DR. BARTKÓ RÓBERT AZ IRREGULÁRIS MIGRÁCIÓ ELLENI KÜZDELEM EGYES HAZAI KRIMINÁLPOLITIKAI KÉRDÉSEI

DR. BARTKÓ RÓBERT

AZ IRREGULÁRIS MIGRÁCIÓ ELLENI KÜZDELEM EGYES HAZAI KRIMINÁLPOLITIKAI KÉRDÉSEI

Lektorok:

Prof. Dr. Kovács Gábor tanszékvezető egyetemi tanár (SZE-DFÁJK) Dr. habil. Hautzinger Zoltán PhD tanszékvezető egyetemi docens (NKE-

RTK)

Győr, 2019 A kézirat lezárva: 2019. június 30.

A kötet a Bolyai János Kutató Ösztöndíj támogatásával készült el.

AZ INNOVÁCIÓS ÉS TECHNOLÓGIAI MINISZTÉRIUM ÚNKP-19-4- SZE-2 KÓDSZÁMÚ ÚJ NEMZETI KIVÁLÓSÁG PROGRAMJÁNAK

SZAKMAI TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT.

1

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék ... 1

ELŐSZÓ ... 4

I. RÉSZ ... 10

Az irreguláris migráció elleni harc hazai büntető anyagi jogi keretei ... 10

I.1. Bevezető gondolatok ... 10

I.2. A fizikai határzár a nemzetközi és uniós kötelezettségvállalások tükrében .... 13

I.3. A fizikai határzár védelmét biztosító tényállások, és azok értékelése ... 21

I.3.1. A határzár tiltott átlépése (Btk. 352/A.§) ... 25

I.3.2. A határzár megrongálása (Btk. 352/B.§) ... 33

I.3.3. A határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása (Btk. 352/C.§) ... 39

I.3.4. Részösszegzés ... 43

I.4. A Büntető Törvénykönyv Általános Részét érintő módosítások értékelése ... 47

I.4.1. A bevezetésre került módosítások tartalma ... 47

1.4.2. A módosítások értékelése ... 48

1.4.3. Részösszegzés ... 59

II. RÉSZ ... 61

Az irreguláris migráció elleni harc hazai büntető eljárásjogi keretei ... 61

II.1. Előzmények ... 61

II.2. Kritikai elemzés, de lege ferenda javaslatok ... 71

II.2.1. A külön eljárás hatálya ... 71

II.2.1.1. A tárgyi hatály ... 71

2

I1.2.1.2. A személyi hatály ... 77

II.2.2. Az eljárási alapelvek érvényesülése a külön eljárásban ... 83

II.2.2.1.A legalitás elve... 83

II.2.2.2. Az anyanyelv használatának joga ... 89

II.2.2.3. A (hatékony) védelemhez való jog ... 95

II.2.3. A külön eljárásban érintett alanyok ... 101

II.2.3.1. Az eljáró bíróság ... 101

II.2.3.2. A védő ... 105

II.2.4. A speciális szabályok viszonya az egyéb külön eljárásokkal ... 106

II.2.4.1. A fiatalkorúak elleni eljárás szabályai ... 106

II.2.4.2. A bíróság elé állítás... 108

II.2.5. Részösszegzés ... 109

II.3. Az alternatív processzuális megoldás ... 111

II.3.1. Az alternatív processzuális megoldás kidolgozásának alapvető szempontjai ... 111

II.3.2. Részösszegzés: az alternatív processzuális megoldás... 118

III. RÉSZ ... 128

Az irreguláris migráció és a terrorizmus kapcsolata. A terrorizmus elleni küzdelem új irányai ... 128

III.1. Bevezető gondolatok ... 128

III.2. Az irreguláris migráció és a terrorizmus kapcsolatának elemzése az Unióban ... 133

III.2.1.Az irreguláris bevándorlás alakulása az Európai Unióban 2014-2018 között ... 133

3

III.2.2. A terrorveszélyeztetettség alakulása 2014 és 2018 között Európában az

EUROPOL jelentései alapján ... 143

III.2.3. Részösszegzés ... 148

III.3. A terrorizmus elleni küzdelem új irányai az Európai Unióban ... 155

III.3.1. Bevezető gondolatok ... 155

III.3.2. Az Irányelv és annak implementálása ... 159

III.3.2.1. A terrorcselekmény fogalma az Irányelvben (Irányelv 3. cikk) ... 159

III.3.2.2. A terrorista csoporthoz kapcsolódó bűncselekmények (Irányelv 4. cikk) ... 164

III.3.2.3. A terrorcselekmény elkövetésére irányuló nyilvános uszítás ... 170

III.3.2.4. Az ún. „toborzói” magatartás büntetendősége ... 172

III.3.2.5. Az ún. „kiképzés” és a kapcsolódó magatartások büntetendősége ... 176

III.3.2.6. A terrorista célzatú utazás büntetendősége ... 179

III.3.2.7. A terrorcselekménnyel fenyegetés „mibenléte” ... 182

III.3.3. Részösszegzés ... 194

ZÁRÓ GONDOLATOK ... 198

IRODALOMJEGYZÉK ... 202

JOGI DOKUMENTUMOK JEGYZÉKE ... 216

4 ELŐSZÓ

A migráció, illetve annak irreguláris formája nem új keletű jelenség. Már hosszú ideje jelen van világunkban, mely az immigrációval érintett országokat a történelem folyamán mindig is kihívások elé állította. A bevándorlás szabályozott keretek között tartása az Európai Unióban is fontos kérdés volt már a kezdetek óta. A 2014. és a 2015. években azonban a helyzet jelentősen megváltozott. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy az ezen évektől kezdődően mind minőségileg, mind mennyiségileg átalakult bevándorlás olyan paradigmaváltást jelentett a migráció kezelésének európai történetében, mint a 2001-es Amerikai Egyesült Államokat ért terrortámadás- sorozat, melynek hatására alapvetően változott meg – globális szinten – a terrorizmus elleni küzdelem arculata. Az említett személetbeli változás tényét alátámasztja, hogy az integráció szintjén az ellenőrizetlen bevándorlás kérdése és annak kezelése az elmúlt 4-5 évben jelentősen megosztotta, és jelenleg is megosztja az egyes tagállamokat. Az eltérő politikai attitűdöt képviselő kormányok eltérő megoldásokhoz folyamodnak, mindezt az Unió alapvetően egységesítést „erőltető” politikájának kereszttüzében.

A terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatosan is látható volt, hogy a XXI. század fordulóján bekövetkezett paradigmaváltást követően robbanásszerűen nőtt meg a kérdéssel foglalkozó kutatások, szakirodalmi publikációk száma. Uniós szinten ugyanezt láthatjuk az elmúlt öt évben a migráció kérdését érintően. A „tudomány forradalmát” ezen a területen természetesen nemcsak önmagában az illegális bevándorlás megváltozott jelensége, hanem az arra adott tagállami válaszok és azok különféle aspektusból történő elemzése is eredményezték, amellyel egyre több kutató foglalkozott.

5

Hazánkban is számos szerző foglalkozott a migráció okaival, a migráció jelenségének értékelésével, illetve a külföldiekre vonatkozó joganyag („idegenjog”) hazai meghatározó jogintézményeinek összefoglalásával, illetve a migráció bűnügyi hatásainak elemzésével. A bűnügyi háttér értékelése körében egyes szerzők tollából születtek ugyan az irreguláris migráció jelenségére hazánkban adott elsődleges kriminálpolitikai válaszokat, így a büntető anyagi és a büntető eljárási jogi kérdések mélységi elemzését, értékelését célzó szakmai cikkek, ugyanakkor a kérdést egy egységes monográfia keretei között eddig hazánkban még egyetlen szerző sem dolgozta fel. A kötetet megelőző kutatások – alapul véve a fentiekben említett szakirodalmi alapokat – azokat mintegy továbbfejlesztve tűzte ki céljául egy egységes, részben összefoglaló jellegű munka megírását. Célunk ezért az volt, hogy kiegészítve a témában eddig folytatott szakmai kutatásokat, alapvetően a tágabb értelemben vett büntetőjog terrénumára fókuszáljunk. Minthogy pedig az uniós szintű politikai viták gyakran érintik a migráció és a terrorizmus kapcsolatát, célunk volt az is, hogy tudományos nézőpontból próbáljuk megvizsgálni a kérdést, elmozdulva természetesen a politikai diskurzust meghatározó érvrendszertől.

