Hitelezés a fejlődő országokban

FEJLŐDÉSGAZDASÁGTAN

Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszékén

az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék az MTA Közgazdaságtudományi Intézet

és a Balassi Kiadó közreműködésével

Készítette: Szilágyi Katalin

Szakmai felelős: Szilágyi Katalin 2011. január

•

2

11. hét

Hitelezés a fejlődő országokban

Szilágyi Katalin

Bevezetés

• Korábban is hangsúlyoztuk:

a fejlődő országokban korlátozott hitellehetőségek, tökéletlen hitelpiac,

• A hitelek felhasználását nehéz követni.

• Szándékolatlan nemfizetés (involuntary default) vs.

szándékos, stratégiai nemfizetés (voluntary, stategic default)

• Rossz kikényszeríthetőség, főleg nemzetközi hitelnél:

• hihető fenyegetés a további hitelek visszatartása?

• kereskedelmi hátrányok (hagyják ezt a gazdasági érdekcsoportok?)

• maguk a büntetések amortizálhatják a piacot

• Hasonló gondok a nagy intézmények biztosítási szolgáltatásával

• a biztosítottakról való információk hiánya (tulajdonsági és viselkedési is!),

• egy területen biztosítottak kárai között korreláció lehet.

3

A hitel iránti kereslet

• Alaptőke/állótőke (fixed capital):

új vállalkozás, jelentős kapacitásbővítés

• Forgótőke (working capital):

rendszeres hiteligény pl. termelési inputok kifizetése és az árbevétel érkezése között

• Fogyasztási hitel (consumption loan): jövedelemkiesés, vagy fogyasztási igénynövekedés,

pl. betegség-gyógyítás, esküvő

• Biztosítás iránti kereslet:

kockázatmegosztó közösségek

Tipikusan: mezőgazdasági hitelezés

• Formális, vagy intézményi hitelezők:

• állami bankok

• kereskedelmi bankok

• néha specializált hitelintézetek

• Fő gondjuk az információhiány

• ez nem baj, ha egyeznek a kölcsönadó és kölcsönvevő érdekei

• azzal akkor lehet gond, ha pl. fogyaszt befektetés helyett

• Korlátozott nemfizetési felelősség esetén bizonytalanság mellett rossz befektetési döntések születhetnek.

• Diszkrimináció a legszegényebbekkel szemben:

fedezetet kérnek, és számos illikvid formában nem is fogadják el.

4

Thaiföld

• A probléma: szegény vidéki gazdálkodók csak helyi informális hitelezőktől juthatnak pénzhez, igen magas kamatra.

• 1966 – állami ösztönzés, program a formális hitelek elterjesztésére (egyenlőségi és fejlesztési célokkal).

• 90%-ról 50%-ra (1975) ment le az informális hitelek aránya,

• de a hitelek egyáltalán nem jutottak el a legjobban rászorulóhoz.

• Nyilván a helyi hitelezők információs előnyben vannak a hitel összegére, a felvevő tevékenységére vonatkozóan, erős ösztönzők a visszafizetésre.

• Formális hitelek jobbára csak forgótőkére kaphatók. Se a fejlesztésekre, se a fogyasztási pálya simítására nem igazán lehet elérni őket.

• Formális hitelek 12-14%-os kamattal, informálisak 25–60%-os kamattal (monitoring költsége, kvázimonopol helyzet).

Helyi informális hitelezők főbb előnyei

• Elfogadhatnak pl. földet, sőt munkát is fedezetként, amit formális intézmények nem.

• Információ a hitelfelvevőkről

• Jobb hozzáférés formális intézmények hiteleihez

• Informális hitelezők típusai:

• rokonok-barátok közössége

• önkéntes hitelező- és kockázatközösségek

• termelési tényezőket kínálók (pl. földbirtokos)

• termékeket felvásárlók (kereskedők, feldolgozók: molnárok)

5

Mezőgazdasági hitelezés

• A tökéletlenség miatt nincs keresleti és kínálati görbe.

• Információs problémák: személyes, hitelezési kapcsolatok, melyek idő- és erőforrás-igényesek.

