FRANCISCI JOHANNIS
/
könyvtárából
-
518
szám,KOSSUTH LAJOS.
=
_~~
|
ZF
*N
#
fiánjA HÉTKÉNNST gusZTÁ
3> PESTEN-1867
/
|
K_2 23 b 4-e7
Pest, 1867. Nyomatott Heckenast Gusztávnál.
Van egy szó az emberiség szótárában, melynek varázsa alatt milliók és milliók viv ták már ezredévek óta élet-halál harczaikat;
szó, melynek eszméje oda van gyökerezve mélyen, kitéphetlenül a szivekhez s ezen szó
– a szabadság.
Természet szerint való szent joga van ehhez a népeknek, épen ugy, mint halnak a vizhez, madárnak a levegőéghez.
Azért a népek, amint lassankint felvilá gosodni kezdtek, mindig jobban és jobban érezték, hogy szabadság nélkül el nem lehet nek; s ezért látjuk századok meg századok óta küzdeni a népeket a szabadság érdekében.
Mióta az utósó Árpád-ivadék örök álomra
hajtotta fejét s Magyarország királya ugyan azonos lőn Ausztria császárával: Magyaror szágnak is sokat kellett küzdenie évszázado kon keresztül szabadsága és jogai mellett.
Keserves három század volt ez! A nemzet
jogait egyre nyirbálták, a mely mindannyi szor rosz vért szült. A népet szokatlan nehéz adókkal sarczolák s nyomták sokszor egész a kimerülésig az országot.
A nemzet, türelmét vesztve, gyakran föl jajdult a jogtalanságok ellen. A kormány azonban rendesen süket maradt erre, vagy
legfölebb mindent igérő, semmit adó szép
szavakkal kötötte be a magyarok szemét.A bajok csak Mária Terézia kormánya alatt látszottak némileg csillapulni. Utána azonban ismét a régi kerékvágásba tért
minden.
Az elkeseredést szülő okok egyre szapo rodtak, s az országgyülések rendesen sérelmi panaszok egész sorozatával kezdődtek.
Es mégis, midőn 1809-dik évben beütött Napoleon s proclamatiokat bocsátott ki, me lyekben felszólitá a magyarokat, hogy fel
használva a kedvező pillanatot, tegyék ma gukat teljesen függetlenné a császári háztól:
a nemzet mindazáltal hűséges maradt kirá lyához. Pedig Ausztria sorsa c perczben két
ségtelenül Magyarhontól függött.
A nemzet azonban türt s várta bajainak orvoslását. De hasztalan, a bajok egyre gya rapultak; a nép vállain a teher mindinkább sulyosbodott.
Végre a nemzet kifáradt már a türelem ben – s midőn 1843-ban megnyilt az ország gyülés, fölemelte ismét panaszos szavát a sérelmek ellen, sürgetvén azoknak mielőbbi gyökeres orvoslását. A nemzet kivánata azon ban csak részben teljesittetett s az eredmény épen nem felelt meg a várakozásnak.
A kezdet azonban az átalakulás nagy munkájához már meg volt; s a további ered mény annál biztosabban várható volt, mint
hogy ezen országgyülésen már tulnyomó
számmal voltak a szabadelvüek.Ezen közben a sajtó is hatalmasan műkö dött, melynek fő-fő gladiatora Kossuth volt.
A hirlapirodalmat tulajdonképen ő terem tette s ő tette azzá minek lennie kell: „óra mutatóvá a nemzet életében, hajnalcsillagává
a világosság napjának, a jelen izzadó mun
kásává, mely a jövőt előkészíti; élesztő fuval mává a rejtekben csillámló szellemszikrának;őrjévé a jogszerüségnek; reményhorgonyává
a szenvedőnek; zászlóvá, mely körül szellemi tábort üssenek, kiket egyenlő elvek vezet nek, kiknek szivökben egyenlő érzelem ég."Kossuth már eleve, mint a haladás és
gyökeres átalakítás harczosa lépett föl. Láng
ész, akarat, készültség s rendülni nem tudóbátorság egyesülve voltak benne.
Lángszónoklatai által már első föllépései
után hatalmas befolyást nyert a megyéken.Tett, hatott, küzdött a szónoklat gyujtó sza
vaival ugy, mint a ragyogó toll hatalmával,
A „Pesti Hirlap" hasábjain, melynekmint szerkesztője, ő volt éltető eleme, osto
rozta hatalmas vezérczikkeivel a megyei visszaéléseket; odaütött mindenütt a szegfejére; sokszor elevenbe is hasított s ellenei
kigyót békát kiáltottak ellene, de mindhasz
talan; ő szólt, irt; föl akarta rázni a nemzetet dermedt álmaiból, ugy is soká tespedt;
hadd ébredjen. Ő először reformot, másod
szor reformot s századszor is csak reformot
ohajtott.
Kossuth pártja mindinkább szaporodott;
s a szabadelvü eszmék mindegyre nagyobb
mérvben kezdtek terjedni.Azonban a kormány és conservativ párt,
nem jó szemmel nézvén a szabadelvü törek véseket, minden áron csak azon iparkodott,hogy a mennyire lehet gátolja a szabadel
vüek haladási működéseit.
De nem sikerült. Végre a kormány is belátta, hogy nem lesz czélszerü tovább is ujjat huzni a naponkint hatalmasuló szabad elvüekkel; s azon politikához folyamodott, hogy nyiltan a szabadelvüeket pártolá, titkon
azonban párthivei által mindent elkövetett, hogy a szabadelvüeknek követekké való választását meggátolja.
Kossuth, ki eddig csak a hirlapokban s a
megyei termekben hallatta szavát, végre az egész ország szivéhez akart szólani s midőn legközelebb országgyülés lőn hirdetve, kö vetjelöltül lépett föl. A kormány s a conser vativ párt erre minden erejét megfeszítette Kossuth megbuktatására. Ellenjelöltül előbbPatay Józsefet, azután pedig Ballát tüzték
ki. Az előbbi azonban lemondott s határo
zottan kijelenté, hogy inkább kiköltözik a megyéből is, semhogy egy Kossuth ellen lépjen föl.
A követválasztás 1847-diki év oct. 17-én
ment végbe. -
Pest városának utczái zajos csapattal tel tek meg s roppant néptömeg vonult a megye háza felé. A menetet büszke ménen, kerek
kalappal, hosszu vörös tollal, fekete gubában
gróf Batthyány Lajos vezette, miközben a nép lelkesülve énekelte a kortesdalt:Egy halálom, egy életem, Kossuth Lajos a követem!
A kormánypártiak mindent elkövettek, csak hogy Kossuthot leszorithassák a térről, – azonban hasztalan volt minden erőlködés;
Kossuth győzött, mi leginkább Batthyány Lajos és Teleki László erélyes működésének
köszönhető.
A követek 1847. nov. 7-én gyültek ösz sze Pozsonyban. A gyülést maga a király V. Ferdinánd nyitotta meg magyar beszéddel.
Századok óta nem hallott már a magyar,
magyar szót fejedelme ajkairól, s igy kép
zelhető az öröm és lelkesedés, mely áthatotta a tömeget, midőn fejedelmét magyarul hallászólani.
Az országgyülés ezután megkezdette mű ködését. Mindenekelőtt első dolga volt nádort
választani. A választás István főherczegre
esett, ki Magyarországban születvén, itt neveltetett s különös rokonszenvet és szeretetet
tanusított hazájához.
Az országgyülési nevezetesebb viták a királyhoz intézendő felirat fölött kezdődtek meg. A vélemények élesen állottak egymás
sal szemben.
A kormánypártiak csak köszönetet indit ványoztak szavazni a királynak s legfölebb némely régi s már gyakran előhozott sérel
meket akartak ismételni.
Ekkor Kossuth, mint a haladó párt sza badelvü vezére, fölállt s erélyesen, ékesszó lása egész hatályával sürgette, kivánta, hogy az országgyülés minden himezés nélkül mu tasson rá egyenesen az alapbajokra; s kiván jon gyökeres változtatásokat, sürgesse jogait.
Kossuth a ház asztalára tette le felirati
javaslatát. A pártok közt kemény harcz fej lődött ki. Végre is győzött a szabadelvü párt.
Kossuth felirati inditványát elfogadván az alsó tábla, felküldte a főrendiekhez. Nagy szerü vita fejlett itt ki az okmány fölött, melyben a nemzet életkérdései voltak le
rakva. Batthyány Lajos, a felsőház ellenzék vezére, egész terjedelmében elfogadtatni in ditványozta a feliratot. A mágnások táblája
azonban, hol tulnyomó volt a kormánypár tiak száma, végre is nagy többséggel elve tette az inditványt.Zokon vette e kudarczot az alsóházi sza
badelvü többség. Átalakitó terveinek látta
ezáltal utját vágatni.
