ben azonban mégis leszûkíti az elemzés le- hetõségeit.
A kiváltképpen érdekes írások közé tarto- zik még A kisebbségi önkormányzatiság jele- ne és jövõje Kelet-Közép-Európában címû, amely a kötet méltó lezárása. Ebben a szer- zõ a kisebbségi kérdésnek egy olyan megol- dási lehetõségét vázolja fel, amelyre már je- lenleg is találni példát az EU-ban, s amely a magyar kisebbségek számára is kiutat je- lenthet. Szarka László a kötet egyik korábbi tanulmányában (A kisebbségi magyar közös- ségek helyzete és fejlõdési tendenciái a ku- tatások tükrében) is foglalkozik az autonó- mia és önkormányzatiság kérdéskörével. Jó- magam annak olvasásakor úgy éreztem, a szerzõ túl rövidre fogta mondanivalóját, s le- záratlanul hagyta a problémát. A kötet utolsó tanulmánya azonban pótolta ezt a hiányérze- tet, hiszen a dolgozat komplex módon a ki- sebbségi autonómiák európai kontextusából kiindulva, a szlovéniai pozitív példán keresz- tül jut el a megvalósulatlan erdélyi és felvidé- ki magyar autonómiatervezetekig. A dolgozat záró részében pedig az autonómiával kap- csolatban várható alternatívákat vázolja fel.
A kötet gyengéjét magának a könyvnek a kivitele jelenti, hiszen a kötet néhány lapja már az elsõ használat idején kihullott. Szá- momra nem szimpatikus megoldás az sem, hogy az oldalak felsõ részén megtalálható aktuális fejezetcím nem egyezik pontosan a tartalomjegyzékben feltüntetett fejezetcí- mekkel. Ez bizonyos esetekben zavaró és az olvasó tájékozódását megnehezítõ lehet. Mi- ként félrevezetõ az is, hogy a harmadik feje- zet címe más változatban jelenik meg a tar- talomjegyzékben (Kisebbségek helyzete a nemzetállamokban és az Unióban) és más- ként a fejezethez tartozó lapok tetején (Ki- sebbségek helyzete az Államokban és az Unióban), ami félreértésre adhat okot, hi- szen az Államok kifejezés alatt nem az Euró- pai Unió államait, hanem sokkal inkább az Egyesült Államokat értjük.
Noha a kötetben található tanulmányok egy része korábban már megjelent, ez egyál- talán nem csökkenti értéküket, sõt az átgon- dolt szerkesztõmunkának köszönhetõen a könyvben új értelmezésekkel gazdagodva egységes egésszé állnak össze. Talán csak a magyarországi nemzetiségekkel foglalkozó
dolgozatok lógnak ki a sorból, hiszen ki- mondva-kimondatlanul az egész kötet elsõ- sorban a magyar kisebbség jelenlegi helyze- tének és a vele kapcsolatos nemzetstratégi- ának a felvázolására tesz kísérletet. A szer- zõnek mint az MTA Kisebbségkutató Intéze- tének igazgatójának azonban ugyanúgy fog- lalkoznia kell a magyarországi kisebbségek- kel (német, szlovák, roma stb.), mint a hatá- ron túli magyarokkal. Ebbõl a szempontból viszont érthetõ az érintett tanulmányok bevá- logatása.
A kötet igazi értékét az a szerzõi maga- tartás vagyis a többszempontúság és az elemzett témák iránti õszinte érdeklõdés adja, amely végigkíséri az összes beváloga- tott tanulmányt. Szarka nem azért nyúl az egyes témákhoz, hogy kötelességszerûen le- tudjon egy-egy újabb témát, õt a problémák feloldásának szándéka vezeti, amelyhez a legjobb eszköz a megfelelõ kérdések megfo- galmazása. Ennek pedig Szarka László, mint a jelen kötetben is bizonyítja, igazi mestere.
Simon Attila
Vörös Ferenc: Családnévkutatások Szlová- kiában. Pozsony, Kalligram, 2004, 592 p.
Az elmúlt hónapokban egy új könyv látott napvilágot a Csallóközi Kiskönyvtársorozat- ban. Szlovákiai viszonylatban az elsõ olyan publikációról van szó, amely a családnevek
életét az elmúlt évszázad tükrében a társa- dalmi változások figyelembevételével kíséri végig, felhasználva a névtanban bevett mód- szereket. Vörös Ferenc a névtudomány is- mert mûvelõje, jelenleg vendégtanárként dolgozik a nyitrai Konstantín Egyetemen.
