VESZELINOVICH MAGDOLNA
A DÉLSZLÁV N É P K Ö L T É S Z E T
F E L F E D E Z É S E
A NÉM ET ÉS MAGYAR IRODALOM BAN
B U D A P E S T , 1 9 4 4 D A N U B 1 A K Ö N Y V K I A D Ó
A
V isszatekintve a végzett m u n k ára, úgy érezzük, hogy a M inerva jegyével k iad o tt tan u lm ányo k sokféle módon, váltakozó sikerrel, de egy a k a ra t
tal és egyenlő buzgalom m al igyekeztek m egköze
líteni azt a célt, am it folyóiratu nk kezdettől fogva maga elé tű zö tt és a s z e l l e m t ö r t é n e t szóval jelölt meg. A M inerva tan u lm án y ai ebben a célban egym ásra találtak , m ert különbség nélk ü l a rra tö rek ed tek , hogy a történelm i gondolkodást az idealizmus és a filozófiai tudatosság m agasabb fokára emeljék. Ez a törekvés fogja vezetni folyó
ira tu n k a t to vább ra is. E zu tán is lem ondunk az extenzív gondolatterjesztés eszközeiről és ta rtó z kodni fogunk a népszerűsítés g y akorlati eljárásai
tól. M eddőnek ta rtu n k m inden polém iát és tá rg y ta lan n ak érezzük a tudom ánypolitikai kom pro
m isszum okat és áthidalásokat. A M inerva a maga zárt körén belül m inden sorával tovább a k a r m u n
kálni távoli célja m egvalósításán, tu d v a azt, hogy a történelm i m últ a mi jelenünk egyik élő alkotó eleme: hogy a történelem tu d om ány a semm iféle módszernél nem állapodhatik meg. m ert m aga is folytonos küzdés, haladás és terem tő fejlődés, m int az élet m aga; folytonos újrakezdés és revizió, am ely önm agunkból indul k i és önm agunkhoz tér vissza. Hisszük, hogy továb bra is lesznek, akik
törekvéseinkben tám ogatni fognak.
A M I N E R V A énenként több füzetben jelenik meg. Egyes füzet ára 4.— P.
Cím: Danubia könyvkiadó, Budapest, IV., Apponyi-tér 1. Telefon: 382—138.
P ostatakarékpénztári befizetés: 57.054.
A DÉLSZLÁV N É P K Ö L T É S Z E T
F E L F E D E Z É S E
A NÉM ET ÉS MAGYAR IRODALOM BAN
B U D A P E S T , 1 9 4 4 D A N U B I A K Ö N Y V K I A D Ó
157.
Felelős k iadó: V eszelinovich Magdolna.
■- - 1 ... — ■ - ... - • = = » =
DUNÁNTÚL PÉCSI EGYETEMI KÖNYVKIADÓ ÉS NYOMDA R.-T. PÉCSETT.
A nyom dáért felelős: Mészáros József igazgató.
gen uralom alatt élt, s ezért műveltségben a többi európai néppel hosszú ideig nem tudott lépést tartani. Ezért mind iro dalm a, mind pedig másvonatkozású műveltsége a többi euró
pai népekhez viszonyítva kezdetben jóval elm aradt. N épkölté
szete azonban kivétel — talán épp az einyómatottság miatt — egyham ar oly magas színvonalúvá fejlődött, am ilyen más nép
nél alig található. Grimm Jakab még a szerb-horvát nyelvet is m egtanulta, csakhogy jobban megismerhesse e népdalok szel
lemét. Felvetődik a kérdés, milyen okok idézték elő a délszláv népköltészet ilyen gazdagságát? A válasz egyszerű. A török uralom , am ely állandóan ostorozta és rém ületben tarto tta a dél- szlávokat, végül is m agábazárkozottá tette ezt a kis népet. E l
vágva a m űvelt világtól, elhagyatottságában, századokon k e
resztül a népszokást és a népdalt ápolta és ezzel megőrizte sajátos faji tulajdonságát. Egy ik nem zedékről a m ásikra szállt a dalokban m egörökített hagyomány. Öreg guzlárok tarto tták lenn hosszú időkön út a dalokat a dicső m últról, hajdani királyokról és hősökről énekeltek. Így alakulhatott ki távol minden idegen befolyástól az egyéni népköltészet.
A rom antikus kor, am ely egész E urópa műveltségét új irán y ba terelte, nem m arad hatás nélkül a különböző állam ok
hoz tartozó, feldarabolt délszlávságra sem. Szunnyadó nem
zetisége felébred és egym ásután bukkannak fel e nép kiváló fiai. akik külföldön idegen műveltséget szíva m agukba ráesz
mélnek arra. hogy nem zetüknek önálló k u ltú rára van szük
sége. Ezek, (pl. Karadzics, K opitár Jernej, Obradovics Dositej, Gaj Ljudevil, Strossm ayer Juraj) önálló k u ltú ra megterem té
sére törekszenek, amely a nemzeti öntudatot fenntartja. Esz
méjük és céljuk: a délszlávokat délszláv ku ltú ráb an nevelni.
De m agukra utalva, egyedül nem tu d ták volna eszméjüket megvalósítani. Ebben segítségükre voltak barátaik, olyan erő
sebb nemzetek fiai, kik a nemzeti műveltség szilárd alapjával
m ár rendelkeztek. Az im ént em lített délszláv reform átorok legtöbbje Bécsben töltötte tan ulm án yi éveit, érthető te
hát, hogy itt ta lá lta k azokra a lír á to k r a , a k ik k itű zö tt cél
ju k elérésében segítségükre voltak.
Grimm Jak ab (majd pedig Vilmos is) volt az összekötő kapocs a ném et és a délszláv rom antika között. Ő segítette és ösztökélte őket irodalm uk fejlesztésére, különösen a m ár m eg
levő népdalok gyűjtésére. M iután G rim m rá m u ta to tt e n é p d a lok értékére, sokan figyeltek rá. N em sokára G oethe érd ek lő dött élénken a délszláv n épd al iránt. Az ő szavát sokan követ
ték: Talvj, G erhard, K apper stb. egym ásután fo rd íto tták németre a délszláv költők m űveit és foglalkoznak is velük.
(Függetlenül tőlük, H erder m á r k o ráb b an foglalkozott n éh án y délszláv népdallal, de m iu tán kevéshez ju th a to tt hozzá, érd ek lődése is lanyhuln i kezdett.)
M ár a XVI. században találu n k feljegyzéseket a ném et irodalomban, am elyek a délszláv népköltészettel foglalkoz
nak. Ezek többnyire k u ta tó k visszaem lékezései voltak, k u ta tóké, ak ik a B alkán félszigeten já rta k és útju k on m egfogta őket a furcsa-idegen, m élyen m egrázó történet, am elyet a nép dalba foglalt és énekelt. Ezek a történetek vagy az egyén vég
zetét vagy az egész törzs trag é d iáját tolm ácsolták.
Gerlach Stephan (1674) ú tin ap ló jáb an m indazt feljegyzi, am it ta p asz talt és hallott az úton: P iro tt (szrb-bulgár h a tá r
város) közelében egy v ár rom jait p illan to tta meg. A nép azt mesélte róla, hogy h a jd a n a népdalok egyik hősének, Obi lies Milosnak v ára volt. Későbbi feljegyzéseire visszatekintve így ír:
— „Nach dem Essen, haben die Jungfern in einem Reyhen getanzet und Chorweise gesungen, je zwei und zwei miteinander . . . Auf den Abend des 1. Juli oder Heymonats, ...K am en viel Bulgaren von Emd und aus dem Felde herein, und sungen ihre gewöhnliche Rayen Lieder (>24) "
N aplójában továbbá a halotti versekről is beszámol.
1 Curcin Milan „Das Serbische Volkshed“ Leipzig 1905, 15. 1
R ajta kívül B u s b e q u e \ foglalkozik a délszláv halotti
énekekkel. \
A népköltészet iránti érdeklődést európai viszonylatban P ercy ébresztette fel. Németországban H erder volt a lelke a népköltészetet felfedező mozgalomnak. A Stimmen der Völ
ker c. népdalgyűjtem ényben az egész világ népköltészetéből egv-egy igazgyöngyöt szedett össze. A Grimm testvérek, különösen pedig Jakab, fo ly tatják H erder megkezdett mun- káját.
I.
H e r d e r. A S t u r m u n d D r a n g k o r s z a k . Kacsics gyűjteménye Fortis útján Hereiéihez jutott. — Herder három mor-
lak-fordítása,
A Volksliederben H erder négy „m óriak“1 verset közöl, amely ékből h árm at ő m aga fordított németre. A negyediket, legszebbet, Goethe fordításában közölte. Ezek: I. Ein Gesang von Milos Cobilich und V uko Brankovich, II. Radoslaus, III. Die schöne D olm etscherin, IV. Klaggesang von der edlen Frauen des Asan-Aga.
