POGÁNY ÁDÁM KEPE,

Teljes szövegt

(1)IGAZ ÉS VALÓSÁGOS KERESZTYÉN POGÁNYNAK ISTENI ;KEZEKKEL LE - RAJZOLT ELEVEN'. KEPE, NÉHAI NAGY. MÉLTOSÁGOS KLOPOTIVAI. POGÁNY ÁDÁM Ú. R,. AZ ERDÉLYI NAGY FEJEDELEMSÉGBEN NA G Y «. ÉRDEMU *. PROVINTZIALIS m. *. DISTRICTUALIS. (. COMMISSARIUS K Ο I, O ’F V. AR. UR.. A T T,. Nyomt. a' Refom . Kolleg. Betűivel, 1775. Esztend. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(2) Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(3) ’fől jobb vagy fifnm it nem fó la n i ; Vagy pedig Síagy Tekintetű Érdeméhez, és Fényes MéltosUgához illendő fif l ékkel, arany betűkre , és gye_____________ mánt kő táblákra méltó K épét , nem ApeÜeflöl a ’ a ep írok Fejedelm étőlnem is Lifipuftol d * Kép-metzok Tzéh Mederétől, hanem az Egek’ ISTEN étöl, ö ’ Szentség s Képét lég febben ’$ elevenebben ki-képelni tudó leg bővebb Kép fejlő és metzö Medertől tanúit rajzoláfokkal ki- ábrázolni. A* /7, ha a ’ «zi Szomorúságunkat nem akarta volna , jobb lett vol na foha nem fü let n i ; Ha pedig a9 közönséges Tárfaságnak ö benne és ö általa fépen virágzó Elő-menetelét tovább-is látni kívánta válna , foha meg nem halni. Nagyá tette vala Ötét mind a’ Szerentsének nem moftoha, hanem ö hozzá mindenkor édes Anyai feretetét mutató nagysága, mind Nagy emlékeze tű régi tös gyökeres Eleinek jelefen vifelt , és élő Krónikákba bérírattatott Dolgainak ma-is , és Világ el-végezödéséig-is fin n álló örök emlékezete. De mintha régi Nemzetének Ditsösséges vóltával meg nem elégedett válna , alatson Dolognak tartotta, Eleinek Virtttjfaiból font boroftyán Kofiórákkal fe jé t ékefiteni; A 2 haHaáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(4) hanem Pégafufi szárnyakkal nagy Virtusa Atyjától emelt DitsöségHalmának Határán tül repülvén , d* Tisztességre és valóságod Ditséretre méltó Virtusoknak tellyes^ mértékét magában kerejle, és a’ Szentsének 's E le’C Virtusainak nagyságát Nemes Elmé jé v e l, és Világ előtt ej'méretes Érdemével Jók mért földekkel fel\ jü l múlta, úgy hogy a’ Természet rendes folyásának já d z t , és Kedves meg-változtatásával, nem annyira Ö a' maga Eleitől, mint az 0 Elei TöLE láttattak H irt , Nevet, és Ditsöséget költsőmzni, kétségben hozván, és az elítéltetésre, nem Párisz ·, nem is Palémoni, hanem Minósz törvényes Székre botsáitván meg fejtését ama’ régi S sznksnek: Mellyik a’ Palmájább Dicséret, és magaffabb pontra emelkedett Ditsöség: Az é, mellyet a’ sz ák az Atyáktól; vagy pedig a* mellyet az Atyák vésznek a?s z áktól? A ’ Ki minekelótte a’ Virtusoknak Templomából a' Ditsó ségnek Kapitoliumjába a' Tisztességnek Szűz és mindenkor zöl déllő Boroszyán Koszorujával fe Tkoronáztatván bé-kísértetnék·, nem illetlen , sót nagyon szükséges, és el-múlhatatlan kötelességben álló Dolog lészen e1 Virtuosus Herosnak Ditsöséges Emlékezetű Eleinek Káptalanjába bé-menni, és abban mind a* Mársál, mindaz Ársál; S ágúmmal, mind Tógával Diszes és Ékes Nefóroknak, HeBoroknak nem olvadozó viaszba·, hanem állan dó atzél, réz és márvány Tzímerekbe bé-metzett Képjelt el-szetú lélni , és mindenekkel szemléltetni. A z hiteles vén Régiség nek ki-tetzó nyomain viszsza menvén, nem kell meg állapodnunk a* Mohátsi veszedelemnek vérengezö Theátrimán , melly ugyan Magyar Nemzetünknek vitézi Nevét nagyon meg-homályo/itó, és fsak nem örökös Ecclipszsbe baritó szerentsétlen próba Helyj e va la , mindazáftal már ebben az harmadik Sekulummal ma gát az újabb Krónikái Táblákból ki vett Idők* Szukaszszában d P O G Á N Y ’ SIG M O N D nak Neve efméretes vala az akkori sztrentsetlen Máfödik L A JO S Király Táborában, és Neve a’ Fő· Fö Vitézeknek Laiftromába irattaton, és a' Magyaroknak jelejei aiijelt Dolgaikról írt Krónika Könyvben örök emlékezetre meg , tar-. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(5) tartattatott; hanem ennél fokkal feljebb kell a’fel-vett , és moflis elevenen meg-tétzó nyomokat vinnünk·, és a' P O G Á N Y Nevet a' Várnái vefedelemben-is ejméretefsé kell tennünk., sőt annal is feljebb kell emelnünk, és a’ Szent LÁSZLÓ Király idejé re vinnünk , holott a’ P O G Á N Y Nevet egy kevéssé el kell fe lejtenünk, avagy fsak félre kell tennünk, m ivel akkor még nem neveztetett a' PO G ÁN Y N év, ’s a’ mint neveztetett-is , nem az Atyai Familiás Származáfokra, hanem a’ Szent Kereftség Vizéből való el-neveztetésre mutató ’s útasztó Tulajdon és Sze* mélyes Név vala. A ’ kétségeskedéfnek kotzkáján kívül tétel· tetett Dologiévén, a’ meg-Diszért Ditsöséges emlékezetű Szem LÁSZLÓ Királynak Prágából költ függős Petsétü\ Királyi A· jándék Levele ,mellyben e' moszan fépen virágzó Úri P O G Á N Y Famíliának Prédikátumával el-hírefedett Nagy KLOPOTIVÁt köti és adja a7 BAKOTS és LITTO VAl nevezetű Famíliáknak, Ezen Nagy CLOPOTIVAJ meg nevezett Két Famíliának egyik Tőrsökjéből, úgy-mint a’ BA KOTSból, fárm azott oftán a’ POG A N , a’ POGÁNtól a’ Máfodik BAKOTS, lévén mind a'Ket tő d’ Kereftségből lett el-nevezés, ’s az után ezek a’ Kereft Nevek ( a’ mint a’ Magyaroknál az Hlyen el nevezés közönsé ges , és ma-is fokásban vagyon:) lettenek Atyai Familiás Ve zeték Nevekké» és igy terjedett-el, ’s maradott fenn a’ POGÁN Nevezet le a’ mi Idánkig, vagy annak a’ K I OPOTIVÁN leg-elébb fületett Első POGÁNnak emlékezetbe, vagy ki-tzímerezésére annak, hogy ez idő tájban e’ vég Helyjet nem Ke reftyének, hanem Pogányok lakták és bírták. Ugyan e’ lehet oka annak-is, hogy a’ LÁSZLÓ Király Ajándék Levelében ki nevezett BAKOTS és LITTOV A l Famíliáknak Nemes Magyar O rfágból ( holott a’ POGÁNY Familia B é k é s i/ neveztetik:) Erdélybe való bé fármazájok után, azok a’ régi törsökös Ne vek , az új Nevezetek által el felejtödvén, vagy fokát lanság ban menvén, kellett a’ BAKO TSból eredett, és fok Sekulumokon POGÁNY Néven fakadatlanúl le folyó POGÁNY vamiA 3 H&\ Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(6) szának d’ POGÁNY Névre Nova D on átiéi kérni és nyerni az akkori Uralkodó Erdélyi Fejedelemtől B Á T H Ü R I ’S IG M ü N D t ó l , Vitézségét jelentő tzímerül vévén régen két Oroflánból álló Nemzetséges Tzímere mellé egy Kardos Karját. De mit f é llók többet? Mert nem volna elég az idő hozzája, ha külőnkülön akarnék fóllani a 1 POGÁNY Famíliának Tzedrusairól, és [sápjairól. Meg érdemlené bizony ama* Törvényes Magyar Likurgtts, a’ POGÁNY Famíliának Apollói Qrakulimja , és an nak Egét emelgető , és a’ le-fakadás ellen tartó Vállas Á t lá ff a* POGÁNY JÁ N O S , fok fényes Tlftségekkel meg-tifteltetett Koronás Heros, és d ’ Parmjfus Szűz Hegyén Laureatus Poeta, dmellette Abifai és Asaél módjára álló ANDRÁSsal és Máfokkal, hogy Neveket ey fekete és Gyáfos Albumba-ls, fejér gyöngy fem ekkel írjam , de m effe efném kéfedelmet nem fe n védő e['irányzott tzélomtól. Midőn azért arra a? tágas mező re való ki-erefkedéfre nintsen ideje az igen keskeny lineák köz zé forittatott szetségnek > Pégafusz magaffabban repülő f árnyak ra , és Homerusz Pennákra bízván a ’ több POGÁNY Akbillefék nek és Ulyffefeknek vifelt Dolgait A* POGÁNY ÁDÁMnak Lineájára vezető Áriádné fonalára kell egyenefen ha/gatnom, és no ha leg-kijfebbet tartani attól nem irtózom, hogy > haÁDÁMnnk Genealógiai Tábláján igen m effe mennék-is f e l , né talám ollyy tsekély Eredetre akadnék, hogy eymoszani leg-febh , és illatofabb virágjában lévő Méltóságos Úri Família el-fégysnlené azon Magát, de kedvem *s akaratom ellen-it meg-keü állapodnom mofl az Első PO GÁNY GYÖRGYben, ÁDÁMunk Nagy Atyja Nagy Atyjának Atyjában , *s onnan kell le-erefkednem az Első POGÁNY GYöRGYnek szára d’ M ATYÁSra , a’ ki ágazék A N D R Á lra és a* Máfodtk GYÖRGYre az-Első, és mo/lan étz^ első füleiteknek gyülekezetében örvendező , POGÁNY MÁTSm k A tyjára■. és d* PO GÁNY Famíliának örömére és Ékes/égére β épen illatozó, Atyjának Nevét vifelö , Virtujfaitpedig —. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára 1«. nem.

(7) nem fsak követő , hanem mint jó l fü le t ett, *s annál-is inkább jó l nevelt, és neveltetését szép Virtujokkal, jeles Tudományok kal > és Világot látott·, ys ejmért különös Experientiákkal Ma gát a' Köz Jó ra mindeneknek reménysége f é r ént jó l el-késztett Máfodik POGÁNY MÁTÉnak Nagy Atyjára. A y mindjárt em lített MÁTYÁSnak első Ágazájá lévén az Első A N D R Á S, a' Férjszúi Nevezetről vett AND RÁ S í Nevének akarván minden ben meg-felelni, kezdé a? PO GÁNY Famíliának Egeit izmofabb Átlász Valinkkal emelgetni, és a’ D éli Kulminátzióra szettetni. Kinek mind a' párnás Hímen, mind az édes Atyai szívet vifelö jobb szerentse utat nyita, és repülő szárnyakat keszite a' D itsóség magasabban emelkedett Halmára naponként való fel-emelkedéfre ; mert Háza porából és hamvából ki-kelvén , és Ne mes Zaránd Vármegyében el nem titkolható Virtufszai által ma* gát (C Király és Ország Fö-Fö Rendet előtt efméretefsé tévén·, a* Zaránd Vármegyei Vitzé Ispínysúgnak Kormányja örökösön ke zére bízattaték, ys annak igazgatásáról bölts Kormányozó kezeit le fém vévé, míg-nem azon Tisztefséggel maga Nevét v if 'elő, és Atyját nyomban követő Első Szülött sza meg nem tisztelteték. Nem rnehete által ez ay Togás Tisztefség ennek szára áz Harmadik ANDRÁSra, Ki az Házi Gazdaságnak leg-isende * Jebb és bóldogabb ÁHapotját válaftvá n » és annak nyugodalmá va l meg-elégedvén,fokáig Szüznótelen, azután Párosadé Magtalan életet fedhetetlenül élvén, és abbanszentiil eltöltött életét boldogul t i végezvén, Maga után Magától való teszi Örökősz nem hagya. /P vélle Teszvér JO 'S E F pedig nem ay törvényes Thémisnek, hanem a* szfakos Mársnak fe n t élt Vitéze lévén együtt az 1STVÁNnal, ISTVÁN Kapitányi Sóldjával és Életével való meg-elégeeléje után, mint AND RÁS örökös nélkül el-aluvék. szO^SÉlnek pedig a’ Mársal tárjalkodó Venus le-óldván Vitézi óldaláról a* Kardot, ed Páros Világba által v iv é , és ay POGÁNY Famí liának Benne ugyan meg holt, de szépen és számoszn k iférje· dett , és ktdvején illatozó Plántáiban , annak az. Idők’ végéig való d Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára. s.

