D O M B R Á D Y L O R Á N D
HADSEREG ÉS POLITIKA MAGYARORSZÁGON 1938—1944
(Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1986. 404 o.)
A magyar ellenforradalmi rendszer 1938—
1944 közötti katonapolitikájáról az utóbbi év
tizedekben számos figyelemre méltó vissza
emlékezés, hadtörténeti feldolgozás, diplomá
ciatörténeti m u n k a jelent meg, mind a hazai, mind külföldön élő és külföldi szerzők tollából.
A fenti időszak magyar katonapolitikájának összefoglalását adja meg a szerző rendkívül pontos, tudományos igényű és értékű levéltári kutatások, magyar és külföldi diplomácia
történeti források, dokumentumok és vissza
emlékezések felhasználásával. A fenti korról a szerző olyan m u n k á t ad olvasója kezébe, ami olvasmányossága mellett forrásértéke szempontjából is rendkívül jelentős.
A k ö n y v 1938-tól követi nyomon az ellen
forradalmi rendszer politikájának alakulását.
Ebben az évben kerül sor Ausztria bekebelezé
sére, a müncheni egyezmény u t á n Német
ország befolyásának növekedésére, de ebben az évben jelentkezik minden korábbinál hango- sabban a nyilas mozgalom Magyarországon, s hangjukat sokszorosan felerősítik azok a sike
rek, melyeket a területi revízió jelentett. Törté
nelmi t é n y , hogy a magyar katonai vezetés hatása a politikára elmaradt a német, v a g y az olasz szövetségeséétől, de különösen az egymil
liárdos program beindítása u t a t n y i t o t t az ese
ményekre gyakorolt szerepének növelésére.
A szerző nem hagy kétséget afelől, hogy a politika alakulására döntő mértékben az ural
kodó osztály egésze gyakorolt h a t á s t , de mun
kájában eredeti dokumentumok felhasználásá
val r á m u t a t a r r a a történelmi bűnre, mely W e r t h Henrik vezérkari főnököt és a hadsereg németbarát vezetőit terheli az ország és hon
védsége háborúba taszításáért. A H o r t h y által r e a k t i v á l t a t o t t gyalogsági tábornok számára az volt a legfontosabb, hogy az ország semmi
lyen körülmények között ki ne maradjon a háborúból. W e r t h , aki igyekezett a politika
mentesség látszatát kelteni, nézeteiben kifej
t e t t e , hogy az első világháború „politikailag"
veszett el, s ennek oka a politikai és katonai vezetés összhangjának hiánya volt, melyet meg kell teremteni. A vezérkari főnök hadve
zéri képességeit igyekezett kipróbálni egy igazi háborúban, természetesen a németekkel kiépí
t e t t szoros szövetségben, melyet úgy értelme
zett, hogy „egészen be kell hódolnunk a néme
teknek". Véleménye nem m a r a d t elszigetelt jelenség, helyzete a Teleki-kormány hivatalba lépésekor megszilárdult. A tisztikar revíziós céljai elérése érdekében felsorakozott W e r t h mögött, t á m o g a t t a a Németország melletti szilárd elkötelezettséget, szerintük ő képviselte
„ a kormány diplomáciai u t a k a t kereső és ku- nyerálgató eljárásával szemben a cselekvő katonai a k a r a t o t . " A katonai felső vezetés, élén a vezérkari főnökkel, a németekkel folyó meddő tárgyalások a l a t t megbizonyosodhatott arról, hogy Németország nem támogatja olyan korszerű magyar haderő létrehozását, mely szomszédaival szemben önálló akcióra is képes, netán alkalmas legyen a német érdekek ellen fellépni.
D o m b r á d y Loránd könyvében plasztikusan m u t a t j a be a Teleki-kormány és a vezérkar közötti különbséget a revízió megvalósításának kérdésében. A magyar politika 1939 őszén és 1940 tavaszán t a p a s z t a l h a t t a a nyugati álla
m o k n a k a lengyel-német háború során t a n ú sított magyar m a g a t a r t á s feletti elégedett
ségét, de t a p a s z t a l h a t t a a magyar revíziós törekvésekkel szembeni nagyobb megértést is.