Kossuth, ki azon emberek közé tartozott, kiket az akadály csak uj erőre sarkal, egy hatalmas beszéddel felelt a főrendüek ezen
ténye ellen, s azon inditványt tette, hogy a fölirat, anélkül, hogy tovább is törődnének a mágnások táblájával, mely a nemzet őszinte nyilatkozatának a király elébe juthatását gátolja, küldessék föl ő felségéhez. Az indit vány merész volt s Kossuth szavai után csak ugy menydörgött a terem. Az okmány mind azáltal nem juthatott a fejedelem elé.
*
Mig ezek Pozsonyban történtek, egyszer csak hire futamodott Magyarországban is a párisi forradalomnak s a köztársaság kikiál
tásának.
A franczia nép sértve érezvén jogait, föl támadt a kormány ellen s reformot sürgetett.
Eljen a reform, hangzott ezer torokból s a nép fáklyákkal csatangolt tömegestül az ut
czákon.
A katonák támadástól félvén, a nép közé lőttek, mire a tömeg boszut rivalgott. Az utczákon torlaszokat hánytak s roppant tö meg vonult bőszülten a Tuileriák felé. He ves ostrom származott; a nép a Tuileriák ban amit ért, mindent összetört. A királynak
menekülnie kellett s kikiáltották a köztársa ságot.
Zúgott a vészharang. A levegő puskapor szagtól volt terhes mindenütt.
Rémhirek keringtek mindenfelől. A vén Európa megrázkódott. A népek millióinak szivén egy szó nyilallott keresztül, a szabad ság szent szava s tömörülni kezdének.
Mint midőn üszköt vetnek az avarba, gyorsan harapódzott tovább a vihar; csaták riadalma tölté be mindenfelől a levegőt.
A franczia forradalom hirére, mely a vi
lágbékét fenyegetni látszék, lázos izgatottság
terjedt el Európa minden rétegeiben. A nép alkotmányért kiáltozék mindenütt s igy a magyar országgyülés rendei is erélyesebben szorgalmazzák a kivánt reformokat.A viharos hirek gyors tevékenységre sar kalták a szabadelvü haladó párt embereit. A
kormánypártiak, kik eddig nyugodtan nézték a szabadabb mozgalmakat, megdöbbenve néz tek össze s most kezdték csak mérlegelni az eshetőségeket. Azt már most nagyon is tisz
tán látták, hogy a tér, melyet eddig elfoglaltak, az események rohamos fejlődése folya
mában meg nem tartható.A szabadelvü párt jól tudván, hogy addig kell ütni a vasat, mig meleg, sietett tétova
nélkül felhasználni a kinálkozó körülmé nyeket.
• Márczius 3-dika volt. A rendek termé
ben roppant közönség gyülte egybe. A hall
gatóság, érezve a jövendő perczek fontosságát, dobogó kebellel várta az ülés megnyi
tását. -
Az ülés megnyittatván, mindenekelőtt Balogh Kornél Győrmegye követetett indit ványt a bank ügyében. A franczia forradalom hirére ugyanis a bécsi bankó pénz értéke, mintegy varázsütésre, rögtön megcsökkent, s
mindenki aggodalommal nézett elé a gyaní tott bukásnak. Erre vonatkozólag Balogh inditványozá, miszerint kéressék meg ő fel
sége, hogy a nemzet megnyugtatására, vilá gositsa fel az országgyülést a bécsi bank állásáról, hogy a nemzet ezt látva, pénzvi szonyait illetőleg, a kétes habozásból fel üdüljön.Ezután fölállott Kossuth Lajos. Méltá nyolta az inditványt; s hosszasabb beszédben okadatolva azt, a nemzeti politikának legfen
sőbb vonalára emelkedett. Beszédében rámu
tatott egyenesen az osztrák kormányrendszer alaphibáira s kimondta erős meggyőződését, miként a birodalombeli nyugalom bomlado
zásainak s ebből eredhető minden balkövet
kezéseknek valódi kútfeje a kormányrend
szerben fekszik.
„Uraim – mondá többek között – mi után látjuk, miképen a ausztriai financziális viszonyok pénz és értékviszonyainkra minő hatást gyakorolnak: nekünk a bank kimuta tásának kivánásával nem lehet megállapod nunk; mert ez csak egy részlet, mely az egésznek következménye, hanem nekünk a magyar statusjövedelmek és statusszükségek számbavételét, az ország financziájának alkot
mányos kezelés alá tételét, szóval, önálló
financzminiszteriumot kell kivánnunk.
Különben a rólunk, nélkülünk intézkedő
idegen hatalom pénzviszonyainkat végetlen
zavarokba bonyolithatja. Ha ellenben felelős
financzminiszteriumunk lesz, a királyi szék diszéről, hazánk szükségeiről s minden jogszerü kötelességeink teljesítéséről, okszerü
gazdálkodással gondoskodhatunk s polgár
•
".
E!
társaink pénzviszonyait minden veszélyes
fluctuatiok ellen biztonságba helyezhetjük."Ezután emlékeztetvén a rendeket, hogy
már a kir. leiratra készített válaszfelirat tár
gyalásánál szóba hozta ezt, igy folytatja mindinkább nagyobb lelkesedést gerjesztő
beszédét.
„Azóta népek nyerték vissza szabadsá gaikat, miknek ily közel jövőjét három hónap előtt alig álmodák. Mi pedig három hónapon át gördítjük fáradatlanul Sysiphus : kövét.
az én lelkemre epesztő aggodalommal bo rul a mozdulatlanság fájdalma.
Vérző szivvel látom, miként izzad annyi nemes erő, annyi hű tehetség egy háladatlan munkában, mely a taposó malom kínjaihoz hasonlít. Igen ist. rendek, mi rajtunk a fojtó gőznek nehéz átka ül, egy sorvasztó szél fú
reánk, mely idegeinket megmerevíti s lelkünk
röptére zsibbasztólag hat.De ha ekkoráig csak azért aggódtam e
felett, mivelhogy ama rendszer befolyása miatt kifejlődésünket, hazánk kipótolhatlan kárával, minden mértéken túl feltartóztatva látni fájlalom s mert látom, hogy haladásunk alkotmányos iránya biztosítva nincs és mert látom, hogy ezen divergentia, mely a biro dalmi kormányrendszer absolutisticus termé szetes a magyar nemzet alkotmányos irányaközt három század óta fönáll, kiegyenlítve maiglan sincs; s kiegyenlítve egyik vagy
másik irány feladása nélkül nem is lehet:most már t. rendek nem csak emiatt aggó
dom, hanem aggódom a fölött, hogy a moz dulatlanság politikája a birodalmat dissolutióba sodorhatja, hazánkat pedig, melynek
önmagában, önmagával annyi teendője, mely nek saját boldogsága végett minden erejére,minden fillérjére nélkülözhetlen szüksége van,
sorvasztó áldozatokba, végetlen bajokba bo nyolíthatja.n a dolgokat ekképen látom s mivel ekként látom, halaszthatlan kötelességemnek tartom a t. rendeket tisztelettel felkérni: hogy figyelmöket ezen állapotra s az e miatt hazán kat fonyegető bajok megelőzésére kiterjesz teni méltóztassanak. Nekünk t. rendek, kiket a nemzet azzal bizott meg, hogy jelene fölött őrködjünks jövendőjét biztosítsuk, – nekünk nem szabad szembehunyva várni, mig hazán kat a bajok özöne elboritja. Megelőzni a bajt, ez hivatásunk. Es én akként vagyok meg
A magy. szabadságharcz I.
győződve, hogy ha ezt elmulasztanók, isten, világ s önlelkiismeretünk előtt felelősekké
válnánk mind azon szerencsétlenségért, mely
az elmulasztásból következik. -
Ha egyszer a politika fonáksága miatt a békés kiegyenlitésnek a fátum megkérlelésé
nek ideje lejárt s a koczka visszavehetlenülelvettetett; ha ennek megelőzésére a nemzet képviselőinek szabadon emelt loyalis szavát, mérlegbe vetni elmulasztottuk; ha odáig en gedtük vitetni a bonyodalmakat, hogy csak
áldozatok közt lehessen választanunk, melyeknek végét csak isten láthatja be: akkor a bánat késő leszen; a tétlenül elfecsérlett per
czet a mindenható sem adhatja vissza. Én legalább a késő bánatnak, ha mind hazafi,következéseiben osztozni, kénytelen leszek is,
mint követ , felelősségében osztozni nemakarok.
