Szabadi Magdolna MIT JELENT A ZENEI

Szabadi Magdolna

MIT JELENT A ZENEI VISZONY A ZENETERÁPIÁBAN?

Jelen tanulmányban annak értelmezésére teszünk kísérletet, hogyan jelenik meg a zeneterápiában a zenéhez fűződő viszonyunk. Ennek érdekében a zenét megszólaltató ember és a zenei alapelemek megszólalásának egymásra gyakorolt hatását elemezzük. Ezt a zenei intenzitás és aktivitás, a zenei élmény és a környező hangzásvilág érzékelésének kategóriái mentén vesszük végig.

A zene a zeneterápiában eszköz és nem cél, mint a professzionális zenei interpretációban vagy a zenével történő kikapcsolódásban. A zene közvetítő funkciót tölt be a terápiában, azaz katalizátorként működik. A hatásfokozás és az átélt élmények mélyítésének eszköze, annak alapján, hogy a zenei elemek lelki és élettani hatást képesek elérni. Ennek moderálásához szükséges a terapeuta részéről egy non direktív, vagyis nem megítélő, biztonságot adó attitűd.

Ezért a terapeuta és a terápiában részt vevő személyes kapcsolatának jellege, minősége éppen olyan fontos a terápiában, mint a zene és az ember kapcsolata. E kapcsolatnak köszönhetően az átélt élmények, az egyén zenei produkciója válik a terápiában szerzett ismeretek központi elemévé. Ez által a terápiában résztvevő a terápiában zajló események, érzések alkotó részesévé válik. Ehhez a zenei összetevők, a zenei instrumentumok biztosítják a terápia keretét, kommunikációs eszközét, amelyek ötvözhetőek további fejlesztő gyakorlatokkal. (Kemper és Danhauer, 2005).¹

A zene gyakorlati megjelenése a terápiában történhet receptív és aktív formában. Módjai az interperszonális és az intrapszichés konfliktusok feloldása, a kívánatos viselkedés dramatikus formában való begyakorlása. Ezt tudatosan moderálhatja a terapeuta úgy, hogy a zene által felszínre került élményeket tudatosíthatja, értelmezteti és feldolgoztatja a terápiában résztvevővel különböző céllal. Ezek lehetnek szociális, kognitív vagy érzelmi természetűek. A zeneterápia irányzatai köthetőek a neves pszichoterápiás irányzatokhoz. Az analitikus irányzat a zene hatására felszínre került tudattalan élménytartalmakat vizsgálja tudatosítás és elemzés révén. A viselkedést központba helyező irány a zenével és a különböző dramatikus játékokkal próbálja pozitív módon elérni a viselkedésmódosítást. A szociálpszichológiai irányzat pedig a zenei összetevők segítségével a kommunikációra fókuszál. (Pellitteri, 2000,² Konta, 2010³).

Csépe (2017)⁴ alapján a receptív forma a zenehallgatásra épülő módszerek egyike, amelynek központja a hangélmény. Az aktív formában a terápiás kontextusba ágyazott ének és hangszeres játék az intervenciós alkalmazás (fejlesztő zenei gyakorlatok) lényegi eleme. Neurológiai alapokat tekintve, a receptív forma hatása olyan agyi folyamatokat indíthat el, ami a figyelmi- végrehajtó rendszert modulálva például a szorongás csökkentéséhez is vezethet. De különösen a hangszeres játék az, ami az agy szerkezeti és működési változásaival járhat együtt. A hallási feldolgozás teljes agykérgi hálózatában, a homloklebeny figyelmi-végrehajtó funkciókért felelős területén, s a két félteke összeköttetéseit biztosító kérgestest területein. Átalakul a hallási észlelés és a motorikus funkciókban meghatározó kérgi területek szerkezete és funkciója.

