328 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
tegrációja. Ezek megvalósításához azonban a kolhozok és a szovhozok nem rendelkeznek elég géppel, műtrágyával. keveréktakarmány—
nyal, és nem megfelelően alakult a szállítás.
az úthálózat. a tárolók kapacitásának fejlesz- tése, valamint néhány, mezőgazdasági nyers- anyagot feldolgozó élelmiszeripari ágazat, ezenkívül az egyes ágazatokban nem érvé—
nyesült eléggé az anyagi érdekeltség. A me- zőgazdasági gépgyártás. különösen az állat- tenyésztési és takarmánygyártó gépek fejlő- dése sem tartott lépést a követelményekkel.
s (: betakarítási munkák gépesítése és auto- matizálása is vontatottan haladt. A kolhozok és szovhozok összes ráfordításából 1976—
1977-ben a gépi munkák költsége 18—20 szá- zalékot tett ki, az iparban ez az arány 60 százalék volt. 1966 és 1970 között a mezőgaz- daságban dolgozók száma 1.8 millió fővel csökkent, 1971—től 1975-ig már csak 0.67 mil-
lió fővel, 1976—1977-ben pedig az előző évek szintjén maradt.
A gabona—, burgonya—, zöldség- és gyü—
mölcsraktárak építése és felszerelése a mező- gazdaságban és élelmiszeriparban nem elég- gé összehangoltan folyik. ami csökkenti a be-
ruházások hatékonyságát.
A szerző ezután a népgazdasági ágak egymásrautaltságát a következőképpen vilá- gítja meg. A mezőgazdaságot kiszolgáló ipar—
ágak fejlesztése szabja meg a mezőgazda- ság anyagi—műszaki bázisának fejlesztését, a mezőgazdasági termékek mennyisége és mi- nősége határozza meg az élelmiszeripar fej—
lesztését, a lakosság ellátását, a szükséges importot és a lehetséges exportot. A komp- lex fejlesztési tervek készítésében az illetékes minisztériumoknak és hatóságoknak együtt kell működniök és a beruházásokat abban a népgazdasági ágban kell végrehajtani, ame- lyikben megtérülésük a leggyorsabb. Például számításokat kell végezni, hogy a szállítási—
tárolási tevékenység a mezőgazdasági vagy az élelmiszeripari vállalatoknál hatékonyabb-e.
A terveknek számolniok kell a mezőgazda- sági termelés további koncentrációjával és specializációjával, az ipari létesítményeknek pedig alkalmazkodniuk kell a nyersanyagter- melés földrajzi elhelyezkedéséhez.
A népgazdasági agrár—ipari komplexum tervezésének és az általa végzett tevékenység megítélésének legfontosabb mutatói a követ- kezők: a termelés mennyisége és minősége termékfajtánként. a beruházások értéke, a felvásárló-hálózatba átadott termékek meny- nyisége és minősége, a hatékonyság és az infrastruktúra fejlesztése. Az egész agrár—ipa- ri komplexumot és dolgozóit is érdekeltté és felelőssé kell tenni a munka eredményét. s a végtermék termelését illetően. Ehhez az árok—
nak a szükségletnek megfelelő mezőgazda- sági termékösszetételre, jobb minőségű ter- mékek átadására kell irányulniok. A jelenlegi
felvásárlási árakat —— a minőségtől függően indokolt lenne nagyobb mértékben differen- ciálni.
A termelési kötelezettségeket nem teljesítő, a szerződéseket megszegő agrár—ipari válla—
lat dolgozóit és vezetőit anyagilag felelős- ségre kell vonni.
Az eddiginél nagyobb termelési és értéke- sítési fegyelem azonban elsősorban a terme- lést irányító hatóságok szervezettebb. össze- hangoltabb munkáján, továbbá egységes gazdasági, tudományos—műszaki politika ki- dolgozásán alapszik. Olyan'politikán. amely biztosítja az agrár—ipari komplexumok fej- lesztésének anyagi—műszaki hátterét, és egy- idejűleg termelési szerkezetük és hatékony- ságuk javítását is előmozdítja.