Teleki szándóka az volt, hogy a Romániával szembeni revíziót Németország jóváhagyása nélkül, önerőből oldja meg, s ennek érdekében a k a r t a fejleszteni a hadsereget. Ügy számított»
hogy könnyebb lesz a győztes h a t a l m a k k a l a m á r visszaszerzett területeket de iure elismer
t e t n i , m i n t a békekonferencián módosítani a h a t á r o k a t . A hadsereg vezetése — élén W e r t h t e l
— a revízió kizárólagos letéteményesét Német
országban l á t t a , ezért hangsúlyozta a vele össze
hangolt külpolitika és a katonai e g y ü t t m ű k ö dés szükségességét. 1940 őszére a fenyegető közelségbe került Németország beszűkítette a magyar kormány politikai mozgásterét. A ki
alakult helyzet kedvezett a feltétlen német
b a r á t politikát követelő, erősödő szélsőjobb
oldalnak és a katonai vezetésnek.
A német irányba t ö r t é n ő behódolással szem
ben a magyar politikai vezetés nem élt azzal a lehetőséggel, melyet a Szovjetunióval kiala
k í t h a t ó kapcsolatok jelenthettek volna. A szovjet kormány 1939 ősze óta rendszeresen tanújelét a d t a jószomszédi törekvéseinek»
t á m o g a t t a a magyar kormány törekvéseit kül
politikai mozgásterének tágításában.
W e r t h mindent elkövetett a n n a k érdekében, hogy a kormányokat egyre inkább a német érdekek kiszolgálójává tegye, s h a ez nem volt eredményes, igen sokszor szembehelyezkedett a hivatalos kormánypolitikával, szükség esetén a z t keresztezni is igyekezett. E z oda hatott»
hogy a kormány vonalától egyre inkább eltérő katonapolitika volt kialakulóban, melyet H o r t h y jóindulatúan szemlélt.
W e r t h nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Jugoszlávia elleni intervencióhoz való csatla
kozással a magyar k o r m á n y végleg Német-
— 147 —
országhoz láncolja magát, felszámolta a Teleki által képviselt fegyveres semlegesség politiká
j á t . A vezérkari főnök a német hadsereg újabb villámháborús sikerétől elkápráztatva ismét megerősödött abban a meggyőződésében, hogy csak a német fegyveres erő akciójához való fenntartások nélküli, időben és megfelelő erők
kel végrehajtott csatlakozás lehet a maradék
t a l a n revíziós siker útja. E l h a t á r o z t a , minden alkalmat megragad, hogy felajánlhassa a had
sereg csatlakozását a részleteiben ugyan ekkor előtte még ismeretlen de i m m á r kétségtelen Szovjetunió elleni hadjárathoz.
Dombrády Lóránd olyan részletességgel mu
t a t j a be a vezérkari főnök és a németbarát tisztek szerepét a Szovjetunió elleni háborúba való belépésben, ami megalapozottabb, egy
értelműbb ismereteket eredményez az olvasó és k u t a t ó számára. A kormánnyal elégedetlen k a t o n á k körében felvetődött egy szabadcsapat megalakításának gondolata, s W e r t h 1941. jú
nius 25-én Himer tábornok villásreggelijén terjesztette elő elképzeléseit a n n a k érdekében, hogy a felelős magyar politikusokra nyomást tudjon gyakorolni a hadbalépés érdekében.
A szervezés végrehajtása azonban már nem volt aktuális, a Kassa ellen június 26-án 13.10- kor végrehajtott provokáció megteremtette az alkalmat a hadba lépésre.
