Gádor Magda művészete

(1)

Gádor Magda művészete

Nagy T. Katalin

Testet öltő kiáltások

(2)

Nagy T. Katalin

Testet öltő kiáltások

Gádor Magda művészete

Crying Out in Three Dimensions

Magda Gádor’s art

(3)

Nagy T. Katalin

Testet öltő kiáltások

Gádor Magda művészete

Crying Out in Three Dimensions

Magda Gádor’s art

KÖRMENDI

Szerző | Author

Az életrajzot és a bibliográfiát összeállította Wehner Tibor Szerkesztő | Editor

Csák Ferenc

A kötetet tervezte | Graphic design Kneisz István

Fotó | Photography

1027 Budapest, Ganz utca 5-7.

Körmendi Galéria Budapest sorozat ISSN 12194506

ISBN 978-615-6234-07-0 2021

Nyomda | Printing house Tolonics Gergely

Virtuóz Nyomdaipari Kft.

Felelős kiadó | Responsible editor dr. Körmendi Anna

A harmincéves Körmendi Galéria 47. kiadványa. Válogatás a Körmendi–Csák Gyűjtemény anyagából, Gádor Magda szobrai, grafikái az 1970-es évektől napjainkig.

The 47th publication of the 30-year-old Körmendi Gallery. Sculptures and graphics by Magda Gádor from the 1970s to the present day.

(4)

Gádor Magda – 5

G

ádor Magda művészcsaládba szüle- tett, édesapja, Gádor István a magyar kerámiaművészet meghatározó és iskolát teremtő egyénisége volt. A Gádor-műte- remben a kortárs képzőművészet színe-ja- va megfordult, jöttek-mentek a kollégák, a barátok vagy a munkakapcsolat okán betérő művészek. Magda kiskorától fogva szeretett apja műhelyében lenni és tevé- kenykedni. Mikor nagyobb lett, már segíte- ni is tudott apjának, s miután elvégezte a rá szabott feladatokat, mindig maradt egy kis idő, hogy kedvére mintázgasson.

Gádor István szinte észre sem vette, hogy az idő múltával szobrászpalántá- vá cseperedett a kislánya. Még jó, hogy a szobrászbarátok felfigyeltek a fiatal lány tehetségére. De ne szaladjunk annyira elő- re az időben. Érdemes a gyerekkori éveket, a korszakot, a családi és baráti miliőt, kissé alaposabban megismerni.

Gádor István¹ 1906-tól a Magyar Kirá- lyi Iparművészeti Iskolában kisplasztika sza- kon kezdett el tanulni, majd átkérte ma- gát szobrász szakra, ahol Maróti Géza és Simay Imre lettek a mesterei. Gádor te- hát szobrásznak készült, öt éven keresztül kőfaragóként dolgozott Maróti műtermé- ben, és csak akkor kezdett el kerámiával foglalkozni, amikor Maróti Bécsbe küldte

1 Eredeti neve Steiner István (1891. november 11. Kóka–1984. július 22. Budapest), anyja Feldmann Antónia, apja Steiner Sámuel 2 Lovagh Zsuzsa: Gádor István (kézirat)

3 Orbán Dezső 1939-ben, családjával kivándorolt Ausztráliába és Sydney-be költözött.

4 A szülők külön éltek, de hivatalosan csak 1953-ban váltak el.

tanulmányútra, s megismerkedett a Wie- ner Werkstätte tevékenységével. Mivel iz- gatták a technikai lehetőségek, kísérle- tezni kezdett az agyaggal és a mázakkal.

A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe ment, és hamarosan a Wiener Werkstätte tagja lett. 1920-ban feleségül vette Réczei Erzsébetet, akinek apai ágon magyar, anyai ágon osztrák felmenői voltak. Erzsé- bet Bécsben énekelni tanult, majd kórusok- ban, többek között a Palestrina kórusban is énekelt. A házaspár első gyermeke, Éva 1921-ben született, de háromévesen meghalt. Második lányuk, Magda 1924. július 25-én született szintén Budapesten. Gádor Istvánnak a húszas évek első felében sok nehézséggel kellett megküzdenie, komoly megélhetési gondjai voltak, de az évtized második fele meghozta a sikert, és azzal együtt a család anyagi helyzete is rendbe jött. 1926-ban több alkotását megvásárol- ta a Wiener Werkstätte, majd 1930-tól saját műhelyt rendezett be magának². 1931-ben tanítani kezdett az Orbán Dezső alapította Atelier Művészeti Tervező és Műhelyiskolá- ban, annak megszűnéséig, 1939-ig³.

Magda tizenkét éves volt, amikor a szü- lei 1936-ban, külön költöztek⁴. Gádor István számára a harmincas évek második fele számos elismerést hozott, egymás után

Gádor Magda műtermében – 2007, Százados út

(5)

kapta a különböző díjakat a nagy európai világkiállításokon⁵.

Magda az első elemit otthon, magán- tanulóként végezte, majd a Sziget utcai is- kolába járt. Édesanyjának köszönhetően korán megismerkedhetett a zenével, a ze- neművészettel, édesanyja nem egyszer magával vitte a próbákra, mert kórusban énekelt, s gyakran eljártak koncertekre, leginkább a Zeneakadémiára.

Ami igazán érdekelte, az a rajz és a min- tázás volt. Apja műtermében megtanulta a kerámiamesterség minden csínját-bínját, de őt igazán a szobrászat érdekelte.

Klebelsberg Kunó és Hóman Bálint mi- nisztersége alatt, a Váci utca 43. számú házban működött a Gizella Királyné Leány- gimnázium, ide iratták be 1934-ben szülei Magdát, aki ma is jól emlékszik az ott töl- tött időre: „A Sziget utcai elemi iskola után más iskola következett, a Gizella Királynéről elnevezett gimnázium, ezzel elkezdődött életem sötét korszaka. Három évig tartott, fellázadtam az iskolai rend ellen. Ez úgy tör- tént, hogy mindent fordítva cselekedtem.

Ha fel kellett állni leültem, ha le kellett ülni, felálltam. Ha beszélni kellett hallgattam, ha csendbe kellett maradni, kiabáltam. Ré- mes volt.” Végül a szülők 1937-ben átirat- ták a Deák téri Evangélikus Gimnáziumba, ahol 1942-ben leérettségizett.

5 1933-ban ezüstéremmel tüntetik ki a milánói Nemzetközi Triennálén, 1935-ben aranyérmet kap a brüsszeli Világkiállításon, majd 1936-ban a milánói Nemzetközi Triennálén.

6 2019-ben a Gádor-hagyaték árverésre került. http://bav.hu/hirek/gador-istvan-hagyateka-az-oszi-muveszeti-aukcion

Bár Magda az édesanyjával élt, de gyakran segített apjának a műhelyben, amely nemcsak a munka terepe volt, ha- nem pezsgő képzőművészeti élet színtere is. Gádor István hagyatékában sok alkotás volt fellelhető barátaitól, művésztársaitól, melyekkel Magda és Sándor együtt éltek, s melyek az egykori Gádor-műhelyre is em- lékeztették őket.

Hosszú a névsora azoknak, akik bejá- ratosok voltak Gádor Istvánhoz, de érde- mes felsorolni, hiszen közöttük nőtt fel Mag- da, sokuk munkája ott volt mindig a szeme előtt, és egyes művészek bátorító szavai is sokat jelentettek a fiatal lánynak. Ábécé- be rendezve a baráti kör tagjai: Barcsay Jenő, Bene Géza, Bokros Birman Dezső, Bor Pál, Csorba Géza, Dési Huber István, Die- ner-Dénes Rudolf, Egry József, Ilosvai Varga István, Kádár Béla, Kelemen Emil, Kmetty János, Lossonczy Tamás, Mattioni Eszter, Medgyessy Ferenc, Modok Mária, Mészá- ros László, Novotny Emil, Reiter László, Sche- iber Hugó, Szandai Sándor, Szigethy István, Tersánszky Jenő, Vörös Géza voltak.⁶

A háború kitörése után Gádor Istvánt behívták munkaszolgálatra, először és má- sodszor be is vonult, de harmadszorra in- kább a bujkálást választotta. Saját és ba- rátai alkotásait a Szent Domonkos (ma Cházár András) utcai ház pincéjében

megépített bunkerben rejtette el, ezek szerencsésen túl is élték a háborút.⁷Magda és édesanyja is állandó mozgásban voltak, egyik helyről a másikra költöztek. 1944 őszén, Óbudán laktak, s mikor az egyik nap átmentek a Margit hídon, az akkor húszéves lány észrevette, hogy a németek éppen aláaknázzák alá a hidat. Miután elmondta édesanyjának, mit látott, Gá- dorné úgy döntött, hogy inkább visszaköl- töznek Pestre, nehogy a budai oldalon ra- gadjanak, ha felrobbantják a hidat.

