AZ EGYHÁZI ÉY BUDAÖRS NÉMET KÖZSÉG NYELVI ÉS SZOKÁSANYAGÁBAN

Hl it«, i i . V .

\ m .

i r -

NÉMET PHILOLOGIAI DOLGOZATOK

SZERKESZTIK: PE1Z GEDEON, BLEYER JAKAB, SCHMIDT HENRIK ______________________________ L i l i , ___________;____________________

AZ EGYHÁZI ÉY BUDAÖRS NÉMET KÖZSÉG NYELVI ÉS SZOKÁSANYAGÁBAN

(TEKINTETTEL BUDAÖRS KÖRNYÉKÉRE)

IRTA:

BONOMI JENŐ

BUDAPEST, 1933

PFEIFER FERDINÁNDJ (ZEIDLER TESTVÉREK) NEMZETI; KÖNYVKERESKEDÉSE

'V

A NÉMET PHILOLOGIA! DOLGOZATOK eddig m egjelent fO zetei:

(Von den in ungarischer Sprache verfassten und mit je einem deutschen Aus­

zug versehenen Arbeiten zur deutschen Philologie sind bis jetzt folgende Hefte erschienen:)

I. Thienemann Tivadar: Német és magyar nyelvújító törekvések.

(Bestrebungen auf dem Gebiete der deutschen und ungarischen Sprachreform.) 1912. ... ••• ••• 1*50 P II. Csáki Richárd: Honterus János német iratai forráskritikai és nyel­

vészeti szempontból. (Quellenkritische und sprachliche Untersuchung der deutschen Schriften des Johannes Honterus.) 1912... 1.50 P III. Dr. Hajek Egon: Az erdélyi szász regényirodalom a XIX. század közepén. (Der siebenb.-sächsische Roman um die Mitte des 19.

Jahrhunderts.) 1913. ... ... 2.50 P IV. Roth Alfred: Tanulmányok (az erdélyi szász) Roth Dánielről. I. Roth

Dániel élete. II. Roth Dániel regényeinek és novelláinak forrásai.

I Studien über (den siebenb.-sächsischen Romanschriftsteller) Daniel Roth: 1. Das Leben Daniel Roths; 2. Die Quellen der Romane und Novellen Daniel Roths.] 1913... 3.— P V. Dr. Huss Richárd: Az erdélyi szász nyelvjárástanulmányozás mai

állása. (Der heutige Stand der siebenbürgisch-sächsischen Sprachfor­

schung.) 1913. ... 2.— P VI, Hollitzer Gyula: Liszt Ferenc és a weimari irodalmi élet. (Franz

Liszt und das literarische Leben in Weimar.) 1913...3.— P VII. Schwarz Frigyes: A soproni hienc gyermekdal. (Das Kinderlied der

Hienzen in Scpron-Oedenburg.) 1913...4.— P VIII. Szentirmay Gizella: Mörike Eduard „Maler Nolten" című regénye.

(Ed. Mörikes „Maler Nolten".) 1913...2.— P IX. Czinkotszky Jenő: Oswald újbányai jegyző német verses elbeszélése

a XIV. századból. (Die deutsche Verserzählung Oswalds des Schreibers aus Ujbánya-Königsberg in Ungarn aus dem 14. Jahrh.) 1914. 2.50 P X. Schwartz Elemér: A rábalapíncsközi (délbajor) nyelvjárás hangtana.

(Lautlehre der (südbayerischen) Mundart zwischen der Raab u. Lafniz in Westungarn.] 1914... ... 3.50 P XI, Trócsányi Dezső: Humboldt Vilmos nyelvbölcsészete. (W. von Hum­

boldts Sprachphilosophie.) 1914... 2.— P XII. Kádár Jolán: A budai és pesti német színészet története 1812-ig.

Függelékül a budai és pesti német színházak műsora 1783—1812.

(Geschichte der Ofner und Pester deutschen Theater bis 1812. Als Anhang das Repertoire der Ofner und Pester deutschen Theater 1783—1812.) 1914... 3— P XIII. Moor Elemér: A Toldi-monda és német kapcsolatai. [Die (unga­

rische) Toldi-Sage und ihre Zusammenhänge mit der deutschen Sage.] 1914. ...2,— P XIV. Koszó János: Fessler Ignác Aurél élete és szépirodalmi működése (Ignaz Aurel Fesslers Leben und schöngeistiges Wirken.) 1915. 2.50 P XV. Mornau József: A szeghegyi német (rajnai frank) nyelvjárás hang­

tana. [Lautlehre der deutschen (rheinfränkischen) Mundart von Szeg­

hegy (Kom. Bács)] 1915... 2.50 P XVI. Hollaender Rózsi: Déry Julianna (1864—1899.) élete és költészete.

(Julianne Déry's Leben und Dichten. 1864—1899.) 1915... 2.— P XVII. Zuber Marianne: A hazai németnyelvű folyóiratok története 1810-ig.

(Geschichte der ungarländischen deutschen Zeitschriften bis 1810.) 1915. ... ... p XVIII. Happ József: Béb község német (középbajor) nyelvjárásának hang­

tana. [Lautlehre der deutschen (mittelbayerischen) Mundart der Ge­

meinde Béb (Kom. Veszprém.) 1915. ... 3.__ P XIX. Dr. Weber Arthur: A szepesi nyelvjárástanulmányozás története.

(Geschichte der Zípser Dialektforschung.) 1916. ... ... 1,50 P XX. Várady Imre: Gellert hazánkban. (Gellert in Ungarn.) 1917. ... 3.__ P XXI. Pausz Gabriella: Nemes Artner Mária Terézia (1772—1829) és írói

köre. [Marie Therese von Artner (1772—1829) und ihr literarischer Kreis.] 1917. ... p

NÉMET PHILÖLOGI AI DOLGOZATOK

SZER! 'ZTTR: PETZ GEDEON, BLEVER JAKAB, SCHMIDT HENRIK _____ ___ ___________________ L i l i . _____________ ___ _______________ _

X

/ / S*V>

\ZEGYHÁZI ÉV BU D A Ö R S NÉMET KÖZSÉG NYELVI ÉS SZOKÁSANYAGÁBAN

(T K INTETTEL BUDAÖRS KÖRNYÉKÉRE)

IRTA:'

■ BONOMI JENŐ

B U D A P E S T . 1935

166506

szerző kiadása.

M. T. A'K l'uWYVTÁRA

l'\y\ ■ 'napló

*ßf_,

D U N Á N T Ú L P É C S I EG Y ETEM I K Ö N Y V K IA D Ó ÉS N YO M DA R .-T . PÉC S.

ELŐ SZÓ .

H árom évi gyűjtésem nek adom itt egy kis részét. M űvem tá rg y a az egyházi évhez fűződő b u d aö rsi népszokások és h ie­

delm ek ism ertetése. D e nem csak B u daörsön végeztem k u ta tá ­ sokat, h an em elláto g attam a b u d a i h eg yvidék m ás ném et­

la k ta községeibe is, úgyhogy a b u d aö rsi an y a g g al k ap c so la t­

ban eg y ú ttal az egész k ö rn y é k idevágó an y a g á t is n yújtom . A szóbanforgó községek a következők: Zsám bék, Piliscsaba, P ilisvörösvár, Pomáz, B udakalász, B ékásm egyer, Pilisboros- jenő, Üröm, S olym ár, P esth id eg k ú t, B udakeszi, B udafok, T ö­

rö k b á lin t, T orbágy, Bia, E tyek.

Am i azi itt összegyűjtött szokásokat és hiedelm eket illeti, meg kel! á lla p íta n u n k , hogy nagyrészt m ár csak az öregek em lékezetében élnek. H a sírb a szállnak, eltű n n ek ezek az utolsó m ara d v á n y o k is, m ert a fiata lsá g nem igen érd ek lő d ik a ,.b a b o n á k 1' irán t. Az eg ykor még csendes fa lv a k egy világ ­ város közelében v an n a k . Az egyre erősbödő városi befolyás

h a tá sá ra a népszokások lassan k ih aln ak .

Az em lített községek so rá b an v a n n a k olyanok is, ahol a ném etek m ag y aro k k al, szerbekkel és tó to k k al la k n a k együtt.

