A Társadalomtudományi Intézet rétegződésmodell-vizsgálati sorozata

(1)

old.) A viták eredménye valószínűleg egy olyan megállapodással fog zárulni, amely megengedi a nemzetközi szervezeteknek nem lixity eredmények közzétételét is, ezeket azonban elkülönítve a fő (a fixitynek eleget tevő) eredményektől.

A Statisztikai Bizottság megerősítette azt a korábbi álláspontját, hogy a világössze- hasonlítás szintjén nem tartja alkalmasnak az ICP—eredmények adminisztratív célokra történő felhasználását (mint például az

ENSZ-tagdíjak megállapítása, a világbank—

hitelképességikategóriák meghatározása).

Ennek kimondásához elsősorban a fejlődő országok ragaszkodtak; ugyanakkor arról is volt szó, hogy egyes régiók szintjén (például az EGK—In belül), ha erre vonatkozóan a részt vevő országok megállapodnak, adminisztra- tív célokra is alkalmazhatók az ICP eredmé- nyer.

Bóday Erzsébet

A TÁRSADALOMTUDOMÁNYI INTÉZET RÉTEGZÖDÉSMODELL-VIZSGÁLATI SOROZATN'

DR. ANDORKA RUDOLF

1981—1982-ben a Központi Statisztikai Hi- vatal és (: Társadal—omtudományi Intézet együttműködésével nagyszabású társadalmi- rétegződés—vizsgálatra került sor az ELAR—I minta keretében. Összesen 7 kérdőívet töl—

töttek ki a háztartások 0.5 százalékára kiter- jedő mintába került háztartásokról. illetve e háztartások tagjairól. 1981 júliusában a la- kás- és Iakókörnyezeti kérdőívet minden ház- tartásról, az ELAR személyi—foglalkozási adatlapját és az egészségügyi kérdőívet a háztartások minden tagjáról, 1981 októberé- ben az ún. háztartási kérdőívet (amely töb—

bek között a tartós eszközökről és a gazdál- kodásról tartalmazott kérdéseket) a háztar—

tásokról, az ún. mobilitási kérdőívet (amely a munkakörülményekre vonatkozó adatokat is tartalmazott) a 15 éves és idősebb ház- tartástagokról és a kulturális kérdőívet a 10 éves és idősebb személyekről. A mintába került háztartásokat ki'keresték az 1980. no—

vember—decemberi háztáji és kisegítő gaz- dálkodás fe—Ivételben és e háztartások gaz- dálkodási adatainak egy részét átmásolták a rétegződési felvétel számára. Végül az al- kalmazásban álló és a szövetkezeti tag mun- kavállalók munkahelyétől rövid kérdőíven néhány adatot kértek ezeknek a személyek- nek foglalkozásáről, beosztásáról.

Az 1982. évi adatfelvételnél a mintát há—

rom részre választották: egy 0.2 százalékos mintán a 18 éves és idősebb személyekről a Társad—alomtudományi Intézet által kidol—

rgozott igen részletes személyi és családi kér- dőíveket, egy másik 0,2 százalékos mintán a lakossági véleményeket és a megelégedett—

séget vizsgáló kérdőívet a 15 éves és idő-

*A sorozat kötetei: Elméletek és hipotézisek.

Budapest. 1982. 310 old.; Eszközök és módszerek.

1984. 396 old.; Kolosi Tamás: Státusz és réteg. 1984.

'280 old.: Gazdaság és rétegződés. 1984. 358 old.:

Utasi Agnes: EIetstílus-csoportok, fogyasztási pre- ferenciák. 1984. 296 old.: Bokor Agnes: Deprivóció

—és szegénység. 1985. AM old.: Róbert Péter: Szór- cmazós és mobilitás. 1986. 396 old.

sebb személyekről, végül a fennmaradó 0.1 százalékos mintán az ún. lakását-kérdőívet töltötték ki. Az itt ismertetett hét kötet 0 0.2 százalékos ,,társ-adalomrtudományi intézeti min—tán" felvett adatokat elemzi.

A 0.5 százalékos minta eredményeit több KSH—kiadvány és tanulmány mutatta be.í

Mindenekelőtt ki kell emelni az adatfel—

vétel néhány nagy jelentőségű sajátosságát.

Először került sor arra. hogy nagyobb számú kérdőív adatait összekapcsolták, és ezáltal az ELAR nyújtotta elsőrendű lehetőségeket nagymértékben kihasználják. A Központi Statisztikai Hivatal és egy tudományos in- tézet közötti szoros együttműködés egy adat- felvétel megteremtésekor, lebonyolitásakor és értékelése-kor szintén korszakalkotó elő- relépés volt. Végül az egész magyar társa—

dalomtudomány számára nagy jelentőségű az a tény, hogy az adatok má—glnessz—aI-agon rendelkezésre állnak további elemzések cél- jára a Társadalomkutatási Informatikai Társulásban (TÁRKI).

Ebben az ismertetésben arra összponto- sítom a figyelmet, hogy a Társadalomtudo- mányi Intézetben dolgozó kutatóegyüttes milyen kérdésekre keresett választ az adat- feréteI alapján, milyen módszereket alkalmazott a feldolgozásban és elemzésben, és milyen új megállapításokat, következtetése- ket fogalmazott meg a mai magyar társada- lomróI.

Az adatfelvétel segítségével megválaszolni kívánt kérdések ,,A mai magyar társadalom osztály- és rétegszerkezete" című kiemelt kutatási téma 1976 és 1979 közötti szakaszá- nak zárótanulmányában (Társadalmi Szemle.

1980. évi 5. sz, 68—92. old.) fogalmazódtak

íRétegződés, életkörülmények. életmód. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1984. 167 old.: Réteg- ződés és életmód ll. Központi Statisztikai Hivatal.

Budapest. 1986. 537 old.; A népesség egészségi ál- lapotának néhány ismérve és összefüggése az élet—

mód—életkörülmények egyes jellemzőivel. Budapest.

1986. 196 old.

(2)

696 ^SZEMLE meg. A magyar társadalom szerkezete az el-

múlt évtizedekben és években nagy válto—

zása-kon ment keresztül. Ahhoz, hogy ezeket pontosan megismerhessük. és egy tudomá- nyosan megalapozott struktúraképet kialakít- hassunrk. új adatfelvételekre és újfajta elem—

zésekre van szükség. A kutatási főirány nté- mileg kibővített tartalommal, ,,A társadalmi struktúra, az életmód és a tudat alakulása Magyarországon" címen a következő ötéves tudományos tervidőszsakrban tallyrtatódortt. Eb- ben — a korábbihoz hasonlóan - a Közpon—

ti Statisztikai Hivatal és a Társada-lomtudo- mányi intézet vett részt. Erre az adatfelvétel- re ennek a főiránynak keretében került sor abból! a célból. hogy "...olyan társadalmi nébegződési modellhez jussunk el. mely vi- rszonylag pontosan kifejezi társadalmunk tényleges differenciáltságát, és a tudomá- cnyos kutatásban, valamint a társadalmi politikai gyakorlatban egyaránt jól hasznosítha—

tó". (Elméletek és hipotézisek. 7. old.) A sorozat első kötete "Elméletek és hipo- tézisek" címen, több szerző tollából, az adat—

felvétel elméleti kérdésfeltevések fogalmaz—

za meg. Kolosi Tamás tanulmánya határo- zott különbséget tesz a struktúra és a ré- tegződéskiutatás között. A struktúrakutatás arra a kérdésre keres választ, hogyan műkö—

dik a társadalom, a rétegződéskut'atás pedig arra, miként differenciátlódik a társadalom.

milyen egyenlőtlenségek. különbségek for—

duinak elő benne-. Leszögezi. hogy ez a vizs- gálat a magyar társadalom rétegződését ku- tatja. Utal arra. hogy a Központi Statisztikai Hivatal 1963. évi adatfelvétele óta ilyen vizs- gálatra Magyarországon nem került sor.

