STATISZTIKAI lRODALMi FIGYELÖ
325
TÁRSADALOMSTATISZTIKA
A DEMOGRÁFlAl VÁLTOZÁSOK HATÁSA A TÁRSADALMI SZERKEZETRE EURÓPÁBAN
(The effect of current demographic change in Eu- rope on social structure.) Beograd. 1979. Ekonomiski
Institut. 215 p.
A M. Macura szerkesztésében megjelent kötet a Belgrádban 1978. szeptember 26. és 29. között megtartott Harmadik Európai Né- pesedési Szeminárium előadásait és hozzá- szólásait tartalmazza. Érdekessé teszi az a tény. hogy jól tükrözi a termékenység csök- kenésének és a stacionér. sőt csökkenő né- pességszám gazdasági és társadalmi hatá- sainak nagyon eltérő, sőt sokszor ellentétes megítélését a demográfusok körében.
Leghatározottabban A. Sauvy fogalmazta meg tanulmányában a natalista álláspontot.
1966 és 1976 között a termékenység szintje 30—40 százalékkal csökkent a nyugat—európai országokban. Jelenleg a fiatal felnőtt nem- zedékek csupán 60—88 százalékos reproduk- ciót érnek el az alacsony gyermekszám követ—
keztében. Rövid távon ez még nem okoz drá- mai változásokat, Franciaország népessége például az ezredfordulóig még növekedne a jelenlegi termékenység fennmaradása esetén is. Ezt követően azonban nagyfokú természe—
tes csökkenés indul meg.
Rövid távon ezek a demográfiai változások látszólag előnyösek. Sokan hivatkoznak az energiahiányra és a környezetszennyeződés- re, mint két olyan negatív jelenségre, ame- lyeknek intenzitását a népességnövekedés csökkenése mérsékli. A kisebb gyermekszám következtében csökkennek az államra és a családra háruló eltartási költségek is. So- kan feltételezik azt is, hogy ha kevesebb lesz a fiatal, akkor kisebb lesz a munkanélküli- ség, amely ma különösen a fiatalokat sújt- jCI.
Sauvy cáfolja ezeket az érveléseket. Véle—
ménye szerint a munkanélküliség oka első—
sorban a munkaerő—kínálat rossz szerkezete, és ha kevesebb a fiatal. akkor nehezebb a szükséges gazdasági és munkaerő—szerkezeti változásokat megvalósitani. Az idősek eltar—
tási költségei szerinte sokkal nagyobbak, mint a fiatalokéi, és emellett túlnyomó részben az egész társadalomra hárulnak, mig a fiatalo—
kat nagy részben a családok tartják el. Hosz- szú távon az idős emberek aránya erősen megnő és ez igen nagy terheket fog jelen- teni az állami költségvetésnek. Az energia—
szükséglet és a szennyezés pedig nem a népességszámnak. hanem a gazdasági növe_
kedésnek a függvénye.
A legnagyobb problémát azonban abban látja, hogy az olyan társadalom, ahol a fia- . talok aránya kicsi és az öregeké nagy. el- veszti alkalmazkodóképességét, amely pedig a gazdasági és társadalmi fejlődésnek, a
jelenleg felmerülő energiaproblémák mego!—
dásának, a szerkezeti átalakulásoknak dön- tő előfeltétele.
Történeti példákkal (ókori Görögország és Róma, a XIX. és XX. század eleji Franciaor- szág. lrorszóg, Vallónia. Gascogne) bizonyít- ja, hogy azokban a társadalmakban. ahol a népesség és a születésszám csökkenése kö- vetkeztében jelentős elöregedés következett be. előbb-utóbb megindult a gazdasági és társadalmi hanyatlás vagy bekövetkezett a
stagnálás.
E. Hofsten ugyanebben a szellemben tar- totta előadását és szólt hozzá a vitához. Úgy látta azonban. hogy az európai társadalmak csak a stacionér és a csökkenő népességszám között választhatnak. a lényeges népességnö—
vekedés nem tartozik a lehetséges alternati—
vák közé.
A natalista állásponttal többen vitatkoztak.