Méltóztassanak a t. rendek a franczia
háboruk idejére visszaemlékezni. Mi közünk volt nekünk magyaroknak a franczia nemzet belügyeivel? Országgyülésünk együtt volt 1790-ben; de figyelmét az internationalis politikára ki nem terjeszté. S mi volt a kö vetkezés? Az, hogy a nélkülünk, de rová
sunkra elkövetett hibának átka 25 nehéz év
tömérdek áldozatával sulyosodott szegény
hazánkra.
A nemzet vére patakokban omlott; értéke, vagyona örvénybe hányatott s e tömérdek áldozat között látták apáink hazánk földén a távol nyugotnak diadalmas fegyverét; e vá rost magát, törvényhozásunk szokott székhe lyét, a győző hatalmában; a monarchiát
bomlásnak indulva, büszke triumphator ke
gyelmének fonalán függni. Es láttak siralmas financziális zavarokat, melyek a birodalom mali szoros kapcsolatunknál fogva, két statusbanqueroute irtózatos csapásaival nehe
zedtek szegény ártatlan hazánkra. Es e tömérdek szerencsétlenségekben még csak azon
vigasztalás is meg volt tőlünk tagadva, hogy mondhatnók, miként a fenyegető vész elhári tására tettünk, amit lehetett, midőn még ideje volt,Isten ne adja, hogy ezen országgyülésre is ily itéletet mondjon egykoron a historia ! Isten ne adja, hogy lelkünkre nehezedjék a bánatos gondolat, miként láttuk közeledni a
vészt királyunk trónja, láttuk közeledni ha
zánk felé és nem léptünk fel férfias határozottsággal azt elhárítani; mindenesetre pedig
emlékezetünket a kötelesség-mulasztás vád jától megmenteni.n tehát arra szólitom fel a t. rendeket,
emeljük fel politikánkat a körülmények szin
vonalára; meritsünk erőt a rajtunk fekvő felelősség s polgári kötelességünk érzetéből,nagy körülményekhez illő, nagyszerü hatá rozottságra. Ezen körülményeket, miként a
monarchián belül és a külföldön vannak, rajzolni nem akarom, mert közönségesen tud vák; de kimondom erős meggyőződésemet, miként a birodalombeli nyugalom bomlado
zásának s ebből eredhető minden bal követ
kezéseknek valódi kútfeje a kormányrend
szerben fekszik.
Természetelleni politikai rendszerek is soká fentarthatják magukat; mert a népek türelmes a kétségbeesés közt hosszu út fek szik. De vannak politikai rendszerek, melyek az által, hogy soká tartottak, erőben nem nyertek, hanem vesztettek; s végre elkövet kezik a percz, midőn azokat tovább tartogatni akarni veszélyes volna; mert hosszu életök megérett arra, hogy meghalhassanak. Halál ban pedig osztozni lehet, de azt kikerülni
1101I1. -
Tudom én, hogy elvénhedt rendszernek, mind elvénhedt embernek nehéz megválni egy
hosszu élet eszméjétől; tudom, hogy fájda rabról, darabra összedülni látni, mit egy
hosszu élet építgetett; de midőn az alap hibás, a dülés fátuma kikerülhetlen. És mi előttünk, kikre a gondviselés egy nemzet sorsát bizta, halandó ember gyarlóságai be
folyást nem gyakorolhatnak.A nép örök, és öröknek kivánjuk a nép hazáját s öröknek ama dynastia fényét, me
lyet uralkodónknak ismerünk. A mult koremberei egy két nap után sírba szállnak; de a Habsburg ház nagyreményü ivadékára, Ferencz József főherczegre, ki első föllépé sekor a nemzet szeretetét magáévá tette, egy fényes trónus öröksége vár, mely erejét a szabadságból meríti. Ezt ősi fényében meg őrizni a mostani mechanismussal bajosan
lehet. – –
Dynastia iránt, mely népeinek szabadsá gára támaszkodik, keletkezni mindig fog lel
kesedés; mert szivből | csak szabad ember
lehet; de bureaul
"kesedés nemkeletkezhetik. I atnak a né
pek szeretett dynastiájokért, de egy nyo
masztó kormányrendszer-politikáért egy ve rébfiunak sem lesz kodve soha meghalnia.
Igen is t. rendek, erős meggyőződésem,
hogy dynastiánk jövendője a birodalom kü lönféle népeinek egy szivben egy lélekben egyesüléséhez van csatolva. Ezen egyesülést, nemzetiségeik receptálása mellett, csak az alkotmányosság érzelemrokonító forrasztékateremtheti meg. Bureau és bayonett nyomorú
kapocs. En tehát – dynastiai szempontból indulok és istennek hála, hogy ezen szempont hazánk érdekével kapcsolatban van."A beszédet több izben élénk helyeslés kisérte. Kossuth ekkor felhasználva a percz hatalmát, a kedélyek lelkesültségét, előter
jeszté felirati javaslatát.
A javaslat igy hangzik: -
Fölséges stb. A legujabb időkben kifej
lett események mulaszthatlan kötelességülteszik: figyelmünket azokra fordítani, miket fölséged uralkodóháza iránti hűségünk, az
összes birodalom iránti törvényes viszonyaink, és hazánk iránti kötelességünk megkiván.Historiánkra visszatekintve, előttünk áll
annak emlékezete: hogy három század óta
alkotmányos életünket a kor igényeihez képest nem csak ki nem fejthettük, de sőt leg
inkább föntartására kelleminden gondjainkatfordítanunk!
Ennek oka: hogy fölséged birodalmi kor mánya nem levén alkotmányos irányú, ugy
kormányunk önállásával, mint alkotmányos
életünkkel öszhangzásban nem lehetett.Eddig ezen irány csak alkotmányosságunk
kifejlődését hátráltatta, most ugy látjuk, hogy ha tovább is folytattatik, és a birodalmi kormány az alkotmányossággal öszhangzásba
nem hozatik, fölséged trónját és a pragma tica sanctionál fogva kedvelt kapcsokkal hozzánk kötött birodalmat elláthatlan következ
ményekbe bonyolíthatja, hazánkra pedig ki
mondhatlan kárt áraszthat.
Fölséged minket reformokra hivott össze;
mi régi óhajtásunkat láttuk ez által teljesedve, és buzgó készséggel fogtunk a munkához.
Elhatároztuk, hogy a közös teherviselés alapján a nép közterheiben, melyekkel a
megyei közigazgatást eddig egyedül fedezi,
osztozni fogunk, s az ország új szükségeinekpótlásáról is hasonlóalapon gondoskodandunk.
Elhatároztuk, hogy az urbéri viszonyok
bóli kibontakozást kármentesítéssel össze
kötve eszközöljük, s ez által a nép és nemes
ség közti érdekeket kiegyenlitve, hazánk boldogságának gyarapításával fölséged trón
ját megszilárdítjuk.
-A katonai élelmezés és szállásolás terhei
nek megkönnyebbitése gondjaink főbbjei közé
tartozik. -
A királyi városok és szabad kerületek
közigazgatási és politikai rendezését halaszt
hatlan tárgynak tekintjük, s a népnek ispolitikai jogokban illő részesítésére az időt
elérkezettnek véljük.Hogy földmivelésünk, műiparunk, keres
kedésünk fölvirágzására sikeres lépések té tessenek, hazánk méltán várja.* *
De alkotmányos életünk is valódi képvi
seleti irányában igényel fejlődést, – szellemi
érdekeink a szabadság alapján ápolást követelnek. – Honvédelmi rendszerünk nemzeti
jellemünknek s a honlakosok különböző osz tályai érdekegységének alapján gyökeres át
alakitást kiván; ez pedig ugy fölséged királyi széke, mint hazánk bátor léte tekintetéből nem halasztható intézkedést tesz szükségessé.A magyar közállomány jövedelmeinek és szükségeinek számbavételét, és felelős keze
lés alá tételét tovább nem halaszthatjuk, mertcsak igy teljesíthetjük azon alkotmányos tisz tünket, hogy ugy fölséged királyi székének
diszéről, mint hazánk közszükségeinek ésminden jogszerü kötelességeknek fedezéséről
sikerrel intézkedhessünk. -
Sokban e kérdések közől az örökös tar
tományokkali érdektalálkozás kiegyenlitésé nek szüksége forog fön, mire önálló nemzeti jogaink, és érdekeink megóvása mellett örö
mest nyujtunk
segédkezet.
