( 5 , W í
AZ
ELSŐ OROSZ MEGSZÁLLÁS
ÉS
ERDÉLY LELSZABADiTÁSA
(1849 JA N U Á R I US 31 — M Á R C IU S 28.
I R TA :
GYAL ÓKAYJ E NŐ
LKV. TAG.
A GR. VIGYÁZÓ SÁNDOR- ÉS FERENC-VAGYON JÖVEDELMÉNEK FELHASZNÁLÁSÁVAL KIADTA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
B U D A P E S T , 1 9 3 1
298898
M. T . A KA D. KÜNYVTÁRA
Kövcdéknapló
sz.
DUNÁNTÚL PÉCSI EGYETEMI KÖNYVKIADÓ ÉS NYOMDA R.-T. PÉCS.
E L Ő S Z Ó .
Az 1848/49-i e rd é ly i h a d já r a t a m a g y a r szab adság- h a rc n a k e g y ik n a g y o n é rd e k e s és tan u lsá g o s, de ré s z b e n tis z tá z a tla n fe je z e te is.
Elegen fo g lalk o ztak u g y a n vele, szak em b erek és m ű k e d v e lő k e g y a rá n t, de e g y ik ü k n e k se s ik e r ü lt a lép te n -n y o m o n é szle lh e tő té v e d é s e k e t h e ly re ig a z íta n ia s a m in d u n ta la n m u ta tk o z ó h é z a g o k a t k itö lte n ie .
A b a j oka a m azo k n ál a fo rrá s a n y a g fo g y a té k o ssá g a és m eg b íz h ata tla n ság a , em ezeknél pedig m ég a tá rg y i
lag osság és a k a to n a i sz a k ism e re t h iá n y a is volt.
Bem, jó l ism e rv é n a m a g y a r e m b e r beszédes t e r m észetét, k ö rn y e z e té v e l szem ben is b iz a lm a tla n és z á r k ó z o tt volt. S e n k it se a v a to tt te rv e ib e és sz á n d é k a ib a , a hozzá le g k ö z e le b b á llo tt C z e tze t se v év e ki. E n n é l
fo g v a való ság os v e z é rk a ri fő n ö k ö t se v e tt m ag áh o z soha, m e rt C zetz is c sak félig -m ed d ig v o lt a n n a k m o n d h ató .
Bem n a g y o n k e v e se t b eszélt és írt. P a r a n c s a it és U tasításait ő m aga a d ta ki — sok szo r az utolsó p illa n a t
b a n — m in d e n k o r rö v id e n , de fé lre nem m a g y a rá z h a tó a n .
íg y te h á t a k o h o lm á n y o k v ilá g á b ó l v aló m in d e n o ly a n le írá s, a m e ly n e k sz e rz ő je m á r jó e lő re tu d n i v é lte Bem le g titk o sa b b te r v e it is.
N em csak e z e k rő l a te rv e k rő l, de a m á r m e g tö rté n t e se m é n y e k rő l is, v a jm i k ev és m a g y a r kézb ő l szárm azó , m eg b ízh ató h iv a ta lo s a d a tu n k van . K ü lö n ö sen a tav aszi h a d já r a t tö rté n e té b e n m u ta tk o z ik ez a n a g y h iá n y .
Bem a k k o ri k ö rn y e z e té b e n nem a k a d t sen k i, ak i értelm es, szabatos és k im e rítő h a rc ije len té st tu d o tt volna fo galm azn i. A zok, a k ik e z e k e t írtá k , nem h ú z ta k
4
h a tá r v o n a la t a n y ilv á n o s s á g n a k szánt, a la p ja k b a n véve sem m itm ondó „H ő fer- je le n té se k “ és a k o rm á n y n a k szánt h iv a ta lo s tu d ó sítá so k közé. ö s s z e k e v e rte k őket, a n é lk ü l, h o g y a k a to n a i szem p o n tb ó l v a ló b a n fontos m o z z a n a to k a t fe lism e rté k és k e llő e n m é ltá n y o ltá k vo ln a. Sok ily e n je le n té s csak az á lta lá n o s frá z iso k k ö ré b e n m ozog s a lig v a n b e n n e a h a d tö rté n e t k u ta tó já t v a ló b a n é rd e k lő részlet.
Bem n em tu la jd o n íto tt v a la m i n a g y fonto sság ot e z e k n e k a tu d ó sítá s o k n a k , a m e ly e k az ő a lá írá s á v a l j e le n te k u g y a n m eg, de b iz o n y á ra nem az ő fogalm azása a la p já n .
A tö rté n e tír ó elé a z o n b a n az g ö rd íti a leg n a g y o b b a k a d á ly t, h o g y ja v a ré s z b e n h iá n y z ik az e rd é ly i fő- v e z é rs é g n e k a k o rm á n n y a l s az E rd é ly b e n szék elt hat k e rü le ti p a ra n c s n o k s á g n a k a fővezérséggel v aló h iv a talos lev elezése, a m e ly b e n te m é rd e k é rd e k e s és fontos, m a m á r p ó to lh a ta tla n a d a tn a k k e lle tt szü k ség k ép en len n ie.
A n n y it tu d u n k , h o g y Bem ir a t tá r á t az 1849 a u g u sz tu s 18-án tö rté n t f e g y v e rle té te l a lk a lm á v a l, az oroszok fo g la ltá k le; leh et, h o g y n á lu k is m a ra d t, de az is lehet, h o g y sz é tk a lló d o tt. D e m ég csak nem is s e jtjü k , m i
k é n t tű n te k el n y o m ta la n u l, v a g y sem m isü ltek m eg ö rö k re , a k e rü le ti p a ra n c sn o k sá g o k ir a ttá r a i. R a m m ing, ak i m in d já r t a s z a b a d sá g h a rc le z a jlá s a u tá n á t
v iz sg á lta az egész m a g y a r h iv a ta lo s a n y a g o t is. s a jn á l
k o z v a á lla p íto tta m eg. h o g y abból b iz o n y n ag y o n k e vés esik az a n n y ir a é rd e k e s e rd é ly i h a d já r a tr a .1
A rra sz á m íto ttu n k , hogy a bécsi H a d ile v é ltá rn a k rész b e n m ár az ö tv en e s é v e k fo ly a m á n ö sszeg y ű lt i r a t a n y a g a 1 2 is h o z z áfé rh e tő v é v á lv á n , ab b ó l fo g ju k az e d dig h iá n y z o tt ré s z le te k e t p ó to lh a tn i. A zon ban ez a r e m é n y ü n k is m egcsalt.
1 Der Feldzug in Ungarn und Siebenbürgen im Sommer des.
Jahres 1849: 25. és 479. 1.
2 Ramming ezt már nem dolgozta fel.
5 Az o s z trá k és orosz h a d a k ró l b ő v e n ta lá ltu n k b e n n e ism e re tle n a d a to k a t, de az e rd é ly i h o n v é d s e re g ről. fő k é n t a n n a k ta v a sz i h a d já r a tá r ó l, a n n á l k e v e sebbet.
Még rosszabb a helyzet, ha nem is m ennyiség, de m i
nőség d o lg áb a n , az elb eszélő k ú tfő k te ré n .
A zok közül, a k ik á llá su k n á l fogva az e rd é ly i h o n v é d tisz tik a r á tla g á n á l tá jé k o z o tta b b a k leh ettek , az e g y e t
len C zetz írta m eg a h a d já r a t tö rté n eté t, de m ár k ü lfö l
dön. ahov a nem sok írá s t v ih e te tt m ag áv al. íg y te h á t nag y o b b á ra em lékezetből, v a g y m ás em igrán so k elbeszé
lése n y o m án írta meg ,.Berns F e ld zu g in S ie b en b ü rg e n “ cím ű k ö ny v ét, am ely en n e k kö v etk eztéb en se nem k i
m erítő. se nem szakszerű s a z o n k ív ü l — k iv á lt a n y á ri h a d já r a tr ó l szóié) része — tévedéssel v a n tele.
A tö b b ie k n e k a tav aszi h a d já r a t e g y ik -m ásik rész
letéről szóló a d a ta i, szintén c sak n ag y o n óvatos m eg ros
tá lá s u tá n használbaltók fel s h ad tö rtén elm i szem pontból leg aláb b is 90 sz áz a lé k u k érték telen .
L eg nagyobb rész ü k 1867 u tá n , te h á t m á r so k k al az esem ények u tá n , em lékezetből íród o tt. E nnélfo gv a az, am i az ily en m ém oire-szerű feljeg yzésnek é rté k et a d h a tn a : a későbbi b e h a tá stó l m entes, z a v a rta la n friss b e
nyom ás, h iá n y z ik b előlük.
Az e m líte tt o koknál fogva én se tu d o m eg y fo rm a részletességgel tá rg y a ln i az erd ély i első orosz m egszál
lás és a felm entő tavaszi h a d já r a t m in d en m o zzan atát.