Elsősorban H. Schubnell képviselte azt a vé- leményt, hogy a stagnáló és időnként csök—
kenő népességszám nem fog súlyos gazda- sági problémákat okozni. Utalt az aktív né- pesedéspolitikai intézkedések meghozatalá- val szembeni ellenállás egyik okára a Német Szövetségi Köztársaságban: a nemzetiszoci- alista rendszer rossz emlékű natalista intéz—
kedéseíre.
H.-]. Hoffmann-Nowotny a csökkenő népes- ségszám és az öregedő népesség szociológiai következményeit vette számba. Elképzelhető- nek tartja, hogy a stagnáló népesség kö—
vetkeztében stagnáló gazdaság körülményei között a nők nehezebben találnak munkahe- lyet. ezért hajlamosak lesznek visszahúzódni a családba, ott keresni maguknak szerepet. Ez a gyermekszám növekedéséhez vezethet.
E. Hofsten ezzel kapcsolatban azt az ellen- vetést tette. hogy a munkanélküliség inkább a gyermekszám további csökkenéséhez fog ve—
zetni. Hoffmann-Nowotny szerint az egykés családok számának növekedése problémákat okozhat a gyermeknevelésben, mert ezeket a gyermekeket problematikusabbaknak tartják.
A családmagok létszámának csökkenése a családi—rokoni kapcsolatok összezsugorodó- sához vezethet, ennek következménye pedig többek között a kiscsalád társadalmi elszige—
telődése lehet.
E. Rosset meglehetősen optimistán nyilat- kozott a várható emberi élettartam további hasszabbodásának lehetőségéről. Ezzel ösz- szefüggésben !. Bourgeois-Pichat ismertette új biológiai halandósági tábláját. Ez a táb- la az 1973. évi norvég adatokra támaszko—
dik. Ezenkívül 1952-re vonatkozóan is számi—
tott hasonló halandósági táblát. Ez a tábla kimutatja, hogyan alakulna a halandóság, ha az exogén halálokok (a fertőző betegsé—
326 STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
gek. a légzőrendszer betegségei és az erő—
szakos halálokok) hatása megszünne. A fér- fiak születéskor várható élettartama ebben az esetben 73,8 év. a nőké 80,3 év lenne. 1952 óta a nők élettartama 2 évvel nőtt, a férfia- ké azonban 2 és fél évvel csökkent. tehát nincs lényeges javulás.
A nemzetközi vándorlások szerepéről szól—
va E. Hofsten rámutatott, hogy ezek hatásá-
ra Nyugat-Európában a munkásosztály két erősen elkülönülő részre válik: a hazai szüle—
tésű csoportra, amely szakképzett, magas jö- vedelmű és birtokában van az állampolgári és népjóléti jogoknak és támogatásnak; és a bevándorlókból álló alacsony jövedelmű csoportra, amely a szakképzettséget nem igénylő, nehéz és veszélyes munkát végzi. Ch.
Hőhn előadásában bemutatta, hogy a ven—
dégmunkások gyermekei milyen nagy társa—
dalmi beilleszkedési problémákkal kerülnek szembe: szüleik származási országához már kevés közük van, noha esetleg oda vissza kell térniük, a befogadó ország társadalmá—
hoz, iskolarendszeréhez. annak követelmé- nyeihez viszont nehezen tudnak alkalmazkod—
ni. H. Wonder szerint a következő időszak- ban az európai nemzetközi vándorlások vo- lumene csekély lesz.
Számos dolgozat mutatta be a leírt folya- matokat egy—egy országban, így például 5.
Yener Törökországról, G. C. Síampos Görög—
országról, O. Ciulea Romániáról, G. Frinking Hollandiáról, Ar Wertheímer-Baletic, M. Sen—
tic és D. Brezník Jugoszláviáról nyújtott be dolgozatot. S. Krasovec a paraszt—munkásait (nem mezőgazdasági munkásként dolgozók és emellett parasztgazdaságot művelők) külön- leges helyzetét és ezzel összefüggésben a vá—
rosi és községi népesség elkülönülésének problémáit tárgyalta Jugoszláviában.
