SZOCIÁLPOLITIKA
Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TáTK Szociálpolitika Tanszékén
az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet
és a Balassi Kiadó közreműködésével
Készítette: Gál Róbert Iván, Nyilas Mihály Szakmai felelős: Gál Róbert Iván, Nyilas Mihály
2010. június
2
A SZOCIÁLIS BIZTONSÁG KORSZAKAI II.
A JÓLÉTI ÁLLAM KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE
6. hét
Készítette: Nyilas Mihály
I. A jóléti állam meghatározása
Wilensky kvantitatív definíciója
Jogi: teljes állampolgáriságért vívott küzdelem eredménye (T. Marshall)
Gazdasági: ipari társadalom szükségleteire adott válasz
Politikai: munkásmozgalmi reformizmus igazolása (szoc. dem. stratégia győzelme) A kapitalizmus „nyers” erőinek civilizálása; továbbfejlesztett kapitalizmus; „bölcsőtől a sírig”; létbiztonság
A különböző megközelítések közös elemei
− Igenlés az 1970-es évekig (jóléti konszenzus; állam szociális intervenciója problémamegoldó)
− Elutasítás az 1970-es évektől (problémageneráló; piacgazdasággal és demokratikus társadalommal összeegyeztethetetlen)
II. Az állam társadalomban játszott szerepe a 18–20. században
Merkantilizmus – „éjjeliőr állam” – jóléti állam.
Állam – civil szféra viszonyának alakulása
3
− A klasszikus liberalizmus államfelfogása
− Hatalom korlátozása (hatalom szűkítése)
magántulajdon védelme → állam – civil társadalom
emberi jogok
hatalommegosztás, parlamentarizmus
tendencia: állam térnyerése
− Népszuverenitás elfogadása (hatalom alárendelése a társ.-i akaratnak)
Közvetlen és közvetett demokrácia
III. A jóléti állam kialakulását ösztönző tényezők
Modernizáció, ipari társadalom kialakulása
− kap. → városba tömörülés (szegénység feltűnő és zavaró)
− bérmunka általánossá (szociális kérdés = munkáskérdés)
− családszerkezet átalakul (bomlékonyabb, kevesebb gyerek)
− gazdaság igényei
− megteremtődnek az anyagi források
Legitimációs kihívás
− munkásság megszerveződése
− munkáskövetelések integrálása (Bismarck: „szociális olajcseppek”)
− két világrendszer versenye
Politikai stratégiává válik (szociáldemokrácia)
− szociáldemokrata dilemma →
tulajdonviszonyok helyett elosztási viszonyok átalakítása
szocializmus = vég nélküli folyamat
4
IV. A jóléti fejlődés szakaszai
Welfare state ↔ power state. Beveridge, New Deal. Az állami expanzió előfeltételei és előzményei.