A kötet megírása során alapvetően három kérdéskörre fókuszáltunk, amelyek külön-külön szerkezeti egységben kerülnek kibontásra. Az egyes vizsgált területek kijelölése során meghatározó volt a hazánkban 2015 szeptemberétől bevezetésre került büntetőjogi tárgyú jogszabály-módosítások értékelése. A jogalkotó – a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kezeléséhez kapcsolódóan létesített - ideiglenes biztonsági határzár kiépítését követően meg kívánta teremteni azokat a jogi kereteket, amelyek kellő és hosszabb távú védettséget biztosíthatnak az ún. fizikai határzárnak. Ennek érdekében kerültek beemelésre a Büntető Törvénykönyvbe az ún.

„határzárral kapcsolatos bűncselekmények”, valamint az azokhoz az

6

Általános Rész-t érintően kapcsolt anyagi jogi módosítások. Utóbbiak elsősorban a Büntető Törvénykönyv szankciórendszerét érintették – főként a kiutasítás és a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó szabályanyag tekintetében. Minthogy az anyagi jogi szabályok gyors érvényre juttatása szintén jogalkotói cél volt, az említett anyagi jogi módosításokhoz speciális eljárásjogi rendelkezések is hozzárendelésre kerültek. A jogalkotó 2015 szeptemberétől a büntető eljárásjog rendszerébe új külön eljárásként beiktatta a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatti eljárási szabályokat. A jogalkotó által képviselt kriminálpolitika koncepció ezért alapvetően határozta meg a kötet szerkezeti felépítését.

Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a kutatás alapvetően nem migrációelméleti jellegű, hanem büntetőjogi szemléletű volt. Ezért a migráció oksági hátterével, formáival, kriminológiai hátterével nem foglalkozik a kötet, a kapcsolódó határrendészeti joganyag is csak annyiban került feldolgozásra, amennyiben arra az alapvetően büntetőjogi tárgyú elemzés szempontjából szükség volt.

Az első szerkezeti egység alapvetően az anyagi jogi kérdésekre helyezi a fókuszpontot. Minthogy a magyar megoldás az ideiglenes biztonsági határzár (a továbbiakban: határzár) építésével összefüggésben annak méreteit illetően is unikális jellegű megoldás volt az Európai Unióban 2015-ben, a konkrét anyagi jogi tényállások elemzése, értékelése előtt szükséges volt megvizsgálni önmagában a határzár létesítésének jogszerűségét. Kiindulási pontunk ugyanis az volt, hogy ha uniós, vagy nemzetközi jogi szempontból a határzár építése jogellenesnek tekinthető, akkor arra jogszerűen büntetőjogi tényállások sem fűzhetők fel. Az első vizsgált kérdés vonatkozásában foglalkozunk a kötetben a Genfi Egyezménnyel, illetve az uniós külső határok védelme szempontjából releváns jogi szabályozókkal, így például az Unió Alapszerződésével, vagy

7

éppen az Alapjogi Chartával, a Schengeni Határellenőrzési Kódex rendelkezéseivel. A jogszerűségi teszt elvégzését követően térünk rá a kötet első részében immáron a tételes jog bemutatására, valamint annak elemzésére. Módszerünk – amely alapvetően meghatározó a kötet tekintetében is - kritikai szempontú elemző-értékelő módszer, melyet azért választottuk, hogy alapvető célunk, a de lege ferenda javaslatok megfogalmazása a jogalkotó irányába egyrészt elvégezhető legyen, másrészt pedig megalapozott érveken alapuljon. Az anyagi jogi kérdések vonatkozásában elsőként bemutatjuk az egyes határzárral kapcsolatos bűncselekményeket, illetve a szabályozásukkal kapcsolatos anomáliákat, majd pedig az azokhoz alapvetően a szankciórendszert érintően társított anyagi jogi szabályokat, különös tekintettel a kiutasítás, valamint a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazhatóságát érintően.

Az első szerkezeti egység – mint ahogyan azt követően a kötet további részei is – úgynevezett részösszegzésekkel zárul, ahol az elemző munka eredményeként foglaljuk össze megállapításainkat, a jogalkotó felé megfogalmazott de lege ferenda módosító javaslatainkat.

A kötet második részében alapvetően az eljárásjogi szemlélet dominál. Az eljárásjogi rendelkezések értelmezése, elemzése ugyanakkor feltételezi a statisztikai adatok értékelését is. A külön eljárási szabályok gyakorlati alkalmazására vonatkozó statisztikai adatok a Legfőbb Ügyészség összefoglaló válasza alapján álltak rendelkezésünkre azzal, hogy a kötet alapját képező kézirat lezárásáig az adatok éves lebontásban történő összesítése utoljára a 2017. év vonatkozásában történt meg. Ez az oka annak, hogy a büntetőeljárási adatok értékelését 2015 és 2017 között tudtuk csak elvégezni. Tekintettel azonban arra, hogy a balkáni migrációs útvonal átrendeződésének köszönhetően a 2018. évben szignifikáns eltérés valószínűsíthetően nem tapasztalható – legalább is a Rendőrség honlapjáról

8

elérhető és 2018. június 30 napjáig összesített adatok erre engednek következtetni - így megállapításainkat a 2018. év összegző adatainak hiánya nem befolyásolja. Ugyanakkor az utóbbi, elektronikus felületen elérhető statisztikai adatrendszer helyett - az eljárásjogi kérdések elemzése során annak korlátozott terjedelme, illetve adattartalma miatt - a Legfőbb Ügyészség által megküldött adatrendszer kimutatásait vettük alapul, mely a kutatás szempontjából hatékonyabban segítette a téma kibontását. A második részben azt a megoldást követtük, hogy javaslatainkat kétféle megközelítésben foglaltuk össze. Elsőként – utalva az új büntetőeljárási törvény megalkotásával összefüggésben tapasztalható jogfejlődés főbb pontjaira – a hatályos külön eljárási szabályok elemző értékelését végeztük el, összevetve a rendelkezéseket az alapvető eljárási garanciákkal.

Figyelembe véve annak lehetőségét is, hogy a jogalkotó a 2015-ben megfogalmazott jogpolitikai megfontolásain rövid-, illetve középtávon nem módosít, de lege ferenda javaslatainkat a hatályos jogszabályi környezet vonatkozásában foglaltuk össze elsőként. Tekintettel azonban arra, hogy a magunk részéről – figyelembe véve a statisztikai adatokat is – a jelenlegi rendszer megtartását nem tartjuk indokoltnak, egy alternatív megoldást is megfogalmaztunk, amelyben rámutattunk arra, hogy a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatti külön eljárási szabályok hiányában is lehetősége lenne a jogalkalmazóknak a jogalkotó által elvárt hatékonyságot, gyorsaságot és eredményességet a nevezett bűncselekmények miatt folytatott büntetőeljárásokban érvényre juttatni. Alternatív megoldási javaslatunk alapját tehát egyrészt a már meglévő, és a vizsgált bűncselekmények esetében is eredményesen alkalmazható általános és egyéb külön eljárási szabályok, másrészt pedig a kriminálstatisztikai adatokból leszűrhető következtetések képezték.