A németek Budapest valamennyi híd- ját aláaknázták, így a Margit hidat is, de felrobbantani akkor még nem akarták, az- óta sem derült ki, mi okozhatta a robba- nást, valószínűleg egy zárlat, mert 1944.

november 4-én déli 12 órakor felrobbant a híd, és a pesti szárnya a Dunába zuhant.

A hídon járt a villamos, emberek közleked- tek, rengeteg volt a halott, pontos számo- kat nem tudunk, de 100-600 közé tehető a civil halottak száma, és 40 német utász is meghalt. Mivel éppen ezen a napon tette le Szálasi a hivatali esküt, a hírt egy ideig el- hallgatták.

Gádor Magdának mélyen beívódott emlékezetébe ez a történet, hiszen az ő megfigyelésének volt köszönhető, hogy még időben Pestre költöztek. Utána a híd

7 Lovagh Zsuzsa: Gádor István (kézirat) 8 Gádor Magda önéletírása (kézirat) 9 Gádor Magda önéletírása (kézirat)

10 Gádor Magda önmagáról : Gádor Magda. Körmendi Galéria, 2004. 9.

közelébe se mentek. Miután hol itt, hol ott laktak, végül a folytonosan menedéket kereső és bujkáló Gádor István talált egy társbérlőkkel teli lakást a Szent Domon- kos utcai házban, ahol a műhelye volt, és odaköltöztette Magdát és édes anyját.

„Pár hónap elteltével szólt nekünk az egyik társbérlő, – meséli Gádor Mag- da visszaemlékezésében⁸ – hogy van egy lakás az első emeleten, ahonnan a most ott lakó jugoszláv hivatalnokok hamarosan ki fognak költözni, mi meg beköltöz- hetünk. Csodálkoztunk, hogy ha ő tudja, hogy üres lesz a lakás, akkor miért nem köl- tözik be ő maga? Egy idő után mégis úgy döntöttünk, hogy beköltözünk. Később de- rült ki, hogy a társbérlő kiment Ameriká- ba. Az volt az utolsó jó cselekedete itthon, hogy nekünk szólt.”⁹ Akkor még Magda nem tudhatta, hogy ez a lakás lesz élete végéig az otthona, nem kell majd többet költöznie. „Gyerekkoromban különböző okok miatt tizenegy lakásban laktunk, tíz lakás Pesten volt, egy Óbudán. Így aztán jól megismerhettem szülővárosomat.” – írta önéletírásában.¹⁰

A háború után, 1945-ben Gádort meg- hívták tanszékvezetőnek az Iparművészeti Főiskola Kerámia szakára, ahol 1958-ig ta- nított.

(6)

8 – Gádor Magda Gádor Magda – 9 1945-ben minden épkézláb embert

behívtak közmunkára, így a 21 éves Mag- dát is, aki hónapokig egy kenyérgyárban dolgozott.

Gádor a tanítás mellett sokat dolgozott a műhelyében is, ahova gyakran le- vitte lányát, aki megismerte a különböző technikákat, s ki is próbálhatta azokat.

Rendszeresen segített a különböző mun- kák kivitelezésében. Ekkoriban születtek azok a vázák, amelyeknek felületére kü- lönböző jeleneteket mintázott. Az egyiket Gádor István bronzba öntette. Magda hamarosan önálló plasztikákat is készített, amelyeknek sajátos stílusa és karaktere az odajáró művészeket is meglepte. Va- lójában Medgyessy Ferenc és Bokros Bir- man Dezső hívta fel Gádor István figyel- mét, hogy milyen tehetséges a lánya.

Ezután a keramikus jobban odafigyelt Magda agyagszobraira, sőt egytől egyig mind ki is égette őket, meséli ma is büsz- kén Magda.

1947-ben a huszonhárom éves Gádor Magdának nagy megtiszteltetésben lett része; Bene Géza és E. Kandó Gyula fes- tőművészek mellett állíthatott ki harmadik- ként az Alkotás Művészházban. A kiállítás alkalmából kis katalógus¹¹ is megjelent, melynek előszavát Rabi novszky Máriusz,

11 1947. április 27. – május 11. Bene Géza, E. Kandó Gyula festők és Gádor Magda szobrász kiállítása. Alkotás Művészház, Budapest (Az Alkotás Művészház XXXIII. kiállításának katalógusa, Dr. Rabinovszky Máriusz előszavával)

12 Rabinovszky Máriusz (1895. dec. 14. –1953. febr. 7.) művészettörténész, a művészettörténeti tudományok kandidátusa. 1948-tól a Képzőművészeti Főiskola művészettörténet tanára.

a korszak egyik ismert művészettörténé- sze, kritikusa írta. Rabinovszky 1948 őszétől a Képzőművészeti Főiskolán tanított mű- vészettörténetet, majd haláláig, 1953-ig a Művészettörténeti Tanszéket vezette. Ér- demes felidézni egykori sorait, mert jóslatai beigazolódtak: „Elvetette a szinte bölcső- jébe hullott rutint és a nehezebb utat vá- lasztotta, az önálló szemléletet. Gádor Magda így kitűnő szobrásznak indul, s ki- tűnő rajzolónak. Keze alatt az agyag va- lóban szoborrá válik, kifejező testté. Amit első kiállításán mutat, már több puszta ígéretnél.”¹²

Magda számára a híres és elismert keramikus apa egyszerre volt áldás és átok. Sokat jelentett számára a művészi közeg, amiben felnőtt, de hosszú ideig, még a főiskola elvégzése utáni években is, amikor dicsérő kritikát kapott, mindig azért megjegyezték vagy egy félmondat- ban odabiggyesztették az elismerő sorok után, hogy persze „Gádor István lánya”

ez a fiatal tehetség.

Magda abban biztos volt, hogy szob- rász akar lenni és nem keramikus. 1949- ben fel is vették a Képzőművészeti Főisko- la szobrász szakára, ahol hamarosan újra találkozott Rabinovszkyval, hiszen akkor már ő tanította ott a művészettörténetet.

A főiskolai oktatás 1949 után nem ép- pen a szabad művészi gondolkodásról volt híres. Éppen ebben az évben került a főis- kolára Mikus Sándor, s Magda az ő osz- tályában kezdett el mintázni, majd a kö- vetkező évtől Pátzay Pál, illetve Kisfaludy Stróbl Zsigmond lettek a mesterei. A tekin- télyelvű szemlélet kíméletlen megnyirbálta a növendékek művészi képzeletét, Magda is igyekezett megfelelni az elvárásoknak.

„Magda nem szereti a korrigálást, letakar- ja munkáit a mesterek elől.”– írja róla szob- rásztársa és barátja, Várnagy Ildikó.¹³

Gádor még a főiskolán ismerte meg a falusi származású Nagy Sándort, aki egy buji, kilencgyermekes, szegény paraszt- családból származott. Legendás megis- merkedésük sokat elárul az ötvenes évek légköréről és világáról. Gádor Magda a rendszer számára, egy világnézetileg megbízhatatlan, „értelmiségi” lány volt, akinek, mint „ideológiailag fejletlen” nö- vendéknek megfelelő világnézeti képzést kellett biztosítani, hogy majdan tisztessé- ges szocialista művész váljon belőle. A Rá- kosi-korszak fullasztó levegőjében Gádor István helyzete sem volt könnyű, az Ipar- művészeti Főiskola rektora Schubert Ernő festő, textil- és bútortervező lett, aki mindent elkövetett, hogy a háttérbe szorít- sa, elvették a főiskolai műtermét és politi- kailag megbízhatatlannak nyilvánították.

