A parasztság árukeresletének fejlődése

17  Download (0)

Full text

(1)

FENYÖ IMRE —— ZALA FERENC:

A PARASZTSÁG ÁRUKERESLETÉNEK FEJLÖDÉSE .

Az elmúlt több mint tíz esztendő alatt a földosztás, a termelőszövetke—

zeti mozgalom fejlődése, valamint a mezőgazdasági termelés fejlesztése ér- dekében hozott intézkedések nyomán a parasztság életszínvonala —-— a há—

ború előttihez képest —— jelentős mértékben emelkedett. Különösen nagyot nőtt a korábbi, hatalmas tömegeket kitevő agrárproletárok és kisparasztok életszínvonala. A parasztság nagy tömegét érintő életszínvonalemelkedés megnövelte a parasztság áruvásárlásait, a falusi áruforgalom gyors ütemben emelkedett. Az elmúlt években olyan áruk vásárlása is elterjedt falun, ame- lyeket azelőtt alig vettek, vagy amelyekhez csak a parasztság jómódú rétege tudott hozzájutni. Az áruforgalom e sajátossága azonban még korántsem bontakozott ki a maga teljességében. A mezőgazdaság szocialista átalakulása még jelentős változásokat eredményezhet.,

A paraszti árukereslet már volumenénél fogva is igen jelentős ténye—

zője az áruforgalomnak. Hazánk lakosságának közel 40 százaléka egyéni vagy termelőszövetkezeti paraszt. További kb. 10 százaléka, bár bérből és fizetésből el (állami gazdaságban, gépállomáson stb. dolgozik), de életmód—

jánál fogva, igényei lényegében a parasztságéval azonosak. Mindehhez még figyelembe kell venni, hogy a falusi családok egy részénél a pénzjövedelmek forrása ugyan különböző (az eredeti paraszti jövedelmekkel keverednek a bér és fizetés jellegű jövedelmek), de e jövedelmek felhasználása éppen a család hagyományai, szokásai alapján paraszti jellegű. (Kismértékben ennek ellentétes tendenciája is megfigyelhető.)

Mindez indokolja a parasztság árukeresletének tanulmányozását, az arra ható tényezők vizsgálatát. Külön kérdés annak kutatása, hogy a ter—- melőszövetkezeti mozgalom fejlődése hogyan befolyásolja a paraszti áru- keresletet. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos tapasztalatainkat foglaljuk össze e tanulmányban.

A paraszti árnkerresletet kialakító tényezők

Az árukereslet zömében az áruforgalom adataiban tükröződik. Olyan árufox galmi adatokkal azonban nem rendelkezünk, amelyek kizárólag a pa- raszti vásárlásokat tartalmazzák, mert a falusi kereskedelemnél nemcsak parasztok, hanem bérből és fizetésből élők is vásárolnak, és ugyanakkor a paraszti vásárlók áruszükségletük jelentékeny részét a városokban szerzik

(2)

880 _ FENYÖ IMRE—IATA FERENC

be. Ezért a paraszti kereslet kutatása során az adatokat úgy kell csoporto—

sítanunk, hogy azok legalább a legjellegzetesebb tendenciákat tükrözzék.

Elsősorban a földművesszövetkezeti kereskedelem adataiból következ- tethetünk a paraszti árukeresletre. A földművesszövetkezetek kiskereske—

delmi forgalma ugyanis jórészben a paraszti vásárlásokat tartalmazza. Négy év alatt (1952—1955-ig) az egész kiskereskedelmi áruforgalom 44,8 száza—

lékkal nőtt. Ugyanezen idő alatt a földművesszövetkezeti kiskereskedelem forgalma 102,3 százalékkal, tehát több mint kétszeresére emelkedett. A gyor—

sabb ütemű növekedés nemcsak a viszonylag alacsonyszintű 1952-es évhez képest következett be, hanem azóta is minden évben megfigyelhető. Például addig, amíg 1955—ben az egész kiskereskedelmi áruforgalom az előző évhez képest mintegy 5 százalékkal emelk dett, ezen belül a földművesszövetke—

zeti kiskereskedelem forgalma l4,6 síázalékkal nőtt. (A földművesszövetke—

zeti forgalom ilyen nagymértékű emelkedésében természetesen a falusi bolthálózat kiépülése, szinvonalának emelkedése és ebből következően a vá—

rosok kereskedelmi szívóhatásának csökkenése is közrejátszott. Az állami és a földművesszövetkezeti kereskedelem közötti területrendezés forgalmi ki—

hatása azonban elhanyagolható, az itt említett növekedési tendenciát lénye—

gesen nem befolyásolta.) '

Hasonló az irányzat, ha az ipari és a mezőgazdasági jellegű megyék for—

galmát hasonlítjuk össze. (Bár mind a két területen keveredik a parasztság és a bérből és fizetésből élő fogyasztók vásárlása, azonban vitathatatlan, hogy a terület jellegénél fogva a mezőgazdasági területeken sokkal erőtel—

jesebben érvényesül a paraszti kereslet, mint a bérből és fizetésből élőké;

A tendenciák tehát világosan kimutathatók.)

A bolti kiskereskedelmi forgalom alakulása-

az ipari és a mezőgazdasagi jellegü megyékben (1953—1955)

AZ 1954. évi I AZ 1955i éVl AZ 1955 évi

Megnevezés Érgalom fiát;;lorgvaz

az 1953. évi százalékában _; "ámókúbm

Ipari megyék ... 11515 12198 105,5

Mezőgazdasági megyék 130,0 14l,8 109,2

A parasztság áruvásárlásának gyorsabb ütemű növekedése tehát az elmúlt éveket jellemző tendenciának tekinthető. Mi tulajdonképpen az alapja ennek? Egészségesnek és szükségszerűnek tekinthető—e az, hogy a paraszti vásárlások gyorsabb ütemben növekednek, mint a bérből és fize——

tésből, élők vásárlásai? _

Az átmenet időszakában ez véleményünk szerint szükségszerű. A fa—

lusi lakosság —- a parasztság — fogyasztása a felszabadulás előtt alacsonyabb _ színvonalú volt, mint a városi lakosságé, és ugyanakkor a felszabadulást követően gyors ütemben nőtt.

Itt nemcsak arról van szó, hogy a parasztság pénzbevételei általában a mezőgazdasági termelés fejlődésével együtt nőnek, hanem ezen belül még gyorsabban emelkedik a vásárlóalapra jutó rész aránya a pénzügyi jellegű kiadások csökkenése miatt.

További tényező, ami a falusi áruforgalom gyorsabb ütemű növekedé—

(3)

A PARASZTSAG ARUKERESLETENEK measa 881

sét indokolja az, hogy jelenleg a parasztság áruvásárlásainak nagyobb há—

nyadát —— mintegy kétharmadát —— az iparcikkek teszik ki, míg a városi la- kosságnál az iparcikkek aránya csak kb. 35 százalék. (Ez temészetesen nem állandó arány.) Ismeretes, hogy az iparcikkek forgalma —- bizonyos szint elérése után — a jövedelemmel párhuzamosan az élelmiszercikkeknél gyor- ! sabb ütemben emelkedik. így a paraszti vásárlásokban nagyobb részt kép—

viselő iparcikkforgalom, a jövedelem emelkedésével párhuzamosan a teljes paraszti áruvásárlások nagyobb növekedésével jár.

