MAGYAR KÖZLÖNY 210. szám
M A G YA R O R S Z Á G H I VATA L O S L A PJ A 2016. december 20., kedd
Tartalomjegyzék
2016. évi CLXXVII. törvény A Magyarország Kormánya és az Ománi Szultánság Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló Egyezmény
kihirdetéséről 82843 2016. évi CLXXVIII. törvény A Magyarország Kormánya és a Spanyol Királyság Kormánya között
a minősített adatok cseréjéről és kölcsönös védelméről szóló egyezmény
kihirdetéséről 82867 2016. évi CLXXIX. törvény A civil szervezetek és a cégek nyilvántartásával összefüggő eljárások
módosításáról és gyorsításáról 82876
2016. évi CLXXX. törvény A Szociális Munka Napjának munkaszüneti nappá nyilvánításáról 82890 2016. évi CLXXXI. törvény A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény, valamint
a külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló 2016. évi
LXXIII. törvény módosításáról 82891
2016. évi CLXXXII. törvény Egyes pénzügyi és gazdasági tárgyú törvények módosításáról 82896 2016. évi CLXXXIII. törvény Egyes energetikai tárgyú törvények árszabályozási célú módosításáról 82908 2016. évi CLXXXIV. törvény Egyes törvények honvédelmi kérdésekkel összefüggő módosításáról 82911 2016. évi CLXXXV. törvény A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi
CLXXXIX. törvény módosításáról 82923
2016. évi CLXXXVI. törvény A szőlő szaporítóanyag termesztés érdekében a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény
módosításáról 82924 2016. évi CLXXXVII. törvény Zártkertként nyilvántartott ingatlanok művelés alóli kivonásával
kapcsolatban egyes törvények módosításáról 82925 13/2016. (XII. 20.) MEKH rendelet A földgáz rendszerhasználati díjak, a külön díjak és a csatlakozási díjak
mértékéről 82927 14/2016. (XII. 20.) MEKH rendelet A földgáz rendszerhasználati díjak, a külön díjak és a csatlakozási
díjak meghatározásának keretszabályairól szóló 8/2016. (X. 13.) MEKH rendelet módosításáról és a földgáz rendszerhasználati díjak, a külön díjak, valamint a csatlakozási díjak alkalmazásának szabályairól szóló
11/2016. (XI. 14.) MEKH rendelet eltérő szöveggel történő hatálybalépéséről 82947 15/2016. (XII. 20.) MEKH rendelet A villamos energia rendszerhasználati díjak, csatlakozási díjak és külön
díjak mértékéről 82952
16/2016. (XII. 20.) MEKH rendelet A villamos energia rendszerhasználati díjak, csatlakozási díjak és külön díjak meghatározásának keretszabályairól szóló 7/2016. (X. 13.) MEKH rendelet módosításáról és a villamos energia rendszerhasználati díjak, csatlakozási díjak és külön díjak alkalmazási szabályairól szóló 10/2016.
(XI. 14.) MEKH rendelet eltérő szöveggel való hatálybalépéséről 82958
Tartalomjegyzék
35/2016. (XII. 20.) MvM rendelet A fejezeti kezelésű előirányzatok és a központi kezelésű előirányzatok kezeléséről és felhasználásáról szóló 8/2016. (III. 25.) MvM rendelet
módosításáról 82960 86/2016. (XII. 20.) FM rendelet A fejezeti és központi kezelésű előirányzatok kezelésének és
felhasználásának szabályairól szóló 24/2015. (V. 26.) FM rendelet
módosításáról 82964 52/2016. (XII. 20.) NGM rendelet A termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja
feltüntetésének részletes szabályairól szóló 4/2009. (I. 30.) NFGM–SZMM
együttes rendelet módosításáról 82986
Köf.5025/2016/4. számú határozat A Kúria Önkormányzati Tanácsának határozata 82987 1799/2016. (XII. 20.) Korm. határozat A Világörökség részét képező tokaj-hegyaljai borvidékhez tartozó
települések fejlesztéséről 82991
1800/2016. (XII. 20.) Korm. határozat Egyes egyedi települési sportcélú infrastruktúra-fejlesztési beruházások
forrásszükségletének biztosításáról 82992
1801/2016. (XII. 20.) Korm. határozat Egyes kiemelt sportcélú fejlesztési beruházások forrásszükségletének
biztosításáról 82993 1802/2016. (XII. 20.) Korm. határozat Az egyes határon túli támogatási ügyek forrásszükségletének biztosításáról 82996 1803/2016. (XII. 20.) Korm. határozat Egyes egyedi infrastruktúra-fejlesztési beruházások forrásszükségletének
biztosításáról 83002
II. Törvények
2016. évi CLXXVII. törvény
a Magyarország Kormánya és az Ománi Szultánság Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló Egyezmény kihirdetéséről*
1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyarország Kormánya és az Ománi Szultánság Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3. § Az Egyezmény hiteles magyar és angol nyelvű szövege a következő:
„EGYEZMÉNY MAGYARORSZÁG KORMÁNYA ÉS AZ OMÁNI SZULTÁNSÁG KORMÁNYA KÖZÖTT
A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRŐL ÉS AZ ADÓZTATÁS KIJÁTSZÁSÁNAK MEGAKADÁLYOZÁSÁRÓL A JÖVEDELEMADÓK TERÜLETÉN
Magyarország Kormánya és az Ománi Szultánság Kormánya,
attól az óhajtól vezérelve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén, és hogy kapcsolatukat továbbfejlesszék és előmozdítsák,
az alábbiak szerint állapodtak meg:
I. FEJEZET
AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA 1. Cikk
SZEMÉLYI HATÁLY
Ez az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségűek.