E g y ik rő l többet, a m ásik ró l kevesebbet tu d u n k ; ebből te h á t m á r ö n k én t k ö v etk ezik a leírás egyen etlen és h é zagos volta is.
A k ú tfő a n y a g b a n lép ten -nyo m on táto n g ó sz a k a d é k o k a t csak tö bbé-kevésbbé v aló sz ín ű tlen feltevésekkel, v agy egyes k ró n ik á so k tó l kölcsönzött d a jk a m esé k k e l le
h e te tt volna áth id aln o m , a m itő l az o n b an tartó zk o d tam . Ily e n fo rm án tö b b et ad o k u g y a n an n á l, am i az eddigi összefoglaló leíráso k b a n olvasható, de mégse eleget a rra , hogy a ta n u lm á n y cím ében jelz ett esem én y ek n ek h iá n y tala n , teljes képét lá th a ssu k . U gv érzem teh á t, hogy meg
kell okolnom , m iért n y ú lta m mégis ehhez a tárg y h o z?
A zért, m ert m eggyőződésem szerint ennek a h a d já r a t
n a k a k tá i a lk a lm a sin t telje se n lez á ru lta k . Alig lehet re m én y ü n k , hogy részletesebb és m egbízhatóbb, a most m ég fen nálló h iá n y o k a t pótló a d a to k kerülhessenek v a lah o n n a n n a p v ilá g ra . Be kell te h á t é rn ü n k azzal, am i van, b á rm e n n y ire hézagos is.
I.
Az orosz m egszállás előzm én yei.
1849 fe b ru a riu s 4-én, a m id ő n a S zékely fö ld ö n a la k u lt h o n v éd csap ato k ú jb ó l B rassó felé k ö zeled tek : az e lö l
já ró b a k ü ld ö tt h u sz á ro k eddig m ég nem láto tt, ism e re t
len ru h á b a öltözött, lán d zsás lovasokkal c s a p ta k össze, S zászh erm án y m ellett. K ozáko k voltak, teh á t a h a ta lm a s m uszk a c á r h ad seregének ta g ja i.
H ogyan csö p p en tek ide? J ö ttü k e t jó fo rm á n csak h i
telre nem m élta to tt kósza h íre k előzték m eg; a n n á l m eg
lepőbb volt teh á t, hogy m ost egyszerre m égis itt voltak, h ív a tla n és v á ra tla n , m in denesetre n ag y o n k ellem etlen láto g a tó k k é n t.
Az oroszoknak erről az első erd ély i p ró b álk o z ásá ró l á lta lá b a n véve nem sok szó esett m ég; részben azért, m ert ez. a m ásodik invázióhoz — a jú n iu sih o z — v isz o n y ítv a csekélység volt, m ásrészt meg a z é rt is, m ert a re á v o n a t
kozó írá so k n a k legnagyobb része sokáig nem volt hozzá
férhető.
A zonban fe lp a tta n v á n az a zár, am ely o ly an féltve óvita a k u ta tó tó l a bécsi cs. és k ir. H a d ile v é ltá rn a k a m a g y a r szab a d sá g h a rc ró l szóló részét: á tv iz sg álh a tta m a nagyszebeni fő h a d p a ra n c sn o k sá g n a k s a terü leté n a la k u lt e rd é ly i o sztrák h a d te stn e k egész ira ta n y a g á t s a b ban, a szóban forgó tá rg y ró l is sok érdekes a d a to t ta lá lta m .
Ezek felh aszn álásáv al lehetővé v ált, hogy enn ek a brassói és nagyszebeni (muszka v ilá g n a k előzm ényeire az eddiginél nag yo bb világosságot d e ríth esse k s e g y ú tta l re á m u ta th a ssa k a rr a az — eg y e té rtő n e k ép p en nem
8
m o n d h ató — viszo n yra is, am ely a m egszálló orosz s az e rd é ly i o sz trá k c sa p a to k közé, m á r a legelső n a p o k b a n é k e t ü tö tt.1 .
A tö rté n elm i k é z ik ö n y v e k n y o m án k ia la k u lt — a la p já b a n véve helyes — felfogás szerin t, a téli orosz b e
törés h á tte ré b e n k ét jólism ert, n e k ü n k m a g y a ro k n a k b izo n y ellenszenves a la k : S ah n en F erenc szász comes és S a g u n a A n d rás nagy szeb eni görögkeleti oláh p ü s p ö k 1 2 la p p a n g o tt.
K étségtelen, hogy á llá s u k n á l és tek in té ly ü k n é l fogva, a szászokat és az o láh o k at érd ek lő kérdésekben, a „spi
ritu s rector" szerep ét já ts z o ttá k s íg y érthető, hogy leg a lá b b is addig, m íg m aga a nagy szebeni fő h ad p a ra n cs- n okság m eg nem te tte a döntő lépést, ők v o ltak az orosz m egszállás legbuzgóbb és leghangosabb szószólói.
D e m á r h a tá ro z o tta n téves az a — szintén e lte rje d t
— felfogás, hogy a z oroszok m eg h ív á sán a k első gondo
la ta 1848 decem ber 28. és 31. k ö zö tt keilt életre. íg y te r
m észetesen ham is m in d en o ly an okoskodás is, am ely szerin t a b e a v atk o z ás eszm éje Bem h a d já r a tá n a k első sikerei n yom án, vag y is az 1848 decem ber végén b eállott k a to n a i h ely zet k övetkezéseként, sz ü le tett volna meg.
A kétségtelen ül m eg á lla p íth a tó igazság ez: B áró P u c h n e r A n ta l a ltá b o rn a g y , erdélyi fő had parancs-
1 Az első orosz megszállás diplomáciai hátterét részletesen magyarázza Iloruáth Jenő, ,,Törökország semlegessége 1849-ben“
című tanulmányában. (Történeti Szemle: 1930. évf. 46. és k. II.) Az alábbiakban csak annyiban érintjük az események diplo
máciai részét, amennyiben az általános hadihelyzet megértéséhez szükségesnek látszik.
2 Miskolcon született, 1809-ben. Macedovlach származású, rám.
kát. vallású volt s magyar iskolában tanult. Hitet változtatván, 1829-ben gör. kel. (rác) teológus lett Yersecen, majd 1846 január 27-én gör. kel. (oláh) püspöki vikárius Nagyszebenben. Akkor még alig tudott oláhul. 1848 február 5-én püspök lett. 1852-ben bárói rangot kapott s 1864-ben érseki méltóságra emelkedett. 1873-ban halt meg. (Molclooán Gergely: Saguna András. 7.. 32., 83., 94.. 99, 119. 1.)
9 n ő k .3 1848 n ovem ber 1-én részletes jelen tésb en szám ok be H erceg W ind isch-G raetz tá b o rn a g y n a k a k irá ly h á g ó n - tú li h ely z e trő l és azok ról az esem ényekről, a m e ly ek ott a tö rv én y es m a g y a r k o rm á n y lem ondása u tá n játsz ó d ta k le.4
P u c h n e r, minit k o ráb b i jelentései is m u ta tjá k , jó z a n u l ítélte m eg az általán o s p o litik a i h ely zetet és jó l lá tta , hogy a kellően elő nem k é szített á ta la k u lá s eredm énye
— m ind az an y a o rsz á g b an , m ind p ed ig E rd é ly b e n — teljes felfo rd u lás és az A u sz triá tó l való elsz a k ad á s lesz."
M indam ellett a Béesből és B u d ap estrő l k a p o tt, e g y m á s
n a k ellentm ondó p a ra n c so k se b ír tá k rá a rra , h o gy h a tá ro zo ttan M ag y arország ellen fo rd u ljo n . Ezt a lépést c sak a tö rv én y es m a g y a r k o rm á n y táv o zása u tá n tette meg s ettő lfogv a M ag yarország ü g y é n e k eg y ik legszívósabb elle n lá b a sa lett.
3 1779-ben született Selmecbányán, hol apja bányakamarai titkár volt. Katonai szolgálatát 1799-ben kezdette meg, a magyar nemestestőrségnél. Mint lovastiszt, vitézül harcolta végig az 1805., 1809., 1815., 1815. és 1821. évi háborút. 1815-ben a Mária Terézia- rend lovagkeresztjét kapta. 1846-ban erdélyi főhadparancsnok és vezénylő tábornok lett. Mint lovassági tábornok halt meg, 1852.
december 28-án.
4 Kriegs-Archiv Wien: Präsid. Acten des G. C. Hermannstadt 1848. Fase. III. Irregestr.
Eredeti fogalmazvány. Az egész Reichetzer Rudolf 1. könnyű- lovasezrcdbeli őrnagy, hadtestsegédtiszt írása, Puchner kézjegyével.
Teljes szövegét a Leoéltári Közlemények 1925. évfolyamában adtam ki. (556. és kll.)
