Hollán Miklós, PhD (

(1)

Hollán Miklós, PhD (https://jog.tk.mta.hu/kutato/hollan-miklos)

Tudományos főmunkatárs, Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet, H-1097. Budapest, Tóth Kálmán utca 9. E-mail: hollan.miklos@tk.mta.hu,

egyetemi docens, NKE Rendészettudományi Kar. H-1083 Budapest, Ludovika tér 2.

Venczel Timea (https://jog.tk.mta.hu/kutato/venczel-timea)

Tudományos segédmunkatárs, Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet, H-1097. Budapest, Tóth Kálmán utca 9. E-mail: venczel.timea@tk.mta.hu

Hollán Miklós-Venczel Timea

A hálapénz büntetendősége a jogtudatban¹ Absztrakt

A tanulmány a „Büntetőjogunk szabályozási újdonságai – a jogtudatban” című hároméves kutatás egyik részeredményét mutatja be. A projekt célja elsősorban a büntetőjogi szabályozási újdonságaival kapcsolatos ismeretek és vélemények feltérképezése volt egy országos (a felnőtt magyar népességre reprezentatív) mintán. A kérdőívben a mindennapi életben, illetve a médiában gyakrabban előforduló 12 témához kapcsolódóan tettünk fel kérdéseket. Ezek egyik csoportja az egészségügyi ellátással kapcsolatos korrupciós cselekmények (ezen belül a hálapénz elfogadásának) büntetendőségére vonatkozott. Az eredmények alapján igazolódott azon hipotézisünk, hogy az átlagember a büntetőjogi szabályozása kapcsán ezen vonatkozásban is töredékes tudással rendelkezik. Nem tudtuk kimutatni, hogy az a válaszadók társadalmi-gazdasági helyzete befolyásolná jogismeretüket, hanem azt sokkal inkább véleményük vezérelte. A régebbi normák jobban tükröződnek az átlagember tudatában, de ennek oka ‒ a fenti általános törvényszerűségekre figyelemmel ‒ nem feltétlenül az új szabályozás ismeretének hiánya lehetett.

Kulcsszavak: büntetőjog, jogtudat, hálapénz, egészségügyi ellátással kapcsolatos korrupció

1 Lezárva 2019. augusztus 1. napján. Készült az NKFIH K 125378 számú „Büntetőjogunk szabályozási újdonságai – a jogtudatban” című 2017-2020 közötti projekt keretében az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetében. A kézirat előző változatával kapcsolatos hasznos kritikai megjegyzésekért köszönettel tartozunk Gajduschek Györgynek.

(2)

Miklós Hollán - Timea Venczel

The criminalisation of the acceptance of informal payments in healthcare sector: a new KOL research in Hungary

Abstract

The aim of the three-year project "Novelties of Criminal Law in Legal Consciousness" was to measure the knowledge of and attitudes of everyday people toward criminal law including regulatory novelties with questionnaire-based survey. In this paper, the authors analyse the responses to questions related to the criminalisation of the acceptance of informal payment in healthcare sector. We have verified our hypothesis that the average person has a fragmented knowledge even about this sector of criminal law. The answers were strongly influenced by attitudes towards this type of criminality. It was not substantiated, however, that this knowledge is substantially affected by socio-economic factors, by media consumption or by encountering criminality. Our hypothesis regarding the novelty of regulation has only partially been proven: older norms are better reflected in the mind of the average person, but the reason for this may not have been the lack of knowledge of the new regulations.

Keywords: criminal law, legal consciousness, survey, informal payments in healthcare sector

(3)

1 . B E V E Z E T É S

1 . 1 . A P R O J E K T R Ö V I D B E M U T A T Á S A

A „Büntetőjogunk szabályozási újdonságai – a jogtudatban” című hároméves kutatási projektünk célja elsősorban a büntetőjogi szabályozási újdonságokkal kapcsolatos ismeretek és attitűdök feltérképezése.

A projekt keretében 2018. októberében felvetettünk egy országos (a felnőtt magyar népességre reprezentatív) mintán egy kérdőívet. A válaszadóknak az egyes kérdések kapcsán egyrészt azt kellett eldönteniük, hogy a leírt cselekmény büntethető-e. Ezen felül arra is választ adhattak, hogy amennyiben ők lennének a jogalkotók, akkor a cselekményt bűncselekménynek nyilvánítanák-e.

A kérdőív a mindennapi életben, illetve a médiában gyakrabban előforduló 12 témához kapcsolódott. Ezek köre a vagyon elleni bűncselekmények büntethetőségi korhatárától, az állatkínzáson át a közhivatalnoknak adott ajándékok büntetendőségéig terjedt. A témaválasztás során az elsődleges szelekciós szempont – a kutatás célkitűzésével összhangban – az volt, hogy az adott témában a büntetőjogi szabályozás az utóbbi évtized(ek)ben változott.

Ezen belül is olyan témákat választottunk, amelyekkel a lakosság a mindennapi életben inkább találkozik, illetve amelyek a médiában jobban megjelennek. Figyelemmel voltunk harmadsorban arra is, hogy kapcsolódni tudjunk korábbi hazai kutatásokhoz (elsősorban Kulcsár és Sajó vizsgálataihoz), így mérni tudjuk majd nemcsak a büntetőjogi változások tudatát, hanem a jogismeret változását is.

Minden témát (annak komplexitásával arányosan) kettő, három vagy négy zárt kérdéssel mértünk, amelyek egészen pontosan leírtak egy-egy szituációt. Ezek közül az egyik mindig egy olyan szabályozási elemre vonatkozik, amely jogi megítélése változott. Feltettünk viszont egy vagy több olyan „kontrollkérdést” is, amely egy olyan elem ismeretét méri, amelynek vonatkozásában a szabályozás változatlan.

Az összes téma feldolgozása során a következő kutatási kérdésekre keressük a választ:

• milyen tudással rendelkezik az átlagember a jogi szabályozás kapcsán?

• milyen tényezők befolyásolják a jogismeretet?

• jobban tükröződnek-e a régebbi normák az átlagember tudatában?

(4)

1 . 2 . A T A N U L M Á N Y T Á R G Y A

Jelen írásban a hálapénzzel kapcsolatos kérdésekre adott válaszok elemzését végezzük el, figyelemmel arra is, hogy az orvosi hálapénz kérdése iránt már az elmúlt évtizedekben is komoly érdeklődés mutatkozott, mind a társadalomtudományok (pl. Hankiss 1978),² mind a jogtudomány képviselői részéről (pl. Ádám 1986; Györgyi 1988).³ Napjainkban pedig a hálapénz körül (újból) izzik a levegő, ami az annak leküzdésére irányuló politikai törekvések megerősödésére,⁴ illetve az ehhez kapcsolódó jogszabályi változásokra⁵ vezethető vissza.

Ugyanakkor csak elvétve fordul elő a hálapénznek az írott jog felöli megközelítése. A következő fejezetben csak röviden tudunk utalni a jogtudatkutatások különböző irányzataira, amelyből azonban kiderül, hogy ez, az írott jog felöli megközelítés évtizedek óta hiányzik a társadalomtudományokból. Szintén igyekszünk egy széleskörű válogatást nyújtani a hálapénz kutatásának különböző megközelítési módjairól. Ebből az is kitűnik, hogy a jogismereti megközelítés évtizedek óta hiányzik a magyar szakirodalomból. Így jelen kutatás szándéka szerint kitölti ezt az űrt és választ ad arra, hogy mennyire ismert az előny elfogadására vonatkozó szabályozás és ez mennyiben találkozik az emberek elvárásával.

2 . K U T A T Á S I E L Ő Z M É N Y E K

2 . 1 . A J O G T U D A T V I S Z G Á L A T Á N A K M E G K Ö Z E L Í T É S E I

Krekó találó megállapítása szerint „ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi lehet a viszonya a jogrendszer építményéhez az annak keretein belül élő, de ahhoz laikusan viszonyuló állampolgároknak, akkor valószínűleg a kiismerhetetlen komplexitás és az absztrakt idegenség lesznek a kulcsfontosságú mozzanatok” (KREKÓ 2015:417) ⁶. Így nem

2 H^ANKISS Elemér: „A korrupció” [1978] In: Társadalmi csapdák. Diagnózisok. 2. kiadás „Gyorsuló idő”

Magvető, Budapest, 1983. 77., 101. o.

3 ÁDÁM György: Az orvosi hálapénz Magyarországon. „Gyorsuló idő” Magvető, Budapest, 1986.;

GYÖRGYI Kálmán „Orvosi hálapénz és büntetőjogi felelősség” Magyar Jog, XXXV. évf. (1988) 9. sz.

752-761. o.