2. Cikk
AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK
1. Ez az Egyezmény azokra a jövedelemadókra terjed ki, amelyeket az egyik Szerződő Állam vet ki, a beszedés módjára való tekintet nélkül.
2. Jövedelemadóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem, illetve a jövedelem részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek és fizetések teljes összege utáni adókat, valamint a tőke értéknövekedésének adóját.
3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény különösen kiterjed:
(a) Magyarország esetében:
(i) a személyi jövedelemadó; és (ii) a társasági adó;
(a továbbiakban: „magyar adó”);
(b) az Ománi Szultánság esetében:
a jövedelemadó;
(a továbbiakban: „ománi adó”).
* A törvényt az Országgyűlés a 2016. december 12-i ülésnapján fogadta el.
4. Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.
II. FEJEZET
MEGHATÁROZÁSOK 3. Cikk
ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK
1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:
(a) a „Magyarország” kifejezés Magyarországnak a törvényei által, a nemzetközi joggal összhangban meghatározott területét jelenti;
(b) az „Ománi Szultánság” kifejezés az Ománi Szultánság és a hozzá tartozó szigetek területét jelenti, amely magában foglalja a felségvizeket, valamint bármely felségvizeken kívül eső területet, amelyek felett a nemzetközi joggal és az Ománi Szultánság jogával összhangban szuverén jogait gyakorolja, a természeti kincsek feltárásával vagy kitermelésével kapcsolatban a tengerfenéken, az altalajon és a felettük található vizekben.
(c) az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés Magyarországot vagy az Ománi Szultánságot jelenti a szövegösszefüggésnek megfelelően;
(d) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és bármely más személyi egyesülést;
(e) a „társaság” kifejezés bármely jogi személyt vagy egyéb olyan jogalanyt jelent, amely az adóztatás szempontjából a jogi személyekkel azonos módon kezelendő;
(f) az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, illetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentik;
(g) a „nemzetközi forgalom” kifejezés az egyik Szerződő Állam vállalkozása által üzemeltetett hajó vagy légi jármű igénybevételével végzett bármilyen szállítást jelent, kivéve, ha a hajót vagy a légi járművet kizárólag a másik Szerződő Államban lévő helyek között üzemeltetik;
(h) az „illetékes hatóság” kifejezés a következőt jelenti:
(i) Magyarország esetében az adópolitikáért felelős minisztert vagy meghatalmazott képviselőjét;
(ii) az Ománi Szultánság esetében a pénzügyminisztériumot vagy meghatalmazott képviselőjét;
(j) az „állampolgár” kifejezés a következőt jelenti:
(i) bármely természetes személyt, aki az egyik Szerződő Állam állampolgárságával rendelkezik;
(ii) bármely jogi személyt, személyegyesítő társaságot, egyesülést vagy egyéb olyan jogalanyt, amely ezt a jogállását az egyik Szerződő Államban hatályos jogszabályokból nyeri.
2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által bármely időpontban történő alkalmazásánál az Egyezményben meghatározás nélkül szereplő kifejezéseknek – ha a szövegösszefüggés mást nem kíván – olyan jelentésük van, mint amit ennek az államnak a jogszabályaiban abban az időpontban jelentenek azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer; ennek az államnak az adójogszabályaiban foglalt meghatározások az irányadók ennek az államnak az egyéb jogszabályaiban foglalt meghatározásokkal szemben.
4. Cikk
BELFÖLDI ILLETŐSÉGŰ SZEMÉLY
1. Az Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint lakóhelye, székhelye, üzletvezetési helye, bejegyzési helye, regisztrációs helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján adóköteles, beleértve az államot és annak bármely helyi hatóságát vagy törvényes testületét. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben az államban kizárólag az ebben az államban lévő forrásokból származó jövedelem vagy az ott lévő vagyon alapján adókötelesek.
2. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései értelmében mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni:
(a) csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik;
amennyiben mindkét államban rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel személyes és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja);
(b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik államban van létérdekeinek a központja, vagy ha egyik államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;
(c) amennyiben mindkét államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára;
(d) amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben a tényleges üzletvezetésének a helye található.
5. Cikk TELEPHELY
1. Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.
2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:
(a) az üzletvezetés helyét;
(b) a fióktelepet;
(c) az irodát;
(d) a gyártelepet;
(e) a műhelyt; és
(f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet.
3. A „telephely” kifejezés magában foglalja továbbá:
(a) az építési területet, az építkezési, szerelési vagy beszerelési munkálatot, vagy az ilyen területtel vagy munkálattal kapcsolatos felügyeleti tevékenységet, de csak ha az ilyen terület, munkálat vagy tevékenység 6 hónapnál hosszabb időtartamig tart;
(b) egy vállalkozás által a munkavállalókon vagy a vállalkozásnál erre a célra elkötelezett más személyeken keresztül nyújtott szolgáltatásokat, beleértve a tanácsadási szolgáltatásokat, de csak akkor, ha az ilyen jellegű tevékenységek folytatása (ugyanarra vagy kapcsolódó projektre) egy Szerződő Államban egyfolytában vagy megszakításokkal meghaladja a 6 hónapot bármely tizenkét hónapos időszakban.
4. E cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősül „telephelynek”:
(a) létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározása, kiállítása vagy kiszolgáltatása céljára;
(b) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljára;
(c) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a célból, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;
(d) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek;
(e) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;
(f) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az a)–e) pontokban említett tevékenységek bármely kombinációját végezze, feltéve, hogy az állandó üzleti helynek az ilyen kombinációból származó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.
5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy – kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés rendelkezése alkalmazandó – egy vállalkozás számára tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendő ebben az államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé.
