• Nem Talált Eredményt

ÉLETEM REGÉNYE

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "ÉLETEM REGÉNYE"

Copied!
384
0
0

Teljes szövegt

(1)
(2)
(3)
(4)
(5)
(6)

M Ó R I C Z Z S I G M O N D M Ű V E I

ÉLETEM R E G É N Y E

A Z A T H E N A E U M K I A D Á S A

(7)

M Ó R I C Z Z S I G M O N D

É L E T E M

R E G É N Y E

(8)

E G Y Ű J T E M É N Y E S K I A D Á S E L Ő Á L L Í T Á S Á T 1938 O K T Ó B E R 3 - T O L 1 9 3 9 D E C E M B E R 3 1 - I G V É G E Z T E A Z A T H E N A E U M I R O D A L M I É S N Y O M D A I R T .

Az író minden jogát fentartja Copyright by Athenaeum 1939

A Z A T H E N A E U M R T . N Y O M Á S A , B U D A P E S T 8 3 34 7.

(9)
(10)
(11)

CSECSE

Csécsén egy u t c a folyik végig, m i n t B u d a és P e s t k ö z ö t t egy D u n a . Az ú t k é t p a r t j á n húsz-harminc házhely, úgy összepréselve, hogy szoronganak, m i n t a lovak a ménesben. O t t a nagy p u s z t a , a végtelen mező s a lovak összebújnak, félve és e g y m á s t melen­

getve, m i n t a j o b b á g y o k , hogy lélekzeni sincs módjuk egymás nélkül.

Az u t c á v a l p á r h u z a m o s a n r o h a n a Tisza, füzes b o k r o k a l a t t , éppen a csécsi p a r t o n egyre n a g y o b b s z a k a d é k o k a t v á j v a a szántóföldbe s m á r viszi, viszi a t e m e t ő t s kiássa a régi h a l o t t a k a t s a koporsóval e g y ü t t sepri őket a korai f e l t á m a d á s r a . A házhelyek is olyanok, m i n t egy jól r e n d e z e t t r a v a t a l . Elől v a n a fejealja, az ú t felől, a lakóház, evvel egy fedél a l a t t a lóistálló és m a r h a ó l . De szemben v a n a n y á r i k o n y h a s az a p r ó b b állatok hajléka, sertés, baromfi. Az u d v a r t h á t u l k e t t é vágja a csűr, melyen szekérrel á t lehet h a j t a n i s h á t u l a k o n y h a - és gyümölcskert. így v a n az egész országban, az egész parasztvilág mindenestül ilyen gondosan b e v a n rendezve, hogy a legkisebb helyen elférjen : igen soká kell neki, ivadékról i v a d é k r a u g y a n a z o n a szűk fészken költeni : különös, hogy semmi sem m u t a t arra, hogy i t t v i d á m embertermelésre kell berendezkedni. Mintha evvel a mai nemzedékkel le volna z á r v a az élet, nincs t o v á b b hely újak s z á m á r a .

Bizonyára ez az oka, hogy a t ö r t é n e l e m legrégibb emlékei, a m i k e t véletlen leltem, Csécsét ugyanolyan

(12)

kicsinek t ü n t e t i k fel, m i n t m a . Hogy kell a z t érteni, hogy a 16. századi adóösszeírásban Csécse másfél adózó telekből áll, a szomszéd Milota négyből és a másik szomszéd, K ó r o d h a t és félből? Mikor ma, az 1930-as statisztikai népszámlálásban Csécse lakossága 371 lélek, Milotáé 1030 s Tiszakóródé 1195. Milyen t i t o k z a t o s erők m ű k ö d n e k a p a r a s z t é l e t b e n , hogy h a r m i n c n e m z e d é k e n á t a n n y i r a egy a r á n y b a n , stílus­

b a n és t ö r v é n n y e l élnek? Nyilvánvaló, hogy a leg­

ősibb idők óta, m i ó t a csak k i a l a k u l t a faluélet, tökéle­

tesen szabályozva v a n a szaporodás is. E z e k b e n a csécsi kis h á z a k b a n nincsen á m és sohase élt k o r l á t l a n s z á m ú gyermek, ahogy sohasem volt k o r l á t l a n habzso­

lás ételben-italban ; i t t n e m születnek messze szárnyaló á l m o k ; innen n e m t á v o z o t t el, ezekből a p á r h u z a m o s szűk telkekből egy familia sem szerencsét p r ó b á l n i . U g y a n a z o k a n e v e k j á r n a k iskolába s v a n n a k beírva a t e l e k k ö n y v b e , m a , a k i k h a r m i n c éve és h a t v a n éve, m i n d e n n e m z e d é k ezeket a n e v e k e t újítja.

Valami t i t o k z a t o s , soha ki n e m m o n d o t t , fel n e m fedezett ősi rend szigorúan megszabja, hogy ezek a családok egymás mellett, az élet legfinomabb részle­

teiig teljesen egyenlő m ó d o n élnek. K i v a n z á r v a , hogy bármelyik is k ü l ö n b lehessen a m á s i k n á l . L e h e t , hogy egyiknek-másiknak, sőt v a l a m e n n y i n e k külön­

böző nagyságú t u l a j d o n a v a n a h a t á r b a n . Azon a hatszáztízholdas h a t á r o n , ahol m a m á r u r a d a l o m n a k n y o m a sincs, de ahol mégis v a n b i r t o k k a t e g ó r i a , igenis különböző m ó d o n osztoznak, de b e n t a faluban az életmódjuk nem igen t é r el egymástól s a m e n n y i b e n eltér, az is oly g r a m m r a v a n megszabva, hogy e t t ő l megint n e m lehet t o v á b b elhajolni.

Csak k é t telek v a n Csécsén, amely egészen külön s a t ö b b i t ő l elkülönült állapotban v a n .

Ahogy az országút végigfolyik a községen, a falu k é t végén, mielőtt t o v á b b menne, k a n y a r o d ó t tesz, i t t jobbról fut be, o t t balról megy t o v á b b . Mindkét helyen a d ó d i k egy-egy kis telek, mely így háromszög f o r m á b a n szembe kerül a főútra s h a a fatornyos t e m p l o m o t t n e m állana a kis falu közepén, szemez­

h e t n é n e k is egymással. Mind a k é t t e l k e t egy-egy sikátor még külön önállóvá határolja s a kis családi ház, mely a többi p a r a s z t h á z t ó l n e m igen különbözik,

(13)

így valósággal zárókőszerüen ékelődik. Vagy boldog szigetül.

E z a k é t ház m á r kisdiák k o r o m b a n feltűnt nekem, különös fekvésével s a debreceni kollégiumban meg­

i n d í t o t t diákfantáziával és szépen fejlődő egocentrikus világrend építéssel, kivételes szerepet s z á n t a m nekik.

A k é t ház u g y a n i s a szüleim h á z a . Az egyik az a p á m , a Móricz Bálint öröksége v o l t , a másik az é d e s a n y á m é , a P a l l a g h y E r z s é b e t é .

K é t pólus, m o n d t a m m á r nagyon régen s ebből a poláris helyzetből k ö v e t k e z t e t t e m ki az egész házas­

ságot szüleim k ö z ö t t .

A k é t pólus k ö z ö t t szikra p a t t a n t s l e t t e m én.

Csupa szimbólum. A n y á m h á z a a k e l e t i : ez a fészek, az eredet, az ex oriente lux. A p á m é a n y u g a t i , a jövő, a k u l t ú r a i r á n y a . . . S m e n n y i r e m e g h a t o t t , hogy mikor k é s ő b b visszakerültem a faluba, a h o n n a n h a t é v e s még n e m v o l t a m , mikor elvittek, m i n t na­

g y o b b a c s k a diák meglelkesülten v e t t e m t u d o m á s u l , hogy az a p á m e l h a g y o t t házából l e t t a község iskolája s az é d e s a n y á m é k é b ó l a községháza. Őseim k é t hajléka a község szolgálatában.

K é t pólus v o l t ez a k é t ház, lakóinak eredete és természeti a l k a t a szerint is.

A Móriczok a mélységből emelkedtek fel odáig, hogy a n a p n y u g a t i p o r t á n a falu i r á n y a d ó szintjéig f e l j u t h a t t a k . A P a l l a g h y a k a magasból ereszked­

t e k egyre j o b b a n le, míg végre odáig süllyedtek, hogy n í v ó j u k m á r beleolvadni l á t s z o t t a keleti telken, a falu szürkeségébe. S a k k o r j ö t t a k é t pólus közötti érintkezés, mely az a p á m energiáját a r r a h a s z n á l t a , hogy f e l r o b b a n t s a a Pallagi csoportot s a szélrózsa minden i r á n y á b a dobja szét őket, hogy a z t á n az a fertőzés, a m i t viszont ő k a p o t t a Pallagi pólustól, az ő falubeli é l e t é t is megszüntesse s explodált a Móricz- sors is, h o g y kirepüljön a család a világba. Hogy a kis falu t o v á b b élhesse z a v a r t a l a n , m o z d í t h a t a t l a n örökös p a r a s z t - é l e t é t .

A Móricz elődökről csak a n n y i t t u d o k , a m i t hosszú idő a l a t t e l e j t e t t szavakból g y ű j t ö t t e m . A p á m soha egy szót sem v o l t hajlandó szólani családi emlékeiről, m i n t h a v a l a m i olyan lett volna, a m i n e m hoz dicső­

séget r á . K ü l ö n b e n m a g a se s o k a t t u d h a t o t t róla,

(14)

m e r t hiszen h á r o m é v e s k o r á b a n m a r a d t á r v á n , anyja rögtön férjhez m e n t s az új a p a , a »Papó« goromba, lusta s fertelmes szájú ember lévén, a világ legnagyobb k á r o m k o d ó j a , n e m m o n d h a t o t t sok lelkesítőt mostoha fiának, az őseire.

É d e s a p á m testvérnénje, Borcza n é n é m — a Boldog E m b e r anyja, — t u d o m á s a szerint a p á m n a k a n a g y a p j a , Móricz Ferenc j ö t t Kömörőből házasodni Csécsére.

