M Ó R I C Z Z S I G M O N D M Ű V E I
ÉLETEM R E G É N Y E
A Z A T H E N A E U M K I A D Á S A
M Ó R I C Z Z S I G M O N D
É L E T E M
R E G É N Y E
E G Y Ű J T E M É N Y E S K I A D Á S E L Ő Á L L Í T Á S Á T 1938 O K T Ó B E R 3 - T O L 1 9 3 9 D E C E M B E R 3 1 - I G V É G E Z T E A Z A T H E N A E U M I R O D A L M I É S N Y O M D A I R T .
Az író minden jogát fentartja Copyright by Athenaeum 1939
A Z A T H E N A E U M R T . N Y O M Á S A , B U D A P E S T 8 3 34 7.
CSECSE
Csécsén egy u t c a folyik végig, m i n t B u d a és P e s t k ö z ö t t egy D u n a . Az ú t k é t p a r t j á n húsz-harminc házhely, úgy összepréselve, hogy szoronganak, m i n t a lovak a ménesben. O t t a nagy p u s z t a , a végtelen mező s a lovak összebújnak, félve és e g y m á s t melen
getve, m i n t a j o b b á g y o k , hogy lélekzeni sincs módjuk egymás nélkül.
Az u t c á v a l p á r h u z a m o s a n r o h a n a Tisza, füzes b o k r o k a l a t t , éppen a csécsi p a r t o n egyre n a g y o b b s z a k a d é k o k a t v á j v a a szántóföldbe s m á r viszi, viszi a t e m e t ő t s kiássa a régi h a l o t t a k a t s a koporsóval e g y ü t t sepri őket a korai f e l t á m a d á s r a . A házhelyek is olyanok, m i n t egy jól r e n d e z e t t r a v a t a l . Elől v a n a fejealja, az ú t felől, a lakóház, evvel egy fedél a l a t t a lóistálló és m a r h a ó l . De szemben v a n a n y á r i k o n y h a s az a p r ó b b állatok hajléka, sertés, baromfi. Az u d v a r t h á t u l k e t t é vágja a csűr, melyen szekérrel á t lehet h a j t a n i s h á t u l a k o n y h a - és gyümölcskert. így v a n az egész országban, az egész parasztvilág mindenestül ilyen gondosan b e v a n rendezve, hogy a legkisebb helyen elférjen : igen soká kell neki, ivadékról i v a d é k r a u g y a n a z o n a szűk fészken költeni : különös, hogy semmi sem m u t a t arra, hogy i t t v i d á m embertermelésre kell berendezkedni. Mintha evvel a mai nemzedékkel le volna z á r v a az élet, nincs t o v á b b hely újak s z á m á r a .
Bizonyára ez az oka, hogy a t ö r t é n e l e m legrégibb emlékei, a m i k e t véletlen leltem, Csécsét ugyanolyan
kicsinek t ü n t e t i k fel, m i n t m a . Hogy kell a z t érteni, hogy a 16. századi adóösszeírásban Csécse másfél adózó telekből áll, a szomszéd Milota négyből és a másik szomszéd, K ó r o d h a t és félből? Mikor ma, az 1930-as statisztikai népszámlálásban Csécse lakossága 371 lélek, Milotáé 1030 s Tiszakóródé 1195. Milyen t i t o k z a t o s erők m ű k ö d n e k a p a r a s z t é l e t b e n , hogy h a r m i n c n e m z e d é k e n á t a n n y i r a egy a r á n y b a n , stílus
b a n és t ö r v é n n y e l élnek? Nyilvánvaló, hogy a leg
ősibb idők óta, m i ó t a csak k i a l a k u l t a faluélet, tökéle
tesen szabályozva v a n a szaporodás is. E z e k b e n a csécsi kis h á z a k b a n nincsen á m és sohase élt k o r l á t l a n s z á m ú gyermek, ahogy sohasem volt k o r l á t l a n habzso
lás ételben-italban ; i t t n e m születnek messze szárnyaló á l m o k ; innen n e m t á v o z o t t el, ezekből a p á r h u z a m o s szűk telkekből egy familia sem szerencsét p r ó b á l n i . U g y a n a z o k a n e v e k j á r n a k iskolába s v a n n a k beírva a t e l e k k ö n y v b e , m a , a k i k h a r m i n c éve és h a t v a n éve, m i n d e n n e m z e d é k ezeket a n e v e k e t újítja.
Valami t i t o k z a t o s , soha ki n e m m o n d o t t , fel n e m fedezett ősi rend szigorúan megszabja, hogy ezek a családok egymás mellett, az élet legfinomabb részle
teiig teljesen egyenlő m ó d o n élnek. K i v a n z á r v a , hogy bármelyik is k ü l ö n b lehessen a m á s i k n á l . L e h e t , hogy egyiknek-másiknak, sőt v a l a m e n n y i n e k külön
böző nagyságú t u l a j d o n a v a n a h a t á r b a n . Azon a hatszáztízholdas h a t á r o n , ahol m a m á r u r a d a l o m n a k n y o m a sincs, de ahol mégis v a n b i r t o k k a t e g ó r i a , igenis különböző m ó d o n osztoznak, de b e n t a faluban az életmódjuk nem igen t é r el egymástól s a m e n n y i b e n eltér, az is oly g r a m m r a v a n megszabva, hogy e t t ő l megint n e m lehet t o v á b b elhajolni.
Csak k é t telek v a n Csécsén, amely egészen külön s a t ö b b i t ő l elkülönült állapotban v a n .
Ahogy az országút végigfolyik a községen, a falu k é t végén, mielőtt t o v á b b menne, k a n y a r o d ó t tesz, i t t jobbról fut be, o t t balról megy t o v á b b . Mindkét helyen a d ó d i k egy-egy kis telek, mely így háromszög f o r m á b a n szembe kerül a főútra s h a a fatornyos t e m p l o m o t t n e m állana a kis falu közepén, szemez
h e t n é n e k is egymással. Mind a k é t t e l k e t egy-egy sikátor még külön önállóvá határolja s a kis családi ház, mely a többi p a r a s z t h á z t ó l n e m igen különbözik,
így valósággal zárókőszerüen ékelődik. Vagy boldog szigetül.
E z a k é t ház m á r kisdiák k o r o m b a n feltűnt nekem, különös fekvésével s a debreceni kollégiumban meg
i n d í t o t t diákfantáziával és szépen fejlődő egocentrikus világrend építéssel, kivételes szerepet s z á n t a m nekik.
A k é t ház u g y a n i s a szüleim h á z a . Az egyik az a p á m , a Móricz Bálint öröksége v o l t , a másik az é d e s a n y á m é , a P a l l a g h y E r z s é b e t é .
K é t pólus, m o n d t a m m á r nagyon régen s ebből a poláris helyzetből k ö v e t k e z t e t t e m ki az egész házas
ságot szüleim k ö z ö t t .
A k é t pólus k ö z ö t t szikra p a t t a n t s l e t t e m én.
Csupa szimbólum. A n y á m h á z a a k e l e t i : ez a fészek, az eredet, az ex oriente lux. A p á m é a n y u g a t i , a jövő, a k u l t ú r a i r á n y a . . . S m e n n y i r e m e g h a t o t t , hogy mikor k é s ő b b visszakerültem a faluba, a h o n n a n h a t é v e s még n e m v o l t a m , mikor elvittek, m i n t na
g y o b b a c s k a diák meglelkesülten v e t t e m t u d o m á s u l , hogy az a p á m e l h a g y o t t házából l e t t a község iskolája s az é d e s a n y á m é k é b ó l a községháza. Őseim k é t hajléka a község szolgálatában.
K é t pólus v o l t ez a k é t ház, lakóinak eredete és természeti a l k a t a szerint is.
A Móriczok a mélységből emelkedtek fel odáig, hogy a n a p n y u g a t i p o r t á n a falu i r á n y a d ó szintjéig f e l j u t h a t t a k . A P a l l a g h y a k a magasból ereszked
t e k egyre j o b b a n le, míg végre odáig süllyedtek, hogy n í v ó j u k m á r beleolvadni l á t s z o t t a keleti telken, a falu szürkeségébe. S a k k o r j ö t t a k é t pólus közötti érintkezés, mely az a p á m energiáját a r r a h a s z n á l t a , hogy f e l r o b b a n t s a a Pallagi csoportot s a szélrózsa minden i r á n y á b a dobja szét őket, hogy a z t á n az a fertőzés, a m i t viszont ő k a p o t t a Pallagi pólustól, az ő falubeli é l e t é t is megszüntesse s explodált a Móricz- sors is, h o g y kirepüljön a család a világba. Hogy a kis falu t o v á b b élhesse z a v a r t a l a n , m o z d í t h a t a t l a n örökös p a r a s z t - é l e t é t .
A Móricz elődökről csak a n n y i t t u d o k , a m i t hosszú idő a l a t t e l e j t e t t szavakból g y ű j t ö t t e m . A p á m soha egy szót sem v o l t hajlandó szólani családi emlékeiről, m i n t h a v a l a m i olyan lett volna, a m i n e m hoz dicső
séget r á . K ü l ö n b e n m a g a se s o k a t t u d h a t o t t róla,
m e r t hiszen h á r o m é v e s k o r á b a n m a r a d t á r v á n , anyja rögtön férjhez m e n t s az új a p a , a »Papó« goromba, lusta s fertelmes szájú ember lévén, a világ legnagyobb k á r o m k o d ó j a , n e m m o n d h a t o t t sok lelkesítőt mostoha fiának, az őseire.
É d e s a p á m testvérnénje, Borcza n é n é m — a Boldog E m b e r anyja, — t u d o m á s a szerint a p á m n a k a n a g y a p j a , Móricz Ferenc j ö t t Kömörőből házasodni Csécsére.