H erder a három dalhoz közvetítők ú tjá n jutott, ez az oka annak, hogy szárm azásuk sokáig homályos volt. Mi m ár nem csak azt tudjuk, milyen úton kerültek a német költőhöz, hanem eredetüket is tisztázottnak tekinthetjük.
Kacsics Miosics Andri ja (1690 —1760) m akarszkai francis- kánus b arát 17'56-ban Velencében szerb nyelven egy g y űj
teményt adott ki: címe fordításban így hangzik: „A szláv nép kellemes beszélgetése“. E gyűjtem ény délszláv moíivumu, népi stílusú verseket tartalm az. A könyvet a nép részére írta, hogy azt keresztény szláv szellemű nevelésijén részesítse. E ver-
- Cure in Milan: „Das Serbische Volkslied“ 15. lap: Bekannter ö s terreichischer Gelehrte. Reisende und Diplomat des 16. Jh.. Busbeque (Biisbequius) in dem Teile seiner Reise nach Konstantinopel (Itinerari
um,', wo er einigt: Züge aus dem Leben des Volkes der Serben und Bul
garen initteilt.
1 Morlakoknak nevezték az ortodox l>evándorlókat Dalmáciába, akiket kalózoknak és rablóknak tartottak a szomszéd népek. („Viaggio in Dalmacia“, I. Fortis és Osservazioni 68. I. „Etimológia dei nome Yforlarhi, loro origine e lingua“ Lovrich.)
\
sek közölt kevés a valódi népdax ezeket is Kacsics átdolgoz!a.
Ilyen a „A szép tolm ácsnőről“/szóló vers is. Az átdolgozott dalokat a nép átvette Kacsicsról, azonban Kacsics nevét elfe
lejtette és a XVIII. században, am ikor egy olasz k u tató . Fortis Alberto D alm áciában jár, a Kacsics által átdolgozott verse
ket m ár m int eredeti n épdalokat jegyezte fel. Fortis nem is sejtette, m ilyen értékes ad ato k at őrzött meg ezekkel a ver
sekkel az utókor szám ára. Mivel nem ism erte a dalm át la
kosság nyelvét, a feljegyzéshez és fordításhoz dalm át b arátai segítségét kérte. Első délszláv vonatkozású m űve az O sserva- zioni sopra 1‘isola di Cherzo ed Osero,2 valam int angol b a rá t
jához, Seymondshoz írt levele. Itt közli az első m óriak-vers fordítását „C anto di Milos Cobilich e di Vuko B rankovicli“
címen. A versre vonatkozólag következőket írja:
— „Io era in coléra von questo abuso di tradizione: ma me la sono- lasoiiata passare; dopo che o trovato ehe nello stesso modo si perpetuano molti curiosi e interessanti pezzi di Poezia nazionale all uso de vostri Celti Scozzessi fra‘ contadini specialmente. . . Voi non vi troverate gran di fantasia, niente de maraviglioso, non! vani ornamenti: ma bensi con- dotta quanto in alcun altro Poema, e cognizione dell' uomo e ca rattere di nazione, e cio, ehe mi sembra priu pregevole. esatissima verita Storica“.
A levélben továbbá megígéri, hogy erről bővebben számol be.
T udjuk, hogy K acsicsnak nem is volt több m ondanivalója, m int am ennyit Fortis előző levele ta rtalm az Ez a vers te h át Kacsicstól szárm azik. Fortis Kacsicsot, m int forrást, nem említi.
F ortist b a rá ti kapcsolat fűzte R aspe Caselli professzor
hoz; 1771-ben ketten együtt E utinból S trassburgba u ta ztak . A Viaggio-ban Fortis sokszor em líti R aspet dicsérően.) Ez a R aspe volt ezu tán az összekötő kapocs F ortis és H erder között. 1773. pünkösd estéjén H erder figyelm ezteti R aspet:
„Dass Sie insonderheit auch D alm azien nicht vergössen, b äte angelegentlichst.‘‘ 1773. jú n iu s 7-én Raspe elküldi H erdern ek 4 2 Saggio d'Osservazioni sopra 1‘isola di Cherzo ed Osero d‘Albern Fortis, della societa Imperiale, e reale di Siena ec. In Venezia, MDCCLXXI“ 4°. 169.
3 Weimarisches Jahrbuch, III. 49.
4 S. R. Haym, „Herder nach seinem Leben und seinen Werken“
Berlin, 1885. II. 62. lap.
/
J
k ortis fordítását az Osservazioniból. Ma m ár nem tu d ju k meg
állapítani. vájjon H erder az olasz szöveget Goethe Klagge- sang fordítása előtt vagy u tá n fordította-e németre.
A két m ásik m orlak-verset, a Radoslaust és a Die schöne D olm etscherint H erder gothai Ágost herceg által szerezte m eg.’ 1778-l>an Londonderry Federico Hervey püspök ú tján jutott hozzá a két vershez. A püspök 1771-ben Fortissal D al
máciában já r t0 s elküldte őket a hercegnek. Ez pedig H er
ei érnék továbbította őket. Ezek a versek ugyancsak Kacsics- tól szárm aznak. Egyiket Kacsics maga nevezi népdalnak7 s bár saját ízlése szerint dolgozta őket át, mégis észrevellető népdal jellegük.
H erder m ár jóval K aradzics és Grimm előtt ak a rta n y il
vánosságra hozni a délszláv népdalokat. Nem ra jta múlott, ha ez nem sikerült úgy, ahogy elgondolta és ahogy megvalósítani akarta. Az első versnek, am elyet lefordított, eredeti címe: Pis- ma od C ibilicha i Y uka Brankovicha, (Kacsics, 1801, velencei kiadás, 45. lap). H erdernél: Ein Gesang von Milos Cobilidh und Vuko Brankovich. Moriakisch. (Volkslieder. E rster Teil, Leipzig. 1778. Zweites Buch 130—138, als Stück 8.)8 A költe
ményhez H erder a következőt jegyzi meg: „Aus Fortis Osser- vazioni sopra l'isola di Cherzo ed Osero, Vénét. 1771. 4. Nach seiner italienischen Übersetzung daselbst."9
Fortis fordítása, am elyet H erder hűen követett, nem őrzi meg a népdal eredeti szellemét, még kevésbbé, m int a Kacsics féle kiadás. H erder tehát nyilvánvalóan nem tu d h atta, mi a versnek valódi népi jellege.
A második vers eredeti címe: Pisma od Radoslava (Levelek Radoslavtól). H erder röviden Radoslausnak címezi: Eine mor-
B Suphan: „Goethe und Prinz August von Gotha“ Goethe Jahrbuck V 1/371.
8 A Viaggiobaii Fortis Herveyt említi (Osservazioni 149 lap, Viaggio II. 105.
7 Kacsics, Velence, 1759, 27. és 155. lap.
8 Johann von Müller a Stimmen der Völker in Liedern kiadásában a ..Lieder aus dem hohen Nord“ csoportba helyezi őket!
9 A vers rövid tartalma: Milos Obilich és Vük Brankovich ellensé
geskedése, amelyet megelőz a feleségeiknek — Lázár cár leányai — heves nézeteltérése. Vük Milost árulással vádolja. Milos, hogy az ellenkezőjét bizonyítsa, Murát szultán táborába megy, hogy megölje de ez alkalommal saját életét is feláldozza.
lakische G eschichte (Volkslieder Zw eiter Teil, Leipzig, 1779.
Zweites Buch, 161—166.10) Sorrendben a D ie schöne D olm et
scherin következik. E versekhez a következő megjegyzést fűzi: „Beide Stücke sind aus einem ungedrucktem italie
nischen M anuskript des A bbt Fortis, des bekannten Verf assers der „Osservazioni sopra Cherzo ed O zero‘“ und Reise nach D alm atien. D ie Anzeige dieser Q uelle ist nicht D ichtung, sondern W ahrheit.“ D ie Schöne D olm etscherien átdolgozása azonban — h a lehet — még szabadabb. Kacsics könyvében a címe: Pisana od Sekule n etjak a, divojke dragom ana a passe M ustaj bega (Das Lied von Sekule Janikos N effen dem Mäd
chen D ragom ana11 un d dem P ascha M usta j-Beg). H erder né!
D ie schöne D olm etscherin, eine m orlakische G eschichte áll.
(Volkslieder. Zw eiter Teil, Leipzig 1779. Zweites Buch 167—
171.12) Az eltérések ugy an oly an jellegűek, m int Radoslausnál.