E l v e t t e P a p Máriát, P a p E s t á n l á n y á t s a h á z u k az volt, ahol a p á m s z ü l e t e t t s n ő t t , a m a i iskola t e l k é n . E z a Móricz Ferenc, v a g y i n k á b b Mórutz, v a g y Móruzs L u k á c s Ferenc a j á n k i gróf dézsmása v o l t . (1807 ó t a hol Mórutznak, hol Móritznak, hol Móricznak írják a családnevet a kömörgei és csécsi m á t r i k u l á k . Kiejtés­

ben Móruzsnak is m o n d t á k . ) Csécse a gróf B a r k ó c z y a k b i r t o k a volt s mivel a kastélyhoz, J á n k h o z nagyon messze volt, r o b o t r a n e m j á r t , h a n e m dézsmával szol­

gált. »Még a k k o r lelkem, m i k o r a K o s s u t h világ még n e m volt, n e m r o b o t r a j á r t a k , h a n e m a j á n k i gróf m i n d e n esztendőben kétszer, elküldte a h a j d ú j á t , az összeszedett m i n d e n t , csirkét, tojást, zsákot, abroszt, k e n d ő t , olyan v ó t az a telek, m á r m i k o r j ö t t , t a v a s s z a l , az asszonyok elkészültek hozzá.«

E n n e k a Ferenc d é d a p á m n a k a fia, Mihály, a n a g y a p á m , még a j o b b á g y i d ő k b e n 1843-ban házaso­

d o t t . Március elsején. Ez meg K ó r ó d r a m e n t feleségért s elvette F a r k a s Zsuzsannát, a k i n e k Lengyel P á l volt a »nemzőapja«, ahogy Borcza n é n é m k i d a d o g t a : »úgy v ó t az, t u d o d lelkem, az élet sok mindenfélét h o z o t t , a n a g y a n y á m n a k szeretője v o l t Lengyel P á l hajós­

mester*, í g y a j ö t t m e n t « dézsmás fia, meg a »jártas- köttes« hajósmester l á n y a v a l a m i frissebb és pezsgőbb v é r t h o z t a k , m i n t h a a falu megülepedett, m e g á p o r o d o t t v é r e k e v e r e d e t t v o l n a .

E z m a g y a r á z z a , hogy lehet az, hogy é d e s a p á m , a k i h á r o m évvel á r v á n m a r a d t , a n n y i r a független és eredeti emberré t u d o t t fejlődni, hogy h u s z o n h a t é v e s k o r á b a n szemet v e t e t t , ötholdas kis parasztlegény létére »az özvegy papné« l á n y á r a .

A másik pólus u g y a n i s , a falu szemközti végén levő sziget, az özvegy p a p n é é v o l t .

Özvegy Pallagi Józsefné, a n a g y a n y á m . A csécsi p a p l á n y a . A n n a k a n a g y v á r a d i Nyilass Józsefnek

(15)

a lánya, a k i é p p e n a k k o r h a l t meg, mikor a lánya özvegyen m a r a d t . E g y év k é t férfit v i t t e l : a bereg- új falusi p a p o t , a n a g y a p á m a t s a r á k ö v e t k e z ő t a v a s z a n a g y a n y á m a p j á t , a csécsi p a p o t . így l e t t özvegy p a p n é , fiatalon, h a r m i n c k é t é v e s k o r á b a n a nagy­

a n y á m ; öt á r v a gyerek m a r a d t r á és h a t v a n hold Beregújfaluban. H a z a v á g y o t t a szülőfalujába, ahol egyetlen t e s t v é r e , Nyilas I s t v á n , a papfiból l e t t gazda élt, gazdagon nősülve s a b á t y j a szerezte meg neki ezt a különös t e l k e t és h á z a t , mely oly á r v a m a g á n o s ­ ságban, v a g y úri z á r k o z o t t s á g b a n állott, m i n t szemben, a falu túlsó végén a Móricz-porta.

A Móricz-portán a jobbágyság nehéz szaga örökö- d ö t t meg, b á r hiszen m á r vége v o l t a j o b b á g y s á g n a k , a p á m 1851-ben m á r »szabadnak« született, d e nem ez az ú j , t ö r v é n y e s szabadság h a t o t t rá, h a n e m az árvaság falusi különös s z a b a d a l m a . Az á r v a g y e r e k n e k ugyanis minden szabad. Az árvafiút senki sem b ü n t e t i , min­

denki sajnálja s ha olyan t ű z v a n a vérében, m i n t a kis Mórucz B á l i n t b a n , övé az egész falu m i n d e n p o r a és zuga. Még a p a p is, az öreg süket p a p , Nyilas t i s z t e ­ letes, ha a kis unokája, — híres szép K a t i l á n y á n a k , a k i t p u s k á v a l k é n y s z e r í t e t t az u r á h o z , — n a g y fekete szemű Erzsije hozzá h a z a j ö t t s t é r d é n r i n g a t t a , a z t d ú d o l t a a fülébe : »Odakint v a n M ó - r u c z - b á - l i n t . . . ha rossz leszel, hozzá a d l a k fe-le-sé-gül. . .«

Ez az Erzsi m o s t m á r a poláris-érintés idején, i t t volt nevelésének befejezte u t á n a csécsi kis h á z b a n s még mindig óriási nagy, összenéző fekete szemei v o l t a k , kicsi v o l t és csinos, r o p p a n t h a j á v a l s fürge a m á r is, a p a i örökségként, picit h a j l o t t h á t á v a l . D e a szeme messze n é z e t t , a m ú l t b a nézett, n a g y a n y j a a Bánffy lány, a B á n k u t h y lány t ü n d é r m e s é j é b e r a g y o g o t t és álmodni sem á l m o d t a volna, hogy Nyilas n a g y a p á m szava még b e is v á l h a t . É l t , m i n t egy e l á t k o z o t t királykisasszony, m i n t Csipkerózsika, a töviskerítés m ö g ö t t . De nem a l u d t , m e r t dolgoznia k e l l e t t ; serény anyja és k e m é n y n a g y b á t y j a keze a l a t t az özvegy p a p n é gyerekei folyton a mezőn v o l t a k s n a p r ó l - n a p r a j o b b a n érezték, hogy lecsúsznak m e n t h e t e t l e n ü l a p a r a s z t életbe.

(16)

A K É T P Ó L U S

D é d a p á m , N a g y v á r a d i Nyilass József, a csécsi p a p , akinek minden baja abból s z á r m a z o t t , hogy feleségének anyja, n a g y a n y j a bárókisasszony volt, — k é t gyereket felejtett i t t a kis faluban. Mint a vízbe h u l l o t t kö egyre mélyebbre süllyedt, úgy l á t s z o t t , v a l a m i fizikai t ö r v é n y parancsolja, hogy az ő i v a d é k a i így h a n y a t l a n a k egyre a l á b b , ő m a g a bizonyos emel­

kedő ívet í r t le, m e r t ha Csécse még olyan kicsi falu is, az ő p a p a p j a m é g ennél is kisebb helyen fungált.

Rakaczaszend a B ü k k b e n lévitaság v o l t . Tehetséges fiatal embernek kellett lennie, hogy káplánságból azonnal a megye legnagyobb falusi p a p s á g á b a , a por- csalmaiba v á l a s z t o t t á k b e . Szép, s z o k a t l a n u l magas, legalább öles m a g a s férfi volt, s p o r t e m b e r s a k ö r n y é k egyik legtekintélyesebb, ezerholdas földbirtokos csa­

l á d j á b a n egy á r v a l á n y r a v e t e t t e szemét, a k i t harcok u t á n feleségül is v e t t , s a k i m i a t t kellett elmennie n e m s o k á r a , Csécsére.

E n n e k a feleségnek, Kisdobronyi Isaák E r z s é b e t ­ nek k é t gyermeke m a r a d t i t t . Az idősebbik K a t a l i n , a kisebb, I s t v á n .

S ekkor, a szülők halála u t á n , I s t v á n p a r a s z t , h a a falu legnagyobb gazdája is és K a t a l i n , egy á r v a özvegy p a p n é , akinek a l á n y á t egy ötholdas kis legény válasz­

t o t t a ki p á r u l .

í g y szegeződött szembe a k é t pólus.

így kell é r t e n i , hogy a Móriczok az ismeretlen m a g y a r néptenger mélyéből emelkedtek felfelé, míg a p a p n é i v a d é k a i az ismeretlen m a g y a r feudális m a ­ gasságokból h u l l o t t a k egyre lejjebb, m i n t a meteor­

törmelék.

E p i l l a n a t b a n a falu v o l t az olvasztó kemence.

Az alföldi kis m a g y a r falu, mely a jobbágyság t ö r v é n y e s sorsából kiszabadulva, m a a jelentkező új korszellem­

b e n úgy h a l a d még, m i n t a bolygó, m e g s z a b o t t pályá­

j á n , de éppen ez a k é t egymástól oly rendkívüli t á v o l ­ ságból szembe k e r ü l t különös, p a r á n y i és elcsillanó kis lény a z t a r o p p a n t és megrendítő m a g y a r sorsot képviselte, amely a jövő generációkban az egész m a ­ g y a r s á g . sorsát m u t a t j a .

(17)

O t t a kis legény, aki t e r m e t r e a legkisebb a falu­

b a n s i n d u l a t r a és ambícióra a legnagyobb. O t t a kis­

lány, a k i oly t e h e t e t l e n , m i n t egy pihésgalamb és semmit se akar, semmire sem v á r . S míg az á r v a ­ legény úgy él, nő és cselekszik, m i n t h a ő volna a fajtájának, egyetlen képviselője, m i t s e m t u d v a mul­

takról, elődökről, ősökről, addig a k i s l á n y n a k a báró B á n h i d y , báró Bánffy anyáiról szól m i n d e n emlék és v á r t o n v á r j a a maga királyfiát.

Aki megérkezik a falu túlsó végéről a p a r a s z t ­ legény k é p é b e n .

S ez n e m is oly egyszerű dolog, ahogy m a m á r az ember, a t é n y e k u t á n elfogadja.

Közben v a n ugyanis a n a g y szűrő, az olvasztó, a nivelláló falu.

A falu élete döbbenetesen m e g s z a b o t t síneken halad. Az egyenlő telkek, az egyenlő m u n k a , az egyenlő életmód teljesen és végzetesen s m e g v á l t o z t a t h a t a t ­ lanul egyenlővé teszi az életeket.