De arról is meg
vagyunk
győződve, hogyalkotmányos életünk
kifejtésére, snemzetünk szellemi és anyagi javára
hozandó törvényeinkcsak az által
nyerhetnek
életet ésvalóságot,
ha végrehajtásukkal
minden másbefolyástól
független nemzeti
kormány
lesz megbizva,mely a többség alkotmanyos elvének legyen felelős kifolyása – s ezért collegiális kor mányrendszerünknek, magyar felelős minisz teriummá átalakítását minden reformjaink alapföltételének s lényeges biztositékának
tekintjük. –
- *Ekkint
fogtuk föl hivatásunkat,
-Ezeket fölségeddel egyetértve ez ország
yülésen szerencsésen megoldani elhatározott komoly szándokunk.Ezt várja tőlünk a haza, ezt várják a nép
milliói, ezt sugalja a hűség és ragaszkodás ösztöne, melylyel fölséged uralkodó házairánt tántorithatlanul viseltetünk; mert meg
vagyunk győződve, hogy csak ezek által fek tethetjük hazánkban a békét, nyugalmat, és bizalmas egyetértést oly szilárd alapra, mi szerint azt váratlan esemény-viharok meg ne ingassák; sa békének és elégedésnek ily biz tositásával szerezhetjük csak meg az erők azon lelkesült öszhangzását és gyarapodását, melyre fölséged uralkodóháza minden viszo nyok között nyugodtan támaszkodhassék.Amde fölséged velünk együtt érezni fogja, miként ezeknek eszközlésére béke kell, és kellenek zavartalan nyugott viszonyok.
Es e tekintetben lehetetlen aggodalommal nem tapasztalnunk a nyugalom bomladozá sának azon jeleit, melyek a pragmatica sanc tionál fogva velünk egyesült birodalom né mely részeiben mutatkoznak; s melyeknek sulyát a legujabb külső események előrelát hatlan fejleményei sokszerűn növelhetik.
Nem akarjuk fölséged atyai szivét a bom ladozás ama jeleinek részleges fölemlegetésé vel szomoritani; nem a pénzviszonyok tekin tetében már is érezhető hatást fejtegetni; de a hűség ösztöne s a rajtunk fekvő felelőség kényszerít kimondani: hogy mi valamint a
jelentkező bajok valódi kútfejét, és saját el
maradásunk egyik főokát is a birodalmi kor mányrendszer természetében találjuk: ugy erősen meg vagyunk győződve, hogy fölséged az elkövetkezhető balesemények legbizto sabb óvszerét, hű népeinek legbarátságosabbegyetértését, a monarchia különböző tarto
mányainak legerősebb forrasztékát, s mind ezek által fölséges trónjának s az uralkodó háznak legrendithetlenebb támaszát abban találandja föl, ha fejedelmi székét minden uralkodói viszonyaiban a kor szükségei által mulhatlanul igényelt alkotmányos institutiók kal környezendi.Azonban fölséges ur! az események isten
kezében vannak. Mi bizunk a gondviselés oltalmában, de érezzük a kötelességet: gon
doskodni, hogy fölséged hű Magyarországát a bizonytalan jövendő készületlenül ne lepje meg. E gondoskodás halaszthatlan kellékei
-
2* :hez számitjuk mi afönemlitett átalakulási kér déseknek még ez országgyülésén alkotmányos iránybani megoldását, és aggódunk, hogy a szokásos országgyülési alkudozások és kor mányszéki tárgyalások collegiális rendszer szülte hosszadalmassága, a fölséged atyai szándokának, s hazánk méltó várakozásának megfelelő sikert veszélyesen késleltetheti.
Es azért a királyi szék iránti tántorithat lan hűségünk szilárd bizalmával esedezünk fölségednek: méltóztassék a fönforgó rend kivüli körülmények tekintetbe vételével is legkegyelmesb királyi akaratának teljhatal mu organumai, egyszersmind a fönálló tör
vények szerint hazánk legfőbb kormányszé
kének, a magyar királyi helytartótanácsnak tagjai gyanánt, a közigazgatás külön ágainakmegfelelő számban, oly egyéneket az ország gyülésre utasítani, kik mint a végrehajtó
hatalomnak a hozandó törvények szerinti alakban gyakorlatára fölséged kegyelmes bi zalmával előlegesen kijelelt alkotmányos or ganumok – és kiknek, mint ilyeneknek, személyes felelősségük alá lészen a törvényekvégrehajtása is helyezendő – országgyülési tárgyalásainkban közvetlen részt vegyenek, s fölséged királyi szándoka iránt az ország rendeit tájékozva, s a kellő fölvilágositásokat
és kimutatásokat a kormány részéről, különösen a pénzviszonyok tekintetében is meg adva; a fönforgó fontos kérdések megoldását
oly sikerrel előmozdítsák, miszerint a hozandó
üdvös törvények mi hamarébb fölséged ke
gyelmes helybenhagyása alá terjesztethesse nek, s általuk a jelen körülmények bár miváratlan fordulatának esetére is biztosítva
legyen hazánkban a béke, megszilárdítva a bizalmas nyugalom, s ezeknek alapján kifejt hető azon szellemi erő és anyagi tehetség, melyben fölséged tántorithatlan hűségünk mellett a bizonytalan jövendő minden esemé nyei között, királyi székének legrendithetle
nebb támaszát fogja föltalálhatni.Kik egyébiránt stb.
A javaslat roppant hatást szült s az alsó ház az inditványt közakarattal minden ellen
szó, s pártkülönbség nélkül elfogadta. Az inditvány azután átküldetett a mágnásokhoz.
A főrendeknél azonban huzamosabban
megakadt az indítvány, mint várni lehetett.
Az ellenzéki kisebbség ott is lelkesedve fo gadta; de a kormánypártiak roppant zavarba
jöttek. A nádor, mihelyt hirét vette, hogy az indítvány az alsó háznál elfogadtatott, rögtön Bécsbe indult s a felirat tárgyalását visszatértéig elhalasztatni kivánta.
Azonfölül a mágnások nagyobb részének már nagyon nyomasztó levén a pozsonyi lég, ott hagyva szépen az ülést haza szállinkóz tak, mire a gyülések felfüggesztettek.
Pedig a vészfellegek fenyegetve tornyo
sultak mindenfelől.
Egyszer csak jött a hire, hogy Bécsben kiütött a forradalom. A Metternich-féle po
litika, mely csak adósságot tudott teremteni
a béke hosszú ideje alatt – végkép elkeserí tette a vérig sértett kedélyeket; s jogos kivá nataikkal mindinkább határozottabban léptek föl. Nagy hatása volt e tekintetben a magyar felirati javaslatnak, melyben Kossuth alkot mányos kormányzatot kérni indítványozott az örökös tartományok számára is. Kossuth beszéde németre fordíttatván, nagy lelkesedéssel olvastatott a kávéházakban és más
nyilvános helyeken.
Márczius 13-kán Bécs ostromállapotba helyeztetett. A város bezáratott, hogy senki be ne jöhessen. Az útczákon szónoklatok tar
tattak; s eget vert a nép felzúdult rivalgása.
A burg katonákkal volt tele. Mint a fel
zúdult méhkas, olyan volt a város. A nép féket vesztve roppant tömegben vonult fegy veresen végig az utczákon s megrohanta a
rendek házát, hol épen gyülés volt; s köve telték fenhangon, hogy szabadelvü kérelmö ket azonnal terjeszszék a császár elé.A válasz kitérő volt. Erre az elégedetlen
néptömeg a császári lak felé tolakodott s a katonaságot, mely utját akarta állani, meg
támadta. A katonaság Albrecht parancsára a nép közé lőtt, mire a tömeg kőzáporral ro hant a katonaságra. Az utczákon torlaszok emeltettek; s a katonaság mindinkább kisebbtérre szorittatott.
A nép a császári lak felé sietett.
Alkotmányt és felelős miniszteriumot!
volt a jelszó. – Metternich összerázkódott
erre. Ütött az óra, mely bukását jelentette.
Ugyis sokáig garázdálkodott, melynek keserü
levét oly soká érezték a magyarok is.És igy a bécsi nép, fegyverrel bár, de ki
vivta szabadelvü eszméinek diadalát.
Ez események hire lázos izgatottságba hozta Pozsonyban is a kedélyeket. Azon áta lános tudvágy és feszült figyelme a közön ségnek az iránt, hogy a sebesen gördülő világesemények kifejlett fontosságához képest
a honatyák miképen irányozzák teendőiket,nagy számu hallgatóságot gyüjtött az ország
gyülési terembe.A beszédek sorát Kossuth nyitotta meg.