A paraszti árukeresletet is alapvetően a vásárlóerő alakítja ki, aminek színvonala, természete sok tényező függvénye. A városi vásárlóerő alakulá—

sát általában az egyenletes szilárd növekedés jellemzi (eltekintve az első öt- éves terv során elkövetett hibák miatti ingadozástól). A paraszti vásárlóerő

—— különösen akkor, amikor még a kisárutermelő gazdaságok vannak túl—

'súlyban —— elég nagymértékben ingadozik, elsősorban a mezőgazdasági ter- méshelyzet következtében. Adott mezőgazdasági termés mellett is azonban központi intézkedésekkel szabályozni lehet a paraszti vásárlóerőt. így töb—

bek között az árutermelésből a begyűjtésre és a felvásárlásra jutó rész ará—

nyával, vagyis a begyűjtési rendszerrel-, a begyűjtési és a felvásárlási árak megállapításával, a jövedelmezőbb termények és termékek termelésére való ösztönzéssel, az állattenyésztés fejlődését elősegítő intézkedésekkel, az adó—

rendszerrel stb. Mindezekkel a lehetőségekkel az elmúlt években az állam elég széleskörben élt is. Ismeretes, hogy az 1953. évet megelőző 2—3 évben alkalmazott intézkedések egy része —- helytelenül — csökkentette a pa— * raszti vásárlóerőt, ami korlátozta a paraszti árukereslet fejlődését, sőt he—

lyenként vissza is vetette.

A hibák kijavítása és a fejlődés elősegítése érdekében tett intézkedések 1953 óta a paraszti árukereslet jelentős emelkedésével jártak. Ehhez kétség—

telenül az is hozzájárult, hogy 1953 óta a mezőgazdasági terméshelyzet ked—

vezőbb volt, s nem volt egy év sem azóta, amikor olyan rossz lett volna a termés, mint például 1952-ben.

Különösen nagy szerepe volt a paraszti vásárlóerő fejlődésében a ter—

melési és a piaci kapcsolatok kiszélesítésének. Az állam különböző intézke—

désekkel megkönnyítette és elősegítette az elmúlt években a parasztság szabadpiaci értékesítését. így 1955—ben például — hozzávetőleges számítá—

sok szerint —— a parasztság pénzbevételeinek körülbelül 30 százaléka szár- mazott szabadpiaci eladásokból, 60—62 százaléka pedig az államnak és a földművesszövetkezeteknek eladott áruból (begyűjtés és felvásárlás). A piaci kapcsolatok kiszélesedését segítette elő az állami és a földművesszövet—

kezeti szabad felvásárlás rendszerének bővitése is. Kedvező felvásárlási fel- tételek, magasabb —— a termelési körülményeknek megfelelőbb ——- felvásár- lási árak alkalmazása és a földművesszövetkezetek értékesítési tevékenysé—

gének fokozása, ugrásszerűen növelte a parasztság felvásárlásból származó pénzbevételeit. Ezt bizonyítja az, hogy 1956. 1. félévben az állami és a föld—

művesszövetkezeti szervek 900 millió forinttal többet fizettek ki begyűjtésre és felvásárlásra, mint 1955 hasonló időszakában.

A termelési és a piaci kapcsolatok fejlődését a szerződéses termelés rendszerének további bővítése és helyenként új alapokra helyezése is elő—

segítette. Az állatnevelési és a hizlalási szerződések, valamint a! különféle növénytermelési szerződések megkötése és teljesítése magasabb és rendsze- resebb jövedelmekhez juttatta a parasztságot.

(4)

882 FENYÖ maa—um FERENC

A vásárlóerő azonban csak egyik tényezője (ha még a legjelentősebb is) a paraszti árukeresletnek. Ezt még számos egyéb tényező is befolyásolja, ezek közül legfontosabb talán a paraszti életmód és szokások, amelyeknek hatása megmutatkozik a parasztság ruházkodásában, lakásberendezésében, a konyhák felszerelésében, a házépítésben stb.

Kétségtelen, hogy a hagyományokat és a szokásokat egyre inkább át—

töri a városi befolyás, a városi életformának a falun való fokozatos elterje—

dése. Ennek hatása különösen a falusi fiatalságnál jelentkezik. A különbsé—

, gek eltűnése fokozatosan, hosszú idő alatt megy végbe. így még sokáig szá—

molni kell a munkások és alkalmazottak, valamint a parasztság eltérő fo- gyasztási szokásaival.

Különbség van az árukeresletben azért is, mert a parasztság élelmiszer—

szükségletének nagyobb részét saját termeléséből fedezi, míg a Városi lakos—

ság azt majdnem teljes egészében vásárolja. Hozzávetőleges számítások sze- rint a parasztság élelmiszerfogyasztásának körülbelül 80 százaléka szárma—

zik saját termeléséből és csak 20 százalékát vásárolja. Ezzel szemben a vá—

rosi lakosság élelmiszerszükségletének átlagosan legfeljebb 6—7 százalékát fedezi saját termeléséből (házikert, állattartás stb.), a zömét üzletekben vagy a piacon veszi meg. Főként ezért is az egy paraszti lakosra eső áruvásárlás jóval alacsonyabb, mint az egy bérből és fizetésből élőre eső (jelenleg ennek csak körülbelül 48—50 százaléka). Ezen belül nagyobb a különbség az élel- miszervásárlásnál, kisebb az iparcikkvásárlásnál. (Ez utóbbi körülbelül 10—- 15 százalékkal kisebb csak, mint a bérből és fizetésből élőknél.)

Természetesen nem azonos az iparcikkek iránti kereslet összetétele sem.

Elég, ha megemlítjük azt, hogy a parasztság gazdasága állagának fenntartá—

sához, továbbfejlesztéséhez beruházni kényszerül, különféle munkaeszközö—

ket vásárol stb. Mindezek a városi lakosság árukiadásait lényegében nem

terhelik.

M HW!

A paraszti árukereslet sajátosságainak megismeréséhez a legegyszerűbb módszer, ha egybevetjük a városi lakosság árukeresletével, és megállapítjuk a leglényegesebb eltéréseket.

Az összehasonlításhoz a már előbbiekben alkalmazott területi csopor—

tosítást használjuk fel, vagyis az ipari és a mezőgazdasági jellegű megyék adatait vetjük egybe. (Az adatoknak ilymódon való vizsgálata az eltérő ten- denciákat jobban felszínre hozza, mint például a földművesszövetkezetek országos adatainak elemzése.) Az ipari és a mezőgazdasági megyék két (1954—1955.) évi főbb adatainak összehasonlítása a következőket mutatja.

Az ipari és a mezőgazdasági megyék kiskereskedelmi forgalma

1954—1955

! (

M (5 .d 6, i _

323317; 22; Ipari Mezőgazdasági , lakosra jutó

Megnevezes forgalma az _.._._-__M___— __

ipari megyék megyék forgalmának százalékában megoszlása (százalék)

!

Élelmiszerek ... 633 56,1 45,9

Iparcikkek ... 95,3 43,9 54,1

Összesen

77,3 , zoo,o ; zoo,0

(5)

A PARASZTSAG muxenesmmea anmzsa 883

4

A főbb adatok összehasonlítása az említett leglényegesebb tendenciákat

tükrözi: "

a) a mezőgazdasági megyékben az egy lakosra jutó áruvásárlás alacso—

nyabb, mint az ipari megyékben, a különbség lényegében az élelmiszervásár—

lásoknál áll fenn, az iparcikkvásárlások csak jelentéktelen mértékben ala- csonyabbak;

b) az ipari megyékben a lakosság pénzkiadásainak nagyobb hányadát fordítja élelmiszervásárlásokra, mint a mezőgazdasági megyékben.

Az árukeresletnek az áruforgalomban tükröződő különbségeit a forga—

lom további részletes bontása még jobban szemlélteti.

Az ipari és a mezőgazdasági megyék kiskereskedelmi forgalm árufőcsoportok szerint, 1954—1955

líeggggídtsgáygi Ipari Mezőgazdasági

lakosra jutó !