5 „Bei der Gewissheit aber, dass jene Fäden die in Ungarn eine demoeratische Anarchie spinnen, auch nach Siebenbürgen her
über reichen, würde es nicht möglich seyn, die Nachricht des wirk
lichen Ausbruches abzuwarten, weil dann zugleich hier eine derlev im Voraus combinierte Schilderhebung die Anhänger Sr. Majestät unvorbereitet finden würde. Es müssen daher alle Massregeln jetzt schon, und das auf das Schleunigste getroffen werden, dies zwar umsomehr, als selbst der jetzige anarchische Zustand in Ungarn hinreichend die Trennung von der Monarchie darstellt. . (Puch
ner a hadügyminiszternek és a galiciai főhadparancsnoknak: Nagy
szeben, 1848 szept. 15. — Kriegs-Archio Wien: Präs. Acten des G. C.
Hermannstadt, 1848. Fase. II. Irregestr.)
10
A m ilyen jó l b írá lta m eg P u c h n e r a p o litik a i h e ly zetet, o ly an ham isan ítélte m eg az erd ély i erő viszonyo k a t s ez az u tó b b i k ö rü lm é n y a la p já b a n m eg ren d ítette az öreg fő h ad p a ra n c sn o k n a k a h a d m ű v e lete k sikerébe eleinte v e te tt bizalm át.
P edig sem m i se igazolta azt a túlságos aggodalm at, am ely et ez a jelentés e lá ru l sőt a k é t h éttel későbbi ese
m én y ek h a tá ro z o tta n m eg is cáfo lták . U gyanis az a k k o r szervezett, to v áb b á a cs. kir. székely h a tá rő re z re d e k b ő l á ta la k u lt m a g y a r c sap a to k jó k o ra része — különösen a lovasság — m ég 1849 n y a rá n is, c sak felében-h arm adá- b an volt felszerelve6 s k a to n a i fegyelm e — k iv á lt eleinte
— elég gyönge lábon á llo tt.7 A szab ad csap ato k és a nem zetőrség érték e pedig n u llá n á l is kevesebb volt. Ezek csak a rra v o lta k a lk a lm a sa k , hogy ha valahol b a j tám a d t, a z a v aro d á st és a fejetlen ség et fokozzák.
P u c h n e r 30 ezer fő n y i m a g y a r seregről beszél. E k k o ra hasznavehető h a d a t azo n b an 1849 n y a rá n sem leh etett E r
d ély b en összeszedni és in k á b b sokat, m int keveset m on
dok. ha azt állítom , hogy 1848 októberében talán 5000 kom olyan szám baoehető m agyar harcost lehetett volna csatába vinni. Ú gy, hogy ha E rd élyb en, a tö rvén yes m a g y a r k o rm á n y lem ondása idején, legalább egy ke- m én y m a rk ú . g y o rsan h atáro zó és éppen oly an gyorsan cselekvő cs. kir. táb o rn o k van: egy hét a la tt m indennek vége lett volna.
Az erd ély i m a g y a r c sap ato k e rejérő l k a p o tt ham is jelen tések a rra b írtá k P u c h n e rt. hogy — h a csak b izo n y ta la n tap o g ató zás a la k já b a n is — m egpendítse az orosz segítség gon d o latát ebben a jelentésében:
„W ohl steh t im R ü ck en a u f n u r 5—4 M ärsche von hier, eine w ohlg erüstete 50,000 M ann stark e, m it Ge-
0 Mindezt — hivatalos adatok alapján — részletesen kifej
tettem: Történeti Szemle, 1915. évi. 71—114. 11.
7 Ezt bizonyítja, többek között, Gróf Bethlen Gergely ezredes 1S49 április 28-án és Németh László kormánybiztos 1849 július 5-én kelt jelentése, (Csúnyi-leoéltár: 1554 sz. és Kriegs-Archio Ilién:
Feldacten der ung. siebenbürg. Armee, 1849. Fase. \ II. Nr. 6.)
11 sch ü tz w ohl versehene R ussische A rm ee, die von T ag zu T ag sich v e rm e h rt — in w iew eit ich diese als eine R e
serve an sehen d a r f — in w ie ferne ich in u n g ü n stig stem F alle von ih r S u ccurs e rw a rte n k a n n u n d d a rf — ist m ir u n b e k a n n t — w ä re m ir a b e r zu r g rü n d lic h en E in leitu n g u m fa ssen d e r O p e ra tio n e n zu w issen seh r n ö th ig !“8
A z Oláh- és M oldvaországban m egszállott oroszok m eghívásának első kim utatható terve tehát nem 1848 decem berének utolsó napjaiban, hanem 8 héttel koráb
ban vetődött fel. D e el is a lu d t, m ert P u c h n e r eszm éje nem ta lá lt v isszh an g ra az osztrák k o rm á n y n á l.9
A fo ly ta tá s a z u tá n a szászok és az oláhok dolga lett.
A S zékely földö n a la k u lt m a g y a r c sa p a to k m á r 1848 n ovem ber végén fen y e g e tté k a B arnaságot s 29-én. H íd- vég és Á ra p a ta k között, össze is ü tk ö z te k az o sz trá k o k kal. Minithogy pedig en n ek a tá m a d á s n a k fo ly ta tá sa is 8 I. Miklós cár 1848 március 26-án kelt manifesztuma — de még inkább az orosz külügyminiszternek a bukaresti és jasii orosz konzulokhoz intézett jegyzéke — gyaníttatja, hogy a cár nemcsak a maga birodalmában, hanem annak szomszédságában se fog tűrni semmiféle forradalmat. (Anui 1848 in Principatele Romane: T. 158., 174., 175., 195. 1.)
Minthogy pedig a Porta a két dunai fejedelemségben mind
egyre fokozódó zavarokat nem tudta lecsendesíteni: 1848 július 10-től kezdve Morvaországot, szeptember 27-től kezdve pedig Oláhországot is, az Y. orosz hadtest szállotta meg, Liiders Sándor gyalogsági tábornok vezetése alatt. (Anul 1848: III 168. 1. továbbá:
Acte si documente relatioe la istoria renascerei Romániei: I. 555.
és 557. 1.) A megszállást az Orosz- és Törökország között 1849 május 1-én létrejött balta-limani szerződés hosszabbította meg, a további szükség tartamára. (Acte si documente: I. 557—560. 1.)
'J Timoni bukaresti osztrák diplomáciai meghatalmazott 1843 október 51-i jelentése szerint, Puchner már azokban a napokban levelezett Lüderssel. (Horváth Jenő: i. m. 56. 1.)
Nem tudjuk, mit írtak egymásnak, de azt tudjuk, hogy Puch
ner hivatalos postáját az oroszok továbbították Oláh- és Moldva- országon át Bukovinába, ahonnan azután Galicián keresztül jutott el Olmützbe.
12
íg érk ezett: a m eg riad t szászok decem ber 2-án n y ila tk o zatot szerk esztettek az oroszok b e h ív á sa tá rg y á b a n s az oláh „békeszerző b izo ttsá g “ -g*al is a lá íra ttá k .10 11
Ez volt te h á t az előzm ények m ásodik felvonása, am ely azo n b an 4 h é tte l előzte m eg a z t a d átu m o t, am elv
— általán o s felfogás szerint — az orosz segítség gondola
tá n a k sz ü le tésn a p ja lett volna.
D e ez a d á tu m is m egcáfol m in d en o ly an m a g y a rá zatot, am ely az oroszok m eg h ív ását az a k k o ri á lta lá nos h a d ih e ly ze tte l a k a r j a v alam ily en k a p c so la tb a e rő szakolni. A segélykérést, leg aláb b eleinte, Brassó v á lsá gos h elyzete k ív á n ta m eg.11 Bem h a d já r a tá n a k nem le
h e te tt rá h a tá sa , még pedig a z é rt nem, m ert ez a h a d já r a t m eg se k ezdő d ö tt decem ber 2-án.
Bem u g y an is csak decem ber 9-én vette á t 12 Szilágy- som lyón a 4-én o d ah ú zó d o tt — előbb B áró B aldacci E m á n u el tá b o rn o k ,13 m a jd később ideiglenesen Czetz János ő rn a g y 14 p a ra n c sn o k ság a a la tt állo tt — kicsiny h a d vezetését. E rd é ly belsejében te h á t, m á r n é h á n y n a p p a l a kolozsvári „ b o trán y o san szom orú tö rté n e te k “15 u tán c su p á n a S zék elyfö ldö n v o lta k m a g y a r csapatok, am e
ly e k n e k m ag v á t a 14. és 15. szám ú (1. és 2. székely) 10 Kővári: Okmánytár az 1848/49. erdélyi eseményekhez. 154., 155. 1.
A „comité“ elnöke Saguna, alelnöke Barnutiu Simeon volt.
(Moldován: i. m. 45., 44. 1.)
11 Ez az erdélyi osztrák hadtest hadműveleti naplójából is kitűnik: „Die Beratung der russischen Truppen erfolgte haupt
sächlich aus Rücksicht für den Kronstädter District, der dureü die raubsüchtigen Szekler — — — neuerdings bedroht wurde."
