Kovács Nóra*
Gyermekkor a 20. század derekán. Állami gondozás és érdemesség, valamint a zsidó szociális gondoskodás Magyarországon
Bányai Viktória – Frojimovics Kinga – Gombocz Eszter (szerk.):
A vészkorszak árvái. A magyarországi zsidó árvaházak és gyermek- otthonok emlékezete. Budapest: NÜB Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete, 2020. 312 oldal
Varsa Eszter: Protected children, regulated mothers. Gender and the
„Gypsy Question” in state care in postwar Hungary (1949–1956).
Budapest: CEU Press, 2021. 256 oldal
Az utóbbi években, évtizedekben világszerte megnövekedett tudományos érdek- lődés irányult a gyermekkorra, valamint a gyerekek és a nők által megélt minden- napokra, személyes tapasztalatokra a történeti és a jelenkutatásokban egyaránt.
Hasonlóan intenzív kutatói figyelem irányult a gyermekekről, köztük a szülők nélkül maradt gyerekekről való gondoskodás mögött meghúzódó szempontokra, értékvilágokra, kulturális logikákra és társadalmi gyakorlatokra. Felerősödött egy, a gyermekek hangjának megjelenítésére irányuló kutatói törekvés is.
A II. világháború utáni Kelet-Közép-Európában ugyanakkor egészen a közel- múltig viszonylag kevés kutatás irányult a gyerekkor tapasztalataira, és a sztáliniz- mus időszaka ebben a vonatkozásban még kevésbé feltárt terület, így Varsa Eszter, valamint Bányai Viktória és munkatársainak kötetei hiánypótló munkák, szervesen illeszkednek térségünk társadalomtörténeti vizsgálódásaiba, és ezeken belül a gye- rekek és a nők helyzetére irányuló kutatások közé.
A Vészkorszak árvái. A magyarországi zsidó árvaházak és gyermekotthonok emlékezete a holokauszt és a II. világháború következtében szülő, gondviselő nél- kül maradt zsidó gyerekek védelmét ellátó zsidó intézmények rendszerét és a ben- nünk szerzett egyéni tapasztalatokat tárja fel a túlélő egykori gyerekek személyes
* A szerző a TK Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa.
E-mail: kovacs.nora@tk.hu
visszaemlékezéseinek segítségével. A magyarországi gyermekkor történetének rit- kán emlegetett és kevéssé ismert időszakára nyit tehát ablakot a vaskos kötet, ame- lyet Bányai Viktória, Frojimovics Kinga és Gombocz Eszter szerkesztett, és amely a Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete kiadásában jelent meg 2020-ban.1 A kötet és a kapcsolódó kutatás kiindulópontja a túlélő árvaházi növendékek leg- utóbbi, 2019-es találkozója2 volt, amely után több résztvevő vállalkozott arra, hogy a kutatókkal és a tágabb nyilvánossággal megossza a bentlakásos zsidó intézmé- nyekben szerzett élményeit. Zsidó származású felnőttként is nehéz volt túlélni a holokauszt népirtását, ám gyerekként az életben maradás esélye még kisebb volt.
Mint a kötetből megtudjuk, Budapesten 5−6 ezer árva vagy félárva gyerek maradt életben a háború végére, és nekik, valamint a róluk gondoskodó intézményeknek és azok munkatársainak állít emléket a Vészkorszak árvái.