E l v e t t e P a p Máriát, P a p E s t á n l á n y á t s a h á z u k az volt, ahol a p á m s z ü l e t e t t s n ő t t , a m a i iskola t e l k é n . E z a Móricz Ferenc, v a g y i n k á b b Mórutz, v a g y Móruzs L u k á c s Ferenc a j á n k i gróf dézsmása v o l t . (1807 ó t a hol Mórutznak, hol Móritznak, hol Móricznak írják a családnevet a kömörgei és csécsi m á t r i k u l á k . Kiejtés
ben Móruzsnak is m o n d t á k . ) Csécse a gróf B a r k ó c z y a k b i r t o k a volt s mivel a kastélyhoz, J á n k h o z nagyon messze volt, r o b o t r a n e m j á r t , h a n e m dézsmával szol
gált. »Még a k k o r lelkem, m i k o r a K o s s u t h világ még n e m volt, n e m r o b o t r a j á r t a k , h a n e m a j á n k i gróf m i n d e n esztendőben kétszer, elküldte a h a j d ú j á t , az összeszedett m i n d e n t , csirkét, tojást, zsákot, abroszt, k e n d ő t , olyan v ó t az a telek, m á r m i k o r j ö t t , t a v a s s z a l , az asszonyok elkészültek hozzá.«
E n n e k a Ferenc d é d a p á m n a k a fia, Mihály, a n a g y a p á m , még a j o b b á g y i d ő k b e n 1843-ban házaso
d o t t . Március elsején. Ez meg K ó r ó d r a m e n t feleségért s elvette F a r k a s Zsuzsannát, a k i n e k Lengyel P á l volt a »nemzőapja«, ahogy Borcza n é n é m k i d a d o g t a : »úgy v ó t az, t u d o d lelkem, az élet sok mindenfélét h o z o t t , a n a g y a n y á m n a k szeretője v o l t Lengyel P á l hajós
mester*, í g y a j ö t t m e n t « dézsmás fia, meg a »jártas- köttes« hajósmester l á n y a v a l a m i frissebb és pezsgőbb v é r t h o z t a k , m i n t h a a falu megülepedett, m e g á p o r o d o t t v é r e k e v e r e d e t t v o l n a .
E z m a g y a r á z z a , hogy lehet az, hogy é d e s a p á m , a k i h á r o m évvel á r v á n m a r a d t , a n n y i r a független és eredeti emberré t u d o t t fejlődni, hogy h u s z o n h a t é v e s k o r á b a n szemet v e t e t t , ötholdas kis parasztlegény létére »az özvegy papné« l á n y á r a .
A másik pólus u g y a n i s , a falu szemközti végén levő sziget, az özvegy p a p n é é v o l t .
Özvegy Pallagi Józsefné, a n a g y a n y á m . A csécsi p a p l á n y a . A n n a k a n a g y v á r a d i Nyilass Józsefnek
a lánya, a k i é p p e n a k k o r h a l t meg, mikor a lánya özvegyen m a r a d t . E g y év k é t férfit v i t t e l : a bereg- új falusi p a p o t , a n a g y a p á m a t s a r á k ö v e t k e z ő t a v a s z a n a g y a n y á m a p j á t , a csécsi p a p o t . így l e t t özvegy p a p n é , fiatalon, h a r m i n c k é t é v e s k o r á b a n a nagy
a n y á m ; öt á r v a gyerek m a r a d t r á és h a t v a n hold Beregújfaluban. H a z a v á g y o t t a szülőfalujába, ahol egyetlen t e s t v é r e , Nyilas I s t v á n , a papfiból l e t t gazda élt, gazdagon nősülve s a b á t y j a szerezte meg neki ezt a különös t e l k e t és h á z a t , mely oly á r v a m a g á n o s ságban, v a g y úri z á r k o z o t t s á g b a n állott, m i n t szemben, a falu túlsó végén a Móricz-porta.
A Móricz-portán a jobbágyság nehéz szaga örökö- d ö t t meg, b á r hiszen m á r vége v o l t a j o b b á g y s á g n a k , a p á m 1851-ben m á r »szabadnak« született, d e nem ez az ú j , t ö r v é n y e s szabadság h a t o t t rá, h a n e m az árvaság falusi különös s z a b a d a l m a . Az á r v a g y e r e k n e k ugyanis minden szabad. Az árvafiút senki sem b ü n t e t i , min
denki sajnálja s ha olyan t ű z v a n a vérében, m i n t a kis Mórucz B á l i n t b a n , övé az egész falu m i n d e n p o r a és zuga. Még a p a p is, az öreg süket p a p , Nyilas t i s z t e letes, ha a kis unokája, — híres szép K a t i l á n y á n a k , a k i t p u s k á v a l k é n y s z e r í t e t t az u r á h o z , — n a g y fekete szemű Erzsije hozzá h a z a j ö t t s t é r d é n r i n g a t t a , a z t d ú d o l t a a fülébe : »Odakint v a n M ó - r u c z - b á - l i n t . . . ha rossz leszel, hozzá a d l a k fe-le-sé-gül. . .«
Ez az Erzsi m o s t m á r a poláris-érintés idején, i t t volt nevelésének befejezte u t á n a csécsi kis h á z b a n s még mindig óriási nagy, összenéző fekete szemei v o l t a k , kicsi v o l t és csinos, r o p p a n t h a j á v a l s fürge a m á r is, a p a i örökségként, picit h a j l o t t h á t á v a l . D e a szeme messze n é z e t t , a m ú l t b a nézett, n a g y a n y j a a Bánffy lány, a B á n k u t h y lány t ü n d é r m e s é j é b e r a g y o g o t t és álmodni sem á l m o d t a volna, hogy Nyilas n a g y a p á m szava még b e is v á l h a t . É l t , m i n t egy e l á t k o z o t t királykisasszony, m i n t Csipkerózsika, a töviskerítés m ö g ö t t . De nem a l u d t , m e r t dolgoznia k e l l e t t ; serény anyja és k e m é n y n a g y b á t y j a keze a l a t t az özvegy p a p n é gyerekei folyton a mezőn v o l t a k s n a p r ó l - n a p r a j o b b a n érezték, hogy lecsúsznak m e n t h e t e t l e n ü l a p a r a s z t életbe.
A K É T P Ó L U S
D é d a p á m , N a g y v á r a d i Nyilass József, a csécsi p a p , akinek minden baja abból s z á r m a z o t t , hogy feleségének anyja, n a g y a n y j a bárókisasszony volt, — k é t gyereket felejtett i t t a kis faluban. Mint a vízbe h u l l o t t kö egyre mélyebbre süllyedt, úgy l á t s z o t t , v a l a m i fizikai t ö r v é n y parancsolja, hogy az ő i v a d é k a i így h a n y a t l a n a k egyre a l á b b , ő m a g a bizonyos emel
kedő ívet í r t le, m e r t ha Csécse még olyan kicsi falu is, az ő p a p a p j a m é g ennél is kisebb helyen fungált.
Rakaczaszend a B ü k k b e n lévitaság v o l t . Tehetséges fiatal embernek kellett lennie, hogy káplánságból azonnal a megye legnagyobb falusi p a p s á g á b a , a por- csalmaiba v á l a s z t o t t á k b e . Szép, s z o k a t l a n u l magas, legalább öles m a g a s férfi volt, s p o r t e m b e r s a k ö r n y é k egyik legtekintélyesebb, ezerholdas földbirtokos csa
l á d j á b a n egy á r v a l á n y r a v e t e t t e szemét, a k i t harcok u t á n feleségül is v e t t , s a k i m i a t t kellett elmennie n e m s o k á r a , Csécsére.
E n n e k a feleségnek, Kisdobronyi Isaák E r z s é b e t nek k é t gyermeke m a r a d t i t t . Az idősebbik K a t a l i n , a kisebb, I s t v á n .
S ekkor, a szülők halála u t á n , I s t v á n p a r a s z t , h a a falu legnagyobb gazdája is és K a t a l i n , egy á r v a özvegy p a p n é , akinek a l á n y á t egy ötholdas kis legény válasz
t o t t a ki p á r u l .
í g y szegeződött szembe a k é t pólus.
így kell é r t e n i , hogy a Móriczok az ismeretlen m a g y a r néptenger mélyéből emelkedtek felfelé, míg a p a p n é i v a d é k a i az ismeretlen m a g y a r feudális m a gasságokból h u l l o t t a k egyre lejjebb, m i n t a meteor
törmelék.
E p i l l a n a t b a n a falu v o l t az olvasztó kemence.
Az alföldi kis m a g y a r falu, mely a jobbágyság t ö r v é n y e s sorsából kiszabadulva, m a a jelentkező új korszellem
b e n úgy h a l a d még, m i n t a bolygó, m e g s z a b o t t pályá
j á n , de éppen ez a k é t egymástól oly rendkívüli t á v o l ságból szembe k e r ü l t különös, p a r á n y i és elcsillanó kis lény a z t a r o p p a n t és megrendítő m a g y a r sorsot képviselte, amely a jövő generációkban az egész m a g y a r s á g . sorsát m u t a t j a .
O t t a kis legény, aki t e r m e t r e a legkisebb a falu
b a n s i n d u l a t r a és ambícióra a legnagyobb. O t t a kis
lány, a k i oly t e h e t e t l e n , m i n t egy pihésgalamb és semmit se akar, semmire sem v á r . S míg az á r v a legény úgy él, nő és cselekszik, m i n t h a ő volna a fajtájának, egyetlen képviselője, m i t s e m t u d v a mul
takról, elődökről, ősökről, addig a k i s l á n y n a k a báró B á n h i d y , báró Bánffy anyáiról szól m i n d e n emlék és v á r t o n v á r j a a maga királyfiát.
Aki megérkezik a falu túlsó végéről a p a r a s z t legény k é p é b e n .
S ez n e m is oly egyszerű dolog, ahogy m a m á r az ember, a t é n y e k u t á n elfogadja.
Közben v a n ugyanis a n a g y szűrő, az olvasztó, a nivelláló falu.
A falu élete döbbenetesen m e g s z a b o t t síneken halad. Az egyenlő telkek, az egyenlő m u n k a , az egyenlő életmód teljesen és végzetesen s m e g v á l t o z t a t h a t a t lanul egyenlővé teszi az életeket.