(8) való fenn ittasára nem kétséges reménységet nyújta. Sokk ti fzerentséfebb és boldogabb TsMagzat akut születatt v\la az E l ső ANDRÁSnak mind Névéi·, mind valósaggal fO 'S E F Nevezetii sza, Kiben, mint a’ 'Jákob Atyánk fo sé fjében·, az halha tatlan ISTENnek Lelke lakik vala , nem tsak Igaz sza , ha nem igaz és valóságos Attyja Házijának, igaz Híve Király s z nak , Diszé , Koronája Famíliájának, Ékefsége és Erőfsége az IST EN Házának, Ki d* Mászdik AND RÁS után Névéi ugyan V itzé , de valósággal Fő Ispánja vala mind holtig '/.áriádnak, arra lévén mind fü let ett, mind pedig a* Természettol és a* Ke gyelemtől készttetett, hogy nem magának, hanem használua a’ Közönséges Társaságnak. El-aluvék ez a* világló Szóvétnek Szelennek Királyi Várossában, nagy fomoráságára az Orszg Fő Rendéinek, és Mindeneknek. Ez a' PO G Á N YJO ’SEF, Ennek sza ÁDÁM mottant Szomorúságunk’ méltó Oka, LÁ SZLÓ , ELEK , és FERENTZ , Kik kőzziil Mindénikről úgy szalhatunk: A * LÁSZLÓ Hintsen, az ELEK-is nintsen , d* FEREN TZ-is Hin tsen , moflan pedig az ÁDÁM-is el vitetik. Ezek nem tsak H ízi és különös , hanem közönséges, Nemzetséges és Orfágos sz· rásznak és gyásznak okai és ki-tett tárgyai. LÁSZLO t keserg:k keférvefen a ’ Szűz Nimfák ELEKet az Á D Á M , ’SíG MOND é s f PSEFe , FERENTZet a' POGÁNY M Á RIA , és Anyai kebelében Adónis módjára, jádzó Galatti, Kedves Budi J A NOSsa, ugyan JÁ N )S Nevet vijelö édes Attyjának Gyönyörű sége. Mirmldvmak és Dolopsnak, vagy a' kegyetlen Ulyffesnek ki'jyőrületjen szivá Katonájának kell annak lenni, a’ ki ÁÜÁMnnknak halálán tsak egy tsepp kónyvet-is szró fém éiből ne ej tene, az Hazának és Iszén Házának illy' nagy romlásán ne kcjereg· ’ú Özvegynek a1 Kegyes NÁDUDVARI K R IS ll ne a* Szomorú NÁnak, ésa'Gyászos Á 'vaknak d* POGÁNY ’SIGMÓNünak és FRANTZ.lSKÁoa.k nyögését és kef'ergésén sz ve m g ne élnék. D ’ a’ m’dön itt fém a’ könyvezö szemeknek vizeket árasz/ó zá porai , fern a' lebegő nyelveknek feleket neveli /óhajtásai tr/ti. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(9) bafnálhatnak, V ÁDÁMUNKnak ú j életet nem adhatnak, már nem annyira boldog Halottunkat > mint az ö Halálában boldog talanságra maradott JorJunkat (Íratjuk, és a* Sírokkal fem ünk, és elménk előtt forgatván az 1 7 1 9 -dik Eftendöbéli Sz. András Havának ÁDÁMunk Születésével meg - t i f teltetett és meg ör vendeztetett 25 dik N apját , melly fomorú és fekete fen n el írattatótt Hajnala rekefté-bé Böjt-elö Havának 2 6-d k napjá nak e’ fok és nagy Halálokkal ífenyitó 1775-dik Eftendöben ÁDÁMunk fomorú Halálában Déva Várófsában, meg-eszk lel künk , el olvad f ívünk , és a’ nád-méz-is keferünek , ’ j őz. broftais tétzik Akonitum fűnek , nry ^z, égy tsepp mézhez ezer tsepp méreg elegyedik, és aé fü letészöröm Pohár kejerü üröm mel elegyített mérges és halálos italón végeződék Minekutánna a? NÁDUDVARI KRISTINÁval egy Holnap hijján 17 . Eftendöket Angyali, é s f aradit somi gyönyörűségek között fentiül el töltött, és myiekutjnna Felséges Királyához, ?s édes Hazájá hoz való állhatatos Hívségét, az Hadakozáfnak véres Thehírű inán három, d Nemes Zaiánd Vármegyei V. sspányságban tíz, az Erdélyi Nagy Fejedelemségbéli Provintziahs Diftriétualis CommifJárittsságban 2 6 Eftendök lefoiyájá alatt tsalhatattanul meg-bizonyitotta, és minekutánna d közönséges külső és belső teid?ebiek vifeléfe alatt el bágyadván , mint ai Világával má joknak hafnáló gyertya tsendejen el-alutt, minden félelm et és irtózáft meggyőzi) bátor f ív e l, mind végig ép elm ével, Idvezitö Urát fakadatIánál óhajtó erős hittel, Kegyes elmélkedéfek, és az egekig fel-ható égő és buzgó' Imádságok között el bádjadott fejét Meg-Válió édes Urának ölébe az Örök nyugodalomra le-hajtván , maga háló és haló Dévai Házában és Ágyában d feljebb em kitett Eftendöben , Holnapban, és napban. Ki nek műiéin mqftan a* Dévai Reformátum Templomnak Depoftoriumjában nyugodó áldott Testének pora a’ Temetész tif t ejségk i- rendeltetett 9-dik napján d következendő Sz. Jfakab B Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára. Ha-.

(10) Havának , a' maga Nemzetséges', Tamásteleki Maufoleumjába, avagy inkább Nemzetének nevéről neveztetni meg - érdemlett POGÁNYlUMjába a' Temetész J i sztességre által költöztetik fa gadhatatlan és el-mülbatatlan kötelességének ejmérte a' T iftesJé g tévő fomorú Sereg között meg - jelenni, és étsekély Ma gyar Éneiszével Kegyes, Métzénqssát meg - tiktelni ISTVÁN Nevet vijelö H ER FPEI és nem Mantuai Maró, V J ó Pátro nnssának az A l Pefteft Ekklésiában Papja , és az V. Hányádról nevezett Traktusnak Esperejlje.. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára \.