Szabady Egon a demográfiai és a társa- dalmi—gazdasági változások összefüggéseit mutatta be Magyarországon. ismertette a ma—
gyar népesedéspolitika alapelveit és eszkö—
zeit, Dolgozatában rámutatott arra, hogy ko- rántsem sikerült még minden demográfiai nehézséget leküzdeni. Bár a társadalmi-gaz—
dasági fejlődés várhatóan nem fogja a ter- mékenység további csökkenését okozni. az 1980-as években a 20—29 éves korú nők szá- ma és ennek következtében a születésszám is meglehetősen alacsony lesz.
P. M, Boulanger és szerzőtársai a Louvaini Egyetemen kidolgozott Odyssee szimulációs modellt mutatták be. Ennek segítségével vizs- gálni lehet a differenciális termékenység és halandóság hatását a társadalmi szerkezet- re különböző társadalmi mobilitási hipotézi—
sek esetében.
(Ism.: Andorka Rudolf)
BARRO. R. — MACDONALD, G.:
TÁRSADALOMBlZTOSlTAS ES FOGYASZTÓ!
KIADÁSOK NEMZETKÖZI KERESZTMETSZETBEN
(Social security and consumer spending in an ln— , ternatíonal cross section.) —— Journal of Public Eco- nomics. 1979. 3. sz. 275—289. p.
Az egyének a társadalombiztositási jutta- tásokat úgy tekintik. minta nyugdíj előtti idő- szak megtakarításait, ami arra indítja őket- hogy csökkentsék vagyonfelhalmozásukat dol—- gozó éveik alatt. Ez a következtetés abból ered, hogy ebben a modellben az államot a nemzedékek közötti vagyonátruházás egye- düli megvalósítójának tekintik. A valóságban az egyének számos módot ismernek a _nem—
zedékek közötti jövedelemátruházás megva-_
lósítására. A társadalombiztositási rendszer bevezetése előtt a szülő támasza a gyermek volt. ha a generációk közötti jövedelemátru—Á húzást az állam nagyobb mértékben átveszi.
várhatóan csökken a mogánátruházás, de csak addig, amig a társadalombiztositás és a magánátruházások összessége el nem éri a korábbi magánátruházásként tervezett mérté- ket. Ekkor a társadalombiztositás várható ha- tása, hogy csökken a gyermekeikkel együtt- élő és azok által támogatott szülők aránya.
Amikor ez bekövetkezik, akkor viszont a tár- sadalombiztositásnak a magánmegtakari'tá- sokra gyakorolt csökkentő hatása nem vár—
ható. itt azt is figyelembe kell venni, hogy a társadalombiztosítási programok kiterjednek
a gyermektelen személyekre is.
A társadalombiztositás nemzetközi vizsgá—
lata nem ad alapot sem a magánmegtakari—
tások csökkenésére vonatkozó elméletnek,
sem az ellenkezőjének. '
A nemzetközi elemzés célja a társadalom—
biztositási programok nagyobb körének ösz—
szevetése volt. A vizsgálatban azonosítási problémák adódtak a magánmegtakaritás és a társadalombiztositási kiadások között fenn- álló összefüggés kettős okozata miatt, ame- lyet Aaron tárt fel. A vizsgálat 16 nyugati országra terjedt ki, és csak az 1960 utáni idő—
sort használta fel. A modellben alkalmazták a Modíglíani és Brumberg által kidolgozott homogenitási feltételt, amely szerint a jöve—
delmi és kiadási változók megkétszerezése a fogyasztási kiadások megkétszerezéséhez ve—
zet. A jövedelemszámitás alapjául a bruttó hazai terméket választották az országok el—
térő amortizáció— és nettájövedelem-számb tási módszereiből adódó különbségek kikü—
szöbölése érdekében. Az állami vásárlások- nak a személyes kiadásokra gyakorolt hatását egy külön változó bevezetésével mérték.
Az egy főre jutó reáljövedelem hosszú tá—
vú hatásánál figyelembe vették Modigliani tételét, amely szerint a pozitiv megtakarítók (fiatal háztartások) nyugdijba vonulásuk után többet kívánnak fogyasztani, mint a jelenlegi
negatív megtakarítók (idős háztartások).