4 Lásd pl. http://mno.hu/interju/a-rezidensek-haborut-hirdettek-a-halapenz-rendszere-ellen-1162585, http://index.hu/belfold/2013/10/15/az_orvosok_is_utaljak_a_halapenzt/,

http://vs.hu/gazdasag/osszes/szegyellik-a-halapenzt-de-el-kell-fogadniuk-0519#!s1.

5 Ezek részletes ismertetését lásd 3. cím.

6 KREKÓ Péter: „Gyanús világ, gyanús jogrendszer” in HUNYADY György -- BERKICS Mihály (szerk.): A jog szociálpszichológiája. A hiányzó láncszem (Budapest: ELTE Eötvös 2015) 417--433.

(5)

véletlen a jogszociológiai kutatásokat az elmúlt néhány évtizedben a kritikai jogtudat- kutatások nagy száma jellemezte, amelynek fő kérdése, hogy mekkora a szakadék a

„valóságos jog” (law in action) és az „írott jog” (law in books) között.⁷

Hertogh (Hertogh 2004)⁸ a jogtudat-kutatások kétféle hagyományát különbözteti meg: 1) a Roscoe Poundtól eredeztethető amerikait, amelynek fókuszában az írott jog áll, még akkor is, ha a valóságos jogot kutatja. Tehát szempontja a jogászé; 2) az Eugen Ehrlichhez köthető európait, amely a társadalom felől közelít, és arra keresi a választ, hogy mit tartanak az emberek jognak?

A legtöbb empirikus kutatás az 1970-es évekig abból indult ki, hogy (elsősorban az írott) joggal kapcsolatos ismeretek és attitűdök mérhetőek, így a leggyakrabban alkalmazott módszerük a nagymintás survey volt. Ez volt a későbbi KOL (knowledge and opinion about law) irányzat, azaz a joggal kapcsolatos ismeretek és vélemények.

Ezzel szemben az elmúlt évtizedekben a kutatók, abból kiindulva, hogy a jogrendszerek nemcsak egyszerűen ’társadalmi tények, amelyek hatással vannak a társadalomra’ (jog és társadalom), hanem inkább a társadalom egy bizonyos vonatkozására használható címke (jog a társadalomban), elsősorban annak kutatására fókuszáltak, hogy az embereknek milyen elképzeléseik vannak a jogról és a jogi intézményekről. Ez utóbbi kutatások módszertanát, ellentétben a KOL-kutatásokkal, a leíró etnográfiai jellemzi (Hertogh 2004: 461).⁹ Hertogh erre reflektálva tér vissza az ehrlichi hagyományhoz, amelyben szerinte a „jogtudat ebben az értelemben alapvetően az emberek fejében lévő elképzelésekre utal (függetlenül bármilyen

’hivatalos’ jogtól)” (Hertogh 2018: 71).¹⁰

Részünkről a KOL-kutatások fogalmi keretét és elsődleges eszközét, a kvantitatív adatfelvételt használjuk. Kutatásunk fő kérdése tehát, hogy az emberek ismerik-e a jogszabályokat, illetve ha tehetnék, megváltoztatnák-e az ismereteik szerinti szabályozást. Ezt indokolja a kutatás fókusza, azaz egyrészt a büntetőjog azon jellegzetessége, hogy szabályai más jogágakhoz képest is nagyobb mértékben kötődnek a törvényekhez. Másrészt pedig az, hogy a kutatás elsősorban a szabályozási újdonságok ismeretére koncentrál, amely a

7 Roscoe POUND: „Law in Books and Law in Action” American Law Review 1910/44. 12--36

8 Marc HERTOGH: „A European Conception of Legal Consciousness: Rediscovering Eugen Ehrlich” Journal of Law and Society 2004/4. 457--481.

9Lásd HERTOGH (8. lj.) 461^.

10 Lásd HERTOGH (5. lj.) 71. Saját fordításban.

(6)

kutatási módszertanunkat szintén az állami jogra fókuszáló hagyományhoz köti. Kutatásunk így nem módszertani tekintetében, hanem a vizsgált joganyag szelektálásában és vizsgálatának mélységében jelentett újdonságot.

Engel (Engel 1998)¹¹ a jogtudatnak (Legal consciousness) két alternatív jelentését különbözteti meg: 1) jogi kompetencia vagy jogismeret; 2) a jog imázsa vagy percepciója. A jogtudat ezen eleminek összefüggéséhez kapcsolható a Marc Hertogh által kidolgozott modell a normatív profilokról (Hertogh 2010).¹²

Hertogh azért, hogy a jogi elidegenedés koncepcióján létrehozzon egy elemzési keretet, megalkotta a négy normatív profilt, amelyek segítenek abban, hogy leírjuk az emberek joghoz való viszonyát.

Hertogh szerint a legtöbb tanulmány, amely a jogi elidegenedésről szól, két alapvető kérdésre koncentrál:

1. „Ismerik az emberek a törvényt?”

2. „Azonosulnak az emberek a törvénnyel?”

Hertogh ezt a két kérdést az alábbi 2x2 mátrixba transzformálja:

1. táblázat: A négy normatív profil (Hertogh 2018: 58)

ISMERET

+ -

AZONOSULÁS+ Tájékozott azonosulás:

Legalisták

Tájékozatlan azonosulás:

Lojalisták

- Tájékozott elidegenedés:

Cinikusok

Tájékozatlan elidegenedés:

Kívülállók

11David ENGEL: „How Does Law Matter in the Constitution of Legal Consciousness?” In Bryant GARTH -- Austin SARAT (szerk.): How Does Law Matter? (Chicago: Northwestern University Press 1998) 109--144.

H^ERTOGH (8. lj.) alapján.

12 Marc HERTOGH: Loyalists, Cynics and Outsiders: Who are the Critics of the Justice System in the UK and the Netherlands? (September 8, 2010). International Journal of Law in Context, Vol. 7, No. 1, 2011.

(7)

Az első kérdést a jogi elidegenedés kognitív dimenziójának tekinti és a vízszintes tengelyre teszi. A második kérdés a normatív dimenziót fejezi ki és a függőleges tengelyen kap helyet.

A négyzet négy cellája különböző profilokat fejez ki.

Hertogh először is leszögezi, hogy ez a modell, csakúgy, mint más elemzési keretek, a valóság leegyszerűsítése¹³. Minél mélyebbre ásunk, minél tovább cizelláljuk, annál kifinomultabb képet kaphatunk. Például, előfordulhat, hogy ugyanaz az ember más profillal rendelkezik a különböző jogágak területén, különböző témákban vagy éppen életének egy másik szakaszában.

A modell azonban nemcsak arra alkalmas, hogy különböző társadalmakat, csoportokat hasonlítsunk össze, hanem arra is, hogy különböző jogágakat, esetleg különböző témákat vessünk egybe.

Hertogh tehát két alapvető kérdésre redukálja a jogismereti kutatások kiindulópontját: 1.

„Ismerik az emberek a törvényt?” 2. „Azonosulnak az emberek a törvénnyel?” Ezek alapján pedig megalkotja azt a mátrixot, amelynek négy cellája négy különböző profilt ad ki a joghoz való viszony alapján.

A jogtudattal foglalkozó kutatásokban általában felmerül a jogági fókusz szükségessége, így Engelnél is: „A jog különböző területeihez más percepciók, értelmezések és viselkedések kapcsolódnak, így ezeket külön kell választanunk a jogtudatkutatásokban is” (Engel 1998: ?).

14

2 . 2 . H A Z A I J O G T U D A T K U T A T Á S O K

A következőkben elsősorban azokat a hazai kutatási előzményeket ismeretjük, amelyek legalább részben büntető jogszabályok ismeretét mérték kvantitatív eszközökkel, lehetőleg országos reprezentatív mintán. A három kritérium együttesen nagymértékben korlátozta a felhasználható korábbi kutatásokat. Az is világossá vált, hogy a büntetőjogi vonatkozású témák a ’60-as, ’70-es években voltak a kutatások középpontjában. Ennek megfelelően elsősorban Kulcsár Kálmán és Sajó András kutatásait használtuk fel és tekintjük kutatásunk

13 Marc HERTOGH: Nobody’s Law: Legal Consciousness and Legal Alienation in Everyday Life. UK:

Palgrave Macmillan 2018.

14 Engel, D. (1998). How Does Law Matter in the Constitution of Legal Consciousness? In B. Garth & A. Sarat (Eds.), How Does Law Matter? (pp. 109–144). Chicago: Northwestern University Press.

(8)

előzményének. A számunkra legfontosabb kutatási előzményeket egy külön cikkben áttekintettük (Venczel 2018).¹⁵ Itt most csak a legfontosabb vonatkozásokat mutatjuk be.

