Zelovich Kornél: Budapest közlekedése (1928–1932)

2. szám

——139—— 1940

számadataiból kitűnik. 1938-ban átlag ismét jóval magasabb értékű ékszereket adtak be a vagyonmentőbe, mint a megelőző években.

Az ékszerek és egyéb ingóságok mennyisé- gének és értékének egymásközti Viszonya az

megszokottnál lényegesen elütő képet. 1930- ban az egyéb ingók elnevezése alatt Össze- foglalt "tárgyak átlagos értéke jóval megha—

ladta az árverésre került egy darab ékszer

átlagos értékét, holott ez a tünet az 1925——

1938. évek folyamán egyszer sem fordult elő. Nyilvánvalónak látszik, hogy a gazda—

sági válság előszelének hatása alatt a nagy—

közönség eleinte még ragaszkodott az érték- állónak tartott ékszereihez s egyéb, nagyobb értékkel bíró közhasználati tárgyait bocsáj- totta árverésre. És valóban, ha, megnézzük az árverésre beadott tárgyak jegyzékét, egyre nagyobb mennyiségben találunk azok sorában értékes szőnyegeket, szőrmebundá:

kat, festményeket, jobb ruhadarabokat stb.

Az 1931. év nehézségei által fokozottabban támasztott megélhetési zavarok azonban még további áldozathozalalra kényszerítet- ték az arra szorulókat s ebben az évben egyre inkább kényszerültek ———— másnak hiá—

nyában ékszereiktől stb. megválni. Éb—

ben az évben nagyon felugrik az elárverezett

arany—, ezüsttárgyak és ékszerek száma, összes és átlagos értéke és szembeötlően visszaesnek az egyéb ingóságok hasonló adatai. Az árverés alá kerülő tárgyak adat—

sorai az ezt követő években minden vonat—

kozásban fokozatos, néhol hullámzó vissza—

esést mutatnak, s az 1938. évben —— amint

azt fenntebb érintettük ——-— a magasabb át—

lagértéki'í ékszerek ismét fokozottabb mér- tékben kerültek árverés alá.

A zálogkölcsönmozgalomnak fentiekben tárgyalt 14 éves adatsorai bizonyos vonat—

kozásokban rávilágítanak a mozgalom von—

zási körébe került társadalmi rétegek va- gyoni helyzetére s az általános gazdasági helyzet által támasztott életkörülményeire.

Ezekből a számokból —— kellő mérlegelés, után az eladósodottságra s a megszorult- ságra is következtetni lehet. Az adatok hul-

lámzása az utolsó évekre, különösen 1938-ra

az érintett néprétegek hitelviszonyainak kedvezőtlen alakulását mutatja, az erősbödő forgalom arra enged következtetni, hogy a zálo'gházakat a jövőben ismét sokan fogják felkeresni. Ez a tünet fokozottabban indo—

kolttá teszi azt, hogy a zálogintézetek műkö- désének a súlypontja a szociális elgondolá—

sokon nyugodjék.

Gidófalvy Elemér dr.

IRODALMI SZEMLE

Könyvismertetések. —— Chronigue de livres.

(C'est le Journal de la Société Hongroise de Statistigue gui rend compte en frangats, dans sa ,,revue (les publications hongroises", des ouvrages statistigues publie's en Hongrie.)

Zelovich Kornél : (1928—1932).

Cornélius Zelovich: La circulation á Budapest (1928—32).

Statisztikai Közlemények. (Szerkeszti Illyefalví I. La jos dr.) 67. kötet, ?. szám. Kiadja: Budapest székes- főváros Statisztikai Hivatala.

Publications Statistígues (rédigéus sous la direction du Dr Louis I. Illyefalvi.) 671! volume, ne 2. Publiées par le Bureau de Statistioue de la Ville de Budapest.

Budapest, 1934. 114 l. — p.