A vallást tek in tv e sem egységesek. Míg a ném etek m ind k a ­ tolikusok. addig a m ag y aro k leg in k áb b reform átusok, a szer- bek pedig görög keletiek. Ezek a la p já n felm erül az a kérdés, hogy a ném et vallási szo k á san y ag b a n v an n a k -e idegen v o n á­

sok? E rre nézve pozitív ad ato k nincsenek. Más téren ta lá n le­

hetne v alam it k im u ta tn i. f

M ielőtt a tá rg y ra térn ék , köszönetét a k a ro k m ondani m ind azo k n ak , a k ik m u n k á m b a n tám o g attak . K öszönetem et fejezem ki főtisztelendő A ub erm an n Miklós dr. bud aö rsi plé­

bános ú rn a k , Lakovics L u jz a budaörsi tisztelendő nővérnek,

C lem entis László ny. igazgató -tan ító , bud aö rsi k án to r ú rn a k

és S zak á ly M átyás bu d aö rsi igazgató-tanító ú rn a k felvilágosí-

tá sa ik é rt és szíves tám og atásu k ért. K ülön kiem elem W enzl J á- nos u ra t, b u d aö rsi lakos, ak i sok-sok d é lu tá n já t nekem szen­

telte, az egyes család o k n ak b em u tato tt, és m indig f á ra d h a ta t­

lan buzgalom m al kísért el g y ű jtő u ta im ra . ö n fe lá ld o z ó m u n k á ­

já é rt e helyen is köszönetét m ondok. H á lá v a l gondolok B u d a ­

örs és az egész k ö rn y é k derék népére, am ely m indig szívesen

fogadott, és készségesen szolgált felvilágosítással. Végül köszö-

netem et fejezem k i az O rszágos L ev éltár ig azg ató ság án ak ,

hogy a történelm i any ag o t rendelkezésem re bocsátotta, és a

N é p rajzi M úzeum igazgató ság án ak , hogy a n é p ra jz i k ö n y v ­

tár h a sz n á la tá t m egengedni szíves volt.

IRO D A LO M .

B udaörsre vonatkozó n ép rajzi irodalom .

h. e.: Rezesbanda verseny és borkiállítás Budaörsön. Magyarság, 1927.

máj. 10. sz.

Ebner, Elisabetba: Unser liebes' Budaörs. SonntagsbLatit, 1930. okt. 12. sz.

Hathälmy Gabnay Ferenc: Budapestvidéki haj- és kendőviselet. A Ma­

gyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának Értesítője. 7. 95. 11. Buda­

örsről 99. U.

Maenner, L.: Deutsche Bauern in den Ofner Bergen. „Sternen und Blu­

men.“ Monatsbeilage des Sonntagsblattes, 1925. júl. 21. sz.

Der zweite Musikwettstreit des Ungarländischen. Deutschen Volksbil­

dungsvereines. Sonntagsblatt, 1927. máj. 15. sz.

Wertz, Béla: Musikwettstreit schwäbischer Kapellen in Budaörs. Neues Politisches Volksblatt, 1927. máj. 10. sz.

Wendler Ferenc remetéről.

Andenken eines Abonnenten des Christlichen Volksblattes. Christliches Volksblatt, 1897. márc. 20. sz.

Gubányi Árpád: A budaörsi remete. Fővárosi Lapok, 18%. jan. 1. sz.

Az ünnepekről.

Sonntag in Budaörs. „Sternen und Blumen“, 1927. aug.

Knebel, Nikolaus v.: Volksgeist und Volksbühne. Neue Post, 1920. jan.

31. sz.

Ghymessy, Margarethe: Ostern in Budaörs. Pester Zeitung, 1921. márc.

27. sz.

Molnár Jenő Antal: Passiójáték. . . Budaörsön. Pesti Hírlap. 1931. márc.

22. sz.

J uly: Weißer Sonntag in Budaörs. Sonntagsblatt, 1932. ápr. 10. sz.

Fidy: Wenn unser Volk feiert (Firmungsfeier in Budaörs). Sonntagshlatt, 1928. szept. 9. sz.

Weigand, Stefan: Kiritag (a budaörsi búcsúról szóló költemény). Sonn­

tagsblatt, 1924. máj. 18. sz.

Knebel, Nikolaus v.: Das Fronleichnamsfest. Neue Post, 1920. jún. 3. sz.

bl.: Fronleichnam in Budaörs. Sonntagsblatt, 1925. jún. 21. sz. (Ugyan­

ez a cikk megtalálható: Göttling, Hans: Ans Vergangenheit und Gegenwart des deutschungarischen Volkes. Budapest, 1950. 179. 11.) Budaörs körmenete (úmapi). Uj Nemzedék, 1926. jún. 5. sz.

Fronleichnam in Budaörs. Sonntagsblatt, 1926. jún. 13. sz.

Lob der Budaörser (az úrnapi körmenetről szól). Sonntagsblatt, 1926.

jún. 20. sz.

Virágszőnyeges űrnapja Budaörsön. A Pesti Hírlap Vasárnapja, 1930.

jún. 15. sz. 18. II.

Schwartz, Elmar v.: Die Fronleichnamsfeier in den Ofner Bergen. ZfV.

2, 45. 11.

Schwartz, Elmar v.: Der Budaörser Froniledchnamsteppdch in Budapest, Sonntagsblatt, 1931. jún. 14. sz.

Schwartz, Elmar v.: Wird das Volksgut immer in der Oberschicht ge­

macht? Sonntagsblatt, 1931. jún. 28. sz.

Schwartz, Elmar v.: Schöne Fronleichnamsprozessionen. Sonntagsblatt, 1932. jún. 19. sz.

Hartmayer, Konrad: Im Friedhof zu Budaörs. Sonntagsbilatt, 1931. nov.

1. sz.

A budaörsi úmapi körmenetről eddig megjelent fényképfelvételek.

Sonntagsblatt, 1925. jún. 28. sz. (2 kép); Sonntagsblatt, 1926. jún. 20.

sz. (2 kép); A Pesti Hírlap Vasárnapja, 1930. jún. 15. sz. (5 kép);

Göttling, Hans: Aus Vergangenheit und Gegenwart des deutschun- gardschen Volkes. Budapest, 1930. 180. 1. (1 kép); Deutscher Volks­

kalender für das Jahr 1933, hg. vom Ungarländischen Deutschen Volksbildungsverein. Budapest, 45. 1., 51. 1. (2 kép).

R övidítések a fe lh a szn ált irodalom idézésében.

BBmTTÉ — Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat Évkönyve.

Zombor.

Bell = Das Deutschtum im Ausland. Monographiensammlung, hg. von Karl Bell. Banat. Dresden, 1926.

Bronner = Bronner, F. J.: Von deutscher Sitt’ und Art. Volkssitten und Volksbräuche in Bayern und den angrenzenden Gebieten im Kreis­

lauf des Jahres dargestellt. München, 1908.

DeutschliR = Das Deutschtum in Rumpfungarn (a) Schmidt, Heinrich:

Die deutschen Mundarten Rumpfungarns; b) Schilling Rogerius: An­

siedlung der Deutschen in Rumpfungam; c) Schnitzer, Johann: Sta­

tistisches über das Deutschtum in Rumpfungarn.), hg. von Jakob Bleyer. Budapest, 1928.

ELJ = Jahrbuch für Geschichte, Sprache und Literatur Elsaß-Loth­

ringens. Stmßburg.

Erk-Böhme = Erk, Ludwig—Böhme, Franz, M.: Deutscher Liederhort.

Leipzig, 1894. 3. k.

Feifalik = Feifalik, Julius: Volksschauspiele aus Mähren. Olmütz, 1864.

7

t ranz — Franz, Adolph: Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter.

Freiburg i. Br. 1909. 1. k.

Geramb = Geramb. Viktor: Deutsches Brauchtum in Österreich. Graz, Í926.2

Gréb = Gréb, Julius: Zipser Volkskunde. Kesmark-Reichenberg, 1932.

Haitrich-Wölff = Haltrich, Joseph: Zur Volkskunde der Siebenbürger Sachsen. Neu bearbeitet von Johann Wolff. Wien, 1885.

HdwbdA = Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens, hg. von E.

Hoffmann-Krayer und Hanns Bächtold-Stäubli. Berlin-Leipzig, 1927/31. 3 k.

Hanika = Hanika, Josef: Hochzeitsbräuche der Kremnitzer Sprachinsel.

Reichenberg, 1927.

Hartmann = Hartmann, August: Volksschauspiele. In Bayern und Öster­

reich-Ungarn gesammelt. Leipzig, 1880.

Heil = Hell, Nikolaus: Heimatbuch der drei Schwestergemeinden Sveti- Hubert, Charlevil und Soltur im Banat. 1770—1927. Veliki-Betsch- kerek.

Hörmann = Hörmann, Ludwig v.: Tiroler Volksleben. Ein Beitrag zur deutschen Volks- und Sittenkunde. Stuttgart. 1909.

Hruschka-1 oi=er = Hruschka, Alois—Toischer, Vendelin: Deutsche Volkslieder aus Böhmen. Prag, 1891.

Isbert = Isbert, Otto, Allbrecht: Das südwestliche ungarische Mittelge­

birge. Bauernsiedlung und Deutschtum. Langensalza-Berliin-Leipzig, 1931.

John — John, Alois: Sitte, Brauch und Volksglaube im deutschen West­

böhmen. Prag, 1905.

Kerler = Kerler, Dietrich, Heinrich: Die Patronate der Heilligen. Uilm, 1905.

Kraushaar = Kraushaar, Karl: Sitten und Bräuche der Deutschen. Wien (1932).

Leoprechting = Leoprechting, Karl, Frh. v.: Aus dem Lechrain. Zur deut­

schen Sitten und Sagenkunde. München, 1855.