(Kriegs-Archiv Wien: Feldacten des k. k. Armee-Corps in Sieben
bürgen, 1849. Fase. XIII. A. Nr. 15.)
12 Kriegs-Archiv Wien: Feldachten der ung. siebenbürg.
Armee, 1849. Fase. XIII. Nr. 3.
13 Baldaccit 1848 november 11-én nevezte ki a magyar kor
mány az erdélyi magyar csapatok parancsnokává. (Nemzeti Mú
zeum levéltára. 'Törzsanyag, 1848 novemberi iratok.)
14 A Honvédelmi Bizottmány 1848 november 23-án kelt 3540/Eln. sz. rendelete. (Orsz. Levéltár: H. T. 1848. D. 834.)
15 U. o.
13 h a tá rő r-g y a lo g e z re d s a 11. szám ú (székely) h a iá rő r- hu szárezred alk o tta.
A Bem kezébe ju to tt haderő , m ely p á r n a p p a l a kolozsvári szala d ás10 előtt 2380 gyalogosból. 520 lovas
ból és J07 tü zé rb ő l á llo tt,16 17 nem volt h a d m ű v e letre a lk a l
m as á lla p o tb a n . Ez az oka, hogy Bem m ég decem ber 19-én is S zilágysom lyón időzött, az an y ao rszág b ó l é r
kező seg ítő csap ato k ra v árak o zv a.
E nnélfo g va P u c h n e rn e k egyelőre c su p á n a s z é k e ly földi m a g y a r c sa p a to k k a l g y ű lh e te tt m eg a b a ja : ezek azo n b an jó v al g y ö ng ébbek v o ltak az övéinél. D ecem beri á llo m á n y u k a t nem tu d o m pontosan m e g á lla p íta n i s így, m ás hiteles a d a t h iá n y á b a n , csak 1848 jú liu s 31-i lé ts z á m u k a t közölhetem , am ely szerint a k ét székely h a tá rő r- gyalogezred (m indössze 4 zászlóalj) 4530 főből, a II.
h u sz áre z re d (8 század) ped ig 1571 em berből és 935 lóból á llo tt.18 K ésőbb, szabad ság olás k ö v etk eztéb en, a g y alo g
ság 4—500 fővel m eg is fo g y atk o zo tt s az így b e á llo tt h iá n y t eg y á ltalá n nem p ó to lh a ttá k a frissensiilt, irnígy- a m ú g y b e ta n íto tt és v a jm i h iá n y o sa n felszerelt honvéd- csap ato k . A székely h u sz áre z re d k ét század a pedig az o sztrákokh oz csatlak o zo tt s m indvégig az ő o ldalu k o n h a rc o lt.19
Ezzel szem ben a P u c h n e r keze a la tt levő h ad erő : 12 z á szló aljb a osztott 11.460 gyalogosból, 14 századba o s z to tt 1680 lovasból és 3 ütegből á llo tt.20
16 November 17.
17 Baldacci jelentése: Kolozsvár, 1848 november 12. (Orsz.
Leóéit ár: H. T. 1848. D. 838.)
18 Summarische Stand- und Dienst-Tabelle pro Mense Juli 1848. (Orsz. Leoéltár: H. T. 1848. D. 815.)
19 Kriegs-Archio Wien: Feldacten des k. k. A. C. in Sieben- Bürgen, 1849. Fase. VI. Nr. 14.
20 Báró Vay Miklós kormánybiztos jelentése: Kolozsvár, 1843 nov. 7. (Orsz. Leoéltár: H. T. 1848. D. 838.)
A tüzérség állománya nincs feltüntetve. 1848 július 31-én mindössze 298 cs. kir. tüzér volt Erdélyben. Az itt említett háropi üteg teljes hadiállománya ez lett volna: 6-íontos gyalogosüteg:
3 tiszt, 121 legény, 83 ló; 6-fontos lovasüteg: 3 tiszt 134 legény, 122 ló; 12-fontos gyalogosüteg: 3 tiszt, 133 legény, 88 Jó.
14
A k k o r teh á t, a m ik o r a z oroszok behív ása először szóbakerüllt, nem volt szükség sem m iféle külső tám og a
tá sra .
Ez D e S egur b u k a re sti fra n c ia főkonzul jó v al ké sőbben, 1848 decem ber 22-én k e lt jelentéséből is k itű n ik , am ely b en a rró l é rte síti B astide k ü lü g y m in isztert, hogy 21-én d é lu tá n 6 ó ra tá jb a n N agyszebenből érkezett fu tá r - jelen tés szerint, P u c h n e r c s a p a ta i k ö rü lfo g tá k a m ag y a r felkelőket, a k ik az oláh h a tá r r a sz o ru lta k s alk alm asin t n em so k ára a K á rp á to k déli o ld a lá ra fo g n ak m enekülni.
E rre a tu d ó sítá s ra az orosz és tö rö k táb o rn o k o k n y om b a n m eg p aran cso lták , hogy a h a tá ro n á tjö v ő m a g y a r fel
k elő k et tü sté n t le k e ll feg y v erezn i.21
N ag y kérdés, v á jjo n szóról-szóra ez volt-e a n a g y szebeni jelentésben — am ely az ak k o ri h ad ih ely zetn ek b izon y nem felelne m eg — v ag y pedig csak a felületes fra n c ia főko n zu l m ásíto tta m eg e n n y ire ? B árm int volt is, a jelentés m agva az, hogy az o sztrák o k ügye jól, a m ag y a ro k é azo n ban a n n á l rosszabbul állott, ennélfogva az erd ély i o sztrák fő h ad p a ra n o sn o k nem is szorult id e gen b eav atk o zásra.
Ám de az o láh o k és még in k áb b a szászok főem berei m ásk é n t gondolkoztak. M ikor tu d n iillik Som bory ezre
des — 1848 decem ber 5-én — P rá sm á rt k a rd c sa p á s n él
kül. S zászh erm án y t pedig ném i ellenállás u tá n m e g sz állo tta s m ásnap Szen tp éter, B o tfalu és F ö ld v á r is m eg a d ta m a g á t:22 az em lített vezető férfia k , a fő h ad p aran cs- nokság m egkerülésével, a B u k arestb en székelő L üders orosz táb o rn o k h o z ip a rk o d ta k férkőzni. C sa k h a m a r el is á ra s z to ttá k őt a b rassai és a nagyszebeni városi tanács ú tjá n k ü ld ö tt, rém h írek k el m eg tö ltö tt tu d ó sítása ik k a l, a m ely ek b en e g y ú tta l az orosz c sap a to k közbelépését is k érték .
H ogy ez a fészkelődés c sa k u g y a n az osztrákok h á ta 21 Anul 1848: V. 610., 611. 1.
22 Nagy Sándor: Háromszék önvédelmi harca. 47—49. 1.
m ögött s egyelőre az ő tu d tu k n élk ü l tö rté n t, ebből az esetből v ilág lik ki:
A m időn az e rd é ly i szab a d sá g h a rc b ó l o ly an jó l ism ert G edeon József cs. kir. a ltá b o rn a g y , 1848 decem ber 11-én éjje l, egy B rassó ban összeült vegyes bizo ttságg al t á r g y a lt: tö b b ek k özött az is szóba k e rü lt, hogy az oroszok kö zv etlen ü l a m a g y a r h a tá rig to ltá k előőrseiket a Tö- m ö si - s z orosba n .2 3
G edeon erre a z t k érd ezte: v á jjo n igaz-e, hogy az ú g y n ev ezett H é tfa lu oláh lakossága az oroszok segítsé
gét k ív á n ja s h a igaz, m it szól hozzá az oláh ság é rte l
m esebb része?
A b izo ttság az első k érd ésre „igen‘ -nel válaszo lt; a m áso d ik ra pedig azt felelte, hogy az oláh „C om ité" s a
„ p ra e fe c tu rá k " m ag uk is ellenzik a dolgot.23 24 M indent el
k ö v ettek, hogy m eggyőzzék a n ép et en nek a k ív á n s á g n a k k ép telen voltáról. F á ra d o z á s u k n a k m áris meg volt a kellő sik ere.25 26
A szászok v élem ényéről és k ív á n sá g á ró l nem esett szó.
G edeon ta lá n el is h itte volna ezt a n y ila tk o z a to t, ha nem k a p — u g y a n a k k o r, a m ik o r a h a llo tta k ró l szóló jelen tését írta — egy nag y o n fontos és sürgős tu d ó sítá st B rassóból, B áró S tu tte rh e im János cs. kir. ezredestől. * E h hez a jelen téshez az O lt és a Bodza k ö zö tt oláhfö ldö n álló orosz c sap a to k p a ra n c sn o k á n a k , E n g e lh ard t tá b o r
n o k n ak , levele volt csato lv a.27
23 Gedeon Puchnernek: Sárkány, 1848 dec. 13. (Kriegs-Archio Wien: Feldacten des k. k. A. C. in Siebenbürgen, 1848. Fase. XII.