Lássuk, milyen módon teszi ezt. Dénes Iván Zoltán és Nádudvari Zoltán be- vezető, ráhangoló sorai után a kötet két eltérő jellegű részre tagolódik. Az első rész, amelynek címe Gyermeksorsok a vészkorszak alatt és után: árvaházak, gyermekotthonok, traumafeldolgozás egy 50 oldalas bevezető tanulmány, amelyet Bányai Viktória hebraista történész, Frojimovics Kinga történész levéltáros, vala- mint Gombocz Eszter iskolatörténész jegyeznek. A holokausztot túlélő gyerekekre irányuló korábbi kutatásaik folytatásának is tekinthető ez az írás, négy alfejezete időrendben tárgyalja az árva és félárva zsidó gyerekek helyzetét és a róluk gon- doskodó hitközségi, illetve zsidó világi árvaházak, gyermekotthonok rendszerét a II. világháború előtt, a vészkorszak alatt, 1945 és 1949 között, valamint a korai államszocializmus éveiben. Az első rész vázlatosan áttekinti a hitközségi szociális gondoskodás árva gyerekeket célzó intézményrendszerét a II. világháborút meg- előző évtizedekben. A következő izgalmas alfejezet a Vészkorszak alatti gyermek- mentést tárgyalja, és megmutatja, hogy a felnőttekhez hasonlóan a gyerekek sorsa is eltérően alakulhatott attól függően, hogy a fővárosban vagy vidéken éltek. Míg vidéken egyéni mentőakcióknak, bújtatásnak köszönhetően menekültek meg gye- rekek, Budapesten szervezett mentés is zajlott. Ezek cionista és más zsidó intézmé- nyekhez, egyéb vallási felekezetek tisztégviselőihez és rendházaihoz, nemzetközi szervezetekhez és semleges országok diplomáciai testületeihez voltak köthetők, és a tárgyalt bentlakásos gyermekotthonok egy részét éppen az akciók során men- tett gyerekek elhelyezésére hozták létre. A háború utáni első években a túlélő ma- gyarországi zsidóság és konkrétan a szülő nélkül maradt gyerekek szempontjából is meghatározó szerepet játszott a Joint3 által nyújtott anyagi támogatás; az erről
1 A kötet online bemutatója elérhető a YouTube videómegosztó csatornán az alábbi liken:
https://www.youtube.com/watch?v=wJd8IrAHkHs
2 Árvaházi találkozó a Bálint Házban, 2019. szeptember 22. https://www.youtube.com/watch?v-
=YgXxCf7Z-1U (Letöltés ideje: 2021. október 1.)
3 Amerikai székhelyű zsidó segélyszervezet, teljes nevén American Jewish Joint Distribution Committee.
az időszakról szóló alfejezet érzékelteti, milyen egyezkedések és alkufolyamat eredményeként tette lehetővé a magyar állam, hogy a Joint segítsége eljuthasson a rászoruló túlélőkhöz. A kötet magával ragadó, az elsőnél sokkal terjedelmesebb második része 45 interjúrészletből áll össze. A szerkesztők a visszaemlékezéseket a bevezető tanulmányban meghatározott korszakoknak megfelelően rendezték al- fejezetekbe. Az emlékanyag zöme az időben közelebbi háború után évek intézeti mindennapjait idézi fel, de képet kapunk a háború előtti és alatti időszakról is.
A kulcsszavakkal indexált interjúrészleteket személy- és intézménymutatók köve- tik, amelyek eligazítanak a segítő személyek és a gyerekotthonok univerzumában.
Számos szempontból hasonló élethelyzetbe került gyerekek sorsát tárgyalja a másik bemutatott munka is, hiszen a második világháború borzalmai sokezer gyereket hagytak család, szülők, gondviselők nélkül. Varsa Eszter Protected child- ren, regulated mothers című, a CEU Pressnél 2021-ben megjelent angol nyelvű kötete a korai államszocializmus időszakának gyermekvédelmét vizsgálta. A kér- désfelvetéseit, résztémáit, módszertanát és forrásait tekintve komplex mű öt tema- tikus fejezetből áll; ezeket vezeti be és zárja le egy bevezető és egy összefoglalás.
Az első fejezet a gyerekvédelem kérdéskörét tárgyalja a korai államszocializmus időszakában, az 1956-ot megelőző hét évben; ebben a szerző a történelmi korszak kontextusának bemutatása mellett a 19. század második és a 20. század első felének gyermekvédelmi elveit és gyakorlatát is felvázolja. Az áttekintésben hangsúlyozza, hogy a gyerekvédelem olyan terület volt az egész 19. és 20. század során, amely szerepet játszott az ún. „cigánykérdés megoldására” irányuló állami törekvések- ben. A második tematikus rész arra összpontosít, hogy a korai államszocializmus időszakában a gyerekvédelmi intézkedések milyen, mai felfogásunk szerint gyak- ran embertelen és elfogadhatatlan módon igyekeztek hozzájárulni ahhoz, hogy a nők – a korszak újonnan megfogalmazott kívánalmának megfelelően – a lehető legnagyobb arányban kapcsolódjanak be a fizetett munka világába. A harmadik fe- jezet az egyedülálló anyák és a még nem nagykorú fiatal lányok szexuális magatar- tását, erkölcseit befolyásolni szándékozó gyerekvédelmi beavatkozásokat tárgyal- ja. A negyedik rész a bentlakásos állami gondoskodási formákat, azok pedagógiai gyakorlatait és a mögöttük meghúzódó pedagógiai irányzatokat fejti fel. A fejezet központi kérdése a munkára nevelés elgondolásának eredete, ideálja és tényleges megvalósulási formái a gyermekotthonokban a Rákosi-korszakban. Az ötödik fe- jezetben a Lóczy Csecsemőotthon példáján keresztül Varsa Eszter izgalmas módon kapcsolja össze a világhírű gyermekorvos, reformpedagógus Pikler Emmi bentla- kásos intézményének szakmai programját a sztálinizmus időszakának állami gon- dozásba vételi gyakorlatával és a korszak politikai üldöztetéseivel.