Mayrhofer = Mayrhofer, Karl: Ahnenerbe. Von Sitte und Brauch in Alt­

bayern. München-Berlin, 1927.

Meier = Meier, Ernst: Deutsche Sagen, Sitten und Gebräuche aus Schwa­

ben. Stuttgart, 1852.

Mihályfi = Mihályfi Ákos: A nyilvános istentisztelet. Budapest, 1925.

Müller-Guttenbrunn = Müller-Guttenbrunn, Adam: Deutsche Kulturbil­

der aus Ungarn. München-Leipzig, 1904.2

Nik = Nemzetiségi ismertető könyvtár. Szerk. Szabó Oreszt 2. k. (1., 2.

rész. A magyarországi németek: a) Czirbusz G.: A délvidéki néme­

tek; b) Nitsch M.: A dunántúli németség; c) Neugeboren E.: Az er­

délyi szászok: d) Bruckner Gy.: A szepesi szász nép). Budapest, 1913.

Prause = Prause, Kari: Deutsche Grußformeln in neuhochdeutscher Zeit. „Wort und Brauch“, Volkskundliche Arbeiten der Schlesischen Gesellschaft für Volkskunde. 19. Heft. Breslau, 1930.

Reiser = Reiser, Karl: Sagen, Gebräuche und Sprichwörter des Allgäus.

Kempten, é. n. 2. k.

Sartori = Sartori, Paul: Sitte und Brauch. „Handbücher zur Volkskunde“, V—VIII. sz. Leipzig, 1910, 1911, 1914. 3 k.

Schönwernth = Schönwerth, Fr.: Aus der Oberpfaiiz. Sitten und Sagen.

AugsbuTg, 1857. 1. k.

Schullerus — Schullerus, Adolf: Siebenbürgisch-sächsische Volkskunde iim Umriß. „Deutsche Stämme-Deutsche Lande“, hg. von Fr. v. d.

Leyen. Leipzig, 1926.

Schwarz = Schwarz Frigyes: A soproni német gyermekdal. Német Phil.

Dóig. VII. Budapest, 1913.

Simrock = Simrock, Karl: Das deutsche Kinderbuch. Frankfurt a. M.

1857.2

Straubinger I. — Straubinger, J.: Die Schwaben im Banat. Hamburg, 1923.

Straubinger II. = Straubinger, J.: Die Schwaben in Sathmar. Stuttgart.

1927.2

Várady = Várady Ferenc: Baranya múltja és jelenje. Pécs, 1896. 1. k.

Vernaleken = Vernaleken, Theodor: Mythen und Bräuche des Volkes in Oesterreich. Wien, 1859.

Walther = Walther, Paul: Schwäbische Volkskunde. „Deutsche Stämme- Deutsche Lande.“ Leipzig, 1929.

Weigert = Weigert, Josef: Religiöse Volkskunde. Freiburg i. Br., 1925.

Wbsdooki = Wlislocki, Heinrich v.: Volksglaube und Volksbrauch der Siebenbürger Sachsen. Berlin, 1893.

Zingerle = Zingerle, Ignaz v.: Sitten, Bräuche und Meinungen des Tiroler Volkes. Innsbruck. 1871.2

Züricher = Züricher, Gertrud: Kinderiiieder der deutschen Schweiz. Schrif­

ten der Schweizerischen Gesellschaft für Volkskunde. 17. Bd. Basel, 1926.

F olyóiratok.

ArchfAnthr = Archiv für Anthropologie, Braunschweig.

BdK = Banater deutsche Kulturhefte. Temesvár.

BayHfte = Bayerische Hefte für Volkskunde. München.

BWHV = Bayerische Wochenschrift für Pflege von Heimat und Volks­

tum. München.

Bgld = Burgenland. Eisenstadt.

DG = Deutsche Gaue. Kaufbeuren.

DUHB1 = Deutsch-Ungarische Heimatsblätter. Budapest.

Ethn — Ethnographia (Népéiet). Budapest.

EMU = Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn. Budapest.

Hmtg = Heimatgaue. Linz.

HBV = Hessische Blätter für Volkskunde. Leipzig.

Kpl = Karpathenland. Reichenberg.

KblSbLk = Korrespondenzblatt des Vereins für Siebenbürgische Landes­

kunde. Hermannstadt.

MbH = Mitteilungen des burgenländischen Heimatschutzvereins. Eisen­

stadt.

9

SAV = Schweizerisches Archiv für Volkskunde. Basel.

Vld = Das deutsche Volkslied. Wien.

WZV = Wiener Zeitschrift für Volkskunde. Wien, 1929 óta, azelőtt ZföV.

ZfV = Zeitschrift für Volkskunde. Berlin, 1929 óta, azelőtt ZVfV.

ZföV = Zeitschrift für österreichische Volkskunde. Wien.

ZrwV = Zeitschrift für rheinische und westfälische Volkskunde. Elber­

feld.

ZVfV = Zeitschrift des Vereins für Volkskunde. Berlin.

1. B U D A Ö R S R Ö V ID T Ö R T É N E T E .

A b u d ai h eg yvidék leg nagyobb ném et községe B udaörs (a nép a jk á n „W uudesch“). K özvetlenül a főváros m ellett, a

„ F ra n k e n b e rg “, „S tein b erg “ és a „ L u k a p ä a k ’ tövében fe k ­ szik. L ássuk leg aláb b főbb vonáso k b an a község történ etét.

Legelőször 1282-ben, „villa K e ck k ek v v rs“ néven a telki ap á tsá g g al k a p c so la tb a n em lítik .3 Egy 1296-ból való ira tb ó l k itű n ik , hogy a község p léb án o sá t P á ln a k h ív tá k .15

T ovábbi a d a ta in k a törö k hódoltság idejéből valók. Az U rb á riu m C oinarom iense (1592) a következőket olvas­

h a tju k B udaörsről: „B udaörsch. D ises D o rf ligt zu n ä ch st bei B u d ak h ö zy h a t au c h vor Zeiten gen O fen gedient, an jezo a b e r dien t dasselbe d er H e rrsc h a ft C om orrn ja rlic h e n zu zw a- yen tagen also G eorgy f. 16. M ichaeli auch so vili f. 16. un d einen T ü rk isch en T ebich P. 10 oder 12 f.“c

1608-ban Ó buda, S zentendre, T orda, T ó tfalu , Bogdán, B udakeszi és Örs községek p a n a sz t em eltek a váci fő k a p itá n y ellen, ak i elviselhetetlen terh e k k el s ú jto tta őket.d

A törö k kiűzése u tá n B udaörs, sok m ás községgel együtt, az elp u sz tu lt helyek so rá b an szerepel. Az 1685-ben fogan ato ­ síto tt összeírás „B u d aö rs“ ro v a tá b a n ez a k ét szó olvasható:

„ganz oedt.“e

E szom orú idők em lékét B udaörs m ai ném et lakossága is őrzi. A tö rö k b á lin ti h a tá rb a n em elkedő sziklacsúcsot a nép szerint az é rt nevezik „ T iirk e n sp ru n g “-nak, m ert B u d a v á r tö-

a Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1890. 1, 14. 1.

b Knauz, Ferdinandus: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. Strdgonii, 1882. 2, 390. 11.

r O(rszágos) L(evóltár), Urbaria et Conscriptiones, fasc. 4.. n. 45.

<• O. L., Neo Regestrata Acta, fasc. 268., n. 1.

e O. L., Urbaria et Conscriptiones (1685), fasc. 10.. n. 2.

rök fő p aran csn o k a a v á r visszafoglalásakor állítólag ide m e­

nekült, és innen vetette volna le m agát a mélységbe. A „V ier­

u n d zw an zig O ch sen b erg “-re pedig huszonnégy ökörrel vo n ­ ta ttá k volna fel az utolsó tö rö k ág y ú t.

A törö k kiverése u tá n k ezdődik országszerte az ú jjá é p íté s k o rszaka. Az e lp u sz tu lt és k ih a lt v id ék ek re ú j em berek jö tte k , és v erejték es m u n k á v a l ism ét term ővé te tté k a p arla g o n h e ­ verő földeket. B udaörs ak k o ri földesura, gróf Z i c h y P é t e r 1718-bana ném et telepeseket hív o tt b irto k ára , s ezzel m egve­

tette a m ai község a la p já t. É rdekes, hogy a n é p h a g y o m á n y 1707-re teszi a telepítés idejét. V alam ennyi családi k r ó n ik á ­ b an (H ausbuch) a k ö v etk ező k et o lv a sh a tju k : „W ir g ehörten zu r G rosz T u rb a le r P fa re 1707 ist B uda Eörs angelegt w orden un d h a t den N ahm en von einer csá rd á wo eine schöne W irth in w ar m it N ahm en ö r s i (Lisel) sie w a r von O fe n (Buda) wesz- w egen die H e rrn von O fe n o ft a u f U n te rh a ltu n g gekom en sind zu r O fn e r Lisel oder (B uda Eörsi) g en a n t w u rd e von wo d an das D o rf den N ahm en erh alten h a t“.b ím e eg y ú ttal a község

nevének naiv m a g y a rá z a ta .