A nép figyelve leste a szót ajkain, s midőn
beszéde közben jelenté, hogy Metternich mi
niszteriuma megbukott, hosszasan tartó örömrivalgás és tapsviharban tört ki a hallga
tóság. -
„Megrázkódott a világ – mondá Kossuth – és nekünk roppant feladat jutott, azon feladat, hogy a megindult mozgalmaknak
hazánkban is mutatkozó terjedésére nézve agyeplő kezünkben maradjon; mert mig ez igy lesz, addig a mozgalmak alkotmányos kerékvágásban és ösvényen maradhatnak, és a szabadságnak, törvényszerü jognak kike rülhetlenül kivivandó diadalát polgárvér s belnyugtalanság nem fogja fertőztetni. De ha kezünkből kirántatnék a mozgalmak által az
események vezérlete, akkor a következéseket csak isten tudja.E szempontból indulva nem látom annak
idejét, hogy szemrehányásokkal éljek akár
egyik, akár másik ellen; hanem csak aztmondom: nagyon óhajtottam volna, hogy feliratunk, melyben figyelmeztetve van a ki rály őfelsége, miszerint alkotmányt kell adni
a monarchiának, különben a monarchia nyugalma veszélyben van, eljutott volna a feje delem trónjához, mielőtt a föllázadt néptö
meg demonstratióhoz
nyult volna.En azt gondolom, hogy a hazának sorsá val játszik, ki nem arra intézi figyelmét, hogy a mozgalom vezérlete kezünkben maradjon.
E tekintetben megkivántatik, hogy a tek.
karok és rendek táblája az egész országgyü lés alatt a maga politikáját fölemelje a körül mények szinvonalára, és ne engedje magát
semmi által túl ragadtatni a kellő vonalon;de e vonalon innen se habozzék, hanem rög
tön tegye meg, amit tennie kell. Nem motiválok többé, hanem megteszem indítványo
mat, mely abból áll: -
1. Kérem a tekint. rendeket, hogy egy
kebelökbeli küldöttség által méltóztassanakő cs. kir. főherczegségét a nádort, ki épen
jelen van az országháznál, tisztelettel és bi zalommal megkérni, hogy minden további halasztás nélkül fölirásunkat tárgyaltatni s magas befolyásával oda hatni méltóztassék, hogy azon fölirás ne legyen köztünk továbbá is vita tárgya, hanem menjen föl mielőbb atrónhoz.
2. A sajtószabadság Ausztriában meg van adva; akarják ea t. rendek, annak kitenni e hazát, hogy a nem magyar nyelven irott nyomtatványok, nem magyar törvényszerinti felelősség mellett özönöljenek szét a hazában, s vagy pedig akarnak intézkedni, hogy nálunk a sajtószabadság, melyre nekünk törvényes jogunk van, kellő korlátokkal körülirva tör vényes uton hozassék be.
Azt gondolom, ezt tenni a tek. rendek kö telessége és azért kivánom határozatba fog laltatni, hogy a küldöttség megfontolva az
idő körülményeit, a lehető leghamarabb adjon
be véleményt. -
3. Végül ugy látom, hogy nekünk arról kell gondoskodni haladék nélkül, miszerint a belnyugalom az ország jóakaratu polgárainak ótalma és védelme alá legyen helyezve s an nál fogva azon indítványt vagyok bátor tenni, méltóztassanak a t. rendek nem vala mely nagy testületet, hanem két három tagot kiküldeni oly meghagyással, hogy a lehető legrövidebb napok, órák, perczek alatt a bel nyugalom föntartásának honvédelmi eszközei iránt a körülmények fontosságához mért rögtöni javaslatot terjeszszenek a tek. rendek
clé.“
Ezek nyomán rögtön küldöttség menesz
tetett a felirat ügyében a nádorhoz, ki márekkor visszaérkezett Bécsből. A szónok Kos
suth volt. -
A nádor kinyilatkoztatá, hogy kedvesen veszi a karok e lépését és rögtön intézkedé seket fog tenni a fölirás tárgyalása végett, s hogy minden korszerü javításokra nézve, me lyeket a körülmények igényelnek, segédke
zet nyujtand. -
Midőn a küldöttség megvitte e választ a
rendek megelégedve hagyták el termeiket.
Csak egy férfiu nem tudott minden aggoda lom nélkül az örömben osztakozni. Széchenyi István. „Sokan – ugy mond az ülés folytá ban – örülnek, sokan búsulnak az esemé
*
nyek felett; ő még nem tudta elhatározni magát, örüljön-e vagy búsuljon? Felfogása szerint épen annyi lehetőség van arra, hogy Magyarország egy szebb jövendőnek indul elébe, mint arra, hogy önmagában s magával küzdve, végóráját érje. Ezt mutatja más nemzetek példája, melyek ily pillanatokban vagy nagyra nőttek, vagy kimultak az élők sorából. A gyógyszer azonban kezünkben van.
Neki régi óhajtása, hogy Magyarország saját
tengelye körül forogjon. És azon hihetőség,
hogy ez most megtörténhetik, örömmel tölti el szivét. De aggasztja az, hogy a szomszéd ság tüzre lobbant s mi magyarok szalma-kö rülményeink közt oly közel vagyunk a tüz höz. Vagy reform, vagy anarchia. Ezek köztkell választani."
A mágnások még az nap délután csak ugyan összegyültek. Az ülést ő fensége, a nádor nyitotta meg szünni nem akaró éljenek közt, a következő beszéddel:
„Az előttünk levő és jelenleg felolvasott felirási javaslat föltételének mai napig lett elhalasztásától azon eredményt reménylem, hogy abbeli javaslatomat a m. főrendek elfo gadják, hogy ezen fölirást, egészen ugy, amint van elfogadni szivesek lesznek. Midőn tehát amint látom ebben egyhangulag meg egyeznek, ezt határozatul kimondom. Hogy ez országgyülés eredménydúsan végződjék, szilárd óhajtásom, forró kivánságom.
Igérem, hogy e tekintetben személyes és hivatalos befolyásomat egész szilárdsággal bizonyosan használni fogom. Biztosítom a mélt. főrendeket, hogy alkotmányunk kifej tésében az országos rendekkel kezet fogni bizonyosan jövőben is tisztemnek tartom.
Ezen kettős czél elérésére véleményem és meggyőződésem szerint csak egy út van s az a szoros egyetértés és összetartás."
A fölirat tehát a mágnások tábláján is átalánosan elfogadtatott. -
Kossuth indítványára határozattá lőn, hogy a feliratot egy küldöttség vigye föl ő felségéhez. A küldöttség szónokául Kossuth
lőn megválasztva; Kossuth azonban megkö
szönve a benne helyezett bizalmat, e tisztsé get a nádorra kivánta ruháztatni.A küldöttség vezérletét a nádor csak ugyan elfogadta. A küldöttség tagjaiul a
következők lőnek megválasztva:Az alsó tábla részéről: Zarka János, ki rályi személynök. Ghyczy Kálmán, nádori itélőmester, Bernáth Zsigmond, Ungh. Sze
mere Bertalan, Borsod. Gr. Andrássy Manó,
Torna. Szentiványi Károly, Gömör. Gróf Andrássy Gyula, Zemplén. Schnee László,Heves. Darvas Pál, Gömör. Bükk Zsigmond,
Borsod. Bónis Sámuel, Szabolcs. Bohus Ján., Arad. Papszász Lajos, Bihar. Biró Imre, Arad. Babarczy Antal, Csongrád. Rónay Já nos, Csanád. Mánn József, Mármaros. Killay Menyhért, Szabolcs. Tomcsányi József, Bé kés. Asztalos Pál, Mármaros. Dessewffy Jób, Nógrád. Tarnóczy Kázmér, Nyitra. Kossuth Lajos, Pest, Szentkirályi Móricz, Pest. Báró Révay Simon, Turócz. Olgyay Titusz, Po zsony. Ruttkay István, Zólyom. Justh Józs.,
Turócz. Kubicza Pál, Trencsén. Rakovszky
Móricz, Liptó. Pázmándy Dénes, Komárom.Gróf Széchenyi István, Mosony. Madarász László, Somogy, Vidoss József, Vass. Hun kár Antal, Veszprém. Csúzy Pál, Zala, Som sich Pál, Baranya. Horváth László, Fehér Szabó Miklós, Vass. Gaál Eduard, Tolna.”
Tolnay Károly, Zala megyék követei. Jozi povics Antal, túrmezői gróf. Fogthűi János,
Hajdu-kerület követei. Máriássy Gábor, egri.
Gróf Forgách Ágoston, pozsonyi. Daróczy
Zsigmond, pécsi. Mericzay Antal, váczi káp talanok követei. Házmán Ferencz, Buda.
Haáder Pál, Székesfehérvár, Hergesell Fe rencz, Győr. Martini Fridrik, Soprony. Pi troff János, Nagy-Szombat. Rengey Ferdi nánd, Szeged. Komlóssy Lajos, Debreczen.
Tóth Lőrincz, Breznóbánya. Sztanaczky An drás, szatmár-németi. Károlyi István, Pest
városok követei.
A főrendek táblája részéről: báró Vay Miklós, koronaőr. Lonovics József, csanádi
püspök. Rajasics József, karloviczi érsek.