A falusi e m b e r köteles azzá v á l n i , amivé a falu lelke őt eredetileg elrendeli. A k i n e k öt holdja v a n , az ötholdas m a r a d örökre s viszonya az ötvenholdassal életük egész folyamán n e m v á l t o z i k . Tegeződnek, de

I s t v á n b á t y á m , Áron b á t y á m s m i n d e n i k p o n t o s a n t u d j a : hol az ő helye s hogy m i t kell neki enni. Az utolsó lépésig meg v a n neki szabva, sokkal j o b b a n , m i n t a spanyol e t i k e t t b e n , hogy m i a sorrend a falu emberei között s egészen p o n t o s a n , g r a m m r a le v a n m é r v e a közerkölcs által, hogy kinek m i t , m e n n y i t s milyet szabad, sőt kell, fogyasztania. Mikor a gazda­

legény fagyos s z a l o n n á t v á g a padláson, a zsellérfiú főtt k u k o r i c á t eszik m a r é k b ó l . A falu életének energia­

készlete elsősorban a r r a fordítódik, hogy a bolygók egymás között a t á v o l s á g o t p o n t o s a n b e t a r t s á k . S úgy v a n eleve elrendelve, hogy senki soha t ö b b r e ne vihesse s lehetőleg senki le ne szállítsa a z t a p á l y a í v e t , a m i t örökölt elődeitől. Többre senki se vihesse, m i n t ahol apja h a g y t a , s m i n d e n k i m e g t a r t s a az apai p á l y á t . A napszámos bére n e m az elvégzett m u n k a , nem az elért haszon szerint v a n megszabva, h a n e m aszerint, hogy csak éppen nivón, t e h á t életben m a r a d j o n a m u n k á s is, meg a m u n k a a d ó is.

A falu kis méretei k ö z ö t t a m i n i m u m o k versenye

(18)

folyik. Ha a n a g y g a z d á n a k bizonyos m é r t é k b e n t ö b b j e v a n , m i n t a kis napi földtúrónak, a k k o r ő köteles úgy élni, hogy ezt a t ö b b l e t e t az utolsó morzsáig felélje.

A t ö b b l e t b ő l félretenni semmit sem s z a b a d . N e m is lehet, m e r t a t ö b b l e t arra való, hogy azok, a k i k a m u n k a t ö b b l e t b e n részesülnek, a kereseti t ö b b l e t b ő l is részesüljenek. A legnagyobb g a z d á n a k sem m a r a d t e h á t t ö b b , csak éppen annyi, hogy a m i n d e n n a p i fehér kenyér, a jó s o n k a és kolbász, a csőröge t é s z t a meglegyen. Tejfölös p a p r i k á s csirke és t ö l t ö t t k á p o s z t a . D e csak éppen annyi, a m i t el t u d fogyasztani. S ezt köteles is elfogyasztani. H a pedig a palláson az idegen t ö m é r d e k sonkát, szalonnát, ódalast és füstölt kolbászt lát, arról t u d n i kell, „hogy az az a r a t ó k é , a k a p á s o k é és a k e n d e r t ö r ő k é , ö csak m i n t l e t é t e t kezeli ezt a pluszt. Igazán n e m j u t a legnagyobb g a z d á n a k se más, csak egy a r á n y l a g v é k o n y életszint j a v u l á s azon a síkon, hogy ő m i n t a saját földje m e g m u n k á l á s á n a k intézője, gondozója, m u n k a v e z e t ő j e él. Arról a z o n b a n szó sem lehet, hogy v a l a k i v a g y o n t gyűjtsön, új földe­

k e t vásároljon, v a g y b a n k b e t é t e k k e l dolgozzon. Nyilas Gusztáv b á t y á m n a k m a sem lehet többje, m i n t a m e n n y i t telekkönyvileg ki lehet m u t a t n i , hogy egy-egy háza- sodás alkalmával ezt s ezeket a d a r a b földeket k a p t a a feleségével, ö v a g y az apja.

Előfordul egy-egy vásárlás is. E m l é k s z e m , hogy v a l a m i h a r m i n c évvel ezelőtt a falu gazdái egyetemle­

gesen m e g v e t t e k v a g y száz hold legelőt a szomszéd falu h a t á r á b a n . E z t a t e r ü l e t e t a megfelelő g a z d á k v a g y o n i a r á n y u k szerint o s z t o t t á k el m a g u k közt s a k k o r engedélyt k a p t a k a falu közszellemétől, hogy míg a v é t e l á r ki nincs fizetve, addig szabad spórolni és a törlesztés m i a t t m i n d e n k é p p e n t a k a r é k o s k o d n i . S ezt a n n y i r a k o m o l y a n v e t t é k , hogy n a p r ó l - n a p r a

meg kellett beszélni, hogy k i m e n n y i r e s m i b e t u d v a l a m i t m e g t a k a r í t a n i . Mert a faluban a m a g á n é l e t is közélet, t e h á t ennek is a legtökéletesebb nyilvánosság szellemében kell folynia. I t t csak egyenlők versenye lehetséges. E z é r t senki sem a d h a t egy fillérrel, v a g y egy fillér é r t é k k e l sem n a g y o b b n a p s z á m o t , hacsak az összes falu r e n d e t fel n e m akarja fordítani s senki sem dolgozhatik t ö b b e t v a g y k e v e s e b b e t . A kapzsiak, a mohók, a t ú l z o t t dolgozók éppenúgy m e g b o n t j á k

(19)

a n y u g a l m a t , m i n t a m e g v e t e n d ő lomhák, pazarlók és váltócsinálók.

Most e sorok jegyzése közben P é c s e t t j á r t a m . A v a s ú t i kocsi megtelt v á s á r r a m e n ő k k e l . A feketébe öltözött asszonyok v i t t é k a k o s a r a i k a t , fejen-háton, kézikosárban a csirkét, t o j á s t , gyümölcsöt, ö t v e n év óta n e m v á l t o z o t t a falu k é p e . A m a i vénasszonyok, az én v o l t kisiskolás kislány k o r t á r s a i m , a k i k m á r a felvették az a k k o r i öregasszonyok r u h á j á t , erkölcseit és b a b o n á i t . Ö t v e n év a l a t t a v a t a t l a n o k számára semmi sem j a v u l t .

Amíg a falu szerkezete áll, addig v á l t o z á s n e m is j ö h e t . De viszont a v á l t o z a t l a n s á g v a l a m i megbízható a l a p o t is ad a faj s a n e m z e t számára, a m i t mindig p o n t o s a n lehetne s z á m í t a n i , ha volna, aki ezt számon t u d j a t a r t a n i .

Az a p á m , m i n t fiatal legény, egyáltalán semmi hajlandóságot n e m m u t a t o t t arra, hogy ebbe a falu­

közösségbe beleilleszkedjék s ennek a faluparancsnak alávesse m a g á t .

A faluközösségnek s a falu s z a b á l y á n a k t ö r v é n y e , hogy senki sem lehet se k ü l ö n b , se gyengébb, m i n t amilyennek kell lennie a n n a k a névnek, a m i t visel.

E g y ötholdas parasztfiú egyáltalán n e m lehet b á t r a b b , erősebb és v i r t u s o s a b b , m i n t az ö t v e n h o l d a s n a k a fia.

H a természettől az, a k k o r a h i b á t korrigálnia kell azzal, hogy eltitkolja, m i n t v a l a m i betegséget, v a g y t e s t i h i b á t . A m i t Mórucz Bálint csinált, az fellází­

t o t t a az egész falut. Öregeket és fiatalokat. A legkisebb az egész faluban s a legnagyobb legény. Oly alacsony növésű volt, hogy nem ü t ö t t e meg a k a t o n a m é r t é k e t , n e m v e t t é k b e k a t o n á n a k , ami szégyen, h a öröm i s . D e hogy egy ilyen p ö t t ö m legény a leghangosabban énekeljen a t e m p l o m b a n csak azért, m e r t t u d és m e r énekelni? az tilos. H o g y éjjel lelegeltesse a h a t á r t s mire a csősz kitörüli a szeméből az álmot, a k k o r á r a d a g a d t h a s ú lovakkal, v a g y ökrökkel hajtson h a z a , az felháborító. H o g y v i t á b a n , ujjhúzásban, veszeke­

désben mindig ő legyen az első és a legnagyobb szájú, az az egész falu m e g r o v á s á t m a g a u t á n v o n t a . A falu igaz fiának tisztességtudnóak, mérsékeltnek, öre­

geket tisztelőnek, n a g y o k a t süvegelőnek kell lennie.

Persze ezt az á r v a g y e r e k e t senki se nevelte. Már F a r -

(20)

k a s Zsuzsannáról m i n d e n k i t u d t a , hogy Lengyel Zsu­

z s a n n á n a k kellene hívni, de a P a p ó , obsitos k a t o n á ­ hoz illő fertelmes szájával a legrosszabb nevelőatya volt, az semmi m u n k á r a , rendre, fegyelemre n e m ne­

velte a mostohafiát, csak az egy k á r o m k o d á s r a . S ez a kis legény n e m fért a bőrébe. K i hallott olyat, hogy egy falusi legénykének a nevét még az ötödik faluban is ismerjék? Csóválják á m a falusi n a g y g a z d á k a fejüket, h a a v á s á r o n is t u d j á k , mi az a Mórucz Bálint. Mikor én tizenöt évvel k é s ő b b men- dikás v o l t a m Csekében, m a j d n e m minden p a r a s z t ­ h á z b a n megkérdezték, hogy nem a Móruzs Bálint fia vagyok-é, Csécséről?

Viszont u g y a n e k k o r n e m v o l t egyetlen úriház sem, ahol ne t u d t á k volna, hogy ki v o l t a szép Nyilas K a t a l i n ? S m i n d e n ü t t külön becéztek, ha m e g t u d t á k , hogy a n n a k az unokája v a g y o k .

Nyilas K a t a l i n , a n a g y a n y á m , szintén v a l a m i k i t ű n ő és feltűnő képességgel b í r t : m a g á r a t u d t a v o n n i a figyelmet. Alig lehet megérteni, mivel v á l t ilyen népszerűvé, m e r t hiszen tizennyolcéves volt, mikor az apja, a híres zordon Nyilas p a p férjhez a d t a v a l a k i ­ hez, a k i t ő nem a k a r t . Tizennyolcéves koráig alig v a n a l k a l m a egy l á n y n a k arra, hogy szép legyen.