A telepesek ő s h a z á já ra vonatkozólag nincsenek ad a ta in k . A m ai n y e lv já rá s (k ö zépbajor uo-ua n y j.)c a la p já n feltehető, hogy b a jo r terü le trő l jö tte k .

Az 1739 évi n ag y p e stis já rv á n y szö rn y ű csa p ást m ért a fiata l településre. Pvövid idő a la tt összesen 274-en h a lta k meg.d A m íg a községnek önálló p lé b á n iá ja nem volt, addig a p a p i teen d ő k et a m á ria m a k k i trin itá riu so k , a b u d a i ferenc- re n d iek és a k ap u c in u so k végezték.e 1743-ben tem plom ot é p ít­

te te tt a község/ Az első plébánost H elm ár Já n o sn a k h ív tá k .g A régi tem plom a lakosság szá m á n ak növekedése fo ly tán csak-

a Czoernig, Kari, Frli. v.: Ethnographie der oesterreichischen Monar­

chie. Wien, 1857. 3, 258. 1.

b A budaörsi Wendler család krónikájából.

c DeutschtiR 12. 1.

d Megholtak anyakönyve. 1738—1841. Budaörs.

e Can(onica) vis(itatio). Budaörs, 1821.

f Can. vis. 1821.

g Can. vis. 1780.

13 h am ar szűk n ek bizonyult. 1803-ban leb o n to ttá k “ és ú ja t

em eltek helyébe, am ely most is áll.

B udaörs m a m ár nem az a csendes falu, m in t volt a m ú lt­

ban. f ő u tc á já n nem csak p arasztsze k ere k lá th a tó k , hanem a u tó k és m o torkerékpárok is. A főváros n a g y a rá n y ú terje sz­

kedése köv etk eztéb en h a tá ra egyre szűkül, a virágzó szőlők helyén villák épülnek, és ta lá n nincs is messze az az idő, am i­

kor m ajd a község B udapest egyik k ü lv áro sa lesz.

Lakói két évszázad u tá n is m egőrizték fa ji és népi s a já t­

ság aik at, n y elv ü k et, egységüket. Igaz, hogy am ióta a v asú t és az au to buszközlekedés közelhozta egym áshoz a fa lv a k a t, a z ­ óta az őslakosság közé ú j elem ek keverednek, egyre g y ak o ­ rib b ak a beházasodások, am i azelőtt csak ritk á n történt. B u d a­

örsön szorgalm as, becsületes nép lak ik .b am ely túlnyom óan szőlőm űveléssel és gyüm ölcsterm eléssel foglalkozik. Sajnos, ebben a jóm ódú községben is n ag y m érté k b en m u tatk o zn ak az elszegényedés jelei. Igen n ag y szám b an v a n n a k olyanok, a k ik a fővárosi g y á ra k b a n keresik k e n y e rü k e t. H ogy a n é p ­ ra jz szem pontjából ez m it jelen t, az t felesleges részleteznünk.

2. EGYH ÁZI ÉS N É P IE S V A LLÁ SO SSÁ G .

M ielőtt a b u d aö rsi vallásos életből n é h á n y k ép e t m u ­ ta tn á n k be, szükségét lá tju k a n n a k , hogy a népies vallásos­

ság n ak m integy az a la p v o n a la it m eg rajzo lju k .

..Das Volk h a t — m ondja W eigert — eine eigene A rt, sich die religiöse Lehre zurechtzulegen, die F röm m igkeit zu üben,

a Can. vis. 1821.

b A lakosság számának növekedése: 1756: lakosság 785, németek 785, 1. Can. vis. 1756; 1766: lakosság 920, németek 920, 1. Div. conscr. Budaörs.

O. L.; 1780: lakosság 1554, németek 1350, szlávok 4, 1. Can. vis. 1780. pag.

52.; 1811: lakosság 1706, németek 1706, 1. Can. vis. 1811; 1821: lakosság 2159, németek, kivéve néhány magyart és szdávot, 1. Can. vis. 1821. pag.

42.; 1830: lakosság 2223, németek 2223, 1. Isbert 197. 1.; 1870: lakosság 3449, németek 5449, L Ist>ert 197. 1.; 1880: lakosság 4376, németek 4188, ma­

gyarok 152, DeutschtiR 176. 1.; 1890: lakosság 5281, németek 4947, ma­

gyarok 308, 1. DeutschtiR 176. 1.; 1900: lakosság 6104, németek 5669, ma­

gyarok 405, 1. DeutschtiR 177. 1.; 1910: lakosság 7395, németek 441b, ma­

gyarok 2969, 1. DeutschtiR 177. 1.; 1920: lakosság 7957, németek 7418, ma­

gyarok 530, 1. DeutschtiR 177. 1.

14

den sittlich en F o rd eru n g en gerecht zu w e rd e n /'3 H a meg a k a r ju k érteni a nép vallásosságát, bele kell hely ezk ed n ü n k sajátos lelki világába.

A nép vallásossága szorosan összefügg a foglalkozásá­

val. A gazda nem csak s a já t erejére építhet. V erejtékes m u n ­ k á já t könnyen m egsem m isíthetik az elemi csapások. M inden Istentől függ, m in d en t neki köszönhet. Á ldását csak úgy biz­

to síth a tja m agának, h a istenfélő életet él. D e h a az em ber teljesíti kötelességeit, a M indenható sem feledkezzék m eg róla.

A vallásosság örökség. ,,G laube und G lau b e n sü b u n g sind ein E rbe der V orzeit‘\ b

N agy szerepe v an a külsőségeknek. A nép sokszor ezek ­ ben lá tja a vallásosság lényegét.

A nép hite politeisztikus színezetű.0 Isten m ellett ott v a n n a k a szentek, a k ik bizonyos tek in tetb en közelebb á lla ­ n ak az em berhez.

A m it az egyház előír, azt a nép szigorúan b e ta rtja . Ehhez az onban hozzá is tesz. A vallásszab ta k eretet a n ép h it színes elemeivel egészíti ki,d E zek a ,,b a b o n á k “. ,.nevetséges“ szoká­

sok egy letű n t k or em lékei,e am ely ek et a k o n ze rv atív nép híven m egőrzött. O k ta la n dolog a népet hiedelm eitől, szo­

kásaitól m egfosztani, és azokat nevetségessé tenni. Igaz, v a n ­ n ak káros h ajtáso k is, de ezeket csak em gértéssel lehet n y e ­ segetni. A m ai k o r szelleme am ú g y is alaposan m egrostálta a néphitet. A „b ab o n ák " tö b b n y ire csak em lékek, am elyeknek kom oly jelentőséget ma m ár nem tu la jd o n íth a tu n k .

3. V A LLÁ SI TÁ R G Y I N ÉPR A JZ.

Ma fa lu h e ly en b e té rü n k egy kato lik u s házba, úgy érez­

zük, m intha kis tem plom ban já rn á n k . M indenütt szeníképek.

szobrocskák, feszületek ötlenek a szem ünkbe, csupa figyel­

m eztető jel az Ú ristenre. T ek in tsü n k egy kissé k ö rü l.

a Weigert 5. 11.

Weigert 21. 1.

c Andree, Richard: Votive und Weihegaben des katholischen Volkes in Süddeutschland. Braunschweig, 1904. 9. 1.

d Schreiber, Georg: Nationale und internationale Volkskunde. Düs­

seldorf, 1930. 55. 1.

e Freybe, A.: Der deutsche Volksaberglaube. Gotha, 1910. 6. 1.

15 M ár a ház külseje is az t m a ta tja , hogy tulajd o n o sa isten­

félő em ber. A ház fa lá b an , egy kis m élyedésben, a S zű za n y a vagy v alam ely ik szent szobrocskáját ta lá lju k . A p a d lá sa b ­ lak a la tt I. H. S., kehely, horgony-kereszt-szív v ag y m ásféle vallásos m otívum látható. A szobában, az a jtó felett díszes k eretben a házi áldás függ. Az a jtó n lá tju k a n ap k e le ti böl­

csek nevének kezdőbetűit, keresztekkel és évszám m al. Pléh- ből v ag y porcellánból készült sze n te ltv ízta rtó (W aichkriigl) valam ennyi szobában van, ra jta a legkedvesebb rózsafűzórek (Peetn) lógnak. M inden h áz b an tizenöt-húszféle olvasót t a ­ lálh atu n k , kezdve a régi, zsinórra fű z ö tte k tő l (Schniarlpeetn) a lán cra fűző itek ig (K hee(d)lpeetn). S zám u k egyre növeke­

dik. hiszen egy-egy za rán d o k lat eg y ú ttal olvasóban való gaz­

dagodást is jelent. F eltű n ő en sok a szentkép. L eginkább K risztus u ru n k a t és a S zű za n y át áb rázo lják . Régebben az Á dám -Éva kép. valam int a család p a tró n u sá n a k a képe sem hiányozhatott. A képek tö b b n y ire ny o m tato ttak , b á r az olaj- les im ények sem ritk ák .