9

A harmadik, a kötetet záró szerkezeti egység a terrorizmus és az irreguláris/reguláris migráció kapcsolatrendszerével foglalkozik, azt alapvetően két nézőpontból megközelítve. Az egyik egy, az uniós szervek (FRONTEX, EUROPOL) által közzétett adatokon alapuló kriminálstatisztikai megközelítés. A másik pedig annak az anyagi jogi reakciónak a kritikai-elemző bemutatása, mely a megváltozott biztonsági környezetben a terrorizmussal szembeni hatékonyabb fellépés igényét uniós szinten fémjelzi. A kontrollálatlan, tömeges méreteket öltő irreguláris bevándorlás a társadalmi,- illetve államélet sok más területe mellett a közbiztonságot is jelentősen befolyásolja. Ez egyértelműen kedvez a terrorizmus eszkalálódásának. A hatékonyabb fellépés igénye ezért nemcsak az irreguláris migrációval, hanem a terrorizmussal szemben is megfogalmazódott uniós szinten. A kötet ezért a harmadik rész második felében az új, uniós szintű anti-terrorista küzdelmet meghatározó irányelv, valamint annak V4 államokban történő implementációjának bemutatására, és értékelésére fókuszál. A harmadik rész összegző alfejezetei a fenti nézőpontok mentén ezért a terrorizmus és migráció kapcsolatát meghatározó elvi tételek, illetve másodlagosan a terrorizmus elleni küzdelem továbbfejlesztését célzó anyagi jogi módosító javaslatok megfogalmazására törekednek.

Bízunk benne, hogy az olvasó a kötet alapján teljesebb képet tud majd kapni elsősorban hazánk illegális migrációhoz való viszonyulásának büntetőjogi kérdéseiről, és azokat egy egységes uniós keretben tudja majd elhelyezni.

10

I. RÉSZ

Az irreguláris migráció elleni harc hazai büntető anyagi jogi keretei

I.1. Bevezető gondolatok

A 2015-ben a hazánkat ért migrációs hullám mind minőségében, mind pedig méreteit illetően új korszak kezdetét jelezte a migráció európai és egyben hazai történetében. A 2015 nyarára tömegessé fejlődött bevándorlási hullámmal szemben – mely többek között tükröt mutatott az Európai Uniónak is a Schengeni rendszer gyenge pontjairól¹ - a magyar kormányzat elsősorban hazánk biztonsága érdekében több pontból álló intézkedéscsomagot fogalmazott meg. Ennek első lépcsőjét az ideiglenes biztonsági határzár (az irodalomban ún. „fizikai határzárként” is ismert) kiépítése, és az annak megépítését elősegítő jogforrások megalkotása jelentette, majd második lépcsőben a magyar parlament elfogadta a 2015. évi CXL. törvényt, amely a tömeges bevándorlás kezelésének jogi hátterét teremtette meg számos belső jogszabály módosítása révén (az irodalomban ún. „jogi határzárként” is ismert). Természetesen a jogalkotó célja volt az is, hogy jogi eszközökkel védelmet nyújtson a már kiépített, illetve az esetlegesen jövőben kiépítésre kerülő fizikai határzárnak. Ahogyan a jogalkotó is rámutatott: „az állam határainak védelmét csak egyre komolyabb létesítmények, eszközök telepítésével tudja biztosítani. E létesítmények funkciója az állam önvédelmének kiteljesítése, egyben jelzése is annak, hogy

1Lásd erről bővebben: Sara Casella, Colombeau (2019): Crisis of Schengen? The effect of two „migrant crises” (2011 and 2015) on the free movement of people at an internal Schengen border. Journal of Ethnic and Migration Studies, DOI:

10.1080/1369183X.2019.1596787

11

az állam az önvédelem jogával élni kíván, és ezt a jogot tiszteletben kell tartani.”²

A magyar jogalkotó fenti válaszlépése nem volt minden előzmény nélküli, hiszen 2015-ben a százezer lakosra jutó menedékkérők száma európai szinten hazánkban volt a legmagasabb a statisztikák szerinti 1797 fővel. Ehhez képest például Svédországban „csak” 1667, Ausztriában pedig mindösszesen 1028 főt regisztráltak³. A számadatot azonban árnyalja a tény, hogy a menedékkérők – kihasználva azt, hogy a pusztán formálisan benyújtott menedékkérelem mellett gyakorlatilag ellenőrzés nélkül tudtak hazánkban mozogni -, többnyire Nyugat-Európa irányába távoztak.

A hivatkozott törvény a magyar jogrendszer számos szegmensét érintő módosításnak tekinthető, amely funkciójából fakadóan – a teljesség igénye nélkül - nemcsak a büntetőjog és a büntető eljárási jog, hanem a menedékjogi törvény, az államhatárról szóló törvény, illetve a harmadik országbeli állampolgárok beutazására, valamint tartózkodására vonatkozó normákat is egyaránt módosította. Minthogy a bevezetőben megfogalmazott célunk alapvetően az, hogy elemezzük és értékeljük az irreguláris migrációval szembeni fellépéssel összefüggésben a hazánk által követett büntető anyagi és eljárási jogi megoldásokat, a kötet jelen első fejezetében kizárólag a küzdelem anyagi jogi kereteivel foglalkozunk. Az egyéb, alapvetően nem büntetőjogi tárgyú jogszabályokat csak annyiban érintjük, amennyiben témánk és elemzésünk szempontjából azoknak relevanciája van.

Ebben a fejezetben tehát azokat a szabályokat mutatjuk be, amelyek az irreguláris migráció vonatkozásában és a fizikai határzár védelmével

2Részlet a 2015. évi CXL. törvény általános jogalkotói indokolásából.

3Juhász Attila - Molnár Csaba (2016): Magyarország sajátos helyzete az európai menekültválságban. In.: Kolosi T. – Tóth I. Gy. (szerk.): Társadalmi riport 2016. TÁRKI, Budapest, p. 265.

12

kapcsolatosan a magyar Btk. rendszerébe a jogalkotó által beiktatásra kerültek. Minthogy témánk fókuszában a határzárral kapcsolatos bűncselekmények állnak, így az egyes tényállások bemutatását megelőzően külön szerkezeti egységben foglalkozunk azzal a nemzetközi és európai jogi környezettel, melyben a fizikai határzár kiépítése egyáltalán értékelhető.

Célunk választ találni arra a kérdésre is, hogy a fizikai határzár kiépítése az ún. külső határokon ütközik-e hazánk valamely nemzetközi, vagy uniós jogból fakadó kötelezettségvállalásába. Ezt a kérdést, mint előkérdést kezeljük, hiszen ennek hiányában a fizikai határzár védelmére megalkotott tényállások értékelése sem történhet meg hitelesen. Ugyanakkor már a bevezetőben jelezzük, hogy a nevezett módosító törvény az embercsempészés, mint az irreguláris migráció kísérőjelenségének törvényi tényállását is módosította, szigorította. Vizsgálódásunk azonban kifejezetten a határzárral kapcsolatos bűncselekményekre, azok anyagi és eljárási jogi vetületére korlátozódik – kitekintéssel a migráció és a terrorizmus kapcsolatára -, így az embercsempészéssel – mely önmagában is egy külön kutatás⁴ tárgyát kell, hogy képezze – sem a jelen, sem pedig a kötet későbbi szerkezeti egységeiben nem foglalkozunk.

4Az embercsempészés témaköre, főként annak módosítása óta újra fontos része lett a hazai jogi szakirodalomnak, újabb kutatások elindítását indukálta. E körben lásd bővebben a hazai és a nemzetközi szakirodalomból a teljesség igénye nélkül: Gaál Gyula (2016): Az embercsempészés büntetőjogi aspektusból. In. Hautzinger Zoltán (szerk.): A migráció bűnügyi hatásai. Magyar Rendészettudományi Társaság Migrációs Tagozat, Budapest, pp.

259-271; Gaál Gyula (2018): Az embercsempészés a hatályos magyar büntetőjogban.