Nr. 2.)
24 Az oláh békéltető bizottság, 1849 március 4-én kelt nyilat
kozatában, határozottan a szászok nyakába varija az orosz beavat
kozás ódiumát. Beismeri ugyan, hogy aláírta az 1848 dec. 2-án kelt nyilatkozatot, de tagadja, hogy a későbbi tárgyalásokon részt vett volna. (Kővári: Okmánytár, 155. 1.)
25 Gedeon id. jelentése.
26 Kriegs-Archiv Wien: Feldacten des k. k. A. C. in Sieben
bürgen, 1848. Fase. XII. Nr. 2. a.
27 Sinaia, 1848 dec. 11. (U. o. Nr. 2 b.) Engelhardt a 15. orosz
16
Az orosz táb o rn o k , a hozzá m ag án ú to n ju to tt kéré- sekre válaszolva, részvétét k ü ld i Brassó v áro sán ak , v a la m int az egész B arcasá g n ak is s e g y ú tta l m entegetőzve írja , hogy b á rm e n n y ire szeretne is a szorongatott szászok segítségére jö n n i, nem teheti, merít a nép jog emelte gát ú tjá t állja annak, hogy az orosz csapatok átléphessék a m agyar határt.
M indam ellett, hogy a m enekülő szász és oláh lak o s
ság m inél h a m a ra b b ju th a sso n az oroszok menitő k a rja i közé: Liiders parancsára a m agyar határszélre tolta az előőrsök vonalát.
S tu tte rh e im ezredes n ag yo n óvatosan válaszolt erre a levélre.28 S oraiból u g y a n c sa k kiérzik , hogy nem lá tja k ív á n a to sn a k az idegen b eav atk o zást s azt a rem ény ét h a n g o z ta tja , hogy a m ár m egkezdett b ékéltető e ljárással a S zék elyföldö n is n em so k ára h e ly re áll a régi törvény es ren d és nyugalom .
E n g e lh ard t leveléből te h á t ny ilv án v aló , hogy a sz á szok és az oláhok a k n a m u n k á ja decem ber 2-a óta is következetesen és sz a k a d a tla n u l folyt s hogy az orosz előőrsöknek a m a g y a r h a tá ro n való m egjelenése, Bem jó v a l később m eg in du lt tá m a d ó h a d já ra tá v a l sehogyse fü gg h et össze.29
E n n e k az észak -erd ély i h a d já r a tn a k első szám ot
tevő ered m ény e a decem ber 23-án v ív o tt dési ütközet, m a jd K olozsvár visszafoglalása volt, utolsó a k k o rd ja gyaloghadosztály 2. dandárának volt a parancsnoka. (Neidhardi.
Bericht über die Kriegsoperationen der russischen Truppen gegen die ungarischen Rebellen. I., II. 72. 1.)
28 Brassó, 1848 dec. 12. (Kriegs-Archio Wien: Feldacten des k. k. A. C. in Siebenbürgen, 1848. Fase. XII. Nr. 2 c.)
29 Úgy látszik, hogy Lüders már a most leírott események ide
jén elkészítette az erdélyi osztrák s az oláhországi orosz hadak együttműködésének tervét. De a cár akkor azt válaszolta reá, hogy Puchner elég erős arra, hogy a magyarok próbálkozásait meghiú
sítsa. Egyúttal meg is tiltotta, hogy az orosz csapatok az ő bele
egyezése nélkül, magyar területre nyomuljanak. (Buchanan angol nagykövet Palmerstonnak: Sz. Pétervár, 1849 jan. 31. — Corres
pondence relative to the affairs of Hungary. 1847—1849. 134. 1.)
ped ig 1849 ja n u á riu s 4-én és 5-én T ih u c án á l, a Borgói- szorosban h an g zo tt el.
Az o sztrák c s a p a to k n a k B áró W a rd e n e r a ltá b o r
n a g y ,30 m a jd U rb a n ezredes,31 p a ra n c sn o k ság a a la tt állo tt része B u k o v in áb a szorult s ezzel h a tá ro z o tta n Bem j a v á ra billen t a helyzet. Most m á r c s a k u g y a n volt a szá
szok és az oláhok v é sz k iá ltá sá n a k v alam i a la p ja s en nek k ö v etk eztéb en az oroszok b e h ív á s á ra irá n y u ló m ozga
lom is m ásodik, e z ú tta l döntő fáz isáb a ju to tt.
17
30 1848 december 26-án meghalt.
31 A 17. sz. (2. oláh) határőr-gyalogezrednél szolgált s az oláh felkelésnek egyik fő mozgatója volt.
Gyalókay J.: Az első orosz megszállás cs Erdély felszabadítása 2
II.
Az oroszok behívása.
Az o sztrák h ad erő h elyzete 1848 decem ber végén, h aso n ló v o lt a m a g y a r sereg éh ez, a n n a k k o lo zsv á r—
c sú csa—szilágysom lyai v isszavonulása u tán .
P u c h n e r c s a p a ta in a k egy része is kiszoru lt E r
délyből, o ttm a ra d t része pedig a h a rc o k okozta vesztesé
gek és m in denféle kó rság o k következtében, egyre a p a d t; haszn av eh ető p ó tlá st azo n b an sehonnan se kap o tt.
Az a k k o r sorozott ú jo n co k zöme egy h a jító f á t se ért, a h ev en yén a la k u lt ú j ü teg ek pedig — kellőszám ú kezelő- és hajtóleg én ység, v a la m in t h aszn á lh ató h átas- és hám oslovak h iá n y á b a n — b izo n y csak g y arló tá k o l
m án y o k v o lta k .1 Nem is igen á llo ttá k a sa ra t az a n y a országból érkezett, jo b b a n ellá to tt m ag y a r ütegekkel szem ben.
M indehhez m ég az is já ru lt, hogy E rd élyb en sok o ly an öreg tiszt volt, ak i az o ttan i n y ugalm as, csöndes viszonyok k özött még egy p á r évig szolgálhatott volna, de most, am ik o r k itö rt a hábo rú ság, a fokozott testi és lelki m egerőltetés fo ly tán , eg y re-m ásra kidőlt a sorból.1 2
íg y a z u tá n a rá n y la g h am ar, n ag y tisz th iá n y állott be. am elyet — legalább egyelőre — sehogyan se lehetett pótolni.
1 Kriegs-Archio Wien: Feldacten des k. k. A. C. in Sieben
bürgen, 1849. Fase. XIII. B. Nr. 36 u. 76.
2 A tábornokok közül Wardener, Gedeon, Gallbrunn, Graeser és Schurtter.
I
Viszont az erd ély i m a g y a r h adsereg, az a lig á d ig felszerelt ú jo n co k a t leszám ítv a, jó l fegy v erzett és jó l r u h ázo tt se g ítő c sa p a to k a t k a p o tt az a n y a o rsz á g b ó l s — h á la Bem k em ény m a rk á n a k — a fegyelem is kezdett ja v u ln i.
íg y te h á t érth ető , hogy az o sztrák o k h e ly z e tü k b a lra - fo rd u ltá v a l ú g y lá ttá k , hogy n ag y o b b belső v ag y külső segítség nélkül, m á r nem sokáig fo ly ta th a tjá k a harcot.
A belső segítség a szász és oláh felkelés a la k já b a n v aló su lt meg, de nem tu d o tt m egfelelni a h o z z áfű z ö tt n a g y v á ra k o z á sn ak . A külső segítség d o lg áb an p ed ig a k ét nem zetiség vezetőem berei nem tu d ta k m egegyezni a fő h ad p a ra n csn o k k a l. P u c h n e rt u g y an is a szászok és az o láh ok folyton m eg ú ju ló ja jg a tá s a se b írh a tta reá. hogy
— v elü k eg y g y ék én y en á ru lv a — a k o rm á n y h á ta m ö
gött, alaittom ban alk u d o zzék az oroszokkal.
Végül a tü re lm e tle n Salinen, látv a , hogy L iiders se h e d e rít m ag án term észetű k ö n y ö rg ésü k re : 1848 decem ber 28-án írá sb a n fo rd u lt a nag y szeb en i fő h ad p a ra n csn o k - sághoz, azzal a kérdéssel: v á jjo n az o sztrák c sap a to k a h a rc ide-oda h u llám zása közben is meg tu d já k -e védeni B rassót és N agyszeben i?