Gombár Csaba tanulmányában több vonat- kozásban bírálja a társadalmiszerkezet-ku—

tatás szociológiai inézőpontjait és módszereit.

A nézőpont tekintetében elsősorban azt ki- fogásolja, hogy figyelmen kívül marad az.

hogy a mai magyar társadalomban egymás- ra ralkódi'k több társadalmi struktúra. a múlt- beli struktúra a mai társadalomban is érvé- nyesül. A módszerek közül pedig az ön'beso- rolási kérdések elhanyagolását teszi szóvá, vagyis azt kívánja, hogy a szociológiai kuta- tás vegye figyelembe a .,valahova tartozás személyes—csoportos igényét". a politikai ön- tudatosodás—t és önazonosítást.

Az ,,Eszközök és módszerek" című. máso- dik kötet részletesen ismerteti az adatfelvé- tel módszereit: a mintavételt és az adat- felvétel lebonyolítását (Kepecs József tanul—

mánya). az adatbázis szervezését és a vál—

tozók fogalmi magyarázatát, továbbá a nagy adatfelvétel mellett végzett különböző kis adatfelvételek (például a mezőgazdasági kis- árutermelés, a magánerős lakásépítés, a kis- iparosok, a munkásszálláson élők, a cigány- telepen wlakók vizsgálatai) leírását. Tartalmaz—

za az összes kérdőívet és a változók külön—

böző kódszámainak jelen—tését. Ez azért kü—

lönösen jelentős, mert e kötetnek segitség—é- vel lehet további másod—feldolgozósokat és elemzéseket megtervezni és elvégezni.

Az eredetileg kijelölt 18330 személyből álló mintából 15 839 személyről (8659 csalód- ról) sikerült a szükséges adatokat összegyűj—

teni. Tekintettel arra. hogy az adatfelvétel 8 hónapon át folyt. és eközben elhalálozások—

ra, elköltözésekre került sor, a 13,5 százalé—

ikos :lemorzsoládás nem túlzott mértékű. Ezen belül a válaszmeg—tagadós igen csekély.

mindössze 2.3 százalék volt. Ez azért külö- nösen fontos. mert bizonyítja, hogy a ma- gyarországi lakosság hajlandó és az ELAR összeírói képesek ilyen nagyon bonyolult kér- dőíveket megválaszolni, illetve megfelelően kitölteni. A személyi mintáit — a reprezentati- vitás biztosítása érdekében — végül! 11302 személyre csökkentették.

Az adatfelvétel eredményeit Kolosi Tamás elemezte összefoglalóan a ..Stó-tusz és réteg"

cimű harmadik kötetben. Elméleti kiinduló- pontja. hogy a társadalomban elfoglalt hely többdimenziós fogalom, az e dimenzióban elfoglalt pozíciók együttesen határozzák meg az egyén, a család vagy a társadalmi réteg

helyzetét a társadalmi hierarchiában.

Eredetileg 11 ilyen dimenziót különbözte- tett meg. ezek:

1. település (Budapesttől a fejletlen falvakig):

2. lakóövezet (városi zöldövezet. sűrűn beépített belváros stb., továbbá a lakóhelyi ártalmak és az infrastrukturális ellátottság):

3. lakás;

4. vagyon (ingatlan, többek között üdülő. gép—

kocsi. tartós eszközök);

5. jövedelem;

6. fogyasztás:

7. kultúra és életmód:

B. foglalkozás:

9. munkakörülmények (műszakbeosztás. egészség—

re ártalmas és életveszélyes munkahely. a munka- végzés önállósága, a munka érdekessége, változa- tossága):

10. érdekérvényesítés (munkahelyi beosztás. a tár—

sadalmi és politikai szervezetekben viselt funkciók.

informális kapcsolatok, jutalom, üdülés gyakorisá- ga :

11. a második gazdaságban való részvétel.

Az utóbbi dimenzióban kapott eredmé—

nyekre külön érdemes kitérni. Kolosi adatai szerint a megkérdezett családoknak csupán 25 százaléka nem említette, hogy valamilyen módon részt vesz a második gazdaságban, valla—milyen, a második gazdasághoz tartozó jövedelemhez jut. A résztvevőknek túlnyomó többsége háztáji és kisegítő gazdálkodást folytat. éspedig 27 százalék csak önellátó kisgazdálkodást, 19 százalék áru-termelő kis—

gazdálkodást és további 16 százalék a kis- gazdálkodás mellett valamilyen más formá—

ban is részt vesz a második gazdaságba-n.

3 százalék a magánszektor aránya, 10 száza- lék csa'k különféle nem mezőgazdasági *ki—

egészitő jövedelmekhez jut (további 16 szó—

(3)

zal—ék, mint már említettük, kombinálja a me- zőgazdasági és a nem mezőgazdasági má—

sodik gazdaságban való részvételt).

A második gazdaságban való részvétel in- tenzitása a többi dimenzióban elfoglalt po- ziciókkal gyenge negativ korrelációs kapcso- latot mutat, vagyis az alacsonyabb jövedel—

mű. alacsonyabb iskolai végzettségű, rosz—

sza'bb lakáskörülményekwkel rendelkező stb.

családok intenzívebben vesznek részt a má- sodik gazdaságban. Amikor pedig a 11 dí- menzióban elfoglalt pozíció alapján a sze- mélyek és a családok faktorana'lizisét elvé- gezte, a második gazdaságban való részvé- tel a második faktorban mutato—tt nagyobb faiktorsúlyt (rajta kívül csak a település mu—

tatott itt magas értékű faktorsúlyt). Ezért a második gazdaságban való részvételt a ké- sőbbiekben kihagyta az elemzésből. Ez a megállapítása és döntése váltotta ki a ké—

sőbbiekben talán a legtöbb vitát. Mindenek- előtt problematikus, hogy helyes-e együtte—

sen kezelni az egész második gazdaságnak nevezett jelenségkört. Például kérdéses, hogy érvényes-e a másod- és mellékáliásra ugyan- az az összefüggés. amelyet a mezőgazda—

sági kistermelésre vonatkozóan elfogadha- itunk, nevezetesen, hogy az alacsonyabb jö- vedelmű népesség vesz részt benne nagyobb arányban. Továbbá 1981—1982 óta éppen a második gazdaság nem mezőgazdasági for- mőiban való részvétel nőhetett meg lényege- sen, így az adatfelvétel megállapításai a mó- ra csak óvatosan terjeszthetők ki. Maga Ko- losi egy későbbi tanulmányában, amelyben hangsúlyozottan nem a rétegződéssel, ha—

nem a strukturális csoportokkal foglalkozik, egy modeililt vázolt fel, ahol az egyik tengelyen az állami redisztribúcióban elfoglalt helyet. a másik tengelyen a piaci viszonyok- ban elfoglalt helyet méri. és ez utóbbiak kö- zött nyomatékosan figyelembe veszi a máso- dik gazdaságban való részvétel formáit.2

Elmondhatjuk. hogy a piaci viszonyoknak és a második és többedik gazdaságban való részvételnek kérdései a mai magyar szocio—

lógia legtöbbet vizsgált és legérdekesebb kérdései közé tartoznak.