(11) ***1 R v a la , meg-botlék pennámnak az orra, Hibáz, ’s tántorodik hol jobbra, hol balra, Jporkodik k ezem , ’ s nem viheri fórra , Nem fo g , tsak híjában nyomja papirosra. Nézem, de nem lelem fortéllyos hibáját, írásra miért nem botsátja ten táját, Hétizer, és töbfcör-is újítom próbáját, M eg-tartja, kezdette a’ miként vifzfcáját. El-töröm , le-vetem földre kefervemben , Mail véfeek h elly e tte, hogy írjak kezemben , Hibáll a z-is, ’s késlel el kezdett Verfem ben, Majd meg hafad fcivem fel-forrott mérgemben. Harmadik vala a z , mellyhez többet híztam, És m ellyel nem régen fok Verfeket írtam , Parnafsus Hegyében a* Mu’sákkal vitram , *S Vitéz Bajnokokat tsatára ki-hivtam. Arany v ó lt, ónná vált moíl ennek is é le , Mint vala az e lső , lett ez is a’féle, A z efék én rajtam , mit elmém nem v é le , Bánatomnak nintsen fém hofcfea fém fcéie. Eddig Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(12) Eddig csak a’ Élvben vólt a* keferüség, Már a* tem ekre ment a’ könyves sűrűség, A z ortzán*is fólly-le záporos tzörnyüség, Nincs ebben , nincs abban , nincs amaban hűség. Szem em ből ie-fóllyó Könyveknek Z ápora, Mint tengernek partján, fövény szemnek pora. Vagy Ég’ boltozatján fellegek’ sátora* Mellyböl árvszeknek jö rontó tábora. Elmémnek elébbi vig tsendefségében, A ’ mit irtain vala Verfeim rendében, Alkalomra omló febes ár vízében, El-mofsa, ’s meriti könyves özönében. Nints ki olvashatta betűim í z e s e i t , i Mint jövendő-mondó Sybilla Verseit , Eolus botsátván azokra ízeleit, ' És egyben Zavarván táraz levelem Tsudálatos fatum ! e’ rajtam nem efett* Miólta Mu’sákkal Mu’sám esznérkedett, És Szűz Kókorukkal fejem ékefedetr, A* mellynek gyanítom oka e* lehetett Jád zi, ’ s vig Versekröl elmélkedem va íd , A ’ midőn a’ penna kezemben el-hate. Vélvén, hogy a’ föld is egéten bé-tals, Mofolyog A p olló, hogy terentSe tsala. ’S m o n d : a* Komédiát hadjad más id ő re, A ’ midőn vitorlád fordul jobb tellöre * Moít Trágyédiát végy az bellyett képzőre* Teltem nek borzada ezen minden szöre. Azonban a’ szró Prészkák érkeznek, A* kiknek tem eik könyvekben evezftek, A z ÁD ÁM POGÁNYról fűrün em lékeznek* N agy Klépotiváiólí, a* kit-is neveznek.. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(13) Sikolt az Ekó is , olly* tsevegéfekke!, Halottat szratni fcoktak a’ m e ly ek k e l* Hígulnak a* falak kormoíuk femekkel, ÁDÁMunk halálát jelentvén ezekkel Ez bir az Orfeágot (záporán el-telé» r Könyveknek Zápora orcrlék mindenfelé* ’ S a' mint én-is közrök kelék hátra ’s e lé * Elmém a’ (írásnak illyen rendét le ié : Ez Urát (íratja szirü könyv hulládal, Elm éje miatta, van nagy boduláíTal, Didó ha lehetett ilíjren jajgatáílal, Nem vélt eí-váláft esvén Énéáílhl A ’ vngy Pénelópé volt itty* keférvében, Kedves Ulyfefíe tölle elm entében» Rem énye nem lévén vifefeá jövésében* Illy’ gondolat tűnvén kefergö feíveben: Nem reméltem vólna a’ boldog időben» Hogy borulna fényem illyen rut felhőben. Nem tudja azt fen ki, m it ér jövendőben, Ki vélte, merüljek én-is e* fertőben ? M is A ttyát kefergi, ’s m ondja; Hová lég yek , Édes A tyám ! nálad nélkül, vagy mit tegyek? Okos, bölts tanátsot váljon kitől vegyek? J a j ! j a j ! és hármas j a j ! valamerre mégyek. O feerentsétlen N a p ! feerentsétlen óra ! Mint változék Nyárom T é li fagyos hóra, Szívemre m elly mérges lövé& ket feóra, IST E N em fordítsad e’ nagy gonofet jóra. Van ki Atryasza hahlát jajgatja, N e h é z , hogy ortzáját moft-is nem láthatja, Nád méznél édefebb tavát nem hallhatja, *S ezzel elméjének ködét nem ofelatja. B 5 Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára. Sirat-.

(14) Siratja a’ Dávid kedves Jonatánját, Siratja Jonatán el hagyott D ávidját, Hol van ? Pirithoas Kérdi T heséudac, Keresz Théséus hiv Piriroufsat. Mondván, kivel közlőin már Barátságomat? Kinek kebelébe öntöm panafr.omar ? És kinek ízivébe rejtem-el titkomat ? Valyon hol lelem-fel illy jó Barátomat ? Voltának még egyéb és több szráfok-is, Siratják halálát ÁDAMnak m áfo k is, s i ékben ülő Böltsek , és Tanáts.oíck-is * A ’ Tifeteletefek, ’s nagy Uraságok is, Siratják s i egények, Kóldufok, Gazdagok, Oskolák , Deákok , Papok, s i entegv-házuk, A ’ Vitézlö R endek, ’s külső T á ra s á g o k , V érek, Atyasiak, fcomfzedok Barátok^ Érzik már is Sokan, hogy ez Á D Á M PO G ÁN Y Vólt az Haza Fgén tündöklő R ogyogván y, Az épületeket tartó erős M árvány, Kérdezd, nem mutathat illyent fok Tartomány, Okos és bölts T aníts vólt ennek tájában, Sváda , és Grátzia ö minden lzavában, Nektár Arr.brosia elmés tréfájában, Valamenyit lépett Ró’sa nyílt nyomában. Eftek a’ Nép között ritka végezéfek , Hogy tölle ne lettek volna kérdezéfek , Mint Orákulumtól vóltak olly* siiggéfek , Midőn a’ Törvényre eftek idézéfek. Azonban a’ midőn ezek igy follynának, Riváfok , és nem tsak siráfok volnának, Nem rsak nyögés, hanem jajok hallatnának, ’S Merő vsi forráfsá Biblifek válnának. Faéton. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(15) Faéton Húgai s i emek* könyv* vsie it, Drága gyöngy tem ekké változott tsépjeít» -| Földre h u lló , ’s földöt*. hömpölygő ^ l e i t V, Látván , és meg-fcánván keferüségeit. <·'> , ; Meg-efék mofolygó Apollónak Ízive, zoh · ■ ’S Parantsol , valaki néki igaz H ivé, h o . s i iinnyék-meg örömnek e tk ö z e , é$iHÜve, Midőn 1(3 ! Peánt zeng Halálnak ive. Mu’sák-is fejekről, jzold, Borostyánjukat T egyék l e , ’s vegyenek gyáto s Komorakat Halált tzim e r^ ö Kupreflus ágo k at, Kéfeitvén halotti líráshoz magokat·]),,, . . l.