Herczeg Eszterházy Pál, soproni örökös fő ispán. Tihanyi Ferencz, temesi gróf. Báró
Perényi Zsigmond, ugocsai főispán. Gróf Károlyi György, békési "
If Majláth György, baranyai főispán. Gróf Batthyány Lajos. Gróf Cziráky János. Gróf SzapáryAntal. Gróf Teleky László. Báró Wenkheim
Béla. -
A küldöttség a föliratot márczius 16-kán volt
átnyujtandó
a királynak.Este Kossuth Lajost Pozsonyvárosa nagy szerü fáklyászenével tisztelte meg, melyben
az ifjuságon kívül Pozsony városának nagy- előre is bemutatá. A lelkesedés leirhatlan
számu polgársága is részt vőn.
Ez alkalommal Kossuth oldalánál jelen voltak: Batthyány Lajos és Teleky László grófok is, kiknek elsejében Kossuth Lajos a jövendő kormány reménylett miniszterelnökét
volt.
Kossuth ezután inté különösen az ifjusá
got, hogy mig ők Bécsben járnak igyekezze
nek a rendet és csendet fentartani. -
A küldöttség másnap elindult Bécsbe.
Márczius 15-dike.
Azt mondják, a nép szava, Isten szava; s hogy is ne volna az, midőn jóért, nagyért s jogért lelkesül?
Mig Pozsonyban, hogy ugy szóljunk csiga-lábon haladt a dolgok menete, Pesten | sebes rohammal fejlődtek az események.
Azon késlelkedés, azon tétlenség, mely a fölirat körül a mágnások részéről mutatko zott, elkeserítette az amúgy is izgatott ke
délyeket. - -
A franczia forradalmat megelőzött reform lakomák magvai termékeny földre találtak
hazánkban is.
A központi ifjuság lelkesbjei felkarolták
a reformlakomák eszméjét, mely csakhamar viszhangra találván, az egyetemes ifjuság által melegen pártoltatott. A gyülések a Fil linger-kávéházban folytak, hol az „ellenzéki kör“ tanácskozmányait folyvást tartotta. Az ifjuság vezérei Petőfi Sándor, Irinyi József,
Jókai Mór, Vasváry Pál és Bulyovszky
Gyula voltak. . -
Márczius 12-dikére közgyülés lőn hir detve. A gyülés folyamodvány szerkesztését inditványozta, mely mielőbb az országgyülés elé lenne terjesztendő, azon kijelentéssel, hogy a benne foglalt méltányos és jogos kö vetelményekért mindent készek áldozni.
Az inditványt Irinyi József tette. A fo lyamodvány szerkezete igy hangzott:
„Egész Európa mozog. Az idő félszázad dal előbbre rugott. Egy gondolat rezgi át egész Európát: hogy a létező állapot tovább
nem maradhat. Nincs többé idő hosszas ta
nácskozásra avagy épen hallogatásra.
Az eszmék meg vannak érve; az élet szük sége követeli azokat. Mi máskor csak hosszu pillanatok alatt fejlődhetett ki, most rövid uton s haladék nélkül törvénybe iktatandó.
A fenyegető veszély elháritására a fegy
ver nem elégséges; e czélra nálunk az alkot mányosság bővebb kifejtése s a pragmatica sanctio által velünk kapcsolatban levő népek
nél annak behozatala az egyedüli eszköz,A nemzet nem elégszik meg többé egyes
engedményekkel; nem várhat a fejlődés ed digi lassu menetére. Egész alkotmányunkat kivánjuk ezuttal tisztába hozni.
Mit kiván tehát a magyar nemzet?
1. Kivánjuk a sajtó szabadságát, censura
eltörlését. -
2. Felelős miniszteriumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyülést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget, polgári
ésvallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereget.
6. Közös teherviselést.
7. Esküdtszék, képviselet egyenlőség
alapján.
|8. Urbéri viszonyok megszüntetését.
9. Nemzeti bankot.
10. A katonaság esküdjék meg az alkot mányra; magyar katonáinkat ne vigyék kül
földre; a külföldieket vigyék el tőlünk.11. A politikai statusfoglyok szabadon
bocsáttassanak. -
12. Uniot Erdélylyel.
Végül legyen béke, szabadság, egyet
értés.
A gyülés e 12 pontot magáévá tette, s azokat pártolni késznek nyilatkozék. A nép fölébredett s követelte megtagadott jogait.
Az ifjuság szónoka Vasváry Pál volt, ki in ditványozá, hogy a 12 pont rögtön terjesz
tessék az országgyülés elé. -Utána Klauzál lépett a szónokszékre.
Vasváry ajánlatát czélszerütlennek nyilvá
nitás inditványozá, hogy e helyett kéressék
meg inkább az országos ellenzék elnöke, gr
Batthyányi Lajos, hogy hivja össze mielőbb
PETŐFI SÁNDOR.
országos tanácskozmányra az ellenzéket, s a pontok ott vétessenek föl és határoztassanak meg s csak igy nyujtassanak be az ország
gyülésnek.Klauzál inditványa elfogadtatott. A gyü
lés másnapra lőn halasztva. Azonban ugyan azon nap estéjén hire futamodván a bécsi
forradalmi mozgalmaknak, a dolgok a középpontban egészen uj irányt vettek,
Fölvirradt márczius 15-dike. Ünnepelt nagy nap lesz ez mindenkor a nemzet törté netének lapjain. Ekkor szólalt meg a nép szava rémségesen, mint az elemek csatája közt a mennydörej.
Már kora reggel összegyült tanácskozás
A magy. szabadságharcz. I.
végett a fővárosi ifjuság. A gyüléshez elő
ször is Jókai Mór intézett lelkesítő lángbuz galmu szavakat.„Testvéreim! – mondá ő – a pillanat,
melyet élünk komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul; haladnunk, boldogulnunk kell ne künk is. Legyen béke, szabadság, egyetér tés. Követeljük jogainkat, melyeket eddig tőlünk elvontak s kivánjuk, hogy legyenekazok közösek mindenkivel.
Ezután felolvasván a 12 pontu proclama tiot, igy végzé szavait: „és ezen jogokat kö vetelni tartozik a nemzet, bizva önerejében s
az igaz ügy istenében!"
- -3
|
A 12 pont mindegyikét dörgő lelke sedéssel fogadta a gyülés. Ezután Petőfi Sándor a nép dalnoka lépett föl, s midőn csendre verődött a zaj, a költő ajkain meg
riadt a lelkesitő
Nemzeti dal.
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most, vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válaszszatok.
A magyarok Istenére Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nemleszünk!
Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek, haltak, Szolgaföldön nem nyughatnak.
A magyarok Istenére Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nemleszünk!
Sehonnai, bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza böcsülete.
A magyarok Istenére Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nemleszünk!
Fényesebb a láncznál a kard,
Jobban ékesítia kart.
És mi mégis lánczot hordtunk,
Ide veled régi kardunk ! A magyarok Istenére Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk! -
A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez.
Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot.
A magyarok Istenére Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nemleszünk!
Hol sirjaink domborulnak, Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok Istenére Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nemleszünk!
A_lángszavakra föllelkesült tömeg föl omelt ujjakkal, dörögve ismétlé az esküt.
A jelenlevők ezután egy szivvel egy lé lekkel az egyetemi ifjusághoz indulának, hogy felszólítsák őket is az ügy felkarolá
sára.
Az orvosnövendékek épen leczkén voltak.
A lelkesült ifjuság benyitván az iskola ajta ját, tömegesen betódult s a növendékeket
felszólítá, hogy a szent ügy érdekében csat
lakozzanak hozzá. A tanár hazament s a nö
vendékség az ifjusághoz csatlakozott.
Az egyetem udvarán Jókai ismét felol vasta a proclamatiot s Petőfi elszavalá nem zeti dalát. Az iskolák megnyittattak s a
jogászság és a bölcsészet hallgatók szintén
csatlakoztak.
Künn az egyetem előtt s a seminariumi téren roppant néptömeg gyült össze. Itt is
mét felolvastatott a proclamatio s elszavaltatott a nemzeti dal. Az esküt Isten szabad
ege alatt ezer és ezer ajak ismétlé.
Az eső folyton szakadt; de ez a mindin
kább lelkesülteket legkevésbé sem gátolá a
teendőkben. -
A nép elhatározta, hogy a proclamatio
első pontja, a sajtószabadságról, azonnal teljesülésbe viendő; mi csakhamar meg istörtént. -
A nép, mely ekkor már mintegy 5000-re szaporodott, tömegestül vonult Landerer és
| Heckenast nyomdája elé a Hatvani utczába.
A rend és béke fentartása tekintetéből vá
lasztmány küldetett a nyomdatulajdonoshoz, mely a nép nevében felszólítá, vajjon kész-e a 12 pontu proclamatiot és Petőfi nemzeti dalát minden előleges censura nélkül kinyomatni?