A falusi e m b e r köteles azzá v á l n i , amivé a falu lelke őt eredetileg elrendeli. A k i n e k öt holdja v a n , az ötholdas m a r a d örökre s viszonya az ötvenholdassal életük egész folyamán n e m v á l t o z i k . Tegeződnek, de
I s t v á n b á t y á m , Áron b á t y á m s m i n d e n i k p o n t o s a n t u d j a : hol az ő helye s hogy m i t kell neki enni. Az utolsó lépésig meg v a n neki szabva, sokkal j o b b a n , m i n t a spanyol e t i k e t t b e n , hogy m i a sorrend a falu emberei között s egészen p o n t o s a n , g r a m m r a le v a n m é r v e a közerkölcs által, hogy kinek m i t , m e n n y i t s milyet szabad, sőt kell, fogyasztania. Mikor a gazda
legény fagyos s z a l o n n á t v á g a padláson, a zsellérfiú főtt k u k o r i c á t eszik m a r é k b ó l . A falu életének energia
készlete elsősorban a r r a fordítódik, hogy a bolygók egymás között a t á v o l s á g o t p o n t o s a n b e t a r t s á k . S úgy v a n eleve elrendelve, hogy senki soha t ö b b r e ne vihesse s lehetőleg senki le ne szállítsa a z t a p á l y a í v e t , a m i t örökölt elődeitől. Többre senki se vihesse, m i n t ahol apja h a g y t a , s m i n d e n k i m e g t a r t s a az apai p á l y á t . A napszámos bére n e m az elvégzett m u n k a , nem az elért haszon szerint v a n megszabva, h a n e m aszerint, hogy csak éppen nivón, t e h á t életben m a r a d j o n a m u n k á s is, meg a m u n k a a d ó is.
A falu kis méretei k ö z ö t t a m i n i m u m o k versenye
folyik. Ha a n a g y g a z d á n a k bizonyos m é r t é k b e n t ö b b j e v a n , m i n t a kis napi földtúrónak, a k k o r ő köteles úgy élni, hogy ezt a t ö b b l e t e t az utolsó morzsáig felélje.
A t ö b b l e t b ő l félretenni semmit sem s z a b a d . N e m is lehet, m e r t a t ö b b l e t arra való, hogy azok, a k i k a m u n k a t ö b b l e t b e n részesülnek, a kereseti t ö b b l e t b ő l is részesüljenek. A legnagyobb g a z d á n a k sem m a r a d t e h á t t ö b b , csak éppen annyi, hogy a m i n d e n n a p i fehér kenyér, a jó s o n k a és kolbász, a csőröge t é s z t a meglegyen. Tejfölös p a p r i k á s csirke és t ö l t ö t t k á p o s z t a . D e csak éppen annyi, a m i t el t u d fogyasztani. S ezt köteles is elfogyasztani. H a pedig a palláson az idegen t ö m é r d e k sonkát, szalonnát, ódalast és füstölt kolbászt lát, arról t u d n i kell, „hogy az az a r a t ó k é , a k a p á s o k é és a k e n d e r t ö r ő k é , ö csak m i n t l e t é t e t kezeli ezt a pluszt. Igazán n e m j u t a legnagyobb g a z d á n a k se más, csak egy a r á n y l a g v é k o n y életszint j a v u l á s azon a síkon, hogy ő m i n t a saját földje m e g m u n k á l á s á n a k intézője, gondozója, m u n k a v e z e t ő j e él. Arról a z o n b a n szó sem lehet, hogy v a l a k i v a g y o n t gyűjtsön, új földe
k e t vásároljon, v a g y b a n k b e t é t e k k e l dolgozzon. Nyilas Gusztáv b á t y á m n a k m a sem lehet többje, m i n t a m e n n y i t telekkönyvileg ki lehet m u t a t n i , hogy egy-egy háza- sodás alkalmával ezt s ezeket a d a r a b földeket k a p t a a feleségével, ö v a g y az apja.
Előfordul egy-egy vásárlás is. E m l é k s z e m , hogy v a l a m i h a r m i n c évvel ezelőtt a falu gazdái egyetemle
gesen m e g v e t t e k v a g y száz hold legelőt a szomszéd falu h a t á r á b a n . E z t a t e r ü l e t e t a megfelelő g a z d á k v a g y o n i a r á n y u k szerint o s z t o t t á k el m a g u k közt s a k k o r engedélyt k a p t a k a falu közszellemétől, hogy míg a v é t e l á r ki nincs fizetve, addig szabad spórolni és a törlesztés m i a t t m i n d e n k é p p e n t a k a r é k o s k o d n i . S ezt a n n y i r a k o m o l y a n v e t t é k , hogy n a p r ó l - n a p r a
meg kellett beszélni, hogy k i m e n n y i r e s m i b e t u d v a l a m i t m e g t a k a r í t a n i . Mert a faluban a m a g á n é l e t is közélet, t e h á t ennek is a legtökéletesebb nyilvánosság szellemében kell folynia. I t t csak egyenlők versenye lehetséges. E z é r t senki sem a d h a t egy fillérrel, v a g y egy fillér é r t é k k e l sem n a g y o b b n a p s z á m o t , hacsak az összes falu r e n d e t fel n e m akarja fordítani s senki sem dolgozhatik t ö b b e t v a g y k e v e s e b b e t . A kapzsiak, a mohók, a t ú l z o t t dolgozók éppenúgy m e g b o n t j á k
a n y u g a l m a t , m i n t a m e g v e t e n d ő lomhák, pazarlók és váltócsinálók.
Most e sorok jegyzése közben P é c s e t t j á r t a m . A v a s ú t i kocsi megtelt v á s á r r a m e n ő k k e l . A feketébe öltözött asszonyok v i t t é k a k o s a r a i k a t , fejen-háton, kézikosárban a csirkét, t o j á s t , gyümölcsöt, ö t v e n év óta n e m v á l t o z o t t a falu k é p e . A m a i vénasszonyok, az én v o l t kisiskolás kislány k o r t á r s a i m , a k i k m á r a felvették az a k k o r i öregasszonyok r u h á j á t , erkölcseit és b a b o n á i t . Ö t v e n év a l a t t a v a t a t l a n o k számára semmi sem j a v u l t .
Amíg a falu szerkezete áll, addig v á l t o z á s n e m is j ö h e t . De viszont a v á l t o z a t l a n s á g v a l a m i megbízható a l a p o t is ad a faj s a n e m z e t számára, a m i t mindig p o n t o s a n lehetne s z á m í t a n i , ha volna, aki ezt számon t u d j a t a r t a n i .
Az a p á m , m i n t fiatal legény, egyáltalán semmi hajlandóságot n e m m u t a t o t t arra, hogy ebbe a falu
közösségbe beleilleszkedjék s ennek a faluparancsnak alávesse m a g á t .
A faluközösségnek s a falu s z a b á l y á n a k t ö r v é n y e , hogy senki sem lehet se k ü l ö n b , se gyengébb, m i n t amilyennek kell lennie a n n a k a névnek, a m i t visel.
E g y ötholdas parasztfiú egyáltalán n e m lehet b á t r a b b , erősebb és v i r t u s o s a b b , m i n t az ö t v e n h o l d a s n a k a fia.
H a természettől az, a k k o r a h i b á t korrigálnia kell azzal, hogy eltitkolja, m i n t v a l a m i betegséget, v a g y t e s t i h i b á t . A m i t Mórucz Bálint csinált, az fellází
t o t t a az egész falut. Öregeket és fiatalokat. A legkisebb az egész faluban s a legnagyobb legény. Oly alacsony növésű volt, hogy nem ü t ö t t e meg a k a t o n a m é r t é k e t , n e m v e t t é k b e k a t o n á n a k , ami szégyen, h a öröm i s . D e hogy egy ilyen p ö t t ö m legény a leghangosabban énekeljen a t e m p l o m b a n csak azért, m e r t t u d és m e r énekelni? az tilos. H o g y éjjel lelegeltesse a h a t á r t s mire a csősz kitörüli a szeméből az álmot, a k k o r á r a d a g a d t h a s ú lovakkal, v a g y ökrökkel hajtson h a z a , az felháborító. H o g y v i t á b a n , ujjhúzásban, veszeke
désben mindig ő legyen az első és a legnagyobb szájú, az az egész falu m e g r o v á s á t m a g a u t á n v o n t a . A falu igaz fiának tisztességtudnóak, mérsékeltnek, öre
geket tisztelőnek, n a g y o k a t süvegelőnek kell lennie.
Persze ezt az á r v a g y e r e k e t senki se nevelte. Már F a r -
k a s Zsuzsannáról m i n d e n k i t u d t a , hogy Lengyel Zsu
z s a n n á n a k kellene hívni, de a P a p ó , obsitos k a t o n á hoz illő fertelmes szájával a legrosszabb nevelőatya volt, az semmi m u n k á r a , rendre, fegyelemre n e m ne
velte a mostohafiát, csak az egy k á r o m k o d á s r a . S ez a kis legény n e m fért a bőrébe. K i hallott olyat, hogy egy falusi legénykének a nevét még az ötödik faluban is ismerjék? Csóválják á m a falusi n a g y g a z d á k a fejüket, h a a v á s á r o n is t u d j á k , mi az a Mórucz Bálint. Mikor én tizenöt évvel k é s ő b b men- dikás v o l t a m Csekében, m a j d n e m minden p a r a s z t h á z b a n megkérdezték, hogy nem a Móruzs Bálint fia vagyok-é, Csécséről?
Viszont u g y a n e k k o r n e m v o l t egyetlen úriház sem, ahol ne t u d t á k volna, hogy ki v o l t a szép Nyilas K a t a l i n ? S m i n d e n ü t t külön becéztek, ha m e g t u d t á k , hogy a n n a k az unokája v a g y o k .
Nyilas K a t a l i n , a n a g y a n y á m , szintén v a l a m i k i t ű n ő és feltűnő képességgel b í r t : m a g á r a t u d t a v o n n i a figyelmet. Alig lehet megérteni, mivel v á l t ilyen népszerűvé, m e r t hiszen tizennyolcéves volt, mikor az apja, a híres zordon Nyilas p a p férjhez a d t a v a l a k i hez, a k i t ő nem a k a r t . Tizennyolcéves koráig alig v a n a l k a l m a egy l á n y n a k arra, hogy szép legyen.