Megnevezés forgalma az _——__M__

ipari megyék megyék forgalmának

számlekában megoszlása (százalék)

Alapvető élelmiszerek . . 62,5 22,1 17,9 Egyéb élelmiszerek . . . . 71,1 14,7 13,5

Közétkeztetés ... 57,8 19,3 14,5

Ruházati cikkek ... 94,0 25,5 30,9

Vegyes iparcikkek ... 973 18,4 23,2

Összesen 7 7,3 100,0 100,0

A városi és falusi élelmiszerforgalom között a legnagyobb különbség az alapvető élelmiszereknél és a közétkeztetésnél van. Az alapvető élelmiszere—

ket (liszt, kenyér, zsír, hús stb.) ugyanis a parasztság leginkább saját terme—

léséből fedezi. Ezenkívül egyes alapvető élelmiszerek forgalmát (hús, zsír) falun eddig még bizonyos mértékben korlátoztuk is, s ennek folytán az áru—

forgalmi adatok feltehetően a tényleges keresletnél alacsonyabbak. 1955—

ben például a mezőgazdasági megyékben az egy lakosra jutó vásárlás (meny—

nyiségben) zsiradékból (zsír, étolaj, margarin) 54,1 százalékkal, finomliszt—

ből 36 százalékkal, cukorból 28,3 százalékkal volt alacsonyabb, mint az ipari megyékben. Magasabb volt az egy lakosra jutó Vásárlás viszont gyümölcsíz—

ből, ami falun igen közkedvelt cikk. Mintegy 19 százalékkal volt alacsonyabb az édességek, vásárlása. Nem nagyon keresettek a parasztság körében a fő- zelék— és gyümölcskonzervek. A húskonzerv Viszont keresett cikk (a hús-

hiány miatt), ez azonban a falusi boltokba nem nagyon jut el.'

Az élelmiszervásarlások mértéke az egyes mezőgazdasági területek sze——

rint is különbözik. Olyen területeken például, amelyeken nagyobb mérték—

ben folyik a eukorrépatermelés, a termelői cukorjuttatás miatt a parasztság a boltokból kevesebb cukrot vásárol. Hasonló a helyzet egyéb cikkek tekin-l tetében is (étolaj, fűszerpaprika stb.).

Amíg az élelmiszervásárlás mértékét és összetételét a saját termelésből való fogyasztás jelentékenyen befolyásolja, addig iparcikkeknél ez nincs így. Jelenleg a parasztság által előállított iparcikkek mennyisége olyan je—

lentéktelen, hogy az iparcikkvásárlást ez egyáltalán nem befolyásolja.

(6)

FENYG IHRE—ZALA FERENC

884

Az iparcikkforgalom nagyobb hányadát a ruházati cikkek teszik ki. Az

utóbbi években a parasztság kereslete ruházati cikkek iránt nagyon meg-

élénkült. Három év alatt (1953—1955—ig) például az ipari jellegű megyékben a ruházati cikkek vásárlása 17,2 százalékkal, míg a mezőgazdasági jellegű megyékben 39,3 százalékkal emelkedett. Mindezek következtében az egy la—

kosra jutó vásárlás is sokkal közelebb került egymáshoz. ÖsszehasonlítVa az ipari és a mezőgazdasági jellegű megyék főbb ruházati forgalmi adatait, a következőket kapjuk.

A ruházati forgalom alakulása főbb csoportok szerint (1953—1955. évek átlaga)

Mezőgazdasági

megyék egy Ipari Mezőgazdasági lakosra jutó

Megnevezés forgalma az ___—W.,—

lati-guillnfaggflf megyék forgalmának

százalékában százalékos megoszlása

Textilméteráru . . '... 100,0 aaz sem

Konfekcióáru ... 83,4 23,5 2 1,6 Kötőtt- és rövidáruk, divatcikkek 86,1 21,8 20,7

Cipő ... 90,7 17,3 17,3

Egyéb ruházati cikkek ... 7 7,0 4,2 3,7

Összesen 90,6 100,0 100)?

A mezőgazdasági jellegű területek vásárlóinak keresletét —- tehát első- sorban a paraszti keresletet —— a textilméteráruk iránti fokozottabb érdek—

lődés jellemzi; cipőt körülbelül ugyanolyan arányban, konfekcióárut kisebb mértékben vásárolnak, mint az ipari területek lakosai.

A fenti átlag eltakar bizonyos tendenciákat, amelyek az utóbbi egy—két évben jelentkeztek. Ilyen például 'az, hogy a konfekcióáruk forgalma falun nagyon megélénkült, különösen a gyermekkonfekció vált keresett cikké. A konfekcióárukat azonban inkább a parasztság bizonyos rétege vásárolja (erre a későbbiekben még visszatérünk).

Az egy lakosra jutó ruházati vásárlás 1953—1955—ben átlagosan 9,4 szá—

zalékkal volt alacsonyabb a mezőgazdasági megyékben, mint az ipari me—

gyékben. Ez a különbség 1955—ben már 3,6 százalékra csökkent. (1955—ben a ruházati forgalom az ipari megyékben kis mértékben visszaesett, míg a mezőgazdasági megyékben növekedett.) Bár a ruházati forgalom emelke—

dése most már mérsékeltebb, e tendencia alapján számolni lehet azzal, hogy a paraszti lakosság egy főre jutó ruházati vásárlása meg fogja haladni a mezőgazdasági városok adatait. E következtetést még inkább alátámasztja a ruházati forgalom részletesebb árucsoportok szerinticvizsgálata. (Lásd a 885. oldalon levő táblát.)

Az adatok részletesebb összehasonlítása a paraszti kereslet eltérő ten—

denciáira már világosan rámutat. Ez és egyéb tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a parasztság körében a legkeresettebb ruházati cikkek a különféle pamutszövetek. A háztartásstatisztikai adatok szerint például, egy paraszti család egy főre jutó pamutszövet vásárlásainak értéke majdnem kétszerese avárosi munkás és alkalmazott családokénak. Mennyiségi adatok alapján számítva a mezőgazdasági megyékben 1955-ben az egy lakosra jutó karton—

vásárlás 8,2 százalékkal, a flanellvásárlás 17,2 százalékkal volt magasabb,

(7)

A PARASZTSAG ARUKERESLETENEK FEJL'ÖiDÉSE 885_

mint az ipari megyékben. A pamutszövet forgalmát növeli az is, hogy _az ágyneműanyagok (amelyeknek alapanyaga általában pamut) is idetartoznak.

A mezőgazdasági megyékben 1955-ben az egy lakosra jutó ágyneműanyag—

vásárlás (mennyiségben számítva) 142 százalékkal volt több, mint az ipari megyékben.

A ruházati forgalom alakulása árucsoportok szerint (1953—1955. évek átlaga)

Mezőgazdasági

megyék egy Ipari Mezőgazdasági lakosra jutó

Megnevezés gorgieailmggxaézk —————————'—————————

PM m ' m é for a m

sígzgaibííágzl; százsgéllíos nííeglgosázlllggi

Pamatszövet ... 105,2 18,2 21,2

Gyapjúszövet ... 94,6 9,8 10,3 .

Selyemszövet ... 95,3 2,3 2,4 ,

Len- és kenderám ... 88,8 2,9 2,8

Férfi) felsőkonfekció ... '. . . . 83,2 9,0 8,3

Női felsőkonfekció ... 77,2 3,8 3,2

Férf i- és női alsókonfekció . . 87,5 5,2 5,0

Gyermekkonfekció ... 84,3 5,5 5,1

Kötöttáru ... 86,3 9,5 8,9

Harisnya ... 82,l 4,2 3,9

Rövidáru ... 92,0 5,4 5,4

Divatáru ... . ... 80,4. 2,7 2,5

Bőrlábbeli ... 9l,8 l4,6 14,8

Egyéb lábbeli ... 84,0 2,7 2,5 Vegyes textiláru . . . ., . 90,0 2,2 2,2 Vegyes bőráru ... 632 2,0 195

' Összesen 90,6 100,o mao

A gyapjúszövetek közül a paraszti vásárlók inkább a kártolt szöveteket keresik. Míg 1955—ben a mezőgazdasági megyékben az egy lakosra jutó kár— , tolt gyapjúszövet vásárlás 10 ,4 százalékkal több, a fásűs gyapjúszövetek vá—

sárlása 7, 7 százalékkal alacsonyabb volt, mint az ipari megyékben.