N a g y o n szépnek kellett lennie, h a híre l e t t . Volt benne v a l a m i a k a r a t , v a l a m i b á t o r s á g , a m i ilyen fiatal lány­

b a n r i t k á n v a n . Apja lánya volt. S m i k o r az apja azt m o n d t a neki, hogy : »Jányom, feleségül mégy a csetfal- v a i paphoz, Pallagi Józsihoz«, — a k k o r a z t v á g t a rá :

»Nem megyek én ahhoz a kis görbe paphoz.« »Akkor p u s k á v a l lőlek keresztül.« »Nem szeretem, nem kell nekem, se t e s t e m n e k se lelkemnek.« »Majd megszereted, h a a felesége leszel.«

Volt a n a g y a n y á m n a k v á l a s z t o t t j a , u r a d a l m i tiszt.

N e m is m e n t k ö n n y e n az esküvő, de a k á r h o g y m e n t , m e g t ö r t é n t s a t t ó l k e z d v e az élete egy h a t a l m a s és szívós harc v o l t g y e r e k e k é r t és v a g y o n é r t . Tíz év a l a t t öt gyereket szült és h a t v a n h o l d a t szerzett. Igen jó férje v o l t neki ez a berettyóújfalusi v a g y b e r e k t ő - új falusi Pallagi Józsi, aki p a r a s z t n e m e s fiú volt, de n e m k a p o t t o t t h o n r ó l semmi örökséget, l e m o n d o t t a k é t t e s t v é r e j a v á r a , illetve o t t h a g y t a nekik s ő meg­

elégedett a v v a l , hogy k i t a n í t t a t t á k a p t h r ü g y i szülők.

(21)

E z volt az a p a p , a k i t többször m e g í r t a m , hogy úgy g a z d á l k o d o t t , hogy b e m e n t hozzá a felesége a biblioté­

kájába, hogy : »Te Józsi, szóljál m á r ennek a kocsisnak, a lovak m i n d t é r d i g j á r n a k a szénában ! . . .« Nagy­

a t y á m felállott, le se t e t t e a k a l a m u s t , kiállt a t o r n á c r a s elkiáltotta m a g á t : »Hé, kocsis. Mit hallok? micsoda dolog az, hogy a lovak térdig j á r n a k a s z é n á b a n ? T ö b b e t ilyen meg ne t ö r t é n j e n !« S mégis olyan jól g y a r a p o d o t t a keze a l a t t minden, hogy t i z e n k é t év a l a t t h a t v a n h o l d a t t u d o t t vásárolni s m e g v e t t e a Telendy d o k t o r nagy k ő h á z á t . Persze m i n d e n k i a z t m o n d t a , a felesége csinálja, k ö n n y ű a k i n e k Nyilas K a t i a felesége . . . Ellenben m i k o r meghalt, a k k o r Nyilas K a t i hiába v o l t Nyilas K a t i , férfi nélkül semmire se t u d o t t m e n n i . Ahogy az m á r t ö r v é n y , az özvegy p a p n é t az egész falu m a r t a l é k n a k t e k i n t e t t e , a disznait, méheit ellopták, a lovait éjjel e l k ö t ö t t é k s reggelig s z á n t o t t a k rajta, a t e r m é s é t lekalászolták. E l kellett mennie, ahol férfi v a n a védelmére. így m e n t h a z a Csécsére.

I s t v á n öccse a h a t v a n holdját e l a d t a , de csak tizenötöt t u d o t t v e n n i r a j t a . E z egy életen á t n a g y keserűség volt é d e s a n y á m n a k s n a g y b á n a t n a g y ­ a n y á m n a k , de azért egy percre sem r e n d ü l t meg a P i s t a b á t y á n k i r á n t i kegyelet és szeretet. Még az sem csökkentette, hogy a fiukat n e m t a n í t t a t t a , h a n e m mezei m u n k á r a használta őket. Reggel p i t y m a l l a t k o r

csak kiállott a k a p u b a s elkiáltotta m a g á t : Hééé ! . . . E r r e a Pallagi-fiúk m á r ész nélkül s z a l a d t a k k a p á v a l , gereblyével a v á l l u k o n s á l l o t t a k a m u n k á b a .

Elég b á n a t v o l t ez Nyilas K a t i n a k . L á t t a , hogy á r v a özvegy p a p n é lesz belőle holtig s gyerekeiből fehérgubás p a r a s z t , h a c s a k v a l a m i nem t ö r t é n i k .

A lánya a k k o r j ö t t h a z a a nevelőből, ötezerholdas a n y a i n a g y b á t y j á t ó l , Szegedy P i s t a bácsitól P e t n e - házáról, s nem gondolta, mi lesz, h a hazajön Csécsére?

Az lett, hogy egy szép n a p o n a z t m o n d t a neki az anyja :

— Feleségül adlak Móricz B á l i n t h o z .

Szegény Pallagi Erzsi, a k i oly igénytelen v o l t , annyira szerény és szépség nélkül, halálosan meg­

rémült.

H i á b a sírt szegény é d e s a n y á m , i t t n e m l e h e t e t t

(22)

semmit se csinálni. Móricz B á l i n t n a k ez volt életének első nagy »seft«-je, hogy feleségül veszi az özvegy p a p n é l á n y á t . Nyilas K a t i n a k kellett egy férfi a ház­

hoz. Móricz Bálint j ó n a k l á t s z o t t .

így kapcsolódott össze a k é t pólus s ezzel meg­

i n d u l t k é t nagyszerű léleknek negyvenegy évig t a r t ó harca. Nagy szerelmi harc volt, kilenc gyereket t e r ­ m e t t s ebből h e t e t n e v e l t e k fel ö r ö m ü k r e és sok bá­

n a t u k r a .

L É G VÁLTOZÁS

Minden c s a l á d n a k m e g v a n a m a g a m e g s z o k o t t levegője. E z t a levegőt, mely egyben a h ő m é r s é k l e t e t is jelenti, a család v e z e t ő t a g j a i n a k , de valójában minden t a g j á n a k egyénisége t e r e m t i meg. Míg az egyéniségek nem v á l t o z n a k , az atmoszféra sem változik.

A Pallagi-család, az özvegy p a p n é h á z á n a k levegője is állandó és igen n y o m o t t v o l t . A h a n g u l a t alapja az elvesztett paradicsom, az a p a , n a g y a p a nélkül m a r a d t ház, a szűk jövedelem és a neveletlen gyere­

kekkel küzdő a n y a v o l t . P a p i tisztesség, erkölcs és j ó r a t ö r e k v é s . Soha egy illemtelen szó, egy helytelen m o z d u l a t . N e m megfékezett, h a n e m nemzedékeken á t lefékezett t e m p e r a m e n t u m . Az, hogy Nyilas K a t i olyan emlékezetes fellépést t a n ú s í t o t t , az az egyetlen eset v o l t , mikor az a p j á v a l szembeszállott. De ebben a világban egy ilyen eset elég v o l t arra, hogy az egész egyenrangú világ t u d o m á s t vegyen róla s elkönyveljék.

A csécsi p a p h á z még i t t volt a szomszédban, ahol az özvegy p a p n é felnőtt és ahol a lánya is még nevelésé­

nek első csiráit k a p t a . A csécsi p a p h á z n a k is megvolt a m a g a regénye s ez a regény i n d í t o t t a el a t o v á b b i életregényeket.

A csécsi p a p , az öreg Nyilas József, aki m á r az a k k o r i a k számára csak egy süket, meglehetősen m o ­ gorva, kiabáló, szakállas öreg p a p volt, kinek egy nagyon pici kis felesége volt s aki a legnagyobb nyuga­

lommal élte napjait, m i n d e n v á l t o z a t o s s á g nélkül, egy félretaposott s a b b a b e l e t ö r ő d ö t t ember v o l t . H a r m i n c e g y n é h á n y évvel ezelőtt S z a t m á r megye leg­

jobb falusi p a p s á g á b a n volt, P o r c s a l m á n . Nagy köz-

(23)

ség, ahol sok földbirtokos is v o l t és sok nemes család.

E g y szomszéd faluban, Sályiban v o l t nevelő Isaák Gáspárnál s o n n a n j ö t t p a p n a k . N e m lehetetlen, hogy a földesurak v á l a s z t o t t á k meg, t a l á n hogy szabadulja­

n a k tőle : állásba helyezték el. Igen ám, de beleszeretett I s a á k G á s p á r n a k nevelt leányába, a híres regényű Isaák Ferenc á r v á j á b a .

Az Isaákok ugyanis az ezerholdasok közé t a r t o z t a k s Ferenc fiúk m i n t huszár Temesváron szolgált, ahol huszárcsíny volt, hogy karácsony éjszakáján á t ú s z t a fogadásból a B é g á t ; meghűlt, a főispánnál á p o l t á k s a főispán kisasszonylánya, a nagyon fiatalka báró B á n - hidy Mária beleszeretett s a fiú, szülei t u d t a nélkül, feleségül v e t t e a »német lányt«. N é m e t volt a nyelv Temesváron s aulikus k ö r ö k b e n , ezért az anyósnak, aki báró Bánffy K a t a volt, csak »német lány« m a r a d t a menye, akit ridegen fogadott, mikor megjöttek, pedig

»zsákkal hozta a pénzt*.

E n n e k a B á n h i d y Máriának a l á n y a s árvája volt az az Isaák Erzsébet, a k i t Nyilas József porcsalmai pap merészelt szerelemmel megszeretni s feleségül kérni.

Az u r a k persze hallani sem a k a r t a k róla s mikor m i t sem t e h e t t e k , megkövetelték, hogy legalább a nemes­

levelét mutassa b e a p a p . Ez pedig a n y a k a közé v e t t e a l á b á t s elgyalogolt a B ü k k b e , Rakacaszendre, ahol az apja, N a g y v á r a d i Nyilas I s t v á n lévita volt. Elhozta a k u t y a b ő r t , f e l m u t a t t a , a v v a l nagy büszkén lemon­

d o t t a felesége hozományáról. Csak úgy szemük közé v á g t a az u r a k n a k , hogy el t u d j a t a r t a n i a feleségét. . .