A szabadelvü nyomdatulajdonos készség gel engedett a nép szavának. Az iratok rög
tön lefordíttattak németre is.
Néhány pillanat alatt a gyorssajtó alól ezer és ezernyi példányban kerültek ki a sza bad sajtó első szülöttjei s osztattak ki a sü rün gyülekező közönségnek.
Az eső eközben folyton szakadt s az uj
| szülöttekre mintegy az égből látszott hullani
a keresztelés vize.
Ez volt a szabadsajtó diadalünnepe. A magyar kiküzdte azt, a nélkül, hogy fegy verhez nyult volna, vagy egyes polgártárs
nak csak haja szála is erőszakot szenvedett
volna.
Most már szabad lett a tér s föltárult az
addig leeresztett sorompó az ész mindenható
hatalmának.
Délután a nép a muzeum udvarában gyült össze, hol a szabad nyomtatványok több ezer példányban osztattak szét s egy példány örök
emlékül a muzeumban isletétetett.
* A Snéptömeg innét a városházba vonult, hol nyilvános tanácskozmányra most először nyilt meg a tanácsterem ajtaja.
A tanács ellenkezés nélkül magáévá tette azonnal a proclamatiót, s gróf Almásy Mó ricz az ablakból kiáltá le a népnek, hogy őfelsége a király is bizonyára valósítani fogja ezen igazságos kivánatot.
A nép azonban rögtöni gyümölcsét akará
3*
élvezni napi mozgalmainak, s bizottmányt küldött a helytartótanácshoz; mely készség gel engedett a nép igazságos kivánatának s megadta a sajtószabadságot.
A néptömeg ezután örömtől lelkesülten vonult fel Budára kiszabadítani a „Nép köny ve“ és „Józan ész" czimü munkáiért befo gott Stancsics Mihályt.
Mindenekelőtt azonban a rend fentartása
végett 14 tagból álló bizottmány neveztetett ki. A 14 tag névsora: Rottenbiller Lipót, Kacskovics Lajos, Staffenberger István, Mol nár György, Klauzál Gábor, Tóth Gáspár, Gyurkovics Máté, Irinyi József, Petőfi Sán dor, Irányi Dániel, Hengel Alajos, Egressy Samu, Vasváry Pál. Az erőszakoskodásnak nyoma sem volt.
Leirhatlan volt Stancsicsnak öröme, mi dőn a nép nevében igazságot szolgáltató al ispán, Nyáry Pál, tudtára adá, hogy szabad.
Örömében alig tudott szólni.
A roppant nép ezután kitörő lelkesedés sel vonult vissza. Stancsics kocsijából kifog ták a lovakat s fáklyák füstölgő világánál az ifjuság huzta Pestre. Esteli nyolcz óra volt. A merre a diszmenet vonult, az ablakok ki voltak világítva s a népség örömrivalgva harsogá: éljen a sajtószabadság, éljen az. "
egyenlőség.
A diszmenet a városház terén állapodott
meg, hol Stancsics kilépvén a kocsiból, mint szabad polgár a tanácsterembe ment, hálás köszönetet szavazván buzgó polgártársainak.Egyszerre azon hir terjedt el, hogy a szinházba is be fog mutattatni. A népség ez után a szinházba tódult. Bank Bánt adták. | A szinház fényesen ki volt világítva. A szi nészek nemzeti szinű kokárdát viselve jelen tak meg a szinpadon.
A közlelkesedés szünni nem akaró éljen viharokban nyilatkozott. Közkivánatra a Rákóczy indulót s a marseillest játszotta a zenekar. Egressy Petőfi nemzeti dalát sza valá. Füredi népdalokat énekelt s a kar Vö rösmarty szózatát zengé el.
A közönség 9 óra felé közakarattal oda hagyá a szinházat. A rend fentartására pol gárőrök czirkáltak az utczákon. Botránynak
hire hamva sem volt.
Igy vivta ki Budapest a sajtószabadságot marczius 15-kén, mely nap a magyar nem zet előtt örökre felejthetlen marad.
Másnap Budapest megünneplé a békés
átalakulást. Este a két város fénytengerben uszott. A világitás nagyszerü volt, mint nagyszerü a kivívott kétnapi békés dicsőség.Az ablakokból nemzeti lobogók s szőnyegek
lengedeztek.
A Duna hullámai fényesen tükrözék visz
sza az utczák világát. Örömzaj s lelkesedés
volt mindenütt.
Petőfi, a népköltő arczképe Emich könyv kereskedése fölött teljesen megvilágítva disz lett, fölötte e szavakkal: szabadság, egyen
lőség, egyetértés. -
nyomdai szedők zászlók alatt egye sülve, lelkesülve kiálták egygyé olvadva a néppel: éljen a sajtószabadság!
Az utczák nevei közől némelyek Petőfi inditványára uj nevet kaptak. A hatvani ut cza „szabadsajtó utcza"; a városház tér „sza badságtér"; az egyetemi utcza „marczius 15-dike utczá"-nak neveztetett el. A Fillinger kávéház „forradalmi csarnok" nevet nyert.
A szerencsés történtekért vasárnap mind két város templomaiban ünnepélyes „Te Deum" tartatott, mely alkalommal Sujánsz kytól hazafias dalt zengedezett a templomi
kar.
A bizottmány felszólítá a népet, hogy a
rend és csend fentartása tekintetéből irassa
be magát a rögtön fölállitandó remzeti őrse regbe; s azonnal ezrek és ezrek iratták be magukat.
A bizottmány erre vonatkozólag követ
kező felszólítást adott ki:
A létező polgári őrsereg jelenleg 1500 taggal fog szaporittatni. E végett minden becsületes ember magát mától kezdve a vá rosházán a bizottmány előtt jelentheti s ennek birálata folytán fegyvert s ismertető jelt ingyen fog kapni. A most létező polg. őrse reg is ugyanazon ismertető jelt veszi föl, mely lesz egy nemzeti szalag a balkaron s nemzeti szinü rózsa a fövegen.
Az ujonnan fölveendő polgárőr a létező osztályok bármelyikébe állhat be. A bizott mány teljes bizalommal várja minden becsü letes hazafitól, hogy a személy- és vagyon bátorságot nem fogja megsérteni, sem a köz békét és rendet megháborítani; s végül a bi zottmány teljes bizalommal megvárja minden becsületes hazafitól, hogy az őrsereg minden
egyes tagjai intéseit szivesen követni és tel jesíteni fogja.
Polgártársak! jelszavaink: éljen a király, alkotmányos reform, szabadság, egyenlőség,
béke és rend! -
A közcsend fölött ezután a polgári őrse reg őrködék, kiket a hullámzó néptömeg kitörő éljenekkel fogadott mindenütt az ut
czákon.
Ezután elhatároztatott, hogy Pozsonyba az országgyüléshez s a királyhoz Bécsbe másnap küldöttség menjen, mely megvigye őfelségének a nemzet közóhajtását.
A választmány e tárgyban következő fel szólítást adott ki: „Hazafiak! Két nagy, két dicsőséges nap folyt le. A mozgalom nagy sága és általánossága kivivta, hogy a mi rög tön teljesítendő volt, rögtön életbe lőn lép tetve. A többi nemzeti kivánatokat, a tiszta alkotmányosság alapelveinek törvénybe igta tását a két testvérváros 160,000 lakosainak
nevében erélyesen fogja sürgetni az evégre
Pozsonyba az országgyüléshez holnap indu landó két városi küldöttség.Ugyanezen küldöttség Bécsbe is fel fog menni s ő felségét, hódolva szeretett kirá lyunkat föl fogja kérni, hogy még ezen or szággyülést minél előbb Pestre áttenni mél
tóztassék.
A sajtó már szabad s az ideiglenes sza bályok, melyek sajtótörvény hozataláig a főkormányszék által fölállíttattak, tökélete sen kielégíthetik a sajtószabadság minden barátait. Az alkotmányos élet ezen legfőbb szüksége tehát már tettleg ki van elégítve.
Fogságban tartott polgártársunk Stan
csics Mihály, rögtön szabadlábra állíttatott.
A mely számban kész fegyvereket szerez hettünk, az országosan létesítendő nemzet
őrség felállításáig, Pestváros polgárhada a
lakosokból szaporíttatni fog.
Hazafiak! A béke és rend a lefolyt dicső mozgalmak alatt mind ez ideig legkevésbé sem sértetett meg, s a tegnapi kivilágitás alkalmával is, bár roppant néptömeg hul lámzott az utczákon, minden legkisebb kihá gás nélküli teljes rend volt. Ez dicsősége a fővárosnak, dicsősége a nemzetnek, közös büszkeségünk az egész világ előtt. Bizonyos
nak tartjuk, hogy ezen dicsőségünk, a jó
polgárok közremunkálása által tovább is szennyezetlen fenmarad. – A mit kiván tunk, meg van téve. A főváros derék pol gárai s különösen az egész munkás osztály meg lehetnek nyugodva, békén folytathat
ják munkájukat.
