1050 STATISZTlKAl IRODALMI FIGYELÖ
ható számítását, bár e téren jelentős az előrehaladás (utalnak az AFA-táblákra).
A korábban mondottakból következik, hogy a különféle módszerrel végzett számi- tások eredményeit közvetlenül nem lehet összehasonlítani. Mivel az összehasonlítás- nak nagy a jelentősége, a Német Szövet—
ségi Köztársaság statisztikai szervei ehhez szimulációs számításokat végeztek és vé—
geznek. Ennek lényege: a gazdasági szintű módszer bázisát jelentő beruházási adat—
sorokra az adózási célú módszer leírási kul- csait, árait stb. alkalmazva képeznek leírá- si összegeket. A tanulmány részletesen bel- mutatja a szimulációs számítások menetét egyes fázisait, az alkalmazott becslések faj- táit és hibahatárait.
A szimulációs számítások eredménye azt mutatja, hogy az összgazdasági szintű az adózási célú módszerrel számított 1960.
és 1981. évi leírások összege viszonylag ke' véssé tér el.
A tanulmány befejező részében a szerzők a nemzetgazdasági adatokat kilenc gazda—
sági ág szerinti bontásban táblában is köz- lik, s rövid szöveges elemzést is adnak. A kilenc ágazat a következő: 1. mező- és er- dőgazdaság, halászat, 2. villamosenergia-, gáz—, távhő— és vízszolgáltatás, 3. bányá- szat, 4. feldolgozó ipar, 5. építőipar, 6. ke—
reskedelem, 7. közlekedés és hírközlés. 8.
hitel— és biztosító intézetek (vállalkozások), 9. egyéb szolgáltatások.
(Ism.: Lacfalvi József)
ZAHAROV, A. H.:
A SZOVHOZOK FEJLESZTÉSÉRE NYÚJTOTT ÁLLAMI BERUHÁZÁSOK
(Éffektívnee iszpol'zovat' goszudarsztvennüe ka- pitalovlozsenija, vüdeljaemüe na razvitie szovho- zov.) -— Dengi í Kredit. 1984. 1. sz. 39—41. p.
A szerző véleménye szerint az állami be- ruházások a Szovjetunióban nem eléggé ha- tékonyak, nem felelnek meg teljesen az élelmiszerprogramban kitűzött céloknak. Nö- vekszik a befejezetlen beruházások állomá- nya. 1982 végén például elérte az évi üzem—
be helyezés felét. Az építkezések elhúzódá- sa miatt előfordul, hogy a tervezett átfutá-
si idő négyszerese alatt sem készül el az objektum. Emiatt az előirányzott költségek mintegy 10 százalékkal emelkednek. Az anyag- és munkaerőhiány miatt több építke—
zést leállítottak. További probléma, hogy a
beruházásokat hiányosan adják át (például állattenyésztési komplexumokat takarmány-
feldolgazó üzemek nélkül), ezért az i'g' léte- sítmények hatékonysága alacsony, A szerző több példát említ (: szovhozok beruházásai—
nak hiányosságairól.
Nem megfelelő a beruházások tervezése sem. A tervek irreálisan rövid megvalósítási időt, gyors megtérülést irányoznak elő. Nem számolnak a gazdaságok eszközeinek tech—
nikai szinvonalával, volumenével. Nem for—- dítanak kellő figyelmet a veszteséges és az alacsony jövedelmezőségű állami gazdasá—
gok eszközellátottságának kiegyenlítésére.
1982-ben a veszteségesnek és alacsony jő- vedeiműnek minősített és nyilvántartott szav- hozokban száz hektár mezőgazdasági terü—
letre 21 100 rubel állóeszköz jutott. a többi szovhozban 35 900. Az új beruházásokat is hasonló arányban osztották el, ami nyilván- valóan az ellátottság további differenciáló- dását vonja maga után.