így szólt a családi kisebb legenda, melynek később b ő v í t e t t kiadása is kiderült. E szerint a rakacaszendi p a p elvette az előző p a p n a k az özvegyét, öt lánnyal s lett még egy fiúk, ez volt az én d é d a p á m , Nyilas József, aki feleségül v e t t e kisdobronyi Isaák Erzsébetet. A le­

g e n d á b a n benne v a n , hogy Nyilas József feleségét egy szál r u h á b a n v i t t e e l : »csak azt ne t e t t e volna.« De viszont az az emlék is élt, hogy m e g k a p t a a cserfalvai részbirtokot, húsz holdat, — csak ennyit, m e r t nagy­

a n y á m keserű szavai szerint ^Kossuth elvette a birtokot s odaadta a parasztoknak^ s így u t á n u k csak a kúria m a r a d t húsz hold földdel összesen s mikor n a g y a n y á m éppen csetfalvai p a p n é lett, ezt a földet sem ő örökölte, h a n e m az öccse, I s t v á n . . . De még most csak o t t t a r -

(24)

le

t u n k , hogy Nyilas József lakodalmán, 1838 május 16-án u g y a n még Tek. Kisdobronyi Isaák Gáspár, a nevelő­

apa, Tek. Bilkei Galgótzy József és Tek. Bilkei Galgótzy Pál u r a k voltak a t a n u k s a kihirdettetéstől is alispányi végzés m e n t e t t e fel őket, t e h á t tökéletesen úri módon t ö r t é n t az e s k e t é s : mégis m á r négy év m ú l v a tek.

Bilkei Galgótzy Jósef hites ügyvéd és táblabíró úr k i m a r a d t a főkurátorságból s neki 1843 április 19-én el kellett t á v o z n i a községből. A családi legenda erre vonatkozó capituluma szerint azért, m e r t valami úrbéres

p ö r b e n az uraságokkal szemben a nép p á r t j á r a állott.

N a g y a n y á m egész életében súlyos szavakkal emlí­

t e t t e a p j á n a k u t ó d j á t , aki később debreceni püspök lett. Szigorúan úgy n y i l a t k o z o t t felőle, hogy ő t ú r t a ki s ő szerzett a d a t o k a t Nyilas József ellen, akit m i n t nemest és p a p o t fel n e m a k a s z t h a t t á k az urak, de ad a u d i e n d u m v e r b u m r e n d e l t e t e t t Bécsbe, ahol is a király őfölsége személyesen dorgálta meg. Remélhetőleg né­

metül s ez igen helyes lett volna a n n y i b a n , hogy a v á d l o t t ezen a nyelven aligha é r t e t t a n n y i t , a m i egy dorgatóriumon való elbúsulásra elég lett volna. K ü l ö n ­ ben erre a k é t d o l o g r a : a feljelentő személyére és az ad a u d i e n d u m r a semmiféle okirati bizonyság nincs, ellenben az bizonyos, hogy Porcsalmáról, mely akkor a v á r m e g y e legnagyobb faluja volt, Nyilas Józsefnek el kellett távoznia a v á r m e g y e legkisebb falujába, Csécsére.

Ezzel az ő sorsa be is fejeződött. T ö b b e t soha semmi kezdeményezésbe nem fogott. É l t csöndesen.

K é t gyermekük s z ü l e t e t t : a n a g y a n y á m , K a t a l i n s egy fiú, I s t v á n . Mikor a felesége 1853-ban meghalt, a fia éppen második gimnazista volt Sárospatakon.

H a z a h o z a t t a s azt m o n d t a : »Ne t a n u l j . Légy b u t a , m i n t a h a t ökröd.« De gondoskodott róla, hogy legyen is h a t ökre.

I s t v á n , a család k e d v e s P i s t a b á t y á m j a csakugyan o t t h o n m a r a d t p a r a s z t n a k s az apja házasította meg, a leggazdagabb p a r a s z t l á n y t v é t e t t e el vele s ezzel m e g v e t e t t e a Nyilasok későbbi v a g y o n á n a k alapjait.

Az özvegy p a p n é levegőjét ez a »Pista testvérem«

is a legnagyobb m é r t é k b e n befolyásolta. Már én nem veszem a szívemre a z o k a t a p a n a s z o k a t , amelyeket Pista b á t y á n k ellen s u t t o g t a k nálunk ö t v e n éven át.

(25)

Főkeserűségek voltak, hogy a beregújfalusi h a t v a n holdból csak t i z e n ö t ö t t u d o t t venni. A ház is h a r m a d a volt, v a g y a n n y i sem a beregújfalusinak. E z a doktor háza volt, mégis úri ház, a csécsi viszont csak kis p a r a s z t vályogházacska volt, ahol egy szobában kellett meg­

élni az a n y á n a k eladó lányával s h á r o m serdülő fiával.

De a másik panasz sem volt kisebb, az, hogy eszébe sem volt Pista b á t y á m n a k , hogy a fiúkat t a n í t t a s s a , h a n e m »béreseket nevelt belőlük magának«.

H á t ezt a középosztály gyermekei nem értik meg.

N a g y a n y á m a p a p i ház erkölcsi szemléletét hurcolta magával, ő P i s t a öccsét u g y a n a n n a k a k a r t a tekinteni, aki ő maga volt. Idealizmust v á r t tőle. H u m a n i t á s t és segítő kezet.

Pedig mikor az apja, a p a p , r o m a n t i k u s lendülettel égre t a r t o t t a a fiát s azt m o n d t a : légy p a r a s z t . . . akkor el volt döntve, hogy csak úgy lehet p a r a s z t t á , h a átveszi a paraszterkölcsöket. A paraszterkölcs pedig m á s t diktál, m i n t a fix.fizetéses papi morál.

H a valaki paraszt, azonnal igen szűk és igen ke­

mény igába kerül. R á v a n bízva a h a t ökör s neki azt a h a t ö k r ö t kell szolgálnia. Az ö k r ö t sem lehet eltartani, ha minden fűszállal nem spórol a gazda. A n n a k úgy kell enni adni, hogy tavaszig jusson a t a k a r m á n y . A paraszterkölcs nem ismeri a tékozlást. Aki i t t pazarol, a n n a k m á r meg is f a r a g t á k a fejfáját, m e r t ebben az életben végtelenül szűkre v a n szabva a lehetőség. I t t a legkisebb értékekkel kell állandóan számolni. E g y szakajtó búza m á r jelentékeny dolog. A gazda az ú t o n felszedi a lehullott búzakalászokat és semmiségekből kell v a g y o n t teremteni, elkallódó szalmaszálakból, miket úriember képtelen felértékelni. A parasztgazda nem állhat versenybe az úri sógorral, aki csak elkiáltja magát, hogy : t ö b b e t ezt meg ne halljam ! ő n e k i nem lehet megengedni, hogy a lovak egyszer is térdig járja­

nak a szénában, — v a g y elmúlik. De a p a p nem a föld hozadékából vásárolta a z o k a t a földeket, h a n e m egé­

szen m á s forrásokból. Csetfalván azt m o n d t á k még nekem az öregek, hogy »Pallagi p a p ? emlékszünk rá, megfizette Újhelyi, egy b o r n y a s tehénnel, hogy a falu ellen szavazott*. Meg v o l t a m döbbenve s megkérdeztem édesanyámat, ő elvörösödve és szemérmes igazság­

érzetében m e g b á n t v a sikoltott fel :

M ó r i c z Z s i g m o n d : É l e t e m r e g é n y e . 2

(26)

— Újhelyi volt a földbirtokos, a n n a k a gyerekeit t a n í t o t t a édesapánk és a végén nagyon meg volt sértve, hogy csak egy rúgott b o r n y ú t k a p o t t a sok m u n k á j á é r t . Tegyük fel, hogy édesanyám m i n d e n t pontosan és jól t u d o t t s az ő apja valóban károsodott, ahelyett, hogy nyert volna az úrfiak t a n í t á s á v a l . Mindegy, a paraszt fantázia bizony torzít és nagyít a b b a n az i r á n y b a n , ahogy neki érdeke. De ha még úgy veszi is, ahogy t ö r t é n t , az ő szemében az nem ellenszolgáltatás, hogy a paphoz lejárnak az úrfiak t a n u l n i s ezért ő egy borjút k a p . A p a r a s z t jól t u d j a : milyen m u n k á b a kerül egy b o r n y ú n a k a nevelése s ez a p a p ilyen kényel­

mesen k a p o t t b o r n y ú t ? Egyszer sem kellett félteni a dögtől, se kihordani alóla az almot. Még csak egy tüskés koszorút se kellett az orrára kötnie, hogy meg ne szopja az a n y j á t . . .

A p a p nem abból vásárolt, a m i t az állatai gyarapí­

t o t t á k . Abból vásárolt birtokot, m e r t ő t u d t a , meg­

t u d t a , neki idejében m e g m o n d t á k , hogy ki megy t ö n k r e , ki az, akinek minden áron el kell adnia a házát, földjét, v a g y a m é h k ö p ü i t ? Helyzeti erő állott rendelkezésére, ami a p a r a s z t n a k soha. Már az maga, hogy a p a p t u d o t t kölcsönt k a p n i s hitelt, lehetővé t e t t e neki a g y a r a p o ­ dást. Ellenben Nyilas I s t v á n n a k , mivel valóságos p a r a s z t volt, semmi m á s nem állott rendelkezésére, csak a maga k é t keze m u n k á j a , a személyes érdek­

körébe t a r t o z ó anyagi s személyi j a v a k n a k a kihaszná­

lása és a véletlenül megnyíló családi előnyöknek a fel­

használása.

Nem lehetetlen, hogy a beregújfalusi birtokon adósság volt. Az is valószínű, hogy a beregújfalusi föld sokkal olcsóbb volt, m i n t a csécsi. E b b e n az időben Bereg megye sötétebb és k u l t ú r á t l a n a b b vidék volt, m i n t a Tiszahát, s k i v á l t a p a r á n y i h a t á r ú Csécse, ahol nem igen került eladó föld. Ami pedig a fiúk gazdasági kihasználását illeti, hiszen Nyilas István­

n a k éppen az volt az apai öröksége, hogy ne tanuljon, holott minden jel szerint kiváló agyvelejű ember volt, h a n e m legyen paraszt. S a testvére fiainak éppen úgy meg volt a d v a a lehetőség, hogy szerencsés házassággal oda j u t h a t n a k , ahova ő j u t o t t , úgyhogy az ő felfogása szerint a b b a n semmi kivetni való sem lehetett, h a ő úgy neveli a fiúkat, ahogy őt nevelték

(27)

és 6 a saját fiait tényleg nevelte : a gazdasági m u n k á ­ b a n . Annál i n k á b b , m e r t az özvegy p a p n é földjeit is ő művelte s ellenszolgáltatásképpen h a s z n á l h a t t a fel a fiúk munkaerejét, mikor ő csak a kész t e r m é s t hor­

datja be a nénje h á z á b a . S micsoda m u n k a e r ő az, 10—14 éves gyerekek, akik hancúroznak, m e r t úrfiak.