Budapest közlekedése

A szerző értékes művének bevezető részében megállapítja, hogy Budapest távolsági közlekedé- sénél a szeniéiyforgalomban legnagyobb a szerepe a vasúti közlekedésnek, az áruforgalomban pedig a vasút mellett a dunai hajózásnak is nagy jelen- tősége van. A gépjárómüvek különösen a környéki áruforgalomban játszanak nagyobb szerepet. A kő—

tet következő fejezetei Budapest áruforgalmi adatait ismertetik. A háború előtti években a fővárosba

évenként mintegy 10 millió tonna árut szállítottak, az 1932. évben azonban már csak (i'ö millió tonna áru került a fővárosba, ennek Si'öno-át a vasutak, 18'5%—át pedig a dunai hajók szállították. A köz- úton érkező áruk mennyisége ugyanakkor 650 ezer tonnára tehető. A mű részletesen ismerteti a fővá—

rosi pz'llyaudvarok személy és teherforgalmának adatait, majd áttér a környék forgalmának ismer—

tetésére. Megállapítja, hogy a környékket való kőz—

iekedésben a l'iagyvasút és a helyiérdekű vasút mel- lett a gépjáróművek és a hajózás is nagy szerepet játszik. Az 1932. évben a főváros környéki forgal—

mában 96'5 millió utas utazott, ugyanakkor a tá—

volsági forgalom ? millió utast számlált. A követ- kező fejezetek Budapest helyi közlekedését elemzik.

A fővárosban az 1932. évben 279'4 millió utas vette igénybe a szállítóeszközöket, ezek közül 252 millió utas a közúti vasúton utazott. Részletesen vizsgálja

2. szám

a szerző az utasforgalom nagysága és a lakosság száma közötti viszonyt, majd a forgalmat havon—

kínt részletezi. Külön fejezet foglalkozik a Beszkárt üzemi és forgalmi teljesítményével és

gazdasági eredményeivel. Bőven tárgyalja a kis- szakasz—rendszer életbeléptetésének szükségességét és annak gazdasági eredményeit, majd áttér a fő- városi autobuszforgalom ismertetésére. Megálla—

pítja, hogy az 1932. évben az autobuszok 26'2 mil—

lió utast szállítottak, majd kitér a közúti vasút és az autobusz egymáshoz

a vállalat

való viszonyára is. Az utolsó fejezetekben a Budapesten építendő gyors—

vasút kérdésével foglalkozik és kijelöli azokat az útvonalakat, amelyek alatt a gyorsvasutat meg le—

hetne építeni. P.—H. M, br. (Ir.

Schuler Dezső dr.: A hatósági nyílt szegény—

gondozás Budapesten.

Dr Désire' Schuler: L'Assistance publigue de Budapest.

Statisztikai Közlemények. (Szerkeszti Illyefalvil. Lajos dr.) 75. kötet, 1. szám. Kiadja: Budapest székesfőváros Statisztikai Hivatala.

Publicatious Siaiistigues (rédigées sous la direciion du Dr Louis I. II ly efalvi). 75: volume, no I. Pubii cati'on du Bureau de Statistigue de la Ville de Budapest Budapest, 1939. 79 1. _ p.

A könyv a budapesti hatósági szegény—

gondozás fejlődését ismerteti. A szegénygondozás mint közigazgatási ág Budapesten az ötvenes évek—

ben jelentkezik először, de még nem a mai érte—

lemben, mert ekkor csupán a lelenceknek, árvák—

nak és a munkaképteleneknek intézetben való elhe- lyezését jelentette. Ez volt a zárt szegénygondozás, szemben a mai nyilt sz—egénygondozással. A háború előtti időkig a nyilt szegénygondozást az egyház s a különböző karitativ egyesületek intézték, bár a pénzzel való segélyezésből a főváros is kivette a részét. A háborús években a természetbeni segélye—

Zések egész sorára volt szükség, s segélyezések- ben még a háború első évben is 88 ezer gyermeket és felnőttet kellett részesíteni. Az ame- rikai és más külföldi segélyakciókat a főváros kar—