6. Egy Szerződő Állam vállalkozását nem lehet úgy tekinteni, mintha annak a másik Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét abban a másik Szerződő Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el. Mindazonáltal ha az ilyen képviselő a tevékenységét teljes egészében vagy majdnem teljes egészében annak a vállalkozásnak a nevében fejti ki, és a vállalkozás és a képviselő egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataiban olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, nem tekinthető független képviselőnek e bekezdés értelmében.
7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik államban (akár telephely útján, akár más módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.
III. FEJEZET
JÖVEDELEM ADÓZÁSA 6. Cikk
INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból szerez (beleértve a mezőgazdaságból és az erdőgazdálkodásból származó jövedelmet), megadóztatható ebben a másik Szerződő Államban.
2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a Szerződő Államnak jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékának minősülő vagyont, az állatállományt és a mezőgazdaságban (ideértve a haltenyésztést) és az erdőgazdálkodásban használatos berendezéseket, azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást. Az ingatlan vagyon haszonélvezeti joga, valamint az ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó kifizetésekhez való jog szintén ingatlan vagyonnak tekintendők. Hajók, belvízi hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából, vagy hasznosításának bármely más formájából származó jövedelemre is alkalmazandók.
4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre és a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.
7. Cikk
VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG
1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephelyen keresztül fejt ki üzleti tevékenységet. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a vállalkozás nyeresége megadóztatható a másik államban, de csakis azon telephelynek betudható nyereség mértékéig.
2. E cikk 3. bekezdése rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephelye útján üzleti tevékenységet fejt ki, akkor mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget kell ennek a telephelynek betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos vagy hasonló feltételek mellett, és teljesen függetlenként tartana fenn üzleti kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye.
3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely tevékenysége okán felmerült költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban az államban merültek-e fel, ahol a telephely található, vagy máshol, feltéve, hogy az ilyen levonás összhangban van annak az államnak az adóügyi előírásaival és korlátozásaival.
4. Amennyiben az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható nyereséget a vállalkozás teljes nyereségének a különböző részegységek közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam a megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg.
Az alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e cikkben foglalt elvekkel.
5. Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak.
6. Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereséget évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az ellenkezőjére.
7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel a jelen Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.
8. Cikk
VÍZI ÉS LÉGI SZÁLLÍTÁS
1. Egy Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége, amely hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származik, csak ebben az államban adóztatható.
2. Jelen cikk 1. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak.
3. E cikk alkalmazásában egy vállalkozás által „hajók vagy légi jármű nemzetközi forgalomban történő üzemeltetése”
kifejezés magában foglalja:
(a) teljesen felszerelt, ellátott és legénységgel rendelkező és nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légi jármű bérlete vagy lízingje;
(b) hajók vagy légi jármű legénység nélküli bérlete vagy lízingje, ahol az ilyen bérlet vagy lízing a hajók vagy a légi jármű nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséhez képest esetleges;
(c) konténerek használata, fenntartása vagy bérlete, ahol az ilyen használat, fenntartás vagy bérlet a hajók vagy a légi jármű nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséhez képest esetleges.
4. Egy Szerződő Államban keletkező, hajók vagy légi jármű nemzetközi forgalomban történő ebben az államban végzett üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó pénzalapok bankszámláinak kamatára úgy kell tekinteni, mint ilyen üzemeltetésből származó nyereségre, amennyiben az ilyen pénzalapok esetlegesek és kiegészítőek ilyen üzemeltetéshez.
5. A „hajók vagy légi jármű üzemeltetése” kifejezés személyek, posta, állatállomány vagy áruk tengeri vagy légi szállítására vonatkozó, a hajó vagy repülőgép tulajdonosa, lízingelője vagy bérlője által kifejtett üzleti tevékenységet jelent, ideértve ilyen szállításra szolgáló jegyek más vállalkozások javára történő értékesítését.
9. Cikk
KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK 1. Amennyiben
(a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik, vagy
(b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,
és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataiban olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek miatt nem ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe, és megfelelően megadóztatható.
2. Ha az egyik Szerződő Állam ezen állam valamely vállalkozásának a nyereségéhez olyan nyereséget számít hozzá – és adóztat meg ennek megfelelően –, amelyet a másik Szerződő Állam vállalkozásánál megadóztattak ebben a másik államban, és az így hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet az elsőként említett állam vállalkozása ért volna el, ha a két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg, mint amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy ez a másik állam megfelelően kiigazítja az ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét, amennyiben egyetért az elsőként említett állam által végrehajtott kiigazítással. Az ilyen kiigazítás megállapításánál kellően figyelembe kell venni jelen Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő Államok illetékes hatóságai szükség esetén egyeztetnek egymással.
10. Cikk OSZTALÉK
1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik államban.
2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is megadóztatható, és annak az államnak a jogszabályai szerint, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha azonban az osztalék haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, az így megállapított adó nem haladhatja meg:
(a) az osztalék bruttó összegének 10 százalékát, ha a haszonhúzó magánszemély;
(b) az osztalék bruttó összegének 0 százalékát minden más esetben.
E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az osztalékot fizetik.
A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik e korlátozások alkalmazási módját.
3. E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, vagy más nyereségből való részesedést biztosító jogokból – kivéve a hitelköveteléseket – származó jövedelmet, valamint olyan más társasági jogokból származó jövedelmet jelent, amelyet annak az államnak az adózási jogszabályai, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek.
4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztaléknak egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó bázis segítségével szabad foglalkozást űz abban a másik Államban, és az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ezekben az esetekben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell, az esettől függően alkalmazni.
5. Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik állam nem adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik államban belföldi illetőségű személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen a másik államban lévő telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adóval, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik államban keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll.
11. Cikk KAMAT
1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban adóztatható.