Varsa Eszter viszonylag szűk időkeretet szabott a kutatásának (1949−56).
Ugyanakkor munkája fontos állítása, hogy a Rákosi-korszak gyermekvédelme nem értelmezhető az előzmények, a megelőző évtizedek szabályozásának szám- bavétele nélkül. És valóban, Varsa Eszter időben lényegesen hosszabb időtávon
zajló folyamatokba, jelenségrendszerbe beágyazottan mutatja be a korszak gyerek- védelmének intézményi kereteit és a bennük zajló gyakorlatok történeti hátterét, értékvilágát.
Varsa Eszter kötetének öt tematikus nagy fejezetéből négy tér ki részletesen arra, hogy a korszak gyermekvédelmi intézkedései milyen sajátos módon hatották át a magyarországi cigány népesség életét, mindennapjait. Míg a két világháború közti időszakban a bentlakásos gyermekintézményekben nem volt jelentős a roma származású gyermekek aránya, napjainkra, de mint a szerző jelzi, már az 1980-as évek végére is ez az arány megváltozott, és a cigány származású gyerekek több- ségbe kerültek. Varsa Eszter könyve bepillantást kínál a több évtizedes, társadalmi rendszereken átívelő folyamat kezdeti időszakába, amely az állami gondozásban lévő roma származású gyerekek magas arányának kialakulásához vezetett. A kötet empirikus anyagának, különösen az egyes állami gondozásba vételi akták elemzé- sének segítségével a szerző meggyőzően érvel amellett, hogy a cigány gyerekek állami gondozásba helyezése részét képezte a cigányság kívánatosnak tartott asz- szimilációjára irányuló törekvéseknek a Rákosi-korszakban. Ugyanakkor hangsú- lyozza azt is, hogy ez nem kommunista találmány volt, hanem egy olyan hosszabb történelmi folyamat része, amelyben összekapcsolódott a gyermekvédelem és az ún. „cigánykérdés megoldásának” lehetősége. Az 1940-es évek végétől szaporodó bentlakásos gyermekvédelmi intézmények létrehozásának politikai támogatottsága ezt a régóta létező elképzelést segített megvalósítani.
Varsa Eszter változatos források felhasználásával tárta fel a korai államszocia- lizmus gyermekvédelmének viszonyait. A minisztériumi rendelkezések szövegei, a gyermekotthonok működését szabályozó minisztériumi kiadványok, valamint a gyermekvédelmi témájú helyi tanácsülési jegyzőkönyvek mellett a Pest Megyei Gyermekvédelmi Központ igazgatójának posztumusz dokumentumai is bepillan- tást engedtek abba, milyen általános elvek és értékek formálták a gyermekvédelem gyakorlatát a vizsgált időszakban. A kutatás szempontjából talán leggazdagabb anyagcsoport az a 630 ügyirat, amely három közigazgatási egységből (Budapest/
Pest megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye, Szabolcs-Szatmár megye) 797 álla- mi gondozásba került gyerek esetét dokumentálta. Míg a Szolnok megyei ügyira- tokból a szerző erkölcsi indokkal állami gondozásba vett gyerekek eseteit elemzi, a másik két térség anyagából véletlenszerűen választott ki ügyiratokat. Munkája szempontjából jelentőséggel bír, hogy Szabolcs-Szatmárban az ügyintézők alkal- mazták a „cigány” kategóriát az esetek dokumentációjában. Varsa Eszter nemcsak a hivatalos formanyomtatvány tartalmát elemezte, hanem mindazokat a további dokumentumokat is (például rendőrségi jegyzőkönyveket, orvosi vagy pszicho- lógusi szakvéleményeket, vagy a gyerekekkel kapcsolatos levelezést), amelyek az egyes esetekhez tartoztak. Külön figyelmet szentelt e dokumentumok nyelvi megformáltságának; ez jól mutatta, a gyermekvédelmi ügyintézők milyen kifeje- zésekkel és ismétlődő fordulatokkal igyekeztek nyelvileg is megteremteni azokat
a gyermekvédelmi eseteket, ahol állami közbeavatkozást tartottak szükségesnek.