K ár, hogy ez a levél nincs meg, de ta rta lm a — leg
a lá b b n a g y já b a n — a reá ad o tt v álaszból is m e g á lla p ít
h a tó 3 s ebből k iv iláglik, hogy Sahnen „ re n d k ív ü li seg ít
séghez“ a k a rt fo lyam o dni a b b a n az esetben, h a az o sz trá k o k a k ét város és a K irály fö ld o lta lm á ra gyöngék vol
n á n a k . P u c h n e r hely ett P fe rsm a n n a ltá b o rn a g y válaszolt m ég a z n a p Salm ennek, közölvén vele, hogy h a a h a d m ű v eletek m ásfelé sz ó líta n á k a mozgó h ad testet, a két szász cen tru m védelm ére nem m a ra d n a elegendő oszt
rá k csapat. Ez lévén a rideg valóság, nem ellenezheti, hogy a szászok, s a já t é rd e k ü k b e n , ahhoz a bizonyos re n d k ív ü li segítséghez fo rd u lja n a k . Ez — b á r P fe rsm an n nem m o n d ja — nem leh etett m ás, m in t az oroszok m eg
h ív ása.
3 Kriegs-Archio Wien: Feldacten des k. k. A. C. in Sieben
bürgen, 1848. Fase. XII. Nr. 7.
19
2*
20
A válasz te h á t m ás szóval azt jelen tette, hogy a fő- h ad p am n c'sn o k ság s z a b a d já ra h a g y ja u g y a n a szász comeslt az orosz beav atk o zás kérdésében, de nem részesíti sem m iféle h iv atalo s tám o g a tá sb a n . M indam ellett el nem tag a d h a tó , hogy Salm on e z ú tta l való fellépése fo rd u ló p o n t lett az oroszok b e h ív á sa dolgában. P u c h n e r tu d n i
illik, részin t a túlság o san sö tétn ek lá to tt k a to n a i hely zet következtében, részint a nem zetiségek so p á n k o d ásá ra h a llg a tv a , m ég a z n a p segítséget k é rt a F első m ag y ar- országon egyideig d iad a lm a sa n harco lt G ró f Schlick F eren c a ltá b o rn a g y tó l,4 to v á b b á B áró C ordon F erenc h a d ü g y m in isz tertő l, v a la m in t H erceg W indisch-G raetz A lfred táb o rn a g y , fővezértől is. A z utóbbihoz intézett jelentésében, m ajd 1849 januárius 1-én is, újból megpen
dítette az orosz segítség gondolatát.5 6
A h a d ü g y m in isz te r nem válaszolt, Schlick és W in d isch -G raetz pedig, a súlyos h ely zetre h ivatkozva, m eg
ta g a d ta a segítséget. Az u tó b b i azo n ban tü sté n t közölte P u c h n e r ja v a s la tá t H erceg S ch w arzen b erg F e lix m inisz
tereln ö k k el is.c
S ch w arzen b erg — m in t 1849 ja n u á riu s 18-án kelt v álaszáb ó l k itű n ik — id eg en k ed ett az oroszok b e h ív á sá tó l7 s azt, m int lá tn i fogju k , P u e h n e rn e k is m eg tiltotta.
4 1848 dec. 28. — (U. o. Nr. 8.)
5 Staats-Archiv Wien: A külügyminisztérium pol. ltára. Fasc.
X. 27. a. Intervention russe.
6 „Ich habe gleich den ersten Bericht Euer Excellenz vom 28-ten Dezember v. J. Nr. 1864/p, womit Sie die Absicht aus
sprechen, sich im äussersten Falle mit den russischen Truppen Commandanten einzuvernehmen, und ebenso Ihren späteren Be
richt vom 1-ten d. Mts. Nr. 4 et 5/q. mit den Erklärungen der Be
vollmächtigten der sächsischen und romanischen Nazion dem Minister-Präsidenten Fürsten Felix Schwarzenberg mitgetheilt und erhalte von demselben hierauf so eben die Entgegnung, welche ich hierneben Ihrer Kenntnis und Darnachachtung in voller Abschrift beischliesse.“ (Buda, 1849 jan. 20. — Kriegs-Archiv Wien: Präs.
Acten des G. C. Hermannstadt. 1849. Fase. II. Irregestr.)
7 „Eine Herbeiziehung der Russen würde ich vom politischen Gesichtspunkte aus betrachtet, nur als ein äusserstes und jeden
falls beklagenswerthes Mittel betrachten, und ich gebe mich gerne
21 M inthogy azo nb an O lm ü tzb en is v álság o sn ak íté lté k az e rd é ly i helyzetet, m á r az 1849 ja n u á r iu s 6-án összeült m in iszte rta n ác s u ta s íto tta a g alíciai fő h a d p a ra n csn o k o t.
B áró H am m ersitein Vilmos lovassági táb o rn o k o t,8 hogy s e g ítő c sa p a to k a t k ü ld jö n S chlick és P u c h n e r h a d testé n ek .9
*
* *
Salm en sík ra szá llá sá v al egyszerre az oláhok is g y ű lést ta r to tta k N agyszebenben, m ely m ásn a p is folyt m ég.10 D ecem ber 29-én P u c h n e r m agához h ív a tta a „co
m b é t4“ s tu d tá r a a d v án , hogy Bem h irte le n e lő n y o m u lása és U rb a n m eg h á trá lása fo ly tá n v álság osra fo rd u lt a h elyzet: az ígért n ép felk elés m ielőbbi talp raá llí'tá sá t k ív á n ta .11 S ag u n a két n a p p a l később — P u c h n e r szav ait m eg h a m isítv a — m ár azt m o n d o tta B a rn u tiu n a k és L au- ria n u T re b o n ia n u n a k . hogy a fő h a d p a ra n e sn o k ó h a jtá sa szerint, az oláh és szász „n em zetn ek 4' kell az oroszokat b e h ív n ia .12 A zonban az erre összeült vegyes gyűlésen, m ag a az oláh „com ité“ tilta k o z o tt leg jo b b an az oroszok ilyen fo rm á b an tö rtén ő felkérése ellen. C su p á n S a g u n a és egy O rg h id á n R u d o lf nevű b rass a i keresk edő sz av a zott a ja v a s la tra ; a szászok ellenben — s részben az oláhok is — a p rá n k in t elilla n ta k . Végül az a kevés em ber, aki mégis ott m ara d t, azt h a tá ro z ta , hogy ne a két
„n em zet4', h an em csak N agyszeben és Brassó városa k é rje az orosz segítséget.13
der Hoffnung hin, dass es den Anstrengungen des genannten Com- mandierenden Generals und der Einwirkung Euer Durchlaucht ge
lingen werde, jenen äussersten Schritt zu vermeinden.“ (U. o.) 8 Eredetileg az 1815-ben feloszlatott „Westphaliai-Legio“ 1.
huszárezredének volt a parancsnoka. A cs. kir. hadseregbe átlépve, az 1. dzsidás ezred parancsnoka lett.
9 A minisztertanács jegyzőkönyve, 5. pont. (Staats-Archiv Wien: Kab. Z. 72., Min. Z. 522/49.)
10 Moldován: i. m. 57. és k. 11.
11 Moldován: i. m. 60. 1.
12 U: o. 61. 1.- 13 U. o.
22
És c sak u g y a n , 1849 januárius 2-án már m egérkeztek az erdélyi kü ld ö ttek B ukarestbe,14 k a to n a i segítséget kérve nem csak L ü d ers táb o rn o k tó l, h an em a b u k a re sti tö rö k k o rm ányzó tó l, O m er p asátó l is.15 Term észetes, hogy ez az ügy elsősorban nem a táb o rn o k o k ra, hanem a d ip lo m a tá k ra tarto zo tt.
S eg ur fra n c ia főkonzul, m ihely t m egneszelte a dol
got, elm ent orosz kollégájához, K otzebuehez s úgy lá tta , hogy az nag y o n fe lk a ro lta u g y a n az erd élyi szászok és oláhok ügyét, de nem m ert érd e k ü k b e n k ö z b e já rn i.16 N em is teh e te tt sem m it, m ert az intézkedés joga nem őt, h an em a re n d k ív ü li követet — D u H am el altá b o rn a g y o t
— illette meg, ak i a n n a k id e jé n M oldva- és O láhország m eg szállásán ak is fő szószólója volt. D u H am el b a r á t
ságosan fo g ad ta az erd ély i k ü ld ö ttség et <s m ár egy orosz
tö rö k k o m b in ált h ad m ű v elet tervével is k ezdett foglal
kozni. Ám de F u a d effendi, a P o rta ren d k ív ü li követe,17 a le g h a tá ro z o tta b b a n k ije le n te tte, hogy egy etlen török k a to n a se lép h eti át a m a g y a r h a tá rt s — Segur n ag y m eg
n y u g v á sá ra — ily en értelm ű u ta s ítá s t a d o tt O m er p a s á n a k is.18
14 Colquhoun angol főkonzul Palmerstonnak: Bukarest, 1849 jan. 2. (Correspondence relatioe to the affairs of Hungary, 1847—
1849. 133. 1.)
De Segur francia főkonzul jelentése: Bukarest, 1849 jan. 3.
és 4. (Anni 1848 : Y. 694. I.)
Moldooán szerint (i. m. 62. és k. 1.) a küldöttség tagjai Nagy- szebentől Saguna és Mtiller Gottfried tanár, Brassóból pedig egy városi tanácsos és egy oláh tanár voltak. A Lüdersnek átadott fo
lyamodvány (a nagyszebeni határozattól eltérően) nem a két város, hanem a két „nemzet“ segélykérését tartalmazta, „a szenvedő embe
riség nevében“. Colquhoun hallomása szerint, Lüders sajnálkozva jelentette ki, hogy a magyar határ átlépésére nincs felhatalmazva.
(Correspondence: 133. 1.)
15 A délszláv renegát Omer (családi nevén Lattas Péter), 1848 szeptember 25-én lett Bukarest ideiglenes török kormányzója.
(Acte si documente: I. 355. 1.) 18 Segur jelentése (1 h.)
17 Fuad azelőtt a török külügyminisztérium politikai osztá
lyának volt főnöke. (Anul /848:111. 735. 1.)
18 Colquhoun Palmerstonnak: Bukarest, 1849 jan. 2. (1. h.)
23 D e azért D u H am ei és F u a d is egy-egy fu tá rt k ü ld ö tt
— m in d e n ik a m aga k o rm á n y á h o z — to v áb b i u ta s ítá s é rt.1"
M ásnap — ja n u á r iu s 3-án — az erd é ly i k ü ld ö tte k ú jb ó l m eg k ö rn y ék ezték F u a d o t s — S egur szerint az oroszok b iz ta tá s á ra — a rra k é rté k , hogy ha m ár nem a k a r tö rö k c sa p a to k a t k ü ld en i E rd ély b e, legalább az oláh katonaságnak engedje meg, hogy megszorult erdé
lyi fa jtestvéreit megsegíthesse. Fiiad azo n b an ezt is k e rek en m eg ta g ad ta .19 20
L á th a tju k tehát, hogy most már nem csak orosz, ha
nem török és oláh fegyveres beavatkozásról is volt szó.
N é h á n y n a p m úlva P u c h n e r m ár e m líte tt decem ber 28-i és ja n u á r iu s 1-i jelentése is O lm ü tzb e érk ezett, a m egrém ült nem zetiségek ja js z a v á v a l eg y ü tt. Ám de S ch w arzen berg a n n y ira k é n y e sn e k ta lá lta a kérd ést, hogy nem m erte n y ílt d iplo m a tia i lépésre szán ni m ag át, m ert attó l ta rto tt, hogy az oroszok b e a v atk o z ása kom oly bo n yodalo m ra a d h a tn a okot s ü rü g y ü l szolg álh atn a F ra n c ia o rsz á g n a k a rra , hogy az A u sz triá v a l a k k o r h a d b a n állott P iem ontot m egsegítse. A h a jla n d ó s á g a lk a l
m asint m eg is lett volna reá. H a llo ttu k , hogy a b u k a re s ti fra n c ia fő konzul rögtön felszisszent, m ih e ly t A u sztria m egsegítéséről volt szó s a fra n c ia b e fo ly á sn ak hódoló F iia d n em csak ja n u á riu s 3-án, h an em a z u tá n is elle
nezte, hogy az oroszok az a k k o r még sem legesnek vélt tö rö k te rü le trő l ro n tsa n a k E rd é ly b e .21
S chw arzen b erg te h á t — még m ielőtt W indisch- G ra e tz n e k és P u c h e rn e k k ü lö n -k ü lö n válaszolt volna — ja n u á riu s 12-én m in isztertan ács elé v itte P u c h n e r je le n tését s egyszersm ind h a tá ro z o tta n az orosz segítség ellen 19 Segur szerint: „Tout sera sans cloiite fini, quand les répon- ses arriveront.“ (Id. jelentése). De ez a jóslás bizony nem vált valóra.
20 U. o.
21 Timoni osztrák ügyvivő jelentése: Bukarest, 1849 jan. 22.
(Kővári: Okmánytár. 147, 148. 1.)
24
n y ila tk o z o tt.22 A m in isztereln ö k (és e g y ú tta l k ü lü g y m i
niszter) term észetesen a c sász á rn a k is előadta ezt a k é nyes és fontos ü g y e t s e m ia tt az e rd é ly i fő h ad p a- ra n c sn o k n a k szán t válasz is csak ja n u á riu s 20-án — te h á t, m in t lá tn i fo g ju k — ép p en a k ritik u s n a p o n készü l
h e te tt el.23
Ez a levél (vagy in k á b b u tasítás) nagyon érdekes s e z é rt jó n a k látom , hogy Valamivel bővebben ism ertes
sem.
Első részében két szem beötlő vezérgondolat van. Az e g y ik a szászok siralm as helyzete, am elyet okvetlenül orvosolni k ell.24 A m ásik ped ig a „segíts m agadon s a k k o r Isten is segít" elve, am e ly et S ch w arzen berg m elegen a já n l P u c h n e r figyelm ébe. M inden egyéb, am it levelének ebben az első részében ír, csak afféle „m ézes-m adzag“ : a császár a ty a i gondoskodása a hozzá a n n y ir a h ű szász nem zetről, a bizonyosan — de nem eg y h am ar — érkező fegyveres tá m o g a tá s25 s az a bizalm i n y ila tk o z a t, hogy
22 A minisztertanács jegyzőkönyve, 5. pont: „...F ürst Schwar
zenberg erklärte sich umso mehr gegen die Anwendung dieses be
denklichen Auskunftsmittels, als die in Galizien oder der Bukovina einfallenden rebellischen Schaaren dort gar keine Sympathien fin
den werden und als Br. Hammerstein in den ihm zu Gebote stehen
den Truppen die Mittel finden wird, allfällige Angriffe zurückzu
weisen und den Oberst Urban sowie FML. Br. Puchner zu unter stützen.“ (Staats-Archio Wien: Min. R, Z. 525/4.)
23 Scluvarzenberg Puehernek: Olmütz, 1849 jan. 20. Staats- Archiv Wien: A külügyminisztérium pol. levéltára. Fese. X. Nr.
27a. Interventio rosse.)
24 Jellemző és nagyon fontos, hogy az egész levélben egy árva szó se esik az oláhokról.
25 Hallottuk már, hogy Windisch-Graetz jan. 20-án segítséggel bíztatta Puchnert. (Kriegs-Archiv Wien: Präs. Acten des G. C.
Hermaiinstadt, 1849. Fase. II. Irregestr.) Egy nappal későbben már azt írta, hogy legkésőbb 14 nap múlva számottevő segítséget küld neki Arad vagy Temesvár felől. (Kriegs-Archiv Wien: Feldacten des k. k. A. C. in Siebenbürgen, 1849. Fase. XIII. B. Nr. 72.)
Az oroszok már januárius 28-án úgy hallották, hogy állítólag 4000 főnyi osztrák segítőhad közeledik Nagyszebenhez. (Colquhoun Palmerstonnak: Bukarest, 1849 jan. 28. — Correspondence relative to the affairs of Hungary, 1847—1849. 136. 1.)
25 P u c h n e r k ip ró b á lt erélye, igyekezete és h a d ita p a s z ta - lása, ily en válságos k ö rü lm é n y ek k özött is meg fog ja t a láln i a helyes e ljá rá s t a „ b a rb á r h o rd á k “ g a rá z d á lk o d á sa ellen.
S okkal fontosabb, m ert a dolgok elevenébe vág, az u ta s ítá s m ásodik része, am ely b en S ch w arzen b erg k ife jti, ho gy b á rm e n n y ire a lelkén viseli is a k o rm á n y az a n y - n y ira szorongatott szászok sorsát s b á rm ily e n b ará tság o s is A u sz tria és O roszország viszo n y a: az u tó b b itó l kérh ető seg ítségnek n ag y o n n a g y és fölötte kom oly a k a d á ly a van. E n n élfog va a császár m eg b ízásáb ó l és az egész k o r
m á n y nevében a rra ú ta s ítja P u c h n e rt. hogy sem m i esetre se k é rje n tám o g atást a m oldvaországi (így!) orosz c s a p a to k p a ra n c sn o k á tó l.26
M ajd. m in th a valam i balsejtelem su g a lm a zta volna, íg y fo ly ta tja : ,.Ha pedig N agym éltóságod, a p illa n a tn y i szükség n y o m á sá n a k engedve, ú ta sítá so m m egérkeztekor m á r m eg tette volna ezt a bizonyos lépést, ú g y felhívom , hogy:
1. A zonnal szám oljon be errő l a dologról.
2. N y ilatk o z ta ssa k i a m oldvaországi orosz csap a to k p a ra n c sn o k á n a k , hogy a s a já t felelősségére — a k o r
m á n y p a ra n c sa n élk ü l — fo ly am od o tt hozzá.
3. N y ilatk o z ta ssa ki, hogy az o sz trá k k ü lü g y m in isz tériu m , h á lá sa n m egköszönve a készséggel, a d o tt segít-
26 „Bedenken der höchsten und ernstesten Art stehen einem solchen Auskunftsmittel entgegen . . . . Ich muss daher im Aufträge Seiner Majestät und im Namen des Gesamtministerium E. E. er
suchen, sich in keinem Falle an die Befehlshaber der russischen Streitkräfte in der Moldau um Beistand zu wenden.“ (Schwarzen
berg Puchernek: i. h.)