Kolosi tehát elhagyta a dimenziók közül a második gazdaságot. Ezen kívül a páronkén- ti korrelációs együtthatók és a faktoranalízis alapján további három módosítást határo- zott el a dimenziókban. Az övezeti dimenziót összevonta a településivel, a jövedelmit pedig a vagyonival. egyrészt mert az övezeti és a jövedelmi dimenzióban mérési nehézsé- gekkel találkozott, másrészt mert ezek az utóbb említettekkel viszonylag szoros korre—

lácíót mutattak. Logikai megfontolások alap- ján von—ta össze továbbá a foglalkozási és a

2Kolosi Tamás: Strukturális csoportok és reform.

Valóság. 1986. évi 7. sz. 19—31. old.

munkakörülmények dimenziót. így végül hét' dimenziót alkalmazott, amelyekben számos változó figyelembevételével egy—egy index- pontszámot (1—től 7-ig) határozott meg min—

den egyén és család számára. Példaképpen itt a kulturális és életmód index számításá—

nak módszerét írom le.

A következő segédváltozókat vette figye—

lembe:

1. iskolai végzettség:

2. a tömegkultúrában való részvétel (tv-nézés):

3. kulturális intézmények látogatása;

4. olvasási szokások:

5. kulturális háttér (könyvek. hanglemezek, nyelv—

vizsgák) :

ó. üdülési szokások;

7. a szabadidő mennyisége és eltöltésének módja.

A hét segédvá—ltozó értékeivel faktoranali- zist végzett. és a kapott fakto—rpontszámokat tekintette az egyes megfigyelt személyek kul- turális színvonal-ót és életmódját jellemző ér—

téknek. A fak-torpontszómokat azután kétfo- kozatú skálában vonta össze.

Az ilyen indexszómitás mindíg módszertani ellenvetések megfogalmazására adhat alkal- mat. Az is kétségtelen, hogy minden össze—

tett index alkalmazása az eredeti informál ciók egy részének elvesztésével jár. Indexek nélkül viszont lehetetlen az ilyen részletes ada—tfelvételrben rendelkezésre álló gazdag információtömeget együtt felhasználni az elemzésben. A gazdaságstatisztika széles körben alkalmaz hasonló eljárásokat (példá—

ul a nemzetijövedelem- vagy 'az áriindexszá—

mításnáil). ezért nem lehet elvitatni 'a társa—

da—lomstatisztikától és a szociológiától az összetett indexek számi—tásának jogosultsá- gát.

Kolosi az egyének és családok így kiszá- mitott indexpontszámait kétféle elemzésre használja fel: 1. a státuscsoportok és 2. a társadalmi rétegződés vizsgálatára.

A státuscsoportok vizsgálatában az egyes egyéneket, illetve családokat használja meg—

figyelési egységként, őket sorolja a külön—

böző csoportokba. Többféle módszert próbál ki, ezek közül itt a magyar szociológusok kö- rében legnagyobb vissszhangot keltő klaszterana-lizises eljárást ismertetem.

Ezzel amatematik—ai statisztikai módszer- rel. számítógép segitségével sorolta be 12 klvaszterbe az egyes megfigyelt embereket és

— egy küiön klaszterezés során -— a családo- kat. Egy-egy kl—aszterbe tehát azok kerültek, akiknek az említett 7 dimenzióban elfoglalt pozíciója. ott mért pontszáma hasonló. A módszer minden klaszternél meghatározta az egyes dimenziókban mért magpontot, vagyis azt az értéket. amely körül a klaszterbe so—

roltak tömörülnek. Majd e magpontok alap—

ján értelmezi a kutató az egyes klaszterek tartalmát, jelentését. egyszóval ezek alapján keres egy találó elnevezést a klaszter szá—

mára. Például Kolosi azt a klasztert, amely-

(4)

698 ^SZEMLE nek - kettő kivételével —- minden magponitja

magasabb, vagyis kedvezőbb volt, mint a többi klaszteré, elnevezte "elitnek". Vagy azt a klasztert, amelynek az anyagiak dimenzió—

jóban mért magpontja a legkedvezőbb volt, viszont minden más dimenzióban — közöttük a területiben is -— meglehetősen kedvezőtlen helyzetben volt, elnevezte ,,jó anyagi hely- zetű falusias alsó" státuscsoportnak.

A családokat a következő státuscsopor- tokba sorolta, és a csoportok aránya (száza—

lék):

Elit . . . . . . . . Városias felső . . . . .

Falusias felső .

Fogyasztó közép . . . Városias jómódú ,,munkás"

Rossz anyagi helyzetű közép .

Falusias közép . .

Érdekérvényesítő alsó. . . . Jó anyagi helyzetű falusias alsó . Városias alsó. . . . . . Enyhén deprivólt

. Deprivált

.. bwuavpmubuow bhhmocdüOw—DM

__... Meepewesni—sm— _.

Az egyének klaszterezésénél kapott stá—

tuscsoportok elnevezése a családokéval 9 esetben megegyezik, 3 esetben kissé eltér attól. A százalékos arányok hasonlók, de ter—

mészetesen nem azonosak.

A társadalomstatisztikai és szociológiai irod—alomban járatos olvasónak azonnal fel- tűnik, mennyire újszerűek ezek a stáituscso- port—elnevezések. Mig hagyományos—an veze—

tőkről, értelmiségiekről beszélünk, itt elitről van szó. Míg hagyományosan segédmunká- sokról, mezőgazdasági fizikaiakról vagy nyugdíjasokról beszélünk, itt enyhén depri—

vált és depriváxlt státuscsoportot találunk.

(Természetesen szó sincsen a fent emlitett fogalmi kategóriapáro'k pontos megegyezé—

séről, csupán megközelítő hasonlóságáról.) Már ez is érthetővé teszi, hogy ezek a stá- tuscsoportok vitát váltottak ki. Két fontos módszertani aggályt lehet felvetni, nevezetesen. hogy a klaszterek számának megha- tározására használt kritériumok nem telje—

sen objektivak, és hogy a klaszterek elneve—

zése valójában a kutató fantáziájára van bízva.

