Marit úgy hátbavágja egy legény a báránybörsapkával, hogy csak úgy kong a háta. De nem bánja. Mert a Miska szeméből már az előbb azt olvasta ki, hogy őszre ők ketten odaállnak az oltár* elé, hogy örök hűséget esküdjenek egymásnak.
Ilyen volt a sutulás valamikor régen, amikor a tanyák még oly messze voltak egymástól, hogy a kurjantás sem ért el az egyikből a másikba, ami- kor százával legelt a barom a laposokon, s amikor vízimalmok kerepeltek a sárgavizű Tisza hátán. Gyomai György
i AZ EMBERKE ALAKÚ LÉLEK
Van-e olyan ember, aki ne hallotta, ne olvasta volna legalább egyszer életében a Babszem Jankó vagy Hüvelyk Matyi néven ismert kis ember születéséről és csodálatos kalandjairól szóló mesét? Ki ne emlékeznék a gyermektelen házaspárra, akik nap-nap után sóhajtoztak a hiába várt kis trónörökösért? A hetyke, pöttömnyi legénykére, aki olyan sokat tudott enni, mint tizenkilenc béres, s akinek emberteletti ereje mindenkit meg- hökkentett, ha jókedvében huncutkodni kezdett? Ez a minden csodálatot megérdemlő kis fickó csodálatos kalandsorozat után került csak vissza szüleihez, hogy öreg napjaikra örömük, vigasztalójuk, gyámoluk legyen.
Erről az emberkéről, lényéről és létéről mondunk el néhány szót a követ- kezőkben, a legújabb tudományos kutatások alapján. Nem komolykodunk, csak éppen megbeszéljük, hogy mit jelent hagyományainkban, meséink- ben ennek a kis embernek az alakja; mire tanít bennünket, mivel növeli öntudatunkat. Bizonyosak vagyunk, hogy a végén még büszkék is leszünk reá!
A mesének elérhetetlen szépségű gondolata Babszem Jankó születése.
A meddő asszony gyermek után vágyódik; vágya oly erős, hogy belőle egy babszemnyi emberke támad. A vágy testet ölt, miképen az apostolok ajkán is testté lőn az Ige.
Ezt gondoljuk mai eszünkkel. Vannak azonban olyan mesék, amelyek- ben nem a vágy a lélek hordozója, hanem az óhajtáson kívül valamilyen anyag is kell a meddő szülőknek a gyermek létrejöttéhez. Felsőőri mese szerint egy koldus a gyermektelen házaspárnak borsót ,ad, hogy ültessék el. Mikor a borsó kihajt, kivirágzik rajta egy kis gyerek. Hetési mese sze- rint szegény ember feleségének vajúdása előtt gabonáért megy, hogy legyen, mit enniök. Mikor hazamegy a kész liszttel, mindenütt gyereket talál. Felesége 12 gyereket szült. Másik mesében a gyermektelen király rostájába babot merít, s arra gondol: mi lenne, ha Isten annyi gyereket adna neki, ahány szem bab van a rostában. Kíváncsiságból megszámlálja:
ezeregy szem volt. Mire a padlásról lement, a házban ezeregy gyereket látott. Csángó mese szerint egy elzárt királyleányhoz begurul egy szőlő- szem; ennek keze, feje, lába, dereka támad, végül is egy gyermek lesz belőle. Csuvas mesében egy koldus a gyermektelen asszonynak azt kívánja, hogy a fazekában levő bab mind gyerekké váljék. Ez meg is történik.
A bab, borsó, gabona, szőlőmag általában a termésvarázsló áldozatok általánosan ismert ősi kellékei, tehát a szaporodás gondolata sem véletlen
14*
a mesékben. A gyermek utáni vágy sem természetellenes valami; ennek köszönheti létét, fennmaradását az emberi nem. A földkerekség legtöbb népe a gyermektelenséget végzetes csapásnak tekinti. Ha nincsen utód, aki az ősök halála után a köteles szertartásokat elvégzi és később is gondos- kodik a leikeiknek kijáró hagyományos áldozatról, az elhaltak nem tud- nak megnyugodni, lelkük bolyongani kénytelen időtlen időkig. A meddő szülők a mese nyugati változataiban azt kérik, hogy akkora gyermekük legyen legalább, mint az ujjuk. így jelenik meg túlvilági küldöttként az apróság. Nem a szokásos úton-módon születik: a túlvilágról jön istenek ajándékaként. Csodás erejű, nagyhangú emberke. Ki lehet, mi lehet ez a pöttömnyi ember, fez a csodálatos lény, ha nem ember, csak emberalakú valami?