2.2.1. Kulcsár Kálmán kutatásai

Kulcsár kutatásainak alapkérdése a jogismeret szintje és az azt befolyásoló tényezők feltárása volt: „Mihelyt [...] a jogi jelenségek alakulását tudományos pontossággal kívánjuk megközelíteni, tudnunk kell azt is, a valóságban milyen fokú ez az általánosnak feltételezett jogismeret, hogyan alakul egyes társadalmi rétegekben, egyes jogágak és jogszabályok szerint, milyen tényezők befolyásolják terjedését.” (Kulcsár 1967:7) ¹⁶

Kulcsár azt is megállapítja, hogy a büntetőjogban található a legtöbb olyan cselekvés, amelynek morális szabályozását (is) ismeri a közvélemény. Mivel jelen kutatásban csak büntetőjogi kérdéseket vizsgálunk, számunkra kiemelkedően fontos Kulcsáréknak az a megállapítása, hogy éppen a büntetőjog területén van a legkisebb eltérés a három társadalmi réteg között.

Kulcsár szerint az egyik oka annak, hogy a büntetőjogot jobban ismeri a közvélemény: „mert a büntetőjogszabályokról a büntetőjogi esetek útján való tájékozódás, akár a tömegközlési eszközök útján, akár informális módon nagyjából azonos intenzitással jelentkezik mindhárom fő társadalmi rétegben.” (Kulcsár 1967:21) ¹⁷ A fél évszázaddal ezelőttihez képest azonban ma már sokkal több információhoz sokkal könnyebben lehet hozzájutni, a bűnesetekről szóló tudósítások, a „krimik” pedig a bulvár tematikához kerültek. Ezeknek pedig szinte mindenki a fogyasztója. „A neomédia (majd utóda a hypermédia) nem egy iskolázott kisebbség nyilvánossága, hanem a társadalom valamennyi rétegét integráló populáris nyilvánosság kitüntetett terepe. Ennek egyik legfontosabb következménye, hogy az állami, közszolgálati paleomédiától eltérően a neomédia nem normatív centrum többé. Szemben a közszolgálati paleotelevízióval, amely az információ, a nevelés és a szórakoztatás állami monopóliumát jelentette a médiában, a szórakoztató, tabloid neomédia sokfókuszú, sokhangú és heterogén értékszerkezetű populáris nyilvánosság. Ami ott megjelenik, az nem hivatalos, nem is

15 VENCZEL Timea: „A hazai jogtudat-kutatás előzményei – a büntetőjogi rendszerünk megújulása kapcsán”

Állam- és Jogtudomány, 2018/4.

16 Lásd KULCSÁR (1. lj.) 7.

(9)

mértékadó, nem a társadalmi konszenzuson alapuló vélemény, hanem csupán egy a sok közül, és mint ilyen, a kulturális demokrácia egyik új megjelenési formája.” (Császi 2018:6) ¹⁸

Ugyanakkor ebben a médiakörnyezetben még fokozottabban érvényes, hogy az a médiafogyasztás, amely képes ezekből a hírekből, sztorikból deduktíve olyan következtetéseket, általánosításokat levonni, amely befolyásolhatja, növelheti a törvényismeretet, az iskolázottabb, magasabb státuszú válaszadók sajátja.

Kutatásunk jogági specifikumára tekintettel jelen kutatás nem annyira a politikai, mint inkább általában a tájékozottsággal véli összefüggőnek a törvényismeret szintjét. Mivel kutatások azt mutatják, hogy a médiafogyasztás, különösen a tévéhíradóé és a bulvár médiáé, összefüggésben van többek között a bűnözéstől való félelemmel és a büntetési hajlandósággal (Boda-Szántó 2011:329),¹⁹ így ezt a médiafogyasztással, egészen konkrétan televíziók esti híradóinak nézési gyakoriságával mérjük. Ugyanakkor azt is ellenőrizzük, hogy a politikai attitűdnek van-e befolyása a törvényismeretre, illetve annak evaluatív elemére.

A szabályozás újdonságának mérése csak érintőlegesen szerepelt Kulcsár kutatási tervei között. A témák, illetve kérdések kialakításánál volt „néhány olyan kívánság egy-egy jogág képviselői részéről, hogy próbáljunk adatokat szerezni az újabb -- különösen a régi szabályozással ellentétes vagy attól eltérő -- jogszabályok ismeretéről”(Kulcsár 1967:9)²⁰ Kulcsár egyik feltételezése az, hogy a különböző társadalmi rétegek között akkor van különbség az ismeretben, ha különbség van a jog és általános erkölcsi norma között, vagy még inkább, ha olyan cselekményről van szó, amelyet utóbbi nem szabályoz.

„Azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, ahol a válaszok nem jogismeretet fejeznek ki elsősorban, hanem általános tudati állapotot, mégpedig olyan tudati állapotot, amelyre valamelyik főbb társadalmi réteghez való tartozás nem sok hatással van, szinte kísértetiesen egyező válaszokat kapunk.” (Kulcsár 1967:21)²¹

18 CSÁSZI Lajos: „A mindennapi élet tabloidizációja a populáris médiában” szocio.hu 2011/1.

socio.hu/uploads/files/2011_1/csaszi.pdf 6.

19 Zsolt BODA -- Gabriella SZÁNTÓ: „The Media and Attitudes Towards Crime and the Justice System: A Qualitative Approach” Eur.J.Criminology 2011/8. 329.

21 Lásd Kulcsár (1. lj.) 21.

(10)

2.2.2. Sajó András kutatásai

Sajóék „megvizsgáltuk először azt, hogy az egyes személyek elképzelése szerint egy adott kérdésben mi a jog álláspontja, azaz gyakorlatilag megvizsgáltuk jogismeretét egyes deviáns jellegű viselkedések büntetendőségéről. Ezt az egyén feltételezése szerinti hivatalos álláspontot (szubjektív hivatalos büntetendőség) vetettük össze azzal a büntetendőségi állásponttal, amelyet az egyén ún. személyes véleményként adott elő.” (Sajó et al 1977: 41)²² Három jogterületet vizsgáltak: büntető-, polgári és alkotmányjog ismeretet. Kulcsárhoz hasonlóan ők is úgy találták, hogy a leginkább a büntetőjogot ismerték a megkérdezettek. Sőt megállapították, hogy „a közfelfogás többnyire érdeklődik a büntetőjogi kérdések iránt, ami a lekérdezhetőséget természetesen fokozza, és ezzel a válaszok megbízhatóságát emeli”. (Sajó et al 1977: 43)²³

Sajó ezt úgy pontosítja, hogy „az ismeretszint-különbség a büntetőjog javára akkor mutatkozik, ha a jogszerű-jogszerűtlen dimenziójára korlátozott feleletekkel dolgozunk. A büntetőjoghoz tartozó büntetési rendszer, a szándék megítélése, a cselekmények súlyossági rangsora kapcsán már korántsem ilyen egyértelmű a helyzet.” (Sajó 1986: 286) ²⁴ Ezt a kutatást éppen így alakítottuk ki: csak annak megítélését kérve a válaszadótól, hogy az adott cselekményt jelenleg büntetik vagy sem.

Sajónál is felmerült már az a probléma, hogy milyen jelentősége van az eltelt időnek, amióta egy új törvény, jogszabály hatályban van, azaz megismerhető. Sajó így utal rá:

„az adatfelvétel időpontjában folyó büntetés-végrehajtási reformok szempontjából különös jelentőséget nyert az ún. határozatlan ideig tartó szabadságvesztés intézménye. A kérdés érdekességét az adja, hogy egy, a mindennapi információktól távolabb eső, új megoldásról van szó, ahol a jogtudat „kreativitása” a pozitív jog befolyásától még érintetlen állapotban rögzíthető.”²⁵

Sajó is megállapítja, hogy ismeret és iskolázottság között összefüggés van, és ugyancsak arra jut, hogy akkor nem mutatkozik összefüggés törvényismeret és iskolázottság között, ha „a

22 Lásd SAJÓ--SZÉKELYI--MAJOR (1. lj.) 41.

23 Lásd SAJÓ--SZÉKELYI--MAJOR (1 lj.) 43.

24 Lásd Sajó 1986 (1. lj.) 286.

25 Lásd SAJÓ 1983 (1. lj.) 144.

(11)

kérdésre vonatkozó ismeret forrása a társadalmi gyakorlat” (Sajó 1983: 149).²⁶ Ami éppen Kulcsár megállapításának felel meg: ha a szabályozás egybecseng a morális megítéléssel, illetve a gyakorlattal, akkor nincs összefüggés ismeret és iskolázottság között. Ennek az összefüggésnek nagy szerepe lesz későbbi elemzésünkben.