Már a tervekben is, de még inkább a megvalósításban a pénzügyi és anyagi esz—
közök szétforgácsolódnak. Túl sok új beru- házást kezdenek meg anélkül, hogy a fo- lyamatban levőket befejeznék. Az egyik kör—
zetben például 1982—ben a terv szerint 128 építkezés volt folyamatban, amiből 65—öt abban az évben kezdtek el. A tervszerűtlen- ségre hozza fel példaként a szerző azt a tényt is, hogy a szovhozok inkább új ter- melőkapacításokat építenek a meglevők be—
fejezése helyett. A bank által gabonaszá- rítóra nyújtott hitelből például új tehénis- tálló építésébe fogtak bele.
A költségvetési eszközök a szovhozok be- ruházásainak jelentős forrásai. Ezeknek az eszközöknek igen nagy hányada az állatte—
nyésztés fejlesztését szolgálja. Az új állat- tenyésztési létesítmények kibasználtsága ala—
csony. (Orenburg megye 17 állattenyésztési komplexuma közül egynek a kihasználtsága sem érte el a tervezettet.) Az istállók be—
népesítése a terv szerintinek csak 58 száza- léka volt. A szerző ezt a beruházások terv-
szerűségén kívül a tartós forgóeszközhia'ny-
nyal magyarázza.
Az öntözhető területek kihasználtsága is alacsony.
Az üzembe helyezett mezőgazdasági gé- pek nem mindig eredményezik a termelés növelését. Ezért előfordul, hogy a gépek vásárlására és üzemben tartására fordított összeg nagyobb. mint az elért bruttó ter- méktöbblet. A gépek nem felelnek meg a talajadottságoknak és a mezőgazdasági nö—
vények sajátosságainak, hamarabb tönkre- mennek a megállapított amortizációs idő—
nél. A más irányú szakosítás miatt felesle—
gessé vált gépeket a szovhozok — az anya—
gi érdekeltség hiányában — nem értékesítik vaay adják át más gazdálkodó szervnek.
A magas jövedelmezőségű szovhozokban elegendő eszköz képződik az új beruházá- sokhoz. Egyrészt azért, mert jobb az esz- közellátottságuk, és ezért az amortizáció volumene is naayobb. mint a gyengébb szovhozokban. Másrészt a nyereségági fej—
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 1051
lesztési eszközök volumene is magasabb.
Ennek ellenére ezek a szovhozok is any- nyi vagy még több költségvetési eszközt kapnak beruházásaikhoz, mint a gyengék.
Belorussziában a magas jövedelmű vállala—
tok szabad pénzeszközeit elvonják. és átcso—
portosítják az alacsony jövedelmű vagy vesz—
teséges szovhozokba. A beruházási hiteleket, a költségvetési juttatásokat pedig a válla—
latok saját pénzeszközeinek volumenétől te- szik függővé. Az Állami Bank vizsgálja fe- lül a vállalati fejlesztési eszközök volume- nét, és ítéli meg a hitel vagy az állami pénzeszközök szükségességét. A gyakorlat
azt mutatja, hogy ez a példa jól bevált, al—
kalmazni kellene az ország más vidékein is.
Az állami beruházások hatékonyabb fel- használása érdekében a mezőgazdaság irá- nyítási rendszerét is változtatni kell. Az ag—
ráripari egyesülések ellenőrizhetik nem csu- pán a mezőgazdasági, hanem az agráripa—
ri komplexum más ágazatainak tervezését és tervteljesítését is. Ez lehetőséget ad arra, hogy az eszközöket centralizáltabban és ha- tékonyabban használják fel az élelmiszer—
program megvalósítása érdekében.
(Ism.: Szabóné Medgyesi Éva)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA
ROY. C.:
A VÁROSLAKÓK NAPI TEVÉKENYSÉGE FRANCIAORSZÁGBAN
(Les journées des citadins.) —— Économie et Sta—
tistigue. 1983. 158. sz. 51—60. p.