A konfekcióáruk iránt az utóbbi években a mezőgazdasági megyékben megélénkült az érdeklődés Ezt bizonyítja, hogy míg az ipari megyékben a

konfekcióáruk forgalma 1953—4955. években 29,2 százalékkal, a diga mező—

gazdasági megyékben ugyanezen idő alatt 54,2 százalékkal nőtt. Mind az ipari mind a mezőgazdasági területeken a gyermekkonfekciócikkek for—

galma emelkedett a legnagyobb mertékben. Az ipari területeken a női felső—

konfekcióáruk forgalma gyorsabban nőtt, mint a férfi felsőkonfekcióáruké, a mezőgazdasági területeken viszont a helyzet forditott volt.

Az alsókonfekcióáruk közül a parasztság körében a férfi fehérnemű—

félék keresettebbek, mint a női fehérneműk. Az előbbiekből az egy paraszti lakosra jutó vásárlás majdnem ugyanannyi, mint a városi, míg az utóbbiak—

ból annak csak kb. 40 százalékát tette ki.

A lábbeli vásárlások aránya a vizsgalt három évben az ipari és a mező— ' gazdasági területeken megegyezik. Értékben a mezőgazdasági területeken az egy lakosra jutó lábbelivásárlás valamivel alacsonyabb, 1953—1955. "

években 9,3 százalékkal, ,1955. évben már csak 4 százalékkal. A bőrlábbelik

5 Statisztikai Szemle

(8)

886 FENYÖ mas—um FERENC '

vásárlásának aránya a mezőgazdasági területeken még valamivel magasabb, mint az ipari területen. A különböző lábbelik közül a parasztság körében a csizmafélék igen keresettek, ezenkívül a női cipőket jobban keresik, mint a férfi cipőket. Például 1955—ben az ipari területeken 100 pár férficipő eladáe sára 188 pár női cipő esett, míg a mezőgazdasági területeken 228 pár. Az egy lakosra jutó női cipő Vásárlás (mennyiségben) a mezőgazdasági megyékben.

mindössze néhány százalékkal volt alacsonyabb, mint az ipari megyékben.

A kötöttáruk és divatcikkek iránt falun kisebb az érdeklődés, mint a városban, mert ezek jó része városi divatcikk. Az a tény azonban, hogy az ipari és a mezőgazdasági megyék között a három év átlagában a kötöttáruk tekintetében 13,7 százalékos, a divatcikkeknél pedig csupán 20 százalékos különbség van, azt mutatja, hogy e cikkek egyre gyorsabban terjednek a parasztság körében is.

A harisnya iránti kereslet falun kisebb, mint a Városban. Érdekes azon—

ban a nylonharisnya térhódítása falun. Például 1955—ben a mezőgazdasági területeken az egy lakosra jutó nylonharisnya vásárlás mindössze 5 száza- lékkal volt alacsonyabb, mint az ipari területeken, ugyanakkor a selyem—

harisnya vásárlás 11 százalékkal volt kisebb.

Milyen következtetések levonására alkalmas a parasztság ruházati ke—

resletének tanulmányozása? Megállapítható, hogy a parasztság többsége ele—

gendő vásárlóerővel rendelkezik ahhoz, hogy igényeinek kb. megfelelő, ru—' házati cikkeket vegyen. Az egy paraszti lakosra jutó ruházati vásárlás értéke jelenleg már alig valamivel kisebb mint a városi lakosságé, általában a mun- kásoké és alkalmazottaké. A falusi áruellátás színvonalának állandó javu—r lása lehetővé teszi ugyanazon ruházati cikkek megvásárlását a parasztság számára, mint amelyeket a városi lakosság vesz. A városi és falusi lakosság vásárlásai közötti eltérésekben tehát valóban a paraszti árukereslet sajá—

tossága tükröződik.

A textilméteráruk iránt a paraszti vásárlók részéről megnyilvánuló na—

gyobb érdeklődés részben a kereslet konzervativizmusára mutat, részben arra, hogy a paraszti igényeket kielégítő konfekcióáruk kínálata nem telje—

sen megfelelő. A parasztság egyes rétegei korábban --- a háború előtt — fő—

leg az olcsóbb konfekciócikkeket vásárolták, jobb ruháikat azonban készít—- tették. A Jövedelmi szinvonal emelkedése lehetővé tette a parasztság töme—

gei számára is a ruhák készittetését. Ez azután megnövelte a forgalmat a textilméterárukban.

Még nagyobb szerepe van a parasztság pamutszövetvásárlásának a női ruházkodásban. Annak ellenére, hogy a Városi divat falun elsősorban a női ruházatban hódított tért, a nők többsége még mindig a falu tradicionális divatja szerint öltözik. Emellett azonban a kereslet konzervativizmusának korlátait egyre inkább áttörik a városi szokások. A parasztság kapcsolatai a várossal megszilárdultak, közvetlenebbek lettek. Számos parasztcsalád egyik vagy másik tagja a Városban dolgozik. Éppen a városi szokások be—

hatolásának, valamint a konfekcióipari termékek jobb minőségének tudható be az utóbbi években a konfekcióáruk forgalmának gyors ütemű növeke—

dése a falun.

A vegyesiparcikkek iránti kereslet rendkivül szétágazó. Ezért a továb—

biakban az egyes csoportok iránti keresletet külön—külön tárgyaljuk. Az el- múlt években különösen a vegyesiparcikkek forgalma emelkedett gyors

(9)

A PARASZTSAG ARUKERESLETENEK PEJL'ÓDÉSE * 887

ütemben, 1953-tól 1955—ig az ipari megyékben 75 százalékkal, a mezőgazda—

sági megyékben 89,2 százalékkal. Az egy lakosra jutó vegyesiparcikk—vásár—

lás a mezőgazdasági területeken majdnem akkora, mint az ipari területeken.

A vegyesiparcikkek egyik legjelentősebb csoportja a vas— és műszaki áruk. Ebbe a csoportba tartozó áruk vásárlására fordított összeg jelenleg a parasztság —— hozzávetőleges számítások szerint —— árukiadásainak körül—

belül 7—8 százalékát teszi ki, amelynek egyharmada különféle üzemi be—

rendezések és felszerelések, valamint mezőgazdasági kisgépek. Éppen azért, , mert a termelést szolgáló egyes cikkek is ebbe a csoportba tartoznak, az egy lakosra jutó Vásárlás vas— és műszaki cikkekből a mezőgazdasági területe—

ken magasabb, mint az ipari területeken (1955—ben 9,7 százalékkal). A vas—

és műszaki cikkek forgalmának növekedését nemcsak 'a magas igény, hanem az is lehetővé teszi, hogy az ipari termelés ezekben a cikkekben gyorsan emelkedett (nemcsak mennyiségben, hanem választékban is). Korábban ezekből a cikkekből elég jelentékeny volt a kielégítetlen kereslet, így az el—

múlt 2—3 év vásárlásai nemcsak a folyó szükségletet, hanem a régi hiány kielégítését is tartalmazzák. A vas— és műszaki cikkek között még most is több olyan található, amelyből a keresletet nem mindenkor tudjuk teljes egészében kielégiteni (kerékpár, motorkerékpár, zománcedény stb.). Ezért az erre vonatkozó áruforgalmi adatok nem tükrözik teljes egészében a pa- raszti kereslet sajátosságait.

A kereslet szempontjából azonban a vas— és műszaki áruk csoportja nem egységes, legalább három további csoportra lehet bontani: a nagyértékű cik- kek, a termelési rendeltetésű áruk és a háztartási cikkek csoportjára.

A nagyértékű cikkeket a parasztság jelentős mértékben vásárolja (nagy-—

értékű cikkek közé soroljuk azokat az árukat is, amelyeknek értéke esetleg ugyan 1000 forint alatt van, de több éven át használják; ilyen például a tűz—

hely). A tapasztalatok szerint a parasztcsaládok árukiadásaiknak átlagosan 7—8 százalékát, a munkás és alkalmazott családok 2—3 százalékát fordítják nagyértékű cikkekre. így e cikkekből jelenleg az egy paraszti lakosra jutó vásárlás körülbelül 10—15 százalékkal magasabb, mint az egy városi la—

kosra jutó. A parasztságnak nagyértékű cikkek vásárlására többek között azért is lehetősége van, mert egy—egy alkalommal—nagyobb összegű pénzbe—

vételhez jut (terményeladás, termelőszövetkezeti zárszámadás stb.), s több—- nyire nincs az ún. előtakarékosságra szüksége.