N a g y o n szépnek kellett lennie, h a híre l e t t . Volt benne v a l a m i a k a r a t , v a l a m i b á t o r s á g , a m i ilyen fiatal lány
b a n r i t k á n v a n . Apja lánya volt. S m i k o r az apja azt m o n d t a neki, hogy : »Jányom, feleségül mégy a csetfal- v a i paphoz, Pallagi Józsihoz«, — a k k o r a z t v á g t a rá :
»Nem megyek én ahhoz a kis görbe paphoz.« »Akkor p u s k á v a l lőlek keresztül.« »Nem szeretem, nem kell nekem, se t e s t e m n e k se lelkemnek.« »Majd megszereted, h a a felesége leszel.«
Volt a n a g y a n y á m n a k v á l a s z t o t t j a , u r a d a l m i tiszt.
N e m is m e n t k ö n n y e n az esküvő, de a k á r h o g y m e n t , m e g t ö r t é n t s a t t ó l k e z d v e az élete egy h a t a l m a s és szívós harc v o l t g y e r e k e k é r t és v a g y o n é r t . Tíz év a l a t t öt gyereket szült és h a t v a n h o l d a t szerzett. Igen jó férje v o l t neki ez a berettyóújfalusi v a g y b e r e k t ő - új falusi Pallagi Józsi, aki p a r a s z t n e m e s fiú volt, de n e m k a p o t t o t t h o n r ó l semmi örökséget, l e m o n d o t t a k é t t e s t v é r e j a v á r a , illetve o t t h a g y t a nekik s ő meg
elégedett a v v a l , hogy k i t a n í t t a t t á k a p t h r ü g y i szülők.
E z volt az a p a p , a k i t többször m e g í r t a m , hogy úgy g a z d á l k o d o t t , hogy b e m e n t hozzá a felesége a biblioté
kájába, hogy : »Te Józsi, szóljál m á r ennek a kocsisnak, a lovak m i n d t é r d i g j á r n a k a szénában ! . . .« Nagy
a t y á m felállott, le se t e t t e a k a l a m u s t , kiállt a t o r n á c r a s elkiáltotta m a g á t : »Hé, kocsis. Mit hallok? micsoda dolog az, hogy a lovak térdig j á r n a k a s z é n á b a n ? T ö b b e t ilyen meg ne t ö r t é n j e n !« S mégis olyan jól g y a r a p o d o t t a keze a l a t t minden, hogy t i z e n k é t év a l a t t h a t v a n h o l d a t t u d o t t vásárolni s m e g v e t t e a Telendy d o k t o r nagy k ő h á z á t . Persze m i n d e n k i a z t m o n d t a , a felesége csinálja, k ö n n y ű a k i n e k Nyilas K a t i a felesége . . . Ellenben m i k o r meghalt, a k k o r Nyilas K a t i hiába v o l t Nyilas K a t i , férfi nélkül semmire se t u d o t t m e n n i . Ahogy az m á r t ö r v é n y , az özvegy p a p n é t az egész falu m a r t a l é k n a k t e k i n t e t t e , a disznait, méheit ellopták, a lovait éjjel e l k ö t ö t t é k s reggelig s z á n t o t t a k rajta, a t e r m é s é t lekalászolták. E l kellett mennie, ahol férfi v a n a védelmére. így m e n t h a z a Csécsére.
I s t v á n öccse a h a t v a n holdját e l a d t a , de csak tizenötöt t u d o t t v e n n i r a j t a . E z egy életen á t n a g y keserűség volt é d e s a n y á m n a k s n a g y b á n a t n a g y a n y á m n a k , de azért egy percre sem r e n d ü l t meg a P i s t a b á t y á n k i r á n t i kegyelet és szeretet. Még az sem csökkentette, hogy a fiukat n e m t a n í t t a t t a , h a n e m mezei m u n k á r a használta őket. Reggel p i t y m a l l a t k o r
csak kiállott a k a p u b a s elkiáltotta m a g á t : Hééé ! . . . E r r e a Pallagi-fiúk m á r ész nélkül s z a l a d t a k k a p á v a l , gereblyével a v á l l u k o n s á l l o t t a k a m u n k á b a .
Elég b á n a t v o l t ez Nyilas K a t i n a k . L á t t a , hogy á r v a özvegy p a p n é lesz belőle holtig s gyerekeiből fehérgubás p a r a s z t , h a c s a k v a l a m i nem t ö r t é n i k .
A lánya a k k o r j ö t t h a z a a nevelőből, ötezerholdas a n y a i n a g y b á t y j á t ó l , Szegedy P i s t a bácsitól P e t n e - házáról, s nem gondolta, mi lesz, h a hazajön Csécsére?
Az lett, hogy egy szép n a p o n a z t m o n d t a neki az anyja :
— Feleségül adlak Móricz B á l i n t h o z .
Szegény Pallagi Erzsi, a k i oly igénytelen v o l t , annyira szerény és szépség nélkül, halálosan meg
rémült.
H i á b a sírt szegény é d e s a n y á m , i t t n e m l e h e t e t t
semmit se csinálni. Móricz B á l i n t n a k ez volt életének első nagy »seft«-je, hogy feleségül veszi az özvegy p a p n é l á n y á t . Nyilas K a t i n a k kellett egy férfi a ház
hoz. Móricz Bálint j ó n a k l á t s z o t t .
így kapcsolódott össze a k é t pólus s ezzel meg
i n d u l t k é t nagyszerű léleknek negyvenegy évig t a r t ó harca. Nagy szerelmi harc volt, kilenc gyereket t e r m e t t s ebből h e t e t n e v e l t e k fel ö r ö m ü k r e és sok bá
n a t u k r a .
L É G VÁLTOZÁS
Minden c s a l á d n a k m e g v a n a m a g a m e g s z o k o t t levegője. E z t a levegőt, mely egyben a h ő m é r s é k l e t e t is jelenti, a család v e z e t ő t a g j a i n a k , de valójában minden t a g j á n a k egyénisége t e r e m t i meg. Míg az egyéniségek nem v á l t o z n a k , az atmoszféra sem változik.
A Pallagi-család, az özvegy p a p n é h á z á n a k levegője is állandó és igen n y o m o t t v o l t . A h a n g u l a t alapja az elvesztett paradicsom, az a p a , n a g y a p a nélkül m a r a d t ház, a szűk jövedelem és a neveletlen gyere
kekkel küzdő a n y a v o l t . P a p i tisztesség, erkölcs és j ó r a t ö r e k v é s . Soha egy illemtelen szó, egy helytelen m o z d u l a t . N e m megfékezett, h a n e m nemzedékeken á t lefékezett t e m p e r a m e n t u m . Az, hogy Nyilas K a t i olyan emlékezetes fellépést t a n ú s í t o t t , az az egyetlen eset v o l t , mikor az a p j á v a l szembeszállott. De ebben a világban egy ilyen eset elég v o l t arra, hogy az egész egyenrangú világ t u d o m á s t vegyen róla s elkönyveljék.
A csécsi p a p h á z még i t t volt a szomszédban, ahol az özvegy p a p n é felnőtt és ahol a lánya is még nevelésé
nek első csiráit k a p t a . A csécsi p a p h á z n a k is megvolt a m a g a regénye s ez a regény i n d í t o t t a el a t o v á b b i életregényeket.
A csécsi p a p , az öreg Nyilas József, aki m á r az a k k o r i a k számára csak egy süket, meglehetősen m o gorva, kiabáló, szakállas öreg p a p volt, kinek egy nagyon pici kis felesége volt s aki a legnagyobb nyuga
lommal élte napjait, m i n d e n v á l t o z a t o s s á g nélkül, egy félretaposott s a b b a b e l e t ö r ő d ö t t ember v o l t . H a r m i n c e g y n é h á n y évvel ezelőtt S z a t m á r megye leg
jobb falusi p a p s á g á b a n volt, P o r c s a l m á n . Nagy köz-
ség, ahol sok földbirtokos is v o l t és sok nemes család.
E g y szomszéd faluban, Sályiban v o l t nevelő Isaák Gáspárnál s o n n a n j ö t t p a p n a k . N e m lehetetlen, hogy a földesurak v á l a s z t o t t á k meg, t a l á n hogy szabadulja
n a k tőle : állásba helyezték el. Igen ám, de beleszeretett I s a á k G á s p á r n a k nevelt leányába, a híres regényű Isaák Ferenc á r v á j á b a .
Az Isaákok ugyanis az ezerholdasok közé t a r t o z t a k s Ferenc fiúk m i n t huszár Temesváron szolgált, ahol huszárcsíny volt, hogy karácsony éjszakáján á t ú s z t a fogadásból a B é g á t ; meghűlt, a főispánnál á p o l t á k s a főispán kisasszonylánya, a nagyon fiatalka báró B á n - hidy Mária beleszeretett s a fiú, szülei t u d t a nélkül, feleségül v e t t e a »német lányt«. N é m e t volt a nyelv Temesváron s aulikus k ö r ö k b e n , ezért az anyósnak, aki báró Bánffy K a t a volt, csak »német lány« m a r a d t a menye, akit ridegen fogadott, mikor megjöttek, pedig
»zsákkal hozta a pénzt*.
E n n e k a B á n h i d y Máriának a l á n y a s árvája volt az az Isaák Erzsébet, a k i t Nyilas József porcsalmai pap merészelt szerelemmel megszeretni s feleségül kérni.
Az u r a k persze hallani sem a k a r t a k róla s mikor m i t sem t e h e t t e k , megkövetelték, hogy legalább a nemes
levelét mutassa b e a p a p . Ez pedig a n y a k a közé v e t t e a l á b á t s elgyalogolt a B ü k k b e , Rakacaszendre, ahol az apja, N a g y v á r a d i Nyilas I s t v á n lévita volt. Elhozta a k u t y a b ő r t , f e l m u t a t t a , a v v a l nagy büszkén lemon
d o t t a felesége hozományáról. Csak úgy szemük közé v á g t a az u r a k n a k , hogy el t u d j a t a r t a n i a feleségét. . .