M indaz, am i a c sa lá d n ak a legbecsesebb, az a „ P a ra a - d i s t u m '-b an (P aradestube) találh ató . I tt áll az „o ltá r“ (Ol- toa. O ltoaw ingl). egy gazdagon hím zett terítővei le ta k a rt cublót-szekrény, am elyen feszületek, K risztus- és M ária-szob- I ócskák és kis em lék tárg y ak van n ak . A szoba m ennyezetét néhol még egy h atalm as I. H. S. díszíti.

A gazd a hűséges segítőtársairól, az állato k ró l sem feled­

kezik meg, ezeket is Isten vagy valam ely „erős“ szent oltalm a alá helyezi. B udaörsön Szent VendeP az állatok p atrónusa.

S zobrocskája az istállóban, a jászol felett áll.

V essünk egy p illa n tá st a család köny v eire is, m ert a vallá-

<>s szellem é b ren tartása , nem csak a tem plom és az iskola m u n ­ k á já n a k köszönhető, hanem a vallásos tá rg y ú k ö n y v ek n e k és í o ly ó irato k n ak is. N incs az a ház, ahol a S zen tírást, a szen­

tek életét, sok im akönyvet stb. ne ta lá lh a tn a az em ber. A k ö n yvek szám a folyton növekszik, hiszen a zarán d o k lato k ró l nem csak lelkiekben gazdagodva térn e k vissza a hívők, h a ­

nem egy-egy em léket is, re n d szerin t olvasót v ag y im a k ö n y ­ vet h oznak m agukkal. Az ú j könyvhöz, különösen ha ú. n.

a Vö. Kerler 169. 11., 223. 1., 302. 1., 591. 1„ 393, 1,

16

„k räftich s P iich l“ szívesebben n y ú ln ak . Az „ e la v u lta k “ szekrény tetejére, m a jd a p a d lá sra k erü ln ek , s végül elégetik őket. A világ h áb o rú idején, p a p írh iá n y m iatt, sok régi k ö nyv p u sztu lt el így. C su p á n a fafed elek et h a g y tá k meg, am elyeket

„T ischpree(d)l“ (tálca) g y a n á n t h asználnak. Sajnos, e rre a sorsra éppen a legrégebbiek ju to tta k . A X V III. századból val könyvek m ár elég ritk á k . E zekből még a k övetkezőket sike rü lt m egtalálnom :

Das Leben Christi oder aufiführliche andächtige unnd bewögdich- Beschreibung deß Lebens und Leydens unsere Herrn Jesu Christi unn seiner glorwürdigsten Mutter Mariae sambt aller ihrer Befreundten . . Anderer Theyl. Authore P. M a r t i n o C o c h e m . . . München, 169t (Johann Jäcklin.)

Des ehrwürdigen Vatters W i l h e l m S t a n i h u r s t e n s aus de Gesellschaft Jesu Losungs-Worte guter Streiter Jesu Christi, da.' ist erbau­

liche Betrachtungen auf alle Tage des gantzen Jahrs, welche einem Men­

schen zeigen wie er durch Vermeidung des Bösen der Knechtschafft ent lassen, durch Ausübung aber des Guten in die Freyheit versetzet wird. . aus dem Lateinischen ins Teutsche übersetzt von einem Priester der Ge­

sellschaft Jesu. Wien, 1758. (Peter Conr. Monath.)

Des christlichen Hauß-Buchs oder großen Leben Christi anderer Theil von dem bittern Leyden unsere Erlösers: Das ist ausführlich und andächtige Betrachtungen, Erzählungen und Gebeit von der schmertzlicheu Paßion und Leyden unsere Seeligmachers Jesu Christi . . . von C a s p a r E r h a r d . . . Augsburg, 1753. (Sebastian Eysenbarth.)

Lehr und Exempel-Bucli für die Krancke und Sterbende, wie auch für die jenige, welche denselben beystehen . . . von M a r t i n K r u g g e r . . Augsburg und Wirtzburg, 1756. (Ignatz Adam und Frantz Anton Véith.) Römisch catholische vollständige H. Charmoche zur Vermehrung:

1. der Erkänntniß, II. der anmuthigen Verehrung des großen Geheimnisses der Erlösung des menschlichen Geschlechtes... ln Welscher Sprache ver­

faßt von dem Hoch würdigen Abte A l e x a n d e r M a z z i n e l l i : in die Deutsche Sprache übersetzt von dem Hochwürdigen Herrn G r e g o r i u s T r a n t w e i n . . . Augsburg, 1763. (Gebrüder Veith.)

Das große Leben Christi oder ausführliche, andächtige und beweg­

liche Beschreibung des Lebens und Leydens unsers Flerrn Jesu Christi., . . vermehrt von R. P. M a r t i n o C o c h e m . . . . München. 1766. (Theodor Osten.)

T h o m a e von K e m p e n vier Bücher von der Nachfolgung Christi sammt einer Uebung, und Gebeth auf jedes Kapitel. In französischer Sprache beschrieben durch R. P. de C o n n e l i e u aus der Gesellschaft Jesu . . . in die deutsche Sprach übersetzt. . . von einem anderen Priester dereeilbigen Gesellschaft. Presburg, 1773. (Joseph GölJner.)

Große Haus Legend der Heiligen, das iist historische clare und aus- fühliche Beschreibung von dem Leben und Thaten der Heiligen auch von

17

denen Geheimnissen Christi des Herrn. . . beschrieben und eingerichtet

>n C a s p a r E r h a r d . . . Augsburg, 1775. (Matthias Rieger.)

Evangelien sammt der Episteln oder Sectio neu auf alle Sonn und Fe- g des ganzen Jahrs, wie auch beygefügtem vierfachen heiligen Passion

■ lach der Beschreibung der vier Hl. Evangelisten. . . Augsburg, 1780. (Ge­

brüder Yeith.)

flaus-Búchléin, worinn unterschiedliche sowohl geistliche als welt­

liche Hausmittel sonderlich, wie sich ein Haus-Vater gegen Gott, gegen den Nächsten und gegen sich Selbsten wie auch in seinem Haus Geschäfte ver­

nal’ n solle. Zu der Ehr Gottes und zum Nutzen der Haus-Väter geistreich '■a unengetragen von P o d i i l o S c h r e g e r . . . Augsburg, 1785. (Jo­

seph Anton Moy.)

II. P. C o f f in e Christkatiholißches vermehrtes und nach der Ord­

nung des römischen Missais neu eingerichtetes Unterrichtsbuch oder kurze An gung aller Sonn und Festtägl. Evangelien samt daraus gezogenen Glai'bens und Sittenlehren. . . Wien-Prag-Inspruck, 1787. (Johann Thomas Trainier.)

Christliches Hausbuch oder das große Leben Christi, durch ausführ­

liche, kräftige und andächtige Betrachtungen Erzählungen und Gebethe von lern bittern Leiden Jesu C h r isti... lehr und geistreich beschrieben

"n C a s p a r o E r h a r d. . . Augsburg, 1789. (Matthäus Riegers Söhne.)

< hristliclie Ilauspostille von C r i s t i a n G o t t h i l f S a l z m a n n .

Bregenz, 1794. (Joseph Brentano.)

R. P. C o f f i n e Ord. Praem. Ghristkatholisches neu eingerichtetes und merklich vermehrtes Unterrichtsbuch, oder kurze Auslegung aller 8>mn und Festtäglichen Episteln und Evangelien. . . Sonntäglicher Theiil

. i ig1-bürg, 1798. (Nicolaus Doll.)

\ felsorolt könyvek, egy kivételével k ü lfö ld rő l valók.

IX század b an m ár a h az ai nyo m d ák lá tjá k el a közsé- ' Szentírással, ima- és énekeskönyvekkel: az ötvenes éve­

ik ig leg in k áb b az Egyetem i, a T ra ttn e r- és L an d erer-féle nyom - .lek, a h atv an a s évek óta pedig a Bagó-, B artalits- és Bu-

<

sánszky-féle nyom dák.

A vallásos foly ó irato k közül a következőket olvassák, illetve olvasták:

toe Maria. Illustrierte Monatsschrift für Marienverehrung, Belehrung und Unterhaltung. Linz.

Das kleine Aoe Maria (Kinderzieitschrift). Linz.

Echo aus Afrika. Katholische Monatsschrift für Förderung der afri­

kanischen Missionstätigkeit. Salzburg.

! delmeiß. Illustrierte Monatsschrift für Jünglinge und Burschen in Stadt und Land. Klagenfurt.

Illustrierte Frauenzeitung. Monatsschrift für die christliche Frauen­

welt. Linz.

Illustrierte Mädchen-Zeitung. Monatsschrift für Mädchen und Mäd- henvcreiue in Stadt und Land. Klagenfurt.

Jenő 2

18

Jugendfreund. Monatsschrift für das junge Volk. Wien.