A névtudományban a családnevek kuta- tásának gazdag hagyományai vannak, de a szlovákiai magyar nyelvterület névanyagával csak kevesen foglalkoztak behatóan. A felvi- déki családneveket elsõként Kniezsa István elemzi a nyelvtudomány szempontjai szerint.
A Felvidéki családnevek c. dolgozatát 1934- ben írta, de nyomtatásban csak a 2003-as évben jelent meg a mû négy régebbi tanul- mányával együtt (Kniezsa István: A magyar és szlovák családnevek rendszere. In: Hely- név- és családnévvizsgálatok. Szerk.: Kiss
Lajos, Lucidus Kiadó, Budapest, 2003, 255349. p.). A szerzõ a XVIXVIII. századi gömöri, honti és ugocsai összeírások alap- ján vizsgálta a magyar, szlovák és kárpátuk- rán családnevek rendszerét. A névanyagot alapos morfológiai (alaktani) és etimológiai (eredet szerinti) elemzés alá veti. Több mint fél évszázados ûr után jelenik meg tehát Vörös Ferenc Családnévkutatások Szlovákiá- ban c. monográfiája, amelyben négy felvidé- ki település családneveinek szociolingviszti- kai vizsgálatát végzi el. A két csallóközi (Balony, Diósförgepatony) és két Nyitra-vidé- ki (Kiscétény, Nagycétény) település száz- éves névanyagát földrajzi, etnikai, dialektoló- giai, társadalmi, vallási, etimológiai, névélet- tani, névgyakorisági, jelentéstani, szófajtani, morfológiai szempontok szerint tárgyalja. A nevek rendszerezésénél elsõsorban Hajdú Mihály elemzési szempontjait követi, aki ki- tûnõ monográfiájában többek között a ma- gyar családnévkutatás eredményeit is össze- foglalja (Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan. Budapest, Osiris Kiadó, 2003, 732875. p.).
A Családnévkutatások Szlovákiában c.
mû szerkezete áttekinthetõ, tizenegy na- gyobb fejezetre oszlik, melyek szervesen kapcsolódnak egymáshoz.
A szerzõ a Bevezetésbenfelhívja az olva- só figyelmét arra, hogy dolgozata hiánypótló munkának készült, hiszen hasonló szemlé- letmódú vállalkozással nem találkozhatunk a szakirodalomban. A fejezet végén mintegy elõrevetíti vizsgálatai eredményét: Az elem- zések során arra a végsõ következtetésre ju- tok, hogy a szlovák és a magyar nyelvközös- ség, bár két különbözõ nyelvet használ, bizo- nyos mértékig mégis azonos névközösséget alkot (10. o.).
Az Általános kérdések c. fejezetben (1148. o.) a névtudomány elméleti kérdé- sei kerülnek a középpontba. Az egyes alfeje- zetekben a személynévkutatásról, a névszó- tárakról, a névtan megszületésérõl és önál- lósulásáról, a névkutatás fõbb mûhelyeirõl, a névváltoztatásról, a névviselésrõl és név- használatról olvashatunk. A szerzõ áttekinti és értékeli a névtani irodalomban elért leg- fontosabb eredményeket. Kiemeli, hogy a névszótárak fontos szerepet játszottak a ne- vek mind teljesebb igényû összegyûjtésé-
ben. Vörös Ferenc is gyakran idézi munkájá- ban a szótárakat, leginkább Kázmér Miklós Régi magyar családnevek szótára.XIVXVII.
század (1993) és Milosava Knappová Pøíjme- ní v souèasné èetinì(1992) c. mûvét. Ap- rólékosabban tárgyalja a névváltoztatás kér- déskörét. A kutatás során a családneveknek gyakran eltérõ írásképváltozatával találko- zott, melyek tollhibára vagy a nevek lejegyzõ- inek eltérõ iskolázottságára, nyelvismereté- re utalnak. Külön figyelmet szentel a névát- írás helyesírási szabályozásának mind a ma- gyar, mind a szlovák nyelvben, és a kérdés- sel kapcsolatos szlovákmagyar vitának, amely a történelmi családnevek átírását érintette.