Konkrétan a kérgestest érzékelés és mozgás területeit összekötő szegmenseinek volumenje változik meg. A transzferálás oka az agyi plaszticitáson (formálhatóságon) túl az egymással átfedésben működő hálózatok azonos működési tulajdonságai. A zenei élmény hatására

1 Kemper, K. J., & Danhauer, S. C. (2005). Music as Therapy. Southern Medical Journal, 98(3), 282–285

2 Pellitteri, J. (2000). The Consultant's Corner: Music Therapy in the Special Education Setting. Journal of educational and psychological consultation,11(3&4),379–391.doi: 10.1207/s1532768xjepc113&4_06

3 Konta, I. (2010). Személyiség és szociáliskészség-fejlesztés zeneterápiás eszközökkel az általános iskolában. In A. Zsolnai & L. Kasik (Eds.), A szociális kompetencia fejlesztésének elméleti és gyakorlati alapjai (pp. 233–247).

Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

4 Csépe, V. (2017). A zene hatása a fejlődésre és lehetőségei a gyermekgyógyászatban. Gyermekgyógyászati továbbképző szemle, 22 (2),83–85.

létrejövő agyi plaszticitás nem csak azért lehetséges, mert a zene képes formálni az agy szenzomotoros hálózatát, hanem befolyásolni tudja a neurohormonális státuszt. Úgy, mint a szerotonin és dopamin szint emelkedését – ami a jutalom és örömérzethez vezet – a limbikus rendszer (kéreg alatti idegi központ, mely az érzelmek és emlékek szabályozásért felel) komponenseiben és az amygdalában (érzelmek és emlékek tartalmáért felelős limbikus terület) történő változás által. A neurohormonális változásoknak köszönhetően a terápiában megjelenő mozgási, hangi és érzelmi tartalmak a kommunikáció és interakció tárgyát erősítik, hitelesítik és növelik. (Csépe, 2017⁵; Kemper és Danhauer, 2005⁶).

A zenei intenzitás összefoglalható, mint a zenéhez való viszony hőfoka. Megnyilvánulhat szükségességben, tudatosságban, hiány fokában és mennyiségben. Ebben szerepet játszik, hogy mennyire érezzük szükségét a napi szintű zenével való kapcsolatnak. Az, hogy foglalkozunk a különböző hangokkal, hangzásokkal az a véletlen műve vagy tudatos választás. Átéljük-e annak a hiányát, ha tudatosan nem foglalkozunk a zenével (Losonczy, 1964,⁷ 1969⁸)?

A zenei aktivitás a terápiában megjelenhet zenedarabok interpretációitól egészen bárminemű hangkeltésig, hangzás csinálásig (hangicsálás, zaj és zörejkeltés), hallgatásig, hangzások figyeléséig. Komponensei a különböző hangzások, hangoztatások szeretete, szokása, adottsága, módja és alkalma. Ennek gyakorlati megvalósításához kínálja a terápia az aktív és receptív formát (Luck és mtsai, 2008⁹).

Az aktív forma az improvizáció. Egy kreatív együtt cselekvés, amely komplex önkifejezési lehetőséget kínál, ahol a zene inkább segédfunkció, mint központi elem. Szükséges hozzá egyszerre az alkotó önérvényesítés és elfogadó odafigyelés. Magába foglalja egyszerre az egyéni aktivitást és a csoportos szereplést. Valójában a zeneterápiás improvizáció egy szociális és interperszonális interakció, amely tartalmaz individuális kifejezési elemeket is. A terapeuta feladata, hogy elementáris (archaikus alapokon nyugvó) hangszerek segítségével felébressze a terápiában résztvevő játékösztönét. Célja pedig, hogy közösen megértsék a játékban történő

„kinyilatkoztatást”. Mert a zene és a nem verbális kommunikáció együtt jelenik meg az improvizatív szituációban, aminek kifejeződését indulataink, érzelmeink, emlékeink vezérlik.