Az elmaradott, egyszerű, ősi, primitív népek vallási hiedelmei szerint a lélek a test mozgatója. Igen erős valami lehet, ha a meglehetősen nagy és súlyos emberi testet mozgatni tudja. Ez az aránylagosan nagy erő: a lélek. A lélek is valami, de mi? A léleknek alakja is van, tehát az egy- szerű ember a maga módján érzékelni is tudja. Szumátrai bennszülött javasok szerint a lélek a szájon keresztül lélekzés közben ki- és bejár alig látható, piciny emberke formájában. A malájok hiedelmei szerint a lélek egy hüvelyknyi nagyságú emberke: az illető embernek kicsinyített mása a lélek. A burjátoknál az ártó szellem apró emberke, aki belebújik az em- berbe és így okoz betegségeket. A votjákoknál 10 centiméternyi öreg- ember a betegségeket okozó szellem. A jurak-szamojédeknél a javas va- rázsdobja segítségével gyűjti maga köré a lelkeket, akiket kis emberkék- nek nevez. A mongolok nagy hőse, Gesszer kán, a róla szóló hőskölte- mény szerint, amikor ellenfelét legyőzte, annak lelkét markában tartotta és összeszoríthatta volna, hogy meghaljon.
A keleti népeknél a lélek tehát egy apró ember, a valóságos ember kicsinyített mása, aki az emberben lakik és az embert mozgatja. Egyházas- kéri magyar elbeszélés szerint az alvó katona szájából kis fehér egér jön ki. Felriadó társa agyonüti a kis állatot és a katona is meghal. Az egér a katona lelke volt. A Gesta Romanorum egyik története szerint Guido tirusi barátja ölébe hajtja fejét, elalszik, s szájából fehér egér fut ki a hegy oldaláig, s onnan a szájába vissza. Ez a ki- és befutó lélekegér a germán területeken ismerős, s a szomszédság révén a mi hagyományainkba is befurakodott. Az egyszerű népek felfogása szerint álomban, betegség- ben, révületben, önkívületben a lélek a testet is elhagyja. Ezt érzékelteti az el-elfutó egér.
A példák végtelen sorát idézhetnénk annak bizonyítására, hogy a föld- kerekség legszélsőbb pontjain is él az egyszerű népek körében az a kép- zet, hogy a lélek apró valami, ami a testből ki- és bejár. Természetesen alakult ki az egyszerűbb műveltségi fokon ez a hiedelem. Lélekzetvétel közben apró pára alakjában távozik az emberből a levegő, azt a látszatot keltve a belélekzésnél, mintha valami visszamenne a testbe. Mivel az em- ber szervezetében minden hely ki >van töltve, ott nagyalakú élőlénynek férőhelye nincsen, tehát szükségképen kis helyen kell meghúzódnia az embert mozgató levegőnek. A gyakorlati szemlélet hatása alatt alakult ki az apró ember, esetleg apró állat alakját formázó lélek képzete.
A lélek tehát nem állandóan tartózkodik a testben: időnként, álomban, betegségben, révületben elhagyja testi lakhelyét. A vogulok az ájulást és az abból való felocsudást úgy magyarázzák, hogy a lélek ilyenkor a test- ből eltávozik. Kulyaterhez, az alvilág és a halál fejedelméhez látogat el ilyenkor. Kulyater azonban azoknak a lelkét, akiknek még nem jött el az ideje, visszavezeti az élőkhöz. A lélek tehát az ájulás ideje alatt messze- járt, de vissza kellett térnie. Így magyarázzák a dolgot az osztjákok is: a vogul hittel megegyezően a sámánok (papok) lelke álom idején a szelle-
mek országában bolyong. A vogul hősének ezt a kifejezést: „magamon kívül vagyok", önkívületben vagyok, a következőképen fejezi ki: „Vízbe
küldött vízi elmém a vízbe küldöm, erdőbe küldött erdei elmém az erdőbe küldöm." A cseremiszeknél az eszméletlen, ijedt, beteg vagy alvó ember lelke távol van. Ha a cseremisz a városról álmodott, bizonyosra veszi, hogy lelke valóban járt a városban. A lapp sámán lelke a révület (extá- zis) ideje alatt túlvilági vándorútra indul. Mindenfelé megkérdezi a szelle- meket, az isteneket, az ördögöket, hogy mi t> beteg bajának az oka. Míg a sámán magánkívül van, a körülötte levők találgatják, merre járhat már a lelke. Látjuk tehát, hogy a lélek, mint önálló lény, bizonyos helyzetek- ben a testet elhagyja, bolyong, bujdosik, vándorol, elmegy még az alvilágba is, de a testbe, állandó lakóhelyére visszatér.