H erder „m óriak“ elnevezést ad ezeknek a verseknek, ho
lott szülőföldjük egész D alm ácia és H orvátország. Későbbi jegyzeteiben, am elyeket felesége, K arolina talált meg, m ár más elnevezést ad nekik: V ölker bis D alm a ziert hin.13 A Volkslie
der gyűjtem ényében különben is aránylag kevés a szláv anyag. C sak négy szerb-horvát és k é t cseh (Die W ürstentafel és D as Ross aus den Bergen) verset találunk. Ez nem m a
gyarázható H erder rosszindulatával, hanem inkább azzal, hogy nem ju to tt több szláv népdalhoz, hiszen a fentieket is körülm ényesen és nehezen tu d ta megszerezni.
10 Rövid tartalma: Radoslaus királyt megfosztják katonái a koroná
tól, mert nem engedte meg a győzelmes hadjárat után, miként azt fia, Eislaus tette, a rablást és pusztítást. Eislaus lett a király. Megígéri, hogy az lesz a királyságában a második, aki az apja fejét hozza el neki. Egy tündér (vila) értesíti erről Radoslaust, aki megátkozza fiát és Latinor
szágba vándorol. Itt megnősül és fia születik, aki az eljövendő szláv király, Pavlimir.
11 „Dragoman“ török szó, tolmácsot jelent.
12 E dal egy szerb leányról szól, aki törökül tudott. Már meny
asszony, de Mustaj bég megkéri,' legyen az ő felesége s elrendeli, hogy döntsön a leány az ő és a vőlegénye jelenlétében. A leány anyja taná
csára hallgat és a basának ígéri el magát. Vőlegénye vérig sértve vissza
kéri a leánytól azokat a kincseket, melyeket ajándékul neki adott. Ahogy átnyújtotta neki, a vőlegény volt menyasszonyának jobb karját levágja, Mustaj basát pedig párbajban öli meg.
13 Supham—Redlich kiadás, 25. kötet. Einleitung VIII.
A népdalgyűjtésben H erdert követte Johann von Müller. A Stim men d er Völker in Liedern cím ű könyvé
ben ad ta k i az általa összegyűjtött anyagot. B arátját, a ra- guzai Ferics költőt felszólította, hogy gyűjtsön illír népdalo
k a t és meséket s a d ja ki őket.14 1794-ben valóban megjelenik feric s k iad ásáb an a F ab ulae ab Illiricis adagiis desumptae, Ragusii. M üller megköszöni Fjerics m u nkáját (az 1796. április 5-én keltezett levelében) és a rra biztatja, hozza nyilvánosságra
• Reliquis popularium fabulis, cantibus historiarum tradizio- nibus.“15 F eries rögtön válaszol M üllernek. L atin fo rd ítás
b an 16 elküldi neki azokat az adatokat, am elyeket m ár Fortis leírt a Viaggioban. Ezzel azonban nem szolgál olyan újsággal, am ely nagyobb értéket jelentene.
II.
A f i a t a l G o e t h e .
Goethe Asanaginica fordítása. — Asanaginica sajátosságai (eredete és jellege.)
A negyedik m óriak népdal, am ely H erder gyűjtem ényé
ben szerepel, az Asanaginica, vagyis Klaggesang von der edlen F rau en des Asan-Aga. Ez azonban nem Herder, hanem G oethe fordítása. H erder megjegyzi róla a Verzeichnisben:
„Die Ü bersetzung dieses edlen Gesanges ist nicht von m ir;
ich hoffe in d er Z ukunft, derselben mehrere zu liefern1'. (330 lap) Megemlíti, hogy nem ő a vers fordítója, a fordító nevét viszont elhallgatja. Az „edler Gesang“ elnevezéssel röviden kifejezi a vers irán ti dicsérő elismerését.
G oethének ju to tt osztályrészül, a délszláv népdal egyik legszebb verse révén, hogy az A sanaginicát nemcsak a német, hanem a világirodalom ba is bevezesse. A délszlávságnak m a
gától eszébe sem jutott volna, hogy’ népdalainak érdekességet, 14 Appending Notizie istorico-critíche II. I. rész.
i - Curcsin Milan. Das serbische Volkslied. Leipzig. 1905.
16 Feric, „Ad clarissimum virum Johannem Müller Georgii Fei ich.
Ragusini epistola 179S.
vagy éppen értéket tulajdonítson. Goethe feljegyzi17, hogy szerb ismerősei közül többeket felszólított népdalaik k u ta tására. Ők G oethe a já n la tá t m indaddig, am íg az A sanaginicá- ju k a t ném et fo rdításban nem látták, csúfolódásnak ta rto tták , A mikor azonban egy idegen m utatott rá e kincsekre, ők is fel
ism erték saját értékeiket, gyűjteni kezdik a népszokásokat és dalokat.
Az A sanaginiea G oethere nagy h atást tett, w eim ári ver
seiben g y ak ran b u k k an n ak fel délszláv trocheusok.
K örülm ényes és érdekes úton ju to tt el az A sanaginiea Goethéhez: Alberto Fortis (1741— 1803) olasz író több tan u lm án y u tat tett D alm áciában. Őt a nép és szokásai von
zották. T anulm ányában Viaggio in D alm azia18 a m orlakok1’
költészetével és zenéjével foglalkozik. M u tatv ányu l egv ver
set közöl eredetiben és olasz fordításban. Ez a vers az Asana- ginica. Felm erül a kérdés: hol b u k k a n t Fortis erre a versre?
Kacsics gyűjtem ényében, — ahonnan Fortis a többi m orlak- verset veszi, —h iába keressük, K aradzics V uknak sem sik erü lt m egtalálni a nép költészetében. 1883-ban Miklosics az Über Goethes Klaggesang cím ű ta n u lm án y á b an k iad o tt egy eredeti kéziratot, am elyet egy ragusai b a rá tjá tó l kap o tt. Ez szerinte Spalato környékéről szárm azik, ezért a „spalatói k ézirat“ nevet ad ta neki. E kézirat m ajdnem hajszálra egye
zik Fortis eredeti szövegével. Ennek ellenére mégsem a d h a tunk Miklosics állításának teljes hitelt.20 Ezen a vélem ényen van M urko is, akinek összefoglaló ta n u lm án y a ezzel a kérdéssel foglalkozik.21 Eszerint a kérdéses d a lt Sipan szige
tén egy 85 éves asszonytól, Pavle K ufelicstól h allo tta énekelni ragusai ijekavi dialektusban. Mestrovics szobrász22 pedig még egy változatról számol be. A nyjától tan u lta, aki gyerm ekeit
17 Goethes Werke, WA. Über Kirnst und Alterthum, erste Abteilung 41. II. 149.
18 Viaggio in Dalmazia. del Abate Alberto Fortis. Venezia, II. köt.
180—204.. lap.
19 Délszlávokra vonatkozik.
20 Curcsin Milan dr. „Nova Evropa“ 1935. VII. 15.
21 Murko Dr. Math.: „Das Original von Goethes Klaggesang usw. in der Literatur und Volkskunde durch 150 Jahre“ Germanoslawica, 1937.
22 Curcsin Milan dr. ..Nova Evropa“ 1935. VII. 15.
ezzel a dallal a lta tta el. Az egészből leszűrve, bizonyos hogy*, az összes verziók között összefüggés van, eredetük valószínű
leg egy.
Fortis Viaggioja tudom ányos körökben nagy feltűnést kel
tett. H aller, ak it Fortis a Viaggioban ,,il grande H allero“-nak nevez, cikket ír a G öttingische Anzeigen von Gelehrten Sachen-ban28, am elyben a m orlak-dalról ezt mondja: „Eine von ihren Romanzen, von der traurigsten A rt ist hier abgedruckt.
Dieses Stück verdient übersetzt zu w erden“.
1775-ben F r. A. CI. W erthes névtelenül ném etre fordítja és az eredeti szöveggel együtt k iad ja.24 B althasar H aug (Das G elehrte W ürttenberg, S tu ttg art 1790. 253. lap), Meusel (Das G elehrte Teutschland, Lemgo 1800. VII. Band 464. lap) és G radm ann (Das gelehrte Schwaben, R avensburg 1802. 772.
lap) bizonyítják W erthesnek a fordítóval való azonosságát.
W erthes Fortis A sanaginicáját híven fordította németre.
V ersm értéke Fortiséval egyezően ötlábú jarnbus. Fordításához azonban nem vette igénybe az eredeti szöveget. Nem csoda tehát, ha Fortis hibái n ála is m egvannak: a „D onnát“ Junge J ürstinnek fordítja. Geiger m egbírálja W erthes fo rd ítását:25
„W erthes, der sich sklaw isch an die italienische Übersetzung hält, übersetzt äusserst schw erfällig un d an einigen Stellen gerade zu unrichtig oder sinnlos.“ — Az A sanaginica szövege, m iután Fortis és W erthes kezein keresztül ment, Goethéhez jutott.