A Magvető Könyvkiadó egyre inkább szako- sodó sorozatai, a „Tények és T a n ú k " , a „Nem
zet és Emlékezet", a „Gyorsuló I d ő " mellett az
„ E l v e k ós u t a k " c. sorozat az, amelyben mind
máig helyet k a p t a k történeti, irodalomtörté
neti, művészeti, szociológiai, elméleti ós ideoló
giai jellegű művek. Ez az új kötet is a „Törté
nelmi, irodalmi és művelődéspolitikai tanul
m á n y o k " alcímet viseli, mintegy reprezentálva azon sorozat sokrétűségét, melyben napvilágot l á t o t t . E g y sorozat, megfelelő szerkesztői elvek mellett viszonylag könnyen lehet sokrétű.
De alkothat-e valaki egyszerre jó történelmi, irodalmi és művelődéspolitikai tanulmányo
k a t ? Ez m á r fogasabb kérdés. Korunkban gyakran gondolunk vissza nosztalgiával a reneszánsz, a felvilágosodás v a g y akár a X I X . század polihisztoraira, s gyakran bizony már azzal is megelégednénk, hogy a történész értsen az irodalomtörténethez, az irodalom
történész konyítson a történelemhez, a mate-
H o r t h y 1941 szeptemberében ugyan meg
vált vezérkari főnökétől, de arról a pályáról, melyre az országot állították sem ő, sem a kato
nai vezetés nem t u d o t t , de igazából nem is a k a r t letérni. A háborúba való belépést nem t u d t á k megakadályozni azok a józanul gon
dolkodó körök sem, akik érdekeltek voltak az ország semlegességének megőrzésében. A hadba lépés a revíziós politika logikus követ
kezménye volt. A Szovjetunió elleni háború a k a t o n á k tömegeit eszmei szempontból felké
születlenül érte. A korábbi évek propaganda
munkája a szomszéd népek ellen irányult, s a katonák nem értették, miért kell harcolniok a Szovjetunió ellen olyan szövetségesekkel, me
lyek az elért területgyarapodásokat veszélyez
tetik.
Dombrády Lóránd a magyar történelem e rö
vid, de rendkívül jelentős időszakával össze
függő és elemző szemléletéhez következtesósek levonásához járult hozzá, amikor tudományos igénnyel, t ö b b , eddig még nem publikált doku
mentum, visszaemlékezés alapján törekedett bemutatni, hogy az ellenforradalmi rendszer történetének e tragikus szakaszában döntő szerep j u t o t t az a k a r a t u k a t a politikusokkal szemben érvényre j u t t a t n i képes katonai veze
tőknek.
Szauter Lajos
matikus a fizikához, a fizikus a matematiká
hoz, és így t o v á b b . E kötet egy ilyenfajta polihisztorságot h i v a t o t t jelképezni az ún.
h u m á n tudományok területén. Lássuk, milyen eredménnyel.
Az alcímmel n y o m b a n vitatkoznunk kell.
A kötet tíz nagyobb tematikai egységben tar
talmaz különböző műfajú írásokat, a könyv
ismertetéstől az esszéig, az újságcikktől az elő
szóig, de t a n u l m á n y n a k csak a cannae-i csatá
ról szóló írást neveznénk. E z ugyanis az egyet
len, amely a t a n u l m á n y klasszikus követel
ményeinek (pl. jegyzetanyag) megfelel. A töb
bi nem könyvismertetés-jellegű írás többsé
gében is találunk ugyan hivatkozásokat a fő
szövegbe beleépítve, s ezek egy része is viszony
lag könnyen visszakereshető, de sok esetben egyszerűen nem lehet tudni, honnan v e t t e a d a t a i t a szerző. E n n e k legjellemzőbb példája a győrvári csatáról szóló írás, amelyben több
ször is hivatkozik egy „hivatalos osztrák had- T Ó T H GYULA
HADAK, HITEK, HISTÓRIÁK
(Magvető Könyvkiadó, Elvek és Utak, Budapest, 1986. 644 o.)
— 148 —