A szerző, a francia Állami Statisztikai és Gazdaságkutató Intézetben (INSEE) végzett időmérleg-felvétel adatai alapján elemzi a 18 éves és idősebb városlakók egész napi tevékenységét. A felvétel során az adatszol—
gáltatók részletesen beszámoltak egy ad nap 24 órájában végzett napi tevékenysé—
geikről, továbbá néhány, nem rendszeres te—
vékenységről. Ez utóbbi információ alapiá—
kiszámították e tevékenységek hosszú távú gyakoriságát.
A tevékenységek csoportosítása érthető módon nem volt egyértelmű. Kérdés lehet például, hogy a lakásban végzett javítása"
vagy a háziasszony által végzett ruhavar- rás míért tartozik a házi munkák körébe, ugyanakkor, amikor a barkácsolás vagy a kötés szabadidős tevékenység. A tánc vala- mely nyilvános helyen a ,,házon kívüli szó- rakozás" csoportjába sorolandó, ugyanez baráti társaságban, egy lakásban a ,,játé- kok" közé számít. Mint minden csoportosí- tás, az e felvételnél alkalmazott is bizonyos
mértékig szubjektív.
A tevékenységeket 6 fő csoportba sorol- ták: kereső tevékenység, házi munka, tanu- lás, alvás—étkezés—testápolás, televíziózás.
egyéb szórakozás. Az egyes csoportok tar- talma a következő.
A kereső tevékenység magába foglaljaa munkahelyre történő közlekedést is.
A házi munka körébe tartoznak a főzés, a mosogatás, a takarítás, a mosás, az egyéb karbantartási munkák (a lakás javítása, a gépkocsi karbantartása, a fűtés, a kert rendbentartása, a háztartási adminisztráció stb.). a gyermekek anyagi és szellemi ellá—
tása (beleértve a velük való játékot, tanu—
lást, sétát stb.), a bevásárlások, a családi ügyintézések.
A tanulási idő felöleli az egyetemi tanu—
láson kívül az egyéb folyamatos tanuláso—
kat is.
Az egyéb szórakozás csoportja a követke- ző tevékenységekre forditott időt tartalmaz- za, további alcsoportos tagolásban: vendég- lőkben, szórakozóhelyeken töltött idő, beszél- getés (telefon is), olvasás, barkácsolás, var—
rás, kézimunka, séta, kirándulás, rádió- és
zenehallgatás, játékok (kártyázás, tánc ott—
hon vagy barátoknál, muzsikálás stb.), szin-
ház, mozí, egyéb rendezvények, levélírás, egyéb kikapcsolódás, közéleti tevékenység, hitélet stb. tevékenységekre fordított idő, to—
vábbá mindezen tevékenységekkel kapcsola—
tos közlekedési idő.
A kereső tevékenységet folytatók napi idő- beosztása a városlakó franciáknál nagy vo- násokban hasonló ritmusú: a munkavégzés zöme reggel 6 óra és este 8 óra között, ezen belül többségüknél reggel 9 óra és délután 5 óra között bonyolódik. Este 11 óra és hajnali 4 óra között általában csak férfiak dolgoznak, számuk azonban mind- össze 5 százaléka az összes kereső férfia- kénak. A nők éjszakai foglalkoztatását a törvény tiltja, kivéve egyes speciális mun- katerületeket (például ápolónők).
Jóllehet több férfi folytat kereső tevékeny- séget, hajnaltól a késő esti órákig mindig a nők dolgoznak nagyobb arányban, a há- zi munkát is figyelembe véve.
A francia férfiak munkájuk után esetleg némi időt szentelnek a háztartási munká- nak és a gyermeknevelésnek, esti pihenés- re azonban lényegesen több idejük marad, mint a nőknek. Az otthoni tevékenység és a vacsorázós után a férfiak szabadideje nagy-
részt este 9-kor kezdődik; ez kétharmaduk-
nál televíziózást jelent. A nők ilyen jelentős arányban csak háromnegyed 10 után néz- nek televíziót.