13 https://web.archive.org/web/20110612083937/http://artportal.hu/forrasok/cikkek/muveszeti_irasok_az_artportalon/varnagy_il- diko_gador_magda_2010

1950-ben hoztak egy rendeletet, mely szerint a „polgári csökevénynek” aposztro- fált diákok mellé ki kell jelölni egy paraszti vagy munkásszármazású növendéket, aki a „fejletlenebb” társát felvilágosítja. A fel- világosító munkára Gádor Magda eseté- ben Nagy Sándort jelölték ki, a „képzés”

a Városliget árnyas fái alatt zajlott. A világ- nézeti foglalkozásokat magába foglaló séták aztán elkezdtek más színezetet ölte- ni, aminek az lett a vége, hogy a két fiatal szobrásznövendék 1952-ben, összehá- zasodott. A házasságuknak nem jósoltak nagy jövőt a főiskolán, de mindenki téve- dett, Magda és Sándor 65 esztendőt éltek és dolgoztak együtt, nagy egyetértésben, Nagy Sándor haláláig, 2017-ig.

Ahogy fent szó volt róla a fiatal szobrász- növendék nem szerette, ha munka közben a mesterek beleszólnak a mintázásába, és korrigálják a szobrát. Így volt ez Gádor dip- lomamunkája kapcsán is, úgyhogy Mag- da 1954-ben úgy döntött, hogy hazaviszi a szobrot, hogy otthon préselje agyagba, apja műhelyében. A szobor egy féltérd- re ereszkedett, kissé oldalra kiforduló, virá- got ültető lányt ábrázolt, klasszicizáló felfo- gásban. A jól felépített kompozíció, a lány alakja és mozdulata Ferenczi István híres lánykáját idézte meg. Mikor kiderült, hogy Magda hazaszállította a diplomamun- káját, Kisfaludy nagyon dühös lett, hiszen

(7)

ezért őt akár ki is rúghatják, de végül bele- gyezett, hogy elmegy Gádorékhoz és ott nézi meg szobrot. Tetszett neki a mű, de két kifogást azért emelt, az egyik az volt, hogy nincsenek kidolgozva a lány körmei, a má- sik megjegyzése a hajfonat kidolgozatlan- ságát kifogásolta. Magdát, miután kija- vította a hibákat, a mester megdicsérte.

A szobrot egy kiállítás során megvásárol- ták, de eddig nem sikerült kideríteni, hogy hova került a mű és hogy egyáltalán meg- van-e még.

Ötvenes-hatvanas évek

Pályakezdés

A főiskolát követő években a művész- házaspárnak két nehézséggel kellett szem- benézni: először is meg kellett teremteniük a közös élethez szükséges körülményeket, műteremre volt szükségük és munkára a megélhetéshez, a másik feladat az volt, hogy megtalálják a saját szobrászi nyelvü- ket.Egy ideig egy kis műhelyben dolgoztak, mely annyira kicsi volt, hogy csak felváltva tudtak benne dolgozni. „Rászoktam, hogy- ha Sanyi dolgozott, én elmentem moziba.

Soha annyi filmet nem láttam, mint akkor!”

– írja Magda visszaemlékezésében¹⁴.

14 Gádor Magda önéletírás (kézirat)

15 Ülő fiúalak labdával (1961, mészkő, 150 cm, talapzat: 50 x 180 cm, Budapest, Kosztolányi Dezső tér)

16 Kislány (1965, homokkő, Székesfehérvár, Eszperantó tér); Madarat etető lány (1966, Szarvas, Vajda Péter utca) 17 Kislány szökőkúttal (1964, Nagykanizsa, Platán sor 3.)

Egy szobrász számára a köztéri pályá- zatok jelentették a megélhetés alapját.

Mindketten sokat pályáztak és egy-egy megbízást elnyerve meg tudtak élni, és maradt idejük, hogy saját művészetükkel is foglalkozzanak.

Gádor 1961-ben egy ivókút¹⁵ elkészí- tésére kapott megbízást. A szobor ma is áll Budapesten a Kosztolányi Dezső téren.

A klasszicizáló ülő fiúalak még a főisko- lán sulykolt művészeti elvárásoknak igyekezett megfelelni, mégsem nevezhetjük szocreálnak megformálását. Ezt az ülő fiú- alakot követte néhány nő alak¹⁶, köztük egy ülő leány¹⁷ alakja, mely hasonlóan a fiú-ábrázoláshoz, melankolikus hangu- latot sugall, a kislány inkább befelé néz, mintha nem keresné a kapcsolatot a kül- világgal. Ezt követően a művész végleg elszakadt a klasszicizáló emberábrázolás- tól, és figyelme az állatvilág felé fordult, ahol szabadabban bánhatott a formák- kal.Közben 1963-ban, nagy változást hozott az életükbe, hogy kaptak egy műtermet.

A Százados úti Művésztelep bejáratához legközelebb eső műteremház műterem ré- szét utalták ki nekik, a lakrész másé volt, de nekik volt lakásuk, ahogy már említettem, a Cházár András utcában.

A hatvanas évek a köztéri megbízások jegyében teltek. A figurákat ábrázoló köztéri szobrok után megjelentek Magdánál az ál- latábrázolások, több állatos motívumú köz- téri munkája ma is eredeti helyén van. Az ál- latábrázolásra először Bujon, Nagy Sándor falujában kapta az első ösztönzést, amikor városi lányként alkalma volt borjút, kecskét mintázni. Ezt az élményt több alkotása¹⁸ is visszaidézi.

Az első köztéri szobor, amely elszakad a figurától az 1965-ben készült Velencei kútszobor. A kompozíció két hal és két ma- dár egymásba fonódó alakjából épül fel.

Az oszlopszerű látvány, az absztrakció felé való elmozdulás új hangot hoz szobrásza- tába. Ennek a szobornak egyenes folytatá- sa a Sződön felállított Madarak. A madár és a csőrmotívum az életút későbbi szakaszá- ban önálló formaként kelt életre, gyakran jelent meg rajzban és szoborban, egyedül vagy többedmagával. A motívum e korai példája nem tekinthető előzménynek, mert nem vezethetők le belőle a későbbi évek feszültséggel teli, tátongó csőrei, de talán a gondolat csírája innen eredt. Egy harmadik köztéri állatszobor a Százhalombattán található Fóka. Az állat mellett megjelenő absztrakt forma már határozottan Gádor ké- sőbbi formavilágát vetíti előre.

18 A Borjú (1952, mázas kerámia); Kecskegida (1955, terrakotta, bronz); Bárányetetés (1957, épületplasztika, dombormű, Tatabánya, Újváros Huba u. 12.)

19 Lány álarccal vagy Nő maszkkal (1968, Hajdúszoboszló, Kálvin tér 8.), a szobor 2000-ben, restaurálva új helyre került. Lásd: a Szó- kimondó című lapban megjelent híradást in: Gádor Magda. Körmendi Galéria, 2004. 31.

1967-ben, a Fészek Galériában nyílt meg Gádor Magda szobrait és Pintér Éva gobelinjeit bemutató kiállítás, mely a fiatal szobrász első jelentős bemutatkozá- sa volt. A kiállított anyag nagyon sokszínű volt, mind tematikailag, mind anyaghasz- nálatban. Portrékat, anya-gyermek áb- rázolásokat éppúgy bemutatott, mint új hangon megszólaló figurális kisplasztikákat.

A közel húsz szobor között a művész kiállí- totta a Velencei Kút modelljét is. Ez a tény is jelzi, hogy Gádor érezte, művészete új irányba fordul. A kiállításon szereplő mű- vek között szerepelt az ólomból készült Vá- rakozók (1966), melyen egy szabálytalan alakú kőtömbön három emberi alak jelenik meg. Ez a szobor az emberi alak meg- formálásában radikális új felfogást képvi- sel. A következő évben többször felbukkan az oszlopszerű stilizált emberalak, testéhez simuló karokkal. Passzív mozdulatlanságba burkolózott figurák, bálványokká mereve- dett emberi idolok. Ezt az oszlopszerű alak- ábrázolást, ezt az erősen stilizáló felfogást, Gádor érvényesíteni igyekszik egy néhány évvel későbbi köztéri munkáján is, a Lány álarccal című szobrán¹⁹. Szintén a stilizál- tabb, szűkszavúbb megfogalmazás felé vezet a Fészek Galériában ugyancsak kiál- lított, 1966-os Artisták, mely kicsinységében

(8)

12 – Gádor Magda Gádor Magda – 13 is monumentális hatású alkotás; egy figu-

ra-torony, mely három egymás vállán álló artistából épül fel.

A betonszobrok megjelenése előtt al- kotott műveivel a művész kérésére soroza- tunk 53. számú önéletrajzát is tartalmazó könyvét illusztráltuk. A szerkesztő.

