A LEGÚJABB OLASZ IRODALOM

A LEGÚJABB OLASZ IRODALOM

Í R T A : DR.- VÁ R A D Y I MR E

A RÓMAI M AGYA R TÖ R TÉ N E TI IN TÉZ ET TA G JA

SZO M BATH ELY

MARTINEUM K Ö N Y V N Y O M D A R .-T.

A LEGÚJABB OLASZ IRODALOM

Í R T A : D R. V Á R A D Y I M R E

A RÓMAI M AGYA R TÖ R TÉ N E TI IN TÉZ ET TA G JA

SZO M BATH ELY

MARTINEUM K Ö N Y V N Y O M D A R .-T.

1925

K ülönnyom at a szom bathelyi áll. reáliskola 1924—25. évi értesítőjéből.

A lá b b ia k b a n az olasz irodalm i élet utolsó h u sz o n ö t e sz te n d e ­ jé n e k v ázlato s k ép ét próbálom adni. C élom és a ren d elk ezésem re álló té r eg y arán t azt követeli, hogy csak olyan írói egyéniségek és m unkák m egbeszélésére szorítkozzam , am elyek e n n ek a n e g y e d ­ századnak irodalm i m ozgalm aiban irá n y je lz ő k s a m o d e rn olasz lélek m űvészi m egnyilatkozásai. A v életlen vagy a d iv a t szeszélyé­

ből közönségünk e lő tt ism erő s han g zású v á le tt n ev ek közül nem egy hiányozni fog te h á t e lapokról, m áso k n ak n á lu n k tu la jd o n íto tt jelentősége az olasz v iszo n y latb a helyezve elto ló d ik m ajd , v iszo n t aránylag sok lesz az új iro d a lm a t v alóban re p re z e n tá ló oly an n e ­ vek szám a, am elyek eddig nem ju to tta k el hozzánk.

A m íg szellem i életü n k n ek az olasz k u ltú rá v a l való laza k a p ­ csolatai fo ly tán ennek k ö z v e títé sé t jó fo rm á n csak a fo rd ító i m egbí­

zásokat hangos nem zetk ö zi sik erek u jjm u ta tá s a sz e rin t adó k iad ó k szolgálták s közönségünk n ag y jáb ó l b e é rte D ’A n n u n z io v a l, ső t utóbb a m estere h írén ek örö k éb e lé p e tt G u id o da V e ro n a m űvészi sz e n n y lite ra tú rá já t is az olasz géniusz dicsőségének v o lt h a jla n d ó elfogadni, e géniusz való v o n ásain ak ra jz a kevés é rd ek lő d éssel t a ­ lálk o zh ato tt volna. R adó A n ta ln a k 1896-ban k észü lt s k ö rü lb elü l L eo p ard iv ai végződő szép olasz iro d a lo m tö rté n e te ó ta tu d to m m a l nem is je le n t m eg nálu n k olyan írás, m ely a m ag y ar o lv asó k ö zö n ­ ségnek összefüggő és kom oly hitelű tá jé k o z ta tá s s a l szolgált volna az ú jab b k o ri olasz iro d alo m ered m én y eirő l.

N a p ja in k b a n a zo n b an m in th a fölengedni készülne e közöny, a győzedelm es O laszország felé m in th a m a tö b b v onzalom m al te ­ kintene a m ag y ar közvélem ény, m in t v a lam ik o r a szö v etség esre tek in tett. A z ország politikai te k in té ly é n e k s h atalm i sú ly án ak e rő s­

bödése szellem i élete irá n t is az eddiginél élénkebb figyelm et éb ­ re s z te tt E u ró p a népeiben, az em lékek és m úzeum ok O laszo rszág a m ellett a m o d ern és ak tiv Itália is érd ek essé v ált s en n ek az á lta ­ lános ára m la tn a k ho zzán k is e lju to tt hu llám át it t sa já to s po litik ai, gazdasági és érzelm i tén y ez ő k növelik. A tö rv é n y h o z á s k ö zép isk o ­

láin k egy részéb en k ö telező ta n ítá s i tárg g y á te tte az olasz nyelvet, m ely az isk o lán kívüli n y e lv o k ta tá s b a n az u tolsó eszten d ő k fo ly a­

m án a fran ciáh o z h asonló te r e t h ó d íto tt m ár, k ö n y v p iacu n k o n az olaszból való leg ú jab b fo rd ítá s o k szám a so k szo ro san m eg h alad ja az előbbi évek enem ű te rm é sé t s sz ín p a d ja in k a sok párizsi tö m eg ­ árú k ö z ö tt id ő n k é n t érd em es olasz m u n k án ak is h e ly e t szorítanak.

íg y m a tá n nem id ő szerű tlen m ár e kísérlet, m ely et szerény b ev ezető kalauzul sz án tam azoknak, ak ik tö b b e t k ív á n n a k tu d n i az olasz iro d alo m jelenéről, m in t am e n n y it az egyelőre m ég nagy tá jé ­ k o zatlan ság g al v á lo g a to tt s in k á b b csak a k ö n n y ű sz ó ra k o z ta tá s c é ljá t szolgáló fo rd ítá so k n y ú jta n a k .

* * *

A m o d e rn olasz iro d alo m M anzonival (1785—1873) és L eopar­

div al (1798—1837) k ezd ő d ik . K e ttő jü k m űvészete, b ár közel száz e sz te n d ő s (a ,,Jegyesek“ első k ia d á sa 1827-ben jelen t meg), még m a is él, ső t közelebb áll a legújabb nem zed ék gondolatvilágához és ízléséhez, m in t a század fo rd u ló nagy iro d alm i vezéregyéniségei, a k ik n e k isk o lá já b a n n ő tt fel m in d en szám o ttev ő m ai író. M anzoni szelíd ro m a n tik á ja , a k a th o lik u s g o n d o lato n nyugvó d erű s és szi­

lá rd egy en sú ly ú világfölfogása, erő s nem zeti z am a ta és keserűség nélküli h u m o ra m a épp olyan ú jb ecsű é rté k e k e t je len ten ek m egint az év tized es m e d d ő világnézeti, tá rsa d a lm i és m űvészi erő feszíté­

sekből k iá b rá n d u lt izm osabb k e d ély e k szám ára, am ilyen m egindul­

ta n s fá jd a lm a s m eg értéssel m erü ln ek el L eo p ard i pesszim ista lírá ­ já b a azok, ak ik a m o d e rn élet tü lek ed ő zsiv ajáb ó l — m in t vala­

m ik o r ő —- csak az ö rö k em b eri szen v ed és ja jsz a v á t hallják. M in d ­ k e ttő jü k e t az igaz, m ély és tis z ta hum ánum s a nem es, z á rt fo rm a ú jra é le d t tisz te le te teszi a m ai nem zed ék közeli rok o n áv á. K ö lté­

sz e tü k az em b eri szellem elm ú lh a ta tla n érté k e in e k állom ányába ta rto z ik .

H aso n ló je le n tő sé g e t leg rajo n g ó b b h o n fitársai sem tu la jd o n í­

ta n a k G iosuè Carducci (1835— 1907) életm űvének, aki m iu tán egy e m b e rö ltő n á t n e m ze tén ek p é ld á tla n h a tá s ú nevelője volt, m a O lasz­

o rszág b an is alig érd ek el v alak it m ély eb b en legöregebb k o rtá rsa in és a k ritik á n kívül. A zo k a tu lajd o n ság ai, am elyek az idegen szá­

m ára k ö lté sz e te átélését szinte le h e te tle n n é teszik, ihletének m a jd ­ nem k izáró lag o san hazafias jellege, fá ra sz tó szónoki p áth o sza, klasz­

szikus m in tá k o n k ö rü lm én y es filologizálással m esteriv é csiszolt n y elv én e k hideg szárn y alása, az ün n ep ély es fo rm áb an m egderm edő, arán y lag gyér bensőséges em b eri ta rta lo m s a filozófiai mélység h iá n y a id e g e n íte tté k el tőle u tolsó ta n ítv á n y a it, a jelen olasz g ene­

rációt is. A m erevségig férfias szem érm e tu d ó s fo rm a im á d a tta l p á ­ rosulva a v irtu ó z t a k ö ltő ro v á s á ra fe jle sz te tte k i b en n e s nem egy k ö ltem én y éb en D ’A n n u n zio k ristá ly tisz ta , zengő, de jeges lehelletű stró fá in a k egyenes ősére ism er az em ber. M űv észetén ek sok eltan u lh ató m esterség b eli elem e h am a ro sa n e lk o p o tt az epigó­

nok kezén, de élete és em b eri a la k ja sokáig te rm é k e n y p é ld á ja fog m arad n i a cselekvő h az a sz e re te tn e k , céltu d ato s, k ita rtó m u n k á n a k s em elk ed ett erkölcsiségnek.