Azt már Sajó is megállapította, hogy „a jogtudat alakulásában a makrotársadalmi változások és az egyéni életút alakulása mellett sajátosan kitüntetett helye van az egyéni jogi tapasztalatoknak. […] Ebben az összefüggésben elsősorban a jogilag releváns, illetőleg jogi formában megjelenő nagy társadalmi változásokat kifejező, általános tudatformálónak feltételezett rendelkezésekről kérdeztük a mintába került személyeket. Ugyanakkor szükségesnek látszott a konkrét egyéni tapasztalatokkal is foglalkozni.” (Sajó et al 1977: 24)

27

Mi is azt feltételeztük, hogy az egyéni tapasztalatok befolyásolják a jogtudatot, azonban mivel büntetőjogi kutatásról van szó, e tapasztalatok körét szűkebben határozzuk meg. Azt gondoljuk, hogy a legnagyobb befolyásoló erővel az bír, ha valaki bűncselekménnyel vagy szabálysértéssel került kapcsolatba. Minél közelebbi kapcsolatba, annál valószínűbb, hogy az adott törvénytelenséget illetően jártasabb lesz a jogban, vagy legalábbis érzékenyebb lesz a joggal kapcsolatos információk, híradások iránt.²⁸

Ezt több jogágra kiterjedő kérdéssorában Sajó is vizsgálta, de nem talált összefüggést törvényismeret és aközött, hogy valaki volt-e már életében vádlott vagy sem. „A vádlottak egyes jogi kérdésekre adott válaszait a minta egészével összevetve, csak elvétve találunk szignifikáns eltéréseket. Vonatkozik ez a büntetőjogi és nem büntetőjogi kérdésekre egyaránt.” (Sajó 1983: 171)²⁹

A tényállások kiválasztásánál a hipotézisekkel összhangban az egyik szempont, hogy a médiában gyakrabban szerepeljen, mert ahogyan Sajó írja: „a bűncselekmények iránt minden társadalomban nagy az érdeklődés, ezt az igényt a hírközlés és a művészetek kielégítik és táplálják.” (Sajó 1986: 285)

26 Lásd SAJÓ 1983 (1. lj.) 149.

27 Lásd SAJÓ--SZÉKELYI--MAJOR (1. lj.) 24.

28 (Az elemzésbe bevont független változók részletes leírását lásd a 1.1.2.Független változók fejezetben.) 29 Lásd SAJÓ 1983 (1. lj.) 171.

(12)

2 . 3 . A H Á L A P É N Z A K U T A T Á S I E L Ő Z M É N Y E K T Ü K R É B E N

2.3.1. Empirikus kutatások a hálapénzről

A magyar lakosság egy része fizet az egyébként ingyenes állami egészségügyi ellátásért informális csatornán keresztül, hálapénz formájában. 2008-ban a felnőtt lakosság 14 százaléka adott hálapénzt a felmérést megelőző egy év alatt.³⁰ Hasonló arányokat mért egy 2010-es nemzetközi kutatási program részeként készült felmérés is³¹, amely azt is megállapítja, hogy a kórházi ellátásban részesülők közel fele (44%) fizetett hálapénzt, átlagosan évi 37 300 Ft-ot.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2014-ben a legnagyobb összeget a kórházi orvosok kapták (4,1 milliárd forint), utána következnek a házi- és szakorvosok (2,5 milliárd Ft), a fogorvosok (1,1 milliárd Ft), végül az ápolók, orvosi asszisztensek, műtősök (508 millió Ft).³²

A szakirodalomban fontos és vitatott téma a hálapénz motivációja. Egyesek szerint a betegek hálájuk kifejezéseképpen fizetik a hálapénzt. Más a kutatások azonban rámutatnak, hogy a hálapénz inkább ún. „fee for service” szerepet tölt be. (Gaál et al 2006)³³ Tehát a betegek motivációja vagy a többletszolgáltatás (pl. gyorsabb sorra kerülés, több személyes figyelem) reménye, vagy éppen a félelem, hogy nem kapják meg a szükséges/megfelelő ellátást, ha nem fizetnek. (Baji et al 2015)³⁴

A hálapénz természetesen felveti az egyenlő hozzáférés elvét. Egy nemrég készült tanulmány a hálapénznek éppen erre a másik aspektusára világít rá: „a szülészeti-nőgyógyászati

30 http://median.hu/object.5f0ad37d-6ea6-4483-8e8c-fd851cabf721.ivy 31 https://weborvos.hu/adat/files/2012_december/egsz_4.pdf

32 https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/halapenz.pdf: „2014-ben a Háztartási Költségvetési és Életkörülmény Adatfelvétel (HKÉF) havi naplóvezetési kikérdezéséhez kapcsolódott egy kiegészítő felvétel a lakosság borravaló- és hálapénz-adási szokásairól. A kiegészítő kérdőív lekérdezése három hónapig tartott, amire összesen 1591 háztartás válaszolt”

33 Peter Gaál – Tamás Evetovits – Martin McKee: Informal payment for health care: Evidence from Hungary. Health Policy, Volume 77, Issue 1, June 2006. 86-102.

34 Baji P. – Pavlova M. – Gulácsi L. – Groot W. (2015): Does the Implementation of Official User Charges Help to Eradicate Informal Payments – Lessons to be Learnt from the Hungarian Experience.

Front Public Health. 2015; 3: 181

(13)

ellátásban jellemző hálapénz-jelenség a korrupció rendszerszintű megnyilvánulásának tekinthető” amely különösen a nőket fenyegeti.³⁵

A hálapénzzel kapcsolatos attitűdöket is számtalanszor vizsgálták már. Ezekből az derül ki, hogy a magyar lakosság és az orvostársadalom a hálapénzt szükséges rossznak tartja, melyre az egészségügyi dolgozók alulfinanszírozása miatt van szükség. (Baji et al 2013)³⁶ Annak ellenére, hogy egy nemzetközi felmérésben a válaszadók nagy része egyetértett azzal, hogy az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak adott hálapénzt vagy ajándékokat el kellene törölni és hogy a hálapénz hasonlít a korrupcióhoz, a lakosság toleránsnak mutatkozott a hálapénzzel szemben, hiszen egy más módon feltett kérdésből³⁷ kiderült, hogy a válaszadók többsége (52%) közömbös vagy pozitív attitűddel rendelkezett a hálapénzzel kapcsolatban.³⁸

Az egyik, 2009-ben készített felmérés eredménye szerint a hazai orvosok többsége (57%) nélkülözhetetlennek tartja a hálapénzt az alacsony bérek miatt. Kis részük (6%) gondolja úgy, hogy az állam a betegekkel pótoltatja ki az orvosok fizetését. Viszonylag magas azoknak az orvosoknak (43%) az aránya, akik megalázónak tartják a beteg által adott pénzt, és 17 százalékuk egyáltalán nem ért egyet vele.³⁹

Egy másik, az orvosok körében 2007-ben végzett felmérés is azt találta, hogy „az orvosok relatív többsége – a teljes felnőtt népességhez hasonlóan – úgy gondolja, hogy a „hálapénz igazságtalan, de el kell fogadni, mert nem lehet megszüntetni”.⁴⁰

2.3.2. Hálapénz a jogtudatban

Amint a következő fejezetből kiderül, a hálapénz sokféle szempontból kutatható, az ezzel kapcsolatos jogi ismeretekről azonban kevesen kérdezték meg a lakosságot. Sajó András

35 https://transparency.hu/hirek/sajtokozlemeny-a-korrupcio-egyes-tipusai-kulonos-veszelyt-jelentenek-a- nokre/

36 Baji P. – Pavlova M. – Gulácsi L. – Groot W. (2013) : Exploring consumers' attitudes towards informal patient payments using the combined method of cluster and multinomial regression analysis – the case of Hungary. BMC Health Serv Res (2013) 15(13):62.10.1186/1472-6963-13-62)

37 „Hogyan viszonyul az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak vagy egészségügyi intézményben más dolgozónak fizetett hálapénzhez – pozitívan, negatívan vagy közömbös?”

38 https://weborvos.hu/adat/files/2012_december/egsz_4.pdf

39 Szinapszis, 2010. http://reszasz.hu/index.php/104-szinapszis-sajat-tanulmany-halapenz-kutatas-2017 40 http://median.hu/object.b69aa720-5440-43b6-9a81-8b6f674889f4.ivy

(14)

1976-77-ben folytatott kutatásában találtunk olyan, a hálapénzzel kapcsolatos büntetőjogi ismeretre és megítélésre vonatkozó kérdést, amelynek eredményeit a mintahasonlóság alapján össze is tudjuk hasonlítani jelen kutatás eredményeivel.⁴¹ Sajnos Sajó kutatási eredményeit közreadó kötethez nincs kérdőív mellékelve, úgyhogy csak az elemzés szövegében és az eredményeket közlő táblázatokban leírtakra tudunk támaszkodni. Ez alapján az általa feltett ismeret kérdés így hangzott:

„Bűncselekmény-e, ha egy kórházi orvos jövőbeli műtétért pénzt fogad el?”