A Történelmi és szociolingvisztikai háttér- tényezõkc. részben (4975. o.) a XX. szá- zadban végbemenõ történelmi sorsfordulók- ról, politikai korszakokról ír, melyek befolyá- solták a (Cseh)szlovákiában élõ magyarság életét és névhasználatát. Áttekinti a kisebb- ségeket érintõ jogszabályokat, névtörvénye- ket. A társadalmi változások a nevek lejegy- zésében is nyomot hagytak. Az anyakönyve- ket egészen 1921 végéig magyarul vezették.
Ezek után megváltozott a névsorrend és szlovákra fordították a keresztneveket. Az el- sõ világháborút követõ években a cseh hi- vatalnoki invázió tényérõl az anyakönyvekbe bepillantva is meggyõzõdhetünk, hiszen a Csehszlovák Köztársaság megszervezõdé- sét követõen a szlovák országrészben is a keresztnevek gyakorta nem a szlovákos, ha- nem a csehes változatát jegyzik be (53. o.).
A korábban magyarul bejegyzett családnevek gyakran eltérõ írásmóddal lettek feltüntetve.
A magyar családnevek mellékjeles írása a jogfosztottság éveiben (19451948) teljese- dett ki. A szocializmus idõszakában a belügy- minisztérium 1959. évi hirdetménye a szü- lõk kérésére lehetõvé tette az anyanyelv sza- bályainak megfelelõ névalakok bejegyzését, de az -ová névképzõ használatának szigora továbbra is életben maradt. A szóban forgó törvényt azonban nem hirdették ki, így csak néhányan és azok is csak évtizedekkel ké- sõbb tudtak élni az abban felkínált lehetõ- ségekkel (61. o.). Az 1989-es bársonyos forradalmat követõen a szülõk egyre több magyaros alakú nevet jegyeztettek be. Az 1994-es anyakönyvekrõl szóló törvények
szerint lehetõvé válik a korábban kénysze- rûen szlovákul anyakönyvezett nevek illeték- mentes helyreállítása, s a nõi nevek anya- könyvi bejegyzését -ovánélkül is engedélyez- ték (64. o.). A névtörvények számbavétele után a szerzõ meghatározza a kisebbségi helyzet és kétnyelvûség típusát, tárgyalja a szlovákiai magyarság nyelvhasználatát befo- lyásoló tényezõket. A kétnyelvûség jelentõs hatással van/lehet a névválasztásra, s így közvetetten az adott település névanyagá- nak alakulására is (75. o.).
A kutatópontok c. negyedik fejezetben (76105. o.) megismerjük a gyûjtõhelyek ki- választásának elvi szempontjait. Balony és Diósförgepatony a kompakt magyar nyelvte- rületen található, Kis- és Nagycétény a magyaszlovák nyelvhatáron. Balonyban, Diósförgepatonyban, Nagycétényben a la- kosság döntõ többsége magyar nemzetisé- gû, Kiscétényben a lakosság nagyobb része Trianont megelõzõen magyar kötõdésû volt, de az idõk során nyelvet és identitást váltott, elszlovákosodott. Ezek után a kutatópontok rövid történetével, névváltozataival, néveti- mológiájával és demográfiai adataival ismer- kedhetünk meg. Az egyes falvak népességi, etnikai és felekezeti megoszlását diagramo- kon ábrázolja a szerzõ. Egyébként az egész dolgozatra jellemzõ az adatok, eredmények szemléletes formában (táblázatok, diagra- mok, grafikonok) való összefoglalása.
Az anyaggyûjtés módja és forrásai c.
részben (106107. o.) Vörös Ferenc röviden felvázolja a kutatás során felmerülõ problé- mákat. A családneveket az állami anyaköny- vezés kezdetétõl (1896-tól) 1999 végéig vizsgálta. A névanyagot az anyakönyvekbõl merítette. Elsõsorban az újszülöttek család- nevét vizsgálta, de néhány fejezetben az anyák családnevével és a keresztnevekkel is foglalkozott.
A hatodik fejezet (108118. o.) Az anya- könyvezéscímet viseli. Ebben az egyházi és polgári anyakönyvezés kezdeteirõl, az anya- könyvek rovatainak nyelvérõl olvashatunk. A társadalmi változások, a történelmi sorsfor- dulók természetesen itt is jól követhetõk.
Az anyakönyvezés során a hatalom a szlo- vakizált névalakot részesíti elõnyben, míg a magyar ajkú közösség tagjai a magyaros név- viselésben és névhasználatban sok egyéb
tényezõ mellett identitásuk kifejezését is lát- ják, ezért ragaszkodnak a családi és közös- ségi tradíciókhoz (582. o.).