Első szakasz: 1880-as évek és 1. világháború vége között
− A jóléti fejlődés beindulásának kritériumai (A. de Swaan)
Társadalombiztosítás bevezetése
Állam-állampolgár viszony átalakulása
Állami jóléti redisztribúció ≥ GDP 3%-a Második szakasz: a két világháború között
− Konszolidáció és fejlődés
világháború hatása
Korábbi jóléti innovációk beérése
A nagy válság hatása
J. M. Keynes
Jóléti konszenzus, korporatív struktúrák
Új politikai erők és törekvések. Fordulópont a két alapmodell fejlődésében (USA, Svédország)
5
A társadalombiztosítás bevezetése
Ipari baleset
Egészségügy Nyugdíj Munkanélküli Családi
Belgium 1903 1894 1900 1920 1930
Hollandia 1901 1929 1913 1916 1940
Franciaország 1898 1898 1895 1905 1932
Olaszország 1898 1886 1898 1919 1936
Németország 1871 1883 1889 1927 1954
Írország 1897 1911 1908 1911 1944
Anglia 1897 1911 1908 1911 1945
Dánia 1898 1892 1891 1907 1952
Norvégia 1894 1909 1936 1906 1946
Svédország 1901 1891 1913 1934 1947
Finnország 1895 1963 1937 1917 1948
Ausztria 1887 1888 1927 1920 1921
Svájc 1881 1911 1946 1924 1952
Ausztrália 1902 1945 1909 1945 1941
Új-Zéland 1900 1938 1898 1938 1926
Kanada 1930 1971 1927 1940 1944
USA 1930 – 1935 1935 –
6
Az állampolgárság kiterjesztése
a Jelentős korlátozásokkal; b Csak fehérek/európaiak
Általános választójog
(férfiak)
Általános választójog (mindkét nem)
Belgium 1894 1948
Hollandia 1918 1922
Franciaország 1848 1945
Olaszország 1913 1946
Németország 1871 1919
Írország 1918 1923
Anglia 1918 1928
Dánia 1849a 1918
Norvégia 1900 1915
Svédország 1909 1921
Finnország 1907 1907
Ausztria 1907 1919
Svájc 1848 1971
Ausztrália 1902a 1902a
Új-Zéland 1879b 1893b
Kanada 1920 1920
USA 1860b 1920
7
Élenjáró jóléti államok
A szociális kiadások növekedése
Első Második Harmadik
Ipari baleset Németország Svájc Ausztria Egészségügy Németország Olaszország Ausztria
Nyugdíj Németország Dánia Franciaország
Munkanélküli Franciaország Norvégia Dánia
Családi Ausztria Új-Zéland Belgium
Férfi választójog Franciaország Svájc Dánia Ált. választójog Új-Zéland Ausztrália Finnország
8
GDP 3% fölött GDP 5% fölött
Belgium 1923 1933
Hollandia 1920 1934
Franciaország 1921 1931
Olaszország 1923 1940
Németország 1900 1915
Írország 1905 1920
Anglia 1905 1920
Dánia 1908 1918
Norvégia 1917 1926
Svédország 1905 1921
Finnország 1926 1947
Ausztria 1926 1932
Svájc 1900 1920
Ausztrália 1922 1932
Új-Zéland 1911 1920
Kanada 1921 1931
USA 1920 1931
9
Harmadik szakasz
A virágkor: a 2. világháborútól az 1970-es évek elejéig
Tervek, programok, ideológiák. Nagy jóléti expanzió, jóléti kiadások növekedése gyorsabb a gazdasági növekedésnél. Komplex állami jóléti rendszerek létrejötte.
Gazdasági és szociális célok egyszerre. Alacsony infláció, gyors és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, teljes foglalkoztatottság, piaci és szociális jövedelem gyors növekedése. Állami jóléti ellátások fejlődése (új ellátások és új csoportok bevonása, jogosultsági szabályok és ellátási szintek javulása.) Öngondoskodás-közgondoskodás, állam-piac viszony.
A jóléti fejlődés belső és külső ösztönzői és előfeltételei
GNP éves átlagos növekedése 1950–1981 (%)
1951–1960 1961–1973 1974–1981
Kanada 4.0 5.6 2.8
Franciaország 4.5 5.6 2.6
NSZK 7.8 4.5 2.0
Olaszország 5.8 5.2 2.4
Japán 10.9 10.4 3.6
Anglia 2.3 3.1 0.5
USA 3.3 4.2 2.3
Átlag 4.4 5.5 2.3
10
Szociális kiadások növekedése 1960–1975 (GDP %)
1960 1975
Kanada 11.2 20.1
Franciaország 14.4 26.3
NSZK 17.1 27.8
Olaszország 13.7 20.6
Japán 7.6 13.7
Anglia 12.4 19.6
USA 9.9 18.7
Átlag 12.3 21.9
11
Munkanélküliségi ráta,1933–1983 (%)
1933 1959–1967 1975 1983
Franciaország – 0.7 4.1 8.0
NSZK 14.8 1.2 3.6 8.0
Olaszország 5.9 6.2 5.8 9.7
Japán – 1.4 1.9 2.6
Anglia 13.9 1.8 4.7 13.1
USA 20.5 5.3 8.3 9.5
Átlag 13.0 2.8 4.7 8.5
V. A jóléti állam „válsága”
1. Változások az 1970-es évektől
Támadások
− Egalitariánus célok ellen
− Jóléti stratégia megkérdőjelezése
Gazdasági növekedés problémái; nagy állami deficitek
Külső feltételek változása (világgazdaság)
− Jóléti konszenzus gyengülése („adólázadások”)
− Elvek kérdésessé (pl. mn. segély → munkakerülés; nyugdíj → takarékoskodás ?)