A falusi életnek, éppen kicsisége s kicsinyessége m i a t t azonban nincs módja a megértésre és megbocsá­

t á s r a . N a g y a n y á m m i n t a fuldokló, úgy k a p a s z k o d o t t a b b a a gondolatba, hogy az ő fiainak gimnáziumot kell végezniök. így a z t á n a legsúlyosabb gond, kétségbeesés és önvád volt benne, ehhez képest kevés volt, a m i t á t h á r í t o t t Pista öccsére. Mindig m a g á t vádolta, sírva a magatehetetlenségét, hogy a beteges férje mellett vi­

r á g z o t t az élet s most elsorvad minden s a gyerekeiből

»buta parasztok« lesznek. CT ugyanis soha, egy napig sem t u d o t t belehelyezkedni a parasztéletbe. 0 mindig

»a tiszteletes asszony« volt, akit parokhia nélkül is tisztelettel v e t t e k körül s ebből a tisztességből a k a r t adni, örökséget j u t t a t n i a gyermekeinek, azt pedig nem lehetett, ha nem végeznek iskolát.

E b b e a m e g s a v a n y o d o t t , megáporodott és moz­

dulatlan levegőbe lépett be az édesapám.

Belépése olyan volt, m i n t h a a fagyosszentek cszak- s a r k i levegőjébe egy déli, hőséghozó á r a m l a t rohan be

és h a m a r o s a n átalakítja az egész atmoszférát.

A p á m n á l m á s volt minden. Mások voltak a jelle­

mek, az életfelfogás, a kötelező mult, a cselekedetek stílusa.

Nővére, Borca néném, aki a saját édesanyjáról nagy lelkinyugalommal meséli el, hogy m á s volt az igazi apja, m i n t akinek a nevét viselte, azt is elmondta, hogy a t ö r v é n y e s apja F a r k a s György kóródi volt s

»hozott egy r a k á s jusst az én a n y á m . Vót nekik h a t v é k á s földjük, de a m i n t k i v á l t o t t á k , tizenöt b a n k ó forint j u t o t t é d e s a n y á m n a k . Ő meg v e t t egy malacot«.

Hogy lehet ezt a k é t világot összemérni? E n n e k a nyolcvanéves öregasszonynak, a Borca néninek még most, egy század m ú l v a is »rakás j u s s n a k « l á t s z i k , hogy tizenöt bankóforintot hozott az édesanyja s azon v e t t egy malacot. Most tessék a r r a gondolni, hogy Pallagi József, a beregújfalusi p a p hatvan hold földet tudott venni, nagy házzal. Mikor lesz abból a tizenöt b a n k ó -

(28)

forintos malacból h a t v a n hold föld? E z e k n e k a Móru- czoknak még a fantáziája sem emelkedett soha olyan magasra, hogy a beregújfalusi földnek a teljes tized­

részét megszerezzék . . . Micsoda vagyon l e t t volna az nekik . . . H a t v a n hold ! . . . E g y malac kielégítette m i n d e n v á g y u k a t . . .

Mondja t o v á b b Borca néném :

»Hát egyszer egy ember, Pinczés József, a másik szomszéd azt mondja, t e add ide a malacot, neked szénád v a n , én meg o d a a d o m a nyári b o r n y ú t . . .

»Add oda, add -— m o n g y a édesapám.

»De mi akkor hogy teleljük ki?

»Hadd el m á n , v a n suska.

í g y m e g t a r t o t t á k a malacot.*

E z a p a r a s z t élete. E z a szegény ember sorsa. Azt, hogy v a n suska, nem kell á m úgy érteni, hogy nekik v a n a palláson a n n y i kukoricájuk, hogy a n n a k a sus- kájával el lehet t a r t a n i egy nyári b o r n y ú t . Akkor n e m kellene a malacot elcserélni, az is megélne a málén.

E z t csak úgy kell érteni, hogy a suskának, a kukorica­

cső selymes héjának semmi értéke sincs. M u n k á é r t suskát lehet szerezni s a kis b o r n y ú t majd csak kitele­

lik ! J ö v ő r e a z t á n majd feles fődet bérelnek, v a g y valahogy csak gondoskodnak, mindenesetre j o b b a n j á r ­ n a k egy bornyúval, m i n t a malaccal. Tizenöt b a n k ó ­ forintért, •— ami akkor h á r o m pengő forintnak felelt meg s ez voll a hozomány! — legalább egy jó b o r n y ú t k a p n a k kézbe s hő atyaisten, tehén lesz abbúl k é t esztendő múlva ! . . .

E n n e k az embernek s ennek az asszonynak a fia volt az én a p á m .

Most már h o n n a n hozta ő a nagyszerű, frissítő, életadó tavaszi levegőt, a didergő csiradermesztő hideg pusztulásba? . . .

E z bizony a legnagyobb csoda s ez az, a m i t soha nem t u d t a m eléggé fölbecsülni. H a a p á m n a k az apja megélt volna s ő neveli a fiát, akkor nem is bizonyos, hogy ennyire v a k m e r ő és szabadszárnyalású lett volna.

De hároméves k o r á b a n m a r a d t á r v á n s a t t ó l kezdve senki se parancsolt neki. H a az apja, aki rövid élete a l a t t m á r egyházfi is t u d o t t lenni s akiről az az emlék m a r a d t fenn, hogy igen jó mesélő ember volt, •— a p a ­ raszti alázatosságra neveli, sokat l e t ö r h e t e t t v o l n a

(29)

benne. De ő csak egy t o h o n y a sült p a r a s z t o t k a p o t t a házba s dacból, természetes reakcióból még k á r o m - kodósabb lett, m i n t a P a p ó volt. S minél t u n y á b b és l o m h á b b volt az, ő annál tüzesebb és szertelenebbé v á l t . Sőt, ő lett h a m a r a p á t e r familias, övé volt az

»örökség«, — ő parancsolt benne s ő t a r t o t t a el anyját, K á r o l y öccsét, aki féltestvér s gyerek volt, de még a P a p o t is.

Az egész falunak elállott szeme-szája, mikor 1877 őszén hozzáfogott g e r e n d á k a t faragni. Soha életében nem volt faragóbalta a kezében. Tavaszra k i v e t t e t t e a vályogot. Volt az a n y j á n a k és F a r k a s Györgynek egy kis telke a sikátoron, azon a kis zúgutcán, mely a Tisza felé megy le s csak nézték, csak t a l á l g a t t á k , m i t akar ez a Bálint, még h á z a t épít, nézzétek már, még h á z a t csinál. De ki fog a b b a lakni?

Bálint pedig, az édesapám, csak n e v e t e t t r a j t u k s m i n t később is, h a terven főtt a feje, m i n t a többi hadvezér, nem szólt senkinek egy árva szót sem, h a n e m egy-kettőre kész lett a ház.

Már azt nehéz egy ilyen kis faluban t i t o k b a n t a r ­ t a n i , ha egy legény az özvegy papnéhoz jár. É s késő ősszel, szép estén azt találja m o n d a n i Erzsi kisasszony, hogy de jó volna egy kis szilva, az ágán ! Azért m o n d t a , m e r t nem volt m á r szilva sehol, késő volt. Bálint egyet se szól, elmegy s hoz egy egész fiatal fát. Volt még valahol s k i v á g o t t egy egész kis fát, úgy hozta el. E z volt a kurizálás !

S ezt é d e s a n y á m bizony a legnagyobb bajokban sem felejtette el.

Áldozócsütörtökre volt k i t ű z v e az esküvő, 1878- b a n .

E l ő t t e k é t n a p p a l azt mondja Bálint, az a p á m :

— No m a m ó , h á t m a g u k meg p a k o l j a n a k .

— H o v a ?

— Be v a n fogva az ökör, viszem m a g u k a t a h á z b a . Hő, csak a fejére kulcsolja n a g y a n y á m a két kis vaskos b a r n a kezét s nekiereszti a harsonájának jajgató, égszakasztó sikítását. Végig a falun.

A P a p ó is r á k a n y a r í t o t t a k á r o m k o d á s r a a m ú g y k a t o n á s a n .

— Agyonütlek, kiabálta, ha az én r é t y e n r i t t y o m - hoz hozzá mersz fogni.

(30)

Fejszét emelt a mostoha fiára s ordított, ahogy csak a falun t u d j á k elordítani m a g u k a t a gyilkolásban az emberek.

De az a p á m fogta a faragó b á r d o t s n e k i á l l o t t :

— Ide vágjon kend, az I s t e n i t !

S a P a p ó vitézül d o b t a el a fejszét és m e n e k ü l t a fia ú t j á b ó l .

— K e n d t e k meg m i t t á t j á k a szájukat? — rivallt rá az a p á m a körülálló szomszédokra, m e r t az egész falu kiállott a csudára. H a t v a n ház nem olyan n a g y világ, mindenki o t t volt. — Fogják azt az á g y a t , fogják ezt a l á d á t . R a k j á k felfele arra a s z e k é r r e ! Az I s t e n t k e n d t e k b e !

E g y óra a l a t t m i n d e n t á t h o r d o t t , ami az anyjáé s a mostoha apjáé volt.

— Vigyenek e n n i v a l ó t ! I t t egy zsák liszt, i t t egy kosár paszuly. Nekem ne dögöljenek éhen. Az isten a h a s u k b a ! Messze v a n még az a r a t á s ! H a elfogy lesz m á s !

De m á r a k k o r á r a az özvegy p a p n é is meghallotta, mi t ö r t é n i k és rettenetesen felindult. Izent leendő v e j é é r t : rögtön jöjjön.

— No mi az, a n y á m ? •— állított b e édesapám.

— F i a m ! m i t akarsz? ! Soha nem a d o m oda a l á n y o m a t , hogy elvigyék tőlem ! Nekem kell gazda ! nem hogy belőle csinálj kódus zsellérasszonyt!

Az a p á m felrántotta a lapos szemöldökét m a g a s homlokára s elbiggyesztette a száját. De sokszor l á t t a m ezt a m o z d u l a t o t az arcán, h a meglepetés érte.

A p a p n é n a k igaza v a n . ő se a k a r t szolganépet csinálni magukból. Hogy idejöjjön lakni? Hiszen ez kisebb ház m i n t az övé ! E g y kis szoba az egész, az is tele v a n , de h á t ha ő egész h á z a t t u d o t t építeni az a n y j á n a k , majd r a k i t t is még egy szobát az öreg tiszte­

letesnének. A csak nem a g g a t ! Úgy kitelepíti ezeket a házból, mind, mind, anyját, fiait, észre se veszik!