• Helyi hitelezők fix ügyfélkörrel, ismétlődő tranzakciók

• Összefonódó tranzakciós kapcsolatok, piacok

• Változó kamat helytől, forrástól, hitelfelvevőtől függően- Chambar, Pakisztán: informálisan átlagosan 78% kamat, de nagy szórással 18%–200% !

formális kamat 12%

• Adagolás: maximális összeg adott kamatra

• Exkluzivitás: hitelfelvételt csak egy helyről engednek – lokális monopóliumok.

Informális hitelpiacok elmélete

Hitelezők monopóliuma

• magyarázat a magas kamatokra

• empirikusan nem jól alátámasztott, legfeljebb igen lokális szinten

• elméletileg nem magyarázza a magas konkrét kamatokat, azok más formában is jelentkezhetnek

Hitelezői kockázat

• valamivel jobb elmélet

• szélsőséges formában: csak a lehetőségköltséget kérik a kamatban

6

• nagy nemfizetési kockázat (szándékolatlan és szándékos)

• i = formális kamat L = hitelösszeg, p = visszafizetési esély r = informális kamat

• zéró profittal: p(1+ r )L – (1+ i )L = 0, vagyis i = [ (1+ r ) / p ] – 1

• ráadásul nincs jó kikényszeríthetőség

• empíria: valójában a megkötött hitelek viszonylag ritkán dőlnek be Nemfizetés és állótőkehitelek

• A nagyobb összegű, kockázatosabb hitel könnyebben bedőlhet.

• A prémium mértékének növelése önmagában is rontja az esélyeket.

• A beruházásra, migrációra fordított hitel esetén az ügyféllel megszakad a kapcsolat,

ami nem érdeke a hitelezőnek

(még ha a felvevő vissza is fizeti a hitelt).

Nemfizetés és fedezet

• Számos nem sztenderd fedezet

• jelzálog a földön

• annak haszonélvezeti joga

• munkakötelezettség

• akár élelmiszerjegyek, stb. is

• Kérdés: ki hogyan értékeli a fedezetet?

Egyenlően, vagy a felvevő jobban?

(ekkor abban bízhat a hitelező, hogy nem lesz stratégiai nemfizetés)

• Példa: a hitelt felvevő farmer VS-re, földbirtokos (hitelező) VB-re értékeli farmer földjét mint fedezetet

• F egyéb veszteség, amelyet a farmer nemfizetés esetén elszenved

• Stratégiai nemfizetésnél a farmer akkor fizet, ha

7

L (1+i ) < VS + F

• A birtokos akkor kívánja inkább a pénzét vissza, ha L(1+i ) > VB

• Abban az esetben kerül a hitel visszafizetésre, ha VB < VS + F

• Ha mindketten magasra értékelik a zálogot, óriási kamat lehet a hitelen, nemfizetést okozva.

• Valójában a nemfizetés lehet a gazda célja (l. szegény országokban a földbirtok eloszlásának egyenlőtlenségei).

• Ez elsősorban fogyasztási hitelre és nem beruházásra érvényes.

Nemfizetés és adagolás

• A felvevő szeretne nagyobb összeget adott kamatra, de nem kaphat.

• A hitelező sokaknak szeretne hitelt adni és magas kamatra.

• A felvevő végső esetben elérhet más forrást és A minimum-profitot összességében

• A felvevő megkapja a szükséges hitelösszeget még elfogadható áron.

• Ha nem fizet, a hitelezőtől már nem kap többet kölcsönt.

• De mehet máshoz! ugyanennyiért!

• Vegyük be a hitelfelvevő több időszakos döntését:

Tegyük fel, N időszakot lát előre

8

f(L) – L (1+i ) ≥ A (részvételi korlát)

• Ha mindig visszafizet: N x [ f(L) – L (1+i ) ]

• Ha nem fizet: f(L) + (N - 1 )A

• Tehát:

• N x [ f(L) – L (1+i ) ] ≥ f(L) + (N- 1)A hogy visszafizessen

• f(L) – [N /( N-1)] L (1+i ) ≥ A hogy visszafizessen, szűkebb!!!