Teljesen függetlenül egymástól, egyidejűleg állap ítják meg, Miklosies és Geiger, hogy Goethe, am ikor hozáfogott a fordításhoz m ind az eredeti m ind a W erthes által fordított szövegnek birto kában volt. A fordítás m intájául szolgáló szöveget azonban nehéz m egállapítani. Azokat, akik foglal
koztak e kérdéssel, m egzavarta Goethének egy í825-ből szár
mazó kijelentése: „Schon sind es fünfzig Jahre, dass ich den 3. I. 1775. I. Stück 4—8. lap.
23 21. II. 1775. 22, Stück 177—180. lap,
24 Die Sitten der Morlacken aus dem italienischen übersetzt. Bern.
1775.
55 Geiger, Karl, Über Goethes Klaggesang von der edlen Frauen des Asan-Aga. Archiv für deutsche Literaturgeschichte XIII. 1885. 339. lap
'
Klaggesang der edlen F rau en Asan-Agas übersetzte, der sieb des Abate F ortis Reise, auch von d a in d er m orlakischen N oti
zen der G räfin Rosenberg finden liess. Ich ü b ertru g ihn nach dem beigefügten Französischen, m it A hnung des R hytm us und Beachtung der Vorstellung des O riginals“26 Em ellet S u p h a ir is Rosenberg grófnőt hozza Goethe K laggesangjával össze
függésbe. P niow er pedig a következőket á llítja 29 „Er (Goethe) hat n u r die deutsche Ü bersetzung in den m orlakischen N oti
zen der G räfin Rosenberg b enutzt.“ Ez az állítás azonban nem fogadható el. Az könnyen m agyarázható, hogy G oethe éppen Rosenberg grófnőt gondolja forrásm u nkáján ak . Em lékezete m egzavarta kissé, hisz ötven év m ú lt el azóta, hogy a Klagge- sangot lefo rd íto tta (1825-ben jelent meg az Über K unst und A ltertum -ban). T alv j29 pedig, am ikor G oethét 1826-ban Wei- m árban m eglátogatta, a m orlakokkal összefüggésben Rosen
berg grófnőt em lítette. Goethe emlékezésében valószínűleg innen ered a kapcsolat Rosenberg és a m óriak vers között.
Goethe azonban mégsem h aszn álh atta Rosenberg francia for- Sß Goethes Werke, WA. Serbische Lieder, über Kunst und Altertum 41. Ti. BD. 1. Abt. 435—465.
57 Goethe Jahrbuch. II. 1881. 132. lap.
28 „Zur Wiener Genesis“ 1883.
29 Therese Albertine Luise von Jakob szül. Halléban 1797. I. 26.
Fiatalságát Charkow-ban és Petersburgban töltötte, később Haliéba tér vissza. Fiatalon ír verseket és ..Reseda“ pseudonym alatt adja ki. 1821-ben lefordítja Walter Scott „Ernst Berthold“-ját. Elbeszéléseit még a szerb népdal iránti érdeklődése előtt írja, amellyel 1824-től kezdve foglalkozik.
1828-ban dr. Robinson Edward amerikai theológushoz megy férjhez. Él
től kezdve Amerikában él férje haláláig, 1863-ig, azután hazájába vissza
térve Berlin, Hamburg. Strassburg, Karlsruhe, Halle városokban él 1870-ben bekövetkezett haláláig. Sokat foglalkozott népköltészettel és nyelvészettel. A művei közül megemlítjük a következőket: „Versuch einer Geschichtlichen Charakteristik der Volkslieder germ. Nationen mit einer Übersicht der Lieder ausser europäischer Völkerschaften, von Talvj. Leip
zig 1840.“ „Die Unechtheit der Lieder Ossians und des Macpherson'schen Ossian insbesondere“ Leipzig 1840. „Goethes Geliebte“, „Spanisch Popular Poetry“. Jelentősebb könyve az „Übersichtliches Handbuch einer Ge
schichte der Slavischen Sprachen und Literatur. Nebst eine Skizze ihrer Volkspoesie“. Mit Vorrede von E. Robinson. Regényei közül „Heloise“.
„Die Auswanderer“ stb. — Reinhold Steig írt róla egy életrajzot, amely
hez mellékelte Grimm J.-vel folytatott levelezését. (Preuss. Jahrbuch.
Band 76,).
dítását, ezt bizo ny ítja: 1) 1778 előtt, am ikor Goethe Klagge- sangja m á r nyom dában volt, a szóbanf'orgó vers francia nyel
ven még fel sincs jegyezve; 2) a Yiaggio francia fo rdítása50 1778-ból nem szárm azhat Rosenberg grófnőtől, m ert ő csak 1784-ben ado tt k i egy leírást a m orlakokról31 am elyben azon
ban a Klaggesangot nem közli, hanem csak megemlíti (I. rész, 298. lap): 3) Bürde, aki 1789-ben ném etre fordítja, u tal benne Goethe fo rd ítására; 4) Ezen k ív ü l 1825-ben H erder Volksheder- jei kerülnek Goethe kezébe de ennek sincs tudom ása semmilyen francia kiadásról. E k k o r Goethe is kijelenti, hogy nem emlék
szik a fo rrásm u n k ájára; 5) 1814-ben a Vük által kiadott gyűjtem ényben pedig így ír „Auch jener Trauergesang, fand ich num m ehr im O riginal.“32 Ezek szerint Rosenberg mint Goethe forrásm unkája, eg yáltalán nem jöhet szám ításba.
Goethe azonban nem csak a francia, hanem az olasz for
d ítást sem vette igénybe fordításához, forrásm unkának pedig mégkevésbbé használta. Ez abból tű n ik ki, hogy Fortis fordí
tásában nem vette észre a kihagyásokat, hozzáadásokat és a többi eltérést. M indenből a rra lehet következtetni, hogy egye
düli forrása a z eredeti délszláv szöveg volt {még akkor is, ha tudjuk, hogy nem ism erte a szerb-horvát nyelvet). Goetiie ad atai a lap ján Miklosics, Geiger, Biedermann, Bartsch és D üntzer az 1775. évet állap íto ttá k meg a fordítás időpontjául.
Herold ezzel szemben lehetetlennek ta rtja az 1776. vagy 7..
évet is. Azt is gondolhatnánk, hogy Goethe a Klaggesangot H erdertől k ap ta. D e ez a feltevés sem helyes, m ert tu d v a levő, hogy H erder véletlen folytán ju to tt e versekhez, éspedig a Klaggesang előtt.
Mielőtt- Goethe fo rdítása a Volkslieder kötetébe került volna, H erder több helyen m egváltoztatta szövegét. Goethe maga is b elátta ennek szükségét és sok helyen jav íto tt rajta, mielőtt a Zweyte Sam m lung der verm ischten Gedichte című
30 Voyage en Dalmatie par M. 1‘Abbé Fortis traduit de 1 Italien.
Berne, MDCCLXXVIII. 2. Tomes 246—276.
31 „Les Morlaques“ von J. W. C. D. U. R. (Justine Wynne Comtfs.se de Ursus Rosenberg) Venezia, 1784. 358. Német fordításban 1790. Bres au.
Übersetzt von Samuel Gottlieb Bürde.
32 Goethes Werke, WA. Über Kunst Alterthura. 41. II. BD. GO. lap
könyvben Klaggesang von der edlen F rau en des Asan-Aga címmel saját neve a la tt közzétette volna. Íg y ju to tt el a dél
szláv népdal Goethe többi verseivel a v i l á g i r o d a l o m b aA vers h atása idegen és szokatlan jellege ellenére is nagy volt.
Egész kis irodalm at lehetne összeállítani a tanulm ányokról, cikkekről és nyilatkozatokról, am elyek a folyóiratokban és lapokban jelentek meg és am elyek élénken foglalkoznak a K laggesanggal34.
íg y k ap szárn y ra a XIX. században a délszláv népdal.
Hegyekből, ismeretlen erdőkből jön a m űvelt világ elé.
Mi az idegen, a szokatlan és érthetetlen ebben a n ép d al
ban, am elynek kerete m oham edán, am elynek cselekm énye azonban elv itath atatlan u l délszláv jellegre m utat?
Először is a családi keret az, am ely a nyug ateu ró pai szokásokkal nem egyezik meg: az asszony m ásként szem ér
mes férjével szemben. Ez a vonás különösképpen kiem elkedik.