így szólt a családi kisebb legenda, melynek később b ő v í t e t t kiadása is kiderült. E szerint a rakacaszendi p a p elvette az előző p a p n a k az özvegyét, öt lánnyal s lett még egy fiúk, ez volt az én d é d a p á m , Nyilas József, aki feleségül v e t t e kisdobronyi Isaák Erzsébetet. A le
g e n d á b a n benne v a n , hogy Nyilas József feleségét egy szál r u h á b a n v i t t e e l : »csak azt ne t e t t e volna.« De viszont az az emlék is élt, hogy m e g k a p t a a cserfalvai részbirtokot, húsz holdat, — csak ennyit, m e r t nagy
a n y á m keserű szavai szerint ^Kossuth elvette a birtokot s odaadta a parasztoknak^ s így u t á n u k csak a kúria m a r a d t húsz hold földdel összesen s mikor n a g y a n y á m éppen csetfalvai p a p n é lett, ezt a földet sem ő örökölte, h a n e m az öccse, I s t v á n . . . De még most csak o t t t a r -
le
t u n k , hogy Nyilas József lakodalmán, 1838 május 16-án u g y a n még Tek. Kisdobronyi Isaák Gáspár, a nevelő
apa, Tek. Bilkei Galgótzy József és Tek. Bilkei Galgótzy Pál u r a k voltak a t a n u k s a kihirdettetéstől is alispányi végzés m e n t e t t e fel őket, t e h á t tökéletesen úri módon t ö r t é n t az e s k e t é s : mégis m á r négy év m ú l v a tek.
Bilkei Galgótzy Jósef hites ügyvéd és táblabíró úr k i m a r a d t a főkurátorságból s neki 1843 április 19-én el kellett t á v o z n i a községből. A családi legenda erre vonatkozó capituluma szerint azért, m e r t valami úrbéres
p ö r b e n az uraságokkal szemben a nép p á r t j á r a állott.
N a g y a n y á m egész életében súlyos szavakkal emlí
t e t t e a p j á n a k u t ó d j á t , aki később debreceni püspök lett. Szigorúan úgy n y i l a t k o z o t t felőle, hogy ő t ú r t a ki s ő szerzett a d a t o k a t Nyilas József ellen, akit m i n t nemest és p a p o t fel n e m a k a s z t h a t t á k az urak, de ad a u d i e n d u m v e r b u m r e n d e l t e t e t t Bécsbe, ahol is a király őfölsége személyesen dorgálta meg. Remélhetőleg né
metül s ez igen helyes lett volna a n n y i b a n , hogy a v á d l o t t ezen a nyelven aligha é r t e t t a n n y i t , a m i egy dorgatóriumon való elbúsulásra elég lett volna. K ü l ö n ben erre a k é t d o l o g r a : a feljelentő személyére és az ad a u d i e n d u m r a semmiféle okirati bizonyság nincs, ellenben az bizonyos, hogy Porcsalmáról, mely akkor a v á r m e g y e legnagyobb faluja volt, Nyilas Józsefnek el kellett távoznia a v á r m e g y e legkisebb falujába, Csécsére.
Ezzel az ő sorsa be is fejeződött. T ö b b e t soha semmi kezdeményezésbe nem fogott. É l t csöndesen.
K é t gyermekük s z ü l e t e t t : a n a g y a n y á m , K a t a l i n s egy fiú, I s t v á n . Mikor a felesége 1853-ban meghalt, a fia éppen második gimnazista volt Sárospatakon.
H a z a h o z a t t a s azt m o n d t a : »Ne t a n u l j . Légy b u t a , m i n t a h a t ökröd.« De gondoskodott róla, hogy legyen is h a t ökre.
I s t v á n , a család k e d v e s P i s t a b á t y á m j a csakugyan o t t h o n m a r a d t p a r a s z t n a k s az apja házasította meg, a leggazdagabb p a r a s z t l á n y t v é t e t t e el vele s ezzel m e g v e t e t t e a Nyilasok későbbi v a g y o n á n a k alapjait.
Az özvegy p a p n é levegőjét ez a »Pista testvérem«
is a legnagyobb m é r t é k b e n befolyásolta. Már én nem veszem a szívemre a z o k a t a p a n a s z o k a t , amelyeket Pista b á t y á n k ellen s u t t o g t a k nálunk ö t v e n éven át.
Főkeserűségek voltak, hogy a beregújfalusi h a t v a n holdból csak t i z e n ö t ö t t u d o t t venni. A ház is h a r m a d a volt, v a g y a n n y i sem a beregújfalusinak. E z a doktor háza volt, mégis úri ház, a csécsi viszont csak kis p a r a s z t vályogházacska volt, ahol egy szobában kellett meg
élni az a n y á n a k eladó lányával s h á r o m serdülő fiával.
De a másik panasz sem volt kisebb, az, hogy eszébe sem volt Pista b á t y á m n a k , hogy a fiúkat t a n í t t a s s a , h a n e m »béreseket nevelt belőlük magának«.
H á t ezt a középosztály gyermekei nem értik meg.
N a g y a n y á m a p a p i ház erkölcsi szemléletét hurcolta magával, ő P i s t a öccsét u g y a n a n n a k a k a r t a tekinteni, aki ő maga volt. Idealizmust v á r t tőle. H u m a n i t á s t és segítő kezet.
Pedig mikor az apja, a p a p , r o m a n t i k u s lendülettel égre t a r t o t t a a fiát s azt m o n d t a : légy p a r a s z t . . . akkor el volt döntve, hogy csak úgy lehet p a r a s z t t á , h a átveszi a paraszterkölcsöket. A paraszterkölcs pedig m á s t diktál, m i n t a fix.fizetéses papi morál.
H a valaki paraszt, azonnal igen szűk és igen ke
mény igába kerül. R á v a n bízva a h a t ökör s neki azt a h a t ö k r ö t kell szolgálnia. Az ö k r ö t sem lehet eltartani, ha minden fűszállal nem spórol a gazda. A n n a k úgy kell enni adni, hogy tavaszig jusson a t a k a r m á n y . A paraszterkölcs nem ismeri a tékozlást. Aki i t t pazarol, a n n a k m á r meg is f a r a g t á k a fejfáját, m e r t ebben az életben végtelenül szűkre v a n szabva a lehetőség. I t t a legkisebb értékekkel kell állandóan számolni. E g y szakajtó búza m á r jelentékeny dolog. A gazda az ú t o n felszedi a lehullott búzakalászokat és semmiségekből kell v a g y o n t teremteni, elkallódó szalmaszálakból, miket úriember képtelen felértékelni. A parasztgazda nem állhat versenybe az úri sógorral, aki csak elkiáltja magát, hogy : t ö b b e t ezt meg ne halljam ! ő n e k i nem lehet megengedni, hogy a lovak egyszer is térdig járja
nak a szénában, — v a g y elmúlik. De a p a p nem a föld hozadékából vásárolta a z o k a t a földeket, h a n e m egé
szen m á s forrásokból. Csetfalván azt m o n d t á k még nekem az öregek, hogy »Pallagi p a p ? emlékszünk rá, megfizette Újhelyi, egy b o r n y a s tehénnel, hogy a falu ellen szavazott*. Meg v o l t a m döbbenve s megkérdeztem édesanyámat, ő elvörösödve és szemérmes igazság
érzetében m e g b á n t v a sikoltott fel :
M ó r i c z Z s i g m o n d : É l e t e m r e g é n y e . 2
— Újhelyi volt a földbirtokos, a n n a k a gyerekeit t a n í t o t t a édesapánk és a végén nagyon meg volt sértve, hogy csak egy rúgott b o r n y ú t k a p o t t a sok m u n k á j á é r t . Tegyük fel, hogy édesanyám m i n d e n t pontosan és jól t u d o t t s az ő apja valóban károsodott, ahelyett, hogy nyert volna az úrfiak t a n í t á s á v a l . Mindegy, a paraszt fantázia bizony torzít és nagyít a b b a n az i r á n y b a n , ahogy neki érdeke. De ha még úgy veszi is, ahogy t ö r t é n t , az ő szemében az nem ellenszolgáltatás, hogy a paphoz lejárnak az úrfiak t a n u l n i s ezért ő egy borjút k a p . A p a r a s z t jól t u d j a : milyen m u n k á b a kerül egy b o r n y ú n a k a nevelése s ez a p a p ilyen kényel
mesen k a p o t t b o r n y ú t ? Egyszer sem kellett félteni a dögtől, se kihordani alóla az almot. Még csak egy tüskés koszorút se kellett az orrára kötnie, hogy meg ne szopja az a n y j á t . . .
A p a p nem abból vásárolt, a m i t az állatai gyarapí
t o t t á k . Abból vásárolt birtokot, m e r t ő t u d t a , meg
t u d t a , neki idejében m e g m o n d t á k , hogy ki megy t ö n k r e , ki az, akinek minden áron el kell adnia a házát, földjét, v a g y a m é h k ö p ü i t ? Helyzeti erő állott rendelkezésére, ami a p a r a s z t n a k soha. Már az maga, hogy a p a p t u d o t t kölcsönt k a p n i s hitelt, lehetővé t e t t e neki a g y a r a p o dást. Ellenben Nyilas I s t v á n n a k , mivel valóságos p a r a s z t volt, semmi m á s nem állott rendelkezésére, csak a maga k é t keze m u n k á j a , a személyes érdek
körébe t a r t o z ó anyagi s személyi j a v a k n a k a kihaszná
lása és a véletlenül megnyíló családi előnyöknek a fel
használása.