2. E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nem, és akár ad jogot az adós nyereségéből való részesedésre, akár nem, és magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat. E cikk alkalmazásában a késedelmes fizetés utáni büntető terhek nem tekintendők kamatnak.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, vagy egy ott levő állandó bázis segítségével szabad foglalkozást űz abban a másik Államban, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik.
Ezekben az esetekben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell, az esettől függően alkalmazni.
4. Ha a kamatot fizető személy és a haszonhúzó közötti, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető személy és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodtak volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.
12. Cikk JOGDÍJ
1. A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek kerül kifizetésre, megadóztatható ebben a másik Államban is.
2. Mindazonáltal ez a jogdíj abban a Szerződő Államban is, amelyben keletkezik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a jogdíj haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, az így kivetett adó nem haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 8 százalékát.
A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik e korlátozások alkalmazási módját.
3. E cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés bármely olyan jellegű kifizetést jelent, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos művek, ideértve számítógépes programot, filmalkotást vagy rádiós vagy televíziós közvetítésre használt filmek vagy szalagok vagy lemezek szerzői jogának, bármilyen szabadalomnak, védjegynek, formatervezési vagy más mintának, tervnek, titkos formulának vagy eljárásnak hasznosításáért vagy hasznosítási jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos felszerelés használatáért vagy használati jogáért, valamint ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó információért ellenértékként kapnak.
4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, vagy egy ott levő állandó bázis segítségével szabad foglalkozást űz abban a másik Államban, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ezekben az esetekben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell, az esettől függően alkalmazni.
5. A jogdíj akkor tekinthető az egyik Szerződő Államból származónak, ha a jogdíjat fizető személy abban az államban belföldi illetőségű. Ha azonban a jogdíjat fizető személynek, függetlenül attól, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű-e vagy sem, az egyik szerződő Államban telephelye vagy állandó bázisa van, amellyel kapcsolatban a jogdíjfizetési kötelezettség felmerült, és ezt a jogdíjat ez a telephely vagy állandó bázis viseli, úgy az ilyen jogdíj abból az államból származónak tekintendő, amelyben a telephely vagy állandó bázis található.
6. Ha a jogdíjat fizető személy és a haszonhúzó, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege azon hasznosításhoz, joghoz vagy információhoz mérten, amiért fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető személy és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodott volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.
13. Cikk
ELIDEGENÍTÉSBŐL SZÁRMAZÓ NYERESÉG
1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a 6. cikkben meghatározott és a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyona elidegenítéséből származó nyeresége megadóztatható ebben a másik államban.
2. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek olyan részvények vagy hasonló érdekeltségek elidegenítéséből származó nyeresége, amelyek értékének több mint 50 százaléka közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból származik, megadóztatható ebben a másik államban.
3. Az a nyereség – ide nem értve azt, amelyről a 2. bekezdés rendelkezik –, amely olyan ingó vagyon elidegenítéséből származik, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban lévő telephelye üzleti vagyonának része, vagy amely egy olyan állandó bázishoz tartozik, amellyel az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy önálló tevékenység végzése céljára a másik Szerződő Államban rendelkezik, beleértve az ilyen telephelynek (önmagában vagy az egész vállalkozással együtt) vagy egy ilyen állandó bázisnak az elidegenítéséből elért nyereséget, megadóztatható ebben a másik Államban.
4. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légi járművek elidegenítéséből, vagy az ilyen hajók vagy légi járművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó nyeresége csak ebben az államban adóztatható.
5. Az 1., 2., 3. és 4. bekezdésekben nem említett bármely vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi illetőségű.
14. Cikk
SZABAD FOGLALKOZÁS
1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű természetes személy szakmai szolgáltatásból vagy más önálló tevékenységből származó jövedelme csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha e személynek a tevékenysége folytatásához állandó bázis rendszeresen a rendelkezésére áll a másik Szerződő Államban. Ha ilyen állandó bázisa van, a jövedelem megadóztatható ebben a másik államban, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek az állandó bázisnak betudható.
2. A „szakmai szolgáltatás” kifejezés magában foglalja különösen az önállóan kifejtett tudományos, irodalmi, művészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvelők önálló tevékenységét.
15. Cikk
MUNKAVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1. A 16., 18. és 19. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, a bér és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy munkaviszonyra tekintettel kap, csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott díjazás megadóztatható ebben a másik államban.
2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban végzett munkára tekintettel kap, csak az elsőként említett államban adóztatható, ha:
(a) a kedvezményezett a másik államban nem tartózkodik egyfolytában vagy megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb időszakot az adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül, és
(b) a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem belföldi illetőségű a másik államban, és
(c) a díjazást nem a munkaadónak a másik államban lévő telephelye viseli.
3. Tekintet nélkül e cikk előző bekezdéseire, a nemzetközi forgalomban lévő hajó vagy légi jármű fedélzetén végzett munkáért az egyik Szerződő Állam vállalkozása által foglalkoztatott munkavállaló által kapott díjazás megadóztatható abban a Szerződő Államban.
16. Cikk
IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA
Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló kifizetés, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának, felügyelőbizottságának vagy hasonló testületének tagjaként kap, megadóztatható ebben a másik Államban.
17. Cikk
MŰVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK
1. Tekintet nélkül ezen Egyezmény 14. és 15. cikkeinek rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként, mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész vagy zeneművész, vagy sportolóként élvez a másik Szerződő Államban ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, megadóztatható ebben a másik államban.
2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből származó jövedelem nem az előadóművésznél vagy sportolónál magánál, hanem egy másik személynél jelentkezik, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7, 14. és a 15. cikkek rendelkezéseire, megadóztatható abban a Szerződő Államban, amelyben az előadóművész vagy a sportoló a tevékenységét kifejti.