A személyes megítélésre vonatkozó kérdés pedig:

„Büntetné-e Ön, ha egy kórházi orvos jövőbeli műtétért pénzt fogad el?” (Sajó 1983)⁴²

Ha jól rekonstruáljuk, akkor Sajó az utólagos előny elfogadására nem tett fel külön ismereti kérdést, hanem a válaszadók személyes véleményét kérdezte, olymódon, hogy „más-e a helyzet, ha a pénzt a körzeti orvosnak adják azért, mert kijött megvizsgálni a beteget.”

3 . A B Ü N T E T Ő J O G I S Z A B Á L Y O Z Á S É S G Y A K O R L A T B E M U T A T Á S A

Minden jogtudat vizsgálat megtervezése és eredményeinek elemzése is szükségképpen feltételezi a kapcsolódó jogi szabályozás bemutatását. Mivel kutatásunk a jogtudat változására koncentrál a kiemelkedően fontos a korábbi (kb. 10 évvel ezelőtt hatályos) és a Btk.

szabályozási eltéréseinek bemutatása. A jogi szabályozás elemzése ‒ és ez a hálapénz kapcsán különösen igaz ‒ nem ragadhat le a törvényi szövegek szintjén, hanem annak a joggyakorlat álláspontjára is figyelemmel kell lennie, ahogy arra is, hogy a szakmai szervek (bíróságok, ügyészségek) mennyire tartják a szabályozást könnyen értelmezhetőnek. Mivel a kutatásunk a szabályozással kapcsolatos lakossági véleményeket is vizsgálja, szükségesnek tartottuk, hogy kitérjünk azokra a szakirodalmi javaslatokra is, amelyek a hálapénzzel kapcsolatos büntetőjogi szabályozások reformjára vonatkoznak.

3 . 1 . A K O R Á B B I S Z A B Á L Y O Z Á S

Az 1978. évi IV. törvény (továbbiakban: 1978. évi Btk.) 2003 óta hatályos szabályozása szerint a releváns vesztegetési tényállást „költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet vagy a

41 Vö. 6. cím.

42 Sajó (1983) 156. táblázat

(15)

társadalmi szervezet […] dolgozója vagy tagja” valósíthatta meg. Ha a költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet dolgozója vagy tagja nem volt jogosult önálló intézkedésre, akkor vesztegetésért csak akkor volt büntetendő, ha a jogtalan előnyt tevékenységével kapcsolatban kérte vagy kötelességszegésért fogadta el.⁴³

Ha viszont önálló intézkedésre jogosultnak minősült, büntetendő volt akkor is, ha az általa elfogadott jogtalan előny nem kapcsolódott kötelességének megszegéséhez.⁴⁴ Az ebben az időszakban uralkodó értelmezés szerint azonban „az önálló intézkedés […] tartalmát az egészségügyi tevékenység körében az igazgatási (irányító, szervező, ellenőrző) vagy gazdasági jellegű intézkedések jelentik, a gyógyító-megelőző tevékenység e körbe nem sorolható”.⁴⁵ Erre figyelemmel az orvos az önálló intézkedésre jogosultakra vonatkozó vesztegetési tényállás alapján csak akkor volt büntethető, ha „a hálapénzt nem gyógyító- megelőző tevékenységére tekintettel, hanem igazgatási (irányító, szervező, ellenőrző) vagy gazdasági jellegű intézkedési körében” fogadta el.⁴⁶

A költségvetési szerv (gazdálkodó szervezet) dolgozójának minősülő orvos akkor volt büntethető, ha „a hálapénzt kéri”,⁴⁷ illetve „a kötelességének megszegéséért adott hálapénzt elfogadja”.⁴⁸ Ezen felül az akkor hatályos büntető kódex szerint „kötelességnek előny adásához kötött teljesítése is kötelességszegésnek minősült”,⁴⁹ így „az orvosi kötelesség lényegi tartalmát jelentő gyógyító-megelőző tevékenység teljesítésének juttatáshoz kötése ugyancsak megalapozza a büntetőjogi felelősséget”.⁵⁰

Ezzel szemben vesztegetést nem valósított meg, ha „az orvos működésével, gyógyító- megelőző tevékenységével kapcsolatos, a szolgáltatás nyújtását követően adott előnyt

43 1978. évi Btk. 251. § (1) bek. Hatályos 2003. március 1. napjától.

44 1978. évi Btk. 252. § (1) bek.

45 A legfőbb ügyész állásfoglalása. i.m. I/3. pont.

46 A legfőbb ügyész állásfoglalása. i.m. II/c) pont.

47 A legfőbb ügyész állásfoglalása. i.m. II/ba) pont.

48 A legfőbb ügyész állásfoglalása. i.m. II/bb) pont.

49 1978. évi Btk. 258/A. § 2. pont.

50 A legfőbb ügyész állásfoglalása. i.m. II/bb) pont.

(16)

elfogadja”. Ha tehát „az […] orvos gyógyító-megelőző tevékenységére tekintettel adott hálapénzt nem kéri, de azt elfogadja, nem büntethető”.⁵¹

3 . 2 . A H A T Á L Y O S S Z A B Á L Y O Z Á S

3.2.1. A Btk. szabályozása

2012. évi C. törvény (Btk.) releváns tényállása szerint az büntetendő, aki „gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért”.⁵²

A 2012. évi C. törvény (Btk.) alapján a gazdálkodó szervezet „dolgozója vagy tagja” helyett annak „részére vagy érdekében” tevékenységet végző személy lehet a vonatkozó vesztegetési tényállás tettese. A Btk. ugyan az önálló tettesek körét az „aki” kifejezéssel határozza meg, de a speciális alanyiság megkövetelése a tényállás más eleméből ered. Csak olyan személy kérhet ugyanis előnyt „tevékenységével” kapcsolatban, aki a gazdálkodó szervezettel az előny kérését stb. megelőzően valamilyen speciális viszonyban van.

A Btk. tényállásában az önálló intézkedésre nem jogosult személyekre nézve sem szerepel utalás az elfogadott előny kötelességszegéssel való objektív kapcsolatára. (Itt most ki a hivatkozás Hollán vagy Gellér?)⁵³ A Btk. így lényegében az önálló intézkedésre nem jogosultakra is kiterjesztette azt a szabályozást, ami korábban csak az önálló intézkedésre jogosultakra vonatkozott. A gazdálkodó szervezettel kapcsolatos passzív vesztegetés tekintetében azonban hatályos jogunk is egyértelműen kiemeli, hogy csak a jogtalan előny kérése (elfogadása) stb. tényállásszerű. Ennek az elemnek a jelentősége a Btk. alapján nagyobb is, mint az 1978. évi Btk. idején, hiszen tevékenységgel kapcsolatos előnyök esetén az elkövető felelőssége kizárólag ezen alapul. (HOLLÁN 2014: 109)⁵⁴

51 A legfőbb ügyész állásfoglalása. i.m. II/c) pont.

52 Btk. 291. § (1) bek.

53 GELLÉR Balázs: „Paraszolvencia – büntetőjogi kategória?” Med et Jur, 4. évf. (2013) 4. sz. 19. o., H^OLLÁN Miklós: Korrupciós bűncselekmények az új büntetőkódexben. HVG-ORAC, Budapest, 2014.

111. o.