A szerb népdalb an dicséretre méltó egy leán y ra nézve, ha ..kalitkában“ nevelik, h a nem tu d ja „hol nő a fű ” vagy m ilyen a férfi. (Példa erre az „O m er i M erim a“ népdal). Ezt csak
33 A ,.Nova Evropa“ (Zágráb, 1932. ápr. szám) folyóiratban Curcsin Milan dr. közöl egy kivonatot Lucerna Kamilla legújabb tanulmányából, amelyet Goethéről írt: „In dem Lied von der verstoßenen Morlakin Sti!m- mungselemente der Frankfurter Zeit flössen.“ Ebből a mondatból kifo
lyólag kifejti Curcsin azt, hogy Goethe a nemes móriak hölgyben és Asan- Agában Lilit és saját magát vélte látni: „Während die Liebe zu Lili noch immer in seiner Brust lodert und ihn bei Nacht unter ihre Fenster treibt, obwohl er in sich schon fast beschlossen hat, sie zu verlassen, schwebt vor seinen Augen die Gestallt der Morlakischen Kaduna, der das Herz bricht bei der Trennung von dem Manne, den sie liebt, der sie liebt und doch von sich stöst*. — Mennyire felel meg ez a valóságnak, legjobban fejezi ki a Klaggesang utolsó két sora: „Und die Selb entfloch dem ban
gen Busen als sie ihre Kinder vor sich fliehen sah“. Sokkal megfelelőbb lenne a Friederikával való kapcsolatának összehasonlítása az Asanagini- cával. Mert a Kadunát is ok nélkül taszították el, és ő türelmesen viseli szomorú sorsát — a végén nem tudja átélni az elszakítást éppen úgy, mint ahogy Friederikának is majd az életébe került az elválás.
34 Walter Scott Goethe fordítását angolra dolgozza át (GJ|III. 50.
Miklosics 48. lap). Mme de Stael írja Goethének: „Je suis ravie de la fem
me „Morlaque“ (GJ. V. 118) stb.)
ak k o r tu d h a tja meg, am ikor a szülei vőlegényt választanak szám ára és hazavezetik. Minél előkelőbb egy mohamedán család, annál szigorúbb a leánygyerm ek nevelése. A „kalitká"- ból (egy körülzárt u d v arra nyíló szoba, kis rácsos ablakkal) férjhez adják egy neki teljesen ismeretlen emberhez, akivel szemben soha sem bizalm as vagy közlékeny. Az asszony alárendelt személy és szégyennek ta rtják , ha valamivel az urához fordul (a népköltészetben is hangsúlyozzák, a férj az utolsó, akitől az asszony kérhet valamit). A kelet asszonya u rát még betegágyán sem látogathatja meg (Asanaginica), ellentétben az európai asszonnyal, aki u rának szellemi élettársa. Ebből kifolyólag az európai ember nem tu d ja meg
érteni és átérezni az emberit, a tragikusát az Asanaginicában.
Asanaginica tragédiája egyben az uráé is, s ez a tragédia k ettőjük jellem ének következménye. Lucerna K am illa35 helye
sen nevezi a fentieket „Tragödie des gebundenen Frauen"- nak.
Az asszonyt váratlan ul éri Asan-Aga üzenete. Amikor lódobogást hall a ház előtt, ész nélkül rohan az ablak felé, hogy onnan levesse m agát (hogy is tu d n á elviselni az ura tekintetét?!), de helyette a fivére jön. magaviseletében nincs semmi merevség: úgy bánik húgával, mint egy gyenge, véde
lemre szoruló lénnyel. A tény, hogy ú jra férjhez ak a rja adni, nem kegyetlenség. Asan-Aga megüzente, ne v árja meg őt az asszony; ezzel köztük vége mindennek, örökre. Az elkergetett asszony családja azonban elégtételt követel.
A sorok mögött ott érezzük a tehetetlen asszony kétségbe
eső sikolyát, aki az otthonát, gyerm ekeit veszíti el. teljes személytelenség érzése uralkodik rajta. Az a tény, hogy jö
vendő urától hosszú fátyolt kér, amellyel eltak arja arcát, m ikor a lakodalmi menet Asan-Aga háza mellett halad — azt bizonyítja, hogy Imoski K ádit m ár teljesjogú urának ismeri el.*6 Asanaginica. — a m agárahagyott passzív, félénk lény társadalm i szabályok előtt meghajolt ellentétben Asan-Agával,
25 Kamilla Lucerna: ..Die südslawische Ballade von Asan Agas Gat
tin durch Goethe. Berlin, Forschungen zur neuerten Lg. XXVIII. 1905.
3a Dr. Barics, Hasanaginica, (Pnlozi).
aki sebesülten a sátorban m egkívánta volna feleségétől, bogy látogassa meg.
Egy modern és a n ép d alk u ltú ráb an eddig ismeretlen szempontot világít meg Lucerna K am illa: Az ő (Asan-Aga) követelése helyes; az á rja term észete fellázad a m uzulm án szokások ellen, am elyek leigázzák az em beriséget; egyetlen hibája, hogy nem érti meg és tönkreteszi feleségét, ah oly el hoigy szabadabb em beri felfogásra nevelné.3'
Amikor A sanaginica u to ljára lá tja gyerm ekeit, az ura nem ismeri felesége érzéseit, azért is ig azságtalan vele szem ben és gyilkos szavakat mond neki. — Az egész vers egy — a férj és feleség közötti végzetes félreértésen alapszik — csupa lelki bonyodalom, am elyben az em ber kem ény szavak mögött sikolt tehetetlenségében.
A délszláv nép d al-k u tató k n ag y ra becsülték e dal érté
két és szépségét. Az első m ondat h ason latáv al m egvilágítja az egész vers cselekményét. Az esem ények egym ásután bontakoz
n ak ki és film szerű gyorsasággal peregnek le. D rám aiságát Grimm Jak ab a ném et népdalokkal hasonlítja össze. A Göttingische G elehrten Anzeigen 1823-ban egy alkalom m al a „szép“-ről elm élkedik és p éldának az A sanaginicát emeli ki. U gyanabban a folyóiratban m ár 1815-ben ezt o lv ash atju k :
„ . . . i n dieser xA.rt gibt es nichts herrlicheres, als den w ohl
bekannten Eingang des Gesangs von H asan-A ga — wo gesagt werden soll, dass der k ran k e Held in seinem Zelt still gelegen;
allein da w ird angesungen von dem weissen Flecken im grünen W ald gebirge. .. “ (Ugyanez az antitézis-változat.
am ely az A sanaginicában előfordul: „Sta se bijeli u gori ziele- noj“ — m agyarul: ..mi fehérlik a zöld hegyeken“ — a többi délszláv népdalban is feltűnik).
E népdal eredeti szövegét Goethe fordításáv al eg y ü tt K opitár Jan 1813-ban Stefanovics K aradzics-V uknak a d ta át.
Vük újabb gyűjtése során a nép szájhagyom ányban p ró b álta az eredeti szöveget m egtalálni, de k u ta tá sa nem vezetett eredményre.
Ami a dal eredetét illeti, valószínűnek látszik, hogy a délszláv hősi éposz idejéből szárm azik. A helyet és időt nem
87 Kamilla Lucerna, Zur Asanaginica; Studienblätter zur kroatischen und serbischen Literatur. Zagreb, 1905.
lehet pontosan meghatározni. Valószínű továbbá az is, hogy a XVII—XVIII. században valahol Boszniában keletkezett, ahonnan az uszkokok és hajdukok (a törökök elől hegyekbe m enekült délszlávság) révén átk erü lt D alm áciába is.38 M uíko szerint'9 az eredeti szöveg az, am elyet Miklosics közölt.
(Sitzungsberichte der Akademie der W issenschaften, Wien, 1883. BD. 103. 413—489-lap) Miklosics ugyanis 1883-ban k i
adott egy spalatói kéziratot, am elyet L. Zore D usán Srecko professortól k apott (egy verssor kivételével azonos Fortiséval).
Goethe legfőbb igyekezete a vers fordításánál az volt, hogy megőrizze népi jellegét. Ez sikerült is neki, szintúgy ahogy az eredeti vers szellemét és nyelvét is nagyon híven a d ja vissza. Lelkiismeretességére jellemző az; a kijelentés, melyet egy séta alkalm ával K anzler Müller előtt tett:
„Ungemein viel kommt bei solchen Übersetzungen frem der Volkslieder a u f Beibehaltung der W ortstellung des O riginals an ‘M0 Goethe azonban felfigyelt a rra is, ami a délszláv nép
eposzban sajátság és am it Fortis és W erthes figyelmen kívül h agytak: az epikus ismételésre, és helyesen alkalm azta is ezt a formát. Sokáig töprengett azon, melyik csoportba helyezze az A sanaginicát, m ert a költem ény balladaszerűsége nem teszi lehetővé, hogy eposznak vagy éppen hősköltem énynek tartsuk. Végül is a F rauenlieder csoportba osztja be, s két
ségen kívül ez a megoldás leghelyesebb.
III.
K a r a d z s i c s é s G r i m m J a k a b — R o m a n t i k u s k o r s z a k
Karadzsics kibontakozása. — Karadzsics és Grimm J. barátsága és együtt
működése a népdalok gyűjtésében. — Goethe és Vük.