Az alkalmazott tipológia fõbb alapvetései c. hetedik fejezetben (119148. o.) ismerte- ti a szerzõ azt a tizennégy szempontot (idõ- beli, földrajzi, etnikai, dialektológiai, társa- dalmi, vallási és felekezeti, etimológiai, név- élettani, névgyakorisági, a névadás indítéka, jelentéstani, szófajtani, morfológiai, a nyelvi kifejezõeszköz), amelyek alapján rendszerezi a továbbiakban az összegyûjtött családnév- anyagot. Az eddigi családnév-tipológiákat kri- tikusan kezeli, a legelfogadhatóbbnak Hajdú Mihályét tartja, s kisebb finomításokkal átve- szi kategóriáit.
A családnevek c. fejezet (149437. o.) alkotja a munka központi és legterjedelme- sebb részét. Vörös Ferenc az elõzõ részben említett vizsgálati szempontok alapján tizen- négy alfejezetre bontja e fejezetet és aprólé- kosan elemzi a korpuszt. Reprezentatív mennyiségû név képezi az empirikus vizsgá- lat alapját, a négy községbõl megközelítõleg húszezer családnév kerül feldolgozásra. A családnevek rendszerezésekor a sokféle le- hetséges szempont közül a fõ hangsúlyt a név etimológiájára, a névadás lehetséges in- dítékára és a névben felismerhetõ elemek fõként a tövek, kisebb súllyal a képzõk je- lentésére, a nevet alkotó elemek morfológi- ai vizsgálatára és a nevek megterheltségére, gyakoriságára helyezem (149. o.) írja a szerzõ. Az idõbeliség szempontjai c. alfeje- zetben összehasonlítja a XVIXVII. századi forrásokból származó családneveket a mai névanyaggal. A Földrajzi szempontokc. rész- ben a nevek térségi megoszlásának jellem- zõit tekinti át. Megállapítja községenként a tíz leggyakoribb családnevet, elõfordulásu- kat az egész idõszak egyes alkorszakaira ki- vetítve. Rámutat arra, hogy 1945 elõtt, illet- ve azt követõen milyen változások figyelhe- tõk meg az egyes falvak névállományában:
melyek nem bukkannak fel a háború utáni idõszakban, s melyekkel gazdagodik a tele- pülés családnévanyaga. Az Etnikai szem- pontok c. részben az izraelita újszülöttek családneveit elemzi. A Dialektológiai szem- pontok c. fejezetben a nevekben fellehetõ nyelvjárási sajátosságokat mutatja be. A Tár- sadalmi szempontokc. részben a következõ-
képpen fogalmazza meg a szerzõ célkitûzés- ét: Ebben a fejezetben arra helyezem a fõ hangsúlyt, milyen társadalmi vetületei van- nak a család- és keresztnevek bejegyzési módja és az anyakönyvekben fellelhetõ au- tográf aláírások egyezésének és különbözõ- ségeinek (225. o.). Az államváltások követ- keztében gyakran megbomlott az összhang a névírás és névhasználat tekintetében. Az anyakönyvekbe hivatalosan szlovákul bejegy- zett név sokszor eltért az újszülöttet bejelen- tõ rovatban szereplõ szülõ, közeli hozzátar- tozó aláírásától. A magyar nemzetiségûek többnyire magyaros formában írták alá saját kezükkel az anyakönyvet. A lakosság több- sége különösen a földmûvelésbõl élõ ha- gyományos paraszti réteg a név magyaros aláírásával is vállalja nemzeti hovatartozá- sát (235. o.). A Vallási, felekezeti szem- pontokc. fejezetben egy község (Diósförge- patony) névanyagát veti elemzés alá, mivel csak itt található a négy község közül a ró- mai katolikusokon kívül jelentékenyebb számban más felekezetû (elsõsorban refor- mátus) lakosság. Itt jelentéstani csoportok szerint is tárgyalja az egyes felekezetekhez tartozó lakosok családneveit. Az Etimológiai (a név eredetével kapcsolatos) szempontok c. részben ezt olvashatjuk: a családnév- anyag eredet szerinti megoszlása összefüg- gésbe hozható a népesség hajdani elhelyez- kedésével, a letelepedésekkel és az egyes népcsoportok egymásra telepedésével, ke- veredésével, a késõbbi népmozgásokkal, a külsõ és belsõ migrációval, hogy csak a leg- fontosabb okokat említsük (280. o.). Vörös Ferenc kijelöli az etimológiai besorolás fõbb kritériumait, s négy nagyobb csoportot külö- nít el: magyar, szláv/szlovák, német és egyéb eredetû családneveket. Balonyban és Diósförgepatonyban a magyar eredetû nevek aránya jóval magasabb, mint Kis- és Nagycétényben, de az utóbbi két faluban is megelõzi valamivel a szláv/szlovák eredetû nevek számát. A Névélettani szempontokc.
