Delján Péter a Bolgár Apokrif Krónikában*

RÉVÉSZ ÉVA

Delján Péter a Bolgár Apokrif Krónikában*

A történészek számára minden apró adat nagy jelentőséggel bír, mellyel további infor- mációkhoz juthatnak, de a magyar történet korai időszakának kutatása szempontjából ez hatványozottan érvényes, hiszen egy forrásszegény időszakkal állunk szemben, ahol egy-egy újabb forrásadat egyre részletgazdagabbá, pontosabbá teheti az általunk eddig ismert képet.1

Delján Péter életének és a hozzá kapcsolódó bolgár-magyar kapcsolattörténetnek a kutatása során irányult a figyelmem a Bolgár Apokrif Krónikára, melyről azt írták, hogy Péter élete végéről tartalmaz adatot. A forrás erre nézve ugyan nem szolgált informáci- óval, ellenben egy-két apró mozaikot hozzátett az életrajz nagy összképéhez.

A ma ismert bolgár apokrif müvek többsége görögből átvett fordítás, az ún. Bolgár Apokrif Krónika [BtjirapcKH anoKpucjieH jieTormc] egyike azon kevés forrásoknak, mely belső keletkezésű bolgár apokrif írás. Ezen kívül még ilyen, szintén ismeretlen szerzőjü mü a Szaloniki Legenda [CojiyHcica jiereHjta] és Rilai Szent Iván népi legendá- ja [HapojHOTO >KHTue Ha HBaH P H J I C K H ] }

A krónikának egyetlen másolata ismert, mely a moszkvai óhitűek Preobrazenskij- monostora [IIpeoőpaHceHCKHH cTapooőpajiHecKH MOHacrap] Hilferding-gyüjtemé- nyének [rHiujicpaHnroBaTa cŐHpica] 123. számú kézirata. Elsőként Stojanovic adta köz- re a CnoMeHHK-ben 1890-ben.3 A közreadás után 'Izaiás próféta látomása' [Bmiemie Ha npopoK Hcaü] címmel került be előbb a köztudatba, majd utóbb kapta a Bolgár Apokrif Krónika nevet.4

A krónika ószláv szövegkiadását és -magyarázatát Jordán Ivanov BoroMHJiCKH KHHra H jiereiiflH című munkájában,5 mai bolgár fordítását pedig Ivan Dujcev HÍ

" Ezúton szeretném kifejezni köszönetemet a tanulmány elkészítésében nyújtott segítségéért H. Tóth Imrének, Makk Ferencnek, Ferincz Istvánnak, Balázs L. Gábornak, Szabados Györgynek, Farkas Baráthi Mónikának. Jelen tanulmány a K81485 sz. OTKA kutatási pályázat keretében és a MÖB (Collegium Hungaricum) kutatási ösztöndíj támogatásával készült.

1 Lásd e korszak forrásadottságairól: BORSA 1974,103. p.; MAKK 1998,95. p.; MAKK 2 0 1 2 , 5 1 . p.

2 Apokrif és bogumil irodalom: FARKAS BARÁTHI [é.n.]; PETKANOVA 2003, 84-85. pp„ 320-321. pp., 4 7 8 - 479. pp.

3 CTOÜHOBHH,JIioóoMHp. CnoMeHHK ül. (1890) 160-193. pp.

4 Talán ez a névváltozás lehet az oka, hogy Tsevelin Stepanov azt írta egyik munkájában, a Krónika része az 'Izaiás próféta látomása' címet viselő műnek (TSEVELIN 2008, 365. p.), holott az az eredeti elnevezése.

PETKANOVA 2003,84. p.

5 ívANOV 1925,273-287. pp.

CTapaTa 6tJirapcKa KHHJKHHHa munkájának I. kötetében,6 Donka Petkanova a O a p a ö t J i r a p c K a jiHTeparypa. AnoKpHtjm c. kötetben7 és Ivan Bozilov O a p a 6-bJirapcKa JiHTepaTypa 3. kötetében8 is közzétette.

A Krónikának nagy irodalma van, a bolgár történet- és irodalomtudomány számos neves kutatója foglalkozott elemzésével, így például - a teljesség igénye nélkül - Kons- tantin Jirecek,9 Stojan Argirov,10 Ivan Dujcev," Donka Petkanova,'2 Miliana Kaimakamova,13 S. Ivanov14 is foglalkozott a Krónikával.

A Krónika vélelmezhetően egy bogumil nézeteket valló szerzetes munkája. A mü több legendás és valós történelmi személyt is felvonultat, keletkezése dátumának meg- határozásában az utolsó caputok segítettek. A XVII. caputban szereplő Delján Péter, aki az 1040-1041. évi bolgár felkelést vezette és a XIX. zárócaput végén leírt besenyő tá- madás, mely 1048-1049 telén zajlott le, segítették keletkezésének meghatározását. Ezek alapján a XI. század második felére datálta Jirecek a keletkezését.15

A forrás a IX-XI. századra vonatkozó eseményekről, elsősorban (bolgár) uralkodók- ról ír, azonban jelen tanulmányban a XVII. caputjával foglalkozom.

X V I I . — H nOTOMk HSMAL HHk K4MRIM T ÁP Aⁿ, t M - 0IKAO « « V O KfMC" ffkft*. B T k B H p t f M k lV»PkCTB$ BAk- rapcKe» k rpkMkCKöi. H n o r o y s H S k KO T M M A * A " rpa*", IMI s t { e | - Bk OB OHk no/\k « © p - k . H c k 8 A A . r . r p J A o s i * k SIMAH BATÍPCKAH :

BpkBIMk, .B. H f ' s p k , * ) . r . l Ü T H n k . H Tcq- I^dpkCTBOBA A-kTk .KB.

H OyrktCHOIIHk B k l * « T k HHOHAIAMHHK4 H4 OK<]| n » A l .

A Bolgár Apokrif Krónika XVII. caputja16

A XVII. caput szövege magyarul így hangzik: „És azután egy másik cár következett, a nagyon daliás Gagan, akinek ragadványneve Odelján volt. És ő elfogadta a bolgárok és görögök cárságát és elpusztított Kumidában két tengeren túl lévő várost. És bolgár

6 DUJCEV 1943, 154. p.; valamint további munkáiban újabb kiadást látott a Krónika: DUJCEV 1961 • DUJÓEV 1965.

7 PETKANOVA 1 9 8 2 , 4 3 . p.

8 BOZILOV 1 9 8 3 , 6 0 - 6 5 . p p .

9 JIRECEK 1 8 9 7 , 8 6 - 9 3 . pp.

10 ARGIROV 1 8 9 8 ,2 6 1 - 2 6 7 . p p .

" DUJCEV 1 9 7 2 .

12 PETKANOVA 1 9 9 2 .

13 KAIMAKAMOVA 1990.; e tanulmányában a Krónika historiográfiai értékelését végzi el: KAIMAKAMOVA 2004,417-441. pp.

14 IVANOV 1 9 8 9 , 7 0 - 7 6 . pp.; IVANOV 1 9 9 1 , 1 3 1 - 1 3 6 . p p .

15 JIRECEK 1 8 9 7 , 8 6 - 9 3 . pp.; JIRECEK 1 8 9 8 .

1 6 IVANOV 1 9 2 5 , 2 8 7 . p .

Delján Péter a Bolgár Apokrif Krónikában ^{5 6 1}

földön három várost alapított: 1. Cervent, 2. Nesebart, 3. Stipet. És ott 28 évig uralko- dott, és megsebesíttetett a másodunokatestvére által az Ovce-mezőn."

A tizennégy kötetes Bulgária történetének Delján Péterre vonatkozó részében úgy értékeli a két szerző, Genoveva Cankova-Petkova és Dimitár Angelov, hogy „az embe- rek emlékezetében sokáig fennmaradt [Delján Péter]", de a krónikában „legendás alak", és a Krónika a „bolgár nép szabadságmozgalma dicső vezérének vitathatatlan népszerű- ségét bizonyítja".¹⁸

A caputban említett Odelján (O/reJitHt) ragadványnév alapján már Ivanov Delján Péterrel azonosította. Bozilov megállapítja, hogy ez a bizánci források által említett

„ó AeÁeávoq", illetve „OöeÁeávo«;" alakokkal azonos.¹⁹ Ezt a összekapcsolást kétségte- lenné teszi, hogy a bolgár történelemben nem ismert más, aki ezt a melléknevet viselte volna, kizárólag Delján Péter, ahogy ez a bizánci forrásokban fennmaradt.²⁰

A forrás „Gagari"-nak (rara^H) nevezi, ami a titulusából képzett név lehet, a „xarant (Xayávo<;)"-ra vezethető vissza.²¹ Xaram. a mai bolgárban x a r a H alakban található meg, jelentése kagán, kán.

A kagán cím a népvándorlás korában a török (türk, kazár, avar) népek fejedelmének a címe volt.²² A mohamedán és iráni forrásokban háqán alakban szerepel. A szuverén nomád fejedelem címe volt, amelyet a türkök terjesztettek el. Etimológiáját összekap- csolják a qanna\, s valószínű, hogy kezdetben egymás szinonimái voltak, utóbb azonban a qan már csak alávetett uralkodót jelentett, míg a kagán a türk kaganátus legfőbb urá- nak a méltóságneve volt. Szent István egyik ellenfele, Keán is a kagán méltóságnévből származó nevet viselte. 23

Egy Keán Anonymusnál is szerepel Keanus magnus néven, aki a gestaíró szerint Salán vezér őse, Bulgária fejedelme volt, továbbá szerepel egy Keán a 14. századi kró- nikakompozíció 30. és 66. fejezetében, aki egynézet szerint bulgáriai fejedelem, más nézet szerint a dél-erdélyi bolgár-szláv államalakulat elmagyarosodott vezére volt.

Származását tekintve Keán bolgár volt, így vélelmezhető, hogy a Krónikában szereplő kagán cím erre utal: bolgár uralkodó voltára.

Egy bolgár nézet szerint az újabb cárt mint a prebolgár időszak fogalmi rendszeré- ből származó kagán titulust használja Delján Péterrel kapcsolatban, ez a felkelés zava-

17 BOÉILOV 1983 , 64. kiadása alapján fordította Majoros Henrietta.

18 LISEV - GJUZELEV - TIVCEV - CANKOVA-PETKOVA 1982,34. p.

19 BOZILOV 1983,362. p. 12. Íj.

20 lóannés Skylitzés Synopsis histórion: „Egy bizonyos bolgár, Petros, akinek mellékneve Deleanos..."

MORAVCSIK 1984, 92. p.; C F H B V. 40987-89; C S H B 9. 5 2 7 „ , ; r i í B H VI. 302. p. V.ö. lóannés Zonaras Epitomé historión: FHBH VII. 192. p.; C S H B 49. 5 9 8 - 5 9 9 . pp. XVU1. 1 73 J

21 „Taram. noacbma 3a Bjia/rbTejiCKHs THTyjit — x a r a m . (yp.yávoc) IVANOV 1925,287. p. 2. Íj.

22 „kagán" szócikk. In: TÓTFALUSI 2009.

23 Márton Alfréd: kagán. In: KMTL 312. p.

24 Kordé Zoltán: Keán. In: KMTL 338. p. Szakirodalmat lásd az első nézethez: Váczy Péter (VÁCZY 1938, 503-506. PP.), Györffy György (GYORFFY 1993, 211-212. pp., 228-230. pp.); a második nézethez: Kristó Gyula (KRISTÓ 2000, 63-77. pp.). A Váczy-féle állásponthoz közelít legújabban: SZABADOS 2011, 302-306.

pp.

ros elvi hátterét is mutatja." Más nézet szerint pedig a cár szinonimájaként használja az anonim szerző a kagánt.26

Vélelmezhetően a 'kagán cár' kettős titulussal bolgár uralkodó voltát akarta erősen hangsúlyozni. Nem zárható ki, hogy egyben a felkelés zavaros ideológiai háttere is le- képeződött ebben a címhasználatban, bár inkább vélelmezhető hátterében a régi és új együttesével az erős kötődés jelzésének szándéka.

Itt ki kell térjek a pliszkai felirat datálására is, mely Skorpil feltárásán került elő, majd publikálta 1905-ben, mely Delján Pétert bánnak címezi.27 Az ásató és publikáló régész nem datálta, ellenben Fehér Géza a XI. század közepére tette,28 míg Dimitrov a XI. századnál nem későbbinek határozta meg.29 Velük ellentétben én úgy vélem, hogy a felirat nem keletkezhetett a felkelés kitörését követően, hiszen a felirat nem uralkodói ti- tulust használ vele kapcsolatban, holott a felkelés kitörésekor őt cárrá kiáltották ki, majd meg is koronázták. A XI. század második felében keletkezett Krónika is mutatja, hogy a felkelés után már az uralkodói címét használták Delján Péternek, ami ugyancsak véle- ményemet támasztja alá a felirat 1040 előtti keltezésére vonatkozóan.

A Péterrel kapcsolatban tett „nagyon daliás" jelzővel kapcsolatban figyelmet kell fordítani a Kalojan cárral való párhuzamra, aki a bolgár népmondákban „nagy és jám- bor Kalojan"-ként szerepel, miközben a bizánci források kegyetlenségei miatt

„EicuÁoiCúávvriq-nek [= kutya János] nevezik.30

„És ő elfogadta a bolgárok és görögök cárságát"3' kijelentése rendkívül érdekes.

Egyik lehetséges magyarázata történelmi alapú: egyrészt az adószedők túlkapásai miatt a görögök is felkeltek és csatlakoztak Delján Péterhez, másrészt pedig az 1040-1041.

évi felkelés kiterjedt a görög területekre is.32 Más nézet szerint pedig, mivel már Péter cárral kapcsolatban is azt írta a Krónika szerzője, hogy a bolgárok és görögök cárja volt, hogy a bizánci és bolgár szövetséggel két egyenrangú, egy keleti (bizánci) és egy nyu- gati (bolgár), egymással békében élő császár birodalma az egy nagy keresztény biroda- lom. Ezzel hangsúlyozza a szerző a kapcsolatot Isten választott népe (bolgárok és görö- gök) és azok császárai között is.33

2 5 P A V L O V 1 9 9 9 , 3 6 . p .

26 A Krónikán kívül még az Tzaiás prófáta (hős)mondája'-ban (CKa3aHHe Ha npopoK Hcafi) Borisz-Mihályt nevezi a szerző kagánnak, pontosabban a feltehetően az 1270-es években szerb írástudó által lejegyzett műben már knyaz (herceg) titulust szerepel, ami a szerb fordító aktualizálása a korabeli szerb uralkodók címéhez. TSEVELIN 2008, 364-365. pp.

2 7 SKORPIL 1 9 0 5 , 2 3 8 . p . , 2 8 5 . p . ; SKORPIL 1 9 0 5 a . T a f . X L I X . 7 7 . , T a f . X C V I I . 1 .

2 8 FEHÉR 1 9 2 7 - 1 9 2 8 , 1 6 . p.

2 9 DIMITROV 1 9 9 8 , 9 4 . p.

30 „Kalojan" szócikk. In: http://mek.oszk.HU/00000/00060/html/054/pc005471.html#6 PALLAS; PAVLOV 1999, 36. p.; Georgios Akropolités: THBH VIII. 156. p.; AKROPOLITÉS 140. p. §13.

31 A cím visszavezethető Nagy Simeonig (893-927), aki a „minden bolgárok és görögök cárja" címet vette fel, ezzel juttatva kifejezésre, hogy egyenrangú a basileusszal. Ez a címe először a 918. évi preszlávi zsina- ton fordul elő. Lásd ehhez BAKALOV 1985, 114. p.

3 2 JLREÉEK 1 8 8 9 , 1 9 2 - 1 9 3 . p p . ; R O T H 1 9 0 7 , 4 6 - 4 7 . pp.; ZLATARSKI 1 9 3 4 , 4 8 - 8 8 . pp.; JIRECEK 1 9 5 2 , 1 3 3 - 1 3 4 . p p . ; O B O L E N S K Y 1 9 7 1 , 2 1 2 . p.; A N G E L O V - H R I S T O V - K O S E V 1 9 7 1 , 3 4 - 3 5 . pp.; L A N G 1 9 7 6 , 7 2 - 7 3 . p p . ; MUTAFCSIEV 1 9 8 6 , 2 4 3 - 2 4 7 . pp.; A N G E L O V - C O L P A N O V 1 9 8 9 , 5 4 - 5 8 . p p . ; FINE 1 9 9 1 , 2 0 4 - 2 0 6 . p p . ; STEPHENSON 2 0 0 0 , 1 3 0 - 1 3 5 . p p . ; DIMITROV 2 0 0 1 , 7 8 - 8 0 . pp.

3 3 TSEVELIN 2 0 0 8 , 3 6 5 - 3 6 6 . p p .

Delján Péter a Bolgár Apokrif Krónikában ^{5 6 3}

Véleményem szerint az első lehetőség a valószínűbb, hiszen a felkelés éppen a basileiosi hódítással létrejövő egységet bontotta meg, nem békés keresztény birodalom volt Delján Péter időszaka.34

„És bolgár földön három várost alapított: 1. Cervent, 2. Nesebart, 3. Stipet." A Krónikában Delján Péter e városok alapításával való összekötése paristrioni sikereinek tükröződése.35 A paristrioni sikerek alatt nem a felkelés sikereire kell gondolni, hiszen harcok Thesszaloniké és Szerdika vonalától keletre nem zajlottak, azaz a felkelés Bulgaria-Thessaloniké-Hellas themák határáig terjedt ki, hanem Delján Péter szemé- lyes sikereire utal, amiről a pliszkai felirat is tanúskodik.

A három város közül egyedül Cerven36 volt Paristrion themában található, Nesebar (Mesembria)37 és Stip38 nem. Ez is inkább abba az irányba mutat, hogy e városok alapí- tásának hozzá kötése inkább népszerűségét és széleskörű támogatottságát jelzi.

34 Nem bizonyítható, hogy a keresztény eszkatológikus nézetek érvényesek voltak a bogumilokra is.

35 „OrpajKeHneTO Ha /leJismoBure ycnexn B flapHCipuoH (ItonyHaBHeTO Meauty Crapa nnaHHHa H /lyHaBa) ocTaBa HeacHO, Maxap or/ieJIHU H3Bopu na CBi>p3BaT 'O/tenan' c rpancme K-aro HepBeH H Heceótp ('E-bnrapcKHítT aiiOKpiujien neTonnc' OT nipBara nonoBUHa Ha XII B.), itopn c t c CTapaTa CTOJiHua IlnHCKa (enHH u'iiyőeH nnec nannuc BI>pxy KaMtK)." P A V L O V 1 9 9 9 , 3 2 . p.

36 A mai Ruszétől 35 km-re délre lévő középkori város és vár volt. A második Bolgár Cárság idején a jelentősebb katonai-adminisztratív, gazdasági és egyházi-kulturális központok egyike volt. Elsőként 1910—

1911-ben Vasil Zlatarski végzett feltárást, majd rendszeres feltárása 1961-től folyt.

37 Már a Kr. e. VI. századtól kolonizálták a görögök (dórok) a területet és az V. századra vezethetők vissza a település kezdetei. Először Krum kán idején (812) került bolgár fennhatóság alá, majd Simeon cár uralkodása idején volt bolgár uralom alatt. Ókori elnevezése a Mesembria, a Nesebar pedig a szláv elnevezése a városnak. N E S E B A R

3 8 A város Macedóniában, Szkopjétól délkeletre található. Bővebben róla: M I K U L C I K 1 9 9 6 , 3 4 4 - 3 5 6 . pp.

A XVII. caput helynevei

„és megsebesíttetett a másodunokatestvére által az Ovce-mezőn." kijelentéssel zárul a XVII. caput.39 Alusian, Áron fia 1040 szeptemberében csatlakozott a felkeléshez, Delján Péterhez. 0 Alusiannak sereget adott, akinek salonikinál elszenvedett veresége miatt viszonyuk megromlott, így Alusian meghívta Pétert magához vendégségbe, a la- komán leitatta és megvakította egy cinkosa segítségével, majd visszatért Konstantiná- polyija, ahol a császár előkelő címmel és ranggal jutalmazta meg.40

A forrás adata így a többi forrással összhangban áll, ami többletet jelent, az a lakoma helyének meghatározása: Ovce-polje, azaz Birka-mező.41 Ez esemény után következett az osztrovói csata, ahol a vak Delján Péter bizánci fogságba került, így a lakoma helye Osztrovo közelében keresendő.

Az Ovce-polje helynév előkerül Georgios Akropolités munkájában, a császár által 1246-ban elfoglalt területek között antik nevén, Neustapolisként,42 valamint Ephraim Chronographiájában fordul elő mind Eutzapolis, mind Neustapolis néven.43 Ovce-polje Észak-Macedóniában, Szkopjétól délkeletre található, az Alsó-Bregalnica és Psinja kö- zötti síkság Stiptől északra.44

A felkelés eseményeivel összevetve megállapítható, hogy Ovce-polje földrajzilag beleilleszkedik annak eseménysorába,45 így vélelmezhető, hogy a Krónika itt egy hiteles adatot őrzött meg, mely Péter életrajzának e pontját pontosította számunkra.

A Bolgár Apokrif Krónika vizsgált XVII. caputja több apró részletet is segített meg- világítani, így egy-két információval többet tudunk Delján Péter életéről. Természetesen még további lehetőségeket is kínál, ami egyben kötelez is a további vizsgálódásra.

39 Jirecek ezt a részt az alábbi módon fordította: „wurde nach 28 jähriger Regierung auf dem Ovce Polje von einem Fremdling getödtet." JIRECEK 1897,91. p.

40 A Delján Péter vezette első bolgár felkelés leírása az alábbi bizánci művekben lett megörökítve: Vita Lazari ( r H B H VI. 9 0 - 9 1 . pp.); Michael Psellus ( r H B H VI. 94-99. pp.); Ióannés Skylitzés Synopsis historión / Georgios Kedrénos Epitomé historión (CFHB V. 40987^15»; C S H B 9. 5275-530,s, 531r-5344; r H B H VI.

3 0 2 - 3 0 6 . pp.); Kekaumen Stratégikon ( r H B H VII. 16-17. pp.); Ióannés Zonaras Epitomé historión ( C S H B 49. 5 9 8 - 6 0 3 . pp.; THBH VII. 192-194. pp.)

41 Ovce Polje neve ezen a helyen kívül még Borisz cárral kapcsolatban kerül említésre, miszerint ő itt alapított Fehér egyházakat: Bolgár Apokrif Krónika, V. caput: BOZILOV 1983,61. p.

42 AKROPOLITÉS 232. p. §44., 235. p. §44. 21., 291. p. §59., 294. p. §59. 6„ 328. p. §70., 329. p. §70. 2.

Neustapolis (Ovce Polje) észak Macedóniában, Szkopjétól délkeletre található. A helynév máshol Eutzapolisként jelenik meg, ami az 'ovce polje' azaz, 'birkamező' görög átírása. AKROPOLITÉS 294. §59. 6.

Akropolités munkája alapján megemlíti munkájában Dölger is: „1246 ősze: Békeszerződés a Bolgár Birodalommal: a császár megelégszik az elfoglalt területekkel: Prileptől (Prilap) és Bitolitól (Pelagonia), Ovée-poljétól (Neustapolis) és Proszektől (Prosak) a Maricáig." KAISER URKUNDEN 1787. regesta

4 3 EPHRAIM: Akropolités 294. p. §59. 6. alapján

4 4 JIRECEK 1 8 9 7 , 8 8 . p.

45 Lásd például ANGELOV-ÉOLPANOV 1 9 8 9 , 5 5 . p.

Delján Péter a Bolgár Apokrif Krónikában 5 6 5

Felhasznált irodalom

A K R O P O L I T É S = George Akropolites: The History. Introduction, translation and commentary Ruth Macrides. Oxford Studies in Byzantium. Oxford University Press: Oxford - New York 2007.

A N G E L O V - C O L P A N O V 1 9 8 9 = AHTEJTOB, JHMHTT>P - H O J I F I A H O B , Bopttc: Etjirapcica Boemta HCTopua OT BTopaTa neTBtpT Ha X no BTopaTa nonoBtma Ha XV B. CotjtHa 1989.

A N G E L O V - H R I S T O V - K O S E V 1 9 7 1 = A N G E L O V , Dimitár - H R I S T O V , Hristo - K O S E V , Dimitár:

Bulgária története. Budapest 1971.

A R G Í R O V 1898 = A P R H P O B , C T O H H : TeorpatJtHHecKH HMeHa Ha 6tJirapcKOTO BttneHHe Ha npopox Hcaft. nepHOflmecKO crtHcaHtte Ha BtJirapcKOTO K H H » O B H O apyacecTBO L V - L V I . (1898) 261-267.

B A K A L O V 1 9 8 5 = EaKajtoB, Teopru: CpenHOBeKOBHHXT 6R>jirapcKH BJianeTen (THTyjiaiypa H

HHCHrHHH). Co({)Hfl 1985.

B O R S A 1974 = B O R S A István: A magyar medievisztika forráskérdései: medievisztika és a levéltári anyag. Levéltári Közlemények 4 4 - 4 5 . ( 1 9 7 4 ) 1 0 3 - 1 2 1 .

B O Z I L O V 1 9 8 3 = EOXCMJIOB, MBÜH: CTapa ötJirapcKa jiHTepaTypa. T . 3 . HcToputccKH ctMHHeHHe.

BtJirapcKH NHCATCJT. CO([)HH 1 9 8 3 .

CSHB 9. = Georgius Cedrenus. Tomus Alter. Ioannis Scylitzae ope ab Immanuele Bekkero. Cor- pus Scriptorum Históriáé Byzantinae 09. Bonnae 1839.

CSHB 49. = Ioannés Zonaras. Tomus III. Ioannis Zonarae Epitomae Historiarum. Libri X I I I - XVIII. Edidit Theodoras Büttner-Wobst. Corpus Scriptorum Históriáé Byzantinae 49. Bonn

1 8 9 7 .

CFHB V. = Ioannis Scylitzae Synopsis Historiarum. Recensuit Ioannes Thurn. Corpus Fontium Históriáé Byzantinae. Volume V. Series Berolinensis. Walter de Grayter et socios: Berolini et Novi Eboraci MCMLXXIII.

D I M I T R O V 1998 = J J H M H T P O B , X P H C T O : Ewirapo-yHrapcKH OTHOHICHHJI npe3 cpenn0BeK0Bner0.

Cotjnw 1998.

D I M I T R O V 2 0 0 1 = J J H M M T P O B , X P H C T O : Hcxopna HA MaicenoHRH npe3 cpe/THOBEKOBHCTO. COIJJH»

2 0 0 1 .

D U J C E V 1 9 4 3 = /LYÜNCB, H B B H : H 3 CTapaTa ötJirapcKa KmDKHHHa. I . Coíjma 1 9 4 3 .

D U J C E V 1 9 6 1 = J Y I T N E B , Í Í B a n : X p H C T O M a T H H n o C T a p o ö ' b J i r a p c K a j t H r e p a T y p a . CO(|)HB 1 9 6 1 . D U J C E V 1965 = JJyíraeB, HBaH: XpHCTOMa-ran no ncTopna Ha Ewirapmi. Coijiwi 1965.

D U J C E V 1 9 7 2 = J y i É J E B , H B a H : E t J i r a p c K O c p e z t H O B C K O B i m e . n p o y i B a H H f l B t p x y n o j i H T H M e c K a T a

H KyaTypna HCTopna Ha cpenHOBeKOBiia EtJiapHa. Cotjma 1972.

E P H R A I M = Lampsides, O. (Ed.): 'Etppatp. TOÖ Aivíou Xpovoypacpía.Vol. 1 - 2 . Athén 1984- 1985.

F A R K A S B A R Á T H I [ é . n j = F A R K A S B A R Á T H I Mónika: A bolgár irodalom története. In:

http://szlavintezet.elte.hU/szlavtsz/slav_civil/bolgar-irodalom.htm#h6 ( 2 0 1 2 . 1 1 . 1 0 . 1 4 : 2 1 ) F E H É R 1 9 2 7 - 1 9 2 8 = F E H É R Géza: A bolgár egyház kísérletei és sikerei hazánkban. Századok

LXI-LXII. (1927-28) 1-20.

F I N E 1991 = F I N E , John V. A.: The Early Medieval Balkans, A Critical Survey from the Sixth to the Late Twelfth Century. Ann Arbor, University of Michigan Press 1991.

THBH VI. = H3Bopn 3a EwirapcKaTa HcToptta XI. Tptmot H3Bopu 3a BtJirapcKaTa HcTopmi VI.

Pea. JJyimeB, HBaH-ThnKOBa-3aHMOBa, BacHJiKa-BoimoB, MuxaHJi. CO(}>HH 1 9 6 5 .

THBH VII. = H3BopH 3a B-bJirapcKaTa HcToptw XIV. Tp-bUKH M3BopH 3a BbJirapcKara HcTopna VII. Pen. HaiiKOBa-rieTKOBa, TeHOBeBa-JImneB, CTpaniHMHp-THBHeB, nen>p. CoijiHa 1968.

THBH VIII. = If3BopH 3a EwirapcKaTa HcTopmi XVII. TptuKH H3Bopu 3a BbJirapcKara HcTopHS VIII. Pen- ííoHHeB, JlK)60MHp-TT.nK0Ba-3aHM0Ba, BacmiKa-BoHHOB, Muxanji. 1972.

G Y Ö R F F Y 1993 = G Y Ö R F F Y György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kérdések - új vála- szok. Budapest 1993.

I V A N O V 1 9 2 5 = H B A H O B , H O P ^ A M E o r o M i i n c K H K i i n n i N J i e r e n a i i . COIJIHJI 1 9 2 5 .

I V A N O V 1 9 8 9 = H B A H O B , C . A . : „ E o j i r a p c K a a a n o K p w J w H e c K a H j i e T o n n c b " KaK n a M a m n K 3 T H H H e c K o r o c a M o c o 3 H a H H » ö o n r a p . I n : P a 3 B H T H e O T H i m e c K o r o c a M o c o 3 n a H H a c n a B H H C K n x H a p o x i O B B 3 n o x y 3 p e j i o r o ( J ) e o n a a n 3 M a . M o c K B a 1 9 8 9 . 7 0 - 7 6 .

I V A N O V 1 9 9 1 = H B A H O B , C . A . : K B o n p o c y 0 6 3 J i e M e n T a x s T H o n o j i n r a H e c K o r o c o 3 H a H n a B

„ E o J i r a p c K o i í a n o K p r n J j n n e c K O H j i e r o n n c H " . Studia Balcanica 2 0 . P a H H e < j > e o , a a j n > H b i e CJiaBHHCKne r o c y n a p c T B a n H a p o a H o c r a ( n p o Ö J i e M b i n n e o j i o r n n n K y j i x y p b i ) . C O Q M H 1 9 9 1 .

1 3 1 - 1 3 6 .

J I R E C E K 1 8 8 9 = J I R E [ B L G 2 ] C E K , Konstantin József: A bolgárok története. Nagy-Becskerek 1 8 8 9 . J I R E C E K 1 8 9 7 = J I R E [ B L G 2 ] C E K , Konstantin: Das christliche Element in der topographischen

Nomenclatur der Balkanländer. Sitzungsberichte der Kaisarlichen Akademie der Wissenschaften in Wien. Philosophisch-Historiche Klasse. CXXXVI. ( 1 8 9 7 ) 1 - 9 8 .

J I R E C E K 1 8 9 8 = MpeneK, KoHCTaHTHH: TeorpaijMHecKHTe HMerra B 6r>JirapcKOTO BnneHne Ha npopoK Hcaii. nepnoannecKO cnncaHne Ha EiJirapcKOTO KHHJKOBHO apyarecTBO LV-LVI.

( 1 8 9 8 )

J I R E C E K 1 9 5 2 = J H P E H E K , K o H C T a H T H H : H c T o p n j a Cp6a npßa K H . n r a a o 1 5 3 7 r o a n H e ( n o a n o a n H K a n c T o p n j a ) . E e o r p a a 1 9 5 2 .

K A I M A K A M O V A 1990 = K A H M A K A M O B A , Mnamma Bacnaeßa: EtaapcKa cpeaHOBeKOBHa

ncTopnonnc. Coijwa 1990.

K A I M A K A M O V A 2004 = K A H M A K A M O B A , MmmaHa Bacnaeßa: HcTopnorpaiJicKaTa CTOHHOCT Ha

„EbarapcKH anoR-pHcjieH aeTonHc". In: Civitas divino-humana. In honorem annorum LX Georgii Bakalov. Ed. Stepanov, Tsevelin - Vachkova, Veselina. Sofia 2004.417-441.

KMTL = Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk.: Kristó Gyula, szerk.: Engel Pál - Makk Ferenc. Budapest 1994.

K R I S T Ó 2000 = K R I S T Ó Gyula: Keán, Szent István ellenfele. In: Kristó Gyula: írások Szent István- ról és koráról. Szeged 2000. 63-77.

L A N G 1976 = L A N G , David Marshall: The Bulgarians from Pagan Times to the Ottoman

Conquest. Thames and Hudson 1976.

L I S E V - G J U Z E L E V - T I V C E V - C A N K O V A - P E T K O V A 1 9 8 2 = J I H U I E B , CTpauinMnp - T 3 1 0 3 E J I E B ,

Bacna - T H B H E B , I J E T E P - U A H K O B A - I T E T K O B A , TEHOBEBA ( P E N . ) : HcTopna HA Etarapna. T O M I I I . Bropa öbjirapcKa flbpacaBa. COIJÍHJI 1 9 8 2 .

M A K K 1998 = M A K K Ferenc: Külföldi források és a korai magyar történelem. (X-XII. század). In:

Makk Ferenc: A turulmadártól a kettőskeresztig. Tanulmányok a magyarság régebbi törté- nelméről. Szeged 1998. 95-115.

M A K K 2012 = M A K K , Ferenc: Ausländische Quellen und die frühe ungarische Geschichte. ( 1 0 - 12. Jahrhundert). In: Makk, Ferenc: Vom mytischen Vogel Turul bis zum Doppelkreuz.

Gabriele Schäfer Verlag: Herne 2012. 51-81.

M I K U L C I K 1 9 9 6 = M H K y a H H K , H ß A H : C p e a H O B C K O B H H r p a a o ß n n TBPUHHH BO M a K e a o H n j a . C K o n j e 1 9 9 6 .

M O R A V C S I K 1984 = Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Ford.: M O R A V C S I K Gyula.

Budapest 1984.

M U T A F C S I E V 1 9 8 6 = MYTA<DHHEB, nen>p: HcTopna Ha öuirapcKna Hapoa 6 8 1 - 1 3 2 3 . Coijjna

1 9 8 6 .

N E S E B A R = Museum Ancient Nesebar. http://www.ancient-nessebar.com html/main_en.php?

menu=his

O B O L E N S K Y 1 9 7 1 = O B O L E N S K Y , Dimitri: The Byzantine Commonwelth. Eastern Europe, 5 0 0 -

1453. New York-Washington 1971.

P A L L A S = A Pallas Nagy Lexikona. In: http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/ (2012.11.18. 18:50)

Delján Péter a Bolgár Apokrif Krónikában 5 6 7

P A V L O V 1 9 9 9 = Ü A B J I O B , I L n a M e H : E y H T a p n H aBaHTiopHCTH B CPCHHOBCKOBHÜ E w i r a p i w . C o ( | ) n n 1 9 9 9 .

P E T K A N O V A 1 9 8 2 = Ü E T K A H O B A , J o H K a : C T a p a E w i r a p c K a J I i r r e p a T y p a . A n o K p n i j i H . COIJIHH 1 9 8 2 .

P E T K A N O V A 1 9 9 2 = Ü E T K A H O B A , J o H K a : C T a p o ö t J i r a p c K a j i H T e p a T y p a ( I X - X V I I I B.). C o k i r a 1 9 9 2 2

P E T K A N O V A 2 0 0 3 = Ü E T K A H O B A , J ó m r a : CTapo6T>.rirapcKa j i H T e p a T y p a . E H u m c j i o n e a i i H e H p e B H H K . B e n H K O T t p H O B O 2 0 0 3 .

R O T H 1907 = R O T H , Karl: Geschichte der christlichen Balkanstaaten. (Bulgarien, Serbien, Rumänien, Montenegro, Griechenland). Leipzig 1907.

SKORPIL 1 9 0 5 = lllKOPnmi, R a p e n : A6o6a-ILiiHCKa. Hieecmuu Pyccmzo ApxeonozunecKozo lÍHcmumyma e KoHcmanmuHome 1 0 . ( 1 9 0 5 )

SKORPIL 1905a = LUKOPFIHJI, Rapen: A 6 o 6 a - I l n H C K a . U3eecmun PyccKozo Apxeonozmeacozo Mncmumyma e KoitcmattmuHon.'ie 10. ( 1 9 0 5 ) Ab6oM

STEPHENSON 2000 = S T E P H E N S O N , Paul: Byzantium's Balkan frontier. A Political Study of the Northern Balkans, 900-1204. Cambridge University Press 2000.

SZABADOS 2011 = SZABADOS György: Magyar államalapítások a IX-XI. században. Előtanulmány a korai magyar állam történelmének fordulópontjairól. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 26. Szeged 2011.

TÓTFALUSI 2009 = TÓTHFALUSI István: Magyar Etimológiai Szótár. In: S Z Ó T Á R CD. [A magyar nyelv értelmező szótára. A magyar nyelv szótára. A latin nyelv szótára. Magyarország geo- gráfiai szótára. Magyarország leírása. Magyar etimológiai szótár. Idegen idézetek szótára.

Idegen nevek és szavak kiejtési szótára. Színes szinonimatár. Gondolattár.] Arcanum 2009.

TSEVELIN 2008 = T S E V E L I N , Stepanov: From 'Steppe' to Christian Empire, and Back: Bulgaria between 800 and 1100. In: Curta, Florin (Ed.): The Other Europe in the Middle Age. Avars, Bulgare, Khazars and Cumans. East Central and Eastern Europe in the Middle Ages, 4 5 0 -

1450. Volume 2. Brill: Boston-Leiden 2008. 363-377.

V Á C Z Y 1938 = V Á C Z Y Péter: Gyula és Ajtony. In: Emlékkönyv Szentpétery Imre születése hatva- nadik évfordulójának ünnepére. Szerk.: Kumorovitz L. B. - Szilágyi L. Budapest 1938. 4 7 5 - 506.

ZLATARSKI 1 9 3 4 = 3JIATAPCKH, B A C M H . : H c T o p m i Ha ó t a r a p c K a T a ATPSKABA n p e a i i c p i > a n M T b BtKOBe. T O M B . II. E b J i r a p n f l n o n BH3aHTHHCKO BJianHHecTBO ( 1 0 1 8 - 1 1 8 7 ) . Coíjma 1 9 3 4 .