Az írott források mellett 31 interjú is gazdagítja a kötet empirikus alapját. Ezek közül több származik az 1956-os intézet oral history archívumából és a Fővárosi Gyermekvédelmi Központ saját intézményi történetét feltáró archívumából; ezek mellett a szerző is készített interjúkat a gyermekotthonok egykori lakóival 2006 és 2009 között.
A kötetben vizsgált problémák egy része a mai magyar társadalomban is jelen van, és megítélése ellentmondásos. A feminista történész reflektál ezekre, összekap- csolja őket egyes mai szakpolitikai irányvonalakkal, dilemmákkal. Rávilágít pél- dául arra, hogy a két világháború közt már működő nevelőszülői rendszert a korai államszocializmus időszakában központi ideológiai irányelvek mentén igyekeztek bentlakásos gyermekvédelmi intézményekre cserélni, rámutatva, hogy napjainkra felszámolásra került az állami gyermekgondoskodásnak ez az intézményrendsze- re Magyarországon. Ugyanakkor, mint munkájából megtudjuk, a gyermekvédelem történetét nemzetközi szinten is régóta jellemezte az arról folytatott szakmai vita, hogy a nagyobb bentlakásos intézmények vagy a nevelőszülők rendszere szolgál- ja-e hatékonyabban a rászoruló gyerekek javát, így ezt a komplex magyarországi folyamatot nem lehet a nemzetközi párhuzamok figyelmen kívül hagyásával, csak a sztálinizmus időszakának központi pártdirektívái alapján értelmezni.
Hasonlóan összetett kérdés, hogy a kiskorú gyerekek esetében melyek voltak az állami gondoskodásra való érdemesség koronként változó kritériumai (például er- kölcsi vagy egészségi veszélyeztetettség, anyagi nélkülözés). Ezzel a problémával szorosan összefügg, hogy mikor milyen szabályrendszer alapján kellett vagy lehe- tett egy gyereket állami gondozásba helyezni. A korai államszocializmus időszaká- ban a II. világháború előtti időszakhoz képest új szempontként került be a gyermek fizikai és szellemi egészségének veszélyeztetettsége, illetve a tartósan fennálló ke- gyetlen bánásmód; valamint a szülők munkaképtelensége. Komoly jogi változást jelentett, hogy a Rákosi korszakban 18 évre emelték az állami gondozásba vétel lehetőségének a korhatárát. A gyermekvédelem jogi szabályozásának változásai mellett a szerző a gyermekvédelmi intézményrendszer átalakulását is nyomon kí- séri, emellett plasztikusan jeleníti meg a tanácsi rendszer részeként működő helyi és megyei szintű szociálpolitikai bizottságok szerepét is a gyerekekkel kapcsolatos döntéshozatalban.
A két izgalmas könyvet végig olvasva szembeszökő, milyen szorosan kapcso- lódó témákat vizsgálnak, és mennyire szervesen egészítik ki egymást. Munkájában Varsa Eszter árnyalt képet festett arról, hogy az anyák milyen módon igyekeztek felvenni a küzdelmet állami gondozásba került gyermekeik visszaszerzéséért, il- letve, hogy a nehéz családi élethelyzetek áthidalására átmenetileg miként hasz- nálták tudatosan a bentlakásos gyermekvédelmi intézményeket. A Vészkorszak árváiban megszólaltatott források alapján a szerzők jelzik, hogy a nem zsidó szár- mazású gyerekek esetéhez hasonlóan számos olyan zsidó gyerek is bentlakásos
otthonba került a háború után, akinek volt életben maradt szülője, aki viszont ak- tuális élethelyzetében ezt a megoldást látta a legmegfelelőbbnek a gyermeke szá- mára. A Vészkorszak árváinak egyik érintett visszaemlékezője elmeséli, hogy meg- özvegyült édesanyja milyen mérlegelést követően döntött úgy, hogy gyermekeit bentlakásos zsidó gyermekotthonokban helyezi el, és felidézi azt az élethelyzetet is, amikor néhány év elteltével az anya módosítja ezt a döntését, s kiveszi az intéz- ményből a gyerekeket, mielőtt azokat az intézményt támogató cionista szervezet csoportosan kivándoroltatta volna Izraelbe (Bányai, 167.). A holokausztot túlélők visszaemlékezéseiből arra is láthatunk példát, hogy nemcsak szülők, hanem gye- rekek is dönthettek a bentlakásos gyermekotthonok mellett. A cionista mozgalom ifjúsági intézményeiben megtapasztalt értékvilág, eszményképek és közösségi gyakorlatok sok fiatal számára nagyon erős vonzerővel rendelkeztek a közösségük hagyományos, merev elvárásrendszerével szemben.