Természetesen nem egyformán nyilvánul meg a kereslet mindenféle nagyértékű cikk iránt. Bizonyos cikkeket (például kerékpár) a parasztság nagyobb mértékben keres, mint a városi lakosság.

Egyes nagyértékű cikkek egy lakosra eső vásárlása a mezőgazdasági megvékben az ipari megyék forgalmának százalékában 1955. évben a követ—

kezőképpen alakult-

Cikk Százalék

Bútor ... 79,1 Tűzhely ... 100,0 Villamos hőkészülékek ... 67,8 Rádió ... 88,8 Kerékpár ... 151,0 125 cm3—es motorkerékpár 1120 250 cms—es motorkerékpár 87,6 Hangszer ... 68,4

5—

(10)

888 FENYÖ IMRE—ZALA FERENC

Ezek az adatok természetesen csak tájékoztató jellegűek, mert a cikkek egy részéből (például bútor) a kereslet nincsen teljesen kielégítve. Minden—

esetre megállapítható, hogy kerékpár, kisebb teljesítményű motorkerékpár iránt a parasztság lényegesen erőteljesebben érdeklődik, mint a városi lakos——

ság. A dolog természeténél fogva viszont a korszerű háztartáshoz Szükséges villamos hőkészülékek iránti kereslet a parasztságnál alacsonyabb. Itt ugyan az is közrejátszik, hogy falun nincs mindig biztosítva a működéshez szüksé—

ges villanyáram.

A termelési célokat szolgáló iparcikkek közé a mezőgazdasági kisgépek és szeráruk, a műtrágya és növényvédőszer, az üzemanyagok és bizonyos len— és kenderáruk (zsák, zsineg, ponyva) tartoznak. 1953 előtt a paraszt—

gazdaságok ilyen irányú igényeinek kielégítésére nem fordítottunk gondot (például mezőgazdasági kisgépeket csak kis—mennyiségben gyártottunk). A gyártás fokozása óta a felgyülemlett keresletet jelentős részben kielégítet—

tük, így már 1955-ben az előző évhez képest lényegesen alacsonyabb volt a kereslet. Ehhez természetesen hozzájárult a termelőszövetkezeti mozgalom

fejlődése is. x

Jelenleg (és feltehetőleg még a következő években) az egyéni paraszt- ság kevésbé keresi a fő termelési ágakat szolgáló és nagyobbértékű kisgépe—

ket, érdeklődése inkább a háztáji gazdaság céljait szolgáló kisgépek felé for—

dul. Ezt bizonyítják az áruforgalmi adatok is.

A parasztság a termelési célokat szolgáló áruk vásárlására árukiadásaí—

nak körülbelül 7—8 százalékát fordítja, gazdaságának nagyságától és gaz-—

dálkodásának intenzív voltától függően. Ennek körülbelül 40 százaléka üzemanyag, műtrágya és növényvédőszer, a többi mezőgazdasági kisgép, szerszám stb.

Az intenzív gazdálkodás további térhódítása, a szőlő-, gyümölcs— és kertkultúra fejlődése, növelni fogja a parasztság műtrágya és növényvédő-—

szerek iránti keresletét. Ezt bizonyítja az is, hogy számos területen az igé—

nyeket már alig tudjuk kielégíteni.

A parasztságnak a kéziszerszám és a mezőgazdasági szeráruk iránti ke—

reslete nyilvánvalóan továbbra is fennáll. Ezt az igényt az állattenyésztés fejlődése még egyes cikkek tekintetében növeli is. Számolni kell azonban azzal, hogy a lóállomány tervezett csökkentése, a patkó, a lószerszám, a ko—

csi stb. iránti keresletet is mérsékli. A termelési célokat szolgáló áruk ke—

resletében a mezőgazdaságban előirányzott strukturális és mennyiségi vál—

tozások fontos szerepet játszanak, és a jövőben szerepük még fokozódik.

Sajátságos, szinte újfajta keresletnek tekinthető, a parasztság nagy—

fokú érdeklődése a háztáji gazdaság céljait szolgáló kisgépek iránt. Ezek jó része az állattenyésztéssel és a kertkultúrával, valamint általában a mező—

gazdasági és a házkörüli munka megkönnyítésével kapcsolatos. A már ha—

zánkban bevezetett és ismert ilyen típusú gépek mellett (szecskavágó, mor- zsoló, füllesztő stb.) egyre nagyobb az érdeklődés e kisgépek korszerű vál—

tozatai (villamosmeghajtás), továbbá külföldön már alkalmazott, de hazánk—

ban még be nem vezetett gépek iránt. A jelenleg gyártott effajta kisgépek korszerűsítése és újabb gépek gyártásának bevezetése nyilvánvalóan tovább növeli e cikkek iránt a keresletet.

Élénk a parasztság kereslete a háztartási cikkek, különösen az edény—

áruk, konyhafelszerelésí cikkek iránt. Ilyen és ehhez hasonló cikkekre a

(11)

! A PARASZTSAG ABUKERÉSLETÉNEK FEJL'ÖIDÉSE

889

parasztság árukiadásainak hozzávetőlegesen 3—4 százalékát fordítja (a munkások és alkalmazottak átlagosan 2 százalékát).

Még egy fontos árucsoportról kell megemlékezni, mely most és a jövő- ben is, városon és falun egyaránt a legkeresettebbek közé tartozik, ez pedig az építőanyagok csoportja. Vidéken igen nagy az építkezési kedv. A paraszt—

ság árukiadásainak körülbelül 6—7 százalékát fordítja építőanyagokra. A nagyfokú keresletre jellemző, hogy egyedül 1955—ben (tavasztól az év vé—

géig) az építőanyag-terménycsere akció keretében több mint 50 000 tonna gabonát kötött le a parasztság 211 000 000 darab tégla, 60 000 000 darab cse—

rép, 526 000 négyzetméter pala, 27 000 köbméter különféle faanyag ellené—

ben. (Meg kell azonban jegyezni, hogy a fennálló építőanyag hiány miatt ennek a mennyiségnek csak 55 százalékát adták el.)

Az építőanyagok iránti nagyfokú érdeklődésben az évek óta felgyülem— , lett kielégítetlen keresletnek is fontos szerepe van. Ezt is számításbavéve a következő években állandóan emelkedő kereslettel számolhatunk.

Az elmondottak természetesen a parasztság áruvásárlásaira értendők és nem a fogyasztására. A parasztság élelmiszerfogyasztása jelenleg egy főre számítva körülbelül 10—20 százalékkal magasabb, mint a városi lakosságé.

Ez a különbség a parasztság javára nagyjából indokoltnak tekinthető, mert a mezőgazdasági munka nagyobb fizikai igénybevétellel jár.

Figyelemmel a parasztság magasabb élelmiszerfogyasztására és alacso- nyabb iparcikkfogyasztására, a parasztság egy főre jutó összfogyasztása mindössze 5—6 százalékkal marad el a bérből és fizetésből élők mögött. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a fogyasztás összetételében lénye—

ges különbségek vannak.

Az eltérő jellegű árukeresletben —— mint már említettük —- fontos sze—

repe van annak, hogy a parasztság pénzkiadásai másképpen oszlanak meg, mint a bérből és fizetésből élőké. Ehhez természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy a parasztság egy főre eső készpénzbevételei körülbelül 55—60 százalékát teszik ki a bérből és fizetésből élőkének. (A saját termelésből való fogyasztás, illetve felhasználás ugyanis nem realizálódik készpénzben.)