\ Különöfön-is a’ Pejtelí Mvi’sának *,··; ,-1 ]nr>v ih Parantsol Marája , hogy Mérzénáfsának , ;. · Ί Légyen a’ Kereétypn PO G ÁN Y Á D Á M jának, Es írjon Enéiít jó Énéáfsának;: O miért nem bsiá ezt a* Hornéi ufra? Vagy Vénusinusi éneklő H atyukra, Vagy a’ Mántuai tsergö M intzéufra, Hanem Egregy mellett lakó Kérilufra. Apelles nem v a g yo k , ’s Képet kell feftenem , Sem metzö Liílp p u s, még is kell m etzenem , M árványba, vagy rézbe rajzoláft ejten em , M enteném , nem lehet magamat mentenem, Írj Verset hát Mu?sá m , a’ PO G Á N Y Á D Á M ró l, De ne gondolkodjál mód az Iliá sró l, Akhilles dolgait hirdető M urákról r /Tsalárd U lyfesröl, és vitéz Ajáxról. Irtanak ezekről Homérus és Maró, Kiknek Versek feljebb repül mint a’ R á ró , Ikaruftól fe légy ditséretet váró, Hanem Dédalufnak közép utján járó.. J Mulass Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(16) M allafs, de ne foka az Egregy mentében, Igyál de kevefet pifecrangos vsiében, K irlétyn ek, haríbgva m elly febefségében, Nagy Afópe/ivinak ordít ellenében. Ha Riba * és Körös annyi aranyakat Hoznának» mint Kolkos aranyos gyapjákat, Jáfonnal tölteni ott feamos napokat , Sőt esitendöket-is, kívánnál fókákat. D e kell M aróit, -s i ám o lt, Kiikiillöt *s Oltot-is K ód oln i, és inni más Patakokat-is» s i á v á t, D rávát, T ifc á t, Dunát *s m áfo k atis, A lbift, M óldát, Rajnát , T engeri habot-is. Ki kell ott álla n ia * Márs m ezejére, És kezeit vetni Kardjának nyelére. Királyának a’ki eskütt hőségére, A kar 'eoldot venni ha vitézségére. Ságumot T ógával végre fel-váltani , Vénült-is a’ Márfal meg-párositan i, A ’ páros világnak virágit fcaglani, ’S azok között é ln i, és sirbe Pállani. Ezeket vedd Múzsám refcketö pennádra, Ezeket irjad-fel Örök Krónikádra, ' ' :r 1 Ezekből ko&orut fűzz PO GÁN Y Á’D.ÁMra, E zekkel-kísérd-el, erről más -világra. De kérjek moft 6 állj le Parnaíkis H egyéről, Parnafsws M egyének kettős tetejéről, Hol a’ Tudom ányok ibölts M-tíerségérÖl, H allottál, ’ s hallottál ritka Népségéről !,í Hanem emelkedjél Gilboa H egyére, - i T ' s i raelnek roppant Tábora h ellyére, És. sigyelroezz Dávid 'siralmas Versére M ellyet Jonatánnak vitt Dicséretére. ;;! ; : 1 -.0 ' 'a ' ' dsnlöTnbőa noflcM. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(17) IS T E N í s iraelnek lei vagy ékefsége, Vitézidnek miként gyengült eröísége, Kopjak, és 1'aiVok ’s nyilak sűrűsége* M int hulla, ’s Ve£e-*ei minden ditsösége! N iit s a* POGÁNY Á D Á M , nints L Á s i L Ó , E LE K i s , Nints F ü R E N T Z , nintsen e* négy Vér közz.űl egy-is^ Nyögnek a* fok árvák* ’s gyáfeos özvegyek-is. Meg emébthetnének minket tsak ezek is. E ’ légyen teneked Égi Vezér T s illo g , A ’ melly ha előtted fén yesk td ik , ’s villo g, Hízelkedő Siren bár hunyorít ’s pillog , StzilLíba nem e jth e t, *s Káribdis meg nem fog. A ’ mint lafsu v sie Egregy follyásának, Egyesül vsiével Nándor patakának , V agyon Méllyé T A M Á S T e le k Falújának, M elly az ADAM PÜ G Á N Yt efméri Uránál * Itt vúlt ÁDAMuriknak Nemes fcületéfe, Mellyel a’ Mellynek-is lett N em efedéfe, Jtt léten Teltének el-tem ettetéfe, ’S Árk Angyal tavára földből fel-keléíe. Itt van Nemzetének fényes Kápolnája, Mint Hebronban Ábrám Atyánk’ M árpélája, Itt A rry a , ict A n n y a , itt Famíliája Nyugfcik, m ig fel-költi Angyal Trom bitája, De nem innen vette Ösi ered etét, Mert KI<>p>tivihó1 hozza N ev e ze té t; A ttyai T ívsök ös régi tös N em ze té t, Noha melzfzebb vinni kell ’ s lehet kezdetét. Mert miként Homérus bülette földéről, sis bületésének kétséges H e lly é rö l, ’ S a* felett Böltseknek ellenkezésé? ő l , ’S Hét Görög várofok vebckedéséröl, C Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára. Nintsen.

(18) Nints a* Krónikáknak ma is egyezéfe, ’S a’ tzivodáfoknak le*tsendefedéfe, Ennek-is, ánnak-is mond nyelveskedéfe N álam , nem nálad lett ennek frületéfe. Tartván ezt mindenik nagy dicsőségének» ’S azzal tifcteltetett Fő Nemefségének, ' Ha Annya lehetne e’ nagy frülöttének, Nevekecjvén azzal mértéke hírének. És miként Pompéjus T em ető h ellyén ek , Nem yólt elég hofcfca Afrika földének, Sem Á sia KraíTus Halotti (írjének, Sem T zésárnak, földe világ több refrének. A ’ kánt POGÁNYunknak ha eredetére Járni a k a r t , ’s jutni első gyökerére, N e froritsd azt Erdélly keskeny m ezejére. Annál inkább Kirléty köfeiklás vsiére. Hadd-el Klopotiván Retyezát H egyeit, És már Gárs iirnmá vált Ébál te te it, Hol egy PO GÁN Y Noé kezdette fcoleit Plántálni, és inni annak bor-vsieit. El-hagyván, Erdélyből mennyj Magyar Orfrágra K erefsed , és találfr holott új világra , Tsebéröl N evezett igaz Pogányságra, Álló régiséggel fénylő Uraságra. Egyben kötvén Tsebét a’ Klopotivávú , Mint föld egybe kötve ég golyóbisával, Ju piter Iftennek van arany lántzával , V ih g ne végződnék hogy frak adásával: A ’ PO G ÁN Y Vérségnek igy arany-lántzai, G >rdius módjára egybe font frálai őrzik , ne legyenek vég fr.akadífti * ’S hozzá ne férjenek Párkák gu’salyat.. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(19) D e ha kakadna-is életek fonala, Hogy holnap ne lenne az, a’ ki rra yrda, Meg-haljon e z , ’s amaz , mint Á D Á M m eg-haía, Azzal le-nem-omlik» ez Ház’ minden fala. Mert ámbár vég légyen tefti életekben, ’S ma az utolsó tsepp follyon-ki vérekben: D e élnek foha meg-nem faló N evekben, Mellyek irattattak Krónika Könyvekben. É l » ’s meg nem hal Neve a* PO GÁNY SIGMONDnak -t A* míg ütközetre Trom biták futatnak, És Mars m ezejére hadak feállittatnak, ’ S Vitézi fejekre Laurufök rakatnak: Harmadik Sékulum folly idők m entében, Hogy e’ Vitéz Hektor Mavors ezerében Erős próbákat tett s i ultán ellenében, Vérét fel áldozván Moháts Mezejében. Siralmas fátuma vólt ez Nemzetünknek , És örökös motska Magyari N evünknek, Vére ott follyt ki e* kenteit V itézünknek, Pogánytól ki ontott Kerefetyén Vérünknek. Híres vefeedelíne Kanna Várofsának, A ’ m elly feje hajdon vólt Apukának, Ott vekett egy lábig Virágja Rómának , Mint Magyarok, földén Moháts pufztájának. PO GÁN Y SlGMONDnak-is ott forgott frablyája, Mellytöl febefedett fok T örök pofája , D e erőt vett végre Mukormán Dlidája, ’ S V ére bárfbnyával feftetett ruhája. 1 V( ., · Mint a’ Palládium vala a’ T rójában, V agy Égből küldetett Ántziíé Róm ában, Ákhilles a’ Görög Vitézek tárnában, Hektor a’ Priámus Király Táborában:. . f. C 2 Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára. Ollyan-.