Stefanovics Karadzsics-V uk (1787—1864) a szerbiai Trsics- ben született. Hosszú téli délutánokon tan u lt meg egy szerbiai
38 Cures in Milan, Das serbische Volkslied, Leipzig, 1905.
30 Murko, Math. „Das Original des Goethes Klaggesang in der Lite
ratur und in Volksmunde durch 150 Jahre“, Germanoslawica, 1937.
40 Goethes Unterhaltungen mit dem Kanzler Friedrich von Müller, heraugs. von. C. A. H. Burknardt. Stuttgart 1898. 178. lap. Goethe: „Ich kann ebensowenig serbisch als persisch, aber ich habe mir doch durch Ansicht der Originale die Wortstellung abstrahiert“.
kolostorban írni és olvasni. N yáron n y á ja t őrzött a h eg yek ben. Hogy el ne felejtse azt, am it télen a szerzetesektől ta n u lt, hígított gyantával az útszéli kövekre írt.. 1813-ban a törökök elől Bécsbe m enekült, ahol fiatal szerb irodalm i mozgalom ra ta lált; a körnek újságja is volt, m elyet Frusics és D avidovics szerkesztett: Novine serbske íz carstvujusceg grada V ijene (Serbische N achrichten aus der kaiserlichen R esidenzstadt Wien) Itt megism erkedett Yuk K opitar Jem ejel (1780—1844), a bécsi udvari könyvtár szlovén eredetű tisztviselőjével, aki egyúttal a szláv és görög nyelvek cenzori tisztségét is betöl
tötte. K opitar tám ogatója volt a szerb irodalm i m ozgalom nak és a délszláv népdalokkal is foglalkozott, am elyekhez M usicki L ukiján szerb költő és püspök révén ju to tt nélia hozzá.41 A nnyira rajongott értük, hogy 1813. jú liu sáb an kijelentette:
..Möge endlich ein Serbe die D eutshen durch eine G ram atik und W örterbuch in den Stand setzen, die serbische Muse ohne Dolmetsch belauschen zu können" és szorgalm asan k u ta t szerb népdal után. K ívánsága Vük révén rövidesen teljesül, és kettőjük között egy életre szóló b arátság szö
vődik. így lett K opitár összekötő kapocs az egyik oldalon L uk és a népdal, a másik oldalon a szerb irodalom és a ném e
tek között. (Érdemes megemlíteni, hogy 1812-ben H um boldt Vilmost — aki szintén érdeklődik a szláv népköltészet irá n t
— K opitár szerb-horvátra tanítja).
K opitár volt az. aki \ ukot Grimm Jak ab b al összehozta.
Ebben az időben tanácso lhatta V uknak, hogy gy ű jtsön délszláv népdalokat, szószerinti német fordítással ad ja ki őket és egy példányt küldjön belőlük G oethének.42 K opitár volt te h át az, aki. kijelölte V u kn ak az utat, rá m u ta tv a a népköltészet és a népnyelv értékére. A teljesen iskolázatlan Y ukból rövid időn belül nem csak p áratlan nyelvismerő, hanem tu dós k u ta tó is bontakozott ki. Mire 1815-ben K opitár párisi ú tjá ró l visszatér Bécsbe, V uk m ár kinyom atott egy kis szerb n y elv tan t és
41 Neuere Briefe von Dobrovsky, Kopitar etc. Kiadta Jagics, St. Pe
tersburg, 1897. (orosz nyelven).
42 Kopitár levele Dobrovskyhoz (1810, febr.)
közrebocsájtotta népdalgyűjtem ényének első kötetét,43 am ely a gyerm ekkorából emlékezetében m egm aradt népdalokat ta r talm azza. — Ebben az időben Becsbe érkezik Grimm Jak ab a világkongresszusra (1814 szept Kávától 1815 júniusig ta rtó z
kodik ott). Ö néletrajzában erről az időről így em lékezik meg:
„Eine Zeit, die auch fü r meine P rivatarbeiten nicht nutzlos verstrich und m ir B ekanntschaft m ehrerer gelehrten M änner verschaffte. Von besonderem Vorteil fü r meine S tudien w ar, dass ich mich dam als auch m it der slawischen Sprache anfing b ek an nt zu m achen“44 E kkor ism erkedik meg V ukkal és nép
dalaival. Grimm értékelni tu d ta a népkincset, és élénk érdek
lődést m utatott Vük gyűjtem énye iránt. Hogy jobban meg
értse, elkezdett szerbül tan u ln i.45
Mind a m ai napig senki sem kezelte a ném et írók közül több hozzáértéssel a délszláv népköltészetet, m int Grimm Jakab. P áratlan érzékkel m ár az első p illan atb an felfogta értékét,46 és sok időt s fáradságot szentelt tanulm ányozására.
Amikor Vük jóval később K asselban m eglátogatta, a nép
dalokra vonatkozóan ezeket h allo tta tőle: „An Homer w ird m an ü b erh au p t hier am öftersten erinnert ', „Alles so, wie in dem Homer .. ,“47
Slepcevic Pero egy ú j ta n u lm án y áb an m eg állap ítja:48
„G rim m Jakab, an nak ellenére, hogy nem volt köztünk és ará n y la g kevés az any ag a is, a lelkünk m élyére hatolt. Rom an
tikus természetévül csodálta azt, ami a néptől ered. „Grimm m egállapítása a délszláv népköltészetről még a mai napig is
45 ..Mala prostonarodna slaveno-serbska pjesnarica. Izdana Vukom Stefanovicsem u Vijeni 1814 u pecatnji Joanna Snirera“.
44 Grimm Jakab és Vilmos fiatalkori levelezése. (Verlag Herrn. Grimm mid G. Himmricb, Weimar, 1881..)
,0 Zweite Sammlung Vuks. Wiener Alig. Lit. Zeitung. 1816. No. 20.
46 Grimm J. levele L. és H. von Haxthausen kisasszonyhoz 1824. III.
28-án: „Denken Sie sich, dass jetzt im Original drei Bande dieser Lieder stehen, worunter schwerlich ein schlechtes. Unsere deutschen Volkslieder müssen sich alle davor verkriechen“ (aus Freundschaftsbriefe vom W. und
J. Grimm H. v. Dr. A. Reifferscheid, Heilbronn 1878. 34. lap.) 47 Curcsin Milan, Das serbische Volkslied. 1903. Leipzig.
45 Slepcsevics Pero, Sta je video Goethe u nasoj narodnoj poesi ji?
(Mit látott Goethe a mi népköltészetünkben?) Letopis Matice Srpske 532.
lap 72.
2*
érvényes." Ha a körülm ények nem akadályozzák törekvésében
— és a rra törekedett, hogy minél jobban behatoljon e k in csek szellemébe — a délszláv népdal an n y ira elterjed t volna mint Homeros költészete" jegyzi meg Curcsin. K ezdetben a
„F rauenlieder-t"49 kedveb. íg y ny ilatkozik később: ,,So einnehmend und zart gedacht die F rauenlieder sind, muss doch den Heldenliedern . . . d er Preis zu erk an n t w erden". 0 Fzzel a kijelentésével bizonyítja, hagy állandóan foglalkozik e dalokkal s hogy ily irán y ú ismeretei folyton bővülnek. Mi
alatt a Rezensionen fü r die W iener Literaturzedtungot írja, becséhez intézett levelében foglalkozik a népdalokkal: ..Beson
ders kannst du dich im voraus a u f sehr schöne serbische Poesien freuen, wovon ich Text und Ü bersetzung h ab e."’1 1818-ban megjelenik a Förster S äng erfah rt-já b an „N eun
zehn serbische Lieder übersetzt von B rüder G rim m ". Fzek közül a két első vers két hősköltem ény: 1) Die Jagd Mileys (O M arku K raljevicu, később M arkov lov na T ürke, m agya
rul: M árkó vadászata a törökökre); 2) Vom Tode K ulin des K apitän. (1806) (Boj na M isarskom polju, m agyarul: Misár- mezői csata). A többi 17 vers Urai (női) dal. A fo rd ításra vonatkozóan Grimm Jak ab m egállapítja: „D ie Lieder sind untauglich nach Herzenslust zu übersetzen“. A versekkel kapcsolatban a rra a meggyőződésre ju t, hogy vagy „eine einfache w örtliche treue und faß t interlineare prosaische Ü bersetzung“52 vagy pedig hogy „irgend ein Goethe auch diese herrlichen Blumen auf den deutschen P arnass v e rp fla n zen möge. 53 A m aga részéről mindvégig a rra törekszik, hogy a legcsekélyebb részletet is hűen a d ja visza. Még ak k o r sem változtatta az eredeti szöveg értelm ét, h a a fordítás fu rcsán hangzott is a német fülnek. N agyobb eltérések azért néha nála is előfordulnak. Pl. ez a vers: „A ber M arkos F alke, ein H eld“ helyesen így hangzana: „Jedoch ist M arkos F alk e ein
40 Szerb-horvát nyelven „Zenske pesme“. Goethe fordításában „Fran- enlieder“. Ezek könnyed, gyöngéd, lágy stílusú népdalok.