Mind az állami gyermekvédelem, mind a hitközségi és cionista alapon szer- veződő zsidó szociális gondoskodás intézményeinek vizsgálata tükrözi a szerzők azon felfogását, hogy a gyerekek szempontjából a II. világháború megpróbáltatásai nem értek véget 1945-ben, sokkal hosszabban rányomták bélyegüket a minden- napokra. A Vészkorszak kis túlélőinek elmesélt élettörténeteiből nélkülözésekkel és bizonytalanságokkal áthatott gyermekkor körvonalai rajzolódnak ki. Minden bizonnyal a zsidó gyermekvédelmi intézmények rendszerének, finanszírozásának változásai is szerepet játszottak abban a II. világháborút követő évtizedben, hogy közülük többen számos gyermekotthont megjártak, ismétlődően költöztették őket egyik létesítményből egy másikba, néha csupán a fővároson, más esetekben az egész országon belül.
A két történészi munka számos hasonlóságot mutat. A vizsgált korszakok közt jelentős az átfedés, a tématerületek szorosan érintkeznek. A szerzők mindkét kötet esetében nehéz feladatra vállalkoztak amikor a korszakokon belül is dinamikusan változó, rendkívül összetett helyzetet igyekeztek bemutatni, több szempontból is elemezni.
Varsa Eszter könyve a doktori értekezéséből kiterebélyesedő, sokéves egyé- ni kutatómunka eredménye, amely angol nyelven jelent meg, elsősorban a nem- zetközi olvasóközönség számára. A mindennapi élet történetének egy különle- ges vetületével, a Rákosi-korszak gyermekvédelmi gyakorlatával, ezen keresztül a gyerekkor, gyermekjólét, valamint a nők történelmével foglalkozik. Elemzései- hez kidolgozott fogalmi apparátust használ, és a vizsgált jelenségeket folyamatos nemzetközi kitekintés mellett tárja az olvasók elé. Az 1949 és 1956 között állami gondozásba vett gyerekek aktáinak, valamint a gyerekvédelmi intézmények műkö- désének tanulmányozásán keresztül munkája a társadalmi befogadás és kirekesztés folyamataira reflektál a Rákosi korszakban. Kérdésfelvetésének egész köteten vé- gig húzódó, különösen izgalmas vonulata, hogy reflektorfényt irányít a II. világ- háború végének, és a formálódó államszocialista rendszer változási folyamatainak
belső feszültségeire a gyerekekről való gondoskodás kérdésköre területén. Ezek a feszültségek több tényezőből fakadtak, egyebek mellett a nők és a férfiak társa- dalmi szerepével, valamint a család intézményével kapcsolatos gyorsan változó el- várásokból; a fizetett munka és a fizetetlen családon belüli gondoskodási feladatok eltérő társadalmi megítélésből; illetve abból a módból, ahogyan a korszak (gyer- mekvédelmi) intézményei a cigányság asszimilálni kívánt kisebbségi csoportja felé közelítettek.
A Vészkorszak gyermekei egy kutatói csoport és a korszakot átélt emlékező személyek közös vállalkozásának eredményeképpen jött létre. A kutatók korábbi és a kötet megjelenése utáni munkáiból is látható,4 hogy a tanulmánykötet egy tematikájában és időtartamában szélesebb kutatási folyam egyik fontos állomása, amelynek központi mozzanata és fontos küldetése a személyes élettapasztalatokon keresztül megjelenített elmesélt történelem közreadása.
Végül említést érdemel a kötetek remek képanyaga, amely érzékletesen jelení- ti meg a tanulmányozott korszakot és az érintett gyerekek élethelyzeteit. A Varsa Eszter könyvében szereplő közel nagyjából két tucat fotó zöme a Fortepan szabad hozzáférésű online gyűjteményből származik, A Vészkorszak árváinak közel 60 fényképe magyarországi, izraeli és amerikai múzeumi archívumokból, a vissza- emlékezések egy részét is rendelkezésre bocsátó Centropa Alapítványtól, és leg- fontosabb módon az érintett túlélő egykori gyerekektől származnak.
4 A „Hogyan tovább? Zsidó családok Magyarországon a háború után” című konferencia tárgyal- ja meg a Holokauszt Emlékközpont szervezésében.