(20) Ollyannak A ’ PO G Á N Y SIGM O NDöt gondoljad, ' . És e’ főbb vitézek rendébe tám láljad, , Nem fé le k , eképen ezt hogy ne találjad , Olvafni Krónikát csak hogy ne fajnáljad. De hová indúlék nap efébb el m en n e, i Kezdett befcéiemben hogy fém mint vég lenne, T zed ru sról, I’sópról Mu’ sám fcót ha ten n e, Kell bsionyos határt és tzélt tenni benne. s i óljanak Krónikák a’ νέη R ég iségtő l, i · Hadi és> Hazai vifelt je k fsé g rö l, Pennás böltsefségröl, kardos vitézségről, T e lt és elmebéli munkás ferénységröl. N em bízta ezeket Apolló pennámra, Nem bsihatom én-is ezt venni m unkám ra, Kell néznem itt inkább a* PO G Á N Y ÁD ÁM ra És ennek A tty ára, a’ JO ’SEF POGÁNYra. A* Kegyefség ellen mert nagyot véteném . Ki volt édes A trya ha nem említeném* N agy nevét hétfrerte meg-kifTebbiteném * Versembe foglalni ha el felejteném. A ttya ennek JO ’S K F , ha kérdezed ki a’ ? Életében vólt ez igaz Haza-s ia , Ha még akarfc róla többet is tudnia, Efmérce az O r&ág, *s a’ Bécsi Kúria. Méltán-is ezt Erdély tartotta Attyának, A* kj fokát éolgált Hazája Honnyának, Mint Oroféány feiva Srzipió Róm ának, Ki rontó Menyköve vala Afrikának. E gy pár O roélány-is ennek a* tzim ere, ’S Markában villogó vitézi fegyvere* A* me lyről le-folyó vér-patakók ere Latzik m oft-is, *$ tölle s izad a ' tertyere.. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(21) Híre vagyon ma-ís a* JO ’ SEF POGÁNYnafc Zaránd-Vármegyei Vitze Fö-Ispánynak» Fenn is marad h ire , valamig Zarándnak E g y köve valahol meg-áli maradványnak. Nintsen fcáj, «intsen n y e lv , nincs elég iró k éz, Légyen a ' pennája bár Kórintusi réz, Tentaja pediglen Hiblai édes m é z , Hogy le-irja, JO ’SE F POGÁNYra a* m i néz. Kiről többet írok v a la, de meg álla Pennám a’ kezem ben, ’s a* parton ki-lzálla, M ivelhogy addigis, iráíá hibálla, A ’ m ellyet a’ feiv-is fájlalva fajnália. D e már a’ sieto idö-is h ányódik, A ’ re&ketö kéz is akadoz és botlik, Munka-is pennámra tsoportofon o m lik, A* mellyröl feóllani Fükséges és illik. Mert midőn JO ’ SEFíink a’ páros id ő re, Serdült, hogy keljen a* Mátkás jegy-gyü rü re, Kerefett és talált bódog M enyegzőre, Mint Á D Á M , úgy ö-is É V A fegitöre. R lB lT Z E I L Á s i LÓ volt ennek az A tty a , A ’kiröl minden F á j, és nyelv meg-valhatja , Hogy vélt az IST EN nek egy igaz áldarja, Kin mind három égnek nyugodott harmatja. s i erentsétlen vélt az maga idejében , Ki ennek nem jutott efméretségében , I S T E N , ’s embereknek a’ ki volt kedvében V o lt Királyának-is Kegyelmefségében. Erre a* Term éket fok fzépséget fű zö tt, M ellyet a’ Kegyelem rajta m eg-kettözött» D e a’ F e re n tse is ahoz fokát tö zö tt, Mint J ó b , a* mellyekkel máfokac előzött.. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(22) A pelles kellene ennek fe d é sire , *v A ’vagy a’ Timántus le képelésére, Mert pennám nem elég ki-Versezésére,· h ’ T i sites Kórosnak meg-ti&telésére. Ennek ágyékának volt ÉVA gyiimöltse , A ’ fínum aranynál a’ kinek erköltse Tifztább, kit nem motskolt világnak fümöltse A ’ B'ilts Alkonyoknak ki váJafcrott böltse. Itt egy pár fzülöttjíét látnád Látónának, Apollónak volt ez A n y ja, ’s Di aortának, K A R O LY I JÚ L IA mint Á D Á M , ’s ÉVÁnak, R iB IT Z E I L Á s i LO t efmérvén Urának. ADÁMnak M \ R 1A kele a’ kezére, A ’ JO ’SEF POGÁNYnak ki vala T e ítv é re , D e É V A JO ’ SEFnek méné Hymenére, így lett egyé P O G Á N Y , ’s a’ R lB lT Z É k vére. Jan ó az Á D ÁM ot ’s M A R lA t fcerette, s i eretet lántzával hogy egybe k ö tette, Lutzina böltsöjét de úgy kéfeitette, Hogy ÁDÁM Ádámját benne nem érhette. Mert Házafságának első le n g éjéb en , Meriile M Á R IA a’ Mára vsiében, A ’ki Ádámjának vala fziilésében, s i erentséfebb mint volt Á D Á M i Férjében. Él m o t is ÁDÁMja PO GÁN Y M ÁRIÁnak, Ki feentelt vitéze kardos Bellónám k, Vagyon nagy K egyelm e hozzá K irályának, Tartván Dekrécális Kolonellufsának. Él az Á D áM m iilett az H O R V A T M Á R IA , Illatozván mintegy zöldellö Kásia , Ö rvend, kebelében hogy három ízép s i a Jádzik , nagy öröm-is illyeket látnia·. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(23) JR lBlTZEl Károlly első ezek k özött. s i épségével a’ ki Adónift m eg-gyözőtt. Elmés Merkuriuft elm ével előzö tt, Égből, nem a7 földből illy Ganimédes jött. D Á N IE L és A N D R Á S : egy pár 6ép v irá g é á l, M elly Kloris kertében még nyíló félben áll» s i erentsés Nimfa a z , ki ilíyekre talál, Ezek’ illatjában élet van , nem halál. ÁDÁM életében hogy véget ve ttn ek , ’S élete fonalát hogy ketté metzének Köfeörült ollói a’ Párkák kezének, PO GÁNY M ÁRlÁnkat gyáfzba bé ejtenek. R o ’sát várt a’ remény, ’ s tövifset nevele. A z hajnalt nyitó fény éjtfrakára k e le , Örömnek ’sengéjét halál hideg siele El-rontá, ’ s borira bánatoknak tele. De mint felleg után ismét nap fény támad , És miként az é g rő l, vak éjj ha le-fzakad, Pirosló hajnalnak ró’sája ki-hafad, s i omorú gyáfcból-is fokfror öröm fokad. PO GÁN Y M Á RIÁ ból let vólt minap M ára, Borulván ÁD ÁM ja gyáfc Koporsójára, Márából változott ismét Mariára , KereEtségböl m ellyet vett vala magára. K érd ed : mi fcerzette e’ kedves válto záft, üröm hellyt örömmel való illatozáft, T é li fagyok között R ó ’sa nyilarkozáft, Éjj után mofollygó hajnali hafadáft. özvegységnek mihelíyt jutott kenyeréré, ’S árva Gerlitzének egyes életére M Á R IA , gerjedett fok Siv ízereimére, És jutni kívántak bóldog Hymenére. é a. *. '. .. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára. A*.