Jugendfreund. Für Knaben und Mädchen. Wien-Strebersdorf.

Katholischer Volksoerein. Budapest.

Katholischer Wahrheitsfreund. Graz.

Das kleine Kirchenblatt. Wochenschrift für die katholischen Kindei Wien.

Lourdes-Rosen. Monatsschrift zur Verehrung der seligsten Jungfra;

Maria. Donauwörth.

Der Marienbote. Illustrierte Monatsschrift für Marienkinder u l.

Töchter kath. Familien. München.

Das Marienkind. Marianische Monatss öraz.

Monika. Zeitschrift für kath. Mrue? und Ii, isfrauen. Donauwörth.

Das Negerkind. Maria Sorg.

Raphael. Illustrierte Zeitschrift für die reifere Jugend und das Volk Donauwörth.

Salesianische-Nachrichten. Wien.

Der Sendbote des göttlichen Herzens Jesu. Monatsschrift des Gebeis Apostolates und der Andacht zum hist. Herzen. Innsbruck.

Stadt Gottes. Illustrierte Zeitschrift für das kath. Volk. Steyr.

Vergißmeinnicht. Illustrierte Zeitschrift der Marienhiller Mission. Linz St. Vinzenz. Köln.

A vallásos tá rg y ú k ö n y v ek e t álla n d ó a n fo rg a tjá k . Szent időkben, ád v entben. a n ag y b ö jtb en , de télen is, am ikor szu netel a m un k a, m indig kéznél v a n n a k a k ö n y v ek .3 T erm észe­

tesen leginkább az öregek h a sz n á ljá k őket.

Az egyházi n ép é n ek n ek különösen fa lu h e ly en v a n igen n agy jelentősége, m ert a nép — h ac sak lehet —■ misén, k ö i- m eneten és m ás ü n n ep i alk alm ak k o r énekelni ak a r. R öviden m egem lékezünk C lem entis László ny. ig azg a tó -tan ító , b u d a ­ örsi k á n to r egyházi énekeskönyvéről.b am elyet m ár m ajdnem az egész k ö rn y é k használ.0

a Valinak Budaörsön szépen díszített írott imakönyvek is : Andachten eines Christen von Matthias Wendler. Buda-Eörs, 1806—1831.; Gebetbuch eines katholischen Christen. Geschrieben durch Johanu Baptist Merkl und gewidmet seiner treuen Ehegattin Anna, geb. Hauser. Im Jahre Christi 1834.: Christkiatholisches Gebetbuch für fromme Christen von Theresia Winkler. Budaörs, 1847.

6 O süßer Jesu stärke uns! Sammlung von Gebeten, Liedern und gemeinschaftlichen Andachten. Zusammengestellt von Ladislaus Clementis, Oberlehrer und Chordirigent in Budaörs. Budapest, 1900, 19102, 19243.

c Nagymaros (1928 óta), Csobánka (1912 óta), Pomáz (1930 óta), Budakalász (1925 óta), Békásmegyer (1919 óta), Üröm (1930 óta), Budakeszi (1910 óta), Etyek (a háborúig.)

19 Régen egységes énekeskönyv nem volt. A nép különféle k i­

a d j- én ek eskönyveket, főleg a Bagó, B artalits stb. féle nyom ­ aik ö p la p o k ra a nyom tato tt énekeit használta. Ez az állap o t ai di ta tla n volt. E gyházi ce n zú ra nélkül sok ének honosodott - i tem plom ban. Az egym ás mellé rako sg ato tt rö p lap o k Irc gyolódtak, elkallódtak, de a k á n to rn a k is sok b a ja volt Kel, m ert a szöveg és a d allam sokszor nem volt összhang­

egym ással. E zeken a b ajo k o n a k a rt segíteni C lem entis

!ó, am ikor az énekeskönyv m egszerkesztéséhez fogott.

\ rö p la p o k ra n y o m tato tt énekek n agy részét az egyházi ára, a m egfelelő v álto ztatáso k k a l utólag jó v áh ag y ta , te rü lte k az ú j énekeskönyvbe a m ag y ar szentekről szóló ek is, am elyeket ad d ig nem ism ertek. T öbb M ária- és i s-Szíve-éneket az a p á c á k ad tak . A k ö rn y ék b eli k án to ro k y-egy szép énekkel g az d ag íto tták a g y ű jtem én y t. A négy onát a szerző zenésííette meg.

Hogy ez az énekeskönyv m ennyire használható, azt köz- 1 eltsége, b izo n y ítja. C lem entis László, aki 1879 óta él lörsön, szebb dologgal nem is a já n d é k o z h a tta volna meg a falu népét.

4. A H É T K Ö Z N A P VALLÁSI K ER ESZTM ETSZETE.

Van egy állandó „vallásos n a p ire n d “ : m egszokott vallásos gyak o rlato k , ájtatosságok, am elyek elvégzésére n ag y gondot 1 r i it a család. A gyerm ek lassanként belenő ebbe, és később a sa já t h atásk ö réb en fo ly tatja.

Reggel, am in t m egkondul a harang, im ára kxdcsolja ke- zct i vallásos em ber, hogy az ú ra n g y a lá t elm ondja. Az első lépest „G elobt sei Jesus C h ris tu s !“-szal teszik. F elkelés u tán rögtön a szenteltv íztartó h o z sietnek, hogy a Szenthárom ság levében m eghintsék m ag u k at. S okan ezt m o n d ják ily en k o r:

li besprenge mich H e rr Jesu C h rist m it dem Blut, das aus deinem H erzen geflossen ist“. A kis g yerm ekeket az an y a -/"Ívta m eghinteni, régebben a következő szavak kíséretében:

“ A röplapokra nyomtatott énekeket egy öregasszony és egy öreg- -íuü r terjesztette, akiket éppen ezért .,LÍ9daraian(d)l“-nak, HL ..Lioda-

hmd“-nak (Károly volt a keresztneve) nevezték.

2*

20

„Ich besprenge dich m it dem ro se n farb ig e n B lut unseres H e rn Jesu C h risti“.

Legelőször a szülők v a n n a k talpon, a g yerm ekek re n d e ­ sen csak később kelnek. H a jd a n még vallásos fo rm u láv a l k e l­

tette fel őket az a n y a : „Es lebe Jesu s!“ k iá lto tt az alvóra., am ire a feléb red t gyerm ek így felelt: „E w ig in unseren«

H e rzen “. M ielőtt a szekér kigö rd ü ln e az u d v arró l, szen telt­

vizet vesz a gazda, m a jd az ostornyéllel háro m keresztet rajzoli a földre, a lovak elé, hogy balszerencse ne é rje az úton. A n ap i m u n k á t Isten nevében kezdik.

Ebéd előtt és u tá n asztali áld ást m ond a család. A rö ­ vid fo rm u lák kiveszőben v an n a k , m in d in k áb b a m ia ty á n k lép>

előtérbe. H a véletlenül tö b b n ek terítettek , m int a h á n y a n v a n ­ n ak, az t m on d ják ,: „T áis k h á a t holt fián H a a n Je issu “. Mi­

előtt a k en y e ret m egszegnék, a kés hegyével három keresztet k arco ln ak rá. A gyerm ekek tréfás versikét is tu d n a k erre:

Laap, á selmáit ti aun, Kaut Vooda, Kaut Soon.

Laap, holt ti kaunzi Waucliar aun.a

Az estharangszó a n ap végét jelzi: „G elobt sei Jesus C h ristu s !“-szal lá m p á t g y ú jta n a k , m ajd e lfo g y a sz tjá k a v a ­ csorát. A fá ra d t em bereken csak h am ar erőt vesz az álm os­

ság. L eg h a m arab b a g yerm ekek ásítoznak. H a az a n y a ezt észreveszi, k ereszttel jelöli meg szá ju k a t. Aki lá to g a tó b a n volt a család n ál, az most m ár eltávozik, m ondván: „K uodi N oeht schlofz x u n t“, am ire így felelnek: „Ais aa, w a u n z R ou­

tes W üü (l)n is“. A n ap o t im ával z á rjá k . K i-ki szenteltvizet vesz és nyugovóra tér.

5. VASÁR- ÉS Ü N N E PN A P.

A vasár- és ü n n e p n a p elsősorban a tem plom é. Régen, am ikor még szószerint v ették az egyház azon rendelkezését, hogy vasár- és ü n n e p n a p szolgai m u n k á t végezni nem sza­

bad, m ár előzőleg m indent elkészítettek. M egvették a húst, m egtisztíto tták a zöldséget, a k o n y h á b a elegendő m ennyiségű a p ró fá t h o ztak stb. A kocsis is úgy igyekezett, hogy d u rv a m u n k át ne végezzen.

8 Feljegyeztem 1931. ápr. 19-én (Weber Teréz, 46 éves).

21 V asárnap délelőtt a legfontosabb teendő a m isehallgatás.

r jó v al a beharangozás előtt, ünneplőben, olvasóval és im a- k >nyvvel a kezében ki-ki a tem plom ba siet.