C ard u ccit a „tö rtén elem k ö ltő jé n e k " szo k ták nevezni: sa já t k o ra eszm éivel sokszor é rte tle n ü l és ellenségesen állo tt szem ben, a ro m a n tik a szellem étől h an y atló koráig é rin te tle n m a ra d t, a k a ­ th o lik u s m odernizm us m ozgalm aira a „S átán h o z" ír t h im nuszával felelt. M ind e te k in te tb e n teljes ellen téte A ntonio Fogazzaro (1842 1911), ak in ek reg én y eib en M anzoni liberális, vallásos, ro m a n tik u s irán y a éled ú jjá egy lelk iism ereti e lle n té te k tő l z a k la to tt, lázasabb s idegesebb k o r és egy gyönge, vergődő,, h a tá ro z a tla n , szin te nőies m űvésziélek által m e g h a tá ro z o tt v álto zatb an . M anzoni re n d ü le tle n hite nem a d a to tt m eg F ogazzaronak, de épp oly k evéssé tu d o tt lem o n d an i a vallás b izo n y o sság ain a k vigaszáról, m in t ellentállni a te rm é sz e ttu d o m á n y o s g o n d o lk o d ás izgató v a rá z sá n a k s in k áb b ru ­ galm as és ingatag, m in t m ély és b á to r szellem lévén, sem sa já t éle­

tében, sem re g é n y alak jaib an ez e llen tétek d ö n tő ö sszecsap ására és a m egváltó k a ta rz is ra so h a nem k erü l sor. E g y eztetések és m eg­

alkuvások árá n való k ib ék ítésü k k épezi k ö ltészetén ek állan d ó p ro b ­ lém áját, regén y eib en szü n etlen m egújuló lelki krízisein ek ra jz á t adja, m elyekben tö b b a vallásos jám borság,, m in t az élő h it s tö b b az érzékek lep lezett, m iszticizált gyönyöre, m in t az egyszerű földi szerelem tisztasága. E gyház és tu d o m á n y által e g y fo rm án v issza­

u ta s íto tt ködös, illuzionisztikus világnézete legkevésbbé „Piccolo m ondo a n tic o " cím ű reg én y éb en ju t érv én y re, ez Fogazzaro e g y et­

len m esterm ű v e s e z é rt még m a is n ép szerű olvasm ány. H a tá s a a századvégi új olasz ro m an ticizm u s m etafizikai d ile tta n tiz m u sá b a n lépten-nyom on felism erh ető s h o z z á já ru lt an n ak a fülledt e ro tiz ­ m usnak k iv irág o ztatásáh o z, m ely u tó b b a C arducci-féle form ai tö ­ kély m e lle tt D ’ A nn u n zio m ű v észetén ek m ásik legjellem zőbb ö sz­

szetevője lett, m a azonban a k ath o lik u s m o d ern izm u s felem ás g o n ­ dolatvilágával e g y ü tt kim erült.

A n n ál általán o sab b G iovanni Verga (1840—1922) k ö lté sz e té ­ nek tisztelete. Ő is ro m a n tik u s ö n é le tra jz i reg én y ek k el k e z d te p á ­ ly á já t s m ár élete d e re k á n tú l volt, am ik o r v eleszü letett realisz­

tikus lá tá sm ó d ja a szicíliai n ép éle t áb rázo lásáb an m e g találta te r ­ m észetes érvényesülési te r é t s egyidejűleg k ialak u lt fa ta lista világ­

szem léletével p á ro su lv a az addig Z o la n y o m án já ró olasz n a tu r a ­ lista elb eszélésn ek ú j ir á n y t szabó, egyéni v e re tű m esteré v é te tte . O b je k tiv itá sa , szigorú m é rté k ta rtá s a , az ala k ja i so rsa irá n t való látszó lag o s érzék etlen ség e k ö n n y e n hidegségnek te ts z h e tik ugyan s jó té k o n y a n ellen sú ly o zta a ro m a n tik a szelében lobogó olasz in ­ d iv id u alizm u st, v a ló já b a n pedig m in d en szen v ed ést m ély em beri ré s z v é tte l eg y ü ttv iselő rezig n ált lírá t tak ar. A z em b er életét tito k ­ zato s, z sa rn o k i h atalo m intézi, a végzet kezében m in d n y á ja n — jók, ro sszak e g y a rá n t — te h e te tle n szen v ed ő bábok, „legyőzö tte k "

v ag yunk. V e rg a ala k ja i e z é rt szen v ed ély ü k b en is csak lá tsz a tra cselekvők, tén y leg p asszív an viselik s ö té t v égzetük b e te lté t s ha sírn ak , k ö n n y e ik b e n a lacrim ae reru m gyásza sötétlik. M anzoni m e lle tt ő az olaszok legnagyobb p ró z a író ja s m in t k ö ltő n ek is M an ­ zoni és L e o p a rd i k ö zv etlen kö zeléb en van a helye. N é h á n y elbe­

szélése és „I M alav o g lia" cím ű reg én y e ak k o r is élni fognak, am ik o r a v erizm u s iro d alm i p ro g ra m m ja m ár régen tö r té n e ti em lékké fakult.

V e rg a p é ld á ja új le n d ü le te t a d o tt az olasz regionális iro d a ­ lom nak, m ely n ek h ag y o m án y a i itt gazd ag ab b ak , m in t bárm ely m ás n ép k ö lté sz e té b e n s m ely b en a v e rista irá n y v id é k e n k é n t változó sz ín t és ta r ta lm a t n y e rt. H an g u lato s n á p o ly i tö rté n e te in e k s a n é p ­ ra jz i k ü lö n ö sség ek sz e re tő g o n d d a l k észü lt le írá sá n a k köszöni n em ­ z etk ö z i sik e ré t M atilde Serao (szül. 1856) s a szard ín iá i n ép élet és n é p k ö lté sz e t tá p lá lja Grazia D eledda (szül. 1875) szerény, de ő szin te és üd e m ú zsáját. A k ü lfö ld re nem ju to tt el Salvatore di G iacom o híre, an n ál k e d v e lte b b a z o n b an o d a h a z a en n ek az elk ésett ro m a n tik u s n a k lágy n áp o ly i m eló d iák sz á rn y á n élő lírája, am ely­

b en jó ízű délolasz k ed ély esség b é k íti össze az éles, szem m el lá to tt való siv á rsá g á t egy fa n ta sz tik u s álom világ vigasztaló k áp rázatáv al.

A tá jn y e lv i k ö lté sz e tn e k sok m ás m ű v elő je k ö z ö tt k ülönösen a ró m ai Cesare Pascarella (szül. 1858) erőteljes,, so k szo r kím életlen szark azm u sú sz o n e ttje it becsüli m eg a, m o d e rn k ritik u s. Szociálisz­

tik u s sz ín e z e tte l h a jto tt ki a v erizm u s A da N egri (szül. 1870) m a m á r é rd e k te le n n é v á lt lírá já b a n és Edm ondo D e A m icis (1846—

1908) eleven, k ö n n y e d , sz e re te trem éltó leíró p ró z á já t is v e rista szem ­ lé le te k éltetik . Színes ú tira jz a i és „A Szív" m eg h ató tö rté n e te i még sokáig n élk ü lö z h e te tle n érté k e i fognak m a ra d n i az ifjúsági iro d a ­ lom nak.

M eglepő g y o rsa n n ém u lt el G iovanni Pascoli (1855—1912) n em rég en m ég szélt ében u tá n z o tt s m e g v ita to tt k ö ltészetén ek v isszh an g ja.

A k ilen cv en es évek fo ly am án m eg jelen t első k ö te te it a jövő lírá ja k é n t ü n n ep elték . C ard u cci h e ly é t ő foglalta el az olvasók sze­

re te té b e n s u tó b b bolognai egyetem i ta n sz é k é n e k is ő le tt örököse.

E gyéniségének v arázsa, nevelői jelen tő ség e m eg sem k ö z e líte tte C ard u cciét, annál tü n e m é n y e se b b v o lt azo n b an k ö ltő i sikere.

C arducci poézise in k áb b eszm ei, m in t érzelm i volt, h arsán y szav ú , an tik tógás, tu d ó s és ü n n ep ély es, n éh a szin te szem élytelen. Pascoli csupa érzés, bensőség, halk m uzsika, su h an ó h angulat, b áj és tö ­ rékenység. A kis fo rm ák és élm ények szelídszavú, g yöngéd m ű ­ vésze. É rzékeny füllel a csen d sz av ára sz e re t hallgatni, a te rm é sz e t igénytelen pici lén y ein ek titk a it kilesni, illanó jelenségek s a d o l­

gok lelkét m egragadni. B etegesen fo gékony m in d en irá n t, am i tü ­ nékeny, leh elletszerű s p a rá n y i v o ltá b a n észrev étlen m a ra d m ás em ber szám ára. O ly an szépségeken illető d ik m eg s oly an szo m o ­ rúságokon bo ru l el olykor, am ily en ek n ek sen k i sem a d o tt m ég elő tte költői kifejezést. „Il piccolo g ran p o e ta “-nak n e v ezték o tt­

hon s a p ascolianizm us édes m étely e egy ideig m in d en új olasz k ö ltő t m eg ejtett. A k ifejezésn ek épp oly an tö k é le te s m e s te re m in t C ard u cci vagy D ’ A n n u n zio , de fo rm ai teh etség e rán ézv e is, m in t ezekre, v égzetessé v ált: m o d o ro ssá és preciőzzé te tte sokszor. A m űvész nag y o b b v o lt benne, m in t a k ö ltő és az em ber. K ezén a m űvészet nem csak teljességgel öncélúvá vált, m elyből nem á ra d ­ n ak az életet m eg term ék en y ítő erők, han em m a jd n e m odáig ju to tt, hogy az életnek csak a b b an lá tja cé ljá t és je len tő ség ét, hogy a n y a ­ gul szolgál a m űvészi alak ításn ak .