3. Tekintet nélkül e cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezéseire, az e cikkben említett, és az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű művésznek vagy sportolónak juttatott jövedelem mentes az adó alól abban a másik Szerződő Államban, amelyikben a művész vagy a sportoló tevékenységét kifejti, feltéve, hogy ezen tevékenységet teljesen vagy nagyrészt az elsőként említett Állam, annak helyi hatósága vagy egy törvényes testülete a közalapjaiból támogatja.
18. Cikk
NYUGDÍJAK ÉS TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI KIFIZETÉSEK
1. A 19. cikk 2. bekezdése rendelkezéseinek fenntartásával, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetett nyugdíj és más hasonló díjazás csak ebben az államban adóztatható.
2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az egyik Szerződő Állam társadalombiztosítási rendszerének részét képző állami program alapján fizetett nyugdíjak és más kifizetések csak ebben az államban adóztathatóak.
19. Cikk
KÖZSZOLGÁLAT
1. (a) A fizetések, bérek és más hasonló, nyugdíjtól különböző díjazások, amelyeket az egyik Szerződő Állam, annak helyi hatósága vagy egy törvényes testülete fizet természetes személynek az ezen államnak, hatóságnak vagy testületnek teljesített szolgálatért, csak ebben az államban adóztathatók.
(b) Ezen fizetések, bérek és más hasonló díjazások azonban csak a másik Szerződő Államban adóztathatók, ha a szolgálatot ebben a másik államban teljesítették, és a természetes személy ebben az államban olyan belföldi illetőségű személy, aki:
(i) ennek az államnak az állampolgára; vagy
(ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az államban belföldi illetőségű személlyé.
2. (a) Bármely nyugdíj, amelyet az egyik Szerződő Állam, annak helyi hatósága vagy törvényes testülete által létrehozott alap fizet egy természetes személynek, az ezen államnak, hatóságnak vagy testületnek teljesített szolgálatért, csak ebben az államban adóztatható.
(b) Az ilyen nyugdíj azonban csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a természetes személy abban az államban belföldi illetőségű és annak az államnak az állampolgára.
3. Az egyik Szerződő Állam, annak helyi hatósága vagy egy törvényes testülete által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért fizetett fizetésekre, bérekre és más hasonló díjazásokra a 15., 16., 17. és 18. cikkek rendelkezései alkalmazandók.
20. Cikk TANULÓK
Azok a kifizetések, amelyeket olyan tanuló, ipari és kereskedelmi tanuló vagy gyakornok kap ellátására, tanulmányi vagy képzési célokra, aki közvetlenül az egyik Szerződő Államba való utazás előtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű volt, vagy jelenleg is az, és aki az elsőként említett államban kizárólag tanulmányi vagy képzési célból tartózkodik, nem adóztatható meg ebben az államban, amennyiben az ilyen kifizetések ezen az államon kívüli forrásból származnak.
21. Cikk
PROFESSZOROK, TANÁROK ÉS KUTATÓK
1. Tekintet nélkül ezen Egyezmény 15. cikkének rendelkezéseire, az a természetes személy, aki az egyik Szerződő Államban belföldi illetőséggel rendelkezik közvetlenül az előtt, hogy látogatást tesz a másik Szerződő Államban, és aki bármely elismert egyetem, főiskola, iskola vagy más hasonló oktatási intézmény vagy tudományos kutatási intézmény meghívására, látogatást tesz abban a másik Szerződő Államban, attól az időponttól számított két évet meg nem haladó időszakra, amikor először tesz látogatást abban a másik Államban, kizárólag tanítás vagy kutatás vagy mindkettő céljából ilyen oktatási vagy kutatási intézményben, abban a másik Államban mentes az adó alól az ilyen tanításból, kutatásból származó díjazás után.
2. Az 1. bekezdésben szereplő „elismert” kifejezés azon Szerződő Állam, amelyben az egyetem, főiskola, iskola vagy más hasonló oktatási intézmény vagy tudományos kutatási intézmény található, által adott engedélyre vonatkozik.
3. Ez a cikk nem alkalmazandó kutatásból származó jövedelemre, ha az ilyen kutatást elsősorban egy meghatározott személy vagy személyek haszna érdekében végzik.
22. Cikk
EGYÉB JÖVEDELEM
1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének az Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol is keletkeznek, csak ebben az államban adóztathatók.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha az ilyen jövedelemnek az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű kedvezményezettje a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó bázis segítségével szabad foglalkozást űz abban a másik Államban, és a jog vagy vagyoni érték, amelyre tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell, az esettől függően alkalmazni.
IV. FEJEZET
A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉNEK MÓDSZEREI 23. Cikk
A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE
1. Magyarországon a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:
(a) Amennyiben egy Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet élvez, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható az Ománi Szultánságban, Magyarország a (b), (c) pontban és a 3. bekezdésben foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet az adó alól.
(b) Amennyiben egy Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelemtételeket élvez, amelyek a 10. és a 12. cikkek rendelkezései szerint megadóztathatók az Ománi Szultánságban, Magyarország megengedi az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását, amely megegyezik az Ománi Szultánságban megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt számított adónak azt a részét, amely az Ománi Szultánságból származó ilyen jövedelemtételekre esik.
(c) Az (a) pont rendelkezései nem alkalmazandók az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelemére, ha a másik Szerződő Állam ezen Egyezmény rendelkezéseit alkalmazva mentesíti az ilyen jövedelmet az adó alól, vagy az ilyen jövedelemre a 10. cikk 2. bekezdése és a 12. cikk 2. bekezdése rendelkezéseit alkalmazza.