öltve bonyolította le a jótékony egyesületekkel. A huszas évek konjunktúrás időszaka enyhítette a helyzetet, de 1925 után a szegénygondozás egyre súlyosabb terhet rótt a fővárosra. 1927—ben 20 ezerre, az 1932. évben pedig már 184 ezerre eme]- kedett a segélyezésre szorulók száma, ami azt je—

lentette, hogy a főváros lakosságának 18'1%—a tá- mogatásra szorult. A nyilt szegénygondozás általá-

nos elve az, hogy amennyiben csak lehetséges, a támogatásért (pl. ebédjegy) valami csekély ellen- értéket kívánnak meg, hogy a teljes ingyenes szol—

gáltatások ne tegyék munkakeriilőkké a kereset—

képeseket. Ezt a célt szolgálta az 1932-ben beveze- tett inségmunkák rendszere is, amelynek keretében 5 ezer keretsetképes ínséges! foglalkoztattak. 1934-

utáni

————140—-— 1940

ben átszervezték a szegénygondozást az Országos

Stefánia Szövetség, a Magyar Vöröskereszt Egylet és a Szociális Misszió Társulat bevonásával. Ebben az évben Budapest lakosságának 12'1%t-a volt in- séges, összesen 126 ezer ember, akik 12 millió pen—

gőjébe kerültek a fővárosnakAhatósági nyilt sze—

génygondozás súlyos terhet jelent, mert a háború előtti zárt szegénygondozás keretében csupán a munkaképtelen—exkről kellett gondoskodni. A há—

ború befejezése óta azonban a segélyezésre szoru- lók zömét a keresetképes munkanélküliek nagy tö—

mege teszi.

A könyv több táblázatos kimutatást tartalmaz az inségxetsek nem és korszerinti megoszlásáról, va- lemint a keresetképes munkanélküliek számának

az alakulásáról. Sz. G. dr.

Schuler Dezső dr.: A hajléktalanság kérdése a székesfővárosban.

Dr Désire' Schuler: Le probléma des sans-abri 21, Budapest.

Statisztikai Közlemények. (Szerkeszti Illyefalvil, Lajos ár.) 76. kötet, 1. szám Kiadja: Budapest székesfőváros Statisztikai Hivatala.

Publications Siaiisiigues (rédigées sous la direction du Dr Louis [. Illyefalvi). 765 volume, 110 1, Publi- caiíon du Bureau de Statisiigue de la Ville de Budapest.

Budapest, 1935. 163 l. — p.

Schüler Dezső dr., a fővárosi lakásügyek ala—

pos ismerője, e munkájában statisztikai adatok sűrű idézésével foglalkozik Budapest lakásproblé- máival. Budapestet mindíg jellemezte a lakáshiány s csupán az 1930-as években lehetett e téren egész- séges fejlődést megállapítani, amelyet azonban az egyre súlyosbodó gazdasági válság kibontakozásá- ban mindinkább akadályozott. A főváros lakossá- gának bevándorlásból keletkező nagymérvű szapo- rodása már a kiegyezés körüli években erős túl- zsúfoltságot, sőt hajléktalanságot eredményezett.

Ezt az is mutatja, hogy a BO—as és SO—as években ismételten pusztított a kolera Budapesten. A fő- város tervszerű intézkedései ez időkben csak szűk—

séglakások építésére irányultak; az olcsóbérű kis- lakások szaporítását megfelelő magántexve'kenység híján csupán jóval a háború után kezdte meg a főváros. Kényszerítőleg hatott a főváros e tevé—

kenységére az a körülmény is, hogy a lakások sza—

bad forgalmát korlátozó háborús intézkedéseket 1926—ban feloldották s a háztulajdonosok a kése- delmes fizetőknek olyan tömegét lakoltatták ekkor ki, hogy az ilymódon hajléktalanná váltak szá- mára új szükséglakásokat kellett építeni. A szűk- séglakások építését a főváros, az olesóbérű kis- lakásépítést pedig nagybankok vállalták el s 1929 végéig,[ be is fejezték azt. A különböző bódételepek 1935-ig részint megszűntek s azok, akik szükség- lakásban már nem voltak elhelyezhetők, lakbér- segélyben részesültek Nagyjelentőségű volt a MAB] által 1933-ban folyósítottkölcsönből nyugati