A z utolsó lép ést eb b en az irá n y b a n G ab riele D ’ A n n u n zio (szül. 1864) te tte . E lle n tm o n d á so k b a n és m eg lep etések b en gazdag fejlődése k é t év tized en át a k ritik a legizgatóbb p ro b lé m á it szol­

gáltatta, nem v o lt ez idő a la tt oly an m űbíráló, nyelvész, filozófus, m o ralista vagy m űvész, aki e ren d k ív ü li teh etség h ez való állásfog­

lalásnak szükségét ne érezte volna. M a n a g y já b a n m e g o ld o ttn a k te k in th e tő em beri lén y én ek és ragyogó m ű v észetén ek titk a . Leg­

eg yszerűbben az a k ritik u sa fejezte ki, aki a szenzációk d ile ttá n s á ­ nak nevezte. Élete és k ö ltészete m eg értéséh ez k o rlá tla n élm ény- készsége ad ja a kulcsot. Ih letén ek ő sfo rrá sa a legvégletesebb szen­

zualizm us. E nnek frissesége te re m ti m eg az alig húsz éves ifjú n a k form ailag is m ár tö k életes, a te rm é sz e t n y ú jto tta szűz szépségek g y ö n y ö rét k ifejező v e rse it s v e ti m ag át u tó b b az érzelm i élet„ a tö rtén elem , m ith o sz és m ű v észet m in d ú ja b b te rü le te ire m ohó szen ­ záció-szom jának k ielég ítését k eresve. Poézise az idő fo ly am án nem m élyül, csak gazdagszik, sűrű irá n y v á lto z ta tá s á t sem a k ö ltő tr a ­ gikus világnézeti krízisei idézik elő, a k á r n a tu ra lis ta csap áso k o n jár, ak ár a to lsz to ji g o n d o la tta l k a c é rk o d ik vagy N ie tz sc h e rész­

vétellenes úri m o rá ljá t ölti m ag ára, m indig csak az új élm ény iz­

galm a, k é je érdekli. E zt k eresi ideges raffin ériáv al a szerelem ben és a m ű v észetek alk o tá sa ib a n is. E ped m in d e n é rt, am i ritkaság, kivételes, távoli, am i ism eretlen m á m o rt s m ég á t nem élt ideg­

in g e re k e t ígér s izzó fa n tá z iá já b a n p rim itiv k o ro k vad ö sztö n eit s a ren aissan ce véres szen v ed ély eit éli át. A nyelvi ötvösm unka, ó d o n szav ak fa n y a ré d e s íze, a szin tax is sok új lehetőségének föl­

fedezése, b uja, fo rró igéző dallam ok, szeszélyes arab eszk ek és ü n n e­

pélyes n ag y h a rm ó n iá k — m ű v észetén ek m esterség b eli része épp olyan érzék i ö rö m ö k e t szerez néki, m in t a „volontà, vo lu ttà, o r­

go glio, is tin to " fejed elm i n ég y esfo g atán száguldó képzelet, a p azar p o m p a s n agy in d u lato k , bosszú, gonoszság, h arc és h ó d ítás és h ő ­ siesség frenéziái. Ez a fá ra d h a ta tla n h a jsz a a szenzációért, m ely­

n e k m in d erő seb b in g erek re van szüksége, nem m indig őszinte azo n b an és so k szo r erő szak o lt, szem fényvesztő já té k k á válik.. A m i D ’ A n n u n z io k ö lté sz e té n e k k e z d e ttő l fogva m eg h atáro zó elem e, a

„ tis z ta " , m in d e n eszm ényi v o n a tk o z á sb ó l k ib o n to tt szépségnek szen zu alista szeretete, m elyhez fo rm ai zsen ije já ru lt s nem ellen­

sú ly o ztak a k ö ltő n ek az em beri közösség érd ek eiv el és az erkölcsi élettel való m ély eb b kap cso latai, szükségkép az esztetizm ushoz ve­

z e te tt. A z élm ényéhes e sz té ta stilizált h ero izm u sá n ak ta r to ttá k az em b erek D ’ A n n u n zio hazafias k ö lté sz e té t is, a f a jtá ja fölm agasz­

ta lá s á t és im p e riá lista hevét. N a g y m eglepetés volt te h á t m indenki szám ára h á b o rú s szereplése, m ellyel a m ár-m ár e rn y ed ő erejű és n é p szerű ség éb en is m eg csap p an t k ö ltő egyszerre óriás m o rális jelen­

tő ség re em e lk e d e tt ism ét s k ö ltészete nag y szav ain ak hasonlóan n ag y te tte k k e l való h itelesítéséb en p á ly á ja legszebb látv án y o ssá­

g át n y ú jto tta . M in t P rin cip e di M o n ten ev o so tú lélte a m űvész D ’ A n n u n zio t.

V a la m in t egyéniségének és k ö lté sz e té n e k csak egyetlen alap ­ v o n á sá t je lezh ettem itt, tö rté n e ti jelen tő ség e sem m e ríth e tő ki né­

h á n y rö v id m o n d a tb a n . A n em ze ti érzés fö lszításáb an tö b b része volt, m in t b árm ely k o rtá rs á n a k s h á b o rú s írásain a k , fő k é n t pedig szem élyes te v é k e n y ség én ek szellem e a fascizm usban, az ifjú-olasz a rd itik b e n m a is él. A z olasz n y elv gazdag sz ó tá rá t, a verses fo r­

m á t és a leíró p ró z á t az á rn y a la to k , új ritm u so k és rím ek, h a n­

gulati és d in am ik u s elem ek egész k in c s tá rá v a l s z a p o ríto tta s ennek h a sz n o sítá sá ró l azok az író k sem m o n d h a tn a k le , akik a tu d a to s re a k c ió t k ép v iselik h ó d ító és d e k o ra tív stílu sa ellen. M ás te k in­

te tb e n sincs m ég lezá rv a p o zitív h a tá s a oly an m érték b en , m in t azt az olasz k ritik a e rő síte n i p ró b álja. A legújabb k eletű m ásod- és h a rm a d re n d ű reg én y iro d alo m term elő i, ak ik n ek elb u rján zása jel­

lem ző tü n e te a m ai olasz szellem i életnek, m ég m indig az ő n a r­

kózisától k á b u lt finom ízlésű és n agy k u ltú rá jú a m atő rö k . A D ’ A nn u n zio fo rm ai és ta rta lm i sz e m p o n tb ó l eg y fo rm án h o ltp o n tra ju to tt és to v á b b nem fo ly ta th a tó m ű v észete ellen sz ázad u n k első évtizedében tá m a d t reak ció új lég k ö rt te re m te tt u gyan az íróvilág szám ára, de nem érlelt olyan m ű a lk o tá so k a t, am elyek a n a g y k ö ­ zönséget — eleddig — k ép esek le tte k vo ln a az ő b ű v ö letéb ő l vég­

kép kirag ad n i. A lázas tisz tu lá si fo ly a m a tta l szem ben, m ely ez idő ó ta az olasz iro d alo m b an v égbem ent, az olvasóközönség k ö zö n y ö s m a ra d t vagy éppen ellen szen v esen v ise lk e d e tt s ta rtó z k o d á s a a m o d ern ek tő l csak m o st v an m ólóban, am ik o r sok ellenkező lá tsz a t d acára is egyszerű, d erü lt, klasszikus-idillikus új m ű v észeti ideál kezd a z ű rz a v a rb ó l k ib o n tak o zn i.

A századeleji szellem i fo rra d a lo m , m ellyel az olasz iro d alo m legújabb fejezete k ezd ő d ik , n em csak az Itália szám ára D ’ A n n u n ­ zio-ban te s te it ö ltö tt általán o s e u ró p ai d ek ad en cia, az e sz té tik a i k u ltú ra tú lten g ése ellen fo rd u lt, hanem a k ü lfö ld ö n a k k o r m á r m ély g y ö k erek et eresztő új id ealizm u sn ak re a k c ió ja is v o lt a p o z itiv ista világfölfogás és a m a te ria lisz tik u s tö rté n e tsz e m lé le t ellen. E zek is­

k o lá já b a n n ő tt fel m ég B enedetto C roce (szül. 1866) m aga is s hosszú, szerves fejlő d és ere d m é n y e k é n t, a n á p o ly i hegeliánusok, különösen F rancesco D e S anctis, a legkiválóbb olasz iro d a lo m tö r­

ténész h a tá sa a la tt ju to tt el id e a lista filozófiájáig. H aso n ló o rg a ­ nikus átalak u láso n persze a fiatalok és k iseb b szellem ek nem m e n ­ te k át m ég C roce ta n ítá s a n y o m án sem , ak in ek g o n d o la ta it a m in ­ d en áro n ú ja ta k a rá s fo rra d a lm i felületessége fé lre é rte tte s a k it k o n ­ zerv atív részrő l e z é rt sokáig felelőssé te tte k az új irá n y o k b ru tális kép ro m b o lása iért.