Nem lehetetlen, hogy a beregújfalusi birtokon adósság volt. Az is valószínű, hogy a beregújfalusi föld sokkal olcsóbb volt, m i n t a csécsi. E b b e n az időben Bereg megye sötétebb és k u l t ú r á t l a n a b b vidék volt, m i n t a Tiszahát, s k i v á l t a p a r á n y i h a t á r ú Csécse, ahol nem igen került eladó föld. Ami pedig a fiúk gazdasági kihasználását illeti, hiszen Nyilas István
n a k éppen az volt az apai öröksége, hogy ne tanuljon, holott minden jel szerint kiváló agyvelejű ember volt, h a n e m legyen paraszt. S a testvére fiainak éppen úgy meg volt a d v a a lehetőség, hogy szerencsés házassággal oda j u t h a t n a k , ahova ő j u t o t t , úgyhogy az ő felfogása szerint a b b a n semmi kivetni való sem lehetett, h a ő úgy neveli a fiúkat, ahogy őt nevelték
és 6 a saját fiait tényleg nevelte : a gazdasági m u n k á b a n . Annál i n k á b b , m e r t az özvegy p a p n é földjeit is ő művelte s ellenszolgáltatásképpen h a s z n á l h a t t a fel a fiúk munkaerejét, mikor ő csak a kész t e r m é s t hor
datja be a nénje h á z á b a . S micsoda m u n k a e r ő az, 10—14 éves gyerekek, akik hancúroznak, m e r t úrfiak.
A falusi életnek, éppen kicsisége s kicsinyessége m i a t t azonban nincs módja a megértésre és megbocsá
t á s r a . N a g y a n y á m m i n t a fuldokló, úgy k a p a s z k o d o t t a b b a a gondolatba, hogy az ő fiainak gimnáziumot kell végezniök. így a z t á n a legsúlyosabb gond, kétségbeesés és önvád volt benne, ehhez képest kevés volt, a m i t á t h á r í t o t t Pista öccsére. Mindig m a g á t vádolta, sírva a magatehetetlenségét, hogy a beteges férje mellett vi
r á g z o t t az élet s most elsorvad minden s a gyerekeiből
»buta parasztok« lesznek. CT ugyanis soha, egy napig sem t u d o t t belehelyezkedni a parasztéletbe. 0 mindig
»a tiszteletes asszony« volt, akit parokhia nélkül is tisztelettel v e t t e k körül s ebből a tisztességből a k a r t adni, örökséget j u t t a t n i a gyermekeinek, azt pedig nem lehetett, ha nem végeznek iskolát.
E b b e a m e g s a v a n y o d o t t , megáporodott és moz
dulatlan levegőbe lépett be az édesapám.
Belépése olyan volt, m i n t h a a fagyosszentek cszak- s a r k i levegőjébe egy déli, hőséghozó á r a m l a t rohan be
és h a m a r o s a n átalakítja az egész atmoszférát.
A p á m n á l m á s volt minden. Mások voltak a jelle
mek, az életfelfogás, a kötelező mult, a cselekedetek stílusa.
Nővére, Borca néném, aki a saját édesanyjáról nagy lelkinyugalommal meséli el, hogy m á s volt az igazi apja, m i n t akinek a nevét viselte, azt is elmondta, hogy a t ö r v é n y e s apja F a r k a s György kóródi volt s
»hozott egy r a k á s jusst az én a n y á m . Vót nekik h a t v é k á s földjük, de a m i n t k i v á l t o t t á k , tizenöt b a n k ó forint j u t o t t é d e s a n y á m n a k . Ő meg v e t t egy malacot«.
Hogy lehet ezt a k é t világot összemérni? E n n e k a nyolcvanéves öregasszonynak, a Borca néninek még most, egy század m ú l v a is »rakás j u s s n a k « l á t s z i k , hogy tizenöt bankóforintot hozott az édesanyja s azon v e t t egy malacot. Most tessék a r r a gondolni, hogy Pallagi József, a beregújfalusi p a p hatvan hold földet tudott venni, nagy házzal. Mikor lesz abból a tizenöt b a n k ó -
forintos malacból h a t v a n hold föld? E z e k n e k a Móru- czoknak még a fantáziája sem emelkedett soha olyan magasra, hogy a beregújfalusi földnek a teljes tized
részét megszerezzék . . . Micsoda vagyon l e t t volna az nekik . . . H a t v a n hold ! . . . E g y malac kielégítette m i n d e n v á g y u k a t . . .
Mondja t o v á b b Borca néném :
»Hát egyszer egy ember, Pinczés József, a másik szomszéd azt mondja, t e add ide a malacot, neked szénád v a n , én meg o d a a d o m a nyári b o r n y ú t . . .
»Add oda, add -— m o n g y a édesapám.
»De mi akkor hogy teleljük ki?
»Hadd el m á n , v a n suska.
í g y m e g t a r t o t t á k a malacot.*
E z a p a r a s z t élete. E z a szegény ember sorsa. Azt, hogy v a n suska, nem kell á m úgy érteni, hogy nekik v a n a palláson a n n y i kukoricájuk, hogy a n n a k a sus- kájával el lehet t a r t a n i egy nyári b o r n y ú t . Akkor n e m kellene a malacot elcserélni, az is megélne a málén.
E z t csak úgy kell érteni, hogy a suskának, a kukorica
cső selymes héjának semmi értéke sincs. M u n k á é r t suskát lehet szerezni s a kis b o r n y ú t majd csak kitele
lik ! J ö v ő r e a z t á n majd feles fődet bérelnek, v a g y valahogy csak gondoskodnak, mindenesetre j o b b a n j á r n a k egy bornyúval, m i n t a malaccal. Tizenöt b a n k ó forintért, •— ami akkor h á r o m pengő forintnak felelt meg s ez voll a hozomány! — legalább egy jó b o r n y ú t k a p n a k kézbe s hő atyaisten, tehén lesz abbúl k é t esztendő múlva ! . . .
E n n e k az embernek s ennek az asszonynak a fia volt az én a p á m .
Most már h o n n a n hozta ő a nagyszerű, frissítő, életadó tavaszi levegőt, a didergő csiradermesztő hideg pusztulásba? . . .
E z bizony a legnagyobb csoda s ez az, a m i t soha nem t u d t a m eléggé fölbecsülni. H a a p á m n a k az apja megélt volna s ő neveli a fiát, akkor nem is bizonyos, hogy ennyire v a k m e r ő és szabadszárnyalású lett volna.
De hároméves k o r á b a n m a r a d t á r v á n s a t t ó l kezdve senki se parancsolt neki. H a az apja, aki rövid élete a l a t t m á r egyházfi is t u d o t t lenni s akiről az az emlék m a r a d t fenn, hogy igen jó mesélő ember volt, •— a p a raszti alázatosságra neveli, sokat l e t ö r h e t e t t v o l n a
benne. De ő csak egy t o h o n y a sült p a r a s z t o t k a p o t t a házba s dacból, természetes reakcióból még k á r o m - kodósabb lett, m i n t a P a p ó volt. S minél t u n y á b b és l o m h á b b volt az, ő annál tüzesebb és szertelenebbé v á l t . Sőt, ő lett h a m a r a p á t e r familias, övé volt az
»örökség«, — ő parancsolt benne s ő t a r t o t t a el anyját, K á r o l y öccsét, aki féltestvér s gyerek volt, de még a P a p o t is.
Az egész falunak elállott szeme-szája, mikor 1877 őszén hozzáfogott g e r e n d á k a t faragni. Soha életében nem volt faragóbalta a kezében. Tavaszra k i v e t t e t t e a vályogot. Volt az a n y j á n a k és F a r k a s Györgynek egy kis telke a sikátoron, azon a kis zúgutcán, mely a Tisza felé megy le s csak nézték, csak t a l á l g a t t á k , m i t akar ez a Bálint, még h á z a t épít, nézzétek már, még h á z a t csinál. De ki fog a b b a lakni?
Bálint pedig, az édesapám, csak n e v e t e t t r a j t u k s m i n t később is, h a terven főtt a feje, m i n t a többi hadvezér, nem szólt senkinek egy árva szót sem, h a n e m egy-kettőre kész lett a ház.
Már azt nehéz egy ilyen kis faluban t i t o k b a n t a r t a n i , ha egy legény az özvegy papnéhoz jár. É s késő ősszel, szép estén azt találja m o n d a n i Erzsi kisasszony, hogy de jó volna egy kis szilva, az ágán ! Azért m o n d t a , m e r t nem volt m á r szilva sehol, késő volt. Bálint egyet se szól, elmegy s hoz egy egész fiatal fát. Volt még valahol s k i v á g o t t egy egész kis fát, úgy hozta el. E z volt a kurizálás !
S ezt é d e s a n y á m bizony a legnagyobb bajokban sem felejtette el.
Áldozócsütörtökre volt k i t ű z v e az esküvő, 1878- b a n .
E l ő t t e k é t n a p p a l azt mondja Bálint, az a p á m :
— No m a m ó , h á t m a g u k meg p a k o l j a n a k .
— H o v a ?
— Be v a n fogva az ökör, viszem m a g u k a t a h á z b a . Hő, csak a fejére kulcsolja n a g y a n y á m a két kis vaskos b a r n a kezét s nekiereszti a harsonájának jajgató, égszakasztó sikítását. Végig a falun.
A P a p ó is r á k a n y a r í t o t t a k á r o m k o d á s r a a m ú g y k a t o n á s a n .
— Agyonütlek, kiabálta, ha az én r é t y e n r i t t y o m - hoz hozzá mersz fogni.
Fejszét emelt a mostoha fiára s ordított, ahogy csak a falun t u d j á k elordítani m a g u k a t a gyilkolásban az emberek.
De az a p á m fogta a faragó b á r d o t s n e k i á l l o t t :
— Ide vágjon kend, az I s t e n i t !
S a P a p ó vitézül d o b t a el a fejszét és m e n e k ü l t a fia ú t j á b ó l .
— K e n d t e k meg m i t t á t j á k a szájukat? — rivallt rá az a p á m a körülálló szomszédokra, m e r t az egész falu kiállott a csudára. H a t v a n ház nem olyan n a g y világ, mindenki o t t volt. — Fogják azt az á g y a t , fogják ezt a l á d á t . R a k j á k felfele arra a s z e k é r r e ! Az I s t e n t k e n d t e k b e !
E g y óra a l a t t m i n d e n t á t h o r d o t t , ami az anyjáé s a mostoha apjáé volt.
— Vigyenek e n n i v a l ó t ! I t t egy zsák liszt, i t t egy kosár paszuly. Nekem ne dögöljenek éhen. Az isten a h a s u k b a ! Messze v a n még az a r a t á s ! H a elfogy lesz m á s !