Ha a lélek végleg elhagyja a testet, bekövetkezik a halál. A lélek ott- hontalanná válik; magasabb erők hatására nem mehet vissza a testbe.
Szüntelenül ,az emberek körül rajzanak a bolyongó lelkek; újra akarnak születni, lakhelyet szeretnének maguknak. Állandó bolyongásuk közben elfáradnak, rosszkedxníek lesznek, az élőknek kellemetlenkedni akarnak.
Ezcrt félnek -tőlük az ittmaradottak.
Érdekesen utal a kisalakú lélek képzetének keletkezésére az elhalt ősök tisztelete. Sehol nem elégszenek meg azzal, hogy az elhúnytnak az asztalnál helyet hagynak, ételeket visznek ki sírjához, hanem még más- féle eljárásokkal is próbálják megnyugtatni. Ilyen különös eljárás az is, ahogyan az uralaltáji népek az elhúnyt ember lelkének tartózkodási he- lyül egy kisméretű faragott bábot tartanak a házban. Az özvegy a bábut elhúnyt ura gyanánt öltözteti, lefekteti, ápolgatja. A bábunak a bejárás- tól balra állandó helye van, előtte minden belépő meghajol. A család nem fél tőle, mert mindent elkövet, hogy segítségül megnyerje azzal, hogy minden kívánságát teljesíti, azonban azok, akik a családnak valamivel ártani akarnak, félnek tőle. A lélek tehát, .amíg újjá nem születik, éppen olyan szellemalak, mint a többi, azzal a különbséggel, hogy ártani és segí- teni egyformán tud. Ebben a kis bálványban tartózkodó lélek lehetett az aránytalanul kisméretű emberi alakban megjelenő mesehős képzetének alapja.
Az egyszerű ember tehát anyagszerűen gondolkodik. A jelenségeket egyszerű észleléseivel magyarázza. Azt az erőt, amely ,az embert mozgatja, s amely elhagyja a holtat, a számára érthetetlen és titokzatos természeti jelenségekben és képzelt élőlényekben véli felfedezni. A szél, a tüz, a víz, a föld, az állatok, mind mozognak: élnek. A mozgás az élet. Az élet kelet- kezése éppen olyan titokzatos, érthetetlen, mint elmúlása. A születendő gyermek lelke is úgy jelenik meg fogamzása pillanatában, mint ahogyan a
halott emberből is eltávozik valami. Az egyszerű, a primitív emberben a lét nagy határai jelentik minden érthetetlennek látszó jelenség kezdetét és végét.
A lelket a mozgékonyság jellemzi és a testi alakban való megjelenés vágya. Ha valamiből távozni kényszerül, s még nem juthat el a túlvilágra, mindig arra törekszik, hogy újjászülessen. A vogul hitrege szerint egy ifjú a Világügyelő-férfi tanácsára levéllel és fűvel fedett keskeny ösvény men- tén gyérfűvű láphoz érkezik és vörösfejü bogánccsá változik. Ezt egy rén- tehén lelegeli. Selyemgombolyagok keletkeznek gyomrában és három rén- borjút ellik. Ez három testvér. Ezeket a vasfarkas üldözi. Egyikük elmene- kül. Ez a vasfarkastól átváltozó Világfelügyelő-férfi tanácsára két vadász- nak megadja magát, azok elejtik, szívét és nyelvét megfőzik, megeszik és három fiút szülnek. A cseremiszek hite szerint az ember hétszer hal meg, s mindannyiszor egyik égből a másikba megy át.