C roce h a ta lm a s g o n d o latm ű v éb ő l a k ü lfö ld re jó fo rm á n csak e sztétik ája ju to tt el s ez h a to tt o d a h aza is fő k é n t azon a n a g y s z a ­ bású k ritik a i alkalm azásán át m ely et az egész ú ja b b olasz iro d a ­ lom re n d sz e re s feldolgozásában m aga n y ú jto tt. C ard u cci sz e re p é t az olasz g o n d o la t irá n y ítá sá b a n ő v e tte á t s új a la p o k ra h ely ezte az irodalm i k ritik á t. H ogy m a az olasz m ű b írá la t filozófiai felk é­

szültséggel, tu d o m á n y o s lelkiism eretességgel s k om oly erkölcsi fe ­ lelősség tu d a tá b a n dolgozik, m ó d szeressé lett, elm élyült s világo­

san lá to tt célo k a t k ö v et anélkül, hogy ak ad ém ik u s sab lo n n á v á l­

nék, az ő érdem e. K itűnő ta n ítv á n y o k egész so ra fo ly ta tja a m es­

te r m u n k á já t s já r u lt hozzá an n a k a k ritik a i, érték elő , ren d szerező , szintézisre h ajló szellem nek k ialak ításáh o z, am ely a jelen olasz k u ltú rá já n a k egyik legbecsesebb vonása. H ogy az em b erek m a „ tö b ­ bet g o n d o lk o zn ak " O laszo rszág b an , m in t m ég húsz eszten d ő v el ezelőtt, az első so rb a n C roce m ű k ö d ésén ek k ö szö n h ető . Míg azo n ­

8

b a n h a tá s a a k ritik á ra n em csak felszab ad ító , hanem te rm é k e n y is volt, az iro d alm i fo rra d a lo m ta n ítá s á b ó l in k áb b csak a n e g a tí­

v u m o t ra g a d ta ki, az o k a t a k iin d u ló p o n to k a t tév e m agáévá, m e­

ly ek az u ra lk o d ó in tellek tu ális világ n ézettel és m űvészeti h itv allás­

sal e lle n té tb e n v oltak. B ár C roce nem ta g a d ta a tö rté n e ti m ódszer é rd e m e it és az eru d ició szükségét, állást foglalt e n n ek k izáró lag o s­

sága, a filologizm us eg y ed u ralm a ellen s épp úgy nem volt h ajlan d ó le z á rtn a k ta r ta n i az iro d a lo m tö rté n é sz m u n k á já t az életrajzi, tá rg y ­ és k u ltú rtö rté n e ti a d a to k fölhalm ozásával, m in t ahogy m á s ré sz t til­

ta k o z o tt a pszichológiai, fiziológiai és szociológiai esztétik a ta n ítá ­ sai ellen s e zek n ek a m űvészi alk o tás lén y eg étő l idegen értékelési s z e m p o n tja it v isszau tasítv a, a m ű b írá la t szá m á ra csak olyan k rité ­ riu m o k jo g o su ltság át ism erte el, am elyek az em b eri szellem alkotó, m űvészi te v é k e n y sé g é n e k im m an en s jegyeiből v o n h ató k le. G o n ­ d o la tá n a k leg általán o sab b fogalm azása, m ely szerin t a m űvészet a k ifejezésb en cselekvővé váló in tu itív m egism erés s csak an n y ib an m ű v észet, a m e n n y ib en a m űvész b enyom ásai, élm ényei a m űvészi fo rm á b a n fogalm i salak h á tra h a g y á sa nélkül felo ld ó d n ak , — a fu tu ­ rizm u s e sz té tik á já b a n sz e n v e d e tt végzetes elto rzu lást, m in t ahogy e m ozgalom ra d ik á lis h a g y o m á n y ta g a d á sá b a n is fö lism erh ető az ő k iin d u lá s á b a n r e jle tt te n d e n c iá n a k ad ab szu rd u m h a jtá sa .

A fu tu ris ta m ozgalom m e g te re m tő je , m ásfél év tized ó ta h a r­

cos vezére és p ro g ra m m já n a k m a m á r tá n egyedüli hívő és h am i­

s íta tla n k ép v iselő je Filippo Tom m aso M arinetti (szül. 1878). Első m an ifesz tu m a, m e ly e t a p ro k lam áció k , ria d ó k és recep tek hosszú so ra k ö v e te tt, 1909-ben je le n t meg. H á ro m évvel u tó b b m ár népes fiatal m ű v é s z tá b o r v e tte k örül, k ö z tü k sok figyelem rem éltó tehetség, ak ik n e k fu tu ris ta szem p o n tb ó l le g re p re z e n ta tiv e b b a lk o tásait 1912-ben M a rin e tti győzedelm es hangú előszóval te s te s an th o ló g iá­

b an a d ta ki. B árm en n y ire m eg v an elégedve ez az előszó az első fu tu ris ta seregszem le ered m én y eiv el, nem h a llg a tja el, hogy az elm é­

le t és a „ p é ld a tá r“ m ég nem fed ik egym ást, hogy a fu tu ris ta m ű ­ vészek m ég csak k e z d e té n v a n n a k a m e re d e k ú tn ak , m ely a p ro g ­ ra m m b a n k itű z ö tt cél felé vezet. J o b b a n a zo n b an u tó b b sem k ö ze­

líte tté k m eg, ső t a leg teh etség eseb b ek h a m a ro sa n végkép e lp á r­

to lta k M a rin e tti eszm éitől. H a m a m égis alig van jelen tő seb b olasz író, aki rö v id eb b -h o sszab b id ő n á t ne v a llo tta volna fu tu ris tá n a k m agát, az csak m eg erő síti azt a té te lt, am ely m ellett az anthológia is ta n ú s k o d ik , hogy t. i. a fu tu ris ta p ro g ram m és fu tu ris ta irodalm i g y a k o rla t nem u g y a n a n n a k az érem n ek k é t oldala. A pro g ram m légüres té rb e n h a d o n á sz ó logikai ak ro b atizm u s, m e g v aló síth atatlan

költői szab ály o k g y ű jtem én y e, ső t u tó b b n em csak a m űvészetek, hanem az egész élet„ az em beri lélek alap jaib ó l való k ifo rg a tá sá ra és m eg ú jítására tö r, míg a g y a k o rla tb a n az an th o ló g ia írói jó fo r­

m án csak a „szabad v e rs “ és elvétve egy kis nyelvi vagy k ép zeleti túlzás, erő szak és tré fá s b ukfenc jeg y éb en m eg n é h á n y V e rh a e re n , K ipling, W h itm a n tó l ö rö k ö lt té m a k ap csán ta rto z n a k össze, nem so k ára pedig fu tu ris ta szám ba m egy m in d en író, aki b árm ily en irán y b an ú ja t k eres s m ás id ő b en b e é rte volna az „e re d e ti te m ­ perám e n tu m “ vagy „egyéni szellem 44 m egkülöm böztetéssel. A fu tu ­ rizm us n ev et a d o tt és fö ltép te végleg zsilip jeit an n ak a fél E u ró p án végignyugtalankodó m ű v észeti áram latn ak , m ely m últtól, m in tá k ­ tól, elő ítéletek tő l m eg csö m ö rlö tten új fo rm á k a t és m o n d a n iv a ló k a t követelt és k u ta to tt a m űvészet szám ára. H ogy éppen O laszo rszág ­ ban ro b b an tak ki e tö rek v ések a legszélsőségesebb m ó d o n , é rth e tő , ha elgondoljuk, hogy itt eg y részt m ú ltn ak , h ag y o m án y n a k , m ú zeu m ­ nak m ennyivel n agyobb jelentősége van az em b erek életében, m in t egyebütt;, m ásrészt, hogy Pascoli és D ’ A n n u n zio k ö ltészetén ek tik k asztó levegője n e h e z e d e tt ép p en az iro d alo m ra s a term é sz e te s fejlő d és ú tja i be v o ltak rek esztv e, végül, hogy a fu tu rizm u s eszm éi M ilánóból, a legészakibb s legkevésbbé olasz jellegű k u ltú rta la jb ó l s a rja d ta k ki, m elynek m unkás ip ari és k eresk ed elm i fo rg atag áb an , g y árak és b an k h ázak k ö zö tt, a m o d e rn élet gy o rsab b ü tem éb en lü k tető lelkek a m ú lta t h a tv á n y o z o tta b b m é rté k b e n a h alad á s n y ű ­ gének s az életből k ik ö zö síten d ő h a lo tt ékességnek érezh ették .

M arin etti végkép le ak ar szám olni m in d en erkölcsi, k u ltú rá ­ lis és m űvészi örökséggel. Föl kell szab ad u ln i az an tik világ és a k ö zép k o r lidérce alól, végezni kell a k ö n y v tá ra k és m úzeum ok sö­

té tjé b e n se tte n k e d ő k ísértetek k el. P u sztu ljo n el C ard u cci ü n n e p é ­ lyes és reto rik u s, Pascoli szenvelgő és vérszegény, F ogazzaro b igott, D ’ A nn u n zio ero to m án iás és ószeres Itáliája, m in d en egyetem i és akadém ikus zsarnokság, az agyvelőket beszik k asztó por, pergam en- és m úm iaszag, m in d en kényes, hazúg szépsége, te rm é k e tle n re n d je és e lsatn y u lt eszm énye a régi világnak, legyen végre a dolgozó, acél­

inú és idegű ifjú olaszoké az ország s ad assék m eg b en n e egyén­

nek, n ép n ek m in d en szabadság, kivéve azt, hogy p e ty h ü d t és gyáva legyen. De a szabadság nevénél is szen teb b legyen Itália neve, m ely ­ nek dicsősége százszo ro san rag y o g ja tú l az úntig m ag asztalt „g ran ­ dezza ro m a n a " dicsőségét. E d z e tt és vakm erő, a veszélyt, e rő sz a ­ k o t és h á b o rú t szerető n em ze d ék re van szükség, m ely legyőz m in ­ den renyheséget, a lélek term ész etes rugalm asságát elzsib b asztó fá j­

dalm at, a szen v ed ésn ek m a m ég beteges tisz te le tb e n álló áfium át.