Eljen a király, alkotmányos reform, sza badság, egyenlőség, béke és rend."
Szónokul Hajnik Pál lőn megválasztva.
~*
|
A küldöttség Bécsben.
Az országgyülési küldöttség több ország gyülési tagtól s nagyszámu fiatalságtól ki sérve márczius 15-kén indult el Pozsonyból
átadandó a királynak az országgyülés fel
iratát.
A küldöttséget kimondhatlan lelkesedés sel fogadták a bécsiek. A tiszteletek különö sen Kossuthra voltak irányozva; mert hisz Kossuth volt az, ki márczius 3-ki beszédében a bécsiek számára is az alkotmányos szabad
ságot előbb sürgette, sem hogy azt maguk
csak említeni is merték volna nyilvánosan.A küldöttség nemzeti zászló után ünne
pélyes díszmenettel haladt a városba a leg
nagyobb lelkesedés kiséretében. István nádorkocsijából kifogták a lovakat s a közönség
huzta föl a királyi várba.Riongó éljenektől viszhangzottak Bécs
utczái. A hölgyek ablakaikból kihajolva, fehér kendőket, zászlókat lobogtattak s virágo
kat, koszorukat hintettek le. -
Este a város a legfényesebben kivilágít tatott s a tisztelgő küldöttségek egymást érték Kossuthnál; a lelkesült tömeg beszéde ket kivánt hallani a magyar szónokoktól s
Kossuth ez alkalommal négyszer szónokolt a néphez. Szavai varázs hatást idéztek elő.
Másnap már kora reggel hangzott a „Rá kóczi induló" „Tartsd meg Isten“ s a mar
seillei dal. Bécs ünnepi szint öltött.A küldöttség, István nádor vezérlete alatt déltájban indult meg a burg felé, kisérve roppant néptömegtől. A nádor következő szavakkal nyujtotta át ő felségének a fel
iratot:
„Felséges császár és apostoli király! Leg kegyelmesebb urunk! Magyarország karai és
rendci azokra nézve, miket a legujabb idők ben kifejlett események következtében felsé ged iránti hűségök, az összes birodalom iránti törvényes viszonyaik, s a haza iránti köteles ségök igényel, a nemzet közkivánatait azon alázatos fölirásba foglalták, melyet kikülde tésünknél fogva felségednek ezennel mély
tisztelettel bemutatunk. -
E kivánatok a nemzet alkotmányos éle tének, szellemi és anyagi javának, a kor igényei, s a körülmények sürgős volta által szükségelt kifejtését tárgyazván, ez által a szellemi erők, s anyagi tehetség azon lelke sült öszhangzásának élénkítésére vannak irá nyozva, melyben felséged a jövendő minden eseményei között királyi székének rendithet len támaszát találandja föl, s ekképen ujabb bizonyságai azon tántorithatlan hűségnek, melylyel a magyar nemzetet, a hódolatnak őseitől öröklött érzete, felségedhez elválaszt hatlanul csatolja.
Tökéletes bizalommal teszi le a nemzet
általunk hő kivánatait felséged atyai kezébe,
teljesen meg levén győződve, hogy felséged
bizodalmat tanusítand a nemzet iránt, mely valamint eddig törvényes fejedelmei hatalmának és dicsőségének mindenkor legszilárdabb
oszlopa volt, ugy a jövendő idők viszontag ságai között is felséged iránt mindig azon változhatlan hűség és szeretet érzetétől lesz lelkesítve, melyet alkotmányos szabadságáért s honáért hevülni soha meg nem szünik.S legyen fölséged meggyőződve, hogy hű
Magyarországa, mely legboldogabbnak érzimagát, ha felségedet keblében tisztelheti,
mindenkor tántorithatlan támasza s – ha
kellene – elszánt védfala is lesz felségednek."
-
Ferdinánd köszönettel fogadván a nem zet nyilatkozatát, kijelenté, miszerint a ma gyar nemzet hűségében mindig bizott s a nemzet kivánságát mielőbb sikeresíti.
Lenn a néptömegdobogó szívvel várta az eseményeket. Végre megnyilt egy ablak.
„Megvan" hangzott le egyszerre egy érczes hang. A lelkesülés leirhatlan volt.
A családi tanácskozmányban azonban a jószándéku király erős akadályra talált. La jos főherczeg volt főkép, ki a reformnak foly ton makacsul ellene szegült. A nádor azonban erélyesen küzdött a nemzet jogai mellett s kijelenté, hogy kész inkább lemondani állá sáról, sem mint eredmény nélkül térjen visz sza Pozsonyba. Hathatósan működének még e tekintetben Széchenyi és Eszterházy her
CZ{*$/. -
Végre a király mérlegbe vetve hatalom szavát, megadta a nemzet jogos kivánatát.
Másnap ő felsége a király következő kéz
iratot intézett a nádorhoz:
„Kedves öcsém, fönséges főherczeg, ná dor ur! Azon alázatos fölirásból, melyet
Magyarországom rendei nevében a mai napon
kedveltséged által kezemhez vettem, megért vén a hű magyar nemzet kivánságait, semmit sem késem atyai szivem tiszta sugallatából kijelenteni, hogy mindazon kivánságoknak teljesítésére, melyektől kedvelt Magyarorszá gom boldogsága és alkotmányos felvirágzása már most feltételezve vagyon, szivesen fordítandom gondjaimat. -
Es ez okból tudtul adom kedveltségednek,
hogy miután kedveltséged – mint az ország
rendeinek egyhangu akaratával elválasztott s általam megerősített nádor és királyi hely tartóm – a törvények értelmében teljes ha talommal fel van ruházva, ez országot, a hozzá kapcsolt részekkel együtt, a korona egységének és a birodalom kapcsolatának épségben tartása mellett, az országbóli távollé
tem alatt, a törvény és alkotmány ösvényén kormányozni, – én a hű karok és rendeknek egy, a fönálló honi törvények értelmében„független felelős miniszterium alkotása iránti kivánatát, elfogadni hajlandó vagyok;" ked veltségedet egyuttal felhatalmazván, misze rint evégre kedveltséget által előttem meg nevezett férfiakkal, nekem teljesen alkalmatos egyéneket jelöljön ki.
Egyuttal pedig oda mulkálkodjék, hogy
ezeknek hatásköre iránt czélszerü törvényja vaslatok, a karok és rendek által is helyesen kedveltnek tartott ama legszorosb kapocsnak kellő méltánylásával, mely a pragmatica sanctio által egyesült s atyai gondoskodá somra egyformán jogosított örökös tartomá nyaim között létezik, – az említett országos fölirásban érintett egyéb törvényjavaslatok kal együtt a karok és rendek által terveztes
senek és további elhatározásom alá mielőbb
terjesztessenek.
Adja kedveltséged e soraim foglalatját,
mely kedvelt Magyarországom mindenkor atyailag ápolt boldogsága iránti atyáskodóindulatomból származik – mint a kedvelt
séged által elém terjesztett kivánatokrai leg felsőbb válaszomat – az ország rendeinek tudomására." Bécs, márczius 17. 1848 Ferdi
nánd. s.k.
A sikert a nádor következő örvendetes
szavakkal tudatá Batthyány Lajos gróffal!
„Kedves gróf Batthyány! Ezennel tudó sítom önt, hogy ő felsége, meg levén győződve, miként a fenforgó körülmények sürgetőleg megkivánják, hogy azon felelős magyar mi niszterium, melynek alakításában ő felsége, mai napon kelt k. leirata által megegyezett,
haladéktalanul összeszerkesztessék és activi
tásba lépjen, engem felhatalmazni méltózta tott, hogy önt a törvények értelmében füg
getlen magyar miniszterium elnökévé kine
vezvén, ön, miniszter társait belátása szerint, akként és oly számban tegye legfelsőbb kir.
megerősítés végett javaslatba, amint azt, a miniszterium feladatához, a miniszter-társai törvények utján meghatározandó hatásköré hez és saját felelősségéhez képest, szükséges nek itéli. Egyébiránt legnagyobb hajlandó sággal maradok, méltóságodnak legszivesb jóakarója, István m. k. nádor.
A küldöttség márczius 17-kén érkezott vissza Pozsonyba. A nép örömujjongások közt fogadta a tagokat. -
Kossuth a kiváncsi néptömegnek egyik vendéglő erkélyéről, következő szavakkal hirdeté ki Magyarország uj chartáját: