1048 STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
TRlOLAlRE, G.:
KONCENTRÁClÓ
ÉS DlVERZlFlKÁCIÓ A FRANCIA lPARBAN
(Diversification des grandes entreprises et concent—
ration de l'industrie en France.) — Revue d'Economle lndustrielle. 1980. 11. sz. 93—116. p.; 12. sz. 27—48. p.
A szerző célja annak bemutatása, hogy a korszerű információs eszközök által nyújtott adatok hogyan használhatók fel az ipari rendszerek megismeréséhez. A rendelkezésre álló különféle vállalati és iparstatisztikai in- iormációkból kiindulva elemzési módszereket ad. amelyek lehetővé teszik a francia ipari nagyvállalatok körére vonatkozóan a diverzi- fikáció és koncentráció jelen állapotának le-
írását.
A koncentráció és diverzifikáciá elemzésé- hez a szerző alapvetően négy eszközt hasz- nál.
i. Vállalati és ágazati tábla, amelynek so—
raiban a mintát alkotó ipari nagyvállalatok, oszlopaiban azok az ágazatok szerepelnek.
amelyekben a vállalatok termékeiket értékesí- tik. A tábla belső értékei egy adott vállalat adott ágazatban realizált értékesítésének nagyságát mutatják. A tábla sorai alkalma- sak a vállalati diverzifikáció, oszlopai az ága—
zati koncentráció elemzésére.
A mintába kerülő nagyvállalatok körét a hozzáadott érték nagysága alapján határoz- ták meg; a küszöb a legalább 100 millió frank hozzáadott érték. (Ezzel eltértek az ál- talános statisztikai számbavételi rendszertől, amely a vállalatokat a foglalkoztatottak szá- ma szerint osztályozza.) Figyelembe vették a vállalatok összefonódását is. ezért a vizsgá—
lat alanyait a vállalatcsoportok képezik. A vállalatok kiválasztásának kritériuma volt még. hogy üzleti forgalmuknak legalább 50 százaléka az iparból származzék.
Az ágazatok meghatározására tevékeny- ség— és terméknómenklatúra alapján'került sor. Csak az ipari tevékenységeket vették fi—
gyelembe, ebből is elhanyagolva az élelmi- szeripart, az építőipart, és a hadiipart. A nó—
menklatúra az ipari tevékenységek és ter- mékek osztályozását különböző szinteken tar—
talmazza. A legrészletesebb az NóOO—nak ne- vezett szint, amely 650 tevékenység— és ter- mékcsoportot tartalmaz, ezek összevonásával jön létre az ún. N100 szint, 99 tevékenység—
és termékosztállyal, és ebből képzik az N14 szintet, amely már csak négy nagy ágazatot tartalmaz (energia, alapanyagok, állóeszkö- zök, fogyasztási cikkek). igy a vállalatok tel—
jes tevékenységét felosztották annyi részre, ahány tevékenysége a választott nómenklatú- ra szerint van, és a vállalat is ennyiszer je-
lenhet meg a statisztikában.
A nómenklatúra hibája, hogy még az NóOO szint sem elég részletes; ennek következté- ben a tényleges piaci koncentrációs és diver—
zifikációs fokot leértékeli.
A külkereskedelmi tevékenységet nem vet- ték figyelembe, az elemzés a Franciaország—
ban települt vállalatok francia ipari eladásai- ra vonatkozik. Ez a vállalati diverzifikáció elemzését nem befolyásolja, a piaci koncent—
rációét azonban torzítja.
2. Szektor— és ágazati tábla, amelynek so—
raiban a nómenklatúra különböző szintjein meghatározott szektorok (i) oszlopaiban az ágazatok (i) (a kezelhetőség érdekében NiOO szinten meghatározva) szerepelnek. A táblá—
zat elemei (x,-I.) i szektor vállalatainak [ ága- zatban történő értékesítését mutatják. A vál—
lalatokat tőtevékenységüknek megfelelően sorolták a szektorokba, Főtevékenységnek azt tekintették, amelyben a vállalatok üzleti for——
galmuknak legalább 50 százalékát realizál- ják. (Ebben eltértek a hivatalos statisztikai megközelítéstől, amely a főtevékenységet az egyes területeken foglalkoztatott létszám alapján határozza meg.) A főtevékenyséaek (és ennek megfelelően a szektorok) a válla—
latok diverzifikáltságától függően a nómen- klatúra különböző szintjein határozhatók meg:
a legdiverzifikáltabb vállalatokra Iaz NM szinten, a legkevésbé diverzifikált vállalatok-
ra az NóOO szinten.
A szektor- és ágazati tábla lehetővé teszi a vállalatok értékesitése megoszlásának elem-
zését a főtevékenység és egyéb tevékenysé- gek között, és segítségével megkülönböztet- hető a rokon tevékenységek közötti és a tá- volabb eső tevékenységekre vonatkozó diver- zifikáció. Az átló értékei ugyanis azt jelzik, hogy nincs diverzifikáció vagy adott tevé- kenységosztályon belüli diverzifikáció van, míg
az átlón kívüli értékek az osztályok közötti diverzifikációt mutatják. Ennek alapján meg- különböztetik a zárt ágazatokat, ahol a nem az ágazatnak megfelelő szektorba tartozó nagyvállalatok realizálják az összes értékesí- tés kevesebb mint 20 százalékát és a foga- dó ágazatokat, ahol a behatolási arány 20' százaléknál több. A szektorok oldaláról néz- ve, expanzivnak tekintik azta szektort, amely- nél az oda tartozó nagyvállalatok értékesí- tésének több mint 13 százaléka esik a meg—
felelő ágazaton kívülre. A különböző jellegű szektorok és ágazatok együttes vizsgálatából következtetések vonhatók le a diverzifikáció—
ra, a vertikális integrációra és a koncentrá—
cióra.
3. A vállalati üzleti forgalom értékét a szer- ző három tényező szorzatára bontja fel, a koncentráció és diverzifikáció kapcsolatának
új megvilágítása céljából:
—— átlagos diverzifikácio's fok.
— átlagos részesedés az ágazatok értékesítésében,
— az ágazatok átlagos nagysága (az összes üzleti forgalom alapján).
A vállalati nagyság a hozzáadott érték alapján nézve az üzleti forgalomtól és az ún.
integrációs foktól (hozzáadott érték/üzletifor—
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
1 049
galom) függ. A vállalati nagyság tényezői közötti kapcsolat feltárására a szerző lineá- ris korreláció számítást végez az integrációs fok és az üzleti forgalom három tényezőjé- nek Iogaritmusai között. (A szignifikancia-kü- szöböt 5 százalékban határozza meg.) Szig- nifikáns negatív korrelációt talál az integrá—
ciós fok és az ágazati nagyság. valamint az ágazati nagyság és az ágazat értékesítésé-
ben való részesedés között.
4. A diverzifikáció entrópiamutatója lehe—
tővé teszi a diverzifikáció tényezőkre bontá—
sát az egyes tevékenység- és terméknómen—
klatúra-szintek által magyarázott részekre. A teljes diverzifikáció a tevékenységosztályok közötti diverzifikáció eredménye és minden osztályon belül a tevékenységcsoportok közöt- ti diverzifikációé.
Az entrópiamutató segitségével kimutatha- tó a vállalatok és a hozzáadott érték meg- oszlása a diverzifikáció szintjei szerint. A ta- nulmány minden szinten belül három csopor- tot különböztet meg.
Az entrópia együtthatója lehetővé teszi a diverzifikáció különböző nómenklatúraszintek közötti felbontása mellett a vállalatcsoporto- kon belül a vállalatok közötti és a vállala- tokon belüli diverzitikáció megkülönbözteté- sét. Ebben a vonatkozásban két határeset képzelhető el: egy csoport vállalatai teljesen eltérő tevékenységekre specializáltak, ekkor a vállalatok közötti diverzifikáció magyaráz—
za; vagy a csoport vállalatainak tevékeny- ségstruktúrája teljesen azonos, ekkor a cso- port diverzifikációja kizárólag a vállalatokon
belüli diverzifikáció eredménye.
A valóságban a csoport teljes diverzifiká- ciója a vállalatokon belüli és a vállalatok közötti diverzifikáció összege. A vállalatokon belüli diverzifikáció a tagvállalatok entrópia- együtthatója üzleti forgalommal súlyozott át- lagaként számítható, a vállalatok közötti cli—
verzifikáció a teljes és a vállalatokon belüli diverzifikáció különbsége.
A továbbiakban a tanulmány leírja a fran- cia ipari koncentráció és diverzifikáció fő jel-
lemzőit. A nagyvállalati mintába 190 vállalat- csoport került be, 431 tagvállalattal. (A 10 fő- nél többet foglalkoztató francia vállalatok száma 33000.) A vállalatok 41 tevékenység—
osztályban és 262 tevékenységcsoportban foly—
tatják termelésüket.
A 190 nagyvállalat az összes értékesítés 542 százalékát adja. A nagyvállalatok része- sedése különösen nagy az energiaiparban (850/0). közepesnél nagyobb az állóeszköz- termelésben (59,5%). közepes az alapanyag-- termelésben (54.30/0) és alacsony a fogyasz- tási cikkek termelésében (14.2%). A diverzi- fikáció fokozódik a vállalati nagyság növe—
kedésével és nagyobb a magánvállalatoknál mint az államiaknál.
A szektor- és ágazati táblából levonható következtetés. hogy a vállalatok 80 százaléká—
nál alacsony, 13 százalékuknál közepes és 7' százalékuknál magas a diverzifikáció.
A nagyvállalatok ipari üzleti forgalmukat 63 százalék erejéig főtevékenységükben, azaz diverzifikáció nélkül realizálják. Diverzifiká- ció a maradék 37 százalékban jelentkezik.
Az üzleti forgalom felbontása alapján megállapítható az erős diverzifikáció és kon—
centráció. A nagyvállalatok átlagosan há- romnál több ágazatban vesznek részt. 7 vál—
lalat vesz részt nyolcnál több ágazatban; 65 vállalat tekinthető specializáltnak (1.4-nél ke—
vesebb ágazatban vesznek részt). ebből 45 vállalat teljesen specializált. A diverzifikált nagyvállalatok mellett tehát specializált nagyvállalatok is léteznek.
A vállalatcsoport tagvállalatain belüli és vállalatai közötti diverzifikációt a két legerő- sebben diverzifikált csoportra vizsgálták, ames lyek legalább 8 ágazatban vesznek részt.
Esetükben átlagosan a teljes diverzifikácíó mintegy kétharmadát a tagvállalatok közöt—
tí diverzifikáció magyarázza.
A bemutatott vizsgálati módszerek alapján lehetőség van a diverzifikáció és koncentrá- ció részletesebb. vállalati szintű elemzésére is. A tanulmány erre is mutat példát.
(Ism.: Bartucz Sarolta)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA
CATTEL. R. B.:
A FAKTORANALIZIS FELHASZNÁLÁSA A MAGATARTASI ÉS ÉLETTUDOMÁNYOKBAN (The scientific use of factor analysis in behavioral and life sciences.) New York — London. 1978. Plenum
Press. 618 p.
A faktoranalizis módszere az elmúlt évek- ben nem csak külföldön, hanem hazánkban is erősen elterjedt a közgazdaságtani, szo- ciológiai és demográfiai elemzésekben. A ma- gyar nyelven rendelkezésre álló módszertani
munkák azonban még nem elég átfogók. és csak a legalapvetőbb bevezetést adják meg.
Ezért a faktoranalizist alkalmazni kívánó ma- gyar kutatóknak figyelemmel kell kisérniök a külföldi szakirodalmat. Az egyik legjobban használható angol nyelvű kézikönyv R. !. Rum—
mel ,,Applied factor analysis" c. munkája volt (Evanston, 1970). Cattel R. 8. műve újabb ha- sonló jellegű munka. és a faktoranalizis egye—
temi tankönyveként használható. Szerzője az alapfogalmak tárgyalásából indul ki, és —