(Ism.: Szabóné Medgyesi Éva)
MOORE. J. H.:
SZERKEZETVÁLTOZASOK MER ÉSE A KIBOCSÁTÁSBAN
(A measure of structure! change in output.) - The Review of Income and Wealth. 1978. 1. sz. 105—
118. p.
A termelés és a kibocsátás változásának mérése a Laspeyres- és Paasche-indexek al- kalmazásával történik, amelyek a beszámo- lási időszak kibocsátásának termékösszetéte—
lét azonosnak tételezik fel a bázisidőszak ki—
bocsátásának termékösszetételével. Figye- lembe kell azonban venni, hogy az egyes ter- mékek kibocsátása egy adott időszak kibo- csátásában nem azonos arányban változik.
hanem a bázisidőszak hasonló adatának ösz—
szetételétől eltérő mértékben. Ezért a kibo—
csátás alakulásának ismerete mellett szüksé- ges a kibocsátási szerkezet változásának is- merete is egy olyan mérőszám segitségével, amelynek kialakítása azonos elméleti alapú a növekedés kifejezésére alkalmazott mérő—
szómokéval.
A struktúra változásának mérésére már ko—
rábban is többféle módot javasoltak; így töb- bek között a kibocsátás elemei súlyozott (il- letve más javaslat szerint súlyozatlan) növe- kedési ütemének viszonyításót az egész ki- bocsátás növekedési üteméhez. A szerkezet- változást egyesek a kibocsátási vektor koor- dinátái változásának elméleti alapján az egyes iparcsoportok vagy gazdasági ágaza- tok oggregált kibocsátási értékeinek része- sedésével fejezték ki. Ezeken kívül az eddig említetteknél egyszerűbb közelítési módot is javasoltak, nevezetesen egy rangsor felállítá—
sát a kibocsátási elemek értékének nagysága szerint, és a struktúraváltozás mérését rang—
sor—korrelációs koefficiens inverzével.
A szerkezetváltozás mérésére a cikk szer—
zője az eddigiekben vázoltaktól eltérő módot
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ 329
javasol, amely azon a tényen alapszik, hogy adott időszak kibocsátásának szerkezete le- irható egy vektorral, amelynek koordinátái a kibocsátás mennyiségei. Ebből következik, hogy a szerkezetváltozás két vektor hajlás- szögével mérhető; a számítás igen egyszerű a vektorok közötti koszinusz szögre alkalma- zott lineáris algebrai formulával. A számítást két termékre vonatkozóan mutatja be, két vektor alkalmazásával (amelyek egyike a bá- zisidőszak, a másik pedig a beszámolási idő- szak kibocsátását mutatja), ahol a két vektor hajlásszöge a struktúraváltozással egyenlő.
Ezzel összefüggésben a szerző rámutat a Las- peyres és Paasche növekedési indexek felé- pítésében alkalmazott elemekre. amelyre cik—
ke elején utalt, miszerint a kibocsátás növe—
kedési indexe és a szerkezetváltozási indexek közös elven alapulnak. így a növekedési fo- lyamatok jellemzésére ugyanazon kibocsátási adatokból két index számítható, a termelés növekedését mérő index és a struktúraválto- zás indexe az egymást követő kibocsátási vektorok közötti hajlásszög alkalmazásával.
A struktúraváltozás mérésére a továbbiak- ban a szerző két vektor közötti távolság al- kalmazását mutatja be. A koszinusz függvény használatával a szerkezet összetevőinek teljes cseréje kiszámítható a beszámolási időszak és a bázisidőszak vektorának távolsága sze- rint. Ha nincs szerkezetváltozás, az eltérés mértéke 0.
A straktúraválto-zás indexe vektorának haj- lásszöge számos járulékos tulajdonsággal rendelkezik. Többek között alkalmas az ér—
téki mutatószámok alapján nyert kibocsátás kifejezésére, és ezen az alapon a szerkezet- változás indexének kiszámítására.
A szerző a javasolt mérési módszert számos matematikai levezetéssel és egy struktúra-vek- torokat tartalmazó ábrával támasztotta alá.
majd a jugoszláv iparra vonatkozá valóságos adatok alapján alkalmazta.