El kell azonban ismerni, hogy ez a meg- közelítés igen érdekes új felismerésekhez vezet. Csak példaképpen említem a ,,jó anyagi helyzetű falusias alsó" csoportot. lde azok tartoznak, akik igen intenzív munkával -— egyebek között a második gazdaságban -—

meglehetősen magas jövedelmeket érnek el, de sem idejük, sem megfelelő ismereteik nincsenek ahhoz, hogy ezt a kedvező jöve- delmi helyzetet életkörülményeik lényeges javítására vagy életmódjuk kellemesebbé, kulturált-abbé tételére használják fel, vagy

—- egy másik lehetséges értelmezés szerint — egyelőre a jövedelemfelhalmozás első sza- kaszában vannak, és majd talán évek múlva

fogják annak hasznát igazán élvezni. Min- den esetre levonthatjuk azt a következtetést, hogy nem indokolt ennek a viszonylag szűk falusi rétegnek pillanatnyilag magas jöve—

delmét irigyelni.

Kolosi a 12 státuscsopont hierarchikus el- rendeződését többdimenziós skálázóssal vizs- gálata. Ennek alapján két fontos következte- tésre jutott:

1. az elit és a deprivált réteg meglehetősen erő- seln elkülönülnek az utánuk. illetve az előttük állók- tó :

2. a többi státuscsoport nem a közép körül tömö- rül, hanem egyik jelentős részük (a 2—5. csoportok) jóval az átlag fölött. másik részük (a 8—11. csoportok) jóval az átlag alatt helyezkedik el, a közép—

szint (a 6. és 7. csoport) ezeknél lényegesen kisebb létszámú. (nincs tehát olyan tendencia. hogy a magyar társadalom többsége az átlagos helyzet felé

"konvergál", a különböző dimenziókban mért elő- nyök és hátrányok tehát nem egyenlítik ki egymást).

A társadalmi rétegződés elemzésénél nem az egyének és a családok adataiból indult ki, hanem az ún. ,,viszonykijelölő kategóriák"

által meghatározott csoportok átlagos index- ponitszámaiból. Az elméleti megfontolás itt a következő volt. Vannak olyan társadalmi ..kategóriák", elsősorban a munkamegosztás- ba—n elfoglalt hely, a lakóhely és az anyagi helyzet, amelyek meghatározzák a tipikus élethelyzetekbe (státuscsoportokba) kerülés- nek az esélyei—t. Például egy jómódú buda—

pesti értelmiségi nagy eséllyel kerül az elit- be, egy szegény falusi szakképzetlen mező—

gazdasági fizikai nagy eséllyel kerül vagy az enyhén deprivált vagy a jó anyagi hely- zetű falusi alsó rétegbe.

Először az ún. tórsadalmipozició—változó 65 kategóriáját vonta össze klaszterelemzés segitségével 11 maxnkamegosz—tási rétegbe.

Ezek a következők: 1. felső értelmiség; 2.

gazdasági vezető; 3. gazdasági értelmiség;

4. betanított értelmiség (főiskolát végzett, kulturális, egészségügyi és igazgatási terü—

leten dolgozó beosztott értelmiség és érett- ségizett középszintű szellemi szakember stb);

5. művezető és nyugdíjas vezető; 6. inaktív szellemi; 7. szakmunkás és irodai dolgozó:

8. betanított munkás: 9. mezőgazdasági munkás; 10. segédmunkás és inaktív fizikai;

11. paraszt (egyéni gazda, segítő családtag, alkalmi munkás).

Mint az elnevezések mutatják, némelyik munikamlegoszitási réteg meglehetősen hete- rogén összetételű. Talán világosabbá tette volna az elemzést, ha az ina—ktívaka—t kihagy—

ja. Ennél még problematikusabb a szakmun- kások és az irodai dolgozók egy rétegben való összevonása. Egyrészről igaz, hogy sok tekintetben hasonló körülmények között él—

nek, annál is inkább, mert igen sok esetben szakmunkás férj és ügyviteli dolgozó feleség alkot egy családot. Másrészről a szakmun- kások döntő vonatkozásokban egészen más

(5)

helyzetben vannak, például sokkal nagyobb lehetőségeik vannak arra, hogy szakmai is- mereteiket előnyösen használják fel mellék- jövedelmek szerzésére. Ennek ellenére ez az osztályozás is számos új információt ad a magyar társadalomról. Például kitűnik belőle, hogy a ,,paraszt" réteg helyzete a leghátrá—

nyosabb, 35 százaléka az enyhén deprivólt és 31 százaléka a deprivólt státuscsoportba tartozik.

Ezután a 11 munkamegosztási réteget a lakóhely szerint felbontotta a városi és a fa—

lusi részre, majd a HXZ kategóriát jómó- dúakra, átlagosan és szegényesen élőkre.

Az utóbbi megkülönböztetésnél a lakásviszo- nyokat, a vagyoni helyzetet és a fogyasztási mutatókat vette figyelembe. A népesség 11,4 százaléka került a jómódúak és 26,4 száza- léka a szegényesen élők kategóriájába. Az így kialakított 66 kategóriát ismét klaszter- elemzéssel vonta össze 11 társadalmi réteg- be, melyeknek a felnőtt népességhez viszo- nyított aránya a következő:

1. Jómódú értelmiségiek és vezetők 5,7 2. Városi értelmiségiek és vezetők . 7.3 3. Falusi értelmiségiek és vezetők . 0.9

4. Falusi középréteg . 19.13

.5. Jómódú munkás . 5.4

6. Vegyes középréteg 11,4

7. Városi munkás 16,4

8. Falusi szegények 6.8

9. Falusi alsó réteg 8,9

10. Városi szegények . . . . . . . . 6,2 11. Szegény parasztok és inaktív falusiak 11,2

A családok társadalmiréteg-helyzetének meghatározásakor ennél bonyolultabb eljá- rást kellett alkalmaznia a vegyes összetételű családok viszonylag nagy aránya miatt. A besorolásnál a csalódfőnek és —- ha van ilyen

— a házastársnak a munkamegosztásban el—

foglalt helyét vette figyelembe. A heterogén összetételű családok arány—a e kategóriák al- kalmazása esetén 37 százalék. igy az össze- vonások után kialakított családi munkameg—

iosztási rétegek egy része is heterogén, pél- dául a ,,szakmunkás és irodai dolgozó" ré- tegt Ezeket a családi munkamegosztási ré—

tegeket azután az egyéni elemzéshez ha—

sonlóan lakóhely és anyagi helyzet szerint differenciálta, majd klaszteranalízissel ösz- szevonta őket 13 rétegbe:

.Jómódú értelmiség . . . . Városi értelmiség .

. Jómódú vórosi munkás Falusi felső . . inaktív szellemi . . . Szegény felső . Városi munkás

Falusi munkás . . . . . . . Városi segédmunkás, inaktív fizikai . 10. Falusi segédmunkás, inaktív fizikai . 12. Falusi szegény munkás . .

12. Városi szegény munkás . 13. Szegény alsó . .

peweeewwe is ummauupdmbmua mm;—üamduuw—wo

..