2. Az Ománi Szultánságban a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:
Amennyiben az Ománi Szultánságban belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet élvez, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható Magyarországon, az Ománi Szultánság megengedi az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását, amely megegyezik a Magyarországon – közvetlenül vagy levonás révén – megfizetett jövedelmet terhelő adóval. Bármely esetben az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a (levonás előtt számított) jövedelemadónak azt a részét, amely arra a jövedelemre esik, amit Magyarországon megadóztattak.
3. Amennyiben ezen Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által élvezett jövedelem mentesül az adó alól ebben az államban, ez az állam mindazonáltal ennek a belföldi illetőségű személynek a többi jövedelme utáni adó kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet.
24. Cikk
EGYENLŐ ELBÁNÁS
1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai nem vethetők a másik Szerződő Államban olyan adóztatás, vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség, amelynek e másik állam állampolgárai azonos körülmények között – különös tekintettel a belföldi illetőségre – alá vannak vagy alá lehetnek vetve. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül az 1. cikk rendelkezéseire, azokra a személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi illetőségűek az egyik vagy mindkét Szerződő Államban.
2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő telephelyét ebben a másik államban nem lehet kedvezőtlenebb adóztatás alá vetni, mint ennek a másik államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez a rendelkezés nem értelmezendő akként, mintha az egyik Szerződő Államot arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személyeknek a polgári jogállás vagy családi kötelezettségek alapján adózási célból olyan személyi kedvezményeket, mentességeket és levonásokat nyújtson, amelyeket a saját belföldi illetőségű személyeinek nyújt.
3. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetett kamat, jogdíj és más kifizetések az ilyen vállalkozás adóköteles nyereségének megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett vonhatók le, mintha azokat az elsőként említett államban belföldi illetőségű személy részére fizették volna, kivéve, ha a 9. cikk 1. bekezdésének, a 11. cikk 4. bekezdésének vagy a 12. cikk 6. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók. Hasonlóképpen az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személlyel szemben fennálló tartozásai az ilyen vállalkozás adóköteles vagyonának megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett vonhatók le, mintha azok az elsőként említett államban belföldi illetőségű személlyel szemben álltak volna fenn.
4. Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve, a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, nem vethetők az elsőként említett Szerződő Államban olyan adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az elsőként említett állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
5. E cikk rendelkezései csak az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó adókra alkalmazandók.
V. FEJEZET
KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK 25. Cikk
KÖLCSÖNÖS EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS
1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerződő Állam intézkedései rá nézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg ezen Egyezmény rendelkezéseinek, úgy ezeknek az államoknak a belső jogszabályai által biztosított jogorvoslati lehetőségektől függetlenül, ügyét előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelyben belföldi illetőségű, vagy ha ügye a 24. cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő adóztatáshoz vezető intézkedésre vonatkozó első értesítést követő három éven belül kell előterjeszteni.
2. Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, és önmaga nem képes kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel rendezze azzal a céllal, hogy elkerüljék az olyan adóztatást, amely nem áll összhangban az Egyezménnyel. Az így létrejött megállapodást a Szerződő Államok belső jogszabályaiban előírt határidőktől függetlenül végre kell hajtani.
3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket vagy kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettős adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik.
4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül érintkezhetnek egymással, abból a célból, hogy az előző bekezdések értelmében egyetértésre jussanak.
26. Cikk
INFORMÁCIÓCSERE
1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai tájékoztatni fogják egymást a jelen Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy az ezen Egyezményben szereplő adókra vonatkozó belső jogszabályi rendelkezések végrehajtásához és érvényesítéséhez előreláthatóan fontos információról, amennyiben az ezek alapján való adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. Az információcserét az 1. cikk nem korlátozza.
2. A Szerződő Államnak az 1. bekezdés alapján kapott bármely információt ugyanúgy titokként kell kezelnie, mint az ennek az államnak a saját belső jogszabályai alapján megszerzett információkat és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a bíróságokat és a közigazgatási szerveket) részére szabad felfednie, amelyek az 1. bekezdésben említett adók megállapításával vagy beszedésével, ezek érvényesítésével és a vonatkozó peres eljárással, vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslat elbírálásával vagy a fentiek felügyeletével foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok az információt csak ilyen célokra használhatják fel. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban az információt nyilvánosságra hozhatják.
3. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, mintha valamelyik Szerződő Államot arra köteleznék, hogy:
(a) az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy államigazgatási gyakorlatától eltérő államigazgatási intézkedést hozzon;
(b) olyan információt nyújtson, amely az egyik vagy másik Szerződő Állam jogszabályai szerint, vagy az államigazgatás szokásos rendjében nem szerezhető be;
(c) olyan információt nyújtson, amely bármely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást fedne fel, vagy amelynek felfedése sértené a közrendet.
4. Ha az egyik Szerződő Állam a jelen cikknek megfelelően információt kér, a másik Szerződő Állam saját információszerzési intézkedéseit alkalmazza a kért információ megszerzése érdekében, még akkor is, ha a másik Államnak az információra saját adóügyi céljaira nincs szüksége. A megelőző mondatban foglalt kötelezettségre a 3. bekezdés korlátozásai vonatkoznak, de ezek a korlátozások semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, hogy a Szerződő Állam számára megengedik az információszolgáltatás megtagadását kizárólag azért, mert az információhoz nem kapcsolódik hazai érdeke.
5. A 3. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben nem értelmezhetők úgy, hogy a Szerződő Állam számára megengedik az információszolgáltatás megtagadását kizárólag azért, mert az információ banknak, más
pénzintézetnek, kijelölt személynek vagy képviselői vagy bizalmi minőségben eljáró személynek áll rendelkezésére, vagy mert az egy személyben lévő tulajdonosi érdekeltségre vonatkozik.
27. Cikk
DIPLOMÁCIAI ÉS KONZULI KÉPVISELETEK TAGJAI
Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjait a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön egyezmények rendelkezései alapján megillető adózási kiváltságokat.