De m á r a k k o r á r a az özvegy p a p n é is meghallotta, mi t ö r t é n i k és rettenetesen felindult. Izent leendő v e j é é r t : rögtön jöjjön.
— No mi az, a n y á m ? •— állított b e édesapám.
— F i a m ! m i t akarsz? ! Soha nem a d o m oda a l á n y o m a t , hogy elvigyék tőlem ! Nekem kell gazda ! nem hogy belőle csinálj kódus zsellérasszonyt!
Az a p á m felrántotta a lapos szemöldökét m a g a s homlokára s elbiggyesztette a száját. De sokszor l á t t a m ezt a m o z d u l a t o t az arcán, h a meglepetés érte.
A p a p n é n a k igaza v a n . ő se a k a r t szolganépet csinálni magukból. Hogy idejöjjön lakni? Hiszen ez kisebb ház m i n t az övé ! E g y kis szoba az egész, az is tele v a n , de h á t ha ő egész h á z a t t u d o t t építeni az a n y j á n a k , majd r a k i t t is még egy szobát az öreg tiszte
letesnének. A csak nem a g g a t ! Úgy kitelepíti ezeket a házból, mind, mind, anyját, fiait, észre se veszik!
— No a n y á m , maga csak ne búsuljon. É n a fele
ségemet most hazaviszem a m a g a m házába, de m á n m o n d t a m a p a p n a k , hogy eladom az örökséget iskolának.
E t t ő l aztán az özvegy p a p n é n a k j ö t t k ö n n y a szemébe. Ezek k e t t e n nagyon m e g é r t e t t é k egymást.
-• A menyasszony is befutott s ügyetlenkedve, izga
t o t t a n kérdezte, mi az a felfordulás a faluban.
De az anyja azt m o n d t a :
•— Semmi.
A leendő ura meg a n n y i t se m o n d o t t . L e g y i n t e t t s m á r azt mérte, hogy h á n y sukkos falat kell r a k n i o t t kint, hogy a p a p n é t kitelepíthesse s az mibe k e r ü l . . . Kell hozzá háromszáz v á l y o g . . . és kell h á r o m pár szarufa . . . I n k á b b a zsindellyel v a n baj, de majd farag ágakból lécet s egyelőre szalmatetőt tesz f e l . . . Nincs pénz . . . Már is tele v a n adóssággal. Az építkezés nem megy adósságcsinálás nélkül. É s i t t húsz f o r i n t : adós
ság !
A V Á L L A L K O Z Ó K
A házasság is vállalkozás, m i n t egy házépítés. É n egyetlen dologgal sem foglalkoztam a n n y i t , m i n t a szüleim házasságával. A m a g a m házassága végtelen nagyságú meglepetéseket hozott, amelyeket nem győz
t e m regényeimben megírni s hogy a saját esetemet megértsem, önkéntelenül is, sokszor bosszúból, máskor igazolásul, v a g y vigasztalásul, a szüleim házaséletét t a n u l m á n y o z t a m . Ez az oka, hogy bár valóban a leg
nagyobb szeretet és tisztelet v a n b e n n e m velük szem
ben s t ö b b a belémnevelt á h í t a t o n túl, de hiányzik már az a félénkség, ahogy a gyereket p a r á n y i korától kezdve eltiltják a szülők attól, hogy őket megfigyelje s kriti
zálja. K ü l ö n b e n is, m á r m i n t író, olyan jóviszonyba kerültem a szüleimmel, hogy ők m a g u k úgy t u d t a k velem beszélni a leglelkibb dolgaikról, m i n t h a nem is fiúk, h a n e m orvosuk lettem volna.
Viszont szüleim élete az én életrajzom szerves részét képezi, ő k m á r éltek, cselekedtek értem, szüle
tésem előtt s h a ismerni a k a r o m saját m a g a m a t , ismer
nem kell a z o k a t az összetevőket, amelyek ezt a lényt s életet előidézték.
— Úgy gondolom édesanyám, m i k o r összekerül
tek, t u l a j d o n k é p p e n képtelenek v o l t a k arra, amire vállalkoztak. Már a házaséletre.
É d e s a n y á m elgondolkozott. Széles fehér homlo
k á n a még mindig n a g y hajtömeg a l a t t fehér á r n y é k borongott, összenéző k é t fekete szeme a végtelenbe dermedezett és érdekes, muzikális h a n g j á n egy kevés
vallomás k e z d ő d ö t t , s ölében összetette a k é t kezét a v a r r á s o n s meggörnyedt h á t t a l , m i n t az élet súlya a l a t t terhelve nézett s nézett.
— É n fiam, én bizony n e m v o l t a m rá a l k a l m a s , az biztos. N a g y o n fiatal is v o l t a m , tizennyolcéves és egészen t u d a t l a n . S e m m i t se t u d t a m , a m i ehhez kel
lett volna, se főzni, se mosni, se á l l a t o k k a l bajlódni, se v a r r n i , se semmit, ami a h á z t a r t á s körül szükséges.
A z t á n nagyon érzékeny v o l t a m , rögtön s í r t a m , egy h a n g o s szót el nem b í r t a m viselni. Meg n e m is v á g y t a m én házasságra, életre, én arra v á g y t a m volna, hogy csöndben, k ö n y v k ö z t üljek és t a n u l j a k , m e r t én nagyon s z e r e t t e m volna m e g t a n u l n i m i n d e n t , a m i t csak emberek t u d n a k . . . H a é d e s a p á m életben m a r a d , a k k o r bizonyosan m á s is l e t t volna az életem. É d e s a p á m olyan jól el t u d o t t velem m á r tízéves k o r o m b a n foglalkozni, csöndes és finom lélek volt, soha egy h a n gos szót ki n e m e j t e t t s én az ő alakját és t e r m é s z e t é t örököltem . . . Csak egyet n e m : é d e s a p á m nagyon fösvény volt . . . Még m a is fáj, ha eszembe j u t , hogy vacsorára n e m k a p t u n k mást, csak k e n y e r e t és n é h á n y szem gyümölcsöt, a k k o r éppen é r e t t a szilva és én nagyon szerettem a szilvát, a fák r a k v a v o l t a k azzal a gyönyörű h a m v a s kis berzencei szilvával, sok volt, rengeteg szapulót szedtek tele, de ő megszámolta a z t a nyolc szem szilvát, a m i t a kenyérhez k a p t u n k és egyet sem volt szabad azonkívül m e g e n n i . . . ő mindenben ily t a k a r é k o s volt s én a z é r t is nem v o l t a m veletek szemben ilyen, hogy p ó t o l j a m a saját gyerekkori szen
vedéseimet, vagyis hogy t i t e k e t megkíméljelek az ilyen f á j d a l m a k t ó l . . .
Persze szerette rögtön elterelni a k é r d é s t saját
magáról ; az ember, h a alkalma v a n , azonnal a gyer
mekkori szenvedésekkel hozakodik elő. Ügy látszik, ezek a fájdalmak a legnagyobbak az életben, ezeket nem lehet egy hosszú életen á t sem j ó v á t e n n i , se ki
h e v e r n i .
Már édesapámtól ilyet kérdeni n e m l e t t volna t a n á c s o s . Tőle legfeljebb a z t k é r d e z h e t t e m meg :
— H o n n a n t a n u l t meg édesapám h á z a t építeni?
Vállat r á n t o t t s k u r t á n :
— É p í t e n i kellett, é p í t e t t e m . . . H ő I b á m u l t az egész falu ! J á r t a k csudájára ! V e t t e m szeget, zsin-
delyt, mi kellett egyébb. Magam v á g t a m ki a fákat, a g e r e n d á k a t , szarufákat m a g a m f a r a g t a m meg, a lécet m a g a m h a s í t o t t a m ágak-ból, de megnézheted, olyan ház az, még m a is m e g v a n .
E b b e n a h á z a s s á g b a n igazán k é t olyan ember került össze, a k i k e t semmiféle isten nem szerkesztett egymás s z á m á r a .
S hogy ők e g y ü t t t u d t a k élni, az t i s z t á r a a házas
ság i n t é z m é n y é n e k abszolút u r a l m á t igazolja ebben a k o r b a n s ebben a körben. A házasság ekkor olyan szentség volt, amely maga e g y ü t t t a r t o t t a a feleket.
K ö z b e n m i n d a k é t félt á t a l a k í t o t t a s a másik fél i r á n y á b a sodorta, de e g y ú t t a l mind a k e t t ő t l e t ö r t e s oly szenvedésekbe v i t t e bele, amelyekből n e m v o l t m e g v á l t á s .
A p á m , aki ebbe a végig nem gondolt s t e r v r a j z - szerűén meg n e m é r t e t t v á l l a l a t b a belement, igazán csak ötletszerűen csinálta azt, bízva benne, hogy majd csak lesz valahogy.
Falusi gyerek volt, de m o n d o m , a falu szellemén kívül n ő t t . Az a telek, amely az övé s amelyről m á r hároméves kora óta t u d t a , hogy az övé s nem az a n y j á é , m e r t az az ő nagyapjáé volt és nem az anyja, a k ó r ó d i lány h o z t a , ez a telek n e m hiába oly különálló, de egészen különös életre is k ü l d t e el. A falusi élet tagjai komoly, k e m é n y és végzetes nevelésen m e n n e k keresz
t ü l . Azok a h á z a k o t t sorban, p á r h u z a m o s a n n y ú j t ó z v a az ú t t e s t felé, szigorú erkölcsöket nevelnek. O t t a fiúgyereknek meg kell t a n u l n i m i n d e n t , a m i t az apja a gazdaságban t u d . A mezei és házi m u n k á t . A szán
t á s - v e t é s - a r a t á s t és a színben a faragást s a m a g v a k kezelését s az ü z e m t e r v csinálást és a szigorú t a k a r é kosságot. Az anj'jától pedig meg kell t a n u l n i a a falu lelkiségének minden t i t k á t . A b a b o n á k i t t a szellemi t ö r v é n y e k , ezeket a férfiember m i n t h a lenézné, de alap
j á b a n v é v e úgy fogadja el, m i n t a n y j á t . A z t á n meg kell t a n u l n i a a t á r s a d a l m i élet összes formaságát, a köszönésmódokat, a r a n g o k a t és különbségeket az emberek k ö z ö t t , szóval be kell idegeznie a z t a h o g y a n t és m i k é n t e t , amivel a falu tagjai e g y ü t t egy közös
séget a l k o t v a élik a közéletet. Meg kell t a n u l n i a p a r a s z t t ö r v é n y t , hogy el bírja viselni holtig ezt a r a b életet.