Mindebből kitűnik, hogy a parasztság körében is igen nagy különbségek lehetnek a vásárlóerő (s ennek eredményeképpen az árukereslet) tekinteté—

ben. Bennünket most különösen az érdekel, hogy az egyéni parasztságnak a termelőszövetkezeti útra való áttérése milyen változást okoz az árukeres—

letben.

A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének hatása a paraszti árukeresletre

Hazánkban 1956. június 30—án 3911 mezőgazdasági termelőszövetkezet működött, 294 536 taggal, mintegy 2,2 millió kat. hold földterületen, ezen- kívül közel 1000 termelőszövetkezeti csoport, nem egészen 300 000 kat. hol—

don. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a termelőszövetkezetek a mező——

gazdaságban jelentős tényezővé váltak. A parasztság áruvásárlásainak nem jelentéktelen hányadát a termelőszövetkezeti parasztok vásárlásai teszik ki.

A kereskedelemnek már ezért is fokozott gondot kell fordítani a termelő—

szövetkezeti parasztság áruigényeire, s annak maradéktalan kielégítésére.

A termelőszövetkezeti parasztság jövedelme részben a közös gazdaság—

ból, részben a háztáji gazdaságból származik. A jelenlegi elosztási rendszer

(12)

890 ' FENYÓ IMRE—ZALA FERENC

szerint a közös gazdaságból származó jövedelem (munkaegység utáni része—

sedés stb.) nagyobb része (kb. háromnegyede) természetbeni és kisebb része készpénz. A teljes reáljövedelmet tekintve jelenleg már nincs nagy különb- ség egy termelőszövetkezeti és egy középparaszti család között. A termelő- szövetkezeti családok készpénzbevétele azonban átlagosan alacsonyabb, mint az egyéni paraszti családoké, s a jövőben is alacsonyabb marad. Ennek okait a következőkben foglalhatjuk össze. .

Az egyéni parasztnak a kisárutermelő gazdaság jellegéből következően több készpénzre van szüksége. így többek között: a termelőszövetkezetek a közös alapból vásárolnak üzemi felszerelést, műtrágyát, élőállatot, vetőma—

got, esetleg takarmányt stb., amihez az egyéni parasztoknak készpénzre van szüksége. Az egyéni parasztok adójuk egy részét szintén készpénzben fize—

tik. A termelőszövetkezet a természetbeni részesedéssel biztosítja a legfon—

tosabb (s a nagyobb pénzösszeget kitevő) élelmiszereket, amelyeknek egy részét az egyéni parasztoknak meg kell vásárolniok. Következik ez a ter- melőszövetkezet nagyüzemi fölényéből is, mert a nagyüzemi gazdaság sok- oldalúbb termelést képes folytatni, s így többfajta terméke is van, mint a kisparaszti gazdaságnak. Végül nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az egyéni parasztnak bizonyos fokú kéSZpénztartalékra is szüksége van, amelyről a termelőszövetkezet, mint közös gazdaság gondoskodik. An—

nak következtében tehát, hogy a termelőszövetkezeti parasztság adókötele—

zettsége egészen minimális, idegen munkaerőt alkalmanként sem vesz igénybe (nem úgy, mint a középparasztok), emellett számos olyan közvetett juttatásban részesül (például egészségügyi), amire az egyéni parasztságnak nincs lehetősége, mind ezért még az adott készpénzbevételén belül is na—

gyobb lehetősége van áruvásárlásra, mint az egyéni parasztságnak.

A termelőszövetkezeti parasztság vásárlóerejének megítélésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a bérből és fizetésből élők száma falun állandóan növekszik. Az egyéni parasztságnak termelőszövet—

kezeti parasztsággá való átalakulásánál rendszerint az a helyzet, hogy a csa- lád egyik—másik kereső tagja nem lép be a termelőszövetkezetbe, hanem egyebütt vállal munkát, amiért munkabért vagy fizetést kap. A közös csa—

ládi háztartás azonban többnyire fennmarad, a család termelőszövetkezeti tagjainak természetbeni jövedelme és a háztáji gazdaság általában biztosítja a család legfontosabb élelmiszerigényeinek kielégítését, s a többi keresők munkabérjövedelme majdnem teljes egészében iparcikkvásárlásra fordít—

ható. A pénzjövedelmeknek ez a bonyolult összefonódása a parasztság kö—

rében mindinkább jellemző lesz, és általánossá válik. A pénzjövedelmek realizálódása, az árukereslet jellegét tekintve, azonban továbbra is megőrzi

(legalább is többségében) a paraszti jelleget.

A termelőszövetkezeti parasztság árukeresletét is döntően jövedelmi viszonyainak, vásárlóerejének alakulása határozza meg. A termelőszövetke—

zetekbe belépő egyéni parasztság jövedelmi viszonyai azonban korántsem azonos tendenciák szerint változnak meg. Eltekintve attól, hogy az újonnan alakuló termelőszövetkezeteknek néhány évre van szükségük ahhoz, hogy megszilárduljanak, s ennek megfelelő jövedelmet biztosítsanak tagjaiknak, elsősorban a belépő korábbi helyzete, jövedelmi viszonyai szabják meg a változás mértékét.

A vásárlóerő tekintetében minden körülmények között fejlődés követ—

kezik be (csökkenek az adóra, üzemi felszerelésre fordított kiadások stb.).

(13)

A PARASZTSAG ARUKERESLETÉNEK FEJLÖlDÉSE

891

A legnagyobb a változás a belépő kisparasztoknál, a legalább középparaszti szinvonalra való emelkedés miatt. Kisebb mértékű a Változás a középparasz—

toknál, akik élelmiszerszükségletük jelentékeny részét már belépésüket megelőzően is saját termelésből fedezték, viszonylag kielégítő ruhatáruk van, többé—kevésbé megvásárolták már a kívánt nagyobbértékű iparcikke—

ket, saját házukban laknak, a háztáji állatállományhoz szükséges gazdasági épületekkel rendelkeznek, megvan a háztáji állatállományuk stb.

A belépő középparasztok emellett nagyobb pénzbevételre tesznek szert a közös gazdaságba bevitt állatállomány és a gazdasági felszerelés után, s folyamatosan kapnak bizonyos összeget a bevitt földterület után is (föld—

járadék). Az áruforgalom összetételét, fejlődési ütemét falun tehát nagymér—

tékben befolyásolhatja, hogy egy adott időszakban a belépők zöme kis—

paraszt vagy középparaszt.

Korántsem szabad azonban a kérdést úgy tekinteni, hogy a parasztság termelőszövetkezeti útra való tömeges áttérése'vel az áruforgalomban azon—

nal jelentékeny változások történnének. Ez hosszantartó folyamat, amely—

nek ez is egyik jelentékeny tényezője. A termelőszövetkezeti és az egyéni parasztság árukereslete ugyanis a közös paraszti életforma, az adott terme—*

lési viszonyok, a helyi szokások és hagyományok, sokszor a nagyságrendben azonos jövedelmi szinvonal (egyes csoportoknál) miatt azonos. A termelő—

szövetkezeti mozgalom fejlődése során tehát egészen más jellegű árukeres—

lettel nem számolhatunk, jellegében ez továbbra is paraszti árukereslet ma—

rad. Fokozatos Változás áll be azonban a következőkben:

a) megnövekedik a falusi áruforgalom fejlődési üteme;

b) átalakul az áruvásárlások összetétele;

c) egy-egy éven belül a vásárlóerő idényszerű hullámzása valamelyest csökken és időben eltolódik;

d) a megszilárdult, hosszabb ideje jól működő termelőszövetkezetek ha—

tással vannak a falu társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésére, s első- sorban a termelőszövetkezeti tagok áruigényét, árukeresletét fejlesztik.

Mindezekhez magyarázatul —— röviden — a következőket szükséges megjegyezni.