Éppen ezért elsősorban a pszichés tartalmuk a fontos. Mivel nem zenei készségeinkhez, ismeretünkhöz, hanem érzelmi és kognitív funkcióinkhoz kötődnek. Ezen mély pszichológiai folyamatok fókusza a zenei hang használata a kreatív önkifejezésért. Gyakorlati példája lehet, hogy az improvizáció pszichológiai adománya például az impulzivitás kontroll, amelyhez kapcsolható zenei elem a ritmus és a mérő. Használhatunk hozzá akusztikus hangszereket, emberi hangokat, elektronikus eszközöket. Azaz énekelhetünk, játszhatunk dallam vagy ritmus hangszeren, amit nem zenei szabályok jellemeznek, hanem elsősorban az érzelemkifejezés. Ez azt jelenti, hogy a terápiában zajló improvizáció zenei iránymutatás, irányítás nélküli hangkeltés, ahol az érzelmi tapasztalás és a zenei elemek kapcsolatát vizsgáljuk. Tehát egy nonverbális interakció intenzív kerete az improvizáció, amelynek zenei hangzásbeli formája van. A zene kommunikációs aspektusán túl fontos tulajdonsága még az időbeliség, amely a zeneterápiás improvizációban nem csak a nyelvhez, hanem a fizikai mozgáshoz is kötődik.

Vagyis az időn túl térbeli megjelenési forma is jellemzi az improvizációt (Luck és mtsai, 2008¹⁰; Kemper és Danhauer, 2005¹¹).

5 Csépe: i.m. (2017)

6 Kemper és Danhauser: i.m. (2005)

7 Losonczy, Á. (1964). Egy zeneszociológiai kutatásról. Magyar Zene, 4(3), 57–66.

8 Losonczy, Á. (1969). A zene életének szociológiája. Budapest: Zeneműkiadó.

9 Luck, G., Toiviainen, P., Erkkilä, J., Lartillot, O., Riikkilä, Mäkelä, A., Pyhäluoto, K., Raine, H., Varkila, L.,&

Värri, J. (2008). Modelling the relationships between emotional responses to, and musical content of, music therapy improvisations. Psychology of Music, 36(1), 25–45. doi: 10.1177/0305735607079714

10 Luck és mtsai: i.m. (2008)

11 Kemper és Danhauser: i.m. (2005)

A receptív, zenehallgatásra épülő terápiának lényege, hogy a kiválasztott zenének érzelmileg az egyénre ható formája legyen. Ennek segítségével megteremtett meghitt atmoszféra hozzájárul a terápiás kapcsolat létrejöttéhez. Azaz a terapeuta és a terápiában résztvevő között kialakítja a bizalmat. Ezt befolyásoló tényező lehet többek között a zenei ízlés, az előzetes zenei tapasztalatok révén létrejött elvárás. Mert sokszor az azonos esztétikai értékű zenék különböző funkciókat töltenek be, míg különféle esztétikai értékű műnek lehet azonos funkciója.

Az ízlést tetszés, nem tetszés, választás és elutasítás, megfelelés és nem megfelelés kérdései mozgatják. Ezeket alakíthatja a zenei preferenciánk, amikor az aktuális hangulatunk szerepe a döntő a zeneválasztásban. Az ehhez szükséges spontán választási elemek pszichikai adottságon, zenei alapélményeken alapulnak. Mert a megnyugtató, megszokott hangzásvilágnak meghatározó ereje van. Ezt fejlesztő vagy visszavető tényezőket társadalmi, mikro- és makroszociális hatások befolyásolják.

De elsősorban ízlésünknek megfelelően tudatos, kialakított készségünk határozza meg a zeneválasztást. Amit megalapozhat társadalmi helyzetünk, neveltetésünk és műveltségünk.

Az egyéntől függetlenül kialakult szimbólumrendszerek, értékek, szokások megtartják vagy átalakítják az aktuálisan mozgó zenei áramlatokat, divatjelenségeket, melyek összefogják a spontán és tudatos elemeket, amelyek a zene kiválasztásához vezetnek (Luck és mtsai, 2008¹²; Kemper és Danhauer, 2005¹³).

A zenehallgatásra épülő terápiának a módszertanát a Guided Imagery and Music, Helen Bonny (2010)¹⁴ által fémjelzett technika teljesítette ki. Ebben a terapeuta képzeletet irányító instrukciókat mond a résztvevőknek a zene meghallgatása előtt. Például a zene meghallgatása közben fessünk le gondolatban egy képet. Amit a zene meghallgatása után mélylélektani elemzésnek vethetünk alá. Tehát a cél, hogy a zene segítségével felfedezzük belső világunkat.