=Szakmaiság, szerénység, szorgalom, Dialóg Campus, Budapest, pp. 233-240; Zsirai Veronika (2018): A magányos elkövetés értékelése az embercsempészés elleni küzdelemben – különös tekintettel a Komáromi Járási Ügyészség gyakorlatára. Eljárásjogi Szemle 3. évf. 1.

szám, pp. 60-64.; Zsirai Veronika (2018): Folytatólagosság – res iudicata az embercsempészésnek rövid időközönként, különböző (bűnszövetség) bűnszervezet tagjaként történő többszöri elkövetése esetén. In. Erdős Csaba (szerk.): Doktori Műhelytanulmányok 2018. Gondolat Kiadó, Budapest, pp. 196-203.; Boros Zoltán (2017): Az embercsempészés aktuális kihívásai. Ügyészek Lapja 24. évf. 5. szám, pp. 67-77.; Düvell, Frank (2017): The EU’s International Relations and Migration Diplomacy at Times of Crisis. Key Challenges and Priorities. Perceptions, Vol. XXII, Nbr. 4., pp. 35-54; Donato, M. Katharine – Massey,

13

I.2. A fizikai határzár a nemzetközi és uniós kötelezettségvállalások tükrében

A fizikai határzár⁵ kiépítésének fontos előzménye hazánkban az Országgyűlés által 2015. július 06. napján elfogadott 2015. évi CXXVII. tv.

volt. Az ideiglenes biztonsági határzár létesítésével és a migrációval összefüggő jogszabály-módosításokat tartalmazó törvény 49.§-a érintette az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. tv. rendelkezéseit is. A módosítással lehetővé vált a határvonaltól számított 10 méteres sávban az államhatár rendje védelmét biztosító létesítmény kiépítése. Mint ahogyan a későbbiekben erre utalunk a magyar-szerb határszakasz lezárását célzó kerítés építését 175 km hosszú határszakaszt érintően az 1401/2015. (VI. 17.) sz. Kormány határozat döntötte el. A magyar fizikai határzár építését a Magyar Honvédség alakulatai végezték és annak a szerb-magyar határszakaszt érintő 2015. szeptember 15-i befejezését követően a munka a horvát-magyar határon folytatódott tovább⁶. A teljes déli határzár 2016.

október 16-ára készült el azzal, hogy ezt követően kezdődött meg egy második védvonal, az ún. „okos kerítés” kiépítése.

A fentiek ismeretében az a személy, aki a telepített fizikai határzáron keresztül kíván Magyarország területére belépni, annak magatartása szükségképpen jogellenes. A jogellenes, vagy tiltott határátlépés ugyanakkor

S. Douglas (2016): Twenty-First Century Globalization and Illegal Migration. The Annals of the Amercian Academy, AAPSS 666, July 2016, pp. 7-26.; Gaál Gyula (2018): Az embercsempészés a hatályos magyar büntetőjogban. In. Dobák Imre – Hautzinger Zoltán (szerk.): Szakmaiság, szerénység, szorgalom. Ünnepi kötet a 65 éves Boda József tiszteletére. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, pp. 233-241.

5 Lásd e körben például: Ritecz György (2017): Az irreguláris migráció kezelés fejlődése (?),

fejlődés-e (?). Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XIX. kötet, pp. 287-292; Balla József – Kui László (2017): A határőrizeti célú biztonsági határzár és határőrizetre gyakorolt hatásai. Hadtudományi Szemle 1. szám, pp. 222-238.

6 Csobolyó Eszter (2017): A határőrizeti célú ideiglenes határzár, mint kritikus infrastruktúra. Hadtudományi Szemle X. évf. 3. szám, p. 483.

14

nem ismeretlen cselekmény a hazai jogtörténetben,⁷ és jelenleg is szankcionált magatartás, azonban csak, mint szabálysértés a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. tv. (a továbbiakban: Szabs. tv.) 204.§ (1) bekezdése alapján.⁸ Kérdés tehát az, hogy van-e lehetőség – akár a büntetőjog eszközével fellépni – az ország határaihoz érő olyan migránssal szemben, aki a fizikai határzáron keresztül kíván Magyarország területére belépni, egyáltalán védekezhet-e egy uniós tagállam a külső határain az illegális migrációval szemben ilyen eszközzel?

Az állam önvédelmi joga annak szuverenitásán alapszik. Az államok – amennyiben nemzetközi kötelezettségvállalásaik ennek korlátot nem szabnak – tulajdonképpen az önvédelem joga alapján önállóan dönthetnek abban a tekintetben, hogy milyen módon védik meg szuverén területüket az illegálisan oda érkezni szándékozó személyektől. A védelem jellegét természetesen földrajzi körülmények is meghatározzák, a fizikai védelem kiépítése ugyanakkor egyértelmű megelőző funkcióval bírhat az emberek kontrollálatlan beáramlásával szemben.⁹ Egyes szerzők egyenesen az Amerikai Egyesült Államokat 2001-ben ért terrortámadással összefüggésben hangsúlyozzák a határellenőrzés fontosságát.¹⁰ Ténykérdés tehát, hogy az

7Korábban, az 1978. évi IV. tv. (régi Btk.) 217.§-a szabályozta a tiltott határátlépés bűntettét, melyet a jogalkotó az 1989. évi XXVIII. törvény 20.§-ával iktatott be a régi Btk. rendszerébe 1990. január 01-i hatállyal. Az akkori tényállás szerint a bűncselekményt az követte el, aki engedély nélkül, vagy meg nem engedett módon, fegyveresen lépte át az ország határait.

Látható tehát, hogy a jogalkotó a jogellenes határátlépést kifejezetten fegyveres elkövetés esetén rendelte csak büntetni. A bűncselekmény dekriminalizálását a 2001. évi CXXI.

törvény végezte el 2002. április 01-i hatállyal.

8A Szabs. tv. 204.§ (1) bekezdése alapján az követi el a tiltott határátlépés szabálysértését, aki engedély nélkül, vagy meg nem engedett módon lépi át, vagy kísérli meg átlépni hazánk államhatárát. Érdemes kiemelni, hogy már a megkísérlés esetén is befejezett a szabálysértés.

9 Ondrej, Filipec – Lucie, Mackova (2019): Fortifying against the Treat: can Walls stop irregular migration. Slovak Journal of Political Sciences Vol. 19. No. 1., p. 64.

10Vallet, É. – David, C.P. (2012): The (Re)building of the Wall in International Relations.

Journal of Borderlands Studies. Vol. 27. No. 2., pp. 111-119.

15

államhatár, illetve az államhatár rendjének védelme az állam szuverenitásán alapuló joga, de egyben – állampolgáraival szemben – kötelezettsége is. Az EUMSZ¹¹ Uniós hatáskörökkel kapcsolatos 3-4. cikke egyértelmű abban a tekintetben, hogy a fent elemzett kérdés nem tekinthető sem az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó politikának, és olyannak sem, ahol az Unió a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezne. Azonban azt fontos hangsúlyozni, hogy az Unió is alapszerződési szinten megfogalmazott határozott célként deklarálja az illegális migráció megelőzését, valamint az azzal szembeni fokozott küzdelmet.¹²

A konkrét kérdés megválaszolása szempontjából ugyanakkor álláspontunk szerint fontos az Unió által az EUMSZ 77. cikk (1) bekezdés c) pontjára,¹³ valamint a (2) bekezdés b) és e) pontjára¹⁴ alapítottan újrakodifikált rendelete a Schengeni határ-ellenőrizési kódexről¹⁵ (a továbbiakban Schengeni Kódex). A Schengeni Kódex már a Preambuluma (6) bekezdésében elvi éllel szögezi le, hogy a határellenőrzésnek, melyet a tagállamok a külső határokon foganatosítanak, elő kell segítenie az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelmet, és elő kell segítenie az egyes tagállamok belső biztonságát, közrendjét, valamint a közegészségügyét is. A Schengeni Kódex 5. cikk (3) bekezdése a

11Az Európai Unióról szóló Szerződés és az Európai Unió működéséről szóló Szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata megjelent az Unió Hivatalos Lapjában 2012. október 26. napján (2012/C 326/1).