fejezetben a szerzõ a nevek átírását elemzi az egyes történelmi korszakok szerint és megállapítja, hogy a nevek anyakönyvezése gyakran nem állt összhangban a bejegyezte- tõ szándékával és etnikai hovatartozásával
(308. o.). Aprólékosan foglalkozik a nevek írásképével, alakváltozataival, az -ová nõi
névképzõ bejegyzésével. Ugyanazon család- neveknél a magyaros, illetve szlovákos be- jegyzés is megfigyelhetõ, ingadozik az írás- képük. A Névgyakorisági szempontokc. rész- ben községenként csak a tíz legfrekventál- tabb családnevet tünteti fel, mivel a mellék- let (465579. o.) tartalmazza az összes csa- ládnév gyakorisági mutatóit. A Jelentéstani szempontok c. fejezetben eredet szerint is vizsgálja a nevek jelentés szerinti megoszlá- sát. Az eredményekbõl kiderül, hogy a név- anyagban a kereszt- és helynévbõl származó családnevek alkotják a legnagyobb csopor- tot. A névadás indítékainak szempontjai c.
rész szorosan összefügg az elõzõvel, a jelen- téstani és motivációs vizsgálatok nagyrészt fedik egymást. A névadás eredeti indítékát ma már nehéz felderíteni, gyakran csak felté- telezésekbe bocsátkozhatunk. Egyes nevek egyszerre több motivációt rejthetnek maguk- ban, tehát a megfelelõ csoportba való beso- rolásuk is problémát okozhat. A Szófajtani szempontokvizsgálatánál a két leggyakoribb szófajnak mind a négy községben a fõnév és melléknév bizonyult. A Morfológiai szem- pontok c. fejezetben a családnevek alakját veti vizsgálat alá a szerzõ. A névalkotási mó- dokat rendszerezi és jelzi a felmerülõ problé- mákat. A bizonytalanság természetesen minden esetben abból adódik, hogy nem is- merjük az adott családnév konkrét történe- tét, s a kialakulás módját utólag már képte- lenség rekonstruálni (404. o.). A nyelvi kife- jezõeszköz szempontjaic. részben a metafo- rikus (hasonlóságon alapuló névátvitel) és metonimikus (érintkezésen alapuló névátvi- tel) jelentésváltozással létrejött családneve- ket rendszerezi a szerzõ, aki többször hang- súlyozza, hogy a fent említett szempontok gyakran átfedésben, szoros összefüggésben vannak egymással.
A kilencedik fejezetben az Összegzés-t (438441. o.) olvashatjuk. A dolgozat leg- fõbb újdonsága / /, hogy névtani megköze- lítésben áttekintést ad a felvidéki magyar- ságról (439. o.). A zárósorok utalnak a mû megszületésének egyik okára: Dolgozatom tágabb értelemben adalék kíván lenni a hun- garológiai kutatásokhoz is, és segítõje an- nak, hogy a határainkon élõ nyelvközösség problémáit jobban értsük / /. Legyen ösz- szehasonlítási alapunk: mi az, ami eltérés;
mi az, ami összeköt bennünket határon in- nen és túl (441. o.).
Vörös Ferencnek a névtanban való jártas- ságát bizonyítja a monográfiában található hivatkozások nagy száma és a felhasznált szakirodalom jegyzéke (442464. o., 389 tétel), amely jó forrásanyagul szolgálhat a jö- võben a téma iránt érdeklõdõ kutatók szá- mára.
A téma feldolgozásmódja szakszerû, részletekbe menõ, az adatok pontos statisz- tikai kimutatása és az eredmények összefog- lalása soha sem marad el. A dolgozat újsze- rû elemzési szempontokat is tartalmaz, út- mutatóként szolgálhat további névtani mun- kák megszületéséhez.