— No a n y á m , maga csak ne búsuljon. É n a fele­

ségemet most hazaviszem a m a g a m házába, de m á n m o n d t a m a p a p n a k , hogy eladom az örökséget iskolának.

E t t ő l aztán az özvegy p a p n é n a k j ö t t k ö n n y a szemébe. Ezek k e t t e n nagyon m e g é r t e t t é k egymást.

-• A menyasszony is befutott s ügyetlenkedve, izga­

t o t t a n kérdezte, mi az a felfordulás a faluban.

(31)

De az anyja azt m o n d t a :

•— Semmi.

A leendő ura meg a n n y i t se m o n d o t t . L e g y i n t e t t s m á r azt mérte, hogy h á n y sukkos falat kell r a k n i o t t kint, hogy a p a p n é t kitelepíthesse s az mibe k e r ü l . . . Kell hozzá háromszáz v á l y o g . . . és kell h á r o m pár szarufa . . . I n k á b b a zsindellyel v a n baj, de majd farag ágakból lécet s egyelőre szalmatetőt tesz f e l . . . Nincs pénz . . . Már is tele v a n adóssággal. Az építkezés nem megy adósságcsinálás nélkül. É s i t t húsz f o r i n t : adós­

ság !

A V Á L L A L K O Z Ó K

A házasság is vállalkozás, m i n t egy házépítés. É n egyetlen dologgal sem foglalkoztam a n n y i t , m i n t a szüleim házasságával. A m a g a m házassága végtelen nagyságú meglepetéseket hozott, amelyeket nem győz­

t e m regényeimben megírni s hogy a saját esetemet megértsem, önkéntelenül is, sokszor bosszúból, máskor igazolásul, v a g y vigasztalásul, a szüleim házaséletét t a n u l m á n y o z t a m . Ez az oka, hogy bár valóban a leg­

nagyobb szeretet és tisztelet v a n b e n n e m velük szem­

ben s t ö b b a belémnevelt á h í t a t o n túl, de hiányzik már az a félénkség, ahogy a gyereket p a r á n y i korától kezdve eltiltják a szülők attól, hogy őket megfigyelje s kriti­

zálja. K ü l ö n b e n is, m á r m i n t író, olyan jóviszonyba kerültem a szüleimmel, hogy ők m a g u k úgy t u d t a k velem beszélni a leglelkibb dolgaikról, m i n t h a nem is fiúk, h a n e m orvosuk lettem volna.

Viszont szüleim élete az én életrajzom szerves részét képezi, ő k m á r éltek, cselekedtek értem, szüle­

tésem előtt s h a ismerni a k a r o m saját m a g a m a t , ismer­

nem kell a z o k a t az összetevőket, amelyek ezt a lényt s életet előidézték.

— Úgy gondolom édesanyám, m i k o r összekerül­

tek, t u l a j d o n k é p p e n képtelenek v o l t a k arra, amire vállalkoztak. Már a házaséletre.

É d e s a n y á m elgondolkozott. Széles fehér homlo­

k á n a még mindig n a g y hajtömeg a l a t t fehér á r n y é k borongott, összenéző k é t fekete szeme a végtelenbe dermedezett és érdekes, muzikális h a n g j á n egy kevés

(32)

vallomás k e z d ő d ö t t , s ölében összetette a k é t kezét a v a r r á s o n s meggörnyedt h á t t a l , m i n t az élet súlya a l a t t terhelve nézett s nézett.

— É n fiam, én bizony n e m v o l t a m rá a l k a l m a s , az biztos. N a g y o n fiatal is v o l t a m , tizennyolcéves és egészen t u d a t l a n . S e m m i t se t u d t a m , a m i ehhez kel­

lett volna, se főzni, se mosni, se á l l a t o k k a l bajlódni, se v a r r n i , se semmit, ami a h á z t a r t á s körül szükséges.

A z t á n nagyon érzékeny v o l t a m , rögtön s í r t a m , egy h a n g o s szót el nem b í r t a m viselni. Meg n e m is v á g y ­ t a m én házasságra, életre, én arra v á g y t a m volna, hogy csöndben, k ö n y v k ö z t üljek és t a n u l j a k , m e r t én nagyon s z e r e t t e m volna m e g t a n u l n i m i n d e n t , a m i t csak emberek t u d n a k . . . H a é d e s a p á m életben m a r a d , a k k o r bizonyosan m á s is l e t t volna az életem. É d e s ­ a p á m olyan jól el t u d o t t velem m á r tízéves k o r o m b a n foglalkozni, csöndes és finom lélek volt, soha egy h a n ­ gos szót ki n e m e j t e t t s én az ő alakját és t e r m é s z e t é t örököltem . . . Csak egyet n e m : é d e s a p á m nagyon fösvény volt . . . Még m a is fáj, ha eszembe j u t , hogy vacsorára n e m k a p t u n k mást, csak k e n y e r e t és n é h á n y szem gyümölcsöt, a k k o r éppen é r e t t a szilva és én nagyon szerettem a szilvát, a fák r a k v a v o l t a k azzal a gyönyörű h a m v a s kis berzencei szilvával, sok volt, rengeteg szapulót szedtek tele, de ő megszámolta a z t a nyolc szem szilvát, a m i t a kenyérhez k a p t u n k és egyet sem volt szabad azonkívül m e g e n n i . . . ő mindenben ily t a k a r é k o s volt s én a z é r t is nem v o l t a m veletek szemben ilyen, hogy p ó t o l j a m a saját gyerekkori szen­

vedéseimet, vagyis hogy t i t e k e t megkíméljelek az ilyen f á j d a l m a k t ó l . . .

Persze szerette rögtön elterelni a k é r d é s t saját­

magáról ; az ember, h a alkalma v a n , azonnal a gyer­

mekkori szenvedésekkel hozakodik elő. Ügy látszik, ezek a fájdalmak a legnagyobbak az életben, ezeket nem lehet egy hosszú életen á t sem j ó v á t e n n i , se ki­

h e v e r n i .

Már édesapámtól ilyet kérdeni n e m l e t t volna t a n á c s o s . Tőle legfeljebb a z t k é r d e z h e t t e m meg :

— H o n n a n t a n u l t meg édesapám h á z a t építeni?

Vállat r á n t o t t s k u r t á n :

— É p í t e n i kellett, é p í t e t t e m . . . H ő I b á m u l t az egész falu ! J á r t a k csudájára ! V e t t e m szeget, zsin-

(33)

delyt, mi kellett egyébb. Magam v á g t a m ki a fákat, a g e r e n d á k a t , szarufákat m a g a m f a r a g t a m meg, a lécet m a g a m h a s í t o t t a m ágak-ból, de megnézheted, olyan ház az, még m a is m e g v a n .

E b b e n a h á z a s s á g b a n igazán k é t olyan ember került össze, a k i k e t semmiféle isten nem szerkesztett egymás s z á m á r a .

S hogy ők e g y ü t t t u d t a k élni, az t i s z t á r a a házas­

ság i n t é z m é n y é n e k abszolút u r a l m á t igazolja ebben a k o r b a n s ebben a körben. A házasság ekkor olyan szentség volt, amely maga e g y ü t t t a r t o t t a a feleket.

K ö z b e n m i n d a k é t félt á t a l a k í t o t t a s a másik fél i r á n y á b a sodorta, de e g y ú t t a l mind a k e t t ő t l e t ö r t e s oly szenvedésekbe v i t t e bele, amelyekből n e m v o l t m e g v á l t á s .

A p á m , aki ebbe a végig nem gondolt s t e r v r a j z - szerűén meg n e m é r t e t t v á l l a l a t b a belement, igazán csak ötletszerűen csinálta azt, bízva benne, hogy majd csak lesz valahogy.

Falusi gyerek volt, de m o n d o m , a falu szellemén kívül n ő t t . Az a telek, amely az övé s amelyről m á r hároméves kora óta t u d t a , hogy az övé s nem az a n y j á é , m e r t az az ő nagyapjáé volt és nem az anyja, a k ó r ó d i lány h o z t a , ez a telek n e m hiába oly különálló, de egészen különös életre is k ü l d t e el. A falusi élet tagjai komoly, k e m é n y és végzetes nevelésen m e n n e k keresz­

t ü l . Azok a h á z a k o t t sorban, p á r h u z a m o s a n n y ú j t ó z v a az ú t t e s t felé, szigorú erkölcsöket nevelnek. O t t a fiúgyereknek meg kell t a n u l n i m i n d e n t , a m i t az apja a gazdaságban t u d . A mezei és házi m u n k á t . A szán­

t á s - v e t é s - a r a t á s t és a színben a faragást s a m a g v a k kezelését s az ü z e m t e r v csinálást és a szigorú t a k a r é ­ kosságot. Az anj'jától pedig meg kell t a n u l n i a a falu lelkiségének minden t i t k á t . A b a b o n á k i t t a szellemi t ö r v é n y e k , ezeket a férfiember m i n t h a lenézné, de alap­

j á b a n v é v e úgy fogadja el, m i n t a n y j á t . A z t á n meg kell t a n u l n i a a t á r s a d a l m i élet összes formaságát, a köszönésmódokat, a r a n g o k a t és különbségeket az emberek k ö z ö t t , szóval be kell idegeznie a z t a h o g y a n t és m i k é n t e t , amivel a falu tagjai e g y ü t t egy közös­

séget a l k o t v a élik a közéletet. Meg kell t a n u l n i a p a r a s z t t ö r v é n y t , hogy el bírja viselni holtig ezt a r a b ­ életet.

(34)

Vagy t u d t a ? Mért ne t u d t a volna, hiszen, h a n e m is volt eléggé bekürve, — az ökröt s z o k t á k b e k ü r n i a j á r o m b a — azért mégis csak a falu nevelése v o l t . Mikor az v o l t a v i r t u s , a k k o r meg a b b a n t u d o t t hencegni, ami a falu szemében volt becses. Mért ne t u d t a volna, hiszen szeretője volt, szép, hozzávaló szegény l á n y . É s szerette is szívbeli szerelemmel, v a g y i n k á b b a vérével, m e r t a szerelem nem a szív dolga, h a n e m a v é r é .