Hetvenes évek

A beton, mint „nemes anyag”

A hetvenes években meghatározó volt művészetében a kísérletezgetés, útkeresés mind anyagban, mind témában. A hetvenes évek elején meghívták Gádor Magdát Hajdúböszörménybe, a Hajdúsági Nemzet- közi Művésztelepre, ahol lehetősége volt a számára nem ismeretlen terrakottával, samottal dolgozni. Az itt készült plasztikái emberi alakokat ábrázolnak, ülnek vagy fekszenek. A kiégetett figurákat talált tég- lákra tette. A készen kapott elemek és a sa- ját motívumok összeépítése, mint módszer, itt bukkant fel először.

A hetvenes években újabb és újabb anyagokkal dolgozott, ekkor próbálkozott először a betonnal, és az ólom is ekkor jelent meg szobrászatában. A kelet-európai szűkös lehetőségek szinte kényszerítették a művészeket, hogy egyedi megoldásokat találjanak elképzeléseik megvalósítására.

A konyhai körülmények között is kivitelez- hető ólomöntés jó lehetőségnek kínálko-

zott, mert az ólom anyagpuhasága miatt az öntést követően cizellálással még sokat lehetett alakítani a formán, de szerencsé- re a szobrászházaspár időben abbahagy- ta e technika használatát, miután kiderült, hogy az eljárásnak igen erős egészségkáro- sító hatása van.

Az „ólomkorszak” egyik darabja azonban emblematikus műve lett az életműnek, mert itt bukkan fel először a nyitott száj mo- tívuma, amely a későbbi évtizedek motívu- mává válik. Ez a mű az 1976-ban készült Gé- pállat. A négylábú zömök testből esetlenül kiálló nyakon fenyegetően nyitott száj harap a semmibe. A hetvenes években a vi- lágot erősen foglalkoztatta az emberiség jövője, a felgyorsult fejlődés, a gépek ter- jedése és fejlődése, a robotika és a mester- séges intelligencia, de azok is megszólaltak, akik mindennek az árnyoldalát és veszélyeit is látták. Gádor is aggódással figyelte a vi- lágban zajló folyamatokat. Ugyanakkor a hetvenes évek végére rátalált igazi hang- jára, egyre egyénibb módon tudta megfogalmazni mondandóját, végigjárt néhány zsákutcát, de mindig újult erővel indult el más irányba.

A következő két esztendő igen termé- keny periódus volt. A Gépállat folytatása- ként megszületett a Bálvány (Kölyökgép) című betonszobor, amely már egyértel- műen az archaikus szobrászatból merített.

A babiloni Istár-kapu, amit Gádor Mag- da egy utazás alkalmából megcsodál-

hatott a berlini Pergamon Múzeumban, nagy hatást tett rá, és óriási lökést adott, hogy megtalálja a saját útját. A másik kér- dés, mely szintén állandóan foglalkoztatta, a megfelelő anyag megtalálása. Szerette az agyagot, de azt nem tartották „nemes anyagnak”, a követ és a bronzot, a ha- gyományosan „nemes anyagokat” pedig nem érezte sajátjának. A beton ígéretes- nek tűnt, Szabó Júlia²⁰ művészettörténész is arra biztatta, hogy kísérletezzen a betonnal, mely egykor az avantgárd művészek körében oly népszerű anyagnak számított.

Betonszobrokat készített például Péri László a húszas években, Berlinben.

A beton nagy előnye volt, inspiratív és még ki nem aknázott lehetőségei mellett, hogy nem igényelt nagy fizikai erőt, hideg eljárással volt előállítható, vagyis Gádor Magda a maga törékeny és kicsi testi fel- építésével is ki tudta vitelezni.

1977-ben kiállítása nyílt a Helikon Galé- riában, s itt mutathatta be először beton- szobrait. A tárlaton két nagyméretű, kőből faragott munkájának fotója, illetve makett- je is szerepelt. Az egyik az 1976-ban, a cseh- szlovákiai Výsne Ružbachy (Felsőzúg) mű- vésztelepén készült travertin szobor, a másik az 1978-as, Föld és ég²¹ című homokkő oszlop, mely egy kelet-németországi művész-

20 Szabó Júlia nyitotta meg 1974-ben Kulturális Kapcsolatok Intézete Dorottya utcai Kiállítótermében, Budapesten, Gádor Magda és Pintér Éva kiállítását.

21 Gádor Magda egy Alaszkáról készült televíziós műsorban fedezte fel a képek egyikén egykori németországi munkáját. Az alaszkai helyszínre vonatkozóan pontos adatot nem sikerült találni.

telepen, Reinhardtsdorfban valósult meg.

Az oszlop-idea végül egy budapesti köztéri alkotásban nyerte el legszebb formáját, és 1978-ban a budafoki kísérleti lakótelepen állították fel. A budafoki oszlop egymásra rakott, különböző színű kövekből megfor- mált, hengerekből álló, geometrikus épít- mény volt és eredetileg kútszoborként funk- cionált.

Szintén a hetvenes évek második felé- ből való az Evolúció című kompozíció mindkét változata. Ezeknél is a geometrikus-absztrakt látásmód érvényesül, s Gá- dor ezen az úton is mehetett volna tovább, ez lehetett volna egy számára új művé- szi irány nyitánya. Ezen művek közé tarto- zik az Idegen bolygón című alkotás, mely kompozíciójában a néhány évvel koráb- bi ólomfigurás szobrok leszármazottja, de megformálásában már teljesen elszakadt az érzéki-konkrét látványtól, a geometrikus, jelszerű elemek irányába. A Helikon Galé- riában bemutatott betonszobrok közül ki- emelkedik az anyagában színezett Nap című kompozíció. Nem véletlen, hogy Frank János, a Helikon Galéria kiállítását kísérő le- porellón Magda három művét emeli ki: „ Az Evolúció piramisán nem fél Gádor, az is- kolás magyarázatoktól, a végeredmény ér- dekli, a Nap-nál kevés összefogottabb tö-

(9)

mörebb, kevés ennyire a közepébe találó kompozíciót láttunk. A Gépállat hibrid al- legóriájának a megfejtése nem különösen nehéz, mégis úgy érezzük, hogy mindany- nyiunk titkos, ki nem mondott gondolatát – félelmét – fogalmazta meg ez a szobrász egyetlen tőmondatban.”

A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején a művészetben egyre nagyobb teret kapott a kulturális örökség újragondolása, az archaizálás, egyes mű- vészeknél a pszeudo-régészeti leletmentés koncepciója. Ebből a gondolatkörből szü- letnek meg például Nagy Sándor ún. pira- misai, a gúlaállványzatra installált szobrocs- kákból álló építmények. A lépcsőzetesen elhelyezkedő polcokon álló vagy ülő kői- dolos szoborcsoport, a korszak másik fontos diskurzusának, a műalkotás mint múzeumi gyűjtemény, az öngyűjtő művész attitűd- jének kifejeződése is. Gádor Magda Evolú- ció című kompozícióját is ez a posztmodern gondolkozás, egyfajta kultúrtörténeti meg- közelítés inspirálta.

A következő években egy másfajta fel- fogás, a gyakran állatalakok inspirálta, organikus világ érvényesült Magda művésze- tében.

A Gépállat (1976, ólom, kő) sajátossá- ga, hogy egyszerre mechanikus (villáskulcs) és organikus (madárcsőr), elvont és konk- rét, jelszerű és látványelvű. A geometrikus formákból való építkezés jellemzi az év-

22 Később a szobrot a művész Nagy László emlékére alcímmel állította ki. (Nagy László 1978-ban halt meg.)

tized végén megszülető két betonszob- rot a már említett Bálványt (Kölyökgép, 1978, beton) és a Szembenállást (1978, be- ton). A szobrok ülő állatfigurái a kapuőr- ző oroszlánok motívumából vezethetők le, a Bálvány egyalakos kompozíció, a Szem- benállás két egymás felé forduló, azonos elemekből felépülő alkotás. Ez utóbbinál már felbukkan a karakteres csavarkulcs- szerű szájnyílás. Az eredetileg őrző funkci- ót betöltő állatok egymás ellen fordulnak.

Ez a szituáció, ez a helyzet újra és újra fog a következő években, rajzban és szoborban egyre nagyobb hangsúllyal, egyre ve- hemensebb módon megjelenni, egyre he- vesebb indulatokat megfogalmazni.