28. Cikk
KEDVEZMÉNYEK KORLÁTOZÁSA
Tekintet nélkül ezen Egyezmény bármely más cikkeinek rendelkezéseire, egy Szerződő Állam nem nyújthat az Egyezmény alapján a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek adómérséklést vagy adómentességet, ha az elsőként említett Állam illetékes hatósága megállapítja, hogy annak a belföldi illetőségű személynek vagy azzal a belföldi illetőségű személlyel kapcsolatban lévő személynek a fő célja vagy fő céljainak egyike az Egyezmény rendelkezéseinek kihasználása volt annak érdekében, hogy ilyen adómérsékléshez vagy adómentességhez hozzájusson. Mielőtt az előzőek alapján az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személytől a másik Szerződő Államban megtagadnák az adókönnyítést, a Szerződő Államok illetékes hatóságai egyeztethetnek egymással.
29. Cikk JEGYZŐKÖNYV
A csatolt jegyzőkönyv szerves részét képezi ezen Egyezménynek.
VI. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 30. Cikk
HATÁLYBALÉPÉS
1. A Szerződő Államok diplomáciai úton írásban értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges belső követelményeknek eleget tettek.
2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett értesítések közül a későbbinek a kézhezvételét követő 30. napon lép hatályba, és rendelkezései mindkét Szerződő Államban alkalmazandók:
(a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően fizetett vagy jóváírt összegekre;
(b) az egyéb jövedelemadók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követő első naptári év január 1-jén vagy azután kezdődő bármely adóévre kivethető adókra.
31. Cikk FELMONDÁS
Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerződő Állam fel nem mondja. Az Egyezményt annak hatálybalépésétől számított öt éves időtartam után bármelyik Szerződő Állam felmondhatja úgy, hogy legalább hat hónappal bármely naptári év vége előtt a felmondásról diplomáciai úton írott értesítést küld.
Ebben az esetben az Egyezmény egyik Szerződő Államban sem alkalmazható:
(a) a forrásnál levont adók tekintetében a felmondásról szóló értesítés adásának évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően fizetett vagy jóváírt összegekre;
(b) az egyéb jövedelemadók tekintetében a felmondásról szóló értesítés adásának évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő bármely adóévre kivethető adókra.
Ennek hiteléül az arra a kormányaik által kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak ezt az Egyezményt aláírták.
Készült két megegyező eredeti példányban Maszkat, 2016. november 2. napján, a Hidzsra szerint (Anna Hegirae, A.H.) 1438. Safar 02. napján, magyar, arab és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg irányadó.
Magyarország Kormányának nevében Az Ománi Szultánság Kormányának nevében
JEGYZŐKÖNYV Magyarország Kormánya és az Ománi Szultánság Kormánya között
A Magyarország Kormánya és az Ománi Szultánság Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló Egyezmény aláírásának napján az alulírottak az alábbi rendelkezésekben állapodtak meg, amelyek az említett Egyezmény szerves részét képezik:
1. Az Egyezmény alkalmazásában a „törvényes testület” kifejezés kizárólag az Ománi Szultánságra vonatkozik és olyan testületet jelent, amelyet uralkodói rendelet hoz létre és tulajdonosa teljes egészében az Ománi Szultánság.
2. Az Egyezmény 4. cikkének 3. bekezdése alkalmazásában:
Megállapítást nyert, hogy a „tényleges üzletvezetés helye” az a hely, ahol a személy üzlete egészének mindennapi vezetési tevékenységét végzik a felsővezetők, beleértve az ügyvezetőt.
Ennek hiteléül az arra a kormányaik által kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak ezt a Jegyzőkönyvet aláírták.
Készült két megegyező eredeti példányban Maszkat, 2016. november 2. napján, a Hidzsra szerint (Anna Hegirae, A.H.) 1438. Safar 02. napján, magyar, arab és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg irányadó.
Magyarország Kormányának nevében Az Ománi Szultánság Kormányának nevében”
“AGREEMENT BETWEEN THE GOVERNMENT OF HUNGARY AND THE GOVERNMENT OF THE SULTANATE OF OMAN FOR THE AVOIDANCE OF DOUBLE TAXATION AND THE PREVENTION OF FISCAL EVASION WITH RESPECT TO TAXES ON INCOME
The Government of Hungary and the Government of the Sultanate of Oman, desiring to conclude an Agreement for the avoidance of double taxation and the prevention of fiscal evasion with respect to taxes on income and to further develop and facilitate their relationship,
Have agreed as follows:
CHAPTER I
SCOPE OF THE AGREEMENT Article 1
PERSONS COVERED
This Agreement shall apply to persons who are residents of one or both of the Contracting States.
Article 2
TAXES COVERED
1. This Agreement shall apply to taxes on income imposed on behalf of a Contracting State, irrespective of the manner in which they are levied.
2. There shall be regarded as taxes on income all taxes imposed on total income or on elements of income, including taxes on gains from the alienation of movable or immovable property, taxes on the total amount of wages or salaries paid by enterprises, as well as taxes on capital appreciation.
3. The existing taxes to which the Agreement shall apply are in particular:
(a) in the case of Hungary:
(i) the personal income tax; and (ii) the corporate tax;
(hereinafter referred to as “Hungarian tax”);
(b) in the case of the Sultanate of Oman:
the income tax;
(hereinafter referred to as “Omani tax”).
4. This Agreement shall apply also to any identical or substantially similar taxes that are imposed after the date of signature of the Agreement in addition to, or in place of, the existing taxes. The competent authorities of the Contracting States shall notify each other of any significant changes that have been made in their respective taxation laws.