Az áruforgalom falun a termelőszövetkezeti mozgalOm erősödése követ—

keztében gyorsabban fog emelkedni, mert az egyénileg dolgozó parasztok—

nak a termelőszövetkezetbe való belépésével pénz szabadul fel, amit jórészt _áruvásárlásaik növelésére forditanak.

Az áruvásárlások összetétele elsősorban azért változik meg, mert a ter—

melőszövetkezeti parasztság saját (illetve közös) termeléséből való élelmi—

szerellátása javul, s árukereslete inkább az iparcikkek felé fordul.

Egy—egy éven belül a vásárlóerő idényszerű kilengései előreláthatóan csökkennek. Ennek fő oka az, hogy a termelőszövetkezetekben a készpénz—

juttatás aránya a készpénzelőlegek évenként többszöri fizetése következté—

ben állandóan növekszik. Emellett természetbeni előlegeket is adnak (egy—

egy termény betakarítási kampánya után), e természetbeni juttatások feles—

legét pedig bármikor értékesíthetik. A háztáji gazdaság piacratermelő jel—

lege is más, mint az egyéni parasztoknál. A háztáji gazdaságok árutermelése főleg élőállatokra és állati termékekre koncentrálódik. Az ezekből származó pénzbevételek elég jelentékenyek, egyes háztáji termékekre készpénzelőle—

(14)

FENYÖ IMREHZALA FERENC

892

get is kapnak (például szerződéses hizlalás), értékesítésük ideje az egyéni parasztság fő pénzbevételeínek időszakától eltér.

Végül kétségtelenül tapasztalhatunk majd változást a termelőszövetke—

zeti parasztság árukeresletében azért is, mert éppen a magasabb jövedelmi szint, a megszilárdult helyzet, s a falu általános társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődése emeli a termelőszövetkezeti parasztság áruigényeit. Eh—

hez hozzájárul a kereskedelem árukínálati színvonalának emelkedése is.

Számolni kell továbbá a városi fogyasztási szokásoknak falun való el—

terjedésével, ezeknek hatásával a paraszti árukeresletre. A termelőszövet—

kezeti parasztság nyilván fogékonyabb erre, s általában az új cikkekre, ami megint a kereslet összetételét befolyásolja.

Mindebből kétségtelenül kitűnik, hogy a termelőszövetkezeti paraszt—

ság számának növekedése a jövőben hatást fog gyakorolni az áruforgalomra.

Ez azonban hosszantartó folyamat, annál is inkább, mert még sokáig jelen-—

tős lesz az egyéni parasztság száma, 5 a falusi áruforgalomra kihat az ott élő—

bérből és fizetésből élők áruvásárlása is. Ilyen körülmények között a pa—

rasztságnak termelőszövetkezeti útra való áttérése következtében az áru—- kereslet, változásával egyelőre csak tendenciák formájában számolhatunk.

A termelőszövetkezeti parasztság élelmiszervásárlásokra kevesebbet költ, mint az egyéni parasztság, egy főre számítva kb. 15—25 százalékkal.

A termelőszövetkezeti parasztság élelmiszerkiadásai körülbelül megegyez—

nek a középparasztokéval, általános élelmiszerfogyasztási szinvönalát nagym jából ezzel tekinthetjük egyenértékűnekai a magyarázata ennek?

A magyarázat elsősorban abban rejlik, hogy a termelőszövetkezetek közös gazdaságai a legfontosabb, legnagyobb mennyiségben fogyasztott ter—

ményekből a teljesített munkaegységekre legalább annyit osztanak, amely szükségtelenné teszi e cikkekből a bolti vásárlást. 1955-ben például egy ter——

melőszövetkezeti család átlagosan 10—11 mázsa kenyérgabonát kapott, ami legkevesebb egy négy—öt tagú család ellátását biztosítja. (Ténylegesen azon—

ban a paraszti családok átlagos családtagszáma 3—4, így még felesleggel is rendelkeztek.) Hasonló a helyzet az egyéb terményeknél is, amelyek köz—

vetlenül (cukor, étolaj, rizs stb.) vagy közvetve (takarmányfélék: kukorica, árpa stb.) lehetővé tették a _, viszonylag magas színvonalú élelmiszer- fogyasztást.

A közös gazdaságtól kapott élelmiszereken és takarmányféléken kívül az élelmiszerellátás (és a pénzbevételek) fontos forrása a háztáji gazdaság.

Az adatok szerint a háztáji gazdaság területének kereken 80 százalékán ku—

koricát, további 10 százalékán pedig burgonyát termelnek, s a fennmaradó részen is lényegében különféle takarmányokat. A közös gazdaságból kapott, valamint a háztáji gazdaságból nyert szemestakarmányfélék egy—egy ter—

melőszövetkezeti családnál legkevesebb 20—25 mázsát tesznek ki egy esz—

tendőben. Ez lehetővé teszi a termelőszövetkezeti parasztság számára jelen—

tős háztáji állatállomány tartását. így a saját (közös és háztáji) termelésből való élelmiszerfogyasztásnak igen nagy lehetőségei vannak a termelőszövet- kezeti parasztságnál.

Mindebből következően a liszt— és kenyérvásárlás sokkal alacsonyabb a termelőszövetkezeti parasztságnál, mint az egyénileg dolgozó parasztoknál.

Még olyan termelőszövetkezetekben is, amelyekben a termelési adottságok miatt a kenyérgabonatermelés viszonylag alacsony, arra törekednek, hogy

(15)

A PARASZTSAG ARUKERESLETÉNEK FEJLÓDÉSE 893

legalább a fejadagot a tagok részére biztosítsák. Hozzávetőleges számítások szerint egy—egy termelőszövetkezeti paraszt liszt— és kenyérvásárlása kb. 40

százaléka az egyénileg dolgozó parasztokénak. %

Az előbb elmondottakból következően alacsonyabb az egy termelőszö—

vetkezeti parasztra számított vásárlás húsból és zsírból, cukorból, valamint tej és tejtermékekből. (A fogyasztás természetszerűleg nem alacsonyabb.) A termelőszövetkezeti parasztság cukorvásárlásának mértékét nagyjá- ból az szabja meg, hogy az adott termelőszövetkezetben termelnek—e cukor—

répát vagy sem. Ha termelnek, akkor a termelői cukorjuttatás mértékének megfelelően csökken a termelőszövetkezeti parasztság cukorvásárlása, sőt esetleg feleslegét értékesíti, ami az adott községben a bolti cukorforgalmat csökkenti.

Nem egészen hasonló a helyzet a hús és a húskészítmények tekinteté—

ben. Annak ellenére, hogy a termelős'zövetkezeti parasztság jelentékeny számú sertést hizlal háztáji gazdaságában, állandóan eleven az igénye az év minden időszakában nyershús (tőkehús) iránt. Különösen a marhahúst hiá—

nyolják, ami a háztáji gazdaságból egyáltalán nem biztosítható. A sertés- vágási idényt kivéve a friss hús iránti igények általában kielégítetlenek ma- radtak. Ezért sem most, sem a közeljövőben lényeges különbséget nem te—

hetünk a termelőszövetkezeti parasztság és az egyénileg dolgozó parasztok hús iránti keresletében.

A termelőszövetkezeti parasztság alapvető élelmiszerek iránti igénye tehát —— a hús kivételével —— általában lényegesen alacsonyabb, mint az

egyéni parasztságé. ,

Egy.—egy paraszti család tej és tejtermékek iránti keresletét az határozza meg, hogy tehénnel rendelkeznek—e vagy sem. A termelőszövetkezeti csalá—

doknak mintegy fele háztáji gazdaságában tart szarvasmarhát. Ugyanakkor számos termelőszövetkezetben a munkaegységre is adnak tejet. Ezért a ter- melőszövetkezeti parasztság tej és tejtermékek iránti vásárlási igénye ki—

sebb, mint az egyénileg dolgozó parasztoké, annak kb. felét teszi ki. (Meg- jegyzendő, hogy a középparasztok nagyobb tehénállománya miatt ma még a termelőszövetkezeti parasztság egy főre számított tej és tejtermék vásár—

lása a középparasztokét meghaladja.)