50 Rezension, 1824. Göttingische Gelehrte Anzeigen, 809 lap.
61 R. Steig, Goethe und die Brüder Grimm. 164. lap.
52 Rezension, 1815-ből.
83 II. Rezension, 1816-ból.
D ickkopf, wie sein H err .j4 Grimm nem tu d ja a „Ljuba"
pontos értelm ét sem, Geliebtenek fordítja, holott a népdalok
ban feleséget jelent. M űvészeti és esztétikai szem ponttal tekintve, Grim m Jak ab fo rd ítása hűen tükrözi vissza a dél
szláv népdalt. H a T alvj idevágó m u n k áit Grimm fordításával hasonlítjuk össze, azonnal m egállapíthatjuk, hogy G rim m m u n k ája nem csak hű b b képe az eredetinek, hanem költői értéke is összehasonlíthatatlanul nagyobb.
Legújabban Tropsch S tje p an 55 hosszan foglalkozik Grimm J. fordításával. Az összegyűjtött anyag alap ján érdekes, de kevésbbé előnyös színben tá rja fel Grimm fordítói érdem eit:
kifejti hogy: „Ü bersetzungen unserer Volkslieder von Jakob Grim m gibt es nicht.“56 Ez m egdöbbentő, m ert eddig 46 dél
szláv népdalfordítást tu lajd o n íto ttak Grimm Jakabnak. Az Euphorion folyóirat 11. füzetének 106-ik oldalán Murko ebből a 46 fordításból 16-nak szerzőjét K opitárban lá tja;
I ropsch ezt a számot egyik dolgozatában 8-al toldja meg, egy későbbi tan u lm án y áb an pedig K opitárnak még 19-et ju tta t.
Ezek szerint az általáb an G rim m nek tu lajd o n íto tt 46 fordí
tásból csak 3 m arad. Tropsch így fo ly tatja fejtegetését: „Was in der L iteratur u nter seinen Nam en geht, ist K opitars, bzv.
\ u k s Eigentum , und G rim m h at ihre w örtliche Übersetzung n u r in m etrische Form Hingegossen.“ Ezek közé a versek közé sorozza a Lied bei M ilicát is. Ez az a vers, am elyre Goethe a Serbische Lieder-ben m ondta: „Sittsam keit eines serbischen Mädchens, welches die schönen A ugenw im pern niemals a u f
schlägt. Von unendlicher Schönheit.“ D e T ropschnak nincs igaza. H a összehasonlítjuk ennek a versnek a két fordítását:
G rim m ét és K opitárét, lá th a tju k hogy a 25 verssorból csak kettő egyform a: “O Miliza unsere G espielin" és: „Wo sich Blitze w inden in der W olk“. A többi teljesen különbözik. Pl.
K opitárnál: „Nicht bin dumm , noch zu gescheut“, Grim m nél:
„Bin nicht töricht und nicht allzu weise“, K opitárnál: „Bei 54 Curcsin Milan, Das serbische Volkslied. Leipzig. 1905.
55 Germanoslavica, II. Jahrgang', 1952—55. Heft. I. 155. lap.
*« Euphorion 1925 „Grimm Jakab als Übersetzer serbocroatischer Volksliedern“. 106—120. lap.
Miliza lange A ugenbrauen“, G rim m nél: „Bei M iliza lange A ugenw im pern“. Egy bizonyos: Grimm fo rd ítása sokkal jo b ban egyezik az eredetivel m int K opitáré, em ellett pedig n em csak az egyes kifejezések jobbak, hanem az egész összeállítás
is szebb és irodalmibb.
Grimm Jakab élete végéig nem v álto zta tta meg a dél
szláv népköltészetről vallott kedvező vélem ényét. Ő serk en tette Vukot állandóan, hogy gyűjtse a néphagyom ányt. De még ennél is tovább m ent: kiváló szem élyeket igyekezett erre a célra megnyerni. Többek között T alvj is.
Ekkor V uknak m ár nagyszám ú népd al állt rendelkezésé
re. Csak az hiányzott, hogy a saját m aga által feljegyzett v agy barátaitól kapott népdalokat összegyűjtse és rendezze. A m agyarázatokban Grimm többek között a n ép d al eredetiségére m utat rá; felhívja a figyelm et a képletes epikai bevezetések
re, am elyek olyan szépek hogy semmivel sem lehet őket össze
hasonlítani. Csak Homeros és a germ án népéposz-stílus fog
ható hozzá. 1824-ben m ár teljesen ismeri a délszláv n ép költé
szetet.57 A „Zenske pjesm e“ (Frauenlieder)-ről m eg állap ít
ja: „Sie vereinigen Vorteile orientalischer u n d occiden- talischer Lyrik. Die G edanken sind heftiger, farbiger als in den Volkspoesien des übrigen Europas, u nd doch ist gar nichts da von dem Schw ulst und Ü berreiz arab ischer und persischer D ichtkunst. Ih r lieblicher D u ft b etäu b t nicht. Sie haben den Geruch der Rose, keines R o senöls. . . m uß doch den H eldenliedern der Preis zu erkan n t w erden. W ir w üsten sie höchstens den spanischen H eldenliedern vergleichen, set
zen sie aber noch d arü ber.” A legszebbnek a rigómezei (Kosovo pol je) ciklust ta rtja , ebből is a K raljevic M arkoról szóló dalokat.58
Grimm ajánlólevelével Vük Kasselból W eim árba u tazo tt Goethéhez. M agával vitte a népdalok első kötetét, azzal a szándékkal, hogy a fordítást a w enn ári nagyhercegnőnek ajánlja. Goethe ebben az időben az Über K unst u n d A ltertum cím ű folyóiratban éppen a népdalokkal foglalkozott,59 s Grimm
57 Kleinere Schriften IV, (218—224) 58 Grimm J. 2-ik Rezension 1816-ból.
59 IV-ik füzet.
J. Goethéhez intézett levele (1823. okt. 1.) azt a m egállapítást közli, hogy a szerb népdalok leggazdagabbak „an F ülle und Gem essenheit“. V ük 1823 okt. 13-án60 a népdalok első kötetét Grim m J. levelével együtt á ta d ta Goethének. Goethe „ki
tüntető kedvességgel“61 fogadta s „érdeklődéssel társalog vele.“ 62 V ük nem volt egészen ism eretlen Goethe szám ára.
V ük korábbi m űveit Goethe a Rezensionból m ár ismerte, s el
határozta, hogy e népdalokkal kom olyan fog foglalkozni. Vük elutazása u tá n m in d járt leirattá őket.63 K ülönösképpen a Dió
ba b race Jaksica (Brüder Jaksics Erbshaftstteilung) nyerte meg tetszését, úgyhogy Grimm Jakab fordításában kisebb változtatásokkal az Über K unst und A ltertum III. füzetnek 4. kötetében k i is nyom atta. Időközben Vük Lipcséből 1825.
nov. 8-án szószerinti fordításban elküldte neki a D er Tod des K ralew itsch M arko (Márko k irá ly fi halála) cím ű népdalt, am ely ezután nem sokára meg is jelent az Uber K unst und A ltertum ban.64 1823-ban Serbische L iteratu r cím a la tt meg
jelent Goethe egy dolgozata, am elyben a szép népdalokhoz 06 Goethe naplójában írja: „Abends Mr. Sterling u n d ...“ R. Steig az üres helyet, amely az „und“ szó után következik Vük nevével egészíti ki. Ez bizonyos is, mert Grimm J. levele is tanúskodik arról, hogy Vük az, aki meglátogatta. Grimm levele okt. 1-én Goethe válasza okt. 19-én keltezett és ez idő közben, okt. 15—16-án íratja Goethe le a dalokat Ok‘t.
28-án Vük már Grimmnél van, hogy beszámoljon weimari útjáról. Goethe
„zugewiesenen serbischen Literator“-nak nevezi Vukot 81 1823 okt. 28-i levél, amelyet Vük Grimmnek írt.
62 Goethe levele Grimmhez 1828 okt. 18-án.
03 Goethe naplójából 1823 okt. 25-én „Abschrift der serbischen Lie
der durch John“. Okt. 16-án „An der serbischen Liedern fortgefahren und abgeschlossen“.
64 1824 febr. 15-én Vük újra Weimárba utazott, hogy átadja Goethé
nek a két újonnan elkészült délszláv népdalkötetet. Ekkor tudatja vele Goethe, hogy a Marko királyfiról szóló dalokat szószerinti szövegben nyomatja ki, „denn, wenn man metrisch übersetzten müßte, dann ver
liert sich serbische Nationalität“ (Vük leveléből, amelyet 1824 márc. 2-án Grimm Jakabnak írt.)
