatot.

Amint arra a szerkesztõ, Kontra Miklós több helyütt is rámutat, vagy a kívánatos, vagy a lehetséges nyelvhasználattal foglalkoznak.

Az MNSZV esetében viszont a cél a beszélõk valós nyelvhasználatának leírása, a nyelv- használat társadalmi rétegzettségének vizs- gálata volt. Az ismertetett könyv is elsõsor- ban arról szól, ami van (vö. 41. o.) – illetve, ami az adatfelvétel idején volt –, tehát elsõ- sorban adatokat és összefüggéseket közöl.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Legyen szabad reménylenünk (Waldapfel bizonyára velem tart), hogy ez a felfogás meg fog változni, De nagyon szükségesnek tar- tanám ehhez, hogy az Altalános Utasítások, melyhez

A helyi emlékezet nagyon fontos, a kutatói közösségnek olyanná kell válnia, hogy segítse a helyi emlékezet integrálódását, hogy az valami- lyen szinten beléphessen

tanévben az általános iskolai tanulók száma 741,5 ezer fő, az érintett korosztály fogyásából adódóan 3800 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban.. Az

ményt vagy dicsőséget 'alamely idegen nevű magy/'ar polgartásunk vívta ki, el- lenségeinknek mindig alkalmat adott ez arra, hogy a dicsőséget más nemzetnek sa- játítsák ki,

N YIRKOS I STVÁN a tulajdonneveket a kommunikáció hatékonysága szempontjából vizsgálta meg, és megállapította, hogy nagy hírértékük következtében a nevek

Komlósi adatközlőm véleménye szerint: „A neveknek nincsen semmi erejük, régen még volt jelentésük, mert ha valaki Szűcs volt, akkor a munkája is az volt, de

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

táblázat: Az innovációs index, szervezeti tanulási kapacitás és fejlődési mutató korrelációs mátrixa intézménytí- pus szerinti bontásban (Pearson korrelációs