Babszem Jankó meséjének az a magyarosan ható vonása, hogy Jankó az ökör fülében ül és onnan hajtja a^ egész fogatot, nyugateurópai termé- szeti monda csökevénye. Több népnél a szabad szemmel alig látható kis /l/kor-csillagot hiszik Babszem Jankónak, mely a Göncöl szekere rúdjá- nak közepén az egyik rendes nagy csillag fölött van, annak közvetlen köze- lében látható. Azt hiszik, hogy a Göncöl szekere egyik állatjának fülében ül Babszem Jankó és onnan hajtja az egész fogatot. Babszem Jankó tehát nem a mesék törpéje ebben a mesében sem, hanem az egyszerű hitvilág csodálatos alakja.
A Babszem Jankó-mesékben tehát az egykori, ősi kisalakú lélekforma képzete az ősi elem és Babszem Jankó vándorútja tulajdonképen egy szel- lem, egy lélek csodálatos kalandsorozata. Ezek a kalandok kivétel nélkül állatba jutást beszélnek el; eredetileg nem tréfás formában, hanem komo lyan elhitt, szinte szándékos beférkőzés, valósággal vándorlás egyik állat- ból a másikba. A mese tehát az ősi lélekvándorlás hitének maradvá- nyát őrzi.
Tudnunk kell, hogy a mesék valamikor csak a szóhagyományozás útján éltek; ajakról-ajakra terjedtek tovább. Lehettek olyan meserészletek, mo- tívumok, amelyek egyes népeknél egymástól függetlenül keletkeztek, azon- ban a mese, a történet eredeti formájában nem voltak még meg. Babszem Jankó érdekes története is eljutott mindenfelé. Az uralaitáji népektől olyan népekhez is, akik sem a kisméretű, emberalakú lelket, sem a lélekvándor- lást nem ismerték. Ezekben a mesékben elmosódott a piciny alak szellem- volta és a hitvilági szellemhősből a természeti mondaalak hasonló alakja, vagy egész egyszerűen egy valószínűtlenül piciny emberi alak formálódik ki.
Babszem Jankó már régen, nagyon régen a gyermekszoba légkörében él csak. A felnőttek előtt a rendes emberi alak játékos túlméretezésének, az óriásnak az ellentéte, a képzelet játékának az eredménye. Nem is gon- dolunk reá, hogy őseink hitvilágában még valóságként szerepelt, hogy az ősök tiszteletének egyik formája volt, s hogy az erre vonatkozó adatok okszerűen egybeállíthatok.
Babszem Jankó meséjéről nem állíthatjuk azt, hogy ősi, keletről ma- gunkkal hozott mesénk, azonban a mese magja, alapja ősi vallásos kép- zeteinkből alakult. Olyan népeknél formálódott, alakult, akiknél ennek a hitnek komoly alapja nem volt, ezért olyan játékos hangú. Arra figyelmez-
tet bennünket ez a körülmény, hogy ami nálunk komoly valóság, másnál játék és tréfa fárgva lehet. Különös szerencse mesénknél, hogy emberkénk- alakja egy másik mondai alakkal is egyezett: ezért nem lett belőle csú
folódás. , Az emberi szív érzelmei örök időktől fogva változatlanul vannak es
maradnak. Ezért mindegy, hogyan érzékelteti az egyén ezeket társaival, a tömeggel, a közzel. Minden népnek voltak meseelemei, amelyek a miifaj- tól függetlenül, szinte gazdátlanul éltek és mindig élnek. Az ősi hiedelme- ket, a mítoszokat, hitrege-töredékeket sem a vallás megváltozása, sem a kultúra fejlődése nem tudta gyökeresen kiirtani. Idegen mesékbe, idegen vallásokba, idegen szokásokba beolvadva, legtöbb esetben a célszerűségi szempontokat is félrelökve élték és élik diadalmas életüket a mélyben, a
tudat alatt. . Nézzünk mi is magunkba, figyelmesen, elmélyedve és meglátjuk a
nyugati civilizáció ruhadarabjaival külsőleg elváltoztatott, de mindig élő, örökkön élő magyart!
Azt a picinyke lelket, amelyet őseinktől örököltünk, amely a formak- ban megújulva örökké él, s örökké fog élni. Dömötör Sándor
V O N A T O K I N D U L Á S A É S É R K E Z É S E . * I. Budapest Keleti-pályaudvar.