Márc. 15-én Goethe röviden jegyzi be naplójába „Serbische Litera
tur“, 17-én: „Serbische Gedichte“, 31-én „Aufsatz über serbische Lieder. . . Nach Tische Marko Kralowitsch“, április 1-én „Fortgesetzter Auszug zu Bakuf der serbischen Lieder“. — E rövid megjegyzések naplójából bizo
nyítják, mennyire foglalkozott a szerb (délszláv) népdallal.
fűzött kapcsolatáról az alább iak at írja : „Mir aber, d er sich in frühester Zeit das Klagelied der edlen F rau en des Asan-Aga nachgebildet und diesen schönen G edicht so m anche T eilnah
me erworben, muss angelegen sein, eine Sprache, die uns nun durch G ram m atik. Lexikon und so viele M ustergedichte zu gänglich geworden, dringender zu em pfehlen . . . nie hab ich auf gehört, mich m it G edichten aus serbischen D ialekten be
kannt zu machen, aus Übersetzungen freylich nur. womit mich ungarische F reunde versahen.“
I V .
G o e t h e é s T a l v j , k l a s s z i k u s k o r s z a k . Goethe figyelme újból a délszláv népköltészetre irányul. — Tulvj fordí
tásai Goethe irányítása szerint. — Gerhard W. folytatja Talvj elkezdett munkáját.
Hosszabb idő m úlva Grimm Jak ab elküldi G oethének azt a népdal, am elyet legjobban szeret, az E rb au u n g S cutaris cí
műt. Goethe nem osztozik Grimm nézetében, b ab o n ásan -b ar
b árnak ta rtja a verset. „Es finden sich M enschenopfer und zw ar von der w iderw ärtigsten A rt.“65 M egváltoztatott címmel és módosított szöveggel mégis közli fo lyó iratáb an (A ufm aue- rung Scutaris). Ebben az időben Goethe m á r hajlo ttk o ru volt, de meg nagym érvű elfoglaltsága is m egakadályozta abban, hogy elmélyül jön a délszláv népköltészet tanulm án y ozásáb an . Azonban ekkor szellemi életébe egy nő lép: Frl. von Jakob.®6 aki Talvj néven a délszláv népköltészet fejlesztésében G rim m
J. és Y uk utóda.
Néni ötlik első pillanatban szembe, mi késztette T alv jt arra, hogy olyan nagy odaadással foglalkozzon ezzel a nehéz szellemi m unkával. A Goethe és Grimm J. közötti levelezése azonban világos választ ad erre a kérdésre.
Grimm Jak ab hivta fel még régebben T alvj figyelm ét a délszláv népköltészetre. Halléban, ahol élt, közelebbi kapcso-
65 Uber Kunst und Altertum.
66 Az irodalomban felvette Talvj pseudonvraot. amelyet nevének és előnevének kezdőbetűiből állított össze. (Életrajzi adatra vonatkozóan lásd a 10-ik oldalt.)
latban állt V ater professzorral és V ukkal, akitől szerb-horvát ó rák at vett, hogy jobban megérthesse a délszláv népdalokat.
A tanulás nem esett nehezére, m ert Oroszországban töltött évek a la tt an n y ira elsajátíto tta az orosz nyelvet, hogy ez egy m ásik szláv nyelv tan u lását jóval m egkönnyítette. Szellemi ruganyossága is nagy előnyt jelentett szám ára és rövid időn belül já rtas volt m ind a délszláv nyelvben, mind pedig a nép- költészetben. A dott p illan atb an m egragadta az alkalm at és lehetőséget arra, hogy a délszláv népdal által Goethéhez, a ..legtiszteltebb férfihoz“ közelebb jusson. A délszláv népdal te h á t csak ü rügy volt, amellyel Goethéhez közelebb kerü lh e
tett. És ezt az ürügyet jól felhasználta. Amint elkezdte a délszláv népdal fordításokat, azonnal levelet írt Goethének, am elyben felkérte vegyen ő is részt ebben a m unkában.*7 T alvj szám ítása jó volt, m ert Goethe eleget tett k ív án sá
gának.68 1824 ápr. 30-án levelet ír Grimm J.-nek és ebben közli vele. hogy őt, (Goethei) az ő „elszórt tan ulm ányai ismét a szerb dalokhoz vezetik. Megemlékezik továbbá egy „tehetsé
ges nőről“ is („talentvollen F rauenzim m er“ ), akit nemrég is
m ert meg. „Und wessen sollt ich dabey eher gedenken, als ihrer w ürdigen Bem ühung.“ Ezek u tán ismét élénken fog
lalkozik a délszláv népdallal. N aplójában 1824 áprilistól kezd- ve decemberig m induntalan emliti Jakob kisasszonyt. Novem
ber 30-án ezt olvassuk naplójában: „H atte das große serbische G edieht nochm als fü r mich gelesen.“70 Kétségtelenül Jakob kisasszonyé az érdem, hogy Goethe újból foglal
kozik a népköltészettel. Első Goethéhez intézett levelében nyíltan beismeri: „Man sagt mir, daß Sie dem Gegenstand Teilnahme und A ufm erksam keit geschenkt: und so ist m ir die
87 Vuk 1824 márc. 1-én utazott el Haliéból. Talvj Grimm j.-nek írja 1823 jón. 7-én. (Preuss. Jb. 76. 347. lap.) Vük már nem tartózkodott Halleben, amikor először került kezeihez a népdal. Ezek szerint március
ban jut hozzá és áprilisban. 12-én ír már Goethének.
88 Curcsin Milan, Das serbische Volkslied, 1903. „Von einem talen- tierenten Frauenzimmer sich die schönen Volkslieder weiter präsentieren zu lassen und ihm dabei für die Vorbereitung einer Sammlung von Über
setzungen mit seinem Rate behilflich zu sein, ließ sich der alte Herr wohl gefallen“ 132 lap.
60 R. Steig, Goethe und die Brüder Grimm, 176. lap.
70 A „Maxim Crnojevics“ házasságáról szóló népköltemény.
Vorstellung deim hohen Meister, welchem ich die schönsten und liebsten Stunden meines Lebens danke, ein kleines O p fer der herzlichsten, innigsten H uldigung darzubringen, Sporn und hauptsächlichster A ntrieb bei dieser A rbeit gewesen, und h at mir wenigstens den besten W illen geliehen, einige Schw ie
rigkeiten zu besiegen.“71
T alvj e vallom ása nem volt csupán illedelmes form a. É r
zése őszinteségét és mélységét levelezésük b izo n yítja. 1824.
m ájus 3-án írja: „E rlauben Sie mir, die kleine G enugtuung zu erw ähnen, dass ich diese Ü bersetzung lediglich fü r Sie niederschreibe und daß ich das P ublikum dabei nich t im m in
desten im Auge habe.“75 A m ikor csak így m ellékesen k ezdett foglalkozni a délszláv népdallal, nem is gondolt a rra , hogy m unkája lassan kom oly kereteket ölt. E gyedül G oethe „jóté
kony érdeklődése b áto ríto tta fel“, hogy m ind szélesebb te rü letet dolgozzon fel.73 Goethe kedvéért tö rtén t az is, hogy né
m etre fordította a „frivol“ A jka A tlagic u nd d er Junggeselle Johannes cím ű verset is, am ely egyike legsikerültebb fo rd í
tásainak.74 Későbben m egjelent könyvének előszavában előre
bocsátja 75 : „Ich fühle zu deren Ü bertragung w eder B eruf noch die mindeste F äh ig keit“, azonban sértésnek veszi, am i
kor K opitár és Vük nem veszik kom olyan m un k ásságát és kijelentik róla, hogy „ein F rauenzim m er und noch dazu zim- lich junges“. Midőn elkészül gyűjtem ényével, semmi sem fáj neki jobban, mint az a gondolat, hogy most egy ú tta l G oethé
vel való levelezése is befejeződik. G oethét azonban lefoglalta a gyűjtem ény. Talvj m u n kájáv al teljesen meg v an elégedve, és rám utat arra a szerencsés p illanatra, am ikor a nép dal női kezekbe került, m ert ezáltal a fodításban levő idegenszerű
ség „behizelgi“ m agát és nem érződik ki annyira.
Goethének régi vágya volt, hogy sok összegyűjtött n é p hagyom ány között kedvére válogathasson. Évek hosszú során át hangoztatta, hogy maga előtt ak a rja látni „töm egben“ a népdalokat. Ezt Talvj által végre elérte. A m ikor ily m ódon v a-
71 Goethe Jahrbuch, XII. 33. lap.
72 Goethe Jahrbuch, XII. 36. lap.
74 Goethe Jahrbuch, XII. 68-lap.
73 Goethe Jahrbuch, 40. Band. 1824. VII. 23-án keletkezett levele 75 Volkslieder der Serben.