M indezek leküzdésére fa n ta sz tik u s nevelési p ro g ram m a l szolgál a

10

fu tu ris ta ta n ítá s, a te s ti erő fejlesz tésére s p o rto t és harci já té k o ­ k a t követel, s a halál g o n d o latán , a gyász férfiatlan érzésén pl. az­

zal k ív án e rő t venni, hogy k ó rh á z a k b a , te m e tő k b e k o rcsm ák at, h an g v ersen y term et, já té k te r e t telep ít, h a lo tta s m en e te k n e k dévaj farsan g i felv o n u láso k k á való á ta la k ítá s á t a já n lja stb.

A z új k ö lté sz e tn e k is részletesen k id o lg o z o tt tech n ik ai sza­

b á ly z a to t ír elő. Erő, mozgás,, gyorsaság, dinam izm us, az élet chao­

tik u s eg y etem esség én ek kifejezése, szim u ltan eitás a fu tu ris ta esz­

té tik á n a k fo ly to n v isszatérő jelszavai. A z em b er lelki életének je ­ len ség eit m á r k im e ríte tte a régi k ö ltészet, a fu tu ris ta író ra n ag y ­ szerű b b fe la d a t v ár: in tu íc ió já n a k az anyag titk a it, a gépek lelkét kell fölfedeznie. M indez csak az av u lt fo rm ák elvetése u tá n le h e t­

séges. E zek csak a szin tax is elv o n t „ko n v en cio n ális je g y e i“ ú tjá n k ö z v e títe tté k a m in d en ség színeit, ze n é jé t és p la s z tik á já t, végkép el kell n y o m n i te h á t a n y e lv ta n i sz e rk e z e te k n e k ezt a k ö zv etítő , in te rp re tá ló sz e re p é t „p erch é la le tte r a tu ra e n tri d ire tta m e n te n ell’

u n iv erso e faccia co rp o con esso “. A főnevek n y e lv ta n i k ap cso lat nélkül á llja n a k egym ás m ellett, az ige igenévi a la k já b a n h aszn á­

landó, m e rt csak ez fejezi ki, az élet fo ly to n o sság át, a m elléknév­

n ek á rn y a la ti je lle g e van, te h á t nem fér össze a fu tu ris ta k ö ltő d i­

n am ik u s látásáv al, m e rt p ih e n ő t és m eg fo n to lást föltételez, fölös­

leges a h atáro zó , k ö tő szó és m in d e n írá sje l is, ez u tó b b ia k hely ét azo n b an elő n y ö sen fo g la lh a tjá k el b izo n y o s m ozgások, irá n y u k és ö sszetéte lü k k ife je z é sé re a m e n n y isé g ta n b a n h aszn ált jelek. M in­

den fő n e v e t k a p c so la t nélkül k ö v e t p á rja , m ely a szem lélet által fö lid ézett analógiás k é p e t eg y etlen szó b a sűríti. A szab ad o n sz á r­

ny aló analógia nem tesz k ü lö m b ség et szép és rú t, nem es és k ö zö n ­ séges, szertelen és te rm é sz e te s k ép ek k ö z ö tt s logikai ellenőrzés n élkül so ro lja ő k e t egym ás m ellé, ső t m ivel m in d en n ém ű re n d a v álo g ató és ó v ato s értelem m űve, m ely a k ép zelet m űk ö d éséb en ö n tu d a tla n u l is érv én y esü l s az élet teljesség én ek ro v á sá ra van, an n a k k o rlá to z á s á t, le to m p ítá s á t, stiliz á lá sá t jelen ti, a fu tu ris ta k ö l­

tő n ek , míg ezt az in te lle k tuális g átlást le nem k ü z d ö tte , m e s te rs é ­ gesen kell k ép ei h an g szereléséb en a ren d etlen ség m ax im u m ára tö ­ rek ed n ie.

H aso n ló e ld u rv u lá sra v e z e t a fu tu ris ta eszm e a zenében is, m ely et új h a n g szerek sz erk esztésév el a leg n y erseb b és e rő szak o ­ sab b h a n g o k — csikorgás, sercegés, sivítás, b erregés, tü lk ö lés — fö lh a sz n á lá sá ra a k a r k ép essé ten n i. Ilyen előzm ények u tá n nem is v o lt m eglepő, hogy M a rin e tti végül a ta p in tó érzék ek m űvésze­

té n e k fö lfe d e z ő je k é n t lé p e tt föl a fran cia n y ilvánosság elő tt, ahol első sik e re it a r a tta s m ég 1921-ben is, m ik o r h a z á já b a n rég leh ú n y t

m ár csillaga, b a rá tsá g o s m eg h allg atásra talált. A ,,tak tilizm u s“ elő írásai szerin t a legkülöm bözőbb ta p in tá s i in g erek et k eltő szalago­

kat, lap o k at, b útor- és falfölületeket, sző n y eg ek et és ru h á t leh et k é ­ szíteni, m elyek legm ostohább so rsú é rz é k sz e rv ü n k e t eleddig n é l­

külö zö tt élvezetekhez ju tta tjá k .

M a m ár. m in d en k i tisz tá b a n v an vele, hogy a fu tu ris ta iro ­ dalm i m ozgalom v aló b an nem h o z o tt e re d e ti g o n d o la to k a t, hogy b árm en n y ire m egcsúfolta, ta g a d ta is a m ú lta t s erő szak o lt fá r a d ­ h a tatlan u l lá tsz a tra új in iciativ ák at, m in d en h ó b o rtja g y ö k erén régi csírák v an n ak , D ’ A n n u n zio szenzualizm usa épp úgy fo ly ta tó d o tt benne, m in t Pascoli k ö ltészetén ek ném ely form ai elem e és v é g e re d ­ m én y b en nem v o lt ígéret, nem le tt a jö v ő kovásza, han em igenis befejezés, a k a ta s z tró fá t ta rta lm a z ó utolsó fejezet a ro m a n tik a tö rtén etéb en .

M a rin e tti m aga in k áb b színészi, m in t k ö ltő i tem p eram en tu m , m élyebb lírai sp o n ta n e itá s h íjjá n van, m ozgalm a zajo s h a tá s á t in ­ kább a g itató rik u s tevékenységével, m in t írói p é ld aa d ással érte el s m iu tán a futurizm us h ird e tte p á n ita lia n is ta h arci szellem nek, m ely a trip o liszi h á b o rú id ején az olasz ifjú ság o t m agával rag ad ta, a v i­

lágháborúban nála jóval ő szin téb b és k ö v etk ez eteseb b ap o sto la k élt D ’ A n n u n zio b an , neve ez idő ó ta teljesen e lv esztette a k tu a ­ litását.

M esterén él is jo b b an k iá b rá n d u lt a hősi ideológiából az első fu tu rista gárd a legtehetségesebb, de m ár régen e re tn e k k é le tt líri­

kusa, A ldo Palazzeschi (szül. 1885), aki 1920-ban m eg jelen t „D ue im peri m a n c a ti" cím ű, e g y éb k én t figyelm et alig érdem lő k ö n y v é ­ b en egyenesén pacifista elveket vall.

N álu n k a „Beteg k ú t" cím ű k ö lte m é n y é t ism erik K osztolányi D ezső fo rd ításáb an . A n n a k a húsz eszten d ő v el ez e lő tt O la sz o r­

szágban d iv ato ssá le tt kö ltő i irá n y n a k egyik erő sen egyéni színe­

zetű képviselője, m ely — P ascolivai ta r tv a ro k o n ság o t — a g y er­

m eki lélek n aiv itásáv al p ró b á lt a világ dolgai felé fo rd u ln i s a p o é­

zis szám ára új érzelm i ta rta lm a k a t és h an g u lati szín ek et találni.

S em m iségeken elérzékenyülő, g y erm ek d ed gyöngédség, kedves, egy­

ügyű ám u lato k és öröm ök, gyerm eki kíváncsiság és m alicia, k o ra ­ é re tt k iá b rá n d u ltsá g s m ás efféle, eg y én en k én t külöm böző m é rté k ­ ben te rm é sz e ta d ta vagy p ro g ram m szerű en k ife jle sz te tt lelki a tti­

tű d ö k jellem zik ezek et a „fanciullesk“ k ö ltő k et, ak ik n ek közös iro ­ dalm i eszm énye a reflex ió m en tes .„tiszta lír a “. P alazzeschi a já té k o s gyerm ek k ö zö ttü k . R ak o n cátlan , szeszélyes, erő szak o s és fa n ta sz ­ tikus, néha el is k o m o ro d ik , m ásk o r á b rá n d o sá n elm ereng, de m i­

kor m ár-m ár k ö n n y csillan a szem én, h irte le n n y elv ét ölti rád, m in t

12

aki sik e rü lt csínnyel rá sz e d e tt. T ü n d é rm e sé k és to rzk ép ek , p o n y v a­

ro m a n tik a b a n a litá sa i és szuggesztiv ere jű víziók, ta r k a üveggolyók és a k ö lté sz e t igazgyöngyei k á b ító zű rz a v a rb a n k av aro g n ak eg y ü tt legtöbb v ersében. S ilyen a fo rm a is: p ajzá n u l lebegő sorok, zengő ritm u so k , n y ik o rg ó p ró z a és gy erm ek i gügyögés kusza szövedéke, de m égis olyan, hogy. e d isszo n án ciá k leg tö b b szö r valam i különös h a rm ó n ia erejév el h a tn a k , m ely n ek á ten g e d jü k m agunk anélkül, hogy szám o t tu d n á n k ad n i róla. H ogy mi e b olond to rn a célja?