• Mekkora N? -> minél kisebb, annál torzabb helyzet.

• Adott kamatra nagyobb hitelt is felvenne a hitelező.

9

Információs aszimmetria és adagolás

• Eltérő kockázatú hitelfelvevők

(meg tudja-e a hitelező különböztetni?)

• Biztos és egy kockázatos típus (fele-fele arányban):

• A biztos várható haszna: R – (1+i )L és i1 = R/L – 1 kamatot fizetne

• A kockázatos várható haszna p [R’ – (1+i )L] és i2 = R’/L – 1 kamatot fizetne Információs aszimmetria és adagolás

• Így i2 > i1 (a kockázatos nem veszi figyelembe a saját kockázatát)

• A hitelező melyik kamatot válassza?

• П2 = p(1+i2)L – L

• П1 = 0,5 i1 L + 0,5[p(1+ i1)L – L]

• p < R /(2R’– R) esetén inkább alacsony kamatot választ.

Nemfizetés és kikényszerítés

• Ha a hitelfelvevőnek kellően fontos a jövő, tehát megbízható, rosszabb feltételekkel is hitelezhetnek neki

f(L) – L(1+i) > f(L) – [N/(N – 1)] L(1+i) ≥ A

• Ha a felvevő több forrásból is szerezhet pénzt, érdemes lehet neki nem fizetni és átmenni (sokszor igyekeznek maradásra ösztönözni kedvezményekkel).

• Min múlik a kikényszeríthetőség?

• Felvevő reputációja a hitelezők között

• Kis közösségben ez működhet, sőt szociális kikényszerítés is lehet.

• A fejlődéssel egy közösségben egyre kevésbé közvetlen kapcsolatok, szoros összetartás.

• De egy darabig még nincsenek erős formális intézmények.

10

• Ez rossz a hitelfelvevő klienseknek, költséges a felderítés

• 1981, Pakisztán: a hitel összegének 6,54%-a

• Lehet más meggyőződés a megbízhatóságról: más tranzakcióban való tesztelés (alkalmazás)

• Érdemes felderíteni?

• Rossz kockázatúak vannak, vagy csak opportunisták, akik nem fizetnek?

• Csak ha rossz kockázatúak léteznek, ad hasznos információt a felderítés.

• Ekkor a jók jelezhetnek visszafizetéssel, illetve először kis összegű teszthitelekkel.

Összefonódó tranzakciók:

• Fennálló tartozás idejére a hitelező használati jogot formál a felvevő valamely tulajdonára.

• Gyakran a hitelező és a felvevő üzleti kapcsolatban állnak.

• „Csak pénzkölcsönző” személy nem nagyon van a fejlődő országokban.

• Földbérlők hitelforrása a földbirtokos, földbirtokosé a kereskedő.

• Tilos a kamat felszámítása sok társadalomban, ezért például más tranzakcióban nyilvánul meg a prémium.

• Ha a hitelen kívül egyéb rendszeres kapcsolat, összefonódás van, az információ és más tranzakciós költségek kisebbek, könnyebb a kikényszerítés (sőt az összes tranzakcióban ösztönözhető egyszerre az „alárendelt” fél).

• Az összefonódás azért is jó, mert kevésbé torzul a hitelügyletből származó teljes elosztható többlet

1. példa:

• A napszámosnak a bőséges időszakban van munkája, w bért kap, az ínségesben hitelt kell felvennie, L összegűt.

• A földbirtokos a bőséges időszakban dolgoztat, és vehet fel i kamatra hitelt,

11

közvetíthet is a napszámosnak.

• Összekapcsolható a bérmunka és a hitel w* és i* paraméterek mellett

• w* = w –nél nincs összefonódás, csak tiszta munkaviszony és tiszta hitelviszony

• Tegyük fel, hogy w* < w, a napszámos részben munkájában fizet a hitelért.

• Érdemes lehet piaci kamatlábon hitelezni a birtokosnak, alacsonyabb bérrel fizettetve a hitelért.