A hetvenes évek végén megszületett, geometrizáló betonszobrok sorába tartozik a Küzdelem című mű, mely a Szembenállás tematikáját fogalmazza újra, most is lába- kon álló lényekre asszociálhatunk, de már nem lehetséges konkrét állatként azonosí- tani a megjelenő lényt. Figyelmünk az egy- mással szembenálló pozícióra irányul.

Miközben megszületnek az ősállatokat vagy archaikus oroszlánokat idéző nyitott szájú állatalakok, ezzel párhuzamosan több olyan emberi alakos kompozíció is készült, melyekben a figurák jelszerű, geometrikus formát öltenek.

A kőre állított figura-kompozíciók sorá- ban kiemelkedő helyet foglal el a Ritkuló sor²² (1978, bronz, kő) című alkotás, melyen

nyolc egyforma tömbszerű idolokból ál- ló sor látható, a harmadik és hetedik elem előre dőlve, a kőlapon fekszik. A kicsiny mé- rete ellenére, monumentális alkotás közté- ri emlékmű lehetne. Az általános tartalmat hordozó alkotás, mely a veszteségek szim- bólumaként értelmezhető. A pályatárs, An- talfi Mária két budapesti kiállításról számolt be egy újságcikkben²³, az egyik Ország Lili Történeti Múzeumbeli tárlata volt, a másik Gádor Magda óbudai kiállítása. Antalfi töb- bek között a Ritkuló sor című művet emelte ki írásában:

„Egy megrendítő kompozíciót látunk.

Ez a Ritkuló sor. Egyenesen álló, egyforma fi- gurák. Olyanok, mint egy régi zsidó temető sírkövei. Kettő közülük előre zuhant, a föld- re. Tudjuk, hogy a többieknek is ez lesz a sor- sa.”Talán éppen ennek az írásnak köszön- hetően került kapcsolatba a két művész, s rendezett közös kiállítást négy év múlva, a Nagy Balogh Teremben Budapesten.

A hetvenes évektől a szobrászházaspár- nak lehetősége volt utazni, élőben is meg- ismerkedni a művészettörténet remekei- vel. Ezek az utazások inspirálóan hatottak Magdára, megerősítették abban a hité- ben, hogy saját világának megteremtésé- hez régi korok művészetéhez nyúljon vissza.

Önéletírásában röviden fel is sorolta azokat a helyeket, ahova férjével eljutott. „Rövi-

23 Antalfi Mária: Két kiállítás. Ország Lili: Labirintus – Gádor Magda szobrai. Új Élet, 1980. november 1.

24 Gádor Magda önmagáról in: Gádor Magda. Körmendi Galéria, 2004. 9.

debb ideig voltunk Berlinben, Drezdában, Moszkvában, Leningrádban, Zürichben, Londonban, több olasz városban (Assisi, Róma, Firenze, Velence) és Spanyolország, Görögország, Bulgária, Törökország, Romá- nia, Lengyelország és Egyiptom több váro- sában és vidékein.”²⁴

Nyolcvanas évek

Az évtized első fontos eseménye egy önálló kiállítás volt az Óbudai Pincegaléri- ában, 1980 augusztusában. A kiállítást kí- sérő leporelló rövid szövegében a művész maga fogalmazta meg szobrászi indítékait, művészi szándékait:

„Ennek a kiállításnak a szobrai nagyrészt betonból készültek. A beton közvetlenül munkálható, lehetőségeiben még nem teljesen feltárt anyag. Szobraim akár beton- ból, akár kőből, fémből vagy terrakottából készültek, azonos indítékúak.

Ezek a szobrok szándékom szerint érzé- sek, indulatok, ősi félelmek és mai, napra- kész gondolatok hordozói. Ezek a gondolatok és érzések soha nem zárják ki egymást.

Igazságuk itt bujkál körülöttünk. Ezt szeret- ném szobraimban tetten érni.”

Ez egy pontosan megfogalmazott mű- vészi program, s a következő évek alkotá- sai ennek jegyében születnek. Jól tükrözik a változást és a művészi szándékot az egyes

(10)

16 – Gádor Magda Gádor Magda – 17 művek címeiben használt szavak – szem-

benállás, küzdelem, elválás. Ez a tenden- cia a következő évtizedben még inkább érvényesülni fog.

Aki személyesen is találkozott már a mű- vésszel, az kedves, derűs, nyugodt és visz- szafogott embernek ismerhette meg, de ha megnézi rajzainak újra és újra egymás- ra futó vonalait, a csapkodó gesztusokat, a papírok nem egyszer felsértett felületét, akkor sejtheti, hogy a mértéktartó viselke- dés mögött heves indulatok rejlenek, melyek a művekben öltenek formát.

Nem mindig tudjuk pontosan datálni a szobrokat, csak bizonyos adatok segíte- nek a művek keletkezésének meghatáro- zásában.

Megmaradt néhány színes fotó, melye- ken néhány betonszobor látható a Száza- dos úti műterem kertjében felállított állvá- nyon. Két szobor – az Aszály és az Elválás – a nyolcvanas évek végén születhetett, de mai formájukban a rajzos betonszobrok kö- zé tartoznak, egy régebbi szoborral, a Fel- hő a város felett című művel együtt, melyet a művész évekkel később festett meg.

Kilencvenes évek

A nagy változás a kilencvenes évek ele- jén történt, az első mű, amelyen megjelenik a festett vonal az Aszály című betonból és kőből készült szobor. A vonalrajz szokatlan- ságával és erős kontrasztjával különleges

hatást váltott ki, egyszerre volt esetleges, firkaszerű, ugyanakkor finom párbeszédbe elegyedett a plasztika formáival.

Magda színhasználata is célratörő szán- dékról tanúskodik, hiszen szobrain és papírja- in kizárólag feketét és vöröset használ. E két szimbolikus erővel és kulturális konnotációk- kal teli színnel mind szobrain, mind papírjain határozott kontraszthatást ér el, mely felerő- síti a művek kifejező erejét. A festett vonal hol alázatosan követi, ha kell, kiemeli, hang- súlyozza a plasztika egyes részeit, hol szeszé- lyesen elkalandozik, semmibe véve vagy éppen elnyomva a térbeliség vezető szere- pét. A szobrászi forma kiszabadul a verbáli- san értelmezhető és megnevezhető közeg- ből, a festés sokszor gesztusszerűvé válik.

A szentendrei papírmerítő mester, Vincze László 1996-ban a budapesti Nem- zetközi Szobrászbiennálé egyik díjaként 100 db 70×100 cm-es kézzel merített papírt ajánlott fel, és ráadásként egy ötven lapot tartalmazó vászonkötésű kis könyvecskét.

A szokatlan és igen különleges díjat Gádor Magda nyerte. A papírköteg valóságos mű- vészi forradalmat robbantott ki a szobrász művészetében. Bár egykor, 1947-ben Ra- binovszky Máriusz már megírta, hogy a hu- szonkét éves Gádor Magda „kitűnő rajzoló”

és hogy „rajzaiban nagy energiát sejtet”, a rajz mégis évtizedeken át, a háttérben maradt. A műteremben álló üres papírlapok óriási inspirációt és lendületet adtak az akkor hetvenkét éves művésznek. A könyvecs-

ke pedig akarata szerint vándorútra kelt, műteremből műterembe került, mígnem kö- zel félszáz művész rajzával lett tele.

A vonal, mely oly meghatározóvá vált az utóbbi években készült szobrain, most végre önállóan is megjelenhetett. A lapok szokatlanul nagy mérete óriási lehetősé- gekkel kecsegtetett. A vonal kezdetben tisztán futott a papíron, a megnevezhe- tetlen gádori lények, madarak és ősgyíkok szürreális hibridjei, nyitott csőrrel/szájjal egy- mással perlekedve vagy egymáshoz bújva, kettesben vagy megsokasodva, de mindig mozgásban. A mozgás érzékeltetésé- re a művész hol szimultán rajzolta egymás- ra a mozgásfázisokat, hol a sötét és világos foltképzéssel érte el a formák dinamikus megjelenítését. Hihetetlen gyorsasággal alakította ki azt a rajzos nyelvezetet, amelyen auto nóm módon tudta és tudja ma is gondolatait közölni. A vonalak hol remeg- ve tekeregnek egy szál magukban, elé- gikusan, vagy éppen játékosan, máskor a vonalak indulatosan újra és újra keresz- tül-kasul száguldoznak a lapokon. Az egy- másra halmozódó gesztusok, akár vonalak- ként, akár szélesebb pászták formájában sötétre satírozott alakzatokká válnak, elta- karva a kezdeti rajzolatot.

A kilencvenes évekből való az Euró

pa elrablója (1997, beton) című alkotás, mely inkább kelti egy hatalmas páncélos

25 Papp D. Tibor: Ki nem mondható világ. Gádor Magda művészetében jelen van az abszurd és a destrukció. Kelet (Nyíregyháza), 1998. augusztus 11. in: Gádor Magda. Körmendi Galéria, 2004. 29.

őslény hatását, mintsem hogy a mítoszból ismert szerelmes bikára emlékeztetne. Eb- ben a műben a geometrikus gondolkodást felülírta az organikus megközelítés. Papp D.

Tibor, aki több kiállítását rendezte és nyitotta meg a művésznek, a szobrot „a korábbi mítoszértelmezés mai interpretációjának”

tartja.²⁵ Európának nyoma sincs, elrablója tán észre sem vette, hogy útközben elvesztette zsákmányát. Ma pedig, húsz év múl- tán, Európa valóban önmagát keresi.

A kilencvenes években a szobrász óriási lendülettel dolgozik. Megtalálta igazi hang- ját, a festett betonszobrok híven tükrözik a művész szándékait; a sajátos formavilág és a mágikus rajz egymást erősíti. A szobrok egy részének (Madár, Kapcsolat, Vita, Kiál- tás, Égtájak, Megkötözve, Együtt, Legenda) fő motívuma a nyakszerű nyúlvány végén kinyíló szájszerű alakzat. Ezek se nem raga- dozók, se nem madarak, leginkább a má- sodlagos állatvilágból származnak, vagyis az őskor, az ókor állat ábrázolásainak leszár- mazottjai. A gádori lények akár ketten van- nak, akár megsokszorozza őket a művész, az emberi kapcsolatokról beszélnek.

A korszak egyik, a többitől témájában különböző alkotása A világ tetején. A tér- deplő női akt széttárt karjai végén ott a gá- dori motívum. A testre festett spirálmotívum bűvkörei mágnesként vonzzák tekintetün- ket, nem figyelve a fenyegető kéztartásra.

(11)

Gádor egész gondolkodása az ellentétek- re épül, a dolgok napos és árnyékos olda- la mindig egyszerre jelenik meg műveiben.

A világ tetején is ezt a kettősséget szimboli- zálja. Az ember egyszerre nagyszerű és ta- szító, a jó és a gonosz harca, ha csitulni is látszik olykor, mindig újra feltámad.

Éppen az ezredforduló első évében kezdődött a szobrászházaspár kapcsola- ta a Körmendi Galériával. A találkozás és megismerkedés történetét Körmendi Anna pontosan elmeséli az Egy szenvedély törté- nete: Utam a kortárs művészethez 2. című kötetében²⁶. A galéria, a 2001-ben rendezett Nagy Sándor kiállítás után rendszeresen bemutatta mindkettőjük művészetét, egyéni és csoportos kiállításokon, itthon és külföldön. Ez a gondoskodó odafigye- lés a mai napig tart, művészetük kizáróla- gos képviselője ma is a galéria tulajdonosa, Körmendi Anna.

A XXI. század első két évtizede

A 2000-es esztendő meghozta számára a szakmai elismerést, Mun kácsy- díj jal tün- tették ki.

Művészetében az ezredfordulót követő- en az addig uralkodó organikus formavilág új irányba fordult. A szobrász több munkáját (Híd, Merengő, Konok és szomorú, Figyelő) betontéglányokból építette fel. Ez a geo- metrizáló, konstruktív szemlélet azonban

26 Egy szenvedély története: Utam a kortárs művészethez 2000–2010, II. kötet. Körmendi Galéria, Budapest, 2017. 17–27.

nem vált kizárólagossá. Megjelentek pél- dául a függőleges hangsúlyokat erősítő plasztikák (Bekötött szemmel, Eszmélet, Vi- tatkozó), melyekben egyszerre volt jelen az organikus és a konstruktív felfogás. E korszak másik új vonása, a véletlen szerepé- nek előtérbe kerülése. A beton öntése so- rán a művész engedte, hogy az esetleges formák is megnyilvánulhassanak, sőt olyan fogásokat alkalmazott, melyek ezt elő is se- gítették. A beton felületén megjelenő gyű- rődések izgalmas faktúrákként a festett vonalakkal elegyedtek párbeszédbe (Szá- guldás, Szabadulás).

Gádor Magda szobrászi világára is ér- vényesek Georg Baselitz szavai: „A szobor akkor a legérthetőbb, akkor a legnagyobb a megfelelés, ha a természeti formáktól a lehető legmesszebbre távolodott, s egy láb olyan kevéssé láb, amennyire ez csak lehetséges. De az alakformálásnak meg kell lennie, mint a néger plasztikákon.” Gá- dor valóban messzire jutott az érzéki-konk- rét szféra felismerhető motívumaitól, de alakformálása mégis mindig asszociatív maradt, megőrizve valamit a valóságból vett elemekből.

Ahogy a művész maga is megfogal- mazta; szobraiban és rajzaiban érzelmeket, indulatokat, lelki és szellemi történéseket igyekszik megfogalmazni. Ez a megfogal- mazás azonban egyre inkább elszabadult a szavakkal megfogalmazható formáktól.

A rajzi és a szobrászi formavilág tökéletes szimbiózisban élt együtt, s az évek múltával egyre erősebbé vált a művek drámaisága, egyre expresszívebb lett a hanghordozás akár vonalakkal, akár téri formákkal dolgozott a művész. Rajzban és plasztikában egy nyelven beszélt. Egyre több rajz készült, ta- lán azért, mert a rajz tudta egyidejűleg köz- vetíteni a művész aktuális hangulatát, lelki- állapotát, gondolatait.

2007-ben aztán új irányba fordult mű- vészete, mintha szobrász énje megelégelte volna a rajz egyeduralmát, a papírok elsza- kadtak a fal síkjától, előrejöttek a térbe, kü- lönböző irányokba meghajoltak, s létrejöt- tek a hajtogatott papírszobrok. A rajz újra alávetette magát a térbeli elgondolásnak, a papírlapok vagy álló, vagy függesztett konstrukcióként jelentek meg a terekben.

A fizikai erőnlét csökkenése, a kőfara- gás és a betonöntés nehézségei szüksé- gessé tették mindkét szobrásznál az anyag- váltást. Nagy Sándor már az ezredfordulón áttért a fára, néhány év múlva Magda is ér- deklődéssel fordult az asztalosműhelyek le- hulló darabjai felé, a neki tetsző formákat rajzzal borította be. A talált formákhoz alá- zattal és játékosan közeledett, s közben új életet adott a hulladékfáknak.

2017 volt a legnehezebb év számára, Sándor beteg lett, és augusztusban szerve- zete feladta a harcot, Magda elvesztette a férjét, a barátját, a művésztársát, akivel 65 esztendőt élt és dolgozott együtt.

Egy művész számára az egyetlen men- tőöv az alkotás, ez jelentette és jelen- ti Magda számára is a túlélést. A helyze- tet tovább nehezítette egy baleset, egy jobb oldali válltörés. Állandó gondozásra volt szüksége, ennek érdekében Körmendi Anna és Donáth László evangélikus lelkész összefogása nyomán Gádor Magda a bé- kásmegyeri Evangélikus Szeretetotthon la- kója lett.

Az új környezethez, a munkakörülmé- nyekhez a művész gyorsan alkalmazkodott;

néhány nap elteltével megszülettek az első balkezes rajzok. Az asztalnál ülve tud dolgozni, s a munkák napról napra szaporod- nak, betöltik a szoba polcait, szobájának minden létező felületét elfoglaljak a rajzok, a kavicsok, a fából, kőből lévő festett kisp- lasztikák.

Korunk egyik nagy művésze, Loui- se Bourgeois élete végéig, 98 éves korá- ig fáradhatatlanul alkotott, amikor pedig már nehezére esett a mozgás, ő is aszta- lánál töltötte a nap nagy részét, és ott te- vékenykedett. Magdának sem vette ked- vét az a sok nehézség, melyet a csökkenő testi erő okozott. Ma sem telik el egyetlen nap sem, hogy ne születnének rajzok vagy szobrok. Az „asztali munkák” – ahogy Bour- geois nevezte kései, kisebb méretű alkotá- sait – az életmű becses darabjai, melyek folytatják az elődjeik által felépített világot;

formában, szemléletben, de sokszor sűrítet- tebb, szűkszavúbb hangnemben.