Losonc szv. ind. 5 ó 50 p. érk. 5 ó 30 p. — Hegyeshalom szv. ind. 6 ó 30 p,
érk 17 ó 10 p — Kolozsvár—Beszterce—Marosvásárhely—Szepsiszentgyorgy. gyv.
ind' 7 ó 07 p, érk. 20 ó 05 p. - Szabadka—Újvidék szv. ind. 7 ó 20 p, érk 5 ó 0 0 p .
— Pécs-Kaposvár sebesv. ind. 8 ó 10 p, érk. 19 ó 45 p. - Miskolc-Munkács- Királyháza szv. ind. 8 ó 25 p, érk. 5 ó 00 p. - Komárom-Érsekújvar-Pozsony- Prága—Berlin gyv. ind. 11 ó 19 p, érk. 18 ó 46 p. - Szolnok-Debrecen-Nyír- egyháza sínautó ind. 13 ó 05 p, érk. 11 ó 02 p. — Kassa—Miskolc szv. ind. 13 o 10 p, érk 9 ó 15 p. — Losonc—Rozsnyó—Berlin—Varsó gyv. ind. 15 o 20 p, erk. 14 o
12 p. — Lőkösháza—Bukarest gyv. ind. 15 ó 30 p, érk. 13 ó 00 p. — Munkács sín- autó ind 15 ó 40 p, érk. 16 ó 37 p. - Szolnok—Debrecen szv. ind. 16 o 30 p.
— Győr szv. ind. 17 ó 10 p, érk. 7 ó 40 p. — Kolozsvár szv. md. 17 ó 35 p. erk.
10 ó 18 p — Szabadka—Gombos—Újvidék gyv. ind. 17 ó 45 p, érk. 11 ó 00 p. — Győr szv ind. 18 ó 27 p. - Győr sebesv. érk. 10 ó 10 p. — Pécs—Belgrád—Szófia gyv ind 19 ó 30 p, érk. 9 ó 55 p. — Győr—Szombathely—Szentgotthárd szv.
ind 20 ó 00 p, érk. 9 ó 10 p. — Gyékényes-Pécs sevesv. Zágráb szv. ind.
20 ó 30 p, érk. 8 ó 10 p. — Munkács—Kassa áramvon. gyorsv. érk. 11 ó 25 p.
II. Budapest Nyugati-pályaudvar.
Lajosmizse—Kecskemét ind. 6 ó 37 p, érk. 14 ó 17 p. - Lajosmizse-Kecs•
kémét ind. 14 ó 55 p, érk. 17 ó 55 p. — Pozsony gyv. ind. 6 ó 50 p, érk. 20 o 42 p.
— Esztergom ind. 6 ó 56 p, érk. 6 ó 47 p. — Esztergom ind. 11 ó 11 p, erk.
7 ó 29 p. — Esztergom ind. 14 ó 51 p, érk 16 ó 47 p. - Cegléd—Kiskunfélegy-
háza ind. 4 ó 16 p, érk. 17 ó 34 p. — Debrecen—Nagykároly—Szatmárnémeti gyv. ind. 7 ó 10 p, érk. 22 ó 52 p. — Szeged ind. 7 ó 42 p, érk. 4 ó 56 p. — Szeged gyv. ind. 17 ó 14 p, érk. 9 ó 35 p. - Debrecen—Szatmárnémeti—Király- háza—Máramarossziget—Nyíregyháza—Csap ind. 8 6 10 p, érk. 18 ó 10 p. — Érsek- újvár gyv. ind. 11 ó 32 p, érk. 18 ó 22 p. — Érsekújvár gyv. ind. 19 ó 45 p, érk.
9 ó 04 p. — Sepsiszentgyörgy érk. 9 ó 25 p.
III. Budapest Déli-pályaudvar.
Székesfehérvár—Siófok—Balatonszentgyörgy (Keszthely)—Nagykanizsa—Csák- tornya-Róma szv. ind. 7 ó 30 p, érk. 19 ó 25 p, gyv. ind. 18 ó 30 p, érk. 12 ó 05 p.
— Székesfehérvár—Balatonfüred—Tapolca szv. ind. 7 ó 45 p, érk. 15 o 50 p , szv.
ind. 16 ó 35 p, érk. 19 ó 40 p.
* A MÁV a változtatás jogát fenntartja magának.