Kolosi ezzel a módszerrel, amint látjuk, egy olyan társadalmirétegződés—modellhez

jutott el, amely közelebb áll a társadalom- statisztika és a szociológia korábban alkal—

mazott fogalmaihoz. Kimutatja továbbá.

hogy az így kapott társadalmi rétegek és (!

státuscsoportok között elég nagyfokú meg- felelés van, tehát egy-egy réteg tagjai meg—

lehetősen nagy mértékben koncentrálódnak egy-egy státuscsopor'rban. Ebben valószinű—

leg lényeges szerepe van annak, hogy az anyagi helyzetet felvette a rétegképző krité- riumok (a viszonykijelölő kategóriák) közé.

Érdekes lenne megvizsgálni, hogy ha a ha—

gyományos társadalmi rétegek (az 1963. évi KSH-felvétel szóhasználata szerint ,.munka- jel-leg csoportok") valamilyen finomított vól- toza—tát használnánk. de megmaradnánk a foglalkozás és a lakóhely rétegképző krité- riumként való alkalmazásánál, akkor nem tudnánk-e hasonlóan homogén társadalmi

rétegeket kialakítani.

Ezzel elérkeztünk a Kolosi által leírt mo- dellekkel kapcsolatban felmerülő leglénye- gesebb kérdéshez: feleslegessé teszik-e ezek az új modellek a hagyományos megközeli- tést?

Anélkül, hogy az e körüli élénk vitát el akarnám dönteni, azt a következtetést fog-al-

mazom meg, hogy:

1. a Kolosi—féle új rétegződésmodellek igen sok új információt adnak a magyar társadalomról, de

2. mellettük a foglalkozáson és esetleg a lakó—

helyen alapuló hagyományosabb modellek tovább- fejlesztése is további fontos ismereteket adhat. tehát a kétféle megközelítés párhuzamosan alkalmazható.

sőt alkalmazandónak mondható.

A sorozat további kötetei közül három ha- sonló megközelítést alkalmaz a társadalmi rétegződés egy—egy részterületén.

Elsőként említem Bokor Ágnes könyvét a mai magyarországi deprivációről és szegény- ségről. Definiciój—a szerint a szegénység és a depriváció azonos és mégis különböző je- lenség. A szegénység magának a jelenség—

nek áltaxlános elnevezése. deprivációnak pedig a szegénységnek a modern vagy ipari társadalmakban előforduló form—óját nevezi.

Ezekben a társadalmakban a társadalmi hierarchia alján levők túlnyomó többségének elemi szükség-leteit már ki lehet elégíteni, de fennmarad a társadalom többsége szó- mára hozzáférhető javarktól és szolgáltató—

soktól, közöttük a szimbolikus java—lető! való megfosztottsóg. A depriváció tehát többdi- menziós és relatív szegénységfogalom.

Bokor Ágnes a deprivációnoik hat dimen- ziójót különböztette meg:

1. a rossz munkakörülményeket.

f. a saját érdekek megvédésére való képtelensé-

E !

g 3. a hátrányos lakóhelyet és a rossz lakásviszo- nyakat.

4. az alacsony jövedelmet, rossz anyagi helyzetet.

alacsony szintű fogyasztást.

5. a hátrányos életstílust.

6. a rossz egészségi állapotot.

(6)

700

Látjuk, hogy átvette a Kolosi-féle dimen- ziókat azzal a módosítással. hogy két—két dimenziót összevont, és hozzátette az egész- ségi álla'pot dimtenzióját. Az egyes dimen- ziókban miért helyzet meghatározására halsz- náelt index kiszámításához Ko—lositól némileg eltérő változókat használt fel. Ennek oka, hogy Bokor lehetőleg olyan mutatókat vá- lasz—tott, amelyek valamilyen hátrányos hely—

zetet tükröznek. Összesen 95 primer változót használt fel a 6 deprivác—iós index számítá—

sához. Mind a 95 primer változó dichotom jellegű volt (van hátrány vagy nincs hát—

rány). A szekunder változókat, vagyis az in- dexpontszámokat úgy határozta meg. hogy összeadta — súlyozás nélkül —- az egy-egy sze- mélyre vagy családra vonatkozó primer vál- tozó értékeket. Tehát minden előnyös vagy hátrányos helyzet egyenértékű volt, és egy hátrány kiegyenlitett egy előnyt. (Például a tv-készülék hiánya és a télikabát hiánya egyenértékű íhátrányösszetevő volt.) Megkí- sérelt másféle súlyozású indexeket is számí- tani, végül azonban a súlyozatlan megoldás

mellett mamát.

Kiszámitotto az indexponutszám átlagos ér- tékét mindegyik dimenzióba-n, és azokat tekintette az adott dimenzióban hátrányos helyzetben levőknek, depriválta-knaxk, akiknek in- dexpontszámai az átlag —_l-1 szórásérték alatt helyezkedtek el. E definíció szerint deprivált helyzetben volt az összeírt személyek között a munkakörülmények szempontjából 12.9, az érdek—érvényesítés szempontjából 11.9. a la- kóhely és lakás alapján 139, az anyagi helyzet szerint 16.7 az életstílus szempontjából 12,5 és az egészségi állapot alapján 9.0 szá- zalék.

A Bokor által javasolt egyszerű deprivá—

cíós index azon alapul, hogy a vizsgált sze- mélyek hány dimenzió szerint kerültek a delp—

riváltak kategóriájába. Egy dimenzióban sem volt deprivált 38,3, egy dimenzióban depri- vált 32.8 százalék. Öket nem tekintette dep- riváltaaknak. Két dimenzióban volt 16.8 szá—

zalék, őket nevezte a depriváció által veszé- lyeztetetteknek. Végül 3-6 dimenzióban volt deprivál—t 120 százalék. őket definiálta dep- riváltkén—t. E definíciók alapja az az elmé- leti megfontolás és egyben gyakorlati ta- pasztalat, hogy a különféle hátrányok egy- mást erősítik, minél több vonatkozásban van valaki hátrányos helyzetben, annál nehezeb- ben tud a deprivációból kilábalni. Például akinek alacsony a jövedelme, az nehezeb—

ben tudja lakáskörülmények javitani, de a rossz lakáshelyzet maga is olyan hátrány, amely megnehezíti a másféle hátrányok le- küzdését, például az előnyösebb életstílus folytatását.

Ezt követően hat további. ún. deprivációs segédindexet számított ki. Ezek részben elté- rően súlyozták a különböző hátránydimen-

SZEMLE

ziókat (például faktoranacl—ízist végezve a taktorpontszámokkal sályozták a dimenzió——

kat), részben klaszteranalízissel asztályozták a megfigyelt személyeket. Az így kapott hat segaédinudex páronkénti korrelációs együttha—

tói csupán közepesen magasak voltak, ezért Bokor azt a következtetést vonta le. a dep—

riváció más-más oldalait mérik. és úgy dön- tött, hogy célszerű belőlük összetett depri—

vációs indexet szerkeszteni. Eszerint a minta 20,1 százaléka volt deprivácuió által veszé—

lyeztetett és 11,1 százaléka deprivált. Mind az egyszerű. mind az összetett deprivációs index szerint nagyobb a depriváltaok és ezál—

tal veszélyeztet-ettek aránya, mint a korábbi becslések szerint, amelyek csak egy-egy hát—

ránydimenziót vettek figyelembe. Bokor vizs—

gálata tehát nagyobbnak mutatta a szociál— ——

politika különleges figyelmét igénylő népes—

séget, mint azt korábban feltételezni szok- tutit.