(24) A ’ fcerentse vakot vetett itt m i (oknak, s i o lg á lt, *s jobbra fo rd á k a’ BALOG ‘SlGMONDnak» TecÉik ennek a m a z , és ez-is amannak* Nem-is kéfnek hamar elvb en párofodnak. Páros életeknek illatos virága, Hefperus kertjének amaz arany Á g a , Lön a’ BALO G Á G N E S , a’ kinek vil.ágdRégen el-alúvék, ’s még délre fém hága. Talám Tzidippének vólt^annyi kérője , Gyors Ata lámának vagy több keretű je» Mint Á G N h S n e k d e a’ ki vó k el*kezdöje, s i erencséjének lett el -is végezöje. A ’ T iiR I L Á s i LÓ é vólc ez arany alma» ISTENcöl kért és nyert érdeme ju talm a, Angyali élteknek nem-is volt unalma, Ennek a ttó l, annak ettől aggodalma. Hármas liliommal nyílt e* virágos kert ♦ 4 Mellynél feebbet még a* Klóris kertje fém nyert» Boldog illyenekre valaki tehet k e r t , Nem kár lépéft tenni a* kikért fok ezerc. Boldog vala T iiR I L Á s i LÓ az A G N E S sel, Boldog az három kép drága gyöngy ütemekkel, Jü B b a l, és L Á s i LOval , ’s az Á G N ES kedvedéi, B A R T S A l ’ SlGM O ND is boldog e’ Jegyedid. Nints a’ BALO G ÁG N ES nints T iiR I L Á s i L O -is, Nintsen ó jaj nintsen itt a* kegyes JO B i s ! A z Á G N ES T d R I-is Özvegy és gyáfeos-is, Kefereg érettek L Á s i LÓ Máfodik-is. Örül pedig (ok feiv méltán a’ L Á s i L O n ak » A ’ kiben öröme lehet minden jónak, ?. Királv Kegvelme-is itéíé m éltónak, A ’ Tanácsos s i ékben ítélő Bírónak. Nem Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(25) T é r j v itt a már Mu’s'm ÁDÁM nak A n y á ra , A ’ POGÁNY Nemzetnek ékes O kit pára, És egét em elő vállas Atláfsára, Famíliájára, de kivált Házára. Törsökös N em zetét a* PO G Á N Y JO 'SEFnek , És ÁDÁMnak, a’ ki fö tzelja Vériem nek, Házi Káptalanja ez Úri N em zetnek, Betelje ’s hirdeíTe Krónikáját ennek. M elly vagyon-is ír v a , értz *s Márvány T áb lák ra, Két ’s több Sékuluinra r.yüló Krónikákra, De mivel nem bízták ezt az én pennámra , Kell moll fegyelmeznem a’ PO GÁN Y ÁD ÁM raNégy AtryaHak közt ki el$ö feiilötte Vala a’ JO ’S E F n ek , lévén ö m e lle tte , L Á s i L Ó , E L E K , F E R E N T Z , kiket ö előtte Már régen a’ Halál koporsóba tert^. L A S ’ LOt a’ tzüz Niríifak tértiéi (íratják, ELSlCérc k h y v e k e c , kérded, kik h ullatják, Á D Á M F E R E N T Z és a’ JO SEPH A mutatják , F E R E N T Z E T M Á RIA sirási jajgatják. PO GÁNY ÁD ÁM ot fém bízzák Présikákra, Kik sizeted fcoktak venni a’ siráfra, Nagyobb íziikség van itt a’ vígattaláfrá, Mint fém a* (írásra való inditálra. D e tükség meg-rudni okát siralmunknak, Ortágos, és nem tsr.k házi bánatunknak, Hármas, nem pediglen tsak egyes jajunknak, Halálából vettünk m ellyet ÁDÁMunknák. A ’ ki nékünk akart volna ha kedvezni, s i emeinknek hogy ne kellene könyvezní, Lett volna világra jobb nem-is tú lérn i, Mint illy’ mondhatatlan bánatot sierezníf. D Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára. Hi.

(26) Ha pedig Hazája Hányának hafznára s i ületvén, vigyázott vólna oltalm ára, Nem kell valá menni Halál prédájára r T em p lo m , Király és a* Hazának kárára. Haláltól kit ha megd ehetne váltani, Kéfz vólna akárki magát meg-fbfztani, Saját ektendeic véle meg-olztani» Le-vévén magáról, *s övéhez toldani. A* ki fzületófe nyert Jelefségéyel, ’S Fényes eleitől vett N em efsegéveí, Krónikák fzárnyáin repdesÖ h íré v e l, Meg-nem elégedett fém ditsöfségével N em tartván azt elég érdemes V irtufn ak, Fejét ékesitö Zöldellö Laurufnak, A ’ m ellyért tsorbáfult kardja Pompéjufnak| H ektornak, A jáxn ak, avagy Kurtziufnak. Mihellyen ki-kele Oskolák poráb ól, ’S Törvényes Solonnak bölts Oskolájából* A* Thém is Tógáját le-veté nyakából, Kardot köfeörülvén az író pennából. »S lég első ’Sóldot-is vett Kapitányságra, A ’ m ellyel nem ült-bé Kvártéllyos s i állásra Hanem indúlt nyomban idegen OrGágra* T üzeket o k ád ó , ’ s vért ontó Tsatákra. Lévén a’ Károlyi Ferentz ezerében, Sok füftöt nyelt Pruflus ’ s Bavarus tüzében Királyának hogy meg-álljon hűségében, El-nem mulat feminit kötelefségében. E z hadakozáfnak nem foka ízelei Le-tsendefedének , ’s lének jó v é g e i, Vigadnak békefség T ógás követei, Vifelvén zöld óla] ágakat fejei.. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(27) Meg-tér ADÁMunk-is pálmás Laiirufokkal» Vicézi fejeken fénylő Kóborukkal, Trium fuft jelentő ló Pésnokkal, V é rtő l, nem rosdától inotskofult kardokká. Érkezvén óhajtott kedves Hazájába , Mégyen a* Mars lilén siehteit Templomába , És le.óldván kardját fegyveres házába Bé-vi(zi, ’s siiggefcti annak óldalába. E ’ként bútsút vében kardos Bellónától, A z hadakozáfnak Iften-Abbonyától, Eddig ki máfokat g yő zö tt, moft nyilától Lövetik » ’s gyözetik feerelem ívjától. Mert bár Vulkánuílal Vénus párofodott, D e Márs I(lennel is néha tárfalkodott, Vulkánuílól miként hálóba akadott A ’ Márs, a’ként feive Vénushoz ragadott. Lévén ÁJDÁMunk-is vitéze a’ M árfnak, Mint leheíTen p á g a , kcresi egy Párnak, .