A já té k m aga. ,,Il p o e ta si d iv e rte " , ezek a kicsi balgaságok eg y et­

len öröm e, h a d d szó rak o zzék szegény! — m o n d ja egy h írh e d té lett v e rsé b e n . H a k o m o ly an vesszük, k in ev et, ha eszev eszett bohócnak k e z d jü k ta rta n i, v á ra tla n fö lszak ad ó ő szin te ja jsz ó v a l vérző szívét n y ú jtja felénk: „ N o n é che un colore la tav o lo zza d ell' anim a m ia:

m a l in c o n i a ... N o n c’é che un a n o ta nella ta s tie ra d e ll’an im a m ia:

n o sta lg ia ". A z t k é rd ite k , ki v ag y o k ? „Il saltim b an co d ell’an im a m ia " , a lelkem k o m édiása. Ilyen k o m é d iá t azo n b an csak az űzhet, aki nem csak e lv e sz te tte a term é sz e th e z és az em b erek h ez való k o n k ré t v iszo n y át, nem csak b la z irt és u n atk o zik , hanem ürességé­

tő l szen v ed is és e z é rt ezt az ö rö k ö s oszcillálást m ó k a és k om oly­

ság, n ev eté s és sírás k ö z ö tt végül is nem frivol já té k n a k , hanem

— m in d e n g ro teszk ség e m ellett is -— h u m o rn ak érzi az em ber. A le g d erü lteb b h an g n em b e n ez a h u m o r egy fü stb ő l le tt és fü stté foszló m eselén y szellem es tö rté n e té b e n , „C odice di P e re lá " , n y i­

latk o zik meg.

E rő sen k ísé rtő D ’ A nn u n zio -rem in iszcen ciák elől m enekülve u g y an csak a fu tu rizm u s k a rja ib a v e te tte m ag át n éh án y eszten d ő re Corrado G ovoni (szül. 1884). P alazzesch in él finom abb összetételű, h arm o n ik u sa b b és eg y szerű b b lélek, a kiváncsi gyerm ek tá g ra nyilt, csillogó szem ével nézi a v ilágot s a h é tk ö zn a p szürkeségében is eleven sz ín ek et fedez föl, fén y és á rn y szü n telen já té k á t látja. De nem csak szem e éles, hanggal s illatokkal is éppoly k ö n n y en eltelik.

F o g ék o n y ság a azo n b an n y u g h a ta tla n n á teszi, b en y o m ásai — m in t

„tü k rö n a le h e lle t" — n y o m o t nem h ag y v a elpárolognak, hiába g y ű jt, nem gazdagszik. K ö ltészetén ek in n en van tav aszo s üdesége, de in n en tá v la th iá n y a , tö re d é k e s és m oziszerű m iv o lta is. R e n d ­ kívül te rm é k e n y , m e rt n em csak te rm é sz e te szerin t, hanem m űvészi elveiben is te lje s k ö v etk ez etesség g el im p re ssz io n ista lévén, m inden k ritik a , válogatás, önfegyelem nélkül halm ozza föl verseib en m in d ­ azt, am ivel az élet érzék en y lelke fö lü letét érin ti.

Luciano Folgore (szül. 1888), ak ib en a fu tu rizm u s betegsége a leg tö b b k á r t te tte , gazdag k é p z e le té t m o to ro k m egénekelésére, h ó b o rto s „lírai sz in té z ise k re " h a sz n á lta föl s m a szellem es, találó

p a ró d iá k b a n m o n d k ím életlen v erses k ritik á t k ö ltő tá rsa i g yön­

géiről.

A k ritik u s éleslátása nagy o b b a k ö ltő i alakító erő n él A rdengo Soffici-ban (szül. 1879) is. N e m m ély, de gazdag k u ltú rá jú szellem , kö n n y en rezonáló, k issé állh atatlan , de m indig ő szinte és hívő lel­

kesedéssel teli, ak ár p o litik áró l és filozófiáról v itatk o zik , a k ár a fu tu rista ta n o k v édelm ében száll síkra. M int m űvész is im p resszio ­ nista, k o m p lik álatlan , d erü lt, a dolgok fölszínén elg y ö n y ö rk ö d ő te m ­ peram entum . E nnek k ifejezésére szeren csés egyéni fo rm á t is talált a lírai n ap ló jeg y zetb en , ahogy legfinom abb k ö ltő i alk o tásán ak , a

„G io rn ale di B o rd o “-nak különös m ű fa já t elk eresztelték . A p ró p il­

lanatfölvételek, futó benyom ások, h an g u lato k és ö tle te k g y ű jte m é ­ nye ez a könyv, am elynek b á já t és e red etiség ét m eg sem kö zelí­

te tté k a töredékes, rö p k e és intim líra d iv a tjá tó l m eg v eszteg etett u tánzók hasonló kísérletei. M iu tán k éső b b a fu tu ris ta b o szorkány- k o n y h a legém elyítőbb fő z tje it k o ty v a s z to tta egy ideig „C him ism i lirici" néven, egy m ásik k ö n y v én ek pedig a k im o n d h a ta tla n „Bif-

§ z f+ 1 8 “ cím et v o lt képes ad n i és m in t festő is h asonló fin to ro k és dekom poziciók rév én le tt h írh ed té, a fu tu rizm u s lehetőségeinek h am ar a végére ju to tt és — h áb o rú s élm ényeinek h a tá s a a la tt is

— v isszatalált e red eti ú tjá ra . M a m in t festő a régi velencei iskola trad íció jáh o z kapcsolódik, k ö ltészetéb en a rö vidlélekzetű, szeszé­

lyes fo rm á k a t a reg én n y el cserélte föl, világos, re n d e z e tt, jó zan és m égis m eleg p ró z á t ír s a k lasszikusok ta n u lm á n y á n a k szü k sé­

gét h ird eti.

A z olasz „Sturm u n d D ra n g “ k o rsz a k n a k egy m ásik n ag y ­ teh etség ű k ép v iselő je G iovanni Boine (1887—1917) m eghalt, m i­

elő tt m ég a m eghiggadásnak és fegyelem nek erre az állom ására e lju th a to tt volna.

Éppen a fegyelem , ren d , m eg k ö tö ttség , a fo rm a k o rlá tai és az élet h a tá rta la n egyetem ességének ellen téte vo lt szenvedélyes el­

m éjén ek ö rö k k é zak lató p ro b lém ája. A z élet ezerszínű, kusza, e llen t­

m on d áso k k al és re jté ly e k k e l teli, p a rtta la n á rad ó chaosz, m ely azonban em b eri elm énk szám ára csak ap ró részleteib en , elem eire bontva, szűk form ák k özé k e rítv e érzékelhető, m in t a tenger, m ely ­ nek v ég telen jét kicsi k ö rré z sú g o rítja szám u n k ra a horizo n t. A z é rt á t ak arn á tö rn i a g o n d o lat és fa n tá z ia fékeit, egész fo rm átlan nagy- szerűségében m egism erni a ch ao szt s k ifejezn i oly an m űvészetben, m ely nem ism er k ü löm bséget p ró za és vers, kép és g o ndolat, reflexió és képzelet, filozófia és k ö lté sz e t k ö zö tt. D e a tö rv én y , ren d , form a kényszerűségének, ő is alá van v etv e s b árm e n n y ire v onzza is a végtelen varázsa, nem tu d lem o n d an i a b iztonságról, b ék érő l és

egy en sú ly ró l sem , m ely csak azo k b an és általuk érh ető el. Irodalm i m u n k ásság áb an ez az ö rö k h á n y a tta tá s a tö rv é n y n élk ü lö zh etetlen ­ ségének tu d a ta és a szabadság lázas no sztalg iája k ö z ö tt inkább filozófiai m in t k ö ltő i alak b a n ju t k ifejezésre. " Il p ec c a to " cím ű re ­ g én y én ek és rövid, afo risztik u s bölcselkedő k ö ltem én y ein ek u gyan­

az a tú lfű tö tt, v ib ráló p ró za a form ája.

H aso n ló an nag y íg éretn ek ta r to ttá k a trie sz ti születésű Scipio Slatapert (1888— 1915), aki iskolái elvégzése u tán F lórencbe m ent, ahol a „,La V o c e 44 cím ű fo ly ó ira t k ö rü l c so p o rto su lt ifjú írók, köz­

tü k a fu tu rizm u s sok h ite h a g y o ttja , k ö réb en teh etség e és o s z trá k ­ gyűlölete rév én szíves fo g a d ta tá s ra talált. É lénk irre d e n tista iro ­ dalm i te v é k e n y sé g e t fe jte tt ki s a h á b o rú b a n O laszo rszág ért kü z­

d ö tt és h a lt meg. T eh etsé g e ja v á t „Il m io C a rs o " cím ű színes te r ­ m észeti- és h an g u lat k ép eib e n ad ta. K ritik ai m un k ái közül Ib sen ­ rő l ír t ta n u lm á n y a a leg jelen tő seb b , m ely b en a m űvészet és erkölcs v isz o n y á t tá rg y a lja b eh ató a n , de anélkül, hogy k e d v e lt p ro b lém á­

já n a k kielégítő m eg o ld á sá ra sik erü ln e ju tn ia.