54 HOLLÁN: i.m. (2014) 109. o.

(17)

3.2.2. Értelmezési problémák és javaslatok a Btk. szabályozásának módosítására

Ezzel párhuzamosan a jogirodalomban (újból) vitatottá vált a hálapénz büntetőjogi megítélése. Ennek körében elsősorban az a kérdés merült fel, hogy az előny jogtalanságának megítélésére milyen kihatással van a Munka Törvénykönyvének azon rendelkezése, amely alapján „a munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el, vagy nem köthet ki”.⁵⁵A jogirodalom egy része szerint a munkáltató hozzájárulása nem zárja ki az előny elfogadása miatti büntetőjogi felelősséget (Gellér 2013:20; Tóth 2014:5).⁵⁶ Mások szerint viszont a munkáltató hozzájárulásával elfogadott előny jogszerű Hollán 2014: 108),⁵⁷ de az előny kérése, illetve kötelességszegésért való elfogadása tekintetében a hozzájárulás felelősséget kizáró hatása nem érvényesülhet. (Sinku 2012: 432)⁵⁸

Tóth Mihály a jogértelmezési vita megoldására azt javasolta, hogy „időlegesen vissza kell térnünk a korábbi [1978. évi] Btk. előírásaihoz. Ennek lényege tehát, hogy a hálapénz kérését mindenképpen indokolt tiltani, ebben nem tehető engedmény. […] A hálapénz elfogadását azonban, a korábbi több évtizedes szabályozással egyezően csak a hálapénz fejében történő kötelességszegés felmerülésekor indokolt büntetőjogi eszközökkel kezelni”. (Tóth 2014:5)⁵⁹ A Legfőbb Ügyészség 2014 májusában a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál jogszabály-módosítást kezdeményezett, „mert a hálapénz elfogadása kapcsán felmerülő passzív gazdasági vesztegetés tényállásának törvényi megfogalmazása nem egyértelmű”.

Álláspontjuk szerint a tényállás „normaszövegének értelmezése során markáns jogi érvek szólnak úgy a büntetőjogi felelősség megállapítása, mint annak hiánya mellett”, így „a tényállás jelenlegi megfogalmazása – miután az a felelősség kérdésében egymással ellentétes értelmezésnek ad teret – nyilvánvalóan sérti a jogbiztonság követelményét”.⁶⁰

55 2012. évi I. törvény (Mt.) 52. § (2) bek.

56 G^ELLÉR i.m. 20. o., T^ÓTH Mihály: „Boríték kapható” Élet és Irodalom, LVIII. évfolyam (2014. július 11.) 28. sz. 5. o.

57 HOLLÁN: i.m. (2014) 108. o.

58 SINKU Pál: „A korrupciós bűncselekmények” In: Büntetőjog II. Különös Rész (szerkesztőlektor: Busch Béla). HVG-ORAC, Budapest, 2012. 432. o.

59 Tóth: i.m. 5. o.

60 http://mklu.hu/hnlp14/?p=9361.

(18)

Az Igazságügyi Minisztérium 2015. március 30. napján közzétett⁶¹ egy törvénytervezetet (a továbbiakban: Tervezet), amely számos vonatkozásban kiegészítette és megváltoztatta volna a Btk. korrupciós bűncselekményekre vonatozó szabályozását. A Tervezet 32. § h) pontja alapján a Btk. 291. § (1) bekezdésében az „avagy a” szövegrész az „avagy a kötelességének megszegéséért a” szövegrészre módosult volna. A rendelkezéshez fűzött indokolás szerint a módosítás egyértelművé tette volna, hogy „nem valósítja meg a vesztegetés elfogadása bűncselekményét az az eset, amikor a gazdálkodó szervezet részéről eljáró személy a másik féltől az e személy által kapott szolgáltatással való megelégedettsége kifejezéseként utólag, a teljesítést követően fogad el valamilyen anyagi vagy más juttatást. Bűncselekményt csak az az eset képez, ha az előny elfogadása a kötelességszegés célzatával történik.”

Ezt követően a Kormány (előadóként az igazságügy miniszter) 2015. május 5. napján nyújtotta be az Országgyűlésnek az „egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról” szóló törvényjavaslatot,⁶² amely a Btk. korrupciós bűncselekményekre vonatozó szabályozásának megváltoztatására irányult. Ez számos vonatkozásokban a Tervezeten alapult, de már nem tartalmazott a hálapénzzel kapcsolatos rendelkezést, ahogy az annak alapján elfogadott 2015.

évi LXXVI. törvény sem. A hálapénzzel kapcsolatos rendelkezés visszavonására a javaslat indokolása nem adott magyarázatot. Az Igazságügy Minisztérium sajtómegkeresésére azt közölte, hogy a javaslat „a lefolytatott társadalmi és szakmai vitát követően […] a nevezett módosítást nem tartalmazza”.⁶³

A Tervezetben szereplő rendelkezés visszavonása nem oldotta (nem is oldhatta) meg a az addigi büntetőjogi szabályozás problémáit. Továbbra sem volt egyértelmű, hogy milyen kihatással van a munkáltató előzetes hozzájárulása az orvosok által elfogadott előnyök jogtalanságának megítélésére. Ami tehát továbbra is biztos maradt, az a hálapénz büntetőjogi megítélésével kapcsolatos jogbizonytalanság.

61 http://www.kormany.hu/hu/igazsagugyi-miniszterium/hirek/a-korrupcio-hatekonyabb-felderitese- erdekeben-modositana-a-btk-t-az-im.

62 T/4643. törvényjavaslat – Egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról, 2015. május 5.

63

http://www.penzcentrum.hu/biztositas/megsem_legalizaljak_a_halapenzt_magyarorszagon.1044732.html .

(19)

3.2.3. A Kúria elvi határozata

Ezt követően hozta meg a Kúria harmadfokú eljárásban a Bhar.III.6/2015/20. számú ítéletét.

Az ennek alapjául szolgáló ügyben megállapított tényállás szerint egészségügyi dolgozók kértek, illetve fogadtak el előnyöket szülészeti ellátással kapcsolatban.⁶⁴

Az előnyök elfogadása kapcsán a Kúria a vesztegetés törvényi tényállásának megvalósulását vizsgálta.⁶⁵ Ennek kapcsán szögezte le alaptételként, hogy a „jogtalannak nem tekinthető előny” a vesztegetés bűncselekményét „nem alapozhatja meg”.⁶⁶

A Kúria kimondta, hogy „kérés alatt értendő […] a célozgatás, a szokásokra történő figyelemfelhívás stb. is”.⁶⁷ Így „egyértelműen kérésként értékelendő”, amikor a „vádlott erre irányuló kérdés nélkül hívta fel a hozzátartozók figyelmét, hogy illik megköszönni, honorálni a »csapat« tagjainak tevékenységét, ideértve az aneszteziológust is”.⁶⁸ Ezzel szemben nem minősült kérésnek a beteg vagy hozzátartozója által feltett „kérdésre adott tájékoztatás”,⁶⁹ amikor az egészségügyi dolgozók „a szülő nők vagy hozzátartozóik kérdésére, érdeklődésére adtak választ” a hálapénz szokásos összegéről.⁷⁰

A Kúria határozata definiálta a hálapénz fogalmát. Ezen meghatározás szerint a „hálapénz az a juttatás, amelyet az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét követően a beteg vagy hozzátartozója hálája, köszönete jeléül a szolgáltatásban közreműködő egészségügyi dolgozónak nyújt”. Erre figyelemmel nem hálapénz az „előre […] az egészségügyi ellátás, gyógykezelés megkezdése előtt […] adott előny”, de azon előny „sem, amelyet a beteg nem saját elhatározásából, nem önként szolgáltat”,⁷¹ így „a kért és ennek eredményeként kapott juttatás [sem] sorolható a hálapénz kategóriájába”.⁷² A „hálapénz [n]em minősül jogtalan előnynek, hiszen a jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény [Szja. tv.] 1. számú

64 Kúria Bhar.III.6/2015/20., Indokolás [17]-[20].

65 Kúria Bhar.III.6/2015/20., Indokolás [35].

(20)

melléklete kifejezetten nevesíti […], mégpedig akként, hogy a 7.2. pont értelmében a hálapénz […] adóköteles jövedelem.”⁷³ A hálapénz elfogadása azonban csak akkor jogos, ha

„az nem a kötelességszegés honorálása”.⁷⁴

A hálapénz jogtalansága a Kúria szerint „független a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012.

évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 52. §-ának (2) bekezdésében írt előzetes munkáltatói hozzájárulás hiányától. Ez utóbbinak ugyanis csupán munkajogi […] szempontból lehet jelentősége”, „az esetleges fegyelmi vétség megvalósulása” tekintetében.⁷⁵

A Kúria a cselekmények megítélésére az elkövetéskor hatályos 1978. évi Btk. rendelkezéseit alkalmazta.⁷⁶ Azonban harmadfokú ítélet kimondta azt is, hogy – jogtalan előny hiányában – a

„hálapénz elfogadása a Btk. „291. §-a figyelembevételével nem minősül vesztegetésnek”.⁷⁷ 3 . 3 . A Z 2 0 0 3 . É S A 2 0 1 3 . Ó T A H A T Á L Y O S S Z A B Á L Y O Z Á S O K

Ö S S Z E V E T É S E

A Btk. szabályozása az 1978. évi kódexétől abban tér el, hogy ‒ amennyiben a törvények joggyakorlatban uralkodó értelmezését is figyelembe vesszük ‒ az előny előzetes elfogadása hatályos büntetőjogunk szerint bűncselekményt képez. Nem történt változás viszont abban a vonatkozásban az utóbbi tizenöt évben, hogy az előny utólagos elfogadása (ha nem kötelességszegésért történik) nem bűncselekmény. Ahogy abban sem, hogy az előny (előzetes vagy utólagos) kérése korrupciós bűncselekménynek minősül.