Ehhez a zene választásával előhívjuk a szenzoros és érzelmi emlékeinket, tapasztalatainkat kép, szimbólum, érzet, érzés formájában. Ehhez szükséges relaxált állapot eléréséhez hozzájárulhat a csukott szem vagy a kényelmes elhelyezkedés, fekvés a zene hallgatása alatt. Összefoglalva a receptív terápia tulajdonképpen egy pszichodinamikus és multimodális terápia, amely a zenét a képzelet stimulálására használja. Tartalmaz szóbeli és nem szavakkal történő kommunikációs elemeket, relaxációt, megmozgatja figyelmi és koncentrációs készségünket és egyben zenei program is.

A zenei élményt jelen összefüggésben úgy kezeljük, mint egy komplex pszichofiziológiai és esztétikai tapasztalatot. Mely tartalmaz érzelmi, kognitív és szenzoros komponenseket. Mert egyszerre kell hallani, érezni, nézni, mozogni, koordinálni, emlékezni, feltételezni és elővételezni (Altenmüller és Schlaug, 2013¹⁵).

A zene lélektanilag kifejezheti, amit érzünk. Nemcsak pozitív, hanem negatív emlékekkel, érzésekkel és indulatokkal is szembesíthet. Hatásának köszönhetően átélhetünk mély felismeréseket is különböző szinteken.

A zenei élmény neurológiai feldolgozásban résztvevő fő agyi területek a cerebral cortex (agykéreg), a homlok és a halántéklebeny, valamint nagyagy. A cerebral cortex komplex multi- és szomatoszenzoros információk tárhelye. A homloklebeny figyelemi, irányítást és tervezést, motoros készültséget meghatározó funkciók régiója, mely hallási és motoros információk rendezéséért felel. A zene érzelmi kifejezéséhez és átéléséhez szükséges empátia és imitáció köthető ehhez a területhez. A halántéklebeny komplex szenzoros tapasztalatok fogadóhelye. A látási, hallási, érintési érzetek tipikus zenei tapasztalattá itt állnak össze. Főleg a halántéklebeny

12 Luck és mtsai: i.m. (2008)

13 Kemper és Danhauser: i.m. (2005)

14 Bonny, H. (2010). Music Psychotherapy: Guided Imagery and Music. Voices, 10(3), 3–5.

doi:10.15845/voices.v10i3.568

15 Altenmüller, E. & Schlaug, G. (2013). Neurologic music therapy: The beneficial effects of music making on neurorehabilitation. Acousicalt Science & Technique, 34(1), 5–13.

alsó és felső felszíne a halántéktekervény, valamint az amygdala, hyppocampus, a középső agy érintett abban, hogy az egyén individuálisan motivált legyen érzékelni, hallani, értelmezni és csinálni a zenét. A nagyagy pedig a motoros koordinációban játszik szerepet, amihez a zenei elemek közül a metrum, a ritmus, az idővel való játék és a hangszerjátékban megjelenő mozgás szinkronizáció köthető (Altenmüller és Schlaug, 2013¹⁶).

A környezet hangjai, zenei hangok, zajok és zörejek, a természet hangjai a mindennapi életünk állandó részei. Ahogy érzékeljük, értelmezzük és szelektálunk közöttük más-más pszichológiai reakciót képesek kiváltani. Például a sziréna félelmet, irritációt, sírást, de akár empátiát is kiválthat. Vagy a rádióban elhangzó ismert, jó emlékeket ébresztő dal pedig örömet, biztonságérzetet tud előhívni. A terápia a különböző hangok által kiváltott lélektani és fiziológiai hatásokkal dolgozik. Ezek okát, eredetét vizsgálja és tudatosítja a terápiában résztvevővel (Brugnes és Avigne, 2003¹⁷)

A hang élettani értelemben a hangrezgés által a fül és hallás által létrejövő érzet. Az érzékelés biológiai fundamentuma a zenei észlelés során zajló agyi folyamatoknak. Az érzékleti információkat szervezzük, rendszerezzük, csoportosítjuk és értelmezzük. A hangok esetében ezt egységes egészként, nem különálló fizikai jellemzők alapján tesszük (Asztalos, 2016¹⁸).