É d e s a n y á m e l m o n d t a , kétszer is, az ellen sem t i l t a k o z o t t , hogy l e j e g y e z t e m :

— ^Nagyapám? csillagom, galambom, így ölel­

g e t t e az asszonyokat, de azért megérte a kis feleségével...

Se Nyilas P i s t a b á t y á n k r ó l soha ilyet n e m h a l l o t t a m én . . . Az első ilyen szemtelenség az u r a m u t á n v ó t , Szabó K a t i , Kis Lajosné, a n n a k annyira h a t a l m á b a v ó t , hogy nem b á n t a volna, ha m i n á l u n k minden fel­

fordul is . . . A z o n t ú l (t. i. azon az egyen kívül) sohase foglalkozott egy asszonnyal se komolyan, de a leg­

öregebb k o r á b a is, h a Csécse szóba j ö t t és Szabó K a t i , csak úgy r a g y o g o t t a szeme . . . E g y n a g y o n szép arcú, csinos t e r m e t ű asszony. Olyan m a g a s volt, m i n t apád, l á t t a m ő k e t ölelkezni, éppolyan m a g a s volt, — lakodalomba v o l t u n k s e l t ű n t e k . Egyszer csak látom, hogy öleli egy sarokba és o t t se h a g y t a . R á m ­ k i a b á l t , hogy :

— Ereggy haza feleség, sír a gyerek.

E l is m e n t e n i bizony és én s í r t a m o t t h o n .

»Mindig figyeltem, hogy nem megy-é a sok u t a z á ­ sába, n e m megy-e oda, de n e m v e t t e m észre, p e d i g azért kész lett volna m i n d e n r e .

»Azt m o n d t a , azért a d t a I d á n a k a K a t i nevet.«

»Űgy? nem a n a g y a n y j a k e d v e é r t ? « »Nem, csakhogy legyen nekem Kati.«

Számtalanszor elolvastam m á r ezt a n é h á n y sort.

Az bizonyos, hogy é d e s a p á m egészen más szellemben fogta fel a szerelmet és a házasságot, m i n t én. É n a z t t a r t o t t a m szent érzésnek, h a a szerelmi dürrögés idején m i n d e n t kidobok a hajóból s a végletekig fokozom a szent őrületet. Magam is t u d t a m , hogy t u l a j d o n k é p p e n n e m v o l n a szabad a z t t e n n i , a m i t teszek : anyagi és lelki érdek egyformán ellene v a n a v a k és önmegalázó és t ú l z o t t szerelemnek, de belém az volt b e l é m i k t a t v a ,

(35)

hogy ez a legnemesebb emberi kötelesség, ez a szerelmi v a k s á g és őrület.

E z t é d e s a n y á m t ó l k a p t a m , t e h á t a t t ó l a t á r s a ­ dalmi rétegtől, amelyhez ő t a r t o z o t t . É d e s a n y á m r o m a n t i k u s ember volt, a szó legismertebb s legszélső­

ségesebb értelmében. A nemes érzelmek u r a l k o d t a k , ha n e m is rajta, de gondolkodásán. A szeretet, becsü­

let, b a r á t s á g , jóság, önfeláldozás s m i n d e n n e k a csúcsa a szerelem v o l t az ő álma, ideálja és istenülése. De nemcsak az övé, az egész k o r ezekkel a t e r h e s , gyakor­

latilag oly nehezen keresztülvihető i d e á k k a l v o l t tele.

E z e k e t t a n í t o t t á k az iskolában, a prédikáló széken ; minden öreg minden fiatalt ezzel t á m a d o t t meg, ez volt az a valláserkölcsi nevelés, amelyet a liberális k o r b a n t a l á n a legmagasabbra fokozott a középosztály, legalább is a d i a l e k t i k á b a n . H a el is i s m e r t é k , hogy az élet rácáfol az elvekre, m e r t az élet gonosz és r ú t , de az elvek érvényességét f e n n t a r t o t t á k .

H o l o t t ezeket az á l m o k a t és elveket és eszménye­

ket csak egy teljesen e l t a r t o t t osztály t ű z h e t t e ki m a g á n a k k ö v e t e n d ő igazságul. Az az osztály, amely­

nek úgysem l e h e t e t t anyagi jólétét fokoznia, sem alkalma, sem lehetősége nem v o l t hozzá s h a mégis v a l a k i m e g t e t t e , h a a p a p g a z d á s k o d o t t , a t a n í t ó ügynökösködött, a jegyző földeket v e t t árverésen, szó­

val, ha a h i v a t a l n o k üstökön m a r k o l t a a szerencsét, a k k o r ezzel k i h í v t a a kollégák irigységét s ezek a t e h e ­ tetlenek, a k i k n e k v a g y nem j u t o t t , v a g y nem l e h e t e t t ,

— esetleg valóban az elvekhez való tisztességes ragasz­

k o d á s m i a t t — h á t legalább m e g r ó t t á k a szerencsést, aki k i s z a b a d í t o t t a m a g á t az erkölcsi t a n í t á s o k béklyói­

ból s a zsebére dolgozott.

Az én a n y á m ezt a magas ideálizmust v i t t e m a g á v a l a házasságba s ezzel is egy olyan súrlódási felületet t e r e m t e t t , amely a n a p minden órájában sérelmes összehorzsolódást i d é z h e t e t t elő.

É d e s a p á m ugyanis nem részesült ebben a jellem- m ű l o v a r d a m a g a s iskolában. A m a d á r , az állat egész n a p eszik : így h o r d o t t ő, m i n t egy fecske a fiainak eleséget s minden szem b ú z á t a m a g á é n a k t e k i n t e t t , a m i t fel t u d k a p n i . Semmi egyéb n e m r i a s z t o t t a vissza csak a tételes t ö r v é n y , m i n t madárijesztő, sőt m i n t t ö l t ö t t fegyver, a m a g á n t u l a j d o n védelmében. Nagy

(36)

életbölcsessége az volt, hogy ki t u d o t t igazodni ezek k ö z t a tiltó paragrafusok k ö z ö t t . De hogy ő v a l a h a is ilyen papos ideálizmusból t e t t volna v a l a m i t , n e m t a r ­ t o m valószínűnek.

A házasságra v o n a t k o z ó l a g is h a r m i n c év múlva u g y a n a z volt a felfogása, a m i saját esetében.

— F i a m , ehhez a házhoz járj el, i t t szívesen lát­

n a k — m o n d t a .

Előbb nem is é r t e t t e m .

— E z e k n e k lányaik v a n n a k , t e meg fiú v a g y ; hé öcsém, i t t jó helyre v e r h e t e d be az éket, ez n a g y fa.

Miniszteri. De még az a száraz, öreg igazgató is hozzád adja a l á n y á t , a sógora. Az pedig igazán n a g y ú r . Nagyon nagy ú r . Méltóságos ú r .

— De édesapám én m á r szerelmes v a g y o k .

— Kibe, egy rossz t ó t l á n y b a ? Hisz az t ó t , és olyan szegény, m i n t egy koszosmalac.

— Ilyen hangon ne tessék t ö b b e t róla b e s z é l n i . . . Szegény a p á m elszomorodott, v á l l a t r á n t o t t , fel­

v e t e t t e az alsó ajkát és csüggedten l á t t a , hogy soha ebbe a világi életbe a fiából semmi h a s z n a nem lesz, pedig ő m á r éppen eleget harcolt, k ü z d ö t t , ideje volna, hogy a fia egy olyan lépéssel, m i n t ő v a l a h a , m a g a s a b b szegre akassza a fajta sorsát.

— De hogy m e r t é d e s a p á m egy p a p l á n y t m e g k é r n i ?

— H o g y ? — s b ó l o g a t o t t — bizony hogy . . . H á t fiam nekem eszembe se j u t o t t v ó n a , n a g y a n y á d izent é r t e m . Vót o t t egy öreg, rokon v ó t , az jároga- t o t t b e hozzá aprós m u n k á r a . J ö n egyszer hozzám, a z t mondja : Te, az özvegy p a p n é hozzád adja a j a n y á t . . . Még én összeszidtam, ne beszéljen bolon­

dot . . . No, a z t mondja, csak eriggy el hozzá . . . Á, fene m e n t , n e m m e n t e m . . . H á t eccer megint mondja, úgy, h ó n a p m ú l v a , no csak eregy m á n el, v á r az özvegy p a p n é . A v v a l se t ö r ő d t e m . Megint mondja, hogy vasár­

n a p ereggy el hozzá. J ó v a n , de k e n d legyen o t t a k a p u b a , osztán nyissa ki a k a p u t . A k k o r bemegyek.

De csak úgy m a g a m t ó l nem megyek b e . . . H á t el is megyek v a s á r n a p d é l u t á n , t e m p l o m u t á n , a meg o t t á l l . . . Beereszt. Eriggy csak a z t mondja, v á r a p a p n é . . . í g y bemegyek, az ajtón fejér lepedő volt a legyek ellen, ez is olyan úriszokás volt, elhúzom, be­

megyek, h á t o t t ül h á r o m v é n a s s z o n y . K á v é z n a k .

Ábra

Abba bele kell születni.  F a r m e r lehet  a k á r k i , elhatáro­

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus

De hát ez már bizony az „előrevetített” arckifejezés volt, hogy úgy mondjam, amely csak akkor lelt magyarázatot, amikor aztán Kowalski beszámolt nekem

milyen is az én életem, az én szegény emberi életem ily szemszögből nézve; milyen életem lefolyása, amelyet az én Uram beszél el nekem, s amelyben minden az ő szeretetéről

Teljesen nyilvánvaló, hogy a régi enharmonikus skálák kiszorulásáról van itt szó, amely folyamathoz tevékenyen járultak hozzá a pitagoreusok, amikor

A 2004-ig létező régi Egyetemi Könyvtár nem sokkal több, mint 3000 m 2 területének legnagyobb része raktár volt, „nagy” olvasótermében a központi

Ha feltételezem azt, hogy életem minden egyes pillanatára em- lékezem – mint ahogy valószínűleg így is van –, akkor már csak az a kérdés, hogy hogyan, és milyen

Ha már nem fontos, mit hagytál otthon, ha már egész lényedet csak az tölti be, hogy elindultál, úton vagy, és megszületik az érzés, hogy menni kellene már tovább, mert

első lépésben keres egy üres cellát, ha nem talál, akkor kilép, befejezte a működését. Utána következik a beilleszthetőségi vizsgálat, ha a kiválasztott üres cellába