4 . K U T A T Á S I K É R D É S E K , H I P O T É Z I S E K 4 . 1 . K U T A T Á S I K É R D É S E K

Kifejezetten a hálapénzzel kapcsolatos kutatási kérdéseink voltaképpen ugyanazok, mint a projekt egészében, csak leszűkítve erre az egy témára. Így:

• milyen tudással rendelkezik a magyar felnőtt lakosság a hálapénzt jogi szabályozásáról?

(21)

• milyen tényezők befolyásolják a jogismeretet?

• jobban ismerik-e a régebbi szabályozást?

A kutatási előzmények alapján azt feltételeztük, hogy a hálapénz szabályozását, mivel büntetőjogi kérdés és sokaknál társadalmi gyakorlat, a magyar társadalom elég jól fogja ismerni.

Ha pedig valóban tudásról beszélünk, akkor feltételezhető, hogy a régebben jelen lévő szabályozás ismertebb az emberek körében, hiszen nagyobb eséllyel szembesültek vele életük folyamán. Ismeretek esetében társadalomtudományi közhely, hogy társadalmi csoportok között különbség van. Ugyanakkor a szakirodalom alapján az tűnt valószínűnek, hogy a büntetőjogi kérdések esetében nincs különbség a csoportok között. Releváns kérdésnek tűnt azonban megvizsgálni, hogy változott-e a közvélemény ismeret tekintetben és azt is, hogy mi az alapja ennek az ismeretnek. A projekt tekintetében pedig az tekinthető újdonságnak, hogy korábban nem vizsgáltak egyetlen jogágat a témák és kérdések ilyen széles spektrumán.

Természetesen mindhárom kérdés esetében megvizsgáltuk az összefüggést a szokásos szocio- demográfiai változókkal: nem, életkor, iskolai végzettség, településtípus, foglakozás, ideológiai álláspont, vallásosság, anyagi helyzet, háztartás összetétele, valamint a jogintézményekbe (bíróság, Alkotmánybíróság, ügyészség) vetett bizalommal is.

Korábbi kutatásokban is felbukkan a tájékozottság, mint ismeretet befolyásoló tényezők. Az újabb kutatások alapján ezt ebben a kutatásban médiafogyasztással, egészen konkrétan televíziók esti híradóinak nézési gyakoriságával mértük. Az elemzéshez két kategóriába osztottuk a válaszadókat:

1. akik gyakrabban (hetente legalább egyszer) néz olyan híradókat (TV2, RTL Klub), amelyekben bulvár témaként gyakran felbukkannak bűnesetek,

2. akik ritkábban vagy egyáltalán nem nézik ezeket a híradókat.

A törvényismeret és az egyéni tapasztalatok összefüggésének vizsgálatához módszertanilag finomítottunk a korábbi vizsgálatokban feltett kérdéseken és az egyéni tapasztalatokat inkább egyfajta „törvénytelenségi-távolság” skálával mértük. Nemcsak a közvetlen tapasztalatokra kérdeztünk rá, hanem arra is, hogy a válaszadó szűkebb vagy tágabb környezetében

(22)

előfordult-e áldozat, illetve elkövető vagy szemtanú. Annak jelzésére, hogy mennyire közeli az érintettség, egy skálát alakítottunk ki, ezzel könnyítve meg az őszinte válaszadást egy nehéz kérdésre. Négyféle olyan bűncselekmény-kategóriára kérdezünk rá konkrétan, amelyeknek a szabályozását mértük (vagyon elleni, erőszakos, szexuális, korrupciós) és a bármilyen más bűncselekményben való érintettséget is vizsgáltuk. Az összes kérdést összegyúrva három változót alakítottunk ki: elkövető, áldozat, illetve szemtanú. (Sajnos azonban még így is olyan kis elemszámú kategóriákat kaptunk, hogy az nem alkalmas az egyéni tapasztalatokkal való összefüggés vizsgálatára.)

5 . A K U T A T Á S M Ó D S Z E R T A N A ; E R E D M É N Y E K

A felmérés terepmunkáját a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet végezte 2018.

október 12-ike és 17-ike között. Az adatfelvételre a válaszadók lakásán került sor, strukturált kérdőív alkalmazásával, omnibusz adatfelvétel keretében. Az interjú a kérdezőbiztos felügyelete, és segítsége mellett, önkitöltéses eljárással készült, az ország felnőtt (18 éven felüli) lakosságát reprezentáló 1200 fős mintán. A mintavétel módja többlépcsős rétegzett véletlen eljárás volt.

A mintának a véletlen eljárásból adódó kisebb torzulásait az adatok feldolgozása során a népszámlálási adatok alapján a nem, az életkor, az iskolai végzettség és a településtípus szerint négydimenziós súlyozással korrigálták. Jelen elemzéshez is az így súlyozott adatfájlt használtuk.

A hálapénzzel kapcsolatban a következő három szituáció megítélését kértük a válaszadóktól:

1. Egy orvos a beteg számára ingyenesen járó műtétért 30 000 forintot kér az ellátásra jogosult betegtől.

2. Egy orvos a beteg számára ingyenesen járó műtét előtt 30 000 forintot fogad el az ellátásra jogosult betegtől.

3. Egy orvos a beteg számára ingyenesen járó műtét után 30 000 forintot fogad el az ellátásra jogosult betegtől.

Ezek közül⁷⁸ a második kérdés vonatkozik a szabályozási újdonságra, hiszen az előny előzetes elfogadása 2013. július 1. napja óta büntetendő. A három szituációból fogalmilag csak

78 Ahogy azt A büntetőjogi szabályozás és gyakorlat bemutatása fejezetben leírtuk

(23)

harmadik esetben szólhatunk (ebben a tanulmányban is használt jogi értelemben) hálapénzről, a másik két kérdés csak azzal szorosan összefüggő szituációkra vonatkozik.

5 . 1 . A Z I S M E R E T R E V O N A T K O Z Ó E R E D M É N Y E K E L E M Z É S E

5.1.1. Az egyes szituációkra vonatkozó eredmények

Az előny kérésével kapcsolatos kérdésre, a válaszadók éppen fele (50 százalék) válaszolta helyesen azt, hogy ezt a jelenlegi törvények büntetik.

2. táblázat

Egy orvos a beteg számára ingyenesen járó műtétért 30000 forintot kér az ellátásra jogosult betegtől. Büntetik-e? (százalék)

ismeret

büntetik 50

nem büntetik 48

nem tudja 2

*azok nélkül, akik (N=29) egyik szituációs kérdésre sem válaszoltak

Kevesebben (34 százalék) ismerték helyesen a legújabb szabályozást: azt, hogy büntetik, ha egy orvos a beteg számára ingyenesen járó műtét előtt 30 000 forintot fogad el az ellátásra jogosult betegtől.

3. táblázat

Egy orvos a beteg számára ingyenesen járó műtét előtt 30 000 forintot fogad el az ellátásra jogosult betegtől. Büntetik-e? (százalék)

ismeret

büntetik 34

nem büntetik 63

nem tudja 2

(24)

A legtöbben (72 százalék) azt tudták, hogy nem bűncselekmény, ha egy orvos a beteg számára ingyenesen járó műtét után 30 000 forintot fogad el az ellátásra jogosult betegtől.

4. táblázat

Egy orvos a beteg számára ingyenesen járó műtét után 30 000 forintot fogad el az ellátásra jogosult betegtől. Büntetik-e? (százalék)

ismeret

büntetik 26

nem büntetik 72

nem tudja 2

5.1.2. A hálapénzre vonatkozó ismeretek összességében

Összességében a lakosság közel fele (45 százalék) gondolja úgy, hogy a hálapénzzel kapcsolatos egyik felsorolt cselekedet sem bűncselekmény. Ők tehát úgy tudják, hogy az orvos nem büntethető, függetlenül attól, mikor és milyen előzmények után kerül hozzá a pénz a betegtől. Akinek van tudomása olyan formáról, amely nem törvényes, a leginkább az orvos által kért előny büntethetőségéről tud.