Ezt követően megvizsgálta. milyen demog—

ráifiazi és társadalmi csoportok tagjai kerül- nek az átlagosnál nagyobb eséllyel ebbe a helyzetbe. vagyis mellyek vannak "túlrepre—

zenatálva" e két kategóriában. Csak néhány ilyen demográfiai csoportot emlitek: a 60 éven felüliek, a— 3 és többgyermekes. a fa—

lusi lakosok. a 6 osztálynál alacsonyabb is—

kolai végzettségűek. A deprivált kategória munka-jellegcsoportok szerinti összetételében pedig kiemelkedő súlyuk van a nyugdijas munkásoknak (17,6 %). a nem nyugdijas in—

aktiv keresőknek és e—lta-ntottaknak (34,1 0/0), az aktíva-k közül pedig a betanított munká-

soknak (12,6%) és a segédmunkásoknok

(7.6%). (A mezőgazdasági fizikaiakat ez a munzka—jel'legcsoport szerinti osztályozás nem választotta külön a többi fizikailtól.) Egészen elenyésző számban vannak közöttük szellemi foglalkozásúak.

Bokor még további deprivációs indexeket próbált ki. majd a depriváltak demográfiai jellemzőit, lakóhelyét a társadalmi munka—

megosztásban elfoglalt helyét, életstilusát és mobilitását vizsgálta. A rendkívül gazdag in- formációkból kiemelném azt, hogy a depri—

váltak a nem depriváltaiknál nagyobb arány- ban vesznek részt a második gazdaságban, nagy részük önellátó mezőgazdasági terme- lést folytat; lényegesen nagyobb az átlagnál közöttük a krónikus betegek aránya, különö- sen a középkorú felnőttek között; az átla- gosnál sokkal nagyobb közöttük a paraszt apák leszármalzotlainak arányai. A Kolosi Ta- más és Róbert Péter által kialakított szárma- zási típusok szerint vizsgálva. a depriváltak- nak 49, a veszélyeztetetteknek 36, a nem depriváltakna—k pedig mindössze 14 százalé- ka szármozik (: falusias alsó kategóriából.

Kolosi az egész társadalom differenciáló- dását vizsgálta minden dimenzióba-n. Bokor a hierarchia alján levő depriváltakra össz-

(7)

pontosított—a figyelmét. Mindket-ten hangsú- lyozták a kultúra és az életstílus igen fontos szerepét (! differenciálódásb'a'n.

Utasí Ágnes Kolosihoz hasonlóan a magyar társadalom minden rétegét egyformán vizsgálta, de a differenciál'ódásnok egyet- len dímenzióját, éppen ezt az életstílust ál—

lította kutatásai középpontjába. Az életstí- luson azokat a preferenciákat. fogyasztási szokásokat. tevékenységeket érti, amelyeket az egyén és család az adott életkörülmények között viszonylagos szabadsággal választhat meg. A kérdőíveken ezekre vonatkozóan gyűjtött adatokból 9 indexet számítot—t, ezek:

1. az intellektuális tevékenységek (olvasás. tv—né—

zés. tanulás. szinházlátogatás stb).

24 rekreáció (üdülés. sport. a hétvégék eltöltése).

3. tárgyi környezet (könyvek, lemezek, elektromos kulturális eszközök, háztartási gépek).

4. lakáskultúra (komfort. telefon).

5. lakásberendezés (íróasztal, olvasólámpa. fest—

mény, hangszer).

5 fogyasztás lás),

7. szokások (pénzgazdálkodás.

karácsonyi ajándékozás).

8. kapcsolatok a háztartáson kívűli személyekkel.

9, második gazdaság.

(ruházkodás. táplálkozás, testápo- vacsoravendégek.

Ezután a 9 index értékei alapján az egyes megfigyelt egyéneket klaszteranalízissel 10 életstíluscsoportba sorolta, és ezeket sokdi- menziós skáilázással hierarchikusan rangso- rolita a fogyasztás mennyisége szerint. A kö- vetkező életstíluscsoportoka—t és arányokat kapta hierarchikus sorrendben:

1. Elit . . 5.5

2. intellektuális 10,7

3. Családorientált . . . . . . 7.5 4. A felső réteg mintáját követő . . . 10.13 5, A lakásra és lokberendeze'sre orientál 10,4 6. Emberi kapcsolatokban gazdag . 11.1 7. Emberi kapcsolatokban szegény . 3.2 8. Hátrányait a második gazdasággal

kompenzáló . . . . . . . . 17.1

9. Robotoló 13.1

10. Elesett 11 1

Utasi részletesen leírja ezeknek a csoportoknak a jellemzőit, maid megvizsgália az egyes életstíluscsopontokba jutást befolyá—

soló tényezőket: a lakóhelyet, a társadalmi származást. az iskolai végzettséget, az egész- ségi állapotot. Az elesettek között különösen nagy az idős embereknek, a kis falvakban lakóknak és a legalacsonyabb isko—lui vég- zettségű szülők leszármazottainak aránya.

Mint ahogyan az várható, a Kolosi által megállapított deprivált és enyhén deprivált státuscsoportok és az elesett életstíluscso- port nagymértékben egybeesik. Végül az elemzést kiegészíti az értékválasztások vizs- gálata. Tízféle érték (munka, család, anyagi szerzés, siker. eszme—hit, nyugalom. kötet- lenség. megbecsültség. élvezet és taatatlízmus) fontosságát kérdezték meg különféle kérdé- sek segítségével. A válaszok alapján az egyéneket 10 klaszterbe sorolta, ezek az ér-

tékeknek egy-egy kombinációját fejezik ki.

A leggyakoribb életcélnrendiszerne—k a ,,tküz- delem. munka. túlélés" elnevezést adta. A család három klaszterben volt a legfonto—

sabb értékek egyike. Ezeket az életcélrend- szereket azután összekapcsolta az életstílus- csoportokkal. Például az elitben a siker és a munka értéke szerepel minden más cél—

nál nagyobb arányban. viszont az elesettek között egyrészt a család értéke emelkedik ki. másrészt egy kis létszámú (de arányában minden más életstíluscsoportnál nagyobb) rész az élet élvezetét tekintette igen fontos értéknek.

Róbert Péter hasonló többdimenziós meg- közelítéssel vizsgálta a társadalmi mobilitást.

A mobilitást a többdimenziós egyenlőtlen- ség-rendszerben való elmozdutlásként defini- álta. Négy s—tátusdímenziót tudott megkü- lönböztetni a származás (a szülői család helyzete) vonatkozásában:

1. a munkamegosztásí (foglalkozási) hátteret.