Finanszírozási források csökkennek ↔ igények nőnek
− Kormányok: költségvetési restrikció
Politikai áttörés
− 1979: M. Thatcher; 1980: R. Reagan
12
− Új prioritások: teljes fogl. nem; antiinflációs politika; „nyesegetések”;
Jóléti állam ellenes ideológia: Új Jobboldal
− Neoliberalizmus és neokonzervativizmus
− Piac ↔ jóléti állam (ellenösztönzők); szervezett érdekcsoportok túl erőssé;
politikai dem. kiüresedése; szabadság ↔ egyenlőség; család rombolása
− Megoldás: „kevesebb állam – több piac”; közfelelősség → öngondoskodás 2. Válságértelmezések
Ellentmondás és válság
− Jóléti fejlődés ellentmondásai → válság
− Újjobbos és neomarxista nézetek virágzása
− Nem új nézetek! (vö. A. Hirschman; Keynes; Hayek; munka „igazi” érdekei ↔ kap.
piacgazdaság)
− E nézetek befolyása nő meg.
− Nem világos fogalomhasználat
− Jóléti állam válsága: nem új és nem világos tézis
A „véletlen válság” elmélet
− Külső ok; ideiglenes finanszírozási probléma
− Rendszeren kívüli ok + esetleges
− Probléma: korábbi status quo visszaállítható; csak gazdasági magyarázat;
globalizáció és posztindusztriális gazdaságszerkezet hatásai nem
b) Rendszerválság
− Inherens okok
− 1945 utáni keynesi jóléti állam (társ.-i és pol.-i rendszer) válsága
− Mély, hosszan tartó ellentmondás eredménye (olajár-robbanás csak felszínre hozta)
− Történelmi fordulópont lehetősége
− Liberális képviseleti demokrácia válsága („kiüresedés”)
− Piac működése ellehetetlenül
− „Növekvő elvárások forradalma”
− Kulturális ellentmondás (D. Bell: kapitalizmus éthosza ↔ hedonisztikus, fogyasztásorientált emberek)
− Probléma: alaptalan várakozások (a rendszer alapintézményei – demokrácia és piac – szilárdak)
13
c) A jóléti állam (állam szociális szerepe) válsága
− A jóléti konszenzus vége
− A közvélemény megváltozása
jóléti állam támogatottsága csökken; munkanélküli- és szegény-ellenesség
− J. á. támogató politikai pártok (szoc. dem.) hanyatlása
− Főként: szociális kiadások csökkentése, szerkezeti változásai
− Konszenzus és közvélemény
Függ a kiadások szintjétől (magasabb kiadások → nagyobb támogatottság)
Differenciált közvélemény: nem „általában” az állami szociálpolitika ellen
Eü., nyugdíj, családi ellátások ↔ munkanélküliségi juttatások, segélyek
Közvélemény-kutatások nem igazolják
− Baloldali pártok visszaszorulása
Kétséges, hogy j. á. = szociáldemokrácia
Ellenmozgás is!
− A szociális kiadások tovább nőnek!