Az összes válaszadó mindössze 9 százaléka tájékozott teljes mértékben a hálapénzzel kapcsolatos kérdéseket illetően. Ennyien vannak tehát tisztában azzal, hogy a három eset közül, csak a műtét utáni ajándék elfogadás nem büntetendő, a többi igen. Négytized (40 százalék) azok aránya, akik két kérdésre válaszoltak helyesen. Közülük kicsit többen (23 százalék) tudták, hogy a kérés és a műtét előtti elfogadás egyaránt törvénytelen, mint ahányan (16 százalék) azt, hogy a kérés büntetendő, de a műtét utáni elfogadás nem. A megkérdezettek közel fele (48 százalék) csak egy kérdésre tudta helyesen a választ: túlnyomó többségük a műtét utáni hálapénz-elfogadás büntethetetlenségét ismerte.

5. táblázat

Helyes válaszok száma (százalék)

(25)

%

egy sem 3

egy 48

kettő 40

mindhárom 9

Összesen 100

6. táblázat

A helyes válaszok különböző kombinációja (százalék)

ismeret csak azt tudja, hogy műtét utáni elfogadás nem büntetendő 48 azt tudja, hogy műtét előtti elfogadás és a kérés is büntetendő 23 azt tudja, hogy műtét utáni elfogadás nem büntetendő, de a kérés igen 16 tudja, hogy csak az orvos által kért és a műtét előtti hálapénz elfogadás

büntetendő (mindhárom kérdésre helyes válasz)

9

egyéb 4

ÖSSZESEN 100

A válaszadók mindössze 12 százaléka gondolja, hogy más megítélés alá esik a műtét előtt, illetve után elfogadott pénz, tehát az utólagosságban rejlő különbség kevesek számára tudatosul. Egynegyed (25 százalék) szerint mindkettőt bünteti a törvény, kétharmad (63 százalék) szerint egyiket sem.

5.1.3. Az újdonságok ismerete

Kutatásunk egyik alapkérdése, hogy van-e befolyása az új szabályozás megalkotása vagy hatálybalépése óta eltelt időnek a törvényismeretre. Ezzel kapcsolatos hipotézisünk szerint ha több idő telik el egy szabályozás hatálybalépése óta, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a válaszadó a szabályozásról hallott, vagy valamilyen módon kapcsolatba került vele.

Az előny kérése/elfogadása esetében ez a hipotézis igazolódni látszik: a legújabb szabályozás, az előny előzetes elfogadásának bűncselekmény volta a legkevésbé ismert.

(26)

Ha azokat tekintjük a jelenlegi szabályozás ismerőinek, akik mind a három kérdésre a jelenlegi szabályozásnak megfelelően válaszoltak (9 százalék) és azokat a régi szabályozás ismerőinek, akik úgy hiszik, hogy műtét előtt elfogadhat pénzt (16 százalék), akkor is megállapíthatjuk, hogy majdnem kétszer annyian vannak, akik a régi szabályozást ismerik, mint ahányan az újat.

Ugyanakkor, ha McNemar teszttel megvizsgáljuk, hogy van-e szignifikáns különbség a három jogszabály ismerete között, akkor nemcsak a régi és az új jogszabályok ismeretében mutatkozik szignifikáns különbség, hanem a két régi között is.⁷⁹

5.1.4. A társadalmi-demográfiai csoportok jogismerete

Minden kérdésnél megvizsgáltuk azt is, hogy van-e összefüggés az ismeret és a 4.1-ben felsorolt független változók között. Azonban semmilyen jelentős és magyarázókeretbe rendelhető összefüggést nem találtunk. Azt is elvethetjük, hogy a válaszok teljesen véletlenszerűek, mivel nagyon ritkák (2 százalék körüli) az inkonzisztens válaszok (pl. akik úgy vélik, nem büntetendő az orvos, aki kér, de büntetendőnek tartják az elfogadót).

Az ismeretek viszonylagos függetlensége a társadalmi-demográfiai csoportoktól azt erősíti, hogy az eredményeink nem feltétlenül a törvények ismeretét tükrözik, hanem az erkölcsi normákat, vagy egyszerűen a társadalmi gyakorlatot.

5 . 2 . A V É L E M É N Y E K E L E M Z É S E

5.2.1. Az egyes szituációkra vonatkozó vélemények

Minden egyes szituációval kapcsolatban nemcsak azt kérdeztük meg, hogy az jelenleg bűncselekmény vagy sem, hanem azt is, hogyha a kérdezett hozná a törvényeket „büntetné vagy nem büntetné ezt?”

Nagyon magas, közel kilenctized (86 százalék) azok aránya, akik megbüntetnék a műtétért pénzt kérő orvost.

79 p=0,000 minden esetben

(27)

7. táblázat

Egy orvos a beteg számára ingyenesen járó műtétért 30000 forintot kér az ellátásra jogosult betegtől. Büntessék-e? (százalék)

vélemény

büntessék 86

ne büntessék 13

nem tudja 1

A válaszadók túlnyomó többsége (68 százalék) az előzetes előnyt elfogadását is büntetné, de többen vannak, akik nem törnének pálcát az orvos felett, aki elfogadja az előzetes előnyt, mint ahányan elnéznék az előny kérését.

8. táblázat

Egy orvos a beteg számára ingyenesen járó műtét előtt 30 000 forintot fogad el az ellátásra jogosult betegtől. Büntessék-e? (százalék)

vélemény

büntessék 68

ne büntessék 31

nem tudja 1

Az embereket legjobban megosztja az utólagos előny elfogadásának megítélése: egyik felük (56 százalék) büntetné, másik felük (42 százalék) nem.

(28)

9. táblázat

Egy orvos a beteg számára ingyenesen járó műtét után 30 000 forintot fogad el az ellátásra jogosult betegtől. Büntessék-e? (százalék)

vélemény

büntessék 56

ne büntessék 42

nem tudja 1

5.2.2. A hálapénzre vonatkozó vélemények összességében

Ami a hálapénzzel kapcsolatos esetek büntetendőségéről vallott véleményeket összességében illeti, a többség (52 százalék) mindhárom felsorolt cselekményt büntetné. Nagyon kevesen (11 százalék) vannak, akik egyiket sem. Egyötöd körüli (18 százalék) azok aránya, akik úgy gondolják: legyen legális, hogy az orvos elfogad pénzt, de ne kérhessen büntetőjogi retorzió nélkül. Alig valamivel több mint egytized (13 százalék) azok aránya, akik csak a műtét utáni elfogadást nem büntetné, de minden mást igen. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a hálapénzzel kapcsolatos esetekben a magyar társadalom büntetési hajlandósága magas és a hatályos joggal szemben az elfogadás büntetlensége tekintetében kritikus.

A válaszadók 16 százaléka ítéli meg különbözőképpen a műtét előtt, illetve után elfogadott pénzt. A többség (55 százalék) mindkettőt büntetné, háromtized (29 százalék) egyiket sem.

Az orvos általi kérés (86 százalék büntetné), illetve elfogadás (54 százalék büntetné) szabályozásának megítélésében is (csakúgy, mint az ismeretnél) nagyobb a különbség, mint az előzetes (66 százalék büntetné), illetve az utólagos elfogadás (56 százalék büntetné) megítélése között.

10. táblázat

A három cselekmény közül hányat büntetne? (százalék)

egyiket sem 11

egyet 20

kettőt 17

(29)

mindhármat 52

összesen 100

11. táblázat

A büntetendőségről alkotott vélemények különböző kombinációja (százalék) vélemény

műtét után elfogadhat az orvos 13

bármikor elfogadhat az orvos pénzt, de nem kérhet 18

minden esetet büntetne 52

egyik esetet sem büntetné 11

egyéb 6

ÖSSZESEN 100

Az orvos általi kérés nagymértékű elítélésében tehát minden bizonnyal szerepet játszik, hogy éppen az adás önkéntessége fontos szerepet játszik a büntetlenség helyeslésében, a kéréssel pedig ez elvész. Erre utal az is, hogyha az önkéntességet a leginkább kifejezőnek azt tekintjük, amikor a beteg magától ad, a hálát pedig az esemény utáni ajándékozás fejezi ki a leginkább, akkor sokkal nagyobb különbséget találunk az önkéntes-nem önkéntes, mint a hálás-nem hálás szituációk megítélése között: Amint ugyanis láttuk, a nem önkéntes adást (az orvos általi kérést) az emberek 86 százaléka ítéli el, azaz büntetné. Ezzel szemben az önkéntes adás időzítéstől független mindkét formáját összesen 54 százalék büntetné. A hála fő

„indikátorát”, a műtét utáni adást a megkérdezettek 56 százaléka büntetné, viszont a hálát kevésbé kifejező mindkét másik szituációt együttesen az emberek 66 százaléka ítéli el.

12. táblázat

A hála és az önkéntesség szempontjai a büntetendőségről alkotott véleményekben (százalék)

büntetné, ha nem önkéntes (orvos kér) 86