Röviden fizikai tulajdonságokat tekintve a hang mögött mindig valamilyen tárgy, anyag részecskéinek rezgése áll. A rezgési folyamat állapotai időközönként ismétlődnek. A zenei hangok rezgése periodikus, a zajé, zörejé pedig nem. Ez utóbbival előszeretettel él a terápia.

A terápia során a hangokat érzékeljük hangerő, magasság és időtartam szerint. Hogy mennyire erős egy hang, az függ a hanghullám intenzitásától és frekvenciájától (a másodpercenkénti rezgések számától). A hangmagasság pedig a periodikus rezgést tartalmazó zenei hangoknál kap szerepet. Annak alapfrekvenciájával függ össze. Az időtartam pedig azért fontos, mert a bennünket körülvevő hangok általában időben behatárol eseményekhez kötődnek. Akár a természet hangjainak, ritmusnak stb… az értelmezésében van döntő szerepük. Kezdetük, lefolyásuk, végük van, mint a lelki élet dinamikájának. Ezért tudják leképezni érzelmeinket a hangok (Tarnóczy, 1982)¹⁹.

Asztalos (2016)²⁰ alapján a zenei percepció úgy hat az érzelmekre, hogy közben aktiválja a vegetatív idegrendszert és a hormonrendszert. Ennek alapja az akusztikus információk dekódolása. A zenei információk olyan összetettek azonban, hogy a hallórendszerünk csoportosítja őket a dekódolás során. Ezek a zenei jellemzők egyszerű, fizikai és multidimenzionális tulajdonságaira is kiterjednek. (Mint például frekvencia, amplitúdó, hangmagasság, hangszín, időbeliség, térbeli elhelyezkedés. Vagy hangköz, ritmika, szerkezet.) Az összetett auditív információk csoportosításának következőek a lépései. Az akusztikus információk zenei hullámélménnyé szervezése, a hallásélmény összekapcsolása zenei folyamattá, és a zenei folyamatok rendszerezése zenei egységgé. Ebből a terápia számára a zenei egység jelentése a fontos.

Mivel a zenei folyamatok jelentésének feldolgozása a terápia központja. E szerint a zene fontos kommunikációs eszközként információközvetítő szerepet tölt be. Asztalos (2016) ²¹alapján Koelsch (2012)²² a zenei információknak három fő csoportját különíti el: extra-zenei, intra- zenei és muzikogenik. Az extra-zenei információ alapja egy zenei jel zenén kívüli tartalommal

16 Altenmüller és Schlaug: i.m. (2013)

17 Brunges, M., & Avigne. G. (2003). "Music therapy for reducing surgical anxiety." AORN Journal, 78, (5), 816+.

Gale Academic OneFile, Accessed 20 Apr. 2020.

18 Asztalos, K. (2016). A zenei észlelési képesség szerkezete és fejlődése 5-17 éves korban – online diagnosztikus mérések óvodai és iskolai környezetben. (Unpublished doctoral dissertation). SZTE BTK Neveléstudományi Doktori Iskola, Szeged. Retrieved from http://www.edu.u-szeged.hu/phd/downloads/asztalos _ertekezes.pdf.

19 Tarnóczy, T. (1982). Zenei akusztika. Budapest. Zeneműkiadó

20 Asztalos: i.m. (2016)

21 Asztalos: i.m. (2016)

22 Koelsch, (2012). Brain & Music. Oxford: Wiley-Blackwell.

való megfeleltetése, amely lehet képi, indexikus és szimbolikus. Az intra-zenei jelentés során két zenei strukturális elem egymásnak való megfeleltetéséből származik az információ. A harmadik csoport, a muzikogenik jelentés pedig fizikai folyamatokból (mint mozdulatok), érzelmekből és személyiségfüggő válaszokból (pl. preferenciák) tevődik össze. Ezeket a terápia részekre bontja és egyéni jelentéstartalmuknak értelmet ad a szóbeli feldolgozás során.