Timoni bukaresti osztrák ügyvivő januárius 22-én szintén fi
gyelmeztette Puchnert az oroszok behívásából származható bonyo
dalomra. (Kővári: Okmánytár, 147, 148. 1.)
Bizonyára csak tolihiba, hogy Schwarzenberg Moldvaországot ír, Oláhország helyett. Természetes, hogy a moldvaországi orosz csapatok parancsnoka — Hasford Gusztáv altábornagy — semmit se tehetett volna a hadtestparancsnok — Lüders — tudta és bele
egyezése nélkül.
26
séget, n y o m b an m egkezdi a sz en tp é te rv ári k o rm á n n y a l a tá rg y a lá s t az orosz c sap a to k v isszah ív ása végett.“
Ez eléggé világos és félre nem m ag y a ráz h a tó u ta s í
tás u g y an , de egy n a g y h ib á ja mégis volt: m egkésett, m ert csak a fe b ru á ri us 5-ről 6-ra v irra d ó éjjelen a d ta ár P u c h n e rn e k A ubin ő rn ag y , am ik o r az oroszok Brassót is, N agyszebeni is m egszállották m á r.27
*
L ássu k m ár most. mi tö rté n t e z ala tt E rd ély b en ? P u ohn er, a nem zetiségek m áris m eg ny ilván uló h a ra g já v a l m itse törődve, nem volt h a jla n d ó közvetlen alk u d o z á sb a fogni az oláhországi orosz c sap a to k p a ra n c sn o k á v a l.28
A zonban a brassai és n agyszebeni városi tan ács — k iv ált az előbbi — a n n á l tü relm etlen eb b ü l ostrom olta Liiders táborno k ot, de ez — a cár döntésére v á rv a — egyelőre szintén e lu tasító választ adott.
Végre, ja n u á r ins 21-én. m egérkezett I. M iklós cár v á lasza, m ely szerint Liiders — végső szükség esetén — se
gítséget adhat ugyan Brassónak és Nagyszebennek, de csakis akkor, ha azt az erdélyi osztrák főparancsnok ha
tározottan kéri.20
Míg azo nban ezek a su b a a la tti s részleteikben ism e
retlen tá rg y a lá so k fo ly ta k : Bem 1849 ja n u á riu s 17-én győzelm es h a rc o t vív ott az o sz trá k o k k al S zők efalv án ál s 21-én — „ H a n n ib al an te p o rta s “ — m ár N agyszebennél állott.
27 Puchner igazoló jelentése: Calimanesti, 1849 márc. 19.
(Staats-Archiv Wien: A külügymin. pol. ltára: Fase. X. Nr. 27a. — Intervention russe.)
28 U. o.
29 „ . . . les considérations politiques . .. ont obligé S. M. de me donner 1’ordre de ne preter ce concours que dans le cas de la plus préssante nécessité et a la démande expresse et formelle du Commandant Autrichien . . . Les ordres que j’ai re^us a ce sujet de S. M. sont trés positives et ne me laissent aucune alternative d’en agir autrement.“ (Lüders Puchnernek: Bukarest, 1849 jan. 27. — Kővári: Okmánytár. 148. és k. 1.)
A helyzet ezzel az ü tk ö zettel c sa k u g y a n k o m o ly ra fo rd u lt az o sztrák ok o ld alán s P u ch n er, a m ind enfelől felhangzó k ív á n sá g n a k engedve, s Bem ú ja b b tá m a d á s á t be se v árv a, ja n u á r iu s 20-án30 h a d ita n á c so t h ív o tt össze, am ely az oroszok b eh ív ása tá rg y á b a n lett volna h iv a tv a h a tá ro z n i.31 M int ő m aga írja . a je le n v o lta k n a g y része az orosz segítség ellen volt,32 a z o n b an az utolsó p illa n a t
b a n m egjelent Ve ver százados, aki a b a reaság i v észha
ran g — S c h u rtte r táb o rn o k — jelen tését hozta, m ely sze
rin t az eddig iekn él sokk al erősebb tá m a d á s fenyegeti B rassót s úgy lehet, hogy a város m ár n é h á n y ó ra m ú lv a a feld ü h ö d ö tt szék elyek p ré d á ja lesz.
Ez h a to tt. Most már Puchner se ellenkezett s csupán azt kötötte ki, hogy a segélykérés ne az ö nevében, hanem a haditanács vélem ényeként történ jék meg:'3
L á th a tju k teh á t, hogy a végső dö n tést Brassó erő
szakolta ki, am ely n ek félh o ltra ije d t tan á c sa kezdettő l fogva leg jo b b an n y o m ta a k en g y elt s egyre az oroszok m eg h ív á sára ösztökélte a szin tén m egrém ült, félig-m ed- dig ro k k a n t, öreg S c h u rtte r táb o rn o k o t.
H ogy ez így volt, a zt a cs. kir. székely h a tá r ő rd a n d á r leveleskönyve is igazolja, am e ly n ek 1849 ja n u á r iu s 20-tól fe b ru á riu s 17-ig terjed ő része m eg m a ra d t.34
P u c h n e r n y o m b an a n ag yszeb en i h a d ita n á c s u tá n B u k arestb e in d íto tta R eichetzer ő rn ag y h ad te stse g é d tisztet,35 hogy a h a tá ro z a to t L ü d ers tu d tá r a a d ja . R eich et
zer ja n u á riu s 22-én m á r ott is volt s az előtte való nap on 30 Gelich szerint (Magyarország függetlenségi harca: III. 74.
1.) 25-én. Ez a dátum azonban feltétlenül hibás, mert Reichetzer őrnagy januárius 22-én már Bukarestben volt a haditanács hatá
rozatával. (Kriegs-Archio Wien: Feldacten des k. k. A. C. in Sieben
bürgen, 1849. Fase. XIII. B. Nr. 104.) 31 U. o. Nr. 90.
32 U. o.
33 U. o.
34 Kriegs-Archiv Wien: Feldachten des k. k. A. C. in Sieben
bürgen, 1849. Fase. XIII. B. Nr. 104, 105.
35 „Corps-Adjutant“, akkori honvédnyelven: „karsegéd.“
28
a c á r felh a ta lm a z ása is m egérkezett az orosz h a d te s t
p a ra n c sn o k h o z .36
Ámde a N agyszebenből hozott írás nem felelt meg a c á r feltételeinek, m ert h iá n y z o tt belőle P u e h n e r h a tá ro zott kérése, am i az ü g y leb o n y o lítását legalább is k é s
leltette.
R eichetzer B u k arestb e érkezésétől fogva, s z a k a d a t
la n volt a sürgés-forgás, üzenet- és levélváltás; egyik k e n g y e lfu tó a m ásik a t érte B u k arest, Brassó és N agysze
b e n között.
L üders, m ih ely t a h a d ita n á c s se hideg, se meleg h a tá ro z a tá t m eg k a p ta, írt P u c h n e rn e k , közölve, hogy m i
ly en feltétellel a d h a tja m eg az ó h a jto tt segítséget. Ez a levél legkésőbb ja n u á riu s 25-én m ár N agyszebenben volt.
m ert az osztrák fő h ad p a ra n csn o k v álasza 27-én d é lu tá n 5 ó ra k o r é rk ezett B u k arestb e.37
P u e h n e r m ost se m ert színt v allani. Azt írja ugyanis, h og y nincs felh a ta lm a z ása o ly an súlyos felelősséggel já ró intézkedésre, am inő az idegen c sap ato k beh ívása lenne. Itt k ü ld i azo n b an az erd é ly i lak o sság n ak hozzá
in tézett fo lyam odását, am ely ben a rém üldözők a rra k é rik , hogy szerezze meg’ n ek ik az a n n y ira k ív á n t védel
m et.
Az orosz h a d te stp a ra n c sn o k még az n ap este ta n á c s
kozást h ív o tt össze, am elyen nagy o n b izo n y ta la n volt a h a n g u la t. L üders végre is m ag á ra v á lla lta a felelősséget s m egp aran csolta, hogy a m á r előre kijelö lt csap a to k E r
d ély be in d u lja n a k .
D e u g y a n a k k o r írt N agyszebenbe is és tu d a tta , hogy e ljá rá s á n a k igazolása végett P u e h n e r h a tá ro zo tt kérésére v an szüksége.38
Ügy látszik , hogy L ü d ers — a m ag y a ro k betörésétől 36 Timoni jan. 22.-i jelentése (I. h.)
37 Colqulioun főkonzul Palmerstonnak: Bukarest, 1849 janu
árius 28. (Correspondence relative to the affairs of Hungary, 1847—1849. 136. 1.)
38 „ . . . mais pour justifier cette demarche il me faut avant tout la demande expresse de Y. E.“ (Kővári: Okmánytár. 148. 1.)