F e n n állásán ak első ö t évén át, 1909-től 1914-ig a „La V oce" volt a m o d e rn iro d alm i tö re k v é se k leg tek in tély eseb b o rg anum a. M un­

k a tá rs a i n ag y o b b része flórenci író k b ó l k e rü lt ki, de kom oly szín ­ v o n alú m ű v észeti és filozófiai v itá ib a n id ő n k in t az ország m inden je le n tő se b b egyénisége ré s z t v ett. E sz té tik a i h itv allásáb an a folyó­

ir a t tö rz s g á rd á já n a k m in d e n ta g ja ered etileg crociánus volt, s ha k éső b b le g tö b b jü k le is té r t a C roce által k ije lö lt útról, a közös k ö z é p p o n tb ó l való k iin d u lás m indvégig fö lism erh ető ro k o n v o n áso ­ k a t h a g y o tt go n d o lk o d ásu k o n . S lataper, Boine, Sofficinél is zilál­

ta b b , fék te le n e b b és zseniálisabb ta g ja ennek az írói k ö rn e k egy ideig G iovanni Papini (szül. 1881), a ro m a n tik u s fo rra d a lm á r par excellence tip u sa, a k it h o n fitársai az olasz F rie d ric h Schlegelnek sz o k ta k nevezni, m ió ta húsz e szten d ő m a jd húszféle v ih ara u tán az in tran zig en s, h arco s kath o licizm u sh o z té r t meg.

L írikus, elbeszélő, filozófiai író és k ritik u s. M unkái tizennyolc vask o s k ö te te t te sz n e k k i s en n él is n ag y o b b szám ú fo ly ó iratn ak és ú jsá g n a k v o lt állan d ó m u n k a tá rsa . B árm it ír, m indig érdekes és izgató. N em le h e t eg y szerű en tu d o m ásu l venni, erőszakos, kihívó, felráz és állásfoglalásra k é n y szerít, a gyöngébb szellem i v é rte z e tű t pedig leigázza lo g ik á ja és ritk a e re jű d ialek tik ája, m ely m indig m eg v eszteg ető e v id e n c iá k a t k ép es létreh o zn i. Be is h ó d o lt néki tö m eg esen az ifja b b írói nem zedék, csak ő m aga m a ra d t ö rö k k é m eggyőzetlen s h a g y ta el eg y re-m ásra teg n ap h ir d e te tt igazságait fo ly to n ú ja b b a k k ed v é é rt, hogy kis id ő re k ik ö tv e m ellettük, m egint m ás szelek sz á rn y á ra b o csátkozzék. É ppen e b b en a n y u g tá t

soha nem lelő, tu rb u le n s e lő retö résb en , m ely fá ra d h a ta tla n u l h a ­ dakozik m in d en ellen, ö n h itte n rom bol és b izto s c é ljá t nem látja, van P ap in i szim p to m atik u s jelen tő ség e; a lázbeteg k o rsz a k m in d en gyarlósága és nem egy erén y e a legfelső fok o n egyesül benne. M un­

kássága a jövő szám ára alig is je le n t m a jd tö b b e t tö r té n e ti d o k u ­ m entum nál, am i m a ra d a n d ó b b m űvészi vagy g o n d o lati é rté k ak ad benne, a nagy töm eg ará n y ta la n u l kicsi h á n y a d á t teszi. M int k ö ltő a legkevésbbé ered eti. Ír t elom ló, só v ár ro m an tik u s v ersek et, m es­

te rie n u tá n o z ta R im baud-t, k ís é rle te z e tt M allarm é ezo te rik u s lírá já ­ val s vo lt tö red ék es, kósza-k ö n n y elm ű im p resszio n ista. M in d en irán y egy fo rm án közel állt hozzá, vagy in k áb b eg y fo rm án táv o l tőle.

V ersein ek tú ln y o m ó része, m in th a csak tu d a to sa n fölvállalt e rő ­ próba, k e re s e tt nehézségekkel való b ra v ú ro s já té k volna, érdekes, de nem m eggyőző s hid eg en hagy. Sokkal ő szin téb b vallom ások és m ély eb b rő l sz a k a d t em b eri hangok v a n n ak „U n uom o fin ito “ cím ű ö n é le tra jz i regényében, b á r az író itt sem ezekre v eti a h a n g ­ sú ly t s sziporkázó szellem e gőgjével, kínos cinizm ussal és b ru tális m aliciával igyekszik elfeled tetn i, hogy ez a k ö n y v e a hiú h arcb a b e le fá ra d t s gyöngeségére m eg döbbenéssel eszm élő lélek g y ö tre l­

m eiből született. D e to v á b b ra is a h a d ak o zás m a ra d t életelem e s a szó éles feg y v erét nála jo b b an , v a k m e rő b b e n és k im életle­

nebbül soha senki nem fo rg a tta O laszországban. E re je in k áb b s tí­

lusában, m in t g o n d o lataib an van. A m in t n ála m élyebb elm éjű b a ­ rá tja R en ato Serra, m eg h atáro zta, P ap in i ala p já b a n nem k ö ltő vagy m űvész, hanem a ren aissan ce ö rd ö n g ő s ügyességű s tilistá ira em ­ lék ez tető „író “ a szó legrégibb és leg reto rik u sab b értelm ében. E rő ­ teljes, szórakész, k ifo g y h a ta tla n lelem ényű író, aki e l k é p e s z t ő b ra v ú rra l tu d b árm ily en té m á ró l h atáso s, m erész, de b izto s sza­

bású, k ev ésb b é színes, de annál sp o n tá n a b b u l lü k te tő v ita é rte k e z é st im provizálni, „ak in ek a ta rta lo m közöm bös s a k it az alkalom épp úgy te h e t hőssé, m in t b rig a n tiv á .“ É kesszólása p ersze a leg b izarab b fo rráso k b ó l is táplálkozik, h etykeség, im p ertin en cia, diabolikus rosszm ájúság és a rom b o lás g y ö n y ö re a h a tá s egészen új eszk ö ­ zeit szolgáltatják. C sú fo lk o d ása so k szo r iro n ia nélkül való, p a ra ­ doxonaiból az újság h iányzik, az ered etiség lá ts z a tá t n éh a a leg­

szürkébb k ö zhelyek m eg fo rd ításáv al éri el. — U to lsó és legnagyobb sikerű m u n k ája, a „S toria di C ris to " m űvészi jelentősége is a b ib ­ liai p ara frá z is b ám u lato s p o lifó n iá já b a n van.

„K risztus élete“ óta, m ely 1921-ben je le n t m eg s k é t eszten d ő a la tt négy k ia d á s t é rt összesen százezer p é ld á n y b a n (hasonló kelendősége G u id o da V e ro n a ném ely reg én y én kívül m ég nem volt olasz kön y v n ek ), P ap in i egy „D izionario dell’ O m o S alv atico “

16

(A rem ete sz ó tá ra ) cím ű nyolc k ö te tre te rv e z e tt lexikonon dolgo­

zik,, m ely „az összes tö r té n e ti és szellem i, a n tik és m o d ern érté- k e k “ k a th o lik u s szem p o n tb ó l való k ritik a i rev ízió ja kíván lenni.

E b b en az ó riási v állalk o zásb an egyetlen m u n k a tá rsa van, D om enico G iuliotti (szül. 1877), az olasz ú j-k ath o lik u s iro d alo m n ak Papini m e lle tt le g ro b u sztu sab b képviselője. S okat h á n y a to tt lélek ő is, de fejlő d ése egyenesebb vonalú, szerv eseb b és rö v id eb b ideig ta rtó volt, m in t P apinié, akire u tolsó vív ó d ásai id ején elh atáro zó befo ­ ly á st g y ak o ro lt. M ár „O m b re d ’u n ’o m b ra " cím ű első v e rs k ö te te sö­

té t pesszim izm u sáb an is egy h in n i akaró, végső bizonyosságok nélkül élni nem tu d ó lélek v erg ő d ik s a tizen h áro m év folyam án, m ely ezt a k ö n y v e t a m eg nem alkuvó h arco s k atholicizm usban fo g an t „L ’o ra di B a ra b b a “-tól elválasztja, sem volt G iu lio tti soha te lje s ateista. E b b en a P a p in ire em lék eztető vehem enciával írt k ö n y v b en h ir d e te tt v ilágnézete a nagy fran cia k a th o lik u s írók, Jo sep h de M aistre é s Leon Bloy h a tá s á ra vallanak. M int ezek, G iu lio tti is olyan k ath o licizm u s híve, m ely nem csak a lélek m ás világi üdv év el gondol,] han em szilárd erkölcsi, tá rsad alm i és poli­

tik ai re n d e t a k ar a la p ja ira építeni, m elyben az eg yháznak legalább olyan szerep e van, m in t az evangélium nak. N e m c sa k a liberális, szo ciálista és a n a rc h ista ta n o k ellen küzd teh át, hanem épp olyan haraggal, ső t g y ű lö lettel ítélkezik a vizenyős, gyáva polgári m orál fö lö tt is és a fran cisk án u s szen tim en talizm u s h ely ett, m ely egy erő tlen , filantróp, édeskés K risztu s-id eál k ialak u lására v ezetett, tö b b d o m in ik án u s szellem et követel, D o szto jev szk i K risztusa m e l­

le tt a m ichelangeloi vég ítélet félelm etes b írá já ró l sem feledke­

zik meg.

F elfogásban G iu lio tti ro k o n a, de vele egészen ellentétes, sz ta ­ tik u s és k o n te m p la tiv te m p e ra m e n tu m ú író Federigo Tozzi (1883—

1919), ak ib en m isztik u s h ajla m o k k a l V erg án és D o szto jev szk in n e­

v e lk e d e tt erő s v aló ság érzék párosul. Előbb h a lt meg, sem hogy te ­ hetsége te lje se n k ib o n ta k o z h a to tt volna, k é t regénye, „C on gli occhi ch iu si" és „T re c ro c i" m égis tisz te s h ely et foglalnak el az újabb olasz elbeszélő iro d alo m b an .