Asztalos (2016)²³ szerint a zenei jelentés feldolgozásának neuropszichológiai modelljei (pl.

Koelsch, 2012)²⁴ alapján a hangok észlelésének önállósága mellett is az agyterületek, amelyek a zenei feldolgozásért felelősek, összekapcsolódnak az auditív feldolgozás egyéb területeivel, és további kognitív, affektív és pszichomotoros feldolgozási területekkel is, melyek a zenei transzfer neurológiai alapjait mutatják a terápia számára.

Összefoglalva a zene a terápia során katalizátor, az élményeket fokozó eszköz. A terápiában megjelenő instrumentumok használata nem kötődik zenei professzióhoz, ezért bárki számára egyaránt elérhetőek. A terapeuta segítségükkel biztonságot adó légkört teremt, és a felmerült élmények feldolgozását tudatosan moderálhatja a kitűzött célnak megfelelően. A terápiában használt hangok fizikai paraméterei szélesebbek, mint a klasszikus hangszerparké, percepciójuk ezért sokrétű csoportosítást kíván. Neurológiai feldolgozásuk pedig a terápia számára érthetővé és intenzívvé teszi a zenei transzferhatást.

Irodalomjegyzék

Altenmüller, E. & Schlaug, G. (2013). Neurologic music therapy: The beneficial effects of music making on neurorehabilitation. Acousicalt Science & Technique, 34(1), 5–13.

Asztalos, K. (2016). A zenei észlelési képesség szerkezete és fejlődése 5-17 éves korban – online diagnosztikus mérések óvodai és iskolai környezetben. (Unpublished doctoral dissertation). SZTE BTK Neveléstudományi Doktori Iskola, Szeged. Retrieved from http://www.edu.u-szeged.hu/phd/downloads/asztalos _ertekezes.pdf.

Bonny, H. (2010). Music Psychotherapy: Guided Imagery and Music. Voices, 10(3), 3–5.

doi:10.15845/voices.v10i3.568

Brunges, M., & Avigne. G. (2003). "Music therapy for reducing surgical anxiety." AORN Journal, 78, (5), 816+. Gale Academic OneFile, Accessed 20 Apr. 2020.

Csépe, V. (2017). A zene hatása a fejlődésre és lehetőségei a gyermekgyógyászatban.

Gyermekgyógyászati továbbképző szemle, 22 (2),83–88.

Kemper, K. J., & Danhauer, S. C. (2005). Music as Therapy. Southern Medical Journal, 98(3), 282–285.

Koelsch, (2012). Brain & Music. Oxford: Wiley-Blackwell.

Konta, I. (2010). Személyiség és szociáliskészség-fejlesztés zeneterápiás eszközökkel az általános iskolában. In A. Zsolnai & L. Kasik (Eds.), A szociális kompetencia fejlesztésének elméleti és gyakorlati alapjai (pp. 233–247). Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

Losonczy, Á. (1964). Egy zeneszociológiai kutatásról. Magyar Zene, 4(3), 57–66.

Losonczy, Á. (1969). A zene életének szociológiája. Budapest: Zeneműkiadó.

Luck, G., Toiviainen, P., Erkkilä, J., Lartillot, O., Riikkilä, Mäkelä, A., Pyhäluoto, K., Raine, H., Varkila, L.,& Värri, J. (2008). Modelling the relationships between emotional responses to, and musical content of, music therapy improvisations. Psychology of Music, 36(1), 25–45. doi: 10.1177/0305735607079714

Pellitteri, J. (2000). The Consultant's Corner: Music Therapy in the Special Education Setting.

Journal of educational and psychological consultation, 11(3&4), 379–391. doi:

10.1207/s1532768xjepc113&4_06

23 Asztalos: i.m. (2016)

24 Koelsch: i.m.(2012)

Tarnóczy,T. (1982). Zenei akusztika. Budapest. Zeneműkiadó.