2. a kulturális hátteret.

3. az anyagi életkörülményeket, 4. a lakóhelyet (születési helye!).

Ugyanezt a négy dimenziót mérte az el- ért (az összeíráskori) társadalmi helyzet meg—

határozásához. így külön-külön tudta a mo- bilitást vizsgálni. Elemezhet-te a származási és az elért státus konzisztenciája vagy inkon- zisztenciájo mellett a mobilitás konziszten- ciáját és inkonzisztenciáját is. Mivel első és alapvető eredményeit a Statisztikai Szemlé- ben megjelent tanulmányában3 részletesen közölte. ezekre itt nem térünk ki. Azt azon—

ban hangsúlyozni szükséges, hogy ezzel a megközelítéssel Róbert egy teljesen új pa—

radigmát vezetett be a- társadalmi mobilitás nemzetközi irodail'mába. Egy ilyen új meg- közelítés természetesen kiváltja a korábbi pa—rodigmáka—t alkalmazó iku-ta—tók kritikai ész- revételeit. Nem hiszem, hogy a Róbert—féle paradigma feleslegessé teszi a korábbi (idő- rendben visszaffelié haladva) logzliineáris, út- elemzési és az lSA—paradigma" szeri-nti elem- zést, de a bemutatott ered—mények meggyőz- nek arról, hogy ezzel az új megközelítéssel sok újat lehet mondani, többek között a magyar társadalmi mobilitársról— is. Ezek kö- zül kiemelném itt azt, hogy:

1. igen gyakori az inkonzisztens mobilitás:

2. a kulturális mobilitás hat a legerősebben a státus egészének változására.

Utolsóként térek ki a sorozat időrendben negyedik kötetére, amely ,.Gazdaság és ré- tegződés" címen több szerző kisebb tanul- mányait tartalmazza. amelyek nem mind

3 Róbert Péter: A társgdalmi mobilitás többdimen- ziós megközelítése. Statisztikai Szemle. 1984. évi 12.

sz. 1225—1240. old.

(A Nemzetközi Szociológiai Társaság (lSA) által 1950 körül kidolgozott módszertan.

(8)

702 ^SZEMLE kapcsolódnak szorosan az előbb említett kö-

tetekhez, és részben más ada'tforrásokat használnak. A tanulmányok első csoportja a foglalkozások (tehát nem az egyének vagy a családok) rétegződ'ésével foglalkozik. Ko- vách Imre 205 foglalkozási kategória átla- gos i—ndexpontszámából indult ki a Kolosi- -fé:le 7 dimenzióban, ennek alapján végzett klaszterelemzést, és alakított ki 10 csoportot. Ezeket a következőképpen nevezték el (a zárójelben az összes megfigyelteken be- lüli százalékos arányokat közlöm):

elit l (0.2 %),

vezetők és értelmiségiek (7.7 %).

elit " (0.7 %),

betanított értelmiség (5.1 %),

szolgáltató foglalkozású elit (0.1 %).

szakmunkás elit (9.3 %).

adminisztrativ szellemlek (9.8 %).

szakképzett fizikalak (19.8 %).

alacsonyabb szakképzettségű fizikaiak (4.0 %).

szakképzetlen fizikaiak (43,3 %).

9??FPP'§S"P?

_.

Hunyadi Zsuzsa a munkások foglalkozási csoportok szerinti rétegződését vizsgálta.

Kovách Imre és Róbert Péter .,A foglalko- zások mobilitása 1930 és 1982 között" címen a foglalkozási csoportoknak a társadalmi hi- erarchiában történt elmozdulását vizsgálták.

205 foglalkozás jövedelmi helyzetét, iskolai végzettségét és presztízsét állapították meg az 1930—es években és jelenleg, részben az 1981—1982. évi felvétel adatai, részben más források alapján. Az 1930—es évek jövedel- meit a korabeli statisztikákból vették, a fog—

lalkozások akkori presztízsét történészek megkérdezése alapján alakították ki.

f Baráth Etele a megkérdezettek lakáh'elye alapján vizsgálta a stártusdimenziókban mért átlagos indexpontszámok átlagát, és ennek alapján alakított ki klaszteranalízissel 10 te- lepüsl—éskategóriát (az élen Budapesttel és a végén az elmaradott falvakkal). Ezt követően öt-öt kategóriába vonta össze mind a tele- püléseket, mind a státuscsoportokat, és e két szempont együttes figyelembevételével ala- kitotta ki a népesség társadalmi rétegződé—

sét. A legfelső, ún. elit kategóriába kerültek a legmagasabb státusú budapesti lakosok (3.6 %). a ilega—lsóba pedig az elmaradott falvakban lakó depriváltok (6.1 %). Ennek a rétegződési modellnek alapja tehát az a felfogás, hogy a magyar társadalom nem—

csak az egyéni életkörülmények (foglalkozás stb.) szerint, hanem emellett hasonló súllyal a lakóhely jellege szerint is difierenciálódik.

Papp Zsolt az érdekérvényesítést, illetve

az érdekek védelmére való képességet mérő változók alapján alakított ki 8 csoportot.

Sík Endre egyes kis falvakba—n végzett mik- rovizsgálartok adatait is bevonja annak kuta—

tásába, hogy milyen mértékű a háztartások közötti kölcsönös segitő munkakapcsolat egy- részt a te-rmelőmunkában (kistermelés, házé- pítés stb.), másrészt a szociális jellegű (pél-

dául betegápolás) feladatok ellátásában. A, falusi középrétegekben találta a leggyako—

ribbnak a termelőmunka—cserét. A szociális jellegű segítségnyújtás minden rétegben nagyjából egyformán elterjedt.

Az utolsó négy tanulmány a tág értelem—- ben vett második gazdasággal foglalkozik.

Galasi Péter az 1981—1982. évi adatfelvé—

tel alapján a béren felüli pénzbeni többlet—

jövedelmek (túlóra. másodátllás-mellékfog-A lalkozás. borravaló és hálapénz. ipari, szol—

gálta—tói és kistermelő tevékenységből szár- mazó jövedelmek) tórsoda—lmi rétegek sze——

rinti különbségeit vizsgálta. A pénzbeni több-r rletjövedelemmel rendelkezők átlagos bére alacsonyabb az ilyen jövedelemmel nem ren- delkezőkénél, tehát egészében véve ezek a:

többletjövedelmek inkább a jövedelemhát- rányokart kompenzálják, mint a különbsége- ket erősítik. A különféle többletjövedellmek- hez jutók csoportjai között nagy különbségek.

vannak. A másodállással vagy mellékfoglal- kozással rendelkezők főfoglalkozásból szár- mazó bére például az átlagosnál sokkal ma—

gasabb, a háztáji gazdas—ágból pénzbeni jö- vedelemhez jutó'kié viszont az átlagosnál lé—

nyegesen kisebb.