CHAPTER II DEFINITIONS Article 3
GENERAL DEFINITIONS
1. For the purposes of this Agreement, unless the context otherwise requires:
(a) the term “Hungary” means the territory of Hungary as defined by its laws in accordance with international law;
(b) the term “Sultanate of Oman” means the territory of the Sultanate of Oman and the islands belonging thereto, including the territorial waters and any area outside the territorial waters over which the Sultanate of Oman may, in accordance with international law and the laws of the Sultanate of Oman, exercise sovereign rights with respect to the exploration and exploitation of the natural resources of the sea-bed and the sub-soil and the superjacent waters;
(c) the terms “a Contracting State” and “the other Contracting State” mean Hungary or the Sultanate of Oman, as the context requires;
(d) the term “person” includes an individual, a company and any other body of persons;
(e) the term “company” means any body corporate or any entity that is treated as a body corporate for tax purposes;
(f) the terms “enterprise of a Contracting State” and “enterprise of the other Contracting State” mean respectively an enterprise carried on by a resident of a Contracting State and an enterprise carried on by a resident of the other Contracting State;
(g) the term “international traffic” means any transport by a ship or aircraft operated by an enterprise of a Contracting State, except when the ship or aircraft is operated solely between places in the other Contracting State;
(h) the term “competent authority” means:
(i) in the case of Hungary, the minister responsible for tax policy or his authorised representative;
(ii) in the case of the Sultanate of Oman, the Ministry of Finance or its authorised representative, (i) the term “national” means:
(i) any individual possessing the nationality of a Contracting State;
(ii) any legal person, partnership, association, or other entity deriving its status as such from the laws in force in a Contracting State.
2. As regards the application of the Agreement at any time by a Contracting State, any term not defined therein shall, unless the context otherwise requires, have the meaning that it has at that time under the law of that State for the purposes of the taxes to which the Agreement applies, any meaning under the applicable tax laws of that State prevailing over a meaning given to the term under other laws of that State.
Article 4 RESIDENT
1. For the purposes of this Agreement, the term “resident of a Contracting State” means any person who, under the laws of that State, is liable to tax therein by reason of his domicile, residence, place of management, place of incorporation, place of registration, or any other criterion of a similar nature, and also includes that State and any local authority or statutory body thereof. This term, however, does not include any person who is liable to tax in that State in respect only of income from sources in that State or capital situated therein.
2. Where by reason of the provisions of paragraph 1 an individual is a resident of both Contracting States, then his status shall be determined as follows:
(a) he shall be deemed to be a resident only of the State in which he has a permanent home available to him;
if he has a permanent home available to him in both States, he shall be deemed to be a resident only of the State with which his personal and economic relations are closer (centre of vital interests);
(b) if the State in which he has his centre of vital interests cannot be determined, or if he has not a permanent home available to him in either State, he shall be deemed to be a resident only of the State in which he has an habitual abode;
(c) if he has an habitual abode in both States or in neither of them, he shall be deemed to be a resident only of the State of which he is a national;
(d) if he is a national of both States or of neither of them, the competent authorities of the Contracting States shall settle the question by mutual agreement.
3. Where by reason of the provisions of paragraph 1 a person other than an individual is a resident of both Contracting States, then it shall be deemed to be a resident only of the State in which its place of effective management is situated.
Article 5
PERMANENT ESTABLISHMENT
1. For the purposes of this Agreement, the term “permanent establishment” means a fixed place of business through which the business of an enterprise is wholly or partly carried on.
2. The term “permanent establishment” includes especially:
(a) a place of management;
(b) a branch;
(c) an office;
(d) a factory;
(e) a workshop; and
(f) a mine, an oil or gas well, a quarry or any other place of extraction of natural resources.
3. The term “permanent establishment” also encompasses:
(a) a building site or a construction or assembly or installation project or supervisory activities in connection therewith, but only if such site or project or activities last more than 6 months;
(b) the furnishing of services, including consultancy services, by an enterprise through employees or other personnel engaged by the enterprise for such purpose, but only if activities of that nature continue (for the same or a connected project) within a Contracting State for a period or periods aggregating more than 6 months within any twelve-month period.
4. Notwithstanding the preceding provisions of this Article, the term “permanent establishment” shall be deemed not to include:
(a) the use of facilities solely for the purpose of storage, display or delivery of goods or merchandise belonging to the enterprise;
(b) the maintenance of a stock of goods or merchandise belonging to the enterprise solely for the purpose of storage, display or delivery;
(c) the maintenance of a stock of goods or merchandise belonging to the enterprise solely for the purpose of processing by another enterprise;
(d) the maintenance of a fixed place of business solely for the purpose of purchasing goods or merchandise or of collecting information, for the enterprise;
(e) the maintenance of a fixed place of business solely for the purpose of carrying on, for the enterprise, any other activity of a preparatory or auxiliary character;
(f) the maintenance of a fixed place of business solely for any combination of activities mentioned in subparagraphs (a) to (e), provided that the overall activity of the fixed place of business resulting from this combination is of a preparatory or auxiliary character.
5. Notwithstanding the provisions of paragraphs 1 and 2, where a person – other than an agent of an independent status to whom paragraph 6 applies – is acting on behalf of an enterprise and has, and habitually exercises, in a Contracting State an authority to conclude contracts in the name of the enterprise, that enterprise shall be deemed to have a permanent establishment in that State in respect of any activities which that person undertakes for the enterprise, unless the activities of such person are limited to those mentioned in paragraph 4 which, if exercised through a fixed place of business, would not make this fixed place of business a permanent establishment under the provisions of that paragraph.
6. An enterprise of a Contracting State shall not be deemed to have a permanent establishment in the other Contracting State merely because it carries on business in that other Contracting State through a broker, general commission agent or any other agent of an independent status, provided that such persons are acting in the