Nemzetközi közgazdasági körökben jól is- mert tény. hogy az iparosodó nemzetgazda- ságok gyors ütemű termelésnövekedése rend- szerint extenzív struktúraváltozással jár együtt, ezért az általa kidolgozott szerkezetváltozási mérési mód alkalmazására a jugoszláv ipar adatai megfelelőnek bizonyultak.
A rendelkezésre álló ipari kibocsátási ada- tok az 1952 és 1971 közötti időszakra terjed—
tek ki. Megállapítható, hogy a 20 év alatt az ipari kibocsátás Jugoszláviában bár igen gyorsan, de csökkenő ütemben növekedett. Az ipari termelés növekedését lényeges szerke- zetváltozások kísérték, amelyek során a tradi- cionális iparcsoportok termelésének aránya viszonylag alacsonyabb lett az újabb, moder—
nebb iparcsoportok egyidejű és lendületes növekedése mellett.
A vizsgált 20 éves időszak termelési inde- xeinek alapját az 1961. évi kibocsátás össze-
tevői hozzáadott értékének súlyozott számtani átlaga képezte, így az ipari növekedést sú- lyozott kibocsátási indexszel mérték, biztosítva ezzel a komponensek azonosságát a kibocsá- tási és struktúraváltozásí indexekben. Astruk- túra évenkénti és a néhány évet átfogó idő- szakokban bekövetkezett változása, a kibo- csátás növekedése a 20 évre közölt indexek-
ben is tükröződik.
Az extenzív struktúraváltozás az 1952 és 1957 közötti időszakra tehető. amelyből az első év szerkezetváltozása volt a leggyorsabb, indexben kifejezve 24,0 százalék, amelyhez hasonló index a vizsgált időszak 20 éve alatt nem volt tapasztalható. A következő időszak az 1957 és 1960 közötti évekre esett. amely az első jugoszláviai ötéves tervidőszak volt, és befejezését eredetileg 1961 végére tervez- ték. A tervet azonban 4 év alatt teljesítették az ipari termelés rendkívül gyors növekedé—
sének eredményeképpen, amelynek éves át- lagos üteme 13,8 százalék volt. Meg kell je—
gyezni, hogy a struktúraváltozás üteme elma- radt a termelés növekedésének ütemétől, mi- vel a vizsgált periódusban még a 12 százalé-
kot sem érte el.
A jugoszláviai második ötéves tervidőszak (1961—1965), és a harmadik ötéves tervidő- szak (1966—1970) a gazdasági reformok szé—
les körű alkalmazásának időszaka volt. A má- sodik ötéves tervidőszakban nagyobb önálló- ságot biztositottak a vállalatoknak, megvál- toztatták a beruházási hitelrendszert, változá- sokat vezettek be a külkereskedelmi forgalom területén 1961-ben és 1965-ben. amelyet tel- jes árreform követett 1965—ben. Gyakorlatilag a második ötéves tervet első évi működése után hatályon kívül helyezték és helyét az éves tervek váltották fel. A harmadik ötéves tervidőszak egyik legnagyobb vívmánya az 1967. évi általános árbefagyasztás volt.
Ebben a két időszakban a struktúraváltozás indexe — ió,8. illetve 18,8 százalék —— maga—
sabb volt, mint az első ötéves tervidőszak- ban.
Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a ter- melés növekedésének üteme és a struktúra- változás növekedési üteme között invei'z kap—
csolat van,
A gazdasági fejlődés folyamatában, szem- beállítva a kibocsátás abszolút növekedését a kibocsátási szerkezet változásával, tudomá—
sul kell venni. hogy a szerkezetváltozás nem költségmentes, de figyelembe kell venni azt is, hogy a szerkezetváltozás az eladható ter- mékek részesedésének növelését és a meg- levő erőforrások hasznosabb felhasználását eredményezi. lgy a kibocsátás növekedési ütemének mint egyetlen mérőszámnak vizs- gálata. félrevezető lehet a gazdasági helyzet megítélésénél.
(ism.: Deáky Györgyné)