12

2. példa

• A termelő, akinek hitel kell a tényezők megvásárlásához és a termékeit felvásárló kereskedő, aki jobb feltételek mellett kaphat hitelt.

• A rosszabb hitellel a termelő adott profitot mindenképp elér.

• Az összes többlet szempontjából optimális az lenne, ha a termelő elérné a kedvezőbb hitelt és aszerint termelne.

• A kereskedő ezt biztosíthatja neki egy olcsóbb felvásárlási árért cserébe, ami által a termelt mennyiség nem csökken.

Alternatív hitelezési politikák

• A hagyományos nagy formális intézmények nem alkalmasak a mezőgazdasági hitelezésre.

• A szükséges „mikroinformáció” miatt nem hatékonyak.

• 1. megoldás: az informális intézményekre építeni és ezek mentén építkezni.

• 2. megoldás: mikroszintű hitelintézmények tervezése.

Formális hitelek terjesztése informális közvetítőkkel / pro

• A fedezetek kezelésére alkalmasabbak az informális szereplők.

• Az informális szereplők jobb kockázatú hitelfelvevők

• Jobb információkkal rendelkeznek.

• Remélhető, hogy verseny alakul ki ezen a szinten, ami kontrollál.

• Társadalmi, vallási közösségek szintén jó közvetítők lehetnek.

13

Formális hitelek terjesztése informális közvetítőkkel / kontra

• Monitoring költségek:

• a több informális szereplő, több hitelfelvételi alternatíva

• ez nemfizetési kockázat

• nagyobb felderítési költség

• Összejátszás

• területek felosztása az informális hitelezők között (betartják, ha félnek egy kamatháborútól)

• Eltérő információk

• Ha egy informális szereplő jobban derít fel, mint a másik, és nagyobb lesz a hitelezhető forrása, egészen kiszoríthatja a másikat.

Mikrofinanszírozás

• Formális hitelezés az informális intézmények mintájára.

• Lehet a formális intézmény egyszerre hitelező és felvásárló – bár ilyen intézmény nehezen felépíthető lehet.

• Alternatíva: a közösségi információs bázis kihasználása – Grameen Bank:

hitelezés csoportoknak!

14

Grameen-modell / pro

• A tagok egymás után kapnak hitelt, részletekben.

• Ha valakinek a hitele bedől, a többiek sem kapnak többet.

• Önszelekció ->mindenki azzal áll össze, akiben bízik.

• Egymás figyelése, ösztönzése, segítése.

Grameen-modell / kontra

• Ha valaki fizetésképtelenné válik, a többieknek is érdemes az addig kapott hitelt nem visszafizetni (egymás utániság).

• Túlbiztosítás lehet a csoportban, ami lehet, hogy szuboptimális hozamú felhasználáshoz vezet.

• Csoport-alapúsága miatt rugalmatlan, ami gyorsan változó környezetben hátrány (a csoporttagok eltérő sikerű alkalmazkodása).

Grameen-modell /életképesség

• Magas adminisztratív költség

• korlátozott a kamat és a hitelösszeg

• bonyolult monitoring és szociális szolgáltatások

• Emiatt jelentős támogatás és

az intézménynek adott kedvezményes hitelek (1987–1994: 12–17%-os kamatú hitelek, de a piaci alapú működéshez 32–45% kéne!)

15

• Több hasonló intézmény nemzetközi szinten, gyakran szolvensek, sőt profitot termelnek, számos más szolgáltatást nyújtanak

-> fokozatos kiemelkedés a szegénységből

Grameen-modell /teljesítmény

• Hogyan hatott a program a résztvevőkre?

• Mérni nehéz:

• torzítás az ismeretlen okból jó kockázatúak irányába ->a hatás túlbecslése

• torzítás az ismeretlen okból igen szegények irányába ->a hatás alulbecslése

• instrumentum kellene

• földbirtokos rokonok száma?

• program előtt/után résztvevők/nem résztvevők

• becsült hatás = 17cent/dollár

• relatíve költséges tehát, de számos járulékos hatás

• rászorulók azonosítása

• oktatási, kulturális hatások

• túlcsordulás