12EUMSZ 79. cikk (1) bekezdése szerint: „Az Unió közös bevándorlás politikát alakít ki, amelynek célja a migrációs hullámok hatékony kezelése azok minden szakában, méltányos bánásmód biztosítása a harmadik országok azon állampolgárai számára, akik jogszerűen tartózkodnak valamely tagállamban, valamint az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem megelőzése és az ezek elleni megerősített küzdelem.”

13 AZ EUMSZ 77. cikk (1) bekezdés c) pontja alapján az Unió olyan politikát alakít ki, melynek célja a külső határok integrált határőrizeti rendszerének fokozatos bevezetése.

14Az EUMSZ hivatkozott rendelkezései szerint az Unió célja olyan politikát kialakítani, amellyel a külső határok integrált őrizeti rendszere kiépíthető. Ennek érdekében a Tanács és a Parlament a határőrizeti tevékenységgel összefüggésben intézkedéseket fogalmazhat meg.

15Az Európai Parlament és Tanács 2016/399 sz. rendelete Megjelent az Unió Hivatalos Lapjában 2016. március 23. napján.

16

Preambulumban megfogalmazott alapvető célok alapján a külső határok védelmét a tagállamok szintjén kezeli telepített feladatként. Ennek mentén pedig a tagállamoknak nemzeti jogukban kellően hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell bevezetniük azokkal a személyekkel szemben, akik a külső határokat nem a megnyitott határátkelő-helyeken, vagy azokon, azonban nyitva tartási időn kívül kívánják jogellenesen átlépni. A szankciók megalkotása során azonban a tagállamoknak a Schengeni Kódex 5.

cikk (2) bekezdésében említett kivételekre,¹⁶ valamint a védelemre vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalásokra alapvetően figyelemmel kell lenniük.

Megvizsgálva a kivételeket, rögzíthető, hogy a telepített határzár sérelmét jelentő módon az ország területére belépni szándékozó irreguláris migrációs hullám tagjai nem sorolhatók alapvetően e kivételek közé, így esetükben irányadó az az előírás, hogy a jogellenes belépésekkel szemben szankciókat kell az egyes tagállamoknak kilátásba helyezniük.

Fontos, hogy a Schengeni Kódex idézett, valamint a külső határokon elvégezendő ellenőrzésekre vonatkozó későbbi rendelkezései nem tiltják a határvédelem telepített technikai eszköz használatával történő megoldását.

Ezt erősíti a Schengeni Kódex határőrizetre vonatkozó fogalmi meghatározása, és annak 13. cikk (1) bekezdésében történő részletesebb definiálása is. A Kódex határőrizeti tevékenység alatt érti a határok – így a külső határok – határforgalom-ellenőrzés megkerülésének megakadályozása érdekében végzett őrizeti tevékenységét. A 13. cikk (1) bekezdése pedig rögzíti, hogy a határőrizet célja a jogellenes határátlépések megakadályozása,

16Ilyenek – a teljesség igénye nélkül - például azon személyek, akik a speciális átlépésre vonatkozóan tagállami engedéllyel rendelkeznek, vagy előre nem látható szükséghelyzet miatt kerül sor a rendkívüli határátlépésükre. További ilyen speciális, kivételt eredményező személyek például a pilóták és a légi személyzet, államfők és küldöttségük, diplomataták, vagy éppen a feladatukat ellátó mentési szolgálat tagjai, rendőrség, tűzoltóság, vagy határőrség.

17

a határt illegális módon átlépni szándékozó személyek és a határokon átívelő bűnözés elleni szükséges intézkedések meghozatala.

A hatékony határőrizet megvalósítása érdekében természetesen a használható eszközök listáját rendeleti szinten nem is lehetne, de nem is lenne értelme szabályozni, így a Schengeni Kódex 15. cikke csak azt az elvárást fogalmazza meg a használt eszközök tekintetében, hogy azokkal hatékonyan, egységesen és magas szinten kell a védelmet megvalósítani.

Azaz összefoglalva, a külső határok védelme tekintetében a Schengeni Kódex – témánk szempontjából releváns rendelkezései elvárják, hogy: (a) a tagállamok a külső határokat hatékonyan és eredményesen védjék meg; (b) a határőrizeti tevékenységet úgy szervezzék meg, hogy az képes legyen kiszűrni a jogellenes határátlépéseket; (c) a határőrizeti tevékenység megszervezése során olyan eszközöket vegyenek igénybe, melyek mentén a Kódex elvárásai magas szinten meg tudnak valósulni; (d) legyenek figyelemmel a Kódex által előírt kivételekre. Ezen összesített követelményrendszer alapján álláspontunk szerint a külső határokra telepített technikai akadályrendszer nem kifogásolható az uniós jog fentebb ismertetett szabályai mentén.¹⁷

Ugyanakkor humanitárius jogi szempontból is számtalan bírálat érte mind a fizikai határzárat, mind pedig az annak jogi védelmét biztosító büntetőjogi tényállásokat, melyek jellemzően abból a megállapításból táplálkoztak, hogy az irreguláris migrációs hullám tagjait alapvetően menekültként kezelték. A kérdés megvizsgálása szempontjából a menekültek helyzetére vonatkozó1951. július 28. napján elfogadott nemzetközi

17Itt érdemel még kiemelést az Európai Határ,- és Parti Őrségről szóló 2016/1624 sz. Európai Parlamenti és Tanácsi rendelet, mely az 5. cikkében bár kimondja, hogy a FRONTEX az integrált határvédelem megvalósítása érdekében a nemzeti hatóságokkal együttműködik, azonban az 5. cikk (1) bekezdés utolsó mondata szerint: „továbbra is elsődlegesen a tagállamok felelőssége marad a külső határok hozzájuk tartozó szakaszainak igazgatása.”

18

egyezmény, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. január 31. napján elfogadott kiegészítő jegyzőkönyv rendelkezéseiből (a továbbiakban: Genfi Egyezmény),¹⁸ illetve Uniós vonatkozásban elsőként az Európai Unió működéséről szóló Szerződés és az Alapjogi Charta¹⁹ rendelkezéseiből szükséges kiindulni.

A Genfi Egyezmény 31. cikk 1. pontja alapján hazánk kötelezettsége, hogy az ország területére történő jogellenes belépésük miatt ne sújtsa büntetéssel azokat a menekülteket, akik közvetlenül olyan területről érkeztek, ahol életük, illetve szabadságuk veszélyeztetve volt, feltéve, hogy haladéktalanul jelentkeznek a hatóságoknál és kellő indokkal támasztják alá jogellenes belépésüket. Technikailag az uniós hivatkozott joganyag is ezen Genfi Egyezmény által meghatározott kereteket tekinti irányadónak. Az EUMSZ 78. cikk (1) bekezdése²⁰ a közös menekültügyi politikát a Genfi Egyezmény rendelkezéseivel összhangban rendeli kialakítani az Unióban. Az Alapjogi Charta menedékjogot szabályozó 18. cikke pedig szintén a hivatkozott nemzetközi szerződéssel való összhangra hívja fel a figyelmet.²¹

A fentiek okán tehát megválaszolandó kérdés, hogy az ideiglenes biztonsági határzár kiépítése a Genfi Egyezmény rendelkezéseit egyáltalán sérti, sértheti-e, vagy sem. Amennyiben az Egyezmény már hivatkozott 31.

18Hazánkban az egyezményt és annak jegyzőkönyvét az 1989. évi 15. tvr. hirdette ki.

19A Charta 2010/C 83/02 szám alatt az Unió Hivatalos Lapjában 2010. március 30. napján jelent meg.

20AZ EUMSZ 78. cikk (1) bekezdése szerint: „Az Unió közös menekültügyi, kiegészítő és ideiglenes védelem nyújtására vonatkozó politikát alakít ki azzal a céllal, hogy a nemzetközi védelmet igénylő harmadik országbeli állampolgárok mindegyike számára megfelelő jogállást kínáljon és biztosítsa a visszaküldés tilalma elvének tiszteletben tartását. E politikának összhangban kell lennie a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-ai genfi egyezménnyel és az 1967. január 31-ei jegyzőkönyvvel, valamint az egyéb vonatkozó szerződésekkel.”

21Az Alapjogi Charta előírja, hogy az Unióban az egyes tagállamoknak a menedékjogot a Genfi Egyezménnyel, az Európai Unióról és az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés rendelkezéseivel összhangban kell biztosítania.

19

cikkelyéből indulunk ki, akkor megállapítható, hogy a hazánkat kötő nemzetközi jogi előírás nem önmagában zárja ki annak a lehetőségét, hogy a Magyarország területére történő jogellenes belépés miatt hazánk büntetőjogi szankciót alkalmazhasson. A hivatkozott előírás ugyanis a közvetlenség elvének alapvető jelentőséget tulajdonít e kérdés szempontjából. Hazánk az Egyezmény alapján ugyanis „csak” arra vállalt kötelezettséget, hogy az olyan jogellenes határátkelést nem torolja meg büntetőjogi úton, amely közvetlenül olyan állam területéről történik, ahol a későbbiek során menekült státuszban részesült személynek, vagy személyeknek az élete, vagy szabadsága az Egyezmény által deklarált szinten veszélyeztetve volt. Minthogy hazánk földrajzi adottságai okán – illetve a hazánkba a fizikai határzáron keresztül érkezett, illetve érkező bevándorlók állampolgársági összetétele alapján – a közvetlenség elvének sérelme általában nem merült fel, így ezen okból kiindulva a biztonsági határzár felállítása, illetve az sem kifogásolható, hogy a jogalkotó az ún. külső határon el kívánta érni, hogy a bevándorlók legális, ellenőrizhető formában lépjenek be hazánk államterületére. Azaz a fizikai határzár nem jelenti az Egyezmény szerinti közvetlen belépés akadályát, illetve akként azt nem lehet is értelmezni.

Az pedig már egy másik kérdés, hogy a fizikai határzáron az ország területére belépni szándékozó irreguláris bevándorló szándéka nem irányulhat a hatóságokkal való együttműködésre, így az Egyezmény által garantált büntetlenség azon feltétele sem tud érvényesülni, amely a hatóságok előtti haladéktalan jelentkezési kötelezettségre vonatkozik. Az ideiglenes biztonsági határzár jogellenes átlépése tehát önmagában az Egyezmény által előírt feltételek fennállásának hiányát alapozza meg,²² ezzel pedig

22A kerítés valós funkciójának kiemelése azért is fontos, mert általánosan ismert tény, hogy a menekülők általában nem rendelkeznek a menedéket nyújtó ország területére történő

20

technikailag a magyar jogalkotó nemcsak a külső határok európai szintű védelmét, hanem az Egyezmény gyakorlati alkalmazása szempontjából is lényeges intézkedést vezetett be.²³A megoldás EU-kompatibilitását igazolja a fentiekben már hivatkozott Schengeni Kódex is, mely az 5. cikk (3) bekezdésében kifejezetten lehetőséget biztosít a nemzeti jogalkotás számára a jogellenes határátkeléssel kapcsolatos belső, tagállami szankciók kidolgozására.²⁴

A szakirodalomban felmerült a fizikai határzár védelméhez kapcsolt jogi előírásokkal összefüggésben ellenérvként az is, hogy annak bevezetése problematikus az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény szempontjából is, tekintettel arra, hogy a Btk. 60.§ (2a) bekezdése értelmében határzárral kapcsolatos bűncselekmény miatt alkalmazott végrehajtandó szabadságvesztés mellett a próbaidőre felfüggesztett öt évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén a kiutasítás alkalmazása nem mellőzhető. Ténykérdés, hogy az 1950-ben kelt Római Egyezmény 1984-es Hetedik Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikke

jogszerű belépés feltételeivel. Lásd erről bővebben: Kőszeg Ferenc (szerk.) (2012): Emberi jogi garanciák és a nemzetközi migráció. Magyar Helsinki Bizottság, Budapest, pp. 28-29.

23Fontos emellett azt is hangsúlyozni, hogy a határzár az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. tv. 5.§ (1) bekezdése alapján gyakorlatilag magyar államterületre került lefektetésre, ezáltal a bevándorló már a kerítés elérését megelőzően – tulajdonképpen jogellenesen – belép az ország területére, a kerítésen történő áthatolással pedig technikailag ezen jogellenes eljárását folytatja. Az idézett törvényhely alapján: „Magyarország területének a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 2. cikk 2. pontjának megfelelő külső határ szerinti határvonaltól, illetve határjeltől számított 60 méteres sávja az államhatár rendjének védelmét biztosító létesítmények – ideértve a 15/A.§ szerinti létesítményeket is – építése, telepítése és üzemeltetése, valamint honvédelmi, nemzetbiztonsági, katasztrófavédelmi, határőrizeti, menekültügyi és idegenrendészeti feladatok ellátása céljából e törvény szerint igénybe vehető.”

24A hivatkozott 5. cikk (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy a tagállamok nemzeti joguknak megfelelő szankciót vezessenek be a külső határoknak a megnyitott határátkelőhelyeken kívüli vagy azok hivatalos nyitvatartási időn kívüli jogellenes átlépésére. A Kódex azt is előírja, hogy ezen szankcióknak arányosnak, hatékonynak és visszatartó erejűnek kell lennie.

E körben fontos kiemelni, hogy az Európai Parlament és a Tanács 2008/115/EK Irányelv 3.

cikk 2. pontja is a Kódex 5. cikkelyébe ütköző jogellenes határátlépés eredményeként történő tartózkodást, illegális tartózkodásnak aposztrofálja.

21

foglalkozik a külföldiek kiutasításával kapcsolatos garanciákkal.²⁵ Ugyanakkor lényeges hangsúlyozni, hogy a Római Egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve által védett személyi körbe az ahhoz csatlakozó állam területén jogszerűen tartózkodó külföldi áll. Az ilyen személyek esetében a kiutasítás szabályrendszere nem automatizmuson alapul, a Római Egyezménnyel összhangban álló garanciákat a jogalkotó a Btk-ba beemelte. Tekintettel azonban arra, hogy a határzárral kapcsolatos bűncselekményt megvalósító külföldiek jellemzően hazánkban nem rendelkeznek jogszerű tartózkodásra jogosító engedéllyel – hiszen ebben az esetben nem lenne szükség a határvédelmi rendszer kijátszására sem -, így a fizikai határzár bevezetése, illetve az ehhez kapcsolt tényállások, valamint az ahhoz fűzött anyagi jogi jogkövetkezmények – a Római Egyezmény fent hivatkozott rendelkezése oldaláról nem kifogásolhatók. Más kérdés, hogy a hatályba léptetett anyagi jogi rendelkezésekkel szemben aggályok megfogalmazhatók, melyekre a későbbiekben térünk majd ki.

I.3. A fizikai határzár védelmét biztosító tényállások, és azok értékelése Az államhatár jogellenes módon történő átlépése hazánkban nagyon sokáig nem számított büntetendő magatartásnak. Első egységes büntetőjogi kódexünkben, a Csemegi Kódexben sem találhatunk ilyen rendelkezést.²⁶ Érdekességként azonban kiemelésre érdemes, hogy a kihágásokat szabályozó 1879. évi XL. törvénycikk a közbiztonság sérelmére elkövetett kihágások

25A hivatkozott rendelkezés szerint a jogszerűen lakóhellyel rendelkező külföldi kiutasításának garanciái a következők: (a) jogszerűség elve, mely alapvetően azt jelenti, hogy csak a jogszabályoknak megfelelő határozat alapján lehet ilyen intézkedést meghoznia az államnak; (b) lehetőséget kell a határozat meghozatala előtt adni a külföldinek arra, hogy a kiutasítással szembeni érveit a hatóságok tudomására hozhassa; (c) joga legyen a jogorvoslathoz; (d) a fentiek érdekében képviseltethesse magát a hatóságok, illetve a hatóság tagjai előtti eljárásokban. A kiegészítő jegyzőkönyv szerint ezen jogok kizárólag közrendi, illetve nemzetbiztonsági okokból korlátozhatók.

26Hautzinger Zoltán (2016): Büntetőjogi tényállások a külföldiség és a migráció vonzásában.

In. Hautzinger Zoltán (szerk.): A migráció bűnügyi hatásai. Magyar Rendészettudományi Társaság Migrációs Tagozat, Budapest, p. 190.

22

között szabályozta a 70.§ alatt azt a magatartást, aki jogerős kitiltás hatály alatt az ország területére hatósági engedély nélkül visszatért.²⁷Látható, hogy a kezdeti időszakban a jogellenes belépés nem önmagában minősíttetett kihágásnak, elkövetője csak kiutasított személy lehetett. Egyfajta szigorítást eredményezett az 1940. évi XVIII. törvénycikk, melynek 10.§-a az útlevélügyről szóló 1903. évi VI. törvénycikk vonatkozó rendelkezését akként módosította, hogy vétséggé nyilvánította a tulajdonképpen az útlevél- használattal kapcsolatos jogi előírásokat megszegő módon történő határátlépést.²⁸A Csemegi Kódex Különös Részét is hatályon kívül helyező 1961. évi V. törvény azonban jelentősen módosított az addigi kriminálpolitikán, amennyiben a 203.§ (1) bekezdése alapján hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni azt, aki az országhatárt engedély nélkül, vagy a hatóság félrevezetésével szerzett úti okmánnyal, vagy egyébként meg nem engedett módon lépte át. Érdekességként említendő meg, hogy a többek általi együttes elkövetést (ez három, vagy annál több személy általi egyidejű elkövetést jelentett) a fegyveres elkövetés mellett

27Tóth Judit (2016): Hatékony, arányos, visszatartó? Az engedély nélküli határátlépés szankcionálása. In. Hautzinger Zoltán (szerk.): A migráció bűnügyi hatásai. Magyar Rendészettudományi Társaság Migrációs Tagozat, Budapest, p. 225.

28A hivatkozott rendelkezés szerint: „vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki hamisított vagy más nevére szóló útlevelet vagy a határ átlépésére jogosító egyéb okiratot használ, azt másnak használatra átengedi, magáról vagy útitársáról hamis bejelentést tesz, a hatóságot a határ átlépésére való jogosultsága tekintetében félrevezetni törekszik, vagy a határt meg nem engedett módon lépi át, úgyszintén, aki az 1903:VI. tc. 2. §- a értelmében elrendelt útlevélkötelezettség esetében az ország területén, illetőleg annak meghatározott részében útlevél nélkül utazik vagy közlekedik. A határnak meg nem engedett módon való átlépése kihágás és tizenöt napig terjedhető elzárással büntetendő, ha a tettes a határ őrzésére kirendelt hatósági közeg felszólításának nyomban engedelmeskedik vagy a határon észrevétlenül történt átlépés után a legközelebbi magyar hatóságnál (hatósági közegnél) haladéktalanul önként jelentkezik és mindkét esetben igazolja vagy hitelt érdemlő módon valószínűsíti, hogy érvényes útlevelet önhibáján kívül nem tudott szerezni és a magyar határ átlépésére súlyos egyéni körülményei kényszerítették.”

23

minősítő körülményként, illetve a bűncselekmény elkövetésére irányuló előkészületet is büntetni rendelte a jogalkotó.²⁹

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatályba lépését követően a tiltott határátlépés fenti tényállásán gyakorlatilag csak minimálisan módosított. Az államhatár engedély nélküli, illetve meg nem engedett módon történő átlépése minősült ekkor alapvetően bűncselekménynek.³⁰ A tényállás ezzel a tartalommal egészen 1990. január 01. napjáig volt hatályban, amikortól kezdve – annak 2002. április 01.

napjával történő hatályon kívül helyezéséig³¹ - tulajdonképpen az csak a fegyveres elkövetéssel, mint elkövetési móddal egészült ki.

A határellenőrzési tevékenységhez kapcsolódóan a büntetőjogi fellépés igénye – mint ahogyan arra már a bevezetőben is utaltunk – 2015- ben jelent meg ismételten. Az állam hatékonyabb védelmét biztosító, az állami önvédelem elvének hangsúlyt adó kiépített fizikai határzár büntetőjogi védelmét a 2015. évi CXL. törvénnyel teremtette meg a magyar jogalkotó.

Minthogy a cél az ún. külső határokon kiépített új típusú határvédelem hatékonyságának fenntartása, valamint a személyi biztonsághoz való alapvető jog garantálása – ezzel kapcsolatosan pedig az állampolgárok biztonságérzetének javítása³² - és annak megakadályozása volt, hogy hazánk

29Szintén érdekes, hogy a tiltott határátlépés feljelentésének elmulasztása is bűncselekménynek minősült az 1961. évi V. tv. 206.§-a alapján.

30 Az 1978. évi IV. törvény hatályba lépését követően a régi Btk. 217.§-a szabályozta a tiltott

határátlépés bűncselekményét. Eszerint büntetendő volt annak a cselekménye, aki a Magyar Népköztársaság államhatárát engedély nélkül, vagy meg nem engedett módon lépte át. A cselekmény súlyosabban volt büntetni rendelt, ha azt csoportosan, vagy fegyveresen, vagy légi jármű jogellenes külföldre vitelével követték el. A tiltott határátlépés esetén a törvény az előkészületet is büntetni rendelte.

31Immáron az, mint ahogyan arra korábban már utaltunk is, a szabálysértési törvényben kerül szabályozásra (lásd Szabs. tv. 204.§ /1/ bekezdés).

32Hautzinger Zoltán (2016): Félelem az idegentől. In. Finszter Géza – Kőhalmi László – Végh Zsuzsanna (szerk.): Egy jobb világot hátrahagyni […] Tanulmányok Korinek László Professzor tiszteletére. PTE ÁJK, Pécs, pp. 306-310.

24

tranzit országként funkcionáljon³³, a jogalkotó a határzárat kijátszani szándékozó, illetve a hatékony védelem fenntarthatóságát veszélyeztető magatartások körét a büntető anyagi jog hatálya alá helyezte. Más kérdés, hogy ezt a kriminalizációt a jogirodalomban számos kritika érte, melyek alapvetően abba az irányba mutatnak, hogy az illegális migráció elleni hatékony fellépés egyrészt a legális migrációt szabályozó normák következetes érvényre juttatásában, másrészt pedig az idegenrendészeti jog területén lehet megvalósítani.³⁴Utóbbit a büntetőjog ultima ratio jellegének hangsúlyozása mellett tartják kiemelendőnek az egyes szerzők. Ezzel szemben azonban a magyar jogalkotó kriminálpolitikai megfontolásait eltérő, a fentiekben említett tényezők motiválták a büntetőjogi tényállások megalkotása során.

A büntetőjogi szankcionálás alapvető eszköze három új, 2015.

szeptember 15. napjától hatályba lépett tényállás lett: a határzár tiltott átlépése (Btk. 352/A.§), a határzár megrongálása (Btk. 352/B.§), valamint a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása (Btk. 352/C.§)³⁵. A továbbiakban ezen három tényállás elemzésével foglalkozunk. Célunk azonban nem részletes tényállás-elemzések adása. A kriminálstatisztikai

33Madai Sándor (2016): A „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” kezelésének büntető anyagi jogi eszközei hazánkban. In. Hautzinger Zoltán (szerk.): A migráció bűnügyi hatásai.

Magyar Rendészettudományi Társaság Migrációs Tagozat, Budapest, p. 245.

34Lásd e körben bővebben: Tóth Mihály (2015): A menekültkérdés kriminalizálása. Élet és Irodalom LIX. évf. 38. szám; Amberg Erzsébet (2016): Migráció, büntetőjog, ultima ratio.

In. Hautzinger Zoltán (szerk.): A migráció bűnügyi hatásai. Magyar Rendészettudományi Társaság Migrációs Tagozat, Budapest, p. 213; Hautzinger Zoltán (2015): Az irreguláris migráció büntetőjogi aspektusai. In. Hautzinger Zoltán (szerk.): Migráció és rendészet.

Magyar Rendészettudományi Társaság Migrációs Tagozat, Budapest, p. 50., Vlasta, Jalusic (2019): Criminalizing „Pro-Immigrant” Initiatives: Reducing the Space of Human Action.

Dve Domovini – Two Homelands Vol. 49., pp. 105-123.

35Lásd erről még: Fantoly Zsanett (2016): The Procedural Rules and their Practical Adaptation of the Crimes connected to the Temporary Border Fences. In. Gellén Klára- Görög Márta (szerk.): LEGE ET FIDE. Ünnepi tanulmányok Szabó Imre 65. születésnapjára.

Iurisperitus Kiadó, Szeged, pp. 120-127.

25

adatok bemutatásán túl inkább a tényállások kritikai értékelésére szorítkozunk.

I.3.1. A határzár tiltott átlépése (Btk. 352/A.§)

„352/A. § (1) Aki Magyarországnak az államhatár rendje védelmét biztosító létesítmény által védett területére a létesítményen keresztül jogosulatlanul belép, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

a) fegyveresen, b) felfegyverkezve,

c) tömegzavargás résztvevőjeként követik el.

(3) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt fegyveresen vagy felfegyverkezve tömegzavargás résztvevőjeként követi el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) vagy (3) bekezdésben meghatározott bűncselekmény halált okoz.”

Mint ahogyan majd a büntető eljárási adatokat is elemző II. Részben is látni fogjuk, a határzárral kapcsolatos bűncselekmények közül ezen tényállás elég gyakran került büntetőeljárások keretei között a hazai jogalkalmazók elé. A Belügyminisztérium Koordinációs és Statisztikai Osztály által közzétett statisztikai lista adatai szerint³⁶ 2015-ben 914, 2016-ban 2843, 2017-ben 22, míg 2018. június 30. napjáig mindösszesen 8 esetben regisztráltak a hatóságok határzár tiltott átlépése bűncselekményt. Az adatok jól mutatják, hogy a műszaki határzár telepítését követően egészen a migrációs útvonal balkáni átrendeződéséig jelentős ügyszámban kellett a hatóságoknak intézkedniük az ezen bűncselekményt elkövetőkkel szemben.

36Forrás: https://bsr.bm.hu

26

A bűncselekmény védett jogi tárgya alapvetően az államhatár rendjének,³⁷ illetve az azt biztosító létesítmények védelme. Ennél fogva a bűncselekmény csak abban az esetben követhető el, ha az adott személy ilyen, a védelmet biztosító létesítményen keresztül kíván jogellenesen hazánk területére belépni. A jogirodalomban a tényállással összefüggésben körvonalazódni látszik az az álláspont, amely szerint a jogalkotó a belépés

„jogosulatlan” voltát a tényállás szintjén szükségtelenül hangsúlyozza, tekintettel arra, hogy a fizikai védelmet is biztosító létesítményen történő belépés fogalmilag csak jogosulatlan lehet³⁸. Ez az állítás első „ránézésre”

megalapozottnak tűnhet, hiszen valóban nehezen indokolható az ország területére belépni szándékozó személy oldaláról a jogszerűség a belépés ezen módjának választása esetén – feltéve, ha a belépés nem minősülhet a Genfi Egyezmény 31. cikke szerinti belépésnek.

Ugyanakkor álláspontunk szerint a „jogosulatlan” kitétel tényállási elemként történő megkövetelése éppen a Schengeni Kódex rendelkezései okán indokolt. A Kódex ugyanis a fentiekben már ismertetett 5. cikk (1) bekezdésében rögzíti, hogy a külső határokat milyen módon lehet jogszerűen átlépni, ugyanakkor kivételeket is felállít e körben. Az 5. cikk (2) bekezdése ugyanis rögzíti azokat a kivételes eseteket, amikor az erre a célra kijelölt határátkelőhelytől eltérő helyen – akár tehát védelmi létesítményen keresztül – is engedélyezhető az átlépés, azaz az nem lesz jogszerűtlen.³⁹ Ezzel

37Király Balázs László (2016): Gondolatok a határzárral kapcsolatos bűncselekményekről.

In. Hautzinger Zoltán (szerk.): A migráció bűnügyi hatásai. Magyar Rendészettudományi Társaság Migrációs Tagozat, Budapest, p. 273.

38Madai Sándor (2016): i.m. p. 252.

39A Schengeni Kódex 5. cikk (2) bekezdése alapján az eltérő helyen, vagy a nyitvatartási időn kívül történő belépés lehetősége engedélyezhető egyedi különleges igény alapján, amennyiben az a tagállam közrendjével, belső biztonsági előírásaival nem ütközik, valamint egyének, illetve akár csoportok esetében is előre nem látható szükséghelyzet bekövetkezése esetén. Ezen kivételekre utal többek között az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. tv.

11.§-a is.

27

technikailag a Kódex egy jogellenességet kizáró körülményt szabályoz, melyet a magyar hatóságoknak is értelemszerűen figyelembe kell venniük.

Bár, alapvetően a Btk. rendszerétől nem lenne idegen, ha a jogosulatlan szó nem szerepelne a tényállásban, és külön jogi normában lenne meghatározva a jogellenességet kizáró körülmény,⁴⁰ azonban – figyelembe véve a tényállás megszületése mögött rejlő jogpolitikai indokot is – önmagában nem kifogásolható dogmatikai szempontból, hogy a belépés jogszerűtlenségét tényállási szinten is érzékelteti a magyar jogalkotó.

Egyetértve Madai Sándor álláspontjával, az már nagyobb probléma, hogy a tényállásban elkövetési tárgyként értékelt „államhatár rendje védelmét biztosító létesítmény” fogalmát a jogalkotó a Btk-ban nem határozta meg.

Hiszen ilyen létesítmény nemcsak önmagában a műszaki határzár lehet.

Minthogy létesítményről beszél a törvényi tényállás, az nyilvánvaló és különösebb értelmezést sem igényel, hogy a határt természetes úton, vagy formában védő akadályok nem tekinthetők ilyen „létesítménynek”. Király Balázs László álláspontja szerint ilyen létesítmény alatt kell érteni: „a mesterséges, kifejezetten a határvédelem céljából épített, vagy telepített fix, illetve mobil létesítményeket. Ez lehet kerítés, kordon, mobil konténer, telepített drótakadály, fix vagy mobil ellenőrző-áteresztő pont.”⁴¹A 2015. évi CXL. törvény 31.§-ához fűzött jogalkotói indokolás szerint az illegális bevándorlás elleni hatékony védelmet szolgálja a déli határszakaszra telepített védelmi létesítmény, melynek indokolt büntetőjogi védelmet nyújtani. Amennyiben a tényállás elkövetési tárgyát ebből a szempontból értelmezzük, akkor azt mondhatjuk, hogy az állam által újonnan telepített védelmi létesítményt kell az államhatár rendje védelmét biztosító létesítmény

40Így például az emberölés, vagy a magzatelhajtás kapcsán sem szabályozza a jogalkotó, hogy csak a jogellenes elkövetés bűncselekmény, ugyanakkor az dogmatikailag teljesen egyértelmű.

41Király Balázs László (2016): i.m. p. 275.