A könyvet mindazok számára ajánljuk, akik érdeklõdnek a nevek világa iránt. Ha- szonnal forgathatják a név- és nyelvtudo- mány kedvelõi, a kisebbségben élõ magyar- sággal foglalkozó kutatók és mindazok, akik kíváncsiak a társadalmi változások névhasz- nálatra gyakorolt hatására. Szíves figyelmük- be ajánljuk a mûvet Balony, Diósförgepatony, Kiscétény, Nagycétény lakosainak is, akik- nek családneveit örökíti meg a könyv.
Bauko János
Kontra Miklós (szerk.): Nyelv és társada- lom a rendszerváltozáskori Magyarorszá- gon. Budapest, Osiris Kiadó, 2003.
A recenzensek gyakran utalnak arra, hogy az adott munka érdemi méltatása meghaladná a recenzió vagy ismertetés kereteit. Az ilyen megfogalmazás olykor csak valós tartalom nélküli udvariassági formula, máskor a szerzõ ezzel leplezi azt a tényt, hogy felülete- sen foglalkozott a kiadvánnyal. Számos eset- ben viszont mint most is az ismertetés írója a valós helyzetet rögzíti: mit lehet írni a szerkesztõ által megszabott rövid terjede- lemben egy téma- és adatgazdag, csaknem 400 oldalas könyvrõl, mely rengeteg új meg- állapítást közöl? Lényegében csak tartalmi áttekintést nyújthatunk, illetve néhány gon- dolatot fogalmazhatunk meg.
Az ismertetett könyv az MTA Nyelvtudo- mányi Intézete és a Tömegkommunikációs Kutatóintézet által 1988-ban 832 fõs, a ma-
gyarországi lakosságot életkor, nem, iskolá- zottság és településtípus szerint reprezentá- ló, azaz reprezentatív mintán végzett közös kutatásának elsõsorban nyelvészeti eredmé- nyeit foglalja össze. A vizsgálat részeredmé- nyeit a kutatók már több helyen is publikál- ták, sõt az akkori, ún. Magyar Nemzeti Szo- ciolingvisztikai Vizsgálat (MNSZV) kérdõív- ének módosított változata felhasználásával az utóbbi több mint egy évtizedben számos részkutatás zajlott Magyarországon és a ha- tárokon túl is, de az 1988-as vizsgálat teljes feldolgozása tudtommal most jelenik meg teljes egészében. A kötetet szerkesztõ- ként is jegyzõ Kontra Miklós a könyv kilenc fejezetébõl nyolcnak a szerzõje is egyben, a nyolcadik fejezet (Nyelv és társadalom a rendszerváltozáskor) négy (aránylag) rövi- debb tanulmánya Pléh Csaba, Angelusz Ró- bert, Tardos Róbert és Terestyéni Tamás munkája.
Bár a magyar szociolingvisztika a múlt század hetvenes éveiben indult (a szocioling- visztikai kutatások történetérõl rövid áttekin- tést nyújt Kiss Jenõ Társadalom és nyelv- használat címû könyvében, Nemzeti Tan- könyvkiadó, Budapest, 1995) az elsõ, való- ban jelentõsebb eredmények akkor jelent- keztek, amikor a nyolcvanas évek közepén a Nyelvtudományi Intézetben Kontra Miklós ve- zetésével létrejött az élõnyelvi kutatócso- port, melyhez nemcsak az említett nemzeti szociolingvisztikai vizsgálat, hanem a kor másik nagy vállalkozása, a Budapesti Szoci- olingvisztikai Interjú is kapcsolódik. E kutatá- soknak alapvetõ jelentõsége van és volt a magyar nyelv(használat) megismerése szem- pontjából. A magyar leíró nyelvészet akár a hagyományos, preskriptív irányultságút, akár az újabb, formális-generatív leírást alkalma- zót nézzük is ugyanis alig vette és veszi fi- gyelembe a valós, élõ nyelvhasználatot.
Amint arra a szerkesztõ, Kontra Miklós több helyütt is rámutat, vagy a kívánatos, vagy a lehetséges nyelvhasználattal foglalkoznak.
Az MNSZV esetében viszont a cél a beszélõk valós nyelvhasználatának leírása, a nyelv- használat társadalmi rétegzettségének vizs- gálata volt. Az ismertetett könyv is elsõsor- ban arról szól, ami van (vö. 41. o.) illetve, ami az adatfelvétel idején volt , tehát elsõ- sorban adatokat és összefüggéseket közöl.