K özbevetői eg m egem lítjük, hogy a gyerm ekek a h a ra n ­ gok szav át így értelm ezik:

Pim, paum,

Ta Pfauff is kraunk, Ti Käichin Iáit,

Ti Khuu schrait: muu.1

Ha mégis v alam ely fontos dolog m egakadályozna vala- abban. hogy vallásbeli kötelességét teljesítse, ak k o r csak

• ad ja el a következő form ulát, és az őran g y al m ajd h ely et­

tesíti a m isén:

Heiliger Schutzengel mein.

Geh’ statt mir in die Kirche ein, Stell’ dich hin auf meinen Ort Und hör’ du an das Gotteswort.

Und hör’ du an die heilige Meß’, Daß auf mich Gott nicht vergeß.3

A tem plom ban m ind en k in ek m egvan a m aga helye. Jo b b ­ ít ülnek a fé rfiak , b alo ld alt az asszonyok. Az iskolásgyer­

ek részint a szentélyben, részint azon kívül, a rács előtt i vezkednek el. A m enyasszonyok és az eladó leán y o k a bal- di m ellékajtónál, az ú. n. „P ra u tw in g l“-b an (B rautw inkel) nak. A kóruson levő legényeknek így m integy a lk a lm u k

!ik a rra , hogy k ed vesükre egy-egy p illa n tá st vethessenek, orgona m ögötti hely et leg in k áb b a vőlegények kedvelik ólag azért, hogy a kihirdetésnél el ne p iru lja n a k .

N agym ise u tá n k ö vetkezik az tebéd. A gyerm ek ek n ek nte előbb szám ot k ellett ad niok arró l, hogy m iről is szólt édikáció. H a nem tu d ta k m egfelelni, nem k a p ta k ebédet.

> evangélium olvasást m inden körü lm én y ek között megkö- v-etelték a szülők. Aki elm ulasztotta, a n n a k d élu tán nem volt kim enője.

a Feljegyeztem 1930. nov. 16-án (néhai Schweitzer Jánosné szüi.

íUjyer Magdolna, 74 éves).

22

A vecsernye (Seegn) m integy kiegészítése a miséne Ezen jo b b á ra csak az asszonyok és az öregem berek veszne részt.

A fiatalság v asár- és ü n n ep n a p o n szórakozni ak a r. II elsősorban a tá n c ra gondolunk. N incs igazi ünnep tán c né k ü l, ahol öröm van, ott tán c is van. B udaörsön bőségese v a n alk alm a a fia ta lsá g n a k erre. Á dventet és a nagyböjté kivéve m ajd n em m inden vasár- és ü n n e p n a p táncolnak. R gén bezzeg nem így volt ez. H a táncolni a k a rta k , előbb a pl bánostól k ellett engedélyt kérniök. A vecsernye u tá n a kocsir előtt g yülekezik a fiatalság. A ddig v á rn a k , m íg m egszólal zene, a z u tá n b e tó d u ln ak a tánchelyiségbe, és k ezdetét vés a tánc, am ely legtöbbször az éjsza k áb a n y ú lik . Az estharan^

szó h a jd a n egy csap ásra véget v etett m inden m u latság n ál p illa n ato k a la tt k iü rü lt a helyiség. A ki utolsónak m ara d t, a:

csúfosan ,,sep rű “-nek (Peesn) nevezték.

6. VALLÁSOS SZELLEM , V A L L Á SE R K Ö L C S I NEVELL ÉS VALLÁSOS EG Y E SÜ LE TEK .

B udaörs o ly an vallásos község h íré b e n áll, am ely példái szolgálhat az egész k ö rn y ék n ek . H ogy a vallásos szélién m ár a m ú ltb a n is ilyen volt, arró l ta n ú sk o d n a k a Canonic visitatiók. Kom oly kifogások nem m erü ltek fel, m indig éli:, m éréssel szólnak a népről. L ássunk n é h á n y szem elvény

„P opulus est devotus, in Ecclesia frequens, P arochi em ende five r e v e r e n s ... P arochiani plus am ore q u am tim ore regun t u r . . . 'a „Incolae . . . devoti, ac freq u en tes s u n t in processit:

nibus dom esticis et fu n e rib u s“.b „P opulus est satis devotu et in Ecclesia freq u en s“.c „P opuli h u ju s c a ra c te r in genere es bonus. E rg a P arochum in genere reverens et obediens“.d

M ár az eddigi n éh á n y fejezetből is lá th a ttu k , hogy v allásn a k m ilyen nagy szerepe van, m ennyire átszövi az nap i program m ot. A m u n k a m ellett álla n d ó a n ott v an a va lás m agasztos világa, am ely felemeli az em bert a h étk ö zn ap

8 Can. vis. 1756.

b Can. vis. 1780.

c Can. vis. 1811.

d Can. vis. 1821.

23

! M *1. A g yerm ekek ilyen légkörben nevelkednek, és am int . y já k az otthont, sok vallásos szokást visznek m agukkal, m á r az iskolára h á ru l az a fe la d at, hogy ezeket k iíe j- i( ssze, tu d a to sa b b á tegye.

\ leánynevelés terén áldásosán m űködnek az irgalm as nővérek, a k ik 1884-ben telep e d te k le B udaörsön. A szigorú nevelés m iatt eleinte nem nagyon lelkesedtek é rtü k a szülők,

1 c sa k h am ar lá ttá k , hogy odaadó m u n k á ju k b ó l m ennyi á l­

ak ad . A zóta m indenki szeretetébe fogadta őket. Az ir­

ha is nővérek olyan példás szervezetbe tö m ö ríte tté k a női é ságot, am elynek k eretén belül m indenki k o rá n a k meg-

m eg k ap ja m indazt, am ire lelkiekben szüksége van.

ayok négy tá rsu la to t alk o tn ak , am elyek a következők:

t [gyerm ekség T á rsu la t (5—9 éves korig), Ő rangyal T ár- dar (9-—12), E u ch a risztik u s T á rs u la t (12— 15) és M ária T ár-

; o (15 éves kortól a házasságig). G y ű léseik et m inden vasár- aiep n a p d élu tán az iskolában ta rtjá k . A leán y o k vise- m nepi alk alm ak k o r festői. Az egyes csoportok tag jai Mária leányok kivételével, a k ik fekete ,,Ja n k e r" -t, kék /■ r y á t és fehér k ö tén y t viselnek — hófeh érb en jelennek n ag y gondddal v asalt ra k o tt szoknyát m ár sok idegen m egcsodálta.

\ f i úk n ag y része a p ap sá g vezetése a la tt álló S zívgárda tagja.

Meg kell em lékeznünk az iskolai színielőadásokról is, k ét az a p á c á k m ár kezdettől fogva felk a ro ltak . K ará- kor és fa rsan g id ején vallásos tá rg y ú d a ra b o k a t já tsz a t- növendékeikkel, hogy az em berek figyelm ét a nem es ra irá n y ítsá k . A háb o rú u tá n i években a fiúiskola is k posolódott ebbe a m unkába.

fe ln ő ttek vallásos egyesületei közül m egem lítjük az gyleteta és a Szent Vince egyletet. Az u tóbbi kebelébe

• tagok szociális téren apostolkodnak.

'makönyve: Sammlung von Gebeten und Liedern zum Gebrauche tr verein« bei Anbetung des Aüerheiligsten Sakramentes. Vom Al- ar erein in Budaörs, 1927.

Végül szó lju n k a lelk ig y ak o rlato k ró l is, am ely ek et k

tíz évvel ezelőtt az irgalm as nővérek h onosítottak meg. Eleim

a p ilisesabai la z a ristá k ta rto ttá k ezeket, h ét év óta azonbü

Bécsből jö n n ek az előadók. F é rfia k szám ára két évvel ezelc

v á lta k rendszeressé.

7. AZ EG Y H Á Z I ÉV.

(az 1931/32. polgári év alapján)

K arácsonyi ü n n ep k ö r.3

A d ven t.

Az egyházi évet a k arácso n y ra való előkészület ideje, a z ádv en t vezeti be.

A ki csak teheti, h a jn a li m isére megy. R égebben a g y er­

m ekeknek is a szülőkkel kellett tarta n io k . A fé rfiak , m ielőtt az ,,O ra a d i“-ra in d u ln án ak , rendesen egy p o h árk a p á lin k á t isznak. A m ódosabb g a z d á k azelőtt a k á n to rró l sem feled­

keztek meg; figyelm ességből egy-egy üveg p á lin k á t, „O raad i- schnops“-ot ju ta tta k neki.

A k arácso n y i ü n n ep e k et megelőző kilenc nap o n az ú. n.

„H erbergsucherinnen“ já rn a k im ádkozni a fa lu b a n .2 E rre a szép ádv en ti szokásra 1898-ban egy pesti asszony, özv.

S chw arz Józsefné h ív ta fel a b u d aö rsie k figyelm ét. Az első csoportot még u g y an a b b an az évben G an zm an n F lórisné szül.