(12)

20 – Gádor Magda Gádor Magda – 21

Gépállat – 1976., ólom, kő, szobor, 28x34x19 cm Ritkuló sor – 1978., bronz, vegyes technika, 15x32x21 cm

Szobrok | Sculptures

(13)

Szembenállás – 1978, beton 26x38x12 cm

(14)

Gádor Magda – 25 24 – Gádor Magda

Evolúció – 1978, kő, vegyes technika, 47x54x16 cm Ivókút terve – 1979, festett beton, 46x13x14 cm

(15)

Fenyegetés – 1975, beton, 20x36x25 cm Támadás – 1975, kő és beton, 27x29x11 cm

(16)

Kiáltás – 1996, festett beton, 25x25x20 cm Világ tetején – 1997, festett beton, 30x37x17 cm

(17)

Megkötözve – 1993, festett beton, m.: 31 cm (MNG tulajdon) Madár – 1995, festett beton, 30x50x28 cm

(18)

Vita – 1995, festett beton, 19x19x22 cm Küzdelem – 1995, festett beton, 19x48x40 cm

(19)

Vélemények – 1996, festett beton, 47x29x11 cm Győztes – 1998, festett beton, 28x80x18 cm

(20)

Szétválás – 1994., beton, vegyes technika, 24x24x17 cm Széthúzás – 1994, festett beton, 20x40x15 cm

(21)

Küzdelem – 1997, festett beton, 40x15x20 cm

(22)

Hegyen – 1998, festett beton, 43x15x21 cm

(23)

Átváltozás – 1997, festett beton, csont, vegyes technika, 54x26x13 cm Lidérc – 1997, festett beton, vegyes technika, 35x20x14 cm

(24)

Rágalmak – 1997, festett beton, 108x28x25 cm Ébredés – 1995, festett beton, 44x106x24 cm

(25)

Ballada – 1995, festett kő, 20x31x18 cm (MNG tulajdon) Napkelte – 2001, festett beton, 26x27x26 cm

(26)

Fontolva haladó – 1998, festett beton, 23x48x11 cm Európa elrablója – 1997, festett beton, 27x62x21 cm

(27)

Karnevál – 1998, festett beton, 19x11x16 cm Paripa – 1998, festett kavics, 18x17x13 cm

(28)

Erre-arra – 1998, festett beton, 26x28x11 cm Találkozás – 1998, festett beton, 19x15x12 cm

(29)

Legenda – 1998, festett beton, 26x22x12 cm Visszanéző – 2002, festett beton, 18x28x14 cm

(30)

Háromfejű – 2002, festett beton, 33x46x21 cm Merengő – 2003, festett beton, 26x23x9 cm

(31)

Őskor – 2000, festett kő, 28x38x16 cm (Janus Pannonius Múzeum tulajdon) Alkony – 1999, festett kő, 31x21x8 cm (Janus Pannonius Múzeum tulajdon)

(32)

Hullámzás – 1999, festett beton, 26x33x15 cm

(33)

Feketén-fehéren – 2000, festett beton, 39x21x14 cm Erdő – 1998, beton, 43x21x10 cm

(34)

Szabadulás – 2003, festett beton, 50x35x21 cm Négyfejű sárkány – festett beton, 44x21x21 cm

(35)

Áramlás – 2018, festett kő, 14x12x3 cm Tengeri világ – 2018, festett kő, 10x13 cm

Rémület – 2018, festett kő, 11,5x10x3 cm Kacsa – 2018, festett kő, 10x8x3 cm

(36)

Festett kavicsok – 2000–2020, festett kavicsok

(37)

Faszobrok | Wood statues

Egymást keresztező – 2020, fa, filctoll, 16,5x16,5 cm Gádor Magda műtermében – 2011, Százados út, Művésztelep

(38)

Feltörekvő – 2010, festett fa, 29x16x13 cm Madár – 2009, festett fa, 18x22x13 cm

(39)

Harapás – 2009, festett fa, 37x27x6,5 cm Fájdalom – 2009, festett fa, 54x26x13 cm

(40)

Kiáltás – 2013, festett fa, 26,5x26,4x21 cm Csigafa – 2013, festett fa, 52,5x73x22 cm

(41)

Síkok találkozása – 2010, festett fa, 30x23x26 cm Ív – 2011, festett fa, 28x64x18 cm

(42)

Ágas-bogas – 2015, festett fa, 28x30x13 cm Kompozíció – 2015, festett fa, 23x39x30 cm

(43)

Elfogadó – 2016, festett fa, 53x4,5x16 cm Nevetés – 2014, festett fa, 51x14x4,5 cm

(44)

Gaudiopolis I–II. – 2021, festett faszobrok Gaudiopolis III–IV. – 2021, festett faszobrok

(45)

Grafikák | Graphics

Harcban – 2003,papír,tus 100x70cm Gádor Magda műtermében – 2007, Százados út

(46)

Egyetértés – 2003, papír, tusrajz, 100x70 cm Család 2. – 2005, karton, tus, 100x70 cm

(47)

Szembenállás – 2003, papír, tusrajz, 100x70 cm Menekülés – 2003, papír, tusrajz, 100x70 cm

(48)

Összefonódás – 2001, papír, tusrajz, 30,4x17 cm

Vonalak a 90-es évektől 2017-ig – 2001, papír, tus, 31x19 cm Vonalak a 90-es évektől 2017-ig – 2001, papír, tus, 31x19 cm Vonalak a 90-es évektől 2017-ig – 2002, papír, tus, 31x19 cm

Vonalak a 90-es évektől 2017-ig – 2003, papír, tus, 31x19 cm

(49)

7. 8. 9.

4. 5. 6.

1. 2. 3.

1., Cím nélkül – 1996, merített papír, tus, 78x59 cm; 2., Ellenkezés – 1997, merített papír, tus, 80x60 cm; 3., Vitatkozók – karton, tus, 32x22 cm; 4., Összetartozás – 2000, merített papír, tus, 81x62 cm; 5., Éhezők – 2003, papír, tusrajz, 81x62 cm;

6., Gondoskodás II. – 1998, merített papír, tus, 78x59 cm; 7., Áramlás – 2000, papír, tusrajz, 78,5x59,4 cm; 8., Védelem – 2000, papír, tusrajz, 79x59 cm; 9., Kapcsolat – 1997, merített papír, tus, 79x61 cm

Vitában – 2003, tus, papír, 10,4x10 cm

(50)

Madarak II. – 1996., merített papír, tus, 78x60 cm Lángolás II. – 2006., karton, tus, 100x70 cm Lángolás – 1999., papír, tusrajz, 29,5x21 cm Beszélgetők – 2006., karton, tus, 100x70 cm

Vonalak a 90-es évektől 2017-ig – karton, tus, 26x16 cm

(51)

Üldözöttek – 2020, karton, filctoll, 13,5x21,3 cm

Vitatkozók – 2020, karton, filctoll, 13,5x21,3 cm Mozgás – 2004, papír, tusrajz, 30,5x18,4 cm

(52)

Rajzok – 2021, Gaudiopolis Rajzok – 2021, Gaudiopolis

(53)

Gádor Magda dolgozóasztala – 2019, Gaudiopolis

M

agda Gádor was born to artist parents.

Her father, István Gádor, was a major fig- ure in ceramic art in Hungary and the found- er of a school in the field. Individuals promi- nent in the fine arts of the day would visit the Gádor studio. So, too, would friends and col- leagues, as well as artists in search of work.

From an early age, Magda loved to spend time in her father’s studio and to busy her- self there. When she was older, she was even able to help her father. And after performing the tasks given her, she invariably stayed on, to model to her heart’s content. István Gádor almost failed to notice that his daughter was turning into a budding sculptor, and it was good that sculptor friends called his attention to the young girl’s talents. But let’s not run on ahead too much. Acquainting ourselves a little more with Magda Gádor’s childhood years, — as well as with the period, the family, and the social milieu in which she grew up, — will be well worth our while.

István Gádor began his studies at the Royal Hungarian National School of Arts and Crafts in 1906, at the Small Sculptures Depart- ment.¹ He later transferred to the Department of Sculpture where Géza Maróti and Imre Si- may were his instructors. It was as a sculptor, then, that Gádor trained, working for five years in Maróti’s studio as a carver of stone.

Only later did he begin to deal with ceram-

1 His original name was István Steiner (b. Kóka, 11 November 1891; d. Budapest, 22 July 1984). His mother was Antónia Feldmann and his father Sámuel Steiner.