Érdekes jelenség, hogy a termelőszövetkezeti parasztság zöldséget és gyümölcsöt nagyobb mértékben vásárol, mint az egyéni parasztság. Ennek magyarázata az, 'hogy a termelőszövetkezetek többsége a munkaigényes zöldség— és gyümölcstermeléstől még tartózkodik, s a termelőszövetkezetí tagok —— mint az előbbiekben említettük —— háztáji gazdaságukban főleg";

kukoricát és egyéb takarmányt termelnek. Feltehető, hogyha a zöldség— és gyümölcseladást falun kiszélesítenénk, akkor ezek vásárlása méginkább nö- vekedne.

Hozzávetőleges számítások szerint, míg a termelőszövetkezeti paraszt—

ság árukiadásainak kb. 75 százalékát fordítja iparcikkekre, addig az egyé—

nileg dolgozó parasztok 65—70 százalékát. A tényleges különbség még en- nél is nagyobb, mert egy főre számítva a termelőszövetkezeti parasztság iparcikkvasárlása 15—20 százalékkal haladja meg az egyénileg dolgozó pa—

rasztokét. A termelőszövetkezeti parasztság iparcikkvásárlasainak nagyobb hányadát (kb. 55 százalékát) a ruházati cikkek teszik ki. (Az egyénileg dol- gozó parasztoknál az arány kb. 50 százalék.)

(16)

894 , , , , mmm maz—um FERENC

§

Mi indokolja azt, hogy a termelőszövetkezeti parasztság egy főre jutó ruházati vásárlása meghwaladja az egyénileg dolgozó parasztoke't?

Az egyik ok —— amiről a korábbiakban már szóltunk —, hogy a termelő—

_ szövetkezeti parasztság készpénzbevételeiből általában többet tud áruvásár—

lásra, ezen belül iparcikkvásárlásra forditani, mint az egyénileg dolgozó parasztok. A másik ok, hogy a termelőszövetkezeti parasztságnak nincsenek, vagy csak sokkal kisebb mértékben vannak olyan iparcikkvásárlási igényei, amelyek a gazdaság üzemeltetésével kapcsolatosak. Az egyénileg dolgozó parasztok ezért — még azonos vagy magasabb (középparaszti) jövedelmi vi- szonyok mellett is —— kevesebbet tudnak költeni ruházati cikkekre.

Nem szabad azonban elfeledkezni arról sem. hogy a termelőszövetke—

zetekbe már korábban és a folyamatosan belépők között is, többségben van—- nak még a szegényparasztok. A középparaszti belépők aránya egyelőre ala- csonyabb, mint a parasztság egészén belül elfoglalt arányuk. A szegénypa—

f rasztságnál viszont az a helyzet, hogy jövedelmének emelkedésével —- ami a belépés következménye —-—- először ruházati szükségletét igyekszik kielé—

gíteni, s csak azután kerit 'sort egyéb iparcikkszükségletének kielégítésére.

Egyfelől tehát a nagyobb jövedelemből származó, jobb ruházkodás iránti igény, másfelől bizonyos ruházati színvonal elérésére való törekvés fokozza a termelőszövetkezeti parasztságnál a keresletet a ruházati cikkek iránt.

Van bizonyos különbség a termelőszövetkezeti és az egyénileg dolgozó parasztok között az egyes ruházati cikkek iránti kereslet tekintetében is. Az egy—egy termelőszövetkezeti parasztra jutó ruházati Vásárlás körülbelül 25—30 százalékkal haladja meg az egyénileg dolgozó parasztokét. Nagyjá—

ból azonosan alakul a méteráruk vásárlása. Ezenbelül azonban a, gyapjú- és _a selyemszövetek egy főre jutó vásárlása alacsonyabb, a pamutszöveteké

viszont magasabb. A textilméteráruk iránti kereslet terén tehát lényegében ugyanaz a tendencia mutatkozik itt, mint a parasztság egészénél.

A termelőszövetkezeti parasztság konfekcióvásárlása mintegy 50 szá—

zalékkal haladja meg az egyéni parasztság vásárlását. Különösen feltűnően magas a termelőszövetkezeti parasztság férfi-készruhák és kabátok iránti kereslete, amely az egyénileg dolgozó parasztok egy főre jutó vásárlásának majdnem a kétszerese. Az említetteken kívül magasabb a termelőszövetke- zeti parasztság vásárlása cipőben, kötöttáruban, lakástextilben, ágyneműk—

_ ben, rövidárukban és egyéb ruházati cikkekben is.

Az úgynevezett vegyesiparcikkekre egy főre számítva körülbelül ugyanannyit költ a termelőszövetkezeti parasztság, mint az egyénileg dol—

gozó parasztok. A cikkek szerinti megoszlásban azonban lényeges különb—

ség van. A termelőszövetkezeti parasztság nagyértékű cikkekre, általában lakberendezésre, konyhafelszerelésre stb. lényegesen többet költ, mint az egyéni parasztság. Az egyénileg dolgozó parasztok, különösképpen a közép—

parasztok viszont többet költenek üzemi felszerelésre és berendezésre, mű—

trágyára stb. Ezek már olyan sajátos különbségek, amelyek az iparcikkvá—

sárlást alapvetően befolyásolják.

A nagyértékű cikkek vásárlása, valamint a lakberendezési tárgyak és konyhafelszerelési cikkek nagyobb arányú vásárlása a termelőszövetkezeti parasztságnál lényegében ugyanazokkal az okokkal magyarázható, mint a ruházati 'c1kkek nagyobb mértékű beszerzése. Ruházkodás mellett a— lakás bebútorozása, berendezése, edények, tűzhely és egyéb konyhafelszerelési

(17)

rx

A 'PARASZTSAG ARUKERESLETÉNEK FEJLODÉSE 895 —

tárgyak beszerzése a parasztság elsőrendű igényei közé tartozik, amit mi—

helyt arra lehetősége van, igyekszik kielégíteni. Emellett a termelőszövet-, kezeti zárszámadáskor egyszerre kapott nagyobb pénzösszeg még lehe—

tővé is teszi a nagyértékű cikkek megvásárlását. Ebből a pénzből ugyanis nem kell tartalékolni, amire az egyénileg dolgozó parasztoknak elengedhe—

tetlenül szükségük van.

A termelési célokat szolgáló iparcikkek iránti igénye a termelőszövet—

kezeti parasztságnak természetesen csökken. A csökkenés mértéke azonban nem egyöntetű, a cikkek rendeltetését tekintve Változik. Az ilyen irányú szükséglet kielégítéséről nagyobbrészt a termelőszövetkezet, mint közös gazdaság gondoskodik. Továbbra is vásárolni fogja azonban a termelőszö—

vetkezeti parasztság a kéziszerszámokat (mert a termelőszövetkezetek több—

ségében továbbra is a sajátjukkal dolgoznak). Ugyancsak vásárol, bár ki—

sebb mennyiségben, egyéb mezőgazdasági szerárukat és tömegcikkeket is, valamint háztáji gazdasága számára egyes növényvédőszereket, permetező—

szereket és mezőgazdasági kisgépeket.

*

A paraszti árukereslet tanulmányozásának tapasztalatai valóban utal—

nak a falusi és a városi kereslet eltérő sajátosságaira. A város és a falu kö—

zötti áruforgalom, a falusi kereskedelem fejlesztése feladatunkká teszi, hogy törekedjünk e sajátos árukereslet kielégítésére. A parasztság iparcikkekkel való ellátásának növelése egyik fontos hatóereje a mezőgazdasági termelés fejlesztésének. A második ötéves terv folyamán tovább folytatódik a mező- gazdaság szocialista átalakítása. A parasztság többségének a termelőszövet—

kezeti útra való áttérése további problémákat vet fel az áruforgalom terén is, amelyeknek megoldása elősegíti a mezőgazdaság fejlesztési feladatainak sikeres végrehajtását is.

Figure

Updating...

References

Related subjects :