W endler Rozina szervezte. Ma kb. hét-nyolc v an belőlük.

M inden csoport kilenc tagból áll. A csoportot vezető asz- szonynál v an a szállást kereső Szent C saládot ábrázoló kép, m elyet az, kendőbe csav arv a és szíve tá já n ta rtv a hoz m agá­

val. M indennap m ás-m ás taghoz m ennek. A so rrendet S zep­

lőtelen fogan tatás n a p já n , sorsolás ú tjá n á lla p ítjá k meg. Az ájtato sság o k at egy im akönyvecske szerint végzik.b

a Az egyházi évet Neugart szerint három ünnepkörre osztottam.

Vö. Neugart, Alfons: Handbuch der Liturgie, i. k. Einsiedeln (1926).

b Ave -r Maria! Geistlicher Krippenbau oder fromme Übungen für die heil. Advent- und Weihnachtszeit. Umgearbeitet nach einem alten

Büchlein vom Jahre 1721. von Schw. M. P. Innsbruck, 1922.8

26

A jám b o r asszonyok cso p o rtját m in d en ü tt n agy önmiiM v á rjá k . M ielőtt betérn én ek valahová, a következő szénákká k érn ek bebocsátást: „G elobt sei Jesus C hristus! D ie .<

F am ilie sucht H e rb erg e“. E zu tá n a szentképet vivő a háziasszonyhoz fo rd u l és így szól:

O Freundin, nimm sie auf in ihrer kalten Wanderschaft!

Die schönste Mutter Jesu in ihrer unbefleckten Muttersch ' Verehr’ sie aber nicht nur heut’ und morgen,

Sondern hilf beständig ihre Ehr' besorgen.3

A háziasszony erre így felel:

Sei gegrüßt, o Jungfrau rein,

Mit Freuden nehm" ich Dich in meine Wohnung ein, Verehren will ich Dich von ganzem Herzen,

Verlaß auch du mich nicht in meinen Todesschmerzen.13 3

U tá n a bev o n u ln ak a szobába, elhelyezik a képet t á r “-ra, leb o ru ln ak előtte, és m egkezdődik az ájtatossá

M utatóba k ö zlü n k n é h á n y ájtatossági re n d e t:4 a I - üdvözlégy, kilenc m ia ty á n k (három a S zent C saládhoz kegyelem ért, három isteni áldásért), egy litá n ia (a i ■ C v ag y Szent József litá n iá ja), egy olvasó (a Josefi-Rosei ■ v agy a Z w ölf-S ternen-R osenkranz),c egy m ia ty á n k

h a lt ta g tá rsa k é rt v ag y a m eghalt rokonokért,

Fiái a ty á n k (a Szent C saládhoz, kegyelem ért, isteni áldást h á n y M ária-ének, egy olvasó (a Josefi- v ag y a Zwc nen-R osenkranz).

ss

a—b Ave + Maria! Geistlicher Krippenbau stb. 60. /1.

c A Josefi- és a Zwölf-Sternen-Rosenkranz már alakjára eltér az általánosan ismert olvasótól. A Josefi-Rosenkranz 60 szí (mert Sz. József 60 évig élt). Ezek 15, 4—4 szemből álló szaka:

lanak. Minden szakaszban 1 fehér (a fehér szín Sz. József szűzes lenti) és 3 kék (a kék szín Sz. József mennyei szemlélődését szem van. Az olvasó végén levő érem Sz. Annát, ill. Sz. Józse' alva zolja. — A Zwölf-Sternen-Rosenkranz mindössze 15 szemből áll szór 1 + 4 szem). Az érem Krisztust, ill. Szűz Máriát ábrázolja, <>

különleges olvasókat Bettelheim Miksa pesti (Vilmos császár-ú árúkereskedőnél szerezték be. Használati utasításokról a Bag<

nyomda gondoskodott. A röplapok címe: Der Zwölf-Sternen kranz, auf die Meinung Sr. Heiligkeit Pabst Pius IX. empfohlen 1862. Druck von Martin Bagó und Sohn. — Das Josephs-Rosenk an--'.

(Bagó.)

27 Szent Józsefhez (im akönyvből), kilenc m ia ty á n k (három Szűz M áriához, háro m Szent Józsefhez, három a h o ltak ért), az olvasó.

A következő napon m ás tag h áz á b a m ennek. íg y folyik ez k arácso n y estig. Ahol u to ljá ra já rn a k , ott G yerty aszen telő Boldogasszony n a p já ig m a ra d a kép. A család m egőrzi, és egész n ap olajm écsest éget előtte. A csoport m inden szom ba­

ton ú jb ó l m egjelenik, hogy a teljes ájtatosságot elvégezze.

Szent Borbála.

Szent B orbála n a p já n gyüm ölcsfavesszőket (cseresznye, m an d u la, b a ra c k stb.) tesznek egy p o h á r vízbe, hogy k a r á ­ csonyig k ih a jts a n a k .5 E rrő l a ma m ár színtelen szokásról az öregek többet tu d n a k . A „B arb arazw eig “-ért h a jd a n á b a n n a p ­ felkelte előtt m entek.6 A vesszőket nem v á g tá k , hanem tö r­

ték. Míg m anapság á lta lá b a n tetszésszerinti szám út tesznek a p o h árb a, addig régebben re n d szerin t h á rm a t (S zenthárom ­ ság).7 Ha az éjféli mise előtt h a jto tta k ki a vesszők, bő g y ü ­ m ölcsterm ést v á rta k , ha u tá n a , rossz term és volt k ilá tá sb a n .8 A szentségek felvétele n élkül a jó kato lik u s nem a k a r m eghalni. A zért fohászk o d n ak a n n y ia n Szent B orbálához, a h irtelen h alál ellen való p a tró n u sh o z a n a p -n a p u tá n , és k ö z­

b e n já rá sá t kérik, hogy a szentségek felvételére még legyen elegendő idejük. Egy általán o san ism ert B orbála-im ádság a k ö ­ vetkező:

Heilige Barbara, du edle Braut, Mein Leib und Seel’ sei dir vertraut, Sowohl im Leben als im Tod Komm’ mir zu H ilf in meiner Not;

Hilf, daß ich vor meinem letzten End’

Empfang’ das hl. Sakrament.

Bei Gott mir so viel nur erwerb, Daß ich in seiner Gnade sterb’.

Den bösen Feind weit von mir treib’.

Wenn sich die Seel’ vom Leib abtrennt, So nimm sie auf in deine Händ’.

Behüte sie vor Höllenpein

Und führ’ sie in den Himmel ein.1)9 a Yö. Kerler 346. 1., 358. 1., 559. 1.

b Feljegyeztem 1931. febr. 12- én (Braun Jánosné szül. Weber Te­

réz 45 éves).

28

S okan lefekvés előtt csak en n y it m ondanak:

In mai Päit trit i, Sankt Parpara, i pit ti, Laus mi näit schtäam,

Pis is hailixte Sakramaint tes Oltoas empfaunga hop.8 *

Szent Miklós.

D ecem ber 5-én este a gyerm ekek p ártfo g ó ja ,15 a jó M ik­

lós p ü sp ö k b e já r ja az egész világot, és beköszönt m indenhová, ahol g yerm ekek v annak.

A „N igloo“10, jóllehet a szent nevét viseli, nem jám b o r képű. Ö rd ö g álarca és b á rá n y b ő r su b á ja van, kezél>en pedig nagy láncot csörget.11 * B udaörsön a szem m el is lá th a tó M iku­

lások egyre ritk á b b a k , m ert a szülők, okulva a m últ ta p a s z ­ talatain , m ár nem ijesztgetik a g yerm ekeket. N oha jól tu d ­ já k a kicsinyek, hogy a szülők úgysem engednék be a szo­

b áb a a v ad k ü lse jű M ikulást, mégis re tte g n ek tőle. A köv et­

kező kis vers állandóan a fü lü k b en cseng:

Ta Nikolaus isa praafa Maun,

Täa prinkt ti praafm Khinda, wosa khaun, Ti Schlimi lausta laufa,

Ti suln ina pain X. Y. Kraisla wos khaufa.c12

Azokról a gyerm ekekről, a k ik szótfogadnak, és az esti im ádságot még egy m ia ty á n k k a l is m eg to ld ják ,13 a M ikulás nem feledkezik meg. A páik, g y erm e k k o ru k b a n az ú. n. ..Bet- holz“-ra 14 vésték az elvégzett im ádságok szám át.

É jjel a jó M ikulás édességekkel tölti meg az a b la k b a h e­

lyezett cipőket v ag y tá n y é ro k a t. Rossz g y erm ek ek n ek csak virgács ju t.15

8 Feljegyeztem 1951. jan. 21-én (Hauser Károlyné szül. Ostfolk Mária, 55 éves).

b Vő. Kerler 190. 1. — Katona Lajos irodalmi tanulmányai. Buda­

pest, 1912. 2, 516. 11.

c Feljegyeztem 1951. ápr. 12-én (özv. Weber Józsefné szül. Weber Teréz, 65 éves).