Boros Anna a családi megélhetési stra—

tégiák 13 típusát állapította meg az első és a második gazdaságban való részvétel mérté—f ke és módja szerint, majd az e típusokba tartozó csaladok különböző jellemző—it vizs—

gálja. Ismét az tűnik ki, hogy az első gaz- daságból származó jövedelmeket csak Ö't- ellátó vagy árutermelő mezőgazdasági kis—

termeléssel kiegészitő családok helyzete min—

den vonatkozá—sban rosszabb a társadalmi átlagnál, mig a másodállás útján—rés a má—

sodipair, a szerződéses munka és a fusimun- ka útján többl-etjövedelemhez jutó családok helyzete az átlagosnál jobb.

Kovách Imre egy Hajdúböszörményben végzett adatfelvétel alapján osztályozta a' háztartásokat aszerint, hogy a mezőgazda- sági kistermelésben mekkora a hagyományok által irányított magatartásnak és a kalkulá- tív racionalitásnak a szerepe. Öt tipust k'ü- lönböztetett meg: a piac által nem érintett.

a kismértékben árutermelő, a piac által érin- tett, a piacorientált és a piacra szervezett kisórutermelőket. Legtöbben a közbenső ki'—_

pusokba tartoznak, 0 gépesített és nagya—

rányú állattartással foglalkozó ,,piacra szervezett" gazdaságok száma csekély.

Kuczí Tibor nyíregyházi kisiparosokat vizs- gált. Az előbbiekhez hasonlóan klaszterana- lizist alkalmazva, 8 csoportot különböztetett meg. Ezek mind a jövedelem. mind (: vállal- kozói elemek tekintetében erősen különböz- nek egymástól. Bebizonyosult. hogy az önálló- kisiparos réteg távolról sem egységes.

.

(9)

Ez az ismertetés nem vállalkozhat többre.

mint a hét kötetből álló sorozat tartalmi és módszertani gazdagságának felvillvantására.

Nem lehet kétséges, hogy az 1980-as évek első felének legnagyobb igényű szociológiai kutatását mutatják be. Igen sok tekintetben gazdagították a magyar társadalom réteg- ződéséről alkotott képünket. és emellett sok

módszertani tapasztalatot szolgáltattak. Ki- vánatos lenne, hogy a magyar társadalomtu- dományok a továbbiakban alaposan tanul- mányozzák. szükség esetén vitassák ezeket az eredményeket. hogy azok minél szélesebb körben tudatosuljanak. Ehhez kitűnő lehe- tőségeket ad az alapadatok hozzáférhető-v sége a mósodeliemzések céljára.

MAGYAR SZAKIRODALOM

VARGA JÓZSEF:

lDÖSORELEMZÉS -— ELÓREJELZÉS

időszerű Gazdaságirányitási Kérdések. PRODlN- FORM Műszaki Tanácsadó Vállalat. Budapest. 1986.

4. sz. 1986. 101 old.

Magyarországon az utóbbi években meg- élénkültek a prognosztikai kutatások. Ezt elő—

segítette, hogy 1980-ban az Országos Terv—

hivatal elnökének utasítása és módszertani irányelvei (lásd: Tervgaza'asági Értesítő.

1980. évi 2. sz. 26—45. old.) több területen javasolták a vállalati prognózisok készítését.

Különösen az export- és importárak vonatko- zásában a versenyszférában fontos az előre—

jelzések készítése.

Az Országos Tervhivatal elnökének mód—

szertani irányelvei —— többek között — hang—

súlyozzák. hogy az elemzések, illetve prog- nózisok és hipotézisek folyamatos elemei a vállalati tervezésnek. Az elemző és prognosz- tizáló tevékenységet a terv jóváhagyása után is folytatni és folyamatosan korszerűsíteni kell.

A gazdasági környezet változása is arra kényszeríti a vállalatokat, hogy döntéseiket prognózisokkal alapozzák meg. Az utóbbi két évtized egyik legjelentősebb változása a ma—

tematikai módszerek és a számítógépek tér- hódítása terén ment végbe a társadalomtu- dományban, így a közgazdaságtudományban is. Ebben a folyamatban a módszerek, a technikai bázis, a számítástechnika, a szak- emberképzés korszerűsítésén, fejlődésén kí—

vül fontos szerepet játszottak azok az igé—

nyek, amelyek a gazdasági élet irányitásá- val kapcsolatban léptek fel. Ma már a vál—

lalatok többségének hatékony irányítása nem oldható meg e módszerek alkalmazása nél—

kül.

Varga József könyve több vonatkozásban jelentős továbblépést jelent az objektív mód- szerek. ezen belül az idősorkutatás terüle- tén.

A szerző pontosan számba vette, hogy mit ért el a hazai prognosztikoi szakirodalom a matematikai statisztikai módszerek prog- nóziscélú felhasználása területén. Igen alaposan feldolgozta az angol nyelvű szakiro—

dalmat, és több új. illetve újszerű módszer-

kombinációt is bemutat munkájában. Célja az volt, hogy néhány kevésbé ismert idősor—

kutatási és előrejelzési módszert ismertessen, illetve alkalmazási példán bemutasson. Min- den módszer tartalmaz bizonyos feltételezé—

seket, és ha csak egy módszer eredményét"

használjuk fel. akkor ez információveszteség—

gel jár. Növelhető viszont a felhasznált infor- máció mennyisége, s ezáltal növelhető a prognózisok mint ex ante információk meg- bízhatósága az egyedi előrejelzések alkal—

mas összekapcsolásával. Varga József olyan eljárásokat mutat be, amelyek az egyedi elő- rejelzések összekapcsolására ezek lineáris kombinációit használják fel.

A könyv 4 fejezetből, a számítások rész- eredményeit tartalmazó mellékletből és mód- szertani kérdéseket tárgyaló függelékből áll.

A rövid első fejezet az előrejelzési mód—

szerek általános jellemzőit foglalja össze. De—

finiálja a fontosabb fogalmakat (kvantitatív módszerek, az előrejelzési modellt meghatá—

rozó tényezők stb.). Fontos az adatállomány és a módszerek összhangjára vonatkozó uta—

lás (9. old.), mivel a finomabb matematikai statisztikai módszerek részletesebb adatbázist

igényelnek.

A második fejezet az idősorok statisztikai analízisét tárgyalja. A fogalmakat matema-

tikai szempontból értelmezi, de utal a köz-

gazdasági következményekre is (például az autokorrelácíó tárgyalásánál). Több fontos kérdést tárgyal. példálul a stacionaritás vizs- gálata, a szezonalitás felismerése. A bemutatott példaanyag és ábrák jól segítik a meg-—

értést.

A megbízhatóság vizsgálatával zárul a második fejezet. A tömör tárgyalási módot elősegíti az, hogy a fontosabb magyar és külföldi szakirodalomra utal. így a részlete—

sebb olvasói igények kielégítését elősegíti.

A bevezetőnek tekinthető első két fejezet után a harmadik fejezet már az idősorkuta—

táson alapuló néhány előrejelzési módszert ismerteti. A számításokhoz szükséges algorit—

musok, illetve a példoanyag a felhasználói igényeket igyekszik kielégíteni. Kevésbé elterjedt módszereket is bemutat, például a' 12 pontos szinuszoid modellt, a Winters-mód- szer alkalmazását szezonális idősorok előre-