2 Lovagh, Zsuzsa: Gádor István. MS. In Hungarian

3 Along with his family, Dezső Orbán (Desiderius Orban) emigrated from Hungary in 1939, settling in Sydney, Australia.

ic, when Maróti sent him on a study tour to Vienna, where he became acquainted with the endeavours of the Wiener Werkstätte. Ex- cited by the technical possibilities offered by ceramic, Gádor now began to experiment with clay and with glazes. After the fall of the short-lived communist Republic of Councils regime in Hungary (in 1919), he moved to the Austrian capital, soon becoming a member of the Wiener Werkstätte. In 1920, he mar- ried Erzsébet Réczei, who on her father’s side had Hungarian forebears and on her mother’s side Austrian ones. Erzsébet had studied singing in Vienna; later on, she sang in choirs, among them Hungary’s Palestrina Choir. Born in Budapest in 1921, Éva, the couple’s first child, died at the age of three. Magda, their second child, was born on 25 July 1924, like- wise in Budapest. During the first half of the 1920s, István Gádor had to face many diffi- culties, among them serious problems earn- ing a living. Yet the second half of that dec- ade brought success and, concomitantly, the setting to rights of the family’s finances. In 1926, the Wiener Werkstätte bought a number of Gádor’s works. From 1930 onwards, the artist maintained a studio of his own.² In the following year, he began teaching at the private Atelier arts, crafts and design school founded by Dezső Orbán, continuing there until it closed in 1939.³

(54)

104 – Gádor Magda Gádor Magda – 105 Magda was twelve years old when her

parents separated, in 1936.⁴ The second half of the 1930s brought István many accolades and he was awarded one prize after another at major world fairs staged in Europe.⁵

Having completed her first year of school as a home student, Magda began attending the Sziget Street Elementary School. Thanks to her mother, she became acquainted with music at an early age. Magda would some- times accompany her mother when she at- tended rehearsals. Also, mother and daughter would go to concerts, especially those given at the Academy of Music.

Even so, drawing and modelling were the things that really engrossed her. In her father’s studio, she learned the tricks of the ceramist’s trade, although sculpture was her real area of interest.

During the periods in which the office of Minister of Religious Affairs and Public Educa- tion in Hungary was filled by Kunó Klebelsberg and Bálint Homán respectively, the Queen Gisela Gymnasium for Girls operated at 43 Váci Street in Pest. It was there that Magda was enrolled by her parents in 1934. She re- members to this day the time she spent with- in its walls: ‘Sziget Street Elementary School was followed by a school of a different kind, a gymnasium named for Queen Gisela; with this change, a dark period in my life began, one that lasted three years. I rebelled against the school rules. I would try always to do the opposite of what was expected: when I was supposed to stand up, I would remain seat- ed; and when I was supposed to remain seat- ed. I would stand up. When I was expected to speak, I would remain silent; and when I was expected to remain silent, I would shout.

It was terrible.’ Eventually, in 1937, her parents arranged for her to transfer to the Evangeli-

4 Magda’s parents lived apart, divorcing officially only in 1953.

5 István Gádor was awarded a silver medal at the Triennale di Milan of 1933, a gold medal at the Brussels World Exposition of 1935, and a gold medal at the Triennale di Milano of 1936.

6 The Estate of István Gádor was auctioned off in 2019. http://bav.hu/hirek/gador-istvan-hagyateka-az-oszi-muveszeti-aukcion 7 Lovagh, Zsuzsa: Gádor István MS. In Hungarian

cal Gymnasium on Pest’s Deák Square. She graduated from this school in 1942. Although Magda lived with her mother, she would often help her father in his studio. This was not just a place for work, but also the scene of a vibrant artistic life. The material left behind by István Gádor after his death featured many works by his friends and fellow-artists that then passed to Magda and her husband Sándor.

These creations served to remind them of the studio once run by István Gádor. The list of those who visited it is a long one but worth giving nevertheless, since these were the artists among whom Magda grew up. Works by many of these artists she would see on a regular basis, and encouraging words from some of them meant a lot to the young girl.

The following belonged to István Gador’s cir- cle of friends (names are given in alphabet- ical order) Jenő Barcsay, Géza Bene, Dezső Bokros Birman, Pál Bor, Géza Csorba, István Dési Huber, Rudolf Diener-Dénes, József Egry, István Ilosvai Varga, Béla Kádár, Emil Kele- men, János Kmetty, Tamás Lossonczy, Eszter Mattioni, Ferenc, Medgyessy, Mária Modok, László Mészáros, Emil Novotny, László Reit- er, Hugó Scheiber, Sándor Szandai, István Szigethy, Jenő Tersánszky, and Géza Vörös.⁶

After the outbreak of the Second World War, István Gádor was called up for spells of labour service. He reported for duty on the first two occasions, but chose to go into hiding on the third. He concealed works he had made, and works by his friends, in the cellar of the a building in Szent Domonkos (today Cházár András) Street. Fortunately, these creations survived the war.⁷ Magda and her mother were, like István, continually chang- ing their place of abode: they never stayed in one spot for long. In autumn 1944, when they were living in Óbuda, they were crossing

the Margaret Bridge one day when the twenty-year-old Magda noticed that the Ger- mans were attaching explosives to the struc- ture. When the girl told her mother what she had seen, Mrs. Gádor decided that the two of them would move back to the Pest side of the Danube, lest they be trapped on the Bu- da side should the explosives be detonated and the bridge blown up.

As it happened, the Germans each every one of Budapest’s Danube bridges, not only the Margaret Bridge, which blew up acciden- tally. The cause of the detonation has never been established, but was probably a short circuit. The bridge blew up at 12 noon on 4 November 1944; the span between the Mar- garet Island and the Pest side collapsed into the water below. People were on the bridge at the time, as was a tram. The loss of life was terrible. The precise number of civilians who died is unknown but can be put at between 100 and 600. Also, forty Germans perished.

Since this was the very day that the Hungari- an fascist politician Ferenc Szálasi was sworn in as Leader of the Nation, the news of the explosion was kept quiet for a while.

This event became deeply engrained in Magda Gádor’s memory, as it was thanks to her attentiveness that she and her mother had moved to Pest in time — and had then steered well clear of the Margaret Bridge. They lived now in one place, now in another. Eventually, István Gádor, himself in hiding and in search of new places of safety, found a flat full of tenants in the building in Szent Domonkos Street where his old studio was and arranged for Magda and her mother to move into it.

‘After a couple of months,’ wrote Mag- da Gádor in her memoir,⁸ ‘one of the other tenants told that on the first floor there was a flat whose inhabitants, officials of Yugosla- via, would soon move out and that we could

8 Gádor Magda önéletírása. Autobiographical piece by Magda Gádor. MS.

9 Gádor Magda önéletírása. Autobiographical piece by Magda Gádor. MS.

10 Gádor Magda önmagáról [Magda Gádor in Her Own Words] in: Gádor Magda. Körmendi Galéria, 2004. 9.

then move in. We wondered why, if he knew that the flat would be empty, he wasn’t plan- ning to move into it himself. After a while, we decided to move in there. It turned out later on that this particular tenant had headed off to America. His last good deed in Hunga- ry was for us.’⁹ Magda could not have known at the time that this flat would be her home for the rest of her life and that she would never have to move again. ‘For various reasons, during my childhood we lived in eleven flats, ten in Pest and one in Óbuda. So I was really able to get to know the city of my birth,’ she wrote in her autobiographical piece.¹⁰

In 1945, after the war’s end, István Gádor was invited to head the Department of Ce- ramics at the Academy of Applied Arts. He would teach there until 1958. In 1945, all able-bodied persons were called up for public work. One such was the twenty-one-year- old Magda, who for months was employed in a large plant that baked bread.

As well as teaching, Gádor would work long hours in his studio. When he went there, he would often take his daughter with him.

While in the studio, Magda acquainted her- self with the various techniques, and was able to try them out also. She regularly assist- ed in the making of different pieces: it was at this time that that vases featuring assort- ed scenes by her were produced. One of these István Gádor cast in bronze. Magda soon made sculptures of her own the distinc- tive style and character of which surprised artists who dropped by. It was in fact Ferenc Medgyessy and Dezső Bokros Birman who drew István Gádor’s attention to his daughter’s talent. Magda still mentions with pride that after this the ceramist took greater notice of her clay sculptures, even going so far as to fire each and every one of them himself.