Vagy t u d t a ? Mért ne t u d t a volna, hiszen, h a n e m is volt eléggé bekürve, — az ökröt s z o k t á k b e k ü r n i a j á r o m b a — azért mégis csak a falu nevelése v o l t . Mikor az v o l t a v i r t u s , a k k o r meg a b b a n t u d o t t hencegni, ami a falu szemében volt becses. Mért ne t u d t a volna, hiszen szeretője volt, szép, hozzávaló szegény l á n y . É s szerette is szívbeli szerelemmel, v a g y i n k á b b a vérével, m e r t a szerelem nem a szív dolga, h a n e m a v é r é .
É d e s a n y á m e l m o n d t a , kétszer is, az ellen sem t i l t a k o z o t t , hogy l e j e g y e z t e m :
— ^Nagyapám? csillagom, galambom, így ölel
g e t t e az asszonyokat, de azért megérte a kis feleségével...
Se Nyilas P i s t a b á t y á n k r ó l soha ilyet n e m h a l l o t t a m én . . . Az első ilyen szemtelenség az u r a m u t á n v ó t , Szabó K a t i , Kis Lajosné, a n n a k annyira h a t a l m á b a v ó t , hogy nem b á n t a volna, ha m i n á l u n k minden fel
fordul is . . . A z o n t ú l (t. i. azon az egyen kívül) sohase foglalkozott egy asszonnyal se komolyan, de a leg
öregebb k o r á b a is, h a Csécse szóba j ö t t és Szabó K a t i , csak úgy r a g y o g o t t a szeme . . . E g y n a g y o n szép arcú, csinos t e r m e t ű asszony. Olyan m a g a s volt, m i n t apád, l á t t a m ő k e t ölelkezni, éppolyan m a g a s volt, — lakodalomba v o l t u n k s e l t ű n t e k . Egyszer csak látom, hogy öleli egy sarokba és o t t se h a g y t a . R á m k i a b á l t , hogy :
— Ereggy haza feleség, sír a gyerek.
E l is m e n t e n i bizony és én s í r t a m o t t h o n .
»Mindig figyeltem, hogy nem megy-é a sok u t a z á sába, n e m megy-e oda, de n e m v e t t e m észre, p e d i g azért kész lett volna m i n d e n r e .
»Azt m o n d t a , azért a d t a I d á n a k a K a t i nevet.«
»Űgy? nem a n a g y a n y j a k e d v e é r t ? « »Nem, csakhogy legyen nekem Kati.«
Számtalanszor elolvastam m á r ezt a n é h á n y sort.
Az bizonyos, hogy é d e s a p á m egészen más szellemben fogta fel a szerelmet és a házasságot, m i n t én. É n a z t t a r t o t t a m szent érzésnek, h a a szerelmi dürrögés idején m i n d e n t kidobok a hajóból s a végletekig fokozom a szent őrületet. Magam is t u d t a m , hogy t u l a j d o n k é p p e n n e m v o l n a szabad a z t t e n n i , a m i t teszek : anyagi és lelki érdek egyformán ellene v a n a v a k és önmegalázó és t ú l z o t t szerelemnek, de belém az volt b e l é m i k t a t v a ,
hogy ez a legnemesebb emberi kötelesség, ez a szerelmi v a k s á g és őrület.
E z t é d e s a n y á m t ó l k a p t a m , t e h á t a t t ó l a t á r s a dalmi rétegtől, amelyhez ő t a r t o z o t t . É d e s a n y á m r o m a n t i k u s ember volt, a szó legismertebb s legszélső
ségesebb értelmében. A nemes érzelmek u r a l k o d t a k , ha n e m is rajta, de gondolkodásán. A szeretet, becsü
let, b a r á t s á g , jóság, önfeláldozás s m i n d e n n e k a csúcsa a szerelem v o l t az ő álma, ideálja és istenülése. De nemcsak az övé, az egész k o r ezekkel a t e r h e s , gyakor
latilag oly nehezen keresztülvihető i d e á k k a l v o l t tele.
E z e k e t t a n í t o t t á k az iskolában, a prédikáló széken ; minden öreg minden fiatalt ezzel t á m a d o t t meg, ez volt az a valláserkölcsi nevelés, amelyet a liberális k o r b a n t a l á n a legmagasabbra fokozott a középosztály, legalább is a d i a l e k t i k á b a n . H a el is i s m e r t é k , hogy az élet rácáfol az elvekre, m e r t az élet gonosz és r ú t , de az elvek érvényességét f e n n t a r t o t t á k .
H o l o t t ezeket az á l m o k a t és elveket és eszménye
ket csak egy teljesen e l t a r t o t t osztály t ű z h e t t e ki m a g á n a k k ö v e t e n d ő igazságul. Az az osztály, amely
nek úgysem l e h e t e t t anyagi jólétét fokoznia, sem alkalma, sem lehetősége nem v o l t hozzá s h a mégis v a l a k i m e g t e t t e , h a a p a p g a z d á s k o d o t t , a t a n í t ó ügynökösködött, a jegyző földeket v e t t árverésen, szó
val, ha a h i v a t a l n o k üstökön m a r k o l t a a szerencsét, a k k o r ezzel k i h í v t a a kollégák irigységét s ezek a t e h e tetlenek, a k i k n e k v a g y nem j u t o t t , v a g y nem l e h e t e t t ,
— esetleg valóban az elvekhez való tisztességes ragasz
k o d á s m i a t t — h á t legalább m e g r ó t t á k a szerencsést, aki k i s z a b a d í t o t t a m a g á t az erkölcsi t a n í t á s o k béklyói
ból s a zsebére dolgozott.
Az én a n y á m ezt a magas ideálizmust v i t t e m a g á v a l a házasságba s ezzel is egy olyan súrlódási felületet t e r e m t e t t , amely a n a p minden órájában sérelmes összehorzsolódást i d é z h e t e t t elő.
É d e s a p á m ugyanis nem részesült ebben a jellem- m ű l o v a r d a m a g a s iskolában. A m a d á r , az állat egész n a p eszik : így h o r d o t t ő, m i n t egy fecske a fiainak eleséget s minden szem b ú z á t a m a g á é n a k t e k i n t e t t , a m i t fel t u d k a p n i . Semmi egyéb n e m r i a s z t o t t a vissza csak a tételes t ö r v é n y , m i n t madárijesztő, sőt m i n t t ö l t ö t t fegyver, a m a g á n t u l a j d o n védelmében. Nagy
életbölcsessége az volt, hogy ki t u d o t t igazodni ezek k ö z t a tiltó paragrafusok k ö z ö t t . De hogy ő v a l a h a is ilyen papos ideálizmusból t e t t volna v a l a m i t , n e m t a r t o m valószínűnek.
A házasságra v o n a t k o z ó l a g is h a r m i n c év múlva u g y a n a z volt a felfogása, a m i saját esetében.
— F i a m , ehhez a házhoz járj el, i t t szívesen lát
n a k — m o n d t a .
Előbb nem is é r t e t t e m .
— E z e k n e k lányaik v a n n a k , t e meg fiú v a g y ; hé öcsém, i t t jó helyre v e r h e t e d be az éket, ez n a g y fa.
Miniszteri. De még az a száraz, öreg igazgató is hozzád adja a l á n y á t , a sógora. Az pedig igazán n a g y ú r . Nagyon nagy ú r . Méltóságos ú r .
— De édesapám én m á r szerelmes v a g y o k .
— Kibe, egy rossz t ó t l á n y b a ? Hisz az t ó t , és olyan szegény, m i n t egy koszosmalac.
— Ilyen hangon ne tessék t ö b b e t róla b e s z é l n i . . . Szegény a p á m elszomorodott, v á l l a t r á n t o t t , fel
v e t e t t e az alsó ajkát és csüggedten l á t t a , hogy soha ebbe a világi életbe a fiából semmi h a s z n a nem lesz, pedig ő m á r éppen eleget harcolt, k ü z d ö t t , ideje volna, hogy a fia egy olyan lépéssel, m i n t ő v a l a h a , m a g a s a b b szegre akassza a fajta sorsát.
— De hogy m e r t é d e s a p á m egy p a p l á n y t m e g k é r n i ?
— H o g y ? — s b ó l o g a t o t t — bizony hogy . . . H á t fiam nekem eszembe se j u t o t t v ó n a , n a g y a n y á d izent é r t e m . Vót o t t egy öreg, rokon v ó t , az jároga- t o t t b e hozzá aprós m u n k á r a . J ö n egyszer hozzám, a z t mondja : Te, az özvegy p a p n é hozzád adja a j a n y á t . . . Még én összeszidtam, ne beszéljen bolon
dot . . . No, a z t mondja, csak eriggy el hozzá . . . Á, fene m e n t , n e m m e n t e m . . . H á t eccer megint mondja, úgy, h ó n a p m ú l v a , no csak eregy m á n el, v á r az özvegy p a p n é . A v v a l se t ö r ő d t e m . Megint mondja, hogy vasár
n a p ereggy el hozzá. J ó v a n , de k e n d legyen o t t a k a p u b a , osztán nyissa ki a k a p u t . A k k o r bemegyek.
De csak úgy m a g a m t ó l nem megyek b e . . . H á t el is megyek v a s á r n a p d é l u t á n , t e m p l o m u t á n , a meg o t t á l l . . . Beereszt. Eriggy csak a z t mondja, v á r a p a p n é . . . í g y bemegyek, az ajtón fejér lepedő volt a legyek ellen, ez is olyan úriszokás volt, elhúzom, be
megyek, h á t o t t ül h á r o m v é n a s s z o n y . K á v é z n a k .