Óhajtják Qtet-is, fokán ’s várva várnak , R em énlvén, hogy majd várt vendégre találnak· K i ezt, ki meg amazt dicséri ’s javalja , _ s i épnek-is, jónak-is, gazdagnak-is valja, D e a’ mi hiba van benne el-titkolja, Nem tudván hogy bemes Árguft m eg-nem tsalja. T etbik e z , tetzik az, van ennek hibája, Erre inkább gerjed beretet feikrája, Meg-áli, ’ s el fém fordul berentse kotzkája, Hogy K R IST IN A légyen el-jegyzett /Mátkája, lllik-is Nevéhez K E R E s i T Y É N PO G Á N Y nak, Hogy bövetségéböl a’ Párofodáfnak, Párja légyen ennek a’ Párnak , ’s nem másnak , K R IST Ü Sról nevezett áldott KR1STINÁnknak.. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(28) K R lS T lN A e’ Nevet a’ kent v si mosásból V e t te , de A ttyától való feármazasból, Eredetét hozza N Á D U D V A R I Házból, Abban pedig M ARO S N ÉM ET H I A N D RÁ Sból ÉV A vóit a’ N eve K R IST lN Á nk A nyának, H O R V Á T A t y a , a* kit efmér Léányának, K R IST lN Á val együtt E L E K E T s iának, Elm éri AN D RA S-is ’s ÉV A Magzatjának. A ’ N Á D U D V A R I Vér terjed fok tárnokra, Éjjeli tifeta é g , mennyi T sillag o k ra, D e a’ Név mólt tsak ez két Atyasiakra N é z , ha E LE K nem nyíl ujjabb virágokra, Enyéfeete lesi’ ha N Á D U D V A R I N évn ek, De folly mindenfelé patakja a’ V érn ek, Mint a’ böv forráflal ki buzgó vsi-érnek, Mellyben véget idők végei nem érnek. N e érjen ö foha véget K R IST IN Á ban , És a’ K R IST IN Á nak PO GÁN Y SIGMONDjában, És ama negyedik ’s leg-fzebb Grárziában , F E R E N T Z rö l nevezett PO GÁN Y FR A N T ZlSK Á ban. Rem énljük, meg-fem tsal minket a’ rem énység, Ha vagyon az égben lakozó IS T E N s é g , A* kitől jutalmat v á r , ’ s nyér a’ kegyefség, ígérte ’s meg-adja, nintsen abban kétség. Nem volt ÁDÁMnak-is kétség ez kivében, Nem hibáit, valamit fel-tett reményében, Mint a’ fel-kelő N a p , no ’s vidul fényében, Míg Zenitjét éri emelkedésében. A ’ként ÁDÁMunknak vidám fcerentséje, Ha elébb tsak lafs i i vólt-is kelerskéje, Mint a* moft fokadó patak ererskéje, Nőtt és nagyobb nagyobb ragadott melléje, T si. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(29) T íz ebtendeig volt Zarándnak Ispánya, ’S hogy tovabb-is nem lett» a’ Várm egye bánja» De Pálmás virtuíTa, m ivel azt kivánnya, Nagyobb berentséjét, hogy nyerte nem bánya. Fö tibtefség a’ , ma a’ Provintziában, Vií'elt m ellyet A D A M több Titulufsában» Erdélynek Déváról vett Diftri&ufsában, Komifsáriuíi nagy hivatalában. A ’ Leveles erdő hubon-hatbor Zöldiilr, Havaidnak gyapjával annyibor-is öfeCilt, E ’ T ibtefség póltzán miólta AD Á M ü l t , De ezekhez még több, ’ s több tibtefség-is gyűlt, Mert mint igaz hive vala Királyának, Igaz s i a , ’s igaz A ttya Hazájának: Ú gy habnálni kívánt az IS T E N Házának, Lévén Kurátora Hányad Tra&ufsának. A* jó Tálentumos bolgáríak módjára, Vigyázott URának parantsolatjára, Hogy a’ mi bízatott volt sáfárságára, URának nyertefen fordulna habnára. Mind ezek Kegyefség’ ígért jutalm ai, És a’ Virtufoknak fényes Laurufsai, N em repülnek oda Dédalus feárnyai» Sem az Ikarufnak viabbas tollai. Légyenek örökké Mu’sák én ekei, A ’. POGÁNY ÁDÁMnak e’ , ’s több érd em ei, s i óljanak azokról világnak nyelvei, Kelettől nyugotig menjenek hírei. Le-vetkezvén itt a’ tibtefség T ógáját, Tsókolja Királya Lábának ’So ljáját» Ki e’ tibtefségre em elte s i olgáját, Mellyért adjon IS T E N élet Koronáját. Király Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(30) Király híveinek minden fo Rendel, Tanácsos s i ékeknek Nagyjai ’s Fejei., s i raelnek Lovagjai ’s feekeri, Kedveljen a’ Király Földi és Mennyei. Orfcágunk, Vármegyénk D ite ’s ekefsége, Nemzetünk öröme , és gyönyörűsége, s i ép Aryasiságnak sierelmes V érsé g e, Legyetek ISTF.Nnek drága öröksége. Áld az Á D Á M P O G Á N Y , és vég bútsut véfzen , Nevetek örökké nálla áldott lélzen, M int Drága és féltő kintseket egéfzfzen, s i ive ládájába titeket bé-téfeen. o t t a’ n á d u d v a r i k r i s t i n a édefen N yu g o d ik , noha moft aggódik terhefen, Ott S igmond, !s Frantziska PO GÁN Y kép tsendefen M ulatnak, füvekben nyögvén keferveferi. M it mondjunk tinéktek Gilboa H e g y e i, Vagy inkább Erdélyi hegyeknek bértzei ? Hogy igy törtenek-el vitézek Ivei , Rátok ne fcáljanak harmatnak tsepjei ? N e m ! nem ! hanem inkább Aratjuk magunkat, Atya nélkül való keferves forfunkat, Hogy már foha le-nem-vethetjük gyámunkat, Hanem minden napon ujitjuk jajunkat. Koporsók vettenek környül minden felöl, Mind a’ jobb, mind a’ bal, és mind a’ két kézrő l» Hátul éget a* tűz, ordít a’ v s i e lö l, Msg.emé&tnek ezek minket kívül belöl. Ideje vagyon itt ’s oka a* íiráfnak, Sírjon egéfc háza az Á D YM PO GÁNYnak Mondván e’ Siralmas énekét Dávidnak: Vallyon már bíborral m inket kik ruháznak?. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(31) Sírj P O G Á N Y , fírj minden Ú ri Família, Sírj A ty a si, ’s az-is, ki nem Atyasia» D e vallyon ÁDÁMon hogy nem fírna ki a z ? s i áraz tajték köböl annak kell állnia, siirj Orfcágunk N é p e , fírj egéfe V árm egye, Sírj T e m p lo m . Sirj Oltár ’s fcüz Hélikon h e g y e , Közönséges romlás ezt minden ú gy vé gye, ’S mi fogja követni füvébe bé-tégye. Sírnék én-is de már könyvem el-feárada, s i ájamban nyelvem-is ínyemhez ragada, s i ivem-is a’ bánat miatt el-olvada , És a’ fok sirásban erőm el-siakada. V É G E .. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(32) Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára.

(33)