Összes szociális közkiadás
(transzfer és szolgáltatás)
A konvergencia szakasza az első kör országainál, 1980–1998
Szociális közkiadások a GDP %-ban, 1980–1998
0 5 10 15 20 25 30 35
UK Ausztria Franciao. Németo. Hollan. Dánia
1980 1990 1993 1998
14
Ausztria Franciaország UK Hollandia Dánia Németország 1960–1980
1960 16 13 10 12 * 18
1970 19 17 13 22 19 17
1980 23 23 16 28 27 23
1980–1998
1980 22 24 18 29 28 25
1990 24 26 20 28 28 24
1993 26 29 23 30 31 29
1998 28 31 27 29 30 29
15
Konvergencia a bővülő Európában, 1980–1998
A „válságra” kevés bizonyíték
Ugyanakkor: status quo tarthatatlan
Munkaerőpiac és család átalakulása
− J. á. az ipari társadalom terméke → feladat a posztindusztriális társadalomnak megfelelő szociális szerepek kialakítása („átstrukturálás”)
„Válság” = elosztási konfliktusok kiéleződése
„Válság” = jóléti állam szociáldemokrata víziójának megkérdőjeleződése
(„kapitalizmus átalakítása állami szociálpolitikával és redisztribúcióval”)
Közvélemény-formáló elitek elfordulása
Állami szociális kiadások GDP %-ában
0 5 10 15 20 25 30 35
Svédo rszág Franciaor
szág
Dánia Holland
ia
Németország
Ausztria
Egyesült Királyság Görö
gország
Portugália Spany
olors zág
Írország
1980 1998*
16
VI. Változások a szociálpolitikában
Értékek
a) Társadalom javítható, szenvedések csökkenthetők – szabadság csorbítása nélkül;
szabadság – egyenlőség – szolidaritás ellentéte feloldható (állam)
b) Legfőbb: szabadság; „lejáratott értékek”; egyén önmeghatározása: (negatív) szabadság kiteljesítése; probléma: állami beavatkozás
Intézmények
a) Demokrácia, nemzetállam, piac; szociális szerepben állam/piac/civil szféra egyensúlya, egymás hibáit korrigálják
b) Állam: funkcióvesztés (szabályozás, finanszírozás, állami intézmények) Civil szféra: jelentőség nő, jelleg változik (érdekartikuláció → szolgáltató) Család/egyén: szerep nő (kollektivizált feladatok visszahárítása)
de: családszerkezet más (ellátó-képesség?; nők szerepe?
gazdasági és szoc.pol. problémák kezelése?)
c) Piac szerepe nő (gazdasági racionalitás jelentősége nő, szükséglet-kielégítés:
fizetőképesség)
Finanszírozás
− Közfinanszírozás: „homályos” kapcsolat (fizetés – igénybevétel: ki, miért, mennyit fizet)
Magánfinanszírozás: átlátható (finanszírozó és igénybevevő ugyanaz) Közvetlen, piaci alapú cserét!
TB: ahol biztos a kockázat bekövetkezte (pl. nyugdíj), ott szolidaritás nem!
Szociálpolitika eszközei
− Univerzális ellátások: leépítés
− TB: „piackonformmá” (ne korlátozza a piac működését)
közelítés a piaci cseréhez (ekvivalencia-elv); magán pénzalapok; színvonal csökkentés (→ piaci biztosítás)
− Segélyek: jelentőség nő (← szükséglet nő, szoc. pol. változásai) rászorultsági elv erősítése; ellenszolgáltatás nélkül nem; „workfare”
17
Következmények
− „Látható” és „láthatatlan” jóléti állam határa változik + adóreformok + magánbiztosítás és magán jótékonykodás állami ösztönzése
↓
Negatív redisztribúció nő
− Szociális jogok gyengülése
− Magánfelelősség – közfelelősség választóvonal változik a szociális szükséglet- kielégítésben
Globális környezet
− Globális szinten piaccal, tőkével szemben gyenge „állami” és „civil” ellenhatalmak
− Politikai döntések centruma egy szinttel feljebb („demokratikus deficit”; EU)