A m in t T o z z ib a n a k ath o lik u m érvényesül, úgy h a tja á t az eg y et­

len je le n té k e n y p ro te s tá n s olasz regényíró, Piero Jahier (szül. 1884) m ű v észetét a k á lv in ista nevelés szellem e, m ely nem csak keserű é le tta p a s z ta la to k b a n gyökerező p esszim izm u sát to m p ítja inkább lan y h a, m in t fájó rezignációvá, han em k im é rt, ünnepélyes, kissé fagyos stílu sán is m egérzik. A k ö n n y ed , k ö zv etlen im presszionisz­

tik u s írá so k d iv a tja id e jé n egészen k iv ételes jelenség volt az ő nagy m űvészi lelk iism eretesség e és ön m érsék lete. Sokszor valam i

aggodalm as, p u ritá n tisztaság v an form áiban, am i tisz te le te t kelt, de nem engedi fölm elegedni az em b ert. A k ö ltő m aga sem m eleg­

érzésű, alak jai so rsán in k áb b k e n e te se n elm oralizál, sem m in t m eg­

hatódik. G o n d o sa n k ö sz ö rü lt szavai m ö g ö tt az em b er igazán csak akkor lesz láth ató v á, ha szark azm u sa vagy iró n iá ja v eti szét id ő n ­ k é n t a kifejezés fékeit. Első reg én y éb en egy h iv ataln o k lélek k e ­ gyetlen, k a rik a tú rá b a hajló k é p é t ad ja, a „R agazzo" cím ű ö n é le t­

írás sivár ifjú k o ri em lék ek et beszél el. L egsikerültebb m u n k á ja a

„C on m e e con gli A lp in i" cím ű h áb o rú s napló.

Ja h ie r m ellett, ak ib en csak a nagy lélekzet h iá n y a és m in d en tem p eráltság és m erevség ellenére is k ieg y en lítetlen ü l m a ra d ó d isz­

szonáns stílelem ek k ev ered ése figyelm eztet a fu tu rizm u s h a tá sá ra , a „La V o c e " tá rsa sá g á n a k jo b b sz á rn y á n m ég k é t kiváló író m ű k ö ­ d ö tt, Renato Serra (1884—1915) és Carlo Linati (szül. 1878).

S erra csak k ritik a i ta n u lm á n y o k a t írt, m ely ek b en b ám u lato s éleslátással m o n d íté le te t k o ra m in d en iro d alm i és k u ltú rális je le n ­ ségéről. N em ta rto z ik sem m ilyen p árth o z, iskolához, m in d e n p ro g ­ ram m fö lö tt áll, az eszm ék és célok nagy z ű rz a v a rá b a n so h a meg nem szédül s b ár a legapróbb részletek sem k erü lik el figyelm ét s m estere tu d lenni a legszubtilisebb elem zésnek is, m in d e n t nagy összefüggésekben lát. R á m u ta t tö rté n e ti g y ö k ereire annak, am it m ások v ad o n a tú j k in y ila tk o z ta tá sk é n t ú jjo n g a n a k k ö rü l s m inél esztelenebbül to m b o l k ö rü lö tte a fo rra d a lm i szenvedély, an n ál e r ő ­ sebb m eggyőződéssel h ird e ti a m e g ta p o so tt eszm ények, h agyom ány, ren d e lm a ra d h a ta tla n győzelm ét, a régi é rté k e k re s ta u rá lá sá t. M in th a te s te t ö ltö tt ö n tu d a ta volna egy n em zed ék n ek , m ely csak k éső b b eszm élt rá, hogy v alóban tú lélte önm agát. Iro d alm i fo rm á já b a n is legalább egy év tized d el m egelőzte k o rtá rs a i leg tö b b jét: egyszerű, világos, m esterk é letlen ü l tö m ö r s elaszticitása soha nincs a sz a b a ­ tosság rovására.. „Le L e tte re " és „E sam e di coscienza di un le tte ­ ra to “ cím ű írá sa i m egkapó k é p é t a d já k az 1910-es évek olasz szel­

lem i életének.

F o rrad alm i k ilen g ések tő l m eg nem z av arv a h a la d t M anzoni- trad ició k h o z k apcsolódó p á ly á já n C arlo L in ati is. M űvészete, m in t M anzonié, a lo m b ard életb en és te rm é sz e tb e n gyökerezik. In k áb b festői látású lírikus, m in t elbeszélő. F inom an cizellált p ró zája, m ely k ezd etb en D ’ A n n u n zio o rn a m e n tik á já v a l is szívesen élt, ú ja b b keletű tá jk é p e ib e n egyre b ensőségesebb és egyénibb lesz.

M ég egy különálló egyéniség érdem el figyelm et a kevesek közül, akik ere d e tie k tu d ta k lenni anélkül, hogy lázad ó k le tte k volna: a p iem o n ti lírikus Guido G ozzano (1883— 1916). „ N y á rs ­ polgár" k ö ltészete talán nem k ép zelh ető el P ascoli nélkül, egy és

2

m ás n y ilv án D ’ A n n u n zió b ó l is fö lszív ó d o tt benne, m égis egészen új hang v o lt G o zzan o é az olasz iro d alo m b an s a m aga m ó d ján reak ció m in d e n m űvészi, érzelm i és érzéki raffinéria, m in d en szen­

vedély, láz, m ám or, heroizm us, p ro b lém a-h ajsza és m od ern ség el­

len. M in d ezek h e ly e tt a „régi jó id ő k “ szélcsöndes, szürke h an ­ g u la ta it k eresi p iem o n ti p o lg árh ázak b irsa lm a sa jttó l és levendulá­

tó l k issé á p o ro d o tt illatú szalo n jaib an , feh ér porcellángom bos bú­

to ro k , p a ty o la tc sip k é k , n eg y v en n y o lcas k ő n y o m ato k , sárg u lt fo to g ­ ráfiák és ízléstelen d ísztárg y a k k ö zö tt, zenélő órák cu k ro s m eló­

diáin sz e re t e lan d a lo d n i, langyos szerelm ek et, k icsit csúnyácska vidéki k isasszo n y o k at, sz en tim en tális em lék ek et és halva született v á g y a k a t énekel meg. Sivár, ö rö k k é n a p sü tö tte kis k e rte k szegé­

n y es p alán tái, k o n y h a és p ad lás lim -lom ja, b e fő tte l é k íte tt n évnapi to r tá k épp o ly an je le n tő se k neki, m in t a gyógyszerészék, az ügyvéd, a fű szeresn é p lety k ái, am ik et értetlen ü l, de nagy tisz te le tte l hallgat.

T á rg y a in a k m egfelelően közönséges, szerény, m ajd n em prózai a fo rm ája . R agyogó rím ek h e ly e tt beéri sü k et asszo n án co k k al és a le g k o p o tta b b k á d e n ciák b ó l rak o sg at össze üde dallam okat. Bizo­

nyos, hogy ez a k ö lté sz e t nincs m in d e n póz h íjjá n és ezért k ö n y ­ n y e n utánozható,, de hogy legalább u g y an en n y i őszinteség is egye­

sül b en n e a m űvész v irtu o zitásáv al, éppen G ozzano epigónjai m u­

ta tjá k , ak ik csak a re c e p te t tu d tá k m egverselni s ezért rendesen a ró m á tla n o k , m íg az ő „I C o llo q u i" (1911) cím ű k ö tetéb en , m elynél jo b b a t k éső b b m aga sem tu d o tt adni, alig akad,, a k á rk i m áséval ösz­

sze té v e sz th e tő , em lék ezetü n k b ő l n y o m talan u l to v a tű n ő vers. K ö­

v ető i közül egyedül Marino M oretti (szül. 1885) em lítésre m éltó, aki s á p a d t s ö sztö v ér lírá já t a reg én n y el cserélve föl a vidéki k ö r­

n y e z e t s a b en n e élő vagy belőle kik iv án k o zó , lapos és félszeg vagy e lté v e d t életű k isem b ere k ra jz á b a n so k szo r nagy sik errel érték esí­

te tte és fe jle sz te tte to v á b b G o zzan o poézisének elem eit.

M in d e fiatalabb írók, a tisz tu lta b b ízlésűek épp úgy, m int a h arco s ú jító k , a k ö zép o sztály nagy olvasó töm egében kevés vissz­

h a n g ra ta lá lta k . A fu tu rizm u so n u gyan fe lh á b o ro d ta k vagy n e v e tte k az em b erek , de sen k in ek sem ju to tt eszébe a lite rá tu so k o n kívül pl.

egy M a rin e tti-k ö n y v e t m eg v ásáro ln i s m ég D ’ A n n u n zio k ö n y v si­

k e re it is m e g h a la d ta a h á b o rú e lő tti év tized b en Luciano Zuccoli (szül. 1870) elm és és elegáns sz ó ra k o z ta tó regényeié, a d ’ann u n zio ­ nizm us pedig igazán csak G uido da V erona (szül. 1881) által vul­

g arizált v á lto z a tá b a n le tt a „százezrek " k ö réb en népszerűvé. Z uccoli a lo m b á rd ro m a n tik u s iskola le sz á rm a z o ttja , m ely m indig félték e­

n y en és ta rtó z k o d ó a n v is e lte te tt az A p p e n in e k e n túli olasz iro d a ­ lom m al szem ben, s in k á b b a h ag y o m án y ereje, m in t s a já t írói ere ­